Felszólalás adatai

A most előterjesztett törvényjavaslat a Magyar Szocialista Párt által alapvetően támogatható törvényjavaslat, mert hiszen olyan szabályokat vezet át, amelyekről korábban már a parlament döntött, illetőleg olyan szabályt kezdeményez, amely meggyőződésünk szerint abban az értelemben valamennyiünk számára fontos, hogy a fegyvert a gyártása pillanatától nyilván kell tartani, éppen ezért a mozgása nyomon követhető. Álláspontunk az, hogy ma Magyarországon a társadalomra és a biztonságra nem a legálisan tartott fegyverek jelentik a nagyobb veszélyt, hanem sokkal inkább az illegálisan tartott fegyverek jelentik a nagyobb veszélyt, hiszen az állam, mint ahogy eddig is, alapvetően nyomon tudja követni a legálisan tartott sporteszközöket, önvédelmi eszközöket.

Az államtitkár úr az expozéjában három elemet említett, amelyre választ kell találni a fegyvertörvény kapcsán. Azt mondta volt, hogy az első nagyon fontos elem, hogy ki ne tarthasson a szabályozási körben fegyvert. A második fontos elem, hogy milyen körülmények között tarthatóak a fegyverek. A harmadik, szó szerint idézem, hogy mit tehet a fegyverbirtokos. Én azt mondom, hogy van egy negyedik is, és én az elsőről és a negyedikről szeretnék konkrétan beszélni.

A negyedik nem más, mint hogy mi az állam feladata, mi a hatóság feladata a szabályozási rendszerben, az ellenőrzésben, milyen funkciói lehetnek. Ez éppen olyan fontos, mint az, hogy egyébként a fegyver birtokosa saját fegyverével mit tehet és mit nem. Az első pedig, hogy ki ne tarthasson fegyvert. Mi alapvetően nem támogatjuk a kormánynak azt a kezdeményezését, amely a fegyvertartás feltételeinek enyhítését irányozza elő. Az egyik legnagyobb bajunk ezzel a javaslattal kapcsolatosan az, hogy tudniillik vannak olyan bűncselekményformák, amelyeket ezt követően már nem zárunk ki a fegyvertartás tekintetében, azaz bizonyos bűncselekményformákat el lehet követni, és azt követően is lehet fegyvert tartani.

Én illő tisztelettel kérem képviselőtársaimat és a többségi frakciókat, hogy legyenek kedvesek újragondolni, hogy mi indokolja, mi az a múlhatatlan társadalmi érdek, ami indokolttá teszi azt, hogy néhány, még ha enyhe súlyú bűncselekménnyel is elítélt egyén a későbbiekben fegyvert tarthasson. Mi azt mondjuk, hogy ez a fajta enyhítés nem indokolt, ez a fajta enyhítés nem célszerű, még akkor sem, hogyha van két-három egyedi példa arra, hogy valaki méltánytalanul nem kaphat. Minden bizonnyal az a vágy, hogy én fegyvert akarok tartani, az egyfajta visszatartó erő is a későbbiekben a tekintetben, hogy elkövethetek-e bizonyos bűncselekményeket, amelyek adott esetben a későbbiekben tilalmaznák azt a szándékomat, hogy én fegyvert tartsak.

(10.20)

Nagyon kérjük, hogy a kormány legyen kedves újragondolni a javaslatot, és térjen vissza az eredeti mederbe, ami nem túl szigorú, de szigorúbb a jelenleg kezdeményezettnél. Ha tetszik, a mostani javaslat egy erős liberalizációs elemet tartalmaz a tartás tekintetében. Mi alapvetően a 97,5 százalék érdekében és szándékai alapján gondoljuk azt, hogy ez nem célszerű.

A másik, ami nem föltétlenül jogszabályi kérdés, de nagyon fontos morális kérdés a fegyvertartás tekintetében: a fegyvertartók legnagyobb táborát mégiscsak a vadászok jelentik, azok a vadászok, akik alapvetően arra esküdtek föl, hogy a szenvedélyük szolgálatában mégiscsak a természetet védik és oltalmazzák. Ez a törvényjavaslat kiveszi azt a bűncselekményt, amely a természetkárosításról szól, és amely tilalmazná a későbbiekben a fegyvertartást. Abszurdnak tartjuk azt, hogy ha valaki a természetet károsítja, ha valakit jogerősen elítélnek természetkárosító tevékenységéért, a későbbiekben ennek ellenére kaphasson lőfegyvert, aki egyébként nagy valószínűséggel arra használja a lőfegyverét - a többség legalábbis igen -, hogy a természetet gondozza, ápolja vagy éppenséggel a szenvedélyét ott élje ki. A kettő nagyon-nagyon erős ellentmondásban van, és az a nagyon határozott álláspontunk - az imént még itt láttam Illés államtitkár urat, és azt remélem, az övé is -, hogy a természetkárosítás egy olyanfajta cselekmény, amely egészen bizonyosan okkal-joggal zárja ki a fegyvertartásból a természetkárosítót.

Nos, ez az a két elem, amelyet mi ebben a törvénytervezetben alapvetően liberalizációként emlegetünk, és amellyel nem értünk egyet. Azaz azt javasoljuk, én magam írtam alá azt a módosító javaslatot, amely ennek a korábbi állapotba történő visszaállítását kezdeményezné, és amelynek megvalósulása esetén nagyon jó szívvel tudnánk támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert olyanfajta adminisztratív és egyéb könnyítéseket tartalmaz, ami nem keseríti meg a 2,5 százaléknyi szenvedéllyel hódoló embernek az életét és magát a fegyverrel való működését, ugyanakkor az államnak - és erről szól a negyedik elem, amiről beszélni szeretnék - biztosítja azt a fajta ellenőrzési lehetőséget, amely mindenféleképpen szükséges a fegyvertartókkal szemben, és amely egyébként egy kiegyensúlyozott lehetőséget biztosít Magyarországon mindazoknak, akik szenvedélyből, sportból, hobbiból vagy egyéb okkal tartanak fegyvert, azokkal szemben, akik nem, holnap sem és ma sem tartanak fegyvert.

Összességében tehát illő tisztelettel arra kérjük a kormánypártiakat, hogy támogassák a módosító javaslatunkat, amely nem ördögtől való, a jelenlegi szabályozást tartja fenn a bűncselekményi tilalmak tekintetében, és szavazzuk meg ezt a törvényt oly módon, hogy valóban könnyítéseket, adminisztratív feloldásokat tartalmazzon azok számára, akik a fegyverüket épp olyan komolyan veszik, mint a jogszabályokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)