Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatos határozati előterjesztést, ha kézbe vesszük, akár a kormány által benyújtottat, akár amit Jánosi György és Bazsa György képviselők nyújtottak be, akkor a következőt állapíthatjuk meg ezekkel kapcsolatban. Az egyik az, hogy tulajdonképpen nagy és lényegretörően eltérő elvek azért itt nem fogalmazódnak meg. Magyarán: az a szemléletmód és az a politikai hozzáállás, ami, azt lehet mondani, talán éveken keresztül mégiscsak a felsőoktatással kapcsolatban többé-kevésbé, de a Házat jellemezte, most is fennáll, hangsúlybeli eltérések természetesen vannak, de ez nem baj. Azt gondolom, hogy ez így van rendjén, hiszen világos, hogy az egyes pártok programjai terén vannak nézetkülönbségek, és vannak hangsúlybeli eltérések. Tehát ilyen szempontból azt gondolom, hogy összességében azért nagyon is jó irányban haladunk, hiszen főbb vonulataiban eltérő gondolatiságot egyik sem fogalmaz meg.

Ami viszont mégis figyelemre méltó, az az, hogy a kormány-előterjesztésben bizony több a konkrétum. Több a konkrétum a tekintetben, hogy melyek azok a konkrét megvalósítandó célok, amelyek a közeljövő és a középjövő távlataiban valóban megoldandó feladatok, míg a Jánosi György és Bazsa György képviselő urak által jegyzett módosító javaslat általános, és - hogy is mondjam - szépen fogalmaz, kétségtelenül nagyon komoly stratégiai célokat tartalmaz, ellenben a stratégiai célok vonatkozásában az általánosítás szintjén marad, és a konkrét lebontásokkal adós marad. Ezt a kormányzati előterjesztés ilyen szempontból jobban megteszi.

Tehát azt gondolom, hogy amikor az Országgyűlés valamilyen témáról határozatot hoz, akkor célszerű, hogy számon kérhető is legyen, amit önök oly sokszor elő szoktak hozni. Akkor, kérem szépen, emellett kell letenni a garast, mi az, ami ilyen értelemben konkrét, és mi az, ami kevésbé konkrét, ez összevethető.

Tény és való, hogy sok folyamatot eltérően ítélünk meg. Tény és való az is, hogy e téren vitatkozni szoktunk. Ha megengedik a képviselő urak, akkor egypár dologra szeretnék reagálni, ami elhangzott. Egyetértek azzal, hogy az egyetemeken, főiskolákon belül a bérkérdés, különösen a nem oktatói dolgozók körében, rendezésre szorul, hiszen e tekintetben egy olyan nagy intézményi rendszeren belül, amely létrejött az integráció során, tény és való, hogy nem lehet dolgozni egy viszonylag alacsonyabban fizetett adminisztratív dolgozói körrel. Itt egy sokkal szakavatottabb és szakképzettebb hivatali gárdára van szükség.

Hozzáteszem azonnal, hogy ebben természetesen a felsőoktatási intézményeknek is megvan a maguk feladata, mert ha megnézzük azt, hogy jó néhány felsőoktatási intézményben annak a szakgárdának a hozzáértése, amely a napi adminisztrációt viszi, mennyire van helyén, bizony sok helyen nagyon jól van, és nagyon sok helyen meg találunk ezzel kapcsolatban komoly kifogásolnivalókat. E tekintetben tehát, amikor egyetemi autonómiáról beszélünk, én egyetértek ugyan azzal a felvetéssel, hogy célszerű bővíteni az egyetemek, főiskolák belső autonómiáját, csak akkor azt is tudjuk be, és azt is tegyük azonnal hozzá, és értsük hozzá, hogy ezeknek az intézményeknek bizony az autonómia nemcsak jog, hanem nagyon komoly kötelesség is, nagyon komoly felelősség is annak érdekében, hogy mit hogyan intéz, mit hogyan kezel a saját belső lehetőségein belül.

(20.10)

Ha megengedik, képviselő urak, csak emlékeztetnék arra, hogy amikor az integráció során létrejöttek a nagy egyetemek, akkor bizony tudomásom szerint az országban a felsőoktatási intézményekben mindenhol a tól-ig határon belül a lehetséges adható pótlékok szintjén az egyetemek és főiskolák bizony a vezetői tisztségeknél a legmagasabb adható pótlékokat vezették be a saját autonómiájukon belül. Én nem vitatom, hogy ez jogszerű, szó sincs róla; én csak azt akarom ezzel mondani, hogy amikor pénzfelhasználást és pénzhatékonyságot nézünk, ezt mind hozzá kell tenni, hogy az autonómia ezt is tartalmazza: jogokat és nagyon komoly felelősséget és nagyon komoly kötelességeket is természetesen. Ebben nem fogunk vitatkozni, azt hiszem, Bazsa képviselő úrral, hiszen mind a ketten kárhozatosnak és rossz dolognak tartottuk, hogy konkrétan a Debreceni Egyetem esetében kilenc rektorhelyettes is volt az integráció során. Tényleg egy nonszensz helyzet, mind a ketten egyetértettünk, hogy ez így, ahogy van, tarthatatlan és nem jó lépés, de lássuk be, hogy bizony ilyen érdekes, abszurd helyzeteket is tud produkálni a felsőoktatás a maga autonómiájára való hivatkozással, ami természetesen jogszerű. Úgyhogy amikor ilyen kérdéseket előveszünk, bizony azt kell látni, hogy a törvényhozónak meddig terjednek e tekintetben a lehetőségei, és hol kezdődik már az a határ, amit nem tudunk átlépni anélkül, hogy ne okoznánk jogsérelmet, ami az egyetemeket és a főiskolákat illeti.

Kifogásolják a szocialista képviselők az infrastrukturális fejlesztések kérdését. Ha csak az elmúlt egy évtizedre visszagondolunk, akkor is azt kell mondani, hogy nagyságrendjét tekintve ekkora nagyságrendű infrastrukturális fejlesztés a felsőoktatásban nem indult el, mint ami ebben a kormányzati ciklusban elindult. Tegyük hozzá, hogy szerencsére a gazdasági teljesítőképesség is jó alapot ad ehhez, de azért lássuk be, hogy ez olyan nagyságrend, amelyre bizony hosszú-hosszú évek óta a magyar felsőoktatásban nem volt példa.

Bazsa képviselő úr azt mondja, hogy három év alatt itt nem történt semmi. Elnézést kérek, én szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amikor egy beruházás elindul - de gondolom, ezt kevésbé kell azoknak részletezni, akik maguk is voltak abban a helyzetben rektorként, hogy ezt jobban tudják -, annak van egy elég komoly tervezési meg engedélyezési szakasza, egy csomó egyeztetési szakasza, és lehetne szépen sorolni. Akkor, amikor a mostani beruházásoknak a tényleges kivitelezését próbáljuk elhelyezni időben is, látnunk kell, hogy 2000 januárjától vannak integrált egyetemek, és a mostani felsőoktatási fejlesztések stratégiáját már az integrált egyetemeknek kellett meghozni, azoknak kellett kialakítani. Úgyhogy innentől kezdődően, amikor az időt felemlegetjük, akkor úgy helyes és úgy korrekt, ha mindezt elhelyezzük abban a dimenzióban, amikor az összes tényezőt egyben látjuk, és akkor talán a kép is ilyen szempontból tisztább és egyéb mellékzöngéktől talán némileg megtisztítottabb lesz.

A hallgatói létszám növelése nem egy varázsdolog, ezzel egyetértek, viszont tény és való, hogy nagy az igény a felsőoktatásra, és az is tény és való, hogy ha ilyen szempontból nagy társadalmi szükséglet mutatkozik meg, akkor érdemes és célszerű ezt a politikának előmozdítani és az oktatáspolitikának ezt felkarolni. Innentől kezdődően pedig a hozzá kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés kétségtelenül lényeges dolog. Azt mondta a képviselő úr, hogy ez önmagában azért nem érdem, mert nagyon sok ebből az önköltséges. Tény és való, erre is nagy a kereslet, ezt el kell ismerni. Amit e téren a kormányzati politika eddig tudott tenni, azt gondolom, az sem kevés, mert korábban nem volt ilyen: például kiszámítható keretek közé tudtuk tenni a költségtérítési díjak ütemezését. Ha emlékeznek rá, éppen Révész Máriusz volt az a képviselőtársunk, aki beterjesztett egy ilyen javaslatot, hogy az utolsó egy vagy két esztendőben a képzést nyújtó intézmény önhatalmúlag hirtelenjében ne emelhesse meg az ilyenkor kérhető összegeket. Kiszámíthatóvá lehetett tenni, és azt gondolom, ez fontos dolog.

Vagy mondok egy másik példát: azoknak a fiataloknak, akik gyesen vagy gyeden vannak, nemcsak az első, hanem a további diploma megszerzése esetében is - sok esetben ezek a fiatalok költségtérítéses képzésben tudtak részt venni - ingyenes ez a képzés.

Én tehát azt hiszem, sikerült jó lépéseket megtenni. Nem azt mondom, hogy itt van a Kánaán, szó sincs róla, csak megtettük az első lépéseket abba az irányba, amiről azt gondoljuk, hogy talán jó. Én azt remélem, önök sem mondják erre, hogy ez rossz. Legföljebb azt mondhatjuk, hogy tegyünk további ilyen lépéseket a jövőben; azt hiszem, ez mindannyiunk közös érdeke, és ebben az irányban kell tájékozódni.

Összességében a Fidesz-frakció részéről az eredeti előterjesztést tartjuk megalapozottabbnak, jobbnak, több konkrétumot tartalmazónak, éppen ezért a Fidesz-frakció részéről ezt fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)