Készült: 2020.02.27.00:36:45 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 215-217 2012.04.10. 0:59  209-237

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. (Zaj.)

ELNÖK: Egy kis figyelmet kérek!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Szeretném kérni a zárószavazás elhalasztását. Ezt indokolni a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 26. §-ának (1) bekezdésével szeretném, amely úgy szól, hogy "...olyan törvényjavaslat, amely - a megszavazott módosító indítványokra, zárószavazás előtti módosító javaslatokra is tekintettel - megváltoztatná a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak főösszegét, növelné a költségvetési hiány mértékét, a Tanács előzetes hozzájárulása alapján bocsátható zárószavazásra".

Nem tudok róla, hogy lenne ilyen előzetes hozzájárulás, és lévén, hogy a költségvetés főösszegét kívánjuk módosítani, ezért így a zárószavazást nem tudjuk megtartani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 232 2012.04.10. 0:20  209-237

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Mivel nekem itt a számok nem állnak rendelkezésre, akkor ha jól értem, a Kósa Lajos, Láng Zsolt és Rogán Antal által beterjesztettek is visszavonásra kerültek, és helyébe a bizottsági javaslat került. Ha ezt jól értelmezem, akkor nem kérek szavazást.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 26 2012.04.11. 2:32  19-51

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Az idő rövidsége miatt próbálom nagyon gyorsan összefoglalni.

Az egy dolog, hogy nem tudhatjuk meg, hogy hol és tulajdonképpen hány járás lesz, ami a járások felállításánál, azt hiszem, alapvető kérdés, és ezt kormányrendeletben vagy egyéb alsóbb szintű jogszabályokban rendezik, de azt se tudjuk meg, hogy mi az a járás. Erről ilyen nagyon szép eszmei megfogalmazásokat hallhattunk, de hogy dogmatikailag pontosan mi az a járás, és hogy az a törvény, amelyik felállítja a járásokat, megfogalmazná, hogy önök, illetve a beterjesztők mit tekintenek annak, ez elmarad. Ez annál is sajnálatosabb, mert értelmező rendelkezésekkel kezdődik a törvény, tulajdonképpen csak egy értelmező rendelkezéssel, és annak sincs semmi köze ahhoz, hogy a járások dogmatikai fogalmát elmondják, leírják.

Viszont a vagyon elvétele nagyon fontos, és a törvényben jelentős részt képvisel, mondhatni, a törzsanyagát, hogy a jelenlegi önkormányzati dolgozókat, hatásköröket és ingatlanállományt hogyan fogják a jövőben einstandolni. Mást nem tudunk mondani, ez a legszebb szóval is einstand, lévén, hogy hiába fordulnak bírósághoz az érintettek, annak ellenére az elvétel megtörténik, bármiféle apelláta nélkül; ezt a megyék esetében már láttuk az intézményeknél. Akkor elmondtuk, hogy ha önök elindulnak ezen az úton, akkor nem fognak megállni, tehát a kisgömböc-effektus mindig jellemző a hatalom mindenkori gyakorlóira egyébként, miért önök lennének a kivételek.

Nekem ebből az egészből úgy tűnik - azon kívül, hogy csak a pénzt viszik és a hatásköröket -, hogy nem határozzák meg, hogy itt tulajdonképpen miről is van szó, és ezt az államtitkár asszony el is ismerte: olyan politikai álláshelyeket kívánnak teremteni itt a hivatalvezetők révén, ahova majd be lehet a politikai döntéshozókat ültetni, és ahogy mondtam, ezt az államtitkár asszony el is ismerte a bizottság előtt, hogy nemtelen dolog közhivatalnokokra bízni politikai döntések végrehajtását.

(10.20)

Ez igaz is, ez a része, ezzel egyetértek, ezért kell a politikusokat odaültetni, mert ők majd végre fogják ezeket hajtani.

Összefoglalva, azt hiszem, hogy egyelőre önöknek az egyablakos rendszerből annyi jött át, hogy megyénként egy ablak van jelen pillanatban, nyilván ezt bővíteni kívánják. De én nagyon kíváncsi lennék azokra a visszajelzésekre is, amiket önök kaptak, mert az szép dolog, hogy mindig elmondják, hogy szuper, a visszajelzések csak pozitívak, de sajnos mi meg mást tapasztalunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 76 2012.04.11. 11:37  51-114

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném kiegészíteni és folytatni a Gaudi képviselőtársam által elmondottakat. Ő már felhozta és nagyon helyesen megemlítette azt, hogy bár az itt előttünk fekvő javaslatot támogatni tudjuk, megfelelő célt és megfelelő irányt jelöl ki, de az alsóbb jogszabályok kidolgozása és átvezetése nélkül kétséges, hogy mennyire tud majd a gyakorlatba is beépülni. Egy nagyon fontos keretet adunk, különböző nemzetközi egyezményeknek ezáltal meg tudunk felelni. Természetesen azt tudjuk mutatni, hogy Magyarországon a gyermekbarát igazságszolgáltatásnak megvan a feltételrendszere, de ahogy Vitányi képviselőtársam is mondta, a puding próbája az evés lesz. Ki fog derülni, hogy a kormányzat mennyire képes a szlogeneken és a hangzatos címszavakon kívül valóban érdemben is olyan, akár alsóbb jogszabályokat hozni, amelyek a működést is megvalósíthatják, és kikövetelhetővé teszik ezeknek a szabályoknak a betartását.

Mert még így is, ezekkel a szabályokkal, vagy ilyen formában a különböző eljárásjogi és anyagi szabályok módosításával is fennáll annak a lehetősége, hogy ezeket nem kellő módon érvényesítik, akár a bíróságok, akár a rendőrségek, egyéb hatóságok. Bár hozzáteszem, ahogy mondtam, ez egy jó irányba tett lépés. De azt szeretnénk, hogy akár a közigazgatási eljárásban is fajsúlyosabb módon kapna szerepet. És itt emlékeztetnék, hogy korábban például az elkobzás tényállását milyen könnyen átemelték a büntetőjogi tényállásból, a Btk.-ból a Ket.-be. Ott elmondtuk, hogy ennek az ilyenfajta átemelése nem tökéletes, és nagyon sok, akár alkotmányos alaptörvénybe ütköző garanciát sem elégít ki, de akkor önök ezzel nem foglalkoztak. Itt viszont arra kérnénk önöket, hogy tegyék meg a lépéseket, hogy ezeket egyrészt más jogszabályokba és az alsóbb szintű jogszabályokba is emeljék be. Ugyanis hiába létezik a szabályrendszer, nem tudjuk lecserélni, és természetesen a kormánynak nem is dolga, hogy lecserélje az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét, viszont hathatósan számon tudja kérni azokat a szabályokat, amiket itt közösen megalkotunk.

Kiemelnék egy olyan aspektust is, amiről még nem esett szó, és áttételesen fakad ebből a törvényből, viszont úgy érzem, hogy idetartozik. Ez nem más, mint a büntethetőség korhatára. Úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés kiváló példája annak, hogy hogyan hoznak számos nemzetközi gyakorlatból és nemzetközi egyezményekből származó példát, akár itt a New York-i '89-es egyezményre is lehet gondolni, amely többször meg van említve ebben az anyagban is. Tehát számtalan példát hoznak, amelyekkel azt bizonyítják, hogy még a 14 év alatti gyermek is lehet egy olyan belátási képesség birtokában, vagy akár még korhoz nem is kötötten, amellyel őt tanúként vagy más módon kihallgathatóvá lehet tenni, illetve a véleményét egy házassági vagy egyéb ügyben bizony figyelembe kell venni, és nem szabad ezt, hogy mondjam, negligálni vagy másodlagossá tenni.

Ha viszont ez így van, márpedig ezzel egyetértünk, hogy nem feltétlenül van korhoz kötve, de semmiképpen nem ez a 14 éves kor, ahol meg lehetne húzni a belátási képesség korhatárát, akkor jó lenne, ha elgondolkodnának azon, hogy ez a büntethetőség korhatáránál is megjelenne. Itt ugyanis az éremnek csak az egyik oldalával találkozunk, azzal az oldalával, hogy a gyermekeket kímélve kell eljárni. Ez nagyon helyes, és a törvény célja, hogy mindenki esetében, akit vagy tanúként meghallgattak, tehát belekerült egy eljárásba akaratán kívül vagy családi körülményei miatt, vagy esetleg egyéb módon összeütközésbe került a törvénnyel, megfelelő módon, jogkövető állampolgárrá való nevelés útján vagy ezt elősegítve történjenek meg az eljárási cselekmények. De ez csak az egyik, nagyon fontos fele a dolognak.

A másik viszont legalább ugyanennyire fontos, hogy vannak olyan bűnelkövetők, akik egyébként még akár gyermekkorúak, 14 évnél fiatalabbak, és olyan bűncselekményeket követnek el, hogy tőlük oly módon kell megvédeni a társadalmat, amire a jelenlegi eszközrendszer egészen egyszerűen képtelen. És ha önök nagyon helyesen és általunk támogatott módon az érme egyik oldalát behozzák, és a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósítására lépéseket tesznek, akkor nagyon fontos lenne, hogy a másik felét is vizsgáljuk, és ne leszavazzák ezeket az indítványainkat. Többek között most a Btk. módosítása kapcsán is elküldtük a minisztérium részére a javaslatainkat, amelyekben szerepelt részletes példákkal kifejtve, miért gondoljuk, hogy a büntethetőség korhatárát is legalább a 12. életévre le kellene szállítani. Ez egyébként olyannyira nem ördögtől való gondolat, hogy azon túl, hogy ahogy mondtam, önök szolgáltatják a megfelelő szakmai muníciót ebben az előterjesztésben is a korhatár leviteléhez, európai országokban a 10-12 éves korhatár a leginkább meghatározó, de akár Norvégiában vagy Svájcban a 10 éves kor a büntethetőség korhatára. Nagyon bízunk benne, hogy ezt is figyelembe fogják venni.

Szó van arról az újításról, amelyet én még nem tökéletesen látok kidolgozva, ez az érzelmi veszélyeztetés, visszatérve a javaslathoz. Az érzelmi veszélyeztetés egy nagyon fontos kategóriának a beemelése az adott tényállásba. Ez valóban hiányzott, és hiányt pótol, lévén, hogy bizonyos esetekben egy olyan környezetben, családi környezetben kell felnőniük gyermekeknek, amelyek eddig nem voltak a szülő vagy gondviselő esetében a Btk.-ba ütköző módon szankcionálhatók, viszont nagyon súlyosan befolyásolták a gyermekek érzelmi fejlődését, és tulajdonképpen bűnözői életmódhoz vezettek. Örülünk neki, hogy ezt a jövőben szankcionálni kívánják. Az már egy másik történet, hogy hogyan fogják tudni az igazságszolgáltatás szervei ezt bizonyítani. Az indokolásban még nem találtam meg ahhoz a kellő dogmatikai kidolgozottságot, ugye, azt olvashatjuk, hogy a kihirdetés után 30 napon belül hatályba is lépnek a törvény rendelkezései, hogy ez a részletes indoklás kellő mankóul szolgálna a bírósági gyakorlat számára. Egy részletesebb indokolás lett volna indokolt ebben a tárgykörben, mert olyan problémakör elé nézhetünk, hogy a bíróságok szintén nem kellően fogják tudni ezt elhelyezni, vagy a gyakorlatban esetleg nem olyan módon honosodik meg, ahogy az elvárás lenne. Úgyhogy ezt is nagyon szeretnénk.

Itt a bírságok összegéről Gaudi képviselőtársam már beszélt, itt egy módosító javaslatot is be fogunk nyújtani az összeg lecsökkentésére. Annál is inkább mert a legtöbb esetben, még megfelelő jövedelem esetén is, ez a szülőket vagy a környezetet érinti. Számos más olyan megoldást kellene találni, amellyel a fiatalkorút tudjuk ily módon szankcionálni egyrészről, és megfelelő, törvénytisztelő életmódra tanítani másfelől.

(13.50)

Ennek számtalan megoldása lehet. Nyilván a közérdekű munka is felmerülhet, de ez is átfogóbb módosításnak lehet a része, ami szintén a fiatalkorúakat és a fiatalkorúak megvédését és a fiatalkorú bűnelkövetőktől a társadalom megvédését is magában foglalja.

Összegezve tehát, jó irányba tett lépésnek tartjuk a javaslatot, viszont nagyon szeretném, ha ezzel párhuzamosan még jó néhány jogszabály születne kitöltendő ezeket a keretjogszabályokat, illetőleg ahogy elmondtam, egy valódi problémát szintén kezelve, és ez a büntethetőség korhatára, amelyet kérem, hogy ne söpörjenek - és itt a kormánypártokra gondolok -, kérem őket, hogy ne söpörjenek asztal alá, mert ezáltal a társadalmat veszélyeztető, nagyon sok esetben egyébként családi bűnszervezetekben már a gyermekkorúakat is aktívan foglalkoztató rétegeket vagy társadalmi csoportokat nem tudjuk kellőképpen szankcionálni. És ahogy oly sokszor szokták, itt is kérem, hogy tekintsenek a példákra, a nyugat-európai példákra, és egészítsék ki ezt a javaslatot ezzel a kiegészítő megszorítással, a büntethetőség korhatárának levitelével.

Úgyhogy persze tudom, hogy erre majd a Btk. koncepciója kapcsán térünk vissza, de most már jelezném, hogy így egy kicsit egyoldalú a javaslat, de természetesen, ha befogadják a javaslatainkat, módosító javaslatainkat vagy legalább megfontolják, tehetjük ezt talán még egy kicsit jobbá is. Nagyon bízom benne, hogy ezt fogják tenni, és közösen tudunk elfogadni egy olyan törvényt, ami legfőképpen és legfontosabb módon ezeket a jogelveket, amiket megfogalmaztak, a gyakorlatba is át tudja vinni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 192 2012.04.16. 1:49  191-194

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Az afganisztáni nemzetközi katonai misszió a végéhez közeledik. A NATO erői várhatóan 2014 végéig kivonulnak az országból, átadva az ellenőrzést az afgán biztonsági erőknek.

A 2001 óta tartó háború rengeteg emberéletet és erőforrást emésztett fel, miközben az elért eredmények diplomatikusan fogalmazva is kétségesek. Maga a szövetséges hadvezetés is számos hibát ismert el az elmúlt időszakban, amelyek egy része az egész misszió eredményességét kérdőjelezte meg.

Magyarország az egyértelmű intő jelek ellenére idegen célok szolgálatában továbbra is folytatja rendkívül költséges, eddig hét magyar honvéd életét követelő szerepvállalását.

(16.50)

Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára egy konferencián arról beszélt, hogy évente mintegy 11-12 milliárd forintba kerül az adófizetőknek az afganisztáni szerepvállalásunk, és ezután - miközben a különböző szövetséges erők egymás után jelentik be a csapatkivonásokat - a magyar fél arra tett ígéretet, hogy megduplázza a magyar műveleti csoport létszámát. Eközben a Magyar Honvédség költségvetését befagyasztották, a társadalom egésze pedig újabb megszorítások elé néz.

Afganisztán a 2001-ben megindított műveletek óta sem stabilabbá, sem biztonságosabbá nem vált. Ráadásul Baghlan tartományt, ahol a magyarok szolgálatot teljesítenek, várhatóan az utolsó közt veszik majd át az afgán erők, ezzel óriási kockázatnak kitéve a magyar honvédeket.

Kérdezem ezért miniszter urat, hogy kinek a háborúját vívjuk Afganisztánban, mennyi emberi életet és anyagi erőforrást hajlandó még feláldozni a magyar kormány egy kudarcra ítélt törekvés szolgálatában.

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 237 2012.04.16. 5:02  230-268

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a ritka helyzetben vagyok, hogy többségi véleményt is tudok tolmácsolni, ugyanis a bizottság az általános vitára való alkalmasságot egyhangúlag támogatta, igaz, egyébként az LMP-s képviselő nem volt jelen, tehát lehet, hogy ez ennek a következménye. Viszont elhangzott egy-két olyan kifogás vagy meglátás, amit talán fontosnak tartok elmondani, lévén, ha azokat elfogadják - ezek a meglátások az ellenzék részéről jöttek, egyébként hosszú vita nem volt -, és úgy gondoltuk, ha a plenáris ülésen meg tudjuk ezeket a pontokat érdemben vitatni, befogadnak néhány javaslatot, akkor egy jobb és hatékonyabb törvényt is el tudunk fogadni.

Mik voltak ezek? Azzal mindenki egyetértett, hogy a fogyasztói jogokat, a fogyasztói védelmet hatékonyabban, az elmúlt jogi szabályozás problémáit, tapasztalatait figyelembe véve kell megalkotni. Nagyon örültünk, hogy számtalan külső vélemény részben figyelembe lett véve a törvényjavaslatnál, tehát a társadalmi vita, amennyire rálátásom volt, megvalósult. Megkaptuk egyébként az Országos Kereskedelmi Szövetség véleményét is, amelyben részben az egyetértéséről, részben az egyet nem értéséről tájékoztattak, de mindenképpen megvolt a lehetőségük a véleménynyilvánításra, és azt ki is fejezték.

Ami kérdés volt, és felmerült a bizottság ülésén, az, hogy a fogyasztó fogalmát mennyire szeretnénk kiterjeszteni. Ez egy fontos, kardinális kérdés. Az idézett szövetség egyébként nehezményezte, hogy a természetes személyek helyett ez a vállalkozásokra is ki lesz terjesztve, olyan vállalkozásokra, amelyek nem a gazdasági tevékenységük körében végeznek bizonyos feladatot, illetve az árubeszerzésben vesznek részt. Elhangzott a bizottságban a kormányzat jelen lévő képviselőjétől, és itt Szatmáry államtitkár úr is úgy fogalmazott, hogy ezzel a kis- és középvállalkozásokat szeretnék jobb helyzetbe hozni. Egyszerű példa lehet, amikor például előfizetői szerződést köt egy kisvállalkozás, akkor az az energetikai multinacionális cég, amelyik ezt a szolgáltatást nyújtja, és mondjuk a kis- és középvállalkozással nincsenek egy szinten, egyértelmű, hogy a kisvállalkozás is fogyasztó, de hozzáteszem, ez viszont minden vállalkozásra vonatkozik. Nem tudom, lehet-e, ha lehet, akkor kellene valamiféle méretnagyságban valamiféle megszorítást alkalmazni, mert jelen pillanatban egy multinacionális cég is, ha nem a gazdasági tevékenysége körében folytatja azt a tevékenységet, akkor bizony, bizony, fogyasztónak minősül. Ezt ma már egy kicsit talán erősnek érezzük. Tehát az rendben van, hogy a kisvállalkozókat ilyen formában be szeretnénk emelni, de kellene valamiféle megoldást találni arra, hogy a legnagyobbakat ebből a körből kizárjuk.

Felmerült még az ügyfélszolgálatok kérdése is az ellenzék részéről. Nagyon jó, hogy vannak ezek, és ennek a felállítását, működtetését megpróbálják számon kérni, de felmerült az, hogy számos esetben a fogyasztók nem érik el, vagy a valós problémáikkal egy telefonos rendszert érnek el, vagy egy gombnyomásos, bonyolult rendszeren keresztül lehetne eljutni egy olyan emberhez, aki legalább élőszóban felveszi a telefont, vagy ezek az ügyfélszolgálatok nagyon messze vannak. Egyébként a legtöbb esetben ezt olyan cégek alkalmazzák, amelyek elég nagyok, jelentős piaci ráhatással, befolyással és jelentős tőkével rendelkeznek, tehát nyilván meg lehetne oldani, hogy valamiféle normális ügyfélszolgálattal való ellátottságot biztosítsanak, hozzátéve, hogy ez nekik nyilván nagyobb pénzbe kerülne, vagy nagyobb ráfordítást igényelne. Nagyon szeretnénk, ha erre is lehetőség lenne, vagy a szabályozó kontrollrendszerek megteremtenék azt, hogy ne csak egy kisvállalkozástól, középvállalkozástól követeljük meg, hogy egy telefonvonalat vagy egy kisebb ügyfélszolgálatot üzemeltessen, hanem a nagy cégektől, a multicégektől ezzel arányosan, megfelelően hatékony, elérhető és a fogyasztókhoz közel lévő ügyfélszolgálatokat tudjanak, nemcsak létrehozni, hanem üzemeltetni is.

Nagyjából összefoglaltam az elhangzott véleményeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 28 2012.04.24. 6:00  25-49

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Rögtön az 1. ponthoz szeretnék hozzászólni, ami rávilágít sajnos a jogalkotás menetére, amit nemcsak mi vagyunk kénytelenek elszenvedni, hanem szerintem néhol még a kormánypárti képviselők is.

Ugyanis az 1. pont jó példája annak, itt arról van szó ugyanis, hogy a fogyasztó meghatározásának körébe a lakásszövetkezetet és a társasházat szeretnék a javaslatot előterjesztők beemelni, amivel önmagában nem is lenne probléma.

Ráadásul magának a törvénynek az általános indokolása, az itt a parlamentben előadott elvek, ami mentén a kormányzat hozzá kíván nyúlni a kérdéshez, és egyébként az általános vitában a bizottságban elmondottak is azt támasztották alá, hogy a gazdasági társaságokat, az olyan gazdasági társaságokat, amelyek tevékenységi körükön kívül vesznek igénybe egy szolgáltatást, fogyasztónak minősíti, aminek természetesen meglehet a létjogosultsága. Hiszen hogyha arra gondolunk, hogy egy kis-, egy mikrovállalkozás vagy egy középvállalkozás Magyarországon igénybe vesz egy szolgáltatást, mondjuk, egy közműszolgáltatást, akkor ő attól még abban fogyasztóként szerepel, és attól, hogy egy kisvállalkozása van, attól ő még nem lesz ugyanolyan erőviszonyban, mint az a multicég vagy az a közszolgáltató, amelyik neki szolgáltat. Tehát ez egy jó törekvés.

Az egy másik kérdés, hogy javasoltuk, ez sajnos még nem valósult meg, hogy ez lehetőleg a kis-, középvállalkozások szintjéig nyíljon meg, hiszen annak ellenére, hogy amit elmondtam, az igaz lehet akár egy multinacionális, mondjuk, kereskedelmi láncolatra is, de náluk nem indokolt, hogy a vitákban vagy a felmerült jogkérdésekben, jogvitákban ezt a pluszvédelmet megkapják, hiszen nagyon komoly anyagi és egyéb erőforrásokkal bírnak, és ezért meg tudják tenni a megfelelő lépéseket, megfelelő szakértőket, jogászokat meg tudnak fizetni, hosszú ideig el tudnak pereskedni; tehát nekik ez a védelem nem indokolt, hogy járjon.

(10.00)

De hogyha ez jelen pillanatban jogilag nem kivitelezhető - mármint hogy különbséget tegyünk a gazdasági társaságok között -, akkor még ez is bevállalható.

Viszont a bizottság előtt az történt, hogy a módosító javaslatok vitájában erre magyarázatot kértünk, annál is inkább, mert azt tudni kell, hogy a társasház nem gazdasági társaság, és nem is jogi személy.

Bizonyos körben jogképességgel rendelkezik, a törvény ezt bizonyos körben lehetővé teszi, viszont egyértelműen nem tartozik a jogi személyek kategóriájába, tehát nagyon is indokolt az, hogy külön a fogyasztóhoz beemelésre kerüljön.

Ez elősegíti azt, hogy például a társasházak és a lakásszövetkezetek megfelelően és megfelelő védelmet kapva akár a közszolgáltatókkal szemben, akár egyéb olyan körben, amit ők nem tevékenységi körükben vesznek igénybe, ezt a védelmet megkapják. Ez dogmatikailag is indokolt, lévén, ahogy mondtam, nem lehet azt mondani, hogy a törvényben jelen pillanatban benne foglaltatott meghatározás lefedné a társasházakat.

Ennek ellenére olyan magyarázatot kaptunk a bizottsági ülésen a kormányzat jelen lévő képviselőjétől, hogy azért nem indokolt ezt a módosítást befogadni, mert nem cél, hogy a fogyasztó fogalomköre kiterjedjen a gazdasági társaságokra. Ezzel a magyarázattal csak az a gond, abszolút látszott, hogy semmiféle felkészültség nem áll mögötte, sem az adott törvénytervezet szempontjából, sem jogilag, hiszen ahogy elmondtam, ez kormányzati cél, hogy a gazdasági társaságokat emeljük be, ebben mindenki egyetértett, a módjában voltak csak viták, a másik gond meg az, hogy a társasház, ahogy mondtam, nem gazdasági társaság.

Én akkor kértem a jelen lévő jogászokat... - és hála istennek, többen vannak a bizottságban, akik jogi karokon tanítanak és jogi szaktekintélyek, de elzárkóztak a dogmatikai vitától, pedig ha valahol, akkor az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságában helye lenne, sőt ott lenne igazán helye olyan jogi kérdések megvitatásának, adott esetben olyan dogmatikai kérdések megvitatásának, amelyek egy törvényjavaslat jobbá tételét és a jogilag letisztultabbá tételét elősegíthetnék.

Ez sajnos nem történt meg, de az még a kisebbik gond, hogy a jogászoknak fájhat a fejük vagy majd a szakmának, vagy a jogalkalmazóknak ez problémát okoz, de a nagyobb gond, hogy bizony egy bizonyos kört el fogunk zárni ezáltal a fogyasztóvá válás lehetőségétől. Vagy csak hosszú viták árán és nem tudom, kormányrendeletben vagy hol lehet ezt még esetleg szabályozni, de mindenesetre olyan köröket nyitunk meg az értelmezés szintjén, amire nem lenne szükség, ha egy egyszerű módosító javaslatot befogadnának; vagy legalább, ha ezt nem teszik, akkor megfelelő indokot adnának arra, hogy miért kell elutasítani. Mert amit ott hallottunk, az számomra - és ezzel szerintem nem vagyok egyedül - teljes mértékben elfogadhatatlan.

Ezért szeretném kérni, hogy az 1. pontot támogassa az Országgyűlés. Még folytatni fogom egy következő bejelentkezéssel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 38 2012.04.24. 7:04  25-49

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, és meg is jelölném, hogy mely pontokhoz; egyrészt a 7., 8. és 11. pontokhoz, amelyek Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársam pontjai. Nem megismételve, amit ő mondott, inkább csak kiegészítve vagy pluszbuzdításként a kormánypárti képviselők felé azt szeretném megjegyezni, illetve elmondani, hogy ezt a bizottság előtt sajnos nem támogatta a kormányzat jelen lévő képviselője, ami számomra érthetetlen volt, s nemcsak azért, mert egy KDNP-s képviselő indítványáról van szó - ettől ezt még természetesen nem kellene támogatni -, de ezek olyan pontok, amelyek nehezen vitathatók.

Már megszoktuk, hogy bizonyos esetekben az ellenzéki javaslatokat már élből nem mindig veszik figyelembe, de úgy gondoltuk, hogy a saját javaslatok erősebben kerülnek latba, bár Zsigó képviselőtársam megnyugtatott olyan formában, hogy a háttérben még folynak az egyeztetések és lehetnek változások. Az 1. pont tekintetében tényleg jó lenne, ha ez megtörténne, mert érdemi részeket érint, ahogy azt már többen is elmondtuk, illetve Sáringer-Kenyeres képviselőtársamnál én nem találok olyan érvet, sem jogi, sem szakmai érvet, amivel ha valaki vissza szeretné utasítani, ezt meg tudná tenni, hiszen az, hogy külön díj fizetéséhez ne kössék például a számla kiadását, az egyik legerőteljesebb fogyasztóvédelmi szabály. Ez az, ami a fogyasztót talán a leginkább irritálja, idegesíti, hogy egy szolgáltatást igénybe vesz, pluszdíjat fizet azért, hogy befizethesse csekken a számlát.

(10.30)

Egyébként, mondjuk, elektronikus úton csak akkor tudná befizetni, ha egy másik szolgáltatást igénybe venne. Lehet, hogy nincs internete, vagy bankkártyája sem, vagy ha van, akkor nincs ehhez megfelelő online felülete. Tehát ez indokolatlan, és a fogyasztók védelmét szolgálja, érdemi és jogi szempontból egyaránt.

Azt szintén nem értettem a 8-asnál, hogy egy számla legyen világos és közérthető, ez is egy olyan javaslat, amit ott helyben a bizottságnak, a mi bizottságunknak is támogatni kellett volna. Mivel ez nem így történt, ezért fordulok önökhöz és az Országgyűléshez, illetve azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik az egyeztetésbe bele tudnak szólni, hogy ezt igenis kérjük, és igenis követeljük meg a szolgáltatóktól. Mert egyébként a fogadóórákon is és az emberek közt járva ez egy nagyon gyakran felmerülő probléma. Gondolom, ezt önök is érzékelték. Egyszerűen az emberek nem értik, hogy az állam miért nem tesz semmit, hogy egy számla ne csak egyetemi doktorátussal legyen, vagy még úgy sem, szakirányú egyetemi doktorátussal legyen értelmezhető. Nekem jogászként, amikor elém tették ezeket a számlákat, tulajdonképpen fogalmam nem volt, vagy nekem is úgy kellett kibogozni. Van, amit ki tudtam jogilag bogozni, de ami műszaki szakmai ismereteket igényelt, hogy rendszertovábbítási díj, meg átalakítási díj, meg minden egyéb, bár a fizikát szerettem, de azért ez túlmegy az ismereteimen sajnos.

Ugyanígy a 11. ajánlási pontnál, ha jól emlékszem, ott volt egy olyan hivatkozás a kormányzat részéről, és ez több pontnál is előkerült, hogy általános szabályoknál bizonyos dolgok be vannak emelve, vagy bizonyos részekhez hozzáérthetőek, viszont bizonyos dolgokat egyértelművé kell tenni. Ilyen például az emelt díjas szolgáltatás, az emelt díjas telefonos ügyfélszolgálat és ennek kizárása. Úgy gondolom, ez is olyan kardinális dolog, amit nem elég az általános fogalmaknál tisztázni, nem elég homályosan arra utalni, hogy itt plusz oda nem illő szolgáltatások ki vannak zárva. Akkor tudjuk védeni megfelelően a fogyasztókat, ha a jogalkalmazók felé is megfelelően érzékeltetjük, hogy ezt nem szabad. És nincs vita, hogy ez beletartozik-e egy általános fogalommeghatározásba, vagy nem. Egészen egyszerűen a fogyasztók károsítására alkalmas.

A 12. pont saját, Gaudi és Gyüre képviselőtársammal előterjesztett pont. Ezt támogatta a kormányzat, ez külön öröm volt. Nagy meglepetésre, de nagyon örültünk neki. Viszont, mivel láttunk már olyat is, hogy valamit a bizottságban támogattak, aztán a végszavazásnál, a módosítók szavazásánál és a zárószavazásnál nem támogatták, ezért fel szeretném hívni a figyelmet rá, mert ez is többször előkerült, és a javaslat is ezt szorgalmazza, hogy ha egyébként elektronikus címet megad egy vállalkozás, akkor a panaszt lehessen elektronikus úton is elküldeni, és ez is megfelelő módon visszaigazolásra és iktatásra kerüljön. Ez annál is inkább igaz, mert most már egy ideje a cégeljárásokban, de a jövőben be szeretnék vezetni a polgári perekben is, először a gazdasági társaságok egymás közti és utána majd a kötelező jogi képviselet körében a kötelező elektronikus ügyintézést, akkor az elvárható szabály, hogy ha egyébként egy vállalkozás megad elektronikus címet, akkor igenis erre az elektronikus címre lehessen elküldeni a panaszt, és erre választ is várhassanak.

Nem tudom, egy perc hosszabbítást kérhetek-e még, elnök úr? (Jelzésre:) Köszönöm szépen.

A 29. ajánlási pont is erre vonatkozik. Ezt, ha jól jelöltem meg magamnak, sajnos nem támogatta a bizottság, de azért még bízom benne, hogy valami hasonló módosítás bekerülhet. Ez azt szorgalmazza, hogy e-mailben érkezett megkeresésre e-mailben válaszoljon a békéltető-testület is. Tehát a békéltetőtestület irányába is terjesszük ki az elektronikus ügyintézést, elektronikus kommunikációt. És akár ez egy környezetvédelmi szempont is lehet a kényelmi szemponton túl, hogy ha e-mailben kap egy megkeresést, akkor e-mailben válaszoljon, természetesen arra az e-mail címre, amelyről ez beérkezett. Úgy gondolom, hogy ehhez nem is kell fokozott elektronikus aláírás vagy egyéb módja egy ilyen panasz elbírálásának. Könnyebbé, egyszerűbbé és rugalmasabbá tenné a fogyasztók életét.

Ezeknek a javaslatoknak a támogatására kérném a tisztelt Házat, és azok a képviselők, akik az egyeztetéseket meg tudják tenni vagy van kellő ráhatásuk, kérem, éljenek ezzel, mert ezek olyan javaslatokat, amelyeket támogatni lehet és kell is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 42 2012.04.24. 1:57  25-49

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Simon (sic!) képviselőtársamra szeretnék reagálni. Mi sokat gondolkoztunk azon, hogy ezt így, ebben a formában támogassuk-e. Ami a problémánk, az az ezzel kapcsolatban, nem a nyugdíjasok védelme, hanem hogy itt a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságról beszélünk. Tehát arról beszélünk, hogy a nyugdíjas hiszékenységének kihasználásával történt egy jogsértés, ez már önmagában megalapozza-e az előzetes végrehajthatóságot, tehát a jogerő előtti fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot.

Ez egy megvitatandó kérdés, szerintem máshol kellene a nyugdíjasok kiszolgáltatott helyzetét előtérbe hozni, és nem egy olyan passzusnál, ami tulajdonképpen csak egy eljárásjogi, előzetes végrehajthatóságot céloz. Ezt lehet, hogy olyan helyen kellett volna beterjeszteni, ahol egyébként az általános elvek között szerepelhetett volna. Bár a kiszolgáltatott helyzet az szerepel tudtommal, vagy az olyan csoportok, amelyeknek kiszolgáltatottabb a helyzetük. Ide esetleg indokolt lett volna beemelni a nyugdíjasokat, ezzel még egyet is tudunk érteni. Bár hozzáteszem, hogy számos más csoport is van, amelynek kiszolgáltatottsága megalapozná ezt a viszonyt.

Viszont így, ebben a formában nem feltétlenül tartom indokoltnak, már ami az előzetes végrehajthatóságra vonatkozik. Úgyhogy azt mondanám szocialista képviselőtársamnak, hogy ezt jobb lett volna olyan helyen benyújtani, de természetesen nem tudunk vitatkozni a céllal, csak ez az eszköz így, ebben a formában nem kellően alkalmas arra, amit önök egyébként jogosan bele szeretnének venni a törvénybe.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 108 2012.04.24. 14:54  85-111

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak néhány gondolatot szeretnék elmondani a közadatok újrahasznosításáról, némileg továbbvive a Schiffer András képviselőtársam által elmondottakat. Nekem még így is, hogy olvastam a törvényt, és meghallgattam a vitát ellenzéki és kormányoldalról, még mindig van egy-két pont, ami nem világos, és ha ez így van, akkor szerintem a jogalkalmazás számára is lesz egy-két pont, amit ki szeretnék emelni.

Mindenképpen ott kezdeném, ami szintén elhangzott, hogy van nekünk egy indokolásunk a törvénynél, amely egyértelműen úgy fogalmaz - ezt a két mondatot felolvasnám -, hogy a hazai jogalkotó eddig tételesen nem ültette át a PSI-irányelv rendelkezéseit - erről volt szó -, a korábbi hivatalos magyar álláspont szerint a közérdekű adatok korlátozásmentes és ingyenes megismerhetősége és terjeszthetősége az Eitv.-ben meghatározott közzétételi kötelezettséggel együttesen lefedte az újrahasznosításról szóló irányelvben rögzített követelményeit, így külön szabályozás nem volt indokolt. Tehát az a kiindulópont, hogy van egy jogkérdés, hogy a régi magyar álláspont egyáltalán megfelelő-e vagy nem - az Európai Unióból kaptunk egy nyilvánvaló jelzést, hogy nem, ezért ez szabályozási igényt vetett fel -, ettől függetlenül lehet, hogy megért volna egy jogvitát, hogy feltétlenül az EU-nak van-e igaza ebben a körben, hiszen jómagam is úgy gondolom, hogy ha közadatokról és újrahasznosításról beszélünk, akkor a két dolog nem különíthető el vegytisztán egymástól. Elhangzott a korábbiakban, hogy vannak a közadatok és azok megismerhetősége, és van ez a fránya újrahasznosítás, ami egy kicsit más lapra tartozik, ami részben igaz is, de számomra egész egyszerűen nem derül ki, hogy mi lesz a jövő, hogy mit és pontosan mire lehet majd felhasználni.

Schiffer András képviselőtársam idézte a 2. § (1) bekezdését - én a (2) bekezdést is fogom -, ahol egyértelműen egy később megalkotandó kormányrendeletre fogják taksálni annak a megállapítását, hogy a közérdekű adatok közül mi az, ami az újrahasznosítás módjában rendelkezésre bocsátható. Nagyon szerettem volna, ha bármiféle áttekintés lett volna akár ennek a törvénynek a mellékleteként, hiszen így nem nagyon meghatározható, hogy miről beszélünk. Jómagam ily mélységben nem vagyok benne az adatvédelmi jogban és az egyéb adatkezelési szabályzatokban. Lehet, hogy számos olyan terület van, amire elsőre nem gondolunk vagy nem gondol a törvényalkotók jó része, de bele fog kerülni ebbe a kormányrendeletbe, és lehet, hogy itt a plenáris ülésen is arról kellett volna vitatkozni, hogy mi az az adatkör, ami bekerülhet az újrahasznosítás körébe, és mi az, ami nem. Így egy kicsit úgy érzem, hogy a levegőbe szurkálunk, nem tudjuk meg, hogy miről is beszélünk, hogy a törvény mit szeretne körülírni.

De ha ez nem lenne elég, a következő bekezdésben úgy fogalmaz, hogy a közfeladatot ellátó szerv vezetője dönthet arról, hogy az (1) bekezdésbe nem tartozó közadatok körében is megadja az újrahasznosítás lehetőségét. Tehát már önmagában egy gumi jogszabály mentesítő részét is beleteszik, tulajdonképpen semmiben nem megváltoztatva a jelenlegi gyakorlatot, ahol a szerv vezetője dönti el, hogy mit, milyen formában és hogyan bocsát rendelkezésre. Itt semmiféle konkrétumot nem látunk, de ezt azért elvárnánk. Egyetértek Schiffer képviselőtársammal, hogy ez így nem lesz elegendő. Persze az a legkevesebb, hogy az EU-nak mi lesz elegendő vagy mi nem, de ha már önöket az a jogalkotási szándék vezeti, hogy az EU-nak megfeleljenek, akkor legalább a saját szándékuknak megfelelő törvényjavaslatokat hozzanak be. Az egy másik kérdés, hogy az EU elvárásának meg kell-e felelni, az viszont biztos, hogy ez így az önök által meghatározott szándéknak nem feltétlenül fog megfelelni.

Aztán a 4. § 4. pontjában megvilágosodhatnánk, hogy mi az az újrahasznosítás - én ezt szerettem volna tisztába tenni, hál' istennek vannak értelmező rendelkezések -, de e tekintetben megint csak nem lettem okosabb, hiszen itt úgy fogalmaznak, hogy a közadatok felhasználása olyan kereskedelmi vagy nem kereskedelmi célra - ez így elég tág kategória, tulajdonképpen mindent magába ölel ebben a formában -, ami kívül esik azon a közfeladat ellátása keretén belüli eredeti célkitűzésen, amire a közadatot előállították. Ez megint úgy hangzik, hogy ha bármi, ami kívül esik azon a körön, azon a célon, amire előállították a közadatot, és ez nemcsak a kereskedelmi, hanem a nem kereskedelmi felhasználásra is értendő, akkor tulajdonképpen visszalyukadunk oda, ahonnan elindultunk, hogy itt a közérdekű adatok hagyományos, régi szabályokban lefektetett megismerése is nagyon könnyen idetartozhat, hiszen az újrahasznosítás fogalma nem igazít el abban a tekintetben, hogy mit tekintsünk újrahasznosításnak. Az rendben van, hogy a törvény ezt megelőző részei lefektetik, hogy ez a közérdekű adatok megismerhetőségére nem terjed ki, de maga az újrahasznosítás fogalma vagy dogmatikai lefektetése szerintem eléggé homályos ebben a körben. Indokolt lenne ezt egy kicsit világosabbá tenni, mert akkor megint oda jutunk, hogy a szerv vezetője tulajdonképpen bármilyen körben újrahasznosításnak minősíthet bizonyos adatigényléseket, ezáltal némileg korlátozva - bár a törvénynek nem ez a célja, de a gyakorlatban korlátozhatja - a közérdekű adatok megismerhetőségét.

A kizárólagosságról már esett szó, én ezt részletesen nem szeretném kifejteni, mert azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy ha közérdekű adatokról, azok felhasználásáról, újrafelhasználásáról vagy újrahasznosításáról beszélünk, akkor a kizárólagosságnak nem lenne szabad ebben a formában ilyen tág teret engedni.

Az viszont szakmai kérdés, és nem gondolom, hogy ebben ennyire egyértelmű álláspont kialakult volna, vagy ennek az egyértelmű végeredménye az önök számára látható lenne, és ez a díjigény. Ha díjat igénylünk, én azt megértem, hogy ez egyrészről bevétel az államnak - jelen pillanatban nem is áll úgy az állam, hogy bevételeket elutasíthatna, ezért fiskális szempontból még érthető is lenne, hogy egy díjigényük van -, s elsőre az is jól hangzik, hogy azoktól a cégektől, amelyek majd újrahasznosítják, újra felhasználják ezeket az adatokat, valamiféle kvázi részt kér az állam a nyereségből, a profitból az olyan adatok alapján, amiket ő szolgáltatott, de nekem van egy óriási gondom ezzel - mert eddig tulajdonképpen egyet is lehet érteni -, hogy ez hol fog lecsapódni. Hiszen nem minden vállalkozás lesz abban a helyzetben, hiába mondjuk azt, hogy egyenlő mércével mérjük, hiába mondjuk azt, hogy iksz összegért mindenki rendelkezésére állnak ezek az adatok, nyilván a tőkeerős, már működő vagy nyugati vállalkozások ezt meg fogják tudni fizetni, komoly eszközökkel hozzáférnek ezekhez az adatbázisokhoz, nem is jelent nekik nagyobb megterhelést, beépítik az üzletmenetükbe, később majd az árba is - erre majd vissza fogok térni -, és ők hozzá fognak férni azokhoz a pontos, friss állami adatokhoz, amelyek az ő ügymenetüket és kereskedelmi tevékenységüket elősegítik.

(13.50)

De mi van azokkal a kis- és középvállalkozásokkal vagy kevésbé tőkeerős magyar vállalkozásokkal, amelyek akár így szeretnének a piacra betörni, és az ő fejlesztéseiket abból az origóból szeretnék indítani, hogy valamiféle adatbázishoz vagy ilyen formában újrahasznosítható adatokhoz hozzáférjenek, ezeket szeretnék továbbfejleszteni, ezeket szeretnék mindenféle kutatással, innovatív módon vagy szoftveres, egyéb eljárásokkal oly módon átalakítani, hogy ebből egy kereskedelmileg hasznosítható termék, rendszer legyen? Ők nem fogják tudni vagy nem minden esetben fogják tudni azt a kezdőtőkét is hozzátenni, hogy a vállalkozás beindításán túl vagy az ötleten és a munkaerőn túl még hozzátegyék azt az egységes díjat, amit meghatároz a hivatal. Biztos, hogy nagyon sok olyan vállalkozás lesz, ami emiatt nem tud majd munkahelyeket teremteni, emiatt szorul ki a piacról.

Természetesen ez nem kimutatható. Az kimutatható lesz, hogy a díjakból mennyi folyik be, de az, hogy hány vállalkozást vagy kis- és akár még közepes méretű magyar vállalkozást lehetetlenítünk el, nem fog megmutatkozni sehol, legfeljebb a statisztikákban, de nyilván ilyen bontásban ezt nem lehet majd kimutatni.

A másik a magyar vállalkozásokon kívül, hogy bizony ezek a díjak az árba be fognak épülni. Márpedig ha beépülnek, és ezt egyébként a különadók esetében is láthattuk, akkor a fogyasztók fogják ennek megfizetni a díját végeredményben, és vagy az árak emelkedésével, vagy - ahogy mondtam - a magyar vállalkozások kizárásával pont ez alapján jöhet létre egy olyan helyzet, hogy bár névlegesen egyenlő feltételekkel, de bizony-bizony mégis versenykorlátozó szituáció jöhet létre. Arról nem is beszélve, hogy - ahogy mondtam - amikor a fogyasztóknak és a magyar embereknek egy-egy terméket vagy szolgáltatást igénybe kell venniük, bizony meg fogják fizetni ennek az árát, hiszen ne legyünk naivak, tehát ezt azért át fogják hárítani a szolgáltatók és a kereskedelmi cégek.

Így összegezve, én úgy gondolom, hogy ez egy alaposabb átgondolást igényelt volna, bár megértem én a szabályozási igényt, de át kellett volna gondolni, hogy így, ebben a formában szükség van-e rá, most azon túl, hogy az EU-nak meg akarunk felelni. De nem lehetett volna-e az Európai Uniónak elmondani azt, hogy bizony-bizony a jelenlegi szabályozás megfelel annak, amit ők kérnek? Ráadásul ez szerintem kevésbé versenykorlátozó, ezt talán az Uniónak is el kellett volna fogadnia, mint az a szabályozás, hogy igaz, egyenlő mértékben, de a vállalkozások méretéhez képest különbséget és versenytorzulást érünk el a díjak alkalmazásával.

Arról meg nem is beszélve, hogy - ahogy mondtam - a díjaknak azon túl, mert itt nemcsak arról van szó, hogy egy hozzáférési díjat vagy egy sokszorozási díjat, vagy bármiféle pluszköltséget, ami ezeknél a szerveknél felmerült, kiszámláznak, hanem ennek a szellemében, ahogy mondtam, a nyereségből való részeltetést - hogyha szabad így fogalmazni - fogalmazza meg a törvény. Így ebben a formában ezt még át kellett volna gondolni szerintem, mert hosszú távon vagy végigvive a gondolatmenetet, még az is lehet, hogy az állam többet veszít végeredményben, mint amennyi be fog folyni a díjakból.

Ráadásul az is lehet akár egy elv, hogy az olyan adatokat, amelyek hozzáférhetőek és közadatnak minősülnek, ad absurdum - most ez egy felvetés - ne pénzért adjuk, hanem akár a kereskedelmi szektornak is ingyenesen hozzáférhetővé tegyük, és ezáltal egyébként az embereknek is, hiszen amiért a cégeknek nem kell fizetni, ott a verseny is, ahogy említettem, könnyebben beindul. Tehát ha, mondjuk, a jogszabályokhoz való hozzáférésért pénzt kérnénk - extrém példa -, akkor nyilván a jogot követni kívánó, jogkövető magatartást tanúsítani kívánó állampolgárok is meginnák ennek a levét, hiszen bizony akkor már számukra is egyre nehezebben lenne elérhető.

Tehát ennek a szellemiségében kellett volna ezt jobban átgondolni. Bár a célokkal egyet lehet érteni, de fenntartom azt az álláspontot, hogy ez így, ebben a formában nem kellően átgondolt, és számomra sem azt nem határozza meg, hogy mit, milyen adatot, és azt sem, hogy pontosan milyen célra lehet rendelkezésre bocsátani, és emiatt ebben a formában tulajdonképpen ez a törvény nem visz minket közelebb ahhoz a célhoz, amit megfogalmaz. Illetőleg a kormányrendeleteket várjuk epedve e tárgykörben, és elegánsabb lett volna ezeket ide behozni vagy mellékletként becsatolni, és arról egy érdemi vitát folytatni, hogy pontosan milyen adatokról is beszélünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 250 2012.05.30. 2:00  211-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár a rendes felszólalásomban is szeretnék kitérni erre, de nem tudom megállni, hogy ne reagáljak Gruber képviselőtársamra. Egyrészt köszönjük ezt az átfogó példálózást az európai joggal, nagyon érdekes volt végighallgatni. Viszont azt kérném, hogy a saját frakciójára is próbáljon ráhatni ez után a felvezetés után, hogy ne egy olyan bonyolult tényállásban fogalmazzák meg a jogos védelmet és főleg azt a helyzetet, ahol az élet kioltására is utaló támadásnak lehet tekinteni bizonyos helyzeteket. Ha ennyire bonyolultan fogalmazzuk meg, amit magam is alig tudok értelmezni - államtitkár úr segítségét is kellett kérnem, hiszen a vesszők, pontok és kötőjelek nem mindig vannak egyben, és nehezen értelmezhetővé teszik a szöveget -, akkor ez egy védekező, néhány másodpercnyi döntési szituációban lévő állampolgár szempontjából tulajdonképpen lehetetlenné teszi azt, hogy éljen ezekkel az eszközökkel, hiszen azt kell mondjam, hogy még jogászként is komoly elgondolkodásra lenne szükség annak eldöntéséhez, hogy éppen melyik helyzet áll fenn.

Az, hogy az első, a társadalmi vitára bocsátott javaslathoz képest az előttünk fekvő javaslatból a közterület már kikerül, remélem, hogy csak egyfajta köztes állapot, és ezen még lehet változtatni, lévén akkor nem lenne olyan helyzet, hogy ha közterületen éjjel hazafelé bandukolva az emberre rátör öt fegyveres, akkor ő azt nem értékelhetné úgy, mint amely támadás az élete ellen is irányul. Ez biztos, hogy nem jó, mert pont a javaslat lényegét veszi el. Ezen tehát még nagyon sok dolgoznivaló van. Arra kérem a fideszes és KDNP-s képviselőket, hogy hassanak oda, hogy ezt egy kicsit tegyük tisztába, és majd folytatom ezt a rendes felszólalásomban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 272 2012.05.30. 2:05  211-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A halálbüntetés témájában szeretnék bedobni egy érvrendszert. Egyrészt nagyon furcsa, hogy akik a halálbüntetés témájának bedobása és társadalmi vitára bocsátása vagy a közös gondolkodás ellen oly erősen ágállnak, pont ők az abortusz kérdésében például olyan liberálisak. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!) Tehát az egyik esetben könnyen lehet elvenni életet, a másik esetben meg a Jóistenre könnyű hivatkozni.

Igaz, keresztény emberként én is úgy gondolom, hogy csak a Jóisten dönthet sorsok fölött, de feltehetjük úgy is a kérdést, hogy a büntetőjogban a generális és a speciális prevenciót szokták megjelölni, mint egy olyan célt, aminek teljesülni kell. A generális, hogy mások ne kövessenek el hasonló bűncselekményt, erre igenis elrettentő erővel bírnak a szigorú büntetések, a speciális prevenció viszont az, hogy lehetőleg az elkövető ne kövessen el bűncselekményt vagy hasonló bűncselekményt. És számos esetben, miután kiengedtek nagyon súlyos bűncselekményt elkövető embereket akár tíz év, akár tizenöt év vagy akár rövidebb bent tartózkodás után, nagyon gyakran újra embert öltek. És ki vállalja fel a felelősségét annak, hogy aki kiengedi ezt az embert, az tulajdonképpen halálra ítél egy meg nem nevezett másikat, mert nagyon valószínű és nagyon sok esetben a visszaeséssel számolni kell.

Nem azt mondom, hogy ezeket a kérdéseket minden esetben egy-két törvénymódosítás meg tudja oldani, de az, hogy úgy, ahogy van, elzárkóznak tőle, és a társadalmi vitára vagy jogi vitára bocsátást sem engedik, vagy mindenféle elvek mögé bújva ettől elzárkóznak, ez nem helyes. Ráadásul azt is mondhatnám, itt hallottuk a római egyezmény megfelelő passzusát, hogy háború esetén a halálbüntetés visszaállítható; NATO-tagként a terrorizmus elleni háborút folytatjuk, tehát igenis háború van, tehát akár a római egyezmény kapcsán is vissza lehetne állítani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 280 2012.05.30. 15:59  211-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Elérkezett a várva várt Btk.-vita, illetve az általános vitaszakasz. Először is néhány felvezető gondolattal szeretném kezdeni. Nagy várakozás előzte meg ezt a törvényjavaslatot, és egyrészt fájó az, amit sokan esetleg eredményként, főleg a baloldalon vagy liberális oldalon eredményként vetettek fel, hogy nagyjából tíz százalékát érinti a szabályozásnak a módosulás, és hogy megtartja a régi dogmatikát, és gyökeres változást nem hoz a büntetőjogba. Ezt természetesen egyrészről lehet értéknek tekinteni, másrészről viszont hiányosság, hiszen azokat a jogrendbeli hézagokat vagy hiányosságokat, amelyeket magán hordozott a régi törvénykönyv, nem iktatja ki, tehát tulajdonképpen egy toldozás-foldozással állunk szemben nagyon sok szempontból.

(19.20)

Természetesen egy új törvényszámmal, egy 2012-es forradalmi törvényszámmal lehet majd ezt a törvényt megalkotni, és úgy tűnhet, hogy egy új kódex született, de sajnos mégsem vagyunk ennyire bizakodóak.

A Jobbik már a 2010-es választási programjában megfogalmazta a zéró toleranciát a bűnözéssel és a bűnözőkkel szemben. Ezt természetesen a szavak szintjén a Fidesz is megfogalmazta, de azóta azt látjuk, hogy sokszor a politikai játszmákra fokuszálnak, és ennek szolgálták ki a büntetőjogot is. Mire gondolok? Itt akár az egyesülési joggal való visszaélésre, amelynek ilyetén való megalkotása vagy szigorítása egyértelműen a Magyar Gárda és hasonszőrű egyesületek ellen irányul. Arról nem is beszélve, hogy a közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése kapcsán oly abszurdumig jutott el a kormányzat, hogy egy olyan tevékenységet kíván büntetni, amely teljesen szükségtelen, hiszen egyrészről miért büntetjük azt, aki közbiztonsági tevékenységet, a közjót vagy a közrendet próbálja fenntartani, úgy egyébként, hogy más bűncselekményt nem követ el, hiszen hogy ha elkövetne, akkor a büntető törvénykönyv egyéb tényállása, ennek megfelelő, kielégítő szabályozása megfelelő büntetéssel sújtaná.

Ami viszont még veszélyesebbé teszi ezt a terepet, hogy számomra egészen egyszerűen nem körbehatárolható, hogy erre miért volt szükség, miért van szükség egyébként az új Btk.-ban való bent tartására is, hiszen ez egy olyan gumijogszabály lesz, ennyi erővel egy tábla kihelyezése, hogy a környéken lakók vigyáznak egymásra, és a bűnözőket elkapják és a rendőrség számára átadják, ugyanúgy lehet fenyegető egy bűnelkövető számára, és a közbiztonság fenntartásának látszatát fogalmazhatja meg.

Természetesen ezekben az esetekben a rendőrség nem feltétlenül fog eljárni, de amikor érdekükben áll, akkor el tudnak majd járni. Tehát egy gumijogszabályként, amikor ők úgy gondolják vagy a kormányzat és a bűnüldöző szervek úgy gondolják, hogy lesújtanak, akkor lesújthatnak, egyéb esetekben meg szemet fognak hunyni. Ezt nem tartjuk demokratikus megoldásnak; a törvényeknek jól körülhatároltnak és mindenkire vonatkozónak kell lenniük.

Sok szó esett arról, és az alaptörvény hatálybalépésekor mindenki vagy nagyon sokan hurráoptimizmusban törtek ki itt a jogos védelem kérdéskörével kapcsolatban. Az jelent meg a társadalmi gondolkozásban, hogy itt majd mindenki megvédheti magát. Sajnos itt ezek a viták is, amik termékenyek, és itt a parlament előtt éppen zajlanak, azt bizonyítják, hogy nagyon is kezdeti lépés volt az alaptörvénybe való beemelése a jogos védelemnek, aminek persze örültünk, de ennek a kidolgozása már nem annyira bátor, de bízunk benne, hogy még itt módosulásokat lehet elérni.

Az egészen botrányos, hogy megtartja a javaslat az 50 ezer forintra felemelését a szabálysértési értékhatárnak, ami azért furcsa, mert a kormányzat részéről több képviselőtől is hallhattuk, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni. Ha ez így van - véleményem szerint nincs így, de elfogadva a kormány képviselőit és a fideszes, KDNP-s politikusokat, önök mondták, most nincs itt Zsiga képviselőtársam, de ő mondta többek közt -, akkor viszont ennek a bűncselekményi határnak az 50 ezer forintra emelésével tulajdonképpen egyhavi megélhetési összeghez kötjük a bűncselekményi értékhatárt, ami egyébként egészen egyszerűen abszurd. Persze a statisztikákat javítani fogja, hiszen hogyha emeljük az értékhatárt, akkor úgy tűnik majd, hogy kevesebb bűncselekményt követtek el, de az emberek biztonságérzetét semmiképpen nem.

Érthetetlen, hogy ha kódexről beszélnek és itt egy átfogó új szabályozásról, akkor hogyan maradhattak ki olyan törvények, amelyek büntetőjogi szabályokat határoznak meg, és nem a Btk.-ba kerültek beemelésre, mint egyébként az önök által hozott 2011. évi CX. törvény, amely az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szól. Ezt akkor sem értettük, hogy miért nem a Btk.-ba emelték be, most meg végképp nem. Ez egy olyan csoda dolog, ami már lerontja a kódex jellegét a Btk.-nak, és arra utal, hogy önök nem nagyon gondolták végig, hogy mit is szeretnének új Btk. címen megalkotni.

Ugyanez igaz egyébként a 2001. évi CIV. törvényre, amely a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szól. Ezt se értem, hogy miért nem sikerült ide beemelni. Ha már megalkotásakor egy elhibázott döntés volt külön törvényben meghozni, akkor legalább most, hogyha már új kódexet alkotnak, ide be kellett volna emelni. Tehát tulajdonképpen az a furcsa állapot áll elő, hogy ha valaki csak a Btk.-t tudja, akkor még nem feltétlenül tud jogkövető magatartást folytatni, és ez elég abszurdnak tűnik.

Amit a 12. életéves büntethetőségi korhatár kapcsán csinálnak, az egészen egyszerűen vicc, azt kell mondanom, bár nagyon jól tudom, hogy önök is elfogadják azt, hogy a 14 év túl magas, és pont Gruber Attila képviselőtársamtól egy kiváló áttekintést hallhattunk, hogy az európai példák mit mutatnak. Én is kiemelném, hogy Norvégiában és Svájcban 10 éves kortól büntethetők az elkövetők, és általában a 10-12 év az európai büntetőjogban nem tekinthető egyfajta kirívó példának, tehát ez tekinthető gyakorinak.

Ennek ellenére önök - nyilván arra a nyomásra, amit mi sokszor elmondtunk - beemelik ezt a 12 évet, de tulajdonképpen egy új kategóriát hoznak létre a 12-14 éves kor között, ráadásul úgy, hogy csak nagyon jelentős bűncselekmények esetén lehet kiszabni bármit is, és amit ki lehet, az is intézkedés. Ez egy fából vaskarika. Arra jó, hogy egy médiakampányban el lehessen adni, hogy önök valamit tettek, de arra kevés, hogy valódi problémára valódi válaszokat adjanak.

Egyszerűen annyit kellett volna belerakni a Btk.-ba, hogy a jelenlegi 14 évet átírták volna 12-re, tehát nem büntethető az, aki nem töltötte be a 12. életévét. Ezáltal a 12-18 életév között jönne létre a fiatalkorúak büntetőjogi meghatározása. Ez sokkal hatékonyabb lenne, és bizony nem lehet azt mondani, hogy egy 12 éves korú állampolgár ne lenne belátási képességének a birtokában. Ha ez Európában működik, akkor nálunk is kellene. Ráadásul nagyon súlyos bűncselekményeket követnek el, nagyon sokszor egyébként szülők vagy nagykorúak segítségével és bűnszervezetben, tehát 14 év alatt és 12 évnél idősebb fiatalkorúak.

Indokolt lett volna például olyan tényállások modernebb megfogalmazása, mint a hazaárulás, amely jelen pillanatban úgy áll, hogy egy nemzetközi szervezetben magyar állampolgárként betöltött tisztség után egy ilyen tisztségviselő akármit megtehet Magyarország ellen, semmiféle szankcióval nem lehet sújtani, hiszen ő egy nemzetközi szervezeti tagsága folyományaként szavazhat, dönthet vagy nyilatkozhat akármilyen galád dolgokat a saját szülőhazájáról. Ezt meg kellene szüntetni, és igenis a Magyarországhoz való hűséget elsődlegessé kellene tenni, még akkor is, hogyha valaki nemzetközi szervezetben tevékenykedik.

Be kellene venni a nemzeti jelkép megsértése körébe a Szent Koronát. A bírói gyakorlat ezt olyanképpen ítélte meg, ami nem tartozik a nemzeti jelképek védelme alá. Ez abszurd, és ezen a helyzeten változtatni kellene. Erre majd egyébként módosító javaslatot is be fogunk nyújtani.

Elképesztően rossz a kármegtérülés aránya, ami egyébként az embereket elképesztően irritálja, és erre is a büntetőjognak valamiféle választ kellene adnia. Ösztönözni kellene azokat, akik olyan bűncselekményt követnek el, amelyből kár származik, hogy ezt megtérítsék, ezt akár a büntetési tételek forintosításával is el lehetne érni. Tehát ha bizonyos körben meg nem térülő kár van, azt bizony a büntetéskiszabásnál érvényesíteni kellene, és ez akár a tételek felső határának emelkedésével is járhat. Nem egy jó gyakorlat, az emberek azt tapasztalják, hogy Magyarországon lopni csak sokat érdemes, hiszen aki néhány milliárdot ellop, az majdnem hogy ugyanakkora büntetést kap, mint néhány millió forint eltulajdonítója, és esetleg külföldön vagy valahol kibekkelve néhány évet, az elévülési idők miatt büntetlenül hazatérhet, és élvezheti a javait.

A politikusbűnözés különböző formáit is kiemelten szankcionálnánk. Nem megengedhető, hogy egyes emberek a közbizalommal visszaélve ugyanolyan büntetési tételeket kapjanak, mint egy "átlagos" állampolgár.

(19.30)

A vagyonelkobzás intézményét is jó lenne kiterjeszteni. Sok esetben szükség lenne arra, főleg a közpénzekkel kapcsolatos visszaélések esetén, hogy ne csak az adott személyre, hanem hozzátartozóira is kiterjesszük ezt, és ráadásul meg kellene fordítani a bizonyítást, tehát akit ilyenen kapnak rajta a közpénzekkel kapcsolatban, ott neki kelljen bizonyítani javainak törvényes eredetét, és ha ezt nem tudja, akkor teljes vagyonelkobzás alá eshessen.

Ugyanez igaz egyébként a vesztegetésre. A vesztegetés tényállásánál nem érdekelt, akitől kicsikarják az összeget, hogy feldobja úgymond az esetet, hiszen nem kap mentesülést. Ezt is illő lett volna szabályozni, ha már ilyen komoly kódexben gondolkodtak.

Ahogy említettem, egyéb aggályaink közt felmerült, és többször jeleztük, hogy például egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt való meg nem jelenésnek semmiféle szankciója nincs a büntetőjogban. Ezt többször kértük, javaslattal is éltünk a társadalmi vitára bocsátott koncepcióval kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy önöknek a parlament méltósága csak ennyit ér, hogy nem lehetett erre egy tényállást alkotni. Remélem, hogy ezt még meg fogják tenni, és nem teheti meg például Gyurcsány Ferenc, hogy nem jelenik meg, és a Facebookon írogatja ki, hogy nem is fog elmenni.

Amit a jogos védelemnél elmondtunk, azt továbbra is tartjuk. Ez még egy nagyon kiforratlan, kidolgozatlan javaslat, jogászok számára is nehezen megérthető, és jómagam is többedmagunkkal egyeztetve próbáltuk kisilabizálni, hogy mit akar ez jelenteni. Tudom én vagy sejtem, hogy ez annak az oka, hogy itt a társadalmi vita után és a frakción belüli egyeztetések kapcsán elindult a toldozgatása-foldozgatása ennek a törvényhelynek, de nem jó az, ha nem egy könnyen érthető, a társadalom számára használható szabályt alkotunk, hanem különböző életviszonyokhoz - ha a lakásomba betörnek, akkor ott esetleg már a csoportos és a fegyveres támadás esetében is kiterjesztődik a védekezés lehetősége, de ha csak a kertembe törnek be, akkor már csak a fegyveres támadás ellen. Tulajdonképpen ezt még jogértő emberként se lehet nagyon nyomon követni, hát még azoknak az embereknek, akik főleg vidéken, de városban is szeretnének hatékony önvédelemmel élni. Egyszerűen nem fogják tudni alkalmazni.

Ráadásul, ahogy említettem, semmilyen olyan módozata nincs ennek, mármint a hatékony védelem alkalmazásának, ami közterületre irányulna. Tehát ha valakit este hazafelé megtámadnak, nem tud élni azzal a lehetőséggel, azzal a vélelemmel, amit önök felállítanak, tehát hogy az élet kioltására is irányuló támadásnak kell tekinteni egy ilyen támadást, és ugye ebben az esetben a védekezés bármilyen formája megengedett. Tehát közterületen, akár egy negyvenkilós nőt megtámadó felfegyverzett csoport esetében sem lehet ezt alkalmazni. Ennek a módosítása lenne indokolt. Egyébként az eredeti javaslatban ez benne volt, amit önök társadalmi vitára bocsátottak. Nem hiszen, hogy ellentétes vélemények nagy számban bejöttek volna, hogy ezt módosítani kellett volna. Egy percet kérhetek még, elnök úr? (Jelzésre:) Köszönöm szépen.

Tehát nagyon kérjük, hogy ezt és az arányosság eltörlését, tehát hogy csak a szükségesség maradjon bent a törvényben, az arányosság nem, ezt tegyék meg, és a frakción belül folytassák le a vitákat, és egy mindenki számára használható törvényi tényállást fogalmazzanak meg. Ahogy megemlítettük, ehhez számtalan módosító javaslatot egyébként beadunk, mert nem elfogadható az, hogy az emberek nem tudják megvédeni a saját javaikat, sőt, egy jogszabályt alkotunk, amelyről el lehet mondani, hogy erre alkalmas, de nem lesz, mert ebben a formában tulajdonképpen lehetetlenné teszi. Álljunk a megtámadottak oldalára, és olyan jogszabályokat hozzunk, amelyek alapján a megtámadott megvédheti magát, és a megtámadónak van mit veszítenie, és ő az, akinek mérlegelnie kell, és ő az, aki a rövidebbet húzza egy ilyen szituáció kapcsán.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 284 2012.05.30. 2:07  211-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Papcsák képviselőtársamnak válaszolnék. Senki nem vitatja el az állam monopóliumát. Azt szeretnénk, ha az állam élne a büntetőjogi monopóliumával. Sajnos egyébként a helyi közösségek nem tudják megvédeni magukat a polgárőrség kereteiben sem, hiszen úgy szigorították ezeket a szabályozásokat, hogy a rendőrséggel, az önkormányzattal és az Országos Polgárőr Szövetséggel, amely köztestület lesz, kellene együttműködni, és ha az egyik megtagadja, akármilyen politikai ok miatt az együttműködést, akkor ez a közösség már nem tud polgárőrségként működni. Tehát nem igaz, hogy önök ezt bátorítják. És nem elég az, hogy valaki a szabályokat betartja, hanem külön törvényi tényállásokkal próbálták nehezíteni a nem is a rendfenntartásban, hanem az önvédelemben való kollektív közreműködést. Arról beszélünk, hogy ha valaki a Btk.-ba ütköző cselekményt nem követ el, csak megpróbálja kollektíven megvédeni magát; ezt ilyen formában ki kell egészíteni.

A jogos védelemnél meg az az óriási probléma, hogy egyébként egyetértek azzal, amit ön mondott, csak azt az esetet, amikor a védekező életének kioltásáról is beszélünk, és ilyennek minősítheti a támadást, én összeírtam, azt kell mérlegelnie valakinek, hogy ha megtámadják, hogy hol történik ez a támadás, mi ellen irányul a támadás, mikor történik, milyen napszakban, hogyan és hányan támadják meg. Ezt ott akkor egy fél másodperc alatt mérlegelni kell, és lehet, hogy utána jogászok hónapokig fogják a törvényeket bogarászni, és kihozni belőlük, hogy jogos volt-e vagy sem. Ez így ebben a formában nem alkalmas. Bár az arányosságot valóban ki kell venni, de hozzunk olyan törvényeket, amiket az emberek alkalmazni is tudnak, és nem kell, ha jól számolom, legalább öt kategóriának megfelelnie. És ez még csak az a) pont volt, a b) és c) pont esetén külön mérlegelnie kell, hogy esetleg melyik passzus vonatkozik rá.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 288 2012.05.30. 2:02  211-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Hogy mire is gondolok, Papcsák képviselőtársam: amikor felállítjuk azt a vélelmet, ahogy az előbb mondtam, hogy mikor tekinthet úgy egy védekező, hogy az élete ellen irányuló támadásról van szó, így kezdődik az a) pont: "azt nem nyilvános helyen vagy nyilvános rendezvényen", és utána sorolhatnám a különböző kategóriákat. Én értem, hogy mire gondoltak. Önök arra gondoltak, hogy nem nyilvános helyen vagy nem nyilvános rendezvényen, tehát hogy a közterületet ebből kiveszik, viszont ezt akár úgy is lehet értelmezni, hogy nem nyilvános helyen vagy nyilvános rendezvényen. Tehát a nyilvános rendezvényt behozzák ide. Már az első része is kétféle módon határozható meg, és ha szigorúan a nyelvtani szabályokból vezetjük le, akkor két különböző jogesetre is levezethető, két teljesen ellentétes esetre, és ez nem jó.

A büntetőjogban nincs helye annak, hogy félreértésekre legyen alkalom. És itt nemcsak a jogászoknak, a bíróknak, a rendőrségnek a felkészülése fontos, hanem azoknak az állampolgároknak is, akik - higgye el, megtehetünk bármit, de - ott, abban a szituációban nem tudják ezt a sok esetet végigpörgetni, nekik egy olyan közérthető, az emberek számára könnyen felfogható jogszabály és az abból levezethető értesítés kell, hogy tudják, hogy pontosan mit, hogyan és mikor tehetnek, és ne essenek olyan helyzetbe, hogy megvédik magukat, megvédik a javaikat, és utána különböző joghézagra hivatkozva életfogytig tartó szabadságvesztést sóznak a nyakukba, vagy esetleg ezt majd csak egy felsőbb bírói fórumon lehet reparálni, és utána esetleg már tönkrement az életük.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 296 2012.05.30. 1:57  211-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Nagyon várjuk ezeket a módosító javaslatokat, mi is be fogunk terjeszteni néhányat.

Azt kell - és ezt nagyon egyszerűen meg lehet fogalmazni - megérteni, hogy amíg a büntetőjog alapja nem az lesz, hogy ha a behatoló egy bekerített részre vagy egy lakásba behatol, az ellenkező bizonyításáig egy ilyen behatolást jogtalannak kell tekinteni, és támadásnak. Egy jogtalan támadásnak kell tekinteni. (Dr. Papcsák Ferenc: Ez bele van írva.) Azokban az esetekben, természetesen, ha kiderül, hogy akármelyik példánál fogva egy ilyen behatolót, ha valóban csak egy labdát dobott be a kisgyermek - sokszor szokták liberálisok ezt a példát hozni -, a bíróság azt az embert ugyanúgy el fogja ítélni, aki esetleg egy husánggal annak a gyermeknek elvette az életét. Az egy életfogytiglani büntetést fog kapni ebben a rendszerben is, mert nyilvánvaló lesz, hogy az nem egy jogos helyzet volt.

Viszont annak ellenére a magyar gyakorlat sajnos még nem az, hogy a védekező van házon belül, és ahogy mondtam, ellenkező bizonyításig a behatolás és a támadás jogtalan, és természetesen bizonyítható az, hogy éppen megvolt annak az oka, hogy miért kellett oda bemenni, és elítélhető az is, aki védekezett, de ez egy ellenbizonyítás tárgya. Minden esetben annak kell ezt bizonyítani, aki bemegy, és neki kell tudni magyarázatot adni arra, hogy más területére, más lakásába vagy más javaihoz miért próbál hozzáférni, és bizony ennek a kockázatát, ennek a felelősségét akár az élet kioltása árán is vállalnia kell, és ennek a büntetőjognak is meg kell felelnie.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 125-127 2012.06.04. 4:59  122-130

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, mi sem gondoltuk, hogy nagy vita lesz ezzel a törvényjavaslattal, egy pontra mégis fel szeretném hívni a figyelmet, mert nagyon fontos a devizahitelesek életében is, hogy egy pontot, sajnos már nem most, de a jövőben pontosítani tudjunk, illetve hogy erre felhívjam a figyelmet.

(15.00)

Történt ugyanis, hogy felfedeztük, ez a törvény nemcsak deregulál, hanem - ha szabad így fogalmazni - vissza is regulál, tehát hogy bizonyos kivett passzusokat más törvényekbe átemel. Sajnos ezt a javaslatot - most a 15. pontról beszélek - csak a bizottság ülésén kaptuk kézhez, idő kellett, míg megfelelően átnézhettük, és Répássy államtitkár úrral ott helyben próbáltuk megfejteni. Nos, azóta összeállt a kép, ez az a rendelkezés, amit a 15. pontban látunk, amit a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénybe iktatnak be 234/i. és 234/j. ponttal (Nagy zaj.) , nevezetesen a vételi jogról beszélünk, arról az eljárásról, amelyben... Elnök úr, egy kicsivel nagyobb csendet szeretnék kérni.

ELNÖK: Igyekszem, de a zajszint az átlagos törökfürdőzajt most sem haladja meg (Derültség.), és ennél többet sajnos nem tudok elérni. De hát kérem, érjük el, hogy legalább az érdeklődők hallani tudják a képviselő úr felszólalását. Köszönöm.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Próbálom folytatni, hogy ebben a néhány percben legalább megértsék, pontosan miről van szó. Az egy nagyon helyes rendelkezés, ha próbáljuk védeni az úgynevezett opciós vételi jogos kölcsönszerződéseket kötő feleket, akikkel - jól tudjuk - gyakran közjegyzői okiratban aláíratják azt az adásvételt, amely majd akkor fog életbe lépni, ha nem tudják fizetni a hitelüket. Tulajdonképpen ilyen formában a végrehajtási eljárást megkerülve, nyomott áron tudják megszerezni az ingatlanukat.

Erre egy jó védelmi mód, ha meghatározzuk azt az árat vagy a törvény meghatározza azt az értéket, ami alatt nem lehet ezeket az ingatlanokat értékesíteni, illetőleg azt az árat, amelynek a különbözetét meg kell téríteni annak a részére, akit így megpróbáltak kijátszani. Nagyon jó, hogy ez a passzus bizonyos formában már rendezett egy korábbi törvényben, és az is jó, hogy át akarják emelni a hitelintézeti törvénybe, viszont annak, hogy benne hagyják, és nem megfelelő előkészítés miatt ez csak a 2010. január 1-jét megelőzően kötött kölcsönszerződésekre vonatkozik, semmi értelme nincs, mert ha benne szeretnék tartani ezt a szabályozást - ami egyébként nagyon helyes és gyakrabban kellene alkalmazni, és az emberek figyelmét is fel kellene rá hívni -, akkor ezt a jelenleg kötött vagy a jövőben megkötendő szerződésekre is ki kellene terjeszteni, s nemcsak a 2010. január 1-jét megelőzően megkötött szerződésekre. Így tudna ez hatékony védelmet adni a jövőbeni visszaélésekkel szemben is.

Úgy gondolom, ez egy olyan passzus, amelyet a minisztériumban, vagy ahol elkészült - a bizottság előtt biztos nem, mert akkor lett ez beterjesztve, amikor ott ültünk a bizottsági ülésen, még meleg volt a papír, amikor megkaptuk; nyilván arra irányul ez a törekvés, hogy a jövőben is megakadályozható legyen az ilyen értékesítés, de ez ebben a formában sajnos nem lesz erre alkalmas. Ezért azt szeretném kérni a minisztérium jelen lévő képviselőitől és a kormány jelen lévő tagjaitól, hogy ezt a passzust módosítsák, vegyék ki belőle az értelmetlen évszámi megkötéseket. Illetve amikor ez 2009-ben elfogadásra került, akkor még volt értelme annak, hogy 2010. január 1-je került bele, de így utólag, és főleg úgy, hogy egy másik törvénybe emelik be, az eredeti célt már nem tudják vele elérni, vagy csak korlátozott mértékben. Kérem, hogy legalább az erre a hibára való rávilágítás után tegyék meg azokat a lépéseket, amelyekkel a jövőben majd a hitelesek, illetve olyan emberek, akiket megpróbálnak kijátszani, mindenféle hitellel rendelkező és az ingatlanukat felajánlott emberek életét nemcsak megkönnyíthetjük, hanem megelőzhetjük, hogy a lakásmaffia kijátssza őket a jövőben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 133 2012.06.04. 5:05  130-138

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban a járások kialakításával kapcsolatban többször megfogalmaztuk a véleményünket, viszont itt a záróvitánál szeretnék arra szorítkozni, ami most derült ki, vagy ami most csúcsosodott ki. Hiszen elmondtuk azt is, hogy az az einstand, amivel az önkormányzatok vagyonát el kívánják venni olyan módon, hogy tulajdonképpen beleszólásuk sincs, vagy egy felülvizsgálat vagy bármiféle bírói döntés bevárása nélkül meg fogják határozni, hogy mi az, amit visz az állam, ez már egy lefutott vita. Viszont az nem volt eddig lefutott vita, hogy a járások élére, ahogy önök fogalmaztak, politikusok vagy szakemberek kerülnek. Ez egy vita volt a Fidesz-KDNP-n belül is. Önök is vitákat folytattak le, nemritkán a közvéleményt is bevonva ebbe, amit én azért nem értettem tökéletesen, mert az elmúlt húsz év bűne, hogy odáig eljutottunk, hogy ez kérdés lehet, hogy politikus vagy szakember.

Ez a kettő azért valahogy a közéletben kettévált, és az embereknek a politikáról és a politikusokról nem a szakmai hozzáértés jut eszükbe, hanem a párthű, csinovnyik hozzáállás az ország ügyeihez. De ez az elmúlt húsz év gyakorlata.

Viszont úgy tűnik, hogy a 6. javaslatban az előterjesztő úgy gondolta, hogy egészen egyértelművé teszi azt, amit egyébként Szabó Erika államtitkár asszony sem vitatott az alkotmányügyi bizottság ülésén. Ott egy az egyben elhangzott, hogy a járások élére politikusok kellenek, merthogy a járások vezetése politikai feladat, az egy olyan feladat, ahová az állam politikai lábának le kell érnie, és bizony harcedzett, nemegyszer országgyűlési képviselői vagy polgármesteri háttérrel vagy múlttal rendelkező személyek kellenek.

Az, hogy ezt ennyire nyíltan kimondják, az azért is érthetetlen és részben fájó, mert még nem is akarják leplezni a valódi célt, azt, ami egyébként itt előttem is elhangzott, hogy azoknak az országgyűlési képviselőiknek szeretnének, egyébként akár aktív országgyűlési képviselőiknek kedvezni, hiszen itt nemcsak a 2014-től kezdődő ciklusról beszélünk, hanem arról, hogy ha elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot, akkor akár holnap ki lehet nevezni országgyűlési képviselőket a járási hivatalok élére. Ráadásul úgy, hogy valóban a helyetteseknél komoly szakmai háttértapasztalatot, végzettséget várunk el, az ő esetükben - és ez valóban abszurd - ötéves közigazgatási gyakorlatnak elismerve a polgármesteri vagy az országgyűlési képviselői tisztség betöltését.

Ez az öt év is elég vicces, mert akkor miért nem négy év, egy ciklus, vagy kettő, nyolc év. Itt valószínűleg arra játszanak, hogy aki az előző ciklusban már bent volt, és most is bent van, annál értelemszerűen már ez az öt év megvan. Ráadásul ez azért még pluszban fájó, mert azt kell látnunk, hogy az országgyűlési képviselőség önmagában semmiféle mély szakmai gyakorlatot nem igényel azoktól a képviselőtársainktól, akik sajnos nem jeleskednek megfelelő aktivitással a bizottsági és a parlamenti munkában. Természetesen vannak kivételek, de nagyon sokan nagyon jól - az elmúlt húsz évben is egyébként - végiglébecoltak négy évet, nyolc évet vagy akár több ciklust is anélkül, hogy értékelhető dolgokat letettek volna az asztalra.

Érthetetlen tehát ez a hozzáállás. Úgy gondoljuk, hogy a járások élén és a járások szintjén nem politikára van szükség, az államigazgatás, közigazgatás helyi szintjén megfelelően képzett szakemberek által, a parlament által meghozott törvényeket kell végrehajtani, végrehajtatni. Nem tudom elképzelni, és várom továbbra is államtitkár asszony válaszát arra, hogy mi az a feladatkör, amiben politikai feladatokat kell ellátni, mi az a feladatkör, ahol nem a parlament által elfogadott törvényeket kell betartatni, hanem politikát kell gyakorolni. Akkor kérem, ne csak annyit mondjanak el, hogy itt politikusokra van szükség, hanem azt is, hogy mi az a tevékenység, amit itt végre szeretnének hajtani ezekkel a politikusokkal. Az pedig egyébként megint csak egy kicsit perverz dolog, hogy önök hangoztatták, hogy a politikusi álláshalmozást megszüntetik, és pont ebben a javaslatban újra kinyitják a kapukat, és újra megengedik azt, hogy aktív országgyűlési képviselők újabb pozíciókat betölthessenek, most éppen a járások élén.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 144 2012.06.06. 2:02  63-416

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal még mi is egyetértenénk, hogy elméletileg az életfogytig tartó szabadságvesztés alternatívája lehet a halálbüntetésnek, de a valóság mégsem ez. Nem ez, hiszen számos esetben látjuk, hogy a tényleges életfogytiglan kiszabása nem túl gyakori, olyan esetekben sem túl gyakori, amikor pedig valóban indokolt lenne. Ne felejtsük el, amikor a sajtóban, mondjuk, egy életfogytiglanig tartó szabadságvesztésről adnak hírt, az sok esetben nem tényleges életfogytiglan, tehát abból 30 év vagy néhány év kivárási idő után jó magaviselettel távozni lehet, és adott esetben újabb bűncselekményeket lehet elkövetni, ráadásul munkakörülményeket nem tud az állam teremteni a börtönben, tehát ezek a fogva tartottak több mint napi 8 ezer forintért az adófizetőkön élősködnek, akár egy életen át. Ez is elképesztően méltánytalan.

MSZP-s és LMP-s képviselőtársaimnak üzenném, hogy például az abortusz kérdésében nem ennyire finnyás a gyomruk. Itt lehet persze elméleti vitát folytatni, hogy aki embert ölt, annak jó-e, ha valaki elveszi az életét, vagy lehet-e ilyet tenni, de a majdnem 6 millió magyar magzat, megfogant gyermek, meg sem született gyermek, akiket az elmúlt évtizedekben meggyilkoltak, ezzel kapcsolatban pont a liberálisok és a szocialisták részéről nem túl sok aggódó szót hallottunk. Tehát úgy gondolom, ez fájó, hogy az önök szemében egy meg sem született, de megfogant és a Jóisten által megteremteni rendelt életnek kevesebb joga van, mint egy többszörös gyilkosnak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 158-160 2012.06.06. 7:04  63-416

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatnám, csak más előjellel, amit Bárándy képviselőtársam elkezdett. Mi a 21. ajánlási pontot, amely Mengyi Roland és Papcsák Ferenc módosító javaslataként lett beterjesztve, nagyon is támogatni tudjuk. Hozzáteszem, hogy hasonló javaslatokat mi is benyújtottunk. Azért emelném ki ezt a pontot, mert erre mondta a kormánynak a bizottságban jelen lévő képviselője, hogy ezt támogatni tudja. Tehát ez az az irány, amit hála istennek, végre a kormány is felvállal és amelyet egyébként az általános vitában többször elmondtunk, hogy el kellene mozdulni a jelenlegi társadalmi viszonyok között abba az irányba, hogy megfelelő és hatékony védelmet kapjanak azok az emberek, akik saját személyüket vagy saját javaikat és itt legfőképpen a háztartáson, a saját lakáson belüli javaikat és az életüket védik.

Fontos ez annál is inkább, mert az utóbbi időben azt láttuk, hogy tulajdonképpen nemcsak hogy "az én váram az én házam" szlogen nem valósult meg vagy semmiféle tisztelettel nem bír, hanem ugyanúgy az emberek személye, az életük is totálisan értéktelen bizonyos bűnelkövető csoportoknak. Ezt nyugodtan gondolhatják is így, hiszen a megtámadottnak nem biztosított a jogrend megfelelő védekezési lehetőséget, esetleg néhány másodperce vagy tized másodperce volt mérlegelni azt, hogy szükséges-e, arányos-e az a védekezés, amit választ, miközben lehet, hogy utána évekig jogászok vitatkoznak azon, hogy ő jól döntött-e abban a pillanatban. Tehát a törvény eddig igenis a támadó és nem a megtámadott oldalára állt, és ezen változtatni kell. Ez a törvényjavaslat így ebben a formában már kezd alkalmas lenni arra, hogy ez megtörténjen.

Az általános vitában elmondtuk, hogy ez egy nagyon kusza és értelmezhetetlen javaslatként jött be, de valóban az, hogy a személy elleni támadások esetén éjjel vagy fegyveresen, vagy csoportosan támadnak meg valakit, akkor ő ezt értékelheti úgy, hogy az élete ellen irányul a támadás, illetve egy lakásba betörés esetén például éjjel valóban úgy gondolhatja, akit álmából felriasztanak vagy álmában arra ébred, ahogy Bárándy képviselőtársam mondta, hogy a házának az alsó szintjén kotorásznak értékek után, a gyakorlat és a tapasztalat az, hogy az az ember, aki így bemegy lopni, nem riad vissza vagy sok esetben nem riad vissza attól, hogy fizikai erőszakot vagy akár az életét is kioltsa a védekező lakástulajnak, aki felébred.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát úgy gondolom, hogy jogos ez a kitétel, jogos, ha valaki éjszaka lopni megy és bemegy más ingatlanába, akkor azt azzal teszi, hogy akár az életére is törhet. Számtalan olyan riport is elhangzott az elmúlt években, amelyekben arccal vállalták bűnelkövetők, hogy ha valóban őket éjszaka rajtakapják, miközben "a munkájukat végzik", tehát lopni mentek más emberhez, akkor jobb, ha az otthon tartózkodó emberek nem ébrednek fel és nem zavarják meg őket, merthogy akkor olyan cselekedetekre képes, úgy megijed szegény megriasztott tolvaj, hogy bármire képes. Na most, aki ezt kamerába elmondja, és több ilyen eset volt, elképzelhetjük, hogy az valóban mi mindenre képes, és az emberek ezt elképesztő módon igénylik, és ráadásul a társadalmi viszonyok ezt indokolttá is teszik, tehát úgy gondolom, hogy ez egy jó irány, ezt az irányt tartani kell vagy esetleg még ezen szigorítani is lehet, de a Jobbik ennek a felpuhításával vagy a jelenlegi változatnál puhább verzió elfogadásával nem fog egyetérteni.

A szűkös időkeret miatt szeretnék még kitérni első felszólalásomban arra, amiről már esett szó, ez az 5. pont, amelyben a visszamenőleges hatályhoz egy olyan kacifántos szabályt rendelünk, hogy a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények. Ezt elmondtuk a bizottsági ülésen is, hogy a módosító javaslatunk elfogadása az a minimum, amivel ezt korrigálni lehetne, lévén, hogy emberiesség elleni bűncselekmények vagy háborús bűncselekmények esetén logikus és elfogadható, hogy büntetni rendeljük ezeket a cselekményeket akkor is, ha az elkövetése idején nem voltak ezek büntethetőek.

(13.00)

Viszont ebben a formában a nemzetközi jog túl tág, a nemzetközi jognak számos és nemcsak büntetőjogi, hanem akár kereskedelmi vagy magánjogi része is van, és akár a gazdasági jogban is vannak olyan nemzetközi jogi normák - akár a cégek különböző magatartására vagy a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozóan -, amelyek bizony büntetni rendelnek a nemzetközi jog általános szabályai alapján bizonyos magatartásokat. Viszont nem gondoljuk azt, hogy ezekben az esetekben is a visszamenőleges hatályt át lehetne törni. Ez jogbizonytalansághoz fog vezetni, és az emberek tulajdonképpen olyan esetekkel találkozhatnak szembe, amikor őket úgy büntetik meg, hogy a Btk.-ban nem is lévő bűncselekmények alapján, ráadásul adott esetben... Egy percet kérhetek még, elnök úr, egy hosszabbítást?

ELNÖK: Igen, parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tehát olyan cselekmények alapján, amelyek ráadásul nem háborús bűnök vagy emberiesség elleni bűncselekmények, amelyekre azt lehet mondani, hogy nyilvánvalóan mindenkinek tudomása van arról, hogy nem lehet embereket kiirtani vagy háborús bűncselekményeket elkövetni, vagy hogyha nincs, akkor ez hozzátartozik az együttélési normákhoz, hogy ez alapján meg lehessen büntetni. De egyéb szabályok alapján ezt nagyon erősnek tartjuk, nagyon eltúlzottnak tartjuk, és csak egyfajta dogmatikai hibának tekintjük. Bár ezt már elkövették az alaptörvényben is, tehát ott is ez a homályos megfogalmazás szerepel, de ez nem indok arra, hogy ezt a módosító javaslatot ne támogassák, hiszen a büntetőjog pont az a terület, amely az alaptörvény keretszabályait ki kell hogy töltse részletes szabályokkal és részletes büntetőjogi szabályokkal. Ebben vagy bármilyen más formában, de nagyon szeretnénk, ha az 5. ajánlási pontban felhozott problémát a kormányzat orvosolná, és csip-csup nemzetközi jogi bármilyen kötelezettség vagy általánosan elismert szabály alapján ne lehessen valakit visszamenőlegesen megbüntetni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 182 2012.06.06. 6:03  63-416

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én most az államtitkár úr felé fordulnék, és egy, tegnap már a bizottság előtt elkezdett vitában kérném a segítségét, illetve tegyük közösen jobbá a törvénynek azt a cikkelyét - és itt a 117. pontról beszélek -, amely tegnap egy alkotmányügyi bizottsági módosító javaslat alapján az eddig meglévő normaszöveget megváltoztatja az emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban. Ezt én tegnap sem értettem - mindjárt el fogom mondani, hogy miért -, máig sem értem, viszont szeretném megérteni legalább a zárószavazás előtt, és ehhez kérnék segítséget a kormány jelen levő képviselőjétől.

Az történt ugyanis, hogy az alkotmányügyi bizottság tegnap előterjesztett - a tévénézőknek mondanám, hogy itt az alkotmányügyi bizottságot akár idézőjelben is érhetjük, mert kaptunk egy javaslatot, amit alkotmányügyi bizottságként terjesztettünk be, amely az emberiesség elleni bűncselekmények tényállásánál egy nagyon érdekes résszel egészíti ki a h) pontot. Ez úgy zajlik, hogy "aki a lakosság elleni átfogó, módszeres támadás részeként", és itt a h) pont kivenné az eddigi "üldözés" szót, tehát hogy a lakosságot, egyes csoportjait üldözi, és az "üldözés" helyett "a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogaitól megfoszt" kifejezést helyezné be.

Ez két dolog miatt érdekes. Egyrészt az üldözés szó tökéletesen megfelel annak, ami az emberiesség elleni bűncselekményeknél elvárás. Az alapvető jogokra utalás már egy jóval szélesebb körű fogalom, amelynek a meghatározása a nemzetközi jogban is eltéréseket mutat, országonként is változhat. Ami meg végképp furcsa - bár ennek az eredeti javaslatban is látjuk nyomát -, hogy nemcsak egy csoportnak az üldözése vagy jogfosztása a cél, ami büntetendő, hanem a csoport egyetlen tagjának is. Ami azért abszurd, mert tudomásom szerint emberiesség elleni bűncselekményt egy ember ellen elkövetni elég nehéz, hiszen az egyéb büntetőjogi tényállásokat merít ki, lehet az emberölés, lehet az elrablás, emberrablás, kínzás vagy bármi más, de egyetlen emberen emberiesség elleni bűncselekményt elkövetni véleményem szerint a nemzetközi jog alapján nem nagyon lehet, vagy ebben a formában biztosan nem.

És a bizottság előtt elhangzott, hogy nézzük meg az indokolását ennek a törvényhelynek, hogy a bizottság miért szeretné ezt előterjeszteni. Azt találjuk, hogy a nemzetközi büntetőbíróság statútumában szerepel ez a kifejezés, egyébként ott az üldözés szerepel, amit most önök ki szeretnének szedni, viszont még az az indokolás, ami alapján a bizottság ezt tegnap beterjesztette, az sem beszél a közösség egyes tagjairól, csak csoportokról vagy közösségekről. Tehát nem igaz, hogy a nemzetközi jognak ez a fajta módosítás felelne meg.

Ráadásul - és itt szintén államtitkár úrhoz fordulok, tudtommal, és javítson ki - ez a nemzetközi büntetőbíróságról szóló statútum magyar nyelven még kihirdetésre sem került Magyarországon. Bár Magyarország ratifikálta, legalábbis ez az én tudomásom ebben a kérdésben, de nem került sor arra, hogy magyar nyelven is elérhető legyen, önök mégis hivatkoznak az indokolásban, illetve a bizottság hivatkozik az indokolásban az üldözés szóra és a statútumban való megjelenésére. Hozzáteszem, hogy nem helyes értelemben, és ráadásul a magyar fordítás jelen pillanatig el sem érhető.

Nem értem tehát ezt a módosítást. Ez oda fog vezetni, ami nagyon félő és fájó, hogy a jövőben egy majdhogynem gumijogszabályt teremtünk az emberiesség elleni bűncselekmények bizonyos formáira, ami lévén hogy 10-től 20 évig vagy életfogytiglannal büntethető cselekményről beszélünk, egy nagyon abszurd és perverz túlzás, úgy gondolom.

Tehát a legjobb szándékkal kérem a kormányzatot, hogy egyeztessenek a nemzetközi jog és a nemzetközi jog büntető vonatkozásaiban járatos szakértőkkel, nézzék meg és javítsák ki zárószavazás előtt vagy egy kapcsolódóval ezt az abszurditást, ami most belekerült a törvénybe.

Ráadásul ez a forma azt is magában hordozza, hogy a bíróságok mérlegelésére van bízva, hogy egyazon személy ellen, akár egyazon személy ellen elkövetett cselekmény annak a személynek az általa állított vagy tényleges bármilyen csoporthoz való tartozása miatt és ennélfogva bármiféle alapjogtól való megfosztása emberiesség elleni bűncselekménynek minősülne, és 10-től 20 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel lenne büntethető. Még más tényállásoknál sem megengedhető az ilyen pongyola fogalmazás, ráadásul nem megengedhető egy ilyen, azt kell mondjam, az egyik legsúlyosabb büntetési tétellel büntetendő emberiesség elleni bűncselekménynél.

Tehát nem tudom, hogy ki és miért próbálta meg az utolsó pillanatban lerontani ezt a jogszabályt vagy értelmezhetetlenné és gumijogszabállyá tenni, de ez semmiképpen nem a demokráciák sajátja, úgyhogy kérem ezt a rendelkezést, a 117-es pontot javítsák ki, amint lehet és amint tudják.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 190 2012.06.06. 1:59  63-416

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is reagálni szeretnék Schiffer képviselőtársamra. Azzal együtt, hogy jómagam a rendes felszólalásomban is kiemeltem volna, nagyon örülünk annak, hogy a kormányzat támogatja a Szent Korona bevételét a védett nemzeti jelképeink körébe. Ebben a körben csak annyiban tudok egyetérteni Schiffer Andrással, miszerint mi is azt szeretnénk, ha a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek tagadása kikerülne a Btk.-ból, de nem tennék egyenlőségjelet a magyar Szent Korona védelme, a többi magyar nemzeti jelkép védelme és egyébként például a történelemkutatás, a történelmi tények, a vélt tények vagy a kutatás alatt lévő tények hangoztatásával. Úgy gondolom, Magyarországnak, a magyar közösségnek vannak jelképei, amelyeket meg kell védeni büntetőjogi eszközökkel is, és aki bizonyos jelképeket sért, bizonyos jelképeket bánt, az a magyar nemzetet, a magyar nemzet közösségét sérti és becsmérli. Tehát ezek büntetőjogi védelmének fenn kell állnia.

Teljesen más történet az, hogy bizonyos történelmi vitáknak viszont nem a Btk.-ban van a helyük, ezzel egyetértünk, és jómagunk is kezdeményezzük, ahogyan mondtam, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek tagadása kikerüljön, mert ez lehetetlenné teszi akár még a történelmi vita lefolytatását is, de nehogy már egyenlőségjelet tegyünk eközé és a magyar nemzeti jelképek, így a Szent Korona, a címer, a zászló és sorolhatnánk, ősi jelképeink közé, amelyek megsértése egyértelműen a magyar nemzet elleni támadásként, lebecsmérlésként kell hogy értékelésre kerüljön.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 202 2012.06.06. 7:03  63-416

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sok módosító javaslatunk van bent, ezért szeretnék tömören minél többet megindokolni, és a támogatásukat kérni.

A 234-235. számú módosító javaslatban a politikusok által elkövetett egyes bűncselekmények felső tételét szeretnénk növelni, jelen állapot szerint a felével. Az indokolja a politikusok - önkormányzati képviselők, országgyűlési képviselők, polgármesterek - kiemelt büntetőjogi kezelését, mert sajnos a társadalomban oly mértékben csökkent a politikába és a politikusokba vetett bizalom, és gyakran oly mértékben látnak nem megfelelően súlyos büntetéseket abban az esetben is, ha ezek a személyek lebuknak, hogy mindenképpen sarkallni kell és a törvényhozói szigorral kell sarkallni az igazságszolgáltatást arra, hogy keményebb büntetéseket szabjanak ki.

Ezzel összefügg a 214-es javaslatunk is, amelyben a hivatalos személyek hamis tanúzását kiemelten, magasabb tételekkel büntetnénk. Itt természetesen a hivatalos személyeknek az e minőségükben elkövetett, a hivatalos személyi minőségükkel és eljárásukkal összefüggésben lévő hamis tanúzásra gondolunk. Szeretnénk, ha ezt is támogatná a tisztelt Országgyűlés.

(14.20)

Apróságnak tűnhet, de a vidéki emberek életét nagyon megnehezíti, és ezt a 271. módosító javaslatunkban próbáljuk kiküszöbölni, hogy bizonyos mezőgazdasági termékek, felszerelések ellopása, eltulajdonítása, sok esetben sorozatos eltulajdonítása esetén sokkal nagyobb az a kár, ami éri az ezt elszenvedőket, mint maga az értéke ennek az eszköznek. Ezért úgy gondoljuk, hogy ebben az esetben kiemelt védelmet kell a mezőgazdasági terményeknek, termelési eszközöknek tulajdonítani, és erre teszünk javaslatot, ennek a kiemelt védelmére és büntetőjogi tényállására.

A Szent Koronáról, a nemzetiszocialista és kommunista rendszer bűneiről nem beszélnék újra, mert ezt említettem, hogy a Szent Korona beemelésének kifejezetten örülünk, hogy ezt a módosító javaslatunkat támogatja a kormányzat. Viszont annak kevésbé, hogy benne marad az új törvénykönyvben is egy-két olyan tényállás, aminek nem lenne ott a helye, illetve nem kerül bele olyan, amire nagyon nagy szükség lenne, ilyen - köznapi szóval élve - például egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt való meg nem jelenés szankcionálása.

Amikor az alkotmányügyi bizottságban felvetettük, hogy mi ezt bizony a büntetőjog eszközeivel szabályoznánk, és elvárnánk, hogy bárki, aki egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt nem jelenik meg, az Btk.-tényállásba ütközően a büntetőjog szabályai szerint is felelősségre legyen vonható, ugye jól emlékszünk rá, hogy például Gyurcsány Ferenc volt az többek között, aki nem jelent meg egy vizsgálóbizottság előtt, utána a Facebookon, az internetről mindenféle szép üzeneteket küldözgetett, de ez elképesztően sérti, úgy gondolom, a Magyar Országgyűlés és egy bizottságának a tekintélyét. Erre válaszolta az államtitkár úr azt, hogy az azóta megalkotott országgyűlési törvényben már vannak erre rendelkezések, de az olyan súlyos joghátrány, mint hogy az Országgyűlés elnöke ismerteti az Országgyűléssel, hogy volt egy olyan képviselőtársunk vagy egyéb honfitársunk, aki nem jelent meg a bizottság ülésén. Azt hiszem, ennél azért sokkal súlyosabb büntetés indokolt ebben az esetben.

A 261. pontban a népképviseleti szerv által folytatott vizsgálat akadályozása címen ezt is szeretnénk elérni, hogy ez szigorúbban legyen szankcionálva, és az emberek felé ne azt közvetítsük, hogy bizony-bizony e szint fölött bármit lehet, vagy ha egy országgyűlési vizsgálóbizottság előtt nem kötelező megjelenni, vagy ennek semmiféle szankciója nem lehet, akkor tulajdonképpen nevetségessé tesszük az egész eljárást, és azoknak a hangoknak vagy annak a közkeletű viccnek adunk alapot, hogy ha nem akarsz valamit kivizsgálni vagy el akarsz fedni, akkor hozz létre egy vizsgálóbizottságot. Na most, azt hiszem, az ilyen szabályozások vagy a megfelelő büntetések nem léte ezt erősíti az emberekben, ezt a feltételezést.

Van egy olyan tényállás, aminek viszont nem kellene ott lennie, ez a közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése. Ez a rendszer perverz jogalkotásának egy része, amikor azt próbáljuk büntetni, és ezt már többször elmondtuk, úgy általában bárkire lesújthat az államhatalom ilyen formában, hogyha valaki közbiztonsági tevékenységet vagy annak a látszatát végzi; de ebben a körben nem tudjuk elfogadni a kormánynak azt a magyarázatát, azt el tudjuk fogadni, hogy az erőszak-monopólium egy állami kizárólagos jog, de itt nem arról van szó, hogy ezt bárki veszélyeztetné vagy bárki kétségbe vonná. Aki ezt tenné, az a büntetőjog és a Btk. egyéb szabályait megsértené.

Itt annyiról van szó, hogy egy külön tényállásban szeretnék a közrend fenntartásának még a látszatát is büntetni, tehát olyan tevékenységeket is, amelyek egyébként eddig nem voltak büntethetők. Még egy percet kérnék, elnök úr, és akkor szerintem le is tudom zárni. Köszönöm szépen. Ezt mindenképpen ki kellene venni. Nem jó, ha az emberek például kitesznek egy táblát a jövőben a lakókörnyezetükre, amire ráírják, hogy a bűnözőket a lakóközösség elkapja, és a rendőrség részére a törvény alapján átadja, akkor ezek alapján őket akár meg lehetne vádolni azzal, hogy ők bizony a közbiztonság látszatát próbálják kelteni, holott semmiféle büntetőjogi szabályt nem sértettek meg. Erre lehet azt mondani, hogy ilyen eljárások nem fognak indulni, de az eljárás lehetősége adott, és sajnos a diktatúra jellemzője az - és nem a demokráciának -, hogy olyan gumijogszabályokat hoznak, amelyek alapján még ha 99 százelékban nem is indítanak büntetőeljárásokat, de megtehetnék, mert a jogszabályok nem kellően körülhatároltak, és azokban az esetekben, amikor bármi más okból valaki a hatalommal szembemegy, akkor előveszik ezeket a gumijogszabályokat, és megbüntetik. Ez viszont nem a demokrácia, hanem a diktatúra része.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 212 2012.06.06. 2:01  63-416

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Schiffer képviselőtársamnak válaszolnék. Az, hogy valaki a Szent Koronát nem tartja nemzeti jelképnek, az ő szíve joga. Az egy másik dolog, hogyha nemzeti jelképeinket, így a Szent Koronát is, meggyalázza. Hát a kettőt válasszuk el egymástól. Nem kell mind a tízmillió embernek tisztelnie sem a magyar nemzeti jelképeket - persze jó lenne -, sőt a magyarokat akár utálhatják is ebben az országban, ezt is sokszor látjuk, a magyargyűlöletnek számtalan formája megjelenik a médiában is nap mint nap. Nem azt mondom, hogy ezzel együtt lehet élni, de úgy tűnik, hogy ezt szabadon meg lehet tenni. Viszont húzni kell egy olyan határt - és ez szerintem a nemzeti jelképeink védelme -, amire azt mondja a nemzet közössége, hogy eddig és ne tovább. Erről beszélünk, és nem másról.

Államtitkár úrnak a politikusbűnözéssel kapcsolatos fejtegetései kapcsán: köszönjük szépen a meglátást, esetleg ezt egy kapcsolódó módosítóval beterjesztheti, Orbán Viktor miniszterelnök úr például nagyon büszke lesz önre, hogy megtalálta ezt a kiskaput, és a jövőben a kormány tagjait is megbüntetné. De a viccet félretéve: ez egy olyan kezdeményezés, ami már előrelépést jelent a jelenlegi állapothoz képest. Természetesen be lehet venni ide a kormány tagjait is, de sok esetben egyébként sok olyan helyi polgármester, önkormányzati képviselő vagy akár országgyűlési képviselő által elkövetett cselekményről beszélünk, ami még nincs is annyira az események fókuszában, mint mondjuk, a kormányzati tevékenység. De azokban az esetekben, amikor ezek kiderülnek, akkor a közvélemény elvárja az erősebb és hathatósabb büntetőjogi beavatkozást, de természetesen ezt fontolóra vesszük, és ahogy mondtam, biztos a kormányzat is meg fogja köszönni önnek, ha ez is bekerül.

Köszönöm szépen, úgyhogy kérem, ezzel támogassák is a javaslatot. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 314 2012.06.11. 6:13  293-321

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, nem leszek hosszú. Eleve ez is a jogalkotásnak a mibenlétét támasztja alá, hogy bizottsági ülésen vettem részt, és nem tudtam ideérni a saját felszólalásomra; két helyen nem lehetek egyszerre, még a nemzeti együttműködés rendszerében sem, bár mindent megteszek.

De a viccet félretéve, a fő aggályunk, és én nem szeretnék belemenni oly mértékben a részletekbe, ahogyan azt Schiffer András tette, és elfogadom azt, amit ő mondott, és alapvetően támogatni is fogjuk ezt a javaslatot, de mégsem érezzük azt, hogy méltó ebben a formában ilyen vágóhíd és saláta jelleggel bedobálni, egyébként nagyrészt támogatható javaslatokat, és a másik fele, ami kimarad, az nem jön be, ha most esetleg módosítóként még valakinek eszébe jut, akkor bejön. Tehát ez az ötletelő, mindenféle háttérkidolgozást nélkülöző vagy legfeljebb a sürgős dolgokra koncentráló jogalkotás nem feltétlenül segíti elő azt, hogy Magyarországon az állampolgárok és a jogi személyek jogkövető magatartást tudjanak véghezvinni. Azt pedig végképp nem, hogy megfelelő, kiszámítható jogalkotást tudjon a parlament ebben a ciklusban - egyébként ez az előző ciklusokat is jellemezte - megtenni.

Ezért arra kérném Vas Imre képviselőtársamat, egyébként ezt a kormánynak is címezhetném, hogy ha ilyen igényük van, hogy bizonyos törvényeket módosítsunk, akkor legalább tegyék lehetővé, hogy a javaslatokat valahová eljuttassuk, hogy legyen ennek egy menete, egy menetrendje, egy mindenki által vagy legalábbis a képviselők által tudott folyamata, hogy mindenki hozzárakhassa azokat a jó szándékú javaslatait vagy vélhetően jó szándékú javaslatait, amelyek előremutatnak. Számos alkalommal sikerült a törvényjavaslatoknál beépíteni olyan ellenzéki javaslatokat, amelyek szerintem jobbá tették a jogrendszert, de ebben a formában úgy érezzük, valóban úgy érezhetjük, hogy amely ötlet nem a kormányzattól jön, az könnyen elveszhet, vagy arra nem veszik a fáradságot, hogy törvényjavaslatként benyújtásra vagy módosításra kerüljön. Önök viszont tudnak ötletelni, és ez még akkor is fájó, hogyha jót akarnak.

Tehát nem méltó ez a jogalkotás, és az pedig, azt kell mondjam, hogy a szocialisták jellemzi, hogy ők viszont, és bár itt Göndör képviselőtársam elismerte a hibáját, de úgy érezzük, hogy ők mindig csak a hibát keresik, és ilyen vörös szemmel próbálják megtalálni azokat a pontokat, amelyekbe beleköthetnek egy kormánypárti előterjesztésben. Nyilván itt ez az 5 százalékos hiba is ennek a folyománya.

Önök tényleg olyan vehemenciával tudnak állítani olyan dolgokat, amelyekről utólag kiderül, hogy azok nem egészen úgy vannak, hogy néha még önmagam is elbizonytalanodom, hogy én olvastam-e rosszul. Ilyenkor Szolzsenyicin jut az eszembe, amit a kommunistákról írt, de most tulajdonképpen nem ez a törvény tárgya, csak mindig meg tudnak lepni, bár azt hittem, hogy önökről azért már elég sokat hallhattunk az elmúlt jó pár évtizedben.

Még egy nagyon fontos pont. Örülünk neki, hogy a felszámolók esetében némileg átláthatóbbá válnak a dolgok, és itt gondolhatok erre, hogy ha legalább 5 százalékos részesedéssel bír valaki egy felszámolásban, akkor az legyen elérhető és átlátható, illetve itt a közvetett részesedésnél a 25 százalék, talán ezt is fontos lehet megemlíteni. Egyébként hozzáteszem, hogy ezen a téren az utóbbi időszakban, ami a felszámolásokat, csődeljárásokat illeti, azért voltak változások; akár itt a sorsolásos rendszerre is gondolhatunk, amikor a jogalkotók megpróbálják egyre inkább kizárni azt, hogy a bíróságokon vagy egyéb kézen-közön meghatározott felszámoló kapjon meg egy felszámolást például, és próbálják ezt a sorsolásos elemet belevenni, és ha el akarnak térni a kisorsolt felszámolótól, akkor ezt meg kell indokolni.

(21.30)

Ez is egy jó dolog, de azt azért látni kell, hogy az elmúlt húsz évben a felszámolásokkal és az egyébként állami cégek és sok esetben részben magáncégek eltüntetésével és a cégvagyonok kimentésével, kilopásával okozták ennek az országnak, azt kell mondjam egyébként, a legnagyobb kárt vagy az egyik legnagyobb kárt. Tehát ezzel talán jó lett volna, ha már felnyílt ez a téma, valamiféle, tudom, hogy ez pusztába kiáltott szó, legalább megteremteni annak a lehetőségét, hogy az elmúlt húsz év gyakorlatát vagy az elmúlt húsz év bűneit is egy kicsit ezen a területen feltárjuk, és valamiféle reparációt érjünk el. Tudom, hogy ez valószínűleg nem fog megvalósulni, mindezzel együtt támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot, de cserébe, ha kérhetünk ennyit Vas Imre képviselőtársamtól és a kormánytól, a jövőben adjanak lehetőséget arra, hogy ha például tudják előre, hogy egy bizonyos törvényt módosítani fognak, vagy ilyen kisebb vagy nagyobb rendszerhibákat szeretnének kiküszöbölni, akkor legalább egy e-mail cím vagy egy postacím erejéig adjanak meg egy elérhetőséget, ahová a javaslatokat el lehet juttatni. Ha ezt megteszi az ellenzék vagy bárki más, akkor még eldönthetik, hogy ezeket felhasználják, de higgyék el, hogy minket legalábbis - a Jobbik nevében beszélhetek - a jó szándék vezérel, amikor ezeket a javaslatokat megfogalmazzuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 318 2012.06.11. 2:05  293-321

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ön nagyon ügyesen fogalmazta meg ezt a felvetését, viszont itt nem csak erről a törvényjavaslatról beszéltünk, és nem arról, hogy egy egyéni képviselői indítvánnyal kapcsolatban annak egyébként feltétlenül - akár egy kormánypárti képviselő ad be egy indítványt - végig kellene futnia az Országgyűlés rendszerén, és például a kormányzatnak is azt támogatnia kell vagy a képviselőtársaknak. Itt a kormánytól várjuk el azt, hogy egyértelmű jogalkotási programja legyen, és a megalkotott törvényeket ne kelljen egyéni képviselői indítványokkal nagyon gyorsan, visszatérő jelleggel módosítgatni. Nem lehet elvárni azt, hogy a parlament honlapjára feldobált, most nem akarok erősebb szót vagy szavakat használni, de oda - hogy mondjam - naponta felkerülő hatalmas folyam vagy görgeteg, ami a javaslatokból érkezik, azt meg tudja ítélni egy képviselő, hogy melyik olyan, amelyhez részletesebb módon esetleg a kormány várja a javaslatokat, és melyik az, amit esetleg, érkezzen bár a saját frakcióból, de el fognak engedni, és csak egy lázálomnak tekintenek. Tehát ezt nem lehet elvárni.

Azt szeretnénk, ha a kormány és a parlament megfelelő jogalkotást végezne. Ez egyébként nemcsak az országgyűlési képviselőknek, hanem az állampolgároknak a legfontosabb, és azt szeretnénk, ha ezt kiszámítható módon tenné, és erre nem érzem megfelelő válasznak, ha Répássy államtitkár úr azt mondja, hogy momentán ez a javaslat mint egyéni indítvány fent volt a honlapon; a másik javaslatnál, amit meg önök szintén beterjesztettek a kormány szerkezetéről, ott pedig még három óra sem volt. Tehát itt lehet extrém példákat találni, de tudja ön is, hogy miről beszélek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 326 2012.06.11. 5:02  323-361

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottság részéről csak többségi álláspont bemutatására kerül sor, mert engem kért fel a bizottság. A bizottság nagy többséggel támogatta a kormányzat határozati javaslatát és a jelentést. Több érv is elhangzott ezt alátámasztandó. Az érvek közt szerepelt, amit itt az expozéban is hallhattunk, a bizottság úgy gondolta, hogy a vörös csillag itt Közép-Kelet-Európában nem azonosítható a munkásmozgalommal, oly mértékű volt a szenvedés és az emberáldozat, amit a kommunizmus itt végzett, és ezekben az országokban végzett, ahol ez valójában a gyakorlatban működött, hogy ez összehasonlíthatatlan azzal a kívülről való szemléletmóddal, amely a Nyugatot jellemzi ebben a kérdésben.

A bizottság úgy gondolta, Magyarországnak szemben kell mennie ezzel a döntéssel, és Magyarországnak nyilvánvalóvá kell tennie, hogy nem engedi, büntetőjogilag is üldözi a diktatúra jelképeinek a használóit, ugyanúgy, ahogyan Ausztria, Franciaország és Litvánia esetében is ez bevált gyakorlat. Felmerült véleményként, hogy azok a nyugat-európai vezetők, akik annak idején voltak fiatalok, amikor nálunk még a kommunizmus a fénykorát élte, jelen pillanatban egyfajta nosztalgiával tekintenek a munkásmozgalmakra, a kommunizmusra. Tehetik ezt, hiszen nem élték át fizikai valójában, és a bizottságban megfogalmazódtak olyan álláspontok, hogy nekik, akik ott kint, Nyugaton szemlélték az eseményeket, teljesen mást jelent, és nemcsak elfogadott, hanem pozitív színben tűnhet fel úgy a munkásmozgalom, mint a kommunizmus.

Elhangzott a bizottság ülésén, hogy Európában kettős mérce működik, mert a baloldal bűneit mindig relativizálják, a baloldal jelképeivel szemben megengedők, és fellépnek, akár olyan áron is, hogy egy országot arra kényszerítsenek, hogy igenis engedje, vagy büntetőjogilag ne üldözze, legalábbis a szólásszabadságra hivatkozva enyhébben ítélje meg ezeket a jelképeket, hozzátéve, hogy itt a munkásmozgalmi megközelítés csalóka lehet. A bizottságban elhangzott az is, hogy különböző sörmárkákra utalva bemutatni a képet elferdíti, és nem kellőképpen emeli ki Magyarországon a legalább 500 ezer áldozatot, amelyet a kommunizmus évtizedei alatt el kellett szenvednie ennek az országnak. Elhangzott az is, hogy ez mélyen sérti azoknak a honfitársainknak az érzékenységét, nem kevés honfitársunk érzékenységét, hiszen ha belegondolunk, akkor majdnem minden családba jut olyan ember, akit akár elhurcoltak, akár a háborúban vagy a kommunizmus egyéb bűnei miatt halálozott el, vagy egész életére rokkant lett, vagy pszichológiai és egyéb sérüléseket szenvedett el. Ezeknek az embereknek védelmet kell nyújtani, és nem engedhetjük meg azt, hogy a vörös csillag használatával az érzékenységüket bántsuk.

Oly sokszor hivatkoznak a jobboldali diktatúrákra, de valahogyan akik itt, Keleten élnek, vagy a volt kommunista tömbben élnek, ők tudják megérteni, hogy mit jelentett a kommunizmus. Ne a Nyugat mondja meg nekünk, hogy milyen módon álljunk ehhez a kérdéshez, és álságos, ahogyan ehhez viszonyulnak. A bizottság ezért meghatározó többséggel azon az állásponton volt, hogy a kormánynak ezt a határozati javaslatát támogatni lehet és támogatni kell, ezzel tudjuk, ahogyan említettem, azoknak az állampolgártársainknak a méltóságát megőrizni, akik vagy akiknek a családjuk oly sokat szenvedett a kommunizmus évtizedeiben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 344 2012.06.11. 15:10  323-361

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott itt az üggyel kapcsolatban, megpróbálok egy-két olyan aspektust is kiemelni, ami talán még újdonság lehet, illetve reagálni is az előttem szólókra.

Az nem volt egy nagy meglepetés, hogy az MSZP, a kommunizmus pártjának utódpártja ilyen vehemenciával fogja védeni, bár jogi érvek mögé bújtatva, a vörös csillag használatát. Nem hiszem, hogy ellenkező esetben ennyire vehemensek lennének. Ez önmagában nem lepett meg, és azt is tudtuk, hogy nem öreg, volt bolsevik arcokat fognak beküldeni, hanem az ifjú szocialistákat, akiknek már semmi közük a kommunizmushoz, ők már a demokrácia gyermekei, ők már Európa, a liberalizmus és a szabad elveknek a csodálatos tisztelői (Dr. Bárándy Gergely: Itt ültél eddig, Gábor? Hülyeségeket beszélsz!), és semmi közük nincsen az MSZMP-hez vagy az MSZP-hez, vagy a volt diktatúrához. Életkorukból kifolyólag nem is, de amikor beléptek egy olyan pártba, az MSZP-be, amely deklaráltan is az MSZMP utódpártja, akkor nyilván azt az eszmerendszert továbbviszik.

De nem szeretném elvinni a vitát, szeretnék a tényekre koncentrálni. Fontos azonban elmondani, hogy minden esetben, amikor az MSZP az európai elvekre vagy Európára tekint, segítséget kér, egyébként általában gyalázza saját hazáját, és mindent megtesz, hogy minden fórumon ellehetetlenítse és rosszat mondjon róla. Néha azért elfelejtenek egy-két dolgot, és úgy állítják be ezt a külpolitikai közeget, hogy azoknak a szemlélőknek, akik mondjuk - bár tudom, hogy ilyen késői órában nem nézik a televíziót, de nyilván értesülnek a sajtóból -, azt a látszatot keltik, hogy ezek pont ugyanolyan bírósági döntések, mint amit egy magyar bíróság meghoz, és pont annyira egyértelmű azoknak a végrehajtása, mint amit mondjuk, az emberek megszokhattak a saját peres ügyeikben. Ehhez hozzájárul, hogy önök még a példákon keresztül is azt próbálják sulykolni, hogy bizony-bizony, itt született egy döntés, amit egy az egyben végre kell hajtani, mert ha nem tesszük, akkor vége a világnak.

Az Európa Tanács által létrehozott Emberi Jogok Európai Bíróságáról beszélünk, ami nem az Európai Unió bírósága. Tehát ezt fontos leszögezni. Bár a Jobbikot nem lehet azzal vádolni, hogy mi az Európai Unió nagy barátai lennénk, mi az európai jogrendszerben elfoglalt helyének, Magyarország hierarchikus helyének a problematikusságát, a demokratikus deficitet, ami az Európai Unióban fennáll, többször szóvá tettük, de itt még erről sincs szó, hiszen az Európa Tanácsról beszélünk és annak a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságáról, amely hozott már sok döntést. A Fratanoló-ügy nem az első, tudjuk, hogy a Vajnai-ügy szintén a vörös csillag viselésére vonatkozott, de mindenesetre ezek a döntések mély felháborodást keltettek, azt kell mondanom, hogy nemcsak Magyarországon, hanem itt, az egész keleti blokkban, ha szabad így fogalmaznom. Mégpedig azért, ami itt már többször elhangzott, mert Nyugaton nem nagyon értik, nem nagyon tudhatják, hogy mit jelentett itt a kommunizmus, nem nagyon lehet rálátásuk, és maximum egyfajta értetlenkedéssel, rosszabb esetben nosztalgiával vagy szimpátiával tekintenek erre a korszakra. Nyilvánvalóan ott próbálják a kommunizmus bűneit egy kicsit más színben feltüntetni, a munkásmozgalomhoz kötni.

Itthon persze el lehet mondani a sörpéldát. Egyébként hozzáteszem, hogy én azt sem tartom jónak, és amikor ez megtörtént, akkor ez személyesen az én érzékenységemet is sértette, amikor különböző sörmárkák óriásplakáton megjelenítve, hatalmas vörös csillagokkal reklámozzák a saját logóikat. Szerintem erre is megoldást kell találni, mert ugyanúgy nem hiszem, hogy ha egy horogkeresztes sörrel ugyanez történne, akkor MSZP-s képviselőtársaim ugyanilyen liberálisan állnának hozzá, és azt mondanák, hogy ez egy indiai sörmárka, amit most hoztunk be, és ősi indiai jelképet tartalmaz, tehát hadd hirdessük óriásplakátokon. Nem hiszem, hogy ugyanezt a liberális hozzáállást tanúsítanák.

De visszatérve: ez a döntés nagyon furcsa, hogy ha már a döntésről beszélünk, és le van írva a jelentésben, hogy a magyar kormány kérte a bíróság nagykamarája elé terjesztését, tehát hogy próbált egyfajta jogorvoslattal élni, hogyha már a bírósági példánál maradtunk, mert a bíróságokon, rendes, normális bíróságokon illik jogorvoslatnak lennie, és ha a jelentésnek hinni lehet, márpedig nyilván így kellett hogy történjen, indokolás nélküli levélben visszakaptuk, hogy nem fogadják el a nagykamarához való fordulást. Tehát ez olyan lenne, ha a saját belső jogrendből való példát említenénk, mintha fellebbezne az állampolgár az őt ért sérelem ügyében, és akkor visszadobják, hogy márpedig nem. Nincs hivatkozás, nincs az, hogy miért, hajtsa végre ezt a döntést.

Ami viszont még érdekesebbé teszi az ügyet, és majd egy kicsit később fogok arra kitérni, hogy itt az ítélet végrehajtása esetén mi várhat ránk, de ahogy mondtam, nem szabad ezt az Európai Unióval sem összemosni.

(23.00)

A jelentésben szerepel, hogy annak idején hasonló ügyben, hasonló vörös csillagos ügyben, Vajnai Attila ügyében a Fővárosi Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás céljából az Európai Közösségek Bíróságához fordult, tehát megpróbált mindenben megfelelni a Fővárosi Bíróság, és úgy gondolta, hogy ki kell kérnie az Európai Közösségek Bíróságának a véleményét, hogy megfelelő döntést hozhasson. Tehát a Fővárosi Bíróság annak idején, még 2005-ben úgy gondolta, hogy mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződésekbe ütközik-e ez az ügy, illetve a fennálló jogszabályok. Hozzáteszem halkan, abban az esetben, ha abba ütközne, én akkor is amellett lennék, hogy óriási probléma lenne, ha az Európai Unió egyes tagországai számára azt előírná, hogy ilyen módon a régi történelmi sebeik és sérelmeik által és a diktatúrában eltöltött évtizedek után milyen jelképet tiltsanak büntetőjogi tényállással, vagy mit nem szabad büntetőjogi tényállással üldözniük. Ebben az esetben az Európai Unió ellen is nagyon keményen felemelnénk a szavunkat és kérnénk a szembemenetelt az ilyen döntéssel. De itt még erről sincs szó, hiszen úgy döntött ez a bíróság, az Európai Közösségek Bírósága, hogy semmilyen módon nem kapcsolódik a szerződések rendelkezéseinek hatálya alá ez az ügy, magyarul az Európai Unió joga alapján ez egyértelműen magyar belügynek tekinthető, és európai döntéshozó fórumoknak az alapszerződések alapján nincs hatásköre ebben az ügyben, amely tulajdonképpen teljes egészében hasonlatos a jelen tárgyalt üggyel.

Tehát az Európai Unió részéről nem lehetnek aggályok; hozzáteszem, hogy van elég demokratikus deficit a tisztelt Unióban, hogy ezt nem is tehetnék meg. Viszont akkor meg kell vizsgálnunk, hogy ha már ezt a kérdést tisztáztuk, hogy itt nem az Európai Unióról van szó, és nem az Európai Unió szankciórendszerével találkozhatunk szembe, ha netalántán az ítélet végrehajtását nem úgy tesszük meg, mint ahogy azt a szocialista képviselőtársaink elvárnák, de akkor mi is lehet ez a szankció? Ebben a jelentésben ez is le van írva, ugyanis a miniszteri bizottság az egyes tagállamok külügyminisztereiből állva napirenden tartja az ügy vizsgálatát, amennyiben nem végezzük el a megfelelő lépéseket, és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése és miniszteri bizottsága diplomáciai eszközöket vehet igénybe. Hát, azt kell mondjam, nagyon örülnék neki, ha eljutna idáig az ügy, és ezek a diplomáciai eszközök előkerülnének, és meg is mondom, hogy miért.

Ha odajutnánk végre, és ebben az esetben nem arról van szó, hogy elképesztően alacsony felkészültségű emberek az Európai Unióban vagy az Európai Parlamentben, ahogy azt láthattuk itt korábbi, Magyarországot ért támadásoknál, kígyót-békát kiabálhatnak olyan módon, hogy a hatályos törvényeket el sem olvasták, semmiféle fogalmuk vagy rálátásuk nincs; hozzáteszem, nem az lenne az a fórum, ahol meg kellene beszélni. Rólunk azért sok mindent lehet mondani, talán azt kevésbé, hogy a kormánnyal vagy a Fidesz-KDNP-vel ne lennénk kritikusak, ha úgy érezzük, hogy igazunk van, és nagyon keményen, a legszilárdabban ellenállunk akár azoknak a törekvéseknek, amelyekkel néha a törvényalkotás folyik, de nem hiszem, hogy az Európai Unió lenne az a színtér, ahol Magyarországot, a saját hazánkat becsmérelni kellene.

Viszont visszatérve az eredeti fonalhoz, nagyon várom, hogy megvédhessük ezt az álláspontot. A magyar diplomácia vélhetően elég kemény lesz, és meg tudja védeni az álláspontját, és ahogy mondtam, egy európai vita keretében, legyen az Európa Tanács vagy bármely más fórum vagy a miniszteri bizottság, hogy elmondhassuk, hogy ez miért van, és ezt az ügyet talán könnyebben megértik a Közép-Kelet-Európában, Kelet-Európában vagy a posztkommunista vagy a kommunista utódállamokban, hogy miről beszélünk. Egy vörös csillag, egy diktatúra nagyjából náluk is ugyanazt, ha nem még rosszabbat jelentett, és ebben az esetben nem hiszem, hogy Európa egységesen azt mondaná, hogy bizony akkor, amikor a csúnya magyarok nem akarnak végrehajtani egy olyan rendelkezést, hogy nekik hagyniuk kellene, hogy a vörös csillagot szabadon használhassák, mert tulajdonképpen hiába mondja Bárándy képviselőtársam, ez erre vonatkozik. Persze ki lehet találni, hogy hol és milyen körülmények között, de ha valaki úgy nyilatkozik egy tévének, hogy a hajtókáján rajta van a vörös csillag, ezt nyilván tudvalevőleg teszi, ezáltal felvállalja, és ezáltal egyébként a tévénézők nagy számában megbotránkozást és egyéb sérelmeket okoz, akkor igenis beletartozik ez a cselekmény abba a körbe, amit mi a kommunista diktatúra propagálásának tekintünk, és egyébként úgy gondolom, hogy ebben a térségben, a volt kommunista országok térségében ezt mindenki így gondolja.

Nem hiszem, hogy ha ez vita lenne vagy a miniszteri bizottságnál ez felmerülne, akkor ne tudnánk magunkat megvédeni. Annál is inkább, mert arról az Európai Unióról beszélünk, vagy akár az Európa Tanácsra is igaz, hogy nem minden esetben úgy járnak el, ahogy az elvárható lenne, ahol például ott a Beneš-dekrétumok léte, és a Beneš-dekrétumok elfogadásáért voltak, akik harcba mentek és győztek ebben a harcban, egy olyan szabályozás esetében, ahol a németeket, magyarokat kollektíve jogfosztottá nyilvánítják, kollektíve elüldözik a szülőhazájukból, a szülőföldjükről, és kollektíve megfosztják minden anyagiaktól. Tehát azt hiszem, ennek az Európai Uniónak egyrészt helyre kellene raknia néhány dolgot, az Európa Tanácsnak is helyre kellene raknia néhány dolgot. Ezek a fórumok és akár ezek az ügyek is lehetőséget teremthetnek arra, hogy megfelelő módon napirenden tartsunk bizonyos témákat. Ez ráadásul egy olyan téma, ami nemcsak a magyar ügyre vonatkozik, tehát könnyű hozzá szövetségeseket találni, de lehet látni, hogy ez nem egy olyan téma, amit ne értenének meg. Fel lehet hozni egyébként ezzel párhuzamosan a magyar ügyre vonatkozó kérdéseket is, és egyébként pedig ha történelmi példákat nézünk - és ez is elhangzott az alkotmányügyi bizottság ülésén egyébiránt -, Magyarország elég sokszor betartotta az úgymond szent, üdvös nyugati célokat, legyen az Népszövetség vagy wilsoni pontok, leépítettük a hadseregünket annak idején, mert azt mondták, hogy ez az üdvös, és majd jön Amerika, meg jönnek az angolok, jönnek a nyugatiak, és rendet teremtenek. El is vezetett ez az állapot Trianonig. Azt hiszem, az a mentalitás, amit akkor felvettünk, és egyébként azt kell látnom, hogy az akkori baloldal és a mostani baloldal nem sokat változott, mert körülbelül akik akkor a wilsoni pontok mindenekfölöttiségét hirdették, és amely politika elvezetett Trianonig, azt halljuk most itt a patkónak tőlem jobbra lévő, de egyébként a szocialista oldalán. Ezt meg kell gátolni. Ennek a minimum lépése az, amit a kormányzat az Országgyűlés elé terjesztett. Nagyon jól tette egyébként, hogy idehozta, mert így egy magasabb támogatottságot tud felmutatni, mintha önmaga kormányzati lépésként tette volna ezt. Nyilván Európa felé vagy az Európa Tanács felé vagy a miniszteri bizottság felé meghatározó és jelzésértékkel bírhat az, hogy nemcsak a Fidesz-KDNP fogja támogatni ezt a javaslatot, hanem támogatjuk mi is, és remélem, hogy az LMP is meggyőzhető ebben az irányban, és nem bújnak most is mindenféle álságos, szépnek mondható, de ebben a szituációban nem alkalmazható elvek mögé, mert itt, ebben az esetben, azt hiszem, egyértelműen ki kell állni a határozat mellett, és el kell mondani Európának, hogy mi Magyarország és a keleti blokk véleménye erről a kérdésről.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 348 2012.06.11. 2:06  323-361

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, ha oda felnéznek a falra, akkor egy csúnya fasiszta, náci, neonáci jelképet láthatnak, amelyet eleink az 1800-as években festettek oda. Nyilván váteszi képességgel látták előre, hogy mi fog történni. (Szabó Timea közbeszólása.)

Egyébként igen, figyeltem, hogy mit mondott a képviselőtársam, de az a gond, hogy egy Árpád-házi lobogóhoz képest a nyilas lobogó körülbelül úgy arányosítható, mint egy vörös csillaghoz egy vörös háromszög, tehát körülbelül ennyi a megfelelője a kettőnek. (Szabó Timea közbeszólása.) Se a sávok száma, se a heraldikája a két dolognak...; persze megértem én, hogy össze lehet mosni, de akkor az Amerikai Egyesült Államok zászlaját is szépen össze lehet mosni például Szálasival, tehát nyilván akkor Szálasi ihlette az Egyesült Államok zászlaját is. (Szabó Timea: Nyilván.) Tehát ez nem vezet sehova.

Lehet magyarázatot találni arra, hogy a vörös csillag használatát miért kell engedélyezni, és hogy ez miért a szólásszabadság körébe tartozik. Mi úgy gondoljuk, hogy nem tartozik oda. Nem tartozik oda, mert a szólás szabadsága addig terjed, ameddig a világtörténelem legkártékonyabb diktatúrája áldozatainak a jogát nem sérti; márpedig ebben az esetben sérti. Ebben az esetben nemcsak arról van szó, hogy ezt meg kell tenni az áldozatok emlékéért, hanem meg kell azért is tenni, mert a magyar joghatóságot egyébként minden esetben megpróbáljuk megvédelmezni.

Egyébként meg a nemzetközi jogot, kérem - tudom, hogy süket fülekre talál -, hogy ne keverjék össze a belső joggal. Egy belső jogi hierarchiát a nemzetközi jog szabályaival ne keverjenek össze, mert semmi köze nincsen hozzá. A kettőnek csak annyi köze van egymáshoz, hogy mind a kettőben a "jog" szerepel, de egyébként ne tévesszük meg azokat, akik esetleg, mondjuk, felvételről nézik ezt a vitát. A két dolgot, kérem, ne hozzuk párhuzamba, mert nem erről szól.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 187 2012.06.25. 2:35  178-196

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden reagálnék az előttem szólókra. Valóban technikai jellegű a módosítás, de ez rávilágít arra, hogy a törvényalkotás hogyan folyt az utóbbi időben. Bízunk benne, az, hogy a törvényeknek a jó része vagy az elmúlt időszakban nagyon sok törvény visszaküldésre került Áder János által, talán önöket is ráébreszti arra, hogy így, ebben a formában egyszerűen nem lehet törvényeket alkotni. Lehet ezt bagatellizálni, lehet azt mondani, hogy egy technikai jellegű visszaküldés tulajdonképpen nem is visszaküldés, értem én, hogy önöknek ez nagyon kínos, hogy egy olyan ember teszi ezt, akit önök közül választottak, és akit megvádoltak azzal, hogy pártpolitikus. De már azzal is, hogy technikai részleteket, a jogalkotásnak egy minimumát számon kéri önökön, ily mennyiségben dobja vissza a törvényeket. Lehet ezen felháborodni, kikérhetik ezt maguknak, de Áder Jánosra még így sem lehet azt mondani, hogy nem lenne fideszes. Ráadásul - s ebben egyetértek Schiffer képviselőtársammal - nagyon kíméletes önökkel Áder János, mert valóban csak az égbekiáltó szabálytalanságok esetén küldte vissza a törvényeket. Számos más lehetőség és számos más pont is lett volna, ha tartalmilag bele akart volna menni. Ő ezt ilyen mélységekben nyilván nem fogja megtenni. De már az a gyakorlat is jelzésértékű, hogy az utóbbi időben milyen mértékben tömték tele oda nem illő zárószavazás előtti módosító javaslatokkal a törvényeket. Bízunk benne, hogy a jövőben ez meg fog szűnni, és bízunk benne, hogy a köztársasági elnök úr a jövőben is vissza fogja küldeni azokat a törvényeket, amelyeket önök nem megfelelőképpen fogadnak el. Valóban, nem gondoljuk például, hogy akár a szerencsejáték szervezéséről szóló passzusoknak a járásoknál lenne a helye.

Természetesen megértjük, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyek sürgetőek, de azért lássák be, az, hogy megfelelő és alapos törvényhozásként működhessen az Országgyűlés, és azért, hogy a nemzeti együttműködés keretében ne csak a többségi Fidesz-KDNP, hanem az ellenzék is megfelelő módon kivegye ebből a részét, a minimális eljárási szabályokat be kell tartani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 203 2012.06.25. 2:10  196-208

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Figyelemmel hallgattam Papcsák képviselőtársamat. Hát ezt azért mi nem tartanánk a fékek és egyensúlyok rendszere (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Ellensúlyok!) fő kifejeződésének, hogy a kipontozott területeket ki tudják-e megfelelően tölteni, vagy észreveszik-e a minisztériumban vagy a törvény-előkészítés során. Tehát azt kell mondjam, ez tényleg az a szint, amit ha egy ötödikes diáknak odaadunk, akkor ő is ezt a hibát kiszúrta volna. Az, hogy ez így átment a rendszeren, és nem figyelnek arra, amit esetleg az ellenzék mond, és visszaküldi az önök köztársasági elnöke; egyébként én nagyon kíváncsi lennék azzal kapcsolatban, hogy például az előző köztársasági elnök úr visszaküldte volna-e ezt a hibát. Bele nem írhat, tehát a kipontozott területeket itt kell az Országgyűlésnek kitölteni, tehát nem tudjuk értelmezni.

Lehet efölött elsiklani, lehet ezt komikusra venni, hogy ez csak technikai dolog, a törvényalkotás már csak ilyen, de önök is érzik szerintem, hogy az, amit itt törvényhozási ámokfutásként csinálnak az utóbbi időkben, az ilyen eredményekre fog vezetni, és számtalan más hiba is, ami egyébként vagy később került vissza, vagy az utóbbi időben akár az előző köztársasági elnök alatt úgy került aláírásra, hogy utána rögtön módosítani kell akár már a hatálybalépés előtt, mind-mind ezt bizonyítja, és ha ezt észleli a köztársasági elnök, és ráfogni arra, hogy akkor a fékek és egyensúlyok működnek. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Ellensúlyok!) Valóban ez egy minimális, ez egy minimális, ez egy minimális... Jó, ellensúlyok, köszönöm szépen a kiegészítést.

Tehát ezt legalább ki kellett volna szúrni, és azt is mondhatnám Rogán frakcióvezető úrra reagálva, hogy lehet valóban, ha tudjuk előre, hogy Áder János legalább technikai módon ellátja a törvények és az alkotmány fölötti őrködést, és visszaküld ennyi törvényt, akkor lehet, hogy megfontoltuk volna az ő támogatását, de egyben biztos vagyok: akkor lehet, hogy a Fidesz- és KDNP-frakciók viszont nem támogatták volna az ő megválasztását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 198-200 2012.06.26. 8:21  195-236

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt most raktuk össze ezeket a pontokat, úgyhogy egy másodperc türelmet hadd kérjek. De hozzá is fogok.

A 3. ajánlási ponttal kezdeném, amelyet dr. Gyüre Csaba képviselőtársam terjesztett be. Ez a módosító javaslat arra irányul, hogy a megfogalmazott 3 millió forint helyett 1,5 millió forintban határozzuk meg azt az összeget, amely a felülvizsgálatot lehetővé teszi vagyonjogi ügyekben.

Az a fő indokolása a kormányzatnak, hogy indokolt azt az összeghatárt, ami jelenleg is a törvényekben szerepel, ami 1 millió forint, felemelni vagyonjogi ügyekben 3 millió forintra, hiszen ebben az esetben kevesebb és nagyobb horderejű ügyek kerülhetnek felülvizsgálatra. Ezzel mi ebben a formában nem tudunk egyetérteni, mármint a mértékével, lévén, hogy a 3 millió forintot túl magasnak érezzük. Abban egyetértünk, hogy szükséges valamiféle emelés, ha szabad csúnyán fogalmaznom, az infláció és az inflálódás miatt érthető, hogy emelkedik ez az összeg, de a 3 millió forint nem tart lépést, nem tart ütemet azzal az eredeti törvényalkotói szándékkal, illetve azzal a jogi környezettel, amit az 1 millió forintos pertárgyérték meghatározott.

(18.50)

Miért lehet fontos ez? Manapság 3 millió forint a magyar viszonyok között nagyon komoly összegnek számít az állampolgárok szemszögéből, de még az 1, illetve 1,5 millió forint is egy bérből és fizetésből élő embernek komoly összeg, ezért ez indokolttá teheti ennek a felülvizsgálatát. Úgy gondoljuk, hogy ebben az esetben a perek jó része ki lenne zárva, de az indokolásban szerepel is, az a cél, hogy minél kevesebb ügy kerüljön felülvizsgálatra, így tehermentesítve a bíróságokat, amelyeknél kapacitások szabadulnának fel, aminek következtében több idejük és kapacitásuk lenne a különböző első- és másodfokú ügyekre. Ez természetesen igaz lehet, bár ennek a közvetlen bizonyítottságát nem látjuk.

Egyébként hozzáteszem - ez a részletes vita több pontjához is elmondható, és gondolom nem én leszek az egyetlen, aki elmondja -, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén nagyon komoly és hosszú anyagokat kaptunk, amelyek bizottsági módosító javaslatként kerültek előterjesztésre, de ezek a kormányzattól származnak, ami önmagában még nem is lenne baj, de emiatt most tulajdonképpen egy általános vitát is le kell folytatnunk, hiszen ezek az anyagok bár módosító javaslatként kerültek be elénk a bizottságban, és azóta sikerült áttanulmányozni őket, egyébként sok jó javaslat is van köztük, és ha odakerülünk, akkor el fogom mondani, viszont ez már megint nem száz százalékban az a törvényalkotás, amit elvárnánk a kormányzattól, lévén hogy ezekről az általános vitában sokkal jobb lett volna szólni, és nemcsak kapcsolódó módosítókkal lehetne ezekhez hozzászólni, hanem sima módosító javaslatokkal is. Jobb lett volna, ha a törvény által előírt egyeztetéseket megfelelően lefolytatták volna.

Hozzáteszem, hogy Handó Tünde megjelent a bizottság ülésén, ami egy előremutató gyakorlat, és annak ellenére nagyon örültünk neki, hogy ezek módosító javaslatként kerültek benyújtásra. Reméljük, a jövőben is gyakorlat lesz, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnök asszonya megjelenik és tud válaszolni a kérdéseinkre, illetve előterjeszti a bíróságot érintő javaslatokat.

Gaudi képviselőtársam javaslata a felülvizsgálat kérdéskörében a 6. pontban egy nagyon apró, de mégiscsak fontosnak tűnő módosítást vezetne be, nevezetesen, hogy a tervezett 3 millió forint - még akkor se, ha 1 millió forintra kerül csökkentésre - ne vonatkozzon a személyhez fűződő jogok megsértéséből adódó kártérítésre. Ez azért lehet fontos, mert a személyhez fűződő jogok megsértése és az ebből fakadó kárigény nehezen forintosítható érték, és ebben az esetben a jogvédelem megkövetelné azt, hogy ezt kivegyük ebből a körből, és a felülvizsgálatot megengedjük, annak ellenére, hogy első és másodfokon esetleg alacsonyabb pertárgyértéket állapítottak meg a per alakulásához képest.

A 10. pontban Gyüre Csaba képviselőtársam nyújtott be módosító javaslatot, amely szintén arra vonatkozik - és ezért fontos lehet az állampolgárok szempontjából is -, hogy ne kerüljön bele a törvénybe az a passzus, amely esetében kizárt lenne felülvizsgálat adóhatóságnál fennálló bírságot kiszabó és kisajátítási ügyekkel kapcsolatban, ha a fizetési kötelezettség az 1 millió forintot - itt tehát az 1 millió forintos határ kerül meghatározásra - nem haladná meg. Mi nem ennek az 1 millió forintnak a csökkentésére teszünk javaslatot, hanem az egész passzust vennénk ki. Magyarul, ez azt jelentené, hogy olyan esetekben, ahol kisajátításról vagy adóhatósági megállapításról van szó, a felülvizsgálat lehetősége legyen meg, a felülvizsgálat álljon fenn, lévén, hogy itt olyan jogviszonyokról beszélünk, ahol ez indokolt lehet, indokoltabb, mint egyéb ügyekben, amikor magánszemélyek egymással pereskednek.

Összegezve: ehhez a részhez a módosító javaslatok - mert közben rápillantottam, itt az 1-13. pontoknál tartunk - ennyiben foglalhatók össze. Illetve egy apró méltatás annak, amit de facto az alkotmányügyi bizottság nyújtott be, de a bírósági szervezet... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Letelt az időm?

ELNÖK: Igen. (Dr. Staudt Gábor: Hat percem van?) Vitaszakaszonként hat perc. (Dr. Staudt Gábor: Akkor bocsánat, majd újra nyomok gombot.) De folytassa, most már fejezze be ezt a gondolatot.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Nagyon gyorsan befejezem. Tehát az, hogy a jövőben a keresetlevél-idézés kibocsátása nélkül történő elutasításnál egyértelművé teszi a törvény, hogy a mellékleteket nem kell újra becsatolni, ez egy pozitív, előremutató joggyakorlatot feltételez, és az állampolgároknak megkönnyítheti az életét.

Nem élnék vissza tovább az idővel, és megköszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 206 2012.06.26. 6:09  195-236

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon nehéz tartani a tempót, ha Schiffer képviselőtársammal szólunk hozzá, de nem baj, azért megpróbáljuk, hozzátéve, ha már így reagálhatok Schiffer képviselőtársamra, azért mi úgy gondoljuk, nem minden esetben elvetendő, ha a pertárgyértékhez kötjük az ügyek bizonyos szűrését. Természetesen ebben lehet egy szakmai vita, de abban nincs köztünk vita, hogy a 3 millió forint mindenképpen magas. Azzal is egyetértek, hogy bizonyos esetekben egy alacsonyabb összeg is kiteheti valakinek a vagyonát, a vagyonában meghatározó elemekkel bírhat, de azért azt is meg kellene gátolni, hogy az úgynevezett tyúkperek garmadája induljon. Persze, azt megértem, erre lehet más módszer is, viszont a pertárgy értéke is azért egy bizonyos szűrő lehet, legalábbis mi ezt nem tartjuk ördögtől valónak.

A 14. pontban, amelyet formálisan az alkotmányügyi bizottság nyújtott be, ott viszont arról van szó, hogy általános szabályként az eddigi 10 millió forintról 30 millió forintra nőne az az érték, amely a bíróságok hatáskörét meghatározza, hiszen efölött számítana a törvényszék hatáskörébe esőnek. Ezt szintén nagyon magasnak érezzük. Nem tudom, ez milyen hatással lesz az ügyekre, vagy a helyi bíróságok megfelelően felkészültek-e arra, hogy nagyobb és komolyabb ügyeket tárgyaljanak. Tulajdonképpen egy átlagos ügyvédi praxisban, most leszámítva akár a jól menő nemzetközi irodákat vagy az olyan megbízási szerződéseket, amelyeket esetleg állami cégektől vagy önkormányzati cégektől kapnak kivételezett ügyvédek, de egy átlag ügyvédi praxisban, ha a magyar átlagot nézzük, akkor még a 10 millió forint környéki perek is ritkák, nemhogy a 30 millió forintos határ. Tehát azt hiszem, ezt jobban ki kellett volna munkálni, vagy legalábbis egy általános vita keretében és nem egy módosító javaslatként kellett volna ide becsempészni, de természetesen lehet, hogy ez is a Tiborc panasza.

Ami viszont előremutató, és szintén egy effektív általános vitaként kell róla beszélni itt a részletes vitánál, az a 18. és legfőképpen a 21. ajánlási pontban meghatározott egyfajta újdonsága az igazságszolgáltatásnak. Itt nem beszélünk másról, mint amit egyébként Handó Tünde a bizottság előtt is elmondott a bírósági közvetítés bevezetéséről. Ez egy olyan új forma lehet, amikor a bíróságok részt vesznek egy közvetítő eljárás keretében, megpróbálnak hozzájárulni ahhoz, hogy az ügyek minél nagyobb százalékban békés úton oldódjanak meg. Ez a kezdeményezés egyébként maximálisan támogatható. Most a gyakorlatban nagyon kíváncsiak leszünk arra, hogy ez hogyan fog érvényesülni.

Elhangzott az is egyébként az alkotmányügyi bizottság ülésén az elnök asszonytól, hogy ez alkalmas lehet arra is, hogy a most nyugdíjba menő bírók esetében őket tovább lehetne foglalkoztatni, az egy másik kérdés, hogy a státusuk szempontjából bírósági titkárként. Ez nem feltétlenül tökéletes megoldás abban a tekintetben, hogy aki hosszú évtizedeken keresztül mindig bíró volt, lehet, hogy már a státus szempontjából is nehezebben viseli, ha titkárként kell tovább dolgoznia. Lehet, hogy erre egy másik megoldást kellett volna találni, de a bírósági közvetítő intézményének a felállítása lehet egy előremutató példa, és ebben a tekintetben véleményem szerint mindenképpen támogatandó, hozzátéve, amit az előbb is elmondtam, hogy nagyon jó lett volna ezt a témát részletesebben is kibeszélni, esetleg a részletszabályokba is belemenni, arról nem is beszélve, hogy ez is az Országos Bírósági Hivatal alá rendelődik, hiszen az Országos Bírósági Hivatal határozza meg a szakmai képzést, a szakmai képesítéseket, és a felügyeletet gyakorolja. Meglátjuk, ez milyen irányban fog elmozdulni, de mindenképpen az a tapasztalat, hogy az emberek a legtöbb esetben hajlanak arra, hogy egy meghatározó közvetítő eljárásban kibeszélhessék a problémáikat. Egyébként, ha ezt olyan rutinos emberek előtt tehetik, akik mondjuk, korábban bírók voltak, akkor szerintem ennek lehet egy nagyon pozitív hozadéka.

A 33. ajánlási pont még idetartozik az általam kapott papír alapján, a Magyar Igazságügyi Akadémiáról szól. Ez szintén egy olyan téma, amit nehéz úgy megítélni, ha az általános indokolásban, a módosító javaslat indokolásában elolvassuk, azért nem száz százalékban kielégítő. Ez is egy olyan rendszer, amelyhez, úgy gondolom, óvatosan vagy kellő körültekintéssel kellene hozzányúlni, ezért azt is el kell mondani, hogy ez is az Országos Bírósági Hivatal szervezetén belül fog működni, ami önmagában még nem lenne probléma, de azért itt is szerettük volna látni a garanciális szabályokat és ennek a körülbástyázását.

Köszönöm szépen, azt hiszem, a hat perc le is járt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 210 2012.06.26. 2:01  195-236

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Egyetértek Schiffer képviselőtársammal, de azt kell mondjam, hogy jelen pillanatban, amikor a büntetőjog területén is problémákkal küszködik az igazságszolgáltatás, és ott is egy drasztikus megemelése volt látható a bűncselekményi értéknek, akkor én úgy gondolom, hogy egyébként az emberek mindennapjait megkeserítő tényezők leginkább a bűncselekmények, illetve a bűncselekmények számának elharapózása és az erre a nem megfelelően és nem megfelelő gyorsasággal vagy az igazságszolgáltatásnak nem megfelelő gyorsasággal adott válasz. Abban az esetben még inkább igaz az, hogy a csip-csup ügyek miatt gyakran a rendőrség ki sem jön, vagy ha kijön, akkor feljelentésre sem nagyon buzdítja az állampolgárokat, merthogy teljesen mindegy, úgysem tudnak érdemben foglalkozni vele. Ez az, ami igazából felháborító és vérlázító, és leginkább ezen kellene változtatni.

Abban az esetben, ha egymás mellé rendelt jogalanyok polgári ügyéről beszélünk, az is egy nagyon fontos dolog, és egyet tudok érteni azzal, hogy nem szabad az államnak per és per között különbséget tennie, de mégis úgy gondolom, hogy első körben - amit egyébként mi a büntető törvénykönyvnél és a büntető jogszabályoknál meg is fogalmaztunk - ott kell az államnak a könyörtelen szigorát megmutatni, és bármilyen alacsony összeghatárnál hatékonyan fellépni. A polgári ügyeknél én ezt már egy nagyon utópisztikusnak tartom, vagy nagyon örülnék, ha a társadalmat már csak ezek a problémák aggasztanák, és reméljük, hogy eljön az az idő, amikor már csak ezzel lehet foglalkozni. De azért ne felejtsük el, hogy itt a polgári jogról beszélünk, és természetesen minden per annak az adott személynek az egyedi és legfontosabb ügye, amiben éppen benne van.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 214 2012.06.26. 0:59  195-236

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Lezárva a parttalan vitát, mert azt hiszem, hogy ez nem vezet sehova, valószínűleg az maradt meg bennem tüskeként, amikor Schiffer képviselőtársam úgy kezdte, hogy valódi radikális változásként az LMP meghatározta, benyújtotta a módosító javaslatait. Úgy gondolom, hogy szembesítettem Schiffer képviselő urat, vagy próbáltam - ezek szerint nem sikerült célt érnem - azzal, hogy pont a büntetőjog területén egyébként az LMP mindig azzal kárhoztatja a Jobbikot, hogy mi túlságosan a drákói szigor vagy a büntetések emelése és az értékhatárok csökkentése mellett vagyunk, miközben az LMP-nek más a hozzáállása a büntetőjoghoz. Ezzel próbáltam képviselőtársamat szembesíteni, hogy ebben az esetben viszont akkor ne állítsuk be úgy az LMP-t, mint aki a radikális változás és az egyéb jogterületeken is a kemény megoldások híve.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 218 2012.06.26. 6:00  195-236

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! No, ez az, amiben egyáltalán nem tudok és nem is akarok Schiffer képviselőtársammal vitatkozni. Az a probléma, hogy ha a szentek országa lennénk, még el tudnánk hinni bármit. El tudnánk hinni, hogy ezek a beruházások a nemzet előremenetelét és a nemzetgazdaság építését célozzák meg és természetesen ezt szolgálják, de sajnos nem ezt látjuk.

Sajnos nem ezt látjuk. Hiába hozunk új közbeszerzési törvényt, hiába próbáljuk körbebástyázni megfelelő jogszabályokkal. Ahogy régen mondták, hogy foci az, amit kétszer tizenegy ember játszik, és mindig a németek nyernek, itt valahogy a közbeszerzés meg olyan, hogy akárhányan indulnak, csak Fidesz közeli vállalkozás nyerhet. Ami még fájóbb ennél, hogy ezt nem is nagyon titkolják. Eljutottunk, vagy lassan eljutnak önök - és ez egy fontos és elgondolkodtató szempont lehet - oda, ahova az MSZP-nek sikerült, hogy nem is leplezik azt, hogy mondjuk, a Közgép hány közbeszerzést nyert, esetleg úgy, hogy nem is a legjobb ajánlatot adta; esetleg úgy, hogy a többi versenytársat kizárták.

Higgyék el, az emberek ezt helyben és országosan is látják, és nem azért, mert a gonosz összeesküvő ellenzék valamiféle nemzetárulás és a nemzeti összefogás ellen egységet alkotva felszólal az oligarchák ellen, hanem az emberek a saját bőrükön is tapasztalják ennek az eredményét és ennek a hatását.

(19.30)

És ebbe a sorba csatlakozik minden olyan beruházás, amelyek egyenlőbbek a többinél, és a kormány döntésén múlik, hogy mit tekintünk nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak. Ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy az elmúlt két év is bebizonyította, hogy ezek bizony nincsenek nemcsak hogy 100 százalék fedésben, hanem minimális fedésben vannak a valódi nemzetgazdasági célokkal.

Ez valóban - itt a 30. ajánlási ponthoz hozzászólva - abszurd, és erre az államtitkár úr válaszát is próbáljuk majd megvárni, hogy mire a háromnapos határidő, és mire a kizárólag elektronikus úton való benyújtás. Ez mindenre jó lesz, csak arra nem, hogy egyrészt a helyi közösségek, illetve bárki, aki úgy érzi, hogy ő nem a kormány által diktált nemzeti együttműködés rendszerébe tartozik, és azt a beruházást nem feltétlenül tekinti nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek vagy legfeljebb Fidesz-gazdasági szempontból tartja kiemeltnek, akkor nem tud megfelelő jogorvoslattal élni, mert valljuk be, a három nap és az elektronikus beadás tulajdonképpen ezt jelenti.

Azt kell mondjam, hogy külön-külön is egy elég furcsa kizáró elegyet alkotnának, hiszen a három nap, mondjuk, még felkészült szakembereknek se feltétlenül elég, hogy egy bonyolult ügyet áttekintsenek, és jogorvoslattal éljenek. Tehát tulajdonképpen a politikai tényezők is ki vannak ebből zárva, mert egyszerűen nyomon követhetetlenek azok a folyamatok, vagy nehezebben nyomon követhetőek azok a folyamatok ellenzékből, amelyeket a kormányzat megvalósít a háttérben. Ennyit a három napról.

Ráadásul az elektronikus benyújtás esetében meg egy állampolgár, akit ez érint, azt se tudja, hogy milyen módon tudja ezt megtenni ahhoz képest, hogy ő eddig esetleg más módon is felszólalhatott ez ellen, vagy a keresetlevelet eljuttathatta a hatósághoz. Tehát nem értjük az indokát, illetve értjük az indokát, tehát értjük egymást, csak azt kell mondjam, hogy ez fájó, hogy ilyen formában kell ide becsempészni.

Egyébként a 31. ajánlási pontnál szintén olyan hatáskörökkel szeretnék önök a kiemelt jelentőségű ügyek koordinációjára felruházni a kormánymegbízottakat, amelyek, azt hiszem, elég érdekesek, hiszen valaki egy feladat- és hatáskörben jár el, amit önök meghatároznak, de ha ezen túl kell nyúlnia, akkor kap egy felhatalmazást is ugyanezen törvényhely alapján, hogy ha esetleg mégis így adódik, akkor nyugodtan megtegye az ezen túli lépéseket is. Akkor tulajdonképpen ez egy haszontalan vagy egy olyan fő szabály, amit nyugodtan mindig át lehet lépni, tehát tulajdonképpen az égvilágon semmi értelme nincs.

Tehát zárszóként azt higgyék el, hogy bár tudom, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, de itt még ezen törvényjavaslatok alapján a jó szándékot se nagyon tudjuk feltételezni.

Az meg szintén elmondható a 31. ajánlási ponthoz is, hogy nem hiszem, hogy ezt az alkotmányügyi bizottságnak kellett volna beterjesztenie, vagy pontosabban: ha valóban az alkotmányügyi bizottság terjesztette volna be, akkor megérteném, de tudjuk, hogy az elkapkodott törvényalkotási folyamat kapcsán már csak az alkotmányügyi bizottság módosító javaslataként kerülhetett ez benyújtásra. Tehát legalább azt a fáradtságot vegyék, hogy átgondolják előre, hogy mit akarnak, akár a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyeket hogyan akarják újra átfogóan megerőszakolni, és akkor legfeljebb az általános vitában is átfogóan beszélhetünk erről, de így ez még eljárásjogilag is egy kicsit méltatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 224 2012.06.26. 1:55  195-236

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Örülünk, hogy legalább elértük, hogy a hatályos törvényt megnézze, államtitkár úr. Viszont azt nem állítottuk, hogy eddig jó volt a szabályozás. Viszont ez rávilágított arra - és itt a 30. pont kapcsán lehetett erről a diszfunkcióról beszélni, nyilván, mert ez nyitotta meg, és egyébként levezető elnök úr joggal mondta volna, hogy eltérünk a tárgytól, ha nem ehhez szóltunk volna hozzá -, hogy a hatályos törvény, amit ön idézett, rossz. És akkor jó irányba kellene megváltoztatni, nem arra hivatkozni, hogy rossz törvényt védünk azáltal, hogy az esetleg most is rossz. (Dr. Répássy Róbert: És az oligarcházás?)

Az oligarcházás tökéletesen önökre illik, mert amíg például a közbeszerzéseket nagyon érdekes módon mindig Fidesz közeli cégek nyerik, illetve ahogy a földpályázatokon is nagy többségben nem helyi vállalkozók, hanem Fidesz közeli vállalkozók és esetleg mezőgazdasággal nem is foglalkozó termelők vagy műkörmösök és egyéb pályázók nyerik, addig azt hiszem, ül a dolog. Önök akkor lennének hitelesek, ha az egész passzust, tehát a nemzetgazdaság szempontból kiemelt beruházásokat kivennék, vagy ezt a törvényt helyeznék hatályon kívül. Akkor tökéletesen elhinném, hogy igaza van, de így, ebben az esetben a hatályosra hivatkozni... Schiffer képviselőtársam, még ha lehet, hogy nem is a legjobb módon, de megpróbálta korrigálni azt, ami a hatályos törvényben nem jó. Ehhez képest önöknek nem azzal kellene védekezni, hogy ez most is így van benne, hanem esetleg egy kapcsolódó módosítót benyújtani, hogy valóban a hatályos törvény is megfelelő legyen.

Tehát azt hiszem - bár értem és örülünk neki, hogy sikerült államtitkár urat felszólalásra biztatni -, ez kevés volt nekünk, úgyhogy ne haragudjon, de ezzel nem érjük be.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 232 2012.06.26. 1:23  195-236

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, államtitkár úr. Akkor minden más, amit mondtunk, helyénvaló. Ennek nagyon örülünk, ha csak ennyi volt az apró félreértés.

Egyébként gyakrabban is nyomhatna kétpercest, mert öröm önnel vitatkozni. Tehát valóban, ez az érdemi vita, amikor egymást rádöbbentjük arra, hogy már esetleg olyan dolgok, amikor mi megvádoljuk önöket fondorlatos behozással, azok esetleg már a jogrendszerben benne vannak, és fondorlatos módon esetleg már úgy benne vannak, hogy ezt már alkalmazták is.

De viszont a 31. ajánlási pontnál szintén a kiemelt jelentőségű ügy koordinációja és erre a kormánymegbízott szerepe és hatásköre újdonság, tehát azt nem mondhatja, államtitkár úr, hogy nem változnak ezek a szabályok. Lehet, hogy éppen az az egy pont, amit ön mondott, az abban a tekintetben volt így, de hogyha ezt tudták, és ennyire tisztában voltak vele, hogy 2009 óta így van, akkor viszont a bűnük ebben a tekintetben még nagyobb, hogy alkalmazzák, és nem tesznek semmit a kivétellel.

De le szeretném zárni a vitát, és örülök, hogy érdemben bekapcsolódott a vitába, és remélem, a következő szakaszoknál is számíthatunk az államtitkár úr építő hozzászólásaira. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 101 2012.06.28. 10:03  1-336

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hogyha a költségvetésről beszélünk, akkor elsősorban meg kell határozni azt a célt, amit elvárunk ettől a költségvetéstől, hiszen nem mindegy, hogy milyen szemüvegen át szemléljük, milyen értékrend szerint ítéljük meg azt az anyagot, ami előttünk fekszik.

(11.50)

Ha az IMF-nek és az Európai Uniónak való megfelelés a cél, és az a cél, hogy az a pénzszivattyú, ami több mint húsz éve működik, továbbra is háborítatlanul működhessen, akkor ennek a célnak maradéktalanul megfelel a költségvetés, tehát ezt a célt kipipálhatjuk.

De engedtessék meg, hogy mi egy kicsit más szempontrendszert is behozzunk, és elvonatkoztassunk attól, hogy itt nemcsak a hiánycél és az államadósság azok a fetisizált szent tehenek, amihez mérni kell egy nemzetnek egy erejét, és amit ki lehet tűzni a mellkasunkra. Ettől a két céltól még sokan halhatnak éhen az országban, és demográfiailag is elfogyhatunk.

Tehát a kritikai szempontnak - és csak ezt vagyunk hajlandóak mi, jobbikosok elfogadni - a nemzeti érdekek védelmének kell lennie, és itt elsősorban, ahogy mondtam, a demográfiai adatok és a közjó szolgálata az, amitől nem tudunk eltekinteni; az, hogy az embereknek jobb lesz-e, az, hogy elindulunk-e felfelé azon az úton, ahol nemcsak hogy stagnáltunk az utóbbi időben, hanem sajnos a legújabb gazdasági adatok visszaesést, csökkenést tartalmaznak, és ezek előrevetítik a még baljósabb jövőt.

De nem szabad megkerülni, ha az általános vitáról beszélünk, egy másik fontos szempontot sem, és ez is a legalább húsz év felelősségére vezet vissza. Senki nem feszegeti azt a kérdést, és választ soha nem kaptunk arra, hogy hogyan lehet az - amikor megszorításokról beszélünk, akárkit is érintsen ez a megszorítás -, hogy itt az elmúlt húsz év alatt a nemzetet megfosztották javaitól, a nemzeti vagyontól, és az államadósság majdnem a tízszeresére nőtt. Ez hogy lehet? Hova tűnt ez a pénz? És azt se mondja senki, hogy a magyar emberek többet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek, mert ez hazugság, ez nem igaz. Tehát hová tűntek ezek a vagyonok? Hová tűntek ezek a pénzek? Erre kellene már bármilyen kormánynak választ adnia, mert nem igaz, hogy ez az emberek javának szolgálása végett lett elköltve.

Láthatatlan kezek elszívják a magyarok jövedelmét, a magyarok életterét, energiáit, meggátolják a jövendőbeli magzatok megszületését, és erre akár egy jó példa lehet a devizahitelek kezelése is. El fogom mondani mindjárt, hogy ez miért költségvetési kérdés. Önök azt mondták, hogy tettek valamit, hatékonyan felléptek ezzel a problémával szemben, de valójában csak maszatoltak, hiszen nem voltak képesek addig eljutni, hogy ezek a szerződések semmisek voltak. Ez lett volna a valódi gazdasági és egyébként, hát még azt se mondom, hogy jogi szabadságharc, csak a hatályos törvények betartatása.

Ehelyett elfogadták a bankrendszer játékszabályait, mindenféle félmegoldásokkal próbálkoztak, és egyébként ez nemcsak oda vezetett, hogy sokan tönkrementek, hanem akik tudják fizetni ezeket a devizahiteleket, ők is más egyéb költekezéseiktől veszik el, és ezért nem vezetett eredményre a Matolcsy-rendszernek az a vágya vagy az az elképzelése, hogy itt a megmaradó jövedelmek majd felpörgetik a gazdaságot. Nem voltak megmaradó jövedelmek; akik még tudják fizetni ezeket a hiteleket, azok is nagyon nagy bajban vannak, és visszafogták a fogyasztásukat. Tehát nem tudtunk kitörni ebből a csapdából, és az árfolyamgát is csak részleges megoldás, hiszen a bankok zsebét tömi azzal a résszel is, amit az állam hozzátesz. A valódi megoldás az lett volna, ha a semmisséget kimondják.

Nagy problémája a költségvetésnek a koncepciómentesség. Nem lehet úgy költségvetést tervezni - és ez jogi, gazdasági szakmai kérdés -, hogy tulajdonképpen a 2011. évnek a végső számait se látjuk pontosan. A 2012-es évben még benne vagyunk, tulajdonképpen öt hónap telt el, ezek is tervek, tehát két tervet kell egymáshoz hasonlítani, ami elég érdekes és labilis végeredményre vezethet.

A kormányzati teendők fő szempontja - ahogy mondtam - a növekedés beindítása lenne, ami a munkahelyeken keresztül vezet. A 109. oldalon, a törvénytervezet általános indokolásában találunk ugyan olyat, hogy a kormány munkaerő-bővítésen alapuló és növekedésorientált strukturális reformokat hajtott végre, de azt nem írják oda, hogy melyik kormány, mert én azt nem vettem észre, hogy Magyarország kormánya ezt megtette volna, vagy legalábbis az eredményét sajnos nem látjuk. De ha azt mondanák, hogy ez a válság miatt van, akkor hadd idézzek egy számot: az elmúlt húsz évben, ha megnézzük - és 2007-ig való számokat fogok idézni -, akkor a magyar gazdaság évi növekedése nem érte el a 1,5 százalékot, miközben a világátlag 5 százalék fölött volt. Akkor ki ezért a felelős? Nem a folyamatos, abszolút hozzá nem értő magyar kormányok, egyébként teljesen függetlenül attól, hogy ki kormányzott itt '90 óta? Azért a 1,5 százalék az 5 százalékhoz hasonlítva durva különbség, és megmutatja azt, hogy hogyan lettünk élmezőnyből sereghajtók még a térségben is.

Egy-két konkrét dologra rátérve. Nagyon nehezen összehasonlíthatóak a tavalyi számok; ez a költségvetésnek egyébként egy nagy problémája, hogy a mellékletek nem tartalmazzák azt, hogy tavalyi, a 2011-es vagy a 2012-es évben milyen bázisszámokhoz lehet az ideit hasonlítani. Például annak egyébként örülünk, hogy a bíróságok több pénzt kapnak - tehát hogy ne csak mindig kritizáljunk, egy-két pozitív dolog is álljon itt -, ennek nagyon örülünk, és reméljük, hogy ez az igazságszolgáltatás rendszerét is gyorsabbá és hatékonyabbá teszi.

Ami viszont problematikus - és ezt a rendvédelemnél mindenképpen el kell mondani -, az az, hogy a rendőrség még így se kap, bár több pénzt kap, de nem kap elég pénzt. Úgy látjuk, hogy ez még mindig kevés a hatékonysághoz, főleg annak tükrében, hogy a közmédiumok 68 milliárdot kapnak. Ahhoz képest alig háromszor annyi pénzt szánunk a rendőrségre, ez szerintem nem éppen előremutató. Ráadásul az Alkotmányvédelmi Hivatalnál találunk egy nagyon érdekes mondatot, hiszen itt az Alkotmányvédelmi Hivatal 2013-ban kiemelt hangsúlyt helyez az együttműködő személyi kör bővítésére - ez nincs jobban kifejtve. Tehát ez valamiféle spiclihálózat bővítését jelenti esetleg? Számomra ez jön le, és ez szintén nem a demokráciákban jellemző, hogy ezt eredményként tüntetik fel.

De egyébként - ha már rendvédelem, akkor - a Terrorelhárítási Központnak továbbra sem értjük a megfelelő funkcióját. Hivatkoznak itt arra, hogy ez a terrorveszély elhárítására vonatkozik, de közben már a költségvetési koncepcióban, illetve a költségvetési javaslatban is arról beszélnek, hogy itt bizonyos, egyébként fegyveres elkövetők vagy egyéb személy elleni bűncselekmények esetében is a Terrorelhárítási Központ fog fellépni. Úgy érzem továbbra is, hogy a TEK fontosságát és a rá elköltött több mint 10 milliárd forintot és több mint ezer embernek a hasznosságát és magánhadseregként való fenntartását próbálják legitimálni.

Semmi nem indokolja, hogy a rendőrség keretén belül egy bevetési egységet nem lehet erre fenntartani, ahogy az régen is történt. Az egész Alkotmányvédelmi Hivatalra egyébként 7 milliárdot költünk, a TEK-re meg 10 milliárdot, ez összehasonlításban sem állja meg szerintem a helyét, lévén, hogy azért a titkosszolgálatnak mégis több feladata és több tevékenysége van, mint csak egy bevetési vagy megfoghatatlan funkciókat ellátó Terrorelhárítási Központnak.

A rendőrségnél érdekességként láttam, hogy nagyon fontos a gyűlölet-bűncselekmények, etnikai indíttatású bűnözés elleni fellépés stratégiájának kidolgozása. Nagyon merem remélni, hogy ez a magyarság ellen elkövetett bűncselekményekre is igaz, amikor szánt szándékkal valakinek a magyarsághoz való tartozása miatt történik az ő zaklatása vagy bántalmazása; azt fel se merem tételezni, hogy ezek a sorok másra vonatkoznának. És a rendőrségnél egyébként feltűnhet - és ez megint apró dolog, de a költségvetés összedobálására és tervezetlenségére utal -, hogy a javaslatnál még a 260. oldalon a 2012. évről beszélnek mint javasolt előirányzatról; nyilván itt a táblázatok átírása után a 2013 helyett benne maradt a 2012.

És a végére idő szűke miatt, meg egyrészt összegezve: attól a közbiztonságot nem látjuk sajnos javulni, hogy van Terrorelhárítási Központunk, attól még a falvakban nem fog javulni a közbiztonság, viszont hála istennek - idézőjelben -, a BKV-tól elvonnak újabb pénzeket, a harmadára csökkentik azt a pénzt, amit az állam a BKV-nak nyújt, tehát 30 milliárdról 10 milliárdra, így bebizonyítják újra, hogy a kormánynak nem fontos Budapest, ellenségként tekint a budapestiekre. Az a főváros, amely az adók jó részét megtermeli, annyit se érdemel, hogy egy normális közösségi közlekedésnek a működtetéséhez önök hozzájárulnak. Ez szégyen, és egyébként magában hordozza a teljes összeomlásnak is a rémképét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 56 2012.07.06. 9:58  33-68

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én tovább folytatnám, amit megkezdett Varga képviselőtársam, és konkrét tényeket szeretnék felhozni. Úgy gondolom, felvezetőként el kell mondanom, hogy kutyás embernek tartom magam, több egyesületben tag vagyok, ezek között van környezetvédelmi egyesület is, és úgy gondolom, aktívan beleláttam ebbe a világba néhány évvel ezelőtt, és a megmaradt kapcsolatrendszerek alkalmasak arra, hogy a véleményeket begyűjthessem, és megtalálnak pont emiatt az emberek a véleményükkel a kutya világából.

Nincs köztünk vita, hogy a legfőbb cél az, hogy a kutyás társadalomban rend legyen. Tehát ezzel semmi gond nincsen, ezt mindenki maximálisan támogatni tudja. Azzal van gond, és úgy érzem, önmagában a világkiállítás egy kicsit félrevisz minket, mert hogyha az a kérdés, hogy ki az, aki ne szeretné 2013-ban a kutya-világkiállítást, nyilván akkor nem lesz olyan, aki erre úgy válaszol, hogy nem szeretné. Természetesen szeretnénk, sőt az ország presztízsét növelheti egy jól megszervezett rendezvény akár szakmai, akár egyéb téren, tehát ezt mindenképpen meg kell tartani. Ez nem vitakérdés, viszont a mód, az odavezető út és az, hogy mely szervezeteket tartunk lélegeztetőgépen, vagy fedezzük a további tevékenységüket, ez az, ami kérdéseket vet fel. Úgy gondolom, amikor a kormányzat 2010-ben azt mondta, itt valamiféle forradalmi változás kora jött el, akkor ezt minden területre, tehát erre is érthette.

De mire is gondolok pontosan? Nagyon örülök, hogy valamiféle megegyezés irányába mennek a dolgok, de a kutyás társadalomból a visszajelzések nem ezt támasztják alá. Nem ezt támasztják alá, mert dömpingszerűen jöttek be az elkeseredett megkeresések, és hívták fel a figyelmet olyan problémákra, amelyeket önök eddig nem kezeltek, és az a probléma, bár természetesen én nem vitatom a jó szándékukat, de úgy tűnik, most egy ilyen-olyan játékot játszanak el önökkel, mint amit néhány évvel ezelőtt a szocialista kormányzattal is eljátszottak, akkor a 2008-as Európa-kiállítás ürügyén, és akkor is, ha jól tudom - javítsanak ki -, a megegyezés, a gyors lezárás és a "most utoljára, és utána már rendezve lesznek a dolgok" szituáció jött el, vagy kellett volna hogy eljöjjön, és a kormányváltás után ugyanott tartunk, ahol tartunk. Tehát nem kerülhető meg a MEOE szerepe és egyébként az előző Gyurcsány-kormányokhoz való kötődése.

Én néhány mondatban, hogy ennek a témának a súlyát még alátámasszam, egy Soós Attila által írt levélből, a Rogán képviselőtársunkhoz, frakcióvezető úrhoz írt levélből idéznék, és szeretném, ha bárki megcáfolná ezt a néhány mondatot, mert elég szörnyű, ami ebben van. Ő - és ezzel nem volt egyedül Soós Attila -, azt fogalmazta meg, amikor ezt a törvénymódosítást leírta, hogy ez bizony kísértetiesen hasonlít a 2008-as törvénymódosításhoz, amely szintén törvény fölé emelte a MEOE-t. Úgy fogalmaz, hogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök kérésére az MSZP-SZDSZ, Gy. Németh Erzsébet és Bőhm András terjesztették be a 2008-as javaslatot. Ennek fejében a MEOE több mint 43 millió forintot adott az MSZP-nek, illetve a párthoz közeli cégeknek. Biztosíték volt erre az akkori és mostani MEOE-elnök, Korózs András, aki közvetlen rokona volt az MSZP-s államtitkárnak, Korózs Lajosnak. Az Európa-kutyakiállítás megrendezéséért Korózs András megkapta Gyenesei miniszter úrtól a kitüntetést. Kérem, ezt cáfolja meg majd Budai Gyula, hogy rokona volt-e, vagy nem. Ez egy olyan állítás, amit szerintem meg kell cáfolni, és ha nem így van, akkor nagyon örülök, de nézzük a tényeket, mert önök a tényeket kérdezték.

Tehát a kutyakiállítás rendben van, viszont a MEOE-val mi a problémánk? Utánanéztem jogászként, amennyire itt a rövid idő alatt tudtam, és úgy tűnik, valóban több mint 100 millió forintos hátralékot halmozott fel a MEOE, tehát egy olyan szervezettel van dolgunk, amely tetemes tartozással, köztartozással rendelkezik. A 2012. július 1-jei állapot szerint a végrehajtás alatt álló adózók nyilvántartásában is szerepel. Tehát azt gondolom, ha a kormányzat - és nem tudom - a jövőben bármiféle támogatást, akár erkölcsi támogatást is kíván nyújtani, akkor legalább egy nullás adóigazolás nem kellene-e, ahogyan egyébként minden állami pályázathoz kell, vagy ha az ember a kis cégével vagy egyesületével bárhová megy, bárhová pályázik, legalább egy nullás adóigazolást kérnek. Úgy tűnik, itt ez sem feltétel, de természetesen cáfoljanak meg, ha nem így van. Ami számomra még ennél is elképesztőbb volt, hogy pontos legyek, átküldték nekem a MEOE-közgyűlés 2012. július 7-ei meghívóját, ahol is a napirendi pontok között - most július 7-éről beszélünk - olyan érdekes dolgok merülnek fel, mint a 2011-es mérleg előzetes és pénzügyi beszámoló előzetes véleményezése és elfogadása.

(11.20)

Én nem vagyok könyvelő, de megkérdeztem, és a könyvelők se tudták, hogy mi ez, hogy mérlegelőzetes, meg pénzügyibeszámoló-előzetes. Ilyen kategóriát nem ismertek. Ráadásul nemhogy az előzetest, hanem már el kellett volna fogadni és be kellett volna nyújtani a 2011-es végső mérleget és pénzügyi beszámolót. Ez nem történt meg.

De továbbmegyek. Az előttem lévő meghívóból idézem a napirendi pontokat, tehát nem arról van szó, hogy mendemondákra támaszkodnék; persze lehet, hogy egy hamis meghívó van előttem, akkor kérem, cáfoljanak meg. A 10. napirendi pont a 2010. évi mérleg és pénzügyi beszámoló elfogadása. 2012. július 7-én! Valaki javítson ki, mert lehet, hogy nagyon tévedek, és 2012. július 7-én el lehet fogadni 2010. évi mérleget, de szerintem semmiképpen nem szabályosan. Amíg ezeket a dolgokat, ezeket a törvénytelenségeket nem tisztázzuk... Ezt a szervezetet már törölni kellett volna bármilyen nyilvántartásból, és a törvényességi felügyeleti eljárásoknak meg kellett volna indulniuk.

Az a kérésem, és tényleg a legjobb szándékkal, reagáljanak rá, hogy tudtak-e erről, észrevették-e, tudnak-e ezekről a visszaélésekről. Persze ezek után feltételezhetjük, hogy ezeken túl is minden jól működik, de a visszajelzések sajnos nem ezt igazolják. Mert ha az valóban úgy van, hogy egy nullás adóigazolást nem tudnak beszerezni, és most próbálják a 2010-es mérleget elfogadni - gondolom, elfogadják július 7-én, másfél év késéssel -, akkor itt óriási problémák vannak. És nem a kutya-világkiállításról kellene beszélni, ami nagyon fontos, hanem megteremteni a kormányzatnak kétharmaddal azt - de nem kell ide kétharmad, szerintem ezt 50 százalék plusz egy szavazattal is meg lehetne tenni -, hogy bármilyen más úton, de ezeket a jogokat megszerezni, és a kutya-világkiállítást más módon mederbe terelni, vagy legalábbis garanciákat kérni. Az nem vezet jóra, ha törvény fölé emelünk szervezeteket, ráadásul olyan szervezeteket, amelyekről még azt se lehet mondani, hogy Fidesz-közeliek lennének. Az én fő értetlenségem ez, mert ha legalább valamiféle fideszes kötődés megfigyelhető lenne, akkor azt mondanám, hogy érthető a dolog, de így, hogy inkább az MSZP-hez köthető a szervezet, mint önökhöz, egy kicsit furcsa.

Arra kérem Budai képviselőtársamat, hogy cáfolja meg ezeket a dolgokat, cáfolja meg, valóban úgy történt-e, hogy most július 7-én kellett elfogadni a 2010. évi mérleget, és kérem, mint volt elszámoltatási kormánybiztost, nyilatkozzon arról, hogy ez jól van-e így, és jogilag ez feddhetetlen-e, és a hatóságoknak el kellett volna-e járniuk. Ha ezt megteszi, akkor én nyugodt szívvel adok további haladékot, de amíg ezekre nem kapunk választ, addig azt kell gondolnunk, és a kutyástársadalom is ezt fogja gondolni; tehát a legnagyobb vesztese a kutyástársadalom és egyébként az önök megítélése lesz. Mert beszélhetünk itt szép dolgokról, de amíg ebben a körben a felháborodás gyakorlatilag elképesztő méreteket ölt, addig nem lehet ezeket a kérdéseket megkerülni. Kérem, hogy legalább azokra a konkrétumokra reagáljanak, amiket elmondtam. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 64 2012.07.06. 1:53  33-68

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Én tényleg szeretném konstruktív irányba vinni a vitát. Nem hiszem, hogy ne lehetett volna azt az utat járni, de ha a kormányzatnak ebben segítségre van szüksége, akkor felajánljuk a segítségünket, hogy hogyan lehet azt megoldani kormányzati pozícióból, hogy egy olyan egyesület, amely nem tartja be a szabályokat és törlésre kerül, de egy jogot birtokol, hogyan lehet leülni azzal a nemzetközi szervezettel esetleg, és megegyezni, hogy kinek adja át ezt a jogot. Mert ha a magyar állam mellé tesz egy garanciát, hogy márpedig Magyarország meg szeretné rendezni ezt a világkiállítást, akkor nem hiszem, hogy bárkinek bármiféle ellenvetése lenne egy kormányzati garanciával.

Budai Gyulát azért nem értem, megmondom őszintén, mert mi felhívjuk a figyelmet olyan dolgokra, amelyek szeretnénk, ha tisztázódnának. Erre lehet az a válasz, hogy forduljunk az ügyészséghez (Dr. Budai Gyula: Miért hivatkozik rám?), ezt meg tudjuk tenni, de azért vagyunk itt, hogy egy konstruktív vitát lefolytassunk. Ha egy felvetett problémára rögtön az a válasz (Dr. Budai Gyula: Meg se szólaltam!), hogy nem egy érdemi választ kapunk, hanem azt, hogy forduljunk az ügyészséghez, és ők majd eldöntik, akkor úgy érezzük - és valószínűleg nem vagyunk ezzel egyedül, hanem esetleg az állatbarátok, ebtenyésztők is így gondolják -, hogy ez olyan, mintha ledobnánk magunkról az érdemi válasznak a felelősségét.

S lehet itt azon vitatkozni, hogy ki kinek a rokona; amikor idézek egy levélből, akkor ezt nyilván lehet cáfolni (Göndör István: Fogom is!), és én nagyon örülök, ha ez nem így van, tehát ha az említett MSZP-s rokoni kapcsolatok nem így vannak, akkor annak örülök, köszönöm, és akkor egy pontot tisztáztunk. De ugyanígy menjünk végig az összes többi ponton, és akkor mi is nyugodtan támogatni tudjuk ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 98 2012.07.09. 14:58  95-120

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is az 1. és 2. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, amelyek összefüggenek. Sajnos, valódi megoldást ezek se nyújtanak. Ami viszont felvezetőként elmondandó, nagyon fáj, hogy bár itt érveket felsorakoztatunk, vagy megpróbálunk a saját módosító javaslataink mellett felsorakoztatni, de nyilvánvalónak tűnik, hogy akármit is mondunk, ezt nem fogják támogatni, lévén, hogy csütörtökön zárószavazást szeretnének tartani, és amennyiben módosító javaslatokat elfogadnának, akkor erre nem kerülhetne sor. Úgy érzem, ez megint egy kicsit az ellenzék és a módosító javaslatok megcsúfolása, hiszen teljesen mindegy, hogy mit nyújtunk be, a világ legjobb javaslatát se támogatnák, hiszen csütörtökön erre az egész történetre pontot szeretnének tenni.

De mivel is állunk szemben? A múlt pénteki felszólalások után megbolydult a méhkas, azt kell mondjam, vice versa leveleket kaptunk mi, ellenzéki képviselők is, és eljutott hozzám olyan levél is, amit a Fidesz képviselőjének küldött a MEOE elnöke, amelyben felháborodásának adott hangot, főleg az ellenzéki hozzászólásokat kifogásolta.

(17.20)

De higgyék el, hogy nekem - és itt még el is lehet mondani a téma folytán - se kutyám, se macskám egyik szervezet sem, én a magyar kutyás társadalmat és ennek a jogilag helyes mederbe terelését és egy szabályozott állapot megteremtését szeretném elérni. Ezzel nem vagyok egyedül, hanem, azt hiszem, a Jobbik nevében is nyilatkozhatom.

Az egész problémát tehát első körben kutyaszerető és egyébként kutyás emberként, de mégis másfelől jogászként közelítettem meg, és meg kellett nézni, hogy azok a vádak, amik a MEOE-t érték, valóban fennállnak-e, és ez jogilag alátámasztható-e, hiszen az mindig fontos szempont, hogy ne legyünk igazságtalanok. Én tehát megnéztem azokat az információkat, amik rendelkezésre állnak, és a legendákat vagy a nehezebben bizonyítható dolgokat igyekeztünk félretenni.

Mi azonban a kiindulópont? Ezt újra hangsúlyozni kell a módosító indítványoknál is. A kiindulópont az, hogy egy olyan kedvezményt szeretnénk adni, a törvények alóli mentességet - igaz, hogy csak egy időre, bár jelen tervezetben ez tulajdonképpen egyéves időtartam, hiszen jövő júliusig szólna -, a hatályos szabályok alól egy felmentést szeretnénk adni, a bírságok alól felmentést szeretnénk adni. Ez mindig nagyon veszélyes. Azt kell mondjam, nagyon ritkán alkalmazandó, bár jogászként még azt is mondhatnám, hogy soha nem alkalmazható dolog, mert a szabályok arra születnek, hogy mindenki betartsa őket. A jogszabályokat azért alkotja a parlament, vagy kormányrendeleteket azért alkot a kormány, hogy mindenkinek kötelessége legyen betartani, és természetesen, ha ez alól valamiféle mentességet kíván adni, akkor általában már abban a rendeletben vagy már abban a jogszabályban előre meg kell határozni. De itt sajnos nem erről van szó.

Ha felmegyünk a MEOE honlapjára, akkor ott közleményben üdvözlik, hogy meghatározott időre mentesítést kapnak az állattenyésztési bírság kiszabásától. Ez pont az, ami már eleve még egy szűz, tiszta egyesület esetén is aggályos lenne, és akkor is elmondanánk az érveinket és ellenérveinket, ha egyébként semmi probléma nem lenne tapasztalható az Ebtenyésztők Országos Egyesülete háza táján.

Soha nem jók azok a szabályok, amelyek egyes embereket vagy egyes szervezeteket bizonyos szabályok és bírságok alól mentesítenek. Egyébként hozzáteszem, hogy akkor miért van ilyen bírság, ha most ez alól mentesíteni lehet. Akkor mi az értelme? Akkor töröljük el az egész bírságot, vagy erről folytassunk egy vitát, de az, hogy kivételezünk, soha nem jó, főleg nem abban az országban, ami néhány évtizeden keresztül a kivételezett kasztokat volt kénytelen eltűrni, és úgy látszik, hogy '90 után sem változott a helyzet.

De visszatérve, ha már kivételezünk, akkor meg kell vizsgálni azt a szervezetet. Korózs András elnök úr a levelében kifogásolta azt is, hogy az ellenzék csak összevissza beszél, és ok nélkül bántja az egyesületet. Nos, ami biztos, és amit újra megnéztem, és újra csak el kell mondanom, hogy az egyesület a július 8-i állapot szerint is szerepel a végrehajtás alatt álló adózók listáján az APEH-NAV honlapján. Tehát tulajdonképpen, ezt újra el kell mondani, ők egy nullás adóigazolást ez alapján valószínűleg nem kapnának, tehát egy olyan egyesülettel kivételezünk, ami, még ha a legjobban is végzi a dolgát, tulajdonképpen nem felel meg azoknak az alapvető feltételeknek, amelyeknek minden egyesületnek meg kell, amely pályázni szeretne, vagy bármiféle állami pályázati vagy támogatási rendszerben részt vesz, azoknak vinni kell ezeket a nullás igazolásokat. Jelen esetben úgy tűnik, hogy itt ezt nem követelik meg, hiszen a NAV honlapja alapján ezzel nem rendelkeznek.

Aztán, nem hiszem, hogy légből kapott lenne, és amint elmondtam, megkaptam a meghívót is arra a 2012. július 7-ére szóló küldöttgyűlésre, amelyen még a 2010-es mérleget kívánta a MEOE elfogadni. Ez abszurd, és törvénysértő is, és nem egy kis csúszásról van szó, hanem majdnem többéves csúszásról beszélünk. Ha megfelelő törvényességi eljárásoknak alávetnénk az egyesületet, akkor már meg kellett volna tenni a megfelelő szerveknek a lépéseket, illetve részben meg is tették, például a NAV, az APEH utódja. Gondolom, korábban az APEH is ezeket megtette, csak úgy tűnik, hogy a törvényhozókat ez nem nagyon zavarja.

Ezek a tények, és csak néhányat emeltem ki, amelyekről persze lehet vitatkozni, de ezeket eddig még senki sem cáfolta, és ezek súlyos aggodalmat keltenek.

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, szokták mondani. Nem véletlen, hogy oly mértékű a felháborodás, és oly sok helyről az ebtenyésztés és a civil szektor területéről kapunk országgyűlési képviselőként megkereséseket a témával kapcsolatban. Alátámasztott, száz százalékig bizonyított, vagy kevésbé bizonyított, de hitelesnek tűnő beszámolóktól kezdve egészen a legendákig minden van, és ezekben kellene, azt hiszem, rendet vágni, de már a bizonyított információk is sajnos elég súlyosak.

Ha csak a kutya-világkiállítás megrendezése lenne a cél, ezt el lehetne érni más módon is. Nyilván a kommunikációban nem azt kellene hallanunk, illetve a kutyás társadalomból visszahallani, hogy már megint nem az elszámoltatás és a rend az, ami sajnos a kormányzatot meghatározta.

Göndör képviselőtársam szavait, azt kell mondjam, még meg is köszönhetem, mert egy erős önkritika volt, amit itt elmondott, hogy önöket is megvezették annak idején, az MSZP-kormányzatot. Ezt különösen megszívlelendőnek tartom, mert ezt így látom én is a dokumentumok átvizsgálása során, de tulajdonképpen ez beismerésre is került, és ezt azért figyelembe kellene venni.

Az is egy fontos szempont, mindentől elvonatkoztatva, hogy ha ebben a világban rendet szeretnénk az ebtenyésztés területén, akkor azt ebben a formában önök nem fogják tudni megtenni. Bár én drukkolok, hogy sikerüljön, de az időpont is túl hosszú. A módosító javaslat pont erre irányul, hogy ha már ezt teszik, és amit mi benyújtottunk, ez a 2012. december 31-ig tartó moratórium - nevezzük így -, bár ezzel sem értünk száz százalékig egyet, de ez az, amit korábban a hat fideszes-KDNP-s képviselő benyújtott. Még ehhez képest is úgy tűnik, hogy Simicskó képviselőtársamék kitolják a határidőt, amit értek, hogy a kutya-világkiállítás motivált, de higgyék el, hogy ez által önök is egyfajta csapdába lépnek bele, és ha a jövő év közepén is ugyanebben a problematikában leszünk, akkor nem tudom, hogy önök mit fognak mondani, és milyen módszerekkel fogják helyretenni a dolgokat. Azért én óva inteném önöket ettől.

Egy beszédes adat, amit szintén Korózs András átolvasott leveleiből tudok idézni: ő 2008. július 8-án még azt írja, hogy a MEOE-nak és partnereinek húszezer tagja van -, ami nyilván tőle származó információ, én ezt nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni -, és az önökhöz írt 2012. július 6-ai levelében már nyolcezer tagról beszélt. Tudom, hogy a nyolcezer tag is sok, és nem tudom ezt sem cáfolni, sem megerősíteni, de ha megnézzük, hogy a két hivatalos adat, amely ugyanattól a személytől származik, tulajdonképpen majdnem napra pontosan négy év alatt húszezerről nyolcezerre csökken, akkor ha a tendenciát nézzük, valami problémának kell lennie. Illetve láthatjuk, amit a mérlegeknél és a tartozásoknál, ebben köztartozásoknál is elmondtam, hogy bizony-bizony első körben meg kellene vizsgálni azt, hogy kinek és milyen feltételekkel adunk kedvezményt, mentesítjük a törvények alól.

Én egyébként azon az állásponton vagyok, ahogy azt elmondtam, hogy még egy szűztiszta, tökéletesen működő egyesület vagy bármilyen szervezet kapcsán is nagyon megfontolandó, és majdnem el sem tudok képzelni olyan indokot, amely alapján a fennálló törvények alól mentesíteni lehetne, főleg nem olyan esetben, amit itt látunk, ahol problémák garmadája adódik, és - ahogy mondtam - a kutyás társadalom sem egységes, sőt komoly megosztottságban van.

(17.30)

Ezt csak önök tudnák úgymond hatalmi szóval megoldani, de olyan formában - és higgyék el, ez a legjobb iránytű -, hogy a hatályos törvényeket mindenkivel szemben betartatják, nem engednek ettől eltérést, mert ha így tesznek, akkor elindul a megtisztulás, elindul az öntisztulás, és ezt önök elő tudnák segíteni. Más esetben, ha kivételeket és egyéb dolgokat állapítunk meg, akkor ez nem tud megvalósulni.

Kiemelhetném azt is - önök írják egyébként ebben a beterjesztésben, az indokolásban -, hogy a bírságok elengedése nem mentesít majd a közokirat-hamisítástól vagy egyéb bűncselekményektől. Csak akkor hol húzzuk meg a határt? Tehát azért ez jogdogmatikailag is nagyon érdekes, hogy önök már azt mondják előre, hogy jó, bizonyos jogszabálysértésektől eltekintünk, de azért érezhették, amikor ezt az indokolást írták, hogy bizony ez nem ennyire egyértelmű, hogy hol lesz a határ, és akkor majd esetleg most az Országgyűlés felhatalmazásával majd bírságot ott se szabunk ki, ahol egyébként, mondjuk, bírósági eljárásnak kell indulnia. Lehet, hogy adott esetben fog is, vagy az ügyészség fel fog lépni bizonyos esetekkel szemben, és ezek után akkor az állam viszont még ezekben az esetekben sem fog bírságot kiszabni, ami egyébként bevételkiesés is; de ez legyen a legkevesebb, itt most az Államkincstár mindenek elé helyezése talán populizmus lenne ebben a témában.

Azt kérem, hogy ezt mindenképpen fontolják meg, kérjenek garanciákat, amit én ebben a módosító javaslatban nem látok, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami az MSZP-kormányzatokkal is megtörtént. Kérjenek garanciákat, oldják meg, hogy ezek a szervezési jogok a jövőben olyan szervezethez vagy olyan formában kerüljenek meghatározásra, hogy ne alakuljon ki ilyen szituáció a jövőben, ami most kialakult, és készüljenek fel lelkileg - azt kell mondjam Simicskó képviselőtársamnak - arra, hogy mi van, ha ez a törvénymódosítás egyáltalán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Készüljenek fel arra lelkileg, hogy eltelik egy év, a helyzet nem rendeződik, a bírságokat nem szabták ki, a törvényeket nem tartották be, lemegy a világkiállítás úgy-ahogy. Hogy most ehhez állami támogatás társul-e, vagy nem, ez még egy külön kérdés; ha nem, annak természetesen örülünk, de ott is azért az átláthatóság és a törvényeknek való megfelelés mindenképpen fontos és elengedhetetlen. Készüljenek fel, ahogy mondtam, hogy ha mindez dugába dől, akkor mi lesz a következő lépés, és hogyan tudják a törvényességet kikényszeríteni.

Nem kérünk mi mást, mint amit egyébként más esetekben is: a magyar törvények mindenkire vonatkozzanak, és a magyar törvények alól mentesítést senki se kaphasson, bárhova is tartozzon vagy bárkivel legyen jóban. Természetesen lehetnek ritka kivételek, de én ebben az esetben nem tartom kellően indokoltnak. Ezekre várnám a válaszát.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 112 2012.07.09. 2:00  95-120

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, a legnagyobb tiszteletem ellenére azt kell mondjam, hogy ez az év végi határidő is alkalmas lenne arra, amit ön mondott. Tehát azért még itt van tulajdonképpen az évnek a fele. Illetőleg megnéztem a hatályos törvényben, ön mondta a kiállítások miatt, hogy külföldön lehet kiállítást szervezni, itt nem, viszont ami alól önök, illetve ön mentesítést szeretne adni, ott olyanokat találunk, idézném: "tenyésztőszervezeti elismerés nélkül törzskönyvezést végez, tenyészállatot minősít, nyilvános tenyészállat-bírálatot végez, egyéb tenyésztési szolgáltatást nyújt, származásigazolást állít ki", tehát ez alól mentesülnének, és bírsággal nem lenne sújtható.

Illetve ami még érdekesebb, a g) pont: "tenyészállatot, állati eredetű szaporítóanyagot az ország területére szakmai hozzájárulás nélkül behoz vagy kivisz". De az e) az, ami erre felteszi szerintem a koronát, ami úgy szól, hogy "engedély nélkül végzi az e törvényben meghatározott engedélyköteles tevékenységeket", ami azt jelenti, hogy ez alapján a MEOE minden olyan tevékenységet, amit jelen pillanatban a törvény tilt, ha ebbe beleütköző tevékenységet végez, akkor ez alapján felmentést és moratóriumot kap, tehát nemcsak a kiállításokra, hanem tulajdonképpen minden tevékenységre.

Ezt pontosabban kellett volna akkor megfogalmazni, mert ha csak a kiállításról lenne szó, akkor azt kell mondjam, hogy még támogatni is tudnánk megszorításokkal ezt a javaslatot. De itt olyan négy pontról beszélünk, ami tulajdonképpen egy olyan gumijogszabály, hogy bármilyen törvénysértést, ami az 1993. évi CXIV. törvénybe ütközik, megengedünk, és törvény alapján nem tudjuk bírságolni. Ez így ebben a formában viszont elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 264 2012.09.11. 3:29  237-271

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is igyekszem rövid lenni. Örülök, hogy Lázár képviselőtársunk végighallgatja a vitát, és így tud reagálni a felmerült kérdésekre.

Én azt szeretném megkérdezni, és egyúttal eloszlatni egy félreértést vagy pontosítani, hogy itt arról beszélünk, hogy ez abban az esetben jár az özvegynek, hogyha a miniszterelnök a hivatalban léte alatt hunyt el, és erre vonatkozóan járnak ezek a juttatások. Hozzáteszem egyébként, hogy sok esetben, illetve nem sok esetben, minden esetben a miniszterelnöki juttatás magasabb az átlagos jövedelemnél, tehát úgy gondolom, hogy az egyébként is valamilyen formában beszámít az özvegyi nyugdíjba, de értem, hogy itt más a célja az előterjesztésnek, lévén, hogy ebben az esetben teljes egészében ennek alapján kerül majd kiszámításra az özvegyi nyugdíj.

Viszont ahogy a megszólítás is kijár élete végéig bárkinek, aki miniszterelnöki pozíciót betöltött, nekem van egy olyan félelmem, hogy ha ez nem kerül bele a törvénybe, ez a szó, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök halála esetén jár ez a juttatás - erre egyébként, ahogy Novák képviselőtársam elmondta, egy módosító javaslatot be is nyújtottam -, akkor félő lehet, hogy később, ne adj' isten, akár az indokolást nem megfelelően elolvasva, vagy ha az indokolás nem része magának a jogszabálynak, az nyilván a jogalkotói szándékot tisztázhatja vagy tisztába teheti, de később csak a jogszabály korpuszát tekintve akár ez elmozdulhat abba az irányba, vagy nincs kizárva, hogy elmozduljon, mert sok mindent láttunk már sajnos itt Magyarországon, hogy azoknak a miniszterelnököknek a hozzátartozójára, az özvegyére is kihat, akik nem voltak hivatalban akkor, amikor elhunytak.

(18.40)

Ami természetesen egy újabb vita kérdése lehet, hogy ez jó vagy rossz, de ami a legrosszabb: az, ha nem egyértelmű a megfogalmazás, illetve később ez félreértésekre adhat okot. Erre várnék egy választ, hogy ezt lehet-e esetleg pontosabbá tenni, mert értem én, hogy valószínűleg önök nem így gondolták. Azt is tudom, hogy a jogállási törvényben mi van, viszont szerintem megnyugtató lenne, ha ez a két szó belekerülne, tulajdonképpen ugyanazt a célt érné el, amit önök kívánnak.

Az a kérdés, amit itt Zagyva képviselőtársam is feltett, jogos lehet, lévén, hogy nem értem, hogy mi indokolja azt, hogy ez most kerüljön elfogadásra. Természetesen erre el lehet mondani azt, hogy most került önök elé ez a vágy, hogy ezt szabályozzák, de úgy gondolom, hogy nyilván lehet valami szándék, amiről ha itt nyíltan tudunk beszélni, akkor ez az Országgyűlés és az egyenes beszédek idejét talán előrehozza. Kérem Lázár képviselőtársamat, hogy nyugodtan erről is ossza meg velünk a véleményét. Úgy látom, hogy bejelentkezésre nyomott gombot, úgyhogy meg is várnám a válaszait.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 268 2012.09.11. 2:00  237-271

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönjük szépen a tanácsokat, ezeket szívesen vesszük, mert azt hiszem, hogy mi is némely tapasztalattal gazdagodtunk. Azzal is többek közt, hogy ha valami nincs leírva, akkor az félreértelmezhető, vagy bizonyos esetekben, hiába hangzott el itt jegyzőkönyvben, nem is biztos, hogy emlékezni fogunk rá.

Tehát azt szeretném, hogyha ebben nyitottság van Lázár képviselőtársam irányából, márpedig az előbb azt mondta, akkor támogassák ezt a módosító javaslatot, vagy akár egy hasonló értelmű saját módosító benyújtásával vagy akár egy kapcsolódó módosító benyújtásával, ha erre már nem lenne idő, akkor ezt tegyék egyértelművé, mert sajnos a mi tapasztalatunk az, hogy az indokolásban nem minden esetben lehet megbízni a későbbiekben. Tehát ha egy kimondott szándéka a hivatalban lét, akkor ezt vegyük bele, és ezzel egy lépést előreléptünk, illetve legalábbis a félreértelmezést megpróbáltuk kizárni.

A másik felére viszont azt tudom reagálni, hogy sokszor - és ezt kommunikációban akár a Fidesz is megtapasztalhatta a két évtizedes léte alatt - a kis dolgoknak lehet olyan szerepük, amely az emberek számára irritáló lehet, sőt a legtöbb esetben nem olyan viszonyrendszerek vagy nem a legnagyobb kiadással vagy a legnagyobb csökkentéssel járó intézkedések váltották ki a legnagyobb népharagot - azt hiszem, ez könnyen belátható. Amíg egyértelmű választ nem kapunk - és a szabályozás koherenciája vagy egy kis csiszolgatása, nem gondolom, hogy jelen gazdasági viszonyok között önmagában elegendő lenne -, addig engedjék meg, hogy olyan feltételezésekkel éljünk, hogy itt bizony lehet egy olyan hátsó cél is, amit jelenleg nem osztanak meg velünk, de ezzel megpróbálunk természetesen együtt élni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 290 2012.09.11. 4:38  271-291

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én egy aprónak tűnő dologra hívnám fel a figyelmet, de nagyon fontos lehet a törvényjavaslat kapcsán. Ez nem más, mint az, hogy egyrészt a szabályozás irányával nincs gond. Amit nem értettem, hogy a kisebbségi önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok esetén az is szerepel, ezt még önmagában értem, a vagyonnyilatkozat nem megfelelő, nem a valóságnak megfelelő vagyonnyilatkozat tétele mint egy olyan méltatlansági ok, ami mandátumvesztést eredményez. Ez az önkormányzati képviselők esetében, tehát a nem nemzetiségi önkormányzati képviselők esetében nem szerepel.

Régi probléma az, hogy a vagyonnyilatkozatok tétele számos esetben formálisnak tekinthető. Hiszen hiába van meg az a kötelesség, hogy vagyonnyilatkozatot tegyenek, ezt általában formálisan meg is teszik a képviselők, sokszor probléma volt, bár az utóbbi időben gyakorlattá vált, hál' istennek, az internetre való kitétele, nyilvánosságra hozatala, de nagyon sokáig probléma volt ezek elérhetősége. Arról nem is beszélve, hogy a hozzátartozók vagyonnyilatkozatánál szintén problémaként merül fel, hogy az nehezen hozzáférhető, és így tulajdonképpen egy önkormányzati képviselőnek vagy akár országgyűlési képviselőnek is nem volt más dolga, ha rosszban szeretett volna sántikálni, mint különböző javait, amit nem szeretett volna a vagyonnyilatkozatában feltüntetni, egyszerűen a hozzátartozói nevére íratta. Ha ezt be is vallotta egy hozzátartozói vagyonnyilatkozatban, akkor tulajdonképpen ezzel semmilyen törvénytelenséget nem követett el. Ez eltitkolásra alkalmas a közvélemény, a nyilvánosság felé.

Az viszont egy következő probléma - és sajnos az Országgyűlésben sem, de most jelen pillanatban az önkormányzati képviselőkről beszélünk, lévén, hogy ez a törvényhely van megnyitva -, hogy mi van abban az esetben, ha nem megfelelő ez a vagyonnyilatkozat. Bizonyos esetekben ez elő is fordult. Nagyon is indokolt, ami a nemzetiségi önkormányzatok esetében van, és a szabályozás ezt bevezette, hogy a valóságnak nem megfelelő vagyonnyilatkozat mandátumvesztést eredményez. Ezt nem értjük, és továbbra sem értem, hogy az egyébként 2014-től hatályba lépő új törvény, az önkormányzatokról szóló törvény, legalábbis jelen része 2014-ben lép hatályba, miért hagyja ki ezt a rendelkezést. Tehát ildomos lett volna ide bevenni.

Ezt azért szerettem volna mindenképpen kiemelni, mert itt sok szó esett a büntetett előéletről és különböző bűncselekmények elkövetéséről. De azt, ami legalább annyira zavarja a közvéleményt, hogy ha egy vagyonnyilatkozat vagy nehezen elérhető, vagy kiskapukat engedélyez, én kiskapunak nevezem adott esetben a hozzátartozói vagyonnyilatkozatok nem nyilvános létét, vagy a vagyonnyilatkozatok valóságnak való meg nem felelésének csekély szankcióját, ez ugyanannyira probléma, és felháborítja a közvéleményt. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha ezt is bele lehetne venni a szabályozásba. Ha még idő lesz hozzá, elérünk odáig, vagy a lezárásig ezt be tudjuk nyújtani, akkor egy módosító javaslatot is kívánok ehhez beterjeszteni.

Mindezzel együtt, hogy ne csak kritikai hanggal éljünk, egy jó lépésnek, jó irányba tett lépésnek tartjuk a javaslatot, és szeretnénk, ha a jövőben hasonló javaslatokkal találkoznánk. Talán-talán ilyen lépésekkel, ha kis lépésekkel is, de elindulnánk abba az irányba, hogy egy kicsit visszaállítsuk a politikába és a közéleti szerepvállalásba vetett hitét az embereknek, persze ez nagyon messze van még, de legalább induljunk el.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 152 2012.09.18. 5:00  147-173

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottságban a kisebbségi vélemény kifejtésére is sor került. Akkor még nem tudtuk, nem lehettünk benne biztosak, hogy ez lesz a kisebbségi vélemény, de természetesen a szavazásnál egyértelművé vált, hogy az ellenzék által kifejtettek ebben az esetben a kisebbségi véleményhez sorolódtak. Egyébként hozzáteszem, hogy ebben az ellenzék egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy problematikusnak érezzük az alaptörvény-módosítást.

Megpróbálom néhány gondolatban összefoglalni azt, ami a különböző ellenzéki pártok részéről elhangzott. Nagyjából általánosnak mondható az a vélekedés, hogy itt többről van szó, mint nyugdíjkorhatárról, hiába próbálja a kormányzat úgy beállítani, hogy itt egy korhatárvitáról van szó. Nyilvánvalóvá vált, és az ellenzék minden jelen lévő pártja azt fogalmazta meg, hogy itt bizony a kormányzatnak valamiféle egyéb céljai vannak a bírósági rendszerrel és az idősebb bírókkal. Abban már megoszlottak természetesen a vélemények a különböző pártok között, hogy erre eleve szükség van-e, vagy ez-e a megfelelő módszer a kivitelezésre.

Úgy gondolom, hogy a két álláspont, miszerint például a Jobbik részéről elhangzott, hogy nem lennénk ellene a bírók munkájának egy megfelelő szakmai szűrésének, de ezt természetesen a bírói rendszeren belül tartanánk, szigorú törvényességi kontroll mellett, hiszen ez fenntartaná a bírósági rendszer függetlenségét. Viszont mindenképpen úgy gondoljuk, hogy a bírói munkának egyfajta objektív mérésére szükség van, lévén, hogy tapasztaltuk néhány esetben a hozzánk eljutott megkeresések és az elmúlt évek akár jogvédő tapasztalataiból - ezt például Gaudi képviselőtársam is kifejtette -, hogy bizony-bizony voltak olyan bírók, akiknek a munkája felülbírálatra adhatott indokot. De ezt nem lehet olyan módon, tarvágással megoldani, hogy egy bizonyos életkor felett elküldjük nyugdíjba a bírókat, hiszen ez nem korkérdés, ugyanúgy az idősebb bírók, mint a fiatalabbak között egységes rendszer alapján kell megállapítani a munkát.

Az MSZP részéről Lamperth Mónika képviselőtársunk ennél keményebben fogalmazott. Ő úgy fogalmazott, hogy izzadságszagú a kormány érvelése, és ők rámutattak arra, hogy nincs szükség ilyen típusú szabályozásra. Ők a bírói függetlenség megsérülését vélték felfedezni az egész szabályozásban, tehát nem a számok kerültek előtérbe, nem 62, 63, 64 vagy 65 éves kor volt az MSZP problémája, hanem az, hogy itt tulajdonképpen egy piaci számháborúnak érezték a kormányzat lépéseit.

(18.10)

Összességében elmondható, hogy az ellenzék minden pártja abban egyetértett, hogy indokolatlan a 62 és a 65 év közötti különbségtétel a vezető tisztségek betöltésénél, a bírósági, ügyészségi vezető tisztségek betöltésénél, annál is inkább, mivel a szabályozás tervezete tartalmazza azt, hogy a legfőbb ügyész, a Kúria elnöke és az OBH elnöke kivételt jelentene. Tehát amennyiben életkorral próbálná meg magyarázni a kormányzat ennek a szükségességét, a vezetői tisztségre való alkalmasságnak az okát, ez azon a logikai bukfencen bukna el, hogy a legfőbb vezetők tekintetében ezt a kiskaput meghagyja a tervezet, ami tulajdonképpen védhetetlenné teszi. Ennélfogva a 62 és 65 éves kor közötti, még munkajogviszonyban, tehát bírói jogviszonyban lévő emberek vezető tisztségének a megszüntetését az ellenzék egyértelműen úgy ítélte meg, hogy ez diszkriminatív, és felmerült egyébként az is, hogy ez másodszorra sem fogja kiállni az Alkotmánybíróság próbáját. Az ellenzék kérte a kormányzatot, hogy változtasson álláspontján, ezek szerint sikertelenül.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 168 2012.09.18. 17:21  147-173

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy hosszú csata következő állomásához érkeztünk el. Itt lesz egy-két olyan szempont, amit kénytelen leszek részben megismételni, ugyanis elhangzott már előttünk. Ez a műfaj sajátossága, hogy lehetnek olyan kritériumok, amelyek alapján ugyanúgy kritikával illetjük a javaslatot, mint esetleg más ellenzéki párt. Ezt bocsássák meg nekem, de ezzel szeretném kiemelni, hogy melyek azok a részek, amelyekkel egyetértünk, de nyilván lesznek olyanok is, amelyeknél eltér a véleményünk.

Köztudott - és el is hangzott -, a korábbi törekvések arra irányultak, hogy a kormányzat 62 évre szerette volna a bírák szolgálati idejét, nyugdíjkorhatárát levinni, ami nemcsak lehetőségként, hanem kötelező jelleggel került volna bevezetésre. Akkor már felmerült a kérdés - és ez azóta is foglalkoztatja nemcsak az ellenzéket, hanem a bírákat és az ország közvéleményét, azokat, akik nyomon követik a témát -, hogy mire ez a sietség, mi volt a célja ennek a javaslatnak, és mi a valódi célja annak a javaslatnak, amely előttünk áll.

(19.10)

Hiszen sok mindent hallottunk, hogy itt az eljárások gyorsítása lenne a cél, ez nyilván nem valósulhatott meg, nem valósulhat meg addig, ameddig káoszba torkollanak a különböző átalakítások, annál is inkább, hogyha az Alkotmánybíróság megsemmisít különböző törvényeket, de az a cél, ami itt felsejlett, és az MSZP által egyértelműen ördögi célként került meghatározásra, a Fidesz által, bár tagadva, de azért jelen volt, azaz, hogy bizony azt a bírókorosztályt, akik a kinevezésüket még javarészt az előző rendszerben szerezték, valamilyen módon nyugdíjba küldjék, valamilyen módon szűrjék, és a fiatal generációnak átadhassák a helyet. Ami még önmagában nem lenne ebben a formában vagy a cél tekintetében ördögtől való, de a kivitelezés annál inkább, lévén, a kinevezési eljárásokat oly sokszor kritizáltuk, tehát azt, hogy abban túlságosan nagy hatalma van véleményünk szerint az Országos Bírósági Hivatalnak, illetve nem gondolom és nem gondoljuk azt, hogy minden esetben az idősebb bírók az előző rendszert kellett hogy szolgálják, illetve kirostálásra kellene kerülniük. Nem gondoljuk azt, hogy kor függvénye lenne a bírói minőségi munka, ugyanúgy ez korosztálytól független. Van olyan idős bíró, aki nagyon jól végzi a feladatát, és van olyan fiatal is, aki esetleg nem, de mindenképpen a bírósági rendszerre kellene bízni annak a kontrollját, hogy megfelelő módon a bírák ítélkezési gyakorlatát kontroll alatt lehessen tartani. Véleményem szerint az önmagában nem sérti a bírói függetlenséget, hogy maga a bírósági rendszer odafigyel arra, hogy az adott bírók esetleg a felsőbb bíróságok elvi döntéseit, iránymutatásait milyen mértékben tartják be, vagy adott bírók határozatait milyen mértékben fogják a felsőbb bíróságok esetleg hatályon kívül helyezni vagy megváltoztatni. Tehát ez mindenképpen egy üdvözlendő cél lehet, de csak magában a bírósági rendszeren belül elképzelve, amire tulajdonképpen kísérleteket láttunk, de megfelelő megoldással még nem találkozhattunk. Tehát ez a megoldás, véleményem szerint, ahogyan elmondtam, pont ezek alapján pusztán a korral való operálás nem megfelelő, és kóros tüneteket eredményezhet.

Úgy gondoljuk, és ebben sajnos van igazság, hogy amikor az alaptörvény megalkotásra került, akkor valami maradandót szeretett volna a kormányzat alkotni, de a probléma a gyakori alaptörvény-módosításoknál az, hogy ez alá fogja ásni az alaptörvény tekintélyét. Emlékeztetnék arra, hogy mondjuk, Amerikában az alkotmányt összesen tizenhétszer módosították, és nem tegnap fogadták el. Tehát ezt, önmagában az alaptörvény-módosítás kritériumait és követelményeit azért komolyabban kellene venni.

Az első fordulóban, ha szabad így fogalmaznom, ami itt a korhatáros csatákat illeti, a kormányzatnak az Alkotmánybíróság határozata kapcsán, ha nem is megfutamodásra, de kis meghőkölésre kellett szert tennie, hiszen formai és tartalmi okok alapján az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a előző javaslatot. Egy fontos eleme volt ennek, hogy egy feles többséggel meghozott jogszabály, mármint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szabta volna meg egy sarkalatos törvényben, a bírók jogállásáról szóló törvényben előírt kényszernyugdíjazás korhatárát. Azt hiszem, ez teljesen egyértelmű érvelés, és el is lehet fogadni az Alkotmánybíróságtól. Az már érdekesebb - és ez politika, nem jog -, amit ezek után Orbán Viktor miniszterelnök úr mondott, miszerint marad a nyugdíjazás rendszere. Tehát élből ellene ment az alkotmánybírósági döntésnek, ami nem túl elegáns, még akkor sem, ha várható volt, hogy egy hasonló irányú módosítást be fognak hozni az Országgyűlés elé, de legalább akkor nem kellene ezt ennyire nyíltan és cinikusan az Alkotmánybíróság és az ország képébe dörgölni. Ugye, hallhattuk a miniszterelnök úrtól, hogy a nihilizmus és a cinizmus ellen hirdetett háborút, ezt még a ciklus elején mondta. Úgy véljük, hogy ez nagyon cinikus kijelentés, és a saját elveivel is szembemegy.

Azt sem értettük, megmondom őszintén, hogy az Országos Bírósági Hivatal miért fogalmazott úgy az alkotmánybírósági döntés után, hogy tulajdonképpen mindegy már az elküldött bíráknak, hiszen akiket ezen folyamat alapján nyugalmaztak, tulajdonképpen reparációra kellőképpen nem tudnak majd sort keríteni, illetve a 2012-ben kinevezett bírák, bírósági vezetők jogállását nem érintheti az Alkotmánybíróság döntése. Ezt is egy kicsit túl direkt megfogalmazásnak éreztük, de az Országos Bírósági Hivatalnak tehát szíve joga, hogy megnyilvánulásokat tegyen, de úgy gondolom, a bíró kollégákhoz való - hogyan mondjam - hozzáállást és a problémához való hozzáállást itt, ebben a körben talán érzékenyebben kellett volna kezelni.

Ami tulajdonképpen az új alaptörvényben a Jobbik által üdvözlendő volt, az a történeti alkotmány és a magyar jogfejlődés elveinek a bevitele az alaptörvénybe. Ez messzemenő, messze ható és nemcsak gesztusjellegű, hanem jogi aktusnak is tekinthető, annál is inkább, mert magában az alkotmánybírósági határozatban szerepel az az egyébként az alaptörvényből levezethető következtetés - egyébként ez a mondat számomra nagyon kedves volt -, hogy az alaptörvény rendelkezéseit azon céljával, a benne foglalt nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez, ugye, az alaptörvényben kerül meghatározásra, és az Alkotmánybíróság kifejti, hogy ez a szabály nem önmagában a történelmi alkotmányt, hanem annak a vívmányait, jelentőségeit is hangsúlyozza, tehát ez alapján az Alkotmánybíróság döntési körébe vonható, tehát a történeti alkotmányunk és annak vívmányai a hatályos jogban meghatározó zsinórmértékül kell hogy szolgáljanak. Ezt nagyon szép és nagyon kedves volt számomra olvasni egy alkotmánybírósági határozatban. Az már kevésbé esett jól, megmondom őszintén, én úgy érzem, hogy Orbán Viktornak ez a nyilatkozata tulajdonképpen szembement ezzel az elvvel, hiszen amikor ő úgy fogalmazott - ezt egyébként az alkotmánybírósági határozat is leírta -, a bírók nyugdíjazásánál egy 1869. évi IV. törvénycikk által bevezetett korról vitatkozunk, ez a 70 éves bírói életkor, ameddig a bírók bíróként funkcionálhattak, illetve az 1869-es törvény alapján tulajdonképpen felkérésre tovább is, tehát ez sem egy kötelező kényszernyugdíjazás volt még a XIX. század végén sem, ráadásul hozzátéve, hogy abban az időben, most már lassan 150 éve, azért tudjuk, hogy az átlagéletkor is alacsonyabb volt és az emberek teljesítőképessége is, hogyha egy adott életkorhoz viszonyítjuk, akkor tulajdonképpen a mai viszonyokhoz képest ez a 70 éves életkor egy magasabb kort jelentett, és ebben az esetben tulajdonképpen a magyar történeti alkotmányosság és annak a vívmányaitól, a zsinórmértékétől térünk el, hogyha a 70 éves életkort a bírók, ügyészek esetében lecsökkentjük. Tehát egyrészről örülünk neki. Sajnos a Fideszre nagyon sok döntésben jellemző, hogy gesztusértékkel beemelnek fontos dolgokat, úgymond a kirakatba teszik, de amint a mindennapi egyéni - most az egyénit itt politikai érdekként értem - politikai érdekek ezt felülírnák, akkor tulajdonképpen a szent célok, a történeti alkotmányosság és minden egyéb, úgy tűnik, háttérbe szorítható. Ez fájdalmas, de úgy tűnik, ezzel itt a forradalmi kormányzat alatt együtt kell élnünk.

Egyébként több gond is van itt még a javaslattal. Nem értem tulajdonképpen, hogy a 62 és a 65 év között akkor mi alapján kell vagy lehet különbséget tenni, miért nem lehet bírósági vezető, illetve amilyen magyarázatot én erre tudok találni, azt nem is mondom, mert rögtön visszautasítanák, tehát nem megyek bele fejtegetésekbe, hogy ezt miért találhatták így ki. Tehát maradjunk annyiban, hogy nem értem, és nem tudok megfelelő magyarázatot találni arra, hogy miért van az, hogy valaki esetleg bírónak még jó, de már bírósági vezetőnek nem, annál is inkább, mert ez nem vonatkozik például a legfőbb ügyészre, a Kúria elnökére és az Országos Bírósági Hivatal elnökére, ami megint csak egy logikai bukfencet jelent, egy ilyen dupla bukfencet, hiszen hogyha valaki egyéb bírósági vezetőnek öreg, a kora alapján nem töltheti be, mert a törvény szelleméből ez következik, attól még, mondjuk, legfőbb ügyész lehet, vagy csúcsvezetője lehet a különböző igazságszolgáltatási szerveknek.

(19.20)

Ez egy olyan logikai bukfenc, amire - megint csak azt kell mondjam - tudunk gyártani magyarázatot, de azt inkább nem is mondanám, mert úgyis visszautasítanák. Önöktől viszont nem kaptunk olyat, ami logikus és koherens lenne.

Handó elnök asszony azt mondta, amivel egyet tudok érteni, hogy ugyanolyan dicsőség - pontosan próbálom fogalmazni - akár kézbesítőnek és akár bírónak is lenni a magyar igazságszolgáltatásban. Ezzel egyetértünk. Ezzel vitatkozni nem szeretnék, csak nem mindegy, hogy valaki - kis túlzással - tanácselnökből lett kézbesítő; tudom, hogy ilyen nem volt, csak egy kicsit kisarkítva, hogy egy hierarchiában betöltött poszt után ő úgy érzékeli, hogy visszavetésre került, vagy eleve ő fölfelé halad egy hierarchiában. Tehát ez azért egy jelentős különbség, és szerintem méltánytalan helyzeteket okozhat, legfőképpen lelki, emberi értelemben azoknál a bíróknál, akik ezt elszenvedik.

Itt a végére, hogy Gyüre képviselőtársamnak is maradjon időkeret, a nyugdíj kérdésénél egy polémiát szeretnék valahogy feloldani, bár eddig nem sikerült, megmondom őszintén. Az alkotmányügyi bizottságban elmondtam: problematikusnak érezzük, hogy a bírók esetén, az ügyészekre is igaz, miért nem engedélyezik a nyugdíj melletti munkát, vagy önmagában ez még nem feltétlenül lenne gond, de az, hogy ez máshol megvalósulhat, egyéb foglalkozásoknál, az diszkriminatív.

Erre önök azt mondták, hogy ez nem így van, mert egyéb foglalkozásoknál sem valósulhat meg. Ezt talán Vejkey képviselőtársam is most a felszólalásában elmondta. Szerény tudásom alapján utánanéztem ennek, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy amit önök mondanak, az csak a korkedvezményes nyugdíjra igaz. Tehát a jelen szabályozás, a 2012-es módosítás alapján valóban, aki korkedvezményes nyugdíjra jogosult, és ezt igénybe veszi, az mellette nem tud dolgozni, vagy egyébként nem kap juttatást, de abban az esetben, ha valaki öregségi nyugdíjat vesz fel, tehát eléri az öregségi korhatárt és ő erre jogosult lesz, akkor bár az adózási jogszabályok változtatásával, de attól még egyéb jogviszonyban munkát elláthat. Ismeretségi körben is vannak ilyen emberek, és utánanézve, szakmailag a 2012-es változtatásoknál ezt találtam. Ezt majd kérem, hogy ha esetleg valaki meg tud cáfolni tételesen jogi hivatkozással, akkor tegye meg, de úgy érzem, hogy itt egy félreértés és félre..., maradjunk ennél, félreértés van a témában, és bizony, ha ez így van, akkor ez szintén diszkriminatív lehet a bírók és az ügyészek tekintetében. Hiszen azt a jogosultságot nekik is meg kellene adni, ami másoknak kijár, vagy egyébként egységesen kellene szabályozni ezeket a normákat, és akkor tulajdonképpen nem is lenne vele gond.

Tehát, csak hogy félreértés ne essék, önmagában nem az ellen vagyunk, hogy ha valaki, mondjuk, bíróként dolgozik, akkor felvehesse emellett a nyugdíját, viszont ha már ennek a szabályozásnak az útjára lépünk, akkor azt diszkriminációmentesen kellene tenni, úgy, hogy az egyébként ne csak a bírókra, hanem akkor az egész társadalomra, minden munkavégzésre vonatkozzon, mert véleményünk szerint így méltányos, és az egyenlőség követelményét így elégíti ki.

Úgyhogy mindezt így összefoglalva, bár természetesen annak örülünk, hogy 62-ről 65 évre módosul a korhatár, de ezekkel az anomáliákkal ebben a formában nem tudjuk támogatni a legjobb szándékunk ellenére sem a törvényjavaslatot, annak ellenére nem, hogy az előző javaslathoz vagy elfogadott törvényhez képest előrelépések tapasztalhatóak, de így ez még mindig nem állja ki valószínűleg az alkotmányosság és az alaptörvény próbáját.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 182 2012.09.18. 20:17  173-183

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok mindent hallhattunk az előttem felszólalóktól az EU-tagállamokkal való bűnügyi együttműködésről; igyekszem olyan szempontokat kiemelni, ami nem hangzott eddig el.

Mindenekelőtt előrebocsátandó, hogy egy meglehetősen fontos, de mégis legfőképpen a szakmát érdeklő javaslattal állunk szemben, azért azt el kell ismerni, hogy ezeket a szabályokat leginkább gyakorló jogászok, illetve az igazságszolgáltatásban részt vevő szervek, esetleg a minisztériumok használják, tehát tulajdonképpen nincs az az illúzióm, hogy most tömegek fognak minket hallgatni, viszont a szabályozás fontossága miatt mégis ki kell majd térni egy-két részletszabályra is.

Elhangzott, hogy mik az előnyei ennek a javaslatnak, elhangzott néhány hátrány is. Mindenképpen, hogyha már az Európai Unióról beszélünk, akkor előzetesen azt is el kell mondani, hogy ez az a terület, ami tulajdonképpen egy fontos területe lehet az együttműködésnek. És sok területen lemaradások voltak megfigyelhetőek, illetve talán a büntetőjog az egyik olyan terület, amelyben a tagállamok az egyik legerőteljesebben próbálják a saját autonómiájukat védeni, a saját hatóságaiknak, saját bíróságaiknak a határozatát a legkeményebben próbálják körbebástyázni, és sok esetben az ettől eltérő EU-tagállami határozatokkal szemben kicsit szkeptikusak, vagy - hogy mondjam? - az adott államok a saját hatalmi legitimációjukat vagy hatalmi függetlenségüket féltik gyakran. Ezért is van szükség egyébként ilyen szabályozókra.

Az, hogy a bírói határozatokat és ítéleteket kölcsönösen el kelljen ismerni, ez egy jó és követendő dolog, ami nélkül tulajdonképpen az európai országoknak az - direkt nem mondok feltétlenül Európai Uniót, hiszen egy unióban ez alapkövetelmény lehet, de még azt kell mondjam, hogy európai országok - együttműködésében is egy fontos szempont, hogy legalább itt, Európán belül meglegyen ez a kölcsönösség. Az európai elfogatóparancs és átadási eljárás szintén egy ilyen megkönnyítő és előremutató eljárás lehet, hiszen a bűnözésnek, a szervezett bűnözésnek, és ez számos esetben határon átnyúló szektorokat fog magába, illetve a szervezett bűnözés, a maffia már nem áll meg a határoknál, ezen átnyúlik, és bizony az országok egymás közti együttműködési nehézségei erősen gátat szabnak az ez irányba történő hatékony fellépésnek. Egyébként hozzáteszem, és erre ki fogok térni, hogy még ennek a javaslatnak az elfogadásával is lesz sok olyan terület, ahol sajnos nem fog tökéletesen olajozottan működni ez az együttműködés.

Azt láthatjuk a területen, ahogy egyébként ez az általános indoklásban is leírásra kerül, és ez egy jó irány szintén ezen a területen, hogy az államközi kapcsolatokat felváltják az igazságügyi szervek, hatóságok közti kapcsolatok, tehát ezek a szervek amint egymás közt tudják intézni ezeket az ügyeiket, és az állam kevésbé próbál beleszólni, csak ennek a törvényi háttért teremti meg, akkor az ebben az esetben egy jó irányba tett lépés. Az eljárási jogsegélyek ezt tulajdonképpen csak cizellálják. Itt több szó esett erről is, itt akár bizonyítási eszközöknek a beszerzésére is lehetőség van határon átnyúló, országok közti jelleggel.

Ugyanígy a jogerős ítéleteknek az átadása, átvétele, hozzáteszem, és mindaz, amit felsoroltam, és mindazok az előnyök sajnos mit sem érnek, hogyha a gyakorlatban nem érvényesülnek. Mert senki nem mondhatja erre a listára, amit itt felsoroltam, és egyébként akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőtársaimtól hallhattam, hogy ez ne lenne jó vagy ne lenne előremutató. Egyáltalán a bűnözés elleni küzdelem, azt hiszem, hogy mindannyiunk feladata. De ennek ellenére, ha olyan eseteket látunk, és itt meg kell említeni egy konkrét, egyébként a magyar közvéleményt és a minisztériumot is foglalkoztató ügyet - hiszen Navracsics miniszter úr is lépéseket tett az ügyben -, és ez az ügy nem más, mint az ír gázoló ügye, Tobin úrnak az ügye, amit nem kell részletesen elmondanom.

(20.30)

Viszont annál fontosabb itt megemlíteni, ebben az esetben úgy érezzük, hogy hiába hozunk ilyen határozatokat, mert az mit sem ér, ha vannak olyan államok, amelyek ezeket nem tartják be, és mit sem ér, ha eddig az Európai Unió is tétlen volt ebben a konkrét ügyben. S bár úgy tűnik, hogy valamennyire napirendre került a téma és napirenden is sikerül tartani, de egy egész európai uniós gépezetnek kell beindulnia ahhoz - és még mindig nem látjuk a végét -, hogy egy egyszerű tézist vagy dolgot elérjünk, egy itt elítélt, két ártatlan gyermeket halálra gázoló ír állampolgár megfelelő büntetésletöltését akár Írországban is. Úgy tűnik, hogy ezt nem sikerült eddig megvalósítani, és attól tartok, hogy a nagyon szép szavak ellenére ilyen törvények elfogadása után sem lesz zökkenőmentes az együttműködés. Ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés. Amint azt látjuk, hogy a gyakorlatban ez valóban működik, akkor hajlandók vagyunk elhinni.

Egyébként 2012. december 5-ig az Európai Tanács a saját ígérete szerint felül fogja vizsgálni, hogy a tagállamok betartották-e a kerethatározatban foglaltakat. Nagyon kíváncsi leszek, hogy például ebben az esetben, a Tobin-ügyben is felmerül-e majd az Európai Tanács vizsgálata, górcső alá veszi-e ezt az ügyet. Remélem, a magyar kormány el fog járni abba az irányba, hogy ez napirenden legyen, ne kerüljön le a napirendről, és az Európai Tanács vizsgálatában természetesen majd Írország vonatkozásában is ezt meg kell tennie. Ezt emelje ki, és ha kell, megfelelő szankciókkal Írországot is ültesse a szégyenpadra, ahogy azt hazánkkal sok esetben meg tudták tenni. Akkor akár a jelen lévő Répássy államtitkár urat is kérhetem, hogy ebben járjon közben, de tudom, hogy már tettek lépéseket az ügyben.

A javaslat egyébként alapvetően jól kidolgozott, bár volt itt már róla szó, hogy néha mechanikusan ülteti át a különböző irányelveket és európai jogi normákat. Én szeretnék kiemelni néhányat a rendelkezésemre álló időben, hogy mi az, ami előrelépés vagy finomítás lenne elvárható ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az európai elfogatóparancs végrehajtása esetében - ez a 4. §-ban van meghatározva - kimondásra kerül, hogy kizárólag a Fővárosi Törvényszék jár el egyes bíróként, és határozata ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla fog elbírálni. S az is kimondásra kerül, hogy a fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ez azért aggályos, és ezt szeretném nyomatékosan kiemelni, mert itt egy olyan helyzetről beszélünk, hogy ha valakit európai elfogatóparancs végrehajtása során kiadnak, átadnak, akkor ezt az azonnali kiadást hiába bírálja felül az ítélőtábla, a reparációja tulajdonképpen megoldhatatlan lesz, hiszen már végrehajtották és átadtuk valamelyik államnak az érintett személyt. Jó lenne ezt végiggondolni. Nem tudom, az volt-e a törvényalkotó célja, hogy ez így valósuljon meg, viszont akkor eleve felmerül a kérdés, hogy miért biztosítunk fellebbezési jogot, ha adott esetben végrehajthatatlan határozatok születnek, annál is inkább, mert sok esetben idegen nyelvű dokumentumok is vannak az ügyben, amelyek lefordítása időt vehet igénybe. És tudjuk, hogy egyéb esetekben is, ahol nemzetközi jogi elem van, az eljárások hajlamosak jobban elhúzódni.

A Fővárosi Törvényszék tárgyalást tart, amennyiben őrizetbe vesznek egy európai elfogatóparancs kapcsán elkapott személyt. A 11. §-ban lefektetésre kerül, hogy ha a keresett személynek nincs meghatalmazott védője, akkor a Fővárosi Törvényszék számára védőt, és ha a magyar nyelvet nem ismeri, tolmácsot rendel ki. Ez így rendben is van, ide mégis bele kellene venni, hogy kívánatos lenne az elfogott személy érdekeit - és itt legfőképpen a nyelvi problémákat kiemelni - már az elfogatása után figyelembe venni. Hiszen képzeljük el azt az esetet, amikor valakit elfognak, adott esetben nem is tudjuk, hogy ő-e az, akit köröznek, de őrizetbe vették, és tulajdonképpen nem tudhatja meg, hogy mi miatt állítják bíróság elé, csak a bíróság előtt, és azt sem tudhatja meg, hogy mik a jogai, nem tud erre felkészülni, ráadásul érhetnek olyan méltánytalanságok állampolgárokat, hogy csak a bíróság előtt derül ki, nem is ők azok, akiket az európai elfogatóparancsban megjelöltek, s ezt jó lenne nem egy 72 órás őrizet után megtudni, hanem úgy, hogy adategyeztetés céljából tolmácsot biztosítanak. Arról nem is beszélve, hogy jó lenne belevenni, hogy az illető ország nagykövetségét is értesíteni kellene, hogy legalább tudjanak róla. Ezek is garanciális szabályok lehetnének.

A 17. §-ban szintén fontos szabályként van megfogalmazva, hogy akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki és emellett menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, erről a Fővárosi Törvényszék haladéktalanul értesíti a Menekültügyi Hatóságot. Ez így önmagában még jó is lenne, de azért fontos lenne meghatározni, hogy ilyen esetekben a Menekültügyi Hatóság soron kívül 30 napon belül - ez persze lehet egyéb időtartam is, de egy fix időtartamon belül - el kellene hogy járjon, hiszen el kellene kerülni azokat az eseteket, hogy egy később jogosnak ítélt menekültkénti, menedékeskénti elismerés esetében már megtörtént az kiadás. Nem hiszem, hogy hátrányos lenne ezt pluszgaranciaként belevenni.

Lehet, hogy technikai módosításnak tűnik, de az európai elfogatóparancs kiadásánál - ezt az alkotmányügyi bizottság ülésén is felhoztam - az szerepel a 25. §-ban, s ez formálisan igaz is, hogy ezt a bíróság bocsátja ki, vagy a büntetés-végrehajtási bíró, vagy a nyomozási bíró, viszont illene belevenni, hogy a nyomozó hatóságok kezdeményezésére. Ez azért lehet fontos, mert egyértelművé kell tenni. Erre az volt a válasz a minisztérium jelen lévő képviselőitől, hogy itt csak a különbséget emelik ki, azt, hogy a magyar eljáráshoz képest mi a különbség, de azt hiszem, hogy ez a betoldott félmondat nem növelné a törvényjavaslat terjedelmét, viszont egyértelművé tenné, hogy a bíró itt csak egyfajta kontrollt lát el, és nem ő az, aki az előkészítést és a mindennemű nyomozati cselekményeket végzi, hanem az európai elfogatóparancs kibocsátásának - mint egy komolyabb jogi aktusnak - az Európai Unióra alkalmazandó esetében egy bírói kontrollt gyakorolna. Ez is csak egy félmondat, de fontos félmondat lehet.

Ami viszont konkrét hiányosság, az két dolog, és ez olyan következményekhez fog vezetni, amik jelenleg is fennállnak, és sok eseten esetleg láthatatlanul, de jelen lesznek a magyar jogrendben és hétköznapokban. Ez nem más, mint a fedett nyomozó alkalmazása. A 63. §-ban egyértelművé teszi a javaslat, hogy ha külföldi fedett nyomozót kell Magyarország területén, illetve magyar fedett nyomozót kellene a magyar határokon kívül alkalmazni, erre a magyar legfőbb ügyész és a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közötti eseti megállapodás alapján kerülhet sor. Ez elsőre úgy hangozhat, hogy miért probléma; a legfőbb ügyész foglalkozzon ezzel, és adja ki az eseti megállapodásokat. S igaz ez az ellenőrzött szállításnál is a 66. §-ban; ez a két esetkör tulajdonképpen egybevonható, hiszen az ellenőrzött szállításnál nincs másról szól, mint egy szállítmányhoz fedett nyomozó alkalmazásáról, s itt is a legfőbb ügyész van meghatározva mint jóváhagyó, engedélyező személy.

(20.40)

Ezekben az esetekben a legtöbb alkalommal egészen egyszerűen nincs idő arra, hogy a legfőbb ügyészhez eljusson a kérelem, sőt én mondjuk, azt javasolnám, hogy legalábbis az adott szerv, aki kéri a fedett nyomozó alkalmazását, az adott szervet felügyelő ügyészség vezető ügyésze, főügyésze adja ki ezt az engedélyt a legfőbb ügyész helyett, hiszen nem lehet a legfőbb ügyészt minden esetben gyorsan elérni, de ez is csak egy kényszermegoldás, hiszen számos esetben az idő még ahhoz is rövid, hogy akár egy vezető ügyészt értesítsenek.

Ezt azzal tudnám megvilágítani képviselőtársaimnak, hogy ha mondjuk a német hatóságoknak tudomásuk van arról, hogy mondjuk, egy kábítószer-, fegyverszállítmány vagy bármilyen illegális árut szállító kamion, ami mellett mondjuk, egy német fedett nyomozó beépítésre került, a tervezett útvonalon mondjuk, Szlovéniába menne, és ők az engedélyeket beszerezték, hogy a német fedett nyomozó Szlovéniáig megkaphassa az engedélyt, hogy beléphessen, és Szlovéniában dolgozhasson, de kiderül mondjuk, Bécs környékén, hogy Magyarországra irányítják ezt a szállítmányt, tehát megváltoztatják a megbízók az útvonalat, mert, mint tudjuk, a szervezett bűnözés is résen van, megváltoztatják az útvonalat, és kiderül, hogy néhány óra alatt döntést kell hozni a német bűnüldöző szerveknek, és mondjuk, be kell léptetni Magyarország területére a fedett nyomozójukat. Ők vélhetően annak ellenére be fogják léptetni, hogy semmiféle idő nem lesz arra, hogy a magyar hatóságokat értesítsék erről. Tehát amennyiben azt szeretnénk, szerintem ez elkerülendő, hogy műveleti területnek alkalmazzák hazánkat a különböző Európán belüli rendőrségek és bűnüldözési szervek, és tennék ezt egyébként kényszerből, mert a legkevesebb esetben fognak mérlegelni azon, mert a legfőbb ügyészt, mondjuk, néhány órán belül vagy még rövidebb időn belül nem érték el, és nem kapják meg az eseti hozzájárulást, akkor a döntés ott lesz, hogy vagy átlépik a határt illegálisan, de mondjuk, évek nyomozómunkáját nem meghiúsítva vagy ott maradnak, vagy hazakullognak, azért, mert mondjuk, a legfőbb ügyészt nem lehetett elérni.

Mindkét eset rossz. Az egyik a szervezett bűnözés miatt rossz, mert szerintem mindenkinek az az érdeke, Magyarországnak is az az érdeke, hogy Európa-szinten a bűnözés visszaszorulhasson, ezt mindenképpen elő kellene segítenünk; ilyen szempontból rossz. A másik fele meg még rosszabb, mert kialakulhat egy olyan gyakorlat, hogy bizony a külföldi szervek nem fogják értesíteni a magyar hatóságokat, mert tudják, hogy a legfőbb ügyész tulajdonképpen néhány óra vagy akár néhány nap leforgása alatt is elérhetetlen lesz, illetve abban az értelemben mindenképpen, hogy nemcsak hogy kis túlzással elérni kell, mondjuk, telefonon, hanem a legfőbb ügyésznek ebben érdemi döntést kell hoznia, és a legfőbb ügyésznek nyilván az ügy ismeretében kellene ezt engedélyeznie. Ez egészen egyszerűen lehetetlenség, míg egyébként, ahogyan említettem, egy vezető főügyésznek is gyakran azt jelenti, hogy 24 órában rendelkezésre kell állnia. Viszont ezt a helyzetet a többivel együtt rendezni kell, mert ez nemcsak garanciákat érint, hanem a magyar szuverenitást is érinti. Nem szeretném, és gondolom, ezzel önök is így vannak, hogy a különböző környező és egyéb európai országok egészen egyszerűen műveleti területnek minősítsék egész Magyarországot, és tulajdonképpen meg se kíséreljék azt, hogy a magyar bűnüldöző szervekkel felvegyék a kapcsolatot, mondjuk, fedett nyomozóknak a határon átjuttatásával kapcsolatosan, mert tudnák, hogy amire döntés születne, addigra már az egész akciójuk okafogyottá válna.

Tehát összegezve: van még mit módosítani a törvényjavaslaton, de természetesen a lépéseket, amelyeket megtett a kormányzat ez ügyben, azokat értékeljük, és ki fogjuk alakítani a módosító javaslatokhoz képest a véleményünket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 192 2012.09.18. 2:45  183-195

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Szerintem két percbe én is bele fogok férni, főleg, hogy jobbikos képviselőtársaim már megelőztek sok szempontból.

Lehet, hogy azért, mert már sok mindent tapasztaltam, de már kevesebbel is beérem, mint képviselőtársaim, én már azzal is beérném, ha egy szocialistát esetleg úgy vennének célkeresztbe, hogy az elkövetett bűnei miatt esetleg a méltó büntetését elnyerné.

Tehát teljesen igaz, és azzal is egyetértek, hogy ha ez már csak egy végső fázisa volt a bedőlés és annak a lemenedzselése, akkor miért ne lehetett volna megvizsgálni, én úgy fogalmaznék, hogy egy másik légitársaság megteremtését. Azt igenis meg lehetett volna tenni, meg is kellett volna tenni, ígérték is korábban, tehát ez egy problémakör.

De nyilván most itt nem erről van szó, hanem a bizottsági idő hosszabbításáról, már ami a vizsgálati időt illeti. De én azt szeretném és azt kérem azoktól, akik részt vesznek ebben a bizottságban, és ráhatásuk van, hogy a végeredmény ne az legyen, mint Budai Gyula elszámoltatásainak, hogy tulajdonképpen kézzelfogható eredményt nem látunk. Ha már a szocialista éra bűneit, a Malévval szemben elkövetett, egyébként kétségtelen bűneit vizsgálják, és ráadásul, ha időhosszabbításra is sor kerül, akkor könyörgöm, legalább egy olyan anyag kerüljön a bűnüldöző szervek, mondjuk, a legfőbb ügyész asztalára, ami alapján feljelentést lehet tenni, ami alapján a nyomozás megindulhat, és ami alapján a bíróságon is megállva végre legalább a közvélemény is egy felelőst láthat, egy felelőst elítélve az elmúlt időszakból.

Tehát én nagyon csalódott leszek, ha erre nem kerül sor, és nyomatékkal kérem minden képviselőtársamat - természetesen a szocialistákat nem beleértve, mert azért a törvényekben is benne van, hogy az önvádra kötelezés nincs elvárva, de legalább a többi képviselőt -, hogy járjanak közbe, legyen ebből feljelentés, legyen ebből elszámoltatás, és abban az esetben valóban boldogan támogatjuk ezt a határidőt. Kérem, hogy akkor a munkájukat végezzék, és a végeredmény is legyen meg, és a közvélemény és az ellenzéki pártok - és azt hiszem a kormánypártok - legnagyobb örömére végre valódi felelősöket lássunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 200 2012.09.24. 2:10  199-202

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Kerepesi temetőben lévő Nemzeti Sírkert Európa egyik legteljesebb nemzeti panteonja, ahol történelmünk nagyjai nyugszanak. A temető a magyar állam tulajdonában van. Tavaly a nemzeti vagyonról szóló törvény kiemelt jelentőségű nemzeti műemlék együttesként határozta meg egész területét. Ennek ellenére a temető a Budapesti Temetkezési Intézet fennhatósága alá tartozik, igaz, érvényes vagyonkezelési szerződés nélkül. Ez önmagában is jogi probléma, mivel azonban ezzel kapcsolatosan büntetőeljárás van folyamatban, ezzel most nem foglalkoznék.

Aki mostanában kimegy a temetőbe, azt tapasztalhatja, hogy nemzeti nagyjaink sírjait ellepik a felragasztott cetlik, amelyek szerint a sírhelyek lejártak. Emellett hirdetményeket is találhatunk a Budapesti Temetkezési Intézet igazgatóságának aláírásával, amelyek arra figyelmeztetnek, ha nincs, aki fizessen, jöhet a bontás és a kiürítés. Sorolhatnék néhány nevet, hogy kiket szeretnének kiüríteni, ha nem fizetnek: Halmos János és Fülepp Kálmán Budapest főpolgármesterei, Kempelen Béla fővárosi tűzoltóparancsnok, Földváry Mihály, Pest vármegye alispánja, Klimkovics Ferenc festőművész, a kassai Felső-magyarországi Múzeum alapítója. De találhatunk papi vezetőket is, akiknél a hozzátartozók felhívása eleve kegyeletsértés. Az a legelképesztőbb, hogy sokan olyan díszsírban nyugszanak, amelyet az akkori főváros adományozott nekik.

Érdekes módon ugyanitt nem veszélyezteti elbontás a Tanácsköztársaság vörös gyilkosainak emlékművét. De találhatunk Szamuely-, Kun Béla- és Landler Jenő-emléktáblát is. A fentiek tükrében még érdekesebb az a tény, hogy a fővárosi fideszes vezetés és ezen belül György István főpolgármester-helyettes által foggal-körömmel védelmezett Horváth József, a Budapesti Temetkezési Intézet vezérigazgatója annak idején a siófoki MSZP-ben kezdte politikai karrierjét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném megkérdezni, hogy tudnak-e a fenti problémáról és mit kívánnak tenni a megoldása érdekében. Nem gondolják-e, hogy önök is felelősek azért, hogy vagyonkezelési szerződés nélkül garázdálkodhat egy fővárosi cég a Kerepesi temetőben, elbontással fenyegetve történelmi nagyjaink sírjait?

Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 102 2012.09.25. 15:00  21-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem gyorsan összefoglalni, ami még esetleg kimaradt vagy fontosnak érezzük. Bár Gaudi képviselőtársam úgy vezette föl, hogy a módosító javaslatokról fogok beszélni, természetesen ezt majd a részletes vitára tartogatjuk, hiszen néhány módosító javaslatot benyújtottunk, amelyek talán jobbá vagy elfogadhatóbbá tehetik ezt a javaslatot.

Én azt szeretném viszont mindenképpen itt kiemelni így az utolsó hozzászólók között, hogy az egy faramuci helyzet, ami itt kialakult, és hogyha egy kicsit nagyobb kitekintésben nézzük, a kormányzat azon van - és a világtendenciák -, hogy általában a nyugdíjkorhatárt emelje, és ugyanígy nagyon sok embert sokszor helyesen, máskor kritizálható módon megfosztanak néhol a korkedvezményes nyugdíjtól. Tehát arra törekszik a kormányzat, hogy minél jobban kitolják a nyugdíjkorhatárt. Viszont vannak olyan szakmák, ahol a kormányzat arra törekszik, hogy márpedig minél előbb nyugdíjba menjenek az adott szakma képviselői, és egy drasztikus csökkentéssel élnek, mert hogyha mondjuk, a 70 évből indulunk ki, akkor a 62, de még a 65 év is egy drasztikus csökkentésnek mondható. Itt mindig felmerül az a kérdés, hogy miért, mi végre, mi lehet az a motiváció, ami ezt megfogalmazta valakinek a fejében, amikor ez kipattant.

Sokszor hallhattuk azt is, és ezt itt ellenzéki képviselőtársaim nagyon markánsan megfogalmazták, hogy nyilván arról lehet szó, hogy a Fidesz a bírói kart így szeretné saját képére formálni. Én ezt így ebben a formában nem mondanám. Viszont az elmondható, hogy egyfajta kontrollrendszer a bírósági ítéleteken és a bíróság munkáján mindenképpen erősítendő lenne, de ez csak a bírósági rendszeren belül képzelhető el, hiszen ha valami a bírósági rendszeren belül kontrollálja adott esetben a bírók munkavégzését, az nyilván nem sértheti a bíróságnak mint független hatalmi ágnak az önállóságát és a függetlenségét.

(12.10)

Tehát erre szükség lenne, de erre nem megfelelő módszer az, amit itt a kormányzat javasol.

Az is elhangzott - ez már kormánypárti képviselők szájából -, hogy önmagában az, hogy az Alkotmánybíróság nem a csökkentést, a kötelező nyugdíjkorhatár csökkentését kifogásolta, hanem azt, hogy ez milyen mértékben valósul meg, milyen lépcsőkben valósul meg, nos, ez a javaslat, ami ide bekerült, ez a második módosítás - nevezzük így, bár itt, ahogy elhangzott, versenyfutás van, mert itt két második módosítás is be van terjesztve az alaptörvényhez, de ez a módosítás - tulajdonképpen ezt a célt szintén nem tudja kifejezni, lévén, hogy a lépcsőzetesség elve vagy az arányosság elve itt sem fogalmazódik meg. Tehát ebből a szempontból hiába hivatkoznak önök, ez ugyanolyan alkotmánysértő és alaptörvény-ellenes lehet; lehetne itt idézni, hogy az amerikai alkotmányt több mint 200 év alatt 17-szer módosították, de nem kell ilyen messze menni.

Ami viszont Schiffer képviselőtársam szájából mintegy kritikaként fogalmazódott meg, mi viszont nagyon örülünk neki, hogy a történeti alkotmányra való hivatkozás belekerült az Alkotmánybíróság határozatába. Ez egy nagyon szép, előremutató rendelkezés, és azt fejezi ki, hogy az elmúlt évszázadok zsinórmértékét, a magyar történeti alkotmányosság kifejeződéseit bizony tiszteletben kell tartani, és nagyon örülünk neki, hogy konkrét alkotmánybírósági döntések nyomán, illetve megszületett egy olyan alkotmánybírósági döntés, amely erre hivatkozik. Emlékeztetnék, hogy az alaptörvénybe ezt - bár azt kell mondanom, jobbikos nyomásra - a Fidesz beemelte, nagyon helyesen beemelte, és örülünk neki, hogy ez nem maradt a gesztus és az elmondott szólamok szintjén, tehát az aktív és a gyakorló jogba is ez beemelésre kerül szép lassan.

Viszont az elképesztő módon fájdalmas, és tulajdonképpen nem találok erre szavakat, hogy amint a Fidesznek, és úgy tűnik, hogy Orbán Viktornak - mert ő is nyilatkozott ezzel kapcsolatban - az útjába kerül a magyar történeti alkotmány zsinórmértéke, akkor rögtön nem lesz olyan fontos, minthogyha csak gesztus szinten kell meglebegtetni, és a saját szavazók elé tárni, hogy lám-lám, ezek milyen szép jogelvek, és ezt beemeltük az alaptörvénybe, de amint ez valamiféle korlátként jelenik meg a jelenleg regnáló hatalomnál, akkor ezt átléphetőnek tekintik, és sajnos át is lépik.

Itt elhangzott, hogy az 1869. évi IV. törvénycikk - ezt nem ismételném meg - a bírók 70. életévével kapcsolatosan, viszont, ahogy mondtam, az már a történeti alkotmányosságot, azt kell mondjam, hogy sérti, amit Orbán Viktor mondott, hogy amint kijött ez az alkotmánybírósági határozat, tulajdonképpen semmiféle reparációt nem helyeztek kilátásba, hanem úgy fogalmazott a miniszterelnök úr, hogy a rendszer marad. És ami ennél is fájóbb, hogy maga az Országos Bírósági Hivatal is azt mondta, hogy tulajdonképpen az elküldött bíráknak már mindegy, és attól függetlenül, hogy mit döntött az Alkotmánybíróság, attól függetlenül a hatályos szabályok szerint nyugalmazott bírák ismételt bírói kinevezése nem érintheti a 2012-ben kinevezett bírák és bírósági vezetők jogállását.

Ráadásul, ahogy az szintén már elhangzott, de egyszerűen értelmezhetetlen számomra, az alkotmánybírósági határozat után megtámadták, fellebbeztek azok ellen a bírósági ítéletek ellen, amelyek esetében a bírák álltak perben a saját visszahelyezésük érdekében. Ezt egyébként Gulyás Gergely képviselőtársam úgy magyarázta a Velencei Bizottsággal való találkozónkon, amelyre az alkotmányügyi bizottság tagjai, természetesen az ellenzék is, meghívásra került és elmondhatta a véleményét, a Velencei Bizottsággal tárgyaltak, és felmerült az a kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy ha hoz az Alkotmánybíróság egy határozatot, akkor sem reparációra nem kerül sor, tehát még a törvényi reparáció sem tűnik úgy, hogy előkészítésre kerüljön, sőt kimondásra kerül, márpedig nemhogy végre nem lesz hajtva, hanem ugyanúgy, ezt kikerülve egy kicsit más, de ugyanolyan vagy hasonló végeredményre mutató törvény kerül elfogadásra. Erre azt válaszolta Gulyás képviselőtársunk, nem is nagyon értettem, hogy azért fellebbezett a hivatal, az Országos Bírósági Hivatal, hogy időt nyerjenek, hogy időt nyerjenek a szabályozásra, hogy a jogalkotási eszközöket megtalálják. Ez számomra olyan cinizmus volt, amit először nem is értettem, hogy mihez nyerjenek időt. Egyrészt nem az Országos Bírósági Hivatalnak kell időt nyernie, ez a törvényhozó felelőssége, hogy egy reparációt megejtsen, ez az egyik fele; a másik fele, hogy megértem, hogy ahhoz esetleg idő kellene, hogy megtörténjen a megfelelő rendezése a helyzetnek az Alkotmánybíróság határozata alapján, de itt nem erről volt szó, ahhoz próbáltak időt nyerni, hogy ugyanarra az eredményre vezethessen az ő eljárásuk.

Egyébként, és most a Velencei Bizottságot ne úgy tekintsük, sokféleképpen lehet rá tekinteni, és alapvetően nem szeretjük, hogyha beavatkoznak a magyar belügyekbe, de a Velencei Bizottság egy tanácsadó, jelentéstevő szerv, tehát hogyha őket úgy tekintjük, mint nemzetközileg elismert jogászokat, akik ott voltak, függetlenül attól, hogy az ő jelentésük alapján esetleg valaki más az Európai Unióban mi módon próbál meg beavatkozni a belpolitikába, azt egyébként elutasítjuk, viszont a szakmai álláspontok ütköztetését, és ha az esetleg külföldi jogászok szájából is elhangzik, mint egyfajta érv a kormány felé, ezzel még önmagában nem lenne probléma.

De úgy látom, hogy önök nem akarják megérteni, amit egyébként mi is mondtunk, és úgy tűnik, hogy nemcsak mi nem értjük, hanem a nemzetközileg elismert jogászkollégáink se, hogy tulajdonképpen ez a folyamat, amely a módosítást elővezette, illetve akár az Országos Bírósági Hivatal fellebbezése egy már, az előző törvénymódosítást elkaszáló alkotmánybírósági határozat után milyen logikát szolgál, ez tökéletes mértékben érthetetlen, felfoghatatlan, és azt kell mondjam, hogy itt két variáció lehetséges. Vagy önök, vagy akár Gulyás Gergely képviselőtársam elhiszik, amit mondanak, ezt nem tudom, hogy ez-e a nagyobb baj, vagy az, hogy tudatosan mondanak valamit, amiről tudják, hogy természetesen nem úgy van, de egy parancsot végre kell hajtani.

Visszatérve, ez még a politika részéről, nem is azt mondom, hogy erkölcsös, de megérthető lenne az önök szempontjából, viszont az, hogy az Országos Bírósági Hivatal miért nem állt ki erélyesebben a bírái mellett, az azért elvárható lett volna, hiszen nekik elsődlegesen a kart, a bírói kart kellene képviselniük. Úgyhogy ezek olyan aggályok, amiket elmondtam, amik sajnálatos módon fennállnak folyamatosan, és ez a törvénymódosítás, amit önök most behoztak, csak súlyosbítja a problémát. Arról nem is beszélve, amire módosító javaslataink fognak irányulni, hogy a differenciált szabályozást sem értjük. Tehát hogyha itt csak korról van szó... - bár nem gondolom, hogy ha valami a XIX. század közepe tájékán megfelelt, tehát hogy 70 éves koráig végezhetett valaki munkát, akkor ez a kor változásával és a modern korra a magasabb átlagéletkor, a jobb életkörülmények és a szellemi képességek jobb fenntarthatósága okán ez lejjebb kellene hogy csússzon, ráadásul drasztikusan, ami az életkort illeti.

De hogyha már önök azt mondják, hogy 62 vagy 65 év fölött valaki nem alkalmas kellőképpen bírónak, akkor a lehetőséget miért adják meg, hogy valaki a Kúria elnöke, legfőbb ügyésze, vagy az Országos Bírósági Hivatal elnöke lehessen. Ez egy kicsit faramuci, hogy azt kell mondani majd egy bírósági vezetőnek, hogy te már a korod alapján nem vagy alkalmas, viszont a legfelsőbb vezető posztokon lehetnek ennél idősebb emberek is. Tehát ez egy visszás helyzet, ami nyilván nehezen magyarázható, annál is inkább, lévén, hogyha mondjuk a legfőbb ügyész esetében vagy az Országos Bírósági Hivatal elnöke esetében kétharmaddal nem sikerül az ő mandátumuk lejárta után újraválasztani őket, akkor meghosszabbodik a mandátumuk.

(12.20)

Tehát 70 év fölött is betölthetik pozíciójukat, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ők ezt ne tudnák megfelelő módon megtenni. Viszont elég faramuci helyzet lesz, hogy valaki a 62. év után már nem lehet bírósági vezető, viszont adott esetben több mint tíz évvel idősebb kollégája felső vezető lehet. Tehát ez nem jó indoklás, és erre fog a javaslatunk irányulni, hogy ez vonatkozzon mindenkire. Illetőleg azt még el is lehetne fogadni mint legrosszabb megoldást, hogy a 62. év fölött már ne lehessen valakit kinevezni, de a 62. évnél fiatalabb korban kinevezett bírák és ügyészek megtarthassák a nyugdíjkorhatárig vezető pozíciójukat. De azt, hogy egy varázsütéssel 62. életévüknél ezt elvesztik, tulajdonképpen indokolhatatlan és nem is koherens. Tehát legalább a belső koherenciát próbálják megteremteni.

Arról nem is beszélve, hogy ez számtalan olyan nemtelen helyzetet eredményezhet, hogy valaki, aki eddig - ugye, a bírói hivatás, a bírói kar meglehetősen hierarchiális rendszerben épül fel -, mondjuk, kollégiumvezető volt vagy bírósági vezető, utána beosztott bíróként kell tengődnie. Erre persze lehet azt mondani, hogy bírónak lenni már önmagában is nagy dolog, de ha valakinek vissza kell lépnie, az mindig fájdalmas és nehezen magyarázható szituáció, és nem túl etikus. Tehát erre is kellett volna gondoljanak. Arról nem is beszélve, amit önök oly sokszor hangoztatnak, hogy a nyugdíjas-foglalkoztatás ebben a formában másoknál is fennáll. Valóban, jelen pillanatban és a 2012-es törvények alapján a korkedvezményes nyugdíj mellett nem lehetett munkát végezni, ez az öregségi nyugdíjra nem vonatkozik, tehát a kormányzatnak ez az érvelése is csalóka, amikor ezt támogatják.

Úgyhogy arra kérjük önöket, hogy legalább az Alkotmánybíróságnak, nem is az Alkotmánybíróságnak, hanem ezen keresztül az önök által is szorgalmazott történeti alkotmány zsinórmértékének próbáljanak meg megfelelni, vagy legalább tegyenek úgy, mintha ezt meg szeretnék tenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 106 2012.09.25. 2:00  21-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezzel még egyet is lehetne érteni, csak nekem az a problémám, hogy ahogy régen, már 1869-ben is egy lehetőség adott volt, hogy valaki tovább dolgozzon, akár egyébként a 70. életév után is. Tehát lehet egyfajta minőségbiztosítás, ha szabad így fogalmaznom, lehet egy értékelés. Be lehet vezetni azt, hogy ha valaki egy kor fölött szeretne dolgozni, akkor meg kelljen felelnie bizonyos kritériumoknak, bizonyos értékeléseknek, amit mondjuk, a rendszeren belül végeznek el. Ezzel nincs semmi probléma.

Azzal van probléma, hogy húzunk egy vonalat, és mindenki, aki eléri ezt a kort vagy bármely kort, az nyugdíjba van kényszerítve, mert most azt mondjuk, hogy sokan várnak bírói kinevezésre. De lehet, hogy tíz év múlva ez nem így lesz. Ha viszont sokan várnak, akkor miért nem lehet azt valamilyen formában biztosítani, hogy a legjobb bírók maradjanak ott? A legjobb értékelést kapó bírók dolgozhassanak tovább, és mondjuk a legjobb, legügyesebb titkárokat nevezzék ki. Tehát a fő eredmény szerintem az kellene legyen, hogy a létező legjobb, leghatékonyabb és leggyorsabb igazságszolgáltatási rendszer működhessen, és az emberek gyorsan és hatékonyan jogorvoslatot kapjanak különböző ügyeikben.

Szerintem ennek kellene alárendelni a rendszert, márpedig ez nem képzelhető el egy olyan meghatározott sablonba vágott, beletuszkolt módon, ahogy önök elképzelik. Ennél sokkal rugalmasabban kell hozzáállni, mert egyébként nem azt az eredményt fogjuk elérni, amit önök is hangoztatnak. Nem erre fog vezetni, amit tesznek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 116 2012.09.25. 1:02  21-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tényleg csak egy percben szólnék. Valóban, a professzor úrral egyetértek, viszont maga a nyugdíjazás kérdése, amit felhasználnak arra, hogy egy mögöttes cél elérjenek, mint egy leplezett, színlelt szerződéshez ha hasonlíthatom a jogi dogmatikában, tehát ez a probléma.

Illetve amit itt Gyüre Csaba képviselőtársam is elmondott, hogy ahogy általában a nyugdíjkorhatár egy lehetőség, hogy megadjuk, hogy 62, és ezért emelik Európa-szerte, hogy mindenki később tudjon nyugdíjba menni, de ez meg van fordítva, és itt kötelességként vagy kötelező jelleggel kerül bevezetésre. A funkciója tehát valóban nem az, ami nyugdíjkorhatárként megjelenik más szakmáknál, és ahogy a nyugdíjkorhatár megjelent tulajdonképpen a társadalombiztosítás rendszereiben és a modern társadalmakban, és ezért gyanakszunk arra, hogy itt más célok is lehetnek. Tehát a lehetőséggel nincs probléma, a kötelező dologgal viszont van.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 138 2012.09.25. 5:05  131-217

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálom összefoglalni a kialakult kisebbségi véleményeket. Az ellenzék pártjai közt sem volt sok mindenben egyetértés, de megpróbálok mindenre kitérni.

A Jobbik részéről elhangzott, hogy mi nem feltétlenül az alkotmányellenessége miatt támadtuk ezt a javaslatot. Megfogalmaztuk a konkrét szakmai problémáinkat, és megpróbáltuk eloszlatni azt a rossz beidegződést, amit a jelen lévő Gulyás Gergely képviselőtársunk pontatlanul idézett, mert ő azt mondta, hogy a Jobbik a nyolc általános iskolai végzettséghez kötné a szavazást. Ez nem így van. Mi elemi iskolai végzettséget várnánk el, ami egyáltalán nem ugyanazt jelenti. Azt viszont fenntartjuk, hogy egyfajta képzettséggel, végzettséggel kelljen mindenkinek rendelkeznie, aki az állam ügyeiben dönteni kíván, ahogy az állampolgári eskünél is megkívánnak bizonyos alapelveket. Elhangzott az is, amit itt Szakács Imre képviselőtársam - meghaladva előterjesztői minőségét - belefont a mondandójába, hogy a Jobbik javaslata nem alkotmányos, de az MSZP-t is kritizálta. Szerintem neki előterjesztőként a saját javaslata mellett kellene érvelnie és nem már előre védekeznie. A bizottságban ezeket már letárgyaltuk. Egyébként a Fidesznek volt a szlogene az, hogy "hallgass a szívedre", ezért minket azzal vádolni, hogy azért szavaztak ránk az emberek, mert különböző érzelmi feltöltöttség volt bennük, ez túlzás.

De visszatérve: valóban megfogalmazódott, hogy miért egyéni képviselői indítványként került benyújtásra. Erre Lázár képviselőtársunk bejelentette, hogy a Fidesz vezetése is tárgyalta a javaslatot, a kormány és a minisztérium rendszerén keresztül készült. Az ellenzék ezt úgy értékelte, hogy ez megkerülése azoknak a kötelező egyeztetéseknek, amiket önöknek meg kellett volna tenniük.

Elhangzott, hogy az emberek nem szeretnek regisztrálni, emiatt majd sokan távol maradnak a szavazástól, illetve fontos szempont, hogy a kampány nem lerövidül, hanem hosszabb, sőt drágább is lesz, hiszen a pártok már a regisztrációs időszak alatt arra fognak kísérletet tenni, hogy a szavazóikat a regisztrációra is rábírják.

Az MSZP részéről elhangzott, hogy miért két darab második alaptörvény-módosítás van, ezenkívül sérelmezték az időkeret behatároltságát. Elhangzott, hogy 14 alkotmánymódosítás volt már a jelenlegi alaptörvény hatálybalépése óta. Ez a sor most folytatódik. És úgy tűnik, hogy az alaptörvény-módosítások között is verseny van, nem csak a munkaerőpiacon, amelyik előbb beér, az lesz a második. Ez egy kicsit minket a Csillagok háborújának a számozására emlékeztet. Kicsit komolyabban kellene venni a törvényalkotást.

Az MSZP részéről elhangzott mint kisebbségi álláspont, ha önök úgy gondolják, jó az, hogy el kell menni regisztrálni, akkor ezt meg lehetne fordítani, és miért nem azoknak kell elmenni regisztrálni, akik nem szeretnének részt venni a választásokon.

Ahogy mondtam, az ellenzék pártjai között is vita alakult ki, hiszen az MSZP a jelenlegi helyzet fenntartását próbálta megteremteni, a Jobbik pedig, mint ahogy említettem, elmondta, hogy valamiféle korlát bevezetését elfogadhatónak tartaná, de nem ért egyet azzal, amit a Fidesz, illetve a Fidesz egyéni képviselői ebben a körben javasolnak.

Elhangzott az is egyfajta politikai érvként, hogy társadalmi hangulatváltozásokat nem lehet adminisztratív eszközökkel befolyásolni vagy megváltoztatni. Azt kell mondjam, az ellenzéknek egységes volt az az álláspontja, hogy a Fidesz a saját választási győzelmét szeretné ilyen formában elősegíteni. Nyilván voltak olyan szakértői elemzések, amelyek úgy gondolták, hogy ez a rendszer a Fideszt segítheti. A jelen lévő kormánypártok ezt természetesen tagadták, sőt Gulyás Gergely képviselőtársunk az előterjesztő részéről azt mondta, hogy nekik ez a rendszer nem is előnyös, ez egyértelműen az LMP-t segíti. Tehát láthattunk egyfajta megrögzött és kemény ellenállást ebben az irányban, de a bizottsági ülésen az ellenzéket ez a politikai magyarázkodás nem hatotta meg, ezért nem tudta támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 200 2012.09.25. 15:16  131-217

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Végighallgattam itt az előttem szólókat, megpróbálok új elemeket is belecsempészni, mert itt már sok mindenről volt szó, néha el is tért a vita attól, ami itt jelen pillanatban előttünk van, az alkotmány-, alaptörvény-módosítástól. Bár hozzáteszem, és ez inkább egyfajta eljárásjogi aggály, hogy ezt lehetett volna a választási eljárásról szóló törvénnyel együtt tárgyalni. Én még mindig nem értem, mi az oka annak, hogy ezt ketté kell választani. Ezzel azt érjük el, hogy itt már a választási eljárásról, a választási eljárás szabályairól is megindul a vita, holott tulajdonképpen ez az alaptörvény-módosítás nem szól másról, mint hogy megteremti a lehetőségét az önök által beterjesztett választási törvénynek. Ezt nyugodtan össze lehetett volna vonni.

Az meg még érthetetlenebb, hogy itt szabott az Országgyűlés, illetve a Fidesz-vezetés beterjesztésére az Országgyűlés elfogadta, hogy legyen időkeret, amely önmagában egy alaptörvény-módosításhoz nem túl elegáns, de emellett a következő napirendnél viszont csak a vezérszónokik elmondására kerül sor, és ott meg is szakad a történet. Kicsit tehát úgy tűnik, minthogyha szét akarták volna szabdalni a vitát, vagy nem kellő koherenciával viseltetnének a téma iránt. Ez azért is fájó, mert az alaptörvény-módosítás, ami itt előttünk van, igenis meghatározza, meghatározhatja akár a következő választások eredményét is.

Én nem értek egyet Bárándy Gergellyel abban az irányban vagy azzal a kijelentésével sem, hogy itt akárhogyan is módosul a törvény, akkor is biztos, hogy a Fidesz vagy a szövetségük nyeri meg a következő választásokat. (Dr. Bárándy Gergely: Ezt nem mondtam egy szóval sem!) Vagy valami ilyesmi, hogy akárhogy módosítják - én valami hasonlót értettem. Ebből a lényeg az, hogy szerintem nagyon is fontos, mert hogyha 2002-ben vagy 2006-ban hasonló törvény lett volna, akkor nyerhetett volna a Fidesz, ami lehet, hogy jobb is lett volna, minthogyha a szocialisták alakítanak kormányt. Ezzel tehát önmagában még nem lenne gond, viszont rámutat arra, hogy meg tudja fordítani a választás eredményét. Ez nemcsak azokban a szituációkban lehet igaz, amikor mondjuk, a szocialisták az ellenfelek, mert tény, hogy ez egy másik helyzetet eredményezett, hanem olyan esetekben is, ami egyébként 2014-ben eljöhet, hogy nagyon sok helyen, főleg a keleti részeken a Jobbik is egyéni mandátumokért és vélhetően akár a kormányzati pozícióért is harcba tud szállni, annál is inkább, mert többpólusúvá válik a politikai rendszer, és a Fidesz gyengülésével tulajdonképpen több erős hatalmi vagy pártpolitikai centrum jöhet létre, amelyek világnézetek alapján egymással versengenek.

(16.30)

Tehát nem mindegy, hogy hogyan húzzuk meg a választókerületeket, nem mindegy, hogy milyen szabályok alapján választunk.

A következő kérdés, hogy lehet azon dilemmázni, hogy ez kinek jó, én azt hiszem, hogy ha önök ezt behozták, akkor nyilván úgy gondolják, hogy önöknek igen. Tehát csak ezen kell elgondolkodni, hogy miért gondolhatják, hogy azok a szellemi holdudvar agytrösztök, elemzők, nem tudom, kik azok, akik a választásokkal és a hasonló trükkös törvényjavaslatok kidolgozásával foglalkoznak, úgy gondolták, hogy ez egy előremutató javaslat az önök választási sikere érdekében, ami egyébként magában foglalja azt is, hogy nem bíznak abban, hogy egyébként egy hasonló rendszerben nyerni tudnának a következő választásokon.

Ez megint felvethet kérdéseket, hogy akkor ezek szerint tudják, hogy a kormányzásuk nem tökéletes, tudják, hogy nem azt teszik, amit ígértek az embereknek, mert ha azt tennék, akkor ugyanúgy kétharmaddal kellene a következő választáson is befutniuk. De valami miatt ettől félnek; ezt nyilván megint önöknek kellene elmondani, hogy mi az, amitől tartanak.

Elhangzott itt többször, több kormánypárti képviselő szájából is, hogy az emberek 2010-ben a Fidesz-KDNP-szövetség programjára szavaztak, megfontoltan, határozottan hozták meg ezt a döntést, adtak felhatalmazást - csak valóban semmi olyasmiről nem volt szó, amit önök utána elindítottak, ezt a törvényhozási dömpinget. Ebben természetesen fel lehet fedezni pozitív elemeket, de úgy lett volna tisztességes, ha ezt azért az állampolgároknak elmondják. Volt itt akár egymillió munkahelyről is szó, igaz, hogy azt nem mondták, hogy egymillió fog létesülni vagy megszűnik, csak ezt az egymilliós számot belebegtették, de sajnos attól tartok, hogy ha megnézzük a számokat, bizony a közfoglalkoztatást levéve, elég rosszul állunk ezen a téren is.

Ha már a programot említették, 2010-ben én semmi olyan programra nem emlékszem a Fidesz-KDNP részéről, aki tud ilyet, az kérem, küldje el akár az e-mail címemre is, szeretném megnézni, mert amit én láttam, az maximum frázisoknak és szép tündérmeséknek a gyűjteménye volt, ami természetesen lehet egyfajta kinyilatkoztatás, de kormányprogramnak vagy még választási programnak sem nagyon lehetne hívni. Ezen keresztül jutunk el oda, hogy a stratégia az volt, hogy nem valami mellett, tehát egy indifferens, kevés támadási felületet mutató politikát, illetve kampányt folytattak, hanem valami ellen menjenek el szavazni az emberek, ami nem volt nehéz egy Gyurcsány-Bajnai-kormányzat után, ilyen gyászos MSZP-s 8 év után, nem volt nehéz az embereket arra rávenni, hogy protest szavazatokat adjanak le.

Ezt meg is tették, lehet ezt persze fülkeforradalomnak nevezni, de azt, hogy utólag azt mondják, hogy ez egy tudatos döntés volt a választók részéről és programra szavaztak, ahhoz először a programot meg kellene mutatni, mert mondom: amit én láttam, az maximum tündérmesék gyűjteménye volt.

Elhangzott itt több esetben a cenzus kifejezés is; egyébként úgy a kormánypárt, mint az MSZP padsoraiból megkaptuk, hogy az a javaslat, amit mi tettünk, az tulajdonképpen vállalhatatlan, archaikus, nem demokratikus. Egyébként körülbelül ugyanannyira demokratikus, mint az önök javaslata, tehát lehet ezen vitatkozni. Persze, erre az MSZP mondhatja és mondta is a bizottsági üléseken, hogy igen, igen, lám, a gonosz jobboldal egy nem demokratikus és esetleg egy még kevésbé demokratikus javaslatot terjeszt elő, és mindkettő ördögtől való - persze ez az MSZP álláspontja -, de én úgy gondolom, hogy önmagában az, hogy elvárunk egy bizonyos felkészültséget a döntéshez, a közös ügyeinkben az nem egy olyan dolog, ami ördögtől való lenne. Annál is inkább, mert ahogy egy állampolgársági eskünél is elvárunk egy bizonyos tudásszintet, azt ugyanúgy el lehetne várni a szavazásnál is.

Itt pénzekről, közpénzekről döntünk. Tulajdonképpen a kormányzat egyik fő funkciója az adó útján beszedett pénzeknek az újraelosztása, és nagyon nem mindegy, hogy ezt az újraelosztást milyen elvek alapján és ki végzi; az pedig végképp nem mindegy, hogy ki, milyen arányban fizet bele a kasszába, és hogy a megbízott vezetőink milyen irányban módosítanak akár egy adópolitikát.

Természetesen, ha valakinek az az érdeke, mert eddig megfelelő segélyeket kapott, mondjuk, és nem szeretett volna dolgozni, akkor ő arra fog szavazni, hogy ez továbbra is fennálljon a részére, tehát nyilván nem minden esetben lehet azt mondani, hogy az embereknek megvan az a felkészültségük, amivel dönthetnek. Arról meg nem is beszélve - ezt nem ismételném meg, már elhangzott többször -, hogy az a gyalázatos láncszavazós, egy bablevesért vagy egy konzervért megvásárló gyakorlat bizony tömegesen fordult elő; ahhoz képest, hogy kinek volt nagyobb kapacitása a mozgósításra, sajnos nagyon sok párt élt ezzel.

De hogy eloszlassam a felmerült, és azt kell mondanom, hogy csúsztatásból eredő félreértéseket, egyáltalán nem arról van szó, hogy mi idős embereket ki szeretnénk zárni a szavazásból. Nagyon sok fiatal is van egyébként, akik távol tartják magukat, ha kell, akkor erőszakkal is, a fiatalok esetében a nyolc általános elvégzésétől, mert náluk egy alapfokú végzettségnek az tekinthető. És itt a nyolc általánost nem úgy gondoljuk, hogy hat darab első és két második, mert ezt természetesen nem tekintjük nyolc általános elvégzésének, mint ahogy az sok esetben lezajlik, hanem úgy gondoljuk, hogy minden korosztálynak - és ezért elemi végzettségről beszélünk - meghúzható lenne az a szint, amit neki annak idején elemi végzettségként teljesíteni kellett. De egyébként még itt se kellene meghúzni egy az egyben a határt, hanem egy társadalmi vita, és mondjuk, egy erre vonatkozó törvényjavaslat megvitatása keretében meg lehetne nézni, hogy azon kívül, aki ebből kiesne valami miatt, de ő valóban, mert sok ilyen van, sok ilyen embert ismerek, aki mondjuk, a háború miatt nem tudta befejezni az elemi végzettséget, de ő szavazni szeretne, és napi szinten foglalkozik a politikával, az ő számukra is meg lehet teremteni. Vannak ilyen módszerek, ezt is sorolhatnék többet, de meg lehet teremteni azt, hogy ők jogosultságot szerezzenek a választásra.

Az viszont véleményem szerint a demokrácia ellen hat, hogy mindenki egy szál konzervért vagy bármiféle apró premizálásért elmegy, és valóban, másnap már nem is tudja, hogy kire szavazott - hát, én ezt nem nevezném demokráciának. Vagy ha ez a demokrácia, akkor ahogy azt a görög bölcselők mondták, ez adott esetben a többségnek a diktatúrája lehet a kisebbség felett, és ezt mindenképpen el kellene kerülni.

Elhangzott itt többször, de én ezt megint csak aláhúznám, hogy ami történt, és nem az a problémánk, hogy egyéni képviselői indítványként nyújtották be, hogy ne lenne joguk ehhez a képviselőknek; itt az történt, hogy el is ismerték, hogy ezek a javaslatok megjárták a Fidesz-vezetést, ezek a javaslatok megjárták a minisztériumot, a minisztériumban lettek kidolgozva, ezt még Lázár képviselőtársunk is elismerte. Tehát tulajdonképpen a Fidesz-vezetés átveri az Országgyűlést, mert bár formálisan erre megvan a lehetőségük a képviselőknek, hogy beterjesszék, de ha már el is árulják, hogy emögött nem egyéni képviselői munka van, akkor bizony ez egy rosszhiszemű joggyakorlás, és a parlamentnek és az embereknek az átverése, és konkrét célja is van, és az nem más, mint az egyeztetési folyamatoknak a kikerülése. Tehát én ezt egy legyintéssel nem intézném el az önök részéről, nem egy elegáns gesztus, és tételesen is hátránnyal bír.

Elhangzott itt, hogy az emberek nem szeretnek elmenni regisztrálni. Ez valóban igaz, annyival kiegészítve, hogy itt valamelyik, már nem emlékszem, hogy pontosan ki, a kormánypártok részéről elmondták, hogy a hátrányos helyzetűeknek lehetőségük lesz, akik nem szeretnének bemenni, hogy interneten keresztül jelentkezzenek. A hátrányos helyzetűeknek a jó része általában azért hátrányos helyzetű, mert nem feltétlenül bír internetkapcsolattal, vagy csak egy részük, aki egyéb okból minősül ebbe a kategóriába tartozónak. Tehát nem kellene az embereket ilyen cinikusan, azt kell mondanom, hogy hülyének nézni, az embereknek valóban gyakran problémát okoz, hogy egy ilyen regisztrációt megtegyenek.

(16.40)

Arról már nem is beszélnék, ami szintén elhangzott, és azért ezt is aláhúznám, hogy bizony hosszabb lesz a kampány, és pont azért, mert az önök célja az, hogy az önök szavazói az utolsó darabig elmenjenek és regisztráljanak. Ezt viszont csak úgy tudják elérni, hogy állandóan ezeket az embereket zaklatni fogják, és egyébként mindenkit, akit potenciális szavazónak tartanak, zaklatni fognak, hogy menjen el, és tegye meg ezt a regisztrációt. És persze ebből a zaklatásból fognak mások is kapni, nemcsak esetleg a célszemélyek. Emellett egyébként ez még jó lehet egy másik dologra is, hogy majd megpróbálja távol tartani azokat, akik egyébként nem önökre adnák a voksukat.

Összefoglalva, politikai célja a javaslatnak a Fidesz választási sikerének a bebetonozása. Tulajdonképpen én csak egy dolgon csodálkozom, hogy ennyire korán behozták; lehet, hogy a regisztráció miatt tették, de én arra számítottam egyébként, hogy ezt körülbelül egy év múlva fogják megtenni, hogy még rövidebb idő legyen a regisztrációra, és addig még változtatásokat eszközölhetnek rajta. Hozzátéve, hogy ezt még megtehetik, mert ahogy itt elhangzott többször, alaptörvény-módosításból is elég sok lezajlott már az alaptörvény elfogadása előtt mint alkotmánymódosítás, és azóta is több folyamatban van. Tehát nagyon is lehet, hogy még átírják ezt az egész rendszert, mielőtt a választás bekövetkezik.

De úgy gondolom, hogy ez elég rövid távú gondolkozás, hiszen nem tudhatják önök sem, hogy két év múlva vagy hat év múlva vagy esetleg tíz év múlva milyen rendszer következik, és hogyan fordulhat ez a visszájára, és esetleg egy totális Fidesz-vereségbe hogyan fog torkollani. Azt tudjuk, hogy az élet egyrészt a legjobb tanítómester meg dramaturg is, én is kíváncsian várom, hogy a Jóistennek milyen célja van ezzel, de az biztos, hogy elég érdekes szituációkat fogunk látni, hogyha ezt a törvényhozási folyamatot és ezt a menetet folytatják.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 224 2012.09.25. 5:07  217-241

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A kisebbségi véleményt szeretném ismertetni. Az ellenzék véleménye nagyjából egybevágott az alkotmányügyi bizottság ülésén.

Ott kezdeném, hogy felmerült az előzetes normakontroll kérdése is, amelyre Gulyás Gergely azt válaszolta, hogy valószínűleg erre sor kerül, tehát lehet, hogy az Alkotmánybíróság megkerülésre - ez freudi elszólás volt -, megkeresésre fog kerülni, reméljük, nem megkerülésre. Sajnos, erre is láttunk elég sok példát.

Felmerült, az ajánlások tekintetében egyrészt a Jobbik üdvözölte, hogy a kopogtatócédula-gyűjtés megszüntetésre kerül, ellenben elmondtuk, hogy az ajánlások rendszere ebben a formában nem tökéletes, és visszaélésre ad alapot, hiszen ugyanúgy a pártok fogják gyűjteni, ahogy eddig is a választópolgárok személyes adatait a pártok gyűjtötték, most az aláírásokat fogják, ráadásul limit nélkül. Sokkal jobb megoldás lenne, hogyha például a jegyzőhöz vagy egy választási szervhez kellene ezeket bevinni.

Aztán felmerült Gaudi képviselőtársam részéről a kopogtatók megsemmisítésének kérdése, ami ebben a formában nyilván az ajánlásokra vonatkozott. Azt a választ kapta Gulyás képviselőtársunktól, hogy 90 napon belül minden jogorvoslati eljárás lezajlik, és ezért a megsemmisítés érdekeket nem sérthet.

Felmerült a kampány meghosszabbítása a regisztrációs eljárás miatt, pontosabban meghosszabbodása. Bár itt Lázár képviselőtársunktól hallhattuk, hogy egyrészről rövidebb lesz a kampány, másrészről meg folyamatosan tart majd augusztustól márciusig, tehát erre nehéz tulajdonképpen reagálni, hogyha önök se tudják, hogy mi ebben a vélemény. De mi úgy gondoljuk, hogy az, hogy hosszabb lesz a kampány, az emberek zaklatását is ki fogja terjeszteni.

Felmerült kérdésként a kampánycsend, ami nincs benne az előterjesztésben; hát nem is lesz, úgy tűnik. Tehát azt a választ kaptuk, hogy kampánycsend nem lesz, tehát vasárnap, a szavazás napján is nyugodtan lehet kampányolni. Ez is egy érdekes megoldás, és az ellenzék ezt nem tudta ebben a formában támogatni.

(18.20)

A regisztráció hibahatáráról beszélt az MSZP jelen lévő képviselője, Lamperth Mónika, és abból indult ki, hogy ez, amikor el fog indulni, túlságosan sok hibát tartalmazhat, illetve elhangzott még szintén az MSZP részéről, hogy aggályos, hogy egy ember két jelöltet vagy akár több jelöltet is ajánlhat, hiszen nem lehet szerintük két ellenfelet egy meccs alatt támogatni, és ezt mindenképpen módosítani kellene. A Nemzeti Választási Bizottsággal kapcsolatban hívta fel Bárándy Gergely arra a figyelmet, hogy a tervezetben 9 évre választanák meg, természetesen kétharmaddal, és felolvasásra került a korábban... - az OVB leváltásának indokolása, ahol a Fidesz ezt pont azzal indokolta, hogy indokolt gyakran újjáalakítani, megújítani ezt a testületet, akár minden nagyobb országos szavazás után, és felmerült az a kérdés, hogy nem farizeus dolog-e két év alatt teljesen mást mondani, mint ahogy az megtörtént.

Az ellenzék részéről az itt felsorolt, és egyébként a regisztrációval kapcsolatosan már elmondott aggályok miatt nem tudta támogatni az ellenzék pártjai közül senki ezt a törvényjavaslatot. Arról nem is beszélve, hogy ez is egyéni képviselői indítványként került ide, és igaz minden, amit elmondtunk az alaptörvény-módosításnál is, tudniillik ezt úgy érezte az ellenzék, hogy a megkerülése, egyfajta joggal való visszaélés, hiszen tudjuk, és elismerésre került, hogy ezek a tervezetek jártak a Fidesz-vezérkar előtt, megtárgyalta azt a kormányzat is, és ennek ellenére egyéni képviselői indítványokként kerülnek beterjesztésre. Erre természetesen az volt a válasz, hogy ezt megtehetik a képviselők, természetesen jogilag megtehetik, de erkölcsileg is kellene néhány kötelezettséghez tartani magukat.

Ezek alapján a felsorolt indokok alapján az ellenzék nem tudta támogatni a törvényjavaslatot. (Taps a Jobbik soraiban.) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 32 2012.09.26. 9:49  3-35

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Bár megtette Gaudi képviselőtársam, de én is meg szeretném köszönni a kodifikációs bizottságnak és Vékás Lajos professzor úrnak azt a munkát, amit az előttünk lévő tervezetbe belefektettek. Ennek köszönhető, hogy koherens egészet, egy - egyébként a részletes indoklását olvasva is - tudományos munkát kaphattunk kézbe.

(11.50)

Ami azért is külön jó, és még pluszban örülünk neki, hogy a kormányzat sem nyúlt bele, tehát a módosító javaslataikat ők is ugyanúgy meg fogják tenni; ugye, az előző ciklusban ez nem így történt, ez azért fontos dolog, és ezt is meg szeretnénk köszönni.

Ennek ellenére vannak olyan részek, amelyeket kritikával kell illetni, és nem a jogtudomány szempontjai vagy a kidolgozatlanság okán, hanem egészen egyszerűen azért, mert vannak olyan részek, például a családjogi részben, amelyek politikai, világnézeti döntéseket igényelnek, és az ezekben való döntés nem függ össze egyébként a tervezet kidolgozottságával. Nagyon örülünk annak is, hogy a bírói gyakorlat beemelésre került a tervezetbe.

A magam részéről viszont a zárórendelkezések között, a jogszabály-meghatározásnál az EU általános hatályú, közvetlenül alkalmazható aktusait túlzásnak érzem, hiszen amelyek egyébként is alkalmazandók, azok részéről ezt fölösleges beemelni, viszont a Ptk. rendszerét lerontja. Szerintem túlságosan felerősíti ezeket a szabályokat, amelyek adott esetben egyébként alkalmazandók. És ugyanúgy, ahogy Gaudi képviselőtársam mondta, nem emelnénk be a zárórendelkezések közé azokat az EU-irányelveket, amelyeknek megfelel a javaslat, hiszen a jogalkotásról szóló törvény egyébként tartalmi kritériumként határozza meg az irányelveknek való megfelelést. A felsorolás azért sem szerencsés, mert ha ezek módosulnak vagy új irányelvek kerülnek bevezetésre, akkor az egész kódexet kell módosítani. Örültünk volna, ha a választottbírósági eljárás benne marad alternatívaként a Ptk.-ban, bár elfogadom az indokolást, hogy ez ugyanúgy a magyar jogrend része marad, viszont fontos lenne ezt nyomatékosítani és a Ptk.-ba is beemelni.

A fogyasztóvédelem területén, ami az embereket talán a legjobban, legnagyobb mértékben érinti, a fogyasztó fogalmánál, bár erről már korábban vitatkoztunk itt az Országgyűlésben, bizottság előtt is, én azt, hogy csak személyekre van leszűkítve, nem tartom jónak. Mert egy kisvállalkozás vagy mikrovállalkozás, de sok esetben még a közepes méretű vállalkozások tekintetében is, amikor például ők egy közüzemi szerződést kötnek, bizony fogyasztók, és az erőfölény tekintetében, mondjuk, egy szolgáltató legalább annyira föléjük tornyosul, mint egy magánszemély fölé. Tehát a fogyasztónak ez a fogalommeghatározása, bár, ahogy mondtam, erről korábban vita volt az Országgyűlésben, nem jó, és ez ellen szeretnénk tenni, hogy ez megváltozzon.

Ez egyébként azért is fájó, mert a fogyasztási szerződések köréből is ki lesz rekesztve így nagyon sok, például mikrovállalkozás, akiknek szükségük lenne erre a védelemre. Például a fogyasztóval szembeni többletkövetelés külön tájékoztatás és kifejezett elfogadás után válik a szerződés részévé, ráadásul csak a fogyasztói szerződésekre vonatkozik, másrészt nem értjük, hogy hogyan lehetne mondjuk, egy fő kötelezettségen túl, akár kifejezett hozzájárulással is még pluszpénzt kérni egy vállalkozástól. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok esetben tulajdonképpen bármit alá lehet írni a fogyasztókkal, és hiába van egy pluszkikötés, ők ezt gyakran akkor veszik észre, amikor pluszkötelezettségeik keletkeznek. Azt jónak tartjuk, hogy a fogyasztó egyes szavatossági jogokat a gyártóval és a forgalmazóval szemben is érvényesíthet, és a szürke- és feketelista beemelése is időszerű volt. Ez ugye, a tisztességtelen, az ellenkező bizonyításáig tisztességtelen kikötéseket jelenti fogyasztói szerződésekben. Ugyanúgy a közérdekű kereset indítására jogosultak beemelése is elfogadható és maximálisan támogatandó kidolgozás és megoldás.

Az viszont szerintem problémákat vet fel, hogy csak fogyasztó és vállalkozó közötti szerződések esetében tiltja a javaslat az előtörlesztés kikötését. Itt is megengedi a közvetlen költségek felszámítását. Ez arra fog vezetni, bankoknál láthattuk nagyon sok esetben, hogy mindenféle extra költséget megpróbáltak felszámolni akkor, amikor valaki visszafizette volna a tartozását. Ez eddig is, úgy, hogy a Ptk. tiltotta, sajnos megtehető volt, a gyakorlat azt bizonyította, hogy erre sor is került. Ha ebből kivesszük a kisvállalkozásokat, mikrovállalkozásokat, mindenkit, aki nem természetes személy, akkor eleve nem kapunk kedvező helyzetet. De még a természetes személyek esetén is a közvetlen költségeket fel lehet számolni, hogy mi a közvetlen költség, tulajdonképpen nehezen eldönthető, és jogvitákra adhat okot. Attól tartok, hogy a pénzügyi szektor például ki fogja használni ezt a lehetőséget, és élni fog azzal, hogy pluszsarcokat szedjen be az emberektől.

Az idő rövidsége folytán nagyon gyorsan a családjogi részről szeretnék beszélni. Mi úgy gondoljuk, hogy a család legfontosabb szerepe az utódok felnevelése és a megfelelő számú utód születése, az ő védelmük áll a központban. Az élettársi kapcsolat szabályozása, ahogy elhangzott előttem, néhol problémákat vethet fel. Mi úgy gondoljuk, hogy a védelem, és Lábady professzorral egyetértünk ebben a tekintetben, az extra védelem abban az esetben kellene hogy megillesse az élettársakat, ha már gyermek született abból a kapcsolatból. Sok esetben be kell látni, hogy az, hogy valaki élettársi kapcsolatban él, tudatos választás eredménye. Nekik meglenne sok esetben a lehetőségük a házasságkötésre, de sok esetben nem is szeretnék, ha kötelezettségeik állnának fenn ebből a kapcsolatból. Hiszen akkor házasságot kötnének, vagy az öröklési jogi szempontból, mondjuk, végrendelkeznének. Erre eddig is lehetőségük volt, ezt meg tudták tenni.

Úgy érzem, és úgy gondoljuk, hogy a jognak a gyermekeket kellene védenie. Azt viszont, hogy a családra vonatkozó részekben kerül elhelyezésre az azonos neműek kapcsolata, egészen egyszerűen elfogadhatatlannak tartjuk. Nem tekintjük őket családnak. Túlzónak tartjuk azt is, hogy a törvény tulajdonképpen a családok, a házasság rangjára szeretné emelni, ami az öröklési jogot és egyéb jogkövetkezményeket illeti, az azonos neműek élettársi kapcsolatát. Annál is inkább, mert ezekben az esetekben, mivel gyermek általában nem származik ebből a kapcsolatból, tulajdonképpen még az öröklési szempontból jobb helyzetbe is kerülnek, mint a házastársak, hiszen a túlélő házastárs biztos lehet benne, hogy mindent örököl.

Nem tartjuk jónak, hogy az apai elismerő nyilatkozat esetében is a bírósági kijelölés megelőzheti az apai elismerő nyilatkozatot. Tehát nem a gyermek érdekét szolgálja az, hogy ha valaki őt gyermekének ismerné el, a bíróság úgymond erőszakkal másra rákényszerítse az apaságot. A házasság intézményénél, bár erre remélhetőleg lehetőség lesz, hogy részletesebben kifejtsük, sok esetben az, hogy a megkötésénél egyszerűsödnek a szabályok, a 30 napos bejelentési határidőt nem kellene a javaslat szerint betartani, talán nem kellően tenné megfontolttá a házasság megkötését. Azon már viszont elgondolkodnánk, hogy mondjuk, a házasság felbontásánál a vagyonjogi kérdések tisztázását egy házassági bontóperben mennyire kellene kötelezően belevenni. A javaslat azt tartalmazza, hogy vagyonjogi kérdésekben ne kelljen megállapodni. Ez bizonyos esetekben talán könnyítené a házasságok megkötését is, ha úgy éreznék, hogy nem olyan problematikus adott esetben az elválás. De ez még egy kérdés, amit tisztázni kell.

Illetve a végén, mert látom, hogy lejárt az időm, még a durva hálátlanság kategóriája az öröklési jogból mit kitagadási ok. Itt azokat az utalásokat, amelyek a bírói gyakorlatra utalnak, és van egyébként a törvényben több helyen is ilyen, jobban kidolgozandónak tartjuk, hiszen nem lehet minden fogalommeghatározást a bírói gyakorlatra bízni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 254 2012.10.01. 12:30  245-293

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát nehéz megszólalni MSZP-s képviselőtársam után, azért mégis megpróbálom, és elmondom az aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, bár én megpróbálok konkrétabb lenni. Úgy tűnik, van néhány dzsoli dzsóker szó, ilyen például a befektetői bizalom, tehát ezt mindenre rá lehet sütni vice versa. Azért ennél mélyebben szeretnék belemenni a törvényjavaslatba, hiszen ez lenne a dolgunk, hogy jogi érveket sorakoztassunk fel.

Először is, ami szembetűnő a törvényjavaslattal kapcsolatban, ami meglepőnek is mondható, hogy Navracsics Tibor miniszter úr országgyűlési képviselőként terjeszti elő Szabó Erika államtitkár asszonnyal, aki szintén országgyűlési képviselőként terjeszti elő ezt a javaslatot. Ez önmagában kicsit szokatlan formát jelent, egyébként Navracsics államtitkár urat elvártuk volna a vitára, mert dogmatikailag szerettünk volna... (Közbeszólásra:) Miniszter urat, bocsánat, megelőlegeztem neki. Nem tudok semmit, ígérem, de miniszter urat elvártuk volna ide a vitára, hogy kicsit dogmatikailag ütköztessük az érveinket.

Hiszen egyrészt megkérdeztük volna tőle, hogy mi indokolja az önálló benyújtást. Egyrészt megnézette ő esetleg a minisztérium jogi rendszerével? Átfuttatta ezt, csak valami miatt önállóan nyújtja be, vagy esetleg nem járt a minisztériumban a javaslat? Ezt is el tudom képzelni, lévén a kidolgozottságát és a következőkben elmondott kritikáinkat. Ezt nyilván így lehetett volna tisztázni, természetesen Szabó Erika államtitkár asszonytól is ugyanezeket a válaszokat fogjuk várni.

Ez a 2006. évi LIII. törvény már sok mindent megélt, a Fidesz is többször módosította, és többször vita volt itt a parlamentben is, talán nem is olyan régen vitatkoztunk különböző határidők lecsökkentéséről és arról, hogy jó-e, ha ehhez az eszközhöz nyúlunk, ahhoz nyúlunk, hogy eljárásokba belematatunk, és vannak kiemeltebb eljárások. Önmagában az elv természetesen üdvözlendő lehet, de ennek a kontrollálatlansága, és amilyen módon önök ehhez a törvényhez, a 2006. évi LIII. törvényhez nyúlnak, az nem jó. Egyébként önmagában az egész törvény már 2006-ban sem volt jó egyébként, hozzáteszem, tehát volt egy rossz törvény, amit mindig sikerül még rosszabbá tenni, egyébként ez cikluson belül is sikerül önöknek, hiszen régóta megy itt a polémia, hogy fel lehet-e gyorsítani ezeket az eljárásokat, kell-e belenyúlni ezekbe az eljárásokba.

Természetesen ilyenkor mindig a nemzeti érdeket hozzák fel, de ahogy az előző napirendi pontnál, itt is felmerül, hogy jó lenne, ha elmondanák, hogy mi az indoka. Miért kell ezt most ebben a formában pontosítani - nevezzük így, ahogy önök mondták -, tehát mi akadt el, ki akadt el, kit szeretnének kinevezni? Melyik beruházásnál melyik hatóság értelmezte úgy az eddigi törvényt és az előző fideszes módosítást, hogy nem megfelelőképpen járt el? És úgymond hülyebiztosra kell csinálni a törvényt, hogy mindenki megértse, hogy amit a kormány és a kormány által megbízott személyek akarnak, az a vezérszó, amitől nem lehet eltérni.

Szeretnénk tudni, hogy hol volt az elakadás, tehát ezeket a konkrétumokat is azért az asztalra kellene tenni, hiszen ez a javaslat tovább bővíti azt a kört, ami alapján... - hát én próbáltam dogmatikailag kicsit elmélyedni benne, hogy ez most a közigazgatás hierarchiájába hogyan illeszthető be, vagy egyáltalán a fennálló törvénybe hogyan illeszthető be, de megmondom őszintén, nem sikerült, mindjárt el is fogom mondani, hogy miért.

(21.40)

Arról nem is beszélek, ha az önök által sokat emlegetett Magyary Zoltán ezt látná, akkor azt hiszem, egy nullás érdemjeggyel jutalmazná önöket. Tehát szerintem egy egyes érdemjegy se megfelelő ehhez, hiszen rendben van, ki lehet nevezni kormánymegbízottakat, illetve a 2006-os törvényben ki lehet mondani mindenféle örömteli dolgokat, de hogy néha már az indokolással sincsenek összhangban, és önmaguk sem tudják, mit akarnak, ez már egy kicsit fájóbb.

És hogy egy kicsit a konkrétumok területére evezzek: én a 2006. évi LIII. törvény hatályos részét megnyitottam, keresve, hogy hol van a megoldás, és ott azt találjuk, hogy a hatósági eljárás szabályainál eleve a kormány a kiemelt ügyeknél meghatározhatja rendeletben, hogy melyik lesz az a kijelölt hatóság, ahol ezeket el kell intézni. Tehát a kormány már eleve ad egy könnyítést, hogy ő fogja megmondani, hogy ezek az ügyek hol intéződjenek. És találunk a következő részben ezeknek az ügyeknek a koordinációjára egy bekezdést, ahol azt találjuk, hogy a kormány rendeletben meghatározhatja, hogy egy bizonyos kormánymegbízott ezeket az ügyeket koordinálja. Hogy pontosan mi az a koordináció, ez is egy jó kérdés, mert ha már a hatóság ki van jelölve, akkor a koordinátor egyfajta ilyen megbízott ostoros ember vagy egyeztető, vagy segítő, vagy miegymás?

Gondolom, ebből is voltak a problémák, amiért ezt be kellett hozni. De jelen pillanatban a hatályos törvényben is, amit önök módosítottak, benne van, hogy ez a koordinátor, aki a kormánytól kapja a megbízatását kormányrendeletben, illetve a feladat- és hatásköreit, ő a kormánytól kapott meghatalmazás alapján majd ezeket a koordinációs vagy noszogató jogokat elkezdi szépen (Dr. Rétvári Bence: Noszogató jogok?) - nem tudom máshogy megfogalmazni - gyakorolni. Mert nem nála van, a hatóság már ki lett jelölve, ő csak a noszogató ember. De gondolom, hogy ezt a hatóságok a jelenlegi gyakorlatban úgy értelmezték, hogy rendben van, jön a kormánymegbízott, elmondja, hogy mit akar, aztán utána a kijelölt hatóság meg végezte a dolgát, és ez nyilván önöknek nem volt elég. Vélhetően ezért kellett behozni - és ezt az indoklásban el is ismerik - ezt a törvényjavaslatot.

Ami viszont egy kicsit érdekes, hogy itt azt láthatjuk, hogy amíg úgy kezdődik a szakasz, hogy kijelöl a kormány egy koordinációs feladatokat ellátó kormánymegbízottat - gondolom, akárki lehet ez alapján -, a 2/A. §-ban viszont azt találjuk - és ezt csak úgy ki lehet következtetni a szövegből -, hogy bizony ez egy kormányhivatal-vezető kormánymegbízott lehet. De ezt, ahogy mondtam, csak ebből a szövegutalásból és a részletes indokolásból lehet kikövetkeztetni, lévén, hogy nem gondolom, ha valakit kineveznek egyébként kormánymegbízottá, akkor hirtelen majd egy kormányhivatalt is alá tesznek. Tehát nyilvánvalóan kormánymegbízott az lesz, akit ebből a 19 plusz 1 kormánymegbízottból kineveznek. És nem elég, hogy majd ott felügyeli vagy bizonyos feladat- és hatásköröket kap, valamit, amit majd a kormány rábíz - hogy pontosan mit bízhat rá, az a törvényből nem derül ki -, de most ebben a javaslatban írásbeli utasítási jogot is adnak neki.

Egyébként ez az egész megoldás a népbiztosokat idézi. Tehát ilyen volt a magyar történelemben - nem hiszem, hogy a dicső korszakában történt meg -, amikor odarendelt a kormány mindenféle megbízottakat, népbiztosokat, akik úgymond nyomon követték a szervek tevékenységét, utasíthatták ezeket a szerveket, és eldönthették, hogy jó irányba mennek-e a dolgok, avagy nem. Ez szerintem kevésbé illeszthető bele abba a hierarchiális rendszerbe, amit itt a közigazgatásnak egy megfelelően szabályozott, demokratikus rendszerének nevezünk, de természetesen önök kétharmaddal bármit megtehetnek. Én egyébként azt várom, hogy a következő módosítás az lesz, hogy a (4) bekezdést majd eltörlik, amiben az autonóm államigazgatási szervek, a NAV meg a rendvédelmi szervek tekintetében kiveszi ezt az utasítási jogot. Ha esetleg ezt is kivennék, akkor még lehetne gyorsítani ezeket az eljárásokat, és semmilyen szerv nem piszkíthatna bele azokba az eljárásokba, amelyeket önök kiemeltnek tekintenek.

Ezek alapján - és erre azért várnánk a válaszokat - nagyon nehéz behatárolni ezeket a kormánymegbízottakat. Valaki adjon nekem egy választ arra, hogy ő most tulajdonképpen hatósági jogokat fog gyakorolni, vagy nem gyakorol hatósági jogokat, de a hatóságot utasíthatja írásban, és feladat- és hatáskört kap, plusz még mellé univerzális illetékességet. Tehát aki ezt nekem... - és várom, nyilván én nem értettem meg a lényegét, de ahol feladat-, hatáskör és univerzális illetékesség telepítődik, ott valami nagyon komoly jogköröket összegzünk, és nem csak arról van szó, hogy valaki elkezd koordinálni, és egyébként csak úgy odatesszük az ügyek vitele egyfajta noszogató emberének.

Úgyhogy összegezve ezeket az aggályokat, nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és tulajdonképpen módosító javaslatot se nagyon tudunk ehhez benyújtani, mert az egész 2006-os törvényt ki kellene dobni a kukába, vagy egy olyat írni, ami a jogállami garanciáknak megfelel. És persze lehet itt azt mondani, amit önök folyamatosan mondogatnak, hogy persze nemzeti érdek, hogy ez meglegyen, mert ezeket az eljárásokat gyorsítani kell, és egyébként vége a világnak, és nem tudjuk lehívni a pénzeket, de én attól tartok, hogy minden olyan érdek, amit a kormány az ő határozatában fog kinyilvánítani, és a saját embereit bízza meg megfelelő feladat- és hatáskörökkel, azok az utóbbi időben elég rútul sültek el, és nem gondoljuk, hogy a jövőben is máshogy lenne, nagyon sok visszaélésre ad alapot, és sajnos nagyon sok visszaélést is láthattunk. Mondanám azt, hogy tegyük rendbe ezeket a dogmatikai problematikákat, de sajnos én nem látom azt, hogy az önök által például oly sokat emlegetett Magyary Zoltán által meghatározott elvek alapján hogy lehetne ebből valamiféle kiutat találni, de nyilván önök ezt meg fogják tenni. Nagyon várom a válaszaikat a felmerült kérdésekre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 258 2012.10.01. 1:38  245-293

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, hogy felvilágosított a kormányhivatalok felállásáról, így azért már egy kicsit könnyebb.

De felhívnám a figyelmét, gondolom, a hatályos, 2006. évi LIII. törvényt is elolvasta, mert abban is úgy szerepel, és egyébként a módosítás, amit most önök megpróbálnak végignyomni, ez a 2/A. § úgy szól: "A kormány a kiemelt jelentőségű ügyben rendeletével jelölheti ki a koordinációs feladatokat ellátó kormánymegbízottat." Ez rendben is van így, tehát tudom, hogy vannak kormánymegbízottak, de azért illene ide bevenni, amit akár ön is mondott, hogy ez milyen körben mehet, milyen feladat- és hatáskörök azok, amelyekkel őt meg lehet bízni.

(21.50)

Ne haragudjon, az nekünk nem elég, hogy egyébként annyi szerepel a következő bekezdésben, hogy majd a kormány megállapítja a feladat- és hatásköröket. Tehát ennél azért jóval nagyobb mértékben meg kellene kötni a kormány kezét, mert ez egy olyan biankó csekk, hogy akkor tulajdonképpen a kormánynak aláírunk egy olyan teljesen üres papírt, hogy ők aztán bármit odaírhatnak, és ráadásul ezt úgy, hogy egyébként a kormány által megbízott kormánymegbízottakra ruháznak majd egy olyan feladat- és hatáskört, ami tulajdonképpen ez alapján majdnem bármi lehet. Tehát ezt így szerintem nem kellene, és főleg nem abban a formában, ahogy ezt előterjesztik, egyéni képviselői indítványként.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 274 2012.10.01. 1:59  245-293

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, amit itt hallhattunk, az tényleg nem volt más, mint van egy kaszt, akiknek majd nem kell bemenni a hivatalba. Csak mi van a többiekkel? Mi van az átlag magyar vállalkozóval, mi van az átlag magyar magánszeméllyel, aki építeni szeretne valamit vagy egy vállalkozást beindítani? Nekik ugyanúgy végig kell járni.

Igen, minket is megkeresnek azzal, hogy a bürokráciába belefulladnak az emberek. Ismerjük a problémát, és ön most ezt úgy mondta nekünk, mintha Úristen, bürokrácia van és teljesen logikátlan folyamatokat kell végigjárni annak, aki egy engedélyt el akar intézni. Valóban így van. Teljesen logikátlan, értelmetlen, gyakran a hivatalok és a hatóságok egymásra mutogatása közepette, hatásköri és feladat-összeütközéseknek a tengerében vergődik az átlag magyar állampolgár, és nem csak a vállalkozó egyébként, aki bármilyen dolgát el akarja intézni.

Csak a különbség az, hogy mi úgy gondoljuk, hogy az egész államszervezetet kell megreformálni, ezt kellene tenni önöknek is, mert ez a kormánynak a dolga, vagy a kormányuknak a dolga, erre kaptak felhatalmazást. Önök ehelyett azt mondják, hogy lesznek majd kiemelt ügyek, lesznek majd olyan nagyberuházások, olyan extra kivételezett közösségek vagy vállalkozások, akiknek nem kell ezeket a köröket végigfutni. Miért nem egy olyan rendszert hoznak létre, ahol mindenki egyenlő pályák, egyenlő esélyek alapján hozzáfér a közjóhoz és hozzáfér a megfelelően működő közigazgatáshoz?

Ez lenne a cél. Most ezek után azt mondani, hogy az a probléma, hogy nem lehet bizonyos dolgokat végignyomni, és akkor kellenek noszogató emberek - ezek után nem tudunk mit mondani. Mindenki számára elérhetővé és kiszámíthatóvá kellene tenni a közigazgatást.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 284 2012.10.01. 0:48  245-293

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): "A kormánymegbízott jogosult a kiemelt jelentőségű ügyben eljáró hatóságok és szakhatóságok vezetőjét írásban soron kívüli feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására utasítani." Erről van szó. Majd ha ezt a jogot megkapja mindenki, aki bemegy a hivatalba az ügyeit intézni, és azt látja, hogy nyolc helyre elküldik, és a végén kezdheti elölről, mert az első már lejár, amikorra a nyolcadikat elvégzi, akkor természetesen ehhez hozzá fogunk járulni. De amíg ilyen kiemelt és egyébként szerintem a demokratikus normáknak nem megfelelő szabályozást szeretnének elfogadtatni, addig legalább engedjék meg, hogy a nemtetszésünket kifejezzük.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(22.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 164-166 2012.10.02. 20:16  149-169

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő kisajátítási törvényt nagyban módosító javaslattal kapcsolatban, egyébként az elhangzottak alapján is úgy tűnik, hogy ritka konszenzus alakul ki, azt kell mondanom, hogy én is több olyan pontot fogok felsorolni, amelyek alapján pozitív és előremutató előrelépésnek tartjuk a javaslatot. Ritkán szokott így lenni, megmondom őszintén, amikor egy ilyen hosszabb, novellisztikus módosító javaslat kerül elénk, főleg egy olyan témában, mint a kisajátítás, ami, valljuk be, kényes érdekeket érinthet mindkét részről, hiszen ott van a tulajdonos, amely tulajdonnal bíró személyek joga régi alkotmányos alapjog, a tulajdonhoz való jog, és ott van a jó esetben közérdek arra, hogy egy beruházás megvalósuljon, arra, hogy gyorsan és hatékonyan valósuljon meg a köz érdekében.

Sajnos egyébként elég sok visszaélést lehetett tapasztalni a '90-es évektől, bizonyos mértékben csökkenő tendenciát mutatva, de azt láthattuk, hogy mindkét részről, egyrészt a kisajátítást kérők, másrészt a tulajdonosok részéről. Itt a tulajdonosokba beleértem azokat a személyeket is, akik mondjuk, spekulatív jelleggel azért vásároltak ingatlanokat, mondjuk, egy autópálya-építés nyomvonalában, hogy azokat majd jó pénzért a kisajátítás során el tudják adni, adott esetben megelőzve a korábbi tulajdonosokat, akik nem tudtak arról, hogy ilyen fejlesztési tervek és szándékok vannak, és így fillérekért szabadultak meg az ingatlanjaiktól, és majd, amikor ezek a fejlesztési szándékok megvalósultak vagy megvalósulni látszottak, akkor bizonyos bennfentes körök vagy bennfentes személyek komoly pénzekre tudtak szert tenni. Sajnos jómagam is több ilyen esettel találkoztam, de ez a sajtóban is megjelent, sajnos mindennaposnak tűnő jelenség volt.

Egyébként hozzáteszem, hogy sajnos ez kicsit a politikusbűnözésnek is egy elterjedt formája volt, reméljük, hogy csak volt, és ezek az esetek csökkenni fognak, vagy akár meg is szűnhetnek, vagy abba az irányba kellene fellépni, hiszen arra is elég gyakran volt példa, hogy így fizették ki egymást az elvtársak, azt kell mondjam, mert ez legfőképpen a '90 előtti időszaknak egy hagyománya volt. Egyszerűen az információ kiszivárogtatásával vagy akár a nyomvonalaknak olyan formában való módosításával tudtak nagyon komoly összegekre szert tenni bizonyos egyének.

(19.30)

Tehát ezért is van - azt kell mondjam - egyfajta, a társadalom részéről megnyilvánuló gyanakvó figyelem a kisajátítás rendszerével kapcsolatosan, és ahhoz, hogy ezt a gyanakvást és ezeket az előítéleteket eloszlathassuk, ahhoz jó törvényekre van szükség, amelyek valóban magukban foglalják mindkét félnek és az eljárásban részt vevő minden ügyfélnek a védelmét.

A gyorsítással, egyszerűsítéssel, ügyfélbaráttá tétellel maximálisan egyet lehet érteni, pláne az olcsóbbá tétellel, amint azt a törvényjavaslat általános indokolása felsorolja. Itt egyébként a Magyary-programra is - ahogy többször hallhattuk képviselőtársainktól - utalás történt, ez már egyébként egy olyan javaslat, ami inkább illik Magyary Zoltán személyéhez, mint mondjuk, a tegnap esti, amit a kiemelt beruházásokkal kapcsolatban láthattunk. Ott egyébként meg is kapta, azt mondtam majdnem, hogy a kormányzat a kritikáját, de azt nem a kormányzat terjesztette elő. Ezt a javaslatot viszont Navracsics miniszter úr miniszteri minőségében, és a javaslat minőségén látszódik is, hogy a minisztérium intézményrendszerét felhasználva terjesztette elő.

Maximálisan egyet tudunk érteni a törvényjavaslat indokolásában szereplő alkotmánybírósági határozatban megfogalmazottakkal, amely a tulajdonviszonyokba való legerősebb állami beavatkozásként említi a kisajátítást, és elvárja a megfelelő garanciákat azzal a jogi egyszereggyel, hogy teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett történhet ez meg. Azt hiszem, ezt minden joghallgató megtanulja már az első években. Sokszor egyébként nem így valósult meg, de erre kellene törekedni, és ezt kell mindenképpen etalonnak tekinteni. Egyébként mindig nehéz mérlegelés, hogy hogyan lehet gyorsabbá, hatékonyabbá, főleg olcsóbbá tenni egy rendszert. Azt hiszem, ebben a javaslatban egyébként megtalálhatók ilyen elemek, és ezt azért emeltem ki külön, mert sajnos tényleg ritkaságszámba megy.

A kisajátításnak a Natura 2000 területekkel és a környezetvédelmi célú esetkörökkel való kibővítése, azt hiszem, indokolt, és nehezen vitatható, hogy erre sok esetben szükség is van. Természetesen itt is meg kell találni az arany középutat, de sok esetben azt láttuk, hogy a környezetvédelmi szempontokat másként nem lehet érvényesíteni, mint ilyen szabályokkal. Reméljük, hogy ez a gyakorlatban is megfelelő módon fog megvalósulni, és visszaélésekre nem ad majd alapot.

A beépítésre nem szánt területek esetében a legkisebb teleknagyság követelménye, illetve az ettől való eltérési lehetőség szintén egy nagyon jó újítás a javaslatban, lévén a tulajdonos számára megadja a lehetőséget - és ez nagyon fontos egy erőteljes tulajdonviszonyokba való beavatkozás esetén -, hogy eldöntse, hogy ő pénzt szeretne, pénzben szeretne kártalanítást kapni, vagy esetleg ezt a kisebb mértékű ingatlant, ami neki marad, tovább szeretné hasznosítani. Ez egyrészt az olcsóságot és a hatékonyságot is növeli, és a tulajdonos választási lehetőségét, tehát ez is egy jó javaslat. Ahogy támogatandó az is, hogy a fő szabály a pénzbeli kártalanítás lesz, lévén nem volt indokolt, illetve ma már biztosan nem indokolt az, hogy a csereingatlan fő szabályként kerüljön meghatározásra. Természetesen, ha valaki csereingatlant szeretne, ez a javaslatban benne van, hogy ő ezt igényelheti. Tehát a tulajdonost szintén nem fosztja meg ebben a tekintetben a javaslat attól, hogy éljen ezzel a lehetőségével, viszont tágítja a lehetőségeit.

A kártalanítási ár meghatározása szempontjából - bízom benne - az, hogy a szakértők számára hozzáférést nyújt a javaslat a valós eladási árakhoz, pontosabb és nehezebben vitatható és igazságosabb árakat fog eredményezni. Köztudott, hogy a legtöbb esetben azon van nagyon sokszor vita - mert ezt még a laikusok számára is könnyű belátni -, hogy az ár, az ingatlanért kapott ár mindig kényes kérdés. Nyilván a kisajátító szeretne kevesebbet adni, akinek az ingatlanáról van szó, az meg minél nagyobb értéket szeretne. Sokszor ez nem feltétlenül spekulatív módon történik, a jog nyelvén úgy szokták mondani, hogy előszereteti értékkel is rendelkezik valaki, amikor a saját ingatlanáról van szó, tehát a legjobb szándékkal is megvan az a tapasztalat, hogy az emberek a saját ingatlanukat mindig is egy kicsit többre tartják. A szakértők számára ez a lehetőség pontosabb ármeghatározásra ad lehetőséget, és talán kevesebb vitát is fog szülni.

Fontos újítás - és régi mulasztás volt -, hogy a kisajátítási eljárás lefolytatását követően felmerülő költségek megtérítését rendezi a javaslat. Elsőre úgy tűnik, hogy kellő szabályozást adva, és nem is kitágítva oly mértékben, ami visszaélésekre adhat lehetőséget, viszont nekem úgy tűnik, hogy az indokolt költségekkel számolva a kisajátított ingatlan és annak kiürítése, elhagyása szempontjából optimumnak mondható ezeknek a költségeknek a megtérítése.

Az, hogy a kisajátítási eljárás során a hiánypótlások köre és száma szigorítva van, szintén a gyorsítást célozza, és azt gondolom, itt is helyes és követendő út, hogy egy ilyen eljárás a megfelelő garanciák mellett, de minél előbb záródjon le, mert az egy jogbizonytalanság mindkét félnek, ha függőben lévő elhúzódó kisajátítási eljárások vannak, tehát az biztosan a legrosszabb.

Aprónak tűnő, de fontos újítás lehet kisajátítási terv újrazáradékolásának kérdése, amelyről a kisajátítási hatóságnak kell gondoskodnia, amennyiben ez lejárna. Itt azt jegyezném meg, és azért írtam itt fel magamnak, mert ez olyan gyakorlati probléma, ami nemcsak ebben az esetben merül fel, hanem a közös tulajdon megszüntetése esetén is. Ott is célszerű lenne egyébként - ha már ez a téma felmerült - orvosolni azt, hogy a változási vázrajzok és a megosztási engedélyek sokszor, amelyeket egyébként egy tulajdonközösség megszüntetésére irányuló keresetnél már a beadásnál elvár a bíróság, de a per elhúzódása alatt ezek lejárnak. Tulajdonképpen az ügy elhúzódása vagy adott esetben akár a bíróságnak felróható elhúzódása miatt is azok az emberek látják ennek a kárát, akiknek ezeket újra be kell szerezniük, és tulajdonképpen kilátástalanná teszik azt a kört, hogy mindig le fognak ezek járni, főleg egy hosszabb, bonyolultabb közöstulajdon-megszüntetési perben. Tehát itt is, ezeknél is jól enne valamit ebben a körben lépni, de azt kell mondjam, hogy ez az újrazáradékolásnak a hatóság általi elvárása talán áttörése lehet annak a jogelvnek, ami elvezethet egy kicsit tágabb jogfejlesztés irányába is.

Az ingatlantulajdonát csak a kisajátítást kérő javára vagy más részére az ő hozzájárulásával idegenítheti el a tulajdonos. Ez önmagában nem rossz rendelkezés, a gyakorlatban attól tartok, van egy félelem, hogy ez ne legyen visszaélésszerű, hiszen egy elidegenítési és terhelési tilalom rájegyzése az ingatlanra már akkor, amikor az eljárás megindul, elképzelhető, hogy egy erős teher a tulajdonos nyakán. Persze értem a másik oldalt, hogy a visszaéléseket próbálná meggátolni, hogy a kisajátítási eljárás közben ne lehessen a tulajdonosnak esetleg rosszhiszeműen értékesíteni másnak ezt az ingatlant, bár ebben az esetben jobb lenne valamiféle elővásárlási jogot biztosítani. Hozzáteszem, ez akkor különösen káros, ha elhúzódik az eljárás vagy az új szabályok ellenére sem tudják időben befejezni, akkor az, hogy valakinek az ingatlanán elidegenítési és terhelési tilalom van feljegyezve, ez számára elég komoly korlátozást jelent. Itt is meg kellene találni valahol azt a hangsúlyt és azt az arany középutat, hogy tulajdonképpen a tulajdonost se korlátozzuk jobban, mint ahogy kellene.

Az üdvözlendő - és ez a 26. § módosítása kapcsán merül fel -, hogy a kisajátítási tárgyalásra a szakértőt meg kell idézni, aki a véleményét megküldi a kisajátítási hatóság részére.

(19.40)

Ez eddig rendben is van, viszont az ügyfelek számára a kisajátítási hatóság csak kérelemre küldi meg ezt a szakvéleményt, amit azért nem értek, mert jobb lenne automatizmussá tenni és ehhez egy határidőt is rendelni. Ez lenne egy olyan garancia, ami még erőteljesebben garantálná, hogy időben meg tudják a szakértői véleményben foglaltakat az adott érintett ügyfelek, és ne csak kérelemre. Sokszor nem is tudja, mondjuk, egy tulajdonos, aki a joghoz nem kifejezetten ért, hogy neki joga van, ráadásul milyen határidőn belül és milyen határidőkkel ezt a szakértői véleményt elkérni. Ezt jobb lenne számukra automatikusan elküldeni.

Mint ahogy azt sem értem pontosan, hogy mi az értelme. Lehet, hogy van, de erre nyilván akár államtitkár úr vagy más válaszol, hogy a szakértői véleménynek a kisajátítási hatóság részére való megküldésére szabott legalább 10, legfeljebb 15 nap határidő hogy jött össze. A "legalább" részét értem, de azt, hogy itt maximum időt is vagy legfeljebb 15 napot szabunk, azt jelenti, hogy azt kell majd belőni, hogy 10 és 15 nap között érjen oda, de szerintem ha ez korábban, mondjuk, 3 héttel előbb ér oda akkor ez ugyanúgy nem káros, viszont az a határidő, a legalább 10 nap, logikusnak és elfogadhatónak tűnik.

A jogi dogmatikai kérdés, hogy megszűnik a birtokbaadás intézménye, ezt a javaslat azzal indokolja, hogy a birtokbaadás legtöbb esetben a kisajátításoknál, mondjuk, egy nem lakott mezőgazdasági vagy átsorolás alatt lévő földterület vonatkozásában pluszköltséget jelent. Oda ki kell menni, írni egy jegyzőkönyvet, hogy tulajdonképpen a kisajátítási határozattal már egyébként jogilag részben rendezett, tehát a megfelelő szerzéscímmel rendelkező területet ilyen formában átadják.

Ezt értem, hogy ez pluszmunka, viszont ahogy mondtam, azt a problematikát veti fel, hogy a tulajdonátszállás azon rendszere, ami a magyar jogban kialakult - a szerzéscímet és a szerzésmódot is megköveteli -, az ilyen formában áttörésre kerül, és egyfajta kivételként jelenítik meg. Nem tartom feltétlenül helyesnek, hogy áttörjük ezt az elvet, és ezáltal egyébként majd a jogtudósok számára is dilemmát adunk, hogy ebben az esetben a szerzésmód hogyan is történik meg, de természetesen szempont lehet az olcsóbbá tétel, de itt azért meghagynám a klasszikus szerzésmódot.

Örülünk neki, hogy önmagában a tulajdonosok vagy más kártalanításra jogosultak nagy száma nem minősül olyan körülménynek, ami esetében nem kell megkísérelni az adásvételi vagy csereszerződés megkötését. Sok esetben ezt egyfajta automatizmusként értékelték, és mivel nem volt meghatározva, hogy mi számít nagy számnak, ezért ez jogbizonytalanságot okozott. Lehet, hogy sok esetben megoldható lett volna adásvétellel vagy cserével, de meg sem kísérelték, pedig nem több száz tulajdonosról volt szó.

A közös tulajdonban álló ingatlanok esetében a kisajátítást valamennyi tulajdonostársnak kérelmeznie kell. Itt elgondolkodtató lehet, hogy nagy számú tulajdonosok esetén - ugyanúgy, ahogy egy tulajdonközösség megszüntetésénél - a 100 százalékos konszenzus előírása talán túl sok, és több, mint ami elvárható, és sérelmével jár annak az esetleg nagy többségben, mondjuk 90-95 százalékban egy oldalon álló tulajdonosokkal szemben, akik adott esetben azért, mert egy-két tulajdonostársuk nem elérhető, ezzel a javaslattal nem tudnak élni. És egyébként emellett nem is praktikus, hiszen a magyar jog számos olyan esetet ismer, amikor a tulajdonostársak egy meghatározó hányada fel van jogosítva arra, hogy az egész tulajdon szempontjából döntéseket hozzon. Ebben az esetben is egy ilyen hányadot meg kellene jelölni. Ez pont egy olyan döntés lenne, ami gyorsítaná és hatékonyabbá tenné az egész kisajátítási eljárást.

Azt is pozitívként tudom felsorolni, hogy a kisajátítás ténye önmagában a jelzálogjoggal biztosított követelést nem teszi lejárttá. Tehát a kielégítési jog, akár egy banknál, ami jelzáloggal rendelkezik egy ingatlanon és mondjuk, a tulajdonostól ezt úgy sajátítják ki, hogy ő tulajdonképpen nem tehet erről az élethelyzetről, hogy arra építenek egy közutat, sok esetben megtörtént az, hogy ebben az esetben a bank pusztán félelemből felmondta a jelzáloghitel-szerződést. Annak ellenére, hogy jól fizetett az adós, de egy összeg került az ingatlan helyett - a kártalanítási összeg - kifizetésre. Ebben az esetben a bank nem tudja az új szabály szerint felmondani a szerződést. Hozzáteszem, hogy ezt be is kell majd tartatni, tehát szigorú szabályokat várunk arra vonatkozóan, hogy ez betartásra is kerüljön, de önmagában örülünk, hogy ez is felmerült, és ilyen formában akár a jelzáloghitellel rendelkező adósok szempontjából is könnyítés érhető el.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek majd?

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Vezérszónoki körben nincs lehetőség. 15 perces hozzászólásra van, vagy ismételt felszólalásra jelentkezhet.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Értem. Akkor viszont gyorsan még a végére: a fellebbezés kérdése viszont egy olyan pont, amit mindenképpen kérünk Répássy államtitkár úrtól is, hogy teremtsék meg, hiszen olyan esetek jöhetnek létre, hogy lesznek olyan határozatok, bírói döntések, amelyeknek nincs vagy nem lesz jogorvoslatuk. Ez tulajdonképpen antidemokratikus struktúrát eredményez. Tudom, hogy nem ez a cél, de ezt most még ki lehet küszöbölni.

Zárszóként azt tudom mondani, hogy a törvény támogatását attól tudjuk függővé tenni, hogy milyen módosító javaslatok jönnek be akár a kormány részéről is, hogy megmarad-e ez a jelenlegi struktúra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 86 2012.10.03. 20:02  3-113

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Ptk. vezérszónoki körében volt szerencsém Gaudi képviselőtársammal együtt megszólalni, nem ismételném meg azt a köszönetet. Illetve így, hogy már szóba hoztam, megismétlem Vékás Lajosnak és a kodifikátor csapatnak. Azt hiszem, kétszer is megérdemlik, hogy a nevüket elmondjuk, és megköszönjük azt a nagy munkát, amit letettek.

Nagyon örülünk annak is, hogy a kormányzat módosítás nélkül terjeszti be ezt a javaslatot; különösen azután, hogy korábban, 2008-2009-ben az MSZP-kormány alatt nem ez volt a gyakorlat. Ők elvették ettől a kodifikációs bizottságtól a tervezetet, és Takács Albert, illetve Draskovics Tibor szerette volna, köztük volt talán még az egymás után jövetelük miatt egyfajta kérdőjel is, hogy ki fogja beterjeszteni. De mindenképpen 2010 előtt el szerette volna fogadni az MSZP ezt a tervezetet. Oly módon nyúltak bele akkor a minisztériumi munkák, azt kell mondjam, kontárkodások folyamán, ami már köszönő viszonyban sem volt azzal a javaslattal, amit a tudomány, a jogtudomány képviselői letettek. Tehát a Jobbik megköszöni a jelenlegi kormányzatnak ezt az önmérsékletet. Természetesen a módosító javaslatok elfogadása és minden egyéb még széttúrhatja ezt a művet, amit bizonyos esetben, bizonyos döntéseknél meg is kell tenni. Erre ki fogok később térni, de mindenképpen örvendetes, hogy ez így került ide elénk.

A családjogi rész, amiről én is beszélni fogok, talán egy kicsit többet, jó felvezető is volt ilyen szempontból, amit az MSZP-től hallhattunk, olyan rész, ahol politikai, világnézeti döntéseket kell hozni. Nem bízható csupán a jogtudományra annak eldöntése, hogy milyen irányultsággal dolgozza ki ezt a területet. És ez nem a jogtudomány nem megfelelő hozzáértését jelenti, hanem azt, hogy itt bizony olyan döntéseket kell meghozni, amelyek nem csupán szakmai döntések, hanem világnézeti, ha úgy tetszik, politikai döntések. Örülünk, hogy a bírói gyakorlat beemelésre került a Ptk. tervezetébe, sok helyen megjelenik az elmúlt időszak bírói gyakorlata, és itt legfőképpen a rendszerváltozás utáni időszakot említhetném meg.

Az viszont már nem annyira örvendetes, és ezt a bevezető zárórendelkezéseknél kell megemlíteni, hogy egyrészről a jogszabály-definíciók közé beveszi a Ptk. az EU általános hatályú, közvetlenül alkalmazható aktusait is. Erre lehet természetesen magyarázat, hogy ezek egyébként is közvetlenül alkalmazandóak, de a Ptk. rendszerét ez egy kicsit feltúrja, nehezebben értelmezhetővé tesz bizonyos részeket, ahogy ezt maga a polgári törvénykönyv ki is mondja. Ami viszont már a jogalkotási törvény alapján sem szükséges, az arra való utalás, hogy mely EU-irányelveknek felel meg a polgári törvénykönyv. Ez azért fontos, mert ezek az irányelvek gyakran változhatnak, és ennek alapján egy kódexbe belevenni ezeket nem célszerű. Annál is inkább, mivel az elvárás csak az ezeknek való megfelelés az EU részéről, az nem, hogy külön nevesítve, taxatív módon felsorolásra kerüljenek egy polgári törvénykönyvben.

Arról nem is beszélve, bár ezt majd a következő résznél fogjuk megtenni, de mivel a bevezető és zárórészekhez tartozik a fogyasztó fogalma, néhány mondat erejéig meg kell itt is említeni, hogy nem értünk egyet azzal, hogy a fogyasztók köréből kiveszik azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem gazdasági tevékenységük, gazdasági céljuk következtében vesznek igénybe egy szolgáltatást. Hogy egy egyszerű példánál maradjak, egy zöldségest üzemeltető vállalkozó nem hiszem, hogy a közüzemi díjak fizetésénél, közüzemi szerződéseknél ne minősülne fogyasztónak, és a piaci erőfölény egy mamut-, akár multicég és egy kisvállalkozás között ugyanolyan lenne, annak ellenére, hogy a hatályos jog alapján, mondjuk, valakinek egy kisvállalkozása van. Ezt mindenképpen a régi szabályozás szerint kellene belevenni; amit egyébként, amikor itt a fogyasztóvédelemről vitatkoztunk, akkor önök már eldöntöttek, de azért kísérletet teszek rá, hogy nyissuk újra, a régi vagy egy korábbi Ptk.-ban ugyanis úgy szerepelt ez a megfogalmazás, hogy mindazokat fogyasztónak tekintette, akik tevékenységi körükön kívül eső célból vettek igénybe egy szolgáltatást. Ez egyébként messzemenő következtetéseket nemcsak egy megfogalmazás szintjén jelent, lévén, hogy bizonyos jogi garanciák és bizonyos jogi védelmek sem illetik meg azt, aki nem tartozik a fogyasztók körébe. De ebbe mélyebben azért nem szeretnék belemenni, mert ezt már nem ez a vitaszakasz tartalmazza. Tehát a jövő héten erről is részletesebben kívánok, kívánunk beszélni.

Ami itt, úgy tűnik, az egyik legnagyobb vita tárgya, a különböző családjogi részek, családjogi jogállások és ezek világnézeti besorolása. Ezzel kapcsolatban a Jobbiknak markáns álláspontja van, ami egyébként eltér nemcsak a közvetlenül előttünk elhangzottaktól, hanem némileg minden más véleménytől, ami itt a parlamentben megjelent. Ott kezdeném, hogy van egy alaptörvény, amit a Fidesz-kormányzat fogadott el, de speciel ezt a részét mi is támogatni tudtuk. Ennek úgy szól az egyik bekezdése, hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint a férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.

Ezzel maximálisan azonosulni tudunk, és nagyon örülünk, hogy az alaptörvénybe is bekerült. Ez egyébként messze vezet, illetve egyrészről régre vezet, mert a magyar hagyományokat tükrözi, másrészről viszont megfogalmazza azt a kívánalmat, ami alapján a családjogi részekhez a polgári törvénykönyvnek is és az egyéb törvényeknek is hozzá kell állniuk. Egyébként hozzáteszem, hogy az Európai Unió Bírósága a személyi kapcsolatok tekintetében a nemzetállamok joghatóságát mindenképpen fenntarthatónak és a joghatóságába tartozónak ítélte.

(13.40)

Tehát ezekben a szabályozásokban nem merülhet fel az Európai Unió bármiféle belekontárkodása, ez valóban egy olyan terület, amit el lehet dönteni így, egymás közt, ha szabad így fogalmaznom.

Az élettársi kapcsolatok szabályozása a jelenlegi Ptk.-ban nagyon szűkös, és nem ad megfelelő megoldást semmilyen szempontból magára az élettársi kapcsolatra, viszont egy olyan tényállapot, amivel foglalkozni kell, annál is inkább, mert hogyha statisztikai adatot hozok, akkor az 1980-as évek derekáig még meghatározónak mondható volt a házasság. 1980-ban például 80 ezer házasság köttetett Magyarországon, napjainkban ez már csak a fele. Ugye, ezek helyett többnyire élettársi kapcsolatok állnak fenn, ami önmagában még nem ördögtől való, viszont ezt így egy nulladik pontként itt mindenképpen el szeretném mondani, amit az alaptörvény is megfogalmazott, hogy mi alapvető szempontnak a nemzet gyarapodását és a nemzet fennmaradását tartjuk, minden más szempont ezután következhet. Tehát minden olyan intézkedést, amely a nemzet gyarapodását, és egyébként most már nemcsak a gyarapodását, hanem a totális elfogyását és a túlélését meggátolja, mert itt már nemcsak arról van szó, hogy milyen mértékben nő a magyarság létszáma, hanem arról, hogy túlélje a XXI. századot, minden ilyen megoldást mi támogatunk.

Ebből a megfontolásból, úgy gondoljuk, a család és a házasság legfontosabb szerepe, ami miatt két ember ezt egymás közt megköti, akár ennek formalizált módot ad, akár nem, a fő célként és a fő érdekként az egészséges utódok felnevelését tudjuk megfogalmazni mint célt, és ez a legfőbb védendő érdek, amit egyébként minden elé tudunk helyezni - nem hiszem, hogy ezzel olyan sok vitánk lenne a jelenlévőkkel sem -, és ezen a szemüvegen át szeretném tekinteni az összes szabályozást.

Most, ahogyan elmondtam, az élettársi kapcsolatok nagyon sok ok miatt terjedtek el, és valóban, a jelenlegi Ptk.-ban nem kellően szabályozott ez a terület. Itt behoznak ebben a tervezetben új szabályokat, például az élettársi tartással kapcsolatban, az élettársak lakáshasználatával kapcsolatos rendelkezésekkel kapcsolatban, mégis, bár az igyekezetet elismerjük, de nem tűnik számunkra kellően kiérleltnek ez a tervezet ebből a szempontból. Ahogyan mondtam, lehet, hogy azért, mert itt olyan világnézeti döntéseket kellett volna meghozni vagy kell meghozni, amelyek a jogalkotókat és a jogtudósokat is tudják orientálni. De azért azt sem szabad elfelejteni, hogy sok esetben, amikor van egy tendencia, egy tényállapot az élettársi kapcsolatok tekintetében, amelyekben egyébként Lábady Tamás professzorral maximálisan egyetértünk, onnantól kezdve kell hatásos védelemben részesíteni, hogyha utódok származnak ebből. Tehát ha gyermek születik egy élettársi kapcsolatban, akkor az erősebb védelmet érdemel a gyermek szempontjából is, és kifejezi azt is, hogy az együtt élők komolyan gondolják az ő szövetségüket, és valóban családot szeretnének alapítani.

Más esetben viszont fel kell tenni azt a szempontot is, hogy olyan esetekben, amikor két embernek az a tudatos döntése, hogy ők nem kötnek házasságot, mert meglenne a lehetőségük, de ők úgy döntenek, hogy nem kötnek házasságot, azokban az esetekben nagyon óvatosan kell eljárni. Ha egy ilyen kapcsolatból gyermek nem származik, és bizonyos egyéb indokok alapján hozzákötünk bizonyos joghatásokat, akkor lehet, hogy pont annak a két embernek a rendelkezési jogába fogunk elég erőteljesen beleszólni, hiszen ha két ember úgy gondolja, hogy mondjuk egymást, az élettársát valamiféle végrendeleti juttatásban szeretnék részesíteni, erre megvan a lehetőségük, megvan a lehetőségük, hogy egymásnak ajándékozzanak, megvan a lehetőségük, hogy bármilyen polgári jogi ügylettel a viszonyaikat rendezzék. De ha ők ezt nem kívánják, és utólag mi mégis beleszólunk ebbe, akkor lehet, hogy okkal fog felmerülni bennük, hogy ez miért történik.

Egy fontos szempont, ami viszont a törvénybe bekerült, és szerintem azért megfontolandó: tartalmazza, hogy például élettársaknak minősülő személy is kezdeményezheti a megjelölt társának gondnokság alá helyezését. Ez viszont már egy kicsit veszélyes, hiszen ezek alapján valaki, aki azt állítja, hogy egy másik ember élettársa, az ő gondnokság alá helyezését kezdeményezheti, ami ugye, elég erőteljes jogcsorbítás, sőt tulajdonképpen az ő cselekvőképességének a korlátozására vagy kizárására is vezethet, tehát ez egy olyan szabályozás, amit indokolt felülvizsgálni.

Amint mondtam az élettársi résznél, és ezt meg lehetne oldani abban a formában, hogy külön szabályozást nyerjen, amint a gyermek megszületik egy ilyen kapcsolatból, azt erősebben védendő kapcsolatnak tekintenénk; de elég, ha arra gondolunk, és ez is a családjogi részben van, hogy az apai elismerő nyilatkozatot a tervezet alapján - és ez a jelenlegi gyakorlattól eltérő - az apai elismerő nyilatkozatot megelőzné a bíróság kijelölése egy apasági perben, ami, ha belegondolnak, azért lehet veszélyes, bár logikusnak tűnhet, hogy persze, a bíróságnak feltétlenül azt kellene kimondania apának, akit mondjuk, egy genetikai vizsgálat igazol, de a gyermek érdekét szolgálja-e, ha a biológiai apa a gyermeket eltaszítja magától, viszont van egy olyan személy, akit egyébként jogilag apának lehet tekinteni, és ő a gyermeket magáénak ismeri el. Akkor ebben az esetben miért bolygatjuk ezt a helyzetet, és miért nem hagyjuk meg, ami a gyermek érdeke is, hogy az mondhassa magáénak, aki ezt a saját teljes hatályú nyilatkozatával megteszi, és a bíróság miért adja oda, ha szabad így fogalmaznom, egy olyan embernek, aki nem kíván ebben részt venni, és valószínűleg nem is fogja a gondját viselni a gyermeknek?

Felmerült a jegyesség kérdése, amit nagyon sajnálunk, hogy kimaradt a tervezetből, lévén, hogy a jegyesség egy ősi magyar intézmény, és itt hallottam az államtitkár urat, hogy ez esetleg majd visszakerül, ennek nagyon örülök. A jegyesség nem csupán egyfajta ilyen jól hangzó szlogen, hanem jelen pillanatban is mint hozzátartozói minőség kerül megfogalmazásra, és ezt a nagyon szép gyakorlatot, amikor a jegyesség intézménye régen jogi relevanciával is bírt, nem hagyhatjuk, hogy kivesszen a magyar jogrendből, és ezt a Ptk.-nak is hangsúlyoznia kell. Mivel látom, hogy ebben nem lesz köztünk vita, ezért akkor ezt elkönyvelem, hogy bízhatunk benne, ez visszakerül.

Ami viszont problematikus, és lehet vitatkozni, vitatkozunk is MSZP-s képviselőtársainkkal, hogy az élettársi kapcsolat milyen mértékben, hogyan és hová kerüljön. Ebben, ahogyan elmondtam, lehet sok vita, viszont az, hogy az azonos neműek élettársi vagy regisztrált kapcsolatának semmi helye nincs a család részben, az egészen biztos. Tehát itt elhangzott Lendvai Ildikó részéről Marcsi és Jutka esete, ami egyébként igaz, Marcsi attól nem lesz szebb, hogy Jutka csúnyább, talán ezt mondta a képviselő asszony, viszont az nem a családjogi részbe való, ha Marcsi és Jutka együtt élnek, és ők úgy gondolják, hogy ők egy család. Ezt ők megtehetik a rendelkezési joguk alapján, de ezt a magyar Ptk.-nak - ez egyébként az alaptörvényből is levezethető - nem szabad családnak tekintenie. Egyébként hozzáteszem: jelen pillanatban a legerősebb jogai a regisztrált élettársaknak lehetnek, ha ez így marad, az egynemű élettársaknak lehetnek, hiszen nem elég, hogy a házasság rangjára emelik őket, hanem az is megtörténik, hogy például az öröklésnél, lévén, hogy ebből a - nevezzük így - kapcsolatból nem származik gyermek, ezért automatikusan mindent ők örökölnek. Egy házastárshoz képest sokkal erősebb jogosítványai vannak a regisztrált élettársnak, ha ebben a formában marad, és ez nem feltétlenül, sőt biztosan nem jó. Az viszont szintén egészen biztos, hogy nem a családjogi részben, illetve nem a család besorolásnál van helye az ilyen kapcsolatnak.

(13.50)

Az egy vita lehet, és jómagam is bizonytalan vagyok benne, megvallom őszintén, hogy a házasság megkötésének a megkönnyítése és bizonyos szempontból a válásnak is a megkönnyítése, lévén, hogy a vagyonmegosztás most már nem lesz feltétele - eddig ez részben feltétele volt a válás kimondásának -, különveszi a vagyoni viszonyok megosztását, illetve magának a házasságnak a felbontását, hogy ez milyen eredményre vezet. Hogy ez olyan eredményre vezet-e, hogy ezáltal esetleg könnyebben házasodnak az állampolgárok, mert ha rosszul sikerül, akkor esetleg könnyebb elválni, vagy esetleg kontraproduktív módon a házasság intézményének a meggyengülését okozza, megmondom őszintén, hogy ezt egy nyitott kérdésnek tartom, bár a házasságkötésnél a 30 nap kivárási időnek, tehát amennyivel előbb ezt be kell jelenteni, a kivétele már inkább problematikus szerintem, mint jó, hiszen az azért elvárható, hogy valaki annyira előre megfontolja a házasságot, hogy egy 30 napon túli időre bejelentkezik az anyakönyvvezetőhöz. Tehát ez szerintem inkább negatív; az nem érdek, hogy olyan házasságok köttessenek, mint amilyeneket a Las Vegas-i történetekben megismerhettünk.

Helyeseljük azt a koncepcióban, hogy ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig áll fenn, és gyermek nem született, akkor a házastársat csak rászorultság esetén és az életközösség időtartamára illesse meg tartás. Ez egy fontos kiegészítő rendelkezés lehet.

Összességében el lehet mondani azt - bár az öröklési jogról még nem esett szó; lehet, hogy ha erre sor kerül, akkor még egy gombot fogok nyomni -, hogy ezeknek a döntéseknek, világnézeti és politikai döntéseknek a meghozatalát nem fogja tudni elkerülni a Ház, és azt hiszem, amit elmondtam, a Jobbik véleményét és az ez irányba benyújtott módosító javaslatait is meghatározza.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 92 2012.10.03. 2:01  3-113

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én pont ezt mondtam, tehát hogy a gyermek érdeke az, ami a legfőbb védendő érdek. Tehát ez elhangzott. És ott kellene megfontolni minden olyan jogintézményt, ami ezt erősebbé teszi.

Viszont Lendvai Ildikónak reagálva: félreértette, amit én mondtam. Egyrészt nem lehet mindent szabályozni, minden egyes életviszonyt, tehát akiknek, mondjuk, élettársakként nem lehet gyermekük, mert biológiai okokból nem lehet, őket senki nem fosztja meg attól, hogy házasságot kössenek, és így fejezzék ki egymás iránti összetartozásukat. Tehát ezt nekik senki nem tiltja meg.

Az meg, hogy az egynemű regisztrált élettársi kapcsolatban élők miért élveznek előnyt? Nem azért, mert az Alkotmánybíróság megsemmisítette, hogy ezt csak azonos neműek köthetik, hanem mert nem származhat gyermek abból a kapcsolatból. Tehát eleve öröklési jogilag ők előnyt fognak élvezni. És azt kell mondjam, hogy ezt a problémát - sokszor felmerült már, nem is tudom, hogy nevezzem őket, milyen élharcosok részéről, hogy két azonos nemű, miért ne fogadhatnának örökbe, tehát a fő felvetés, hogy nekik miért nem lehet gyermekük. Azt már hadd ne a Magyar Országgyűlés oldja meg, hogy két férfinak miért nem születhet gyermeke! Tehát ehhez mi kevesek vagyunk, sőt nemcsak mi, hanem azt hiszem, itt az örök törvény megírta... (Pálffy István: A kétharmad is.) Igen, még a kétharmad is kevés, ahogy Pálffy képviselőtársam mondja, ez pont egy olyan esetkör. Ezt jól kőbe véste a Mindenható, amikor ezeket az örök törvényeket megalkotta. (Pálffy István: Csak mi szeretjük áthágni.) Ezen nem tudunk és nem is akarunk változtatni. Senkit nem lehet számon kérni, hogy két férfinak vagy két nőnek nem lehet egymástól gyermeke.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 96 2012.10.03. 1:54  3-113

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Csak lezárva itt a vitát, mert azt hiszem, hogy félresiklott a dolog. Nem arról van szó, és ezért mondtam azt, hogy itt egy pontosabb kidolgozás kellene, mert nem fekete és fehér a téma. Tehát azokat a családokat, akik szerető közösségben élnek, férfi-nő, és gyermekük van, bár házasságot nem kötöttek, szeretnénk mi is védelemben részesíteni, és főleg a gyermekre tekintettel. Ez teljesen egyértelmű, tehát ezt nem tesszük vita kérdésévé.

Viszont, ahogy elmondtam, teljesen egyértelmű az is, hogy a szabályozásnak nem szabad a ló túlsó oldalára, ahogy szokták mondani, átesni, egyrészt a család és a házasság intézményét meg kell védeni. Arra viszont senki nem tudott érvet mondani, és nem is tudom, hogy lenne-e ilyen, hogy a regisztrált élettársaknak, tehát az egynemű élettársaknak a család részben van helye. Egyébként ez szerintem az elfogadott alaptörvénnyel is ellentétes, lévén, hogy az alaptörvény szellemiségéből az olvasható ki, és legfőképpen a gyermekek védelme is, hogy elsődlegesen a család, de ha gyermek származik belőle, ugyanúgy az élettársi kapcsolat védelmét és a nemzet fennmaradását tekinti az alaptörvény fő célnak, fő követendő célnak. Én ebben a konstellációban sehol nem találom az egyneműek kapcsolatát, tehát ezt nem a család résznél kellene szabályozni, de természetesen - még mielőtt kiforgatnák a szavainkat - ők a négy fal között azt csinálnak, amit akarnak, de itt, a parlament keretei között szerintem ezt a vitát lezárhatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 104 2012.10.03. 9:59  3-113

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Igyekszem gyors lenni, de az öröklési jogról néhány gondolatot azért el szeretnék mondani, lévén, hogy tv-közvetítési idő van, és ilyenkor az emberek véleményem szerint elvárják egy parlamenti vitában, hogy néhány újdonsággal szembesüljenek, vagy a törvényhozók számukra elmondják, hogy mik azok a változások, amelyek az ő életükben bekövetkeznek, ha a törvény elfogadásra kerül.

(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Göndör István váltja fel.)

Az öröklési jog tekintetében címszavakban - bár tudom, hogy ebben is sok vita lesz, ha nem is itt, de a módosítók kapcsán vagy egyéb fórumokon - több olyan változtatás kerül bevezetésre, amely meghatározza, illetve eltér attól a gyakorlattól, ami eddig kialakult.

Kezdeném itt - ha szabad úgy fogalmaznom: in medias res - a durva hálátlanság kategóriájával, ami azért érdekes, mert eddig a gyakorlatban a kitagadási okok egyrészről szigorúak voltak, ami érthető is bizonyos szempontból, hogy egyfajta védelmet nyújtson bizonyos körnek, ez a legszűkebb hozzátartozói kör, vér szerinti hozzátartozói kör; viszont a törvényjavaslat úgy szól, és ezt a részletes indokolásban láthatjuk, hogy ennek a durva hálátlanság kategóriának, ami új kategóriaként kerül bevezetésre mint kitagadási ok, a bírói gyakorlatra bízza a megtöltését. Tehát majd a bírói gyakorlatra bízza azt, hogy kitöltse ennek a fogalomnak a kereteit.

Ez nem feltétlenül jó, hiszen valamiféle kapaszkodópontokat a törvénynek igenis nyújtania kell. Nagyjából érezhetjük, hogy a durva hálátlanság kategória mondjuk, egy házastárs vagy egy leszármazó esetén mit jelent, de mégis, ha nem is taxatív, de valamiféle utalás kellene a törvényalkotó részéről. Hozzáteszem, hogy ennek a rendszernek az átalakítása vagy az átgondolása - már ami a jelenlegi taxatíve felsorolt okokat jelenti - nem feltétlenül ördögtől való, de én ezt túl tágnak érzem, és a bírói gyakorlatban túl nagy döntési szórás fog kialakulni, ráadásul úgy, hogy komoly pénzről, komoly vagyonokról lehet szó, hiszen gyakran az emberek, amit örökölnek, az nekik és a családjuknak a legjelentősebb vagyoni javuk, és tulajdonképpen az emberek legnagyobb vagyontárgyairól születhet döntés, illetve örökölhetik ezeket a vagyontárgyakat ők vagy ha esetleg mások, akkor különböző sikerességgel peresíthetik, tehát ezt mindenképpen egységesíteni kellene.

(14.10)

Fontos megemlíteni, hogy megváltozik a házastárs törvényes öröklési helyzete, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi haszonélvezet helyett részbeni állagörökös lesz a házastárs, ami azt jelenti, hogy egy gyermekrészt fog örökölni. Az eddigi gyakorlat, aminek valóban nagyon régi gyökere volt a magyar jogban, arra tett kísérletet és az volt a meghatározó, hogy a házastársat a megfelelő lakókörnyezetében hagyhassák az örökösök, és erre biztosítottak neki jogot. A legtöbb esetben ez megváltással zárult, ami azt jelenti, hogy az örökösök vagy maga a házastárs kérte azt, hogy ők számoljanak el, és ne a haszonélvezet tekintetében, hanem vagyoni javak tekintetében osszák meg egymás közt, ami van. Ez egy fontos változás.

Illetve amiről már volt szó: az élettárs törvényes öröklési jogát elismeri a javaslat. Itt tíz év együttélés utánról beszélünk, amikor is a közös lakásra olyan használati jogot kap a túlélő élettárs, amelynek a megváltását az örökösök nem is kérhetik. Ahogy elmondtam az előző felszólalásomban, ez olyan esetekben lehet - bár értem én a tíz év meghatározását - vagy vezethet érdekes kimenetelű megvalósulásra, amikor két ember, mondjuk, gyermekáldás nélkül, tudatosan gyermeket nem vállalva élnek együtt, és nem kívánják egymást, mondjuk, örökösökké tenni, mert ha ezt szeretnék, akkor mondjuk, végrendelkezhetnének egymás irányába; mégis tíz év tényállapot után valamiféle öröklési jogosultság keletkezik. Ez átgondolandó lehet, lévén, hogy egyrészt a házasság megkötésére is az egyéb polgári jogi szerződések alapján, illetve végrendelet hagyására is megvan a lehetősége ezeknek a feleknek. Én egy kicsit úgy érzem, hogy itt azoknak az embereknek a döntési autonómiájába is beleszólhat a jogalkotó, akik tudatosan választották az együttélésnek egy lazább, kötetlenebb, nem jogosító, egymás irányába kevesebb jogosítvánnyal bíró formáját.

A szülőknek a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot biztosít a javaslat, ami még önmagában indokolt is lehetne, hiszen gyakran van - főleg abban az esetben, amikor egy fiatalabb egyén halálozik el -, hogy a szülők nagyon sok, egyébként az ő életmunkájuk által megtermelt javat juttattak neki, és indokolatlan is vagy igazságtalan is, ha adott esetben ezt az egészet, mondjuk, egy házastárs vagy egyéb módon más elviszi.

Viszont azzal együtt, hogy az ági vagyon tekintetében a szabályok lazításra kerülnek, tehát azokat a vagyontárgyakat, amelyek a szülőről vagy a szülő felmenőjéről kerültek az örökhagyóra, a jelen szabályozás abban az esetben tekinti ági vagyonnak, ha ez még a maga mivoltában megvan. A javaslat tulajdonképpen az értékén vett egyéb vagyontárgyakat is ebbe a körbe veszi, tehát tulajdonképpen az ági vagyon nehezebben veszti el ági jellegét, ami - kiegészítve az előzőekben elmondott öröklési szabállyal -, akár még a túloldalára is fordíthatja a szülők öröklési jogi helyzetét, és egy erőteljesebb szabályozást hoz, mint amit talán a törvényalkotók elképzeltek.

Még egy fontos dolgot szeretnék itt a végére, ami lehet, hogy jogászkodásnak tűnik, de egy jogelvnek az áttörése, hiszen azt látjuk, hogy az egy balesetben elhunytak esetében behozná az öröklési jog az új Ptk.-ba, hogy ők a halál sorrendjére való tekintet nélkül kiesnek az öröklésből. Ez azért fontos, mert bár nem gyakran, de olyan szituációkat lehetett tapasztalni a joggyakorlatban... - hiszen a jelenlegi jog azt mondja, hogyha valaki meghal, akkor az ő hagyatéka a megfelelő öröklési rendek, a törvényes vagy a végintézkedésen alapuló öröklés alapján a halál pillanatában, abban a pillanatban átszáll a megfelelő személyekre.

Ez egyébként olyan, nem túl igazságos helyzeteket eredményezett, mint hogy egy balesetben valaki néhány perccel vagy akár néhány órával később hunyt el, de mondjuk, ugyanabból az autóbalesetből kifolyólag, akkor bizony bizonyítani kellett, hogy ki az, aki előbb meghalt, és ki az, aki később. Egyrészt nem gondolom, hogy ez etikailag helyes - bár természetesen az orvos szakértő meg tudja állapítani, hogy ki ült elöl vagy ki hátul az autóban -, és nem igazságos, hogy azon múljon komoly vagyonok sorsa, hogy mondjuk, ki az, aki még túlélt egy karambolt, és utána néhány percig még élt, és ki az, aki ott helyben meghalt. Tehát ezt egy jó javaslatnak tartjuk és támogatandónak.

Nagyjából az öröklési jogra is elmondható, hogy bizonyos fundamentumokat tisztázni kell. Vannak benne előremutató, jó javaslatok, amelyek az eddig kialakult gyakorlatnak is megpróbálják belevinni az előnyeit, tehát mindenképpen egy alaposan átgondolt munka, viszont vannak olyan kitöltetlen részek - mint akár a durva hálátlanságnál elmondtam, vagy itt a szülők és egyéb, akár az élettársak öröklésénél -, amelyeket még csiszolni kell, és ebben az esetben is akár politikai vagy akár még világnézeti döntésre is szükség lehet. Viszont nagyon fontos, és úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek a mindennapjait és egyetlen vagyontárgyaikat, egy élet termését is meghatározóvá teszik.

Tehát arra kérem a tisztelt Házat, hogy kezeljük közösen helyén az öröklési jogot is, és fontos szempontként építsük be ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 132 2012.10.09. 6:03  131-134

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kiemelt beruházásokkal kapcsolatban egy viszonylag hosszabb vita alakult ki az általános vita szakaszában. Mi akkor azt fogalmaztuk meg azzal a javaslattal kapcsolatban, amelyet Navracsics miniszter úr önálló képviselői indítványként terjesztett elő Szabó Erika államtitkár asszonnyal, aki szintén önálló képviselői indítványként terjesztette elő - ezzel nem kétségbe vonva az ő jogosultságukat, hogy ezt megtehessék -, akkor elmondtuk, hogy nem tudunk módosító javaslatot benyújtani, vagy olyan módosító javaslatot benyújtani, ami érdemben korrigálni tudná a javaslatnak az egyrészről értelmetlenségét, másrészről meg a szakmailag egyszerűen minősíthetetlen mivoltát. Azt is mondtuk, hogy ha ezt Magyary Zoltán látná, akkor biztos nagyon szomorú lenne. Jobb lett volna ehhez a javaslathoz a minisztériumot is odaengedni, vagy ezt végigengedni a minisztériumon, ha szabad így fogalmaznom.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy a Fidesz kiemelt bizonyos beruházásokat, amelyeknél persze lehet mindig az uniós pénzek lehívásának érdekét előtérbe helyezni, de azért könnyen lehet egy kormányhatározattal kiemelt beruházássá minősíteni bizonyos beruházásokat. Illetve ez a törvény nem ma született, egyrészt a szocialisták alatt, mert az az alaptörvény, ami ezt megengedte, eleve kukába való, a megalkotása nem a Fidesz bőrén szárad; viszont az, hogy ezt nem vonták vissza, annál is inkább, illetve az is, ahogy ezt előrefejlesztik, és nem jó irányba. Adottak lesznek ugyanis olyan kormánymegbízottak, amelyek egyfajta teljhatalmú úrként ezekben a kiemelt ügyekben eljárhatnak, pontosabban feladatot, hatáskört és univerzális illetékességet is kaphatnak ezeknek az ügyeknek a - nevezzük így - menedzselésére. Itt a parlamenti vitában az ellenzék és a kormányoldal között kialakult egy vita a bürokráciáról, kialakult egy kérdés azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó, hogy átnyúlva olyan lehetőségeket adunk, ahol igaz, hogy gyorsítani lehet ezeket az eljárásokat, de bizony magában rejti a visszaélések lehetőségét is. Akkor elmondtuk, hogy a javaslat nem kellőképpen kiforrott, és nem kellő áttekintés és körültekintés után került ide. Egyáltalán elfogadhatatlannak tartjuk, hogy olyan külön mércéket állíthat fel a kormányzat, amelynek segítségével tulajdonképpen mindenféle törvényi szabály fölött, az általa kedvezményezett ügyek és személyek esetében kvázi törvényfelettiként lehet eljárásokat végigvinni.

Az a módosító javaslat, ami miatt ehhez mégis hozzá kell szólni, ami szintén Fidesz-részről érkezett, és rávilágít arra, hogy mennyire történt meg a szakmai előkészítése ennek a javaslatnak, arra irányul - ez az 1. pontban, az egyetlen módosító pontban fogalmazódik meg -, hogy a kormánymegbízottak általi hatóságok és szakhatóságok vezetője irányában fennálló írásbeli utasítási jog ne álljon fent a kormány tagjai vonatkozásában, és a kormánytagok felé a kormánymegbízottak csak jelzéssel élhessenek, amelyre öt napon belül tájékoztatást kell adni a kormánytagnak. Arra se vették a fáradságot, hogy dogmatikailag legalább annyira kidolgozzák, és senkinek nem jutott eszébe, hogy a kormánytagokat kivegyék ebből az utasítási körből, hogy ha most ez így nem jutott volna eszébe valakinek, illetve a beterjesztőknek, akkor előállhatott volna az a helyzet, hogy a formáljog alapján kormánytagokat is írásban utasíthatott volna a kormánymegbízott.

Felteszem a kérdést, hogy emellett még hány terület maradhatott ki, hány olyan pont van, amire nem gondoltak az előterjesztők; nem is gondolhattak, hiszen ez a sorsa, ha egy miniszter és egy államtitkár önálló képviselői indítványként terjeszt be egy javaslatot, amire - hangsúlyozom - megvan a joguk, de egy kicsit furcsa, és mindenképpen arra utal, hogy szerették volna kikerülni azt a minisztériumot, amit ők vezetnek. Ahogy azt is elmondtuk részleteiben, hogy véleményem szerint a jogállami elvekkel ez nehezen összeegyeztethető, és egy kivételes státust, kivételes személyeket teremt az eljárások tekintetében, még ráadásul kidolgozatlan is a javaslat. Úgyhogy bár próbál pontosítani rajta ez az 1. számú módosító javaslat, amikor a kormánymegbízottaknál az utasításadási jogot a kormány tagjaira nem terjeszti ki, de mi azt kérjük az előterjesztőktől, illetve a jelen lévő Szabó Erika államtitkár asszonyt, hogy inkább vonja vissza ezt a javaslatot, sőt az egész törvényt inkább vissza kellene vonni, illetve az egész törvényt meg kellene semmisíteni, ki kellene dobni a kukába, mert az nem jó. Inkább teremtsenek egy olyan bürokráciát, ami Magyary Zoltánhoz jobban méltó, amelyben mindenki egyenlő gyorsasággal előre tudja vinni az ügyeket, és elintézésre kerülnek az ügyeik, ne úgy próbáljanak a káoszban halászni, hogy lesznek kiemelt személyek és ügyek, amelyek gyorsabb és törvények feletti elintézést nyernek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 156 2012.10.09. 2:01  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kétpercest nyomtam, ha már megszólíttattunk. A céljával valóban egyetértettünk, és ezt fenn is tartom, hiszen amit ön elmondott, az a céljában támogatható. Az egy másik kérdés, hogy amikor egy plenáris vitát lefolytatunk, akkor megpróbáljuk felvetni azokat a körülményeket, amelyek esetleg kiskaput nyithatnak a szabályozásban. Minden esetben lehet még jó szándékkal is megfogalmazva egy törvényjavaslat, de akadhatnak olyan pontok, amelyekre esetleg a jogalkotó nem gondol. Az alkotmányügyi bizottságban valóban ezért támogattuk, és mi is szeretnénk azt elérni, hogy ne az utolsó pillanatban kerüljenek olyan javaslatok a Ház vagy a bizottságok elé, amelyeket nem lehet kellőképpen megtárgyalni. Ez főleg korábban volt gyakorlat, bár néha azért még mindig előkerülhetnek olyan javaslatok, amelyek nem koherenciazavart küszöbölnek ki, és mégis úgy kerülnek benyújtásra, mint egy koherenciazavart kiküszöbölő törvényjavaslat, de lényegében nemcsak hogy az adott törvényt túrják fel, és módosítják teljes mértékben, akár ellenkező szemlélettel is, mint ahogyan az be lett nyújtva, hanem sokszor láthatjuk azt, hogy egyéb, meg nem nyitott törvényeket is módosítanak, és arról, hogy mi házszabályszerű, az alkotmányügyi bizottság dönt többségi szavazással, általában ilyen automatikus kézfelemeléssel, esetleg, ha valaki elalszik, akkor Vas képviselőtársam felszólítja, hogy nem látom a kezeket, mint egy popkoncerten. (Derültség.)

Visszatérve, hogy egy kicsit komoly maradjak: a probléma az, hogy nincs egy olyan szűrő, ami a valódi jogi problémákat kiszűrné, mert hogyha ez egy többségi szavazásra van bízva, ahol egyébként mondjuk, kétharmad részben a kormánypártok képviselői foglalnak helyet, akkor természetesen az ő döntésük mindig a politikától átszőtt lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 168 2012.10.09. 1:55  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Akkor én is tisztázni szeretném, ami itt felmerült. Egyrészről nincs vita köztünk, hogy előrelépés bizonyos szempontból a javaslat, tehát tartalmaz jó elemeket, ezért támogattuk azt, hogy vitázzunk róla, és kerüljön ide; ez nem kérdés. Az viszont kérdés, és Farkas képviselőtársam joggal veti fel, hogy ahhoz a mostani gyakorlathoz képest, hogy akármeddig be lehet nyújtani a zárószavazás előtti módosító javaslatokat, a záróvita lezárásáig, tehát az utolsó pillanatban is jöhetnek ilyen javaslatok, viszont tudtommal ezekről lehet vitázni, még hogyha az utolsó pillanatban érkezett, akkor is legalább egy gyors véleményt itt a plenárison el lehet mondani.

A másik esetben, ami egyrészről valóban előrelépés, hogy nem az utolsó pillanatban kapják meg a képviselők és a frakciók ezeket a módosító javaslatokat, tehát effektíve a szavazásra fel tudnak belőle jobban készülni, viszont a vitára, a plenáris vitára már korlátozott mértékben sem nyílik lehetőség, sem, ahogy korábban a záróvita esetében időkorlát nélkül, sem abban a formában, ami most megvalósul, tehát öt percben.

Úgyhogy ez a fő gond, amit ezzel a javaslattal még ki kellene küszöbölni, és független attól, hogy értem én, amit elnök úr mond, hogy ebben van előrelépés és támogatható részek, viszont ahhoz, hogy tökéletes legyen, meg kellene adni azt a lehetőséget, hogy amellett, hogy most már az átnézésre és a szavazásra felkészülésre több idő van, amellett legalább a plenárison véleményt is lehessen a frakciók részéről nyilvánítani ezekről a módosító javaslatokról, mert akkor így lenne teljesen koherens és egész a szabályozás, és hogyha már szabályozunk, akkor szabályozzunk jól, véleményem szerint.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 174 2012.10.09. 2:04  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Értem én, amit Salamon elnök úr mond. Annyiban egészíteném ki, hogy nyilvánvalóan azokban az esetekben, amelyekben a kijelölt bizottság terjeszt elő egy, az esetek többségében meghatározó, kardinális, sok esetben a kormányzat által támogatott javaslatot, akkor az a plenáris ülésen is jobban fókuszba kerül vagy kellene, hogy kerüljön, mint egy sima - ha szabad így fogalmaznom - önálló képviselői, mondjuk, kapcsolódó módosító javaslat. Abban az esetben, ahogy mondtam, jelen pillanatban, még hogyha az utolsó pillanatban is, de a záróvitában el lehet mondani azokat az aggályokat, amik egy zárószavazás előtti módosító javaslat esetében jönnek fel, ebben az esetben viszont, legyen az bármely kardinális probléma, és alakítsa át akármilyen nagy mértékben azt a javaslatot, amely előttünk van, hiába tudnak rá a frakciók felkészülni, hiába van kellő idejük, tulajdonképpen véleményt nyilvánítani csak a bizottságban tudnak.

Persze, erre lehet azt mondani, hogy a bizottság is az Országgyűlésnek egy fontos döntési terepe, és ha ott ez megvitatásra kerül, akkor az egy előzetes döntésként vagy szűrőként felfogható, viszont a gyakorlatban azért látni kell, hogy a bizottsági üléseket nem követi akkora médiafigyelem, illetve nem követi egy olyan hangsúlyos, fajsúlyos figyelem - sajnos, egyébként - sok esetben, mint azt a plenáris ülésen megszokhattuk. Pont emiatt a súlyát, és azt kell mondjam, hogy ha egy kijelölt bizottság terjeszt elő, mondjuk, egy átfogó javaslatot, akkor ennek is meg kell adni a súlyát, ezt viszont úgy lehet megteremteni, hogyha valamilyen szűk körben megengedjük a vitát.

Értem én, hogy ez egy hosszabb dogmatikai okfejtés, de hogyha már a javaslatról vitatkozunk, akkor ennek is el kell itt hangoznia. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 178 2012.10.09. 2:02  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Igen, figyeltem elnök úrra. Ahogy szokták mondani, nem a szememmel figyelek. Közben jegyzeteltem, mert fontos volt, amit mondott. Azt kérdezném meg vagy azt fejteném ki, hogy önmagában a záróvita léte és a zárószavazás előtti módosító javaslatok elég nagyvonalúan kezelése, ami tudom, hogy az utóbbi időben azért már keretek közé szorult, de úgy a ciklus elején azért elég nagyvonalúan voltak ezek kezelve, az nem egy harmadik olvasat-e tulajdonképpen. Ez ebben a formában megvalósult, hiszen az alkotmányügyi bizottságnak ebben komoly felelőssége van, amit a jövőben erőteljesen kell közösen gyakorolnunk, hogy bizony-bizony ne engedje záróvitára az olyan javaslatokat, amelyek nem a koherenciazavart küszöbölik ki a legutolsó szakaszban. És ne engedje azt, hogy átírásra kerüljön egy törvény a koherenciazavar kiküszöbölésének köpönyege alatt, mert ez esetben teremtődik meg, ha nem is dogmatikailag kimondva, de a gyakorlatban egy háromolvasatos vitarend vagy eljárási rend. És ebben az esetben valóban megvalósul.

Ha az alkotmányügyi bizottság ezt megszorítóan értelmezi, és remélem, a jövőben egyre inkább így fogja, akkor valóban felmerülhetnek még egyéb kérdések, de úgy gondolom, ha tényleg csak a koherenciazavar kiküszöbölésére kerül majd sor a jövőben, akkor megmaradhatunk a kétolvasatos rendszernél. Persze, azért korrekciókat lehet, hogy célszerű beletenni, de a kérdésem inkább az elnök úr felé, hogy jelen formában vagy a ciklus elején, amiket láthattunk, akár az egyházügyi törvénynél, az tulajdonképpen egy háromolvasatos eljárási rend volt. Esetleg, ha erre reagál elnök úr, látom, feltette a mikrofonját, akkor ezt megköszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 186 2012.10.09. 10:38  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem rövid lenni, és a lényeget megfogalmazni, annak ellenére, hogy elvitatkoztunk már kétpercesekkel. Ugyanis valóban az volt a kiindulópontja ennek a javaslatnak, ami egyrészről az alkotmányügyi bizottságban támogatandó volt, hogy kerüljön ide a plenáris ülésre, és vitassuk meg, hogy bizonyos módosító javaslatok korábban kerüljenek a frakciók elé, a képviselők elé. És ebben az esetben valóban, ebben a pontban előrelépést jelenthet, hogy a kijelölt bizottságok módosító javaslataikat meg kell hogy tegyék a módosító javaslatokról való szavazások előtt 24 órával, az ülés megnyitása előtt 24 órával.

Ez egyrészről jól hangzik a jelenlegi gyakorlathoz képest, tehát elnök úrral egyetértek abban, ebben a részében, hogy előbb megérkeznek ezek a javaslatok. Mert jelen pillanatban a záróvita lezárásáig, a végszavazás előttig lehetett javaslatokat benyújtani, ami sok esetben a koherenciazavaron is túlterjeszkedett, ezért jött be a háromolvasatos vita kérdése. Hiszen ha nem egy koherenciazavart próbálunk kiküszöbölni, hanem érdemi módosításról van szó, akkor értelemszerűen újrakezdjük a vitát, vagy újranyílnak azok a lehetőségek, amelyek alapján ezt meg lehet vitatni.

(15.30)

Viszont legalább megvan rá az a lehetőség a jelenlegi szabályozásban, hogy itt a Ház előtt szót lehessen emelni ezekről a sok esetben egyébként túlterjeszkedő és mondjuk, a kormányzati politikát nagyon gyorsan változtató és néha átláthatatlan javaslatokról itt a plenáris előtt, ha nagyon szűk körben is, de lehet egy vitát folytatni, egyébként pont akkor, amikor minden képviselő jelen van, hiszen a záróvita és a zárószavazás előtt minden képviselő vagy a képviselők jó része a szavazások miatt itt van.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát a dilemma kettős, és ezt próbáljuk itt ellenzéki oldalról megértetni, hogy mi a jobb, melyik a jobb lehetőség: hogyha megkapjuk korábban, és igaz, hogy magára a módosítókra való szavazásra fel tud készülni a frakció, de ott külön már nem tud hozzászólni, csak a bizottságban, megvan, valóban több mint 24 órával előbb ezek beérkeznek, de itt a plenárison már ezeket nem lehet kivesézni, akkor se, hogyha ezek alapjaiban forgatják fel a javaslatot; vagy a másik eset, amikor az utolsó pillanatban kapjuk meg, viszont ezen utolsó pillanatban még szóvá lehet tenni a nyilvánosság és a közel négyszáz képviselő jelenléte előtt.

Erre persze lehet azt mondani, hogy amit mi mondunk, nem pusztán erről szól, de valóban, az alkotmányügyi bizottság ülése után, amikor ez a javaslat megfogalmazódott, és első körben ez száz százalékig támogathatónak tűnt, felmerültek olyan körülmények, hogy a jó célok és a jó szabályozás mögött milyen problémák lehetnek, amiket esetleg első körben nem lehetett észlelni, vagy olyan kiskapukat nyitnak ki, amelyek esetleg lehetővé teszik, hogy itt a plenáris ülésen nem lehet ezekről a témákról megnyilvánulni.

Tehát a valódi vita szerintem erre kell hogy folytatódjon, vagy ebbe az irányba kell hogy menjen, hiszen azzal is egyetértek, amikor Salamon elnök úr elmondta, hogy valóban, kapcsolódó módosítókról nincs külön vita a plenáris ülésen. Igen ám, de egy normális jogalkotási folyamatban az lenne az elvárható szerintem mindenhol a világban, illetve demokratikus körülmények között ezt próbálják tartani, hogy ahogy megyünk bele a vitába, és megyünk előre az általános vita, részletes vita szakaszain, és haladunk a zárószavazás felé, egyre inkább technikaibb jellegűek a módosítások. Tehát így lenne természetes.

A bizottságokban eldöntjük, hogy egy adott törvényjavaslatra van-e szükség. Ha van szükség, akkor megindul ennek a vitája, aztán az Országgyűlés eldönti természetesen, hogy napirendjére veszi-e ezt a javaslatot, általános vitában nagy általánosságban meg lehet ezt vitatni, hogy tulajdonképpen az egész javaslatra és a szabályozásnak az ilyen formában való megtételére az Országgyűlésnek van-e szüksége. A részletes vita még szintén egyfajta kardinális módosításokat tartalmaz magában, de már az adott tárgyhoz, tehát elfogadva azt, hogy mondjuk, szabályozni kell egy területet, viszont bizonyos képviselők elképzelése alapján ezt máshogy kellene megtenni, erre be lehet nyújtani a módosító javaslatokat, és a kapcsolódó módosító javaslatok, illetve a koherenciakiküszöbölés már-már a technikai irányba hat.

Tehát ha ezt egy lineáris jogalkotási menetnek fogjuk fel, akkor az utolsó fázisban nem merülhet fel, hogy az egész javaslat áttúrásra és átforgatásra kerül. Persze, extrém példának lehet mondani akár az egyházügyi törvényt, ahol, azt hiszem, aznap négy alkotmányügyi bizottsági ülés volt, és tulajdonképpen mindig más javaslattal találkoztunk. Tehát vannak ilyen extrém példák; egyébként nemcsak ez volt, hanem több is. De a lényeg az, hogy még az ilyen extrém példáktól eltekintve is még kisebb esetekben sem elfogadható az, hogy valami olyan érdemi módosítás, ad absurdum egy teljesen meg nem nyitott törvény módosítása megtörténhessen egy törvényjavaslat végső stádiumában, amikor már csak a technikai csiszolgatásokra lenne lehetőség, amikor már csak tulajdonképpen a központozási hibákat és a nyelvtani, apróbb dogmatikai hibák kijavítására kellene hogy sor kerüljön.

Ha ez az ideális rendszer megvalósulna, és ez az ideális rendszer fennállna, akkor természetesen Salamon képviselőtársamnak ezer százalékig igaza lenne, hiszen ez egy jobb lehetőség, mindenképpen jobb lehetőség lenne a beterjesztetthez, a jelenlegihez képest, kiskapuk nélkül, ahogy mondjuk, Angliában megvannak a hagyományok, amelyektől nem térnek el. Hogyha nálunk is így lenne, akkor ezzel nem is lenne gond.

A probléma, ahogy említettem, ott van, hogyha ettől eltérünk, és ezeket nem vesszük olyan szigorúan, mert akkor tulajdonképpen a három olvasat se lenne elég, mert ha mindig az utolsó pillanatban be lehetne terjeszteni olyan javaslatokat, amelyek az egész törvénynek nemcsak a szellemét, hanem esetleg még egyéb, oda nem tartozó törvényeket is módosítana, akkor tulajdonképpen egy ilyen végeláthatatlan folyamatos törvénymódosítási lázban éghetne a Ház, és soha nem lenne vége, ahol ezt le lehetne zárni.

Pont emiatt, és elnök úrnak is csak annyit tudok mondani, hogy amiatt is, amit gyakran tapasztalunk itt a jogalkotásban, amit tudom, hogy sok esetben kormánypártiként se jó megélni, és sok esetben vannak korlátok, amiből nehéz kilépni, de engedtessék meg, hogy mi meg a gyakorlat alapján és a tapasztalataink alapján ítéljük meg a jogszabályokat. Ebben az esetben, elismerve azt, hogy örülünk neki, hogy bizonyos esetekben korábban meg lehet kapni ezeket a módosító javaslatokat, viszont felhívjuk a figyelmet itt a plenáris ülésen arra - a jövőben ne történjen meg, de Farkas képviselőtársam pont erre utalt -, hogy a félelmünk az, hogy bár lépünk egy lépést előre, viszont előáll az a helyzet, hogy lesznek olyan javaslatok, lesznek olyan kardinális, a kormányzat által a kijelölt bizottságon keresztül beterjesztett érdemi, az egész törvény szellemét vagy akár egyéb törvényeket módosító javaslatok, amelyek sajnos itt a plenáris ülésen még egy korlátozott záróvita formájában sem vitathatóak meg. Ez a probléma. Értem én, hogy lehet, hogy ez túlmutat a szabályozáson, de mivel most van ez a szabályozás terítéken, és most került be ez a szabályozás, itt azért ezt mindenképpen el kell mondani, és fel kell hívni a figyelmet.

Úgyhogy összegzésként ennyit szeretnénk, hogy erre teremtsük meg a lehetőséget, küszöböljük ki ezt a hibát, és legyen ez egy olyan javaslat, amit az ellenzék is nyugodt szívvel tud támogatni, mert olyan esetekben is, ami eltér a kívánt medertől, és mondjuk, egy kardinális változtatás jön be az utolsó pillanatban, még meglegyen legalább az a lehetőség, hogy hozzá lehessen szólni. Ennyi, és nem más, amit kérünk.

Ahogy említettem, Farkas képviselőtársam is természetesen arra a problémára koncentrált, nem azokra a jogi finomságokra, hanem a technikai lényegre, és Farkas képviselőtársamat tökéletesen megértem abból a tekintetből, hogy ő abból a szempontból közelítette meg a témát, hogy mi az, amit a jövőben esetleg, annak ellenére, hogy egy lépést előre tesz a javaslat, mégis meg tud gátolni, vagy mi az, amit mint egyfajta kiskaput azért fenntart. Úgyhogy ezért kérjük, hogy ezt a javaslatot ilyen formában még dolgozzuk át, és a megfelelő módon fogadjuk el.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 194 2012.10.09. 1:58  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Nagyon röviden, elnök úr. Salamon képviselőtársamnak csak annyit szeretnék mondani, hogy azt én sem mondtam, hogy nem vesz el semmit, hanem két konkuráló érdeket helyez egymás mellé ez a javaslat, vagyis egyik esetben valóban egyrészről pozitív, hogy korábban megérkezik a módosító, tehát lehet rá készülni, több idő van készülni a szavazásra. Viszont a másik esetben a mostani gyakorlat az, hogy lehet, hogy az utolsó pillanatban érkezik meg, vagy mondjuk, percek vannak rá - most kicsit túlzásba esve - megnézni, viszont hozzá lehet szólni. Értem én, ez olyan, mint amikor az alapjogoknál versengenek egymással az alapjogok, hogy melyik a jobb, ha kevés idő van, de hozzá lehet szólni, vagy ha több idő van, ki lehet alakítani a döntésre a véleményt, de már itt, a plenárison döntés előtt nem lehet hozzászólni. (Dr. Salamon László: Miért ne lehetne?) Farkas képviselőtársam pont erre a körülményre gondolt. Nem lehet. Azért nem lehet, képviselőtársam - hallom, azt kérdezi, hogy miért ne lehetne hozzászólni -, mert ha a módosító javaslatokról már szavazás van egy plenáris ülésen, és a szavazás előtt megérkeznek azok a javaslatok 24 órával a megnyitás előtt, arról már itt, a plenárison nem lehet vitatkozni, és még egy rövid vitára sincs lehetőség. Ha van, akkor rosszul tudom a Házszabályt, de nincs. Bár fel tud készülni a frakció, mert több ideje van, de a plenárison nem tudja szóvá tenni, és hiába egy héttel később következik a zárószavazás, ott már a záróvitában szintén nem tudja ezt megtenni, hiszen azok nem zárószavazás előtti módosító javaslatokként érkeztek be. Tehát tulajdonképpen a dilemma a mi részünkről ez, hogy a kecske is meg a káposzta is, ahogy szokták mondani, megmaradjon.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 198 2012.10.09. 1:02  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök úr, szerintem arról feledkezik meg, hogy a jelenlegi szövegezés, és ezt most pontosan megnéztem újra, arra adja meg a lehetőséget a kijelölt bizottságnak, hogy a részletes vita lezárása után nem kapcsolódó módosítót, hanem sima hagyományos módosító javaslatot fogalmazzon meg.

(15.50)

Mert hogyha kapcsolódó módosítóról lenne szó, akkor önnek száz százalékig igaza lenne, de mivel úgy szól, hogy "a kijelölt bizottság a részletes vita lezárását követően módosító javaslatot legkésőbb", tehát módosító javaslatot; tehát nem kapcsolódó módosító javaslatot tud a kijelölt bizottság benyújtani a részletes vita lezárása után, hanem, ha szabad így fogalmaznom, sima, hagyományos módosító javaslatot. (Dr. Szűcs Lajos: Add vissza, ne tegyél mást.) Hogyha viszont ez így van, akkor nem kapcsolódó módosítókról beszélünk. Hiába kiabálnak, képviselőtársaim, mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy hozzászóljon. (Dr. Szűcs Lajos: Egyes, leülhetsz.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 202 2012.10.09. 0:55  135-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Hiába is apprehendálnak hozzá nem szóló képviselőtársaim, itt arról van szó, hogy van egy olyan kijelölt bizottság ebben az esetben, ami a részletes vita lezárása után tud majd módosítót benyújtani. Ez van, az előbb felolvastam. Hogyha ezt nem értik, akkor ezek után lehet, hogy az általános iskolai oktatást kellene újrakezdeni. Erről szól!

Ha pedig ez így van, akkor nem kapcsolódóról beszélünk. Pont ez teremti meg azt a lehetőséget, hogy legyenek olyan hagyományos módosító javaslatok, amikről aztán majd később nem lehet vitatkozni, mert a szavazás megtörténik, és a zárószavazás előtt már csak a zárószavazás előtti módosító javaslatokról lehet vitatkozni.

Persze megértem, hogy ez a képviselőtársaim jó részét nem nagyon érdekli, és csak hőzöngeni tudnak, de legalább Salamon képviselőtársammal érdemi vitát tudunk folytatni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 273 2012.11.06. 2:02  252-298

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Szólásra késztetett az itt kialakult vita, annál is inkább, mert akkor Tarlós István főpolgármester úrral kellene egyeztetni, aki többször kifejtette, hogy sok városban járt és sok főpolgármesterrel beszélt, és ez egyébként alátámasztja a mi ismereteinket is, de olyan önállóságot, ami Magyarországon és a fővárosban, a kerületeknél van, nem tapasztalt sem ő, sem én nem tudok ilyet. De ha képviselőtársaim tudnak egy olyan fővárost, ahol ilyen fokú autonómiája van a kerületeknek, ha szabad így fogalmazni, valóban kerületi kiskirályságok alakultak ki, akkor kérem, mondják meg, nevezzék meg ezt a fővárost, és tanulmányozni fogjuk behatóan a működését - ez az egyik fele.

(22.00)

A másik része meg, csak egy egyszerű dologra szeretnék emlékeztetni. Annak idején, nem is olyan régen az idegenforgalmi adó elosztásával kapcsolatban pont az a Rogán Antal, azóta egyébként a Fidesz frakcióvezetője kezdeményezte a forrásmegosztás rendszerének a megváltoztatását, egyébként pont a belső kerületek javára és pont az V. kerület javára. Ez nem egy egységes fővárosi gondolkozást vetít előre, hogy ahol nagyon sok adó képződik, ott azt az a kerület tarthassa meg, ahol viszont kevés van, azzal tulajdonképpen a belső kerületek egész egyszerűen nem foglalkoznak.

Azzal sem foglalkoznak, hogy a fővárosnak ebből esetleg milyen bevételei vannak, és a többi kerület részére ez milyen formában kerülhet visszaosztásra. Rogán Antalt egy érdek vezérelte, amit az ő szempontjából még meg is lehet érteni, hogy az V. kerületi polgármester egyébként az V. kerületnek minél több bevételt realizáljon a főváros és a többi kerület rovására is. Ezt nevezzük mi egyébként kiskirályságoknak, ami bizonyos esetekben a kerület előnyére válhat, de semmiképpen nem jelenti azt, hogy ez egy egységes fővárosi és a többi kerület érdekeit is figyelembe vevő gondolkodást jelentene.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 279 2012.11.06. 2:03  252-298

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. A polgármester úrnak igaza van abban, amit a saját kerületével kapcsolatban mondott, de pont ez a gondolkozás vezet oda, hogy mindenki, egyébként érthető módon kerületi polgármesterként védi a saját kerülete érdekeit, és azokat a bevételeket, amelyek ott képződnek, próbálják ott tartani. De pont ez vezet arra, hogy mindenki tulajdonképpen a saját kerületi határainál megáll ebben a gondolkozásban, hiszen, hogyha egységesként kezeljük, akkor azzal ön is egyet tud érteni, hogy bizonyos esetekben a forrást nem oda kell visszajuttatni, ahol abból már egyébként is több képződik, vagy a gazdagabb kerületeknek, hanem bizonyos esetekben lehet, hogy a turisztikát is ott kell fejleszteni, ahol erre kevesebb eszköz van, kevesebb anyagi eszköz jut, és eddig mondjuk kevesebb vendégéjszaka volt.

Tehát tulajdonképpen itt pont ez a valamiféle kontradiktórius jelenség, ami kialakult, és sajnos a Fideszen belül is megfigyelhető ez. Hányszor vívtak önök egymással szemben is a főváros és a kerületek szintjén is csatákat, ami azért fájó, mert valaki és legfőképpen a főváros vagy a főváros lakói ennek megisszák a levét, tehát ezt nem szabadna ennyire és ilyen módon.

Azt hiszem, pont Tarlós István főpolgármester úr minősítette talán gittegyletnek, vagy hasonló kifejezéssel élt a kerületi polgármesterek által megteremtett, egyébként a fideszes polgármesterek által megteremtett szövetségről és együttműködésről. Tehát ez így nem jó, és ebből látszik, hogy a törvényi szabályozás nem jó, ha a párttársakat egymás ellen tudja ugrasztani, márpedig önöknek egyébként jóba kellene lenniük egymással, hiszen egy pártban vagy egy pártszövetségben vannak. Ha viták és összeütközések adódnak, akkor az legfőképpen arra vezethető vissza - én nem tudok másra gondolni -, hogy a törvények szabályozása nem kellőképpen kielégítő, és ez okozza ezeket a vitákat. Ezt kellene megszüntetni és ebben a javaslatban is. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 326 2012.11.07. 9:53  267-391

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már nem is gondoltam, hogy sorra kerülök a kétperces vitatengerben. Egyébként hogy az MSZP-sek miért nincsenek jelen, talán azért, mert november 7-e van. (Derültség.) Ezt azért nem szabad elfelejteni.

Egyébként tényleg felháborító, hogy miután az MSZP is kevesellte azt az időtartamot, amelyben meg tudunk nyilatkozni az ellenzék részéről a választási törvénnyel kapcsolatban, ezek után tulajdonképpen be se jöttek, illetve csak Lamperth Mónika ismertette néhány mondatban a véleményüket, és azt sem a részletes vitához kapcsolódva.

De visszakanyarodva a megfelelő mederbe, szeretnék az ajánlási pontokról beszélni. A 9. ajánlási pontban módosító javaslatot nyújtottunk be, illetve több olyan módosításunk is volt, amely erre a problematikára próbál választ adni. Ez nevezetesen a Nemzeti Választási Bizottság, az Országos Választási Bizottság átnevezése után létrejövő bizottság kilenc évre való megválasztása. Mi ezzel a probléma? Elmondhatják önök - hiszen szerepel az indokolásban -, nagyon jó, hogy ez kilenc évre kerül felállításra, hiszen átível különböző választásokon, stabilitást, egyfajta biztonságot és az Országgyűléstől való elkülönültséget ad. Csak éppen az a probléma, hogy ugyanezeknek az érveknek pont az ellenkezőjét mondták el 2010-ben, amikor is tulajdonképpen lefejezték az egész választási bizottságot, arra hivatkozva, hogy azt négyévente meg kell újítani, hiszen ennek a szervnek minden választás után vérfrissítésre és megújulásra van szüksége azért, hogy megfelelő módon képviselhesse az új erőviszonyokat, amelyek egy választás után a parlamentben kialakulnak.

Az a probléma, hogy önök képesek oly mértékben megváltoztatni a saját álláspontjukat - és sajnos emögött azt látjuk, hogy az aktuális politikai érdekeiknek megfelelően -, ami elrémisztő. Természetesen bármilyen álláspontot meg lehet magyarázni, vagy meg lehet próbálni az embereket meg az ellenzéket meggyőzni, de azt, hogy egyik napról a másikra vagy néhány hónap, néhány év leforgása alatt teljesen a másik oldalra állnak, és teljesen más szemszögből próbálnak bizonyos problémákat megvilágítani, észérvekkel se jogilag, se erkölcsileg nem lehet megmagyarázni.

A 35. ajánlási pontban jobbikos képviselőtársaimmal együtt javaslatot teszek arra - ahogy azt már Dúró képviselőtársam is elmondta -, hogy maximáljuk azoknak az aláírásgyűjtő íveknek a számát, amelyek kiadhatók a képviselőjelölteknek, illetve az ő megbízottjaiknak, ezzel próbálva meg gátat szabni annak a gyakorlatnak, ami az utóbbi választások során elképesztő módon elharapózott, mégpedig legfőképpen a Fidesz részéről, amikor is megpróbálták az ajánlócédulákat legyűjteni, s nemcsak azért, hogy ne jusson a többi indulónak, hanem azért is, mert ez alapján megfelelő, de egyébként illegális adatbázisokat tudtak létrehozni és azóta is működtetni.

Természetesen értem, mielőtt azt mondanák, hogy a jövőben egy választópolgár akár több személyt is ajánlhat, és megszüntetik a kopogtatócédulák intézményét, viszont ebben az esetben sem célszerű megadni a lehetőséget, hogy korlátlan mennyiségű ívet elvihessen egy ajánlószervezet vagy egy képviselőjelölt. Mindenféleképpen arra kell törekedni, hogy a választópolgárok adatait minél jobban meg tudjuk védeni. Szerintem ez közös érdekünk lenne.

Ugyanez vonatkozik a 36. ajánlási pontra is, amikor is azt a változtatást szeretnénk elérni, hogy a választópolgárok név- és lakcímadatait - azokét, akik az adott választókerületben laknak - ne kelljen átadni, és ezeket az adatokat ne lehessen később más módon is felhasználni, hiszen ha ezek az ívek egy jelölt birtokába jutnak, akkor az az adott választókerületben az ott élő polgárok lakcímét és adatait nyeri el úgy, hogy a jelöltté válása könnyebb is lesz, és azt senki nem tudja ellenőrizni, hogy ezt később milyen célra fogják felhasználni, vagy később ezzel milyen visszaéléseket tudnak elkövetni.

(21.50)

Tehát abszurd, hogy ez a XXI. században így, ebben a formában benne maradhatna a törvényben. Kérjük, hogy az adatvédelmi szabályoknak kicsit jobban próbáljon megfelelni a választójogi törvény is, hiszen attól tartok, hogy olyan országos adatbázisok kerülnek majd felállításra, amelyek akár marketing- vagy egyéb cégeknél, vagy illegális felhasználások kapcsán kerülhetnek majd újra látótérbe, és mert nagyon nehéz lesz megállapítani, hogy ez pontosan kitől is kerülhetett ki.

Itt már szó volt arról, és Szávay képviselőtársam valóban az ukrán példát említette. Hát ugye ott is narancsos forradalom söpört végig a tájon, és nem hiszem, hogy Ukrajna valóban a demokrácia szempontjából igazodási pont lehetne, de ezekkel a javaslatokkal sajnos elindulunk abba az irányba, hiszen mondták itt kormánypárti oldalról bekiabálással, hogy miért tenné egy delegált, egy szavazatszámláló miért kampányolna. Ha megteheti, akkor miért ne kampányolna? Tehát vissza lehet kérdezni, vagy a kérdés az ellenkező módon is feltehető. És ahogy az ukrán példánál Szávay képviselőtársam elmondta - ráadásul úgy, hogy a pártoknak, a jelölteknek, mondjuk, két delegáltjuk lehet -, mi akadályozná meg őket abban, hogy ha egyébként a jogszabályoknak ez megfelel, akkor már az utcán vagy a választókörhöz közeledve ne "támadhassák le" az odaérkező választópolgárokat, és még ott is ne folytathassanak kampányt; ezt mindenképpen el kellene kerülni. Persze sok visszaélés volt, de legalább azokban vagy a szűk környékén a szavazóköröknek vagy választási helyiségeknek azért kampánytevékenységet eddig nem végeztek; most leszámítva a láncszavazást és a különböző dolgokat, de ezt is próbálták pont emiatt olyan módon megoldani, hogy az nehezebben dokumentálható legyen, tehát a szavazóköröktől, választóhelyiségektől valamennyivel legalább távolabb essen.

Lehet, hogy apróságnak tűnik, de ez sajnos megint egy kicsit a Fidesz hozzáállása, és a demokráciafelfogása mutatkozik meg kicsiben. A 42. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, hogy a felsorolásban, amikor valaki megtalálja, a szavazólapot megkapja, és rajta vannak a pártok nevei, illetve az indulók nevei és mellette a logók, akkor nagyon sérelmes az, ha a különböző mértani logikának megfelelően azok a jelöltek vagy azok a pártok, egy olyan szervezet vagy párt, mint akár a Jobbik is, amelynek történetesen a logója - ha egy téglalapot nézünk, egy nem elfektetett, hanem egy, a Fidesz-logóhoz képest, amely mondjuk, egy 2x4-es elfektetett téglalapban könnyen elhelyezhető - abban az esetben, ugyanez esetben egy élére állított téglalapban férne el optimálisan, arra fog vezetni, hogy tulajdonképpen majdnem hogy harmad-negyedakkora logóval tud szerepelni, és ez viszont súlyosan hátrányos lehet.

Amennyiben ezt a javaslatot nem támogatják - tehát arra teszünk javaslatot, hogy egységesen nyolc négyzetcentiméter legyen az a felület, ahol a logókat meg lehet jeleníteni, kinek milyen módon, ugyanolyan nagyságban -, akkor tulajdonképpen azt is elismerik, hogy önöknek aztán ilyen apró dolgokban is teljesen mindegy, hogy mennyire mutatkozik meg a demokrácia vagy az esélyegyenlőség.

Úgyhogy ezeket összefoglalva szeretnénk - ha már nem vonták vissza ezt a törvényjavaslatot -, hogy néhány pontban, legalább gesztusértékkel, de támogassanak ellenzéki javaslatokat, és ne csak az legyen a fokmérő, hogy ki hány módosítót nyújtott be; legyen az a fokmérő, hogy esetleg az ellenzék részéről hányat fogadnak el.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 332 2012.11.07. 1:54  267-391

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Hát elég sok ésszerűtlen dolgot láttunk itt az elmúlt időszakban. Például ha a Kubatov-listákat megnézzük, akkor elég ésszerűtlen dolog nemcsak a saját választóimat, hanem az ellenfélét is, a különböző pártokét nyilvántartani, ahogy azt a Kubatov-listában láttuk - ez is egy teljesen ésszerűtlen dolog, mégis megtették. Az meg szintén ésszerűtlen ön szerint, hogy kimennek, és akkor majd kampányolnak. Tulajdonképpen jelenleg is gyakorlat az, a szavazatszámláló bizottságból az odadelegált párttagok nem egy esetben meg tudják tenni azt, hogy akár jelenléti adatokat - akár statisztikai jelleggel, akár adott személyre vonatkozóan - bizony-bizony ki tudnak adni.

(22.00)

Egyébként a 43. ajánlási pontban azt kezdeményezzük, hogy ezt se lehessen megtenni. Tehát se a részvételre vonatkozó adatot, se egyéb információt a választási bizottság, a szavazatszámláló bizottság tagja ne adhasson ki, ezeket az adatokat ne tudják kijuttatni, hiszen ugyanaz a visszaélésszerű gyakorlat folytatódna, ami - sajnos - jelen pillanatban is fennáll, hogy bizony ezeket az adatokat kiadják, és aznap mozgósítanak ez alapján. Ez mondjuk eddig törvénybe ütköző volt, de a jövőben ugye ez a 150 méter nagyon jó, hogy megvan, de ettől még egy egész kerületet vagy egy egész várost be lehet mozgósítani a különböző listák alapján.

Tehát ez csak részben oldja meg a dolgot, illetőleg ezáltal tulajdonképpen Vas képviselőtársam is elismerte, hogy a törvény már eleve nem jó, hiszen ezt önök is észlelték, hogy ez túlzás. De hány ilyen dolog van, amit esetleg az ellenzék észlel, de mégsem fogadják el, és később fog kiderülni, ezért kellett volna ezt egy kicsit jobban átgondolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 352 2012.11.07. 1:59  267-391

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Természetesen a kormány nem politikai párt, de attól még politikai szereplő, általában pártokhoz köthető. Ennyi erővel akkor tiltsuk meg a párttagságot a kormánytagok tekintetében, és akkor egyet tudok érteni Szakács képviselőtársammal. Akár ez is lehet egy járható út, lehet, hogy végre szakértői kormánya lehet az országnak.

Én ezt nem bírom elfogadni, hogy ha több mint tíz éve hatástanulmányok nélkül kerülnek be törvényjavaslatok és kerülnek elfogadásra, akkor annak nem az a megoldása, hogy az egész jogintézményt vegyük ki. Egyébként halkan megjegyzem, lehet, hogy az ország állapotát is egy kicsit az okozta, hogy a jogalkotási törvény nem került betartásra, és pont azok a hatástanulmányok maradtak el, amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy egy adott törvényjavaslatnak, illetve elfogadásra kerülő törvénynek a különböző hatásait kimutassák. Mivel ezek nem történtek meg, ezért a fércjogalkotás tulajdonképpen minden szinten, ezek szerint, megtudhattuk Szakács képviselőtársamtól, hogy már több mint tízéves gyakorlat. Egyébként ez szerintem jóval hosszabb időre tekint vissza. De pont emiatt kellene betartani a jogalkotási törvényt, hogy ez ne fordulhasson elő.

Papcsák képviselőtársamhoz fordulnék, hogy ha jól értettem, de ezt kérdezni szeretném, hogy akkor egy blogon megjelent vélemény is tulajdonképpen abba a körbe tartozna, amit a kampánycsend során figyelembe kellene venni vagy nem lehetne megtenni. Lehet, hogy rosszul értettem (Dr. Papcsák Ferenc: Rosszul értette, igen!), tehát akkor erről kérem, nyilatkozzon. Hiszen az internetes véleménynyilvánítás és az interneten megjelenő vélemények nagyon fontos részei a kampánynak, és ezt nem lenne jó kivenni. De természetesen, ha én ezt rosszul értettem, akkor Papcsák képviselőtársam, kérem, magyarázza meg nekem, hogy hogyan kell érteni a szavait.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 286 2012.11.13. 10:45  271-315

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészről örömünket kell kifejezni, hogy napirendre került mind a német kitelepítések kérdése, mind a Felvidékről kitelepített magyarok kérdése. Viszont abban a körülményben csatlakozni szeretnék Szávay képviselőtársamhoz, hogy bár gesztusnak jó és szép, és nagyon örülünk neki, hogy foglalkozunk ezzel, de borzasztóan kevésnek érezzük. Borzasztóan kevésnek érezzük, hiszen itt tulajdonképpen egyfajta megemlékező nyilatkozatról van szó. Azt láthatjuk, hogy az egész javaslat szellemisége, az, hogy itt valamiféle történelmi távlatokból tekintünk az eseményekre, ami szerintem ebben az esetben félrevezető és csalóka, hiszen - ahogy azt el fogom mondani - nem történelemről, hanem a velünk élő jelenről van szó, és nemcsak megemlékezni kellene ezekről, hanem harcolni kellene ezek ellen és a jelenben tenni ellenük.

Miről is van szó? Ha már a javaslat nemcsak a lakosságcsere-egyezményről szól, hanem a beneši dekrétumokat is megemlíti, akkor el kell mondani - ami ennél a pontnál különösképpen igaz -, hogy nem elég megemlékezni, hanem tenni is kell, mert ezek a dekrétumok még ma is életben vannak, de nemcsak hogy életben vannak, hanem ezekre büszke is a cseh és a szlovák állam, és egyfajta jogutódként felvállalja ezeknek a dekrétumoknak nemcsak a szellemiségét, hanem a joghatását is. Ennek dupla vagy többszörös oka lehet. Egyrészről a magyarok megalázása, megalázásban tartása, másrészt pedig anyagi okai is vannak, hiszen ezek alapján nagyon tetemes kártérítést kellene fizetniük. Ezért gondolom azt, hogy bár a megemlékezés szép, de tovább kellene lépni, és valamit tenni kellene azért, hogy ezek a dekrétumok eltörlésre kerüljenek.

Nyilván vannak köztünk olyanok, akik olvasták ezeket a dekrétumokat és belenéztek a mélységeibe is. Nekem volt szerencsém betekinteni a dekrétumok szövegébe, és mondhatom, hogy ez a legdurvább, a legkeményebb kirekesztő és a történelem egyik legsúlyosabb faji szabályozása, amely ebben a formában jelen pillanatban is hatályos lehet.

Az előterjesztés indokolásában megtalálhatjuk azokat a mondatokat, hogy a beneši dekrétumok következményei mérgezik a szlovák és a magyar nép együttélését, hozzátéve, hogy a szlovákok és a csehek általi megerősítése ezeknek a dekrétumoknak az ő szuverén döntésük. Ők bármikor megtehetnék, hogy ezektől elhatárolódnak vagy valamiféle reparációt adnak, de úgy tűnik, hogy ezt a magyar félnek, a magyar külpolitikának kellene kikényszerítenie, azonban erre eddig képtelenek voltunk. Reméljük, hogy a jövőben valamiféle lépések történnek ebben az irányban.

De az indokolásban megtalálhatjuk azt a mondatot is - és ez már Európára vonatkozik -, hogy a parlamenti emléknap célja az lenne, hogy a magyarság elűzésével kapcsolatos érzelmek a helyükre kerüljenek, és a XXI. századi Európának rendelkeznie kell azzal a demokratikus eszköztárral, amely lehetővé teszi az elmúlt század hibáinak tárgyilagos, higgadt, ugyanakkor minden részletre kiterjedő felülvizsgálatát, a konklúziók levonását. Azt kell mondjam, hogy nem rendelkezik. Ha azt nem tudjuk elérni az Európai Unióban, hogy ezeket a dekrétumokat tekintsék semmisnek, vagy legalábbis szólítsák fel a cseheket ezeknek a dekrétumoknak az elítélésére és a reparációra, akkor nem tudom, hogy miről beszélünk ma Európában és az Európai Unióban. Az előterjesztés szövegének is figyelembe kellene vennie, hogy egy olyan Európában és egy olyan Európai Unióban élünk, amelyben az alapjogok semmit nem érnek, a bizonyos népek elleni faji megkülönböztető, elüldöző, kisemmiző szabályok elfogadhatók, más népek esetében meg természetesen az apró sérelmek is fejlécre és naponta megemlékezésre kerülnek. Valami nincs rendben az Európai Unióban!

Szerintem ennek a javaslatnak az indokolásában sem lenne helye a XXI. századi Európa nagy, magasztos szellemi örökségére és demokratikus eszköztárára hivatkozni, amikor egész egyszerűen azt látjuk, hogy a jelenben, a jelen politikai körülményekben ezzel nem rendelkezik. Nem is olyan régen volt szerencsém Brüsszelben az Európai Bizottság egyik magas rangú képviselőjét megkérdezni erről a témáról, nevezetesen: hogy lehet az, hogy van egy, az Európai Unió alapjogi chartájának nevezett, egyébként szép, hangzatos szlogeneket és alapjogokat tartalmazó nyilatkozata, amely a lisszaboni szerződés óta az alapszerződések rangjára emelkedett, ennek ellenére nem hatályosul, és van olyan ország, például Csehország, amely az utolsó pillanatban ez alól felmentést kaphatott. Biztos, hogy ehhez az Európai Unióhoz szeretnénk ebben a formában tartozni? Biztos, hogy a magyar külpolitika és a magyar parlament csak annyit tud elérni, hogy egy alapjogi chartának egyébként a világon a demokráciákban mindenhol elfogadott alapjogi tézisei se kerüljenek elfogadásra, ha ott magyarok vagy netalántán németek a sértett felek?

(23.30)

Ha ezek után csak egy emlékhatározatra telik, természetesen örülünk neki, hogy legalább ezzel elindultunk, de ha csak egy emlékhatározatra telik, és ezek után nem tudjuk azt elérni, hogy akár a Beneš-dekrétumok, akár az egyéb jogsértések legalább első körben kimondásra kerüljenek, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz lesz a magyarság túlélését biztosítani a Kárpát-medencében. Ehhez kellene az Országgyűlésnek, a magyar külpolitikának és a kormánynak is a hathatós fellépése. Amíg olyan válaszokat kapunk, ahogy említettem, az Európai Bizottság magas rangú képviselőitől, mert megkérdeztem tőlük, hogy hogyan lehet, hogy ha itt mindenkire vonatkoznia kellene az alapjogi chartának és az alapjogoknak, akkor vannak, akik ez alól kivételt képeznek, homályos és ferdítő válaszok, hogy természetesen a jogok mindenkire vonatkoznak, de ennek ellenére érdekes módon az eredmények mást mutatnak

Nagyon szeretném kérni a kormánypárti képviselőket és a kormány jelen lévő tagját - mert csak Rétvári államtitkár urat látom, aki a kormányt képviseli -, hogy lépjünk fel ezekkel a jogsértésekkel kapcsolatban, és tegyünk végre valamit, hogy hatékonyan és hathatósan megtörténjen a reparáció. Egyébként hozzátéve, hogy az anyagi reparáció is, mert úgy tűnik, hogy addig eljutottunk a rendszerváltás után 20 évvel, hogy bizonyos határozatokat, amiket már meg kellett volna hozni nagyon régen, gesztusjelleggel meghoz az Országgyűlés. Megemlékezik bizonyos dolgokról, amikről már nagyon rég meg kellett volna. Viszont addig még nem jutottunk el, hogy ennek valamiféle anyagi reparációja is megillesse azokat, akik ezt elszenvedték.

Nagyon bízom benne, hogy a jövőben ezekre is sor kerülhet, mert enélkül - ahogy ezt Szávay képviselőtársam mondta - pusztán pusztába kiáltott szavak maradnak az ilyen határozatok, és egyébként az a bizalom, amivel az állampolgárok fordulhatnának az Európai Unió felé, az is elveszik, ha azt látják, hogy valakiknek mindent lehet, valakiknek a faji megkülönböztetést és a faji kirekesztést lehet alkalmazni nap mint nap; s ezt a magyaroknak nemcsak hogy tűrniük kell, hanem a magyar kormányzat és a magyar külpolitika semmilyen hathatós látható lépést nem tesz, csak állandóan hátrálásban és védekezésben van, és minden egyes, sikernek egyébként nehezen könyvelhető vagy pontosabban minden pofon nélküli napot sikernek könyvel el, mert tulajdonképpen a külpolitikánk részéről azt látjuk, hogy amelyik nap nem kapunk egy nagy sértést, és véletlenül nem törlik a magyarságba a környező országokban bele a lábukat, akkor azt már sikerként kell értékelni.

És itt lehetne akár a temerini fiúkról esetéről beszélni vagy a felvidéki eseményekről, amelyekkel kapcsolatban sajnos akárhány találkozó, akár miniszterelnöki szintű találkozó is megtörténik a különböző, külhoni magyarok lakta elcsatolt területeken, semmi nem történik és higgyék el, hogy a Fidesz-kormányzatot is a tettei és nem a szavai fogják megítélni. Nagyon kérjük, hogy a jövőben ne csak emlékhatározatokkal, hanem a jelenben a valós problémák megoldásán is dolgozzanak. Higgyék el, hogy ebben a Jobbik partner lesz, és minden olyan erőfeszítést eddig is megtettünk, ami nemcsak történelemként kezeli például a Beneš-dekrétumokat, hanem a jelenben küzd értük, és küzd azért, hogy ezek eltörlésre kerüljenek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 290 2012.11.13. 2:04  271-315

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Csak egy rövid kiegészítést tennék. Ráadásul a nyelvtörvénnyel kapcsolatban azt érjük meg, és szintén az Európai Unió kritikája, amit el fogok mondani, hogy azért büntethetnek meg embereket - alázhatnak meg és különböző szankciókkal sújthatnak -, mert a saját szülőföldjükön nemcsak hogy anyanyelvüket, hanem az Európai Unió egyik hivatalos nyelvét használják.

Hiszen a magyar ugyanúgy az Európai Unió hivatalos nyelve, mint a többi tagország nyelve. De akkor milyen Európai Unióban élünk? Ezekről kellene szólni akár a kétoldalú találkozóknak is. Amíg erre nem találunk valamiféle orvosságot és amíg a magyar külpolitika vagy akár a miniszterelnök nem ezekkel foglalkozik, addig az ott élő magyarok is úgy fogják érezni, hogy cserben hagyták őket, úgy fogják érezni, hogy tulajdonképpen egy-két szép szlogenen kívül semmi nem történt, és az Európai Unió sem hozott semhogy megbékélést, hanem tulajdonképpen azoknak a problémáknak, amelyek eddig is fennálltak, a megerősítését hozta, és egyfajta álságos, alapjogokra hivatkozással, demokratikus színben feltüntetve ugyanaz folyhat, ami folyt egyébként a 40-es évek végén.

A történelem most történik körülöttünk, tisztelt képviselőtársaim. Akár az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarokra vagy a nyelvhasználatuk miatt megbüntetett honfitársainkra gondolunk. Ha egy normális történelmi korban ezt a korszakot meg fogják nézni, akkor nem fogják érteni, hogy a magyar parlament vagy a magyar kormányzat hogyan hagyhatta azt, hogy állampolgárait most már állampolgárait a kettős állampolgárság folytán vagy az állampolgárságára jogosult személyeket, magyar testvéreinket így megalázzanak, és továbbra is másodrendű állampolgárként fogjanak fel az Európai Unióban. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 222 2012.11.19. 2:25  217-225

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is csak nagyon röviden szeretnék reagálni. Mi is támogatni tudjuk ezt a módosító csomagot, de azt azért fontos elmondani, valóban jó lett volna, ha a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot meghallgatják az ügyben. A köztársasági elnök úr jól látta, amikor visszaküldte ezt a törvényt, hogy a jövőben az Országgyűlés és a kormányzat, vagy aki olyan módon terjeszt be javaslatot, hogy ahhoz konzultációs kötelezettség kötődik, az ezt a kötelezettségét tegye meg, mert ezáltal fognak jobb törvények megszületni.

Szeretném még kiemelni a 3. ajánlási pontot is. A bizottsági ülésen elhangzott és részben választ is kaptam rá - a válasz azonban száz százalékig nem volt megnyugtató -, hogy az (1a) bekezdés b) pontja meghatározza, hogy kiről lehet adatot továbbítani. Ez európai uniós határozatban van lefektetve, de ebben az esetben az "akikről megalapozottan feltehető, hogy bűncselekményt fognak elkövetni vagy készítenek elő Magyarország vagy más tagállam területén" megfogalmazás pontosabb lett volna, ha a magyar dogmatikát jobban fedi, mert aki nem ismeri az európai uniós háttérszabályokat, az félrevivőnek tarthatja ezt a megoldást, és ha - ne adj' isten - az alkalmazó szervek nem megfelelő módon követik ezt a megfogalmazást, esetleg olyan adatokat is továbbíthatnak, amelyekre nem lenne lehetőségük. Ezt ki lehetett volna küszöbölni azzal, hogy pontosabb, vagy úgy fogalmazok, hogy a magyar jog rendszeréhez jobban illeszkedő megoldást használnak.

De természetesen ez így, ebben a formában is több, mint ami az eredeti javaslatban szerepelt, és mindenképpen üdvözlendő, hogy legalább utólag, miután a köztársasági elnök úr felszólalt a különböző eljárási és tartalmi aggályokkal kapcsolatban, pontosításra kerültek ezek. Reméljük, hogy a jövőben ez csak erősödni fog, és a magyar jogot még jobban figyelembe véve jöhetnek be ezek a módosítások.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 255 2012.11.19. 2:08  250-256

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindeddig úgy gondoltuk, és egyébként az általános vitában is pont azért fogalmaztam úgy, hogy a módosító javaslatok és a zárószavazás előtti módosító javaslatok viszonylatában tudjuk eldönteni a törvényjavaslat végső támogatását. Úgy gondoltam, hogy támogatható lesz ez a szakmailag kidolgozott törvényjavaslat, amelyen látszik, hogy nagyon sok előremutató ötletet tartalmaz, jó kidolgozva, és megpróbálta egyensúlyba hozni a kisajátítások meggyorsítását a megfelelő garanciákkal. De sajnos, amit Schiffer képviselőtársam elmondott, azt a véleményt maximálisan osztjuk, lévén, hogy a kiemelt beruházásoknál nincs indok arra, hogy kivételt képezzünk a közösségi előnyök többsége és a közösségi előnyök fontossága fő szabály alól.

(20.40)

Gondoljanak arra, hogy ha az a kiemelt beruházás valóban megérdemli azt a címet, hogy kiemelt fejlesztésként vélhetően valamiféle közösségi előnynek felel meg, abban az esetben e nélkül a kikötés nélkül is igaz rá, hogy a beruházással nyert közösségi előnyök, közérdekű előnyök meg fogják haladni azt a hátrányt, amit a magántulajdon elvonása okoz. Ha ez nem így van, akkor viszont komoly aggályok, komoly kétségek merülnek fel már azzal kapcsolatban is, hogy hogyan lehetett egy ilyen beruházás kiemelt beruházás, lévén, hogy ezt azokban az esetekben lehetne megállapítani, amikor valamiféle közösségi közjó is megjelenik ebben a viszonylatban. De sajnos a múlt héten elfogadott módosító javaslatok nem teszik lehetővé, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot, ezért csak tartózkodni fogunk tudni a végszavazásnál.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 16-18 2012.11.21. 20:58  1-51

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülünk neki, hogy a Ptk. vitája folytatódni tud, hozzátéve így felvezetésként, hogy majd vélhetően ki fog derülni, hogy a csúszásnak vagy a vita eltolásának mi volt az indoka. Azt tudom feltételezni, hogy némely módosító javaslat készül a kormány részéről, illetve a kormánypárti képviselők részéről, ami természetes is, de várjuk természetesen ezeket a javaslatokat. Az interneten, az Országgyűlés honlapján még nagy számban nem találhatóak meg, de gondolom, hogy a részletes vitában is hosszú vitáknak lehetünk majd tanúi.

Engedjék meg, hogy a Nyolcadik könyvvel kezdjem, ami ugyan az utolsó, de az értelmező rendelkezések az egész Ptk. rendszerére fontos szabályokat és alapelveket is meghatározhatnak, ilyen formában úgy gondolom, annak ellenére, hogy ez a végén szerepel, az elejére kell venni a tárgyalás során.

Amit már több esetben elmondtunk, és nemcsak a mi sérelmünk, hanem jogtechnikailag sem tökéletes megoldás, hogy az uniós jognak való megfelelést, hogy a törvény pontosan mely uniós irányelveknek, rendeleteknek felel meg, beleveszik a Ptk.-ba. Ez azért káros, mert egyrészről nincs erre jogalkotási kötelezettség, viszont ha a jövőben kijön egy új európai uniós jogszabály, akkor ez azzal fog járni, hogy meg kell változtatni a Ptk.-nak nemcsak esetleg az adott jogintézményre vonatkozó, hanem a zárórendelkezések között meglévő szakaszait is. Ez talán túl gyakori módosításokhoz vezethet, hozzátéve, hogy nem is néz ki túl szépen, hogy a kódexünk, a polgári jog kódexének a végén mindenféle európai uniós joganyag felsorolásra kerül, épp elég lenne, ha a kódex tartalmi részeiben ez kifejezésre kerülne.

Aztán ami szintén nagyon fontos, és nem is értem, hogy önök miért ragaszkodnak ehhez ilyen konzekvensen, az a fogyasztó fogalma és abból a kisvállalkozások, vállalkozások kivétele. Önök a fogyasztót csak természetes személyre értik, aminek első hallásra lehet is megfelelő indoka, viszont ha belegondolnak, számtalan olyan kis-, közép- vagy mikrovállalkozás van Magyarországon, amelyek abban az esetben, ha üzleti tevékenységükön kívül álló okból vagy területen vesznek igénybe bizonyos szolgáltatásokat, akkor bizony ugyanúgy fogyasztónak minősülnek. Például a sarki bolt vagy a sarki zöldséges a közüzemi szolgáltatók felé ugyanúgy fogyasztónak minősül, és ugyanúgy meg kellene adni azokat a jogokat, amelyek őt ebben a viszonyrendszerben védik, mint akár egy természetes személynek. Nagyon rossz irány, ha ezt kivesszük. Korábban egyébként a Ptk.-ban úgy szerepelt, hogy mindenki fogyasztónak minősült, aki gazdasági vállalkozási tevékenységén kívül eső indokból vesz igénybe bizonyos szolgáltatást.

Szintén a Nyolcadik könyvben, tehát a zárórendelkezéseknél található meg a hozzátartozó fogalma, amely esetében kiterjeszteni lenne indokolt a megváltozott családi, családi jogi és együttélési viszonyokhoz igazítva az élettársnak az egyenes ágbeli rokonára és testvérére. Lévén, nagyon sokan élnek olyan formában házasság nélkül, de egyébként hosszú kapcsolatban, akár több gyermeket nevelve is, ahol ez a korlátozás adott esetben a Ptk. rendszerét ronthatja le, ha az élettárs egyenes ágbeli rokona és a testvére nem minősül hozzátartozónak a szabályok alapján.

Áttérve a Harmadik könyvre: több helyen tapasztaltuk, és ezeket módosító javaslatokkal meg is próbáltuk orvosolni, reméljük, elfogadásra kerül, hogy nagyon sok helyen, nem is értem, hogy miből adódik, a koncepció a jogszabály és a törvény kifejezést mintha felcserélné. Lévén, hogy a jogszabály keretébe az önkormányzati rendeletek is beletartoznak, a törvény esetében ez nem áll fenn. Sok esetben olyan garanciális szabályok vagy meghatározások válnak értelmezhetetlenné azáltal, hogy jogszabályra és nem törvényre utalnak, mint például jogi személyek tevékenysége, egy jogi személy például milyen tevékenységet folytathat, vagy milyen szabály ruházhat fel jogalanyisággal egy jogi személyiséggel nem bíró egyéb szervet.

Abban az esetben például, ha a jogszabályoknak engedjük meg, hogy ezt megtegye, vagy jogszabályokban kerüljenek ezek a megfogalmazások kifejtésre, akkor odajuthatunk, hogy akár önkormányzati rendeletekben is meg lehet határozni például, hogy ki bír jogalanyisággal. Egyébként a törvényben ez sok helyen visszatér, nemcsak a jogi személyeknél. Tehát nagyon fontos lenne azt tisztázni, hogy azokban az esetekben, ahol a törvény nagyon sok helyen jogszabályt említ, ott törvényre legyen ez kijavítva, hogy önkormányzati rendeletekben ne lehessen olyan tárgyköröket szabályozni, amit egyébként most az Alkotmánybíróság akár az utcán élés tárgykörében is kifogásolt. Többek közt azt, hogy ott, abban az esetben olyan közösségellenes magatartások és az elkobzás esetkörében önkormányzatok tudnak olyan szabályozást, olyan rendeleteket alkotni, amelyek esetében meghatározhatják azokat a közösségellenes magatartásokat, amelyek a jogalkotó és az alaptörvény szándékai szerint nem önkormányzati rendeletben szabályozhatóak. Ugyanez igaz egy elkobzásnál, tehát egy önkormányzati rendeletben a tulajdon mint alkotmányos alapjog elvonása bizony nem valósulhat meg. Úgy érezzük, amit egyébként az Alkotmánybíróság a közelmúltban a hajléktalanok esetében is kimondott, de jogelvként is megállapított, hogy önkormányzati rendeletben bizonyos dolgokat nem lehet szabályozni, azt itt az új Ptk. rendszerében megnyitjuk, véleményem szerint csak kodifikációs hibaként. Nem szeretnénk, ha ez mégis benne maradna.

Fontos lehet ugyanígy a Harmadik könyvnél, hogy olyan esetekben... - és persze könnyű általánosságokban gondolkodni, itt éppen a megszűnt egyesületek vagyonának a felhasználására gondolok, természetesen elsőre abban sem lehet kivetnivalót találni, hogy közhasznú szervezeteknek lehessen ezt a vagyont odaadni, tehát a megszűnt egyesületek vagyonát. Viszont mi van abban az esetben, ha egy egyesület olyan tevékenységet lát el, amelyet esetleg nagyon kevés más szervezet vállal fel, és nincs olyan közhasznú szervezet, amely ezt ellátja? Akkor sérelmes lenne az ő vagyonát vagy megmaradt vagyonát amiatt nem odaadni egy egyébként hasonló tevékenységet végző egyesületnek, mert az éppen nem közhasznú. Ebben az esetben itt a közhasznúsági kitételt kivennénk ebből, ezzel is közelítve, hogy egy egyesület esetén is azok a jogok és azok az elvek vagy az a vagyon, amit ő kezelt, megszűnése után is hasonló célokra szolgáljon. Szerintem a jogbiztonságot és az állampolgárok döntési szabadságát, legyenek azok akár alapítók vagy akár egyéb jogi személyek, megadhatjuk.

A jogi személyeknél - ezt Kepli képviselőtársam egy kétpercesben említette - a diszpozitivitás fő szabállyá tétele, tehát tulajdonképpen annak a megfogalmazása, hogy mindent lehet, ami nem tilos, elég veszélyes lehet, hiszen a társasági jogban tulajdonképpen arról beszélünk, hogy milyen szabályrendszer alapján jöhetnek létre új jogi személyek, és ezt bizony a világon mindenhol szigorúan veszik, és eltérést csak akkor engednek, ha ez külön a törvényben meg van határozva.

(10.30)

Én, akikkel beszéltem jogászokkal, akár társasági jogászokkal, ennek hatásait nem tudták megbecsülni, hogy mi lesz, ha ez a rendszer marad fenn. Természetesen várjuk, hogy a kormány erre módosító javaslatokat is benyújt, annál is inkább, mert mint tudjuk, a kódexet változtatás nélkül terjesztették az Országgyűlés elé, ami egyébként nem probléma, de ezt a jogelvet a társasági jognál a kógenciára kellene cserélni, vagy úgy fogalmazok, hogy a régi kógens szabályokat megtartani.

Azt már Gaudi képviselőtársam mondta, hogy valamilyen módon az off-shore cégek hálózatát és rendszerét fel kellene számolni. Erre jó javaslat lehet, természetesen más javaslatokra is nyitottak vagyunk, hogy egy alapító okiratban fel kelljen tüntetni azokat a közvetlen vagy közvetett tulajdonosokat, természetes személy tulajdonosokat, akik a cég mögött állnak. Természetesen ez a nyilvános részvénytársaság kivételével értendő, akár többes láncon keresztül is, hiszen ezzel tudjuk megteremteni azt, hogy valóban átláthatóak legyenek a tulajdonviszonyok. Sajnos jelen pillanatban távol állunk ettől, és sok esetben kinyomozhatatlan, kibogozhatatlan off-shore rendszereken keresztül tűnik el az állami vagyon jó része.

Ha hinni lehet egyébként a külföldön megjelent kutatásoknak, akkor a teljes államadósság kétszerese vándorolt ki off-shore cégeken keresztül. Tehát egy ilyen megoldás azért is indokolt lenne, mert a magyar nemzeti vagyon ellopása, és legfőképpen az elmúlt 20 évben való elherdálása, de inkább tudatos eltulajdonítása ilyen szabályokkal megnehezíthető lenne. Bár hozzáteszem, hogy a visszaszerzésre is kellene lépéseket tenni, de legalább egy új kódexben a jövőre nézve meg kell gátolni, ha már úgymond tiszta lappal és új kódexszel szeretnénk indulni.

Nem értjük, hogy lehet alapítványi juttatásoknak kedvezményezettje akár a kuratórium tagjának hozzátartozója. Hiszen jelenleg csak közeli hozzátartozóról beszél a törvény, ami azt jelenti, hogy például az élettárs, egy kurátor élettársa nincs kizárva. Véleményünk szerint itt a közeli hozzátartozó helyett a hozzátartozót kellene szerepeltetni. Tehát a tiltásnak szigorúbbnak kellene lenni a szabályozásban, és így meggátolhatnánk olyan eseteket, hogy a kuratórium tagjai, a kurátorok esetleg élettársuk számára bizonyos kedvezményeket nyújtsanak.

A Hatodik könyvben, annak is a 14. § (5) bekezdésében nem igazán érthető számomra az a meghatározás, pusztán így, ebben a formában megfogalmazva, hogy meghatalmazás alapján egy cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet. Ez tulajdonképpen - és ennek egyébként egy módosítóban az elhagyását is fogjuk javasolni - arra vezethet, hogy olyan jogviszonyokban, amelyekben mondjuk, egy korlátozottan cselekvőképes személynek a saját jognyilatkozatához is, teszem azt, a szülőknek, ha egy kiskorúról beszélünk, a hozzájárulását kellene kérni, abban az esetben ő viszont meghatalmazás alapján teljes jogkörben eljárhat. Ezt egy kicsit tág kapunak érezzük, ami a jogbizonytalanság felé vezet. Tehát ezt a részt úgy, ahogy van, el kellene hagyni.

Egyébként nagyon sok rész és olyan javaslat is van az általunk beterjesztettek között, amelyek lehet, hogy technikaiak, de vagy a magyar nyelv védelmét, vagy a magyar jogdogmatikát erősítik. Így például, amit szerintem kormánypárti képviselőtársaim is támogathatnak nyugodtan, hogy a franchise jogbérleti szerződéseknél ne első helyre kerüljön az idegen nyelvű kifejezés, a franchise, ami egyébként egy francia eredetű szó, nem is úgy ejtik, ahogy mondják, tehát a leírásával már így is gondok lehetnek, hanem a magyar kifejezés szerepeljen első helyen, és utána esetleg zárójelben, hogy az a franchise-ra vonatkozik; ne fordítva legyen. Szerintem a magyar nyelvet és a magyar jogdogmatikát ilyen formában erősíteni szükséges.

Ha viszont fogyasztói szerződésekről volt már szó, nagyon fontos szempont, ami jelenleg a lakáshiteleknél és a devizaalapú hitelezésnél, de azt kell mondjam, sajnos minden banki viszonynál előtérbe kerülhet, az az egyoldalú szerződésmódosítás. Ezt a fogyasztói szerződéseknél kategorikusan meg kellene tiltani, de olyan formában, hogy egyéb jogszabályok se engedhessék meg. Hiszen jelen pillanatban, annak ellenére, hogy mondjuk, magánszemélyek között tiltott, hogy az egyik fél egyoldalúan módosíthassa a szerződést, a másik esetben, bankok esetében, akik egyébként egy erősebb anyagi és jogi háttérrel bírnak, sokkal nagyobb az érdekérvényesítő képességük, sok esetben megengedjük azt, hogy egyoldalúan módosítsanak szerződést. Ráadásul, bár nekik a tisztességtelen egyoldalú szerződés jelen pillanatban is tiltva van, de ezzel az esetek többségében visszaélnek, és bizony ezt tisztességtelenül gyakorolják.

Nem értjük, hogy miért kell a bankoknak, amelyek egyébként is erősebbek, törvényileg többet nyújtani, többet megengedni, több lehetőséget adni, mint akár a természetes személyeknek, akik sokkal gyengébb jogérvényesítő képességgel bírnak. Ezzel tulajdonképpen lehetetlenné tesszük az ő harcukat a pénzügyi szektor ellen. Egyébként hozzátéve, hogy azon a gyakorlaton is valamilyen formában változtatni kellene, ha már a polgári jogról beszélünk, hogy azok a szervek, amelyeknek ellenőrizniük kellene például a pénzügyi szektort, gondolok itt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, vagy akár a Gazdasági Versenyhivatalt is idevehetjük, de legfőképpen a fogyasztóvédelmi szerveket, egymáshoz passzolgatják a labdát. Az egyik azt mondja, hogy ez nem fogyasztói kérdés, hanem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez tartozik, a PSZÁF meg esetleg azt mondja, hogy hát ez bizony fogyasztói kérdés, és oldja meg a hatóság. Tehát pestiesen szólva egy kicsit mindenkinek büdös, ha a bankokhoz vagy pénzügyi óriásokhoz kell hozzányúlni. És ha erre még rápakolunk annyit, hogy a Ptk.-ban is előnyöket adunk nekik, akkor így valóban kilátástalan lesz a természetes személyek helyzete, amivel egyébként a bankok sok esetben visszaélnek.

Bevezetésre javasoljuk a jogalkotással okozott kárt, ami lehet, hogy elsőre megdöbbentőnek tűnik, de sok esetben olyan helyzeteket tapasztalunk, amelyben a jogalkotó nem veszi figyelembe azokat a társadalmi hatásokat, amit a jogalkotásról szóló törvény alapján figyelembe kellene venni, és adott esetben elemzéseket és különböző, a joghatásokat alátámasztó dokumentumokat kellene produkálni. Ezekben az esetekben, ha ez megalapozottan bizonyítható, akkor bizony akár az Országgyűlésen keresztül, vagy akár az Országgyűlés által okozott jogalkotási kárért is felelnie kell a magyar államnak. Természetesen ezt kordában lehet tartani vagy keretek közé lehet szorítani, mondjuk, azokra az esetekre, amikor, teszem azt, a jogalkotási törvény megsértésre kerül. De mindenképpen akár a legfőbb döntéshozó szervnek, legfőbb népképviseleti szervnek, a parlamentnek is felelnie kell azért, hogy az eljárásait betartsa, és felelnie kell azért, ha ezzel másnak kárt okoz.

Gaudi képviselőtársam a fiduciárius hitelbiztosítékoknál, illetve azoknak semmisségénél megemlítette, hogy ez egy jó irány, amivel jómagam is egyetértek. Viszont amit nem tudok értelmezni, ez egy kicsit jogalkotási harakirinek tűnik, hogy annak ellenére, hogy ezeket megtiltják, semmissé nyilvánítják, tesznek egy kivételt, ami úgy szól, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével. Tehát az általános semmisséghez képest egy európai uniós irányelvet és az abban megjelenteket teszik kivétellé, ami azért furcsa, mert az irányelv csak céljában köti a magyar jogalkotót, vagy a célnak kell megfelelni, de nem taxatíve kell, úgy, ahogy egy európai uniós rendeletet vagy beépíteni, vagy közvetlen hatály esetén alkalmazni a magyar jogban.

Nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek?

(10.40)

ELNÖK: Képviselő úr, a normál felszólalási idő 15 perc, azt tudja egy perccel meghosszabbítani a levezető elnök. Itt eleve öt perccel lett meghosszabbítva a 20 perce, és a 20 perc a vezérszónoki keret, ott nincs lehetőség; tehát esetleg beszámítom ezt a szolgálati közleményt. Ismételt hozzászólás vagy kétperces hozzászólás során van majd lehetősége - de folytassa akkor!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Rendben van, akkor ezt lezárom 30 másodpercben.

Tehát nem értjük, hogy az EU-irányelveknek való megfelelés és a törvényekbe beépítés miért olyan szolgai szintű, hogy nem arra a minimumra korlátozódik, amit a hatályos európai uniós joganyag elvár és kötelezővé tesz. Ne legyen már megint az, hogy a magyar jogalkotó az, amelyik előreszalad, és szolgai módon olyan szabályozásokat is megpróbál egyfajta tükrözéssel vagy nem a magyar jog és magyar dogmatika nyelvére lefordítani, amit egyébként megtehetne. Erre a jövőben is fel fogjuk hívni a figyelmet, és reméljük, hogy ez kivételre kerül.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 26 2012.11.21. 2:01  1-51

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Ékes képviselőtársamra annyiban szeretnék reagálni, hogy sok esetben büntetőjogi kérdés is a példa, az ügyvédi ellenjegyzés, és mondjuk, egy ingatlanátírás kapcsán, ahol a tulajdonosnak nem volt tudomása arról, ami történik. Hozzáteszem, hogy még ezen is túlmutat, mert nagyon sok esetben a tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnüldöző szerveknek - és főleg a kisebb, de roppant módon bosszantó gazdasági bűncselekmények esetében - sok esetben nincs meg a szakmai hozzáértésük vagy - nem azt mondom, hogy minden esetben, de sok esetben tapasztalható - a nyomozást úgy zárják le, hogy a bűncselekmény megállna, csak esetleg több áttéten keresztül kellene a dolgok mögé nézni, és profi, gazdaságban is jártas nyomozóknak vagy bűnüldözési szakembereknek kellene benne részt venni. Tehát ez az államnak egy nagy felelőssége, hogy ezt előmozdítsa, tehát hogy a gazdasági bűncselekményeket is kellőképpen szankcionálják. Egyébként ez a nagy bűncselekményekre is igaz, tehát ezért mondja azt a népnyelv, hogy lopni csak sokat érdemes, mert ott már tulajdonképpen mindig eltűnnek a dolgok.

A közbeszerzések esetében meg szintén problémás, hogy a közbeszerzéseket is egy kicsit enyhítették, és sok esetben azt látjuk, hogy egy pályázatban sajnos a mindenkori hatalomhoz közel álló pályázók nyerhetnek, akár úgy, hogy érdekes módon a többi pályázat mindig érvénytelen lesz, vagy egyéb formai hibákat találnak. És sajnos a Megyeri híd kérdése is egy olyan szégyenfoltja az elmúlt húsz év demokráciájának, amelyben sajnos az addig regnáló pártok és az ő háttérgazdasági szereplőik sajnos nyakig benne voltak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 326 2012.12.03. 2:03  287-398

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csatlakoznék Papcsák képviselőtársamhoz, leírtam majdnem ugyanazokat, amiket ő elmondott. Egyrészt mi abból indulunk ki, hogy itt lehetnek viták, de a család alapvetően két különnemű ember közötti létforma, és a fő célja az utódok felnevelése. Ha viszont ebből indulunk ki, akkor a gyermek szempontját kell elsődlegesen megjeleníteni, tehát ami a gyermek megfelelő felnevelkedését és a megfelelő igényeit illeti, azt minél jobban meg kell adni, és ebben a tekintetben közelíteni kell, hogy bármilyen formában is, törvényes házasságban vagy egyéb családjogi formában, mondjuk, egy élettársi kapcsolatban született gyermeket ne érjen hátrány.

Viszont a másik szempontból, a szülők szempontjából vagy az együtt élők szempontjából ez bizony egy tudatos választás. Ráadásul - ahogy szintén Papcsák képviselőtársam mondta - megtehetik, hogy végrendelkeznek, megtehetik, hogy vagyonjogi szerződést kötnek, tehát mind a haláluk esetére, mind élők között megtehetik azokat az intézkedéseket, amelyeket, úgy gondolják, hogy bár házasságot nem kötnek, de szeretnék, ha ezt vagy azt örökölne utánuk az élettársuk, vagy esetleg ha ők szétválnak, akkor megfelelően rendeződjön az anyagi viszonyuk. Viszont sok esetben valóban méltánytalan az, ha ők együtt élnek abban a tudatban, hogy nem köti őket a szétválásuk esetén a jog és a vagyonjog különböző szabályrendszere, kiderül, hogy mégis tartoznak egymásnak valamivel. Ez az ő szempontjukból értékelhető úgy, mint egy brutális beavatkozás az ő tudatos választásuk jogviszonyába, tehát egyet tudunk érteni a szabályozásnak ezzel a formájával.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 356 2012.12.03. 12:00  287-398

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a felszólalásomat egy reakcióval Vas Imre képviselőtársamnak. Mi ott szoktunk lenni az alkotmányügyi bizottság ülésén, körülbelül hasonló eredményeket tudunk felmutatni, mint Schiffer András. Tehát önmagában, bár egyébként, ami igaz, az igaz, néha az érvelésben Schiffer András hiányzik az ellenzéki oldalról, tehát - hogyan mondjam - erősítőleg hatna, ha ott lenne, de attól félek, a kormányoldali többséget még így együtt sem mindig tudnánk átütni. De visszatérve a részletes vitához, én szeretnék sorban haladni azokon a pontokon, amelyeket így röviden, idő szűkében meg szeretnék indokolni, hogy miért kérem a támogatásukat.

Az 51. ajánlási pontban nyújtottuk be azt a módosító javaslatot, amelyről részben már Schiffer képviselőtársam beszélt, hogy az üzleti titok védelme ne terjedjen ki a közérdekű adatokra. Mi azt szeretnénk, hogy itt is nevesítve legyen. Az is sajnos egy elég rossz gyakorlat, sok esetben olyan közcégek, közvagyont kezelő állami vagy önkormányzati cégek gátlástalanul azt mondják, hogy az ő gazdálkodásuk, az ő pénzfelhasználásuk tulajdonképpen üzleti titok, és kiskirályként úgy viselkednek, minthogyha ők a magánszektorban dolgoznának, miközben egyébként olyan tevékenységet látnak el, amely közhasznúnak minősül vagy a közvagyon kezelésére irányul.

A 62. és a 284. pontban, egyébként nem csak ezekben a pontokban, ahogyan Schiffer... - illetve Gaudi képviselőtársam is elmondta, most már én is így nyelvbotlásokba bocsátkozom, nagyon szeretnénk, ha a jogszabály és a törvény kifejezés pontosabban lenne elhatárolva, lévén, hogy a jogszabályba beletartoznak az önkormányzati rendeletek is, és ahogyan a két említett pontban egyébként még sok példát mondhatnék, de ezt írtam ki magamnak: a 284. ajánlási pontban arról van szó, hogy szerződéskötési kötelezettséget írhat elő e jogszabály, amit mi mondjuk, egy önkormányzati rendelet esetében nem tartunk kellően megalapozottnak. Tehát azért a szerződéskötési kötelezettség kellően erős beavatkozás a felek autonómiájába, hogy mondjuk, önkormányzati rendeletben ezt ne lehessen előírni, de ugyanígy igaz a jogi személyek tevékenységének a behatárolására, lévén, hogy a jogi személy mindent megtehet, amit jogszabály nem tilt. Ebben az esetben is inkább a törvény kifejezés lenne a jogszabály helyett a megfelelő.

A 86. pontban arra teszünk javaslatot, és ez lehet, hogy erős javaslatnak tűnik, de a magyar viszonyoknak és sajnos az off-shore cégviszonyoknak megfelelően ezt el kellene fogadni, hogy a nyilvános részvénytársaság kivételével minden létesítő okiratban, tehát egyéb cégek létesítő okiratában meg kelljen jelölni azt a magánszemélyt, és ez lehet, hogy nem közvetlen, hanem közvetett tulajdonlással is megvalósulhat, tehát, ha mondjuk, egy cég a tulajdonos vagy az alapító, akkor annak a cégnek is továbbvive a tulajdonosi hátterét, egészen addig, amíg a magánszemélyekig nem jutunk el, meg kelljen jelölni, lévén, hogy trükkök százaival és ezreivel, itt már a külföldi elemzések is leírták azt, hogy a nemzeti vagyon, illetve sajnos az államadósság többszörösét vitték ki ismeretlenek off-shore cégeken keresztül. Ezt nem szabadna hagyni, és ennek lehetne egy eszköze, hogy bizony, egy létesítő okiratban, amelyben egy céget létrehoznak, legyen meghatározva, hogy kik a valódi tulajdonosok.

A 169. ajánlási pont: arra teszünk módosító javaslatot, hogy egy alapítvány kedvezményezettje ne csak a kuratórium tagjának közeli hozzátartozója ne lehessen, hanem egyáltalán hozzátartozója, hiszen miért jó az a szabályozás, hogyha a kuratórium tagjának, mondjuk, az élettársa vagy az élettartásának a hozzátartozói lehetnek kedvezményezettek. Itt ezt a hozzátartozóra módosítanánk. Ez azt jelentené, hogy egy szigorúbb szabályozást jelentene a jelenlegihez képest.

A 224. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, hogy a Ptk.-ban jelenleg tulajdonképpen a szomszédjogok legfőbb védelmeként meghatározott rendelkezés benne maradhasson. Ez azt mondja ki, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

(22.10)

Ez a gyakorlatban nagyon sok esetben a birtokjogi vitákban, az egymás mellett vagy együttélési vitákban hivatkozási alap volt a bíróságok előtt, és tulajdonképpen erre hivatkozva lehetett olyan pereket megindítani, amelyekben akár, mondjuk, egy közös tulajdon esetén, vagy még inkább az egymás mellett, együtt élő telektulajdonosok egymás háborgatását meg tudták akadályozni, legalábbis jogalapjuk volt arra, hogy bírósághoz forduljanak.

Nem tudom, hogy ha ez kikerül vagy az új Ptk.-ban nem szerepel, akkor milyen módon lehet jogalapot teremteni arra, hogy az ilyen problémával szembenéző emberek az igazságukat bíróság előtt érvényesítsék. Lehet, hogy van ilyen, de akkor kérem, nevezzék meg azt a szakaszt, és akkor én készséggel megnézem, és el tudom fogadni, ha csak a mi figyelmünket kerülte el. Ha viszont nincs, akkor kérem, támogassák ezt a javaslatot.

A 230. pontban egy nem túl bonyolult, de mégis fontos kiegészítést javasolnánk. Az elbirtoklás megszakítása esetében azt szeretnénk, ha egy írásbeli felszólítás elég lenne ehhez, lévén, hogy nem feltétlenül jó, ha mindenért bírósághoz kell fordulni, vagy az teremt majd egy bírósághoz fordulási kényszert, hogy mondjuk, egy írásbeli felszólítás nem feltétlenül elegendő. Ez jó lenne, ha ebben a formában belekerülhetne a törvényjavaslatba.

A 289. pontban egy elég furcsa dogmatikai megoldást szeretnénk kiküszöbölni. A fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége önmagában üdvözlendő dolog, de nem nagyon értem, megmondom őszintén, hogy azon túl, hogy ezeket a kikötéseket semmisnek mondja ki az új Ptk. tervezete, miért került bele az a tagmondat, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben - nyilván európai uniós irányelvről van szó - meghatározott megállapodások kivételével.

Ezt azért nem értem, megmondom őszintén, hiszen egyrészt az irányelvek csak az elérendő cél szempontjából kötelezik a jogalkotót. Ha ezt az irányelvet megfelelő módon át szeretné ültetni a jogalkotó, az Országgyűlés, akkor itt fel kellene sorolnia azokat a kitételeket, amelyeket ő kivételként, illetve az európai uniós joganyag kivételként jelölne meg, így ez a hivatkozás tulajdonképpen majdnem hogy lehetetlenné teszi azt, hogy egy nem jogi végzettségű állampolgár tudja, hogy hol kell keresni, mert még a száma sincs megadva ennek a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvnek. Sőt, továbbmegyek, nem is feltétlenül kell hogy tudja az, akinek nincs jogi végzettsége, hogy itt egy európai uniós joganyagról van szó. Tehát ez is probléma lehet.

Hozzáteszem, ha már itt felmerült a téma, hogy egyáltalán az EU-jognak való megfelelés és a különböző irányelveknek és a rendeleteknek a felsorolása a törvény végén teljesen fölösleges véleményünk szerint, hiszen erre nincs törvényi kötelezettség, és ha ezek az irányelvek vagy a különböző európai uniós joganyag változik, akkor automatikusan módosítani kell a polgári törvénykönyvet. Ez nem túl elegáns, és ráadásul elég lenne az, hogy ha magában a tartalmában megfelelne a polgári törvénykönyv ezeknek a különböző irányelveknek és kötelezettségeknek.

Szeretnénk - és ez a 361. pontban megfogalmazott javaslatunkban szerepel -, hogy a jogalkotással okozott kárért való felelősség is megteremtődjön. Ez is egyfajta újdonság, és lehet ezzel vitatkozni, de akkor kérem, hogy ezt akár tegyék meg, és tudjunk rá reagálni. Úgy gondoljuk, hogy azért a jogalkotónak is felelősséget kell vállalni, noha nem feltétlenül annak, aki mondjuk, egy törvényjavaslatot benyújtott és azt elfogadta, bár az is egy érdekes kérdés lehet, hogy ezt az elvet hogyan lehet áttörni, viszont a magyar állam mögöttes felelőssége adott esetben megállapítható kell hogy legyen az Országgyűlésnek bizonyos döntéseivel szemben.

És zárszóként - hogy a szűkös időkeretbe is beleférjünk -, a fogyasztó fogalmánál már többször megfogalmaztuk aggályainkat amiatt, hogy ez csak a természetes személyt foglalja magában. Utalnék arra, hogy a polgári törvénykönyvben nagyon sokáig úgy szerepelt, és ez lenne vélhetően a megfelelő megoldás, hogy aki a tevékenységén, mondjuk, egy gazdasági tevékenységén kívül álló indokból vesz egy szolgáltatást igénybe - gondolok itt egy kisvállalkozásra vagy akár egy középvállalkozásra is -, ugyanúgy fogyasztónak minősüljön, hiszen érezhetjük, hogy mondjuk, egy sarki zöldséges, amikor bekötik hozzá a közműveket, akkor az áramszolgáltató céggel szemben nincs egyenrangú viszonyban, és amikor kijön a számla vagy egyéb problémái akadnak, akkor ő bizony ugyanolyan fogyasztó, mint egy természetes személy.

Természetesen itt lehet különböző vonalakat meghúzni, és lehetne ezen vitatkozni, de úgy gondoljuk, hogy a Ptk.-ban a nagyon sokáig egyébként üzembiztosan benne lévő fogyasztó fogalma megfelelő lett volna, és a 403. pontban erre teszünk javaslatot, hogy ez visszakerüljön. Röviden ennyiben szerettem volna néhány javaslatot ismertetni, amihez kérem a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 362 2012.12.03. 0:22  287-398

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Valóban, az eredeti jogalkotói hatáskör, amiről beszélünk, és ebben az esetben az önkormányzatok nem felhatalmazás alapján alkotnak jogot, hanem eredeti jogalkotási hatáskörükben, és ez - egyébként egyetértek Salamon képviselőtársammal - problémákat okozhat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 270 2012.12.04. 8:02  265-278

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a 9. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyet Gaudi képviselőtársammal jegyzünk. Arra szeretnék rámutatni, hogy miért volt félrevezető az a vita, ami kibontakozott és a sajtót is megjárta. Ez az elektronikus adatok végleges, illetve ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről szól. Az elfogadott új Btk. - amely még nem lépett életbe - rendelkezik az elektronikus adatok végleges hozzáférhetetlenné tételéről, de ezek részletszabályai most kerülnek kibontásra, illetve egy új jogi forma, az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel is megjelenik ebben a javaslatban.

Fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy itt a kormányzat részéről - Répássy államtitkár úr ezt a bizottsági ülésen is megerősítette, de én ezt most próbálom cáfolni - csak bizonyos kiemelt súlyos bűncselekményekről van szó, és ezekre az esetkörökre érvényes az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel. Az kiemelten kényes kategória, amikor bírósági döntés előtt, bár bírósági döntéssel, de a lezáró végső ítélet és az abban foglalt büntetés kimondása előtt rendelünk el nagyon súlyos korlátozást. Úgy gondoljuk, hogy erre bár sok esetben lehetőséget kell adni, de ezeknek az eseteknek a számát korlátozni kell, taxatíve fel kell sorolni, és nem szabad megadni azt a lehetőséget, hogy a bíróságok túl tágan tudják értelmezni.

Arról volt szó, kormányzati szintről azt mondták el, hogy csak bizonyos nagyon súlyos bűncselekmények - mint például a gyermekpornográfia, a terrorcselekmények, az állam elleni bűncselekmények - tartoznak abba az esetkörbe, amelyek esetében ideiglenes jelleggel hozzáférhetetlenné lehet tenni bizonyos elektronikus adatokat, elektronikus honlapokat vagy blogokat, amelyek idetartoznak. A kormányzat viszont elfelejti azt, hogy azok esetében, amiket felsoroltam - terrorizmus, állam elleni bűncselekmények, gyermekpornográfia -, kötelező ezt elrendelni, a bíróságnak tehát nincs mérlegelési lehetősége, el kell rendelnie az ideiglenes hozzáférhetetlenné tételt.

De azt elfelejtik, illetve a kormányzat részéről se szeretik hangsúlyozni, hogy van egy másik esetkör is, amelyben elrendelheti, azaz a bíróságra van bízva, hogy elrendelje, hogy ha úgy látja, akkor ezt megteheti. Ez az esetkör, bármennyire is furcsa, az összes közvádra üldözendő bűncselekmény, tehát egy elég tág katalógusnak mondható, hiszen a Btk.-ban és a büntetőeljárásban a közvád az, ami túlnyomó részben meghatározó, és csak elenyésző számban találunk magánvádas vagy pótmagánvádas eljárásokat. Egyébként a magánvádas eljárások is bizonyos esetekben közvádra ugyanúgy büntethetők és üldözendők, tehát tulajdonképpen az egész Btk. ebbe az esetkörbe tartozik, és bármilyen közvádra üldözendő bűncselekmény, illetve bármilyen bűncselekmény vagy annak gyanúja esetén elrendelhető az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel, tehát akár az adott honlap lekapcsolása. Ezt úgy lehet megtenni - ami egy kicsit kínai típusú módszer -, hogy nemcsak a tárhelyszolgáltatónak kell erre kötelezettséget vállalnia és leszednie a megfelelő adatokat, hanem a különböző szolgáltatóknak is. Tehát azt mondhatjuk, hogy végső ítélet nélkül kínai típusú módon le lehet lőni honlapokat. Ez egyébként beleilleszkedik abba a fideszes hadjáratba, amit sok esetben egyrészt az internetes szólásszabadság ellen hirdettek meg, s gyakori feljelentéssel és bírósági ítéletekkel is jár, mert ha valaki a kormányt vagy a közszereplőket kritizálja, akkor a rendőrség nagyon könnyen utánajárhat, ahogy ezt az átkosban is mondták, és komoly büntetéseket is kaphat meggondolatlan soraiért.

Ugyanebbe a sorba illeszkedik az, amiről tegnap volt szó - Schiffer képviselőtársam is elmondta -, hogy sok esetben, ami most gyakorlatnak látszik, kiterjesztően próbálják értelmezni a személyiségi jogok védelmét, akár büntetőjogi védelmét is, és megpróbálják a kormányzati szervekre - minisztériumokra, bíróságra, ügyészségre - kiterjeszteni, ami szerintünk nem jó irány, mert a személyhez fűződő jogoknak legfőképpen a természetes személyeket kell megilletni, és csak szűk körben van mód arra, hogy ezt kiterjesszük; ráadásul olyan szervekre vagy közhatalmat gyakorló, gyakran politikai végrehajtó szervekre, mint akár egy minisztérium is, ha ezeket sem lehet már a jövőben kritizálni, illetve egyre nehezebben vagy körültekintőbben kell kritizálni őket, akkor tulajdonképpen nem jó irányba megyünk, ami a szólásszabadságot illeti.

(17.40)

De visszatérve a 9. ponthoz: már Répássy államtitkár úr is elmondta az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy itt csak súlyos bűncselekmények esetén valósulhat ez meg, illetve kötelező lesz, csak a súlyos bűncselekményeknél lehet elrendelni, akkor úgy gondoljuk, hogy jó lenne ahhoz igazítani a törvényt, a kormányzati kommunikációhoz igazítani magát a leírt jogszabályt. Gaudi képviselőtársammal és Németh Zsolt képviselőtársammal arra a módosításra teszünk javaslatot, hogy a bírói mérlegelés körébe tartozó ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel körében is már szerepeljen az, hogy a gyermekpornográfia vagy azzal összefüggő bűncselekmények esetében van rá mód, és húzzuk ki a közvádra üldözendő bűncselekmények általános kategóriáját vagy ezeknek a felsorolás nélküli, tulajdonképpen az egész Btk.-nak ebbe a körbe való átültetését. Úgy gondoljuk, nem indokolt és nem jó irányba vezet, hogyha a jövőben tulajdonképpen bármilyen indokkal, ahogyan elmondtam, bár ideiglenes módon is, a bírói ítélet előtt hozzáférhetetlenné lehet tenni, vagyis el lehet hallgattatni honlapokat és blogokat. De természetesen hangsúlyozzuk, hogy bizonyos kiemelt és súlyos bűncselekmények esetében ezt meg lehet tenni, más esetben viszont a szólás szabadsága egy erősebb korlát, és meg kellene várni a végleges bírói ítéletet.

Tehát a 9. javaslat támogatására kérem a tisztelt Házat, és remélem, hogy a kormányzati kommunikációhoz sikerül a törvény betűjét is hozzáigazítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 274 2012.12.04. 2:06  265-278

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Megtermékenyítőleg hatott rám Gaudi-Nagy Tamás felszólalása, és eszembe jutott az, hogy jelen esetben és főleg, hogy annyian a demokráciáért aggódnak Magyarországon - mi volt a kiindulási pont? Először Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai és talán az Orbán-kormány is bizonyos esetekben, amikor úgy érezték, hogy amerikai szervereken magyar tartalom jelenik meg, amely adott esetben megvalósíthat bizonyos vagy mondjuk, Gyurcsány Ferenc szerint megvalósít egy bizonyos bűncselekményt, jogsegéllyel fordultak Amerika felé. Amerika még csak válaszra sem méltatta Gyurcsány Ferencet és a tisztelt bandáját.

Olyan sokszor hivatkoznak önök Amerikára és a nyugati demokráciákra, akkor hogyan van az, hogy ezek az országok vagy konkrétan Amerika oly sok esetben, hiszen a nagy tárhelyszolgáltatók általában ott találhatók, és ott a demokráciát és a szólásszabadságot valóban komolyan veszik, nem csak egyfajta szlogenként, vagy ahogyan itt a keleti blokkban mondták, a szólásszabadság az, hogy mindent lehet szólni, amit szabad, vagy amit megengednek... - tulajdonképpen ezt éljük. És hogyha önök valóban úgy gondolják, hogy a demokrácián és a szólásszabadságon túlnyúlva bűncselekmények valósulnak meg, akkor fogadják el azt, hogy erre adott esetben olyan jogsegélyválaszokat kapnak, amelyek nemlegesek, vagy válaszra sem méltatják az amerikai szervek, ami ráadásul azért is érdekes, mert azt hiszem, pont ezek a körök, a Gyurcsány-Bajnai-kör, amely oly sokszor szeret Amerika felé kalapozni és megfelelni, úgy tűnik, néha azt is be kellene hozni a közgondolkozásba Amerikából, ami jó vagy ott bevált, és az nem más, mint a szólásszabadság erős kontrollja - pontosabban: erős védelme. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 280 2012.12.04. 5:06  279-289

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A 2. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyet - mit ad Isten - Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal jegyzünk, és egy nagyon fontos dologra világít rá, vagy egy fontos kezdeményezést gondolunk tovább. Ugyanis eleve az alap-kiindulópont, amelyet Répássy államtitkár úr az alkotmányügyi bizottság ülésén is megerősített - vagy megmagyarázta ennek a beterjesztését, amit mi egyébként nagyon is támogatni tudunk -, hogy a bírósági végrehajtók esetében jogi végzettséget írna elő a kormányzat. Ez egy elképesztően fontos, és tulajdonképpen érthetetlen, hogy eddig - nem azt mondom, hogy nem betartott, mert a szabályozás volt rossz - egy rossz szabályozási gyakorlattal működő eljárás volt.

Államtitkár úr talán azt is megemlítette, hogy a végrehajtók 20-30 százaléka, aki jelen pillanatban jogi végzettséggel rendelkezik. Hozzáteszem, hogy az aktualitása annál is erősebb a témának, mert az utóbbi időben egyrészt tömegessé váltak a végrehajtókkal kapcsolatban a kifogások és a társadalmi megbotránkozások és sok esetben a bizalomvesztés. Természetesen ez nem minden végrehajtóra vonatkozik, vannak, akik tisztességgel végzik a munkájukat, de sajnos az a társadalmi gyakorlat, és a visszajelzések, amelyek az állampolgárok részéről jöttek, azt támasztják alá, hogy sok esetben bizony a bírósági végrehajtók - legfőképpen az önálló bírósági végrehajtók - néhol túllépték azokat a kereteket, amelyek számukra meg lennének szabva, és bizonyos esetekben ebből kamarai eljárások is vannak. Ez a jobbik eset, ha a kamara fellép, de minden esetben nyilván ez nem történik meg. Ezért szükséges lenne - és ebben egyet tudunk érteni a kormányzattal -, hogy legalább jogi végzettséghez kössük a végrehajtói minőséget. Hozzátéve, hogy egyébként - ezt most már halkan jegyzem meg - lehet, hogy egy szakvizsgát is elő lehetne írni, lévén, hogy komoly vagyonokról és komoly vagyontárgyakról döntenek a végrehajtók, és tulajdonképpen az államnak egyfajta törvényességi kontrollját is meg kellene jeleníteniük.

Ez a kormányzat javaslata alapján 2013. január 1-jét követően kiírt pályázatok esetében, felmenő rendszerben lenne bevezetve. Ami viszont a félelmünk ezzel kapcsolatban, hogy amíg úgymond ez látható változást okoz a végrehajtói karban, tehát amíg felmenő rendszerben "kihalásos" alapon az újak, akiket már kötelező jogi végzettséggel vesznek fel, tömegessé nem válnak, és meghatározóvá nem válik ez a végzettség, addig akár évtizedek eltelhetnek.

Úgy gondoljuk, hogy ezt nem szabadna megvárni a magyar társadalomban eluralkodott közhangulat miatt, és pont emiatt arra teszünk javaslatot a 2. ajánlási pontban, hogy egyrészt megtartva a kormányzat javaslatát, kiegészítve azzal, hogy egy nyolcéves moratórium után ezt mi 2021. január 2. napjában határozzuk meg. Ez sem holnap lesz, azért ez érzékelhető, viszont eddig az időpontig szeretnénk, ha minden jelenleg dolgozó végrehajtó is megszerezné a jogi végzettséget. Egy jogi végzettséget 5 év alatt meg lehet szerezni, tehát a 8 év elegendő idő ahhoz, hogy ezt ők megtehessék, és adott esetben a tanulmányukat lefolytathassák.

Úgy gondoljuk - még egyszer hangsúlyozni szeretném -, hogy ez nem a végrehajtók elleni intézkedés, nem kiszúrni szeretnénk velük, viszont az emberek és a társadalom részéről jelentkező súlyos és nagyon erőteljes elvárás, hogy azok, akik akár több tízmillió vagy több százmillió forintos vagyonokról döntenek vagy ennek a végrehajtását intézik, legalábbis jogi végzettséggel rendelkezzenek, és ezt legalábbis egy 8 éves időintervallumon belül vezessük be. Úgy gondoljuk, ez lenne az emberek érdeke, és a kormánynak kötelessége, hogy az emberek érdekeit képviselje, és a közjót szolgálja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 284 2012.12.04. 2:01  279-289

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az államtitkár úrnak is köszönöm, hogy ilyen részletesen kifejtette a szabályozás háttérmenetét vagy a háttérvívódását. Ez valóban meglepő, mert ez talán az alkotmányügyi bizottság előtt nem hangzott el, hogy a végrehajtói kamara javaslata az lett volna, hogy még a felmenő rendszert is később vezessük be. Ez arra engedne következtetni, mintha azok, akik már utódként ki vannak jelölve, vagy elképzelték, hogy továbbvihetik esetleg a praxist - ha szabad így fogalmaznom -, és jogi végzettséggel nem rendelkeznek, vagy meg tudják tenni jobb esetben a jogi végzettség megszerzését, vagy rosszabb esetben addig kinevezhetőek legyenek.

Summa summarum, én megértem ezt, és köszönöm, hogy elmondta, viszont mindenképpen oda kellene figyelni a bírósági végrehajtásra, hiszen ez is egy olyan szakma - sok ilyen van természetesen, de ez kiemelten ilyen -, amelynél egy-két nem megfelelően vagy nem lelkiismeretesen dolgozó egyén tönkre tudja tenni az egész kar hírnevét. Nem vagyok benne biztos, lehet, hogy így van és én nem látom, de a társadalmi visszajelzések alapján azt tapasztaljuk, hogy még nem kellően hatékonyan tudja a kamara vagy az egyéb állami szervek kiszűrni azokat az egyéneket, akik adott esetben nem oda valóak. Lehet, hogy kevesen vannak, csak róluk hallunk sokat.

(18.10)

Lehet, hogy ennek a feltételrendszerét erősíteni kellene, vagy esetleg erre javaslatokat, hogyha a minisztérium vagy a kormány részéről kapunk, akkor azt nagy örömmel fogadnánk, és az ez irányú társadalmi bizalom visszaépítését mi is támogatni tudnánk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 100 2012.12.11. 2:01  89-144

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Kormánypárti képviselőknek mondanám, hogy két különböző dologról beszélünk. Amikor azt mondjuk, hogy például a csatlakozási szerződést módosítani lehetne, hiszen az Európai Unióról szóló szerződés, illetve az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján igenis lehetőség lett volna akkor, és megvan ma is, hogy a földet kivegyük a tőke szabad áramlása fejezetből és a tulajdonviszonyok... - mert az európai uniós csatlakozásunkkor és az alapszerződések is ezt megengedték volna, ragaszkodhattunk volna hozzá, hogy a földet egy speciális magyar tulajdonviszony-rendszerben helyezzük el, amihez egyébként meg is lett volna a lehetőségünk - ahogyan ezt Gaudi képviselőtársam elmondta - akár a Szent Korona-tan alapján levezetve, amelyet önök egyébként az alaptörvénybe is belevettek, már ami a történeti alkotmányosságot, a történelmi alkotmányunkat illeti. Ez természetesen helyes.

Az viszont nem helyes, hogy az ebből fakadó lehetőségeket nem használják ki. Gondolunk itt - ahogy elmondtam - arra, hogy erre hivatkozással bizony nem kellene, hogy a tőke körébe kerüljön a föld. Annál is inkább - és látják, ez az, ami miatt a szavakat és a tetteket sajnos különválasztva látjuk önöknél. Hiszen ha önök végigvinnék azt, amit az alaptörvényben leírtak, akkor nem tartanánk itt. És például, ha a csatlakozási szerződés módosítását kérnék, az lenne, még azt sem mondom, hogy konfrontáció, egyfajta jogi rendezése a helyzetnek vagy legalább annak a megpróbálása, hogy ha mi nem kérünk, akkor senki nem fogja azt mondani, hogy kedves magyarok, akkor helyettetek itt a lehetőség, és módosítjuk ezeket a szerződéseket.

A mi javaslatunk szerény keretek között abba az irányba próbál mozdulni, hogy a magyar föld nemzeti kézben maradjon. Sajnos, ehhez úgy gondoljuk, hogy kevés lesz az önök által beterjesztett földtörvény.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 100 2013.02.12. 14:50  23-121

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok én is visszatérni az eredeti javaslathoz, mert itt sok mindenről volt szó, a javaslatról kevésbé, bár van ennek egy szolid és diszkrét bája, amikor az MSZP államosítástól retteg, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága miatt, és annak a hiányát emlegeti fel. Azt hiszem, hogy erről a történelmi ismereteink egy kicsit mások, de mindegy, szeretném a törvényjavaslatot egy kicsit górcső alá venni.

A történet ott kezdődik ugyanis, hogy a rendszerváltás környékén - az úgynevezett rendszerváltás környékén - már az a hiba belekerült a rendszerbe - hogy ez hiba vagy tudatosság, az egy jó kérdés, nyilván mindkét megoldás mellett lehetne érvelni -, hogy a jegyzőket a képviselő-testület alá rendelték, illetve hivatalosan hiába rendelték a törvények és a törvényesség őreivé a jegyzőket, annak ellenére, ha a képviselő-testület az, aki felmentheti őket, akkor tulajdonképpen a képviselő-testület az és a kormányzó helyi többség az, akinek megpróbálnak megfelelni. Név nélkül elhangzott az is jegyző szájából - ez korábban történt, a kilencvenes években -, amikor egy firtató kérdésre, hogy bizonyos jogszabálysértéseket miért nem vesz figyelembe vagy miért nem lép, akkor azzal válaszolt a jegyző - persze, ezt csak szűk körben -, hogy neki jobb bizonyos esetekben, hogyha nem ismeri a jogszabályokat. És ennek lett a következménye az, hogy sajnos az önkormányzati rendszer - és azt kell mondjam, hogy pártállástól függetlenül az elmúlt húsz évben ezt láthattuk - egyfajta kiskirályságok rendszerévé fajult, hiszen aki helyben a képviselő-testület többségét maga mögött tudhatta, az tulajdonképpen akármit megtehetett. És egyébként az államnak és a bíróságoknak vagy a kormányhivataloknak - akkori nevükön közigazgatási hivataloknak - sem volt túl sok eszközük, hogy meggátolják azt, hogy egy önkormányzat milyen határozatokat vagy milyen rendeleteket hoz.

Ehhez hozzájött az is, hogy kisebb figyelem terelődik természetesen egy helyi határozatra, rendeletre, mint mondjuk, az Országgyűlés által alkotott törvényekre, tehát a kontroll szűkebbre szabott, és az is hozzájárul, hogy bizony-bizony helyben, főleg kisebb településeken az apparátus részéről sem volt mindig meg a megfelelő hozzáértés, vagy hogyha megvolt, akkor egzisztenciális érdekek miatt gyakran nem szóltak, vagy hogyha szóltak, akkor esetleg elvesztették a munkájukat is. Az biztos, hogy ez a rendszer így, ebben a formában nem volt jó, tehát az még önmagában üdvözlendő is lehet, hogy megpróbálták, illetve az új szabályozások által megteremtődött egy kontroll az önkormányzatok működésén. De természetesen ennek meg kell maradnia a törvényesség és a törvények betartatásánál, hiszen hogyha önkényes elemek kerülnek a rendszerbe, tehát hogyha a kormányhivatalok, mondjuk, visszaélnek ezzel, és teszem azt, ellenzéki önkormányzatokat vagy ellenzéki többségű önkormányzatokat kezdenek vegzálni, akkor ez egy káros hatás lehet, de hogyha a kontrollt nem teremtenénk meg, akkor kiönthetnénk a fürdővízzel a gyermeket is. Tehát itt ez egy nehéz kérdés lehet, de az biztos, hogy a kontrollra szükség van. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ebben az irányban próbálkozik, illetve én abból indulok ki, hogy már megszületett az új önkormányzatokról szóló törvény, annak a vitáját lefolytattuk, és most azt kell megnézni, hogy ez a javaslat mennyiben módosítja az ott megfogalmazottakat.

Amit itt Schiffer képviselőtársam elmondott, szintén egy nagy dilemma lehet, hogy kontroll-e, szűrő-e, visszaélésekre való lehetőséget ad-e, vagy pozitív-e, hogy a kormányzat előtt vagy a kormányzati apparátuson, minisztériumi apparátuson végig kell futnia azoknak a javaslatoknak, amelyeket a kormányhivatalok terjesztenek elő egy-egy önkormányzati rendelettel kapcsolatban. Ez bizonyos esetekben nyilván eredményezheti azt, hogy a minisztériumi rendszer vagy a felelős miniszter megszűri, ahogy Schiffer képviselőtársam mondta, hogy mik kerülnek az Alkotmánybíróság elé. De lehet a mellett is érvelni, hogy ez arra is lehetőséget ad, hogy esetleg a kormányhivatalok - mert erre is találtunk felvetéseket - ne éljenek vissza a jogkörükkel, és ne kezdeményezzenek túl nagy számban olyan esetekben is felülvizsgálatot vagy törvényességi felhívást és egyéb előterjesztéseket az Alkotmánybíróság felé, ahol egyébként az nem áll meg, és esetleg a túl sok vegzálás már az önkormányzatiság rovására menne; tehát nagyon nehéz megtalálni ezt a lépcsőt. Viszont az a módosítási indítvány, hogy kísérelje meg a kormányhivatal először különböző eszközökkel a törvényességet helyreállítani - itt a törvényességi felhívással, illetve a képviselő-testület összehívásával találkozhatunk -, ez nem feltétlenül ördögtől való, mert hogyha az a cél, hogy megszűnjön a törvénytelenség vagy a törvényellenesség, akkor ezek erre eszközök lehetnek, és valóban, nem baj, hogyha előírjuk, hogy először éljen felhívással a kormányhivatal.

Azt sem tartom ördögtől valónak, hogy a felelős miniszter az általa vezetett minisztérium apparátusával vizsgáltassa meg, hiszen ez egy szakmai kontrollként is értelmezhető, nem a miniszter önmagában, a hasára ütve dönt, hanem megvizsgáltatja a szakapparátussal, tehát ennek nyilván nyoma van, és ezek az adatok és dokumentumok is rendelkezésre állnak akár az Alkotmánybíróság részéről is.

Az, hogy a törvényességi felügyeletet a helyi önkormányzatok - ez a 3. §-ban található - mellett az önkormányzatok társulásaira kiterjesztik, ez is egy jó és nehezen vitatható kezdeményezés, önmagában ezt is a javaslat pozitívumaihoz lehet sorolni.

Viszont, ami már problematikus - és itt térnék rá az 5. §-ra -, az a felügyeleti bírság alkalmazhatósági körének bővülése, ugyanis a törvényességi felügyeleti bírság eddig is létezett, tehát a törvényben ennek megvannak a megfelelően körülírt szankciórendszerei, és én vettem a fáradságot, hogy meg is tekintettem, hogy a jelenlegi törvényi környezet mely esetekben engedi meg a kormányhivatal részére, hogy törvényességi felügyeleti bírságot állapítson meg az önkormányzatokkal szemben. Itt egyébként a jelenlegi szabályozás szerint eléggé körülhatárolt és eléggé pontosan megfogalmazott meghatározásokat láthatunk.

(12.20)

Például, hogyha a jegyző a kormányhivatal felhívása ellenére megadott határidőn belül nem tesz eleget a jegyzőkönyv-megküldési kötelezettségének - ez egy eléggé körülhatárolt definíció -, vagy hogyha a polgármester határidőre nem tesz eleget a kormányhivatal információkérési megkeresésének, vagy ha a bíróság már megállapította, hogy kötelezettségszegés történt, és a bíróság által kitűzött határidő eredménytelenül telt el, azt hiszem, ez is egy pontosnak mondható megfogalmazás, illetve a d) pontban, hogyha a képviselő-testület nem folytatja le határidőben a polgármester, valamint a polgármester vagy a jegyző ellen a fegyelmi eljárást. Tehát eddig még, azt kell mondanom, nehezen lehetne a megfogalmazásokkal kötözködni, és tulajdonképpen még indokolt is lehet ezekben az esetekben a bírság kiszabása.

Viszont amit a módosítás eszközölni szeretne, az nem tűnik kellően konkrétnak, és hogyha az előbb általam ismertetett pontokhoz egy d) pontot iktat be a javaslat, illetve e) pontot, elnézést, egy e) pontot iktat be a javaslat, akkor legalább ennyire körülhatároltnak kellene lennie, hiszen itt idézném a javaslatot: az, hogy egy érintett ugyanazon jogszabályi kötelezettségét ismételten megsérti, de viszont a megsértett kötelezettség súlya nem indokolja egyéb törvényességi felügyeleti eszköz alkalmazását, abban az esetben bírság szabható ki. Ezt azért érzem túl tágnak, hiszen itt például az érintett megfogalmazás, ezt én értem, hogy mire próbál vonatkozni, de akkor soroljuk fel, hogy kik lehetnek azok az érintettek. A jegyző? A polgármester? A képviselő-testület? Az önkormányzat? Tehát ennél azért egy pontosabb meghatározásra lenne szükség a bírságolásnál, arról nem is beszélve, hogy nagyon jó lenne, ha bekerülne - és erre egy módosító javaslatot is be fogok terjeszteni -, hogy az ismételt törvénysértés a kormányhivatal felhívása után történjen meg, és a bírságolás ezen alapulhasson. Lévén, hogyha ez nincs benne, akkor ad absurdum az a lehetőség is fennállhat, hogy visszamenőlegesen észlelve, a kormányhivatal észleli, hogy mondjuk, egyébként jó szándékkal elkövettek egy apróbb törvénysértést, esetleg hónapról hónapra visszamenőleg, akkor ugye, ez egy ismételten bekövetkező törvénysértés és már rögtön bírságolhat, ahelyett, hogy ebben az esetben felhívással vagy kötelezővé tennénk a felhívást, és ezek után, hogyha továbbra is megvan az a törvénysértő gyakorlat, akkor teljes joggal érthető, hogy ott valamiféle rosszhiszemű szándék vagy a butaságnak oly magas foka áll fenn, hogy a bírság kiszabása indokolt lehet.

Itt az 5. §-hoz készült részletes indokolás tartalmazza azt a kitételt, hogy ha ezek csekély jogsértések, amelyek a bírságot megalapozzák, azért kell ezeket bírsággal szankcionálni, mert egyéb más eszközök alkalmazása aránytalanul megnehezítené a helyi önkormányzat működését. Ezt ezen tudom értelmezni, mert mondjuk, egy felhívás, egy törvényességi felhívás nem hiszem, hogy aránytalanul megnehezítené a működést, illetve, hogyha oly súlyú a törvénysértés, akkor az, hogy mondjuk, az Alkotmánybírósághoz fordul a felelős miniszteren keresztül a kormányhivatal, ez sem tekinthető aránytalan megnehezítésnek, hiszen amíg ebben döntés nem születik, addig ugye alkalmazható az adott rendelet, tehát ezt a megfogalmazást igazából nem értem.

De visszatérve a bírságra és annak összegére, mindenképpen elmondható az is, hogy a bírság - és itt a 38 ezer forinttól 386 ezer forintig terjedő bírságösszeg - bizonyos szempontból kevés, más szempontból meg sok. Tehát egyrészről persze a kistelepülések mondhatják azt, hogy ez őket akár el is lehetetlenítheti, más esetben viszont a nagyobb, a több tízezres településeknél viszont hiába lehet ezt többször kiszabni, lehet, hogy az adott jogsértő önkormányzat a bírságolás ellenére fenntartja a jogsértő gyakorlatát. Tehát nekem tulajdonképpen nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez valóban egyfajta felügyeleti eszközként alkalmazandó a jövőben, vagy egyfajta pénzbeszedési eljárásként is, hiszen amit gyakran és viszonylag alacsonyabb összegben lehet kiszabni, azt valószínűleg ki is fogják szabni, és egyébként ebből nagyon jó bevételeket is szerezhet a kormányhivatal. Természetesen ezt a szemléletet is el kellene kerülni, de nyilván ezeket csak a jövő és a tapasztalatok fogják meghatározni, hogy mely irányba indul el a bírságolási gyakorlat.

Mindent összevetve tehát úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatnak vannak előremutató elemei. Én üdvözölni tudom azt, hogy törvényességi ellenőrzés és a törvényességi felügyelet alatt állnak az önkormányzatok. Nagyon bízom benne, hogy ez egyébként pártállástól függetlenül meg fog történni, a kormányhivatalok és a felelős miniszterek valóban úgy fognak fellépni, hogy a visszaéléseket próbálják visszaszorítani, de nagyon kérem a kormányzatot és a kormány jelen lévő képviselőit, hogy ennél az e) pontnál, a kiterjesztő pontnál, hogy mely esetekben lehet bírságot kiszabni, fogadják el azt a módosító javaslatot, vagy tegyenek javaslatot egy olyan módosításra, hogy az konkrétabban kerüljön meghatározásra mind az alanyi kör tekintetében, mind arra vonatkozóan, hogy egy előzetes felhívásnak meg kell előznie ezt a bírságolást, vagy adott esetben, hogyha ez nem cél, akkor az államtitkár asszony erre reagáljon, hogy cél-e az, hogy egy előzetes felhívás történjen a bírságolás előtt vagy nem, mert hogyha önöknek is az a céljuk, hogy feltétlenül a törvényesség álljon helyre, és ne csak a bírságolási szemlélet uralkodjon el, akkor mindenképpen ezt az eszközt be kellene vezetni. Nagyon bízom benne, hogy ebbe az irányba fognak elindulni.

Természetesen ezekkel a kiegészítésekkel, azt kell mondanom, nagyon bízom benne, hogy a törvény bizonyos részei előremutatóak lesznek, hozzátéve, hogy nem mentem bele abba a vitába, ami itt előttem zajlott, hogy az egész önkormányzati rendszer átalakítása, a járási hivatalok és minden egyéb milyen irányba mutat. Én szigorúan szorítkoztam arra, hogy a jelen lévő törvénymódosításról fogalmazzak meg véleményt, és ennek tükrében értékeljük a felszólalást és a jobbító szándékú megnyilvánulásokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 104 2013.02.12. 0:41  23-121

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tényleg csak két mondatban reagálnék Schiffer képviselőtársam hozzászólására. Valóban igaz lehet a formáljog szerint, hogy mondjuk, egy szmsz-től miért térhet el egy kormányhivatal. Egyébként ezt más törvényi szabályozásokban is láthatjuk, tehát ez a magyar jogrendben nem egyedülálló. Természetesen jó lenne, ha jelen esetben próbálnánk minél inkább a helyi szmsz-ekhez igazodni, és én egyetértek egyébként Schiffer képviselőtársam érvelésével, de önmagában nem ezt a pontot tartom a legkritikusabbnak az egész rendszer szempontjából, de természetesen ezen vitatkozhatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 134 2013.02.12. 9:04  121-171

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak megerősíteni szeretném néhány gondolattal a Dúró Dóra képviselőtársam által elmondottakat, lévén, hogy nevén kell nevezni a gyermeket. Lehet önöknek az a célja, hogy módosítsák a választókerületek határát, akár az utolsó pillanatig lehet. Hogyha ezt kimondják, és erről vitatkozunk, hogy ez jó vagy rossz, akkor az egy őszinte beszéd. Viszont hogyha technikai módosítóként hoznak be egyébként érdemi módosításokat, akkor olyan eszközzel élnek, amit önök előtt 8 évig elég gyakran megtettek a szocialisták, a szocialista kormányzatok alatt is gyakran láthattuk a jogalkotásnak ezen módját, hogy elrejtve, elbújtatva különböző nehezen kibogozható pontok mögé bújtatták az igazságot és a valódi szándékokat. Önök számtalanszor elmondták, hogy nem ez a céljuk, hogy teljesen őszintén szeretnének beszélni, akkor viszont a törvények nyelvén is ezt az őszinteséget várjuk, mert ugyanis a módosítás, hogyha igaz lenne, akkor valóban egyfajta, a formáljognak való megfelelést jelentené az Alkotmánybíróság döntése kapcsán, tulajdonképpen egyfajta rutinmunka lenne, hogy a törvényben ne legyen koherenciazavar. Viszont, gondolom én, az történhetett a háttérben, hogy ha már ez az alkotmánybírósági döntés megszületett, akkor gondoltak egyet, és miért ne lehetne ez egy kívánsággal több, akkor egy olyan törvényjavaslatot terjesztettek be ide a tisztelt Ház elé, hogy az egy kicsit bővítse az önök lehetőségeit, sőt nemcsak kicsit, hanem nagymértékben, eltérve egyébként azoktól a céloktól és szándékoktól, amit az eredeti választási eljárásról szóló törvényben megálmodtak.

(13.50)

Tulajdonképpen még azt is mondhatnám, hogy irigylem ezt az ügyességet és ezt a páratlan cselekvőképességet, ahogyan egy önök számára kedvezőtlen alkotmánybírósági döntés eredményeként úgy tudják csűrni-csavarni a döntéseket és a beterjesztendő törvényjavaslatot, hogy az még a saját mozgásterüket növelje, de sajnos ez a választási eljárás és a választások tisztaságát, korrektségét is kétségbe vonja. Ezért mégis kicsit idézőjeles ez a tisztelet, amit itt megfogalmaztam az önök irányában.

Ugye, az alapvető cél az lett volna, hogy itt újra csak a dátumok nyelvére lefordítsuk, hogy 2013. január 1-je után ne lehessen a választókerületek határát változtatni különböző politikai célok, különböző, akár népszavazási vagy különböző, nem népszavazási, hanem különböző közvélemény-kutatási eredmények, helyi eredmények és pártszimpátiák függvényében. Ez a demokratikus berendezkedés alapelve, hogy egy kormányzó erő, legyen az akár kétharmaddal megválasztva, ne tudja úgy változtatni az utolsó pillanatig a választókerületek határát, hogy az neki feküdjön, esetleg olyan választókerületeket létrehozni, ahová össze tudja csoportosítani azokat a választópolgárokat, akik a legnagyobb számban úgyse szavaznának rá, és a másik választókerületbe viszont azokat, ahol esetleg megnyerheti a választást, és ezeket úgy súlyozni, hogy az eldöntsön egy választást is. Ez nem tűnik túlságosan demokratikus berendezkedésnek, ahogy önök sem gondolták azt, hogy ez rendben van, hiszen az eredeti verziójában azért határozták meg, gondolom, ezt a határidőt, a 2013. január 31-et, tehát, hogy 2012. év végéig meg kelljen megtenni ezeket a módosításokat, illetve ki kelljen jelölni a választókerületeket, mert önök is neccesnek érezték, hogy az utolsó pillanatig, akár a választás napjáig lehet ezeket a választókerületeket módosítani. Viszont, gondolták önök, hogy ha már megtörtént az Alkotmánybíróság döntése, akkor lehet ez egy kívánsággal vagy egy lépéssel több is, és beterjesztették technikaiként meghirdetve ezt a törvényjavaslatot.

Most tulajdonképpen ez által a betoldás által 2017. január 1-jére tolódik ki az a határidő, ameddig módosítani lehet a választókerületeket, így 4 évvel tér el attól, ami eredetileg a törvényben szerepelt. Legfőképpen, ahogyan elmondtam és egyébként Dúró Dóra képviselőtársam is elmondta, legfőképpen a következő választások tekintetében lesz ennek súlyos jelentősége, hiszen akkor az utolsó pillanatig lehet majd változtatni, azután pedig, gondolom, úgy számolnak, hogy kétharmaddal már nem rendelkeznek majd a tisztelt Házban, erre egyébként alapos bizakodásuk is lehet, hogy nem számolnak kétharmados többséggel. Akkor, utána már tulajdonképpen teljesen mindegy, akkor már lehet a határidő akár az eredetileg megálmodott 2017. január 1-je is, illetve az ahhoz igazodó határidő, és akkor az új Országgyűlés természetesen módosítsa majd, ahogyan tudja, ezeket a választókerületi határokat. Akkor majd nyilván el lehet ezeken vitatkozni, hogy 15 százalék, 20 százalék, illetve mi indokolja ezeknek az eltérését, de lényeg, ami lényeg, önök fenntartják maguknak azt a jogot, hogy az utolsó pillanatig módosíthassák ezeket a választókerületeket. Azt láttuk, és ez szintén előttem elhangzott, nem ismételném meg, hogy hány esetben történt meg már eddig is érdemben ezeknek a választókerületeknek a módosítása. Sajnos a jövőben is meg fog, de ha esetleg egy kicsit komikusan szeretnék élni, fogadásokat merek kötni arra, hogy ez meg fog történni a következő választásig, a 2014. évi választásokig.

De ha esetleg nem ez a szándékuk, csak valamiféle hiba csúszott a rendszerbe, mert aki dolgozik, az téved is, ezt természetesen el tudjuk fogadni. A nemes tévedésekkel és a véletlen szülte tévedésekkel kapcsolatban mindig is oly megengedők voltunk, erre megfelelő módosító javaslatokat be fogunk nyújtani, illetve önök is benyújthatnak egyébként, tehát ha úgy gondolják, hogy valamiféle problémát jelent egy ellenzéki módosító javaslatot támogatni, akkor önök is benyújthatnak egy hasonló szellemű módosító javaslatot, ami arra irányulhat, ahogy azt szintén Dúró képviselőtársam elmondta, hogy valamiféle határidőt szabjanak. Nyilván még ebben az évben kellene ezt megtenni, minél előbb a választókerületek módosítására, és ha ezt megteszik, akkor készséggel fejet hajtunk önök előtt, és elfogadjuk, hogy csak a jó szándék és a jogdogmatikai koherencia rendezése vezérelte önöket, amikor ezt a módosítást benyújtották. Ha viszont ilyen javaslatokkal nem fogunk találkozni, akkor viszont beszéljünk arról, amiről itt szó van, és amiről a törvényjavaslat szól, hogy a választókerületek módosítását miért akarják megtenni 2014-ig, vagy miért engedik meg maguknak. Bár hozzáteszem, és itt egyébként annyiban akár még vitatkozhatom is ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy ha nagyon akarták volna, kétharmados többséggel még akkor is megváltoztathatták volna, és még lehet, hogy egyébként is napirendre került volna, hogyha ezt a javaslatot most nem hozzák be, hiszen kétharmaddal akármikor lehet ezeket a határidőket tologatni. A különbség csak az, és ez óriási különbség lehet, hogy ha önök direkt módon a kétharmados erőfölénnyel visszaélve terjesztették volna be a határidő-módosítást, akkor azt nem lehetett volna elrejteni egy technikai módosítás látszatának a leple alatt, és akkor sokkal inkább a problémának és a Fidesz-KDNP céljainak valódi értelméről kellett volna vitatkozni, nem tudnák ezt technikai módon megtenni, vagy legalábbis arra hivatkozni, de sajnos a kétharmadnyi többséggel megtehették volna, de úgy tűnik, ahogyan mondtam, a szándék fennáll.

Mi óva intjük önöket, hogy ezt megtegyék, mert higgyék el, a választópolgárok is látni fogják, hogy mire megy ki ebben az esetben a játék, és bármennyire is úgy tűnik, hogy itt technikai módosítással állunk szemben, a mi érdekünk az lesz, hogy elmondjuk nekik, elmondjuk a választópolgároknak, miről is van szó. De természetesen, ha önök nem így gondolják, akkor itt a vitában lehetőség van a jegyzőkönyv kedvéért ezeket megcáfolni, és megfelelő módon az ellenzéknek megfelelni ezekre a felmerült aggályaikra.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 140 2013.02.12. 1:12  121-171

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Vas képviselőtársammal mindig öröm vitatkozni, mert olyan mesteri módon megpróbál kibújni a lényeg alól, hogy azt már tanítani kellene akár az egyetemen is.

Egy dolgot szeretnék kérdezni Vejkey, Vas, Répássy képviselőtársaimtól, és akkor valaki válaszoljon, vagy a jelenlévők közül más is megteheti a kormányoldalról. Ez a módosítás lehetőséget ad-e arra önök szerint mint jogászok és országgyűlési képviselők szerint, hogy kitolja a választókerületek változtatásának a lehetőségét egészen a következő választások napjáig, tehát hogy az utolsó pillanatig módosítani lehet-e ez alapján a módosítás alapján a választókerületek méretét és határát? Ezt meg lehet-e tenni, és egyébként a korábban elfogadott választási eljárási törvény alapján meg lehetett volna-e tenni? Erre szeretnék egy egyszerű, lényegre törő választ. Nagyon remélem, hogy ha erre megadták a választ, akkor abban az irányban tudunk továbblépni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 146 2013.02.12. 1:00  121-171

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden két mondatban, csak a jegyzőkönyv erejéig: az előbb feltett kérdésemre egyik kormánypárti képviselő sem válaszolt, bár Babák képviselőtársam erőteljesen megfogalmazza a véleményét bekiabálás formájában (Babák Mihály: Nem én! Beszélgettem és mondtam a Répássynak!), de a feltett kérdésre, hogy ez a törvény megnyitja-e a lehetőségét annak, hogy az utolsó pillanatig módosíthassák a választókerületeket, erre nem válaszolnak. (Zaj. - Közbeszólások.) És egyébként a vitára oly kész Répássy államtitkár úr is most hallom, hogy azt mondja, hogy hadd mondjuk ki magunkat, mint a búgócsiga (Derültség. - Közbeszólások: Pörögjék! - Derültség.), vagy pörögjék ki magukat. Meg is fogjuk tenni. Fájó, és tudom, hogy akkor reagálnak így, ha igazunk van, akkor tulajdonképpen a hallgatást ennek a beleegyezésének fogjuk venni, mert máshogy nem tekinthetjük. Akkor viszont önöknek azon kellene elgondolkodnia, hogy milyen módon és hogyan verik át akár a saját választóikat is, amikor egy egyszerű, eldöntendő kérdésre jogászként és országgyűlési képviselőként nem hajlandók válaszolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)