Felszólalás adatai

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt előttem szóló Képviselőtársam! Magam is dolgoztam kistérségi társulás elnökeként is, és vidékről is látom a problémákat. Ezért azt gondolom, egy picivel érdemes visszább mennünk. Itt többször elhangzott a teremben az, hogy hogyan, milyen nagy szervezeteket, rendszereket alakítottak régen, akár a tsz-szervezésnél, és ezek milyen rosszak voltak.

Én csak húsz évvel ezelőttig szeretnék visszamenni, hiszen ez is elhangzott már itt a teremben, hogy a mostani nagy rendszereket gyakorlatilag a rendszerváltás után közösen alakították ki azok, akik egy másfajta megoldási módot szerettek volna, akkor azt hitték, hogy jobbat. Ezekben a megoldási rendszerekben azok a nagy rendszerek, az önkormányzati rendszerek, az oktatás, az egészségügy, a szociális rendszerek gyakorlatilag kialakultak, és azóta ezek a rendszerek mozgatják, irányítják azt, hogy évről évre hogyan alakul a költségvetés.

Mindig nagy viták voltak akkor - ma különösen ezt ki is emelik a közgazdászok -, hogy ma már nem lehet szerkezetváltások nélkül, a rendszerek újragondolása nélkül tovább működni. Mondják ezt persze most kiemelten egy válság időszakában, hiszen most az van, és nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon. De azt gondolom, rettenetesen fontos, hogy egy picit mi is ebbe belegondoljunk.

Szeretnék néhány számot felidézni. Mindig kérdés az, hogy melyik rendszerre költünk sokat és melyikre keveset. Nézzük meg a tényeket! 2008-as adatok a KSH-tól, tehát olyan adatok, amelyeket - azt gondolom - nem érdemes vitatni: ma Magyarországon a jóléti kiadások az összes kiadás 60,6 százalékát adják, a gazdaság, a közlekedés, az agrárium, a környezetvédelem 14,1 százalékát adja, az állami működés 13 százalékot, a kamat- és államadósság 8 százalék, a tartalék és az EU-befizetések 4,1 százalékát.

De ezen belül is nézzük még közelebbről! Az a bizonyos 60,6 százalék, ami az úgynevezett jóléti kiadásokhoz tartozik, számokban: magára a nyugdíjra 2679 milliárd forintot költ az állam, kultúrára, sportra 361 milliárdot, oktatásra 1498 milliárdot, szociális kiadásokra 1390-et, egészségügyiekre 1214 milliárdot, lakás-településügyre 547 milliárdot, és családi pótlékra 531 milliárdot.

Ma azt mondjuk a válság idején, hogy az lenne a legfontosabb, hogy a gazdaság élénkítése megtörténjen, hogy tartsunk meg munkahelyeket, hogy teremtsünk olyan konstrukciókat, amelyek további munkahelyeket teremtenek. Nos, ha ebben a fényben nézzük, akkor a gazdaság, közlekedés, agrárium, környezetvédelem összességére jutó 14,1 százalék valóban rettenetesen kevés. De folyamatosan azon vitatkozunk, hogy hol lehet még megtakarítani, melyik rendszeren. Minden olyan korábbi javaslat - akár a kistérségi társulások esetében, akár az egészségügyben, akár a szociális rendszerek változtatásában - igényelt volna egy újbóli együttműködést, úgy, mint 1989-ben. Kialakítottunk egy rendszert - közösen -, és ezt a rendszert megváltoztatni csak közösen lehet. Ehhez kétharmad kell, ezt mindenki tudja itt a teremben, és ezen kívül is. Ez nem jött létre, egy pillanatig sem szeretném vitatni, hogy kinek a hibájából, vagy hogy ki hányszor tett kezdeményezést, hiszen kezdeményezések születtek mindkét oldalon, megegyezés nem született.

Emiatt ma azt mondom, hogy ezek a rendszerek nagyon jelentősen meghatározzák azt a mozgásteret, ahol a nagy rendszerek változása nélkül tovább lehet menni. Ezt csak azért mondtam el, mert azt is gondolom, hogy akik itt ma a teremben szóltak az ügyben, hogy az egészségügybe több forrás kellene, hogy a kistérségi hálózatok fenntartására, működtetésére több forrás kellene, hogy az oktatási rendszerbe még ennél is több kellene, vagy: ne bántsuk a nyugdíjasokat, mert oda is még több kellene - és ez jogos és igaz. Csakhogy nem lehet ebből - és emellett - a gazdaságélénkítés folyamatát is segíteni.

Abban a kérdésben pedig, hogy - szintén felvetődött, és erre már volt reakció - mondjuk, az államigazgatás vagy az állam a maga fenntartására milyen rengeteg sok pénzt költ, azt mondom, hogy ott is történt egy olyan létszámcsökkentés, hogy az előző időszakban 74 ezer fővel csökkent a költségvetési szféra létszáma. De nem eredményezett annyi megtakarítást, amiből a többi rendszert tovább tudnánk vinni.

Mert van egy alapvető tétel, amit mindenki megfogalmazott ebben a teremben, ez pedig a következő: szeretnénk megtartani a munkahelyeket. Szeretnénk ehhez esélyt teremteni, tehát minőséget biztosítani, mondjuk, a közoktatási szférában. Szeretnénk az egészségügyben azokat a rendszereket mozdítani és fenntartani, amelyek most vannak, azaz egészségesebbé tenni az embereket, de ezt úgy próbáljuk megfogalmazni, hogy a jelenlegi intézményrendszer további fenntartása hogyan lehetséges. Ahhoz pedig, hogy jól működjünk, változtatni kell; mert mondjuk, az egészségügyben még több, még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra. Itt a teremben elhangzott többször, hogy ha problémát jelent a drogkérdés, akkor még több hangsúlyt kellene odavinni.

Azt mondjuk, hogy ne csak a nyugdíjasokkal foglalkozzunk, hanem foglalkozzunk a fiatalokkal. Ebből egyértelműen az következik, hogy akkor a fiatalok számára nyíló lehetőségeket is próbáljuk segíteni támogatásokkal, rendszerek támogatásával, pályázati forrásokkal. Ez így együtt egészen biztosan nem fog működni, ezért én minden tételnél és minden módosító javaslatnál azt tartom nagyon fontosnak, hogy rendszerben gondolkodik-e, megnézi-e a rendszer összes lehetőségét.

Nagyon távlatos volt, amit eddig mondtam, és nem annyira konkrétan módosító javaslatokhoz fűződik, de most szeretnék ide áttérni, és megvilágítani, hogyan is gondolom ezt. Például abban, amire több képviselőtársunk felhívta a figyelmet, hogy az ifjúság támogatására és a drogprevencióra több forrás legyen. Ezzel egyetértünk; úgy, ahogy a képviselőtársam is elmondta, lesz is módosító javaslatunk, mert mi is úgy gondoljuk, hogy picivel többet kellene tenni. De emellett meg kell nézni, hogy hol van még a rendszerben lehetőség a jobbításra, a módosításra.

Pettkó András képviselőtársam is emlékszik, magam voltam az, aki a kábítószerügyi eseti bizottságban elmondta azt, hogy kell forrás - és valóan kell több forrás -, és meg kell nézni, hogy a jelenlegi rendszerben a szolgáltatók hogyan tudnak kevesebb adminisztrációval, kevesebb olyan kötelezettséggel együtt is működni, ami a számukra elviszi a hasznos időket. Ez nem a költségvetés dolga, ez a minisztérium feladata. Mindkét irányban kell módosításokat, javaslatokat megfogalmaznunk, azt gondolom, ez feladatunk is lehet, és meg is fogjuk tenni.

Az ifjúsági területen - és ez megint csak általában jellemző, és kötődik a rendszerekhez - az előző időszakban elkezdtünk fejlesztéseket megfogalmazni, többnyire európai uniós segítséggel. Az egészségügyben, ha probléma van, hogy bizonyos szakterületeken nincs meg az infrastrukturális fejlesztés, ezt most európai uniós támogatásokkal megpróbáljuk, akár a mentőhálózatnál, akár a térségi egészségügyi szolgáltatási hálózatok megemelését. De ez nem menti ki azt, hogy ezeket a későbbiekben fenntartani, működtetni kell, és erre már nem lesznek európai uniós források. Erre már a hazai forrásokat kell úgy beosztani, úgy elosztani, hogy jussanak, és azok minőségi munkára is lehetőséget adjanak.

(13.40)

Ezért amikor arról beszélünk, hogy emeljük az ifjúsági terület kiadásait, rendben van, támogatjuk, fogjuk is emelni, de nyilvánvalóan nem lehet azt a tételt megúszni, hogy közben meg kell nézni, hogy a különböző forrásokon hány helyen van jelen pillanatban ilyen típusú fejlesztési elképzelés. Melyik milyen feladathoz kötődik, és hol marad úgy lyuk, hogy sem a hazai költségvetés, sem az EU-s fejlesztési források, sem a civil társadalom nem tud a jelenlegi költségvetés keretei között támogatást találni, és ezáltal a feladatot sem tudja elvállalni. Ezeket együtt gondolom, de visszatérek oda, hogy itt is fogunk benyújtani módosító javaslatot.

Arra is szeretnék kitérni, amit Pettkó András képviselőtársam mondott, hogy mennyire fontos és elvi kérdés az, hogy az a szféra, amely a jövőben a digitális írástudás fejlesztésére, a képzésekre, ebbe a civilek bevonására helyezi a hangsúlyt, hogy ott megtörténjenek a változások. Szeretném elmondani, hogy az idei évben, 2008-ra rendelkezésre álló forrásnak a pályázati kiírásai most vannak készülőben, és ebben a civil szervezetek, e-Magyarország pontok támogatására 1,1 milliárdnyi forrás jut, emellett 280 millió forint jut a civil szervezetek szakmai feladatokban való részvállalására, 280 millió forint a Netrekész program folytatására, amelyek a mostani kiírás szerint a jövő évben lehetőséget fognak nyújtani arra, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg. Mert nagyon fontos, hogy ez a folyamat éljen, ne szakadjon meg, és ebben a civil szervezetek részt tudjanak vállalni. Persze az is igaz, hogy ezt a feladatot nem szabad elengedni. Itt a későbbiekben is biztosítani kell a folyamatosságot.

Szeretnék egy olyan módosító javaslatot is megvédeni, pontosabban csatlakozni Bebes István képviselőtársamhoz, hogy megint csak rendszerbeli kérdés és probléma az, hogy ha a kistelepüléseken elmozdultunk abba az irányba, hogy mondjuk, a mozgókönyvtári szolgáltatás esetében 2003-ban megfogalmazott célok szerint létrejöhessenek olyan közösségi pontok, közösségi helyek, ennek központjában a könyvtár és a közművelődés, ami nemcsak erre a két feladatra ad megoldást, hanem emellett, ha oda beletelepítjük az e-Magyarország pontot, akkor valóban az oda betérők számára nagyon sok hasznos és korszerű ismeretet nyújt. Ha ezt leszűkítjük csak a könyvtárra, és azt mondjuk, hogy 20 órában nyitva kell tartani ezt a bizonyos könyvtárat, ez egy 100-200-300 fős településen nagyon nehéz feladat, esetenként talán megoldhatatlan is.

De nézzük meg, hogy nyilvánvalóan a költségvetésben ez - nem a képviselői oldalról, hanem az ágazati irányítás oldaláról - egy szakmai elvárás. Ha van itt ilyen, és ha ehhez pénzforrást társítunk, ott megfelelő mennyiségű szolgáltatási idő is legyen. Erre olyan módosító javaslatot adtunk be - kicsit hasonlóan önökhöz, a probléma megoldását keresve -, hogy ez a 20 óra teljesíthető legyen úgy is, hogy abba a 20 órába nemcsak a könyvtár, hanem a könyvtár, az e-Magyarország pont és az ottani közművelődési feladatok is betudhatók. Mert ennyi feladat viszont biztosan teljesíthető a 20 órában. Ne vesszen a normatíva, ugyanakkor több olyan feladat ellátását kérjük és várjuk el, ami ehhez segíti, mert ez is a rendszerben gondolkodás egyik része.

Ez a hosszú távú cél, és ezzel szeretném zárni a hozzászólásomat, hogy ki is alakult egy modell erre, ami szintén európai uniós támogatással ebben az évben indul, ez az integrált közösségi szolgáltató terek modellje, ami azt mondja, hogy a legkisebb településen is joga van az állampolgárnak ahhoz, hogy közművelődési feladatok ellátására legyen egy közösségi tér, ahol ő hozzáfér a könyvtári információkhoz, de hozzáfér önkormányzati, közigazgatási információkhoz is; ahol a többféle hálózat embere oda tud menni erre a pontra; ahol az e-Magyarország pont működni tud, és erre az idei évtől ebben a pályázatban nemcsak fejlesztési forrást, hanem működési támogatást is tervez megvalósítani közösen hat tárca. Ez lehet az a pont, ahova be tud menni a falusi ember, és meg tudja azt kérdezni, hogy számára milyen képzési lehetőségek vannak átképzésben, hogy munkához jusson, és azt is meg tudja nézni, hogy van-e számára munkalehetőség. Ehhez neki ne kelljen elutazni a kistérségi központ munkaügyi kirendeltségére. Nagyon sokféle lehetőség van, de ebben valóban sok közös gondolkodás, sok közös ötlet és javaslat kell. Van, ahol közösen tudjuk ezeket benyújtani, van, ahol pedig mind a két oldal úgy érzi, hogy erre szükség van, módosító javaslatokat ad be, és reméljük, hogy ezek közül legalább a célt szolgáló egyik javaslat át is fog menni a költségvetési vitában, és a kistérségre vonatkozó ügyekre, az ifjúságra, a drogmegelőzésre vagy akár az általam említett kiskönyvtárak kérdésére is tudunk majd megoldást találni.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(V. Németh Zsolt elfoglalja jegyzői helyét.)