Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni elsősorban mindenkinek a hozzászólását, mert az megint látható volt, hogy itt egy szakmai törvényről van szó, és ha jól figyeltem, az ellenzéknek is abszolút akceptálható gondolatai voltak. Néhány kérdésben szeretnék reagálni azokra, amiket elmondtak.

Az invazív fajok túlszaporodásának kérdése, hogy ebben a törvény mennyiben segít vagy mennyiben nem segít most megoldást találni. Először is szeretném azt hangsúlyozni, hogy az invazív fajok halászati módszerrel történő kifogására eddig is lehetőség volt. Ebből a szempontból új elem nincs a törvényben. Kötelességként, ezt egyelőre nem látom lehetőségét, hogy kinek és hogyan lehetne előírni, de azt gondolom, hogy ennek egyébként a piaci értéke vagy haszna is meg kell legyen, azaz arra szeretnék kilyukadni, hogy a törvény írott szövegéből nem lehet arra következtetni, hogy az invazív fajok száma csökken vagy nő, hiszen ‑ a Balaton kivétel, arra majd mindjárt kitérek ‑ a természetes vizeken eddig is minden lehetőség megvolt arra a szelektív halászati módszerekkel, hogy ezeket az invazív halfajokat kifogják.

Magyar Zoltán képviselő úr megemlítette a kor­moránt is. Ez valóban nagyon komoly probléma. Itt is a klímaváltozásra hívnám fel a figyelmet. Van egy itt fészkelő populáció, ez nagyjából 15 ezer egyedet jelent, van egy vándorló populáció, ez nagyjából még 40 ezer egyedet jelent. Az itt fészkelőknél igazán a populációt úgy lehetne gyéríteni, hogy a fészkelési időszakban tesz valamilyen beavatkozást az, aki ezt a gyérítést szeretné elvégezni. A nagyobb probléma az, hogy ők nem egyedül fészkelnek, hanem különféle, egyébként védett madárfajokkal, és itt belebotlunk abba a problémába, hogy nem lehet kellő hatékonysággal ezeknek a fészkeknek a számát gyéríteni, mert a fészkelési időszakban más védett madarakkal együtt vannak.

Ennek ellenére szeretném nem megnyugtatásként, mert nem olyan nagy összeg, de mégis lőszerszámra lebontva több mint 10 millió forintot adunk egyedi kérvényre, nem is pályázatra azoknak a halgazdálkodóknak, akik a kormorángyérítésben részt szeretnének venni. Egyébként pedig azt rosszul tudta a képviselő úr, megvan arra a vadászati hatóságnál a külön engedélyeztetési lehetőség, hogy megfelelő módon, akár a vadászatra jogosult részvételével, akár a halgazdálkodásban részt vevőknek, akinek van egyébként érvényes vadászjegye és vadászvizsgája, az részt vehet ebben a gyérítési programban.

Az önkormányzatok túl későn kapnak jogot: egyetértek ‑ nem gondoltunk rá. Annak idején, nem emlékszem, hogy ilyen módosító javaslattal éltek volna önök is; bár nem önök kormányoznak (Z. Kárpát Dániel: Egyelőre! De ami késik, nem múlik!), nekünk kellett volna erre gondolni, de nem jutott eszünkbe. Most jutott eszünkbe, úgyhogy kérem, hogy támogassák ezt a módosítást, kétharmados részről van szó, úgyhogy ha itt egyetértünk, akkor könnyen fogunk tudni előrehaladni.

A halőrök számában is egyetértek, valóban kevés, bár hozzátenném, hogy itt nem tízről van szó, hanem hatvan állami halőrről van szó. A tízet szoktuk kiemelni, mert valóban 10+50-re tagozódik, és az ő felszereltségüknél is azért annyit megemlítenék, hogy most egyedi éjjellátó eszközök vásárlására, motorcsónakok vásárlására és beszerzésére került sor, de mindazonáltal ne áltassuk magunkat! Akármennyi halőrt fogunk alkalmazni, a valódi problémát, a rapsickodást, ahogy Kepli Lajos úr mondta, nem a halőrök száma fogja meghatározni, hanem az a jogi környezet, meg a hal eladhatósága, amivel megítélésem szerint eredményeket lehet elérni.

15 milliárd forint áll rendelkezésre fejlesztési forrásokra, amit hiányolt képviselő úr. Valóban, ezeknek a pályázatoknak talán még gyorsabban lezajlódhatna a kiírása, elbírálása, de ez már folyamatban van, és szeretném hangsúlyozni, hogy a korábbi hétéves európai uniós ciklushoz képest nagyobb szelet jutott a horgászat, halgazdálkodás támogatására ebben a ciklusban, ebben az időszakban, mint a korábbihoz képest.

(15.50)

A kétszáz halászcsaládra utalnék. Említette, hogy utcára tettük őket. Fogalmazzunk annyiban finomabban még a kampány előszelében is, hogy lejárt a halászati joga ezeknek a halgazdálkodóknak. Semmi különlegesség nem történt. Senkitől nem vettünk el halászati jogot, senkinek nem szüntettük meg a halászati jogát, 10, 15 és 20 éves halászati jog volt az, ami lejárt.

Ezt a megkötés pillanatában is mindenki világosan tudta. Abban igaza van, az az új elem, hogy most már nem is lehet ezt a jogot meghosszabbítani, de kitenni senkit nem tettünk ki. Egyébként az is egy fontos elem, hogy ezzel kapcsolatosan a kétszázas szám is már egy picit túlzó. Nagyjából a felére csökkent, a felét sikerült a Mohoszon belül megoldani ezeknek a problémáknak. Itt száz családról beszélünk még. Én is reménykedem abban, hogy valamilyen módon sikerül. Mondjuk, ehhez kell annyi együttműködés, hogy adott esetben átképzésben… ‑ tehát ebben legyen partner ez a család is. Azt gondolom, az ökológiai, szelektív célú halászat itt megoldást jelenthet az ő számukra is.

Mindkettőjük megemlítette a balatoni hal kérdéskörét. Először is szeretném, ha világosan látnák mindannyian, hogy szelektív halászat ide vagy oda, a Balatonból fogast, pontyot 30 éve nem tud vásárolni senki. Az a hit, hogy most hirtelen megszűnt a nagyvízi mederből az egészséges hal kifogásának a lehetősége, ez egy tévhit. Ez már 30 éve nincsen. Hivatalosan a Balatonból évtizedek óta már csak szelektív halászattal lehet, illetőleg egyedül a keszegféléket lehetett megfogni. Azt gondolom, az nem ártott, hogy egy teljes tiltást vezettünk be a Balatonon halászati tevékenységre, mert innen lehet kódolni majd a fogási naplók segítségével, hogy egyébként ez milyen eredményt ért el.

Itt viszont áttérnék a Kepli képviselő úr által elmondott adatokra, amelyek rosszak. Nem tudom, hogy a Limnológiai Intézetnek ‑ (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Lehetetlen!) lehetetlen, de mégis úgy tűnik ‑ melyik adatait vette, mert egy dolog biztos, a fogási napló, a fogási napló számai pedig növekedést mutatnak. Nagyjából 6 ezer tonna halat fognak ki a Balatonból horgászati módszerrel. Ezt mutatják a fogási napló számai. De én szeretném ezt a problémát megoldani. Hadd kérjem ‑ bár a Limnológiai Intézet, hogy úgy mondjam, a hatáskörünkben működik, és mi is kaptunk adatokat, esetleg valamit félreértelmeztünk mi, vagy esetleg ön értelmezett félre ‑, hogy nézzük meg, mert az egzakt, mérhető adatok nem ezt mutatják, hanem egyszerűen növekményt mutatnak.

A busa vonatkozásában én egy kicsit finomabban fogalmaznék, ha már Limnológiai Intézet. Többfajta kutatás van. Az egyik alapján még az sem biztos, hogy egyáltalán a busa szaporodik a Balatonban. Még ezt is nagyon sokan megkérdőjelezik. Én nem tudom eldönteni, sajnos nincs ilyen képességem, hogy ezt eldöntsem. Én inkább azt érzem nagy problémának, hogy a Balaton vízgyűjtő területein lehetséges a busatartás, méghozzá olyan tógazdaságban, amely közvetlen vízügyi összeköttetésben van a Balatonnal. Na, ezt viszont most tiltaná a törvény, ezt már nem engedélyezné. Én azt gondolom, hogy ez a busautánpótlásra is komoly, negatív hatást jelenthet, de abban igaza van, hogy a halászati módszereknél majd egyszer vissza kell térni arra, hogy a szelektív halászatban hogyan próbálunk eljárni. Én megnéztem az összes hálófajtát és a halászati módszereket is a Balatonon, amik most még létezők. Nagyon jól lehet szelektív halászattal a busát fogni, de szerintem az első lépés az, hogy az utánpótlást próbáljuk meg elzárni, és ezután érdemes rákanyarodni erre a kérdésre.

Az utolsó dolog, amire még szeretnék rátérni, amit említett, hogy kevés halat fogyasztunk, és a balatoni hal, a hekk kérdésére. Ez sajnos tényleg így van. Viszont annyiban örvendetes a hír, nem gyújtanék örömtüzeket, hogy a tavalyi évi statisztikai adatok alapján 0,4 kilogrammal ugyan, de nőtt a magyarországi átlag halfogyasztás.

Nem is vindikálnám a kormányzati munka eredményének, hogy ez így történt, egyszerűen nyílik az az olló, ami az egészséges élelmiszerek vonatkozásában talán nagyobb érdeklődésre tart számot, és már többen fogyasztanak halat, de ebben még nagyon sok teendőnk van, elsősorban a tógazdasági, az akvakultúra fejlesztésében, másodsorban pedig marketingeszközök bevetésével, mert ugyanúgy, mint a vadhúsnál, itt is az alapvető probléma az, hogy a hozzánk hasonló háztartásokban egy, kettő, esetleg három fajtáját készítik el a halaknak, miközben számos nagyon finom ételt lehet belőlük készíteni. Többrétű problémáról beszélünk, amit, ahogy nagyon korrektül meg is jegyezték… ‑ ez végül is nem ennek a törvénynek lesz a hatása. Itt a jogi környezetet próbáljuk meg valahogy rendbe tenni. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr.