Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hiller István sorolt itt neveket, és elmondta, hogy az ő családtörténete hogyan és milyen módon alakult, és hogyan vált a családja magyarrá, s hogyan lett ő a magyar parlament alelnöke. Én ezzel szemben nem nyugatról érkeztem, hanem keletről, ha az őseimet és a felmenőimet nézem, bár nyilván van néminemű nyugati behatás is. De most nem azért jöttünk itt össze, hogy mindenki elmondja a maga családtörténetét. Egy biztos, hogy valóban mindannyian magyarrá váltunk, és ez a magyar kultúrának, a magyar identitástudatnak, önazonosság-tudatnak egy nagyon komoly vívmánya, hiszen óriási dolog az, hogy ezeréves államként a magyarság ebben a hazában, a Kárpát-medencében a méretektől eltekintve, de különböző méretekben megélte a magyarságát, és meg tudott maradni ebben az európai kultúrkörben. Sok-sok történelmi csatát, küzdelmet kellett végigvívni mindehhez.

(18.10)

Az önmagában egy óriási dolog, hogy a magyarság fennmaradt, és nyilván amikor ez a határozati javaslat megfogalmazódott az előterjesztők fejében, és nagyon nagy tisztelettel hallgattam Kövér László házelnök úr beszédét, akit nagyon nehéz utolérni ebben a témakörben, hiszen mindenről beszélt a felszólalásában ezen a megemlékező ülésen, de mégiscsak engedjék meg, hogy a KDNP részéről én magam is megpróbáljak hozzáadni néhány gondolatot ehhez a mai általános vitához!

Mindannyian tudjuk, hogy száz évvel ezelőtt  ahogyan Francesco Nitti korabeli olasz miniszterelnök fogalmazott  Magyarországot felnégyelték, gyakorlatilag halálra ítélték. Ahogyan a területi csonkítást és a lélekszám csökkenését látjuk, ez valóban nem járt messze az igazságtól, a valóságtól, és ezért is mondom azt, hogy óriási csoda, hogy a magyarság képes volt az elmúlt száz évben nyilván sokszor hibázni is, de képes volt önvizsgálatot tartani, és képesek vagyunk meghaladni ezt a tragédiát, amely mindannyiunkat érintette. Nem nagyon volt olyan magyar család, amelyet ne érintett volna a területek jelentős részének, több mint kétharmadának az elcsatolása, ez mindenképpen drámai időszaka volt Magyarországnak és a magyarságnak.

Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat egyértelműen nemcsak hogy gesztusokat tesz, nemcsak hogy deklarál bizonyos tényeket, nemcsak hogy emlékeztet, de a valóságban azt látom, hogy a kihívásokra, jelen korunk és a jövő kihívásaira is nagyon körültekintően felhívja a figyelmet, ugyanakkor pedig ilyen módon előre is tekint. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt messzemenőkig támogatja ennek a javaslatnak az elfogadását.

12 pontban foglalták össze az előterjesztők az előttünk fekvő politikai nyilatkozatot, amely valóban a száz évre való visszatekintést  a múltbéli visszatekintésből indulunk , a Trianonról való megemlékezést, a nemzet lélekszámának és területének a csökkenését tartalmazza. Beszél a szomszédokról, nagyon fontos, hogy a szomszédos népekkel és országokkal való együttműködés fontosságát hangsúlyozza. Szól a nemzeti sokszínűségről, hogy nagyon fontos, hogy az nem veszélyforrást, hanem erőforrást képezhet egész Európa számára. Növelné a szülőföld megtartóerejét. Én is mindig elmondom, hogy a szülőföld semmivel sem pótolható értéket jelent, tehát nem egy XIX. századi fogalomról van szó, hanem ez egy örök érvényű fogalom; tudom, hogy változik a világ, de tartsuk meg a lényeget, a szülőföld tiszteletét, és szerintem fontos, hogy ez ebben is megemlítésre került. Szól az anyanyelvről, szól a kultúráról, szól az emberi jogi elismertetésről, a nemzeti önazonossághoz való jognak mint alapvető emberi jognak az elismertetését kéri. Őshonos nemzeti közösségekről beszél.

Szerintem nagyon fontos, komoly íve van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, ezért is ajánlom mindenki számára, és öröm számomra, hogy Hiller István itt nyilatkozott, hogy az MSZP frakciója is támogatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én megtanultam az eddigi életem folyamán, hogy minden emberi közösségnek  legyen az a legkisebb vagy legyen az a legnagyobb, tehát legyen az egy család vagy akár egy nemzet, vagy akár egy hadsereg is  az igazi erejét a szellemisége, a hite adja, és amikor arról beszélünk itt, hogy vane európai identitás, vagy nincs, engedjék meg, hogy három -ációról említsek néhány mondatot az idő rövidségére való tekintettel, és ez most nem a vakáció lesz, hanem a globalizáció, az integráció és természetesen a civilizáció.

Hadd kezdjem a civilizációval! Nagyon sokféle definíció, meghatározás fellelhető a civilizációra, de egy biztos, lerövidítve talán úgy fogalmazhatnánk meg  Pánczél Károly képviselőtársam beszélt erről , hogy számunkra az a civilizáció az igazi civilizáció, vagy az áll a legközelebb hozzánk, amelyben a legotthonosabban érezzük magunkat. Mondjuk, egy észak-olasz városban élő emberek közössége és egy dél-olasz városban élő emberek közössége között jelentős különbség van szokásokban, az életmódban, még talán bizonyos dialektusban is, de hogy egy egységes olasz civilizációnak a részesei, hogy egy egységes olasz kultúrának a letéteményesei, az igaz. Elmondhatjuk ezt a Kelet-Magyarországon élő emberek meg a Nyugat-Magyarországon élő emberek kapcsán is: picit más életmód, picit más kultúra, más szokások, más ételek, de mégiscsak a magyar kultúrának a részesei és letéteményesei.

És akkor itt vagyunk Európánál. Minden nagyobb civilizáció alapvetően vallási talapzaton jött létre. Hogyha ez a vallási talapzat töredezik, szétporlad, akkor a civilizáció felépítménye is összedőlhet. Azért ne felejtsük el, hogy az európai civilizáció alapvetően a keresztény kultúrkörre épült fel, tehát ennek a megerősítése is fontos dolog, és ez bizony-bizony összeköthet egy olyan föderalista Európát, Európai Uniót (Balczó Zoltán: Konföderalista!), amelynek igenis a nemzetek szuverenitásának a megőrzése mellett az együttműködés útját kell járnia. Ezért látom fontosnak egyébként az integráció kérdését is (Balczó Zoltán: Nem föderáció, hanem konföderáció!), ha már arról beszélt… Illetve konföderáció (Balczó Zoltán: Na!), mert a konföderáció szuverén államok együttműködését jelenti, elnézést az elszólásért; föderációt mi nem akarunk, hanem mások akarnak  köszönöm szépen Balczó képviselő úrnak a kiigazítást. Az tehát a helyzet, hogy az európai integrációt mi így tudjuk elképzelni, hogy az önálló nemzetek, a szuverén államok együttműködésére épül.

A legfontosabb, hogy ebben a térségben legyen szoros együttműködés, és ezért nagyon fontos az önvizsgálat elvégzése  és ez a határozati javaslat törekszik erre is , hiszen fontos, hogy a szlovákokkal, a románokkal, a szerbekkel, a horvátokkal, az ukránokkal és mindenkivel rendezzük a közös dolgainkat. Szerintem nagyon fontos, hogy a magyar külpolitika erre törekedjen az elkövetkező időszakban, mert szövetségesek nélkül itt, ebben a térségben  de sehol máshol a világon sem  valószínűleg nem fogunk tudni megfelelő és hatékony válaszokat adni az új típusú kihívásokra.

Mi ez a kihívás? Ez a globalizáció, ami egyébként nem jelent mást, mint egyfajta homogenizációt, egyfajta olyan egységesedési törekvést, amelyben a nemzeti kultúrák, a nemzeti nyelvek, értékek, hagyományok eltűnhetnek. Gróf Széchenyi István arról beszélt, hogy csak hagyományaiban él a nemzet, addig él a nemzet, amíg a hagyományai léteznek és működnek. Nagyon fontos, hogy ezeket az értékeket megbecsüljük, és átadjuk a gyermekeinknek. Szerintem ezért is nagyon fontos, hogy az előttünk fekvő politikai nyilatkozat elfogadásra kerüljön, mert nemcsak gesztusokat tesz, hanem a jövőbe is tekint.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy a XIX. század a nemzetté válásnak egy reformkori időszaka volt, a magyar nemzet születésnapjának is ezt tekinthetjük, a ’48-49-es szabadságharccal is utalunk erre. A XX. század nemzetek közötti háborúit megéltük, láthattuk, majdnem rámentünk arra, az első és a második világháborúra mindannyian. A XXI. század csak az együttműködés évszázada lehet. Hogyha megmarad a további, nemzeti alapon történő szembenállás, az azt jelentheti, hogy bizony-bizony a globalizáció nyertesei fogják alakítani a világ menetét.

Ezért aztán a magam részéről azt szeretném zárásképpen elmondani, hogy az egyik legnagyobb kihívás az lesz  beszélünk itt a környezetvédelemről, az éghajlatváltozásról és sok-sok minden másról , hogy a globalizáció, a multinacionális nagytőke mozgása, a homogenizációs törekvések milyen hatással lesznek a helyi közösségek életére, életmódjára, kultúrájára, nyelvére, hagyományaira. Ebben valóban szövetségesként kell tekintenünk egymásra, hiszen az itt élő népeknek a kultúrája, a nyelvi zsenialitásai, a különböző értékei, hagyományai mind-mind gazdagítják a Kárpát-medencét, és én örülök annak, hogy 13 nemzetiség szószólóval képviselteti magát a parlament ülésein; fontos, hogy továbbra is odafigyeljünk rájuk, megbecsüljük őket, és ezen keresztül ők maguk is gyarapítják a magyar kultúrát és Magyarország értékeit.

Pánczél Károly képviselőtársam utalt arra, hogy ha egy közösség, egy nemzet képes meghaladni a tragédiákat, az érettebbé, bölcsebbé teszi őt, és én azt látom, hogy azzal, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítottuk június 4-ét, és azzal, hogy megadtuk az állampolgárságot a határon túli magyarok számára, azzal is nagyon komoly lépéseket tettünk a magyar kultúra megmaradása, a magyar nemzet jövője szempontjából.

Én tehát azt kérném mindenkitől itt, e Ház falai között, hogy támogassa az előttünk fekvő politikai nyilatkozat elfogadását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)