Felszólalás adatai

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Van Magyarországon kétmillió ember, akinek az életét alapvetően meghatározzák a lakásviszonyai, különösen a lakásuk fűtése. Ők kényszerfogyasztók, nem választhatnak mást, nem tudnak védekezni az ellen, hogy 2002 óta 265 százalékkal nőtt a fűtés költsége. Ugyanakkor a földszinten fáznak, a tizediken pedig megsülnek, ezért télen is kinyitják az ablakot.

Ők a paneles lakótelepen élők, akik távhővel nyerik a fűtést és a meleg vizet. Kétszer annyit fizetnek, mint Bécsben. Eladnák a lakásaikat, de a távfűtéses lakásokért nem kapkodnak. Kiszolgáltatott helyzetükben belekapaszkodnának minden szalmaszálba. Részt vesznek a panelprogramban, amelyben nem kapnak elég tájékoztatást, az állam sem áll mellettük a maga törvényeivel, világos és egyértelmű, távlatos szabályok meghatározásával. Így fordulhat elő az, hogy megsülnek a lakók néhány frissen hőszigetelt szegedi panelházban, mert a panelprogrammal hőszigetelt lakásaikban megmaradt a korszerűtlen fűtési rendszer. A hőszigetelés és a nyílászárócsere után 28 fok van a lakásokban akkor, amikor egész nap nyitva vannak az ablakok. Itt hét panelépületnek van egy fűtésrendszere, közülük kettőt szigeteltek, a többiben csak 23 fok van. Az egészben a legfelháborítóbb az, hogy a hőszigetelt épületekben lakók a sok pénzért felújított házaikban többet fizetnek az átgondolatlan program miatt, mint azok, akik egyelőre nem vettek részt semmilyen felújítási programban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit szól ön ehhez a szegedi esethez, amelyik véleményünk szerint az egész program fonákságát mutatja, ahol a frissen felújított lakásban élők változatlanul az utcát kénytelenek fűteni, és többet fizetnek, mint azok, akik nem újították föl a lakásaikat.

Várom megtisztelő válaszát.