Felszólalás adatai

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Arcul csapták a Harmadik Magyar Köztársaságot. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.) Egy nemtelen támadás következtében megalázták azt az ’56-os hőst, aki életét adta a szabadságért, az ország függetlenségéért. A pofont a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma adta, s valamennyiünknek nagy fájdalmat okozott. Ugyanis egy megdöbbentő írást helyeztek el a minisztérium honlapján, amelyben állítják, hogy Mansfeld Péter köztörvényes bűnöző volt.

A cikk abból az apropóból íródott, hogy filmet készítenek a tragikus sorsú ipari tanulóról, aki a Széna téri felkelőkhöz csatlakozott, s aki társaival együtt élelmiszert és fegyvert szállított a szovjet megszállók ellen harcoló magyar forradalmároknak. Nem nyugodott bele a forradalom leverésébe, barátaival elhatározta, hogy kiszabadítják bebörtönzött ismerőseiket, emiatt 1958. február 19-én letartóztatták, s első fokon életfogytig tartó börtönre ítélték. Majd valami ördögi ötlettől sarkallva az ítéletet másodfokon halálra változtatták, és 11 nappal 18. születésnapja előtt kivégezték. Mint ismert, a forradalom leverése után 20 ezer emberre szabtak ki börtönbüntetést. A halálra ítélteket hosszú évtizedekig zárták magukba a 298-as és a 301-es parcellák hideg sírjai. Mansfeld Péter is azok közé a hősök közé tartozott, így nem csoda, hogy a jobb- és a baloldali történészek is a vértanút látták benne. Így arról sem volt vita, hogy a köztársaság kikiáltása után azonnal rehabilitálják-e őt.

Az említett alpári cikket egy Eörsi Lászlónak nevezett személy egyik tanulmányából vették át, igazságtartalmát nem vizsgálták meg a történészek. Ezért kérdezem az államtitkár úrtól: hogyan kerülhetett fel egy ilyen, az elítélők és a vádlók igazságát kereső cikk a minisztérium honlapjára. Milyen módon kíván bocsánatot kérni a tárca a súlyos kegyeletsértés miatt? Elképzelhetőnek tartja-e azt, hogy a minisztérium honlapjára az elkövetkezőkben úgymond szakmai hiányosságok miatt felkerül esetleg Lenint, Rákosit vagy Münnich Ferencet méltató cikk egy, a tárgyilagossággal egyáltalán nem vádolható szerző tollából? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)