Felszólalás adatai

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hétvégén Stuttgartban részt vettem az Együtt Európáért elnevezésű rendezvényen, amelyen a régi és új európai uniós országok küldöttei, egyházi személyiségek és természetesen számos civil szervezet képviselője vett részt, hogy a maga módján megfogalmazza Európa lelkét.

A rendezvényen több ismert személyiség vett részt, így többek között II. János Pál pápa képviseletében felszólaló bíborosok, az anglikán, az ortodox és a protestáns egyházak képviselői is részt vettek, felszólaltak, beszédet mondott Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke is. Nos, ezt a rendezvényt kulturális műsorok is színesítették. Minden ország ízelítőt adott kultúrájából, és általában az ország saját előadóművészei mutatták be azt a kulturális blokkot, amelyet a leginkább szerettek volna felvillantani egy-egy ország, egy-egy nép művészetéből.

Akadtak kivételek is, ezek közé tartoztunk mi, magyarok. Ugyanis a mi kultúránkból csak bizonyos áttételeken keresztül kaptak ízelítőt a résztvevők, a sportcsarnok tízezres közönsége. A produkció címe: Magyar tsárdás - ts-sel. Ne tessék kétségbe esni, nem a szokásos kettőt jobbra, kettőt balra elnevezésű tánc egyszerű bemutatását láthattuk, hanem egy olyan, törvényben is jelzett, illetve ebben a törvénymódosításban is jelzett instrumentális műsorszámot, melyhez az ismert balettszerző, Delivée készített koreográfiát. Az előadók sem magyarok voltak, s ahogy megállapítottuk mi, magyarok, csárdás helyett palotást táncoltak. Persze, tudom, ennél több is veszett Mohácsnál, de azért nem mehetünk el szó nélkül e mellett a jelenség mellett. Mit is akarok mondani? (Dr. Szabó Zoltán: Kezdd el!) El is kezdem.

Először is azt, hogy minden nép a saját maga módján képes bemutatni a legigazabban, a leghibátlanabbul kultúráját. A közvetítők többnyire nem érzik zsigereikben a részleteket, ezért interpretációik is másról szólnak, mint az eredeti művek. Ezért sem tartom én magam szerencsésnek a törvény ilyen irányú módosítását. Pontosabban akkor érdemes egy ilyen jellegű módosítást végrehajtani, ha az előttünk lévő törvényjavaslat részletesebben kifejti, hogyan lehet elkerülni az általam is jelzett hibákat egy alkotás interpretációja során.

Az előttünk lévő törvényjavaslattal kapcsolatban olyan érzései támadnak az embernek, hogy az Európai Bizottság kifogásait igyekszik megkerülni, és istenigazából egy ilyen “nesze semmi, fogd meg jólö elnevezésű módosítást kezdeményez. Nem mondom, ez a megoldás is szerencsés lehet vagy szimpatikus lehetne, hiszen az egészet fel lehetne fogni úgy is, hogy ezt a nemzeti kultúra védelmében teszi, de ha konkrétan vizsgáljuk, akkor valójában ez sem igaz.

Maga a stuttgarti példa is igazolja, és emellett a közelmúltban játszott olasz-magyar koprodukcióban készült A Pál utcai fiúk példája is azt jelzi, hogy akkor célszerű a törvényjavaslatban jelzett irányban felhígítani a műsorszolgáltató kötelezettségeit, ha a produkció értéke ezzel nem csorbul, sőt javul. Merthogy akárhogy is csűrjük-csavarjuk, mégiscsak az lenne a cél, hogy a műsorszolgáltatók színvonalas és hiteles műsorszámokkal rukkoljanak elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvény úgynevezett kétharmados törvény, ezért természetes, hogy nagyon ritkán mernek hozzányúlni a politika szereplői, mert félnek attól, hogy az esetleges módosításoknak nem lesz támogatottságuk. Talán sikeresebb és szerencsésebb lehetne a törvény megváltoztatása, ha azokra a részletekre terjedne ki, amelyeket az elmúlt időben a törvény súlyos hibájaként jeleztek. Hadd említsek példát! A közelmúltban több tucat civil szervezet kérte az államfőtől, hogy kezdeményezze a médiatörvény módosítását a civilek esélyegyenlőségének megteremtése érdekében.

(23.20)

Több mint húsz szervezet írta alá a köztársasági elnöknek szóló levelet, s azt kifogásolták, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület tavaly sok civil szervezetet kizárt a közszolgálati médiumok törvényes működéséért felelős kuratóriumokból, és e döntés ellen a mai napig nincs jogorvoslati lehetőség.

A civil szervezetek a médiatörvény újabb módosítását szorgalmazzák, amely jogorvoslatot kínál számukra a közalapítványi kuratóriumokba való delegáláshoz szükséges nyilvántartásba vételt elutasító médiahatósági döntés ellen.

De szükség volna a médiatörvény azon részeinek elemzésére és megváltoztatására is, amelyek a véleményszabadság megvalósulásával, a kiegyensúlyozottsággal, illetve az elektronikus médiában tapasztalható erőszak, brutalitás bemutatásával kapcsolatosak. Ugyanis ha már a kétharmados médiatörvény megváltoztatását kívánjuk, akkor lehetőség szerint a törvény gyenge pontjait szűrjük ki, változtassuk meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalom, a politika, a médiumok egymásra hatása, összjátéka ma már nem számít megkérdőjelezhetetlennek, ezért szükséges olyan törvénymódosítás, amely választ ad valamennyi nyitott kérdésre, már ami a média világát illeti.

Az 1996. évi médiatörvénynek a most tárgyalásra kerülő passzusainál sokkal fontosabb részei szorulnának módosításra. Amíg ezeket a kérdéseket nem orvosoljuk, addig aligha szerencsés bármit is tenni ezzel a törvénnyel.

Miként már említettem, ez a törvényjavaslat összességében semmire nem jó, az Európai Bizottság igényének nem tesz eleget, ugyanakkor kevesebb nívós magyar alkotásnak biztosít lehetőséget, ezért ebben a formában nem tartom szerencsésnek a törvény módosítását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)