Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhány politikai és szakmai vitát is lefolytattunk már itt az Országgyűlésben az elmúlt időszakban a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítéséről vagy inkább -fenntartásáról, kinek hogy tetszik, mind a két kifejezés elterjedt a hazai sajtóban; inkább a fenntartás talán a célszerűbb, hiszen hosszú távon a jelenlegi blokkoknak a kiváltásáról van szó, néminemű teljesítménynöveléssel egyetemben. Ennek kapcsán a politikai és a szakmai véleménye a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak nem mindig egyezik meg, hiszen politikai szempontból nagyon sokszor és sokat bíráltuk a megkötött kétoldalú megállapodást, annak a titkosítását, és elmondtuk a számunkra nem megismerhető részekkel kapcsolatos bizonytalanságunkat, ami a mai napig is bennünk van, és ami továbbra is az egész beruházást úgy összességében, annak az elfogadhatóságát bizonytalanná teszi, és nemcsak számunkra, hanem a társadalom jelentős többsége számára is. Hiszen ma már sajnos ezekkel a kétes kérdésekkel sikerült azt elérni, hogy nemcsak a Paks II. beruházás, hanem úgy általában a nukleáris energia megítélése a társadalomban változott, és nem pozitív irányban változott, legalábbis az erről szóló felmérések alapján.

Azt is tudni kell, hogy a Jobbik a kezdetektől fogva, megalakulásától, 2003-tól kezdve a nukleáris energiát mint reális alternatívát támogatta, a magyarországi energiamixben való megjelenését, és a jelenlegi működő Paksi Atomerőmű blokkjait egy biztonságos erőműnek tartja. Műszaki hibák természetesen mindenhol előfordulnak, de azoknak a szakembereknek köszönhetően, akik az elmúlt harminc évben vezették ezt az erőművet, hála istennek, és le is kell természetesen kopogni, normál üzemmenet szerint, kisebb műszaki problémáktól és veszélyhelyzetektől eltekintve működött ez a létesítmény. És nagyon reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, hiszen a blokkok üzemidő-hosszabbítást kaptak, és ezek az üzemidő-hosszabbítások 2032 és 2037 között fognak lejárni, tehát akkor fogják leállítani folyamatosan a négy blokkot. És természetesen annak idején, 2012 környékén, amikor az orosz-magyar államközi szerződés megköttetett, mi itt a parlamentben támogattuk, hogy a jelenlegi blokkok kiváltására új blokkok létesüljenek. A politikai körülmények azóta változtak meg jelentősen, és azóta vált rendkívül bizonytalanná ennek a szerződésnek és ennek a beruházásnak a támogathatósága részünkről. Sajnos a helyzet olyan, hogy javarészt olyan körülmények miatt, amelyeket nem ismerhetünk a szerződésre vonatkozó titkosítások miatt, de amik napvilágra kerültek, azok nem feltétlenül erősítették bennünk azt, hogy ez egy támogatható projekt volna, így jelen pillanatban minimum kérdéses a hozzáállásunk.

Azonban ha szakmailag nézzük, a jelenlegi kormánypártok és a kormányzat felelőssége, hogy ez a projekt megvalósul, nem valósul meg, mikor valósul meg, milyen határidőkkel, milyen feltételekkel, milyen szakmai minőségben, és ahhoz bizony szükséges, hogy meghozzák azokat a rendelkezéseket, amelyeknek az egyik példája az előttünk fekvő módosítási javaslat, amely rendelkezik a szakhatóságok kérdésköréről. Természetesen az, hogy egy ilyen súlyú kérdésben, egy ilyen kiemelt nemzetgazdasági beruházásnak számító kérdésben, mint egy atomerőművi blokk, a tűzvédelmi szakhatósági feladatokat egy központi szerv, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság lássa el, ez teljesen helyénvaló, ebben semmiféle kivetnivalót nem találunk. A kifogásaink, amiket minden alkalommal elmondunk, inkább politikai és nem annyira szakmai jellegűek.

Nagyon sajnáljuk azt, hogy bár egyre jobban feltörekvőben vannak a megújuló energiaforrások, nemcsak Magyarországon, hanem úgy általában Európa-szerte vagy világszerte, még mindig bizonytalan annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy Magyarország középtávon mivel fogja a villamosenergia-szükségletét fedezni.

Az előző napirendi pontnál egy klímavédelmi szempontból rendkívül általános vezérszónoki felszólalást mondtam, most ennyire nem akarok azért az általánosságok irányába elmenni, nagyjából maradnék a törvényjavaslatnál, de azért mégiscsak felvetődik ilyenkor a kérdés, ha Paks II. szóba kerül, hogy azt az akár 8-10 ezer megawattnyi kapacitást, ami hiányozni fog Magyarország energiamixéből a kiöregedő erőművek kapcsán, hogyan fogjuk tudni pótolni. Mert 2400 megawatt, ha meg is valósul ez a beruházás, a jelenlegi 2000 megawattnak a pótlása, illetve némileg növelt teljesítmény, de ezenkívül még azért jelentős villamosenergia-szükséglet fog fennállni, amit tisztán a megújuló energiákból jelen állás szerint nem fogunk tudni fedezni, és fennmarad a kérdés, hogy akkor ez hogyan lesz. Volt itt már szó  fantáziálás szintjén nyilván  ötös meg hatos paksi blokkról, volt szó gázmotoros erőművekről, minden más egyébről; nyilván ez nem egy energiapolitikai vitanap, tehát nem erre szeretnénk most választ kapni az államtitkár úrtól, inkább csak az ezzel kapcsolatos álláspontunkat vagy kétségeinket szeretném e vita kapcsán ismertetni.

Egészen természetes, hogy ha egy ilyen beruházás megvalósul, akkor az egy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásként valósul meg, azonban elég jelentős csúszás történt a megvalósítás tekintetében már az engedélyezési szakaszban úgy, hogy még egyetlen kapavágás sem történt a beruházás kapcsán. Korábban szó volt róla, 2018 tavaszán, hogy megtörténik majd az első  idézőjelben  kapavágás, tehát a felvonulási épületek területén majd valamiféle munkavégzés megkezdődik. Én jártam ott az ősz folyamán, és semmiféle munkavégzésnek a nyomát nem láttam, és valószínűleg a mai napon sem láthatnám, merthogy ez továbbra is várat magára. Jelen állás szerint 2020 talán az, amikor megkezdődhet, de egyre tolódik ki nyilván ezzel a lehetséges átadásnak az időtartama is, ami előbb-utóbb, ha a késés, a csúszás olyan mértékű lesz, akkor egybecsúszhat a jelenlegi blokkok leállításával.

(13.50)

Tehát nem lesz az az átmeneti időszak, amelyben egyszerre fog Paks I. és Paks II. termelni. Bár az is kérdés volt, hogy azzal a villamosenergia-mennyiséggel mit tudnánk kezdeni, amikor együtt üzemel Paks I. és Paks II. Természetesen nem egy szabályozható erőműről van szó. Akkor a leggazdaságosabbak a reaktorok, ha maximális teljesítményen üzemelnek, akkor tudják a legjobb teljesítményt leadni, és a legjobb villamosenergia-költséget is akkor lehet elérni vele. Ezért is kérdés az, hogy egy ilyen zsinórban termelő létesítmény, amiből 2000 megawatt Paks I. és 2400 megawatt Paks II., azaz 4400 megawatt összesen, ha párhuzamosan üzemelne, ezt hogyan tudná a rendszer ellátni. De úgy néz ki, hogy ez a kérdés nem fog felmerülni, mert ahogy tolódik ki a megvalósulás, egyre kisebb lesz az az intervallum, amiben ez a kérdés felmerülhetne, vagy megvalósulhatna a párhuzamos üzemelés.

Habár kiemelt nemzetgazdasági szempontból a beruházás, azért a csúszást mégsem az ügyintézési határidők csökkentésével kell behozni. Azt hiszem, hogy ebben egyetérthetünk, hiszen az a biztonság rovására mehet, ha az engedélyezési határidőket egy bizonyos határon túl csökkentik, és a hatóságnak fizikailag sincs elég ideje arra, hogy az egyes engedélyezési dokumentációkat érdemben áttanulmányozza. Azt hiszem, hogy egy atomerőmű esetében ezeknek a határidőknek nagyon nagy fontossága van. Még csak az engedélyezésnél tartunk, illetve a létesítési dokumentációknál, s majd annak idején az üzembe helyezésre vonatkozó eljárásokra is vonatkozik el, bár azt hiszem, hogy addig még jó néhány parlamenti ciklust lehúzunk ebben az Országgyűlésben, vagy lehúznak a mindenkori képviselők.

Összességében, s akkor ezzel is zárnám a mondandóm, ez a dilemma továbbra is fennáll a részünkről, mivelhogy politikailag kevésbé tudjuk magát az egész eljárást és a Paks II.-beruházást támogatni. Szakmai megalapozottságát a magyar villamosenergia-rendszerben látjuk, ezért valószínűleg ezen törvényjavaslat kapcsán is, ahogy az utóbbi időben bevett szokásunk volt, e miatt a kettőség miatt a tartózkodás álláspontjára fogunk helyezkedni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)