Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Valóban utoljára szólok, de Babák képviselőtársam miatt hadd olvassak már fel Nordhaustól és Samuelsontól egy gondolatot - nézze meg ön is -, a Közgazdaságtan című könyvükben írják. (Babák Mihály: Én nem vitatkozom önnel!) Azt írják: "A javak a dollárszavazatokat követik, s nem a legnagyobb szükséget. Egy gazdag ember macskája kaphatja meg azt a tejet, amelyre egy szegény gyermeknek lenne szüksége ahhoz, hogy egészséges maradjon." Erről van szó.

Képviselőtársam! Azt hiszem, ha ismeri a magyar gazdaságpolitika történetét, tudja, hogy az előző ciklusban a rászorultsági elvet próbáltuk megvalósítani - hibákkal együtt, de a rászorultsági elvet próbáltuk megvalósítani. Azt hiszem, ezen nem lehet vitatkozni. Más kérdés, hogy a családok néhány százaléka családi pótlékot nem kapott, de ki a fene kívánja azt, hogy a milliókat kereső bankár vagy mit tudom én, kicsoda, talán még ön sem kívánja, hogy felvegye a családi pótlékot!

Még egy másik: az előző ciklusban a stabilitást meg kellett valósítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jaj!) 1992-ben 0,3 milliárd dollár volt a fizetési mérleg hiánya, '94-ben 4 milliárd dollár, az ország a csőd közelébe került, és ha a csőd bekövetkezik, akkor mi nem kapunk fizetést, a tanár nem kap fizetést s a többi. A csődöt el kellett kerülni? Igen. Gyakorlatilag kisebb volt a takaró, nem lehetett addig nyújtózkodni, mint szerettük volna. De, képviselőtársam, a takaró most lényegesen nagyobb, és ezt a takarót nem biztos, hogy jól használja a kormány!

Köszönöm szépen.