Felszólalás adatai

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nemegyszer hangzott el ebben a Házban, hogy a felsőoktatás közügy, közös ügyünk, nemzeti ügyünk, a XXI. században különösen az, hiszen ez a század a tudás százada, és pártunk programja e tekintetben úgy fogalmaz, hogy jövőnk a tudás.

Ami a most napirenden lévő részletes vitát illeti, az közismerten az 1995-ben meghozott, a felsőoktatás fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat végrehajtásához kapcsolódóan egy új, a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljait megfogalmazó, kormány által benyújtott országgyűlési határozat tervezete. Ez a hat évvel ezelőtt meghozott országgyűlési határozat eredményesen szolgálta a magyar felsőoktatás fejlesztését több tekintetben, de mi mégis úgy ítéltük meg, hogy a benyújtott értékelés nem tükrözi a valóságot teljeskörűen; számos ponton, elismerve és tudomásul véve örömmel az eredményeket, olyan hiányosságokat hallgat el, amelyek végül is oda vezetnek, hogy ez az új javaslat nem a valós helyzetből indul ki.

Hadd utaljak arra, hogy ez a rossz értékelés egyértelműen eredménynek, önmagáért való eredménynek, már szinte voluntarista módon interpretált eredménynek minősíti a hallgatói létszám növekedését, amely kétségtelenül folyamatosan növekedett az elmúlt években is, de közismert, hogy ennek fele önköltséges hallgatókat jelent; másrészt sem a felsőoktatás infrastruktúrája nem fejlődött ennek megfelelően, sőt, ahogy az előbbi napirendi pont során idéztem egy kormányjelentésből, az kifejezetten romlott, a tantermek, a laborok, a könyvtárak, a kollégiumok állapota rosszabb lett, és nem volt pénz ezek javítására, nem épültek újabb infrastrukturális beruházások, épületek sem, műszerállomány sem; egyedül az informatika területén következett be olyan fejlődés, amelynek ebben a korban be kellett következnie.

Különösen nagy feszültségek keletkeztek a bérek területén, egyrészt azért, mert az intézményen belül az oktatók és nem oktatók között igen jelentőssé vált az új bérrendszer bevezetésével nemcsak egy elfogadható különbség, hanem egy elfogadhatatlan és most már nagy feszültségeket jelentő, ugyanakkor már szinte a belső összeomlást is fel-felidéző különbségek jelentek meg. A minimálbér önmagában akár pozitívan is értékelhető felemelése 50 ezer forintra azt eredményezte, hogy a felsőoktatásban alkalmazott közalkalmazotti bértábla több mint egyharmada nem éri el ezt az 50 ezer forintos minimálbért. Van olyan diplomás besorolású közalkalmazott, akinek a fizetése nincs ennyi; lesz természetesen nagy feszültségek és nagy belső erőfeszítések árán, de az mégiscsak nonszensz, hogy ilyen, egymással össze nem harmonizált döntéseket hozott a kormányzat, és ugyanezt kell elmondani a képzési rendszerről is.

Folyamatosan halljuk, mi is ezt mondjuk, hogy ez a képzési rendszer már nem korszerű, a szakburjánzások révén már egyszerűen tarthatatlanul bonyolult és szinte kaotikus, és elengedhetetlen lenne, lett volna már az elmúlt években is - miután ez világosan látszott -, hogy e téren történjen valami előrelépés; a kétszintű képzésnek, együtt a duális rendszerrel, valamilyen olyan koncepcionális egybeolvasztása és megvalósítása, amely ma még egy-két pontján talán rendeletekben, más lényeges pontjain még azokban sem, sőt mi több, koncepcióban sincsen meg.

Nagy gondja volt mind a határozat végrehajtásának, mind pedig ezen új irányelveknek, hogy nincs felsőoktatás-fejlesztési program. A helyettes államtitkár úr azt mondta a bizottsági vitában, hogy igazán van ilyen, csak részletekben, mint ahogy a vita is az egész kérdésről ilyen részletekben folyt le; csak hát a részek egyszerű összegzése, algebrai összege még nem jelent egy új szintézist, az még nem jelent az össz-felsőoktatási szférára vonatkozó társadalmi vitát, és nem jelent egy új felsőoktatás-fejlesztési programot. Hogy másra ne utaljak, egy olyan objektív és független testület, mint a Magyar Akkreditációs Bizottság, most közreadott - legalábbis sokunk számára elérhető - tervezetében, stratégiai elképzeléseiben azzal kezdi, hogy az egész magyar felsőoktatásban nagy hiányt jelent egy koncepcionális felsőoktatási fejlesztési program.

Ebből következik az, hogy mi úgy értékeltük, egy rossz helyzetértékelésből nem következhet jó feladatmeghatározás, és a kormány által benyújtott célokkal ugyan nem ellentétesen, de lényegesen más hangsúlyokkal és más kiemelésekkel gondoljuk és javasoljuk a módosító indítványunkban a felsőoktatás fejlesztésének főbb céljait meghatározni.

Négyet emelek ki ezek közül. Az egyik egy korszerű, versenyképes munkaerőt képző, színvonalas felsőoktatás megvalósítása, amely meghatározóan fontos a tudás társadalmának kifejlesztésében, és abban, hogy ennek révén megbecsült helyünk legyen Európában és az Európai Unión belül, beleértve a bolognai felsőoktatási térséget is. Legfontosabb feladata ennek a felsőoktatásnak, hogy korszerű, mind a hazai, mind az európai munkaerőpiacon versenyképes, magasan kvalifikált munkaerőt képezzen.

(20.00)

A felsőoktatás legyen képes a tudományos, szakmai autonómia következetes érvényesítése mellett követni a gazdaság, a társadalom változó igényeit, és támogatni annak változásait. Mindehhez kormányzati cikluson átívelő nemzeti konszenzusra van szükség a felsőoktatás-politikában; ez az, aminek hiányát az előbb is említettem, ami egy ilyen széles körű vitában kialakulhatott volna, egy olyanban, mint amit mi '95-ben lefolytattunk, s aminek eredményeképpen egy ilyen konszenzusos fejlesztési elképzelés, országgyűlési határozat került ide a parlament elé, és aminek, mint mondtam, a kormányzati beszámoló egy sokkal rózsaszínebb értékelését adja, mint a megítélésünk szerinti valóság.

A másik fontos feladatnak a teljesítményarányos, a minőséget elismerő, és a felsőoktatás társadalmi jelentőségét tükröző bérezést tartjuk, amely az intézményekben folyó szakmai munka színvonalának egyik meghatározó, fontos tényezője. Világos szakmai követelmények állítására, a szakmai előrejutás lehetőségeire alapuló, az érintettek számára kiszámítható, stabilitást biztosító és vonzó bérrendszert kell kialakítani, hozzáteszem, lényegesen több béralappal, mert az, hogy belülről átrendezzük a felsőoktatás különböző kategóriái között a bértömeget, nem jelent megoldást, abból csak azok a feszültségek keletkeznek, amelyekre az előbb is utaltam; a vezető oktatók alig, a fiatal oktatók kétségtelenül lényeges béremelést kaptak, de ez egy feleslegesen generált feszültséget jelent csak.

Korszerű szakemberképzés, a tanulás, oktatás, kutatás másik fontos feltétele a megfelelő infrastruktúra biztosítása és fejlesztése, az, amiben hároméves drasztikus elmaradás van, amelyik ugyan most megindulni látszik, de úgy gondoljuk, hogy ezt sokkal határozottabban, egyértelműbben meg kell fogalmazni ebben a fejlesztési programban, és következetesen meg is kell valósítani, nem úgy, ahogy az az előző határozat e kormányciklus idején történő "megvalósítását" jelentette.

Nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy a bér és más szociális jellegű kérdések rendezésében együtt kell működni a reprezentatív felsőoktatási szakszervezetekkel.

A harmadik nagyon lényeges kérdés, amit még kiemelni szándékozunk, az esélykülönbségek mérséklése, a hallgatói támogatások kibővítése annak érdekében, hogy a társadalmi esélyegyenlőséget növeljük, az esélykülönbségeket csökkentsük minden területen. A felsőoktatási intézményekben tanuló fiatalok szociális helyzetében ma meglévő szélsőségeket - amelyekről ugyancsak szó volt az előző vitában - mérsékelni kell, csökkentve a jelentős társadalmi, családi különbségek hatását. Azt gondoljuk, hogy a tanulás és a megélhetés egyre növekvő költségeit nagyobb hallgatói támogatási normatívával kompenzálni kell.

Végül a felsőoktatási autonómia kiszélesítése, minőségének biztosítása, társadalmi szerepének növelése és a tudományos kutatás feltételeinek javítása érdekében biztosítani kell az intézmények, valamint a közös érdekeik képviseletére hivatott testületek autonómiáját - mint a magyar felsőoktatás demokratikus és hatékony működésének alapvető feltételeit és megőrzendő értékét.

Úgy gondoljuk, hogy ezeken az alappontokon kell, szükséges elindulni, ehhez tartjuk szükségesnek megnyerni a felsőoktatás egészét. A felsőoktatás nem az a szféra, amellyel manipulálni lehet, amelyet irányítani kell, a felsőoktatás egy autonóm, felnőtt, érett társadalom, amely megérdemli, hogy a társadalom egésze érdekében támogatást, elismerést, ugyanakkor természetesen együttműködést is kapjon. Köszönöm.