Felszólalás adatai

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbbi nagylélegzetű felszólalásban Lévai Katalin miniszter asszony azt mondta, hogy a képzés és a foglalkoztatás lehet talán egy olyan kitörési pont, amely a társadalmi integrációban kitüntetett szerepre méltó. Én ezzel a megállapítással teljes mértékben egyetértek, és mivel most a költségvetés általános vitáját folytatjuk, ez egy jó alkalom arra, hogy az elképzeléseket a tényekkel, a vágyakat a valódi számokkal egybevessük, tehát egyfajta olyan látleletet idézzünk magunk elé, amelyből láthatjuk azt, hogy hol tartunk, és mi felé megyünk, milyen társadalmi, gazdasági, politikai célok mellett teszi le a garast a szó szoros értelmében a kormány.

Gondolkoztam azon, vajon a foglalkoztatást érintő kérdéseket össze lehet-e foglalni tömören, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy egy mondatban azt mondhatnám: a helyzet változatlan. Kérdés az, hogy ez jó hír vagy rossz hír. Ha azt nézzük, hogy Medgyessy Péter és a szocialisták 300-400 ezer új munkahelyet ígértek - új munkahelyet, így szerepelt a programban -, és azt látjuk, hogy lényegében a foglalkoztatás stagnál... - és most csak zárójelben jegyzem meg, sokszor elmondtuk már, sokszor beszéltünk róla, statisztikai hibahatár körüli mozgások vannak, lényegében két és fél éve a foglalkoztatás szintje stagnál. Így látja ezt egyébként az Állami Számvevőszék is, amelyik a költségvetésben betervezett 1-1,5 százalék... - erre nem csóválja a fejét, ugye, államtitkár úr, 1-1,5 százalék, így szerepel a költségvetésben, tehát az 1-1,5 százalékos bővítés nem tekinthető dinamikus növekedésnek. (Dr. Veres János: Tíz év óta a legnagyobb százalék!) Ez valójában azt jelenti, hogy a munkaerőpiac stagnál, különösen, ha tekintetbe vesszük azokat az intézkedéseket, amelyek hatása megjelenik, gondolok itt a nyugdíjkorhatár emelésére, különféle szociális típusú foglalkoztatási elemek megjelenésére.

Tehát a munkaerőpiac lényegében stagnál, és ehhez képest már a tárca minisztere is, Burány miniszter úr is legfeljebb százezer új munkahelyet vár a ciklus végére. Ez bizony nem 3-400 ezer új munkahely, amelyről akkor azt hittük, hogy lényegében megegyezik az Orbán-kormány által ígért teljes foglalkoztatás célkitűzésével. Ez semmiféleképpen nem tűnik ennek.

Maguk a nyilatkozatok újra és újra azt mondják, hogy ennek a költségvetésnek a nyertese a foglalkoztatás lesz, a fejlesztés, a gazdaságfejlesztés és a foglalkoztatás, de kérdés, hogy a nyilatkozatokon túl és azon hitvallásokon túl, hogy ezekkel az előnyben részesített területekkel lényegében egy európai folyamathoz, az európai stratégiához kapcsolódunk, kérdés, hogy ezzel megegyeznek-e a számokból kiolvasható tények.

(11.30)

Ami az európai stratégiát illeti - ezt lisszaboni folyamatként szokás nevezni -, ez egy szélesebb körben valóban kulcselemként foglalkozik a foglalkoztatási kérdésekkel. Szélesebb körben, hiszen egy nagy ívű számvetést tett akkor az Európai Unió és az Európai Unió kormányai, nevezetesen: mik a feltételei annak, hogy Európa országai, az Európai Unió országai - mi magunk is idetartozunk pillanatokon belül - ebben a körben képesek legyenek ebben a mai globalizált világrendben egyfajta versenyképességet, egyfajta ellensúlyt produkálni a jövőben az egypólusúvá, egyoldalúvá váló világrendben, folyamatokban. Ennek az egyik kulcseleme a foglalkoztatás szintjének a növelése, összhangban természetesen a gazdaság teljesítőképességének, versenyképességének a növelésével, külön hangsúlyozva a foglalkoztatás szempontjából egyébként kulcsfontosságú elemet, a közép- és kisvállalkozások versenyképességének, tudásának, alkalmazkodóképességének a javítását, hiszen a munkahelyek 70 százalékát nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió államaiban is a közép- és kisvállalkozások, mikrovállalkozások körében lehet létrehozni, ott jönnek létre ezek a munkahelyek, ide kell tehát koncentrálni az erőfeszítéseket.

Azt, hogy ebben a tekintetben Magyarországon hol tartunk, számos képviselőtársam elmondta már. Akár az adóterheket, akár a támogatásokat nézzük, az elmúlt másfél évben inkább a leépítés, inkább a visszafogás vagy pozitív esetben is inkább csak a stagnálás a jellemző. De ha a foglalkoztatáspolitikának és ennek az előremutató, dinamikus fejlődést ígérő európai stratégiának más elemeit is nézzük, mint a versenyképes tudásnak, az oktatásnak, a szakképzésnek, az életen át való tanulásnak a kiemelt szerepét, akkor azt kell látnunk, hogy a Medgyessy-kormány és a foglalkoztatási tárca költségvetése ezekkel a célkitűzésekkel és kívánalmakkal éppenséggel szembemenetel. Nézzünk kicsit a számokra! Első látásra a foglalkoztatási és munkaügyi tárca nyertese ennek a költségvetésnek, hiszen az előirányzatai mintha növekednének, és abszolút számokban tényleg ezt látjuk. Ám ha megnézzük a szerkezetét, akkor mindjárt tisztábban látunk, és valójában kérdések tolulnak elő.

Azt mondja, hogy a Munkaerő-piaci Alapnál - mely a foglalkoztatáspolitika legfőbb finanszírozási forrása - mintegy 250, 247 milliárdos, igen nagy pénzösszegről van szó. Ha ennek a felosztását megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknél, míg 2002-ben 54 milliárd volt, 2003-ban már csak 47, 2004-re már csak 46 milliárd az előirányzat, míg a szakképzési célú kifizetések tekintetében, tehát a másik kulcselem, a versenyképes tudás megszerzése tekintetében marad a két évvel ezelőtti 18 milliárd körüli előirányzat. Nőnek viszont a bérgarancia-kifizetések, a bérgaranciára betervezett kifizetések, ami azt vetíti előre, hogy az optimista és melldöngető nyilatkozatok ellenére feltehetőleg a kormány is további csődökre, elbocsátásokra számít, és növelni kívánja azt az előirányzatot, amely átmeneti segítséget vagy alamizsnát adhat az ezután bajba kerülő embereknek.

Számos olyan elem van, ami viszont növekszik a kiadások között. Növekednek a munkanélküli-ellátások mintegy 75 milliárdra, növekedés van az aktív korúak rendszeres szociális segélyezésére fordítandó összegeknél - lám, lám, mily aktív és dinamikus és előremutató foglalkoztatási szempont! Növekednek a közcélú munkavégzés kiadásaira fordított összegek, a munkanélküli-ellátó rendszer átalakításához kapcsolódó adminisztratív kiadások. Tehát egészében azt látjuk, hogy az előremutató, a munkahelyeket létrehozó gazdaságpolitikához kapcsolódó, a versenyképes tudás megszerzését, az alkalmazkodás, a rugalmas alkalmazkodás képességét segítő elemek folyamatosan csökkennek és háttérbe szorulnak ebben a költségvetésben, a szociális típusú, támogatási típusú eszközök pedig jelentősen megnövekednek.

Nem az a baj, tisztelt képviselőtársaim, ha bajban lévő embereken segíteni akar valaki, de az már baj, ha ezt ahelyett teszi, a kitörés, az elmozdulás, a helyzet végleges megváltozására szorító eszközök kárára teszi ezt. Valahogy másként kellett volna ezt megközelíteni, annál is inkább, mert arra a folyamatra, amelyet, mint említettem, lisszaboni folyamatnak szokás nevezni, és amely egész Európa számára a fölemelkedés lehetőségeit, eszközeit foglalta össze, igen nehezen fogunk rácsatlakozni, ha ezt így folytatjuk.

Ez a költségvetés nem az ambíciók, nem a nagy tervek, nem az előremutató foglalkoztatáspolitika költségvetése: a rutin költségvetése, a szürkeség, a védekezés, a defenzíva költségvetése. Ezzel bizony nemigen fogunk ambiciózus célokat megvalósítani.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)