Felszólalás adatai

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Agrárgazdasági Tanács 2008. évi helyzetéről szóló jelentéshez mondanám el a véleményemet. Az Agrárgazdasági Tanács azzal kezdi a megállapításait, hogy ha a magyar mezőgazdaság nem működött volna úgy, ahogyan működött, úgy a magyar nemzetgazdaság valószínűleg negatív eredménnyel zárt volna. Szeretném megjegyezni, hogy a mezőgazdaság a teljes gazdasági szektoron belül 3,9 százalékot tesz csak ki, de mégis ez a pici kis gazdasági rész olyan nagy pluszforrást tett hozzá a magyar gazdasághoz, amely nem engedte, hogy a gazdasági mutatószám mínuszba lendüljön át. Én erre szeretném nagyon nyomatékosan felhívni a figyelmet e tisztelt Házban, mert a mezőgazdaság az elmúlt nyolc évben, ahogyan Demendi képviselőtársam mondta, sajnos sodródott, ahogyan említette, koncepciótlan, és stratégiát kellene építeni.

No már most, ha az előző gondolataimból indulok ki, akkor valóban azt kell megállapítani, hogy a leendő új mezőgazdasági kormányzatnak egy valóban hiteles és hosszú távra előremutató mezőgazdasági stratégiát kellene építenie, egy olyan mezőgazdasági stratégiát, amely nem vár újabb ciklusokat, hogy eredményt tudjon felmutatni, és ne kelljen majd az agrárgazdasági jelentést úgy kezdeni, hogy sajnos sodródás és a koncepciótlanság jellemzi.

Szintén az agrárgazdasági jelentésből, amelyre Demendi képviselőtársam és jómagam is többször hivatkozunk, szeretnék két idézetet felolvasni: "Sajnálattal állapítható meg, hogy az elmúlt tíz évben megfogalmazott javaslatok, ajánlások többsége még a mai napon sem vesztette el aktualitását. Annak érdekében, hogy az ágazat hatékonysága javulhasson, hozzájárulhasson a napjainkban kialakult válság kezeléséhez, több területen is feltétlenül szükség van a stratégiai és operatív döntésekre." Azt hiszem, ez mindkét véleményt hűen tükrözi.

A későbbiekben így folytatja e jelentés: "Az elmúlt években sem történt lényegi előrelépés a mezőgazdasági vízfelhasználás tekintetében. Komplex és átfogó módon kell újraértékelni az új világfolyamatokkal is összhangban Magyarország vízgazdálkodását, vízhasznosítását." Én már többször is elmondtam, és valószínűleg sokszor el fogom mondani, hogy jövőbe mutató agrárgazdaság öntözés nélkül teljesen elképzelhetetlen. Akkor, amikor a klímaviszonyok úgy alakulnak, ahogy alakulnak a világon, tudomásul kell vennünk, hogy a mezőgazdasági termelés egyik évben az aszályra panaszkodva marad el, a másik évben a belvízre panaszkodva marad el, de egy biztos, hogy ezeket a szélsőségeket csak egy nagyon jól megfogalmazott, nagyon jól megalapozott vízgazdálkodással lehet megoldani. Ahhoz, hogy egy nagyon jó vízgazdálkodást tudjunk a jövőben csinálni, véleményem szerint újra kell gondolni az elmúlt időszakban kialakult, és sajnos, azt kell mondanom, nemhogy kialakult, hanem már gyökeret vert tulajdonosi szerkezetet, amely a magyar vidéket behálózó csatornarendszerre jellemző.

Négy olyan tulajdonos jelenik meg e rendszerben, amelyek közt, azt kell mondanom, elvész maga a feladat, maga az öntözési feladat. Ilyen tulajdonos többek között maga az önkormányzat, a vízgazdálkodási társulás, a vízügyek, és esetenként tulajdonosként megjelennek még a gazdák is.

(15.50)

Ha visszalapozunk az elmúlt években, akkor folyamatosan azt kell látnunk, hogy vízgazdálkodásra - de látjuk a jövő évi költségvetés tervezésénél is - egyre kisebb és kisebb pénz fordítódik, holott, ha valami, akkor a csatornahálózatok rendbetétele egy országos projekt elkészítésével, amely egy komoly operatív programként jelenhetne meg, megoldhatná mind a szárazság kérdését, és megoldhatná a belvíz kérdését. Hazánkat két hatalmas nagy folyó és több kisebb folyó szeli át, és sajnos ezek a felszíni vizek, belépve az országba, úgy hagyják el országunk területét, hogy annak a vízmennyiségnek csak töredékét használjuk fel, holott, ha csak az idei évet szemléljük is, akkor - leszámítva az utóbbi napok csapadékát - hónapokra kell visszatekintenünk, hogy fellelhető legyen a meteorológiai térképen az eső mint olyan. Ezért az öntözés szükségessége és a csatornahálózatok rendbetétele szerintem országos, központi, kormány által koordinált és kormány által közpénzekből finanszírozott feladatként kell hogy a későbbiekben megjelenjen.

A tanács is arra hívja fel a figyelmet, hogy amit az elmúlt években, majd a közel elmúlt évtizedben nem sikerült megvalósítani, az, úgy fogalmaz, ma is örök érvényű. Ha az induló gondolataimból indulok ki, hogy a magyar mezőgazdaság segített az országunk gazdasági helyzetén, és ezért nem lettünk mínuszosak, akkor milyen eredményt érhettünk volna el, ha a gazdák, legyenek azok egyéni vagy társas vállalkozók, használhatták volna a felszíni vizeket, és a meglévő csatornahálózatot - amely sajnos ma már nem tölti be szerepét - lehetett volna akár öntözésre, akár magas folyóvízállások mellett a vízszintek csökkentésére használni.

Ma, mint említettem, négy tulajdonosa van a csatornahálózatoknak, és sajnos a négy tulajdonos összessége nem tud felmutatni olyan eredményt, amely kívánatos lehetne a mezőgazdaság szempontjából. A gazdák ugyan hektáronként a víztársulatoknak fizetik az adók módjára behajtható hozzájárulást, amely a mi térségünkben 1200 forintot tesz ki hektáronként. Ez megítélésem szerint a jelen állapothoz, a jelen szolgáltatás mértékéhez sok, egy későbbi fejlődés üteméhez viszont valószínűleg kevés. De itt, azt gondolom, hogy olyan problémákkal találkozhatnánk, ha ez a tétel emelkedne, mint amit Demendi képviselőtársam mondott, hogy az agrárgazdaságban ma az a jellemző, hogy az agrártermékek ára zuhan. Ez is fölvet egy nagyon komoly kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy hogyan lehet az, hogy az élelmiszerszűke világban, amikor a termés jó esetben csak, mondjuk, a fele egy elvárható terméseredménynek, akkor az árak mégis valahol egy 50 százalék körüli, a környéki szinten próbálnak beállni.

Én azt gondolom, hogy a mezőgazdaság egy olyan ágazat, amely igenis kell hogy központi szerepet kapjon, és kell hogy ráirányítsa a figyelmét a társadalomnak, hogy a mezőgazdaság semmi mással nem helyettesíthető ágazat. Egy nemzetnek, egy országban élő lakosságnak itt lehet megtermelni a mindennapjaihoz szükséges élelmiszert. Nem mellékesen, ez az élelmiszer, ha hazai pályán van megtermelve, akkor valószínűleg a termelési folyamat végigkövethető lenne, és nem olyan botrányok öveznék a magyar agrárgazdaságot, mint ami övezte az elmúlt években; gondolok itt elsősorban a bizonytalan eredetű élelmiszerek behozatalára. Ezért, ha a termelést hazai pályán folytathatná a magyar gazda, a társas vállalkozó, akkor ezek a problémák kiszűrhetők lennének.

Mindemellett még egy másik érvet is szeretnék felhozni, ez pedig a foglalkoztatáspolitika. A vidéki lakosság ma elvesztette teljes egészében a lába alól a talajt, mégpedig abban az értelemben vesztette el, hogy a vidéki lakosság ma egy céltalan közösséggé vált. Akinek van egy pici szerencséje, az bemegy a városba, és ott keres magának munkahelyet, akinek viszont nincs, gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy vidéken ma nem tesz mást, mint vegetál. Holott, ha a mezőgazdaság virágozhatna, márpedig miért ne virágozhatna, nem hiszem, hogy mi rosszabbak vagyunk bármely más nemzetnél, amely mondjuk, jó mezőgazdaságot csinál saját országában; ha a mezőgazdaság virágozhatna, akkor a vidéki lakosság megtalálhatná a mindennapi megélhetéséhez szükséges bevételi forrást, ezáltal nem kellene beingázni a városba, és a városi lakosság elől nem foglalna olyan munkahelyeket, amelyeket most bizony elfoglal, és ezáltal a munkanélküliség is országos szinten jelentős mértékben csökkenhetne.

Én azt gondolom, hogy Magyarország az elmúlt ciklusokban azért jutott oda, ahová jutott, mert - a képviselőtársaim és az általam elmondott és a tanács által leírt gondolatokat összefűzve - a mezőgazdaságot koncepciótlanság és sodródás jellemezte. Én azt gondolom, hogy közös erővel ki kellene nekünk törni ebből a sodródott állapotból, és olyan irányt kellene vennünk, amely megmutatná a magyar mezőgazdaság kitörési pontjait. Én itt elsősorban a vízgazdálkodást említettem, természetesen sok más területtel is lehetne foglalkozni, de úgy gondolom, hogy ez az az adottság, amelyet, ha józan ésszel és jó érzékkel megfogalmazott gondolatokkal ki tudnánk aknázni, akkor valóban egy zöldülő, tiszta élelmiszereket termelő és egy igazából fellendülő vidéki Magyarországgal lehetne szembetalálkozni.

Azt gondolom, hogy az előttünk álló agrárgazdasági jelentés lemarad bizonyos szinten az előremutatásból, bár nyilván a 2008. évet foglalja össze, de a tanács is azt fogalmazza meg, hogy sajnos a sodródás és a koncepciótlanság az elmúlt években, sőt az elmúlt ciklusokban jellemző volt. Én nagyon örülnék neki, ha az elkövetkezendő időszakban egy olyan jelentést tárgyalhatna majd a tisztelt Ház, amely már nem sodródásról és koncepciótlanságról beszélne, hanem pozitív eredményekről, olyan pozitív eredményekről, ami Magyarország agrárgazdaságát visszahelyezheti oda, ahová egyébként ez a gazdaság Európában és talán a világon egyedülállóan való, mégpedig a mezőgazdaságot a lehető legjobb helyre felhozó termelési átlagokat mutató szintre.

Én a magam részéről az agrárgazdasági jelentés elfogadását nem fogom támogatni, pont azokból a gondolatokból kifolyólag nem, amit itt önöknek elmondtam. Bízom abban, hogy a következő jelentések már jó szívvel elfogadásra javasolhatók lehetnek, ez sajnos a mairól szerintem összességében nem mondható el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy meghallgatták véleményemet, és biztos vagyok benne, hogy gondolataimhoz jönnek majd észrevételek. Igyekszem, láttam a padsorokban a szemeket és a fejek mozgását, igyekszem majd érvelésemet a kétpercesekben megvédeni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.00)