Felszólalás adatai

Az értékelésnél azért tisztázzuk, hogy egyetlenegy jelenleg kormánypárti képviselő, országgyűlési képviselő vagy éppen polgármester szájából nem hangzott el, nem lehetett hallani, a jelenlegi államtitkár asszony ellenzéki politikusként vagy a választási kampányban sem beszélt arról, hogy önök államosításra készülnek, elveszik az önkormányzatoktól az iskoláikat.

(13.30)

Senki nem kampányolt azzal, hogy te, kedves választópolgár, rám szavazz azért, mert az elmúlt két évtizedben erőt, energiát, pénzt tettél az iskolába, mi viszont most elvesszük ezt tőled.

Ehhez képest az történt, hogy ez 2013. január 1-jével bekövetkezett, és azok az értékelések, amelyek megelégedettséget akartak mutatni, már-már önteltségbe fulladtak, ugyanis nem az a kérdés, hogy az átmenet zavartalan volt-e vagy nem, ez egy teljesen részletügy ahhoz képest, ami történt és ami a végeredmény, legalábbis ezen politikai cikluson belül.

Ezért itt együtt a Magyar Országgyűlés épületében szögezzük le, hogy mióta önálló magyar tanügyigazgatás van, ilyen centralizált, ilyen központosított rendszer nem volt. Tévedés, hogyha bárki Klebelsberg nevét a szájára véve vagy a zászlajára tűzve, esetleg intézményének nevet adva azt gondolja, hogy Klebelsberg idején ennyire központosított volt a rendszer. Nem volt, mint ahogy előtte se volt meg utána se, az utána vett korszakok mindegyikét beleértve. Ez a rendszer, amelyet kiépítettek, központilag irányított, és nem elsősorban a gyermekek tudására, hanem afféle nevelésére hozták létre, amit a politika akar, és ezt kívánja végrehajtani.

Ez, hogy a közoktatás elnevezést a törvényből kivéve köznevelésinek nevezték, úgy látom, hogy igaz, már hogy a gondolataikban, mert itt valóban nem a tudásátadás, tudásátvétel modern formáira gondolnak. Nincs ebben innováció, sőt a sokszínűséget kiirtották a rendszerből, egyáltalán minden, ami alternatív az oktatásügyben is, azt a jelenlegi tisztelt kormánytöbbség igaz szívvel és lélekkel utálja, ezért azt szereti, ami sablonos, ami egyszínű, ami ugyanúgy mozog. Azt szereti, amilyen a Pedagógus Kar, legalábbis a tervek szerint, "akarod, nem akarod, ezt kapod". Ugyan etikai szabályzat még nincs, de már most lehet tudni, hogy mindenki tagja. Hát ez nagyszerű, valóban példás az oktatásügyben, a sokszínűséget, az innovációt, a teljesítményt a szem előtt tartó nézet. Ehelyett, azt kell mondjam, hogy ennél avíttabb, ennél porosabb, ennél dohszagúbb elképzelés, mint ami ez a Magyar Pedagógus Kar, illetve az az átalakítás, amely 2013 szeptemberére 1973-ba viszi vissza a magyar közoktatást, valóban nem volt.

Nem volt olyan oktatásirányítás még akkor is, hogyha szándékai ellenére nem sikerült neki, amit tervezett, amely tudatosan nem előre kívánta vinni a dolgot, nem a magyar oktatásirányítást és a magyar oktatásügyet belehelyezve egy nemzetközi trendbe lépést tartani, hanem tudatosan visszaforgatva az idő kerekét, valami régmúltat, valami porosat, valami olyasmit, amelyet már közösen elutasítottunk egyszer, visszahozni. Ez, tisztelt elnök úr, tisztelt államtitkár asszony, nem jobboldal és baloldal kérdése, ez nem pártok, kormánypártok és ellenzék kérdése, aki így fogja fel, téved. Ez múltidézés (Az elnök csenget.), amit ez az ország el fog utasítani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)