Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! 2001 novemberében a parlamentben arról szóltam, hogy a forint árfolyamsávjának kiszélesítése igen nehéz helyzetbe hozta elsősorban a bérmunkát végző, exportáló és döntően nőket foglalkoztató vállalatokat. Ugyanis a közelmúltban elemeztem azon vállalatok gazdálkodását, ahol a dolgozók mintegy 80 százaléka nő.

Az természetes, hogy a terhes nőt indokolt esetben az orvos táppénzre veszi, szülésig a vállalatot terheli a 15 nap betegszabadság és a táppénz egyharmada. Az is érthető, hogy az esetek többségében az anya veszi igénybe a táppénzt, ha a családban beteg gyermek van. Szalagrendszerben dolgozó vállalatnál emiatt a létszámhiány akadályozhatja a termelést, nagyobb teher van a dolgozókon, ezáltal nő a betegek száma. Ezen cégeknél a jogi állományi létszám egyötöde nem dolgozik. A férfiakat foglalkoztató vállalatoknál viszont lényegesen kevesebb a hiányzás a táppénz igénybevétele miatt.

A nyugati importőr vállalatok nem ismerik el az árban a magas költséget és a forint erősödését. Kelet-Magyarországon a magyar vállalatok egy része már Ukrajnában és Romániában képzi azon dolgozókat, akik majd az ott üzemelő vállalatoknál tevékenykednek. Így Kelet-Magyarországon, ahol az országos átlagnál magasabb a munkanélküliek száma, sok vállalat megszűnhet. Ezért nemcsak a munkahelyteremtő, hanem a munkahelymegtartó támogatásra is szükség lenne.

Emiatt megkérdeztem Glattfelder Béla államtitkár urat, hogy a kormány milyen intézkedéseket tervez a döntően nőket foglalkoztató vállalatok érdekében. Az államtitkár úr válasza a parlament történetében valóban egyedülálló volt. A tisztelt Házban eddig is több ízben előfordult, hogy a kormány képviselői csak egy töredékét válaszolták meg a kérdésnek. De olyan eset még nem adódott, hogy a válaszban egy szó sem volt az igen súlyos problémáról, arról, hogy a nőket foglalkoztató vállalkozásoknál a férfiakat foglalkoztató vállalatokkal szemben sokkal magasabb költség jelentkezik a nagyobb táppénz igénybevétele miatt.

A kérdés megfogalmazásakor csak két perc áll egy képviselő rendelkezésére. Így már nem volt időm arról szólni, hogy az egyik vállalatnál a dolgozók 2002-re már lemondtak a bérfejlesztés egy részéről azért, hogy életben maradjon a vállalat. Egy olyan vállalatnál történt ez az eset, ahol a bérszint igen alacsony.

(21.20)

Glattfelder Béla államtitkár úr válaszában megjegyezte: "Ha jól értem, az ön által feltett kérdés lényege a következő: a női dolgozók időnként szülnek, mi több, gyesre mennek, gyedre mennek, és szülési szabadságot vesznek igénybe." Az államtitkár ezt jól értette, mert valóban nem a férfiak mennek szülni, hanem a nők.

Ezután a válaszoló a szokásos módon fergetegesen bírálta a Bokros-csomagot, amelynek semmi köze nem volt a kérdéshez. Én csupán azt kérdeztem, hogy a nagyobb táppénzteher miatt hogyan kompenzálják a nőket foglalkoztató vállalatok terheit, hogy azok életképesek maradjanak a jövőben is. Ha az államtitkár úr a kérdésre odafigyelt volna, akkor megértette volna azt is, hogy én nem a munkahelyteremtő támogatások, hanem a munkahelymegtartó támogatások hiányát kifogásoltam. Sajnálom, hogy ezen fontos kérdést a semmitmondó válasz devalválta, és úgy tűnik, hogy a kormány számára nem lényeges a vállalatok dolgozóinak sorsa.

Kíváncsi vagyok arra, hogy mit szól ehhez a miniszterelnök vagy az államtitkár minisztere. Azt ugyanis jól tudom, hogy mi a véleménye a sok ezer női dolgozónak, akiket bizonytalanságban tart a kemény piaci verseny.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiból.)