Felszólalás adatai

Felszólalások:   155-158   159-236   237-238      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapunkon kerül sor. Most soron következik a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentéseknek és az összegző módosító javaslatnak a vitája. A Szatmáry Kristóf, Kósa Lajos és Bányai Gábor fideszes képviselőtársaink által benyújtott T/3628. számú előterjesztés és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlament informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhetők.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, majd utána a megfogalmazott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor. A bizottság előadója Vécsey László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

VÉCSEY LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság a 2018. december 6-án tartott ülésén megtárgyalta a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/3628. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. évi országgyűlési határozat 46. §-a alapján 23 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban a magyar munkajogi szabályozás módosításával összefüggésben a hazai vállalkozások számos fórumon jelezték a munkaidő megszervezéséhez kapcsolódó problémáikat, és megfogalmazták azt az igényüket, hogy a munkaidő-beosztást a termelési ciklusoknak megfelelően lehessen kialakítani. A vállalkozások oldalán jelentkező munkaszervezési probléma negatív hatással van a működésükre. A versenyképességüket biztosító eszközök sorába tartozik a munkajogi szabályozás alakítása, így például a jelen törvénymódosítást tartalmazó javaslat is.

A jelen javaslatnak több fontos garanciális eleme is van a munkavállaló érdekeinek védelmében. Ilyen például, hogy 250 órán felül csak akkor van lehetősége a munkáltatónak további 150 óra rendkívüli munkaidőt elrendelni, ha erre a munkavállalóval írásban szerződést köt. Továbbá kollektív szerződés esetén a 300 órán felüli további 100 óra rendkívüli munkaidőt is csak akkor van lehetősége a munkáltatónak elrendelni, ha erre a munkavállalóval írásbeli megállapodást kötött. E szabálytól a kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el.

(13.00)

E megállapodás munkavállaló általi felmondása azonban nem szolgálhat a munkaviszony munkáltató általi felmondásának alapjául. További garanciális szabályként rendelkezik a javaslat arról, hogy a munkáltató és a munkavállaló által az elrendelhető rendkívüli munkaidő mértékéről kötött megállapodást a munkáltatónak külön nyilván kell tartania. Az írásbeli közlés főszabályára és a felek érdekeinek védelmére tekintettel egyértelműsíti a javaslat, hogy a munkaidő-beosztás módosítását a munkavállaló csak írásban kezdeményezheti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javasolt törvénytervezet olyan munkakörülmények kialakítását célozza, amely egy adott munkahelyen, a közvetlenül érdekelt felek megállapodása alapján a munkavállalók biztos megélhetését szolgálja, ugyanakkor hosszú távon biztosít megfelelő termelési környezetet a munkáltató vállalkozások számára; egy olyan szabályozási környezet kialakítása, amely a munkavállalói jogok védelmét szem előtt tartva, rugalmas munkaidő-szervezési feltételek megteremtését eredményezi, stabilan működő vállalkozásokat hoz létre és támogat.

Mindennek fényében kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogatni szíveskedjenek a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint jeleztem, a bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt két képviselő fogja ismertetni. Elsőnek Varga László képviselő úrnak, az Országgyűlés jegyzőjének adok szót. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kibújt újra a szög zsákból itt a többségi álláspontot hallva. Munkáltatók kérték, ha jól értem, rugalmas munkaerőpiac, időkeret, rugalmas kizsákmányolhatóság. Erről szólt a munka törvénykönyve is az önök értelmezésében, amit elfogadtak, meg erről szólt az is egyébként, hogy a sztrájkjogát is alapvetően korlátozzák a magyar munkavállalóknak.Az általános vitában, amely 4,5 órán keresztül zajlott le itt két héttel ezelőtt, nem ismerhettük meg érdemben az önök véleményét. Kósa Lajos 4,5 órán keresztül inkább a monitorját bámulta, és nem mondta el itt, hogy mi indokolja ezt a módosítást, ki kérte egyáltalán. Hát, vártuk, vártuk, hogy egyeztet a szakszervezetekkel, ha már előtte nem sikerült  hát, nem sok köszönet volt benne.

A Törvényalkotási bizottságra már hozott újabb javaslatokat, amelyek tulajdonképpen egyetlen innovációt, egy felháborító kitételt tartalmazott: bevezette önkényesen az önkéntes túlmunka fogalmát ez a javaslat. Magyarán, hogy írásban bele kell egyeznie a munkavállalónak abba, hogy 400 óra túlóra érintse őt akár évenként.

Na most, az alapján az Mt. alapján, amit önök ebben a Házban elfogadtak, amely rugalmasan kizsákmányolhatóvá teszi a magyar munkavállalót, mégis melyik munkavállaló emelné fel a szavát egyébként egy olyan helyzetben, amikor teljesen kiszolgáltatott? Melyik? Egy házaspárnál, mondjuk, amelynek egyik tagja a vendéglátásban dolgozik, a másik meg autóipari gyári munkás, ki fog elmenni ez után a javaslat után a gyerekért az óvodába meg az iskolába? Erre adjon választ, Kósa úr! Erre nem tudott egyébként sem az általános vitában, sem a Törvényalkotási bizottság előtt válaszolni.

De hát még egy percben hadd térjek ki arra röviden, hogy mi történt itt a tegnapi nap folyamán is. Hiszen először az sokkolt, hogy 3 perccel egy Igazságügyi bizottság előtt kapunk sms-ben meghívót, és így próbálják az egyébként benyújtott javaslatainkat, napirendcserére vonatkozó javaslatainkat ellehetetleníteni. De azért az mindennél nagyobb botrány, hogy e-mailben 12.46-kor érkezett meg a meghívó egy 12.45-ös kezdésre.

Azt tudom mondani, hogy az általános vita jogellenes lezárása, hiszen nagyon világos volt, hogy itt többen szólni kívántak még, és új elemeket hoztak volna be a vitába, már önmagában házszabályellenessé és alaptörvény-ellenessé teszi ezt a javaslatot, elfogadása esetén közjogilag érvénytelenné. De egyébként, ami tegnap történt az Igazságügyi bizottsággal, az csak erősíti az elmondottakat. Nyilvánvalóan 3 perc alatt odarohan az ember, ahogy tud. Az példa nélküli, hogy Harangozó Tamás képviselő úrnak, frakcióvezető-helyettes úrnak itt nem adnak szót, de az is egyébként, hogy négy fideszes képviselő benn ül az Igazságügyi bizottság termében, amikor én odaérek. Ez hogy lehet? Egészen véletlenül voltam csak a Házban, és tényleg nagyon rohantunk. Van néhány eset; lehet, hogy teleportáltak, lehet, hogy nagyon sok energiaitalt ittak és úgy értek oda, vagy a Mikulás szélsebes szánján jöttek, vagy esetleg hamarabb tudtak az ülésről. Talán ezt a negyediket tegyük az asztalra.

Könnyen lehet, hogy önök egy színjátékot rendeznek itt, alaptörvény-ellenesen, házszabályellenesen kívánnak áterőltetni egy olyan javaslatot, amelyet rabszolgatörvénynek hívnak csak a munkavállalók. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP, a DK, az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény más típusú megformálását ismerteti Jakab Péter képviselő úr. Parancsoljon!

JAKAB PÉTER, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt rabszolgatartó Hölgyek és Urak! A Törvényalkotási bizottság fideszes többsége örömmel szavazta meg a rabszolgatörvényt, a kisebbségben maradt ellenzéki képviselők pedig azt elutasították. Azt gondolom, mindent elmond a magyar népképviselet rendszeréről, hogy nekem ma itt úgy kell elmondanom a kisebbségben maradt képviselők véleményét, hogy eközben a munkavállalók 83 százaléka meg velünk ért egyet. Magyarán: most a kisebbségi vélemény a többség elsöprő erejű véleménye.A többség véleménye pedig az, hogy önök itt, fideszes képviselőtársak, Kósa Lajossal az élen, a rabszolgatörvényükkel együtt menjenek a fészkes fenébe! Hát mégis, hogy gondolják azt, hogy egy nemzetet rabszolgasorba lehet taszítani, csak azért, hogy az önök stratégiai partnerei, a multik még jobban kizsigerelhessék a magyar munkavállalókat?! Kitől és mennyit kaptak ezért a javaslatért? Árulják már el nekem! Melyik cég fogja majd reptetni luxusrepülőgéppel Orbán Viktort ezért a javaslatért? Segítsenek már nekünk megérteni a motiváció tekintetében, mi motiválta Kósa Lajost, hogy letette az asztalra ezt a javaslatot! Mert hogy a józan ész nem, az egészen biztos. Akinek van ugyanis itt józan esze, és aki tudja, hogy a magyar dolgozók mennyit güriznek, az nem mondhat olyat, hogy azért kell egy rabszolgatörvény, hogy aki még többet akar dolgozni, az még többet dolgozhasson.

Képviselőtársak! Tudják önök, hogy már most is hány tanár, hány ápoló, hány szociális dolgozó, hány kétkezi melós vállal másod- meg harmadállást azért, hogy meg tudjon élni? A magyar emberek nem még többet akarnak dolgozni, mert már nem tudnak többet dolgozni. A magyar emberek minőségi munkáért minőségi bért szeretnének, méghozzá most, és nem három év múlva, mert a számlát is most kell kifizetni, és nem három év múlva.

Önök azt mondják, hogy a fiatalok vállaljanak gyermeket. Mégis hol? A sor mellett? Egy fiatal pár, egy férj és egy feleség nem is fog otthon találkozni egymással. Ha szerencséjük van, akkor a havi két pihenőnapból az egyik majd talán egy napra esik, és akkor majd gyermeket vállalhatnak. Tragédia! Amit önök ezzel az országgal művelnek, tragédia! Tudják, hová fog vezetni ez a rabszolgatörvény? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Oda fog vezetni, hogy a dolgozók egy jelentős része, aki nem akar beledögölni a munkába, el fog menni Nyugatra, mert ott feleennyiért dupla annyit fog keresni, aki meg itt marad, az mehet a lerohasztott kórházakba gyógyulni, mert bele fog rokkanni a hajtásba.

Mi nem ilyen jövőt szeretnénk ennek az országnak és a munkavállalók sem. Ez a többség véleménye, tisztelt Kósa Lajos. A többség véleménye az, hogy egyetlenegy dolgozót sem lehet megalázni azzal, hogy három évig ingyen robotoltatjuk őket.

Úgyhogy, kérem tisztelettel, itt van, Kósa Lajos, az ön rabszolgatörvénye, már egyszer megmutattam, hogy mit kell vele csinálni, de azért a rend kedvéért megmutatom még egyszer. (Jakab Péter odamegy Kósa Lajoshoz.)

ELNÖK: Képviselő úr! Maradjon a helyén, ezért a be nem jelentett szemléltetésért, amire készül, kénytelen vagyok… (Jakab Péter széttépi a törvényjavaslatot.  Taps az ellenzék soraiban.) Képviselő úr! Ön bizottsági véleményt mondott. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Itt nincs vita, tisztelt képviselőtársaim, itt nincs vita. Pár perc múlva meg fog nyílni a vita.Most megkérdezem Kósa Lajost mint előterjesztőt, hogy kíváne felszólalni. (Jelzésre:) Tájékoztatom képviselő urat, hogy a felszólalásra és a zárszóra összesen 10 perces lehetőséget ad a házszabály. Parancsoljon, öné a szó.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselők! Köszönöm szépen mindenkinek a vitában való részvételt. Mindenki azt hozta, amit az énjéből legjobban tudott adni. Jakab Péter kivételes felkészültségről és kulturáltságról tanúbizonyságot tevő felszólalása jól mutatta azt egyébként, hogy részint az ellenzéki képviselők egyszerűen nem olvasták el a javaslatot, másrészt elképesztő hazugságok tömkelegét terjesztették elő a javaslatról, figyelmen kívül hagyva azokat a változásokat, amelyeket a munkaadókkal és a munkavállalókkal történő egyeztetés után magában a szövegben is alkalmaztam.Mindenkinek a stílusa árulkodik a legbelsőbb valójáról; az ellenzék kitűnően bemutatta azt, hogy tulajdonképpen miért is van olyan mélyen a közmegítélésben és a közbizalomban (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban), hiszen azt terjesztették erről a javaslatról, hogy a javaslatom megszünteti a szabadszombatot, és a hatnapos munkahetet vezeti be. Hazugság! Hazugság!

(13.10)

Azt állították, hogy a munkavállalók (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) kiszolgáltatottak lesznek ebben a helyzetben. Ez sem igaz, mert a törvényjavaslatom kettős biztosítékot ad a munkavállalók kezébe, hiszen egyrészt előzetesen írásban önként kell túlmunkát vállalniuk, de ez még önmagában nem elég, mert a 36 hónapos időkeret-elszámolás az üzemi tanács engedélyéhez, illetőleg a kollektív szerződéshez kötött, tehát ha az egyik hiányzik, akkor a dolog nem fog menni. (Rig Lajos: Nincs kollektív szerződés? Vagy felfüggesztik a kollektív szerződést?) És én kellőképpen felkészültnek és felnőttnek tartom a magyar dolgozókat ahhoz, hogy részint egyénileg is meg tudják védeni az érdekeiket (Sneider Tamás: Jól van, Lajos, szép volt! Erről szólt harminc év! Meg tudják védeni magukat, persze!), részint egyébként a második lépcsőben a szervezett munkavédők is meg tudják védeni őket. (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) És nem kell semmifajta sztrájk, nem kell semmifajta lázadás, nem kell kivonulni az utcára, egyszerűen csak azt kell mondani, hogy köszönöm szépen, a kollektív szerződésben nem teszem lehetővé a 36 hónapos időkeret-elszámolást, és onnantól kezdve nincsen senki sem túlfoglalkoztatva, mert ekkor irányadók az Európai Unió munkaerő-politikai irányelveiben megfogalmazottak, nevezetesen egyéves időkeret-elszámolás van. (Z. Kárpát Dániel: Szakértelem és garancia!)

Él a túlfoglalkoztatás ellen egyébként  az Unióban is kötelező, nálunk is, ezt érintette a javaslatom  az egyéves referencia-időkeretben az a meghatározás, hogy senkit nem lehet egyébként heti 48 óránál tovább foglalkoztatni. Természetesen a rendkívüli munkavégzésért mindig megkapják a hónap végén a fizetést. Az a vad marhaság, amit mindenki hangoztatott, hogy ingyen dolgoznak három évig, teljes képtelenség, nem is tudom, hogy honnan szedték. (Bangóné Borbély Ildikó: Te olvastad, Lajos?)

Természetesen az ellenzék által a javaslatom ellen terjesztetteknek a 95 százaléka egyszerű hazugság. (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) Aztán, hogy miért gondolják, hogy jó, ha egyébként mindenkit átvernek. Utóvégre van mit az ellenzék legalábbis egy részének takargatni. Ne felejtsük el, hogy ők voltak azok, akik egymillió embert lényegében az utcára tettek, katasztrófába sodorták az országot (Felzúdulás az MSZP és a DK soraiban.), eladósították, cserébe a végén elvették a 13. havi nyugdíjat, meg a bért. Most ők próbálják védeni a magyar munkavállalókat. (Arató Gergely: Hazudsz már megint!) Azt gondolom, hogy a magyar munkavállalók, ha adunk nekik eszközöket, meg tudják védeni magukat. (Gréczy Zsolt: Mindenki szombaton akar dolgozni!) Ebben a törvényben kettős eszköz van benne, én éppen ezért azt gondolom, hogy nem teszi őket kiszolgáltatottá, lehetőséget nyit a magyar gazdaság egy pici szegmensének, hozzáteszem, akik kampányban dolgoznak, akik egyenetlen munkaszervezés mellett dolgoznak. Ez a javaslat nem általánosan szól a munka világáról, ez kizárólag az egyenetlen munkaterhelés melletti foglalkoztatásban dolgozókról szól, nincsenek többen, mint 400 usque 600 ezren.

Szeretném még röviden néhány pontra felhívni a figyelmet, tisztelt Ház. Ez a javaslat azt is tartalmazza, hogy a munkaerő-kölcsönzőknél kötelező legyen mindenkinek odaadni a minimálbért vagy szakmunkás-minimálbért, magyarul: a munkaerő-kölcsönzők világa durván 500 ezer embert foglalkoztat, durván a 20 százalékukban nem fizetik ki a munkavállalókat a törvény szerint. Ez egy bonyolult atipikus foglalkoztatás. Az általam kezdeményezett minimális szolgáltatási díj ezt az anomáliát megszünteti.

Továbbá néhány egészen speciális esetben a dolgozóknak kötelezően kiadandó szabadnapok számának a növelésére tesz javaslatot ez a törvényjavaslatom, illetőleg még egy ponton kedvezőbb a dolgozóknak, nevezetesen, hogy lehetővé teszi azt, hogy a műszakbeosztás változását a dolgozó is kezdeményezheti, és ha ezt írásban megteszi, akkor ezt figyelembe kell venni. A munkaadónak ez egy életszerű helyzet, eddig erre nem volt lehetőség, most pedig lehetőség van.

Összességében ez egy lehetőséget teremt azoknak az embereknek, akik élni akarnak vele, védelem, kettős rendszer is van benne. Azt gondolom, hogy mindaz a sok hülyeség a rabszolgatörvényről meg az összeomlásról, meg a kizsákmányolásról leginkább azért következett be, mert valószínűleg az ellenzék fejére borult Marx összese, és ezzel ébredtek egy reggel, a „kizsákmányolás” fejezetnél. (Hegedűs Lorántné: Sajnálunk téged, Lajos!) Miközben mi azt véljük, hogy a kizsákmányolás helyett jobb lenne az a megközelítés, hogy a munkavállaló a maga humán tőkéjének a tulajdonosa, ezt egyébként, ha jól hasznosítja, akkor emelkedik a fizetése, magasabb lesz a jövedelme, mint ahogy egyébként az Orbán-kormány szerencsés és jó gazdaságpolitikának alapján az elmúlt években minden évben két számjegyű volt a reálbér-növekedés; szemben a szocialisták gazdaságpolitikájával, ami csőd, összeomlás, eladósodás és munkanélküliség tömegesen, ezzel járt. (Gréczy Zsolt: Most hoztátok össze minden idők legnagyobb hiányát, csak jelzem!) Köszönöm szépen a figyelmüket. Várom a vitában az érveiket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom, hogy a zárszóra három perc időkerete maradt. Megkérdezem a kormány képviseletében Bodó Sándor államtitkár urat, hogy kíváne felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a napirend tárgyát képező munkajogi törvénnyel összefüggésben az Országházban is és azon kívül is elhangzott nagyszámú felszólalás egyértelműen azt bizonyítja, hogy a javaslatban szereplő módosítások kiemelkedően fontosak valamennyi képviselőtársam számára, pártállástól függetlenül is. A munka világának szabályai valóban igen eltérőek, igen színesek, s ezek közvetlenül érintik az állampolgárok széles körét, és közvetve pedig mindenkire hatással vannak. A hozzászólások jórészt kritikát tartalmaztak, amelyek alapvetően a törvénytervezet félreértéséből eredhetnek.

A felszólalásokból az is kitűnik, hogy a jogszabálytervezet egyik része, a munkaerő-kölcsönzés szabályozása kevésbé vonta magára a figyelmet, pedig a javaslat erre nézve igen fontos, és a munkavállalók érdekeit támogató garanciális szabályokat vezet be egyébként. Számomra a képviselőtársak erre vonatkozó hallgatása beleegyezést jelenthet, amelyet a munkavállalók nevében csak üdvözölni lehet.

A munkaerő-kölcsönzés az általános munkaviszonyokhoz képest egy atipikus foglalkoztatási forma. Korunk termelési trendjei mellett egyre nagyobb igény van rá a munkaerőpiacon, ezt látjuk, mivel a munkáltatók számára hirtelen felmerülő feladatok ellátásához lehetővé teszi a gyors munkavállalói létszámbővítést. Fel kell hívnunk a figyelmet azonban arra is, hogy a kölcsönzők esetenként visszaélhetnek a munkavállalók helyzetével. Számos esetben előfordult ugyanis, hogy a kölcsönbe adó cég beszedte a szolgáltatásért a díjat, a vele szerződött munkavállalók mégsem jutottak hozzá a megfelelő munkabérhez. Ezt a helyzetet nem fogadhatjuk tehát el, és a kialakult gyakorlatot vissza is kell szorítani, ehhez a hatályos jogi szabályozás módosítása szükséges.

A javaslat ezért a munkaerő-kölcsönzők működésének a jogszerűségét célozza tehát javítani. A munkavállalók bérének garantálása érdekében arra ad felhatalmazást a kormánynak, hogy rendeletben írja elő a munkaerő-kölcsönzésért fizetendő legalacsonyabb összeget. Mindezek mellett, tisztelt Országgyűlés, a kormány tehát támogatja a munkaerő-kölcsönzés szabályaira vonatkozó törvénymódosítást, amely úgy a dolgozók, mint az állam érdekeit is egyértelműen szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal összefüggő viták középpontjában egyértelműen a munkaidőre vonatkozó szabályok állnak. Egyetértünk abban, hogy a munkaidő az egyik legfontosabb a munkakörülmények közül. Mindenki, aki nem a saját vállalkozásában, saját gazdaságában dolgozik, az életének napjaiból ad át meghatározott számú órát az őt foglalkoztató vállalkozásnak, hivatalnak, szervezetnek. Minden munkavállalónak fontos tehát, hogy mennyi időt tölt a munkahelyén. A munkaidő megszervezésére ezért törvényt alkot minden ország, és a nemzetközi szervezetek is szabályozzák ezt a kérdést. Ezek a szabályok nem a munkáltatók érdekében, hanem pontosan a munkavállalók védelmében kerülnek rögzítésre szerte a világon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a rabszolgaságra emlékeztető jelzőkkel illették a javaslatot, amit önöktől hallottunk, de saját felszólalásaik mellett nem akarták meghallgatni a kérdésekre elhangzott válaszokat. Engedjék meg, hogy a törvénytervezet kapcsán ismételten reagáljak néhány konkrét felvetésre!

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat felemeli az elrendelhető túlórák számát és a kollektív szerződéssel kialakítható munkaidőkeret hosszát; még egyszer aláhúznám: kollektív szerződéssel kialakítható munkaidőkeret hosszát.

(13.20)

A javaslat két lehetőségről rendelkezik a törvénykönyv szabályai szerint; bárhogy is forgatják a törvénytervezet szövegét, ez semmilyen kötelezettséget nem ír elő. A munka törvénykönyvének a rendes munkaidőre vonatkozó alapvető szabályai nem változnak meg, főszabály szerint a munkaidőt heti 40 órában, hétfőtől péntekig öt napra kell beosztani. A javaslat egyik eleme a rendkívüli munkaidő hossza. Ennek kapcsán megállapíthattuk, hogy a rendes munkaidőn túl a munkáltatónak eddig is lehetősége volt rendkívüli munkaidőt elrendelni, de azt csak bizonyos feltételek megléte esetén teheti meg, például a heti beosztás szerinti munkaidő nem haladhatja meg a 48 órát. Ez eddig is így volt, és ezután sem fog megváltozni.

Mi változik tehát? Jogos a kérdés. A lehetőség arra, hogy a munkavállaló számára több alkalommal rendeljenek el túlmunkát, ezt azonban nem korlátlanul, hanem a meglévő heti maximum betartásával lehet megtenni. Meghallgatva a viták során elhangzott javaslatokat, az előterjesztő az eredeti tervezetet a munkavállalókat védő garanciákkal egészítette ki.

A módosító javaslat, amely beadásra került, azt tartalmazza, hogy a törvényben már eddig szabályozott túlmunka felett a munkáltató csak a munkavállaló írásos beleegyezésével rendelhet el rendkívüli munkavégzést. Az önként vállalt túlórák eszközével a munkavállalók számára plusz kereseti forrás nyílik. Akinek több pénzre van szüksége, az biztosan szívesebben marad a saját munkahelyén, mint hogy esetleg a főállása után (Közbeszólás az MSZP soraiból.) egy második munkahelyen álljon sorba. Ha a javaslatnak az említett módosított szövegét elfogadja a tisztelt Országgyűlés, akkor egy ilyen lehetőséget ad minden munkavállaló kezébe. A módosítással kiegészített javaslat szerint a munkavállaló, ha már nincs szüksége a többletkeresetre, akkor az erre vonatkozó megállapodást felmondhatja, amiért őt hátrány nem érheti. Egy ilyen rendszerben a munkáltató, ha jogszerűen foglalkoztatja tovább a munkavállalókat, ezt nem fogja eltitkolni, nyilvántartást vezet majd róla, és pótlékokkal együtt kifizeti a túlórát.

A módosított javaslat tehát tiszta helyzetet teremt, lehetőséget ad mindkét fél kezébe. Kérem, gondolják át ezt az egész rendszert, mielőtt még szavaznak erről.

Hadd térjek most rá a munkaidőszabályok másik csoportjára, amelyek a törvénytervezet módosítását tartalmazzák! A javaslatban felvázolt hosszabb munkaidőkeret szintén csak a munkavállalók és a munkáltatók megállapodása alapján alakítható ki. Az általánostól eltérő beosztás szerinti munkaidőrendszereket a nagyobb üzemek működéséhez igazítják, ezért itt az egyéni megegyezés helyett kollektív szerződések útján kötnek megállapodást a munkáltatóval a munkavállalók. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a hosszú termelési időszakokra alkalmazható rendszer kialakítására korlátlan eszközt ad a munkaadók kezébe ez a törvény, vagyis kollektív szerződés szükséges.

Nem igaz az sem, hogy a javaslat elfogadását követően a munkaidőkeret 36 hónapra emelkedik, hiszen az az adott munkahelyen a szakszervezettel közösen kialakításra került kollektív szerződés szerint lesz rögzítve. A törvény itt is lehetőséget biztosít a felek megállapodására, de a munkavállalók védelme érdekében határidőkkel korlátozza annak lehetséges időtartamát. A javaslat alapján a legfeljebb 36 hónapos munkaidőkeret ideje alatt sem lehet korlátlanul túlórát elrendelni.

A pihenőidőkre vonatkozó szabályokat be kell tartani, és a hatályos törvény szerinti rendkívüli munkavégzés feletti túlórák elrendeléséhez minden esetben szükség lesz a munkavállaló hozzájárulására. Ráadásul bármilyen hosszú keretet is állapít meg a kollektív szerződés, 12 havonta mindenképp át kell tekinteni a munkaidő-beosztás rendszerét, és erre a referencia-időszakra érvényesülnie kell annak a főszabálynak, hogy a heti munkaidő átlagban nem haladhatja meg a 48 órát.

Végezetül, hadd cáfoljam meg azt az állításukat is, hogy a munkavállalók a 36 hónapos rendszerben nem kapják meg a nekik járó pótlékokat. A műszakpótlékot, az éjszakai pótlékot, valamint a munkaidő-beosztáson felül elrendelt rendkívüli munkaidőre járó díjat az adott hónap végén el kell számolni. A keret teljes hossza során esetleg felhalmozódó túlmunka díjazását pedig a keret lezárásakor kell a munkáltatónak kifizetnie. Itt újra felhívom a figyelmet a 12 hónapos referencia-időszak szabályára, amit a munkáltató köteles betartani. Látható, hogy a harmadik év végén is csak az adott évre vonatkozó maximum rendelhető el, és a ki nem egyenlített túlórák elszámolásáról lesz a teljes keret végén szó.

A kormány részéről változatlanul az az álláspontunk, hogy a munkaerő-kölcsönzésre és a munkaidő-beosztásra vonatkozó szabályozás hozzájárul azon kormányzati törekvéshez, hogy a termelésben felmerülő munkaerő-szükséglet minél rugalmasabban legyen kielégíthető. A törvényjavaslat továbbá hozzájárul ahhoz is, hogy a munkavállalók saját igényeik szerint, de jogszerűen végezhessenek saját munkahelyükön több munkát, amiért a törvény szerint magasabb díjazásban is részesülnek.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem tehát a kormány által támogatott törvényjavaslat önök általi támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Vinnai Győző váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a kijelölt Vállalkozásfejlesztési bizottság előadót nem állított. Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. Az időkeretek a hirdetőtáblán jelen vannak. Tájékoztatom önöket arról is, hogy a házszabály értelmében kettőperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként a Jobbik képviselőcsoportjából Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy éreztem az államtitkár úr előadása alatt, mintha mi egy teljesen más világban élnénk. (Nacsa Lőrinc: Pontosan! Így van!) Elkezdte megmagyarázni az államtitkár úr azt… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Elkezdte az államtitkár úr megmagyarázni azt, hogy nem 36 hónap alatt fogják kifizetni majd a díjat, hanem amikor majd a 36 hónapos keret lezáródik, akkor kell elszámolni. Államtitkár úr, az pont ugyanaz. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Attól, hogy nem mondom ki a 36 hónapot (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.), csak azt mondom, hogy a munkaidőkeret vagy a túlmunkakeret, az ugyanaz, kérem szépen.

Én elhiszem, hogy ezek a felszólalások azért kellenek, hogy megnyugtassák a társadalmat, hogy nem arról van szó, amit egyébként tudunk, hogy miről van szó, de azért most ideidézném mind az előterjesztőnek, mint az államtitkár úrnak az indoklás mondatát, az önök javaslata indoklásának a mondatát: „A munkaidő-szervezésre vonatkozó szabályozás módosítását egyfelől az utóbbi évek gazdasági fellendülésével megjelenő, a munkaerőpiac kínálati oldalán megfigyelhető elszívóhatás indokolja”, hogy az eddiginél rugalmasabb megoldásra szükség van. Hát bocsánat! Önök azt mondják, hogy kevés a munkaerő, ezért túl kell dolgoztatni. Ennyi! Nem kell ezt becsomagolni ilyen meg olyan csodálatos, tudományosnak látszó szövegbe!

Ez egyszerűen arról szól, hogy kevés a munkaerő, az oligarcháiknak és némely multinak szüksége van a munkaerőre, akkor a meglévő munkaerőt úgy zsigerelem ki, hogy kötelezővé teszem a 400 órás munkavégzést. És mi van ott, ahol nincs üzemi tanács, mi van ott, ahol nincs kollektív szerződés? Ott mi van? Ott ki vannak szolgáltatva! Ön egyébként az előbb olyan társadalmi csoportokról beszélt, amelyek gyakorlatilag 70 százalékban vannak a magyar munkaerőpiacon, mert körülbelül 30 százaléknak van egyáltalán üzemi tanácsa vagy kollektív szerződése.

Még egyet szeretnék mondani: amikor ezt a munkáltatói törvénykönyvet  mert én ezt csak úgy hívom, ez a munkáltatók érdekét szolgáló törvénykönyv, ezt úgy kellene hívni  megalkották, már érezhető volt, hogy semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a gazdasági szervezeteket helyzetbe hozni a munkavállalókkal szemben. Ez egy folyamatnak, remélem, a vége, de lehet, hogy nem a vége, csak egy állomása. És egyébként abban a jogállamban, abban a demokratikus jogállamban, ahol engedi egy kormány így felfutni a munkaerő-kölcsönző cégeknek a tevékenységét, ilyen elképesztő méretű munkaerő-kölcsönzési rendszer van, és ezeket szolgálják, az önmagában megkérdőjelezi bármely kormánynak a jó szándékát.

Ha rajtam múlik, és remélem, egyszer fog rajtam vagy rajtunk múlni, a munkaerő-kölcsönzést úgy, ahogy van, fogjuk megszüntetni, mert ez semmi más, mint emberkereskedelem. Ez emberkereskedelem, az ember munkaerejének a kereskedelme. Ők köszönik, jól vannak, jól élnek, a dolgozó pedig ki van szolgáltatva. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Harangozó Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mondhatnám, hogy kifejezetten szórakoztató, amikor az a Kósa Lajos, aki a Marx Károly Egyetem tervgazdálkodási szakát majdnem elvégezte, aztán végül is mégse (Derültség a Jobbik soraiban.), oktat ki minket bármiről is ebben az ülésteremben. Régi talány nekünk, hogy Kósa úr szemrebbenés nélkül tude úgy hazudni, hogy ő el is hiszi, amit mond, vagy ennyire fogalmatlan valóban (Révész Máriusz közbeszól.), és amiket itt az előbb elmondott (Révész Máriusz: El se olvastad a törvényt!), az…

ELNÖK: Képviselő Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Arra kérem, hogy a minősítő jelzőket… (Révész Máriusz közbeszól.)

(13.30)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Még nem volt minősítő jelző, elnök úr. A magyar munkások szempontjából teljesen mindegy, Kósa úr. Egyetlen utolsó figyelmeztetésünk van: vonja vissza ezt a rabszolgatörvényt! (Taps az ellenzék soraiban.  Nacsa Lőrinc közbeszól.  Révész Máriusz: Majd kiestek a parlamentből!  Z. Kárpát Dániel: Ez nem érv, hogy kiestek a parlamentből! Milyen szakmai érv ez?!  Révész Máriusz közbeszól.  Z. Kárpát Dániel közbeszól.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából Csárdi Antal képviselő úr.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kósa Úr! A bizottsági véleményben elhangzott, lejegyzeteltem: a munkáltatók, vállalkozások érdeke. Igen, önök ezt képviselik, amivel önmagában nem lenne baj, de önök csak ezt képviselik, és azt gondolom, hogy van itt egy nagyon lényeges világnézeti különbség közöttünk, nemcsak Kósa úrral, hanem jól láthatóan a teljes Fidesz-KDNP-frakciópárossal együtt (Nacsa Lőrinc: Ezért nyertünk!  Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hála a jóistennek!), mert mi azt állítjuk, és gyakorlatilag… (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.  Közbeszólások az ellenzék soraiból, köztük: Jaj, hagyd már abba!  Hagyd már abba!) Elnök úr, kérhetem, hogy a beszédemet el tudjam mondani? (Kósa Lajos közbeszól.  Közbeszólások az ellenzék soraiból, köztük: Elnök úr!  Az elnök csenget.) Szóval, az a helyzet, az a helyzet hogy önök azt mondják, hogy a munkaerőhiányra az a válasz, hogy lehetővé kell tenni a maguk által rugalmasnak, szerintem meg túlórának nevezett pluszmunkának az elvégeztetését a munkáltatók által. (Nacsa Lőrinc: Önkéntes!  Közbeszólás az ellenzék soraiból: Hahaha!  Az elnök csenget.  Nacsa Lőrinc közbeszól.)

ELNÖK: Nacsa képviselő úr, ha majd megnyomja a nyomógombot, fogok önnek szót adni. (Dr. Harangozó Tamás: Arra várhatunk!  Derültség az MSZP soraiban.)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Képviselőtársaim! A családok évében benyújtani egy ilyen javaslatot, arcpirító, és azt gondolom, hogy önöknek bele kellene tudniuk nézni a tükörbe reggel, amikor elindulnak dolgozni, és nem tudom, hogy ezt hogy tudják megcsinálni a családok évében, amikor benyújtanak egy olyan törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi a kötelezően elrendelhető  és aztán ezt utána ki fogom fejteni, mert tudom, az lesz a bullshit hozzá, hogy kölcsönös megállapodás alapján, tehát a kötelezően elrendelhető  túlórák számának a nagyon drasztikus megemelését. És azt gondolom, hogy itt el is értünk arra a pontra, ahol érdemes arról beszélnünk egy percet, hogy maguk komolyan gondolják-e, hogy egy egyszerű munkavállaló a gépsoron alkupozícióban van az Audival, a BMV-vel vagy bármelyik nagy multinacionális céggel. Tisztelt Képviselőtársaim! Legalább néha menjenek ki az utcára, üljenek fel a 2-es villamosra, menjenek a 2-es metróval, vagy hogyha sikerül eljutni a Deák térig, szálljanak át a 3-asra, és beszélgessenek az emberekkel! A valóság, a valóság, ami gyakorlatilag köszönőviszonyban nincs ezzel a törvényjavaslattal; az a legfelháborítóbb ebben, hogy maguk azt állítják, hogy majd amikor a munkáltató azt mondja, hogy, kedves munkavállaló, nekünk szükségünk lenne a plusz 150 túlórára, aminek egyébként biztosítva a lehetősége, azt gondolom, hogy ha önök azt gondolják, hogy ennek tényleg van életszerűsége, akkor szeretnék szólni önöknek, lehet, hogy elsőként, lehet, hogy sokadikként, hogy ez nem így van.

Arról nem is beszélek, hogy maga ez a törvény annyira ostoba  nem is tudok erre mást mondani , hogy olyan koherenciazavar van benne, aminek az eredménye azt fogja eredményezni, hogy minthogy a törvényi értelmezése egy egyszerű, hétköznapi állampolgár számára nem egyszerű, simán vissza lehet majd élni, értelemszerűleg a munkáltató által. Mert számoljunk egy picit! Minden pályakezdőnek  tehát ez a legkevesebb  van 20 nap szabadsága, 20 nap szabadság, az négy hét. Ha az 52 hétből leveszem a négy hetet  remélem, Kósa úr tud követni , akkor marad 48. Ha heti 8 órában maximálják a kiróható túlórát, akkor az  8-szor 48, vegyen elő számológépet  384, tehát nem fog kijönni a 400 óra. Ugyanakkor annyira egészen ostobán van megfogalmazva a törvényjavaslat, hogy ma mindenkinek a 400 óra van benne az agyában, ennek következtében viszont az lesz az eredménye, hogy a munkáltatók ki fogják zsigerelni, és a 400 órára, a 400 túlórára rá tudják kényszeríteni a munkavállalókat. Ez teljesen vállalhatatlan, elfogadhatatlan.

Azt gondolom, amivel kezdtem a felszólalásomat, hogy van egy filozófiai, értékrendi különbség közöttünk, tisztelt Kósa Lajos, tisztelt fideszes képviselőtársaim: a munkát meg kell fizetni, és a munkának a többletbérét az önök döntése elő tudja segíteni például egy többkulcsos adórendszerrel, ahol az alacsonyabb keresetű többet vihet haza. Mi erre tettünk javaslatot a költségvetés tárgyalása során is, és azt gondolom, hogy ha önök egy picit is gondolkodnának a jómódúak, a tőkések fején kívül a társadalom többségének a fejével, akkor ez a törvényjavaslat most nem jött volna ide, és egyébként az adópolitikájukban pedig a kisebb keresetűeket sokkal inkább támogatnák, ami egyébként, teszem hozzá, a belső kereslet növelésén keresztül nagyon jót tenne a magyar gazdaságnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárszóként annyit mondanék, hogy Kósa Lajos elmondta a kormányzati kisebbségi véleményét, mert ez a törvény kisebbségben van a társadalom többségével szemben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Arató Gergely képviselő úr. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is örömmel konstatálom, hogy Lezsák elnök urat lecserélték ez előtt a vita előtt, mert súlyos provokáció lett volna, hogyha ezt a vitát is az ő kezébe helyezi a párt, a Ház…  a párt vezetése, ez a pontos, mert nem is a házvezetés, hanem a párt vezetése, már a kormánypárté. Ez a törvényjavaslat minden elemében botrányos és felháborító, botrányos volt az is, ahogy ez a bizottságokban zajlott. Kósa képviselő úr a maga végtelen bölcsességében összeállított egy törvényjavaslatot, azt beterjesztette a Ház elé, a kormány egyetértett vele az általános vitában. Aztán bement a Vállalkozásfejlesztési bizottságba, ott volt egy másik javaslata, hogy legyen valami majd a kollektív szerződéssel meg az üzemi tanáccsal, a kormány egyetértett vele.

Két nap múlva délután a kormánypárti képviselők írtak a Törvényalkotási bizottságba egy javaslatot, Kósa képviselő úr azzal is egyetértett, de a Törvényalkotási bizottságban este 5-kor még eszébe jutott még négy szóbeli módosító javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem törvényalkotás, hanem ez jogszabályon keresztül elkövetett merénylet. Önöknek az az egyetlen célja, hogy kizsigereljék, tönkretegyék a munkavállalókat, mert tönkretették az oktatást, mert elüldözték a fiatalokat, és nem tudják másképp fenntartani az önökkel szoros baráti és üzleti kapcsolatban álló külföldi és hazai vállalkozások munkaerő-szükségletét.

Az önök gazdaságpolitikája megbukott, és ennek a terhét a dolgozó emberekkel, a melósokkal akarják megfizettetni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Párbeszéd képviselőcsoportjából Tordai Bence képviselő úr. Csak nyugodtan tegye fel a mikrofont, képviselő úr, megvárom. (Megtörténik.) Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon!

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Polgártársak! A rabszolgatörvény egy népellenes bűncselekmény, és Kósa Lajos most megpróbál úgy tenni, mintha ez valami ártalmatlan kis módosítás lenne, mintha nem is értené, hogy miről szól, amit beterjesztett. Tudjuk, hogy Kósa Lajos nem a legélesebb kés a fiókban (Derültség az ellenzék soraiban.  Nacsa Lőrinc: Ne sértegesd!), de azért vegyük észre, az, hogy önkéntes túlmunkát vállaljon a munkavállaló, az legalábbis aszimmetrikus hatalmi viszonyok között nem annyira önkéntes. Kósa Lajos soha nem dolgozott, 1990 óta Kósa Lajosnak nem volt egy munkahelye, nem volt egy főnöke, aki azt mondja neki, hogy: Lajos, benn maradsz este 10-ig. De bocsánat, túloztam, mert 1989-től egy éven keresztül dolgozott, tehát így pontos, hogy az elmúlt 28 évben nem dolgozott, a rendszerváltás óta még nem próbálta ki, hogy milyen kimenni a munkaerőpiacra, kilépni a Fidesz védett kis akolmelegéből, és kipróbálni azt, hogy milyen egy magyar dolgozónak az élete. Akkor nem mondana ilyen ostobaságot, hogy majd ő, hogyha nincs kedve hozzá, akkor a túlmunkát, azt visszautasítja.

Kósa úr, hogy van az, hogy maga szerint ez a törvény nem is arról szól, amiről az ellenzék beszél, amiről a szakszervezetek beszélnek, amiről az emberek beszélnek, hanem ez valami hatalmas jótétemény a néppel? Miért van akkor az… (Közbeszólások.  Az elnök csenget.) Miért van akkor az, hogy száz emberből 83 elutasítja ezt a törvényt, és mindössze 9 százaléknyian támogatják?

Miért van az, hogy a szakszervezetek teljes egységben elutasítják ezt a törvényt? Maga szerint mindenki funkcionális analfabéta?! (Z. Kárpát Dániel: Meg mindenki helikopteres?!) Maga szerint mindenkit hülyének lehet nézni? Maga szerint a szakszervezetek azért szerveznek országosan útlezárásokat, mert annyira tetszik nekik ez a törvény, vagy a dolgozóknak, akiket ők képviselnek?

Négy és fél millió ember életét nyomorítják meg. (Nacsa Lőrinc: Jaj!) Egy kicsit vegyen vissza az arcból, és próbáljon kimenni az emberek közé. Illetve, tudja mit? Tudja mit? Ne menjen ki! (Közbeszólások, zaj.  Az elnök csenget.) Nagyon aggódom a biztonságáért.

(13.40)

Beszélek az emberekkel. Együtt vonultam borsodi bányászokkal most szombaton. Ne tudja meg, hogy miket mondtak magára, miket kívántak a fideszes képviselőknek, akik ezt majd megszavazzák adott esetben! Nézze meg, hogy milyen kommentek születnek! Én komolyan aggódom. Komolyan aggódom a maga testi épségéért, a fideszes, KDNP-s képviselők biztonságáért. Úgyhogy azt szeretném javasolni, hogy most már ne konzultáljanak senkivel, ne menjenek ki az emberek közé, húzzák össze magukat, vonják vissza ezt a javaslatot, és holnap semmiképpen ne próbálják meg erővel átnyomni az Országgyűlésen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Szél Bernadett képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Tisztelt Országgyűlés! Kósa Lajos megszólalt a mai vitában, és közölte, hogy marxista az ellenzék. Persze, meg Magyarország 83 százaléka is marxista.Tisztelt Kósa Úr! Ez egy olyan helyzet, amelyben most mi vagyunk többségben. Itt az ellenzéknek nem kétharmada van, mint önöknek a parlamentben, hanem több mint négyötöde. Ez a nagy helyzet. Sikerült egy olyan megosztó törvényjavaslatot beadnia, ami még a saját szavazótáborában is megosztó. Én ott voltam azon a tüntetésen, volt ott fideszes szavazó, aki nekem mondta, amit én most nem fogok itt önnek idézni. Azt mondta, mondjam meg önnek…, nem fogom ezt szó szerint átadni, ugyanis az emberek érzékenyek arra, hogy a családjukkal legyenek. Érzékenyek arra karácsony előtt is, hogy odafigyeljenek rájuk.

Nagyon durvának tartom, hogy ma a miniszterelnök megszólalt, elmondta, hogy szerinte a szakszervezeteknek nincsen igaza. Gondolom, ezért nem kérték ki a szakszervezetek véleményét a törvény beadása előtt, ezért adták oda ezt egyéni képviselői indítványban, ezért hallgattatták el a szakszervezeteket a bizottsági ülésen. De ezek után ne álljon oda Magyarország miniszterelnöke, és mondja azt, hogy ő a dolgozó magyart képviseli! Hát dehogyis! Akkor meghallgatná a dolgozó magyart, akkor kíváncsi lenne a véleményére. Magyarország miniszterelnöke hazudott, amikor azt mondta, hogy a dolgozó magyart képviseli, és ez tény.

Ugyanolyan tény, mint az, hogy önök nagyon elfelejtették azt, hogy milyen egy munkahely belülről. Az a nagy helyzet, hogy önöknek fogalma nincs arról, milyen hajnalban bemenni dolgozni, ugye van odautazás is, munkahelyen lenni, utána hazamenni; ezért van az, tisztelt Kósa úr, hogy 7 percet beszélgetnek most a magyar családok a gyermekekkel. Ezt mutatta ki egy kutatás. Én megmondtam önnek, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar családoknak több ideje legyen egymásra. Ezzel a szégyenletes törvénnyel még ezt is tönkre fogják tenni, családok fognak elválni, házasságok fognak szétmenni, gyermekek nem fognak tudni megszületni, és ez nem valami ellenzéki hisztéria, hanem szerintem jogos a düh és az elkeseredettség, ami a társadalomban van. Ön szerint mikor volt utoljára ekkora felháborodás ebben az országban? És ezt ön érte el ezzel a törvényjavaslattal. Vonja vissza, Kósa úr! Vonja vissza, ne menjen tovább!

A harmadik, amiről akartam beszélni, hogy elképesztő volt látni azt, hogy miket magyaráztak itt kormánypárti képviselők a folyosón, hogy azért megy a magyar ember Ausztriába és dolgozik látástól vakulásig, mert neki hiányzik itthon a túlóra. Hát dehogy hiányzik! (Moraj és derültség az ellenzéki pártok soraiban.) A bér hiányzik neki, tisztelt képviselőtársaim, hogy 8 óra munkából meg lehessen élni ebben az országban. Önkéntesen vállalt túlmunka? Milyen hülyeségeket beszélnek önök! Mutassanak nekem egy olyan dolgozót, aki azt mondja, hogy én önkéntesen vállalok túlmunkát, és lemondok a béremről, mert a főnök ezt akarja. Hát dehogyis! (Révész Máriusz: Hányan vállalnak két állást?) Dehogyis! (Zaj.  Az elnök csenget.) Az a nagy helyzet, tisztelt Nacsa úr, hogy én voltam munkahelyen, nem is egyen, hanem többön voltam, mielőtt politikus lettem, és pontosan tudom, hogy piszkosul kiszolgáltatottak az emberek. Vonják vissza ezt a szégyenletes javaslatot a magyar családok érdekében! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Őket képviselem itt most. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra hívnám fel a kormánypárti kollégák figyelmét, hogy vegyék le azt a nagy mellényt. Nincsen nekik mire föl. Nem tudom, hogy miért gondolják azt, hogy bárkivel szemben azt a kioktató hangnemet megengedhetik maguknak, amit tapasztaltunk, hiszen önök azok, akik hazudnak látástól vakulásig, önök azok, akik a munkaerőhiány kezelésére hivatkoznak ebben a javaslatban, és ne hazudják azt, hogy nem, ott van, önök írták le a papírra. Önök hazudnak folyamatosan. Miközben a miniszterelnökük Szaúd-Arábiában mivel próbálta idecsalogatni a működő tőkét? Azzal, hogy kedvezően alacsonyak az ő szemszögükből a magyar bérek, és kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve. Az önök főnöke szolgáltatta ki a magyar embereket, a magyar munkavállalókat a működő tőke érdekeinek így, és eközben önbevalló módon multinacionális hálózatok kedvére tesznek ezzel a törvényjavaslattal. Kósa úr, nincsen mire büszkének lenniük. Önök egy gyarmati sorba süllyesztett viselkedésminták tanúsítanak, amikor kiszolgálják ezeket a multinacionális érdekeket. És azt mondják, azt merészelik mondani indoklásban, hogy ha majd a dolgozóknak ez nem tetszik, akkor elmennek egy másik munkahelyre, mert úgyis akkora a munkaerőhiány? Hol élnek önök, Kósa úr? Én a csillagkapun keresztül visszahívnám ebbe a galaxisba önt. Térjen már vissza! (Derültség az ellenzéki pártok soraiból.)

Ezek a magyar emberek százezrével arra szavaznak a lábukkal, hogy kivándorolnak Magyarországról. Nem itt születnek meg a vágyott gyermekek, egy demográfiai katasztrófa közepén. Egészen elképesztő tehát az, hogy önök elképzelik, elhiszik, hogy emberek önként túlórát vállalnak, és majd önként lemondanak a saját fizetésükről. Hol élnek önök, és milyen stílusban adják elő mindezt?

Elmondom önöknek még egyszer, mert nagyon komolyan gondolom, önök egytől egyig a történelem ítélőszéke előtt fognak felelni a bűneikért, azok is, akik ott röhögcsélnek hátul, mindannyian, egytől egyig; mi magunk is természetesen, mindannyian el fogunk számolni a tetteinkkel. Én akkor nem lennék az önök helyében. Nagyon kellemetlen szembenézés lesz mindaz. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Tóth Bertalan frakcióvezető úr következik. Parancsoljon, öné a szó.

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tényleg, az ember elgondolkodik, hogy miért ragaszkodnak ennyire ehhez a törvényjavaslathoz, miért van az, hogy hiába a mérhetetlen elutasítottsága, hiába megy szembe az emberek akaratával, mégis ezt elképesztő módon erőltetik.Az a feltételezés, amit mondtunk, egyre inkább megerősödik, hogy titkos paktumot kötöttek a nagytőkével, a nyugati tőkével, a multicégekkel, hiszen olyan lehetőséget adnak a kezükbe a szakszervezetek kiiktatásával, a munkavállalói jogok leépítésével, amellyel mintegy gyarmatként Magyarországon meg lehet termelni, elő lehet állítani azokat a termékeket, amelyeket majd nyilván a jobb módban élő nyugat-európai polgártársaim megvásárolhatnak.

De emellett nekem rá kellett jönnöm, hogy van még egy ok, ez az ok pedig az, hogy a munkavállalói jogok, a munkásérdek-védelem és a szakszervezetek egy igazi baloldali vívmány. A szociáldemokrata mozgalmak alapjai mind azok a munkásmozgalmak voltak, amelyek alapján létrejöttek a szakszervezetek, megerősödtek a munkavállalói jogok, és a munkahelyen a kiszolgáltatottság megszűnt. A XXI. századnak, amibe átfordultunk, erről kellene szólni, hogy a munkásember védelmet kap a munkahelyén, és nemcsak arról van szó, hogy a fizetését megkapja, hanem milyenek a munkakörülményei, ki tude állni az érdekeiért, és a szakszervezetek ebben segítik. Rá kellett jönnöm, fideszes képviselőtársaim, hogy önöknek futkos a hideg a hátukon, amikor meghallják azt a szót, hogy munkás, amikor meghallják azt a szót, hogy szakszervezet. Kibújt a jobboldali szög a zsákból!

Önök zsigerből utálják a munkásembereket, zsigerből utálják a szakszervezeteket (Böröcz László jobb tenyerét maga felé fordítva az arca előtt vízszintesen mozgatja.  Bangóné Borbély Ildikó Böröcz László felé fordulva: Ne integessél!), mert ilyen az értékrendszerük.

Hogyan fordul az elő, hogy a miniszterelnök ma azt kijelenti, hogy a munkások oldalán áll, önök meg egy ilyen törvényt akarnak megszavaztatni a parlamenttel, ezenkívül az Európai Parlamentben az európai munkaügyi hatóságról szóló javaslatot leszavazzák, amelynek pont az lenne a feladata, hogy az Európában szabad mozgással rendelkező dolgozóknak, munkásembereknek biztosítsa a jogait és védje az érdekeit. Ezt ott önök leszavazzák, és a miniszterelnöknek van bőr a képén bemondani, hogy a munkások oldalán áll. Kész csoda, hogy hidegrázás nélkül ki tudta mondani azt a szót, hogy „munkás”. Ez az önök igazi problémája!

(Dr. Varga Lászlót a jegyzői székben Arató Gergely váltja fel.)

Ellehetetlenítik, megölik a szakszervezeteket. Azt a közösséget, amely védelmet tud adni, és önöknek ez a célja. Mindenben ez az önök célja, hogy az emberek maradjanak egyedül, és majd a nagy vezér megvédi őket. Önök tönkreteszik a közösségeket. Tönkreteszik azt az érdekvédelmet, amit egy közösség tud biztosítani a tagjainak. A legjobb önöknek, hogy mindenki zárkózzon be otthon, törődjön a saját dolgával, és önök majd őket megvédik, és közben pedig mérhetetlen módon elrabolják az emberek pénzét. Hordják haza a földjeiket, a vagyonukat. Ez az önök politikája. Ezért zavarja önöket elképesztő módon, hogy a munkásoknak vannak jogaik, és a munkások jogait védeni kell.

Ha önök megszavazzák ezt a törvényt, akkor a munkásemberek tudni fogják, hogy ki kinek az oldalán áll, higgyék ezt el, nem fognak bedőlni annak, hogy a miniszterelnök éppen ezt csak kijelenti, mert a saját bőrükön fogják tapasztalni, hogy mit jelent a kiszolgáltatottság. Vonják vissza! Képviselő úr, vonja vissza ezt a törvényjavaslatot!

(13.50)

Pár évvel ezelőtt még az önök bizottsági elnöke lesöpörte ezt az asztalról, és pontosan azt mondta, hogy nem lehet a munkásokat kiszolgáltatni. Nincs másról szó, csak jön a zsigerből való gyűlölet a munkásemberekkel szemben, és a multikkal való lepaktálás.

A német munkaügyi államtitkár elmondja, hogy Németországban nincsen felső határ, mert ott kollektív szerződéseket kötnek a szakszervezetek, de Németországban nincs olyan cég, ahol 200 óránál több túlmunkát kellene a munkavállalóknak vállalni. Na ezért akarják kiirtani a szakszervezeteket! Szemtől szembe állítják a munkaadókat a munkavállalókkal, és a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, nem lesz más választásuk, mint hogy belemenjenek a kényszerbe.

Képviselő úr, ön nemcsak ebben a vitában, hanem többször elmondta, hogy szó sincs arról, hogy létrejön a hatodik munkanap a héten, szó sincs arról, hogy a munkaadók itt majd rákényszerítik a munkavállalókra ezt a túlórát, lehet, hogy el sem fogják rendelni. Nincs arról szó, hogy majd három év múlva fogják ezt a túlórapénzt kifizetni. Akkor minek terjesztette be ezt a törvényt? Ha semmi nem fog belőle megvalósulni, semmit nem fognak alkalmazni, akkor minek terjesztette be?

Kérem még egyszer nyomatékosan: vonja vissza ezt a javaslatot! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.  Dr. Harangozó Tamás: Éljen!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kósa Lajos képviselő úr jelentkezett felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az van a munkavállalók pártján, aki munkahelyeket teremt. (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban.) A Fidesz-kormány és annak miniszterelnöke joggal mondta azt, hogy a Fidesz a valóságnak megfelelően a munkavállalók pártján áll, hiszen akkor, amikor a szocialisták kormányoztak, kevesebb mint 3,5 millió volt a munkában foglalkoztatottak száma, ma ez több mint 800 ezerrel több. (Dr. Varga-Damm Andrea: Úgy, hogy a 16 évesek már dolgoznak…!) Mindeközben egyébként a minimálbért duplájára emelte a Fidesz-kormányzat, a szakmunkás-minimálbért szintén a duplájára emelte a Fidesz-kormányzat. (Dr. Harangozó Tamás: A bruttóját!) Eközben egyébként a rezsicsökkentésen keresztül visszaadtuk azt a pénzt az embereknek (Gréczy Zsolt: Ezért nem viszitek el a szemetet?), amit a szocialisták a 13. havi bérrel, a 13. havi nyugdíjjal és a gyermekjóléti és családtámogatási rendszer visszavágásával elvettek. Ez volt az, amikor a szocialisták a munkások mellett álltak. A Fidesz-kormányzat akkor, amikor ezt a javaslatot támogatja, nem igaz, amit ön mond, nem szolgáltatja ki a munkavállalókat, mert a munkavállalóknak részint saját akaratuk és saját beleegyezésük is kell írásban, részint benne van, kedves frakcióvezető-társunk, kedves képviselőtársunk, az, hogy csak akkor lehet ezzel élni, ha a kollektív szerződés vagy egyébként a munkások közösségét megtestesítő üzemi tanács megegyezik a munkaadóval az elszámolási időkeretről. Tehát a szakszervezetek kezébe is adunk valamit  szemben azzal, amit ön mond , és a munkavállalók kezébe is. (Z. Kárpát Dániel: Lajos, nyugtass meg, hogy ezt nem hiszed el!) Mi egyszerűen csak lehetőséget szeretnénk teremteni, mivel a teljes munka világát tekintve 500 ezer ember érint a javaslatnak ez a része, hogy ők alkupozícióba kerüljenek, legyen lehetőségük azt mondani, hogy jó, megértettük a munkaadóknak azt a kérését, hogy szezonalitás van, meg szeretnének túlmunkát elrendelni (Dr. Harangozó Tamás: Miért az ő oldalukra álltok?), aminek a végén egyébként, az elszámolási időkeret végén szabadságban vissza kell adni, de ekkor egyébként jogosan mondjuk azt, hogy szeretnénk több pénzt kérni. (Közbeszólás a DK soraiban: Jó, hogy nem ingyen csinálják!) Ez egy lehetőség, amivel lehet élni, amit egyébként önök ki akarnak csavarni az emberek kezéből, mert azt mondják, hogy nehogy már többet keressetek. Ismerjük ezt az álláspontot, ez volt az önök kormányzásának végig a filozófiája.

Egyéként önök nem csak most, máskor is szerették volna azokat az embereket a lehetőségektől megfosztani – nem csak a kormányzásuk alatt , akiknek adott esetben mi valamit szerettünk volna mondani. Ezért az ellenzék egyöntetűen leszavazta a nyugdíjas-szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot, amikor az önkéntesség volt (Gréczy Zsolt: A 3000 milliárdról beszélsz?), amikor csak arról volt szó, hogy ha valaki egy héten néhány órát akar dolgozni, tegyük ezt neki lehetővé; önök ellenezték a nyugdíjas-túlfoglalkoztatásnak azt a keretét, amit a kormány megszavazott (Közbeszólás a Jobbik soraiban: Már megbukott!), ami arról szól, hogy kedvezményesen lehessen annak, aki akar még maradni, dolgozni néhány évet, mert telik az erejéből, az egészségéből, a kedvéből. (Z. Kárpát Dániel: Mi akadályozza meg benne, hogy maradjon? Ne viccelj már!) Ezt is lesöpörték, mint általában a munka világát érintő javaslatokat, amelyek pozitívak voltak a munkaadók számára, ezeket lesöpörték.

Nem ismeretlen ez a magatartás, meg a régi emlékek is; tudjuk, hogy a szocialista jelző igazából egy fosztóképző, a szocialista demokrácia azt jelenti, hogy nincs demokrácia, a szocialista munkásvédelem azt jelenti, hogy a munkások ellen politizálunk. Ezt önöktől láttuk, köszönjük szépen, nem kérünk belőle. (Dr. Szél Bernadett: Ti sem vagytok már fiatal demokraták!  Derültség az ellenzéki pártok soraiban.)

Még valamit, tisztelt Ház! Természetesen arra a magyar emberek 100 százaléka nemet mond, ha valaki azzal a javaslattal áll elő, hogy vezessük be a szombati munkavégzést. De nincs ilyen javaslat! (Csárdi Antal: Csak azt szeretnétek!  Tordai Bence: Hogyan jön ki a négyszáz óra?  Közbeszólás az ellenzék soraiban: Szövegértési probléma…  Az elnök csenget.) Az a mérés, amivel önök itt előhozakodnak, csupa olyan kérdést feszegetett, amit az én javaslatom nem tartalmaz. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Nem tartalmaz, semmilyen módon nem tartalmaz! Ja, kérem szépen, hogy önök egyébként…  hogy is mondta az önök dicső vezére? Hazudtunk reggel, éjjel meg este.

Ez az önök politikai krédója: hazudni, hazudni, hazudni. Oké. (Tordai Bence: Te most mit csinálsz?) Ezért állnak így, ezért támogatják a választók ilyen mérhetetlen mennyiségben önöket (Gréczy Zsolt: Többen szavaztak ellenetek, mint rátok! Még így is!), amennyi egyébként kitelik önökből, néhány százalék. És csak hajrá, mert egyébként abból a választási vereségből semmit nem okultak, ami arról szólt, hogy folyamatosan hazudtak az embereknek, az emberek rájöttek erre és elutasították önöket.

Most is azt gondolják, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban (Gréczy Zsolt: A maga sertéstelepe hogy áll?), ha telehazudják, ha végighazudják az egész ügyet, akkor majd önök mellé állnak. (Gréczy Zsolt: Az édesanyja sertéstelepe…?) De figyelmeztetem önöket, használják a józan eszüket, ha még van! Január 2-án felkel a nap, kiderül, hogy senki nem vezette be a szombati kötelező munkavégzést, hát akkor nem fognak önöknek hitelt adni. Kiderül az, hogy a szakszervezeteknek ott van a kezében az az eszköz, hogy a kollektív szerződésben hozzájárulnake vagy sem a 36 órás elszámolási kerethez. (Z. Kárpát Dániel: Köszönjük, hogy aggódsz értünk, Lajos!) És ha azt mondják, hogy nem, akkor mitől fosztottuk meg az embereket? Kiderül, hogy egyébként az embereknek nyilatkozni kell arról, hogy vállaljáke a túlmunkát. És ha azt mondják, hogy nem, és akkor mi van? (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Miközben egyébként ma munkaerőhiány van, tehát jó pozícióban vannak a munkavállalók, alkupozícióban vannak. (Közbeszólás a Jobbik soraiban: Mondd el nekik!)

Önök arra emlékeznek, amikor a szocialista kormányzat alatt végtelenül ki volt szolgáltatva mindenki, mert nem volt munkahely. De most nem ez a világ van. Az van a munkavállalók pártján, aki munkahelyet teremt, aki olyan gazdaságpolitikát teremt, amikor csökkennek az adók, nem emelkednek, amikor növekszenek a családi támogatások, amikor az embereknek lehetőségük van otthont teremteni. Ezt fogalmazta meg a Fidesz, ezt hajtjuk végre, és ehhez kérjük a támogatást, nem máshoz. (Demeter Márta: A béremelés hol van?) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Székely Sándor képviselő úr. Parancsoljon!

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor fővárosi képviselő voltam az előző ciklusban, behoztak a közgyűlés előtt öt perccel egy javaslatot, ez volt az e-jegy-rendszer, akkor az ellenzéki kollégákkal mondtuk a fideszes kollégáknak, hogy ezt ne írják alá, mert ha ezt aláírják  nem is tudjuk a tartalmát egy több száz vagy több ezer oldalas irománynak , az valószínűleg hűtlen kezelés lesz a végén. Rá 3-4 évre ez beigazolódott. Ez csak 7 milliárdos volt, tudom, hogy ez önöknek nem igazándiból tétel. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Gréczy Zsolt: Le se hajolnak ennyiért!  Közbeszólás a kormánypártok soraiban: Gyurcsány Ferenc!) Sajnos, az ország többi részének azért ez egy elképesztően komoly összeg. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Az elnök csenget.) Most azt akarom mondani önöknek, és talán a többi ellenzéki képviselőtársam is azt fogja maguknak mondani, hogy amennyiben ezt a törvényt önök majd meg fogják esetleg szavazni holnap  amit mi nem ajánlunk , akkor önök nem hűtlen kezelést fognak elkövetni, hanem valójában árulást. De nem minket árulnak el, és még csak nem is a hazát, hanem én azt gondolom, hogy a saját szavazóikat fogják elárulni (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Ezzel majd el kell hogy számoljanak, mi azt reméljük, hogy minél hamarabb, és aztán majd meglátjuk, hogy mikor fog ez bekövetkezni.

Önöknek kilenc évük volt arra  kilenc éve kormányoznak jórészt kétharmaddal , hogy azokat a dolgokat, amiket önök állítottak, megcselekedjék, hogy Magyarországot révbe vigyék, jólétet teremtsenek, közelebb vigyenek minket Európához, jobbá tegyék az egészségügyet, az oktatást vagy bármi ilyesmit, nyugdíjakat teremtsenek, vagy visszaadják a 13. havi nyugdíjat, ami elveszett a gazdasági világválságnál.

(14.00)

Szóval, önöknek erre kilenc évük volt. Most idehoztak törvényeket az elmúlt három hónapban, amelyekből világosan kiderül, hogy önök csődöt jelentettek, elvették a kafetériát, elvették a lakástakarékot, és most azt kérik a magyar lakosságtól, olyan lehetőséget teremtenek, hogy ne kevesebbet dolgozzanak több pénzért, hanem jóval többet dolgozzanak, ki tudja, mennyi pénzért, és ki tudja, hogy mikor kifizetendő pénzért. Ez egész egyszerűen pofátlanság!

Egyébként az a legelképesztőbb az egészben, hogy hallottam önöknél, mondták, hogy van, akinek két állása is van. Mi is tudjuk. Mi is tudjuk, hogy nem lehet megélni egy állásból. Önök ezzel beismerik. De nemcsak hogy egy állásból, hanem az ország fele feketemunkán van a minimálbére vagy a valamilyen bére mellett. Kilenc év fantasztikus gazdasági progresszivitása ezt okozta. Ehhez képest önök most idehozzák ezeket a törvényeket, amelyek azt fogják eredményezni jövőre, hogy nemhogy fizetésemelés nem lesz, hanem még fizetéscsökkenés, és egyáltalán még dolgozhatnak 13-14 hónapot is az emberek, mert ők ezt szeretnék. Persze! Ugyanúgy, mint a nyugdíjas bányászok, akik újra le akarnak menni a bányába, ezt is hallottam itt pár héttel ezelőtt, és ők jöttek önökhöz, hogy ugyan már teremtsenek lehetőséget, hogy megint lemehessenek vájárkodni. Teljesen nyilvánvaló, ez a valóságbolygó, igaz?

Tehát azt gondolom, ezzel a törvénnyel önök beismerik azt, hogy önök elrontották az elmúlt kilenc évet, és egyébként ellopták Magyarország jövőjét is egy jó időre. Nagyon kérem önöket, hogy ne szavazzák meg ezt a törvényt! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a KDNP képviselőcsoportjából Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon! (Moraj az ellenzéki padsorokból.  Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj, jaj!)

NACSA LŐRINC (KDNP): Én is meghallgattam önöket! (Nagy zaj.  Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. Elég érdekes ellenzéki felszólalásokat hallhattunk az elmúlt időszakban. Mindannyian emlékezhetünk arra, amikor Szél Bernadett képviselő asszony dolgozott valamelyik Soros-szervezetnél, mert az ő főnöke mondta azt, hogy a bevándorlók jobbak, mint a hazai népesség. (Dr. Harangozó Tamás: Orbán is ott dolgozott!) Ez volt az, amikor… (Nagy zaj.  Demeter Márta: Hülyeségeket beszélsz!) Ez volt az, amikor Szél Bernadett kiállt a munkásokért… (Dr. Szél Bernadett: Ne sorosozzon! Dolgozzon!  Folyamatos nagy zaj.  Az elnök csenget.) Ez volt az, amikor Szél Bernadett kiállt a munkásokért és a magyar állampolgárokért (Dr. Szél Bernadett: Ne sorosozzon, a dolgozókról beszéljen! Nem érdekel a hablaty!), amikor azt mondta a főnöke, hogy jobbak a bevándorlók, mint a hazai népesség. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszólása.)Az, hogy a parlamentben vannak kemény viták (Folyamatos közbeszólások.) vagy indulatos hozzászólások is és akár kemény hangnemben lefolytatott viták, az szerintem rendben van. De az a gyalázatos kutyakomédia, amit tegnap önök itt lefolytattak, hogy megpróbálják megakadályozni az Országgyűlés működését, az, azt gondolom, még ellenzéki mércével is a legalja a mostani dolgoknak. (Bangóné Borbély Ildikó: Lezsákról beszélsz?  Dr. Varga László: Óvatosan! Mit képzelsz?) Mielőtt önök idejönnek és erről a törvényről beszélnek, vagy kint a sajtótájékoztatóikon erről foglalnak állást, el kellene olvasni előtte a törvényt (Tordai Bence: Elolvastuk a törvényeteket, az a baj!), mert nem azok a dolgok vannak benne, amiket önök állítanak. Nagyon kérem önöket, hogy hagyják abba azt a hisztériakeltést és feszültségkeltést, amit a magyar munkavállalók között önök most kinn a sajtótájékoztatóikon, a tüntetéseiken okoznak! (Nagy zaj az ellenzéki padsorokból.  Z. Kárpát Dániel: Ülj le, egyes!) Feleslegesen, mert nem az szerepel a törvényben. Ez álhírterjesztés és feszültségkeltés, fejezzék be! (Felzúdulás.  Gréczy Zsolt: Álhírterjesztés?  Z. Kárpát Dániel: Fordulj orvoshoz!)

A másik dolog, amit be kellene fejezni, az a fenyegetőzés, amit Tordai Bence is itt képvisel, illetve Z. Kárpát Dániel is fenyegetőzik itt ítélőszékekkel. (Z. Kárpát Dániel: Százötven pert vesztettetek el! Miről beszélsz?  Dr. Varga László: Nagyon súlyos!) Tordai Bence már tegnap is elmondta, hogy vigyázzunk a testi épségünkre (Tordai Bence: Aggódom érted!), mert baj lesz. Tegnap a büfében is elmondta nekem, és ma a plenáris ülésen is elmondta. (Z. Kárpát Dániel: Nem tehetsz róla, hogy nem érted!)

ELNÖK: Ne haragudjon, képviselő úr, egy percre! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom név szerint említeni azokat, akiknek a hangja (Bangóné Borbély Ildikó: Nyugodtan, elnök úr!  További közbeszólás: Nekünk már mindegy!) meghatározó. (Bangóné Borbély Ildikó: Jegyzőkönyvezik! Büszkék leszünk rá majd valamikor!) Tegyék már lehetővé, hogy elmondja a képviselő úr a felszólalását! Köszönöm megértésüket.

NACSA LŐRINC (KDNP): Visszautasítom azt a fenyegetőzést, amit önök az irányunkba tesznek. (Bangóné Borbély Ildikó: A választók üzenték!) Azt gondolom, hogy Tóth Bertalan is elmondta, hogy a szociáldemokrata vívmányok, a szakszervezeti vívmányok… Tisztelt frakcióvezető úr, XIII. Leó pápa a Rerum novarum enciklikában határozta meg azokat a munkásokat és munkásságot érintő innovációkat és kezdeményezéseket (Dr. Tóth Bertalan: A négyszáz óra bele volt írva?), amit önök, a baloldal, a marxista baloldal ellopott és elferdített. Így jutottunk el idáig! Így jutottunk el idáig. (Derültség az ellenzék padsoraiból:  Dr. Harangozó Tamás: Beteg!)Önök Gyurcsány Ferenccel, a szocialisták együtt, egymillió embert tettek munkanélkülivé. (Bangóné Borbély Ildikó: Tegnap azt mondta a főnököd, hogy orvoshoz kell menni!) Így kötöttek szövetséget az anarchista frakcióval… (Dr. Varga László: Szánalmas vagy, öreg!  Nagy zaj.  Az elnök csenget.) Így kötöttek… (Dr. Varga László: Szánalmas!)

ELNÖK: Tegye lehetővé, hogy Nacsa képviselő úr elmondja! Köszönöm.

NACSA LŐRINC (KDNP): Egymillió. Lehet, hogy fáj az igazság, Varga képviselő úr, de egymillió ember vesztette el a munkáját. (Dr. Varga László: Szánalmas vagy, öreg!) Egymillió ember vesztette el a munkáját, és a segélyt olyan közel tartották a minimálbérhez, hogy nem érte meg dolgozni. Önök mikor szólaltak fel, amikor bagóért eladták a magyar ipart a külföldi cégeknek, és garantálták a profitot, a szerződésben garantálták a profitot a külföldi cégeknek, amiért az egész magyar ipart bagóért kiárusították? Azt gondolom, hogy erről beszéljenek. És mit tettek önök azért, hogy mi idejutottunk, hogy 4,5 millió ember dolgozik az országban (Gréczy Zsolt: Hol?  Közbeszólások: Ó, ó!  Gréczy Zsolt: London!), hogy 5 százalék körüli a gazdasági növekedés, hogy 2013 óta folyamatosan átlagbér-emelkedés és nyugdíjemelkedés van? Mit tettek önök? Semmit! Ha önökön múlt volna, ugyanabban a csődközeli helyzetben lennénk, mint amibe 2010-be önök belevezérelték az országot. (Dr. Szél Bernadett: 2018 van!) Számunkra a cél egyértelmű: aki többet akar dolgozni és ezáltal többet akar keresni (Közbekiáltás: A románok többet keresnek!), az elől le kell bontani a bürokratikus akadályokat (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Ezzel magadat akarod megnyugtatni?  Gréczy Zsolt közbeszólása.), ez a mi célunk. (Dr. Szél Bernadett: Ezek nem bürokratikus akadályok!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Párbeszéd képviselőcsoportjából Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt Kósa úr megjegyzéséhez szeretnék hozzászólni. Ő azt mondta, hogy az elmúlt években a reálbérek kétszámjegyű növekedése volt megfigyelhető. Ha ezt 2010-től vesszük és használjuk a láncindexszám-számítást, akkor az jön ki, hogy a reálbérek ez alatt a hét év alatt kétszeresére növekedtek. Ugye, nem tetszik így gondolni, hogy valójában kétszeresére növekedtek. (Kósa Lajos: Nem is mondtam, hogy 2010-től! Ne ferdítsd el a szavaimat!) Ezt még az államtitkárok sem szokták mondani.Azt szokták mondani, hogy 36 százalékkal növekedtek a reálbérek, a bruttó reálkeresetek, azonban ez is csak az öt főnél többet foglalkoztató cégekre igaz. Valójában, ha a KSH nemzeti számai alapján számítanánk ki a reálbéreket és a reálkereseteket, akkor bizony azt kapnánk, hogy 2010-hez képest mindössze 14 százalékkal növekedtek a reálbérek, és ez azért nem pontosan ugyanaz. Úgyhogy tessenek esetleg utánanézni ennek!

A másik dolog, amit egyébként ön is említett, Kósa képviselő úr is az előbb, Nacsa képviselő úr is, az arról szól, hogy most 4,5 millió embert foglalkoztatnak Magyarországon, és 2010 előtt ez 3 millió 800 ezer volt. Csak az a helyzet, hogy ezt a két számot nem lehet összehasonlítani, mert más módszertannal van számolva. A maiba be vannak számolva a közmunkások is és a külföldön munkavállalók is. Ennek a rubrikája az, hogy külföldi telephelyen van foglalkoztatásban. Ha egyébként ezt komolyan leszámolnánk, akkor most is négymillió alatt van a foglalkoztatás. De ha nem hiszik el, akkor nézzék meg azt, hogy ha valóban növekedett volna a foglalkoztatás 2010-hez képest 17 százalékkal, de a reál-GDP szintén csak 17 százalékkal növekedett, akkor az önök számai alapján az jön ki, hogy a termelékenység nulla százalékkal növekedett (Közbeszólások az ellenzék padsoraiból: Így, így!  Így van!) ez alatt a hét esztendő alatt. Tessék választ adni! Azt gondolom, hogy nincs Magyarországon foglalkoztatva 4,5 millió ember, jó, ha 4 millió van, és ebből következik az egyébként, hogy a termelékenység is valamekkorával nőtt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így, így!  Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjából Horváth László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elején egy formai kérdést szeretnék csak szóba hozni, mert a képviselői hozzászólások előtt elhangzottak a bizottsági jelentések, és a TAB részéről két kisebbségi álláspont is ismertetésre került. Tisztelettel szeretném megjegyezni, hogy Varga László alelnök úr kisebbségiálláspont-ismertetése arról szólt, hogy mi történt vele tegnap. Tehát ez nem tekinthető igazából… (Dr. Varga László: Nehogy már! Vegyél már vissza!) Ez nem tekinthető… (Nagy zaj az ellenzék padsoraiból.) Képviselőtársaim, nyugalom, nyugalom! (Az elnök csenget.  Tordai Bence: Mit képzelsz?) Nyugalom! (További közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Nyugalom! (Dr. Varga László: Frakcióülésen…)

ELNÖK: Képviselő úr! (Dr. Varga László tovább beszél.  Nacsa Lőrinc dr. Varga Lászlónak: Maradj már csendben!) Képviselő úr! Horváth képviselő úr, az elnök szuverén joga, hogy eldöntse, arról folyike a vita, ami a törvényjavaslat, vagy nem. Ön most azt veti elvileg az én szememre, hogy megengedtem azt, amit most ön folytat. (Felkiáltás a Jobbik padsoraiból: Őrség!  Derültség az ellenzék padsoraiban.) Úgyhogy arra kérem, hogy térjen rá a témára.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, tudomásul veszem. Mindenesetre azt nem tanácsolnám, ahhoz nem venném a bátorságot, de tényleg jó szívvel ajánlom a figyelmükbe, hogy amikor kritikát fogalmaznak meg… És ezt mondom Jakab Péter úrnak is, mert én is fiatalon került ebbe a Házba, nem annyira fiatalon, mint ön, de 28 évesen én is voltam ifjú titán. (Z. Kárpát Dániel: Nehéz elképzelni!) És voltam hangos is.

(14.10)

De azt tudom valamennyünknek, valamennyiünknek jó szívvel a figyelmébe ajánlani, hogy amikor a másik politikai véleményét, álláspontját, értékrendjét kritizálja, vagy azt nem tudja elfogadni vagy azt elutasítja, akkor a másikat emberségében ne sértse meg, mert ez őrá üt vissza. (Dr. Harangozó Tamás: Az államtitkároddal beszéld meg!) Azért mondom, ezt mindannyiuknak, mindannyiunknak tisztelettel a figyelmébe ajánlom, hogy a másikat az emberségében ne sértse meg. (Gréczy Zsolt közbeszól.) Jó, rendben van, képviselő úr, tisztelettel figyelmébe ajánlottam ezt önnek is.

A másik az, hogy, ha a munkavállalók érdekeit képviselik és ilyen vehemensen, akkor szerintem a munkavállalók furcsán nézik ezt a vitát, ha nézik. (Bangóné Borbély Ildikó: Ha el nem kapcsolják, mint tegnap.) Merthogy olyanok történnek itt ennek kapcsán, elsősorban az ellenzék részéről, amihez a munkavállalók nem szoktak hozzá. Tehát az például, hogy ha nem tetszik nekik valami, akkor síppal, dobbal, nádi hegedűvel, ordítozással kivonulnak a munkahelyükről, ez a munkavállalóknak ismeretlen. (Dr. Szél Bernadett: Mi legalább bejöttünk dolgozni! Ti meg itt sem vagytok!  Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Az elnök csenget.) Ez is ismeretlen, amit most csinálnak…

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, egy percre! Varga-Damm Andrea képviselő asszony, egy hölgynél, hogy mondjam, nem túl elegáns ez a bekiabálás. (Bangóné Borbély Ildikó: Ne hivatkozzon már mindig erre, elnök úr, ne hivatkozzon már mindig erre, hogy hölgynél! Mert férfinak lehet?)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): …a munkavállalóknak ez is eléggé érdekes lehet, mert a munkahelyeken nem szoktak egymás szavába vágva, artikulálatlanul ordítozni összevissza, nem szoktak sértegetni. És a munkavállalóknak nagyon fontos természetesen a munkaidő kérdése, de talán ennél is fontosabb az, hogy legyen mit vállalni. Legyen munka. (Bangóné Borbély Ildikó: Orrvérzésig!) És az a helyzet, hogy munkavállalásügyben azért a ma itt hangosan ordibáló ellenzéki képviselők teljesítménye elég vékonyka. (Bangóné Borbély Ildikó: Miért nem jöttetek el a vitára?) Mert munkavállalásügyben, hogy legyen mit vállalni, az ügyben azért elég keveset tettek. Elég kevés ügyet támogattak, ami egyébként a munkavállalást és a munkahelyek létrejöttét volt hivatott támogatni. A másik az, hogy itt már felsorolta Kósa úr is, képviselőtársam, hogy mi mindent nem támogattak, csak kicsit féloldalas az, amikor belekapaszkodnak most mint mindent vivő kártyába a munkaidőkártyába. Senki sem  leszámítva talán egy-két új politikai formációt  előzmény nélküli, nem előélet nélküli, ezért jobb lenne egy kicsi halkabbra venni a megszólalást. Mert például 2010 előtt, most éppen Korózs képviselőtársam nincs itt, de emlékszünk arra még egypáran, amikor elhatározták azt, hogy magánosítani fogják az egészségügyet. (Bangóné Borbély Ildikó: Ti meg is csináltátok!  Nacsa Lőrinc: Ti voltatok!) És, egy pillanat, a munkavállalók képviseletéről fogok beszélni! Önök is beszéltek itt már mindenről. És ugye, akkor az történt, hogy erőnek erejével, például Egerben a Markhot Ferenc Kórházban erőnek erejével megcsinálták a magánkézbe adást. Aki nem írta alá, az mehetett azonnal. És akkor ki volt adva, hogy aki nem írta alá, orvos és ápoló, annak nemhogy Egerben nem lehet munkát adni, hanem egész Heves megyében. És kiüldöztek a megyéből a megyehatáron kívülre orvost, ápolót, mindenkit, aki akkor nem írt alá. Hol volt ott a munkavállalói érdekvédelem? Hol volt ott a munkavállaló méltósága? Azt hiszem, hogy hiányzott. Ezért talán jobb lenne… Nem kérem önöktől azt, hogy annyi méltányosság legyen velünk szemben, mint amit mindig megadnak magukkal szemben, de látható ebből a példából is, hogy magukkal szemben mindig rendkívül méltányosak.

Az a helyzet, hogy nem más világban élnek, hanem mindig összekeverik a saját állapotukat az ország állapotával, meg a saját közérzetüket összekeverik az ország közérzetével. És önök nincsenek jó állapotban, de ebből ne gondolják azt, hogy az ország rossz állapotban van. Az ország jó állapotban van, sokkal jobb állapotban van, mint egyébként volt 2010 előtt. (Dr. Harangozó Tamás: A törvényről mondjon két mondatot! A törvényben mi van?) Mivel azt hiszik, hogy ha önök rosszul érzik magukat, akkor mindenkinek így kell éreznie magát, ezért ha adódik alkalom, akkor mindenből igyekeznek elképesztő hisztériát… (Dr. Harangozó Tamás: Mi van a törvényben?  Az elnök csenget.) Önök sem erről beszéltek, Harangozó képviselő úr, ön Kósa Lajosról beszélt a felszólalásában, nem a törvényről! Tehát a hisztéria, a tényleg kényszeres hisztériakeltés azért van, mert szeretnék, hogy mindenki olyan rosszul érezze magát ebben az országban, mint ahogy önök érzik magukat. És mindig kiderül, rendre-sorra, mert volt már itt mindenféle akció, felállás, transzparens, sípolás, hangosbeszélő, a Jobbik is volt, hogy megostromolta az elnöki pulpitust, mert hogy nem lesz, elviszik a külföldiek a földet (Dr. Varga-Damm Andrea: Miért, nem vitték el?), és rendre-sorra minden hisztériáról kiderült, hogy nem volt alapja. Ami itt most történik, erről a hisztériáról is ki fog derülni, hogy ennek sem volt alapja.

Ami pedig a bizonyos szögnek a kibújását illeti, azért az is beszédes, hogy önök a hétvégén legyártották azt a 3 ezer módosító javaslatot. Gondolom, nem rendes munkaidőben dolgoztak a kollégáik, gondolom, hogy nem is volt vita tárgya, hogy ezt meg kell csinálni; volt ott, gondolom, túlmunka rendesen ezzel a több ezer módosító javaslattal, és még túlmunkát okoztak nemcsak a kollégáiknak, mert nekik nem lehet nemet mondani önök felé, hanem a parlamenti apparátusnak is. Úgyhogy ki mint él, úgy ítél. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Rig Lajos képviselő úr. Parancsoljon!

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, így Horváth képviselő úr intelmei után nagyon nehéz megszólalni (Nacsa Lőrinc: Akkor nem is kell!), hiszen ő azért tudja, mi volt tíz éve, hiszen az „SZDSZ-től a Fideszig”, ez is lehetett volna a felszólalásának a lényege, de itt nem erről van szó. Azokról a dolgokról, amiket önök itt elmondanak, és színtiszta hazugság. Tegye fel a teremben az a kezét, aki volt szakszervezeti vezető önök közül! (Egy jelentkezés a Jobbik soraiban.) Senki. Én igen. (Nacsa Lőrinc: Csodálkoztam is, hogy mit csinálsz ott.) Én tudom, hogy hogy működik ez: a munkáltató bármikor, bármikor felmondhatja a kollektív szerződést, hatályon kívül helyezheti, onnan a munka törvénykönyve lép hatályba. És milyen szakszervezeti vezetői vannak most, mondjuk, az egészségügyi rendszernek? Cser Ágnes? Aki mindent aláír, mindenre bólogat, és mindenre azt mondja, hogy így helyes és így van jól? És önök ezt szeretnék?

Akkor mondják itt az önként vállalható túlmunkát. Tisztában vannak vele, hogy mi az? És ezt nem maguk találták ki, ez már az egészségügyi rendszerben évek óta így működik, mert csak így lehet fenntartani ezt a rendszert. És most még plusz, összesen 400 órát zúdítanának ezeknek az embereknek a nyakába, akik fenntartják ezt a rendszert. Hát káoszt szül! A teremben, akik itt ülnek, jóformán nemhogy a munka világában, de még a munka közelében sem voltak.

Én mindig azt mondtam önöknek, amikor egy egészségügyi rendszert meglátogatnak és elmennek, hogy maguk nemhogy dolgozónak, még látogatónak is rosszak egy ilyen rendszerben.

2010 előtt sem, de most sem a munkavállalók oldalán állnak. Hogy miért nem? Hát, a maguk körmendi embere, az önkormányzat egészségügyi bizottságának a fideszes elnöke, aki a Medisyst Kft.-nek volt a vezetője, aki a tapolcai kórházat működtette, 2009-ben fideszes vezetője volt, 2009-ben 220 embert akart csoportosan elbocsátani. Hát, ezt tették maguk akkor, és most meg rákényszerítik az embereket, hogy külföldre menjenek. Az, hogy ezen munkások ezt szeretnék, ezt kérték? Dehogyis! Azok a szakszervezeti vezetők, akik meg majd a munkáltatókkal leülnek, ők ugyanúgy meg lesznek félemlítve, mint ezelőtt pár éve. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy vannak olyan munkahelyek, ahol nincsenek munkástanácsok, nincsenek szakszervezetek. Erről nem beszél senki.

Igaza van képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy ne személyeskedjünk. Mert nem szabad személyeskedni. Tehát én nem követem azt a példát, mint az ellenzéki képviselők, akik azt mondták, hogy Kósa Lajosnak az elmeképességét megkérdőjelezik. Én inkább azt mondanám, hogy amikor gondolkodik, nincs szerencséje, ezért szerencsét kívánok önnek. (Derültség az ellenzék soraiban.  Nacsa Lőrinc: Még egy fröccs jó lenne! Igyál még valamit!) Kérsz? Gyere? (Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr! Nem is mondok semmit… (Derültség.) A következő felszólaló a Fideszből Böröcz László képviselő úr. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Folyamatos zaj.)

ELNÖK: (Az ellenzéki padsorok felé fordulva:) Képviselő úr, önnél már nincs szó!

(14.20)

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos önök is nagyon sok mindenkivel beszélgettek a témában. (Bangóné Borbély Ildikó: Mi igen!) Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik ilyen gyárban dolgoznak (Folyamatos moraj az ellenzéki oldalon.), ráadásul olyan ismerőseim is vannak, akik ilyen gyárban dolgoznak, és nem értenek egyet az önök álláspontjával.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szépen kérem önöket, karácsony közeledik, próbáljanak már egy picit a másikkal szemben humánusabbnak lenni; nem egy nagy kérés. Egy intelligens, értelmes ember számára ez nem nagy kérés. Ezt kérem önöktől. Parancsoljon, képviselő úr, folytassa!

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért az nagyon beszédes az ellenzék szempontjából, hogy amikor Nacsa képviselő úr belevágott Csárdi képviselő úr szavába, akkor egyből hőbörögtek, hogy milyen rendszer ez. Önök semmilyen tiszteletet nem adnak meg egyetlenegy kormánypárti képviselőnek sem. (Folyamatos zaj az ellenzéki oldalon.) Kiskoromban a nagymamám az ilyen stílusra azt mondta, hogy úgy beszélnek, mint a kocsisok. Maguk úgy beszélnek, mint a kocsisok, de úgy is viselkednek, mint a kocsisok. (Bangóné Borbély Ildikó: Miért nézed le a kocsisokat?) Útszéli stílus az, amit önök képviselnek ebben a parlamentben. Egyébként a kisebbségi komplexust és a szereplési mániát lehet kezelni. Akinek nem inge, az nyilván ne vegye magára, de önök közül nagyon sokat tiszteletlenül beszélnek, tiszteletlenül viselkednek a Házban. Itt van Tordai Bence képviselő úr, aki olyan stílust enged meg magának, ami minden határon túlmegy. Nagyon érdekes, hogy nem tiszteli a Házat, nem tiszteli a Ház szabályait, mégis beül a jegyzői pozícióba. Kérdezem, hogy miért. Minden bizonnyal a magasabb fizetés miatt. Gratulálok!

ELNÖK: Képviselő úr, ön is arra kérem, hogy ne vigye el személyes síkra a vitát. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Borbély Ildikó képviselő asszonyt pedig arra kérem, ne kényszerítsen arra, hogy éljek a házszabály adta jogommal. (Bangóné Borbély Ildikó: Éljen nyugodtan, úgyse tudnak mást csinálni!) Képviselő asszony, figyelmeztetem! S mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy innentől kezdve élni fogok a házszabály adta fegyelmezési lehetőséggel. Képviselő asszony, önnek mint frakcióvezető-helyettesnek különösen meg kellene ezt értenie. Köszönöm szépen. Folytassa, képviselő úr!

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak azt akartam elmondani, hogy vannak olyan munkavállalók, akik pontosan értik azt, hogy miről szól a törvénymódosítás, és nem dőlnek be a maguk hazug propagandájának. Vannak olyan üzemek, ahol januárban vagy februárban nincs elég megrendelés, ezért kevesebbet dolgoznak a dolgozók, amikor pedig jönnek a megrendelések, akkor ezt nyilván többletmunkával pótolják. A jelenlegi törvénymódosítás, amit Kósa képviselő úrék beadtak, lehetőséget teremt arra, hogy a hatékony munkavégzést a munkaadók és a munkavállalók közös egyetértésben eldöntsék. Önöknek nyilván ezzel van gondjuk. De figyelmeztetni szeretném önöket arra, hogy egy elfogult közvélemény-kutatásra alapozni a politikai kiállásukat nem biztos, hogy túl szerencsés lesz. Az elmúlt időszakban is azt láthattuk, a 2018-as országgyűlési választásokon egyértelműen látszott az, hogy az a politika, amit önök képviseltek, kudarcra van ítélve. Lehet hazugságokat terjeszteni a kormányról, de az emberek pontosan tudják, hogy ez a kormány mit tett a magyar dolgozó emberekért. Reálbér-emelkedés van, ahogy hallhattuk. S felhívnám a figyelmüket, hogy reálbér-emelkedés csak akkor lehetséges, ha az ország gazdasága jól működik. Az elmúlt nyolc év munkája pedig megalapozta azt, hogy ennek az országnak a gazdasága jól működjön.

Szocialista barátainknak szeretném mondani, hogy önöknél is volt 6,5 százalékos GDP-adat, csak az a probléma, hogy annak volt egy negatív előjele 2009-ben. Önök tönkretették ezt az országot gazdaságilag (Zaj az ellenzéki oldalon.), a világválság kirobbanása…

ELNÖK: Képviselő úr, ez már nem az általános vita. Arra kérem, hogy arról beszéljen, amiről a törvényjavaslat szól, a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos dolgokról. Parancsoljon!

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát ez a törvényjavaslat segíti a munkavállalókat, segíti a munkaadókat, és mindenkinek lehetőséget biztosít, hogy aki többet akar dolgozni és több pénzt akar keresni, az ezt megtehesse. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én egy választópolgár, egy munkás levelét olvasnám fel, kedves fideszes képviselők. (Olvassa:) Viktor! A Kósával milyen megfontolásból szeretnétek a rabszolgatörvényt ránk verni? Ember, tudod te, mi az, hogy 16 óra munka egy nap? Segítek, leírom. Reggel 4-kor ébresztő, 4 óra 40-kor megy a busz, 6-kor kezdődik a munka este 10-ig, majd 10 óra 40-kor busz, és 11 óra után hazaérek. Éjfél, mire ágyba kerül a dolgozó, és másnap ismét. Négy óra alvással biztos bírja a dolgozó egy üveggyárban a kemence mellett, vagy egy autógyárban a sajtológép mellett, vagy épp egy elektronikai gyárban egy Heller-kemence mellett. Vagy ha éppen sofőr az emberfia, biztos, topon lesz. Na már most, csak egy kérdésem van: mi a fenének küldtétek ezt a nemzeti konzultációt? Ide merted küldeni az én családomnak? Igenis, volt bőr azon a fideszes arcodon, és ezt elküldted nekem karácsony előtt! Áldott, békés karácsonyt Kósa Lajosnak, egész kedves családjának és fideszes képviselőtársainak.

Ezt ön is megkapta, Kósa képviselő úr, mert be van másolva. (Kósa Lajos: Én nem kaptam ilyet.) El kellene olvasni a választópolgárok leveleit olvasni, képviselőtársam! És leírták több ezren, hogy mi a bajuk ezzel a rabszolgatörvénnyel. Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok önöknek, és holnap, amikor szavazunk erről a törvényről, előtte olvassák el ezeknek a munkásoknak a leveleit. És szerettem volna, képviselő úr, ha szombaton ott van ezen a tüntetésen, és meghallgatta volna azokat az üzeneteket, amiket mi most nem merünk itt elmondani, mert akkor kiküldene, letiltana bennünket elnök úr erről a vitáról. Jó lett volna, ha hallotta volna, képviselő úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Gréczy Zsolt képviselő úr.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Kevés időm van, de egy fél percet azért csak szánok az önök fantasztikus gazdasági teljesítményére. A múlt héten kiderült, hogy összehozták az elmúlt harminc év legnagyobb költségvetési hiányát, önöké a világ legnagyobb áfája, önök csinálták a legnagyobb benzinárat, önök csinálták meg a leggyengébb forintot és a legnagyobb államadósságot. Ennyi az önök gazdasági teljesítménye. Amit pedig erről a törvényről tudni kell: egészségügyi felmérések szerint az a túlóra, amit be akarnak vezetni, növeli a balesetveszélyt, minden munkahelyen növeli a szívbetegségek, a koszorúér-megbetegedések és a sztrók kockázatát. A kutatás szerint, ha valaki egy héten 60-70 órát dolgozik, akkor 42 százalékkal nő a koszorúér-megbetegedések esélye. Ez a kockázat nyilván ennél kevesebb túlóra mellett is növekszik. Hasonló mértékben nő a sztrók veszélye is.

Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ezt a törvényt el kell utasítani. Önök bűnrészesek lesznek a magyarok elleni népirtásban. Amit önök csinálnak, az magyar családokat tesz tönkre, családapák és családanyák fogják elveszteni az életüket, gyermekek fogják elveszteni a szüleiket, és nemcsak úgy fogják elveszteni őket, hogy vasárnap este időnként összefutnak és megkérdezik, hogy mi volt a lecke, hanem úgy is, hogy a temetőbe kell majd utánuk menni.

Meg fogjuk akadályozni, hogy ez a törvény életbe léphessen, a szakszervezetekkel egyeztetve. És hogy hol van a fal, ameddig el fogunk menni, azt nem önök fogják meghatározni, hanem mi. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjából Révész Máriusz képviselő úr kért szót. (Moraj az ellenzéki oldalon.  Az elnök csenget.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Húsz éve vagyok parlamenti képviselő, és ami tegnap történt, az az egyik legnagyobb botrány volt az elmúlt húsz évben. Volt egy azért 2013-ban, ami ennél nagyobb volt. Emlékszünk, a földtörvény módosítása kapcsán a jobbikosok felmentek, rázták a csengőt, és ugyanilyen fenyegetések hangzottak el. Ugyanígy elmondták, hogy a történelem ítélőszéke elé fogunk kerülni, és még nagyon sok minden elhangzott. De mi is lett belőle? Elvették a külföldiek a földet? Nem, tisztelt képviselőtársaim. (Szilágyi György: Ti vettétek el!  Derültség a Jobbik soraiban.) Kiderült, hogy amit akkor állítottak, abból semmi sem igaz, ráadásul 2017-ben született egy uniós bírósági ítélet, amely pont azt mondta ki, hogy túlságosan messzire mentünk el a törvénnyel.

(14.30)

Azt gondolom, ami tegnap történt, pontosan ugyanez fog történni. Elindul a január, és nagyon gyorsan ki fog derülni, hogy amit önök állítottak, egészen egyszerűen nem igaz.

Néhány, a vitában elhangzott kérdésre azért szeretnék reagálni. Például most hallottuk Gréczy képviselő urat az előbb. Azért hadd mondjam el, képviselő úr, a múlt héten vagy két héttel ezelőtt jelent meg a háztartások életszínvonaláról a statisztika, és nem tudom, feltűnte önnek, hogy például a súlyos anyagi deprivációban élők száma, ami  egészen pontosan idézem a számot  23,4 százalék volt 2010-ben, 10,2 százalékra csökkent. (Z. Kárpát Dániel: Ezt te sem hiszed el. Nyugtass meg!) Ez egész pontosan azt jelenti, hogy a szegények száma ma Magyarországon 2010 óta kevesebb mint felére csökkent, több mint 50 százalékkal csökkent a súlyos anyagi deprivációban élők száma. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik és a DK soraiból.)

De mondhatjuk egyébként a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát, ez 31,5 százalékról 19,6 százalékra csökkent. Ez egyébként szintén egyharmadnál nagyobb csökkenés. És miért is van ez, képviselő úr? Azért van, mert 800 ezer emberrel több dolgozik ma Magyarországon. (Gréczy Zsolt: Magyarországon nem.) Ugye, Mellár Tamás képviselő úr azt mondja, hogy nem ilyen volt a jövedelememelkedés. De, valóban úgy történt, hogy az elmúlt években 8 százalék, 10 százalék, 10 százalék feletti jövedelememelkedés történt Magyarországon. (Tordai Bence: Nem figyeltél.)

Egyébként meg lehet nézni a fogyasztási statisztikákat is Európában. Magyarországon a legnagyobb mértékű emelkedések közé tartozik, ami a fogyasztásbővülésben az elmúlt négy évben Magyarországon megtörtént. (Tordai Bence: Mellár Tamással akarsz vitatkozni statisztikáról?) Úgyhogy azt gondolom, valóban lehet beszélni arról, hogy ki mennyit tett a magyar munkavállalókért, csak az a helyzet, hogy néha egyébként érdemes a statisztikai adatokat is megnézni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem abban némi igazságuk van, hogy a munkavállalók kiszolgáltatottak lehetnek egy ilyen törvénynek. Az a helyzet, hogy ha 5-6 évvel ezelőtt vezettük volna be ezt a törvényt, akkor a munkavállalók kiszolgáltatottak is lettek volna. Csak az a helyzet, nem tudom, forgatjáke az újságokat, hogy például a Mercedesnél most mekkora kétéves bérmegállapodást voltak kénytelenek kötni a munkaadók a Mercedes-gyár dolgozóival? Tudják, mennyit? 35 százalékot vállaltak az elkövetkező két évre azért, mert meg kell tartani a Mercedes-gyár munkavállalóit.

A munkavállalók most, hogy közel vagyunk a teljes foglalkoztatáshoz, teljesen más helyzetben vannak, mint az önök idején voltak. Szerintem nincs az a veszély, amiről önök beszélnek.

Ráadásul néhány ellentmondás is fellelhető volt az önök érvelésében, mert egyszer azt mondják, hogy a munkavállalók egy része arra kényszerül, hogy két vagy akár több állást is vállaljon. A munkavállalók egy része egyébként arra kényszerül, hogy mivel törvényi korlátok vannak most a többletmunka-vállalás előtt, ezért a túlórákat feketén vállalja el. Na most, tisztelt képviselőtársaim, ezen szeretnénk éppen változtatni. Utána önök azt mondják, hogy nincs olyan munkavállaló, aki az életben olyan helyzetbe kerüljön, hogy több pénzre, több munkára legyen szüksége. Az a helyzet, hogy van. Nagyon sok ilyen munkavállaló van, és az ő helyzetüket szeretnénk megkönnyíteni ezzel a törvénnyel. Ugyanis az a helyzet, hogy nem arra akarjuk kényszeríteni, hogy feltétlenül egy másik munkahelyen vállaljon állást, hanem ha ő önként, még egyszer mondom, önként úgy akarja, akkor túlórázhasson a saját munkahelyén is, ha véletlenül az élet éppen arra kényszeríti.

Még egyszer mondom, elég nagy béremelkedés történt az elmúlt időszakban, nagyon sokat javult a munkavállalók helyzete 2010-hez képest, az a helyzet, hogy teljesen más helyzetben vannak, de most is vannak olyan munkavállalók, akik arra kényszerülnek, hogy valamilyen építkezés miatt vagy egyéb okból kifolyólag többletmunkát vállaljanak. Önök ezt próbálják most megakadályozni. Miközben egyébként, még egyszer mondom, kaptam célzást az előbb, én beszéltem valóban Ausztriában olyan munkavállalóval, aki azt mondta, hogy azért ment ki Ausztriába, mert pénzt szeretne keresni. Három hónapig dolgozik egy szállodában, egyébként plusz munkaszüneti nap nélkül, rengeteg túlórát vállal, mert pénzt akar keresni.

Azt mondtam, hogy bizonyára vannak olyan munkavállalók, akik ebben az esetben, ha lehetőség lesz arra, hogy Magyarországon is többletmunkát vállaljanak, ha megkapják erre a lehetőséget, akkor lehet, hogy ezt fogják vállalni és nem fognak kimenni. Mert, tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, vannak olyan munkavállalók, akik arra kényszerülnek, hogy több munkát vállaljanak, de azt hiszem, be kell látniuk, hogy a mai munkaerőpiaci viszonyok között ezen törvény alapján ez csak önkéntesen történhet, és senkit nem lehet erre kényszeríteni.

Azt hiszem, ezt a riogatást érdemes lenne abbahagyni, még egyszer mondom, januárban el fog jönni az igazság pillanata, és ki fog derülni, hogy az, amit önök állítottak, és amivel önök becsapták az embereket, egész egyszerűen nem igaz. Ugyanúgy nem igaz, mint ahogy a földtörvénnyel kapcsolatos riogatás sem volt igaz. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Szilágyi György képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ez a vita arról is szól, hogy a Fidesz-KDNP képviselőit mennyire érdeklik a munkavállalók. Hát ennyire, képviselőtársaim: alig több mint 10 százaléka az önök képviselőinek ül bent jelen pillanatban a teremben. (Nacsa Lőrinc: Egész nap nem voltál bent.) Alig több mint 10 százaléka, ennyire nem foglalkoznak a munkavállalókkal.Aztán ugye, Nacsa képviselő úr, ha már ennyire kiabál, idehozta még Soros Györgyöt is. Nacsa képviselő úr, ha van Soros-terv, tudja, mi az? Orbán Viktor meg a Fidesz. Az volt a Soros-terv, amit végre is hajtottak sajnos ebben az országban. Maga arról beszél, hogy itt munkaerőhiány van. Valóban, önök sokat tettek a munkaerőhiány érdekében. Tudja, miért tettek sokat? Mert a magyarországi munkavállalók krémjének egy jelentős részét elüldözték ebből az országból, akik külföldön vállalnak munkát.

Kósa Lajos, ha már ön kiabált be most, akkor Kósa Lajosnál nem tudom eldönteni, hogy a szakmai hozzá nem értésében mond ilyen sületlenségeket, mint például a sporttörvénynél, amikor a Real Madridot katalán csapatnak nevezte, vagy pedig szándékosan hazudik. És arra gondolok, hogy szándékosan hazudik, hiszen önöknek erre épül az egész kormányzása. Semmi mást nem csinálnak, mint kormánypropagandában nyomják az aljasságaikat. Böröcz képviselő úr, az igazmondó Fidelitas elnöke is itt hazug propagandáról beszélt. Hát, pont önök nyomják a hazug propagandát ebben az országban!

Aljasságokat követnek el sorozatban, és a valóság helyett hazugságokkal árasztják el az embereket. És képviselőtársaim, mert számonkérték, amiket itt elmondunk, nem fenyegetések, ezek figyelemfelhívások. Mert ez büntetlenül nem fog sokáig menni, ha tetszik önnek, Nacsa képviselő úr, ha nem. Egyszer szembe kell állnia majd az emberekkel önnek is meg Kósa Lajosnak is, és majd rá fognak arra döbbenni, hogy az emberek mit gondolnak önökről, mert önök elrugaszkodtak a valóságtól, úgy gondolják, hogy itt a parlamenten belül önök mindent tudnak, önöknél van a bölcsek köve, ön meg egy hozzá nem értő senki. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.  Kósa Lajos: Áprilisban ezt eldöntötték az emberek.  Nacsa Lőrinc: Mit képzelsz? Mit képzelsz?!)

ELNÖK: Képviselő úr! Az a helyzet, hogy ön az Országgyűlés jegyzője. Önnek különösen oda kell figyelni, hogy mit mond, és indulatában nem engedheti meg egy ilyen szónak a szájából való kicsúszását. Ezért figyelmeztetem. Köszönöm. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Gréczy Zsolt képviselő úr következik. Parancsoljon!

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg csak arra szeretnék reagálni, hogy azért az nagyon durva, amikor fideszes képviselők arra hivatkoznak, hogy a külföldiek nem vitték el a magyar földet. Hát, ők nem, csak az Orbán család, meg Mészáros Lőrincé fél Magyarország. Szégyelljék magukat, többek között ezzel is el kell majd számolniuk! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Jakab Péter képviselő úr. Parancsoljon!

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nemrég miniszterelnök urat lókupecnek hívtam, tévedtem, önök nem lovakkal, hanem emberekkel kereskednek. Ennek a része a mostani rabszolgatörvény is. Mindannyian tudjuk, hogy a munkaerőpiac problémáit érdemi béremeléssel lehet orvosolni. Ehhez képest önöknek volt bátorságuk ahhoz, hogy itt a parlamentben örömtelinek nevezzék a százezer forintos fizetést, mondván, hogy régen még ennyi sem volt.Önöknek volt bátorságuk ahhoz, hogy elvegyék a melósoktól a kafetériát, évi 90 ezer forinttal megkárosítva őket. Volt bátorságuk ahhoz, hogy beterjesszék ezt az aljas rabszolgatörvényt, hogy három évig ingyen melóztassák a dolgozókat. Volt bátorságuk ahhoz is, hogy betelepítsenek 20 ezer ukrán vendégmunkást, hogy még véletlenül se kelljen emelni a béreket. Sőt, volt bátorságuk ahhoz is, hogy miközben arról megy a vita, hogy a minimálbért 5 vagy 13 százalékkal emeljük, önök a saját minisztereik bérét egy év alatt 354 százalékkal megemelték, 5 millió forintra.

Képviselőtársak! Önöknek szégyenérzetük láthatólag nincs, de jó lenne, ha legalább félelemérzetük volna, mert van kitől, van mitől félniük. Önök sarokba szorítják azokat a munkavállalókat, akiknek lassan már nem lesz veszítenivalójuk. Kósa úr, én Borsodban élek, hallom, hogy mit mondanak az emberek. Ön arrafelé persona non grata, ne nagyon jöjjön afelé!

Ne szavazzák meg! Ne szavazzák meg a rabszolgatörvényt, vagy ha ezt megteszik, akkor álljanak ki a dolgozók elé, és mondják majd a szemükbe, hogy emberek, ez a ti érdeketek, ez nektek jó. Na, ehhez majd kell aztán bátorság! (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Harangozó Tamás képviselő úr ügyrendben kért szót. Egy percben az ügyrendi javaslat és egy percben annak indoklása. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fog addig tartani. Mielőtt elfogy az időkeret minden frakciótól, én azt gondolom, hogy ül itt az ülésteremben olyan ember, aki kifejezetten adekvát, és érdemes lenne meghallgatni a véleményét a munka törvénykönyvével kapcsolatos bármilyen módosításról. Ez pedig nem más, mint az, aki a „Híd a munkába” program vezetőjeként (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Szilágyi György: Halljuk!) nagyon sokat tud arról, hogyan kell tisztességesen a munkásokkal dolgozni. Javaslom, hogy Farkas Flóriánt mindenképpen hallgassuk meg ennél a törvényjavaslatnál. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó!  Szilágyi György: Hol az az 1,6 milliárd?  Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, csak egyet tudok mindenkinek ajánlani, hogy ez a javaslat, képviselő úr, ön nagyon jól tudja… (Dr. Harangozó Tamás: Szavazzunk róla!  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szavazzunk!) De képviselő úr, nem úgy működik! Egy képviselő akkor szólal fel, amikor jelentkezik, kényszeríteni valakit erre nem lehet. (Bangóné Borbély Ildikó: De nem adnak szót!  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Nem bírjuk kivárni!  Szilágyi György: 1600 millió forintról van szó, elnök úr!  Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Flóri, Flóri!) Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki még a vitában felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. A vitát lezárom.

Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, az előterjesztők egyikének. Parancsoljon, képviselő úr! Három perce van, képviselő úr.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita zárásaként csak néhány tényt szeretnék mindenkinek a figyelmébe ajánlani. A magyar parlamentnek van világos házszabálya, ez elrendeli, hogyan lehet hozzászólni, hogyan lehet érveket elmondani és hogyan lehet módosítani a törvényen. (Dr. Harangozó Tamás: És a vitát lezárni!  Az elnök csenget.) Az ellenzék egyetlenegy tagja nem vette azt a fáradságot, hogy egyetlenegy módosítót beadjon az érvényes határidőig. Egyetlenegyet sem. (Dr. Varga-Damm Andrea: De minek?) Duma az sok volt (Bangóné Borbély Ildikó: Vissza akarjuk vonatni az egészet!  Dr. Szél Bernadett: Vissza kell vonni cakumpakk!), szöveg az volt, jeremiáda, Armageddon-jóslás és végtelen mennyiségű hazugság. (Dr. Varga László: Vond vissza!) Hazugság, hazugság; ahogy az ellenzék nagy bölcse, Gyurcsány Ferenc mondta annak idején: hazudtunk reggel, hazudtunk éjjel, hazudtunk este. (Dr. Varga-Damm Andrea: Istenem!)

Érdekes, hogy ezt a Jobbik is átvette, de szívük rajta, úgyis baloldali közeledés van (Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj, Istenem! Jaj, jaj!), összeborulás van, kedves jobbikos képviselők! (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Az elnök csenget.) Tehát szokni kell azt is, hogy sajnos a Gyurcsány Ferencre vonatkozó nézeteket szeretni kell, meg kell tanulni szeretni, mert önök próbálják ezt az ölelést összehozni. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Mondja ezt a Liberális Internacionálé…  Szilágyi György: És hány kommunista van a Fideszben?  Közbeszólás az ellenzék soraiból: Sorold fel őket!  Nacsa Lőrinc: Jobb, mintha antiszemita lenne!  Az elnök csenget.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház!

ELNÖK: Szilágyi képviselő úr, figyelmeztetem! Varga-Damm Andrea képviselő asszony, figyelmeztetem! Képviselőtársaim, bírják már ki (Bangóné Borbély Ildikó: Úgyis mindjárt vége, elnök úr!) ezt a hátralévő másfél percet! (Bangóné Borbély Ildikó: De nehéz, elnök úr!) Köszönöm.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen. Világosan elmondtuk, hogy ez a törvényjavaslat lehetőséget ad (Bangóné Borbély Ildikó: Itt se voltál!), nem kötelezettség, kellő védelmet ad a munkavállalóknak mind személyükben, mind pedig az érdekképviseletükön keresztül. Ez a törvény kötelezi a munkaerő-kölcsönzőket, hogy fizessék meg hiánytalanul a minimálbért vagy szakmunkás-minimálbért. Ez a törvény a munkaidőkeretben dolgozók egy szűk csoportja számára előrelépés, mert eggyel növeli a nekik kötelezően kiadandó szabadnapot. És ez a törvény lehetővé teszi azt, hogy a munkavállalók éljenek a műszakcsere lehetőségével. Ez korábban nem volt.Végezetül: kedves ellenzéki képviselők! ’90 óta vagyok a parlament tagja, és pillanatnyilag én vagyok az a képviselő, akit a legtöbbször megválasztottak egyéni választókerületben. Mindig nagy figyelemmel hallgatom az olyan jelentős életművel, jelentős intellektuális teljesítménnyel és emberi méltósággal előadott hozzászólásokat, amelyeket Tordai Bencétől hallottunk. (Nacsa Lőrinc: Őt is megválasztották. Ja, nem.) És nyilván ilyenkor mögé mutat, hogy emberek, ez az én életművem, jogosan vagyok arcátlan, mindenféle szabálynak ellentmondó, és ráadásul olyan butaságról teszek tanúságot, mert nekem ez lehetőségem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Én azt gondolom  utolsó mondat, elnök úr! , az ellenzék a legjobb úton jár ahhoz, hogy újra csak egyharmadnyit kapjon majd összességében egy parlamenti választáson. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Gréczy Zsolt: Adjátok vissza a közmédiát!  Böröcz László: A tiétek volt?) Gratulálok hozzá, ez legyen önöknek a legnagyobb siker! (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   155-158   159-236   237-238      Ülésnap adatai