Felszólalás adatai

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A mai napon sok szó elhangzott már a családokról, a gyermekekről. Higgyék el, nem a szó szaporításának szándéka emel szólásra, hanem a csodálkozás és az értetlenkedés. Csodálkozom, hiszen sokan arról próbálnak meggyőzni, hogy az adózással kapcsolatos jogszabályi változások olyan hatással lesznek a családokra - többek között az enyémre is -, hogy szinte anyagi katasztrófa, összeomlás várható. Éppen ezért értetlenkedem is, hiszen a rendelkezésemre álló anyagok éppen ennek ellenkezőjéről tanúskodnak, s lássuk hát a valóságot úgy, ahogy egy háromgyermekes, hátrányos helyzetű településen élő családapa látja.

Püspökladányi ember vagyok. Ez a város Hajdú-Bihar megye kevésbé szerencsés területének, a Sárrétnek a központja. Választókörzetemet idén is - mint eddig mindig - sajnos elérte az összes, országunkat érintő csapás. A kemény tél után jelentős belvíz, majd ugyanazon a területen az aszály, a jellemző tőkehiány és más bajok is tömegével megérkeztek. Mindezeket azért mondom, hogy ha valahol, akkor nálunk nagyon nagy szükség van a segítségre, és nagyon óvatosan vágjon az, aki itt műtétre készül.

A Fidesz vezette polgári koalíció kiemelt adópolitikai szempontként kezeli a családok támogatását. Mit jelent ez számunkra? Azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy összességében 71 milliárd forint fordítható a gyermekes családok támogatására, nő az egy- és kétgyermekes családokra fordítható összeg, messze meghaladja ez a növekedés az éves pénzromlás összegét, vagy a családi pótlék már második éves növekedési hiányát.

A családi kedvezmény javasolt emelése által az adó alól mentesített éves jövedelem a következők szerint alakul: egy gyermek esetén 330 ezer forintról 400 ezerre, ez 21,2 százalékos emelkedés; 460 ezerről 642 ezerre két gyermek esetében; s három gyermek esetében 657 ezerről 1 millió 350 ezerre; az előbbi 39,8, utóbbi 105,4 százalékos emelkedést jelent.

A kedvezmények hatására konkrétan megszámlálható adóforintok kerülnek vissza a családi költségvetésekbe, oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. A magyar családok a kétkeresős, kétgyerekes modellre álltak be. Ez esetben havonta több mint 17 ezer forint maradhat az édesanyáknak arra a célra, hogy emeljék családjuk életszínvonalát.

A három gyermeket nevelők esetében ez még hangsúlyosabb, az összeg már magasságával jelzi: fontos a gyermek, fontos a család a polgári erők számára. A gyermekszám növekedésével további mintegy 300 ezer forinttal emelkedik az adó alól mentesített jövedelem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül kezdtem hozzászólásomat azzal, hogy választókerületem, szülőföldem a hazai átlagnál rosszabb viszonyait bemutattam. Sok bírálat szólt arról, hogy a Fidesz vezette kormány nem a családi pótlékot emelte, hanem az adókedvezmények biztosításával kívánja emelni a családok, s benne a gyermekek életszínvonalát.

Hazánknak ez a tája - mint mondtam - mindig szegény rokon volt a módos Dunántúlhoz vagy a gazdag Budapesthez képest. Éppen ezért évtizedek hosszú során, már a századfordulótól zakatoltak a munkásvonatok a Tiszántúl és a főváros, a Tiszántúl és a Dunántúl ipari központjai között. Ezek voltak a híres-hírhedt feketevonatok. Ezt nem kívánjuk vissza. De tény, hogy elérték: az erős és szorgalmas emberek bekapcsolódtak a termelésbe, nem váltak segélyfüggővé. Keresetüket hazaadták, s a család tudott haladni, mint az én feleségem családja is, ahol a családfő harminc éven keresztül járt Balkányból a Dunántúlra.

Ma ezeknek az embereknek a jelentős része otthon van és sodródik. A családi pótlék emelésével sok esetben ezt a helyzetet konzerválnánk. Mindent meg kell tehát tennünk, hogy ezek a dolgozók visszakerüljenek a termelésbe, hogy munkajövedelmük legyen, hogy sikerrel illeszkedjenek be az új viszonyok közé. Be kell látniuk, hogy érdemes dolgozni, ebben segít ez a rendszer.

Jogos az elvárás, hogy azok, akik a közteherviselésben, jövedelemtermelésben jelentős szerepet vállalnak - s ezek az adófizető polgárok - arányosan többet is kapjanak vissza a hozzájárulásukból. Ezért tartom fontosnak, hogy 1999-ben ismét bevezetésre került a személyi jövedelemadó rendszerében érvényesíthető adóból leírható gyermekkedvezmény. Ez a kedvezményrendszer szélesedik most, s bízom benne, ezt önök, ellenzéki képviselőtársaim is észre fogják venni. Mert tessék már nekem megmondani, apaként mit nem vállalhatok ebből a programból!? Azt, hogy két gyermeknél több mint 17 ezer forinttal többet költhet a feleségem havonta a gyermekekre? Vagy azt, hogy ha Isten hármat adott, akkor már 30 ezerrel? Vagy az a gond, hogy ezért tőlem és nejemtől többet vár a társadalom?

Szabó Dezső írja egy helyen: minden magyar felelős minden magyarért. Én úgy gondolom, a felelősség, miként az író vélte, most is erős; bár más viszonyokra és helyzetre vonatkoztatta ezt akkor. Ezt a felelősséget érzem megjelenni ezekben a jogszabályokban, amelyeknek támogatására kérem és bátran biztatom önöket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és Balczó Zoltán részéről.)