Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden kiegészíteném, arra úgyis hiába várunk, hogy államtitkár úr a vitában érdemben szót kérjen és válaszoljon, gondolom.

Kepli Lajos képviselőtársam ihletett meg egy nagyon fontos kérdéssel, ez pedig a tópartokon, folyópartokon helyben fogyasztható halak kérdésköre. Ez az a probléma, ami egyébként egy átlag magyar állampolgárt leginkább érdekel és leginkább találkozik vele, hiszen akinek életvitelszerűen nem része a horgászat, ő nem hiányolja, mondjuk, az adott jogszabályban azokat a problémákat, amelyeket én felsoroltam. Ellenben azt igenis észreveszi, amikor elmegy nyaralni, kirándulni a családdal, és valóban nem kap a térségből származó halat.

Ennek a problémának a kezelése olyan súlyú kellene hogy legyen, hogy még kormányzati szintre is elért a kérdés. Lehetett hallani, olvasni a sajtóban, hogy talán még miniszterelnök úr is foglalkozott egyszer ezzel az üggyel. Remélem, hogy érkezik erre valami gyors válasz, mert ez tényleg elfogadhatatlan, hogy úgy próbáljuk meg tálalni az egészet, mint hogyha a jogi környezet most már alkalmas lenne arra, hogy vízparton megkapjuk azt a halat, ami onnan néhány méterre került kifogásra vagy él, és a gyakorlat pedig egészen mást mutat.

Nagyon komoly gasztronómiai értékkel bíró és komoly elismertséggel rendelkező halfesztiválok sorozata van már Magyarországon. Ennek nagyon örülünk, de amikor megkapargatjuk a felszínt, és azt látjuk, hogy mondjuk, az ott sütött több tonna halnak egy-egy hosszú hétvégén hányadrésze származik még csak nem is a térségből, hanem Magyarországról, akkor elképedünk, mert ez körülbelül a nullához konvergál a legtöbb esetben. És itt is komoly kormányzati beavatkozást sürgetünk.

Arról nem is beszélve, hogy az egészségre egyébként ez milyen hatással van, most áttérve arra a részre, hogy a magyarok átlag évi halfogyasztása az európai átlagnak, ha jól emlékszem, negyede, harmada, ami nem mindig volt így, és ha visszagondolok, akkor évszázadokon keresztül a vidéki magyarság folyóközeli szereplői, akiknek lehetőségük volt rá, javarészt a fehérjeforrásokat a kifogott halból fedezték, ettől már nagyon-nagyon messze vagyunk.

Itt is felhívnám arra a felelősségre a figyelmet, hogy azért itt komoly európai uniós források állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a halívó­he­lye­ket fejlesszük, egyáltalán a levágott folyórészeket élővé tegyük, és valamilyen formában összekapcsoljuk a fő mederrel, ezzel is biztosítva a különböző halfajok számára az ívási lehetőséget, ami aztán jó esetben komoly utánpótlást jelenthetne a vizek számára halból.

Egy több évtizedes probléma a Vaskapu ügye is. Itt nemzetközi tárgyalásokra lenne szükség, ez is most már a sokadik kormány hiányossága, hogy ez nem történt meg. A mai technológiával viszonylag egyszerűen, egy közepes méretű beruházással megoldható lenne az, hogy a tokfélék a Fekete-tengerből, illetve az azzal összeköttetésben lévő vizekből képesek legyenek felúszni és újra ívni mind a Tiszaháton, mind pedig a Szigetközben; ez szintén hatalmas hiányossága a mindenkori kormányoknak. Itt olyan halakról beszélünk, amelyek több mázsára képesek megnőni, és komoly kaviár- és egyébként húsértékük is van. Pusztán annyi az ő problémájuk, ami miatt nem úsznak föl, hogy a Vaskapu ezt képtelenné teszi, miközben azt láthatjuk, hogy az USA-ban, Kanadában, sőt most már Angliában, és más nyugat-európai példákat is láttam erre vonatkozóan, hogy néhány dekás halak kedvéért ‑ idézőjelben ‑ képesek halliftet építeni egy-egy folyószakaszba, ami érzékeli, ha az adott hal beúszik, és eggyel magasabb szintre emeli, akkor, ha valami mesterséges oknál fogva az ember beavatkozott, és mondjuk, egy vízierőművet vagy bármilyen objektumot létesített keresztben a vízen.

Ha erre képesek természetvédelmi okokból ‑ és nagyon helyes, hogy akik megtehetik ezt, meg is teszik ‑, akkor mi egy gazdaságilag is és a magyar néplélek szempontjából is nagyon fontos halfaj vagy halfajcsoport esetében igazán megtehetnénk, megpróbálhatnánk ezt nemzetközi tárgyalások révén elérni. Szerintem lehetne rá európai uniós forrást is találni. Most úgyis divatosak ezek a határokon és nemzeteken átívelő és őket összekötő projektek, úgyhogy arra biztatom a kormányt, hogy nem e törvény keretében nyilvánvalóan, de foglalkozzon ezzel a kérdéssel is. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)