Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a vitában részt vevők hozzászólását.

Nagyon érdekes vita folyt, elsősorban a jelenlegi sajtóállapotokról folyt vita, amely csak részben függ össze e törvényjavaslat tárgyával. Nagyon távolról függ csak össze; már amennyiben a politikai kommunikáció egyik eszköze a politikai hirdetés, ez nem vitás. De azt gondolom, hogy azok, akik a törvény tárgyával foglalkoztak, inkább elismerően szóltak a törvényjavaslatról.

Többen megállapították, hogy jó lenne ez a törvényjavaslat, más körülmények között talán támogatnák is s a többi. (Dr. Legény Zsolt: Nem ezt mondtuk! Azt mondtuk, hogy a címe jó!) Utána következett több sztori arról, hogy ki hogyan látja a jelenlegi politikai helyzetet. Ne haragudjanak, hogy ezt mondom, de hallgatva önöket, úgy éreztem, hogy az ellenzék lelkiállapotát tükrözik a felszólalások. (Heringes Anita: Az ország állapotát, a média állapotát!) Az ellenzék lelkiállapotát pedig alapvetően a frusztráció tükrözi. (Bangóné Borbély Ildikó: Ne aggódj emiatt! ‑ Heringes Anita: A frusztráció rajtatok látszik! ‑ Z. Kárpát Dániel közbeszól.)

Az ellenzék láthatóan nem tud reális alternatívát mutatni a kormánypártokkal szemben, ezért a sajtót hibáztatja. Mindenki propagandista, aki egyetért a kormánnyal, az ellenzék ezt állítja pusztán azért, mert még mindig nem érzik úgy, hogy kellő választó támogatná őket. Tehát egy frusztrációjelenségről… (Heringes Anita: Majd jövőre! ‑ Z. Kárpát Dániel: Ezt miért nem merted elmondani eddig? Miért félsz?) Puszta frusztrációjelenségről van szó, semmi mást nem hallottam önöktől, csak azt, hogy milyen szomorúak. (Z. Kárpát Dániel: Miért féltél ezt elmondani a vitában?)

Az LMP hozzászólója, Hadházy képviselő úr volt, aki a legékesebb példáját adta annak, hogy milyen szomorú, hogy annyi minden történt szerinte ebben az országban, ami már a kormánypártoktól való elfordulást okozná, de sajnos még mindig nem sikerült ez az áttörés, ezért nagyon szomorú Hadházy képviselő úr. Nyilván ez az oka annak, hogy a pártja még a küszöb fölé sem tudott bekerülni egyelőre (Bangóné Borbély Ildikó: 800 millióért én is leírnám, hogy jók vagytok!) a közvélemény-kutatások szerint.

Tehát én nagyon sajnálom ezt a frusztrációt, és őszintén szólva meg is tudom érteni, mert én is voltam sokáig ellenzéki képviselő. (Dr. Legény Zsolt: De leszel is!)

De csak arra tudom önöket biztatni, hogy soha ne a sajtót hibáztassák azért, ha nem tudnak több szavazót gyűjteni (Bangóné Borbély Ildikó: Á, dehogy! ‑ Heringes Anita: Habony-média, Vajna-média! ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hanem próbáljanak meg olyan politikát folytatni, amely szimpatikus a választóknak. Próbáljanak meg például nem kiabálni, hanem szépen érvelni (Bangóné Borbély Ildikó: Nektek nem lehet!), érthetően és világosan beszélni, mert a kiabálással láthatóan nem tudják magukhoz csábítani a választókat.

A törvényjavaslat egy világos, észszerű szabályt tartalmaz. (Bangóné Borbély Ildikó: Hogyne!) Inkább arról kellett volna beszélniük, hogy miért nem tudják támogatni ezt a világos és észszerű szabályt. Miért nem tudják azt a világos szabályt támogatni, hogy innentől kezdve mindenki egyenlő feltételekkel tud hirdetni a hirdetési felületeken? (Z. Kárpát Dániel: Kivéve a Fidesz!) Miért nem tudják azt támogatni, hogy a választási kampányban esélyegyenlőség legyen a hirdetésekben? Önöknek milyen hátránya származik ebből?

Én nem látom, hogy az ellenzéket bántaná, sértené ez a törvényjavaslat. (Bangóné Borbély Ildikó: Nem minket sért, hanem a magyar állampolgárokat!) Azt gondolom, hogy az ellenzéknek, ha bölcsebb lenne, akkor kifejezetten az érdekében állna egy ilyen törvényjavaslat támogatása, mert amiket önök kifogásoltak a magyarországi sajtóviszonyokról, azok nem fognak megváltozni akkor, ha elutasítják ezt a törvényjavaslatot. (Z. Kárpát Dániel: Miért nem merted ezt a vitában elmondani?) Nem fognak tudni egyenlő feltételek mellett kampányolni, ha nem szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot.

Nyilván önök is tudják, hiszen a pártfinanszírozás régóta ezekkel a szabályokkal működik, hogy a pártok finanszírozása alapvetően az országgyűlési arányokon múlik, azon, hogy milyen arányban szavazták meg a választók az önök pártját. Márpedig a kisebb pártok, az ellenzéki pártok kevesebb állami támogatást kapnak, kevesebbet tudnak hirdetni. Mi a problémájuk azzal, hogy jön egy javaslat, amelyben az áll, hogy mindenki egyformán tudjon hirdetni, egyforma esélyekkel (Bangóné Borbély Ildikó: Egyformán!), egyenlő esélyekkel?

Én őszintén szólva tényleg nem értem, hogy ezt a törvényjavaslatot miért söprik le az asztalról. (Heringes Anita: Ha bátor lettél volna, nem a zárszóban reagálsz!) Nem véletlenül hivatkoztam az Amnesty Internationalre, hátha az most szimpatikussá teszi önöknek ezt a javaslatot (Dr. Lukács László György: És nem tette!), hogy nem a kormány mondja, hanem az Amnesty mondta, hogy ilyen szabályokat kellene bevezetni.

Tisztelt Ház! Tehát nagyon kérem önöket, hogy fontolják meg a törvényjavaslat támogatását. Az önök érdekében is áll az, hogy a kampányfinanszírozás, a pártfinanszírozás tisztábbá váljon, az önök érdekében is áll az, hogy a korrupció visszaszoruljon, az önök érdekében is áll az, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak a választásokon. (Z. Kárpát Dániel: Érted döntünk, nem ellened!) Kérem, hogy járuljanak hozzá a sarkalatos törvények módosításához.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Völner Pál tapsol.)