Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Én most az általános vita táncrendjében visszatérek a kályhához: a jelentéshez.

Egyetértek az egyik bizottsági összegzést ismertető Potápi Árpád képviselőtársammal, aki valamennyi korábbi jelentés közül ezt tartja adatokban rendkívül gazdagnak, a legrészletesebbnek, és hozzáteszem, ezt kézhez kapták a képviselők a törvény szerinti határidő előtt, még a nyári hónapokban. Mindenképpen gratulálok a kormányjelentést készítő minisztériumi munkatársaknak.

Folytatva az MDF nevében megszólaló Gémesi György képviselőtársam elemzését, utalok arra a fontos tendenciára, amely szerint ebben a kormányzati ciklusban egyharmadával csökkent a veszélyeztetett gyermekek száma. 1998 elején még 420 ezer veszélyeztetett gyermeket tartottak nyilván, ez év elején már ennek a létszámnak csak a 63 százalékát, 265 ezret.

A nagymértékű javulás egyértelműen a gyermekes családok anyagi helyzetének az időközben bekövetkezett javulásával hozható összefüggésbe. 1998 elején a veszélyeztetettség okai közül az anyagi okok játszották a legnagyobb szerepet, akkor a gyermekek 83 százaléka került ilyen okból a gyámhatóságok nyilvántartásába. A nehéz anyagi körülmények következtében gyakrabban alakulnak ki egyéb, az egészséget, a testi-lelki fejlődést veszélyeztető tényezők is; ezek száma szintén visszaesett. A veszélyeztetett gyermekek számának a gyors csökkenése önmagában már igazolja a kormány családpolitikájának a helyességét, a korábban leghátrányosabb helyzetben élő gyermekes családok életkörülményeinek a gyors javulását.

A mai kormány családellenes jogszabályokat örökölt elődjétől, és két év alatt lényegében sikerült felszámolnia ezek káros hatásait. Ha az átlagjövedelem felénél húzzuk meg a szegénységi küszöböt, akkor a kormányváltás évében a kétévesnél fiatalabb gyermekek egyharmada élt ilyen szegény családban, ma már kevesebb mint egyötöde. Akkor a négy- és többgyermekes családok többsége, több mint a fele szegénysorban élt, ma már kevesebb mint kétötödük szegény.

A gyermekes családok helyzetének a javítását sokrétű szociálpolitikai és adópolitikai intézkedések révén sikerült elérni. Itt kell azt is megemlítenünk, hogy a gyermekes családok helyzetének javítása megfékezte a jövedelmi egyenlőtlenségek korábbi növekedését.

(18.40)

Míg 1994 és '98 között rohamosan nőttek a jövedelmi különbségek, azaz a szegények szegényedtek, és a gazdagok még tovább gazdagodtak, elég ha csak arra utalunk, hogy a legelesettebbek adóterheinek növekedésével és szociális ellátásainak a megkurtításával egyidejűleg nagymértékben csökkentek a sokmilliós jövedelmek adóterhei, nos, ennek a jövedelmi szakadéknak a további tágulása állt meg 1998 után. A jövedelmi különbségek korábbi növekedését ugyanis lefékezték azok a tömegeket érintő intézkedések, hogy 110 ezerrel több gyermek kap ma családi pótlékot és iskoláztatási támogatást, mint 1998-ban. 50 ezerrel többen részesülnek anyasági segélyben, 70 ezerrel több család veheti igénybe a gyermekgondozási segélyt, és 50-60 ezerrel többen a gyermekgondozási díjat, mint az előző kormány záró évében.

Tisztelt Ház! Európa kirívóan antiszociális és családellenes adórendszerét működtette az előző kormány. A gyermekek nevelésére fordított jövedelmeket ugyanúgy adóztatta, mintha azokat luxuscikkekre, utazásokra vagy élvezeti cikkekre költötték volna, vagy jobban megadóztatta a gyermekek létminimumát fedező szülői jövedelmeket, mint a tehetősek befektetési jegy vásárlására, nagy életbiztosítására fordított jövedelmeit. Az új kormány évről évre közelíti a teherbíráshoz igazodó közteherviselés megvalósulását, és a családosok adókedvezménye révén az idén már 82 milliárd forinttal több marad több mint egymillió gyermekes családnál, mintha érvényben maradt volna az előző kormány családellenes adóztatása. Ez év január 1-jétől már a megfogant gyermek életének, tehát a terhesség 91. napjától igénybe vehető a családosok adókedvezménye, hiszen köztudottan sok kiadással jár egy új élet fogadása.

A gyermeknevelés költségeinek az adóztatott jövedelmekből történő kivonása azt eredményezi, hogy egyre több gyermekes család mentesül az adózás terhe alól, hiszen ők amúgy is a gyermeknevelés munkájával már eleve sokat vállalnak a köz és a jövő érdekében. Ezt az eredményt, miszerint az adókedvezmények növelése révén egyre több kis- és közepes jövedelmű gyermekes család mentesül a személyi jövedelemadózás korábban méltánytalan terhe alól, sokan nem eredménynek, hanem kudarcnak tüntetik fel, s azt állítják, hogy jaj, milyen sokan nem vehetnek igénybe adó-visszatérítést be sem fizetendő és be sem fizetett adóik után.

Míg ennek a kormánynak az az állapot a kívánatos, hogy a szegénységi küszöb környékén élő többgyermekes családok olyan mértékű adókedvezményt kaphassanak, hogy ne kelljen adót fizetniük, addig a mai ellenzék változatlanul az olyan igazságtalan, a teherbírással köszönő viszonyban sem álló adórendszert favorizál, amelyik minden gyermeknevelési kiadást az előző kormányhoz hasonlóan megadóztatna, és az lenne az eredményesség kritériuma, hogy egy csekély kedvezményt az adózók 90-95 százaléka teljes mértékben igénybe tudna venni. Nos, nagyon remélem, hogy ezt a családellenes adórendszert a választópolgárok nem kívánják vissza.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)