A felszólalás szövege:
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd mondjam már el Tóbiás képviselő úrnak, hogy ha 250 milliárd forint a visszarendezés ára, akkor olcsón megúszta az ország az önök utolsó két évéhez képest, mert az a 20 milliárdos, euróban fölvett hitel, ami az árfolyamveszteséget leszámítva is 5600 milliárd forint, egy kicsit többe került, mint a 250 milliárd forint.
Scheiring képviselő úrral egyetértve elmondanám, hogy tényleg vissza kell térni a vita azon részéhez, amiről szól a vita, de azért jegyezzük meg és tisztázzuk: 2002 júniusában 2380 milliárd volt az államadósság; barátaim, most 22 000 milliárd, és ebben benne van minden, amit önök fölvettek pénzt, minden hibájukkal együtt. Teszem hozzá, hogy ne felejtsük el, 22 milliárd eurónyi uniós támogatás jött az ÚMFT-be, ezen túl 3,6 milliárd az ÚMVT-be. Ezek a pénzek kimentek. (Dr. Józsa István: Ez tényleg bejött az országba.) Látszik az országon, Józsa képviselő úr? (Dr. Józsa István: Hogyne!) Hol látszik? (Dr. Józsa István: Nézze meg a dísztereket!) Dísztereket? Hát, a díszterek, azok...
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A dialógus... Tudom, hogy ingerli önt Józsa István közbeszólása, de ő a következő felszólaló, képviselő úr.
Várja meg ezt a két percet!
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Barátaim, az ország pénzét felélte az ország. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Önöknek köszönhetően legatyásodva ment ebbe a válságba. (Kovács Tibor közbeszól.) Igen, Kovács képviselő úr, az ország legatyásodva ment be a válságba. Szeretnék én, mondjuk, Németország helyében lenni, vagy Hollandiáéban, akiknek lehet, hogy dupla lett az államadósságuk, de hogy milyen áron lett a miénk dupla vagy háromszoros, ezen gondolkodjanak el. Abban igaza van mindenkinek, aki önökkel szemben próbál bármilyen ellenvéleményt elmondani, a nyolc év politikája benne van abban, hogy ma zárolni kell, ma arra kell figyelni, hogy az országot lehessen finanszírozni.
Még egy utolsó gondolat: tudják, hogy mennyi pénzt kell visszafizetni ebben az évben, '12-ben, '13-ban? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Mennyit? 11 400 milliárdot kell visszafizetni azért, mert önök rosszul gazdálkodtak, Tóbiás képviselő úr. 11 400 milliárd forint adósság, az uniós támogatás több mint 8000 milliárd volt, és nem látszik sem az ország adófizetőin, sem a fogyasztóin, senkin nem látszik. Ezt ne felejtsék el! Négy év alatt 11 000 milliárdot kell visszafizetni. (Tóbiás József: 1200 milliárd van elköltve. Olvassál, te drága, jó ember!)
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ha van önöknek erdész ismerősük szerte az országban, és a nappalijukba vagy az irodájukba elmennek, akkor rendszerint egy hatalmas térképet találnak az irodájukban, lehet, hogy most már csak kisebbeket mutogatnak, amin Magyarország XIX. század végi erdő- és vízrajzát találhatják meg, és ezen a térképen több ezer, akkor még létező vízállás, vízfolyás, csatorna volt található.
Az állapot az elmúlt 110-120 esztendőben jelentősen megváltozott, egészen az elmúlt két esztendő elejéig, a 2009. év elejéig azt hittük, hogy a világ nem tér vissza a régi medrébe, és a vizek maradnak ott, ahol vannak. De a természet úgy döntött, hogy visszaveszi azt, amit az övé. A most önök előtt lévő módosító javaslataimmal, javaslatainkkal szeretnénk orvosolni az elmúlt 10-20 esztendő hiányát, hogy nem kezeltük kellőképpen a vízgazdálkodást helyén és értékén. Mert a természet nem teketóriázik. Emberéleteket, vagyonokat, állami és magánvagyonokat tesz tönkre, és ez a vízterület, ami az országban a napokban is egyre nagyobb mértékben is látható és növekszik a belvizek mérete, illetve a nagy árvizek révén látjuk, hogy a vizek mérete és az árvizek hossza és a mérete óriási, valamit tenni kell.
Ezért szeretnénk a most benyújtott törvénymódosításokkal azt a hiányt pótolni, amit nem tettünk meg az elmúlt években. Mert ha az a törvénymódosítás már korábban, mondjuk 10 éve megvalósul, akkor mondhatjuk azt, hogy az ország északi része az elmúlt nyáron nem úszik el. Ha lett volna ilyenfajta módosítás, akkor a nagyvízi mederben nem lehetett volna építkezni, mint sok településünk határában, és így nem úszhatta meg Felsőzsolca-Miskolc térsége sem az elmúlt nyáron.
A módosító javaslatok éppen ezért a vízkárelhárítás hatékonyabbá tételéről szólnak. Most nem egy komplex vízgazdálkodási tervről beszélünk, a törvény nem ezt módosítaná, nem ezt a célt szolgálja elsősorban. A cél nem más, mint hogy az emberi életben, a köz- és magánvagyonban ne legyen többé akkora kár, mint ami az elmúlt 10 esztendőben érte Magyarországot.
A módosítások pontosítják a vízgazdálkodási törvényt. Kimondják, hogy vízkár-elhárítási céllal tározókat kell építeni, és így kiterjeszti a Vásárhelyi-tervben lévő törvényi lehetőségeket a vízkár-elhárítási célú tározókra, Tiszán kívüli folyókra és azon térségekre is, ahol a belvíz, a belvíz okozta vízbőség okozza a legnagyobb bajokat és fenyegeti az ország különböző részeit. Mindezt a köz érdekeire hivatkozva tesszük.
A törvénymódosítás rendelkezik ezért arról is, hogy a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok határozataikkal jelöljék ki a tározók területét és helyét. Továbbá a törvénymódosítás rendezi és pontosítja a kártalanítás, kisajátítás lehetőségeit, annak is azon részét, hogy hányszor lehet kérni akár kárelhárításra vagy káresemény utáni kártérítésre a tulajdonosoknak vagy földhasználóknak, ingatlanhasználóknak bármiféle forrást. Emellett rendelkezik a törvény arról is, hogy aki az állam részéről vízkár-elhárítási céllal használja más területét, köteles az okozott kárt megtéríteni, és amennyiben akkora kárt okoz, hogy nem teszi lehetővé később a gazdálkodást és egy területen az életet, akkor az állam részére felajánlhatja az ingatlant megvásárlásra.
Miután a nagyvízi meder, amely valójában a nagy vizek és a jég elvezetésére szolgálna, az elmúlt, ki tudja, hány évtizedben, mindenféle épülettel gazdagodott, ma az ország jelentős területén nemcsak az épített ingatlanok, nemcsak az épületek, nemcsak a gazdálkodás minősége, hanem például a Tisza mentén az úgynevezett zöldszennyezés, ami a Tisza árterében található, hatalmas, gyönyörű szép erdőket jelenti, megakadályozzák a Tisztán a víz lefolyását, ennek következtében pedig az árvizek elhúzódása és a visszatolódás miatt magasabb árvízszintek jelennek meg napjainkban is.
Rendelkezik a törvénymódosítás a nagyvízi mederben arról is, hogy az ingatlanok tulajdonosai, bérlői kizárólag saját felelősségükre folytathatnak bármilyen tevékenységet, akár építési, akár termelési tevékenységet. Így kártalanításra káresemény esetén nem jogosult az, aki saját felelősségére nagyvízi mederben annak használója.
A Vásárhelyi-tervet is részben módosítani kívánjuk azzal mindösszesen, hogy vízkár-elhárítási célú tározóként nevezünk meg minden tározót, amit a Tisza mentén lehetett építeni, és kiterjesztjük az egész ország területére ezt a fajta lehetőséget, hogy az ország minden folyója, amely Magyarországon keresztül megy vagy innét ered, és azok a területek, amelyek Magyarországon belvízzel sújtottak lehetnek, persze előkészítve, jó tervekkel ellátva kijelölésre kerüljenek abból a célból, hogy bármiféle vízkár-elhárítási célú tározót építhessünk.
(21.00)
Ha és amennyiben a Vásárhelyi-tervet önök is ismerik, és azt gondolom, akik itt vannak a teremben, ismerik és tisztelik, ne felejtsük el, hogy ha az elmúlt nyáron a két tározót, amit meg tudtunk nyitni - mert megépült, nagyon lassan, az öt helyett, ami kellett volna -, ha azok nincsenek, akkor az elmúlt nyáron a Tisza mentén élők, mind a felső folyásnál, mind a Zagyva környékén befolyó vizek miatt, elúszott volna az ország határáig a Tisza mentén élő térség lakosságának a vagyona, és sok emberélet veszett volna kárba. A lényeg az, hogy a Vásárhelyi-terv bebizonyította, lehetőség van, óriási lehetőség van a kezünkben azáltal, hogy az árvízi csúcsokat le tudjuk vezetni általa, s az ottani tározókba el tudjuk a vizet vezetni akkor, amikor a folyón a nagy árvíz levonul. Magyarul: a Vásárhelyi-tervet folytatni kell, és nemcsak a Tisza mentén, hanem az ország összes folyója mentén fel kell kínálni ezt a lehetőséget.
S emellett, ami még fontos, hogy kiegészítjük éppen ezért a Vásárhelyi-tervről szóló törvényt azzal is, hogy a belvizek elhelyezésére a belvíztározók építését is lehetővé tesszük a belvizes területeken. Emellett a törvénymódosításban komoly lehetőséget is kínálunk. Idén január 1-jétől a vízitársulatokról szóló törvényt korábban módosítottuk, a 2009. évi CXL. törvényt, és eltörölte a parlamenti többség azt a közcélú érdekeltségi hozzájárulást, amellyel a földhasználók, a termelők eddig úgy találkoztak, hogy egyfajta adónemként, ellenszolgáltatás nélkül kellett befizetniük nem az állam, hanem a vízitársulat részére a különféle hektárra bontott ilyen-olyan mértékű hozzájárulásokat. Ennek az igazságosság elvén nem alapuló hozzájárulásnak az eltörlése kívánatos cél volt, de éppen amiatt, hogy a forrás kijött a társulatok köréből, tehát nem kapják meg a termelőktől mostantól kezdve egyáltalán ezeket a forrásokat, indokolt, hogy valakinek pótolnia kell a kieső forrásokat, és erről rendelkezik a módosítás, azáltal, hogy a törvény az állam részére utalja át ennek a felelősségét, és az állami költségvetésnek kell pótolnia a kieső forrásokat a vízitársulatok részére.
Emellett módosítjuk azt is, hogy ki legyen a felelős a vízitársulatok működéséért és felügyeletéért. Eddig a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok voltak a felelősek ennek a működéséért. Hogy hogyan tudott élni ezzel a lehetőséggel, feladattal az MGSZH, ezt nem kell vitatni vagy firtatni, de egy biztos: a legjobb kezekben akkor lesz az összes magyarországi vízitársulat, hogyha az állam szervei, így a vízgazdálkodásért felelős miniszter irányítása alatt álló környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok látják el ezentúl, ettől kezdve ezeknek a szervezeteknek a felügyeletét és működtetését, figyelik és segítik szakmailag.
Emellett azt is javasoljuk, hogy szabjuk át a vízitársulatok méretét. Mostantól kezdve a javaslat szerint, ha elfogadják, legalább minimum 100 ezer hektárnyi területtel kell rendelkeznie egy társulatnak, vagy pedig 500 kilométernyi közcélú vonalas létesítményt, azaz csatornát kell alapegységnek tekinteni. Azaz lesz olyan országrész, például Békés megyében, ahol sokkal több társulat jöhet létre - nem beszélve a Hajdúságról - a csatornák hossza miatt, de van, ahol meg sokkal kevesebb is elég lesz; tehát vagy a 100 ezer hektár, vagy az 500 kilométernyi csatorna lesz az alapítás alapegysége.
A célunk a három törvény módosításával a törvényjavaslatban, még egyszer mondom, annyi, hogy képesek legyünk az árvizeinket kezelni, a belvizeket elvezetni és majd tárolni, ha kell, visszatartani szűkösebb, ínséges, szárazabb időkre, azért, hogy amikor nagyvíz van, attól a bajtól meneküljünk meg, hogy elúszunk, ha pedig majd aszály lesz, akkor tudjuk visszapótolni a kiszáradt földjeinkre, területeinkre.
Tisztelt Ház! Azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a szerintem fontos törvénymódosítást, és kérem önöket, egyrészt, ha úgy gondolják, hiányzik ebből a törvényjavaslatból bármi, ami kellene hozzá, mert lehet, hogy ebben is vannak hibák, kérem, tegyék meg módosító javaslataikat, és ígérem, hogy fogunk róla tárgyalni. Kérem önöket, segítsenek ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásában.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Próbálok a feltett kérdésekre, mind Józsa, mind Gőgös képviselő úr kérdéseire válaszolgatni, több kétpercest fogok nyomni a kedvükért. Tisztázandó kérdés, hogy a nagyvízi meder mit jelent, mégis miért van. Ez jelenleg a fővédművek között lévő terület, ahol a nagyvizek és a jég le kell hogy vonuljon. (Gőgös Zoltán: Az a baj, hogy nem így van.) Barátom, ez így van. Mellette még a nyári gát is szóba jöhet. A fő probléma az, hogy annak idején, 4-5 ezer éve az ártéri gazdálkodás Mezopotámiában meg a Nílus mentén működött. De ma ott tartunk, hogy ezek a vizek már sokkal több embert veszélyeztetnek, sokkal több vagyont veszélyeztetnek, mint amennyit korábban el tudtunk volna képzelni.
Mi azt szeretnénk meghatározni ezzel a nem új fogalommal, csak kiegészítésével, hogy ezen a területen, ahol lejön majd a nagyvíz a Tiszán, a Dunán, a Krasznán, a Zagyván, a Dráván, kinek hol, melyik esik jobban, hogy megemlítsük a nevét, nem érdemes mást tenni, mint arra a célra használni elsősorban, hogy az árvízi védekezést szolgálja. Hogy van-e másodlagos használat, agrárművelés vagy bármiféle beépített, akár üdülőterület, ez jelenleg továbbra is működhet, de azért a saját felelősségére mindenkinek, mert ne várja el senki tőlünk, hogy Gőgös Zoltán gazdálkodó, mondjuk Vas megyében, nem tudom, melyik folyó mentén, ahol gazdálkodik, minden évben háromszor kérhessen kárpótlást azért, mert elviszi a víz a termését. Ez nem illendő azokkal szemben, akik nem ilyen veszélyes helyeken gazdálkodnak. Ezt rendezni kell. Az állam megvásárolhatja azt a területet, amit ön használ, amit te használsz. Megveheti, meg is fogja venni, ha ez lesz szükséges.
A másik a tározók létesítése. Tározók nélkül a nagyvizeket nem tudjuk elhelyezni. nem lesz mód a Tiszán, a Dunán, de a kisebb folyókon sem a vizeket elvinni arra szintre, hogy ne öntsön ki, ne szakítson át gátakat. A cél az, hogy ezt gyorsabban, hatékonyabban és minél kisebb káresemény okozásával teremtsük meg. Jelenleg többet költünk védekezésre... (Az elnök csenget.) Igen, majd folytatom.
Köszönöm szépen.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót ismét, elnök úr. Ha 40 évente van egy árvíz egy területen a nagyvízi mederben, az kiváló. Akkor az terület valószínűleg nem fog annyi kárt elszenvedni, mint esetleg a Tisza vagy a Duna mentén lévő területeken gazdálkodók. (Gőgös Zoltán közbeszól.) De ami a lényeg; nem az számunkra a fontos most, és nem a termelők hozzánk való viszonya miatt mondom ezt, jelenleg ott tartunk, hogy Magyarországon a vizeket nem tudjuk hová elhelyezni. A nagyvízi mederben nem fér el időnként a víz. Átcsap a gátakon, átszakadnak a gátak, elönti az ország bizonyos részeit. Az a célunk, hogy mentsük meg a többi káreseményt elszenvedetteket. Hogy is mondjam, Budapesten nem szokott ez gond lenni. Baján egyetlenegy lehetőség van, ha beengedik a vizet a gemenci ártéri erdőkbe. Vadak ezrei pusztulnak el azért, mert rosszul kezeljük, nem tudjuk hová eltenni a vizet. Ha lenne a Duna mentén nagyvízi, árvízszinteket csökkentő tározókapacitás, lehet, hogy nem öntené el az egész Gemencet, csak a felét. És máris milliárdos vagyon maradna a kezünkben utána.
A célunk, még egyszer mondom, az, hogy ami eddig folyt, hogy nem tudtuk ezt a dolgot kezelni, nem volt rendes kártalanítási alap, nem volt megfelelő lelkesedés a tározók építésére, érjen véget. Legyen újra lehetőség a kezünkben, hogy az állam ellássa szerepét, védje meg a polgárai vagyonát, életét és ingóságát. Erről szól mindösszesen. Rengeteg sebet fog ez föltépni, sok sértett is lehet ettől, de a szakma meg az agrárium össze fog tudni fogni, mert az érdekük ugyanaz. Ha akar gazdálkodni Gőgös Zoltán az ártéri területen, gazdálkodhat, de a felelősségét ne felejtse el, tudnia kell, hogy a víz időnként Gőgös Zoltánt is el tudja önteni akármelyik folyó mentén is fog gazdálkodni. Magyarul, nem lehet arra apellálni mostantól kezdve, hogy mindenáron folytatunk bármiféle nagyon drága termelést ilyen nagyvízi medrekben. Lényegében ezt szeretnénk megakadályozni, folyjék olyan tevékenység, amelynek lényegében helye lesz ezen a területen.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, ismét. Varga Gézának szeretnék válaszolni és hozzá fordulni. Egyrészt várjuk a módosító javaslatokat. Miért most? - kérdezi. Hát, a víz a nyakunkon van. Tehát ennyi víz az elmúlt száz évben, vagy nem tudom, milyen statisztikai adatokat tudunk előhozni, nem volt a Kárpát-medence területén. Ezt valahová el kellene vezetni. És nem tudjuk, hogy mennyi víz lesz majd idén meg jövőre. Nekünk most kell fölkészülni. Ha eddig nem történt fölkészülés az elmúlt húsz évben, kezdjünk hozzá, és próbáljuk megoldani ezt a kérdést!
Jelenleg Magyarország területén csak a Vásárhelyi-terv által érintett Tisza mentén lehet tározóépítésbe fogni. Most ettől kezdve másképp lesz. Lehet bármelyik folyó mentén bármilyen tározót létesíteni, ami szükséges ahhoz, hogy a vizeket elvezessük. Sőt, lehet belvíztározót építeni. Eddig tudja, mit lehetett csinálni? Eddig csak vésztározókat tudtunk építeni mindenfajta vis maior esemény alatt, mikor elöntötte a városrészt, a falu bármelyik részét, hogy akkor valahogy levezessük a vizet, vésztározókat építeni. Mostantól kezdve lesz tározóépítésre lehetőség. Meg kell teremteni a forrásokat. A Széchenyi-tervben erre lesz is forrás. Magyarul, nem a vészt akarjuk mi kezelni már, el akarjuk majd hárítani azáltal, hogy tározót akarunk építeni.
A másik. (Gőgös Zoltán közbeszólására:) Hadd mondjam már végig, Zoli! Tehát szerintem a vízitársulatnak a dolga a csatornákat megépíteni, azokat gondozni. Nem kell vitatkozni arról, hogy most a gazdák között ezzel a törvénnyel kapcsolatban milyen vitákat gerjesztünk, egyszerű dolga lesz: végezze a munkáját, tisztítsa, építse a csatornákat, mert ez nem történt meg. Ha az a törvény, törvénycsomag korábban módosításra került volna, az elmúlt nyolc vagy tíz vagy húsz évben, megfelelő időben persze, akkor ma nincsenek ilyen gondok, amik vannak. Nekünk most tüzet kell oltani; igaz, hogy vízről van szó, belvízről meg árvízről, de nincs más lehetőségünk.
Magyarul, szerintem a dolog ettől sokkal egyszerűbb: a törvény a vízkár-elhárítási célú tározók építéséről szól, magyarul a vizet el akarjuk vinni az ország területéről, ami fölösleges víz, amivel nem tudunk mit kezdeni. Abban igaza van a képviselő úrnak, hogy abban az esetben, ha majd a tározók megépülnek, vissza bírjuk majd tartani ezeket. Ma nem tudjuk visszatartani, nincs hol visszatartani ezeket, nincsenek a Dunán duzzasztóművek, nincsenek tározók, a Tiszán is csak a fölső szakaszán. Magyarul, amíg ezek nem épülnek meg valamilyen tározókapacitás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) formájában, nem lesz mód vizet visszatartani Magyarországon.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(22.00)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót ismét, elnök úr. Ha a Duna-stratégiát elfogadják ebben az évben, márpedig el kell fogadni, akkor a jelen állapot szerint a Dunán nem tudnánk tározókat építeni, se víztározót, se árvízcsökkentő tározót nem bírnánk építeni, bármekkora forrást is tenne lehetővé az uniós Duna-stratégia, ezért is sietünk.
A másik: tudtommal tavaly, még az előző kormány idején is, amikor a káresemények folytak - nem a kormány, hanem a víz okozta károkról beszélek most csak -, 100 milliárdnyi kárt szenvedett el az agrárium a víz miatt. Ennek csak az áfája 20 milliárd forint. Ha lennének belvíztározóink, árvízcsökkentő tározóink, árapasztó tározóink, bármilyen tározókapacitásunk, nem lenne vele gond, és ha megépülnek a tározók a folyóink mentén, kedves Gőgös képviselőtársam, a Duna mentén, a Tisza mentén, az összes folyó mentén, tizenkét folyó mentén, akkor mi fog történni? Nem lesz a nagyvízi mederben szinte víz, mert a nagyvízi mederből le tudjuk csapolni annyira, hogy nem fogja elönteni Gőgös Zoltán földjét majd bármelyik folyónak az árvize. Ezt akarjuk elérni, hogy minél gyorsabban kezdjünk hozzá, az idő sürget.
Még egyszer: egyrészt lesz forrás a Duna-stratégiában, mert az országnak jól kell tárgyalnia, és ebben lesz ilyen forrás, meg az Új Széchenyi-tervben van erre kijelölt forrás. Mondom még egyszer: a cél az, hogy a vizeket ne a nagyvízi mederben tartsuk majd, hanem engedjük inkább bele a tározókba, ha éppen erre szükség kínálkozik és lehetőség adódik.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Hadd védjem a mundér becsületét! Elnök úr azt kérdezte általános kérdéssel, hogy miért és miért most. Nem tudom, hogy látott-e már januárban árvizet a Dunán. Nem Pesten, ott lent, ahol elöntött mindent. Veszélyes dolgokat képes egy folyó csinálni. A víz lefelé folyik, ezt tudjuk. Nem akar visszafelé meg fölfelé folyni.
A Vásárhelyi-terv annak idején a katasztrófa után jött létre. Sajnos későn jött létre, de nagy szerencse, hogy egyáltalán létrejött, mert 2010-ben megmentette a Közép- és az Alsó-Tisza vidékét.
(22.30)
De még egyszer mondom: a törvényt meg kellett alkotni. Forrás egy peták nem volt akkoriban, az első polgári kormány idején sem volt rá, utána a szocialisták idején sem volt rá pénz, de megteremtette az ország, mert kellett. Még egyszer mondom: ezt nem tudjuk felbecsülni, évente százmilliárdos károkat okoz a víz, és nem az, ami csak leesik az égből, hanem ami lefolyik a folyóinkon. Ha nem most kezdjük el, hanem csak holnapután vagy azután, vagy jövőre, vagy várjuk egy törvény módosítását, akkor továbbra sem lesz lehetőség arra, hogy megteremtsünk hozzá forrásokat, mert törvény híján nem tudunk hozzárendelni forrásokat, hogy belekezdhessünk a tározók építésébe. Arról szól, hogy most értünk el ahhoz a ponthoz, hogy nem akarunk úgy járni, mint a Vásárhelyi-terv megelőző időszakában, hogy elönti az ország fontos részeit a víz, emberek élete megy tönkre, vagyonok milliárdjai vesznek oda.
Nem tudom, látott-e már karácsonykor belvízkatasztrófát. Az én megyémben 30 helyen védekeztünk karácsonykor, nem a bejglit vagy a halászlét ették, hanem védekeztek a szakembereink, de nem volt hová a vizeket elvezetni, megszűntek a vízelvezető területek, mert betelepítettük mindennel, erdővel, házzal, bármivel.
Még egyszer mondom, a bajt meg kell előzni, és a vízkár-elhárítási célú törvénymódosításokkal álltunk a tisztelt Ház elé. A támogatásukat azért kérjük, hogy elkezdhessük a vízkárelhárítást, és megelőzhessük a bajt. Ehhez kérem a támogatást, és nem az a kérdés, hogy miért, miért most. Kezdjünk hozzá végre-valahára! (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ez a beszéd! - Taps ugyanott.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Mindenkit arra kérek, bocsásson meg nekem, hogy ismét hozzászólok, de idézőjelben, finoman mondva kihúztátok a gyufát, de ezt csak viccesen mondom.
A zöldszennyezés nem azt jelenti, hogy azt tragédiaként fogjuk fel. Amikor a víz nem folyik le Tiszaugnál, azért, mert vadkomlóval telenőtt fák árasztották el a nagyvízi medret, ezért nem folyik a víz Tiszaugtól egészen Tiszabögig, a Tiszakécske fölötti nagyrétig, ott meg kell magyarázni az embernek, miért nem megy le a vizük. Azért, mert ott van egy hatalmas, nagyon szép erdő. Nem kipusztítani kell, mondjuk, például sort vágni benne, az segítene rajta. A nagyvízi medret lehet használni attól kezdve, hogyha lesznek árszintcsökkentő tározóink, máris nem lesz benne annyi ideig a víz.
Rebekának, Szabó képviselő asszonynak azt mondanám, hogy a foki gazdálkodás arról szólt, amikor a Tiszán nem volt ilyenfajta vízgazdálkodás, ilyen vízelvezetési módszer, mert a foki gazdálkodás: beengedtem, kiengedtem. Most a Tiszán egy hónapig tart egy árvíz. Nincs az a gyümölcs, nincs az a szántó - (Dr. Illés Zoltán felé:) Ugye, Zoli? -, amelyik elbírna egy egy hónapos vízborítást.
(22.40)
Minden kipusztul, semmi nem bírja ki. Éppen az a célunk, hogy ha már egyszer építünk tározókat, építsük úgy, hogy - még egyszer mondom - kevesebb ideig legyen ott a víz, gyorsan menjen el onnan, és ha kell, tegyük be tározókba ott, ahol erre mód van, mert van hozzá domborzat és van minden más lehetőség, és máris tudjuk használni az ártereket és a nagyvízi medreket. Még egyszer mondom: ki az, aki vállalja a felelősséget azok után, hogy az országot négyévenként elöntötte egy komoly árvíz, az ország minden területén megjelenik valami, hogy mi tovább vacakoljunk? Siessünk, rohanjunk épp azért, hogy megelőzzük a nagyobb bajt! Még egyszer mondom, százmilliárdokat veszít az ország azért, mert ezt a kérdést nem rendezte az elmúlt tíz, húsz, harminc, vagy nem tudom, hány év, évtized alatt. Arra kérem önöket, hogy támogassák. Még egyszer mondom, nincs olyan gyümölcsfajta, nincs olyan növényfajta a fás szárú növényeken, tehát az erdőn kívül, amelyik kibírná az egyhavi vízborítást, Gemencben, a Tisza mentén vagy bárhol.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyors leszek, ígérem. Még egyszer: ez a vízkár-elhárítási célú javaslat azt a célt szolgálja első sorban, hogy a vizet tartsuk mederben, vagy tartsuk olyan helyen, ahol tudjuk kezelni. Egy példát hadd mondjak. A Tisza mentén a cigándi tározó 2400 hektáros területű, a tiszaroffi 5507 hektáros. 570 ezer lakost véd, és 660 ezer hektárt mentesít az árvízi károktól. Ezt szeretnénk látni azon folyók mentén, ahol ilyen veszélyforrás fönnáll, ahol akár egy nagy árvíz, akár egy belvizes időszak elöntheti az ország azon részeit. Nem szól másról a törvényjavaslat módosítása, csak arról, hogy mentsük meg az ilyen területeket, amelyek értékesek.
Magyarul, ha van a Duna mentén 10-15 tározó, a Tisza mentén ez az 5, meg plusz legyen még 5 valahol, összességében nem éri el a 70 ezer hektárt az a terület, amit kivonnánk a termelésből azért, hogy megmentsünk mellette közel 2 millió hektárt. Erről szól a történet, ez körülbelül 3-4 millió embert érint, ez nem kevés, és ezt szeretnék fölgyorsítani. Ez az egész törvénynek a célja, az összes módosítás ebbe az irányba működik és megy, hogy ezt mentsük, amíg menthető.
Kérem az ellenzéki frakciók tagjait és a saját frakcióm tagjait is, hogy támogassák, és ha vannak jobbító szándékú javaslataik, akkor tegyék meg a javaslatokat, mert ha jó lesz, akkor be fogjuk fogadni. S még egyszer mondom, a cél a vízkárelhárítás, nem a katasztrófavédelem, hanem a vízkárelhárítás.
Köszönöm a szót, elnök úr. Jó éjszakát kívánok! (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Harangozó Gábor javaslatával, illetve hozzászólásával kapcsolatban pár dolgot szeretnék tisztázni. A törvénymódosítás célja mindösszesen az, hogy előzzük meg azt, ami Magyarországon eddig folyt, nevezetesen, hogy a nagy árvizek vagy belvizek miatt bármikor el tud bennünket önteni egy jelentősebb csapadékos időszak vagy egy árvíz. Az elmúlt évtizedekben nem volt erre kellő hangsúly fektetve. Mi elsősorban a vízkárelhárítással szeretnénk foglalkozni.
Kell-e ehhez a törvényhez társadalmi támogatottság? Persze, hogy kell. De ha megkérdeznénk valakit a Kossuth téren, vagy valamelyik Duna menti város polgárát, hogy mit támogat elsősorban a nagyvízi mederben, a gazdálkodást, a mindenfajta életmód fenntartását, vagy pedig azt, hogy az árvíz, illetve a jég elvezetésére szolgáljon ez a meder, s ettől kezdve minden másodlagos, akkor száz emberből kilencvennyolc azt mondaná, hogy inkább az árvíz elvezetésére használjuk ezt az amúgy jelentős területi egységet jelentő nagyvízi medret. Éppen ezért fontos kimondanunk, hogy nem szabad tovább várakozni - államtitkár úr azt mondta, hogy totojázni -, mert ha a 2000-es árvizek előtt néhány évvel a Vásárhelyi-terv megszületett volna, és azok a tározók, amelyek 2009-2010-ben megépültek, már akkor megépültek volna, akkor azok az árvizek nem okoztak volna akkora katasztrófát sem a Beregben, sem a Közép-Tisza vidékén, mint amiket okoztak.
Magyarország hosszú-hosszú éveket, évtizedeket elfecsérelt azért, mert nem tett meg hasonló lépéseket. Mi azt akarjuk elérni, hogy gyorsuljon fel az a folyamat, amely a Tiszán láthatóan hatásos volt a tiszaroffi és a kőteleki tározók megnyitásával a nyáron, mert megmentette a Tisza középső vidékén élő polgárokat és azok vagyonait. Jelenleg csak a Vásárhelyi-terv szabályozza azt, hogy miként lehet tározókat építeni, de a Vásárhelyi-terv területi lehatárolása csak a Tisza mentére érvényes. Ezt terjesztjük most ki.
Igaza van képviselő úrnak abban, hogy kártalanítási alapra szükség van. Az önök kormányának volt egy jó kezdeményezése, a kárenyhítési alap az agráriumban. Az jó volt. Én a magam részéről beléptem abba és fizettem is, de mivel nem volt jól előkészítve és menedzselve, nem igazán voltak fogékonyak iránta a termelők, és ennek megvan az eredménye, mert rengeteg embernek úszott el millió- vagy milliárdszámra - kinek mekkora mértékben - az akkori termése, és a későbbi termése is így fog járni, ha nem lesznek ilyen alapok.
Ha a törvény jogerőre emelkedik, akkor össze kell fognunk, hogy meggyőzzük mindazokat, akik a nagyvízi mederben dolgoznak, gazdálkodnak és azokat, akiknek ingatlanuk van ott, hogy fogjanak össze. Lehet, hogy ez több tízezer embert érint, mert nem kis területről van szó. El kell érni, hogy az ezen a területen élők, gazdálkodók próbálják meg összerakni, ha kell, a kormányzattal együtt, ha kell, más alapok segítségével azt a kárenyhítési alapot, amelynek akkor lesz fontos szerepe, amikor a kár bekövetkezik. Ekkor életbe lép a szolidaritás elve, és aki belépett, azt megsegítjük ebből az alapból. Ennek a létrehozása része lehetne ennek a törvénynek, de felesleges, mert ezt sokkal nagyobb területre kellene kihegyezni, nemcsak erre a törvénymódosításra, mert nem csak vízkár és belvízkár éri az ország lakóit, nem csak ilyen bajok szoktak ránk törni. A Wesselényi Alap jó lehetőség lenne, mert az már meg is van. Ennek a feltöltését részben állami forrásból lehetne fedezni - persze csak ha majd lesz rá pénz -, de akik érdekeltek abban, hogy ha baj éri őket, akkor ne vigye el az árvíz után senki - se a víz, se a hitelező - a házukat vagy a vagyonukat a fejük fölül, nekik kell összefogni, mert elsősorban nekik fontos az árvíz elvezetése, hogy megmenthessék a vagyonukat.
Varga képviselő úrnak a Jobbik részéről vannak jó javaslatai, de a törvény más formában rendezi az ő kéréseit. Ezért nem látjuk szükségesnek azt, hogy a nagyvízi mederrel kapcsolatban a Vidékfejlesztési Minisztériumon és annak szervein túl bárki olyan jogosítvánnyal rendelkezzen - mivel az elsődleges cél és feladat az árvizek elvezetése -, hogy nem létező szerveket létrehozva beleszólhasson egy tájgazdálkodási terv készítésébe. Ezt helyben, az ott élő gazdák összefogásával meg lehet oldani, illetve egy más típusú jogalkotási tematikával, például rendeletalkotással el lehet érni, hogy a kormány aktuális minisztériuma, államtitkársága előkészítve az anyagot létrehozza az ilyenfajta társaságok alapját képező jogszabályt. Ennek semmi akadálya, de ez nem lehet része ennek a törvénynek, mert sietnünk kell, nincs időnk vacakolni, hiszen a víz most is jön, és tényleg a víz az úr. Tegnap a késő éjszakai órákban is elmondtam, hogy Magyarország, illetve a Kárpát-medence nálunk lévő része úgy néz ki, mint száztíz évvel ezelőtt, mert veszi vissza a víz azokat a részeket, ahol az elmúlt húsz-harminc-ötven-hatvan esztendőben nem is láttak vizet az őseink.
(14.30)
Magyarul: mi azt kérjük a tisztelt Háztól, miután itt tényleg nincs idő vacakolni, nincs idő azon gondolkodni, most legyen-e társadalmi, legyen-e szakmai vita. A szakmai szervezetek, amelyekkel tárgyaltunk, a javaslatokat támogatták, támogatják az általam ismert mezőgazdasági és vízügyi szakemberek. Az más kérdés, hogy miért, miért ezt a törvényt, miért most, ez a kérdés este felvetődött. Azért, mert elértünk arra a pontra, hogy most van időnk erre a törvényjavaslatra.
A lényeg, hogy önöket még egyszer megerősítsem abban, hogy ez a törvény a vízkárelhárításról szól, ezt kell könnyebbé tenni, semmi más nincs mögötte, csak az, hogy ami baj ért eddig bennünket ár- és belvíz okán, ezt a későbbiekben, az elkövetkező 5-10 esztendőben ne kelljen újra elszenvednie az ország népének.
Csak egy példa: a nyáron Tiszakécskén védekeztünk a nagy árvíz ellen. Ha a tiszaroffi tározó nem lett volna készen, és sajnos csak két tározó készült el az elmúlt 8-9 esztendőben, ha az nincs, akkor Tiszakécske és az alsó szakaszok elúsznak. Tehát még egyszer mondom: lényegében a Vásárhelyi-terv elrendezte a Tisza felső, középső szakaszát, de az ország többi részén ma nincs lehetőség tározók építésére. Mi ezt szeretnénk megkönnyíteni, és segíteni azokat a honfitársainkat, akik a vizek mentén, akár folyók, akár árvizek mentén vannak, vagy éppen bármiféle belvizes területeken élhetnek, mentsük meg a vagyonukat és az életüket. Ezt a célt szolgálja ez a gyorsított javaslat.
Köszönöm szépen mindenkinek a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szerintem egyetértünk mindenben, de azt azért tisztázzuk: az, hogy Magyarország nincs védve az árvíz- és belvizei ellen, ezért éves szinten - csak becslések vannak, erről nincs pontos szám - 10 vagy 100 vagy 200 milliárd forintok úsznak el szó szerint a vízben és a vízen. Ez arra késztet engem, de úgy gondolom, önt is, miután ennek csak az áfatartalma, ha 100 milliárd lenne, akkor 20 milliárd forint, ha ennek a pénznek a töredékéből tudnánk ár- és belvízvédelmi tározókat vagy bármilyen műtárgyat építeni, azért, hogy megmentsük akár a belvíztől, akár az árvíztől hazánk városait, szántóföldjeit, akkor sokkal olcsóbban megúsznánk, mint hogy minden évben, állandóan védekezünk.
Évente a Dunán most már januárban is van árvíz, és van márciusban, májusban, júniusban, de ki tudja, hány árvíz lesz a következő hónapokban is. Tehát állandóan védekezni kell, szinte most már éjjel-nappal, mondhatni, arra készülnek a vízügyesek a Duna szakaszain és a Tisza szakaszain, hogy védekezzenek. Olcsóbb lesz Magyarországnak, ha megépíti az árvízvédelmi rendszerét, és egy olyan központosított, államilag kialakított rendszert hoz létre, amelyik meg is tudja ezt szervezni, meg is tudja ezeket építeni, és nagyon fontos, hogy lesz újra eszközük a vízügyi igazgatóságoknak, lesz újra eszközük a vízügyi társulatoknak is arra, hogy önmaguk lássák el, nem bérmunkában, hanem saját erőből a tevékenységükhöz szükséges feladatokat, illetve gépekkel is rendelkezzenek. Magyarul: szerintem olcsóbb lesz százmilliárdok elvesztése és bizonyos védekezési költségek helyett megépíteni ezeket a tározókat, ez jobb lesz mindenkinek. Egyrészt az alapok, amelyek ma üresek, és lehet, hogy lassan fognak csak feltöltődni, nem áll rendelkezésre kártérítési alap jelen pillanatban, még üresek ezek az alapok, de a kormány felelőssége, a Széchenyi-terv lehetőségei majd megadják azt a formát, illetve forrást, amiből meg lehet a tározót építeni. A tározóépítés százmilliárdokat fog Magyarországnak megspórolni. Nem lesz olcsó mulatság, de megmentjük a vagyont a következő 10-20 esztendőben, és nem lesz vele gondunk.
Köszönöm szépen.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak reagálnék képviselő asszony mondataira. Csak a sükösdi Duna-szakaszt vegyük alapul, ott ismerős vagyok. Jó pár parlamenti képviselőnek van ott ingatlana a nagyvízi mederben, köztük a volt miniszterelnök úrnak, Bajnai Gordonnak. Tehát nem az ország legszegényebb polgárainak vannak ilyen helyeken ingatlanai, sőt földjei.
(14.50)
Nem hiszem, hogy embertelen az a javaslat, hogy aki saját felelősségre építkezett ilyen helyekre, az ne a közpénz bármekkora mértékére ácsingózzon, ha kár éri, a káresemény bármikor be tud következni bármilyen folyószakaszon, láttuk a nyáron, pár hónappal ezelőtt.
Az nem embertelen, hogy azt mondjuk, hogy bocsánat, mostantól kezdve építkezni nem nagyon lenne szabad ezeken a helyeken. Eddig megtörténtek, de egy példát azért hadd mondjak el az őseink bölcsességére. Ha mondjuk, Solton járnak, egy másik nagyon fontos Duna-szakaszon, van egy úgynevezett Tételalja-hegy, azon a részen laktak a régi soltiak. Tudták, hogy a víz időnként kijön, lehet, hogy többször is egy évben, és nem mentek a laposabb a részre lakni. Mi voltunk az elmúlt 50-100-200 év itt élő polgárai olyanok, hogy olyan helyekre építkeztünk, ahova nem kellett volna.
Keressenek egy klastromot, vagy keressenek a limes vonalán olyan helyet, ahová építették a rómaiak annak idején a tornyaikat; mindig magaslatra, nem a vízpartra, mert elvitte volna a víz. Lényegében nincs más lehetőségünk, és még egyszer mondom, az nem embertelen javaslat, hogy az mondjuk, hogy közpénzből kártérítésre állandóan ne ácsingózzon senki se. Még egyszer: nem szegény emberek építkeznek legtöbbször az ilyen nagyvízi medrekbe.
Köszönöm a figyelmüket.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarország alaptörvényének a szellemiségét az ajánlásoknak, a módosító javaslatoknak a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem oldaláról szeretném megközelíteni, illetve értékelni.
Az 1987. évi Brundtland-jelentésben, amelyet az ENSZ adott ki, a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket, s éppen emiatt az LMP, amelyik nem vállalta ebben a vitában a részvételt, szellemi atyjának, Daniel Cohn-Benditnek a fantasztikus mélységű filozófiájára is szükség lett volna ennek a résznek a részletes vitájában, mert a hozzáértő és hasznos tevékenységük ebben a vitában sajnos elmaradt. De hiányoltam a magam részéről azt is, hogy mindösszesen 7 módosító javaslat, 7 ajánlás érkezett az alaptörvényhez a környezetvédelem szempontjainak a figyelembevételével és annak erősítése érdekében.
De ad-e választ ennek ellenére az alaptörvény arra a fontos kérdésre, hogy mi marad utódainknak ebben a most folyó, a világot lényegében, ha nem is elpusztító, de sok esetben tönkretevő gazdasági növekedési folyamatok miatt?
Ugye, számos dokumentum foglalkozik azzal a kérdéssel, s le is írják, hogy a fenntartható fejlődés egymással összefüggő és egymást erősítő pillérekre épül, a gazdasági fejlődésre, a társadalmi fejlődésre és a környezetvédelemre. E három pillér nem egyenrangú, hanem egymásba vannak ágyazódva: a gazdaság a társadalom alrendszere, a társadalom pedig az ökoszisztéma alrendszere. Az ökológiai fenntarthatóság a döntő ebből a háromból, mert ez az alapja a biológiai létnek és a biológiai túlélésünknek.
(17.10)
Így elsődlegesen ez határozza meg a társadalmakat, és ezen keresztül a gazdaságot. Többek számára a téma szoros kapcsolatban látszik állni a gazdasági növekedésnek azon igényével, hogy lehetővé tegye a gazdaság hosszú távú növekedését anélkül, hogy a természeti erőforrások túlhasználatának a hosszú távú fejlődés látná kárát.
Életrendünk akkor fenntartható, ha illeszkedik a természet rendjébe. Ma még vannak erőforrásaink arra, hogy ez a bolygó, ez a több mint 6 milliárd ember az életét tudja élni. De meddig van ez a fenntarthatóság, meddig marad ez így? Mert az erőforrások, főleg az energetikai energiaforrások, a fosszilis energia java része már kimerülőben van. Világunk jelenleg jóval több erőforrást használ, mint amennyit a fenntarthatóság megenged. Éppen emiatt az a kérdés, hogy a mi alaptörvényünk ezt a fontos igényt, ami arról szól, hogy a jövő generációnak lesz-e még jövője, teljesíti-e.
A Nemzeti hitvallás új módosító javaslata, hiszen a 8. ajánlási pontban az szerepel, hogy felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi-szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit, ez már önmagában valamiféle bizonyosság arra, hogy Európa egyik legszigorúbb környezetvédelmi törvényével rendelkező országként mégiscsak a jövőbe vetjük a bizalmunkat abban is, hogy megvédjük a jövő generációi számára a magyar földet, a magyar vidéket.
Akkor továbbmegyünk ezzel a következő módosítással a 9. ajánlási pontra; anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával, használatával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit. De ebbe illeszkedik az is, hogy a 37. ajánlási pont szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és nem az ivóvíz, hanem a vízkészlet, valamint a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Emellett van még egy olyan nagyon fontos javaslat, ami arról szól, amit Harrach Péter már a nap folyamán elmondott, hogy a természeti kár okozójának kötelessége lesz azt a kárt megtéríteni, amit okozott a természetben, mert ilyen károkra fel kell készülni.
Illetve ami még nagyon fontos, Ivády Gábornak volt egy módosító javaslata, amit bár a bizottságok és az előterjesztő előtte nem támogattak, mert összefüggött egy másik ajánlási ponttal, de miután ő volt az egyik legaktívabb módosító ebben a témában, neki köszönjük, hogy ebben a munkában segített.
Összességében, hogy a Magyar Köztársaság új alaptörvénye, Magyarország Alaptörvénye fog-e és ad-e választ arra, hogy a jövő nemzedékek számára lesz-e itt Magyarországon tér, lehetőség és erőforrás, azt mondjuk, hogy éppen amiatt, hogy olyan sarkalatos törvények állnak előttünk, amelyek már eleve - részben és nagyobbrészt - teljesítik azt a kívánságot, hogy a jövő nemzedékek számára is maradjon Magyarországnak erőforrása, ezért bizton állíthatom, hogy a támogatásunkkal, az alaptörvény ilyenfajta módosításaival a jövő számára biztosítva lesz az életlehetőség, az erőforrások.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár Bencsik János megköszönte már az előterjesztőknek és a tanács munkatársainak, akadémikusoknak a munkáját, én szeretném szintén megköszönni, hogy ezt a munkát elénk tették. Köszönöm Szili Katalinnak, aki az előbb még itt volt, és Ékes Józsefnek, aki még itt van az előterjesztők közül, hogy bennünket ezzel az országgyűlési határozati javaslattal megkerestek, és erről vitatkozhatunk.
Egyébként azt a durcásságot, amit tapasztaltam Szilágyi képviselő úrtól és Szél képviselő asszonytól, számomra meglepő volt, mert kevés olyan javaslat volt a parlament előtt az elmúlt hét esztendőben, amit nemzeti konszenzussal el tudtak volna fogadni. Bár lehetnek hibái minden stratégiának, lehetnek hibái minden kezdeményezésnek, amit bármelyik kormány tesz, és ezt lehet is, kell is opponálni az ellenzéknek, de lett volna egy lehetőség, ahol ki tudtuk volna nyilvánítani, hogy mi egyet tudunk érteni az ország bajos dolgaiban, sőt a jó dolgaiban is. De hát ez a hiba megtörtént.
Szeretném kifejteni azt is, hogy miután reménykedtem, amikor idejöttem, hogy arról is lehet beszélni, hogy a stratégiát hogyan töltjük meg tartalommal, hogyan töltjük meg majd forrásokkal, nemcsak pénzügyi forrásokkal, akkor ez a vita ezt az irányt hozza elénk, ezzel szemben mégis mást tapasztaltam, de azért szeretnék egy-két dolgot itt elmondani mindkettejüknek, mert a hozzászólásuk, amellett, hogy nem tetszett, ettől függetlenül vitára okot adott. És még Tóbiás képviselő úrral is vitatkoznék, ha itt lenne, mert a múlt héten az előterjesztés aláírójaként a vita nagy részében mégiscsak a kormányt szapulta, ami rendben is van egy ellenzéki képviselőtől. De azért egy-két fontos dolgot, miután illeszkedik Szél képviselő asszony hozzászólásához, szeretnék kifejteni.
Azt mondta a múlt héten Tóbiás képviselő úr, hogy a kormány nem támogatja a környezetkímélő technológiákat, a földhasználati módokat, a megújuló energiaforrások felhasználását és előállítását, nem támogatjuk a kutatás-fejlesztést, a zöldgazdasági reformokat. Ekkor én elővettem az Új Magyarország fejlesztési terv nevű programot, ami 2007-2013 között megszabta-megszabja Magyarország erőforrásait, európai erőforrásait, pénzügyi forrásait, és abban azt találtam, hogy mindösszesen a környezeti-energetikai operatív programban összesen 3,7 milliárd eurót, durván 1000 milliárd forintot szántunk környezeti és energetikai programokra.
(21.10)
Mindösszesen ez az energiahatékonysági program, illetve a megújuló energiaforrások kiaknázását támogató program nem érte el a 200 milliárdnyi fejlesztési főösszeget. Miközben arról beszélünk, hogy az ország energiafüggőségét meg kéne kicsit változtatni, szükség volna Magyarországon több megújuló energiára, ne felejtsük el, hogy 2020-ig 13 százalékra kéne emelni a most 3-3,5 százaléknyi arányt a megújuló energiák tekintetében az összenergia-mérlegben. Ez azt is jelenti, hogy legalább 3 ezer megawattnyi megújuló energiaforrást kéne bevonni a magyar gazdaságba; minden egy megawattnyi naperőmű telepítése, kiépítése minimum 1,2 milliárd forintot követel meg a beruházótól, akár támogatják, akár nem. Magyarul, itt több ezer milliárd forintnyi fejlesztést kéne csak azért megvalósítanunk 2014-2020 között, hogy elérjük a kívánt 13 százalékos arányt úgy, hogy közben Magyarország energiaéhsége nő. Ha vetítjük a számokat, 2004. május 1-je után, amikor az Európai Közösség tagjai lettünk, a mai napig összesen a két előző időszak forrásai - itt a kohéziós források, az agrárforrások, a vidékfejlesztési források - együttesen, durván 9500 milliárd forintot jelentettek Magyarország számára. Nem tudom, hogy hány száz intézkedésre lett felhasználva - most már nem tudom követni én magam sem az intézkedési programokat a fejlesztési tervünkben -, de lényegében ezzel az összeggel, illetve az időszak alatt fölvett több mint 14 000 milliárdnyi államadósság hitelforrásaival 23 000 milliárd forint állt volna rendelkezésre az ország fejlesztésére.
A pénz javarésze nem tudjuk, hogy hová került, végül is nem látszik az országon, úgy gondolom, senkit sem akarok megbántani ezzel, de hogyha csak ebből az összegből azt a nagyon fontos igényt, hogy Magyarország energiafüggőségét megváltoztattuk volna, megváltoztassuk, ha erre a célra tudtuk volna a már mondott 2000-3000 milliárd forintnyi fejlesztési forrást allokálni, akkor ma már Magyarország elérhette volna az európai uniós kívánalmak szerinti közösen vállalt arányokat. Tehát még egyszer mondom, 200 milliárd forint sem állt rendelkezésre arra a célra, hogy megújuló energiákat hasznosítsunk Magyarországon, és itt az a szomorú tény, és itt opponálnunk kell Tóbiás Józsefet és képviselő asszonyt is, hogy nem volt forrásunk 2010 májusa után ezeknek a területeknek a fejlesztésére, hisz más nem maradt, mint az Európai Unió forrásai, azokba pedig nem volt lehetőség beleavatkozni, hisz a kormányzat nem tette lehetővé a 2006-os tervezés után, hogy mi megváltoztassuk a nemzeti fejlesztési tervünket; a nevét meg tudtuk változtatni, de átcsoportosításra már lehetőség nincsen.
Hallom képviselő úrtól, hogy a nemzeti vidékfejlesztési stratégia nem létezik, illetve nem valósult meg. Hát tavaly fogadta el a kormány, tavaly január-február magasságában, és az év során 2012 közepéig dolgozták ki a különféle tartalmakat, ennek a keretprogramnak, a stratégiának a tartalmi elemeit. Hogy ez mikor fog megindulni? Tisztelettel jelentem önnek, hogy 2012. november közepén a kormány elfogadta 1511-es rendeletét, amely éppen a Darányi Ignác-tervhez kötődően nevesíti, hogy 1300 milliárd forintot szán a kormány a KEOP-forrásokból arra a célra, hogy az én vidékemet, a Duna-Tisza közi homokhátságot, Bács-Kiskun megyét érintő fejlesztésekhez, a 1420-as stratégiához megteremtse a forrásokat, hogy elkészüljön ennek a Bács megyeiek számára fontos térségnek a Homokhátság-program nevű terve, és ehhez 1 milliárd 350 millió forintot ad a kormány. Ugyanígy nevesíti az Ormánság-programot, amely szintén része a vidékfejlesztési stratégiánknak, és nevesíti az Ős-Dráva-program forrásait is ugyanebben a kormányrendeletben, tehát folyik ilyen értelemben a magyar nemzeti vidékstratégia végrehajtása.
Szeretném azt is előrevetíteni, hogy Bács-Kiskun megyében, miután én magam is a Magyarország 2020 programmal foglalkozom, és a terveket magam is készítem, nagyon nagy viták vannak az államtitkár úr nevesített Natura 2000 programmal kapcsolatban, hisz egyik oldalon ez a fenntartható fejlődés egyik bástyája, hogy megőrizzük a mai állapotában, nem a száz évvel ezelőtti, hanem a mai állapotában a természeti értékeinket, ahová nem akarunk termesztést, termelést, beruházást vinni. Ezzel szemben van olyan vidéke az én megyémnek, Kiskörös, Akasztó térsége, ahol az ország legjelentősebb szőlő-gyümölcs ültetvényei vannak. Ott a program nagyrészt nagyon nehezen... - vagy meggátolja, hogy lehessen fejlesztést megvalósítani, nem nagyon van rá mód, hogy azon a vidéken, ahol az ország szőlőtermesztésének java folyik, és a bor javarésze ott termelődik, ott erjed a magyar mustból a magyar bor, nagyon nehéz fejlesztéseket majdan megvalósítani, hisz a program épp arról szól, hogy ne bolygassuk a természet értékeit.
Nagy viták vannak, hogy mi is legyen benne a mi tervünkben, az ország, illetve a térségek, a régiók, a megyék terveiben, és itt jön egy nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet összehangolni a természetvédelem, a társadalom érdekeit, a gazdaság érdekeit, sőt, hogy lehet összehangolni a saját igényeinket, mert mi magyar emberek szeretnénk, hogy mindenki gazdagabb legyen, és itt jön a nagy dilemma, vagy ellentmondás, hogy a fenntartható fejlődés ellene beszél annak a folyamatnak, amely az egész világban eddig lezajlott, mégpedig az, hogy mindenki gazdagabb akar lenni, növekedni akar, és nem csak fejlődni, ami egy kicsit ellentétes azzal, amit nemzeti stratégiáinkban eddig megfogalmaztunk, legyen az bármelyik kormány, bármelyik parlament által előkészítve. Magyarul, nagyon nagy kérdés, hogy mit is fogunk a tervbe beletenni. Ha képviselő asszonyék jártak már Sams szigetén, Dániában, ott láthatták, hogy az a térség, az a településkör, az a sziget valójában fenntartható fejlődést produkál, fenntartható fejlesztéseket valósítottak meg. Ott nem kell sem orosz gázzal, sem német energiával ellátni a településeket, nem kell a lakásokat fűteni más ország energia-alapanyagaival, hanem megtermelik - igaz, szerencsés ország, szél van bőven -, az ország energiaigényének 20 százalékát a szélerőművek tudják teljesíteni, produkálni. Ezzel szemben nekünk más a helyzetünk, más a fekvésünk, de azon a szigeten be tudták bizonyítani, hogy ha nem feltétlen pazarlással, nem mindenféleképpen nyitott ablaknál akar az ott élő dán népcsoport Sams szigetén lakni, akkor képes arra, hogy ellássa a saját agráriumából származó szalmaerőművek energiájával, árammal és hőenergiával a saját szigetét, ami egy óriási példa mindannyiunk számára, hogy igenis meg bírjuk termelni, bár nem mindenhol, és nem teljes mennyiségben, de tudjuk kiváltani a fosszilis, illetve az atomenergia bizonyos mennyiségét.
Itt azért jön egy nagyon fontos kérdés, és ebben nem vagyok képviselő úr és államtitkár úr pártján, mert ebben én nem látom, hogy a stratégia mentén hogyan lehet kiváltani - mert erre választ nem adunk ebben a programban, ebben a stratégiában, de nem tudom, hogy lehet kiváltani - akár Paks megújítását, akár Paks fejlesztését, hisz Magyarországnak nincsenek saját bővelkedő energiaforrásai, hogy az áramot másképpen termeljük meg. Ezen nagyon komoly vita lesz a későbbiekben, hisz hogyha én azt szeretném például Bács-Kiskun megyében, Pest megyével és Csongrád megyével közösen, hogy a homokhátságot tegyük újra élővé - 1400 tó volt ebben a térségben korábban, 1400 darab ilyen volt mifelénk -, hogy ezeket visszaállítsuk, illetve hogy lehessen öntözött gazdaságot, agrárgazdaságot teremteni a megyéinkben, az ország egyik legjelentősebb agrárvidékéről beszélek, hogy lehessen ez, nekünk ehhez vizet kéne pótolni, vizet kéne fölhozni, és itt a Duna egy lehetőség. Ha arról beszélnénk, hogy nagyon fontos lenne a Duna vízszintjét megemelni, akkor államtitkár úr nekem rontana, nem mondom, hogy bicskával vagy bottal, de valószínűleg kikérné magának sok képviselőtársam, hogy hogyan merek gondolkodni akár egy keresztgát ügyében, ami ma még, nem mondom, hogy tabutéma, hanem még forrásunk sincs rá. De valahogy mégiscsak a fenntarthatóság érdekében nekünk ott, a mi megyénkben, Pest, Bács és Csongrád megyében szükség van arra, hogy a saját gondjainkat így orvosoljuk. Magyarul, rengeteg olyan ügy, amit a stratégia nem tartalmazhat, hisz ez csak irányt mutat, ahogy itt elhangzott egy ideológiai számvetés is lényegében, egy közös felelősségvállalás, mondhatjuk így is. Ebben az esetben az a nagy helyzet áll elő, hogy miután ez egy közösen vállalt filozófia lenne, ha mindenki benne lett volna ebben a munkában, és a végén aláírta volna, hogy ennek mentén képesek leszünk arra, hogy a fejlesztéseinket, legyen az akár a társadalom számára fontos, a gazdaság számára, a természeti erőforrások számára, ezekhez tényleg megegyezés alapján teremtsük elő mind a programjainkat, mind a forrásainkat, ami pénzügyi és emberi erőforrást egyaránt jelent.
(21.20)
Ez mégiscsak nemzeti együttműködésre kellett volna hogy sarkalljon mindannyiunkat.
Magyarul, tisztelt Ház, minden, ahogy hallottuk elnök asszonytól is és államtitkár úrtól is, minden stratégiai terv... - amit megvalósítunk belőle. Hogy ez hogy lesz a későbbiekben, egyet ígérhetünk, kevesebb forrásból, kevesebb lehetőségből, szorosabb nadrágszíjhúzással, de Magyarország egészén, ha nem is biztos, hogy meg lehet ezt ígérni, de Magyarország nagy részén meg lehet teremteni a fenntartható fejlődés alapjait. Itt az igények szintjét valahol vissza kell venni, valahol azonos, mai szinten kell tartani, de egy biztos, senkit nem lehet ebben az esetben sem az út szélén hagyni, senkit nem lehet magára hagyni akkor, mikor itt bejött már az önök által, mások által is még a romaprogram és a romák kérdése, a szerencsétlen sorsuk, szerencsétlen jövőjük témája is már a fenntartható fejlődés egyik pillérévé kezd válni, ami részben társadalmi szempontból lényeges kérdés.
Akkor egy utolsó kérdésem: a jövő évben kampány lesz, vagy már el is kezdődött, hogy mit fogunk ígérni bármelyik párt, amely ma a Parlament falai között ül, képviselőik vagy a pártvezetés által, hisz hogyha bármit is ígérünk, ami több a mai lehetőségeinknél, az nagy esetben, nagy számában inkább lesz ellenható erő a fenntartható fejlődés érdekében, mert van, aki több pénzt akar adni az embereknek vagy az önkormányzatoknak, valaki több erdőt akar telepíteni, valaki több búzát akar termelni, de a világ ma igényli már a magyar élelmiszert, és mi lesz akkor, hogyha túlígérjük magunkat, és pont ennek a stratégiának az ellenére fog hatni, ez ellen fog beszélni maga az a kampány, ami előttünk van, mert mindenki szeretne bejutni a parlamentbe, mindenki szeretne kormányra kerülni.
Ezt is nézzük, vizsgáljuk, hogy mi lesz ezzel, hisz ez a stratégia éppen amiatt, hogy kampánytémává is vált már a mai nap folyamán, ezt a veszélyt magában hordozza. Igenis szükséges nekem is arról beszélni, hogy ne tegyük szabad prédává, hanem egyezzünk meg, ha már Láng akadémikus a nevét tudta adni ehhez a programhoz, akkor igenis, miután egy komoly emberről van szó, komoly múlttal, komoly tudással, szerintem adni kell a saját nevünket ennek a stratégiának az elfogadásához. Én a magam részéről támogatni kívánom, ahogy a frakciónk is teljes egészében, ezt a nagyon fontos nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiát.
Köszönöm a figyelmüket.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Darányi Ignác-terv, ahogy képviselő úr is bekiabálta itt a válasz közben vagy a kérdés közben, kérem szépen, az 2014-2020 között tud megvalósulni, hisz arra készült. Ennek a stratégiának a mentén kell a NAKVI nevű állami szervezetnek megcsinálnia, minden megyében elkészítenie minden megyére vagy minden agrár- vagy vidékfejlesztési térségre, vidéki térségre vonatkozóan nemcsak a stratégiáját, hanem a fejlesztési koncepciókat. Ez a munka folyik, ebben részt vesz számtalan képviselőtársunk a parlamentből is, ez a munka folyik.
(21.30)
Az, hogy a Semmelweis-tervben abból mi valósult meg? A Semmelweis-terv beszélt arról, hogy az állam szeretné ezt a munkát ellátni, szeretné átvállalni. Most az, hogy ez kinek tetszik, kinek nem... Én kórházfenntartó is voltam, tehát tudom, hogy ez mit jelentett számunkra. De lehet, hogy ez a legjobb megoldás abban az esetben, amikor akárhány fenntartó, akárhány kórház, annyiféle minőségű gyógykezelést tudott biztosítani. Lehet, hogy az egységesítésnek van értelme. Én ebben bízom.
Az energiastratégiával kapcsolatban nem teljes a tudásom, de egyet tudok. Még egyszer mondom: a következő '14-20-as tervidőszakra az összforrások talán 18 százaléka mehet a KEOP-típusú programokra. Ha kiszámítjuk, ez nem több, mint 1000 milliárd forint. 1000 milliárd forintból sajnos nem tudjuk megváltani a világot. Arra elég lesz, hogy Magyarország egyes részein, ahogy Szél képviselő asszony mondta, lehetnek, már most is vannak, olyan beruházások, ahol látszik, hogy fenn tudja tartani saját termelésű alapanyagokból készült energiákkal egy térség, egy település, egy vállalkozó önmagát. Ezeknek kis apró integrált programok révén lesz lehetősége a későbbiekben pályázni (Az elnök csenget.), de 1000 milliárdból sajnos nem tudjuk megváltani a világot.
Köszönöm.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, hogy nem lesz több kétpercesem ma este már. Képviselő asszony kérdésére kell válaszolnom a foglalkoztatási ígéretekkel kapcsolatban. Szeretném kérni önt és a parlament minden képviselőjét, hogy ne negligáljuk azok munkáját, akik közfoglalkoztatásban dolgoznak, hisz a legtöbbjük nehéz sorsból jött ember, és valahogy vissza kell vezetni őket a munka világába. Jó lenne adni 100-200 ezer forintos béreket, de erre ma nincs lehetőség. Közülük nagyon sokan hasznos munkát végeznek. Az pedig, hogy az lenne a program jelentősége, hogy 210 ezer fővel kozmetikázzuk a statisztikai jelentéseket, sértő mindannyiuk számára, hisz ők hasznos munkát végeznek. Az is munkahely, jó, hát nem a parlament, nem bármilyen pulpitusra vagy jól menő vállalkozó helyébe ültek be, de ez is egy komoly munka számukra, mert nekik korábban nem volt munkájuk.
A kormány adórendszer-átalakításával kapcsolatban - amit lehet csapkodni jobbról, balról az ellenzék részéről - ne felejtsék el, hogy a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások számára 500 millió forint adóalapig 10 százalékos társasági nyereségadót vezettünk be. Ha az nem elég motivációs erő egy mikrovállalkozásnak, hogy alacsony adókulccsal adózhat - s főleg a 16 százalékos adó, amit majd a saját osztaléka kivételére a vállalkozó megtehet -, akkor ennél lejjebb már nem tudunk menni, mert ilyen alacsony adókulcs nincs másutt Európában.
Most indul 47 kistérségben, járásban a szabad vállalkozási övezet nevű program, egy munkahelyteremtő vállalásunk, programunk. 3 millió forint/fő támogatás jár minden új munkahely megteremtéséhez, továbbá a munkabért terhelő járulékokat 50 vagy akár 100 százalékig átvállalja a kormányzat bizonyos kategóriákban, úgymint nők, pályakezdők, fiatalok 25 éves korig, 55 év feletti védett korú személyek részére, illetve kisebb mértékben azok körében, akik ezekbe a korosztályokba nem férnek bele. Három-öt évig ilyen vállalást vár a kormány és ajánl fel a vállalkozóknak. Továbbá a vállalkozók fejlesztési támogatásaihoz akár 10-20 százalékos kiegészítő támogatási intenzitásemelést fogunk adni. Szerintem ez már egy jelentős lépés, ezt talán meg is dicsérhetik. Köszönöm.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak pár gondolattal szeretnék hozzájárulni a vitához, és a GYEMSZI és az államosítás szerepét talán másképp fogják látni ellenzéki képviselőtársaim.
A Bács-Kiskun Megyei Kórháznak öt évig fenntartójaként, nehéz szívvel váltunk meg persze az egyik legfontosabb intézményünktől... - de a tavalyi évben, én magam sem értem, hogyan, államtitkár úr, de 30 százalékkal nőtt a kórház finanszírozása, 12 milliárdról 16 milliárdra, keresem az okait, de örülök neki, hogy így történt. Ez nagyon nagy siker volt egyébként, és az ellátás minősége lehet, hogy nem úgy javul, a negatív eseteket ha előhozzuk, akkor mindenki tud mondani egy szörnyű esetet a saját életéből vagy barátai köréből, de ekkora fejlesztésnél, pénzügyi fejlesztésnél várható, hogy jobb az ellátás színvonala. Illetve azt is tudni kell, képviselőtársam említette a szív- és érrendszeri problémákat, egymilliárd forinttal járult hozzá az OEP a kecskeméti megyei kórház finanszírozásához, és több ezer beavatkozás tekintetében ez elég nagy előrelépés volt akár a félegyházi betegek számára is, illetve sürgősségi esetben van mód azonnali ellátásra, és a várólista csak az invazív beavatkozásoknál fontos; ott várni kell valószínűleg, de az akut ellátás helyén van.
Annak örülök, hogy a törvényalkotó rábízta a fenntartókra a saját járóbetegközpontjaik sorsának az eldöntését. Ez helyes döntés volt, mert tényleg sokan féltek attól nálunk délvidéken, Bácsalmáson és Jánossomorján is féltek attól, hogy az állam átveszi, és akkor hozzáteszi egy helyi városi kórházhoz, akkor valószínűleg elsorvadtak volna ezek az intézmények. Jól működnek, jelentem tisztelettel, nem veszteséges egyik járóbetegközpont sem, ez is jó döntés volt. Viszont lesz, államtitkár úr, átadásra kerülő intézmény, akkor a GYEMSZI-ben létre kell hozni egy olyan osztályt vagy intézményrészt, amelyik ezeknek az intézményeknek a felügyeletével fog foglalkozni, hogy ne legyenek gazdátlanok, és akkor lényegében, ha minden jól megy, ha lesz is államosítás, vigyázzanak arra, hogy ezek a korszerű intézmények a kórházak fenntartásába kerülve ne sorvadjanak el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap, szeptember 29-én reggel fél hétkor múlt el, hogy 55 évvel ezelőtt végezték ki dr. Szobonya Zoltánt, a jánoshalmi és mélykúti forradalom vezetőjét, a Bács-Kiskun megyei vértanút. Szobonya Zoltánt, aki egész életében a magyarságért, a szabadságért és a magyar emberek demokratikus jogaiért küzdött. Egész életével, nemcsak a forradalomban betöltött szerepével, hanem egész tevékenységével példát mutat nekünk arról, hogyan kell képviselni megalkuvás nélkül a nemzet, a haza valós érdekeit a mindennapokban, a nagy szorongattatások idején is.
Vértanúhalálára becsületes, mindig igazságot kereső életútjával készítette fel a Mindenható. Mindig felelős, autonóm, bátor polgárként, igazi demokrataként viselkedett, még a legsötétebb Rákosi-korszak idején is, saját szabadságát veszélyeztetve. Tette ezt úgy is mint járási főjegyző, úgy is mint ügyvéd, és úgy is mint a forradalom vezetője. Amikor járási főjegyzőként meg merte tenni, hogy egyedüliként nyílt szavazással az egyházi iskolák államosítása ellen szavazott, ki kellett lépnie a közszolgálatból. Ezután ügyvédként járta a börtönöket, védte a Rákosi-rendszer üldözötteit. Közel 350 családot mentett meg a kuláklistáktól, vállalva a kitelepítést is, az állandó zaklatást. Ő lett a környék parasztságának segítője, támogatója, s ezzel kivívta az itt élők bizalmát és elismerését.
Jánoshalmán, de főleg Mélykúton úgy ismeretes, mint a kulákok védőszentje - írja róla Rákosi államvédelmi hatóságának két tisztje. Ezzel a megállapítással egyetértett a község üldözött lakossága is. Az idős parasztemberek úgy emlegették: a doktor úr, a mi jó apánk. Ez egy olyan rangot jelentett, amely nem volt kapható egyetlen állami hivatalban sem. Éppen ezért választották meg az '56-os forradalom és szabadságharc helyi vezetőjének.
Társaival együtt nemcsak törvényességet hirdettek és rendet tartottak a rájuk bízott területen, de bátran tervezték a jövőt, amit szabadnak és magyarnak akartak. Az ő bátor kiállásának, és igazi hazafiasságról szóló beszédeinek nagy szerepe volt abban, hogy a vidéki emberek megismerték a forradalom célját, és egyetértettek vele. Olyan ember volt, aki a jánoshalmi és mélykúti forradalom vezetőjeként mindvégig a forradalom tisztaságát képviselte.
1957 februárjában tartóztatták le, majd Kecskeméten a Lengyel Zoltán bíró vezetésével működő tanács halálra ítélte '57 szeptemberében. A Legfelsőbb Bíróságon a Mecsér József elnökletével '58 szeptemberében működő tanács hagyta helyben az ítéletet. A legsúlyosabb vád ellene: a jánoshalmi forradalmi bizottság vezetőjeként a szovjet csapatok elleni fellépés szervezése volt. Bár a szovjet csapatok nem érték el Jánoshalmát, "de ha jöttek volna, lőttek volna", volt a vérbíróság megalapozott indoklása a per iratai szerint.
1958. szeptember 29-én a kecskeméti börtönben élete bevégeztetett. Utolsó szavai ezek voltak: "A hazámért és Jánoshalma népéért."
Olyan ember volt Szobonya Zoltán, akire a mefisztói alkut sem tudták rákényszeríteni, magyarán, nem volt hajlandó Kádár besúgójává válni, még élete megmentése árán sem. Ezért mondta: "Inkább becsületben meghalni, mint becstelenül élni." Ez élete igazi példázata. Olyan ember volt, akit bilincsbe verve, gúzsba kötve sem tudtak megtörni, nem tudták elvenni emberi tisztességét és a szabadságról szőtt álmait.
Emelkedett lélekkel készült utolsó útjára, hiszen utolsó sorai ezek voltak: "Belenyugodva sorsomba, várom a kiteljesedést, hiába, ez a magyar sors. S büszke vagyok arra, hogy a Jóisten erre a sorsra tartott érdemesnek."
Vértanúságát a kecskeméti börtön falán emléktábla hirdeti 20 év óta, Jánoshalmán és Kecskeméten utca őrzi a nevét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ilyen hősök példája nekünk is erőt és bátorságot adhat. Ma általa is emlékezzünk a forradalom és az azt követő megtorlások áldozataira, a meghurcoltakra, a bebörtönzöttekre, a kivégzettekre, a déd- és nagyszüleink elveszett álmaira, a porba tiport hazánkra. Szobonya Zoltán a mi közös hősünk.
A családja nevében is köszönöm, hogy emlékezésemet tisztelettel meghallgatták.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Gúr Nándor Képviselő Úr! Hét éve hallgatom az ön arcátlan hozzászólásait, még valószínűleg pár évig hallgatnunk kell, de könyörgöm, 2002. május 27-én átvette Medgyessy Péter az ország irányítását 7380 milliárd forint államadóssággal. Amikor átvettük három és fél éve az ország irányítását, közel 22 ezer milliárd forint volt. Mondják meg, hogy nyolc év alatt mire költötték! (Babák Mihály: Hol a pénz?) Mi azt keressük, nem találjuk. (Babák Mihály: Eladták! - Seszták Oszkár: Kiosztották!)
Elkölthettünk állítólag tízezer milliárd forint uniós támogatást. Kedves Gúr Nándor! Az ország gazdaságán nem látszott, amit önök terveztek, nem látszik, amit elköltöttek, romokban hevert az ország 2010-ben, még lehet, hogy most is vannak romok bőséggel. Idejön nekünk ezzel a Ludas Matyi-szöveggel, hogy a szegények védőszentjeként megjelenik egyfolytában ön és a pártja. (Babák Mihály: Szégyen!) Arcátlanság! Önök nem csökkentettek semmit, mindent emeltek, adókat is emeltek önök is. A béreket nem emelték, le akarták vinni a bérszínvonalat mindenáron, emlékezzenek vissza! Önök nem rezsit csökkentettek, hagyták, hogy elszaladjanak a rezsiárak. És idejönnek nekünk ezzel az ájtatos dumával, az országot megtévesztendő, most már másfél éve, hogy önök majd megmentik a magyar szegényeket. A fejlesztési pénzek, a hitelek mind odavesztek, amit önök felvettek és kaptak. (Babák Mihály: 13. havi!) Nem látszik az országon, tisztelt képviselőtársaim!
És lehet itt éveken keresztül hülyíteni a magyarokat, lehet itt mondogatni, hogy mennyi a minimálbér (Tukacs István: Szarvason se látszik, Mihály? Nem, mi?), mennyi a közmunkás bére, de könyörgök, legalább dolgoznak. És nem kell őket lebecsülni egyfolytában. A miniszterelnök úr párszor elmondta, hogy ne becsüljék le őket. Lehet, hogy kevés ez a pénz, de ennyit bírunk most elviselni.
És hogy mennyi a kamata a visszafizetett hiteleknek, amit felvettünk utána? Miért vették fel? Elmondta államtitkár úr, hogy segélyt kaptunk, azért, mert önök tönkretették az országot. Segélyt, amihez önök értettek, tényleg ehhez értettek éveken keresztül, hogy segélyt adtak, nem munkát adtak. Nézzék meg az ország fejlesztését az elmúlt hét esztendőben! A gazdaságban önök 690 milliárd forintot adtak a magyar vállalkozóknak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az alpolgármester asszonyt kérdezd csak meg a Mercedesről!) Most, amit az államtitkár úrék terveznek, abban 4200 milliárdnyi gazdaságfejlesztési forrás van. Hatszor annyi pénzt adtunk, önök hatszor kevesebbet adtak ehhez a tételhez is. Nézzék meg jövőre!
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kovács Tibor kiment, de hozzá és az itt maradt két társához intézem a szavaimat, mert mégiscsak az új költségvetési törvény előtt a múltról is beszélni kell, és miután az ellenzéki pártok másik része is itt van, megértem őket, ha mindent kevesellnek, de azért nézzük meg, honnan jutottunk ide a mai napig.
Talán emlékeznek rá, hogy 2002-ben az új Medgyessy-kormány 8,9 százalékos GDP-hez mért hiányt tudott létrehozni a magyar költségvetésben, és ez egészen a Gyurcsány-Bajnai-kormányokig 58 százalékát a GDP-arányos államháztartási hiánynak összehozták, magyarul évente átlag 6-6,5 százalékos hiányt produkáltak a működésük során, és ma ott tartunk, hogy ez a kormány képes arra is, hogy a korábban elvett családi kedvezményeket vissza tudja terelni a magyar családokhoz.
Tudjuk, hogy egy sokak által jónak, kevesek által rossznak tartott adórendszerrel gyakorlatilag a családi támogatások révén is közel 800 milliárd forintot hagyunk ott évente, és jövő évtől egy kicsit emelkedve még 50 milliárddal, ennyivel több jut a magyar családoknak, mint volt 2010-ben és a megelőző években. Úgy, hogy közben nem nőtt a hiány, hanem csökkent, úgy, hogy az államháztartási hiány gyakorlatilag a maastrichti kritériumok alatt van, ami soha nem volt előtte Magyarországon.
Kicsit közben fejlesztünk is. A sokat emlegetett előbbi hozzászólásokban az európai támogatásokat időnként negligálva, időnként pozitívan hozzászólva, azt se felejtsük el, hogy miközben átengedtük az EU-nak a vámbevételeinket, tényleg a saját pénzünket költjük el, amit az EU-tól visszakapunk, tehát ez nem egy rossz helyzet, hogy uniós pénzből kell nekünk fejleszteni, de a lényeg az, hogy az ország fölélte a tartalékait 2010-ig, és ezután, az elmúlt három esztendőben és a következő évben már azt lehet elmondani, hogy a magyar családok és Magyarország polgárai összességében többet fognak tudni otthon tartani mindenfajta intézkedésnek köszönhetően, mint megelőzően a szocialista 8 esztendő alatt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel kérek elnézést Z. Kárpát Dánieltől, hisz felült már az elnöki pulpitus szélére, és nem tud reflektálni arra, amit én mondok majd neki, illetve amit ő mondott, arra reflektálnék. Még egyszer mondom, elnézést kérek öntől, hogy nem tud rá mit mondani.
Többször hallom öntől mostanában már, hogy ha valaki munkavállaló egy összeszerelő üzemben, legyen ez autóipari vagy bármilyen cég, sokszor hallom öntől, hogy kicsit negligálja az ő munkájukat, valahogy negatívan cseng a szájából, amiket mond, most is így jött le az én lelkemben, az én fejemben.
(21.10)
Én azt mondanám, hogy örülnék, hogyha mifelénk Bács-Kiskunban, de az ország bármelyik, keleti vagy nyugati vagy déli részén több százezer új munkahely jöhetne létre, ahol ilyen embereket alkalmaznának, akiket lehetőség szerint a mostani állástalanságukból vagy éppen a közmunkaprogramból ki lehetne húzni. Ezeknek inkább örüljünk, hogyha ezek a cégek megjelennek, még ha ki is viszik a nyereségük egy részét, ez nem akkora baj, mint ha nem lenne munkája a magyar állampolgároknak.
Az áfacsökkentést úgy hallom mostanában minden ellenzéki párttól, hogy ezt valami fantasztikus csodafegyvernek tartják, hogyha levisszük nullára. Például nekem jó lenne, ha gyermekvállalási kedvemben segítene a kormány, hogy nulla lenne az áfája egy pelenkacsomagnak. De mi a garancia, hogy a nettó árat nem fogja felemelni a korábbi bruttó ár szintjére a tisztelt termelő vagy kereskedő, hiszen akkor magyarul hatósági árassá kéne tenni az összes terméket, aminek nulla lenne az áfája. És az, hogy lecsökken az áfa, biztos vagyok benne, hogy az összes kereskedő, ha van esze, vissza fogja igazítani a nettó árat a bruttó ár közelébe, ahol korábban volt, a 27 százalékos áfánál. Ezzel nincs megoldva még az, hogy a magyar fogyasztók olcsóbban kapjanak meg terméket.
Egy megoldás van: munkahelyeket kell teremteni, a munkavállalók bérei révén, a náluk maradó pluszbevétel révén tudnának több terméket vásárolni, és ezzel lehetne keresletet növelni. Ez nagyon fontos lenne.
Letelt az idő, inkább kérnék még egy kétperceset, azzal befejezném a mai mondandómat.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Számolgattam a következő évi családi adókedvezmények sorában is - államtitkár úr meg fog erősíteni benne, ha még lesz kedve hozzászólni -, ha van egy 100 ezer forintos minimálbéres magyar honfitársunk, akinek mondjuk, a felesége nem dolgozik, de tegyük fel, dolgozik, és a családi adókedvezményt tudja érvényesíteni, egy ilyen honfitársunk, akinek van legalább egy gyereke, vagy ha van már kettő, hatalmas lépés az, hogyha 14 ezer forinttal két gyerek esetén növekszik a nettó jövedelme. El nem hisszük itt a parlamenti padsorokban, én elhiszem, de sokan nem hiszik el, 14 ezer forintnak úgy tudnak örülni ezek a szerencsétlen, kis bérű emberek, hogy... Bár a szocialisták elvonultak más kedvükre, de gyakorlatilag állandóan, egész nap azt hallottuk, hogy milyen rossz, milyen kevés. Nyolc éven keresztül nem volt, ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, nyolc éven keresztül a szocialisták megszüntették, nem alkalmazták ezt a családi adózási módszert, ami Nyugat-Európában, például Franciaországban előbb-utóbb meghozta a gyermekvállalási kedvet, és nem a bevándorlásnak köszönhetően a francia gondolkodók, a francia családok elkezdtek gyermeket vállalni.
Ezt javaslom, hogy támogassák, bár módosítót ehhez nem tudunk hozzátenni, senki sem, mert több pénz azért erre nem áll rendelkezésre, de higgyék el, óriási jelentősége van egy kis bérű embernek, hogyha a gyerekneveléshez a kormány, az állam hozzájárul azzal, hogy nem vesz el tőle többet, sőt, ha a bére adótartalma nem bírja ezt, tehát a személyi jövedelemadó nem elég rá, akkor ugye a járadékokból is vissza lehet ezt a fajta támogatást igényelni. Tehát meg fogja kapni a magyar honfitársunk. És éppen ezért szerintem örülni kell annak, hogy a kormány visszahozta 2011 végén ezt a lehetőséget minden magyar ember számára, aki gyereket vállal, úgy, hogy elismeri, hogy ez munka, bár a család fenntartói ezt örömmel teszik, de mégis a nemzet alapját, a családokat és a gyermekeket fogja nagyobb számban Magyarországon segíteni a mostani koalíciós szándék.
Ezt kérem, támogassák. És még egyszer mondom, óriási jelentőségű egy százezer forintos minimálbéres embernél, hogy a bére növekedhet a családi adókedvezmény révén.
Köszönöm a szót, elnök úr.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorlatilag a családi adókedvezményeket érintő körről szeretnék majd pár szót mondani, de engedje meg, elnök úr, hogy kicsit áttekintsük, hogy az elmúlt 11-12 esztendőben mi is történt a magyar költségvetés mindenkori állapotával, és egypár számot a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe is ajánlanék, illetve... (Gőgös Zoltán: Melyik módosítóról beszél? - Közbeszólások az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Képviselő úr, kormánypárti képviselő esetén sem tudok eltekinteni attól, amit az országgyűlési Házszabály és az országgyűlési törvény előír. Kérem, nevezze meg azt a módosító javaslatot, amelyről beszélni fog!
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Jó, akkor majd két percben. Köszönöm szépen.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Végighallgatva az ellenzéki hozzászólásokat, természetszerűleg én magam is, ha ellenzéki képviselő lennék, mindenfajta fejlesztést szeretnék most a saját választókerületemben, saját megyémben itt a költségvetés vitájában felemlíteni, és beadni bármilyen támogatott soron, hogy hallhassák a szavunkat a bennünket reményünk szerint megválasztók. Szeretném viszont tisztelettel jelezni, hogy bármilyen fejlesztési célú forrást, amit esetleg most akarunk odaígérni bárkinek, én javasolnám minden képviselőtársamnak - akár a kormánypártiaknak is -, hogy a következő hét esztendőben a forrásokra hivatkozva, mondhatnám azt, hogy 7000 milliárd forintot kellene nekünk jól kipályáztatni 2014-2020 között. Ebben nagyon komoly fejlesztések vannak benne, mert a szociális szférától kezdve bármilyen infrastruktúra-fejlesztésben, bármilyen, bennünket, képviselőket, a választókat érintő ügynek a kezelésére javasolnám mindenkinek, akit itt érdekel bármilyen fejlesztés, a költségvetés feszessége miatt javasolnám, hogy keressék meg a megyei közgyűlésben dolgozó kollégáinkat, keressék meg a különféle tervezési hivatalban dolgozó budapesti kollégákat, és tessék beterveztetni velük az önöknek fontos célokat. Éljenek ezekkel a lehetőségekkel, amit a kormányzat a tervezőmunkával felkínál, hogy önök is beleszólhassanak a tervezőmunkába, hisz máskülönben nem hiszem, hogy a költségvetés keretei ekkora nagy támogatási igényt ki tudnának elégíteni, amit itt kérnek tőlünk ellenzéki képviselőtársaink.
(12.50)
Egyébként jelzem Harangozó Tamásnak, hogy a 6-os út fejlesztését szívesen támogatnánk, de kérdés, hogy az M6-os Szekszárdtól Pécs felé tartó szakaszát miért oda tervezték annak idején, hiszen az a tervezői feladat, amit el kellett érni, hogy legyen Magyarországon alagút az autópályákon, sikeres volt, de az autópálya-szakasz szinte alig használt. Én jobban kedveltem volna, ha Szekszárdtól, mondjuk, a mostani 6-os nyomvonal mentén lett volna egy fejlesztési lehetőség annak idején, mert így jobban kihasználtuk volna azt a 280 milliárdos felesleges kiadást.
Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István: Az egészből a Szekszárd szót értettem, a többit nem. Lassabban! Szónokolj!)
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Varga Zoltánnak szeretném címezni a választ, bár nem kérdezte, hogy mi a véleményem.
Amikor a képviselő úr elnök volt a Dél-alföldi Regionális Tanácsnál, akkor sokat izmoztunk azon, hogy ugyan lesz-e forrás három és négy számjegyű utak fejlesztésére, belterületi utak fejlesztésére. Úgy emlékszem, hogy több módosítót tettünk be, hogy lehessen átcsoportosítani ilyen fejlesztésekre, de sajnos nem kaptunk rá az akkori elnök úr jóvoltából, jelentős forrásokat vettek el - inkább azt mondom - ettől a kerettől. Csak jelzem, hogy a közlekedésfejlesztési operatív programnak a 80 százalékát 2010. április 4-ig elköltötték. Egy levél itt van az akkori miniszter úrtól, jelezvén, hogy a forrásokat már hogyan használták fel, egy ilyen kérdésre válaszolva.
Még egyszer mondom, nem kaptunk örökbe sem belterületi útépítésre forrásokat az uniós forrásokból, és nem kaptunk a három és négy számjegyű utak fejlesztéséhez maradék forrást, nem jutott a kormányzásunk idejére már egy fillér sem. Ezt csak jelzem tisztelettel, hogy az igazságot ott Békés megyében is hallják.
Köszönöm szépen.