A felszólalás szövege:

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tordai Bence előbb a valóság és a különböző álhírek viszonyában egy elég meglepő kijelentést tett. Már csak azért hozom ezt ide, mert a mostani azonnali kérdésem arról szólna, hogy éppen az önök vazallusa idején történtek olyan komoly lopások, amik miatt az Európai Unió minket dorgálni akar. Részben megdöbbenve, részben beletörődve olvassa az ember, hogy nyolc évvel a szocialista-liberális kormánykoalíció bukása után újabb csontváz került elő a szekrényből. A 4-es metró ügye után, ami, mint tudjuk, az Unió legnagyobb korrupciós botránya, most éppen Göncz Kinga MSZP-s politikus a főszereplője az újabb teleregénynek, ugyanis az általa létrehozott alapítvány is tagja volt azon két társaság egyikének, amelyeknél nagyon súlyos szabálytalanságot és csalást állapított meg az OLAF. Az egymással stratégiai kapcsolatban álló Pillar Europa Nonprofit Kft., amelynek Göncz alapítványa is tagja volt, és a BME-Infokom Kft. ugyanis költségvetési forrásból finanszírozott projektjeikhez közösen alkalmaztak kutatókat és más dolgozókat.

Egy, még 2015-ben indított OLAF-vizsgálat szerint a két cég azért hozott létre regionális irodákat, hogy minél nagyobb uniós támogatáshoz jusson hozzá. De a valóságban ezek a dolgozók soha nem dolgoztak azokban az irodákban, amelyekre a támogatási összeget fölvették. A 13 munkavállaló is mind az egyes irodákba volt bejelentve, miközben a budapesti irodahelyiségben dolgoztak. Ők csak utasítást kaptak arra, hogy a projekt ellenőrzése alkalmával jelenjenek meg a vidéki irodában. Az OLAF nagyjából két tucat szervezetet talált érintettnek az ügyben. A jelentés szerint a cégek közel 12,5 milliárdos csalást követtek el.

Kérdezem miniszter urat, milyen következményei lesznek ennek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látszik, hogy Gyurcsány Ferenc volt minisztere szem előtt tartotta főnöke intelmeit, és a két cég hazudott reggel, éjjel és este. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a napvilágra került dokumentumok szerint közel 2 ezer alkalommal nyilatkoztak hamisan azzal kapcsolatban, hogy hol végzik a munkát azok a munkatársak, akiknek a fizetését most visszakövetelik. Joggal merülhet fel persze az a kérdés, hogy kik ezek a munkatársak. 1300 alkalommal találtak valótlan szerződést. S információk vannak arról is, hogy nemcsak az OLAF, hanem a NAV Bűnügyi Főigazgatósága is 9,7 milliárd forint értékű, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást állapított meg. A kérdés az, hogy kik ezek az emberek, ezt jó lenne tudni, valamint hogy egyszer vége lesze a szocialista botránykrónikának. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint önök előtt is ismert, a kormány június 13-án benyújtotta hazánk jövő évi költségvetését a biztonságos növekedés jegyében. Mielőtt arra a témára részletesen rátérnék, amely felszólalásomnak a fő vonala, vagyis a hazai vállalkozások világának helyzetére ennek kapcsán, engedjék meg, hogy én is röviden reflektáljak a vezérszónoki felszólalásra. Sajnos az a helyzet, hogy az elmúlt nyolc év megszokott képét nem változtatta meg, úgy látszik, az áprilisi választás eredményének ténye sem. Vagyis azt a korábbi gyakorlatot, hogy a kormány a kormánypártokkal együtt teljesen más realitást lát Magyarországon, mint ami az ellenzéki képviselők felszólalása kapcsán előttünk itt vízióként megjelenik. Nagyon egyszerűen lebutítva, talán minden magyar honfitársunk azt a két képet össze tudja vetni, hogy az ellenzéki képviselők mondandójából előtűnő kép-e az igaz, hogy itt egy leszakadó, szétszakadó, a tönk szélére jutott és a holnapot talán meg sem érő Magyarországon élünk, vagy az a realitás az igaz, hogy egy lépésről lépésre haladó, napról napra építkező, évről évre előrejutó, egyébként az értékeit megbecsülő, dolgozni akaró és képes ország képe az, ami valós.

Hogy normális-e az, hogy a kormány és a kormánypártok, illetve az ellenzék ennyire különbözőképpen látja a jövőt, azt mindenki ítélje meg maga, illetve azt is ítélje meg, hogy valóban milyen ország van körülöttünk, hogy azt látjuk-e, hogy épül-szépül, bár sok teendő van még, vagy egy egy helyben topogó ország képe az, ami elénk tárul.

(Földi Lászlót a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

Meggyőződésünk, hogy az elmúlt nyolcéves munkát folytatja az a költségvetés, amelyet most benyújtottunk, és helyes irányba haladunk. Persze nem tisztünk feltétlenül mindig szembesíteni ellenzéki képviselőinket az egyetlen olyan abszolút mércével, amit egy választási eredmény mutat, és amely azt támasztja alá, hogy a két vízió közül, hogy épül vagy leépül az ország, az emberek nagy többsége mégiscsak egy épülő országot lát maga körül. Erre a további út folytatására adott megbízást mind a kormánypártoknak, mind pedig magának a kormánynak. Ezt tükrözi vissza a költségvetés.

De hogy ez nem mindig volt így, azért arra is emlékeznek nemcsak képviselőtársaink, de valószínűleg az ország is. Nem győzzük hangsúlyozni, hiszen egy költségvetés egy folyamat része, egy tükör a múltról és egy elképzelés a jövőről, hogy ha visszaemlékezünk, nyolc évvel ezelőtt az ország valóban teljesen más képet mutatott, a mostanival össze nem hasonlítható gazdasági helyzetben volt. Valóban nagyon egyszerű lenne, de talán találó, itt már több képviselőtársam is hangsúlyozta, akár a Görögországgal kapcsolatos összehasonlítást idehoznunk a parlament elé. Látjuk, hogy Magyarország 2009-2010-ben a korábbi szocialista kormányok gazdaságpolitikájának köszönhetően hasonló helyzetben volt, mint Görögország. A 2010 után alakult új kormány egy gyökeresen eltérő gazdaságpolitikát választott, semmint azt az Európai Unió, illetve nagy pénzügyi befektető körök tanácsolták volna, és ha ma összehasonlítjuk csak az elmúlt nyolc év fejlődését Görögországéval, akkor azt gondolom, hogy minden egyébként az irányba mutat számunkra, hogy az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikáját kell folytatnunk, hiszen Magyarország jelentősen lépett előre az elmúlt nyolc évben.

Míg talán a napokban olvashattuk, hogy Görögországot leveszik arról a lélegeztetőgépről, amelyre ugyanakkor tették rá, amikor Magyarországot rá akarták tenni. Ahhoz képest tudjuk jól, hogy a magyar gazdaság legtöbb mutatója már 4-5, némely mutatók 6 éve azt jelezték, hogy túl van Magyarország a gazdasági válságon.

A 2010-ben hivatalba lépő polgári kormány kiemelt célként fogalmazta meg a segélyalapú gazdaság munkaalapú gazdaságra való váltását, amely közös eredmények és erőfeszítések eredményeként valóban meghozta a várva várt előrelépést. Hazánk stabil gazdasági helyzetét, a gazdaság versenyképességét, az államadósság csökkentését és nem utolsósorban azt, hogy Magyarország ma Európa egyik legjobb teljesítményt nyújtó országa lehet.

Mint jeleztem, alapvetően a kis- és közepes vállalkozások szempontjából szeretném elemezni a 2019-es költségvetést. Fontosnak tartom elmondani, hogy egy vállalkozás életében és működését tekintve mindig is meghatározó jelentőséggel bír az ország következő évi költségvetése. Abból a szempontból legalábbis mindenképpen, hogy az mennyire stabil és kiszámítható, hiszen egy vállalkozásnak, ha a terveit meg akarja valósítani, nem egy adott pillanatot, hanem folyamatokat, tendenciákat kell alapul vennie. 2010 előtt sajnos jó néhány olyan költségvetés készült, amely ezt a stabilitást és kiszámíthatóságot nem biztosította a hazai kis- és közepes vállalkozások számára. A megfelelő üzleti környezet, a kiszámíthatóság viszont további eredményekre sarkallja a vállalkozásokat, így azt lehet elmondani, hogy ezt a kívánalmat a most benyújtott költségvetés is megalapozza.

Hogy miért mondhatjuk azt, hogy a most benyújtott költségvetés és adótörvények nyertesei a vállalkozók? Engedjék meg, hogy csak három példát hozzak ide. A vállalkozókkal 2016-ban megkötött többéves bérmegállapodás alapján jövőre tovább csökkenhetnek a munkát terhelő adók, így újabb lépéseket tehetünk a teljes foglalkoztatás irányába. Érdemes az eredmények kapcsán megjegyezni, hogy ma 750 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon, mint 2010-ben. Nem úgy, a körülményeket figyelembe véve, mint a szocialista kormányok idején, amikor megemelték a munkavállalói járulékokat, a munkaerőpiaci járulékot, sőt még a nyugdíjas munkavállalókra is közterhet vetettek ki.

(14.00)

Az adórendszer egyszerűsítése és átláthatósága is alapvetően a vállalkozások érdeke. Ennek jegyében a szociális hozzájárulási adó mértéke jövőre a reálkeresetek alakulásának függvényében várhatóan további 2 százalékponttal, 17,5 százalékra csökken. Fontos, hogy az új szabályozás lefedi a korábban egészségügyi hozzájárulás nevet viselő jövedelmeket is, így ez az adónem lényegében megszűnik. Mindez ugyancsak éles ellentétben van a 2010 előtti kormányok adópolitikájával, amikor Magyarországon szinte mindennapos jelenség volt, hogy akár év közben is változnak az adók, az adókulcsok, kapkodás folyik az adókivetés gyakorlatát tekintve, és az adónemek száma nemhogy csökken, hanem növekszik, mértékük ugyancsak nem úgy, mint jelenleg csökken, hanem emelkedett.

S még egy példát hadd hozzak ide, kifejezetten a hazai kis- és közepes vállalkozások számára, ugyancsak az elmúlt nyolc évben kidolgozott kiva átalakításával.

A jövő évi adórendszer már 1 milliárd forint bevételig lesz választható, amely reményeink szerint több ezer vagy akár tízezer vállalkozás számára is egyszerűsítheti az adózás folyamatát. (Sic!)

(Szilágyi Györgyöt a jegyzői székben Arató Gergely váltja fel.)

A magyar kormány 2010-ben megkezdett adócsökkentő politikája tehát folytatódik 2019-ben is. Továbbra is fontos eleme marad az arányos adórendszer, azt gondolom, az az elv, hogy aki többet dolgozik, többet is keressen, minden magyar állampolgár számára elfogadható elv, amely mentén szerveződik a költségvetés. Tehát csökkennek a munkát terhelő adók, valamint nő a vállalkozások és nem utolsósorban a családok kedvezménye.

Fontos egyébként a költségvetés elemzésekor azt is idehoznunk, hogy a hazánkba érkező fejlesztési forrásokat továbbra is célzottan és hatékonyan kívánjuk a költségvetés mentén felhasználni. Vagyis ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló összeg 60 százaléka a foglalkoztatás és a versenyképesség növelésére lesz felhasználva. Ez érdemben segíti elő a gazdaság növekedését reményeink szerint, segíti a beruházásokat, és valóban a foglalkoztatás bővülésén keresztül a versenyképességünket is növeli.

Az uniós források mellett még egy gazdaságfejlesztési területet érdemes megemlíteni: talán itt azt a célt, amit a kormány korábban fogalmazott meg az Irinyi-terv kapcsán, vagyis azt az iparstratégiai célkitűzést, amely 2020-ra azt a célt tűzte ki, hogy a hazai ipar a GDP legalább 30 százalékát adja, ehhez elengedhetetlenül fontos a kiemelt ágazatként azonosított szektorokban való vállalkozások közvetlen támogatása. Erre azért van szükség, hiszen ezek a vállalkozások azok, amelyek képesek a nemzetközi piacra lépni, képesek olyan piaci szegmensekben megjelenni, amelyek az ország versenyképességét hosszú távon is biztosítják.

Hadd hozzam még ide, hogy valóban a legfontosabb a hazai kis- és közepes vállalkozások számára a stabilitás, a források megléte mellett az, hogy a fogyasztás megfelelően bővüljön. Itt miniszter úr expozéjában is elhangzott, hogy nagyon örvendetes módon ötven-egynéhány hónapja Magyarországon folyamatosan nő a belső fogyasztás, hiszen ez a belső fogyasztás az, amely végső soron a hazai vállalkozások számára a piacot jelenti. Amíg van belső fogyasztás, amíg a családok többet vihetnek haza a költségvetés és az adórendszer jóvoltából, addig többet is fognak elkölteni a hazai vállalkozásoknál. Ez a forrás jelentkezik a vállalkozásoknál, ebből ők profitot tudnak termelni, hatékonyságot tudnak növelni, a foglalkoztatottságot tudják növelni. Tehát nem kizárólag öncélú, bár lehetne öncélú is a családok támogatása, de a piac erősítésén keresztül, a belső fogyasztás erősítésén keresztül minden hazai kis- és közepes vállalkozás számára is a tervezhető jövőt és a bővülést jelenti.

A jövő évi költségvetést elemezve tehát nincs kétség afelől, hogy a kormány továbbra is elkötelezett a gazdasági növekedés fenntartása, az államadósság arányának csökkentése, valamint az államháztartás stabilitásának megőrzése mellett. Természetesen köszönőviszonyban sincs  még egyszer összehasonlításként  a korábbi szocialista kormányok költségvetési politikájával, amely az államháztartás stabilitása jegyében egyet jelentett a folyamatos adóemelésekkel és új adók kivetésével.

Azt gondolom, az elmúlt évek gazdaságpolitikai intézkedéseinek eredményei mára vitathatatlanok. A gazdasági növekedés meghaladja az uniós átlagot, az államadósság évről évre folyamatosan csökken, és mindeközben az államháztartás hiánya pedig rendre teljesíti az európai kritériumokat.

Mindez szöges ellentétben áll a 2010 előtti gazdasági helyzettel. Ezért is tudjuk mi mindenképpen ezt a költségvetést támogatni, és tudjuk azt mondani, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások számára is  még egyszer  ez a költségvetés a stabilitás és a biztos növekedés legjobb feltétele.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy igen érdekes törvénymódosítás fekszik előttünk, hiszen ritkán hangzik el egy törvénymódosítás kapcsán, hogy gyakorlatilag egy, az általam és az államtitkár úr által is elmondott abszolút sikeres törvényjavaslatot vonnánk most itt vissza az Országgyűlés előtt. És ez arra a másik, kicsit szélesebb ügyre világít rá, egyébként sokan sok mindent gondolhatunk az Európai Unióról és Brüsszelről, hiszen tudjuk, nap mint nap vitában állunk velük, de gyakorlatilag ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán látszódik az, hogy néha a süketek párbeszéde folyik Brüsszellel, és egy egyébként Brüsszel által is (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), egyébként egy általuk is (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) deklarált cél mellett miért is történik az, hogy a saját javaslataikkal ellenbe mennek.

(11.40)

Jól tudjuk, az, hogy az adóelkerülést az egész Európai Unióban is próbálják tiltani, sarkallt minket arra 2014-ben, hogy ezt a javaslatot beterjesszük, és ahogy itt elhangzott, valóban, a Magyarországon működő nagy nemzetközi cégek közül jó néhány valószínűleg azon erőfölényéből adódóan, hogy nemzetközi transzferek tekintetében jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, mint a hazai vállalatok, meg tudták azt oldani, hogy egyébként a nyereséges működésük mellett a magyarországi eredményeiket  valószínűleg adóoptimalizálás miatt  folyamatosan negatívan mutassák ki. Ugye, erre született az a javaslat, amit 2014-ben elfogadtunk és ’15-től életbe lépett, amely gyakorlatilag megtiltotta azon cégek működését, amelyek két egymás utáni évben ilyen eredményt produkáltak.

A javaslat sikerét mi sem mutatja jobban, az államtitkár úr által elmondott adatokból is látszik, hogy a Magyarországon működő nemzetközi cégek, és én talán megtehetem, hogy nevesítem is őket, ilyen volt a Tesco, a Spar, az Auchan és az Aldi is, amely 2015 előtt folyamatosan negatív eredményeket produkált, ebből követően az adóbefizetése is ehhez igazodott, hogy, hogy nem a törvény elfogadása után mind pozitívra változott. Mondaná az ember, hogy akkor miért is vagyunk ma itt. Hiszen azt gondolnánk, hogy van egy egyébként Brüsszel által is deklarált cél, próbáljuk a nagy nemzetközi cégeket arra rákényszeríteni, hogy vallják be az adójukat, ne trükközzenek vele, van egy jogszabály, ami eléri az eredményt  akkor miről is beszélünk? Hátradőlhetnénk, és azt mondhatnánk, hogy figyeljük az eseményeket, jó irányba haladunk. Ehhez képest az Európai Unió vezető tisztségviselői azt gondolják, hogy minden általuk meghatározott cél mellett, az adott jogszabály jól látható, pozitív hozadékai mellett is kifogásolják a törvényjavaslat működését, túlzottnak tartják.

Persze felmerül a kérdés, hogy mi is lehet ennek a szankciója, hiszen itt pozitív működő vállalkozásoknak a hátrányát kellene bebizonyítani az Uniónak. Tehát jó néhány kérdést felvet az Unió eljárása, azon túl, hogy az átlagpolgár számára vagy egy jogszabályhozó számára is értelmezhetetlen, amikor a saját céljaikkal szembemennek. De ahogy itt látható volt és hallható volt az anyagokból, az Unió ezt elég komolyan gondolta, és hosszú tárgyalás után sem volt hajlandó a magyar kormány számára egyébként pozitív visszajelzést küldeni a kiküldött alternatív javaslatokkal szemben. És valóban azt kell mondani, hogy a magyar kormány és a Fidesz-frakció is támogatja azt, hogy tegyünk egy gesztust akár Brüsszel, akár a nagy nemzetközi cégek felé, hogy a látható eredmények mellett kíváncsian várjuk, hogy az ezen jogszabály adta elrettentő erő nélkül is egyébként tartják magukat a tisztességes adózáshoz és a tisztességes bevallásokhoz. Én bízom benne, hogy igen, okulva az elmúlt három év tapasztalataiból. És még úgy is, ha ezt a törvényjavaslatot most visszavonjuk, jó eséllyel gondolhatunk arra, hogy ezen nemzetközi cégek, látva a magyar kormány elszántságát, és azt, amit államtitkár úr is mondott, hogy amennyiben szükséges, bármikor a korábbihoz hasonló, az adóelkerülést elrettentő szabályozást tudunk bevezetni, jó útra térnek, és a jövőben valóban az eredményeikhez és a Magyarországon megtermelt profitjukhoz mérten fognak Magyarországon adózni és a könyveikben ezt kimutatni.

Tehát összességében a Fidesz-frakció nevében támogatjuk a jó szándékunk jeléül mind Brüsszel, mind az érintett cégek tekintetében ezt a módosítást; ha Brüsszelnek baja van vele, akkor próbáljunk más megoldást találni, vonjuk vissza. De még egyszer, ez az egész ügy jól jellemzi az Európai Unió számunkra néha érthetetlen logikáját, hogy egy eredményt elért, egy jó törvényt visszavonunk, még akkor is, ha egyébként a célokkal akár Brüsszelben, akár itthon is egyet tudunk érteni.

Tehát, tisztelt Ház, tisztelt Országgyűlés, ez egy jó tanulómese az Európai Unió szabályozásáról számunkra, főleg olyan területen, mint a napi fogyasztási cikkek kereskedelme, de lássuk valóban azt, hogy ez a jó szándék meghozza a gyümölcsét, és a nemzetközi cégek adózása az elmúlt három évhez igazodóan nem fog változni, tehát nem térnek vissza az adóelkerülés útjára.

Ebben bízva a Fidesz-frakció részéről támogatjuk a benyújtott javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, egy olyan ügyről szólhatok, amely egyébként a budapestiek tízezreit méltán érdekli, és ez a következő. Tudjuk jól, hogy Budapest nemcsak az ország és a magyar nemzet fővárosa, hanem mára Európa egyik legdinamikusabban fejlődő, mégis, én úgy mondanám: legélhetőbb településeinek egyike. Biztonságának köszönhetően pedig egyre népszerűbb és látogatottabb turisztikai célpont szerte Európában. Mi, budapestiek ezért is szeretünk itt élni. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Budapest 2010-et követően többet fejlődött, mint az azt megelőző 20 évben összesen, többek között a Fidesz-kormány segítségének köszönhetően is. Új közintézmények, megújuló közterületek, sportberuházások, Liget-projekt, sok száz milliárd forintos állami támogatás, nemzetközi rendezvények. (A teremből távozó Bana Tibor a kormányzó pártok padsorai felé: Szégyelljétek magatokat!)

Mi büszkék vagyunk arra, hogy a Fidesz többet tett Budapestért, mint bármely már politikai párt (A folyosóról sípszó és zaj hallatszik be a terembe.), ez jól hallatszik itt mögöttem is. Mindezek ellenére egyébként vannak még elvégzendő feladatok. Az egyik ilyen: a múlt örökségét felszámolandó a belterületi földutak problémája.

Éppen ezért a fővárosi Fidesz közel egy éve arról döntött, hogy egy négyéves program keretében kezdeményezi az összes belterületi földút szilárd útburkolattal való ellátását. (A teremből távozó Z. Kárpát Dániel a kormányzó pártok padsorai felé: Büszkék lehettek…)

A kormány a tavalyi év végén döntött, és ennek eredményeképpen a 2019. évi költségvetésből 10 milliárd forint összegű forrást különített el erre a célra. A rendelkezésre álló forrással reményeink szerint az önkormányzatokon keresztül ez hatékonyan és gyorsan megvalósulhat. A fővárosi önkormányzatok a budapesti útépítési program keretében idén november 30-áig nyújthatták be egyedi támogatási kérelmüket a Miniszterelnökséghez, a 100 százalékban tulajdonukban lévő szilárd útburkolat nélküli utak aszfaltozására.

Budapesti, XVI. kerületi egyéni választókerületi képviselőként, ahol egyébként a kerületemben korábban is nagyon-nagyon sok út épült meg önkormányzati önerőből, bízom benne, hogy ezen program keretében az a 10 milliárd forint, amely rendelkezésre áll, valóban nagyon sok budapesti lakoson segít, javítva életminőségüket, és a mindennapi munkájuk során a családjuk által ott tapasztalt környezetet is. Mindezek alapján kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy a budapesti útépítési program keretében mekkora közútfejlesztés várható 2019-ben. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel hallom, és azt gondolom, ez itt az adventi készülődésben egy igazán jó hír annak a több tízezer budapestinek, aki azon közel kétszáz, ma még földút mellett lakik, amely reményeink szerint jövő ilyenkor már európai minőségű aszfalttal lesz ellátva. Ez egy nagyon jó karácsonyi hír számukra. S ahogy ön is fogalmazott, én is úgy gondolom, hogy ez egy nagy lépés a budapestieknek, annak a  amint elhangzott az ön válaszában is  közel kétszáz kilométer földút mellett élő budapesti számára. De a legjobb hír az, hogy ez a program reményeink szerint folytatódni fog, és valóban elmondhatjuk azt, hogy négy év múlva, négy éven belül az összes budapesti földutat közös erővel a fővárosi önkormányzatok és a kormány föl tudja számolni. Köszönöm szépen, a válaszát természetesen elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár azt gondolhatnánk, hogy az ellenzéki képviselők és benne a jobbikos képviselők valamifajta tiltakozásként vonultak ki a mai ülésről, de az is benne lehet, hogy nem akarták hallani, nem akartak szembesülni azzal az interpellációval, amely most hangozna el, és amely alapvetően az ő társukat érinti. Sajtóértesülések szerint folyik a nyomozás a milliárdos költségvetési csalásban érintett Staudt Gábor és társai ellen. Mint ismeretes, a lengyel állam kárára elkövetett mintegy 2,5 milliárd forintos kártételben már a magyar hatóságok is nyomoznak. Az ügy súlyosságát mi sem mutatja jobban, mint hogy tavaly decemberben a fővárosi főügyészhelyettes utasítására áttették a nyomozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatalból a Budapesti Nyomozó Ügyészséghez.

Mint korábban kiderült, a Jobbik volt frakcióvezető-helyettese és több nagyvállalkozó érintett abban az ügyben, amelyben egyébként egykori főrendőrök nevei is szerepelnek. Velük szemben pedig, tudjuk, csak az ügyészségnek van hatásköre nyomozni. Amennyiben a bűncselekményt sikerül teljeskörűen felderíteni, úgy remélhetőleg felelősségre vonhatók lesznek azok a nagyvállalkozók is, akiket a feljelentő a vallomásában nevesített. Közülük jó néhányuknak, jó páruknak tudniuk kellett, hogy a lengyel állam kárára elkövetett áfacsaláshoz nyújtottak segítséget, persze nem ingyen, hanem extra haszon reményében. Ezen vállalkozók jelenleg is sokmilliós vagyonnal rendelkeznek a feljelentők szerint, így felelősségük megállapítása esetén talán esély lehet a kárigények érvényesítésére.

A hírek szerint a bűnszervezet tagjai között komoly bizalmi kapcsolat állt fenn. A vallomást tevő nyugalmazott ezredes ugyanis Staudt Gábor szűkebb tanácsadói bizalmi körébe tartozott, korábban részt vett és fel is szólalt a Jobbik szakmai konferenciáin. A másik, feljelentésben szereplő rendőrről pedig azt lehet tudni, már csak hogy néhány érdekességet szolgáltassak, hogy a rendőr fia egyébként, aki érintett a feljelentésben, 2014-ben az MSZP színeiben felkerült a baloldali ellenzéki összefogás választási listájára is. Micsoda összefonódás: az MSZP-Jobbik bűnkoalíciója!

(14.20)

A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy megállapodott a lengyel-magyar nyomozócsoport létrehozásáról a két ország, mely az ügy végére remélhetőleg mihamarabb pontot tesz.

Tisztelt Államtitkár Úr! A nyomozás tehát egy újabb szakaszába lépett. Kérdezem, hogy a közös erővel fellépő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) államközi nyomozócsoport mikor juthat eredményre az ügyben. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Előzetesen a választ természetesen elfogadom, már csak azért is, mert tényleg jó lenne azt tisztázni, hogy itt sokszor jobbikos képviselők, például az ÁSZ-büntetések kapcsán, koncepciós eljárást emlegetnek, de látni kell, hogy amikor volt frakcióvezetőjük neve egyáltalán szóba került egy 2,5 milliárdos áfacsalás ügyében, akkor nagyon-nagyon nehéz hinni az ártatlanságban. Sajnos a párhuzam ott is megáll, hogy a korábbi időszakban egy bűnügyi teleregényt már itt végigkísérhettünk a parlamentben Czeglédy Csaba ügyében az MSZP vonalán, ott is a felek, az érintettek bizonygatták folyamatosan, hogy itt valami félreértésről van szó. Azóta szerencsére a nyomozás ott is bebizonyította, hogy igenis jogállamban élünk, és senki sem bújhat ki a törvények alól, és reméljük, hogy ott is megfelelő szigorral sújt le majd a törvény, és bízunk abban is, hogy ez az ügy is tisztázódni fog. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Budapest, tudjuk jól, nemcsak az ország, a magyar nemzet fővárosa is, de Európa egyik legdinamikusabban fejlődő települése is, nagyvárosa, biztonságának köszönhetően pedig az egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb turisztikai célpontja. Mi, budapestiek, ezért is szeretünk egyébként itt élni.2010-től, mondhatjuk azt, hogy Budapest többet fejlődött talán, mint az elmúlt húsz évben: új közintézmények, új közterületek, sportberuházások, Liget-projekt, sok száz milliárdos állami támogatással, nemzetközi rendezvények, hosszan lehetne ezt sorolni. Igen, mi büszkék vagyunk arra, hogy a Fidesz többet tett Budapestért, mint bármely más politikai szervezet.

Mindezek ellenére maradtak elvégzendő feladatok. Az egyik ilyen a múlt örökségeként főként a külső kerületeket érintőleg, a belterületi földutak problémája, amelynek felszámolására néhány évvel ezelőtt a Fidesz budapesti vezetése javaslatot tett egy négyéves program keretében, és a kormány a 2019-es költségvetésből 10 milliárd forint összegű forrást biztosított erre a célra. Csak a saját választókerületemről, a XVI. kerületről hadd mondjam el, hogy a kormánynak köszönhetően közel 800 millió forint támogatásban tudott részesülni idén, amelyből összesen 11 út épül, földút kerül leaszfaltozásra majdnem 4 kilométeres hosszúságban.

Mindezek alapján kérdezem államtitkár úrtól, hogy egész Budapestre vonatkozólag hogy áll a földutak fölszámolásának programja. Várom megtisztelő válaszát.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy a benyújtott adócsomag, mint tudjuk jól, az ország egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb, évről évre benyújtandó költségvetését alapozza meg, a költségvetésben lefektetett célokat támasztja alá, az azokhoz szükséges adójogszabályokat módosítja. Ha ennek tükrében visszatekintünk a korábbi időszakra, akkor általában az adócsomag vitája az ellenzéki oldalról is egy igen komolyan vett műfaj volt. Itt lehetett elmondani azokat a kritikákat, amelyeket esetlegesen az ellenzék meg kívánt fogalmazni az adók rendszerével kapcsolatban. Úgy látszik, hogy ez a helyzet megváltozott. Talán már az elmúlt néhány évben megszokhattuk, és ezt igazából a kormányzat számára pozitív visszajelzésként értelmezhetjük, hogy gyakorlatilag az adócsomag, mivel szerencsére Magyarország az elmúlt négy-öt évben egy olyan gazdasági fejlődésen, gazdasági fellendülésen ment keresztül, és az adók szerencsére nem növekednek évről évre, mint korábban, hanem csökkennek, ezért a méregfog igazából ki is van húzva. Ez nagyjából látszik a mai vezérszónoki felszólalásokból is. Csak egy példát hadd mondjak. Azon túl, hogy az MSZP-ből, a DK-ból és jó néhány ellenzéki pártból senki nincs itt a vitán, az MSZP gyakorlatilag egy három és fél perces expozét mondott a jövő évi adótörvényekkel kapcsolatban. S valóban nagyon sok ellenzéki képviselő nem nagyon tudott mit kezdeni az adócsomaggal, hiszen megszokhattuk tőlük, hogy dicsérni nem dicsérnek, ezért inkább többen nagyon rövidre fogták a mondandójukat. De valóban volt itt kellemes meglepetés is, többen dicsérték is az adócsomag több pontját, ezt mi is megtesszük a magunk részéről.

Ami kritika elhangzott, ott inkább általánosságban a kormány elmúlt 7-8 éves adópolitikáját érte kritika, amit meg azért tudunk egy kicsit nehezen értelmezni, mert akkor a tényekkel vitatkozunk. Ugyanis mi azt gondoljuk az adórendszerről, az adók irányáról, hogy azok alapozzák meg azt a gazdasági fejlődést, amely, azt gondolom, most már 6-7 éve nagyon-nagyon jó pályára állította a gazdaságot. Érte kritika az adócsomagot vagy az adórendszer egészét amiatt, amit mi az előnyének látunk, hogy alapvetően a munkát terhelő és a személyi jövedelemadó csökkentésén keresztül próbálunk egy munkaalapú társadalmat kiépíteni. Úgy gondoljuk, hogy egy ország, így Magyarország gazdasági fejlődésének is csak az lehet az alapja, ha minél többen dolgoznak, és ez a munka minél jobban megbecsülést kap a mindenkori adótörvények által, illetve ami az adócsomagunk lényege, hogy több pénzt hagy az embereknél, és azáltal, hogy az embereknél több pénzt hagy, a hazai vállalkozások számára piacot teremtve a hazai kis- és középvállalkozásokat is támogatja.

Azért sem tudunk igazából egyetérteni az ilyen jellegű kritikákkal, és csak támogatólag tudunk szólni a benyújtott adócsomag mellett is, mert természetesen minden adócsomag és minden ilyen irányú adóelképzelés egy szélesebb összefüggésben értelmezhető, vagyis hogy honnan hová kívánunk eljutni, és mi az az adópolitika, amit el kívánunk kerülni, ami ellenében valamit szeretnénk megerősíteni.

Itt hadd hozzak néhány példát. Két választási év utáni időszak adócsomagvitáját hozhatnám ide, ami a valós különbséget a most benyújtott adócsomaghoz képest megmutatja. Ez a szocialisták, illetve Gyurcsány Ferenc kormányának 2007-es adócsomagja. S itt még egyszer, aki azt mondaná, hogy a gazdasági válság időszakáról beszélünk: nem arról beszélünk, ez még az az előtti időszak, ez szimplán egy ötéves Gyurcsány-, MSZP-kormányzás eredménye volt. Tényleg csak a teljesség igénye nélkül, az akkori adócsomag tárgyalásakor arról szólt a vita, hogy miért vezetnek be 4 százalékos szolidaritási adót, miért emelik meg az evát, miért vezetik be az egészségbiztosítási járulékot, a munkaerőpiaci járulékot, miért rónak ki pluszközterhet a nyugdíjas munkavállalókra, miért emelik föl a 15 százalékos áfakulcsot 20-ra, a jövedéki adót nem először és nem utoljára miért növelik. Luxusadóról beszéltek, s kamat- és árfolyam-nyereségadó bevezetéséről szólt az a vita, amely, mondom, ma érdekes módon talán a legkevesebb indulatot váltja ki itt a parlamentben  most csak ha összehasonlítom az előző, az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos vitával , és több ellenzéki pozitív értékelést is kap.

(15.30)

És ehhez képest mi az, ami megváltozik, mi az, ami évek óta az adócsomagnak, a Fidesz-kormány által benyújtott adócsomagnak az alapja? Az, hogy egy biztonságot és stabilitást hoz, tervezhetőséget hoz nemcsak a magyar családok, de a vállalkozások számára is, és az alapkérdés az, hogy a bővülés eredménye által a kormányzati politika szempontjából melyek azok a preferált területek, amelyeken adócsökkentést tud a kormányzat a következő évtől előirányozni. Itt is valóban inkább csak a vállalkozások szempontjából lényegesebb pontokat emelném ki, amelyek miatt, én azt gondolom, az adótörvény, amellett, azon túl, hogy a családok támogatását helyezi a fókuszba, a vállalkozások számára is nagyon pozitív elemeket tartalmaz. Az egyik ilyen értelemszerűen, hogy 2019. július 1-jével 2 százalékponttal, 17,5 százalékra csökken a szociális hozzájárulási adó kulcsa, ez továbbvezetődik a jövő évben is, értelemszerűen további forrásokat hagyva a vállalkozásoknál és a cégeknél is. Ugyancsak 2020. január 1-jétől 1 százalékponttal, 13-ról 12 százalékra mérséklődik a kisvállalati adó mértéke. Sok egyszerűsítést tartalmaz értelemszerűen a kiva és a kata esetében, és egy korábbi adózási forma, az eva  kiüresedése folytán  kivezetésre kerül. Ugyancsak a vállalkozások szempontjából lényeges az adóelőleg-feltöltés eltörlése, a reklámadónak gyakorlatilag a kivezetése és ugyancsak célzottan a szálláshely-szolgáltatás versenyképességének javítása érdekében az azt terhelő adók csökkentése.

Én azt gondolom, hogy most a teljesség igénye nélkül  hiszen ez már az előző vitában elhangzott  ezek mind-mind olyan lépések, amelyek illeszkednek a korábbi évek gazdaságpolitikájába. A vállalkozások számára igazából csak pozitív változásokat jelentenek, tehát a hosszú távú terveket, elképzeléseket, amelyek a vállalkozásoknál megvannak vagy folyamatban vannak, segítik.

Még egy gondolatot engedjenek meg az adócsomag kapcsán, illetve talán kicsit szélesebb összefüggésben, hogy az egész adópolitika egyik legjobb indikátora  és azt gondolom, talán a magyar gazdaságtörténet egyik sikertörténete is  nem más, mint hogy most már közel 70 hónapja bővül a fogyasztás Magyarországon. Hogy bővülhet a fogyasztás? Úgy, hogy több pénz marad a családoknál, többet tudnak fogyasztani. És ha a hazai kis- és közepes vállalkozások szempontjából nézzük vagy próbáljuk értelmezni azt, hogy egy adott időszak mennyi lehetőséget tartogat, akkor az első, amit ők néznek, az, hogy bár az export támogatására sokat költ, vagy azért sokat tesz a kormányzat, de azért a hazai vállalkozások döntő többsége még a belpiacon működik, tehát az ő számunkra a létkérdés az, hogy gyakorlatilag milyen költése lesz a lakosságnak, a fogyasztás hogyan bővül, és ebből a szempontból megnyugtató azt látni, hogy az előrejelzések szerint pont az adóváltozások miatt ez a fogyasztásbővülés 2020-ra is fennmaradhat. Ez azért is lényeges, mert egyrészt a hazai családok jövedelmének növekedése vonható le ebből. Itt is csak egy példa az elmúlt évek gazdaságpolitikai sikerére talán az, hogy ez a fogyasztásbővülés már évek óta az Európai Unió egészének fogyasztásához képest körülbelül kétszeres, tehát a jövedelembővülésnél is körülbelül ezt a számot lehet alapul venni, és például 2010 óta a hazai fogyasztásbővülés többek között csak itt a szűkebb régióban mércének számító cseh és lengyel fogyasztásbővülést is elhagyja. Még egyszer: abban az országban, ahol nő a fogyasztás, ott az egyrészt, mondom, jelenti a családok jövedelmi helyzetének a javítását, de amit én most leginkább szeretnék kihangsúlyozni, jelenti a hazai vállalkozások lehetőségeinek a növekedését is a 2020-as évben.

Két oldalról is „megtámogatásra” kerülnek tehát a hazai vállalkozások: egyrészt az elmondott adócsökkentés oldaláról, másrészről pedig úgy, hogy a fogyasztás révén lesz vevőjük, az árujukat, szolgáltatásaikat el tudják adni, és azt a valóban dinamikus fejlődést, amit az elmúlt években e tekintetben talán a legtöbb hazai vállalkozás a saját életére vonatkozólag el tudott mondani, azt 2020-ban is tudják folytatni.

Én egyébként kicsit  még egyszer, bár csodálkoznék rajta, de  bízva a mai ellenzéki felszólalásokban, azon túl, hogy természetesen a Fidesz-frakció részéről az adócsomag melletti támogatást, azt gondolom, teljes mértékben tudjuk biztosítani, meg fogjuk tudni támogatni az adócsomagot, még az a reményünk is megvan, hogy talán néhány ellenzéki frakció is meg fogja ezt tenni, mert egy jó, a hazai családok és a hazai vállalkozások számára kedvező adócsomag lett benyújtva. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Van szerencsém a kormányoldal részéről először lehetőséget kapni arra, hogy az ellenzéki vezérszónokok felszólalását is némiképp kommentáljam. Természetesen voltak az ellenzéki képviselők részéről is értelmezhető és értelmes vitát alátámasztó felszólalások, most mégis engedjék meg, hogy inkább néhány olyat ragadjak ki, amit szeretnék a kormánypártok nevében visszautasítani.Hadd kezdjem azzal, hogy megtisztelő lett volna bizonyos szempontból exminiszterelnök úrral vitatkozni  sajnálom, hogy nincs itt , hiszen jó néhány olyan állítást tett itt a parlamentben, amelyről nekem leginkább az a Bourbonokkal kapcsolatos mondás jut eszembe, hogy semmit nem tanult és semmit nem felejtett; a mi kormánypárti képviselőink szerencséjére, hiszen számunkra Gyurcsány Ferenc felszólalása talán inspiráló, mindig megerősíti, hogy miért is dolgozunk és küzdünk, akár a terepen is. Talán ellenzéki képviselőtársaim számára kicsit frusztráló lehet, hogy minden munkájuk ellenére ma ő minősül az ellenzék vezető képviselőjének. Mindenesetre két állítását szeretném nagyon röviden visszautasítani.

Az egyik  talán így fogalmazott , hogy mi félünk az Uniótól, félünk az Unió kontrolljától ebben a költségvetésben. Itt talán az euró bevezetésére próbált utalni, nem volt elég egyértelmű. Viszont azt idézném az emlékezetünkbe, hogy van az Uniónak kontrollja, ezt maastrichti kritériumoknak hívják, ami alapján egy költségvetést meg szoktak ítélni. Lehet, hogy neki annak idején nem volt félnivalója, ha jól emlékszem, az ő kormányzása alatt az államháztartás hiánya valahol 10 százalék körül mozgott, és a brüsszeli bürokraták őt, mivel egyébként szervilisen kiszolgálta őket, még csak fel sem szólították, vagy nem indítottak eljárást az ő kormánya alatti ilyen hiányok tekintetében. Tehát neki valóban nem volt bizonyos tekintetben kontrollja, de a mostani költségvetésnek meg a korábbi évek költségvetéseinek igenis van egy brüsszeli kontrollja, de nincs semmi félnivalója a mostani kormányzatnak e tekintetben, hiszen ezeknek a kritériumoknak, amióta a Fidesz-KDNP vezeti ezt az országot, megfelelünk. Kivontak minket az eljárások alól, és Magyarországnak az egyik legstabilabb költségvetése van mindenféle brüsszeli szempontból. Tehát nekünk van kritériumunk, és nem is félünk ezeknek a mércéjétől Brüsszel tekintetében.

Azt a kijelentését is hadd utasítsam vissza, mert talán nem olvasta kellőképpen mélyen, hogy ne lenne jövőképe ennek a költségvetésnek. Hát, a legnagyobb jövőképe van ennek a költségvetésnek, amely a magyar családokról szól. Arról szól, hogy szeretnénk lehetőséget adni ebben az országban, hogy mindenki, aki gyermeket akar vállalni és ezt bármilyen anyagi okból nem teszi meg vagy nem tudja megtenni, megtehesse. Ez a magyar jövő. Ha nincsenek magyar gyerekek, nem születnek meg a magyar gyerekek, akkor nincs magyar jövő. Ez a költségvetés igenis arról szól, hogy mi hiszünk abban, hogy a magyar családok és a magyar gyermekek a jövő, amit a költségvetésen keresztül is szeretnénk megjeleníteni és lehetőséget biztosítani.

De hogy ne csak Gyurcsány Ferenc kijelentéseire reagáljak, nagyon röviden szeretnék Csárdi Antal LMP-s képviselőtársunk felvetésére is reflektálni. Sajnos már ő sincs itt, mégis egyetlenegy momentumot emelnék ki a felszólalásából. Egyszer idehozta  nem az egészségügyet kritizálva , hogy az a legjobb, ha egészségesek maradnak a magyar polgárok. Ugyanakkor a következő mondatában kritizálta, hogy miért fordítunk a sportra annyit. Kérem szépen, millió számmal tudnánk bemutatni azt, hogy a magyar sportra fordított pénz a sportoló gyerekekre, az utánpótlásra és a mozgásra van, ami a legjobb egészségmegőrző. Elnézést, ez költségvetési vita, mégis engedjék meg, hogy elmondjam, és ha ezért kritikát kapok, akkor állom, hogy van szerencsém egy viszonylag közepes méretű sportegyesület vezetését ellátni. Az ott megkapott taós forrásokból mi megháromszoroztuk az ott sportoló gyerekek számát, és a BVSC-ben ma a 2010-11-es 700 gyerek helyett 2500 gyerek sportol. Pontosan ezek azok a források, azok a forintok, amelyek egészségmegőrzésre vagy egészségmegtartásra fordítódnak.

Még egy dolgot hadd utasítsak vissza: Szabó Timea frakcióvezető asszony mondta azt, számomra nem értelmezhető módon, hogy a kormány büntetné Budapestet. Ezt budapesti képviselőként is szeretném visszautasítani, és azt az állítást is megengedem magamnak, hogy soha egyetlen kormány ennyit Budapesttel nem foglalkozott, soha egyetlen kormány Budapest fejlesztésére ennyi forrást nem biztosított. Az „Egészséges Budapest” program keretétől kezdve a budapesti tömegközlekedésben való állami szerepvállaláson át beszélhetnénk még az útépítésekről és a közintézményekre fordított forrásokról. Soha ennyi pénzt nem kapott Budapest, tehát az egyik legpreferáltabb települése ebből a szempontból a kormányzati politikának. Most arról ne beszéljünk, hogy először van egy önálló fejlesztési intézménye Budapestnek a KKBK keretében, akik nagyon tudatosan és tervezett módon fejlesztik szeretett fővárosunk terveit.

Ezek után visszatérve kicsit a benyújtott javaslatra, arról szeretnék beszélni, hogy valóban mit is jelent a kormány által június 4-én benyújtott jövő évi költségvetés. Még egyszer mondom: elsősorban a jövőt, a magyar családokat helyezte a fókuszba, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Magyarország azt az erősödést, amit az elmúlt években fel tud mutatni, ezt az emberek a mindennapjaikban is valóban meg tudják élni, tudják ezt aprópénzre váltani, ha úgy tetszik, és a költségvetés sok-sok milliárd forintot hagy a magyar családoknál és a magyar vállalkozásoknál.

Ha csak nagyon röviden kellene összefoglalnom  kicsit talán ismételve, de lehet hogy kicsit egyénileg is , nem belemenve a részletekbe, hiszen nagyon sok minden elhangzott, magamnak tíz pontban írtam fel, hogy tényleg nagyon egyszerűen mi az, amit ez a költségvetés megvalósít, mi az, amit támogat, és miért tudjuk egyesével minden fontos dologra azt mondani, hogy igen, ebben segít a kormány, és összességében miért mondjuk azt, hogy a költségvetés jó. Mert ha azt a kérdést feltesszük, hogy ösztönzie és megbecsülie ez a költségvetés a munkát, magyar emberek, a bérből és fizetésből élők munkáját, akkor azt kell mondani, hogy igen, megbecsüli ez a költségvetés. Ha az a kérdés, hogy a költségvetés egyébként egyensúlyban tartjae gazdaságot, csökkentie az államadósságot, akkor egyértelműen az a válaszunk, hogy igen, ez a költségvetés az egyensúly költségvetése és az államadósság csökkentésének költségvetése.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha az a kérdés, hogy ez a költségvetés a gazdasági növekedést és a befektetéseket támogatja-e, akkor egyértelműen a költségvetés számai alapján az a válasz, hogy igen, ez a költségvetés a gazdasági növekedést és a befektetéseket támogatja. Ha az a kérdés, hogy a gyermekeiket nevelő magyar családoknak segíte ez a költségvetés, akkor a válasz az, hogy igen, segít ez a költségvetés a magyar családok anyagi helyzetén. Ha az a kérdés, hogy egyszerűsítie és csökkentie a hazai vállalkozások terheit ez a költségvetés, akkor a válasz erre is egyértelműen, hogy igen, folytatja azt az utat, amit az elmúlt évben a magyar gazdaság e tekintetben tett, csökkenti és egyszerűsíti a vállalkozások életét, főleg a kisvállalkozások életét. Ha az az egyszerű kérdés, hogy több pénzt biztosíte az egészségügyre, akkor a válasz az, hogy több pénzt biztosít az egészségügyre, mint a korábbi években. Ha az a kérdés, hogy több pénzt fordítunke az oktatásra ebben a költségvetésben, akkor a válasz erre is egyértelműen az, hogy igen, több pénzt költünk az oktatásra. Ha az a kérdés, ami sok vitát váltott ki más napirendi pontokat is érintően, hogy a kutatás-fejlesztésre, az innovációra több pénzt ade ez a költségvetés 2020-ban, akkor egyértelműen a költségvetési számokból mindenki számára egyértelmű, hogy több pénzt kap a kutatás-fejlesztés, az innováció 2020-ban.

(14.00)

Ha az a kérdés, hogy a kistelepüléseket, a kistelepüléseken való megmaradást segítie ez a költségvetés, akkor egyértelműen a faluprogramon keresztül segíti ezt a költségvetés. Ha az a kérdés, visszatérve, amit említettem, hogy Budapest fejlesztéseit segítie ez a költségvetés, akkor egyértelműen budapestiként is az a válasz, hogy nagymértékben segíti. Ez csak tíz igen, de többet tudnék itt fölsorolni.

Ezért is, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-frakció nevében a költségvetés támogatására tudok mindenkit buzdítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Asszony! Valóban, a benyújtott törvényjavaslat egy hosszú évek óta működő nagyon hatékony rendszer további pozitív változását tartalmazza. Ahogy elhangzott, a taorendszer a magyar sportban egy új korszakot hozott, olyan korszakot, ahol soha nem látott mértékben javult a sportinfrastruktúra, és soha nem látott mértékben javult az a sportszakmai munka, amelyet ezek az egyesületek, szakosztályok, illetve szövetségek képviselnek. S valóban, több milliárd forint fejlesztést sikerült minden egyes szakszövetségnek az elmúlt időszakban, még az önrésszel terhelt időszakban is végrehajtania, ami látványosan javította a magyar sportinfrastruktúrát. A benyújtott javaslat kapcsán talán érdemes az általános és a statisztikai adatokat  amiket Bánki Erik képviselőtársam elmondott , ha megengedik, kicsit alulról is megvilágítani. Nekem van szerencsém társadalmi elnöke lenni az egyik budapesti klubnak, a BVSC-nek. Azok a számok a mi egyesületünknél is visszaköszönnek, amik itt elhangzottak. 2011-12-ben, amikor ez a taorendszer még nem létezett, körülbelül hétszáz utánpótláskorú fiatallal tudott az egyesület foglalkozni, de a taorendszernek köszönhetően, illetve az annak következtében létrehozott infrastrukturális és sportszakmai fejlesztése eredményeként ma ez a szám már kétezer fölött van. Tehát majdnem háromszorosára sikerült az egyesületnél az ott sportoló fiatalok és profik számát növelni. Azt gondolom, talán ez a legfontosabb hozadéka.

Sok vita volt korábban arról, hogy mennyit ér egy fejlesztés, hány fiatal sportolását támogatja. Ha összeadjuk azokat a számokat, amelyek itt elhangzottak, a több száz milliárd forintot azzal, hogy hány fiatal kezdett el sportolni hivatalosan, akkor azt látjuk, hogy hét-nyolc év távlatában ez néhány millió forintos fejlesztést jelent csupán az új sportolók tekintetében. Ezért azt gondolom, hogy ezt a programot mindenképpen folytatnunk kell.

S talán abban is bízhatunk  természetesen nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a Fidesz-frakció részéről ezt támogatjuk, de valóban bízunk abban , hogy ezt a többi frakció is támogatni fogja. Ezt merem azért is mondani, mert ugyancsak a zuglói sportegyesület elnökeként olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy a politikai csatározások ellenére korábban több önrészt is a Karácsony Gergely vezette zuglói önkormányzat adott, magának az akkori polgármester úrnak az átadásával is. Tehát sikerült sportszakmai szinten pártokon túlmutató közös célokat találni. Bízom benne, hogy ez a törvényjavaslat is ilyen tud lenni. S ahogy itt elhangzott  a részleteket nem megismételve , valóban nagy segítség lehet a különböző szakosztályok, egyesületek számára, hogy a taopénzek megszerzésén túl az eddigi legnagyobb kihívást az önrészek előteremtése jelentette.

Ezzel a módosítással a támogatási intenzitás mind az intézményfejlesztés, az infrastruktúra-fejlesztés, mind pedig a sportszakmai feladatok tekintetében gyakorlatilag teljes taós támogatásra váltható. Azt gondolom, hogy ez további lendületet fog adni az összes magyarországi sportegyesület és szakszövetség számára, hogy el tudják végezni azokat a fejlesztéseket, amelyek azzal kecsegtetnek, hogy a most elhangzott impozáns számokat, tehát hogy mennyivel tudtuk növelni a sportoló fiatalok számát, tovább tudjuk növelni.

Még egyszer szeretném megismételni a Fidesz-frakció részéről, hogy az eddigi taós rendszert is nagyon pozitívnak gondoltuk, s azt gondolom, hogy ezzel a módosítással még életszerűbbé, még hatékonyabbá tudjuk tenni a sportegyesületek számára a taopénzek felhasználását. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy mindenki támogatni fogja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én némi szerénységgel, mert nem voltam itt este, csak reggel 8 óra óta volt szerencsém bekapcsolódni ebbe a vitába, de mindenképpen szeretnék egy példát képviselőtársaim elé hozni. Egyrészt itt folyamatosan  főleg az ellenzéki képviselők oldaláról  csak a jogokat halljuk, hogy milyen jogai vannak egy képviselőnek. Természetesen, a képviselőknek vannak jogaik, de azt hiszem, hogy nem árt beszélni arról, hogy vannak kötelezettségeik is, és tisztelet a kivételnek, néhány képviselő az elmúlt időszakban, azt gondolom, egy igényesebb sarki kocsma színvonalát nem megütő módon viselkedett a parlamentben. Egyébként arra, hogy ezt a törvényjavaslatot az ellenzék magára veszie vagy sem, azt a példát szeretném elmondani, hogy a magam részéről volt szerencsém 2006 óta itt az Országgyűlésben tevékenykedni, talán abban egyetérthetünk  nem mindenkivel itt az ellenzéki padsorokból , hogy 2006-2010 között azért mélyebb társadalmi, bizalmi és egyéb válság volt Magyarországon. Az akkori ellenzék vezető ereje, a Fidesz a parlamenti munkának egyetlenegy módját választotta, hogy tiltakozzon, s az az volt, hogy Gyurcsány Ferenc beszéde alatt kivonult. Talán emlékeznek erre, képviselőtársaim, kaptunk ezért egyébként az akkori sajtóban hideget-meleget.

Én azt gondolom, hogy a parlamenti képviselőknek megvan a lehetőségük arra, hogy kulturáltan tiltakozzanak az ellen, amivel nem értenek egyet, és azt gondolom, hogy a fideszes képviselők, az akkoriak ennek a lehető legmoderáltabb részét választották. Tehát nem arról van szó, hogy itt mindenkit és mindent szeretnénk megbüntetni, hanem arról van szó  és ebben örülök egyébként, hogy egyetértünk , hogy a parlament tekintélyét vissza kell állítani, és azt gondolom, minden képviselőnek a múltban is és a jelenben is van lehetősége kifejezni a politikai elképzelését ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a vita elég széles mederben folyik, és engedjék meg, hogy Mesterházy képviselő úrnak, hogyha figyel, még egy korábbi felszólalására hadd reagáljak. Talán lehetett volna személyes megtámadtatás kapcsán is szót kérni. (Mesterházy Attila Szabó Sándorral beszélget a képviselői padsorok mögött.)Az ügy talán nem érné meg ezt, ha nem egy jelenségre utalna. Mesterházy képviselő úr egy választási kampányban velem kapcsolatos személyeskedő, olcsó provokációra utalt itt. Talán a képviselőtársaim nagy része nem ismeri a történetet, de ez a vita már elég hosszú ahhoz, hogy megosszam a részleteket, már csak a jelenség miatt. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszólása.)

Az ügy arról szól, hogy van egy cég, amelyiknek édesapám halála után megörököltem a 24 százalékát, ennek épp 18 éve, amelyik cégben azóta semmiféle irányítást, ügyvezetést egyébként nem vittem. A választási kampányban ezek után az egyik ellenfelem munkatársa bement egy kandikamerával a boltba, amelyik ott áll már 30 éve, és az eladótól, nem tudom, 280 forintért a kandikamerával vásárolt valamit. Meg se várta igazából, hogy az eladó befejezze a műveletet, kiment a boltból, majd ezek után azt állította, hogy ott ő nem kapott számlát. Amit persze tudott volna bizonyítani azzal, hogyha a vásárlók könyvében, bármilyen, egyébként rendelkezésre álló keretek között ezt bizonyítja, de nem így tett, távozott a boltból, majd két nap után az ellenzéki képviselőjelölt óriási sajtótájékoztatót tartott, hogy én nem adtam blokkot.

Képviselő úr, én ezt nevezem olyan olcsó provokációnak, amelyet ön most itt felemlegetett, ami sajnos alapjaiban ugyanaz, amit nem önök, hanem önök közül egyesek egyébként itt a parlamentben is művelnek. De ha én ezért egyébként felelős vagyok ilyen összefüggésben, akkor gondolom, önök is felelősek a kispesti videóért. Tehát legalább annyi közük van a kispesti videóban (Mesterházy Attila közbeszólása.  Dr. Varga-Damm Andrea: Meg a Simonka…) leírtakhoz, mint nekem egy olyan céghez, ahol egy alkalmazotthoz mentek be, nem vagyok ügyvezető benne, és ebből ön ügyet csinál, és idehozza.

Tehát én azt gondolom, hogy az a kettős beszéd, és az az, én olcsó provokációnak nevezném, ami az én esetemben is történt, ha önök ebben az összefüggésben értelmezik egyes képviselők felelősségét, akkor, akár a kispesti ügyek kapcsán is, szerintem önöknek sokkal súlyosabb konzekvenciákat kéne levonniuk, mint akár ebből az ügyből adódóan nekem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ennek a vitának talán van annyi, nehéz találni ugyan, de van annyi előremutató tartalma, hogy abban az itt felszólalók mindegyike egyébként egyetértett, hogy a Ház tekintélyét illene visszaadni. Sajnálom, hogy Csárdi képviselő úr nincs itt. Ő is visszaemlegette itt a felszólalásomat. Én sajnálom, hogy őt nem érdekli, hogy egyébként ebben a parlamentben 2006-ban mi volt, hogy az akkori példák alapján próbáltam volna bemutatni azt, hogy egy ellenzéknek normál működés mellett is egyébként van lehetősége akár stílusosan is kifejezni bizonyos dolgokkal való nemtetszését. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszólása.)

De még egyszer, én örülök annak, hogy abban egyetértünk, hogy meg kell próbálni, és ebben, én azt is mondom, hogy közös felelősség is van, tehát énszerintem senki nem állította a mi oldalunkról, sőt volt olyan felszólalás is, amelyik azt mondta, hogy valóban, ahogy az ellenzéki képviselők között is vannak olyanok, akiknek a vérmérséklete bizonyos dolgokat nem enged meg, bizonyosakat megenged, én azt gondolom, hogy egy normát meg kell itt a Házban is, mint az ország bármely más intézményében húzni. Ettől nem kevesebbek leszünk, hanem talán többek.

Még hadd reagáljak, a normál felszólalás keretében van lehetőségem. Itt több ellenzéki képviselő, bár nem tudom, hogy pontosan milyen összefüggés van a mostani módosítás és az októberi önkormányzati választások eredménye között, ezt még nem sikerült megfejtenem itt a felszólalásokból, de az elmúlt időszakban a parlamentben a Budapest és Budapest egyes kerületei kapcsán felszólaló, főleg baloldali képviselőtársaim próbálják Budapestet úgy beállítani, mint ahol valami, nem is tudom, milyen tendencia vagy óriási változás állna be. Tény és való, hogy jó néhány poszton változás történt, de engedtessék meg, mint budapesti egyéni körzetben megválasztott országgyűlési képviselőnek, egy olyan körzet központjából jövök, ahol a polgármesterünk közel 60 százalékkal lett újraválasztva, hogy azért csak nagyon szerényen és finoman hadd emlékeztessem ellenzéki, főleg baloldali képviselőtársaimat, hogy továbbra is Budapesten a legnagyobb és legerősebb párt a Fidesz. A pártok versenyét tekintve a legtöbb polgármestert Budapesten fideszes vagy fideszes támogatással választották meg. A legtöbb jelöltünk darabszámra egyetlenegy szavazattal sem kevesebbet, hanem inkább többet kapott, mint öt évvel ezelőtt.

Tehát én értem az örömüket bizonyos változások tekintetében, de kérném, hogy azért picit reálisabban lássák Budapest helyzetét, és azt a több százezer embert, akit jelen pillanatban kormánypárti polgármester vagy képviselő képvisel Budapesten. Azért az ő nevükben az ő hozzáállásukat is a saját felszólalásaikba, legyenek szívesek, vagy kérhetném önöket, hogy illesszék be.

Szó esett itt még bizottsági munkákról, én örülök neki. Én dolgozom olyan bizottságban, ahol egyébként jobbikos elnök van, és azt gondolom, hogy a bizottságunk eddigi működése teljes mértékben a jó együttműködésen alapul, és soha semmilyen  több képviselőtársam is egyébként tagja ennek a bizottságnak  vita, elnyomás vagy olyanfajta nyomásgyakorlás a kormánypárti képviselők oldaláról nem érkezett, amely az ellenzéki jogok megnyirbálása kapcsán lehetett volna értelmezhető. Tehát én azt gondolom, hogy ahogy a kormánypárti képviselők számára, úgy az ellenzéki képviselők számára is a jelenlegi házszabály és a működés feltételei a képviselői munka elvégzésére adottak.

Én nem tudom, hogy ennek a vitának mikor lesz vége, nincsenek illúzióim, de valóban próbáljuk azt megragadni talán, hogy mi az, ami a közös ebben a mai vitában. Azt szögezzük le, és találjuk meg a legjobb megoldást arra, hogy valóban azok a parlamentbe nem illő felszólalások, provokációk, amik az elmúlt időszakban elszaporodtak, szűnjenek meg, szankciókkal vagy azok nélkül. Én azt gondolom, ez mindannyiunk közös felelőssége itt a Házban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

(12.00)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Arra is lenne igény. (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársak! Elnök Úr! Azért kértem szót, mert ennek a javaslatnak a vitáját lefolytattuk a Vállalkozásfejlesztési bizottság ülésén, és sok érvet fölhoztunk. Énszerintem úgy foglalható össze az a vita, amit képviselőtársaim is elmondtak, hogy vajon ez a törvény lehetőséget ad, avagy kényszerít. Szerintem a vita, bár nem túl jó körülmények között, de erről folyt egy éve. Az egyéves tapasztalatok, azt merem mondani, hogy a mi állításainkat támasztják alá, hogy ez a törvény nem kényszerít, hanem lehetőséget ad.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy helyese  erről szólt a vita a Vállalkozásfejlesztési bizottságban , hogy egy társadalomban jelentős réteg a saját érdekein túl is munkát vállal, s a család és a saját egzisztenciájáért hajlandó esetleg olyat is vállalni, amit az egészsége nem bír, mégis ez egy egyéni döntés. Mi azzal vitatkoztunk mindig is, és azért nem tartjuk helyénvalónak ezt a vitát újra megnyitni, mert mi azt állítottuk és azt állítjuk most is, hogy ez a törvény nem kényszerít senkit.

Persze nem kell, hogy ezt a mi szavunkra fogadják el. Én a bizottsági ülésen is idéztem Mészáros Melindát, a LIGA Szakszervezet egyik vezetőjét, aki egész konkrétan úgy fogalmazott, hogy a Konföderáció tagszervezetei bizonyos cégektől ugyan kaptak megkereséseket, hogy alkalmaznák az emelt túlórakeretet, ám ez nem jellemző. A Konföderáció nem tud olyan esetről, hogy a munkaadó nyomásgyakorlása miatt írta volna alá az alkalmazott a túlórakeret megemelésére kötött egyéni írásbeli megállapodást.

Tehát a vita csak ott van közöttünk, hogy ez lehetőséget ad vagy kényszerít. Mi továbbra is azt mondjuk, hogy ez lehetőséget ad, és az egy év bebizonyította, hogy a javaslat nem hiábavaló.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt a vitát is lefolytattuk a Vállalkozásfejlesztési bizottságban, és ott is elhangzott néhány érv. Én csak nagyon röviden azért szeretném azt a képet visszautasítani, nem is feltétlenül magam miatt, hanem azon több százezer ember miatt, aki egyébként akár multinacionális cégnél is dolgozik, hogy ők alapvetően kizsákmányolt és kizsigerelt munkavállalók lennének. Biztos, hogy vannak problémák, nem állítom, tehát én is értesülök róla, de ezekben a Magyarországra települt nagy cégekben nagyon sok munkavállaló elégedett a munkájával. Talán lehet, hogy érdemes velük is beszélni, mérnökök, családapák, családanyák találták meg a számításaikat, tehát egységesen kezelve és azt mondani rájuk, hogy ők mind áldozatai ennek a rendszernek, azért némileg túlzás lenne.Én azt gondolom, azt is túlzás lenne állítani, hogy ne lennének rendezett munkaügyi viszonyok Magyarországon. Épp azokból az esetekből, amik előjönnek, látszik, hogy van érdekérvényesítés, vannak sztrájkok is, és értelemszerűen a munkavállalók, ahol ez szükséges és ahol kell, föl is emelik a szavukat. Most nem hoznám ide a hazai kis- és középvállalkozásokat, akiket, úgy gondolom, hogy mi magunk is képviselünk, ahol egy külön probléma ezek a munkaügyi viszonyok, én csak azt akarnám jelezni, tényleg a problémát nem a szőnyeg alá söpörve, hogy ma Magyarországon egy munkaerő-keresleti piac van. Tehát azt állítani, hogy ma Magyarországon rettegnének attól, hogy ha munkahelyet kell váltani, nincs hova menni, ez sem fedné a valóságot.

Én azt gondolom, a kormányzat felelőssége az, és azért nem jó ez a javaslat, mert egyensúlyt kell teremteni, és azt gondolom, ma Magyarországon többé-kevésbé, néhány kivételtől eltekintve, egyensúly van a munkaadók és a munkavállalók jogait illetően. Köszönöm szépen figyelmüket.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2010-ben hivatalba lépő polgári kormány célul tűzte ki, hogy Magyarország gazdasága megerősödjön, és ami talán ennél is fontosabb, hogy ezt a magyar emberek is érezzék mindennapjaikban. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert ha visszaemlékezünk arra, hogy 2010-ben honnan indultunk, hol kellett ennek a kormánynak megkezdeni a munkát, milyen állapotban volt a magyar gazdaság, bizony szerencsére mondhatjuk, hogy mérföldekre vagyunk az akkori államcsődközeli gazdasági mélyrepüléstől. Akkoriban ki se látszottunk az adósságból, és egymást követték a megszorítások.Szerencsére ez már mind a múlté. Az elmúlt tíz év fenntartható gazdasági növekedése példátlan az utóbbi évtizedekre visszatekintve, de talán az egész XX. századra is elmondható lenne. A fegyelmezett fiskális politikának köszönhetően az államadósság a GDP 70 százaléka alá csökkent, a megszorításokat felváltották az adócsökkentések. A segélyalapú társadalom helyett ma már a munkaalapú társadalomról beszélhetünk. Fontos eredmény, hogy a foglalkoztatottak száma tartósan 4,5 millió felett van, a munkanélküliségi ráta pedig 3,5 százalékra csökkent. Ezzel együtt a bérek is növekedtek, a minimálbér és a garantált bérminimum összege mára megduplázódott.

Az elmúlt tíz év gazdaságpolitikai intézkedéseinek eredményei mára vitathatatlanok. A gazdasági növekedésünk most már jelentősen meghaladja az uniós átlagot. Az elmúlt évben nemcsak a beruházások értékét, hanem az exportot is sikerült rekordmagasságokba fölvinni, Magyarország folyamatosan erősödő gazdasága pedig kedvező környezetet teremt mind a kis- és középvállalkozások számára, mind a nemzetközi cégek számára. Itt legfőképpen talán a kis- és középvállalkozásokat szeretném kiemelni, amelyek nyertesei a kormány következetes politikájának.

A fentiekre tekintettel kérdezem államtitkár urat, milyen további gazdaságfejlesztési intézkedések várhatók 2020-ban. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nemrégiben miniszterelnök úr egy nemzetközi rendezvényen arról beszélt, hogy a nemzeti keresztény konzervatív politika alapja a világban mindenütt a sikeres gazdaságpolitika. Miniszterelnök úr ezt nemzetközi példákra hivatkozva mondta, Amerikától kezdve a Távol-Keletig láthatjuk azt, hogy nagyon sok országban, ahol jobboldali kormány van, ott jó a gazdaság, ahol baloldali van, ott nem. De Magyarországra ez különösen igaz, elég csak Bokrostól Gyurcsányig végignézni a magyar baloldal kormányzását: gazdasági visszaesés, állami vagyon kiárusítása, megszorítás, szegénység, segélypolitika. Ezzel szemben a polgári kormányok már ’98-tól gazdasági növekedéssel, munkahelyteremtéssel, adócsökkentéssel, az állami vagyon gyarapodásával büszkélkedhetnek. Ezt a politikát kell folytatnunk, és ezt fogjuk támogatni a jövőben is. Köszönöm szépen, elfogadom a válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Bízom benne, hogy e törvényjavaslat vitája jóval rövidebb lesz, mint az előző; alapozom ezt a bizalmamat arra, hogy ha az előzőben megfogalmazott ellenzéki bírálatoknak elvi alapja volt, akkor ennél a javaslatnál ilyen nem lehet. Mondhatnám azt is, hogy ez az intézkedés tökéletes példája egy nemzeti patrióta gazdaságpolitikának. Azt is lehetne mondani, hogy ez akkor is egy jó intézkedés lenne, ha nem egy válsághelyzetben kellene ezt az intézkedést meghozni, ebben az esetben viszont az lenne a bűn, ha nem hoznánk ilyen intézkedést.

Ahogy itt elhangzott az államtitkár úr beszámolójában is, gyakorlatilag nem egy új adóról van klasszikusan szó, hanem egy jól bevált és bizonyított intézkedésről, ami többek között a 2010 és 2012 közötti időszakban jelentősen hozzájárult az akkori gazdasági bajokból való talpra álláshoz.

Nem árulok el titkot, hogy a Fidesz-frakció részéről támogatjuk a javaslatot, és csak néhány dolgot szeretnék itt kiemelni, hogy ezt miért is tesszük meg.

(12.00)

Talán az egyik legfontosabb, hogy az adóra vonatkozólag ez nem egy fűnyíróelv alapján kivetett adó, hanem egy sebészi pontossággal megállapított adó, amelynek a legfőbb értéke az, hogy alapvetően a multinacionális cégekre terheli a befizetést. Kiemelten fontos azt megemlítenünk, hogy ezáltal védi és segíti a hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Ahogy itt elhangzott, a 2018-19-es számok alapján, vagy arra visszavetítve ezt az új adót, a hazai kis- és középvállalkozások egyáltalán nem, vagy minimális terhelést kapnak ezen adó által. De nem részletezném azt a válsághelyzetet, amelyben ma az egész világ és Magyarország is van, és pontosan ezek a források, amelyek ebből az intézkedésből várhatók, segíteni fogják a gazdaság újjáépítését.

Fontos elmondani azt, hogy ezen adó legnagyobb része gyakorlatilag egy extraprofitot számol föl. Gyakorlatilag, ha megnézzük a hat legnagyobb adózónak ezen új intézkedés által fizetendő összegeit, akkor nincs másról szó, mint hogy például a 2018-ban ezen adó által leginkább érintett hat vállalkozás 63 milliárd forintot fizetett ki osztalékként Magyarországról. Tehát az adó tervezett mértéke az idei évben, ami nem teljes év, körülbelül 35-37 milliárd forint körül van, a teljes évre vonatkozólag, a 2021-es időszakra ez körülbelül 50 milliárd fölötti értéket jelent.

Ha megnézzük az adót, itt csak a hat legnagyobb adózó érintett, aki, még egyszer, 2018-ban 63 milliárd forintot vitt ki teljesen tisztán az országból. Tehát itt látható, és ez válasz is arra a sajtóban már megjelent esetleges kritikákra, hogy ez az intézkedés munkahelyeket veszélyeztetne, vagy áremelkedést hozhatna. Itt nincs másról szó, mint hogy ezen intézkedés keretében a hazai, a Magyarországon működő nemzetközi multiláncok nem fognak tudni ennyi pénzt hazautalni, hanem a profitjuk egy jelentős részét visszaforgatjuk a magyar gazdaság újjáépítésébe.

Aki azt állítja, hogy ezen intézkedés munkahelyeket veszélyeztet vagy áremelkedést okoz, az csak abban az esetben lenne igaz, ha ezek a cégek nem volnának hajlandók lemondani az extraprofitjukról, hiszen az extraprofitjuk már 2018-ban is jóval magasabb volt, mint ennek az adónak a mértéke, és azt tartanák szem előtt, semmint azt, hogy egyébként újjáépítsük a gazdaságot.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hogy miért is igazságos ez az adó? Ha a szektorális jellegét nézzük az adónak, ez a kiskereskedelmet érinti. Ha van a mostani gazdasági válságnak, világválságnak olyan szektora, amelyet a legkevésbé vagy egyáltalán nem érint ez a krízishelyzet, az épp a kiskereskedelem, vagy a kiskereskedelemnek az a része  egyébként itt a napi fogyasztási cikket forgalmazó üzletekre gondolok , aki ezen adó mértékének a legnagyobb befizetője. Tehát 80-90 százalékban a kiskereskedelmi, napi fogyasztási cikket forgalmazó multinacionális vállalatok fizetik meg ezt az adót, és ahogy látjuk, még akár épp a mai nap megjelent forgalmi adatok alapján, ez a szektor az  szerencsére, teszem hozzá , amelyik nem szenvedett el komolyabb visszaesést a válság legnehezebb hónapjaiban sem.

Miért is jó ez a javaslat? Azért, és ez is elhangzott államtitkár úr beszámolójában, hogy ez kiállta az Európai Unió nem túl gyenge próbáját, hiszen megtámadták  gyakorlatilag itt az adó mértéke egyezik a 2010-12 közötti adó mértékével , akik itt a profitjukat féltették, és ezt az intézkedést, ahogy Magyarországon, úgy Lengyelországban is megtámadták az európai szervek előtt. Az Európai Unió malmai, ha lassan is őrölnek, de döntöttek, talán idén márciusban született meg a végső bírósági döntés, hogy a magyar, illetve a korábbi lengyel intézkedés nem Európai Unió-ellenes. Tehát ebből következőleg, most nem csak azt akarnám mondani, hogy azért van bizalom az európai intézményekben is, hiszen ha hosszú küzdelem után is, de sikerült egy szuverenista intézkedést átverni az Európai Unión, tehát van remény, de itt azt emelném ki igazából, hogy ezen intézkedés ebből a szempontból már kiállta az Európai Unió próbáját is. Tehát minden esélyünk megvan arra, hogy ezt stabilan be lehet építeni a magyar adórendszerbe, és lehet rá számítani a válság kezelésében.

Ahogy itt elhangzott, azért is illeszkedik, és támogatni fogja a Fidesz-frakció a javaslatot, mert a fogyasztási típusú adókat terheli a munka típusú adók helyett, tehát illeszkedik a kormányzat 2010-20 közötti gazdaságpolitikájába, és akkor nem sorolnám föl az összes érvet a mellett, hogy miért is tudjuk támogatni ebben a válságos helyzetben ennek az új intézkedésnek a bevezetését. Bízom benne, hogy a többi parlamenti frakció is hasonló módon támogatni fogja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)