Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-88   89-112      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés második nyári rendkívüli ülésének 5. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat.Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 2012-ben a kuláküldözés idején tönkretett gazdák emléknapjává nyilvánította a mai napot, június 29-ét.

A kulákok üldözése 1948-ban kezdődött, amikor Rákosi Mátyás hírhedt kecskeméti beszédében „a dolgozó nép ellenségévé” nyilvánította a tehetősebb gazdákat. Kíméletlen harc indult ezután a kuláknak kikiáltott emberek és családjaik ellen, előbb a sajtóban, aztán a hatóságok és bíróságok előtt, végül a falvakban. Az uszítás korántsem csak a parasztság módosabb tagjai ellen indult, akik mindig is gazdálkodási mintát adtak a többieknek, és hagyománytiszteletükkel, vallásosságukkal, erkölcsösségükkel példát mutattak. Üldöztek mindenkit, akit megbízhatatlannak, gyanúsnak ítéltek.

Elviselhetetlen adóteherrel, beszolgáltatási kötelezettséggel, rendszeres hatósági zaklatással sújtották a támadások célkeresztjébe került gazdálkodókat. 1950 és 1953 között mintegy négyszázezer esetben jártak el a bíróságok kulákokkal kapcsolatos ügyekben. A pénzbírságtól a teljes vagyonelkobzáson át a halálbüntetésig születtek az ítéletek.

Sok kulákká minősített embernek elvették a házát. Másokat a testet-lelket megtörő hortobágyi kényszermunkatáborokba internáltak, ahol éveken át sínylődtek az ÁVH-sok őrizete alatt. Betegség és éhezés tizedelte őket a mindennapos, végtelennek tűnő robot mellett.

A kiszolgáltatott emberek egy része öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni részint a mindennapos zaklatásokat, részint azt, hogy nem tud a családja számára méltó körülményeket teremteni. Voltak, akiket otthonukban vertek agyon, mások a börtönben elszenvedett testi bántalmazások következtében veszítették életüket.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A sztálinista Rákosi-rezsim gyilkos harcot indított a magyar agrártársadalom ellen, minden eszközzel arra törekedtek, hogy lerombolják a hagyományos paraszti életformát, és a kuláknak bélyegzett nagygazdákat földjeik elhagyására kényszerítsék.

Az elviselhetetlen terhek miatt tömegessé vált a termőföldek elhagyása. Tették ezt a gazdák egyrészt a folyamatos lélektani és fizikai terror elkerülése végett, másrészt pedig a kilátástalan megélhetési viszonyok miatt. Sorsok törtek derékba, földönfutó lett sok-sok ember. Számos, meghurcoltatást, vagyonelkobzást átélt családban még ma sem szívesen beszélnek a kulák múltról.

Komoly erkölcsi kárpótlást jelent azonban számukra, hogy az Országgyűlés hat évvel ezelőtt döntött az emléknap bevezetéséről. Jelképes gesztus ez a méltóságukban megalázott, tönkretett gazdák és leszármazottaik iránt.

Sok bűnt feltártak már a kutatók a visszaemlékezők segítségével, dokumentumok bemutatásával. Kötelességünk, hogy minél hatékonyabban rávilágítsunk a múlt bűneire, s egyszersmind garantálnunk kell: soha nem történhet meg még egyszer ilyesmi Magyarországon.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az 50-es évek elején az agitációs plakátokon boldog, nevetős parasztokat ábrázoltak. A valóságban azonban megtörték, megalázták a parasztságot, s különösen a kuláknak bélyegzetteket. Rájuk emlékezünk ma.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslat T/503. számon, az Állami Számvevőszék véleménye pedig T/503/7. számon az informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést uniós és nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés 30 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött. A napirendi ajánlás függeléke tartalmazza az időkeretek felosztását. Most felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, hogy ismertesse a frakciók mai napon rendelkezésre álló időkeretének felosztását. Jegyző úr!

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napi 4 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 83 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 37 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 35 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 26 perc, a DK képviselőcsoportjának 20 perc, az LMP képviselőcsoportjának 19 perc, a Párbeszéd képviselőcsoportjának 17 perc, a független képviselőknek pedig 3 perc áll rendelkezésére.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tehát a további képviselői felszólalásokra kerül sor a mai napra rendelkezésre álló időkeretben. Elsőként megadom a szót Ágh Péter képviselőtársunknak, a Fidesz képviselőcsoportja.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország európai államként egy változó világban hatékony válaszokat akar adni azokra a kérdésekre, amelyek ebben az évtizedben különösen a biztonságunkat, a védelmünket és ezáltal nemzeti megmaradásunkat érintik.Az előttünk fekvő 2019-es költségvetés többek között azt a célt szolgálja, hogy hazánk továbbra is a világ egyik legbiztonságosabb országa maradhasson. Észak-Vas megye országgyűlési képviselőjeként ezt különösen fontosnak tartom, hiszen ez elősegíti a turizmus erősödését is, amelyhez számunkra a választókörzetben jó alapot biztosítanak Sárvár, Bük, Celldömölk és Mesteri fürdői és Kőszeg épített öröksége.

(8.10)

Észak-Vas megye országgyűlési képviselőjeként fontosnak tartom azt is, hogy az Unió külső határai mindannyiunk biztonsága érdekében ellenőrzöttek legyen, a belsők azonban nyitottan és szabadon nyújtsák azokat a lehetőségeket, amelyeket hazánk és a 77 településből álló választókerületem polgárai is igénybe kívánnak venni, ha arra szükségük van. Ebből kifolyólag a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjaként e szakterületek nézőpontjából szeretném a támogatásomról biztosítani a büdzsé tervezetét.

Az előttünk fekvő javaslat alapján ugyanis világos: Magyarország nemzeti kormánya számára a biztonság az első 2019-ben is. Ennek keretében nem csupán megőrzésre, hanem jelentős növelésre kerülnek a közbiztonság megerősítéséhez és a honvédelem fejlesztéséhez szükséges források. Így 86 milliárd forinttal emelik a honvédelmi kiadások keretét; csaknem 513 milliárd forint juthat a területre. Ez az összeg a jövőre jelzett GDP több mint 1,16 százalékának felel meg. Világosan látszik, hogy mindeközben ütőképes haderő szervezése zajlik. Amíg a szocialista kabinetek jelentős képesség- és létszámcsökkentéssel sújtották a honvédséget, addig a nemzeti kormány révén soha nem látott képességfejlesztést hoz a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési terv. E program által 2010 előtt teljesen elsorvasztott képességek állhatnak talpra. Ennek keretében ütemezetten megközelítőleg 150 milliárd forintot fordíthat az ország fejlesztési feladatok végrehajtására. Fontos megjegyezni azt is, hogy a honvédelmi tárca egyik fő célkitűzése a magyar védelmi ipar talpra állítása, amely egyszerre szolgálja a magyar gazdaság és a honvédség érdekeit. Emellett a másik fontos cél, hogy vonzóvá tegyék a katonai pályát a fiatalok számára. Ezt szolgálja a fiatalok bevonása a honvédelmi nevelésbe és például a toborzórendszer erősítése. Idekapcsolódik az önkéntes tartalékos rendszer további fejlesztése is. Míg 2010-ben összesen 17, addig ma már több mint 7000 tartalékos szolgál. Legalább ennyire fontos a honvédség katasztrófahelyzetek megelőzésével és elhárításával kapcsolatos tevékenységének erősítése is. Jövőre is folytatódik a 2015-ben indított fegyveres és rendvédelmi életpályamodell, így újra emelkedik a katonák fizetése is.

Tisztelt Ház! A honvédelmi tárca mellett a Belügyminisztérium költségvetése is az ország biztonságának erősítését szolgálja a határaink védelmével és a közrend biztosításával. A rendőrség működésére 12,4 milliárd forinttal több forrás jut, mint korábban. A 2019-es költségvetés rendészeti célú kiadásai több elemből állnak. Ezek közül az elsőre, a közbiztonságra, a rendőrség, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, valamint a Terrorelhárítási Központ működésére és fejlesztésére ez közel 350,5 milliárd forintot jelent. Ebből a rendőrség határvédelmi és mélységi felderítési feladatainak ellátását közel 15,7 milliárd forint többlettámogatás biztosítja. A második elemre, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal működésére közel 9,4 milliárd forintot, a harmadikra, a tömeges bevándorlás kezeléséhez kapcsolódó kiadásokra 15 milliárd forintot irányoz elő. A terrorellenes intézkedések megvalósításához kapcsolódó kiadásokra 25,1 milliárd forint, a katasztrófavédelem működésére és fejlesztésére 77,6 milliárd forint áll rendelkezésre.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a kormány célja az, hogy a magyarok biztonságát védő hivatásos állomány anyagi megbecsülése javuljon, és a fiatalok számára is még vonzóbb legyen a rendvédelmi életpálya. A hivatásos állomány illetménye 2015 és 2019 között átlagosan  tudjuk jól  50 százalékkal emelkedik. Januártól átlagosan újabb 5 százalékkal nő az állomány illetménye. Emellett 2019-ben is biztosított a teljesítményjuttatás kifizetése a magas színvonalú szolgálatellátás anyagi elismeréseként, amelyre a kormány 12 milliárd forintot biztosít.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján a jövő évi költségvetésre vonatkozó javaslat azt üzeni: a kormány fontosnak tartja Magyarország, a magyar emberek biztonságát. Komoly előrelépést tehetünk belügyi és honvédelmi területeken is. A fejlesztések és többletforrások mellett azonban akkor lehetünk igazán hatékonyak, ha hazájukat szerető, felkészült emberek tesznek azért, hogy Magyarország polgárai biztonságban élhessék a mindennapjaikat. Mindazok, akik a belügyi vagy a honvédelmi területen nap mint nap helytállnak, ilyen emberek. E helyről is köszönjük a munkájukat, és reméljük, hogy a 2019-es költségvetés hozzájárul hivatásuk sikeres ellátásához.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Ágh Péter képviselő úr. Soron kívül megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak.

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Legelőször is szeretném megköszönni a támogató szavait, amelyek a 2019-es költségvetés biztonságot érintő fejezeteinek támogatásáról szóltak. Ma a biztonság a legfontosabb közösségi érték szerte a világon, Európában, így Magyarországon is, és Magyarország biztonságos országnak számít, a világ 15. legbiztonságosabb országa ma. Április 8-án az emberek úgy döntöttek, hogy ezt a biztonságot igénylik, kérik, mi az embereknek ezt a kívánságát, ezt a kérését meghallgattuk, és ennek figyelembevételével terjesztettük elő a 2019-es költségvetés biztonságot szolgáló számait, hiszen nagyon fontos az, hogy ez a biztonság fennmaradjon. A biztonság az az érték, amelyre holnap sokkal többet kell fordítani, mint amennyit ma vagy tegnap fordítottunk  ezzel mi tisztában vagyunk, és ezért is terjesztettük elő ezt a javaslatot, amelyet kérek az Országgyűlés valamennyi képviselőjétől, hogy támogasson.

Ami a belügyminisztériumi fejezet számait, illetőleg céljait illeti, azt szeretném kihangsúlyozni, hogy megerősített, modern rendőrséggel a bűnözés további visszaszorítása és az illegális migráció elleni küzdelem a legfontosabb célunk ennek a költségvetésnek a beterjesztésekor. A kormány egyik legfőbb célja Magyarország biztonságának és közrendjének megőrzése, a határok védelme, illetve az illegális migráció elleni hatékony küzdelem.

(8.20)

A nemzeti kormány elkötelezett nemzeti szuverenitásunk és keresztény kultúránk védelme mellett is. Ezek nélkül sem a gazdaság, sem a családok, sem a vállalkozások nem erősödhetnek. Ennek megfelelően a magyarok biztonságát ma már a korábbiaknál több rendőr, több rendőrautó és modernebb eszközök szavatolják. A rendőrség működésére összességében  úgy, ahogy képviselő úr is mondta  12,4 milliárddal több forrás jut a javaslat szerint, mint korábban, valamint a megkezdett fejlesztések is folytatódhatnak. Ez egy nagyon fontos része a mi programunknak.

A 2019-es költségvetés főbb rendészeti célú kiadásai: a közbiztonságra, a rendőrség, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, valamint a Terrorelhárítási Központ működésére és fejlesztésére 350,5 milliárd forintot terjeszt elő a javaslat. Ebből a rendőrség határvédelmi és mélységi felderítési feladatainak ellátását, többek között a 3 ezer fős határvadász-fejlesztés finanszírozását közel 15,7 milliárd forint többlettámogatás biztosítja. Ahogy ön is mondta, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal működésére közel 9,4 milliárd forint jut. Az ő szerepük, az ő munkájuk nélkülözhetetlen az illegális migráció elleni küzdelemben, ugyanúgy, mint a rendőrség, a határvadászok és a többi rendvédelmi szerv tevékenysége is.

A tömeges bevándorlás kezeléséhez kapcsolódó kiadásokra a javaslat 15 milliárd forintot irányoz elő, de ha szükséges, akkor ezt az előirányzatot tudjuk növelni. Ez egy felülről nyitott előirányzat, a helyzettől függően tudjuk ezt változtatni, tudjuk emelni. A cél az, hogy megvédjük Magyarországot, megvédjük a magyar embereket úgy, ahogy 2015 óta eddig is tettük. A terrorellenes intézkedések megvalósításához kapcsolódó kiadásokra 25,1 milliárd forint jut, a katasztrófavédelem működésére, fejlesztésére pedig 77,6 milliárd forint.

Ahogy a képviselő úr is mondta, 2015. július 1-jén lépett hatályba az új szolgálati törvény, amely egy új életpályaprogramot is megfogalmazott a hivatásos rendvédelmi állomány és a honvédség számára, az ő részükre is egy életpályaprogram indult el. De az új szolgálati törvény 2015. július 1-jétől kezdődően átlagosan 50 százalékos illetményemelést irányzott elő, amelynek a 2019-es forrásai is biztosítottak a költségvetésben.

Ez 7,6 milliárd forintot jelent. De ugyancsak a hivatásos állomány elismerését jelenti a 2 milliárd 810 millió forintos keret, ami a hivatásos állomány lakhatási feltételeinek javításáról rendelkezik, illetőleg azt fogalmazza meg. Úgy gondolom, az is önmagáért beszél, hogy ezt a forrást is biztosítjuk erre a célra. Tehát 2019-ben mind létszámában, mind erőforrásaiban tovább kívánjuk erősíteni a rendőrséget, s feladatainak magas színvonalú ellátására és a kitűzött célok elérésére 12,4 milliárd forint többletforrást biztosítunk. A létszámfejlesztés forrásai is biztosítottak a 2019-es költségvetésben.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy ezek a számok garanciát jelenthetnek arra, hogy ha a parlament elfogadja ezt a költségvetést, akkor 2019-ben is meg tudjuk védeni Magyarországot, meg tudjuk védeni a magyar embereket, Magyarország továbbra is biztonságos országnak számít, és meg tudjuk védeni Európát is, hiszen a schengeni külső határ védelmével, a déli határ védelmével azt az ötszáz éves gyakorlatot folytatjuk, hogy mi a keresztény Európát is megvédjük. Ahogy tettük korábban, most is ezt tesszük. Ezért egyébként az Uniótól semmiféle támogatást nem kaptunk, ezt saját nemzeti forrásból finanszíroztuk ez idáig is. De mi az ígéreteket betartjuk, azt mondtuk, hogy az emberek április 8-ai döntése számunkra kötelező, amikor azt mondták, hogy biztonságot szeretnének. Ez a költségvetés nemcsak a biztonságos növekedés költségvetése, hanem Magyarország, a magyar emberek biztonságának a költségvetése is. Ezért arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a javaslatot támogassa. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kontrát Károly államtitkár úr. A következő előre bejelentett felszólaló Farkas Gergely képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök államtitkár úr aktivitásának, és bízom benne, hogy az én felszólalásomra is kapok majd választ. Már csak azért is, mert olyan kérdést szeretnék szóba hozni, ami méltatlanul keveset szerepel a költségvetés vitájában. Ez pedig az elvándorlás és az elvándorlásban érintettek kérdése. Több aspektusból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Amire én most hangsúlyt szeretnék fektetni, az a már elvándoroltak hazahozatala, amely, úgy gondolom, egy nagyon fontos stratégiai célja kellene, hogy legyen a magyar kormánynak. Mindennek ellenére egyáltalán nem szerepel erre vonatkozó költségvetési forrás a jövő évi költségvetésünkben.

Az elvándorlás kérdését sokszor vitattuk már ebben a Házban, és én most próbálnám a közös pontokat keresni. Nem a mértékét, a nagyságrendjét szeretném felhozni, mert ezt másképp látjuk és másképp értékeljük. Nap mint nap jelennek meg újabb és újabb, akár egymásnak ellentmondó statisztikák ezzel kapcsolatban. Nem azt szeretném most felhozni, hogy önök milyenfajta kifogásokkal szeretnék élni ezzel kapcsolatban, bár nagyon álságosnak tartom, hogy például önök számára az érv, hogy bizonyos országokban itt a környékünkön nagyobb az elvándorlás. Ha egy példával kell élnem, akkor ez arra hasonlítható, amikor valaki halálos beteg, és azzal védekezik, hogy neki már csak egy hete van hátra, és akkor megszólal a másik halálos beteg, hogy neki még egy éve van hátra. Hát attól, hogy neki még egy éve van hátra, nem hiszem, hogy megnyugtatna bárkit is.

Igenis az a helyzet, ami az elvándorlás kapcsán kialakult ma Magyarországon, az súlyos, és Magyarország hosszú távú jövőjére nézve nagyon komoly veszélyeket rejt. Veszélyeket rejt, mert már most is munkaerőhiány alakult ki. Nap mint nap találkozhatunk azokkal a hírekkel, hogy akár a mezőgazdaságban  jómagam olyan környékről jövök, Bács-Kiskun megyéből, ahol ezt tapasztalhatom a saját szememmel is  nincs elég munkás a kétkezi munkák elvégzésére, a turisztikai ágazatban most nyáron ezt főképp láthatjuk, vagy éppen bármilyen szakképzést igénylő területen is hiányoznak már az emberek, mert külföldön vannak. Tehát munkaerőhiány alakulhat ki.

De egy másik probléma lehet hosszú távon az elvándorlás kapcsán a nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága, amely, szintén könnyen belátható, hogy nem lesz megoldható. Szintén probléma, hogy a magyar értelmiség vándorol el, pont azok a fiatalok vágnak bele ezekbe az önök által kalandnak nevezett, de leginkább kényszerből bevállalt külföldi utazásokba, munkakeresésekbe, akik több nyelvet beszélnek, akik olyan képzettséggel rendelkeznek. Ezek az emberek itthon hiányozni fognak. S mondom még egyszer, lehetne hosszan sorolni, hogy milyenfajta problémákat fog ez okozni az ország életében.

Néhány évvel ezelőtt egy apró szikra volt, egy reménysugár, hogy önök talán felmérik ennek az ügynek a komoly mivoltát, és ennek érdekében beindították a „Gyere haza, fiatal!” programot. Mindannyian emlékezhetünk, hogy körülbelül 100 millió forintból néhány tucatnyi fiatalt sikerült hazahozni. Látható volt tehát, hogy az a módszer, az a módja a hazahozásnak nem volt sikeres. Ugyanakkor amikor ezt önök belátták és megszüntették ezt a programot, akkor mi nagy reményekkel vártuk azt, hogy majd egy új programot indítanak, amely tanulva az előző tanulságaiból, levonva abból a tapasztalatokat, más módon próbálja megközelíteni a kint lévő fiatalokat, és más módon próbál nekik segítséget nyújtani annak érdekében, hogy hazatérjenek Magyarországra. Merthogy segítséget kell nyújtani, az biztos. Biztos, hogy vannak olyan fiatalok, akiknek a hazahozatalát bizonyos adminisztrációs ügyekben nyújtott segítséggel, munkakeresésben nyújtott segítséggel, a lakhatási problémájuk megoldásában nyújtott segítséggel motiválni lehetne abban, hogy hazajöjjenek, és még egyszer mondom, igenis szükség lenne arra, hogy ezeket az embereket hazahozzuk, és itthon tervezzék a jövőjüket, itthon vállaljanak gyermeket, ne pedig külföldön. Mert ha ez utóbbi történne meg, akkor az magában hordozná annak a lehetőségét, hogy később aztán az egész életét egy másik országban élné le.

Volt tehát egy ilyen próbálkozás, a „Gyere haza, fiatal!” program. Ez azonban nem vált be, és megszüntették a programot. S az a szomorú helyzet állt elő, hogy immár több éve semmilyen új törekvése nincs a magyar kormánynak arra vonatkozólag, hogy ezeket a Nyugat-Európában lévő fiatalokat és kevésbé fiatalokat, sok esetben már családokat hazahozzák, és itthon próbáljanak nekik segítséget nyújtani annak érdekében, hogy itthon tudjanak boldogulni.

Mi tehát egy módosító javaslatot nyújtottunk be erre vonatkozólag. Azt szeretnénk, hogy a magyar kormány a jövő évi költségvetésben irányozzon elő 5 milliárd forintot arra vonatkozólag, hogy elinduljon egy új program, amely segítséget nyújt ezeknek az embereknek. Nincs nálunk sem a bölcsek köve annak tekintetében, hogy milyenfajta konkrét segítségre lenne szükség, de a törekvésnek igenis meg kell nyilvánulnia, el kell indulnia egy ilyen célnak, és a magyar kormánynak ezt kiemelten kell kezelnie, egyfajta üzenetként is a kint élő magyarok számára, hogy fontosak ők nekünk, és számítunk arra, hogy hazajöjjenek. Egy ilyen módosító javaslatot nyújtottunk be, és abban bízunk, hogy ez a módosító javaslat azáltal, hogy a kormány is felismeri és belátja ennek a problémának a súlyosságát, elfogadásra fog kerülni. Már csak azért is, mert itthon nincsenek olyan körülmények, amelyek önmagukban elegendőek lennének arra vonatkozólag, hogy hazahozzuk ezeket a fiatalokat. Számos, akár fiatalokkal kapcsolatos dolgot lehetne itt említeni, amelyek kapcsán mi úgy érezzük, hogy nem tesz meg a kormány mindent annak érdekében, hogy azok a problémák, amelyek bizonyos területeken fellépnek, megoldásra kerüljenek.

(08.30)

Mondhatnám itt  csak példaszerűen  a lakhatás kérdését, kiemelten az ideiglenes lakhatás kérdését. A CSOK önmagában nem megoldás, nagyon sokan ugyanis nem tartós lakhatásban gondolkodnak, hanem csak, mondjuk, egy másik városba költözve szeretnének ott egy munkavállalás miatt vagy egy tanulmány miatt olyan helyet találni, ahol élni tudnak. Ennek érdekében tartanánk mi nagyon fontosnak a szociálisbérlakás-rendszernek a beindítását, amely nagy segítség lenne ilyen szempontból.

Vagy egy másik példát kiemelve itt a fiatalokat érintve, és sajnos ez jól megmutatja a kormány hozzáállását ehhez a generációhoz: 12 éve  12 éve!  nem emelték a tanulmányi ösztöndíjra fordítható összegeket a felsőoktatási hallgatók tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez azért sokat elmond az önök hozzáállásáról. Nagyon fontos lenne motiválni a fiatalokat. Amit most tanulmányi ösztöndíj címszó alatt kapnak, a mai világban már egy nevetséges összegnek tekinthető. Mi erre vonatkozólag is nyújtottunk be módosító javaslatokat; hogy csak néhány olyan módosító javaslatot emeljek ki a benyújtott több tucat közül, amely azért segítené a fiatalok helyzetét, és segítené azt, hogy mondjuk, ők sem abban gondolkodjanak, hogy külföldre mennek, hanem az itthoni boldogulás lebegjen a szemük előtt.

A felszólalásom hátralévő egy-két percében egy másik téma kapcsán szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel, konkrétan választókerületemet érintő ügyeket szeretnék itt bemutatni, amelyekre vonatkozólag módosító javaslatokat is benyújtottam. Jómagam Bács-Kiskun megye 5. számú választókerületét képviselem jobbikos országgyűlési képviselőként. Ezen Kiskunhalas középpontú, központú és még másik 22 települést magában foglaló választókerület kapcsán nyújtottam be módosító javaslatot, ugyanis ez a terület, ez a térség sajnos, mondhatni, elmaradott, az ország tíz legszegényebb régiója, pontosabban járása közül kettő ebben a választókerületben található. Ez tehát statisztikai alapon is alátámasztja azt, hogy miért is lenne szükség komoly fejlesztésekre akár infrastruktúrában, akár a települések egyedi igényeit kielégítve.

Benyújtottam módosító javaslatot például a belterületi utak javítására. Ezen 23 település szinte mindegyike érintett ezzel a problémával kapcsolatban, és ezt azért is merem ilyen magabiztosan állítani, mert az elmúlt egy évben szinte mindegyik polgármesterrel volt szerencsém személyesen találkozni, beszélgetni a településüket illető problémákkal kapcsolatban, és nem volt olyan beszélgetés, ahol ez ne került volna szóba, elmondva, hogy a településnek önmagának nagyon kevés lehetősége van, gyakorlatilag nincs pénze ilyen jellegű beruházásokra, hogy a településen a belterületi utakat javítsák, ugyanakkor nagyon fontosnak tartanák. Erre nyújtottam be tehát módosító javaslatot. Mint ahogy szintén az emberek, az ott élő emberek mindennapjait érinti ezen településeknél a járdák felújítása. Szintén egy olyan problémáról beszélünk, amely mindegyik települést egyaránt érinti, mindenhol szükség lenne erre, de a települések saját maguk ezt kevés esetben tudják kigazdálkodni.

Néhány egyedi esetet idehozva a néhány tucat közül, amit benyújtottam: például nagy lehetőség lenne több település esetén is a kiváló minőségű termálvízre épült strandok fejlesztése. Ilyen van Kiskunhalason és szülővárosomban, Kecelen is, mindkét település nagyon jó adottságokkal rendelkezik, de sajnos mindkét településen egy rossz állapotú, régi, régóta fejlesztésre váró strand található csak, amely mellett elrobogott az idő, és ezáltal nem képes megfelelni a kor kihívásainak. Mindkét településen nagyon fontos lenne a strandfejlesztés, és ezen források előteremtésére nyújtottam be módosító javaslatot.

Kiskunhalason a belterületi utak közül egyet külön kiemelnék, ez az 55-ös főút elkerülő szakaszának a megépítése, a megtervezésének elkezdése. Ez régi kérése a kiskunhalasiaknak, ez ügyben nagyon fontos lenne előrelépni, és erre vonatkozólag is benyújtottam egy módosító javaslatot. De megemlíthetném még itt a Kisszállásra, Kunfehértóra, Tataházára, Bácsalmásra és számos más településre vonatkozó módosító javaslatomat is, amelyeket benyújtottam, és bízom benne, hogy a kormánytöbbség belátja azt, hogy ezekre igenis szükség van a térség fejlesztése érdekében. Bízom benne, hogy fideszes képviselőtársam, Bányai Gábor is végre támogatni fogja ezeket a javaslatokat, és az ő támogatásával is elfogadásra kerülhetnek ezek, és végre a terület fejlesztése ezáltal is felgyorsítható. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos cél lenne az ott élők szempontjából.

Összefoglalva tehát az elvándorlás kérdése kapcsán bízom a pozitív hozzáállásukban, hogy igenis támogatni képesek egy olyan programot, amely az elvándoroltak hazahozatalát segíti, másrészt pedig bízom benne, hogy választókerületem esetében ezek a módosító javaslatok is támogatásra találnak majd önök által is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Farkas Gergely képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Juhász Hajnalka képviselő asszony, Kereszténydemokrata Néppárt.

JUHÁSZ HAJNALKA (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a 2019. évi költségvetés előkészítésének vezérlő elveit, az elmúlt időszak eredményeit, a tényeket, a főbb célkitűzéseket, a megfogalmazott intézkedési javaslatokat, és ennek kapcsán kiemeljek néhány sort a költségvetésből.A kormány a 2019. évi költségvetés előkészítésekor Magyarország biztonságának megőrzését, a gazdasági növekedés fenntartását, a családok támogatását és a teljes foglalkoztatás elérését tűzte ki célul. A kitűzött területeken rendkívüli eredményeket értünk el már az elmúlt években is. 2010 óta közel 12 százalékról 3,8 százalékra csökkent a munkanélküliség, a 2010-es adatokhoz képest ma több mint 750 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon. Az elmúlt években a nemzeti kormány példaértékű családtámogatási rendszert épített ki. Csökkentette a munkát és a legfontosabb élelmiszereket terhelő adókat, jelentősen mérsékelte a háztartások rezsiterheit, átfogó béremeléseket hajtott végre.

A kormány gazdaságpolitikáját szem előtt tartva a 2019. évi főbb célkitűzések a következők: a demográfiai kihívások kezelése és a családi értékek védelme érdekében a családok támogatásának kiterjesztése, a gyermekvállalás ösztönzése, valamint a gyermeknevelés differenciált támogatása; a munkaalapú társadalom építésének elősegítése, a továbbiakban is a segély helyett munkát elv szem előtt tartása, a munkához kapcsolódó közterhek mérséklése; a nyugdíjasok erkölcsi és anyagi megbecsülése érdekében a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése mellett annak biztosítása, hogy a nyugdíjasok részesüljenek az elért gazdasági növekedésből; a foglalkoztatást ösztönző és az időskori munkavállalást segítő lépésként a nyugdíj mellett dolgozó munkavállalók járulékterheinek megszüntetése, ezzel párhuzamosan a munkáltatók mentesítése a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól; a közszférában az elfogadott életpályaprogramok folytatása, további bérrendezésekkel a közfeladatot ellátók anyagi megbecsülésének növelése; Magyarország és a magyar emberek biztonságának megőrzése, valamint a terrorfenyegetettséggel és az illegális bevándorlással szembeni erőteljes fellépés érdekében hazánk védelmi képességeinek fejlesztése, a rendvédelem és a közbiztonság erősítése; a magyar vidék fejlesztése érdekében a nagyvárosok modernizálásának és a kistelepülések megerősítésének támogatása, valamint a közúti és vasúti közlekedési infrastruktúra fejlesztése.

A Fidesz-KDNP alapvető célja a gazdasági növekedés feltételeinek javítása, a gazdasági versenyképesség megőrzése, továbbá a versenyképes adórendszer megteremtése. Ez a szempont érvényesül az adótörvényben és a 2019-es költségvetésben is. Tovább csökkentjük a munkát terhelő adókat, valamint a vállalkozások és a családok adóterhét. A vállalkozókkal 2016-ban megkötött többéves bérmegállapodás alapján tovább csökkentjük a munkát terhelő adókat, a szociális hozzájárulási adó mértéke jövőre várhatóan további 2 százalékponttal, 17,5 százalékra csökken.

A magyar kormány 2010 óta családbarát politikát folytat, és a jövőben is ez a célunk. Jövőre nemcsak hogy megmarad a családi adókedvezmények rendszere, hanem bővülni is fog. 2019-ben 2015-höz képes a duplájára, havi 40 ezer forintra fog nőni a kétgyermekes családok adókedvezménye, így közel 350 ezer családnál marad több pénz. A növekedés éves szinten 2019-ben akár 240 ezer forint többletjövedelmet biztosít a családoknak 2015-höz képest.

A korábban említett célkitűzések közül a legfontosabb a demográfiai stabilitás elérése a magyar, gyermeket vállaló és nevelő családok megerősítésével, a családbarát közgondolkodást erősítő szakmai programok és akciók végrehajtásával, a családok jólétének növelésével, a munka- és a családalapú társadalom kiépítésével, amelyhez az ágazat a társágazatokkal együttműködésben, a családbarát szemlélet erősítésével járul hozzá.

(8.40)

A kétgyermekesek adókedvezményének növekedésén túl a jövő évben is megmarad az első házasok adókedvezménye, a hároméves gyes és gyed extra, valamint nő az otthonteremtésre szánt állami források összege is. 2019-ben minden eddiginél több pénzt fordítunk az otthonteremtés támogatására. Jövőre még az ideinél is 16 milliárd forinttal több jut otthonteremtésre. A CSOK a 2015-ös bevezetése óta már 75 ezer család otthonteremtését segítette. A családtámogatási rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A családi adókedvezmények rendszerének köszönhetően 2011 és 2018 között 1900 milliárd forint maradt a gyermekes családoknál. 2019-ben minden eddiginél több pénz, 2004 milliárd forint jut a családok támogatására, amely 75 milliárd forinttal több, mint 2018-ban  ez az összeg több mint kétszer magasabb, mint amennyit a balliberális kormány 2010 előtt fordított a családokra -, 130 ezer szülő pedig már semmiféle adót vagy járulékot nem fizet a jövedelme után.

Ahogyan képviselőtársam is említette, a Honvédelmi Minisztérium törvényben rögzített feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének, nemzetközi szerződésekben rögzített határainak, lakosságának és anyagi javainak védelme. Az Európát sújtó bevándorlás, valamint az azzal járó terrorveszély és közbiztonsági következmények miatt a következő évek egyik legfontosabb kihívása a biztonság lesz. Ezért biztosítunk jövőre közel 350 milliárd forintot közbiztonságra, a rendőrség működésére és fejlesztésére. A terrorelhárítással összefüggő feladatokra 25 milliárd forint jut majd, januártól újabb 5 százalékkal nő a rendvédelmi dolgozók illetménye, ami a korábbi emelésekkel együtt már 50 százalékos növekmény.

Végezetül, a kormány 512 milliárd forintot fordít majd a honvédségre, ami 85 milliárddal több, mint az idei összeg. Az a cél, hogy a védelmi kiadások a következő években megduplázódjanak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Juhász Hajnalka képviselő asszony. A következő előre bejelentett felszólaló Szabó Sándor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetés kapcsán, mint ahogy egyébként évek óta teszem, elsősorban az önkormányzatok helyzetéről szeretnék beszélni, de engedjenek meg két mondatot úgy általánosságban a költségvetésről. Évek óta azt látjuk már tendenciózusan, hogy a Fidesz-kormány elsősorban  a költségvetés számait tekintve  azokon az embereken próbál segíteni, függetlenül attól, hogy Magyarország tízmillió magyar országa, akik egyébként viszonylag jó helyzetben vannak, és alapvetően a mindennapi életüket nem kellene különösebben támogatni, ugyanakkor azt látjuk a másik oldalról, hogy azokat az embereket, akik rászorulnának, igazán igényelnék az állam gondoskodását, támogatását, így a szegényeket tulajdonképpen egyfajta létbizonytalanságban tartja.

Azt is látjuk és azt is tapasztaljuk, hogy az állam egyre többet költ saját magára, hiszen, ha végignézzük akár csak a kormány működését, a minisztériumok támogatását, akkor már lassan nem nagyon tudjuk elmondani, hogy itt a teremben valaki ne lenne államtitkár. Azt is látjuk, hogy míg egyébként 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel számol a kormány, továbbra sem hajlandó GDP-arányosan többet költeni a jóléti kiadásokra, sőt, ahogy érzékeljük, összességében, ha megnézzük, az egészségügyre, oktatásra, a családok támogatására, a szegények támogatására a mostani költségvetésben sem jut több, mint korábban volt.

Rátérve az önkormányzatok helyzetére, 2014-ben óriási átalakuláson ment át az önkormányzati rendszer, az önkormányzati feladatok strukturális átalakítását azonban az önkormányzatok finanszírozása tulajdonképpen nem követte le. Azt látjuk, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer egyes támogatási pontjaiban rögzített feladatmutatók tulajdonképpen évről évre változatlan formában kerülnek be a költségvetésbe.

Ha már arról beszéltem, hogy a kormány azt hangoztatja, hogy évről évre folyamatosan erősödik az ország és jobban teljesít, akkor azt gondolom, hogy az önkormányzatok finanszírozását is ehhez kellett volna igazítani, ugyanis továbbra is vannak olyan feladatok, amelyek az állam által a központi költségvetési forrásból nem vagy nem elég mértékben finanszírozottak.

Ilyenek például a szociális és gyermekjóléti feladatok. Azt gondolom, hogy újragondolandó a szociális ellátásokra átadott pénzbeni forrás. Azt is látjuk, hogy az önkormányzatok szerepét pénzbeni szociális támogatások tekintetében jelentősen átalakította, alapvetően az önkormányzatokra hárította a hátrányos helyzetű emberek mindennapi életének a segítését az úgynevezett települési támogatás bevezetésével, csak ugye többször elmondtuk, hogy nagyon sok esetben, különösen a kistelepülések esetén ez azért jelent problémát, hiszen ehhez nem adott forrást az állam, és ezt az önkormányzatoknak maguknak kellene megoldani, lévén, ha egyébként erre van pénzük, de jól látjuk, hogy erre nagy támogatásuk nincsen.

Nem kellően finanszírozott a háziorvosi központi ügyelet, elsősorban a kevesebb lélekszámú települések tekintetében, de mondhatnám a gyepmesteri feladatokat, a közös önkormányzati hivatali finanszírozást, valamint a könyvtár és a kulturális termékek finanszírozását is, ahol vannak problémák.

Indokolatlan a normatívakülönbség is. Gondolok itt arra, hogy az önkormányzat is több olyan kötelező és önként vállalt feladatként tart fenn intézményeket, amelyek normatívája különbözik az egyházi normatívától. Nyilván mindenki tudja, hogy az egyházak normatívája magasabb, és azt gondolom, hogy ez alapvetően indokolatlan és értelmezhetetlen, hiszen igenis, az önkormányzatok is képesek ugyanolyan szinten, ugyanolyan módon, hasonló hatékonysággal ellátni azokat a feladatokat, amelyeket az egyházak. Ha megnézzük az egyházak és az önkormányzatok anyagi helyzetét, akkor azt is elmondhatjuk, hogy az önkormányzatok anyagi lehetőségei sem jobbak, mint az egyházéi, tehát valahol ki kellene egyenlíteni, tehát nem biztos, hogy az egyházi normatívát kellene magasabban előirányozni a költségvetésben.

Az önkormányzatok finanszírozásának javítása érdekében éppen ezért most már harmadik éve élek azzal a módosító javaslatommal  változatlan tartalommal, bízom benne, hogy egyszer a kormánypárti többség is támogatni fogja -, amely azt irányozza elő, hogy az önkormányzatok helyzete jobb legyen. Teszem ezeket a módosító javaslataimat azért, mert magam azt gondolom, hogy 2014 óta, mióta az önkormányzatok átalakítása megtörtént, alapvetően az önkormányzatiság tiprása és a helyi önkormányzatok folyamatos leépítése folyik azáltal, hogy a forrásokat folyamatosan elveszi az állam az önkormányzatoktól, a feladatokat átcsoportosítja, és én most is tartom azt az állítást, amit korábban tartottam, hogy sokkal több forrást vont el az állam az önkormányzatoktól, mint egyébként amekkora feladatot átvállalt.

A módosító javaslatom lényege tehát, még egyszer mondom, az önkormányzatok helyzetének a javítására irányul, ami egyébként megegyezik a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének a módosító javaslatával is. Történetesen az egyik tétele az, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott része maradjon ott az önkormányzatoknál, ahol egyébként 2014 előtt, az önkormányzati átalakítás előtt is volt. Illetve a másik módosító javaslatom pedig a gépjárműadó egy részére vonatkozik. Ebben is hasonlóan gondolkodunk a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével, bár ők egyébként bátrabbak voltak, hiszen ők azt javasolják, hogy teljes egészében maradjon a gépjárműadó az önkormányzatoknál, én szerényebben csak a 80 százalékát gondolom, de abban egyetértünk az érdekvédelmi szövetséggel, hogy ha ez a pénz az önkormányzatoknál maradna, akkor elsősorban infrastrukturális fejlesztésekre kellene fordítani, úgymint a járdák, illetve az utak javítására.

Ha már utakról beszélünk, egyrészről célszerűnek és hasznosnak bizonyult, és azt gondolom, egy jó irány a Belügyminisztérium által kiírt pályázható forrás, ami a belterületi utak javítására vonatkozik, szintén egyetértve az érdekvédelmi szövetséggel, hogy ez a pénz alapvetően nagyon csekély és nagyon kevés. A múlt héten kérdéssel fordultam a minisztériumhoz, kifejezetten Csongrád megye útjainak állapotára vonatkozóan, de azt is látjuk, és elmondtam a kérdésben is, hogy az országos utak nagyon rossz állapotban vannak, és itt már nemcsak a településeket összekötő mellékutakról, hanem a háromszámjegyű utak, illetve a főútvonalak állapotáról is beszéltem.

(8.50)

Azt gondolom, hogy a költségvetésben sokkal több forrást kellene biztosítani egyrészt a települések belterületi útjainak javítására, másrészt a közúthálózat fejlesztésére, javítására.

Üdvözlendő az is, ha ez így lesz, hogy a kormány szándékozik egy újabb programot bevezetni, történetesen a „Modern falvak” programra gondolok, ami hasonló a „Modern városok” programjához. Persze itt is meg kell jegyezni, hogy ez akkor érdekes és akkor igaz, ha ez nem kampánycélul szolgál, mint ahogy egyébként azt látjuk, hiszen itt is azt kellene figyelembe venni elsősorban, hogy egyenlő súllyal kerüljenek majd, ha egyáltalán elindul ez a program, mérlegelésre mind azok az önkormányzatok, ahol ellenzéki vezetők vannak, illetve azon települések is, ahol egyébként kormánypárti képviselők vannak, mert eddig sajnos a tapasztalat nem ezt mutatta. Ha egyáltalán elindul ez a program, akkor azt gondolom, lényeges és fontos volna, hogy az érintett települések önkormányzatainak szakembereit ennek a programnak a kidolgozásába bevonjuk.

Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a köztisztviselők javadalmazásáról. Korrekt és rendezett javadalmazási viszonyokat és rendet kellene teremteni, azt gondolom, mind az állami, mind az önkormányzati foglalkoztatásban lévő közszolgák tekintetében. Látjuk, hogy létezik ez a 11 milliárdos alap, ami a közszolgálati béremelést szolgálná, de alapvetően azt látjuk, hogy a gazdagabb önkormányzatok kárára valósul meg ez; valójában pluszpénz nem látszik, hogy ebben létesülne. Ha ezt is szépen leosztjuk, akkor alapvetően, bár nem kevés, de 40 ezer forint körüli összeget jelent ez a közszolgák részére. Ez a 11 milliárdos alap így valószínűleg kevésnek fog bizonyulni, különösen a tekintetben, ha megnézzük, hogy 20 milliárdos költségvetési tételről beszélünk, ami az ország költségvetését jelenti. Így körülbelül 36 ezer önkormányzati dolgozó, 30 ezer központi tisztviselő fizetésére elegendő lehet ez a pénz, ami megint értelmezhetetlen, hiszen pályázati úton kerül majd elosztásra. Itt is majd kíváncsi leszek, hogy mely önkormányzatok fognak ebből részesülni. De ha csak 36 ezer önkormányzati dolgozóról beszélünk, akkor 100 ezer, de minimum 80 ezer dolgozó helyzetére egyébként továbbra sincs semmiféle válasz, továbbra sincs megoldás.

Azt gondolom  ahogy egyébként korábban is mondtuk, most már kilencedik éve a köztisztviselői illetményalap nem emelkedik -, az lenne az igazságos, és tisztességes béremelést akkor lehetne igazából megvalósítani, ha ezt az illetményalapot egyébként felemelnénk. Azt szeretném kérni a tisztelt kormánypárti képviselőktől, támogassák módosító javaslatomat, hiszen azt gondolom, hogy a települések finanszírozása ma sem megoldott, és azt gondolom, szükség van arra, hogy a települések helyzetét javítsuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Szabó Sándor képviselő úr. A következő hozzászóló Turi-Kovács Béla képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt a költségvetést már számos jelzővel illették, különböző gondolat született arról, hogy mégis hogyan kellene nevezni ezt a költségvetést. Én szeretném a költségvetést az óvatos és mindenképpen megtartandó, fenntartható fejlődés költségvetésének tartani.Az óvatosság mindenképpen indokolt. Idézném a miniszterelnök urat. Ő a következőt mondja: van lehetőség a gazdaságban a növekedésre, de csak akkor, ha a kibontakozó válság megnyilvánulásaitól és viharaitól meg tudjuk védeni a gazdaságot és így a költségvetést. Rímel erre a pénzügyminiszter úrnak az a nyilatkozata, amely szerint a büdzsé összeállításakor a kabinet tekintettel volt a világgazdaságban zajló folyamatokra, amelyek válságba is fordulhatnak, így növekednek a tartalékok.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az az előrelátás és bölcs előrelátás, ami a költségvetést jellemezte, megnyugtató és szükséges. Nagyon jól láthatjuk az elmúlt napokban azt, hogy olyan turbulenciák keletkezhetnek minden előzetes jel nélkül és szükség nélkül például a forint körül, amelyeknek a kiszámíthatósága nagyon-nagyon nehéz vagy lehetetlen, hiszen olyan erők mozgatják, amelyeknek a mozgását előre aligha lehet meghatározni. Mégis azt gondolom, hogy semmilyen aggodalomra nem mutatkozik ok, hiszen a költségvetés, amely 2019-re reményeim szerint majd nagy többséggel megszületik, egyértelműen tartalmaz olyasfajta tartalékokat  és nemcsak a már tartalékba helyezett nagyságrendre gondolok, hanem az egyes fejezetek esetében is -, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a következőkben biztonságos fejlődésről beszélhessünk.

Tisztelt Ház! Arról van itt szó, és ezt egyértelműen látni kell, hogy a kormány a célok mentén úgy határozta meg a költségvetést  és azt kell mondanom, hogy ebben a pénzügyminiszternek is igen nagy szerepe volt -, hogy azt a lehetőséget, amely nyolc év alatt garantált fejlődést nyújtott, folytathatjuk. Azért mondom a pénzügyminiszter szerepét, mert az én számomra fontos, hogy a pénzügyminiszter  ahogy ezt Mikszáth egyszer mondta  rajtahagyja a jegyét, bélyegét mindig a költségvetésen, ő valahol a szülőanyja. Következésképpen látni kell azt, hogy egy olyan pénzügyminiszter az, aki ezt benyújtotta, aki egy higgadt, nyugodt, a protestáns világnak egy olyanfajta képviselője, amely több száz éven keresztül a biztonságot garantálta, egyfajta fejlődést a nyugati világban.

Ez az, ami az én számomra olyan értelemben is megnyugtató, hogy ez a kiszámított és néha egy kicsit feszesnek tűnő, például fejlődési lehetőség, a növekedés, amely 4,1 százalékban sokak szerint talán egy kicsit túlértékelt, van, aki csak 3,9-et mond, de van, aki azt mondja, hogy lehet ez akár 4,5 százalék is, tehát van egy bizonytalanság benne, de van bizonytalanság meggyőződésem szerint nyilvánvalóan az infláció környékén is. Nem lehet biztonsággal megmondani, hogy az infláció 2 vagy 3 százalék körül lesz, de úgy gondolom, hogy a jelenlegi költségvetés az inflációs cél megtartását, a 3 százalékot lehetővé teszi, és ez nagyon fontos kérdés.

E tekintetben szeretném valamire külön felhívni a kormány figyelmét nagy tisztelettel. Az világos, hogy azt a célt, amelyet eddig is követett a kormány, nevezetesen, hogy folyamatosan csökkenteni kell az államadósságot, ez a költségvetés ezt szolgálja. De azt is jól kell látni, hogy az elkövetkezendő időben azt is folytatni kell, ami eddig sikeres és eredményes volt, hogy külföldi eladósodás helyett inkább a belföldi lehetőségeket, a belföldi betéteket kell megragadni. Ehhez azonban meggyőződésem szerint előbb vagy utóbb át kell gondolni azt, hogy hogyan lehet ezeket a belföldi megtakarításokat valóban koncentrálni és itt tartani úgy, hogy ez a költségvetést tudja a következőkben szolgálni. Ezt én egy alapkérdésnek tartom, ezen a területen meggyőződésem szerint lesz is majd mit tenni.

Mi abból a szempontból vizsgáltuk ezt a költségvetést elsősorban, Fidesszel szövetséges kisgazdák, mennyire lehet majd megvalósítani azt a programot, amelyet az új földművelésügyi miniszter elég részletesen és sokféle pontban előterjesztett. Ebben olyan fejlődések, fejlesztések mutatkoznak, amelyek nem igényelnek túl nagy költségeket, természetesen igényel költségvetési forrást, de ezek a költségvetési források meggyőződésem szerint ma benne vannak ebben a költségvetésben.

Miről van szó? Többek között arról, hogy egy olyan innovációt kell végrehajtani a mezőgazdaságon belül, amely mindig pénzzel jár, de amely nélkül a mezőgazdaság fejlesztése a következőkben nehezen képzelhető el. Van ezen a téren ugyanis lépnivalónk, mert ugyan sokféle eredményt értünk el a mezőgazdaságban, de mégis azt kell mondanom, hogy a tartalékok olyan nagyok ebben az ágazatban, amelyeknek a kihasználása kötelező.

Nagyon fontosak a mi számunkra a célok között, az agrárcélok között  amelyet egyben szeretnék kezelni a vidékfejlesztéssel  azok a célok, amelyek világosan azt mutatják, hogy van tervünk arra, hogy a kis és közepes településeket megerősítsük és azokat megtartsuk. Ezen a területen a költségvetésben szintén jelentős források mutatkoztak, a felhasználásuk nem mindegy. Nem mindegy, hogy milyen arányok lesznek a kicsik és a nagyobbak között. Nem mindegy, hogy ezek majd hogyan hasznosulnak. E tekintetben is látok olyan lehetőségeket, amelyket még a következőkben majd világosan ki kell használni.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék rámutatni, hogy ennek a költségvetésnek nem titkoltan nagyon fontos célja volt a biztonság megerősítése. Ezért tartom fontosnak, hogy honvédelmi célokra, és azt kell mondanom, belügyi célokra, a rendőrség céljaira megfelelő források álljanak rendelkezésre. A világ olyan irányba halad  ezt jól kell látni, és világosan, nemcsak azért, mert ezt a miniszterelnök mondta, hanem azért, mert a világ így alakul -, ahol a biztonsági szempontok egyre inkább felértékelődnek.

(9.00)

Valóban, a garanciákat a mi számunkra az Európai Unió, a NATO, a különböző szövetséges rendszerek adják, de az igazi biztonságot a saját biztonsági erőnk adja. Ennek tehát meg kell adni azokat a lehetőségeket, amelyek az elkövetkezendő időben jól szolgálják majd az országot.

Tudom, hogy központi kérdés volt és ma is központi kérdés lesz az egész vitában az oktatás és az egészségügy kérdése. Nem kell ezt megkerülni, mind a kettő nagyon fontos, mind a kettőben lehet nagyon jó előrelépéseket tenni a jelenlegi forrásokkal, amelyeket a költségvetés tartalmaz. Ehhez azonban meggyőződésem szerint még a korábbinál is jobb felhasználás kell. A következőkben is a belső célokat kell úgy tudni meghatározni, amivel hangsúlyosan tudja felhasználni ezeket az összegeket, de semmiképpen nem olyan módon, hogy azok aztán később már nem láthatóak. Jól láthatóak legyenek, világosan, egyértelműen tudják ezeket a célokat szolgálni.

Összegezve, tisztelt Ház, az én álláspontom az, hogy ez a költségvetés az elkövetkezendő időkben ki kell tudja állni azokat a próbákat, amelyeknek nem Európa, de az egész világ ki lesz téve. A pénzbőségnek, úgy gondolom, és ebben a világon a legtöbb közgazdász egyetért, vége van. Vagy legalábbis a végéhez közeledik, de inkább hiszem azt, hogy vége van. Ha erről van szó, akkor erre kell felkészülni. Most nem akarom bántani az ellenzéket, de amikor az ellenzék valami olyan pénzbőséggel számol, ami már nincs, akkor azt felelősnek aligha nevezhetem. Felelősséggel csak azzal a világgal számolhatunk, amiben élünk, és amiben belül meg kell találnunk Magyarország, a magyarok számára a legjobb megoldásokat.

Meggyőződésem, hogy ez a költségvetés jobbról, balról, kormányoldalról, ellenzékről nyugodtan támogatható, mert ez Magyarország biztonságát jelenti. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Turi-Kovács Béla képviselő úr. Most megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak, Lehet Más a Politika-képviselőcsoport.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Máris vitatkoznom kell Turi-Kovács Béla képviselőtársunkkal. Ön azzal kezdte a felszólalását, hogy ez a fenntartható fejlődés költségvetése. Alapvetően azt gondolom, hogy az LMP költségvetéséről beszélt, mert ami módosítókat mi benyújtunk, több mint 200 darab módosítót nyújtunk be a költségvetéshez, azzal kiegészítve, azzal módosítva ezt a költségvetést, azt gondolom, valóban a fenntartható fejlődés költségvetésévé válhatna. Ennek azonban van egy kemény feltétele, az, hogy a Fidesz-KDNP-nek meg kell szavaznia a mi módosítóinkat.Fantasztikus dolgokat szavaznának meg, például azt, hogy az otthonápolás azonnal minimálbéres lenne, régóta aktuális béremelések tudnának megtörténni ebben az országban. Hadd emeljek ki egy kis beszélgetést, ma reggel a közértben figyeltem meg, hogy azt követelték a vásárlók, hogy még egy pénztár nyisson ki, mert olyan hosszú volt a sor. Erre a biztonsági őr szellemesen annyit mondott, hogy adják meg a telefonszámot Angliába, és akkor ő hoz majd ide pénztárosokat. Ugye, értik, hogy miről beszélek? Arról beszélek, hogy ha Magyarországon a béremelés nem történik meg, akkor ez az ország ki fog ürülni.

Ráadásul a mi módosítóink a családok terhein is nagyon jelentősen könnyítenének, például azzal, hogy a családi pótlékot és a családi adókedvezményt kibővítenénk a fiatalok 24 éves koráig abban az esetben, ha felsőoktatásban vesznek részt. De természetesen zöldpártként nálunk alapkövetelmény az is, hogy a környezet- és természetvédelemnek erősödnie kell. A mi költségvetésünk, az LMP költségvetése erre is lehetőséget ad.

Viszont most egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami az én szűkebb lakókörnyezetemről szól, ugyanis számos olyan probléma van, amit megélünk nap mint nap, viszont úgy tűnik, hogy kevéssé van róla szó itt a Magyar Országgyűlésben.

Úgy tűnik, hogy az a fideszes képviselő, aki megnyerte a körzetet, nem a helyi embereket akarja itt a parlamentben képviselni, hanem sokkal inkább a Fideszt akarja ott képviselni. Kicsit feje tetejére állt a világ, úgyhogy szeretném ezt korrigálni.

Kezdem ott, hogy van egy szolidaritási sarc, hozzájárulás, adó  nevezzük bárminek -, amiből önök ebben a költségvetésben 50 milliárd forintot remélnek. Ez a pénz egyébként duplája annak, mint amennyi a bevezetésekor volt. Szeretném közölni, hogy ez egy olyan intézkedés, ami végtelenül igazságtalan. Önök kivéreztették az önkormányzatokat, és megpróbálják megsarcolni azokat, amelyek valami miatt jobban teljesítenek, ahogy önök szokták mondani. Gémesi György, aki vitathatatlanul Magyarország egyik legsikeresebb polgármestere (Felzúdulás és derültség a kormánypárti padsorokban.), nagyon szellemesen úgy fogalmazott  a Fidesz-KDNP is egyetért velem, nagyon köszönöm; esetleg nyomjanak gombot, és fejtsék ki bővebben, hogy miért gondolkodnak máshogy, mint ahogy én beszélek -, szóval úgy fogalmazott, láttunk már olyat, hogy a sikeresebbektől elvették a profitot, de azt szocializmusnak hívták.

Tehát ez a szolidaritási sarc egyértelműen a szocializmus szellemét idézi. Ahol én élek, az ottani településekre ez gyakorlatilag félig-meddig halálos ítélet. Politikai döntésről van szó egyértelműen, hiszen azért vonják el, mondjuk Budaörstől ezeket a pénzeket, mert büntetni akarják a budaörsi polgárokat azért, mert egy ellenzéki polgármestert mertek megválasztani, és ezért aránytalanul sok pénzt elvesznek a településtől.

Egyszerűen a Fidesz-KDNP folyamatosan beszél, miközben én is beszélek, de hát végül is ezt megszokhattuk tőlük. Ahol én felnőttem, ezt úgy mondták, hogy nincs gyerekszobája valakinek.

Na, a lényeg az, hogy igenis Budaörsre sok minden miatt haragszanak a Fidesz-KDNP-ben. Például azért, mert még akkor is a saját kezében tudja tartani az iskoláját, amikor a kormány mindent megtesz azért, hogy elvonja, és egyetlen önkormányzat kezében se lehessenek iskolák, ami, azt gondolom, egy végtelenül helytelen és egészségtelen gyakorlat.

A magam részéről azt tudom mondani, hogy mi ezt a szolidaritási hozzájárulást, adót, sarcot egy az egyben eltöröljük, ez is ott van a módosító javaslatainkban, mert azt gondoljuk, hogy nem a szocializmus szellemét kell tovább éltetni itt a XXI. században, hanem a teljesítményt kell jutalmazni. És azok a települések, ahol jól teljesítenek, nem szétlopják a pénzeket, hanem termelik és figyelnek rá, jól gazdálkodnak, hadd tartsák meg ezeket a pénzeket. Egyébként az országban kell működni egy olyan szociális hálónak, hogy ha bármely település bajba kerül, akkor ott lehessen segíteni. Na persze, nem úgy, mint Pécs városával tették, hogy gyámság alá helyzeték, de az egy érdekes fideszes történet, arról beszélgessenek önök egymás között, hiszen azt önök csinálták, tisztelt fideszes képviselőtársak.

Akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy milyen helyzetben vannak nálunk a családok, milyen helyzetben vannak a gyermekek. Ugye, önök valamifajta demográfiai központú kormányzást terveznek. Örömmel mondom, hogy a Fidesznek ehhez kevés köze van, de nálunk rengeteg gyerek van. Szerintem az ország egyetlen pontján sem születik annyi gyermek, mint ahol mi élünk. Ennek ellenére folyamatos bölcsődehiány van, játszótérhiány van. Olyan zebrahiány van, hogy féltjük a gyerekeinket, amikor átmennek az úton, mert valahogy nem jut pénz arra, hogy megfelelő helyeken zebrákat építsenek, és ezért halálesetek is történnek.

Szeretném azt is hozzátenni, hogy iskolahiány is van. Küzdöttünk azért, hogy egy iskolánkban nagyobbítani tudjuk az épületet, hogy beférjenek a gyerekek, és valahogy semmi segítséget nem kapunk ehhez. A magam részéről azt tudom mondani, ha önök folyamatosan arról beszélnek, hogy szeretnék, hogy demográfiai változás legyen, akkor figyeljenek a családokra, de ne a Mészáros családra, meg a Garancsi családra, meg ezekre a családokra, hanem a mindennapok családjaira.

Például, önök arról prédikálnak, hogy éljünk sportosabban. Most itt a nyár. Közbeszéd témája az rengeteg szülőnél, hogy hogyan tanítsa meg a gyermekét úszni, mert ahhoz víz kell, tehát tanuszodákra lenne szükség. Én Budakeszin is évek óta hallgatom, hogy majd kapunk tanuszodát. Ehelyett a budakeszi családok vagy nagyon drága helyre tudják vinni a gyermeküket, hogy meg tudjanak tanulni a gyerekek úszni, vagy sokkal messzebbre kell vinni azért, mert évek óta nem tud a tanuszoda megépülni. Ezért mi a költségvetési programunkban egy olyan tanuszoda-fejlesztési módosítót is beiktattunk, ami arról szólna, hogy szerte az országban a magyar gyerekek könnyebben tudjanak megtanulni úszni, mert ahol nincs természetes víz, ott is szeretnék a szülők biztonságban tudni a gyereküket akkor, ha vízközelbe kerülnek.

És akkor beszéljünk egy kicsit a közlekedésről, mert ön azt is mondta, előző felszólaló, Turi-Kovács Béla képviselőtársam, hogy ez a biztonság költségvetése is. Hát, nálam a biztonság ott kezdődik, hogy ha például fölszállok a buszra, akkor épségben leszállok róla. Ez a nagy helyzet. Szeretném önöknek azt elmondani, hogy olyan állapotban vannak akár a 22-es buszok is, hogy a múltkor láttuk többen, hogy egy atya szentelte föl, tömjénezte a buszt. Hát, mondtuk is egymás között beszélgetve szellemesen, hogy ezt a buszt már tényleg csak a szentlélek tartja össze.

Ugyanis, ha önök is a 22-es busszal járnának, akkor azt látnák, hogy ott állnak a buszok lerobbanva, szállnak le az emberek és mennek a következő megállóba, mert kigyulladt például a busz. De mondok ennél rosszabbat is. Közlekedési baleset történt, miközben családok sokasága és nyugdíjasok mentek Páty irányába Biatorbágy felől. Ugyanis az történt, hogy három tényező együtt állt. Az egyik az, hogy az út kátyús volt. A másik az, hogy a busz rossz minőségű volt, egyszerűen már esett szét gyakorlatilag az utasok alatt. A harmadik tényező pedig az volt, hogy a buszsofőrök rendkívül túlterheltek. Ez a három egybeesett. A buszt csak a buszvezető tapasztalata mentette meg attól, hogy egy fának menjen neki, két fa közé be tudta kormányozni a buszt.

(9.10)

Családok sokasága, háromgyermekes család sérült meg, azért, mert évek óta nincsen pénz a buszhálózat karbantartására, a rendes kátyúzásra. És most sikerült bevezetni egy olyan követelményt a buszvezetőkkel szemben, ami azt jelenti, hogy néha úgy kell teperniük, hogy már nem bírják, néha meg lassítaniuk kell a forgalomban, merthogy időre kell megérkezniük egyik pontról a másikra. Ez három olyan tényező, amit mi ott helyben, akik busszal járunk, nagyon sokszor, fatális hármasnak neveztünk el, ugyanis ez folyamatos kockázat az ott élő emberek feje fölött. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz képviselői köréből.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Most nálam van a szó, figyeljenek ide, önöknek is mondom, mert (Zaj a teremben.  Az elnök csenget.) szeretném, ha megszavaznák ezt a módosítót! A következő a helyzet. (Az elnök újból csenget.) Nálunk, Pest 2.-ben, ahol én lakom, családok arról beszélnek, hogy nem merik a gyereküket felengedni a buszra, mert mi van, ha még egy ilyen baleset történik. Ott a módosító a költségvetésben, az LMP nyújtotta be, ami arról szól, hogy végre ezt a buszhálózatot meg tudjuk újítani. Én kérem önöket, hogy szavazzák meg, mert a biztonság ott kezdődik, mint említettem, hogy ha felszállok a buszra, épségben akarok onnan leszállni.

A másik a menetidő. Önök bevezették az útdíjat, ezzel is megsarcolták azokat a településeket, ahol én élek. Ez egyébként azt jelenti, hogy addig is dugós volt a történet, tehát nagyon sokat ültünk a dugóban, de azóta még többet ülünk. Tekintve, hogy nincsenek buszsávok kellő mennyiségben, ezért az embereknek nagyon sokszor nem is éri meg kiszállni az autóból és átülni a buszra, mert mint említettem, sok esetben életveszélyesek a buszaink, de mellette nincsen buszsáv, tehát ugyanúgy vesztegel a dugóban a busz, mint az autós. Ezért mi direkt buszsávra is beadtunk módosítót, buszsávokat szeretnénk látni abban a térségben azért, hogy átcsábítsuk az embereket az egyéni közlekedésből a közösségi közlekedésbe. Ez egy nagyon komoly fejlesztés lenne, nagyon sok embernek segítene, akik abban a térségben élünk. Nemcsak egy településről van szó, amelyik Budapesthez közel van, Budakesziről, hanem az összes többi településről, ahova költöznek ki az emberek, de nagyon sokan Budapestre járnak be dolgozni. Én is így vagyok, naponta együtt érzek ebben a problémában a többi lakossal.

Ez csupa olyan probléma  az előbb a fideszesek azt kiabálták, hogy a költségvetésről van szó -, amiket a költségvetésben tudunk kezelni, ebben tudunk megoldani, ugyanis például nem nehéz azt belátni, hogy ha több önkormányzat problémájáról van szó, akkor ha a központi költségvetésből segítünk, akkor nyilván minden önkormányzatnak jobb lesz az élete, de egész Budapestnek is jobb lesz az élete, merthogy időben be tudnak érni az emberek a munkába.

Nagyon örülök, hogy megjött Révész Máriusz kollégánk is, ugyanis a biciklihálózat fejlesztéséről is szerettem volna beszélni. Mi egy olyan környezetben lakunk, ahol nagyon sok bicikliútra lenne igény. Én nagyon sokszor azon imádkozom, hogy a biciklisek, akik ott mennek az út szélén, élve megérkezzenek oda, ahova elindulnak. Sokszor én is ilyen biciklis vagyok, és a családomban is sokan biciklizünk. Nagyon kellenének nekünk oda bicikliutak, ezért erre is beadtunk módosítót. Szeretném, ha Budakeszin és a környékén, Pest 2.-ben szerte bicikliutak épülnének. Nagyon sok budapesti polgár is odajön rekreációt találni, kikapcsolódni, sportolni, de mi magunk is ott szeretünk sportolni.

Én minden egyes ilyen problémával kapcsolatban, amit önöknek felsoroltam, módosító javaslatot nyújtottam be az LMP-frakció támogatásával. Arra kérem önöket, hogy mérlegeljék ezeket a mindennapi problémákat, amikről én beszéltem, és szavazzák meg nemcsak ezeket a módosítókat, hanem az összes többit is meg kell, és akkor valóban, ahogy Turi-Kovács Béla is mondta, ez a fenntartható fejlődés költségvetése lesz. De a fenntartható fejlődés például nem a Budapest-Belgrád vasútvonalnál kezdődik, hanem mondjuk, annál, hogy a 22-es buszt tudjuk használni itt, Budapesten és környékén. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szél Bernadett képviselő asszony. Soron kívül megadom a szót Banai Péter Benő államtitkár úrnak.

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy a Szél Bernadett képviselő asszony által említett pénztári probléma kapcsán azt is megjegyezzem, talán annak is van szerepe abban, hogy a pénztárak előtt sor van, hogy a kiskereskedelmi forgalom évek óta folyamatosan növekszik, ami, azt gondolom, eredménye annak, hogy a reálbérek is érdemben növekednek. Csak az elmúlt évben több mint 10 százalékos volt a reálbérek emelkedése, tehát a lakosság vásárlóereje növekedett, és azt gondolom, ismétlem, ennek is érdemi szerepe volt abban, amit ön említett.De azt gondolom, egy másik fontos tényezőre is ki kell térni, amiről képviselő asszony és Farkas Gergely képviselő úr is beszélt, nevezetesen az az állítás vagy az a sejtetés hangzott el, hogy azért van munkaerőhiány Magyarországon, merthogy külföldre mentek az emberek. Ez egy fontos állítás, és éppen ezért kérem, hogy mindig nézzük meg a tényszámokat.

Kétségtelen, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása után a csatlakozással együtt, a munkaerő szabad áramlásának következtében, a külföldi munkavállalások száma is növekedett. De ha az az alapállítás igaz lenne, hogy azért van munkaerőhiány Magyarországon, azért van 80-90 ezer betöltetlen álláshely, merthogy elment mindenki külföldre, akkor azt kellene hogy lássuk, hogy azon európai uniós országokban, ahol nagyobb a külföldön munkát vállalók aránya, még kisebb kellene hogy legyen a munkanélküliség. Azt gondolom, ez egy elég egyértelmű összefüggés. Ezek után, kérem, engedjék meg, hogy néhány számot ismertessek.

Az ENSZ migrációs adatai alapján a régióból a magyarországi elvándorlás volt a legkisebb ütemű. 2017-ben a magyar lakosság 6,5 százaléka élt és dolgozott külföldön; ismétlem, ez a régióban a legalacsonyabb arány. Ez a mutató Bulgária esetében 18,2 százalék, Romániában 17,5 százalék, Lengyelországban 12,4 százalék.

De nézzünk nyugat-európai országokat is! Írországban a lakosság 16,8 százaléka él és dolgozik külföldön, Luxemburgban 10,5 százalék, Svácjban 8,1 százalék ugyanaz a mutató.

Van az Eurostatnak is adata arra, hogy a 20-64 év közöttieknek mekkora része dolgozik és él az Európai Unióban. Magyarországnál ez az arány 5,2 százalék, Horvátországban 14 százalék, Portugáliában 13,9, Romániában 19,7 százalék, tehát a 20-64 év közöttiek azon aránya, aki az Európai Unió más országában dolgozik, de Írországnál 8,8, Luxemburgnál 8,1, Lengyelországnál 7,8. Tehát számos európai országot találunk a régióban és a nyugat-európai országok között is, ahol nagyobb a külföldön élők és dolgozók aránya. Ismétlem, ebből az következne, hogy ezekben az országokban alacsonyabb a munkanélküliség, de nem ez a helyzet!

A legfrissebb statisztika, hogy 3,7 százalékos a munkanélküliség. Nézzük meg, hogy Írországban, Szlovákiában, Lengyelországban milyen a munkanélküliségi arány: magasabb. Mi következik ebből? Az, hogy igenis a gazdasági növekedésnek és az ezzel együtt járó munkahelybővülésnek köszönhető elsődlegesen az, hogy ma azzal a problémával szembesülünk, hogy számos területen a cégek bővülésének a korlátja, hogy a szakképzett munkaerő rendelkezésre áll-e. Hála istennek, hogy ezzel szembesülünk, nem azzal, ami 2010-ben volt, hogy 12 százalék körüli munkanélküliségi probléma volt. Ismétlem, nézzük meg a foglakoztatási növekedési adatokat. Csak a növekedést tekintve az elmúlt 4 évben 3,6 százalék volt a magyar átlagos bővülés, és ismétlem, ez a foglalkoztatottak számával és a reálbérek emelkedésével járt együtt.

Ami az önkormányzatiságot illeti, itt Szabó Sándor képviselő úr, illetőleg Szél Bernadett képviselő asszony is komoly megállapításokat tett. Szabó Sándor képviselő úr azt mondta, hogy az önkormányzatok tiprása történik  ha jól írtam fel, a tiprás szót használta  (Szabó Sándor bólint.), több forrást von el a központ, mint amennyi feladatot átvállalt. (Csárdi Antal: Ez így van!) Ha ez így lenne, akkor az önkormányzatok anyagi helyzetének rosszabbodnia kellett volna.

Engedjék meg, hogy akkor tényadatokat felolvassak! Némi kitekintéssel a 2010 előtti helyzetre is, amikor ezek szerint annyira jó volt minden, minden tökéletesen működött  elnézést, hogyha sarkos vagyok, de tényszámokat szeretnék mondani -: a 2002-es pénzforgalmi egyenleg az önkormányzatoknál 105 milliárd mínusz, 2006-ban 157 milliárd mínusz, 2010-ben 232 milliárd forint mínusz. Engedjék meg, hogy 2011-től az egyedi tételektől megtisztított  önkormányzati adósságkonszolidáció, uniós források átutalása  egyenleget mondjam; ha nem ezt tenném, akkor sok száz milliárd forintos pluszokról kellene beszámoljak. 2011-ben 1,2 milliárd plusz; 2012-ben 16,6 milliárd forint plusz; 2013-ban 76,6 milliárd forint plusz; 2014-ben 20,8 milliárd forint plusz; 2015-ben 13,6 milliárd forint plusz; 2016-ban 78,5 milliárd forint plusz; 2017-ről végleges adatunk még nincsen, de nullszaldó körüli a helyi önkormányzatok egyenlege.

Tehát én azt gondolom, hogy az a rendszerátalakítás, ami megvalósult, az az önkormányzati rendszer stabilitását hozta el.

(9.20)

Ha önök az önkormányzatiság megnyirbálásának tekintik azt, hogy az önkormányzatoknak nem lehet működési hiánya egy adott évben, és fejlesztési célokra csak felelős módon adósodhatnak el úgy, hogy az adósságukat később vissza tudják fizetni, akkor igen, jelentős változások valósultak meg. Meggyőződésem, hogy ez mindnyájunk érdeke. Ennek is köszönhető az, hogy az államadósságot tudtuk csökkenteni. Ennek is köszönhető az, hogy a hiányunk ma, az állam egészének a hiánya bőven 3 százalék alatt volt, míg részben az önkormányzati finanszírozási rendszernek és ennek köszönhetően, az önkormányzati nagy mínuszoknak is köszönhetően korábban, mindnyájan tudjuk, kilenc évig túlzottdeficit-eljárás alatt voltunk.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy több mint 1300 milliárd forintnyi adósságot vállalt át az önkormányzatoktól a központi költségvetés. Ez az adósság nem tűnt el. Ezt az adófizetők, mi mindnyájan kifizettük, csak nem a helyi önkormányzatoknak kellett ezt a forrást kigazdálkodni, hanem hál’ istennek, a gazdaság bővülésének és a szerkezeti átalakításoknak köszönhetően tudjuk törleszteni ezeket az adósságokat úgy, hogy összességében a GDP-arányos adósságráta évről évre csökken.

Ami a szolidaritási hozzájárulást illeti, engedjék meg, hogy megint azt mondjam, számomra furcsa az, hogy a baloldali pártok sokszor a szolidaritást kérik számon a kormányzaton, és mellette egy olyan eszközt, amely nemzetközi összehasonlításban még mindig érdemi finanszírozási különbségeket enged az önkormányzati rendszeren belül, kritizálnak. Miről beszélek? Nézzük meg az OECD statisztikáit vagy más nemzetközi statisztikákat, ami a helyi önkormányzatok anyagi lehetőségét mutatja! Azt látjuk, hogy a szolidaritási hozzájárulási adó bevezetése előtt ezek a különbségek Magyarországon az iparűzésiadó-bevételeknek köszönhetően jóval nagyobbak voltak, mint Európa más országaiban. Éppen ezért egy olyan rendszer bevezetése mellett döntött a kormány és az Országgyűlés, amely a helyi önkormányzatok adóerő-képességét figyelembe véve írt elő szolidaritási hozzájárulást, amely forrást a központi költségvetés nem von el, hanem ott hagy a helyi önkormányzati rendszerben. Ott hagy, és a kevésbé jó anyagi helyzetű önkormányzatok finanszírozását biztosítja. Miért? Mert az a filozófia, hogy közfeladatokat minden helyi önkormányzatnak el kell látni, óvoda, bölcsőde, szociális feladatok, igazgatási feladatok. No, de hát ez a rendszer-átalakítás is azt eredményezte, hogy  ismétlem  az önkormányzati rendszer egészének a gazdálkodása stabil, a hátrányosabb vagy gyengébb anyagi helyzetű önkormányzatoknak a központi költségvetésből pluszforrást lehet biztosítani, és a másik oldalon a szolidaritási hozzájárulás rendszere nem eredményezi azt, hogy egyik évről a másikra a többlet iparűzési adót a központi költségvetés teljesen elvonja.

Képviselő asszony, arra felhívom a figyelmét, hogy a szolidaritási hozzájárulási adó összege jelentős mértékben épp azért növekszik, mert az ország bővül, a gazdaság bővül, és a növekedésből értelemszerűen a helyi önkormányzatok iparűzésiadó-bevétele is növekszik. Amikor Szabó Sándor képviselő úr azt mondja, hogy ha jobb az ország, akkor az önkormányzatok kapjanak több pénzt, képviselő úr, a 2019-es számításaink szerint közel 60 milliárd forinttal növekszik a helyi önkormányzatok iparűzésiadó-bevétele. Azt gondolom, a helyi önkormányzatoknak is érdeke az, hogy a stabilitás megőrzése mellett egy olyan költségvetés kerüljön az Országgyűlés által elfogadásra, amely a gazdaság bővülését szolgálja, hiszen az helyi szinten is többletbevételeket fog eredményezni.

Ami az önkormányzatok vonatkozásában a közfeladatok finanszírozását  bölcsőde s a többi  érinti, először is, őszintén hadd mondjam, nagyon örülök annak, hogy vannak olyan régiók az országban, ahol meghaladja az átlagos termékenységi arány az országos arányt, amely örvendetesen növekszik. Sokszor elmondtuk, hogy a folyamatosan csökkenő tendenciát 2011 tájékán, ha jól emlékszem, sikerült megfordítani, és a termékenységi arány 1,2 százalék körüli, ha jól emlékszem, az alatti szintről, 1,2 alatti szintről másfeles szám fölé ment. A tendencia, azt gondolom, örvendetes és pozitív.

Természetesen ez messze van még a 2 fölött termékenységi rátától, de talán az elmúlt évek intézkedéseinek is köszönhető az, hogy több gyermek születik most, mint született néhány évvel ezelőtt. Erre reagál, én azt gondolom, a gazdaságpolitika, reagál a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat is azzal, hogy a bölcsődék finanszírozási rendszerét vagy az óvodák finanszírozási rendszerét módosítottuk. Nagyobb finanszírozást biztosít a költségvetés ma és terveink szerint jövőre az óvodák, bölcsődék finanszírozására, mint tette azt 3-4 évvel ezelőtt, és mellette az Országgyűlés döntésének következtében a helyi önkormányzatok kötelesek bölcsődéket nyitni, bölcsődéket építeni, amennyiben a törvényi feltételek szerint a településen meghaladja a bölcsődés korú gyermekek száma a törvényi limitet, illetőleg amennyiben a szülők egy meghatározott száma kéri. Ehhez fejlesztési forrásokat európai uniós, illetőleg hazai pénzekből a költségvetés is biztosít, és teszi ezt a 2019. évi költségvetésitörvény-javaslatban is.

Végül egy dolgot, egy általános dolgot engedjenek meg. Szabó Sándor képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a költségvetés és a gazdaságpolitika a jó helyzetben lévő embereken segít, és másokat hátrahagy. Képviselő úr, én ezzel az állítással vitatkozom, hiszen a sokszor emlegetett „segély helyett munkát” elv arról szól, hogy aki képes és tud dolgozni, annak munkalehetőséget kell biztosítani, és a munkalehetőségből nagyobb jövedelemre lehet szert tenni, mint segélyből. Aki nem képes dolgozni egészségügyi vagy életkori okok miatt, azok számára pedig a központi költségvetés, illetőleg a helyi önkormányzatok a szükséges forrásokat biztosítják. A legnagyobb terület, a legnagyobb réteg itt talán a nyugdíjasok, ahol  megint emlékeztetnék arra  a nyugdíjak reálértéke nemhogy megőrzésre került az elmúlt években, hanem 2010 óta több mint 10 százalékkal bővült. Ebben nincsenek benne a nyugdíjprémium-kifizetések, nincs benne az Erzsébet-utalvány, és a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban is azzal számolunk, hogy a 3,5 százalékot meghaladó növekedésnek köszönhetően a nyugdíjprémium kifizetésére lehetőség nyílhat.

Aki pedig dolgozik, annak a jövedelme növekszik. Említettem, hogy csak tavaly 10 százalék fölött bővültek a reálbérek, de a minimálbéresek reálkeresete is érdemben növekedett, a nominális összegen túl. Hozzáteszem, sokkal nagyobb mértékben nőtt a minimálbéren dolgozók reálkeresete 2010 és 2018 között, mint 2002 és 2010 között. (Szabó Sándor közbeszól.) Képviselő úr, hallom, amit mond. (Zaj.  Az elnök csenget.) Hadd említsek egy módszertani dolgot! A reálkereset figyelembe veszi az adóváltozásokat, és figyelembe veszi az infláció mértékét. Korrigálva mondtam önnek az adatokat, amelyeket pontosan is fogok idézni önnek. Hadd mondjam el azt, hogy a gyermektelenek, a gyermektelen, minimálbéren dolgozók reálkeresete, mondom, adóval és inflációval korrigált reálkeresete sokkal nagyobb mértékben növekedett 2010 után, mint 2002 és 2010 között. A gyermekesek esetén, akik minimálbéren dolgoztak, a reálkeresetük 2002 és 2010 előtt csökkent, akár egy gyermekük volt, akár kettő, akár három, és 2010 és 2018 között pedig növekedett, a háromgyermekesek esetén 90 százalék körüli mértékben. Tehát amikor arról beszélnek, hogy a költségvetés és a gazdaságpolitika társadalmi feszültségeket szül, egyenlőtlenségeket növel, akkor kérem, előtte nézzék meg a számokat, és a számok ennek pont az ellenkezőjét fogják igazolni.

A jövő évi költségvetésben is azzal számolunk, hogy összességében a reálbérek növekedni fognak, azzal számolunk, hogy például a kétgyermekesek esetében azonos bruttó kereset is a nettó keresetek növekedését eredményezi, hiszen bővül a kedvezmény, és így a családtámogatások abszolút összege 2019-ben 2018-hoz képest növekszik.

Mindezek figyelembevételével javaslom a költségvetés megvitatását, és amennyiben úgy gondolják, majd annak támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Banai Péter államtitkár úr. A következő hozzászóló, aki ezt előre bejelentette, Pánczél Károly képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

(9.30)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A frakcióból előttem szóló Turi-Kovács Béla képviselőtársam nyugodt, kiegyensúlyozott, fenntartható költségvetésnek nevezte a 2019-es költségvetés-tervezetet. Én magam is a magyar családok szempontjából a jobb megélhetés és a biztonság költségvetésének tartom a ’19-es költségvetést.Külön szeretnék szólni nemzetpolitikai szempontból az elszakított országrészek magyarságáról és a diaszpóramagyarságról. Különös tekintettel az elszakított országrészek magyarsága szempontjából a megmaradás és a gyarapodás költségvetése ez a ’19-es. Természetesen ez szemben áll mindazzal, ami 2010 előtt történt ott abban a bizonyos nyolc évben, amikor a „merjünk kicsik lenni” ideológia mentén politizáltak a nemzetpolitika területén, amikor gyűlölt támadást indítottak a kettős állampolgárság ellen, felszámolták a Magyar Állandó Értekezletet, illetve megtagadták a határon túli magyarságot.

Elmondhatjuk azt, hogy Magyarország központi költségvetése a legjobb fokmérője annak, hogy miként sikerült az elmúlt nyolc évben a külhoni magyarság támogatását rendszerszintűvé tennünk. Magyarország immár évek óta a költségvetésében szavatolja a külhoni magyar intézmények és szervezetek állandó működését, fejlesztését, a külhoni magyar közösségek megerősítése érdekében indított programok folytonosságát és folyamatos bővítését.

A kiszámítható anyaországi támogatásnak köszönhetően mintegy ötezer intézményt  hangsúlyozom, ötezer intézményt  működtet, és a programjait fenntarthatóvá tette elsősorban a Bethlen Gábor Alapból nyújtott forrásokkal, és ezzel tudjuk fönntartani, működtetni ezt az intézményrendszert.

A költségvetésben biztosított forrásoknak köszönhetően több olyan program folytonosságát és folyamatos bővítését tudjuk garantálni, amelyek jelentős lépéseket tesznek a külhoni magyar közösségek gyarapodása érdekében. Ilyenek például a Nemzetpolitikai Államtitkárság tematikus évei, amelyek 2012-től folyamatosan működnek. 2018, az idei esztendő például a külhoni magyar családok éve, és ezen keresztül zajlik a külhoni magyar családok támogatása. Vagy szeretném kiemelni a fokozatosan bővülő Kőrösi Csoma Sándor-programot és a szórványt megcélzó Petőfi Sándor-programot, ahol a kiküldött ösztöndíjasok száma már 2018-ban 215 fő. Ők érkeznek a diaszpórához és a szórványban élő magyarokhoz.

A 2019. évi költségvetés-tervezetben a Bethlen Gábor Alap forrásai mintegy 1,4 milliárd forintos növekedésével számolhatunk, és ez továbbra is biztosítja a nemzetpolitika stabilitását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel mondhatjuk el azt is, hogy a nemzetpolitikai szemléletmód a közigazgatás egészét átszövi. Számos tárca működtet olyan programot, amely részben vagy egészben a külhoni magyarságot célozza meg. Egyre több szakterületen tudunk egy egységes nemzetben gondolkodni. Összkormányzati szinten már 2017-ben is mintegy 100 milliárd forintot tett ki a nemzetpolitikai kiadás. Ebből az elmúlt évek egyik legnagyobb tétele ’17-ben és ’18-ban az a mintegy 40 milliárdos óvodafejlesztési program, amit indítottunk a Kárpát-medencében.

Ugyanakkor szólnom kell az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatási, kulturális és egyházi támogatásairól is, amelyekkel szintén jelentős előrelépéseket tettünk az egységes Kárpát-medencei oktatási és kulturális tér megteremtésében. Ennek a munkának a folytatását garantálják a ’19-es előirányzatok is, és az a tény is, hogy az egyházi ügyek és a nemzetpolitika az új kormányzati struktúrában egy közös irányítás alá kerültek.

Nagy örömmel látjuk a ’19-es tervezetben a Határtalanul!-programra szánt források további növekedését, így 2019-ben már több mint 5,6 milliárd forintból folytatódhat ez a pályázati rendszer. Azt gondolom, hogy hangsúlyoznom kell ennek a nevelési hatását, hiszen itt ezek az osztálykirándulások, amelyek a határon túlra irányulnak, számtalan nevelési lehetőséget rejtenek magukban, és ez az 5,6 milliárd forint pedig biztosítja és garantálja azt, hogy a jó, szakmailag megalapozott pályázatok mindegyike nyertes lehet, és egyre több gyermek utazhat a határon túlra.

A költségvetési tervezet egy szintlépést is jelent abban a gondolatban, hogy a Kárpát-medence egy gazdasági terület, és a korábbi évekhez képest egy nagyságrendileg szintén hatalmas összeget, mintegy 50 milliárd forintot biztosít a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési tervekhez, amelyeket már a korábbi években megkezdtünk, tulajdonképpen a végéhez közeledik a Délvidéken, folytatódik Kárpátalján és a Felvidéken, ezeken a területeken a legnagyobb összeggel. Ez biztosítja azt, hogy a határon túli magyarok, magyar vállalkozók, magyar vállalkozások, saját kezükbe véve a sorsukat, anyaországi támogatással a szülőföldjükön tudjanak boldogulni.

Fontos megemlíteni például az agrártárca kezdeményezését is, egy előrelépést is a külhoni magyarság felé nyitásban, hiszen a Kárpát-medencei falugazdászprogram 2019-ben már több mint 400 millió forintot biztosít nemzetpolitikai célú forrásként ezen szakterületen is.

Összességében elmondható, hogy egy nemzetpolitikai szempontból biztató tervezetet látunk, amelynek megvalósítása egyszerre eredményezi majd a külhoni magyarság megmaradását, valamint az anyaország és a külhoni magyarság minél több területen való együttműködésének a megerősítését is.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket, és kérem a költségvetés támogatását. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Pánczél Károly képviselő úr. Most megadom a szót Ritter Imre nemzetiségi képviselő úrnak.

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschlages Nr. T/503. über den ungarischen Haushalt  im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen  in diesem Endspurt der Debatte wieder erörtere.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében az általános vita utolsó körében ismét kifejtsem álláspontunkat a 2019. évi központi költségvetés, a T/503. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatosan.

A szerdai felszólalásomat azzal a visszatekintéssel kezdtem, hogy az elmúlt ciklus elején milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek, az elmúlt négy évben miben és hogyan tudtunk előrelépni, hol tartunk ma, milyen feladatok állnak előttünk, hiszen mindezek kellő mértékű ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2019. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni. Majd hozzászólásom végén elmondtam, hogy a tizenhárom magyarországi nemzetiség a 2019. évi költségvetési javaslathoz összesen 5 milliárd 120 millió forint módosítást kíván benyújtani öt súlyponti területen, melyek a következők:

1. A támogatásemelési igények közel fele, pontosan 49 százaléka, 2 milliárd 520 millió forint a nemzetiségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények épület- és építményállománya beruházási, felújítási, pályázati önrészének a biztosítását szolgálja.

2. Az országos nemzetiségi önkormányzatok és média esetében 20 százalékos  összegszerűen 355 millió forint -, az országos önkormányzatok által fenntartott intézményeik esetében pedig 10 százalékos  összegszerűen 122 millió forint  működésitámogatás-emelést javasolunk. Itt megjegyeztem, hogy 2018-ban sem az országos nemzetiségi önkormányzatoknál, sem az általuk fenntartott intézményeknél nem volt támogatásemelés.

A támogatási igények harmadik, nagyon jelentős részét teszi ki, mintegy 30 százalékát a 2018-ban megkezdett nemzetiségipedagógus-program 2019. évi második lépcsője, amely szerint a nemzetiségi pótlék 15-ről 30 százalékra kerül megemelésre, és külön keretet biztosítunk a nemzetiségi óvodapedagógus-képzés számának növelésére és színvonalának javítására. Ez mindösszesen 1 milliárd 530 millió forintot jelent.

(9.40)

4. Az igények 8 százalékát, 405 millió forintot a nemzetiségi egyesületek, szervezetek és iskolák részére, a nemzetiségi pályázati keretek további emelésére kívánunk fordítani.

5. A helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatását 10 százalékkal szeretnénk megemelni, amely összegszerűen 188 millió forint.

A tegnapi felszólalásomban a nemzetiségipedagógus-program, a nemzetiségi pályázati keretek és a helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatási igényének részletes indokolását, megalapozottságát igyekeztem kifejteni és érzékeltetni. A mai felszólalásomban térnék ki először az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média működési támogatására, másodszor az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények működésiköltség-igényére, harmadszor a nemzetiségi önkormányzatok, valamint az általuk fenntartott intézmények épület- és építményállományának beruházási, felújítási pályázatiönrész-biztosítását szolgáló pályázati rész emelésére.

Az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média működési költsége esetében  az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségével egyeztetve  20 százalékos támogatásemelést javasolunk, amellyel a jelenlegi 1 milliárd 776,1 millió forintot 355,2 millió forint módosítással 2 milliárd 131,3 millió forintra emelnénk. Amint azt már említettem, 2018-ban sem az országos nemzetiségi önkormányzatok, sem az általuk fenntartott intézmények támogatásemelésben nem részesültek.

Jelenleg az országos nemzetiségi önkormányzatok költségvetési támogatása  közfeladataik ellátása céljából  magában foglalja az országos nemzetiségi önkormányzat működési költségét, az országos nemzetiségi önkormányzat hivatalának működési költségét, a megyei szövetségek támogatását, a nemzetiségi civil szervezetek támogatását, a nemzetiségi programok támogatását és a nemzetiségi média támogatását.

Az intézmények közül az országos nemzetiségi önkormányzat hivatala működésének támogatását egyedül és kizárólag a központi költségvetésből lehet biztosítani, tekintettel arra, hogy a feladat ellátásához saját bevétellel nem rendelkeznek. Az országos nemzetiségi önkormányzatok költségvetési támogatásai 2017 óta változatlan összegűek, amelyek nem követték az önkormányzatnak egyrészt a saját működésével összefüggő, másrészt mint intézményfenntartónak a feladatok növekedéséből eredő többletforrásigényét.

Így többek között a minimálbér és a garantált bérminimum  egyébként örvendetes  évenkénti növekedéséhez kapcsolódóan jelentősen megnövekedtek a bér- és közterhek költségei nemcsak a közszférában, hanem a megyei szövetségek és a regionális nemzetiségi civil szervezetek működésében is. Ez jogosan növeli az országos nemzetiségi önkormányzatok felé benyújtott támogatási igényeket is.

A nemzetiségi média támogatása esetében  a technikai feltételek folyamatos szintentartási követelménye mellett  szintén a bérköltségek növekedése indokolja a támogatás összegének növelését.

Az országos önkormányzati hivatalok munkatársainak  az egymásnak ellentmondó törvényi rendelkezések miatti többéves huzavona után  a közszolgálati jogviszony alá sorolása a 2018. évben teljeskörűen megtörtént, az átsorolással viszont a köztisztviselői illetménytáblák kötelező alkalmazása, a megnövekedett szabadságnapok, a kötelező alap- és szakvizsgák a munkáltató terheinek jelentős növekedését eredményezték.

A GDPR-rendelet hatálybalépése fenntartói szinten szintén komoly többletkiadást jelent, mivel az intézményeknek erre forráslehetősége nincs. Az ennek történő megfelelés informatikai fejlesztéseket is igényel, melyeket az intézmények a feszes működési keretükből nem tudnak kigazdálkodni.

A gazdasági adminisztráció évek óta növekvő, jelentős többletterhet okoz, amellyel az észszerű gazdasági átszervezések után is számolnunk kell, a kisebb és a nagyobb gazdálkodó szervezeteknél is többletlétszámigény jelentkezik.

A beruházási, felújítási pályázatiönrész-keretek örvendetes növelése révén elvégezhető munkák szakszerű lebonyolítása szintén többletfeladatokat és -költségeket eredményez a működés területén is.

A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. számú törvény 2017. december 21. napján hatályba lépett, módosított 25. § (6) bekezdése értelmében a fenntartói jog átadásával együtt a köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingó- és ingatlanvagyont az eddigi ingyenes használat helyett ingyenesen az átvevő vagyonkezelésébe kell adni mindaddig, amíg a köznevelési közfeladatnak az átvevő részéről történő ellátása az adott ingatlanban meg nem szűnik. Az új vagyonkezelői szerződések megkötését követően a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott közoktatási ingatlanjaira és ingóságaira történő biztosítás megkötése, annak költsége a fenntartókat, a nemzetiségi önkormányzatokat terheli. Mivel valamennyi országos nemzetiségi önkormányzat több intézményt is fenntart, ezek a költségek önmagukban is többmilliós összeget jelentenek.

Végezetül szeretnék rámutatni arra is, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatoknál a megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező munkatársak biztosítása a nem nemzetiségi intézményekhez és szervezetekhez képest lényegesen nehezebb, hiszen a megfelelő végzettség mellett speciális követelményt jelent, hogy a munkatársak az adott nemzetiség nyelvét beszéljék, és természetesen az a szerencsés helyzet, ha az adott nemzetiséghez is tartoznak. Mindezen feltételek biztosítása különösen a kisebb lélekszámú nemzetiségek esetében komoly problémát jelent, és a megoldáshoz természetesen megfelelő anyagi eszközök is szükségesek.

Az elmondottak alapján tisztelettel kérjük a 2019. évi költségvetési törvényben az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média működési támogatásának 20 százalékkal történő emelését.

Másodsorban az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények működési támogatásának 10 százalékkal történő megemelését kérjük, vagyis a 13 országos nemzetiségi önkormányzat által fenntartott intézmények 1 milliárd 220,2 millió forintos támogatását 122 millió forinttal 1 milliárd 342,2 millió forintra történő megemelését.

A fenntartott intézmények támogatásnövelése indoklásánál tulajdonképpen majdnem mindent meg lehetne ismételni, amit az országos nemzetiségi önkormányzatoknál már megtettem, amelytől most természetesen eltekintek. Amiért a fenntartott intézményeknél feleannyi, azaz 10 százalékos támogatást kérünk, annak az az oka, hogy egyrészt a működésük racionalizálása és költségcsökkentési okokból az országos nemzetiségi önkormányzatok többségében több gazdálkodási, irányítási feladatot a fenntartott intézményektől átvállaltak, másrészt egy-egy nemzetiség képviseletével, irányításával kapcsolatos többletfeladatok és annak költségei nyilvánvalóan csak az országos nemzetiségi önkormányzatoknál jelentkeznek, az egyes általuk fenntartott intézményeknél nem.

A súlyponti kérdések közül utoljára, de fontosságát, jelentőségét tekintve hosszú távon meghatározó kérdésként kell foglalkozni a nemzetiségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények épület- és építményállományának beruházási, felújítási pályázatiönrész-keretével, amely a 2019. évi nemzetiségi költségvetési igények felét teszi ki. Ezt is kétfelé kell bontani: egyrészt az országos nemzetiségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények épület-, építményberuházási, -felújítási pályázatiönrész-keretére, másrészt a helyi nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési és kulturális intézmények épület-, építményberuházási, -felújítási pályázatiönrész-keretére.

Az országos önkormányzatok esetében 4 évvel ezelőtt, amikor parlamenti képviselet lehetővé vált számunkra, az első ténykedésünk volt, hogy a 2015-ös központi költségvetési törvényben sikerült megnyitni egy új címrendet a beruházási, felújítási pályázatiönrész-keret biztosítására.

(9.50)

Ez azért volt számunkra stratégiailag rendkívül fontos, mert az országos önkormányzatok az általuk használt ingatlanokat, valamint az általuk fenntartott intézmények ingatlanainak többségét az 1994-ben történt megválasztásukat követő években kapták meg, döntő többségükben már akkor is használt állapotban.

Az időközben eltelt 25 évben egyedi támogatásokkal, néhány nemzetiség esetében kormányközi vegyes bizottsági támogatásokkal, eseti támogatásokkal tudták, próbálták többnyire csak részlegesen a szükséges beruházási, felújítási munkákat megcsinálni. Márpedig ahhoz, hogy ezen ingatlanok hosszú távon megfelelő állapotban tarthatók legyenek, rendszeres felújításra van szükség, amely meghatározóan csak központi költségvetési támogatásból finanszírozható, annak ellenére, hogy mindegyik országos nemzetiségi önkormányzat természetesen megpróbál igénybe venni minden olyan lehetőséget  anyaországi támogatás, alapítványi támogatások, EU-s pályázatok s a többi -, amelyekkel a szükséges forrásokat kiegészítheti.

Másodszor és utoljára külön kell beszélni a helyi nemzetiségi önkormányzatok által átvett köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási pályázatiönrész-igényéről. A nemzetiségi önkormányzatok 1994. évi megválasztását követően voltak rövid időszakok, amikor lehetőség volt rá, és néhány helyi nemzetiségi önkormányzat úttörőként élt is a lehetőséggel, hogy átvették köznevelési vagy kulturális intézmények fenntartói jogait.

Intézményesen azonban 2013-tól vált lehetővé, hogy adott feltételek megléte esetén a helyi nemzetiségi önkormányzatok átvehették a települési önkormányzatoktól, majd később a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól a nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények fenntartói jogait. Ezzel a lehetőséggel évről évre egyre több helyi nemzetiségi önkormányzat élt. Ennek eredményeként most arról számolhatunk be, hogy ma már hat nemzetiség  horvát, német, roma, román, ruszin és szlovák  49 helyi nemzetiségi önkormányzata összesen 74 nemzetiségi köznevelési és/vagy nemzetiségi kulturális intézményt tart fenn.

Amint arról az országos nemzetiségi önkormányzatok működési költségeinél már kitértem, a nemzetiségek jogairól szóló törvény 2017. decemberi módosításával a holnapi nappal bezárólag ezen helyi nemzetiségi önkormányzatok már nemcsak használói az adott ingatlanoknak, hanem a vagyonkezelői jog is átadásra került részükre. Ezen intézmények fenntartói és vagyonkezelői jogainak átvételével a fenntartó helyi nemzetiségi önkormányzatok az államtól vállalták át a közfeladatot, és mivel a helyi nemzetiségi önkormányzatnak nincs saját bevétele, az intézményeik épület- és építményberuházási, felújítási pályázatiönrész-igényét az államnak kell költségvetési támogatással biztosítania, pontosan úgy, mint ahogy az állami kezelésben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnál maradt köznevelési intézményeknél is az állam köteles a szükséges beruházási és felújítási munkákra a forrást biztosítani.

Az országos és helyi nemzetiségi önkormányzatok is a fenntartói és vagyonkezelői joggal az intézmények hosszú távú, színvonalas működésének felelősségét is átvették, és ezen állami feladat ellátásához kérjük az intézmények hosszú távú üzemeltetéséhez szükséges beruházási, felújítási pályázatiönrész-keret biztosítását. A nemzetiségi, oktatási és kulturális autonómia kialakításához kapott, ezen hosszú távú lehetőségeket hálásan megköszönjük. S hogy ennek súlyát, mai mértékét és jelentőségét mindenki érezze, szeretném tájékoztatni önöket, hogy 2018. szeptember 1-je óta az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézményekben közel 6 ezer nemzetiségi gyermek, és a helyi nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézményekben már több mint 12 ezer gyermek, vagyis összesen a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézményekben már több mint 18 ezer gyermek és fiatal részesül nemzetiségi oktatás-nevelésben.

Tekintettel arra, hogy a nemzetiségek jogairól szóló törvény 2017. decemberi módosítását követően már nemcsak a 100 százalékban, hanem a legalább 75 százalékban nemzetiségi oktatás-nevelésben részesülő gyermekek nemzetiségi intézményei is átvehetők, úgy számolunk, hogy 2020-ig a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi intézményekben a nemzetiségi oktatás-nevelésben részesülő fiatalok száma meg fogja haladni a 20 ezer főt. Az ő hosszú távon fenntartható, színvonalas oktatás-nevelésükhöz elengedhetetlenül szükséges infrastruktúra biztosítását szolgálja az igényelt beruházási és felújítási pályázati önrész.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végül engedjék meg, hogy a központi költségvetéssel kapcsolatos hozzászólásomat egy külön kéréssel zárjam. Az elmúlt parlamenti ciklus nemzetiségi szempontból legfontosabb eredményének tartom, hogy mi, a parlamentben zöldfülű, kezdő, szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi parlamenti szószólók következetes és tisztességes munkával el tudtuk érni azt, hogy a magyar parlament minden frakciója és minden képviselője a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által beterjesztett törvényjavaslatokat kivéve a napi politikai csatározásokból mindig egyhangúlag szavazta meg. Tisztelettel kérem önöket, hogy a magyar parlament elmúlt négy évben kialakult ezen gyakorlatát tegyék szokásjoggá, és kövessék az előttünk álló négy évben is. Mi a Magyarországi nemzetiségek bizottsága részéről a módosító javaslataink előkészítése, politikai és szakmai egyeztetése során mindent el fogunk követni azért, hogy a magunk részéről az ehhez szükséges előkészítést és feltételeket megteremtsük és biztosítsuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm Ritter Imre német nemzetiségi képviselő úr felszólalását. Most megadom a szót soron kívül György László államtitkár úrnak.

GYÖRGY LÁSZLÓ innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Amikor az életminőség, a bérek, a nélkülözés kérdéseiről beszélgetünk a költségvetés megtárgyalása kapcsán, akkor mindig segítségünkre lehetnek a tények, és a tényekre hivatkozva ezeket a kérdéseket könnyen helyre tudjuk tenni. Ha megnézzük azt, hogy hogyan alakultak a nettó reálkeresetek, vagyis a vásárlóerőt is számító statisztikák szerinti kereseteink, azok a nettó keresetek, amelyeket a munkavállalók valóban a zsebükben vagy a bankszámlájukon érezhetnek, akkor, ha hosszú időtávot tekintünk, 1970 és 2010 között összesen 28 százalékkal növekedtek a nettó keresetek vásárlóértékükön. 2010 és 2018 között a családi adókedvezményekkel is számítva 36 százalékkal, azok nélkül 28 százalékkal növekedtek a nettó keresetek vásárlóértékükön.

Ha a minimálbért nézzük, akkor 2002 és 2010 között reálértelemben a minimálbér összesen 8 százalékkal nőtt, a vásárlóereje 8 százalékkal nőtt a minimálbérnek, 2010 és 2018 között pedig 30 százalékkal. Ha egy kétgyermekes, minimálbéren élő család jövedelmi helyzetét nézzük vásárlóértéken, akkor az 80 százalékkal javult. Ez a hozzászólásom vonatkozna a bérekre.

Amennyiben a nélkülözésben élők számát tekintjük, akkor azt látjuk, hogy 2013 és 2017 között több mint 1 millió 300 ezer fővel csökkent a súlyos anyagi nélkülözésben élők száma az Eurostat statisztikái szerint, és ma Magyarországon 371 ezer fővel kevesebben élnek súlyos anyagi nélkülözésben, mint a valaha mért legjobb évben, 2007-ben, a válság kitörése előtt. Természetesen egy nélkülöző is pont eggyel több annál, mint amennyit elfogadhatónak tartunk, de szeretném felhívni ezekre a tendenciákra a figyelmet. Ráadásul mindezzel összefüggésben arra is, hogy 2002 és 2010 között 30 százalékkal nőtt az államadósság, és úgy sikerült a minimálbért vásárlóértéken 8 százalékkal növelni abban az időszakban, ezzel szemben most folyamatosan csökken az államadósság, és 2019 lesz a nyolcadik olyan év egyhuzamban, amikor a bűvös maastrichti kritérium, tehát a 3 százalékos hiánycél alatt marad a magyar költségvetés, a magyar államháztartás hiánya. Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy a 2012-t megelőző húsz évben egyetlenegyszer sikerült megérinteni felülről a maastrichti hiánycélt, 2000-ben, akkor 3 százalék volt, egyébként minden más évben messze fölötte volt a magyar költségvetés hiánya a maastrichti kritériumoknak.

(10.00)

Ami még nagyon örvendetes, hogy ez a bér, ezek a bérek lényegesen több magyar emberhez jutnak el ma, mint 2010-ben. 2010 óta, nyolc év alatt egy nagyon komoly, 15 éve fennálló kihívást sikerült leküzdenie a magyar gazdaságpolitikának, nevezetesen azt, hogy 2010-ben azt tapasztaltuk, hogy arányaiban egymillióval kevesebb magyar dolgozott, mint amennyi cseh a cseh gazdaságban, és ez jól tükrözi a térséghez viszonyított lemaradásunkat akkoriban. Azt tűztük ki magunk elé, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre. Most az Eurostat és a KSH statisztikái szerint legalább 750 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon regisztráltan, mint 2010-ben, tehát úton vagyunk a cél eléréséhez, és ebből több mint 600 ezer munkahely az elsődleges munkaerőpiacon keletkezett. Nemcsak arról van tehát szó, hogy növekedett a reálbérek vásárlóértéke, hogy növekedtek a nettó bérek 36 százalékkal, hanem hogy nem 3 millió 700 ezer főhöz, hanem 4,5 millió főhöz jutnak el a bérek, és 4,5 millió ember dolgozik ma Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.  Rövid szünet.)

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK : Jó napot kívánok! Köszönöm szépen a türelmüket. Folytatjuk munkánkat, méghozzá Balczó Zoltán képviselő úr, európai parlamenti képviselő felszólalását hallgathatjuk meg. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő: Elnök úr, köszönöm a szót. A költségvetésitörvény-javaslat alapadatai szerint az uniós fejlesztési költségvetés bevételi főösszege 1359 milliárd forint. Ez egy komoly összeg, és fontos, hogy számíthatunk rá, és hozzá kell tennem, hogy ez a magyarországi fejlesztések döntő forrását képezi, az állami beruházásokon belül kétharmados ennek a forrásnak az aránya. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a magyar gazdaság nem tud kitermelni saját megfelelő forrást fejlesztésekre. Én három területtel szeretnék foglalkozni ennek kapcsán. Az egyik az, hogy az Unió mennyiben szűkíti ennek az összegnek a felhasználását, a második ezzel összefüggésben a kormány gazdaságpolitikája, és végezetül a felhasználás  mondjuk így  hatékonyságáról szólnék. Az Európai Uniónak megvannak a maga úgynevezett prioritásai  így használják, többes számban -, amelyeket érvényesíteni akar. Lehet, hogy ez egybeesik fontos magyar nemzetgazdasági célokkal, de van, amikor attól eltér, és az Uniónak megvan a maga kényszerítő eszköze, azt úgy hívják, hogy európai szemeszter. Tudjuk, arról van szó, hogy az Európai Unió egy féléves folyamaton keresztül fogadja el majd’ minden tagországnak a konvergenciaprogramját, nemzeti reformprogramját, amely egyrészt alkalmazkodik az előre meghatározott fő irányokhoz, sőt jönnek az országspecifikus ajánlások.

Van, amikor nagyon pozitív dolgokat kíván érvényesíteni, például a körforgásos gazdaságot, csak éppen meghatározza, hogy a magyar települési önkormányzatok a települési szilárd hulladéknak hány százalékát hasznosítsák újra 2030-ra. Forrást nem ad hozzá, mit tesz? Beleteszi kötelezően: európai szemeszter. Akkor fogadom el a reformtervet, ha ez benne van. De hogy továbbmenjek, most a legújabban a következő szerepel: hosszú távú feladatként a migránsok integrálása, tehát azt írja elő, hogy az egyes tagországok költségvetésében erre kötelezően komoly összeg szerepeljen. Én bízom benne, hogy a kormány kitart a mellett a migránspolitika mellett, amelyben a Jobbik is támogatja, de attól a forrástól így el fog esni.

A kormány gazdaságkritikája alatt mit értek? Én egy olyan kritikát fogalmazok meg most, amelyik nem csupán erre a kormányra vonatkozik, és idézhetném a jobbikos gazdaságpolitikusokat is, de most Róna Pétertől idézek: „A tőke-munka közötti nemzeti jövedelemfelosztás az elmúlt 20 évben a történelmi alapon egészségesnek mondható 35:65 aránytól 5-6 százalékkal eltolódott a tőke javára.

Mi is beálltunk a multinacionális cégek termelé-si láncába: alacsony bért fizetünk kevés hozzáadott értéket termelő munkakörökben, a társadalompoli-tikánkat  elsősorban az oktatást  pedig ennek megfelelően alakítjuk.”

Ez egy szomorú diagnózis, és az EU-támogatások döntő része nagy vasbeton-infrastruktúrára ment el, és tegyem hozzá: a beton, a vas, a fém  újabban a fény  az a terület, ahol a leghatásosabban lehet EU-s közpénzeket magánzsebekbe juttatni.

A helyes irány a minőségi munkahelyeket biztosító hazai kis- és közepes vállalkozások szisztematikus támogatása lett volna, segítve őket a jelentős hozzáadott értéket biztosító tevékenységben, és ez tenné lehetővé a bérek felzárkóztatását. Hogy ez mennyire kormányzati stratégia, hadd idézzem Orbán Viktort, amikor Szaúd-Arábiában járt egy nagy küldöttséggel, a gazdasági kapcsolatokat biztosítva és befektetőket várva, azt mondta szó szerint: jöjjenek Magyarországra befektetni, mert Magyarországon a munkaerő a képzettségéhez mérten nagyon olcsó, a munka törvénykönyve pedig nagyon rugalmas. Tehát tessenek idejönni, nem kell megfizetni, jól dolgoznak, és ki is használhatják őket. Sajnos ennek a gazdaságpolitikának az az eredménye, és én is hadd idézzek itt, mert hallom a dinamikáját a jövedelmeknek, fizetéseknek a változásáról pozitív irányba: az Eurostat adatai szerint az egy főre jutó fogyasztásban Magyarország a 28 tagállam közül a 26. helyen áll az uniós átlag 63 százalékával. Sokszor szeretünk hasonlítani a visegrádi országok tekintetében; és örömmel látom a parlament honlapján, hogy a visegrádi négyek parlamenti labdarúgótornáját Magyarország nyerte, sajnos a 2017-es átlagjövedelmek tekintetében meg az utolsó helyen állunk, tehát itt kéne talán változtatni.

A felhasználás hatékonysága alatt  röviden  a korrupciót értem. Lehet mondani, hogy mindenütt van, meg hogy azért támadnak minket a Soros-osztagok, hogy ezzel is vádoljanak. Igen magas, 36 százalékos az olyan közbeszerzések aránya, amelyeket egyedüli pályázóként ítélnek oda, Magyarország a második helyen áll, és amikor a nemzetközi statisztika jön, ezt szeretik visszautasítani, mi megtámadott ország vagyunk. Hadd idézzem a Fidesz szellemi holdudvarát, a Professzorok Batthyány Körét: „Különösen aggasztó, ha úgy tűnik, hogy a korrupció mára egyéni bűnből kialakult módszertanra, struktúrára, személyi körre épülő, bevett társadalmi gyakorlattá vált, azaz intézményesült.”

Felmerült itt, hogy a kohéziós forrásokat a jövőben bizonyos alapértékeknek a teljesítéséhez lehet kötni. Ez nehezen lenne elfogadható, mert nagyon rugalmasan értékelik ezt, de nem erről van szó, hanem kizárólag a jogállamisági feltételekről. Itt azt értik, ami ahhoz kapcsolódik, hogy milyen módon működnek a pályáztatással foglalkozó hivatalok, hogy a bíróságok függetlenek-e, hogy az ügyészség eljár-e ilyen uniós pénzekkel kapcsolatos csalások ügyében  ezt a feladatot kell teljesíteni. Ennek a legegyszerűbb módja, ha Magyarország is csatlakozik az európai ügyészséghez, mint ahogy azt ebből a volt szocialista országok régiójából Lengyelországon és Magyarországon kívül mindenki megtette. Tessék bizonyítani, hogy a pénzeket tisztán használjuk fel, és akkor semmilyen aggodalomra nincsen ok! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most kétperces felszólalásra nyílna lehetőség, de mivel ezzel a lehetőséggel senki nem kíván élni, így a Fidesz képviselője, Vécsey László képviselő úr szólalhat fel. Parancsoljon!

VÉCSEY LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban a központi közigazgatás költségvetést érintő kérdéseivel szeretnék foglalkozni, ám előtte szeretnék azért kitérni arra, ami az LMP elnök asszonya szájából elhangzott nem sokkal ezelőtt  sajnálom, hogy már nincs a teremben. Azzal az agresszív demagógiával, amellyel az önkormányzatiságot és az önkormányzatokat megközelítette, meggyőződésem szerint a 3200 önkormányzatból legalább 3 ezret megsértett. Olyan polgármestereket és olyan képviselő-testületeket, amelyek becsületesen és lelkesen végzik a munkájukat, minősített sikertelennek, a sikertelenséget pedig arra alapozta, és erre példákat hozott fel Budaörs és Gödöllő önkormányzata megidézésével, ha jól értettem, szó szerint azt mondta, hogy a sikeresektől elveszik a pénzt, idézte az egyik említett önkormányzat vezetőjét. Kvázi, aki nem a főváros nyugati kapuja, vagy ahol nincs Közép-Európa legnagyobb barokk kastélya, az eleve sikertelennek minősül, és nem foglalkoznak azzal, hogy egyébként ezek a képviselő-testületek, ezek a polgármesterek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a településeik a lehetőségek keretei között igenis sikeresek és jól teljesítő önkormányzatok legyenek.

(10.10)

A sikert összekeverni azzal, hogy az önkormányzatok adottságai különbözőek, eltérnek egymástól, ezt nem szabad. Az, hogy egyébként a költségvetésben évről évre igyekszünk ezeket a geopolitikai adottságokból is fakadó különbségeket lehetőség szerint enyhíteni, kiegyenlíteni a különböző területeken, akár az oktatást, akár a gazdaság egyéb kérdéseit érintjük, az teljesen természetes, hiszen az a törekvésünk, hogy egy hátrányosabb helyzetű településen vagy kistelepülésen élő magyar állampolgárnak a lehetőségeit közelítsük azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket szerencsésebb adottságú településeken megkapnak.

Tehát azt, ami az LMP részéről az önkormányzatok finanszírozásával, sikerességével, sikertelenségével kapcsolatban elhangzott, szeretném legalább háromezer önkormányzat nevében visszautasítani. Tudom, hogy miről beszélek. Én is az önkormányzati világból jövök, 20 éven keresztül ez volt az otthonom, ez volt a hivatásom, ebből 16 évet polgármester voltam. Nagyon-nagyon sértő az a hozzáállás, amit az LMP részéről hallottunk.

Ezek után rátérnék a központi közigazgatást érintő kérdésekre. 2010 előtt gyakran hallottuk a szocialista-szabad demokrata kormány képviselőitől, hogy az állam csak rossz gazda lehet. A kormányváltást követően úgy gondoltuk, hogy bebizonyítjuk, az állam nemcsak hogy jó gazda, hanem valódi szolgáltató is lehet. Emlékezzenek vissza, hogy a közigazgatásban, ahogy más egyéb területeken is, szinte az alapokról kellett felépítenünk egy jól működő rendszert. A járási, kerületi kormányhivatalok kiépítésével, megerősítésével, a hatósági feladatok és hatáskörök racionalizálásával az ügyintézést az állampolgárokhoz a lehető legközelebb kívántuk telepíteni, a járási és kerületi hivatalokba.

Az államigazgatásban a fővárosi és megyei kormányhivatalok felállításával ma már megfelelő szakértelem koncentrálódik, míg a járási hivatalok újraélesztésével, valamint a kormányablakok megnyitásával közelebb vittük a közigazgatást az emberekhez. Gondoljunk csak bele, hogy az állampolgárok mindennapjainkban lépten-nyomon találkoznak a közigazgatással, hiszen a leggyakrabban intézett ügyek közé tartoznak az okmányügyek, például a vezetői engedélyek, jogosítványok cseréje, a személyi azonosító igazolvány kiadása, lakcímbejelentés, gépjárműátírás, jármű forgalomból történő ideiglenes kivonása. Tehát jelentős átalakítást kellett eszközölni, hogy az emberek számára is érzékelhetővé váljon a változás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban leginkább a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének biztosítására szeretnék kitérni, amely előirányzatok a 2019. évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslat fejezeti indoklásának a XI. Miniszterelnökség című fejezetében a fővárosi, megyei kormányhivatalok és járási kormányhivatalok cím alatt található. Az Országgyűlés a jó állam kialakítása keretében a területi államigazgatási szervezetrendszer működésének egységessé és hatékonyabbá tétele, ezáltal a területi államigazgatási feladatellátás fejlődése, növelése, valamint az ügyfélcentrikus területi államigazgatás megvalósítása okán megalkotta a 2010. évi CXXVI. törvényt a fővárosi és megyei kormányhivatalokról. Ezzel összefüggésben a szolgáltató állam megteremtése érdekében elfogadásra került 2015 decemberében az 1958. számú kormányhatározat a központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő központi minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatáról, valamint az ehhez tartozó hatáskör-racionalizálásról szóló határozat a kormányhivatalok megerősítésével összefüggésben.

Az említett kormányhatározat rendelkezett a központi államigazgatási szervezetrendszer átalakításáról, vagyis az átalakítási folyamat keretében megszüntetendő központi költségvetési szervekről és minisztériumi háttérintézményekről. Ezt követően a központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos intézkedésekről 2016 júniusában az 1312. számú kormányhatározat került elfogadásra. Az érintett szervek jelentős része jogutódlással szűnt meg, az érintett szervezetek megszüntetésének egyik része az irányító minisztériumba történő beolvadással, más részük pedig más szervbe beolvadással vagy összeolvadással valósult meg.

Mindezek mellett számos esetben egyes feladatok ellátását az általános jogutódtól eltérő más szervek vették át, ezért le kell szögezni, hogy a feladatkörük jelentősen bővült. A kormányhivatalok létrehozása, a szakigazgatási szervek integrálása, a járási hivatalok kialakítása, a hatáskörök és feladatkörök újraelosztása azt szolgálja, hogy a magyar közigazgatás megfeleljen az új típusú kihívásoknak és elveknek. Tehát az így kialakított államigazgatási struktúra költséghatékonyabb, könnyebben elérhető, magasabb szintű szolgáltatást nyújt.

Tisztelt Ház! Így jutottunk el napjainkig, a mindennapokig, tehát hadd jelezzem, hogy a szervezeti fejlesztésekkel összhangban a kormány kiemelt figyelmet fordít az ügyfelek magas színvonalú kiszolgálására. Éppen ezért az országos kormányablak-hálózat kiépítése, folyamatos bővítése épp ennek érdekében kerül sorra. A részben hazai, részben európai uniós források felhasználásával kialakított kormányablakok olyan közösségi térként is funkcionáló ügyintézési helyszínek, amelyek a kormányhivatalokhoz tartozó valamennyi ügyben, sőt más ágazatokat, társadalmi szervezeteket kiszolgáló ügyekben tudnak tájékoztatást nyújtani.

Érdekes, egyben szembetűnő adat, hogy az ügyfelek és az intézett ügyek száma is dinamikus emelkedést mutat a kormányablakok megnyitása óta eltelt években. Az ügyfelek száma 2011-ben országosan 233 315 volt, 2017-ben ez a szám 12 631 481 főre, azaz 54-szeresére emelkedett. Térjünk ki ehhez hasonlóan az ügyfélforgalomra is, amely 2011-ben 339 681 ügyet jelentett, míg 2017-ben 14 382 427 ügyet. Ennyi ügyet intéztek 2017-ben a kormányablakokban.

Tisztelt Országgyűlés! Az ingázó ügyfelek számára a vasútállomási szolgáltatások bővítése jegyében eddig 11 helyszínen, a Keleti és Nyugati pályaudvarok mellett Cegléd, Füzesabony, Kaposvár, Miskolc, Pécs, Nyíregyháza, Sopron, Szombathely, illetve Vác városában került sor új kormányablak átadására, amely lehetővé teszi az egyablakos ügyintézést. Ugyan a pályaudvari kormányablakok ügyfélszolgálati helyszíneinek kialakítása a MÁV feladata, a bútorozást és az informatikai eszközöket a kormányhivatalnak kell biztosítania, amelyhez a Miniszterelnökség több esetben hazai forrást biztosított. Információim szerint a fejlesztés további négy helyszínen van folyamatban, amelyek eredményeként a közeljövőben Békéscsaba, Érd, Győr és Székesfehérvár helyszínen nyílik kormányablak vasútállomáson.

Tisztelt Ház! Mindezeken túl az elmúlt években számos kormányablak nyílt MÁK-kirendeltségen, államkincstári kirendeltségen, illetve NAV-ügyfélszolgálaton. A Magyar Államkincstár ügyfélszolgálati pontok jelenleg 18 helyszínen kerültek kialakításra, lehetővé téve ezáltal, hogy az ügyfelek a kormányablakban kényelmesen intézhessék az állampapírügyleteiket. A szolgáltatás bevezetése jól mutatja, hogy az állampolgárok elégedettségének növelésére kiváló lehetőséget jelent egyes, nem hatósági ügyek elérhetővé tétele az integrált kormányzati ügyfélfogadási helyszíneken, azaz kormányablakokban.

(10.20)

Tekintettel arra, hogy a Kincstár elkülönült informatikai rendszerben működik, ügyforgalmi adatokkal nem rendelkezünk, ugyanakkor az ügyfelek visszajelzései alapján pozitív volt a szolgáltatási kör bővítésének fogadtatása.

Végezetül, a 2018. évi költségvetéssel történő összehasonlítás során a következőket szeretném még megjegyezni. A számokat összehasonlítva jól látható, hogy az előző években komoly bérfejlesztések valósultak meg, 2019-ben pedig tovább folytatódik ez a tendencia, amelynek eredményeképpen egy modern, XXI. századi közigazgatás körvonalazódik Magyarországon, hiszen a személyi juttatások tekintetében 11 milliárd forintnyi növekedésről beszélhetünk.

Az elhangzottak figyelembevételével kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a 2019-es költségvetés tervezetét fogadják el, és amikor arra kerül a sor, akkor szíveskedjenek megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony, a Jobbik képviselője szólhat. Parancsoljon!

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon is módom és alkalmam volt arra, hogy hozzászóljak a 2019. évi központi költségvetéshez, akkor az önkormányzatokat általánosan érintő helyzetekről beszéltem, és kérem, hogy engedjék meg, hogy a mai napon ezt tovább folytatva a Siófok-központú Somogy 4. számú választókerület problémáiról, felvetéseiről beszéljek. Amikor a somogyi tájon haladunk végig, akkor bizony-bizony észrevesszük azt, hogy annak a szerkezete egy aprófalvas településrendszer, amelyek teljesen más problémával küzdenek, mint a nagyvárosok, és különösképpen Budapesttel összehasonlítva. Ebben a választókerületben a 71 településből mindössze 5 a város, és a 81 ezer lakos mindegyike ugyanannyit érdemel a központi költségvetésből, hiszen egyenlőnek kell tekinteni mindenkit, és ez a településszerkezet sajátosságából adódóan nagyon-nagyon sok zsáktelepüléssel rendelkezik.

Amikor a kampány során többször is ellátogattam ezekre a zsáktelepülésekre, nem egy polgármester jelezte, hogy mindössze egy vagy két kilométeres útszakasz hiányzik ahhoz, hogy feloldják a zsáktelepülés-jellegét. És mindegyik egyöntetűen arról panaszkodott, hogy az elvándorlás, az elnéptelenedés súlyosan sújtja az ő települését.

Kérdezem én, hogy a több száz év alatt kialakult településszerkezet miért nem tudott megváltozni, miért nem lehetett segíteni ezeknek a településeknek. Ha ezek a bekötőutak el tudnának készülni  nem kell sztrádát építeni, elegendő egy olyan útszakasz, amelyen egy autó kényelmesen el tud menni -, máris feloldódik ez a helyzet. Hadd emeljek ki egy települést, mert ez különösen elborzasztott, ez pedig Torvajnak az esete, ez a település Tab mellett található. Az ottani gyermekeknek körülbelül 20 percet kell utazniuk azért körbe, mert nem tudnak átmenni Tabnál körülbelül ezen a két kilométeres útszakaszon, és akkor nem 20 percet kellene oda-vissza utazniuk, hanem sokkal, de sokkal rövidebb időt. Úgyhogy én bízom benne, hogy az elkövetkezendő években ezekre a fejlesztési irányokra is lesz majd költségvetési forrás, mert ezzel tudjuk megakadályozni a zsáktelepülések teljes elnéptelenedését.

És akkor beszéljünk még tovább ezekről a kistelepülésekről, az 500, de nem egy esetben 200 fő alatti településekről. Amikor azt mondjuk, hogy mekkorák az átlagkeresetek, és a teljes foglalkoztatás a cél, ami a tegnapi napon elhangzott már, a 3 százalékos munkanélküliségi rátát is teljes foglalkoztatottságnak tekintik, na, ezeken a településeken nincs munkahely. És a mai napon a vitában már elhangzott, az államtitkár úr mondta, hogy az iparűzésiadó-bevétel 60 milliárdos többletével kalkulál a kormány. Ezeken a településeken konkrétan nincsen iparűzésiadó-bevétel. Nincsenek vállalkozások. Ha vannak, azok is csak minimálisan, pár száz vagy akár egymillió forintig termelnek iparűzésiadó-bevételt. Hát ezekből nem lehet fejleszteni! Ezekből nem lehet járdákat és utakat építeni! Éppen ezért nyújtottam be én is törvénymódosító javaslatokat azokra a településekre, amelyek megtiszteltek azzal, hogy kérték, hogy én nyújtsam be, és bízom abban, hogy a kormánypárti képviselők is fogják támogatni ezeket a javaslatokat. Mert amikor arról beszélünk, hogy ezeken a kistelepüléseken milyen kevés pénzből élnek az emberek  ez a mai magyar valóság. Amikor a néni arról panaszkodik, hogy itt már bezárt a bolt, itt már nincsenek lehetőségek, és hallom, hogy csilingel a mozgóboltos, ahol nem egy esetben 20-30 vagy akár 50 százalékkal is többe kerül ugyanaz az alapvető élelmiszer, mint ami a városban elérhető  hát hogy lehet itt biztosítani azt, hogy a magyar emberek egyenlően éljenek? Mindenkinek joga van ehhez, én úgy gondolom.

Amikor kistelepülésekről beszélünk, fontos megemlíteni azt, hogy a Balaton kiemelt üdülőkörzet kistelepüléseit és zsáktelepüléseit nézve nem minden esetben köszönnek vissza a Balaton közelségének a lehetőségei, azok a tárházak, amelyek a Balaton közelében vannak. Nyilván amikor a pályázatokat a Belügyminisztériumhoz a kistelepülések benyújthatják, akkor az adóerő-képességet is vizsgálják, és ha az adott körzetben van egy olyan település, amely magasabb adóerő-képességgel rendelkezik, akkor nem ugyanazokkal a feltételekkel indul neki ezeken a pályázatokon.

És ha már Balaton: nagy örömmel olvastam a 2019-es költségvetésben, hogy idén 220 milliárd forint nevesítetten Balaton-fejlesztési feladatok támogatására fordítódik, amely összeg egyébként a 2018-as költségvetésben is szerepel, és ezen belül 170 millió forint, ami felhalmozási célú. Én tisztelettel kérem, hogy ennek legyenek látványos elemei. Attrakciókra van szükség a Balaton partján, és én osztom azokat a véleményeket, amikor azt mondják, hogy az északi part attrakciója a déli part, és a déli part attrakciója az északi part.

Közösen kell a balatoni turisztikai desztinációra gondolni, de ahhoz fejlesztésekre van szükség, és erre itt a költségvetésben nemcsak ’18-ban, de szerencsére 2019-ben is lesz fedezet. Én bízom benne, hogy ezek a fejlesztések meg tudnak valósulni, és ezzel mind a települések, mind az ott lakók, mind pedig a hazánkba látogatók számára rendkívül fontos fejlesztések valósulhatnak meg.

A továbbiakban még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet az önkormányzatokkal kapcsolatosan: ne hagyják őket magukra! Többször elhangzott a háromnapos vita során, hogy az önkormányzatok megkapják azokat a forrásokat, pályázhatnak, és további fejlesztéseket tehetnek. De ne engedjék el őket, még további forrásokat biztosítsanak nekik, hogy a magyar emberek és a magyar lakosság még jobban érezhesse Magyarországon magát, és ne akarjon elmenni, ne akarjon a családjával külföldre költözni, hanem itt, hazánkban éljen és boldoguljon! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most a Fidesz képviselője, Szabó Zsolt képviselő úr fog szólni. Parancsoljon!

SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képvi-selőtársaim! Mint ahogy az elmúlt években már megszokhattuk, idén is a kormány a következő évi költségvetés tervezetét még a tavaszi ülésszak időszakában elénk bocsátotta, rendelkezésünkre bocsátotta megvitatás témájában. 2013 óta egy javuló és stabil gazdasági lábakon álló költségvetésről tudunk beszélni, és ma már elmondhatjuk azt, hogy nem arról vitatkozunk, hogy milyen adónemet kell megnövelni, hogy stabil legyen a költségvetés, vagy hogy a bevételek teljesülnek vagy nem teljesülnek, hanem azon, hogy a kiadási oldalon melyik elemet szükséges megemelni, és hova van még szükség több pénzre. Úgy vélem, hogy méltánytalanul keveset beszélünk arról, hogy ez a stabil költségvetés minek köszönhető, és én néhány dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani.

Két lába van ennek a kérdésnek. Az egyik, hogy a gazdaság stabilizációjának következtében a teljesítőképesség, a teljesítő erő növekszik, ezért a költségvetés bevételi oldala folyamatosan nő. Azonban ezen bevételek realizálása érdekében a kormány nagyon sok lépést megtett, és talán ebből a szempontból ezekre a tényezőkre szeretnék rávilágítani, ami az adóbevételek realizálását és az adóbevételek elérését jelenti. Ez jó a központi költségvetésnek, jó az országnak, a kormánynak, és jó az adózó polgároknak, hiszen a tisztességes adózóknak nem kell megfizetni a nem adózók helyett ezeket a bevételeket vagy ezeket a pénzeket. Néhány konkrét példával, ha megengedik, hadd éljek, és hadd említsem meg újra ezeket.

2018. július 1-jétől egy új online számlázási rendszert vezetünk be, hogy folyamatosan nyomon lehessen követni a feketeszámlázást és az áfával való visszaélést. Minden százezer forintnál nagyobb számlát látni fogunk, folyamatosan a mozgásokat, ezáltal biztosítható az, hogy a valódi gazdasági mozgások mögött lévő adókötelezettségnek mindenki tegyen eleget. A másik ilyen téma, ami még korábbi: 2014. szeptember 1-jével a pénztárgéppel történő nyugtakibocsátás online adóhatósági ellenőrzési lehetősége.

(10.30)

Hogy ennek hatására mennyire stabillá vált a kereskedelem, mi sem bizonyítja jobban, egyrészről az adóbevételek áfa szempontjából megnövekedtek, de talán még fontosabb az, hogy megszűntek azok a kiskereskedelmi vállalkozások, amelyek a nyugta nem adás következtében valótlan készleteket kimutatva, valótlan bevételeket, kiadásokat feltüntetve végezték tevékenységüket. Egy versenyképes, gazdasági szempontból egyformán működő kereskedelmi rendszer tudott létrejönni.

Ne feledkezzünk meg az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszerről. Mindannyian emlékszünk azokra az ügyletekre, amikor az Európai Unión kívülről bejött áru európai uniós kikötőbe kirakva, vámelőjegyzésbe véve szabadon áramlott Európán belül, és hirtelen előtűntek olyan termék-, árucsomagok, amelyek hihetetlenül olcsón, éppen az általános forgalmi adóval és a vámmal csökkentett áron kerültek be a forgalomba, ezáltal is a Magyarországon működő magyar kereskedelmet gátolva, akadályozva egy nem megfelelő versenyhelyzetet teremtettek. A NAV az információ következtében ma már tisztán látja ezeket az árumozgásokat.

Nagyon fontos a 2015. évi havi áfabevallási kötelezettség bevezetése a fiktív cégalapítások kiszűrése érdekében. Ezáltal az újonnan létrehozott cégeknek nem évente egyszer, vagy akár negyedévente, hanem sokkal gyakrabban kell áfabevallást tenni. Előbb kiszűrhetők azok a cégek, amelyek áfavisszaélés érdekében jöttek létre. Azt se felejtsük el, hogy az adó- és a vámhatóság integrációja következtében egy egységes információs rendszer jött létre, ahol is az ügyfél-azonosítás sokkal könnyebb, sokkal átláthatóbb és rendezhetőbb.

Ha megengedik, ebbe a körbe sorolom az áfacsalások visszaszorítása érdekében a fordított áfázás bevezetését először is a gabonaszektorban, a Dunán úsztatott gabonaszállítmányok esetében 2012. július 1-től, de ebbe a témakörbe sorolható a munkaerő-kölcsönzésnek tekinthető szolgáltatások ugyanilyen módon történő kezelése 2015. január 1-től. Mindannyian emlékszünk arra a szombathelyi ügyletre, amelyre pont ennek a rendszernek a segítségével sikerült fényt deríteni.

És az adócsökkentési témakörök, mert nemcsak a járulékok és a jövedelemadók tekintetében, hanem a forgalmi adó tekintetében is vannak és voltak adócsökkentő tényezők: 2014. január 1-jétől az élő és félsertés, 2015-ben a nagytestű állatok, szarvasmarha, juh, kecske és azok feldolgozott termékei, 2016. január 1-jétől a sertés tőkehús, 2017-től tojás, a baromfi, 2018-ban a hal, s ne felejtsük el jövő évtől a tejtermékekre való kiterjesztését is az áfacsökkentésnek, 27-ről 5 százalékra. Hogy ez mennyire tisztává teszi a rendszereket: azoknak az importból származó termékeknek az aránya hirtelen lecsökkent, amelyek gyakran áfamentesen kerültek a polcokra, és versenyhelyzetben mindenképpen nyertesek voltak a magyar termékekkel szemben.

Azt gondolom, hogy a fenti kormányzati intézkedések mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy az adóbeszedés rendszere sokkal hatékonyabb legyen, ennek köszönhetően több forrás jut fejlesztésekre, igenis az önkormányzatokra, igenis az oktatásra és igenis az egészségügyre. Ezek a számok mind magukért beszélnek és láthatóak.

Csak egy számot hadd mondjak zárógondolatul. Mintegy 10 évvel ezelőtt, 2006-2007-ben a legóvatosabb becslések is azt mondták, hogy a magyar GDP 7 százalékát teszi ki az adóbevétel-kiesés, ami a szürke- és feketegazdaságból származik. Ma már a gazdasági élet szereplői is elismerik, hogy sokkal jobb tiszta gazdálkodással, tiszta gazdaságban, átlátható módon gondolkodni és dolgozni.

Úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt 8 évben ez az irány, ami kialakult a magyar költségvetésben, megalapozza, hogy a magyar költségvetés elfogadható, támogatható és a jövőben tovább erősíthető lehessen. Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a mind a részletes vitában, mind pedig a zárószavazásnál támogassák az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Csaba képviselő úr, az MSZP képviselője következik. Parancsoljon!

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési javaslat tervezési számaival kapcsolatban a benne rejlő kockázat miatt ellentmondó szakmai vélemények születtek, éppen emiatt annak megalapozottsága erősen megkérdőjelezhető. Míg a Pénzügyminisztérium 2,7 százalékos inflációval tervez, addig a Magyar Nemzeti Bank 3,1 százalékkal, ami önmagában 100 milliárdos kiigazítást követelne meg a kormányzattól. Ezzel szemben a gazdasági növekedést jóval alacsonyabb szintre várja a jegybank, ami újabb kiesést feltételez az elmaradó adóbevételek miatt.Feltűnő, hogy a növekedési előrejelzéssel kapcsolatban a Költségvetési Tanács is aggályokat fogalmazott meg. Fontos kiemelni, hogy a költségvetés 311 forintos euróval számol, ezzel szemben 328 forint környékén van az euró árfolyama jelenleg. A strukturális deficit 1,5 százalékos szintjét jövőre sem fogja teljesíteni a Pénzügyminisztérium, ami azt jelenti, hogy az évek óta figyelmen kívül hagyott közpénzügyi előírás ismételten sérülni fog pont akkor, amikor a kormány szerint újabb válságos időszakkal nézhetünk szembe.

Az is látszik, hogy már a formalitásokra sem sokat adnak: a hatályos, 2018-as költségvetés 69,5 százalékos GDP-arányos államadósságot hagyott jóvá, míg a 2019-es javaslat 70,3 százalékosat, vagyis a 0,8 százalékpontos emelkedés ellenére megállapítják, hogy az államadósság csökken, így az a jogszabályi előírásoknak sem tesz eleget.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a zárszámadás számainak ismerete nélkül a költségvetési javaslat számai még a Magyar Nemzeti Bank szerint is megalapozatlanok, a Költségvetési Tanács szerint is kockázatosak.

De nem csupán tervezési, hanem tartalmi szempontból sem elfogadható ez a javaslat. Ebben a formában ugyanis a 2019-es költségvetés jövőellenes, hiszen a jövőt jelentő oktatási főösszeg még az infláció mértékét sem elérő növekedést tartalmaz, az egészségügy rendszerszintű problémáit megoldani nem tudja, a jóléti kiadások aránya messze elmarad a 2010 előtti szinttől.

Budapesten egyéniben megválasztott képviselőként számomra különösen fontos, hogy a költségvetés a főváros számára milyen lehetőségeket biztosít. Fontos kiemelni, hogy a fővárosi fejlesztések területén a büdzsé csupán stadionfejlesztéseket tartalmaz, így a budapesti és az agglomerációs közösségi közlekedés továbbra is alulfinanszírozott marad, a működőképességük határán álló HÉV-vonalak, a fővárosi vasútállomások és pályaudvarok kritikán aluli állapotával semmit nem fognak kezdeni.

Az is jól látható, hogy a kialakult lakhatási válságot csak tovább súlyosbítja a Pénzügyminisztérium azzal, hogy csak lebegteti a kedvezményes áfakulcs megtartását, az elszabaduló albérleti árakon segítő bérlakásépítési programot továbbra sem indít a kormányzat. Éppen ezért a költségvetéshez többek között egy Budapestet érintő módosító csomagot nyújtott be frakciónk, amelyben a legégetőbb problémák megoldására teszünk javaslatokat.

Nézzük, hogy mik a legfontosabb feladatok. A Budapest jelképének számító Lánchíd és a hozzá kapcsolódó váralagút kritikus állapotban van, mindkettő egyidejű felújítására azonban a Fővárosi Önkormányzatnak nincs pénze. Kormányzati szerepvállalás nélkül a főváros a két beruházást csak egymás után tudja megvalósítani, ami azt jelenti, hogy a Lánchíd és környékének közlekedése, azaz Buda legbelső részének közlekedése legalább 4 évre ellehetetlenül. A híd és az alagút egyidejű felújítása azonban lényegesen lerövidítené a lezárások idejét. Hiszen mindenki tudja, hogy a hidat és az alagutat egyszerre kell felújítani, mert ez jár a lehető legkevesebb nehézséggel, lezárással, a közlekedés korlátozásával a környéken. A két beruházás egyidejű megvalósításához szükséges plusz 5 milliárd forint alig 2 százaléka annak az összegnek, amennyi a Miniszterelnökség Várba költözéséhez szükséges. Arról nem is beszélve, hogy 2010 óta, amióta a Fidesz kormányon van, Budapesten egyetlen hidat sem újítottak fel.

A 2010 óta eltelt időszakban szinte nem múlt el nyár a nagykörúti villamosvonal egyes szakaszainak lezárása nélkül. Valódi és teljes felújítás helyett évről évre tűzoltás zajlik, hogy a BKV biztosítani tudja a forgalmat Európa és a világ egyik legnagyobb forgalmú villamosvonalán, a közlekedés azonban így is csak folyamatos korlátozásokkal, a menetidő növelésével biztosítható. Az évről évre lezajló részleges felújítás nem elegendő, méltatlan Budapesthez és hosszabb távon pazarló is.

(10.40)

A vonal teljes, minden részletre kiterjedő felújításához mintegy 20 milliárd forintra van szükség, ami a budapestiek egynapi adóbefizetése. A teljes felújítás közép- és hosszú távon olcsóbb is, mint kétévente feltörni a nem sokkal korábban lefektetett vágányokat. Nem lehet kérdés, hogy a budapestieknek joguk van tízévente egyszer visszakapni egyetlen napi adóbefizetésüket, hogy normális körülmények között, biztonságosan utazhassanak a nagykörúti villamosokon.

Magyarországon lakhatási válság van, amely különösen súlyosan érinti Budapestet. A fővárosban nemcsak a hajléktalanság, hanem az elszabadult lakás- és albérletárak is kezelhetetlen problémát jelentenek. Egy átlagos család ma nem engedheti meg magának, hogy egyetemista gyermekének lakást vagy szobát béreljen. A lakhatási válságot Budapesten csak önkormányzati bérlakások építésével, az önkormányzatok tulajdonában még meglévő lakások felújításával, valamint egységes és átlátható lakbértámogatási rendszer kialakításával lehet kezelni. E folyamat elindításához 2019-ben 30 milliárd forintra van szükség, enélkül a kormány valóban legfeljebb betiltani tudja a hajléktalanságot, felszámolni azonban nem. Mindenkinek joga van a rendezett közterületekhez, de mindenkinek legyen joga ahhoz is, hogy legyen fedél a feje felett.

Manapság, ha valaki elveszíti az otthonát, annak szinte esélye sincs, hogy újra megteremtse lakhatásának feltételeit. A lakhatás válsága egyben a lakhatás minőségének válságát is jelenti a fővárosban. Hiába segített több százezer családnak a panelprogram 2010 előtt, a Fidesz leállította. Márpedig a panelprogramot újra kell indítani, hiszen még ma is nagyon sokan élnek olyan panelházakban, amelyeknek a minősége évről évre romlik. De igaz ez a hagyományos belvárosi bérházakra is. Ezek között bőven akad olyan, amelynek a homlokzatát még világháborús belövések csúfítják, de olyan is, amelyhez gyakorlatilag száz éve nem nyúltak hozzá. Ez tarthatatlan, ezért mind a hagyományos bérházakban, mind a panelekben élők számára pályázatokat kell indítani, hogy fel tudják újítani a gyakran kifejezetten egészségtelen lakásaikat.

Nagyon fontos hangsúlyozni: a lakhatás jogának biztosítása az állam feladata. Amikor az Alaptörvényt módosították, akkor ezt is figyelembe kellett volna venni. A feladat az államé, de a tudás az önkormányzatoké, hisz a helyi problémákat helyben látják, ismerik a legjobban. Ezért kell az államnak több forrást helyben hagynia, hogy az önkormányzatok kezelni tudják ezt a rég nem látott válságot. Nincs más lehetőség: sürgősen meg kell kezdeni az önkormányzati bérlakások építését, illetve az önkormányzatok tulajdonában lévő, de jelenleg lakhatatlan állapotban lévő lakások, ingatlanok felújítását. Ez az önkormányzatok feladata, de kormányzati, állami szerepvállalás nélkül a helyi közösségeknek erre esélyük sincsen.

Ha a kormány nem akarja, hogy tovább mélyüljön a lakhatási válság, akkor segíti azokat az önkormányzatokat, akár a fővárosit, akár a kerületieket, amelyek tudnak és akarnak is tenni az áldatlan állapotok ellen. Ha viszont a kormány nem segíti az önkormányzatokat, akkor valóban csak betiltani tudja a hajléktalanságot, felszámolni egészen biztosan nem.

Költségvetési módosítókat Budapest kiszolgáltatottsága miatt adtunk be. Hiába fizetnek be a budapestiek mindennap 20 milliárd forintot az államkasszába, hiába termelik meg a fővárosiak a magyar GDP 40 százalékát, jól látszik  és a kormány is láthatja -, hogy a főváros a kormány könyöradományai nélkül mozdulni sem tud. A budapestieknek azonban nem könyöradományokra van szüksége, hanem méltó, kiszámítható jövőre, fejlődésre. Módosító javaslatunk a kormány Budapest-ellenes, forráselvonó politikájával szemben biztosítja a szükséges fejlesztések fedezetét, a fővárosiak által évek óta hiába várt felújításokat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Zombor Gábor képviselő úr, a Fidesz képviselője következik. Tessék!

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vita során elég központi téma volt az önkormányzatok finanszírozása, a gazdag önkormányzatok, szegényebb önkormányzatok viszonya, és engedjék meg, hogy egy picit egy olyan település képviselőjeként meg volt polgármestereként, amelyik az első kategóriába tartozik, szóljak néhány szót. Hiszen egyértelműen elfogadtuk azt a tényt  már Kecskeméten sok odacsatolt településsel kapcsolatban -, hogy igenis a kistelepüléseken is meg kell teremteni a közszolgáltatásokat, fenn kell tartani azokat, azoknak a finanszírozását biztosítani kell, és ha ez az iparűzési adóból történik, akkor is ezt meg kell tenni. Azonban nagyon nem lenne jó, ha egy olyan irányba menne el ez a vita vagy a gondolkodás, hogy közben a gyermeket is kiöntjük a fürdővízzel együtt. Hiszen azoknak a településeknek, amelyek nagy gazdasági potenciállal rendelkeznek, azt azért hozzá kell tenni, hogy sokkal speciálisabb és sokkal költségesebb kiadásaik is vannak, hiszen mind a tömegközlekedés, az oktatás, a speciális szakképzés tekintetében, infrastrukturális beruházások tekintetében sokkal nagyobb kihívások vannak, hogy meg tudjanak felelni annak a feltételrendszernek, ami mondjuk, egy nagybe-ruházó, egy nagy gyár odatelepülésével vagy az azt kiszolgáló üzemek odatelepülésével és működésével jár.

Tehát ezért tartom fontosnak azt, hogy igen, ezt a rendszert, a szolidaritás rendszerét fenn kell tartani, azonban olyan megoldásokat kell találni, ami azért segíti azokat a településeket is, amelyek ahhoz, hogy GDP-növelő beruházásokat tudjanak továbbra is menedzselni, ezt meg tudják tenni.

És itt kapcsolódom a költségvetéshez, hiszen mi úgy látjuk, hogy a kormány és az önkormányzatok, a megyei jogú városok önkormányzatai megtalálták azt a módszert, hogy hogyan lehet mind a két elvnek megfelelni, hiszen a „Modern városok” program keretében, ha csak a saját településünkről beszélünk, 100 milliárd forintnyi olyan forrást kaptunk, illetve kapunk  mivel a költségvetésben folytatódik a „Modern városok” program -, amely a kormánnyal részleteiben leegyeztetett célokat, megvalósítási módokat tartalmaz. Tehát itt Barcza képviselő úr mondta, hogy mindenféle olyanra pályáztak az önkormányzatok, amire nem kellett volna. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) Tessék? Én beszélek most. (Dr. Harangozó Tamás közbeszólására:) A költségvetésről beszélünk.

ELNÖK: Tessék folytatni, képviselő úr, nyugodtan!

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tehát a „Modern városok” programban olyan forrásokhoz jutunk, amely a helyi vállalkozások fejlesztésében egy olyan alapot tud képezni, amellyel tudjuk finanszírozni a további fejlődést. És az infrastruktúra tekintetében is hasonló lehetőségekre kaptunk biztatást és ígéretet, és azt látjuk, hogy a költségvetésben ez megvalósul. Tehát én csak azért emeltem ki ennek a jelentőségét, hogy akár egy ilyen nehéz feszültséget is fel lehet oldani azzal, ha egyeztetett módon és észszerűen történik a különböző településtípusok fejlesztése. És azzal, hogy a „Modern falvak” program is elindul, amelyhez nagy reményeket fűznek akár a közelünkben lévő települések is, az azt jelentheti, hogy egy tartós megoldást lehet ilyen típusú kihívásokra találni. Az önkormányzatiság után engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az egészségügyről, hiszen amellett, hogy a költségvetés a biztonság és a növekedés költségvetése, egyértelműen látszik az a szándék, hogy a tendencia, ami az egészségügyben erre fordítható összegek emelését tűzte ki célul, az folytatódik, 100 milliárd fölötti nagyságrenddel nő az erre fordítható forrás. Én bízom benne, és biztos vagyok abban, hogy az elmúlt években megindult bérkorrekció, béremelési tendenciák, a korszerűsítések akár Budapesten, de akár az új technológiák tekintetében is fedezetet kapnak arra, hogy tényleges javulás legyen látható ezen a területen.

Úgyhogy én mindenkinek azt javaslom, hogy támogassa ezt a költségvetést, a kormányzattól pedig azt kérjük, hogy hosszú távon is gondolkodjon azon, hogy ilyen célzottan, a „Modern városok” programhoz hasonlóan milyen lehetőségeket lehet találni a jövőbeni fejlődés fenntartására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselője, Csárdi Antal képviselő úr szólhat. Parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan végére érünk a jövő évi költségvetésről szóló általános vitának, és az elmúlt három napban mindannyian elmondhattuk, mit gondolunk a kormány által felvázolt irányokról, tervekről. A költségvetés minden évben kijelöli azokat az irányokat, azokat a prioritásokat, amik mentén egy kormány elképzeli az ország fejlődési pályáját. Ideális esetben nemcsak a következő évre, hanem hosszabb távra is tervez, még szerencsésebb esetben pedig arra is törekszik, hogy a legfontosabb irányokban nemzeti konszenzus legyen.

Sajnos a Fidesz évek óta nem ilyen költségvetést nyújt be, és a most előttünk lévő javaslat sem ilyen. Ezen költségvetési javaslat legnagyobb hibája és bűne, hogy nem csökkenti a társadalmi különbségeket, és nem is teremti meg a lehetőséget ezeknek a társadalmi különbségeknek a csökkentésére, nem készíti fel Magyarországot a jövő kihívásaira, és sajnos minimális mértékben sem fenntartható abból a szempontból, amit, azt gondolom, joggal vár el a XXI. században egy állampolgár.

A korábbi évekhez képest viszont nagyobb a bizonytalanság, ugyanis a viszonylag nyugodt évek után a világgazdaságot ismét válság fenyegeti. A költségvetés benyújtása óta eltelt mintegy két hét alatt jelentősen gyengült a forint, történelmi mélypontra süllyedt az euróval szemben, pedig már a benyújtás napján is erősen kérdéses volt, hogy miért ilyen erős euró/forint árfolyammal számol a költségvetés. Könnyen lehet, hogy az előttünk lévő költségvetést még igen jelentősen át kell majd írni, át kell alakítani, mert ha jön a válság, akkor az Magyarországot nem jó állapotban találja. Éppen ezért nagyon fontos lenne, ha a jövő évi költségvetés nemcsak úgy készülne a válságra, hogy jelzésértékűen megemeli a tartalékot, hanem azzal is készülne, hogy haladéktalanul megerősíti a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat, és korrekciót indít a gazdasági támogatásokat illetően is.

Elsőként, azt gondolom, hogy a legnagyobb hibák egyike ebben a kérdésben a lakáshelyzet. A tíz évvel ezelőtti válságban családok százezrei kerültek adósságcsapdába, tízezrek vesztették el otthonaikat, és hiába ígérte meg 2010 óta számtalan alkalommal a Fidesz-kormány, sokaknak a mai napig nincs rendezve a lakáshitele. Számtalan magyar családnak borzasztó emlék ez a 320 fölött járó euró/forint árfolyam, és úgy gondolom, a kormány ezt az adósságot még mindig maga előtt görgeti, és nagyon időszerű lenne, ha betartaná a saját ígéretét.

A devizahitelben való eladósodás ellen a legjobb recept egy jól működő állami otthonteremtési program. A CSOK mint kezdeményezés éppen ezért akár jónak is nevezhető, de a kivitelezés elég felemásra sikerült, mert nem csak a háromgyerekes, jómódú családok szeretnének saját otthont. Saját otthon jár a nem jómódú és háromnál kevesebb gyermeket vállaló családoknak, ők is hozzá kell jussanak ehhez. És legyünk őszinték: a családalapítás, a demográfiai alapú kormányzás az első lakáshoz jutással kezdődik. Éppen ezért olyan CSOK-ot kellene finanszíroznia az államnak, amely mindenki számára elérhető, és amelyben a rászoruló családok előnyt élveznek.

A lakhatási válság másik fontos eszköze a bérlakásépítési program lenne. Erre nyomokban sincs utalás ebben a költségvetésben, pedig én jól emlékszem önkormányzati képviselőként, hogy tíz éve beadott szociálisbérlakás-igényekről döntöttünk 2014-ben, és azóta a helyzet sokat romlott. A lakhatás mellett az áfa kérdése az, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, mert azt gondolom, hogy itt nagyon sokat tehetne a kormány, a parlament azért, hogy azok a rászoruló rétegek, akik ma nem tudják megfizetni az alapvető élelmiszereket, hozzájussanak vagy olcsóbban jussanak hozzá ezekhez a termékekhez.

Ma a bérek vásárlóértéke rettentően gyenge. Egy friss OECD-jelentésből kiderül, hogy hiába ad ad hoc béremelést a kormány, összehasonlítva a vásárlóerő-paritást, a magyar átlagbérek európai összehasonlításban a sor végén kullognak. A bérválságot haladéktalanul meg kell szüntetni, és ennek párosulnia kell az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentésével. Azt gondolom, hogy nem engedheti meg magának egyetlenegy kormány sem, egy magát nemzetinek nevező kormány meg végképp nem engedheti meg magának, hogy a szegényebb sorsú állampolgárokat elengedi, nem támogatja, nem segít nekik. És ez a költségvetés nem segíti őket. Ez a költségvetés annak a folytatása, amit hosszú évek óta csinál a Fidesz, hogy a felső középosztályt és a gazdagabb rétegeket támogatja, és a szegényebbeket meg a sorsukra hagyja.

Azt gondolom, hogy joggal várja el ma Magyarországon minden állampolgár, hogy ne jelentsen neki gondot a friss zöldséghez, friss gyümölcshöz, a pékáruhoz jutás, ne anyagi kérdés legyen, hogy valaki egészséges ételt tud-e letenni családja asztalára. Azt gondolom, hogy ha egy picit belegondolnak, és elvonatkoztatnak attól a nem mellékes ténytől, hogy én LMP-s politikus vagyok, önök meg fideszes politikusok, szerintem ebben a kérdésben nem kellene hogy közöttünk vita legyen.

A harmadik kérdés, amiről beszélni kell ennek a költségvetésnek a kapcsán, hogy a gazdaságpolitikai prioritásokat a fenntarthatóság felé kellene elmozdítani. Az autógyárak, az összeszerelő üzemek a legsérülékenyebb szektort jelentik ma Magyarországon, és ha jön a válság, pontosan tudjuk, hogy az autóiparhoz kapcsolódó iparágak gazdasági teljesítménye fog először csökkenni.

Nekem nincs bajom ezekkel az iparágakkal, csak annyit állítok, azt viszont nagyon határozottan, hogy nem engedhetjük meg, hogy a magyar gazdaság ennyire egy lábon álljon. Magas hozzáadott értékű munkahelyekre van szükség, ezek ideérkezését kellene támogatni, és azt gondolom, hogy ez megoldást jelenthetne ezrek és tízezrek, talán százezrek életszínvonalára.

Az LMP saját maga több mint kétszáz módosító javaslatot nyújtott be a költségvetéshez, és most még abban a helyzetben vagyunk, hogy dönthetünk ezek sorsáról, ezzel Magyarországot egy fenntarthatóbb irányba tudjuk elmozdítani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bősz Anett képviselő asszony, független képviselő következik.

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés vitájában nagy hangsúlyt kapnak az oktatásügyre fordított keretösszegek. Magam is nyújtottam be költségvetési módosító javaslatot annak érdekében, hogy az oktatási rendszer a demokrata ellenzék összes pártja által aláírt oktatási minimumnak megfelelően működhessen. Ehhez szükséges, de nem elégséges feltétel, hogy az oktatási rendszerre fordított éves keretösszeg elérje a GDP 6 százalékát. Egy jól működő oktatási rendszer ugyanis decentralizált. Ahhoz, hogy az iskolák a helyi közösségek kezébe kerülhessenek, vagyis visszakapják az iskolát azok, akiket illet, a közigazgatási törvényt is módosítani kell. A liberálisok elképzelésében a finanszírozási kötelezettség az államé maradna, az iskolák fenntartói és üzemeltetői ugyanakkor az önkormányzatok volnának. A kisebb települések önkormányzatai, figyelembe véve a járási határokat, önkéntes társulások létrehozásán keresztül gyakorolhatnák intézményfenntartói jogaikat. Az iskolák finanszírozásában normatív támogatást képzelünk el, amelyet az önhibájukon kívül alulfinanszírozott települések esetében akár másfélszeres szorzóval is el lehetne látni.

(11.00)

A szegényebb települések nagyobb támogatásban való részesítése biztosítaná az esélyegyenlőség egyik alapját. Ez a szabályzás úgy bontaná le a centralizált rendszer anomáliáit, hogy közben kiszűrhetné a 2010 előtt keletkezett hibákat is.

Noha az erőszakosan központosított rendszerben évek óta nincs fejlődés, a liberálisok e törvénymódosító javaslata az előző ciklusban már a bizottsági munkában elbukott, nem vette tárgysorozatba a bizottság, nem vitathatta meg az Országgyűlés. A Magyar Liberális Párttal ugyanakkor nem adjuk fel, újra be fogjuk nyújtani ezt a törvénymódosító javaslatot, amely decentralizálni kívánja az oktatási rendszert, mert hiszünk abban, hogy a helyi kihívásokra a helyi közösségek találhatják meg legjobban a válaszokat. Ugyanúgy igaz ez a településfejlesztő beruházásokra, mint ahogyan azokra a beruházásokra is, amelyek a jövőnket célozzák, vagyis a jelen iskolásait és a jelen iskoláit. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Csárdi Antal és Szabó Sándor tapsol.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek, tisztelt Országgyűlés. Elsőként Harangozó Tamás, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy a belügyi államtitkár úr éppen nincs itt; azt láttam, hogy itt van, de most nincs a teremben, pedig nagyon konkrét kérdéseket szeretnék feltenni.Ugye, azt lehet állítani nagy biztonsággal, hogy a Belügyminisztérium valóban az egyik legnagyobb nyertese az elmúlt évek költségvetési változásainak, tehát ha igazságosak vagyunk, akkor ezzel azért nem vádoljuk őket, de három kérdést mindenképpen szeretnék feltenni hozzájuk konkrétan.

Az egyik a túlóra, túlszolgálat kérdése, ami elképesztő méreteket öltött a tavalyi évben. Fél év alatt 11,1 milliárd forint túlszolgálatot fizetett ki a kormány, miközben a jövő évi költségvetésben erre összességében 2,7 milliárd forint van beállítva. Aki olvasta már a Hszt.-t, azaz a szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, az tudja, hogy év végével ki lesz vezetve a túlszolgálat. Ez azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy körülbelül 10 millió órányi túlszolgálat keletkezett a tavalyi évben egy év alatt, jövőre pedig nem lesz ez az intézmény. Nagyon kíváncsian várnám a Belügyminisztérium válaszát, hogy ezzel mégis mit tudnak kezdeni, és mit tud erről az állomány, illetve hogy fogják megoldani ezt a problémát. Az új rendőrfőkapitányuk kinevezés előtti meghallgatásán szó szerint azt mondta, idézem: négyszer ennyi rendőr kellene, hogy ne legyen túlóra Magyarországon, ami meg fog szűnni december 31-ével, és fedezet sincs a költségvetésben erre.

A másik kérdésem az lenne, hogy a terrorellenes intézkedések 25 milliárd forintja  idézem  „a begyűjtött információk minél hatékonyabb felhasználására” célt szolgálja többek között, hogy ugyan tudhatnánk-e arról, hogy 25 000 millió forintért a begyűjtött információkat hogyan fogják hatékonyabban felhasználni, titkosszolgálati, lehallgató eszközök beszerzésével, informatikai fejlesztéssel, esetleg humánfejlesztéssel. Ha erről valamit hallhatnánk, az nagyon jó lenne.

A harmadik, legfontosabb kérdést pedig a következő kétperces körben fogom feltenni, hátha addig megjön államtitkár úr is. Köszönöm, hogy meghallgatta. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Brenner Koloman képviselő úr, Jobbik, két percben.

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vitában már többször szóba jött, de én egy olyan soproni választókerületi problémára szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni, amiről a legtöbben azt gondolják, hogy ez egy rendkívül fejlett régiója az országnak, ezért a közutak helyzete nem lehet problémás. Nos, tisztelettel jelentem, hogy amikor az egyik polgármesterével beszélgettem ennek a választókerületnek, és megkérdeztem, hogy mikor volt teljeskörűleg felújítva a településbe vezető közút, és megkérdezte tőlem, hogy nekem mi a tippem, akkor én azt válaszoltam, hogy 1975. Mire rám nézett, és azt mondta, hogy Brenner úr, jézusmária, honnan tudja, 1973-ban történt mindez. Tudom, hogy folyamatosan, különösen európai uniós pénzekből zajlik ebben a régióban is a közutak felújítása. Én csak azt szeretném tisztelettel jelezni a képviselőtársaimnak, hogy egyszerűen nevetséges az, hogy a kisebb településekbe vezető közutakon nem lehet közlekedni. Egyébként a Magyar Közút idevonatkozó tanulmányát is ajánlom szíves figyelmükbe. Itt nyújtottam be személyesen is módosító indítványokat.

A második pont, amit röviden még meg szeretnék említeni, az pedig a tudományos kutatások helyzetét érintő 70 milliárdos költségvetési átcsoportosítás az új Innovációs Minisztériumba. Ahogy ezt itt már több ízben kifejtettem, a Jobbik rendkívül aggályosnak tartja ezt, és ennek megfelelően módosító indítványokkal is élt. Különösen fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy nemcsak az akadémiai kutatóintézetek 28 milliárd forintjáról van szó, hanem egyetemi kutatás-fejlesztést szolgáló 29 milliárd forintos tétel is átkerül a minisztériumhoz, illetve az OTKA, tehát az alapkutatásokra szolgáló 13 milliárd forintról sem tudunk most jelen pillanatban semmit. Ezt rendkívül aggályosnak tartjuk a magyar tudományos kutatás fejlődése szempontjából, amelyeknek egyébként az egyetemeken lenne a helye, de hát ez már az oktatási és a felsőoktatási költségvetés külön problémája. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varju László képviselő úr, DK.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt az elmúlt napokban zajló vita lassan a végéhez közeledik. Ez alatt az időszak alatt megállapítottuk, legalábbis ellenzéki oldalról biztosan, hogy inkább a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság költségvetése, amit önök idehoztak, és ennek megfelelően érveltek. De a mai nap egy furcsa dolog történt, mert Turi-Kovács képviselőtársam felhívta a figyelmet arra az önök padsoraiból, hogy bizony-bizony vannak itt olyan bizonytalanságok, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ebbe beletartozik az is, hogy az infláció, igen, magasabb lehet, mint amivel önök számoltak. Éppen ezért, miközben államtitkár úr szakmai alapon  és igazán értékelem  igyekszik megvédeni mindazt, amit előterjesztettek, de önmagában az egész úgy, ahogy van, védhetetlen, hiszen azoknak a szabályoknak, amiket önök vállaltak a szövetségeseik felé, az Európai Unió felé, nem tesznek eleget, nem is akartak eleget tenni 2017-ben sem, az idei évben nem fognak eleget tenni, és a jövő évet nem is tervezik így.

Ehhez képest mindenképpen ki kell térni arra, hogy a saját szabályaiknak sem felelnek meg, hiszen ha itt most már a képviselőtársamtól idézett számok alapján, igen, az infláció is meghaladhatja a 3 százalékot, akkor önöknek a stabilitási törvény alapján elő kell venni és át kell tervezni. Eközben pedig a képviselők számtalan, több száz képviselői módosító indítványt nyújtanak be, és amúgy egyébként ez igazából értelmetlen. Mindebből látszik, hogy ez a tavaszi költségvetés-elfogadási rohanásuk mennyire értelmetlen, és nem véletlen az, hogy az összes szakértő erről azt mondja, hogy ez így nem jó.

Én továbbra is azt mondom, hogy vonják vissza, és ősszel terjesszenek elő egy új költségvetést. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Czerván György képviselő úr, Fidesz, két percben.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tervezzük a költségvetés visszavonását, a kormány sem tervezi, hiszen ez egy biztonságos költségvetés. Engedjék meg, hogy itt az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adója kapcsán elhangzott ellenzéki felszólalásra reagáljak.Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a kormány adófilozófiájának a középpontjában az élőmunka terheinek a csökkentése áll, hiszen többek között a költségvetésben kitűzött teljes foglalkoztatás elérését is ezen keresztül tudjuk elérni, illetve ennek az adófilozófiának köszönhető az, hogy a 2010-ben még 12 százalék fölötti munkanélküliségi ráta jelenleg most már 4 százalék alatt van. Természetesen a költségvetésben bevételek is kellenek. A bevételeket adóoldalról, a fogyasztási és a forgalmi típusú adókból kívánjuk biztosítani. Ilyen értelemben az alapvető élelmiszerek áfája kivételnek számít.

De szeretném tájékoztatni önöket, hogy lépésről lépésre, ahogy a költségvetési mozgástér lehetővé teszi, és hála istennek, most is lehetővé teszi, na meg a kormány munkájának, haladunk tovább ezen az úton, amit 2014-ben kezdtünk el, amikor is az élő és a félsertés általános forgalmi adóját csökkentettük le 5 százalékra, ezt követően az élő és a vágott szarvasmarha, juh, kecske forgalmi adóját csökkentettük. Ezek még közbülső termékek voltak, a végfogyasztót nem érték el.

Ilyen értelemben 2016-ban egy áttörés következett be, amikor már a végtermék árát is a sertés tőkehúsok forgalmi adójának csökkentésével elértük. Ezt folytattuk ’17-ben a baromfi, tojás, friss tej áfájának csökkentésével, illetve idei évben a hal, illetve sertésbelsőség áfájának csökkentésével. Az előttünk fekvő költségvetésben pedig a tartósított tej általános forgalmi adóját fogjuk lecsökkenteni, és haladunk tovább ezen az úton, ahogy az ország gazdasági helyzete, a költségvetési mozgástér ezt meg fogja engedni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a Párbeszéd képviselőcsoportja a vitában a frakció további 17 perces időkeretéről az MSZP képviselőcsoportja javára lemond. Kérem a munkatársakat, hogy az időkereteket a bejelentésnek megfelelően módosítsák.

(11.10)

Most előre bejelentett felszólalókkal folytatjuk a sort, illetve folytatnánk. Kérem Hoppál képviselő úr megértését, mert Kontrát Károly államtitkár úr a kormány nevében szót kért, és ilyenkor a házszabály értelmében elsőbbsége van. Parancsoljon!

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a képviselő úr és a Ház türelmét. Nagyon röviden Harangozó képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Elöljáróban annyit szeretnék leszögezni: úgy, ahogy korábban a mai ülésnapon elmondtam, hogy ez a költségvetés a biztonság, a magyar emberek biztonságának a költségvetése, a legfőbb célja az, hogy biztosítsuk Magyarország és a magyar emberek biztonságát, és az ehhez szükséges források ebben a költségvetésben rendelkezésre állnak.Ami a túlmunkavégzés kérdését illeti, az a célja a kormánynak, a Belügyminisztériumnak és a rendőrség vezetésének, hogy a 3000 határvadász szolgálatba állításával a lehető legkisebb mértékre leszorítsa 2019-ben a túlmunkavégzést. Ennek a feltételeit a költségvetésben biztosítani fogjuk, hiszen korábban azért volt szükség ennek a túlmunkának az elrendelésére, hogy Magyarország védelmét, a déli határ, a schengeni határ védelmét tudjuk biztosítani.

A másik pedig, ami a terrorellenes intézkedések megvalósításához kapcsolódó kiadásokra betervezett 25,1 milliárd forint kérdését illeti, erre vonatkozóan nyilvános ülésen nem szeretnék információt adni. A lényeg az, hogy ez azért szükséges, hogy a Terrorelhárítási Központ el tudja látni azokat a feladatokat, amelyek a terrorellenes feladatokhoz, a megelőzéshez, illetőleg az egyéb feladatokhoz szükségesek, tehát erre teremt megfelelő forrást. Részleteket itt a nyilvános ülésen nem szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most következhet Hoppál Péter képviselő úr, Fidesz, felszólalása.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előre tervezett felszólalásom előtt az elmúlt felszólalói kör bizonyos kijelentéseire reagáljak röviden.Elsőként talán arra a picit komikusnak mutatkozó helyzetre, hogy az imént a Párbeszéd-frakció átadta a maradék idejét az MSZP-frakciónak. Ez a Párbeszéd-frakció, azért rögzítsük a jegyzőkönyvben, a népmesei „hol volt, hol nem volt” kategóriába tartozó frakció. (Közbeszólások az MSZP soraiból: És a KDNP?  Mint a KDNP!) Néha van, néha nincs, és most éppen úgy látom, hogy a költségvetési vita nem nagyon érdekli őket, merthogy az elmúlt három napban nyomaiban sem véltük felfedezni a Párbeszéd-frakció jelenlétét. Ez azért is különösen kellemetlen, merthogy a két pécsi választókerületből a rajtam kívül megválasztott képviselő egy közgazdászprofesszor, Mellár Tamás, akit úgy tűnik, hogy nem érdekel a költségvetés vitája, és nem vesz részt ebben a munkában. (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.) Fájó a hiánya és a munka elkerülése az ő esetében, de majd a pécsiek erről gondoskodnak.

Még egy fontos kérdés, Tóth Csaba képviselőtársunk, aki most már ugyan nincs itt, de az előző körben a felszólalásában egy olyan labdát ütött fel, amit nem szabad nem leütnünk. Azt vélte kijelenteni, hogy a kormány Budapest-ellenes. Szeretném Magyarország Kormánya és a többségi kormányzó Fidesz-KDNP közössége nevében (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.) visszautasítani ezt a kijelentést, képviselő úr. Azt gondolom, hogy a Budapest-ellenesség a 2010 előtti baloldali kormányzások időszakát illeti, tehát ha ön a saját háza táján söprögetne, akkor találná meg az erre vonatkozó problémákat. Itt pedig Budapest és a magyar önkormányzatok felfelé ívelésének korszakában vagyunk éppen. (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiból.) Akinek hályog van a szemén vagy pedig tudatosan félremagyarázza a történéseket, azok azok, akik tönkretették az önkormányzatokat és tönkretették az országot. Ez pedig a baloldali kormányzás időszaka, amikor önök voltak hatalmon 2010 előtt. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük dr. Harangozó Tamás: Most Pécsről beszéltél?)

A mostani költségvetés vonatkozásában Banai Péter Benő államtitkár úr folyamatos megnyilvánulásai valóban azt erősítik, amely szerint a jelenlegi költségvetés pontosan egy irányban van a 2010 utáni költségvetésekkel. Tehát egy egymásra épülő folyamatos munka újabb lépcsőfokára lépünk. Szeretném emlékeztetni a most hangoskodó ellenzéki képviselőtársaimat, hogy az ő időszakukban a megszorítás volt a Szent Grál, mindig a megszorításokhoz nyúltak vissza, és ezzel teljesen tönkrevágták a magyar költségvetést, a csőd szélére juttatták 2010-re a magyar háztartásokat, a magyar embereket, az önkormányzatokat is és az egész államháztartást.

Ezzel szemben a mostani költségvetés beleilleszkedik az elmúlt nyolc év politikájába, amennyiben a növekedés hátterében a stabilitás és az adócsökkentés politikája jelenik meg. Ez a 2019-es költségvetésből kiolvasható. Ezt úgy hívják rajtunk kívül álló országokban, tisztelt képviselőtársaim, hogy magyar modell (Felzúdulás, derültség, közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük dr. Harangozó Tamás: Pécsi modell!), amit a 2010 utáni polgári kormányzás elért. Ez a magyar modell, ami működik és eredményes, szemben az önök kormányzási időszakával. A növekedést 4,1 százalékban határozta meg a kormány. Láthatjuk, hogy ez megalapozott, hiszen már az első negyedévi adatok mutatták a 4 százalékos növekedést, úgyhogy a megalapozottsága és az óvatos tervezése is biztonságos.

Az államháztartás hiányára felhívnám a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Az 1,8 százalékos hiánycél egy folyamatosan csökkenő pályán nyeri el az értelmét. A 2010 előtti kormányzásban, amikor a most hangoskodó képviselőtársaim kormányoztak, akkor soha nem tudták teljesíteni érdekes módon az Európai Unió és a maastrichti kritérium elvárásrendszere szerinti 3 százalékos államháztartási hiányt. Ennyit tudnak önök. A bizonyítványban egyes, elégtelen, ezt állították ki önökről. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.) Bármennyire hangosak, legutóbb április 8án is kaptak egy nagy egyest az indexükbe, de ezt nem veszik tudomásul. (Dr. Varga László folyamatos közbeszólásai.) Önök úgy kommunikálnak, olyan magas lóról beszélnek itt az Országgyűlésben, mintha önök felmutattak volna olyan korszakot, amikor prosperált volna Magyarország vagy a magyar gazdaság. Önök mindent tönkretettek, amit tehettek. Ami nem volt lebetonozva, elzálogosították, és a magyar jövőt majdnem, kis híján csődbe vitték. (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük dr. Varga László: Szégyelld magad!) Úgyhogy önök szerénységet tanúsítsanak leginkább itt, ne pedig hangoskodjanak, mert nem igazolja az önök munkásságát semmi az elmúlt évekből.

A hiánycél mellett kiemelném még az államadósság folyamatos csökkenését, ami az önök korszakában 80 százalék fölötti adatot mutatott, most pedig már 2017-ben 70 százalékos értékre csökkent le, és a ciklus végére  lássanak csodát  a Fidesz-kormányzások újra el fogják érni, hogy 60 százalék alatti államháztartási hiány, illetve államadóssági ráta legyen Magyarországon. (Derültség az MSZP soraiban.) Jó, hogy kacag, Harangozó képviselő úr, mert ha megnézi az elmúlt ciklusok történetét, amíg önök kormányoztak, egekbe emelkedett az államháztartás hiánya és az államadósság mértéke (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.), amíg a Fidesz kormányoz, akkor önök után mindig rendet rak, ez marad.

Kifejezetten örülök annak, hogy az önkormányzatok sorában, valóban, ha önök már szóba hozták Pécs városát, akkor az állam és a kormány segítségével Pécs mindazon örökség birtokában, amit önök hagytak ott, egy működő város képét mutatja, és kifelé lábal abból a csődhelyzetből, amiben önök hagyták Pécs városát (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.  Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiból.  Az elnök csenget.), és Pécs és Komló prosperál, jöjjenek el, nézzék meg, és sírjanak az önök negatív teljesítményének láttán! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja a vitában a frakció további 30 perces időkeretéről a Fidesz képviselőcsoportja javára lemond. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiból.) Kérem a munkatársakat, hogy az időkereteket a bejelentésnek megfelelően módosítsák.Most pedig Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőjének felszólalását hallgathatjuk. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott itt a háromnapos vitában a költségvetésről. Én az általános bevezetőt rövidre szeretném szabni, és a választókerületemről, illetve egy-két szakpolitikai témáról beszélnék. Azt viszont nem tudom megállni, hogy azt ne hozzam fel  bár sokszor elmondták, ha már a költségvetés szekesztéséről beszéltek fideszes képviselőtársaink, és hogy milyen szépen meg van írva , miért nem lehet beleírni azt az alapvető elvet, hogy mondjuk, tavaly mennyi volt a kiadás egy-egy sornál vagy idén mennyi lesz, vagy legalább mennyi van betervezve, ha már a tényszámokat nem látjuk. Ez egy nemzetközi sztenderd, egyébként korábban így készültek az önök költségvetései is. Tulajdonképpen két költségvetést kell folyamatosan nézni; államtitkár úr is válaszolhat, hogy miért nem írták bele, ahogy az régen benne volt, egyébként 2010 után is, hogy a korábbi éveknek mennyi volt a költése. Megértem én, hogy így nehezebb összehasonlítani, és könnyebb elrejteni bizonyos számokat, vagy az áttekintést megnehezíteni az ellenzék részére vagy akár az állampolgárok részére, de ez így nem elegáns és nem is szakmai.Orbán Viktor a felszólalásában azt mondta, hogy azért nem lehet azt mondani, hogy a magyar gazdaság növekedése és prosperálása az EU-s pénzektől függ, hiszen euróban számolva 114 milliárd forintos GDP-je van Magyarországnak, és ehhez képest a 4 milliárd euró, ami bejön Magyarországra, az egy elhanyagolható összeg. Talán pontosan idézem miniszterelnök urat, erről beszélt.

(11.20)

Ha számológép közbeiktatásával kiszámoljuk, akkor pont egy 3,5 százalékos növekményt jelent az az összeg, ami bejön Magyarországra. Tehát ha ez nem jönne be, akkor pont stagnálna a magyar gazdaság, ráadásul úgy  a közgazdászok elmondják -, hogy amikor a GDP 1 százaléka, 2 százalék, 3 százaléka, teljesen mindegy, de egy bizonyos összege bejön, egy akkora támogatás, akkor annak multiplikátorhatása van. Ha az megfelelő helyre lenne elköltve, akkor nemcsak annyival kellene növelni a GDP-t, amennyi a nominális összege, hanem jóval többel. Ebből is látszik, hogy az EU-s pénzek elköltésének a hatékonyságával komolyan adós marad a kormány, és nem jelenik meg valódi gazdasági élénkítésként, csak pont annyiként, hogy pozitívra lehessen a gazdaság helyzetét kihozni. Arról nem is beszélve, hogy a befizetéseink is jelentősek. Tehát itt azért meg kellene húzni végre a valós mérleget.

Aztán rátérnék azokra a szakpolitikai témákra, amelyek egy részét évről évre folyamatosan beterjesztjük. Például szeretnénk elérni végre, hogy egy kártérítési alap kerüljön a költségvetésben meghatározása a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére. Ezt olyan módon képzelnénk el, hogy azokban az esetekben, ahol megítélik a kártérítést a sértettnek vagy túlélő családjának, és nincs behajtható vagyona az elkövetőnek, akkor kvázi lehessen pályázni erre az alapra, és legalább egy felülről zárt alapként megteremtsük a lehetőséget, hogy ezek az igények kielégítést nyerjenek. Ez 1 milliárd forintban kerülne meghatározása. Többet is lehetne szánni rá, de kezdésnek ez is segítene a bűncselekmények áldozatain.

Aztán szükség lenne, és javasoltam is, 60 millió forinttal, egy Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat támogatására, amely kiterjesztőleg valóban hatékonyan ellátná a határon túli magyarok sérelmeit is. De a bírói illetményalap felemelésére sem először teszünk javaslatot, ezt 453 ezerről 561 ezer forintra emelnénk. Ez is lehetne több, főleg úgy, hogy összességében nem túl nagy összegről van szó, hiszen a bírák száma nem olyan magas, mint mondjuk, egyébként a közszférában dolgozóké.

Még egy terület, amit mostohán kezel a kormány a jelenlegi költségvetésben: a büntetés-végrehajtásban dolgozók személyi juttatásaira 30 százalékos emelést javasolunk. Sajnos én azt láttam, hogy kevesebb jut idén, mint tavaly az ő személyi juttatásaikra, vagy valahol nagyon jól elrejtették a költségvetésben. Erre Kontrát államtitkár úr nyilván jobban tud válaszolni.

De ami a fő sort illeti, ott csökkenés mutatható ki, miközben egy nagyon erősen megterhelő munka a büntetés-végrehajtásban dolgozni, mind fizikálisan, mind szellemileg nagyon megterheli az ott dolgozókat. Sajnálatos módon nagyon sokan akár egy multicég pénztárosi pozícióját is boldogabban vállalják el, mert kevesebb stresszel és több fizetéssel jár.

Nagyon fontos lenne szerintem az önkéntes tűzoltó-egyesületek eszközbeszerzését nagyobb mértékben támogatni. Jelenleg nevetségesen kevés, 225 millió forint van erre előirányozva. Ezt legalább a kétszeresére kellene emelni, de itt még egy nagyobb tétel is kigazdálkodható és támogatható lenne.

A Dél-Budát érintő javaslataimat is szeretném röviden ismertetni, ami akár túlmutat a térségen is. Szeretném, ha legalább tervezési költség szinten a 2-es és a 4-es metró meghosszabbítása és Gazdagrétig való kivitele megkezdődne. A tervezésre 2 milliárd forintot elég lenne fordítani, és akkor láthatnánk, hogy az pontosan mennyibe kerül. Egyébként kevesebbe kerülne, mint azt sokan gondolnák. S ugyanúgy a Déli pályaudvar és Kelenföldi pályaudvar közötti vasútvonal kéreg alá vitelének a tervezését is el lehetne végezni, ennek a költségét betervezni, és ha az tényleg csak egy kéreg alatti elvezetést jelentene, akkor az sokkal több előnnyel járna, mint amennyi összegráfordítással.

Ugyanez igaz Újbudán a tervezett Galvani hídra, amely esetében szakmailag kimondható, hogy egy alagút építését is figyelembe kellene venni. Erre nem túlzás 1 milliárd forintot elkülöníteni, és megnézni, hogy egy alagút mennyiben versenyképesebb, mint egy híd. Egyébként olcsóbban lehetne megépíteni, és a fenntartási költségei is a töredékére rúgnának.

Aztán a XXII. kerületben is szeretnénk néhány költségvetési módosítást elérni, be is nyújtottam ezeket, essen szó Dél-Budának vagy Budapestnek a legdélibb részéről. Budafok-belváros rehabilitációja bár megkezdődött, de még nagyon sok hiányosságot mutat. Például helyben az oroszlános udvar felújítása, amely már önkormányzati tulajdonban van, vagy a sétálóutcák kialakítása, a Kossuth Lajos utca sétálóutcává alakítása.

De a Budafok központját elkerülő út terve is régóta szerepel, ám úgy tűnik, hogy pénz nincs rá. Úgy gondolom, hogy másfél milliárd forintból meg lehetne valósítani ezeket a beruházásokat, egyben az egész kerület infrastruktúráját és a belvárosi résznek is vissza lehetne adni a régi patináját.

Ugyanígy néhány tízmillió forintból a bicikliutakat is, és nemcsak Diósd felé, hanem a XI. és a XXII. kerület között lévő vagy nem lévő bicikliút-fejlesztéseket is el kellene végezni. Gondolok itt arra, hogy a Duna-parton hiába van egy bicikliút, ami összeköti a XI. és a XXII. kerületet, ezt a Leányka utcai felüljárón gyakorlatilag már nem lehet megtenni, illetve csak egy irányba.

Ez sajnálatos módon azzal jár, hogy a forgalommal szemben vagy a járdán kénytelenek a biciklisták teljesen szabálytalanul közlekedni. Ez ténykérdés. Nem gondolom, hogy az lenne a megoldás, hogy egy rendőrt állítunk oda, aki mindenkit 30-50 ezer forintra büntet, hanem meg kellene oldani. Ráadásul nem is lenne jelentős ráfordítás, amiből ezt meg lehetne oldani. Szerintem ez szintén Dél-Buda közlekedését javítaná.

A végére még egy olyan probléma, ami nem csak a kerületet érinti: a zártkertek belterületbe vonása. Így egy fejlődő részt lehetne főleg Nagytétény-Óhegy térségében kialakítani. Nagyon sokan élnek már ezen a területen, de számukra nemcsak az nem adatik meg, hogy leaszfaltozott úton járjanak, hanem az sem, hogy az ingatlanukra megfelelő módon építkezni tudjanak, vagy bármiféle szabályozásban részt vegyenek. Mindig akad ugyanis egy szomszéd, aki ellenérdekelt, tehát ezt az emberek megegyezésére bízni nem lehet.

Hozzáteszem, hogy itt nemcsak pénzre lenne szükség, bár ezt is előirányzom a költségvetésben, hanem olyan törvényi megoldásra, ami a jogi környezetet úgy alakítja ki, hogy a kisajátítás szabályai úgy is érvényesülhessenek, hogy abban az esetben, amikor jelentősen többet fog érni az az ingatlan a kisajátítással, akkor ne kelljen arra várni, amíg az állam, az önkormányzat erre pénzt tud szánni, hanem amikor bizonyítható, hogy többszörösét éri az ingatlan, akkor ezt úgy meg lehessen tenni, hogy az az egy-két ember, aki nem járulna hozzá, akár állami kényszerrel rávehető legyen, hogy fejlődjön a térség. Mindenki így járna a legjobban.

Bízom benne, hogy legalább egy-két módosító javaslatom megértő fülekre talál. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Kontrát Károly államtitkár úr következik a kormány nevében. Parancsoljon!

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Staudt Gábor képviselő úr által elmondottakra, annak néhány részére, amely a Belügyminisztérium fejezetet érinti, szeretnék reagálni. Legelőször is szeretném leszögezni, hogy téves az a véleménye, mintha az lenne a helyzet, hogy a büntetés-végrehajtás hivatásos állománya nem részesülne az életpályaprogram hátralévő 2019-es további 5 százalékának az emeléséből. Ezt ők is megkapják. A Pénzügyminisztérium fejezet céltartalékában szerepel ez az összeg, ennek a forrása. Tehát nincs szó arról, hogy a büntetés-végrehajtás kevesebb forrásból gazdálkodhatna, és a hivatásos állomány ne részesülhetne ebből az illetményfejlesztésből. Szeretném elmondani, hogy amit ígérünk, azt mi betartjuk. Azt mondtuk 2015-ben, hogy 2015-től 2019-ig átlagos 50 százalékos illetményemelés lesz a rendvédelmi hivatásos állomány vonatkozásában. Jelenleg 45 százaléknál tartunk. A 2019-es források is rendelkezésre állnak. Még egyszer mondom, a Pénzügyminisztérium fejezet céltartalék címénél lévő források adnak erre garanciát. Kérem tisztelt képviselő urat, hogy kísérje továbbra is figyelemmel, és ha mégse ez lenne a helyzet, akkor nyugodtan szóljon. De még egyszer mondom, szeretném megnyugtatni a hivatásos állományt is és önt is, hogy ez a forrás rendelkezésre áll, és ennek a végrehajtása 2019. január 1-jétől meg fog történni.

(11.30)

Ennek a hatásait 2019. január végén, február elején, amikor megkapják az emelt illetményt, tudják nyomon követni a hivatásos állomány tagjai, ezt mi is figyelemmel kísérjük, és garantáljuk, hogy ez meg fog történni.

Ami pedig az önkéntes tűzoltó-egyesületek támogatását, illetőleg a feladatát illeti, mi általánosságban azt szeretnénk elmondani, hogy mi minden olyan törvényes tevékenységet, amely a rendnek, a közbiztonságnak, Magyarország és a magyar emberek biztonságának a javítását, erősítését szolgálja, támogatunk ebben a költségvetésben is, nemcsak a hivatásos állomány, nemcsak a rendőrség és a rendvédelmi szervek vonatkozásában, hanem például a polgárőrség tekintetében is, hiszen 1 milliárd 50 millió forrást tartalmaz 2019 vonatkozásában a polgárőrség, a polgárőrök támogatására.

Nagyon fontosnak tartjuk az önkéntes tűzoltó-egyesületek támogatását is, a költségvetési forrásokon kívül is arra törekszünk, hogy támogassuk őket technikai eszközökkel, például fecskendők, felújított fecskendők átadásával; magam is ebben az évben is többször voltam részese ilyen eseménynek. Nagyra értékeljük és ezúton is köszönetet mondunk az önkéntes tűzoltó-egyesületeknek a végzett szolgálatért, a végzett munkáért. Szeretném elmondani, hogy nagyra értékeljük őket, és nagyra értékeljük minden olyan szervezet tevékenységét, amely Magyarország rendjének, közrendjének, közbiztonságának, egyáltalán a biztonságának az erősítését szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. György László államtitkár úr, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára, parancsoljon!

GYÖRGY LÁSZLÓ innovációs és technológiai minisztériumi államtitkára: Köszönöm szépen. Két kérdésben szeretnék hozzászólni, Staudt képviselő úrnak szeretnék egy segítséget adni. A közgazdasági tankönyvek és a kurzusok nagyon bonyolultan magyarázzák el azt az egyébként egyszerű összefüggést, hogy ha valamilyen technológiai beruházást hajtunk végre, például beáramlik 100 egységnyi pénz technológiai beruházásra, és ez igen importintenzív, hiszen technológiát kell importálnunk, akkor adott esetben 80 egység elhagyja az országot, abban az évben ez a gazdaságfejlesztési forrás 20 egységgel, a beáramló forrásnak csupán 20 százalékával növeli a gazdasági teljesítményünket, és a tovagyűrűző hatása később, a technológiai beruházás üzembe helyezésekor érezteti hatását. Ez egy nagyon fontos kérdés. Tehát hosszú évekre nyúlik szét egy-egy ilyen gazdaságfejlesztési beruházás. (Dr. Staudt Gábor közbeszól.) Általánosságban is igaz ez a kérdés, azt is tudjuk, a lengyelek megvizsgálták, hogy egy euró gazdaságfejlesztési forrásból sajnos 67 cent a visegrádi négyektől visszaáramlik, elhagyja az országot. Ennek a kiindulópontját a 90-es évek gazdaságszerkezeti átalakulásában kell keresni. A másik kérdés, amelyre szeretnék válaszolni, amit Brenner képviselő úr felvetett a tudományos, kutatási és innovációs források elosztásával kapcsolatban. Amikor összevonjuk a kutatási források és az innovációs források kezelését, és a finanszírozást egyben kezeljük, akkor nemzetközi tendenciákat követünk. Azt kell látni, hogy kicsi és nyitott ország vagyunk, fókuszálnunk kell az erőforrásainkat, meg kell néznünk, hogy melyek azok a kutatások, amelyek számunkra fontosak, melyek, amelyekben jók vagyunk, és melyek azok a globális tendenciák, amelyekre oda kell figyelnünk, amelyeket értelmeznünk kell tudni, alkalmaznunk kell, és amikben meg jók vagyunk, abban pedig innoválnunk kell.

Azt látjuk, hogy sajnos egyes kutatóintézetek elefántcsonttoronyként működnek, ezt mutatják a statisztikák. Ha megnézzük a vállalkozások innovációs potenciálját és tevékenységét, akkor az azt mutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémiáról nem jön ki az a tudás, ami ott keletkezik. Az Alaptörvény értelmében nem is kívánunk beleszólni, a tudományos igazság kérdéseiben az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak, nem is kívánunk beleszólni, a tudományos függetlenség viszont nem jelent szabad pénzköltést.

Brenner képviselő úrnak mint egyetemi docensnek egyetemi docensként mondanám, ha itt maradt volna, hogy nem kívánunk beleszólni a tudomány kérdéseibe, azt szeretnénk, ha a tudomány képviselői leülnének egymással, és a fontos kérdésekben megegyeznének, hogy mi az, amit kutassunk, ezekre borítékokat képezünk, és célorientált finanszírozást valósítunk meg a kutatás-fejlesztés és az innováció területén. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalók felszólalásaihoz. Varga László képviselő úr, MSZP, parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Évről évre látjuk, hogy nagyon komolyan eltérnek a vélemények ellenzéki és kormánypárti padsorokban az aktuális költségvetés előterjesztéséről, ebben nyilván a politikai álláspontunk, nézőpontunk eltérő mivolta az egyik alap, de azért a számok szerintem beszédesek, és akkor, amikor önök már 2010 óta egyfajta gazdasági csodáról beszélnek, érdemes megnézni például a GDP-növekedéssel kapcsolatos számokat, vagy összehasonlítani, mondjuk, a térség többi államával. Önök azt mondják, hogy a kormány egyfajta gazdasági csodát hozott itt létre kis hazánkban, és tulajdonképpen ennek köszönhető ez a kiugró növekedés. A számokból az látszik, hogy a térségben, a térség államaiban egyfajta konjunktúra figyelhető meg az utóbbi években, érinti ez Magyarországot is, de mondjuk például, ha a 2016-os számokat nézzük, és megnézzük, hogy a térség államai a százalékos mutatót tekintve milyen GDP-növekedést produkáltak, akkor bizony Magyarország tekintetében nem olyan rózsás a helyzet. Elmondható, hogy 2016-ban a közép-kelet-európai régió minden egyes állama komolyabb gazdasági növekedést produkált Magyarországnál, tehát ez igaz Bulgáriára, Csehországra, Horvátországra, Lengyelországra, Romániára, Szlovéniára és Szlovákiára is. Egyébként 2017-ben is rosszabb adatot produkáltunk a térség tagállamainál, jelentős részénél, itt különös tekintettel egy államra hívnám fel a figyelmet, egy szomszéd országra, Romániára, amely jelentősen  jelentősen!  jobb számokat mutat: 2015 tekintetében 1 százalékkal nagyobb növekedést produkált, és 2016-2017-ben közel 3 százalékkal jobban nőtt a gazdasága Romániának, mint Magyarországnak. Teljesen jogos az, amit itt előttem ellenzéki képviselők elmondtak: valójában ez a növekedés sem volna, hanem gyakorlatilag stagnálás lenne megfigyelhető a magyar gazdaságban európai uniós források nélkül.

Az államadósság tekintetében beszélnek nagyon sokat a sikereikről, mégis el kell mondjam, hogy a 2010-es 20 000 milliárd forintos szintről 2019-re már 30 000 milliárd forint fölé nőtt a magyar államadósság. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És GDP-arányosan?) És ráadásul itt újra meg kell említenem, hogy 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyon tűnt el, ezt vagy az elejéből kéne levonni, a 2010-es adatból, vagy tulajdonképpen hozzá kellene érteni a 2019-eshez, tehát lényegesen  lényegesen!  nőtt a magyar államadósság nominális értéke.

Azt kell mondjam, a meggyengült forintért is egyértelműen az önök politikája a felelős, ez világos, hiszen a kormány és Matolcsy György is többször beszélt arról, többször utaltak rá, hogy tulajdonképpen ez egyfajta tudatos politika eredménye. Az a helyzet, hogy a 2010. április 30-án látható szinthez képest mintegy 24 százalékot gyengült az euróhoz képest a forint. Ez különösen ezekben a napokban nagyon kényes kérdés, és nem tudjuk, hogy hol ennek a helyzetnek a vége.

Én idéznék egy tudósításból, pontosabban a tudósításnak a szövegét mondanám el, majd egy teljesen konkrét idézetet mondanék el önöknek, és aztán majd a végén elmondanám, hogy ki mondta ezt, és mikor. A tudósítás így szól. A forint gyengülése azt jelenti, hogy tulajdonképpen ellopják a pénzt az emberek zsebéből, mivel a bérből, fizetésből és egyéb járulékokból élők gyengébb forint esetén kevesebb árut tudnak megvásárolni a boltokban, a nyugdíjasok juttatása is kevesebbet ér. A pártvezető szerint a kormánynak a forint gyengítését célzó utalásai és kísérletei a középkori királyok módszeréhez hasonlíthatóak, amikor is az uralkodók a pénzek nemesfémtartalmát próbálták meg minimálisan csökkenti, elcsalva azok értékéből.

És itt egy szó szerinti idézet: „A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.” Ezt az utóbbi idézetet Orbán Viktor mondta, és az azt megelőző tudósítás is az őáltala elmondottakról szól, 2004-ből.

(11.40)

Én csak azt mondom önöknek, összegezve az eddig mondottakat, hogy lehet eltérő a nézőpontunk, ez természetes is. Más értékválasztási szempontok alapján ítélünk meg adótörvényeket vagy költségvetést, ez is természetes. De azt gondolom, hogy az általunk 10-12 éve elmondottakhoz azért konzekvensnek kell lennünk, és azt látom, hogy az önök által és az önök pártvezetője által elmondottakhoz nem ragaszkodnak konzekvensen. Ráadásul a térség többi államát vizsgálva is nagyon világos, hogy nem olyan helyzetben van Magyarország, amilyennek önök ezt a képet lefestik.

Ráadásul a magyarok érzik a térségben gyakorlatilag az egyik legkorruptabbnak a saját államukat, minden mérés ezt mutatja. Öt év alatt sikerült odáig elérni, hogy már Románia lakói is jelentősen jobbnak érzik ebből a szempontból az országuk helyzetét.

És itt felhívnám a figyelmet azokra a GDP-növekedési adatokra, amelyeket Románia produkált az elmúlt években. Felhívnám arra a figyelmet, hogy talán némi összefüggés is mutatkozik abban a korrupcióellenes harcban, amit egyébként láthatunk a román közéletben. Nálunk pedig a hírek egyre-másra az elképesztően durva, pofátlan, kiugró korrupciós helyzetről szólnak, arról, hogy a magyar emberek zsebéből egyre-másra lopják ki a pénzt az önökhöz köthető oligarchák. Ez tarthatatlan, és Magyarország gazdaságának a problémáit elsősorban ez okozza. Ez tehát több, mint értékválasztás közötti különbség. Ez alapvető probléma, és alapvetően van szükség változásra ezekben a tekintetekben.

Frakciónk a hagyományokhoz híven költségvetési módosítókat nyújtott be. Illúzióink nincsenek, de ezek a módosítók tükrözik a politikai szándékainkat. Ezek a javaslatok álláspontunk szerint az egyes területeken megoldást jelentenek Magyarország problémáira.

Nagy csoport az oktatással kapcsolatos módosító indítványaink csoportja, amelyeket több képviselőtársammal közösen jegyzünk. Az évek óta hiányzó forrásokat igyekszik ez a csomag pótolni. Az egészségügyre is van csomagunk. Itt nyilván az egészségügyi dolgozók érdemi bérrendezése ügyében teszünk javaslatokat, illetve természetesen felújításokra, eszközbeszerzésekre, általában véve a gyógyítás méltó körülményeinek megteremtése érdekében tettünk javaslatokat. Természetesen a szociális ellátórendszert is érintik módosító javaslataink.

Hadd említsek meg még néhány javaslatot, amelyet önállóan nyújtottam be. A vidékfejlesztési program támogatására szeretnék további javaslatot tenni, mintegy 30 milliárddal volna szükséges megemelni ezt a sort. Egyébként azt gondolom, hogy ez a vidéken élők és az agrárium szempontjából is rendkívül fontos. A forrása is megvan ennek a javaslatnak: a közszolgálatimédia-rendszer, azt gondolom, komoly kritikákat kap. Ennek a támogatásnak az elköltése inkább az önök propagandáját szolgálja, nem valós közszolgálatot, tehát itt van egy lehetőség.

Még három módosítót nyújtottam be Miskolc érdekében, röviden, hiszen elmondtam önöknek, a szülővárosom érdekében mindig is sokat fogok dolgozni és tenni azért, hogy az asztalra kerüljenek azok a problémák, amik ott megoldásra várnak. Először is, az iparosított technológiával épült épületek felújítása érdekében nyújtottam be egy módosítót, itt 2 milliárd forint elkülönítését szeretném. 2010-ig a város panelépületeinek rekonstrukciója egyharmad részben megtörtént, tehát nagyon-nagyon sok lakás újult meg. 2010 óta megtorpanás figyelhető meg ebben a programban. Nagyon várják a miskolciak, hogy ez folytatódjon és megújulhasson több lakás. Erre egy elkülönítést kezdeményezek.

1 milliárdot szeretnék elkülöníteni a költségvetésben útburkolat-rekonstrukcióra. 2010 óta itt is nagy megtorpanás figyelhető meg, elképesztő állapotban vannak a miskolci utak.

Végül röviden szólnék még egy olyan 600 milliós forrást érintő módosító javaslatomról, ami a város légszennyezettségi helyzetén javítana jelentősen, azt mérsékelné. Emlékezhetnek rá, hogy bő éve, mintegy másfél éve az egészségügyi határérték egyes paraméterei kapcsán 700 százalékos túllépésről is lehetett hallani Miskolcon. Miskolc és a térség, a Sajó völgye levegője sajnos az egyik legegészségtelenebb az országban, nem várathat tovább ennek a kérdésnek a megoldása sem.

Politikai véleményünk tehát általában véve teljesen eltér a költségvetés tekintetében, de a számok is ezt mutatják. A módosító indítványaink pedig, amelyeket a felszólalásom második részében ismertettem, azt gondolom, egyértelműen segítenék a magyar embereket, és nagyon fontos, kérem önöktől ezeknek a támogatását. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rétvári Bence államtitkár úr, a kormány nevében.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenképpen reflektálni szeretnék a képviselő úr által elmondottakra, hiszen úgy beszél itt, mint aki mindenkinek többet és többet adna a Magyar Szocialista Párt nevében, miközben amikor a Magyar Szocialista Párt többségben volt ebben a parlamentben, akkor mindenkitől elvett és elvett. (Dr. Varga László: Ennek már nincs ideje!)2010 előtt és 2010 után is, az azt megelőző 6-7 évben és az azt követő 6-7 évben is vizsgálta az OECD, hogy a kormányok, az országok hol költenek többet és hol költenek kevesebbet az egészségügyre. 2010 előtt az OECD-tagállamok közül egyedül Magyarország volt, az akkori MSZP-SZDSZ-kormány, kizárólagosan ez az egy kormányzat volt, amelyik csökkentette az egészségügyi kiadásokat.

Sokszor szokták mondani, hogy válság van, csökkenteni kell, és a többi, ismerik ezeket a szövegeket. Az összes többi országban is ugyanolyan nemzetközi körülmények voltak, de csak Magyarországon, csak az MSZP-SZDSZ csökkentette az egészségügyre fordított GDP-arányos kiadásokat.

Míg 2010 után ugyanezen OECD-kimutatás szerint a hetedik legnagyobb mértékben emelkedett Magyarországon az egészségügyre fordított kiadás. Ugyanazon módszertan szerint, amikor önök kormányoztak, akik most ezeket a tetszetősnek tűnő módosítókat benyújtják, akkor egyedül voltak olyanok a legfejlettebb országok közül, amelyek csökkentették az egészségügy forrásait. Mondom, azóta igyekszünk ezeket a hibákat is pótolni, és igyekszünk a fejlesztéseket végrehajtani, ezért a hetedik leggyorsabb az egészségügyi ráfordítások növekedése a legfejlettebb országok között.

Azt se felejtsük el, hogy önök voltak azok egyedül, akik csökkentették az egészségügyi dolgozók bérét, de ez nem volt önöknek elég, hiszen 6 ezer egészségügyi dolgozót el is bocsátottak. Most arról beszélnek, hogy milyen kevés van; azt mondják, hogy azért, mert kicsi a bér. Önök csökkentették a bért, és elbocsátották a dolgozókat. Mi növeltük a bért, és igyekszünk toborozni a dolgozókat; arról nem is beszélve, hogy önök 16 ezer aktív ágyat építettek le és négy kórházat zártak be. Ehhez mérje ki-ki annak a hitelességét, amit egészségügyi pozitívumnak mondanak!

Az oktatás területén azért hasonlókra emlékezhetünk. 15 ezer pedagógus elbocsátása, a pedagógusbérek csökkentése azáltal, hogy egyhavi bért elvettek minden pedagógustól, és 300-nál is több helyen szüntették be az oktatást, hogy a kistelepüléseken ne tudjanak a gyerekek iskolába járni.

Szociális téren is lehet, hogy önök most szép szavakat mondanak, de amikor kormányon voltak, azt mondták, hogy azért csökkentik a szociális intézmények normatíváját, mert azt mondta az államtitkáruk, hogy majd akkor a szomszédok meg a rokonok fogják a beteg, idős, rászoruló embereket gondozni. Ez volt akkor a módosító javaslata a Szocialista Pártnak, hogy amit az állam korábban megtett, azt tegyék meg a szomszédok, gondozzák ők az idős embereket. Nyilván ennek az egyik legfőbb alapja az önök rossz gazdaságpolitikája, hiszen amiatt is volt kevesebb ezekre a jóléti területekre, hiszen önök alatt csökkent Magyarország teljesítménye, nemzeti összterméke; óriási volt Magyarország hiánya, államadóssága.

Most szerencsére egy stabilabb, biztonságosabb költségvetése van Magyarországnak ezeken a jóléti területeken is, ami a növekedésnek is az alapja. Bízunk benne, hogy nem jön el az az idő, amikor önök írják sem az egészségügyi, sem a szociális, sem az oktatási költségvetést, mert abból Magyarországnak már nagyon rossz élményei vannak, és nem kért abból az elmúlt három választáson, egyértelműen egyszer sem. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces kör következik. Először Varga-Damm Andrea képviselő asszony, a Jobbik képviselője, 2 percben.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én annyira szeretem, amikor a közgazdászok erről az államadósságról, GDP-arányról, meg ilyesmi dolgokról beszélnek, mert egy közös tulajdonságuk van: bármi az igaz, mindegyiket meg tudják magyarázni. Tehát az egyik percben megmagyarázza ezt, a másik percben meg az ellenkezőjét, és mindig mindent el kell hinnünk, mert mi, buta jogászok nem vagyunk közgazdászok  de a számokat azért mi is tudjuk értékelni.Én csak annyit szeretnék mondani mind a kormánypárti képviselőknek, mind a jelen lévő állami vezetőknek: mi lennénk a legboldogabbak, ha 4 százalékos növekedést el tudnánk érni. Mi lennénk a legboldogabbak, ha 60 százalékára csökkenne a GDP-arányos államadósság.

(11.50)

Mi lennénk a legboldogabbak, ha az a jövőképe lenne Magyarországnak, amit önök ide felvázolnak, de a probléma a következő. Önök azt mondják, hogy 31 430 milliárd forint lesz az államadósság ’19. december 31-én. A 2010-es 20 000 milliárdhoz képest ez egy 57 százalékos emelkedés, ugye most 2010-18-ról beszélek. De az egy főre jutó GDP 2010-ben 9900 euró volt, és ha a legoptimálisabb lesz a fejlődésünk, akkor 12 800 euró lesz ’19 végére az egy főre jutó GDP, és kérem, ez csak 29 százalékos emelkedés. Tehát az egy főre jutó GDP-emelkedés fele az államadósság nominális emelkedésének, és az életben nem lesz 4 százalékos növekedés jövőre, ezt már biztosan mindenki állítja, aki mértékadó. Ezért az a probléma, hogy önök soha az életben nem fogják ezt a költségvetést tudni végrehajtani és megvédeni.

Mi lennénk a legboldogabbak, hogy amikor a ’19-es zárszámadás lesz, és majd be kell számolni arról, hogy mi sikerült ebből a költségvetésből (Dr. Hoppál Péter: Eddig sikerült, érdekes!), akkor önök azt fogják tudni mondani ’19 után, hogy lám-lám, végrehajtottuk. De tartok tőle, hogy önök ezt nem fogják tudni mondani (Dr. Hoppál Péter: Nyolc éve sikerül!  Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és majd emlékeztetni fogjuk önöket erre a nagy önbizalomra (Dr. Hoppál Péter: Nyolc éve sikerül!  Boldog István: Mindig sikerült.  Dr. Hoppál Péter: Savanyú a szőlő!), ami most volt. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Varju László képviselő úr, DK, két percben.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Hát, néha azért szembesülni kell azzal, hogy igazából mit követnek el, és milyen körülményeket teremtettek. Látszik, hogy tegnap már odáig jutott a helyzet, hogy már az IMF dicséretére is számítottak, és ezzel önök is nagyon dicsekedtek, hogy ez így bekövetkezett. (Dr. Rétvári Bence: Nem tudta eltagadni a sikerünket még ő sem!  Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Na tessék, ugye? Mennyire hangoskodnak itt a képviselő urak! De örülünk annak, ha egyébként némi színt visznek ebbe a történetbe, mert néha komoly dolgokról is lehet beszélni. Mégpedig ebbe beletartozik az is, hogy milyen gazdaságpolitikai mozgástérben csinálják ezt.Eddig törekedtem arra, hogy inkább konkrétumok mentén nézzük meg, hogy ez a költségvetés hogyan néz ki, de most nézzünk kis kitekintést abban, hogy a 8 éve kormányzó Fidesz-KDNP kétharmados többsége milyen körülményt teremtett egyébként egy ilyen költségvetés végrehajtására. Ez nagyon egycentrumú, egy kézből vezérelt, és tulajdonképpen a hazai gazdaságban egy olyan körülmény alakult ki, amiben vitára önök nem adnak lehetőséget. Eldöntötték, hogy mit akarnak csinálni, bármennyire is hitelesek azok a számok vagy nem, akkor is ezt viszik előre, mert egyébként a politikai döntés erről megszületett. Indoklással nem nagyon szeretnek foglalkozni, érdemben nem változott a rendkívül centralizált, kusza, lojalitás- és egyébként ellenőrzés-centrikus rendszerük. Mostanában hivatkoznak egy ilyen régi vágású kereszténydemokráciára, amit egyébként a CSU-tól vettek át, de ez igazából egy nem ide, hanem inkább külföldre szóló, de nem sokat érő megjelenítés volt. Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy egy nagyon szűk hazai elit érdekében dolgoznak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és az Európai Unió-ellenességük ezt támasztja alá. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Csenger-Zalán képviselő úr, Fidesz, két percben.

CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából azért nyomtam gombot, mert Szél Bernadett képviselő asszony, képviselőtársunk a délelőtt folyamán budakeszi lakosként kicsit úgy beszélt Budakesziről, mintha az ő választókerülete lenne. Ez egyáltalán nem is lenne probléma, sőt derék dolog akár, a probléma ott van, hogy fogalma sincs arról, hogy a választókerületben mi zajlik. Olyan dolgokat mondott itt, amelyek részben megoldottak már, például a bicikliút; Budakeszin, Biatorbágyon, Budaörsön elnyert pályázatok folyamatban vannak. Az uszodáról beszélt, arról az uszodáról, ami a ’19-es költségvetésben benne van, Budakeszin lévő uszodáról, de ezeket most csak így példaként ragadtam ki. Jó az, ha valaki, még ha nem is megválasztott képviselő egy választókerületben, a közösség dolgaiért szót emel itt a Házban. Csak ezek komoly dolgok, és komoly dolgokról komolytalanul, hozzá nem értve, úgy, hogy bár ott lakik, de soha senki egyetlen közösségi rendezvényen őt még nem látta, nemcsak Budakeszin, de a választókerületben sem, azt gondolom, az idejébe igazán beleférne az, hogy néha legalább egy-egy városi rendezvényre eljöjjön. De ha erre nincs lehetősége, akkor a magam részéről felajánlom neki, mint ahogy minden egyes, a választókerületben élő polgár számára: nyitott az irodám, ismert a telefonszámom, kérjen információt, nagyon szívesen segítek neki, fogjunk össze, és a választókerület érdekében dolgozzunk együtt, de ez csak úgy megy, ha értelmesen és komolyan tesszük ezt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most visszatérünk a normál szót kérő képviselők felszólalásaihoz. Ezek sorában Harangozó Tamás képviselő úr, az MSZP képviselője az első. Parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatnám a Belügyminisztériumot érintő kérdések feltételét. Először is reagálva államtitkár úr szavaira, hadd mondjam el újra, hogy szerintem az ő válasza ebben a tekintetben egyáltalán nem volt kielégítő. Lehet, hogy nem jól értette, hogy mit kérdeztem. Szóval, a helyzet az, hogy a jelenlegi létszámadatok alapján a már felvett új rendőri állománnyal együtt a tavalyi évről  igaziból azért jó, hogy így tárgyaljuk a költségvetést, hogy zárszámadást meg nem látunk, ez a vak vezet világtalant, mert a tavalyi tényleges számokról ma sem önök, sem mi nem tudunk mit nyilatkozni, miközben a jövő évi költségvetést tárgyaljuk  annyit tudunk, hogy tavaly fél év alatt 8,4 millió túlszolgálat keletkezett a rendőrség és a rendvédelem területén. Ez 11,1 milliárd forintra rúgott fél év alatt. A jövő évi költségvetésben összességében 2,7 milliárd forintot állítottak be erre az ügyre. Én értem, hogy államtitkár úr azt állítja, hogy az új állomány felvételével ez a probléma remélhetőleg megszűnik, de ez az állomány már a tavalyi évben is rendelkezésre állt, mégis valószínűleg minden idők legnagyobb túlszolgálat-kifizetése és egyébként leszolgálása történt a magyar rendőrség történetében.A másik nagyon fontos és nagyon konkrét kérdésem. 2018. december 31-vel a már elfogadott Hszt. szerint a túlszolgálat pénzbeli megváltását önök kivezetik. Azt sem értem, hogy akkor egyáltalán miért van túlszolgálatra beállítva pénz a jövő évi költségvetésbe, ha ez az intézmény, úgy, ahogy van, megszűnik. Ha pedig megszűnik, árulja el valaki, hogy egyik évről a másikra több millió túlszolgálatórát hogyan fognak önök rendezni az állomány felé, mert vagy pénzzel lehet megfizetni, vagy dupla szabadságban ki kell adni a szolgálatot teljesítő rendőröknek, bv-seknek, nem sorolom végig. A főkapitányuk  még egyszer mondom  a kinevezése előtt azt mondta, hogy négyszer ennyi rendőrnek kéne lenni, hogy ne legyen túlóra, január 1-jétől pedig nem fognak túlórát fizetni. Nagyon szeretném, ha a BM valami érdemi választ adna arra, hogy ha nem fizetnek túlórát jövőre, és szabadságban fogják megváltani a kollégáknak, akkor ez hogyan nem fog nagyon komoly működési zavarokat okozni a Belügyminisztérium területén.

Van egy olyan módosító javaslat, amit a költségvetési vita során már egyszer szóvá tettem és be is nyújtottam  úgy izgulok, hátha esetleg államtitkár úr bejön, mert érdemben szeretném kérni a támogatását, segítségét -, bocsánat, nem is a költségvetési vitánál, hanem az információszabadságról szóló törvénynél mondtam el, hogy van az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló törvény 2013 óta, amelynek a végrehajtását most már hatodik éve tolják el. Legutóbb most éppen a költségvetési törvényben vagy megalapozó törvényben fogják újabb egy évvel eltolni. Ez az a törvény, amely azt mondja ki, hogy az állam birtokában lévő adatbázisokat, legyen az a polgárok személyes adata, legyen az akár államtitok, megfelelő fizikai és informatikai biztonsággal kell őrizni. Ezt a törvényt önök ötödik éve nem hajtják végre, ami azt jelenti, hogy ötödik éve állami szerveknél úgy őriznek információkat, adatokat, akár államtitkokat, hogy a legalapvetőbb biztonsági feltételeknek sem felel meg. A Belügyminisztérium költségvetésébe egy olyan sort raknánk bele, amely ennek a törvénynek a végrehajtására 2 milliárd forint pluszpénzt a tartalékból átcsoportosítva biztosítana.

(12.00)

Azt szeretnénk kérni, hogy ne a határidőt tologassák újabb egy évvel, mert ha tényleg Magyarország biztonsága önöknek a legfontosabb, és ez a költségvetés a magyar emberek biztonságát szolgálja, akkor kérjük, hogy fontolják meg és érdemben támogassák azt a javaslatot, hogy a Belügyminisztérium kapjon erre most már 2 milliárd forintot, és a következő egy évben hajtsák már végre azt a feladatot, amit önök maguk törvényben rögzítettek most már 5 évvel ezelőtt.

Végezetül egy kevésbé pozitív témát szeretnék államtitkár úr figyelmébe ajánlani. Azontúl, hogy elmondtam, hogy valóban a BM költségvetése sok területen nőtt az elmúlt években, van egy olyan terület, államtitkár úr, ahol drámai a helyzet, és nem tudom eldönteni, hogy önökhöz ez az információ nem jut el, vagy ennyire nem érdekli önöket, hogy mi zajlik a büntetés-végrehajtás területén.

A büntetés-végrehajtás területén konkrétan működési zavarok vannak, és azt gondolom, az összeomlás veszélye fenyeget. Olyan létszámhiány van, bárhogy kozmetikázzák is a rendszeren belül a létszámadatokat, ami elviselhetetlen, és az alapfeladatok ellátását veszélyezteti. Ha a területtel nem foglalkozó képviselőtársaim beírják a hírkeresőbe, mondjuk, a bv legutóbbi híreit, akkor most már azt látják, hogy hetente van egy hír fogolyszökésről, hetente van egy hír legalább valamilyen rendkívüli eseményről. Ha nem tesznek valamit a bv létszámhelyzetének, anyagi helyzetének és, teszem hozzá, vezetési válságának  ez az én szubjektív megítélésem  rendbetételére, akkor ezek a hírek napi szinten fognak előfordulni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mindenki tudja, aki foglalkozott ezzel a területtel, hogy a bv legnagyobb problémája természetesen az, hogy egy zárt intézeti rendszer, a hírek se ki, se be nem mennek úgy, mint, mondjuk, a rendőrséggel vagy bármelyik más rendvédelmi szervvel kapcsolatban. Ez az ő átkuk is. Az ő átkuk, mert nem tudják talán még a politikusok sem, nekem úgy tűnik, maga a minisztérium sem, hogy mekkora problémák vannak a büntetés-végrehajtás állománya tekintetében. És önök 12 új intézet megépítését ígérték évekkel ezelőtt, amik nem valósultak meg, sőt, alapkőletételre sem került sor.

Semmilyen beruházás nem indult el, miközben ezres nagyságrendű az a létszám, amelyet önök fölvettek újoncként, kiképeztek, majd információink szerint  és ez a miniszteri válaszból is kiderült  döntő többségük már le is szerelt. Tehát fejenként milliós nagyságrendű kiképzési pénzt kifizettünk ezres nagyságrendű újoncokra, akik egyébként elhagyták a testületet, és a létszámhiány továbbra is elképesztően szorongató.

Higgyék el, napi szintű problémák lesznek a büntetés-végrehajtásban, és nem hetente, hanem naponta fognak hírt hallani rendkívüli eseményről, fogolyszökésről vagy bármi másról, ha ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak a mainál sokkal konkrétabban, sokkal jobban. Tessék megnézni azt is, hogy a vezetési rendszere ennek az intézetnek az új vezetői állománnyal rendben van vagy nincs, de leginkább tessék nekik több pénzt adni és segíteni abban, hogy a létszámhelyzetet rendezzék. Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK : Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót azonnal Kontrát Károly államtitkár úrnak.

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Legelőször is szeretném visszautasítani azt a mondatát, azt a megállapítását, hogy a büntetés-végrehajtás összeomlással fenyeget. Ez nem igaz. Ellentmondás van az ön által elmondott azon kijelentés között, hogy a toborzott állomány jelentős része már leszerelt, illetőleg létszámhiány van a büntetés-végrehajtásban, illetve a Belügyminisztérium vezetése sem tudja, hogy mi a helyzet. Illetve azt is mondta, hogy vezetési válság van, fogolyszökések vannak, és összeomlás fenyeget. Ezt mondta.Szeretném elmondani és szeretném megnyugtatni önt, hogy a 2019-es költségvetés biztosítja azokat a forrásokat, amelyek a büntetés-végrehajtás eredményes szolgálatellátását eredményezi mind a működés vonatkozásában, mind a fejlesztés vonatkozásában. Ami az új börtönök, új büntetés-végrehajtási intézmények építését illeti, szeretném elmondani, hogy többszörös közbeszerzési eljárás kiírására került sor, ezek eredménytelenek voltak, de azon dolgozunk, hogy azt a programot, amit meghirdettünk, és amely a büntetés-végrehajtási férőhelyek bővítését jelenti, végrehajtsuk.

Jelentős különbség van egyébként, filozófiai különbség van az önök álláspontja és a mi álláspontunk között a büntetés-végrehajtást illetően, a büntetés-végrehajtásban büntetésüket töltők vonatkozásában. Korábban Staudt Gábor képviselő úr kérdésére is válaszolva elmondtam, hogy a hivatásos állomány illetményfejlesztésére, a 2019-es átlagosan 5 százalékos, további 5 százalékos illetményfejlesztésre vonatkozó források rendelkezésre állnak, méghozzá a Pénzügyminisztérium fejezet céltartalékában állnak ezek a források rendelkezésre. Azt gondolom, hogy ezek a tények elvitathatatlanok.

Azt javaslom tisztelt képviselő úrnak, hogy önnek mint a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjának módja van ellenőrizni a kormányt a bizottsági ülésen, vesse föl ezeket a kérdéseket, ha úgy gondolja, hogy ezek aktuálisak. Én azt tudom mondani, hogy a legjobb tudásunk szerint a legjobb válaszokat fogjuk megadni azokra a kérdésekre, amelyeket föltesz.

De még egyszer szeretném azt is elmondani, hogy a büntetés-végrehajtás betölti a feladatát. Persze a cél az, hogy minél kevesebb fogolyszökés legyen, illetve egyáltalán ne legyen fogolyszökés, ha pedig fogolyszökés van, akkor a megszökött foglyokat elfogják, mint ahogy legutóbb is történt. Nyilvánvalóan ezeket követően vizsgálatok indulnak, hogy ezek ne ismétlődjenek meg.

Ami a túlmunkát, képviselő úr hozzászólásának első részét illeti: szintén korábban válaszoltam arra, hogy az a célunk a létszámfejlesztéssel, hogy minimálisra szorítsuk vissza a túlmunkát. Ennek a teljesülését is módja lesz képviselő úrnak ellenőrizni. Úgy gondolom, a tények majd igazolják a mi álláspontunk helyességét. Az a cél, hogy a megemelt létszámú személyi állomány el tudja látni a feladatát, Magyarország, a magyar emberek biztonságát, a magyar határok megvédését, a schengeni külső határok megvédését. Ennek személyi feltételei biztosítottak, a forrásoldal is biztosított a költségvetésben.

Elmondtuk többször  most nem akarom megismételni -, hogy mennyivel több jut a rendvédelem területére a 2019-es költségvetésben, ön is elismerte, hogy a Belügyminisztérium fejezet, illetve a rendvédelem a 2019-es költségvetés nyertese. De azt gondolom, én meg azt mondanám, hogy nem a rendvédelem, nem a Belügyminisztérium a nyertese, hanem a magyar emberek lesznek a nyertesei reményeink szerint, és folytatódik az a tendencia, hogy a biztonság tovább nő Magyarországon, és mind meg tudjuk védeni a határokat, mind pedig a belbiztonság vonatkozásában további jó eredményeket érünk el.

Itt is szeretnék köszönetet mondani a rendőrségnek, a rendvédelmi hivatásos állománynak azért a szolgálatáért, amit Magyarország és a magyar emberek biztonsága érdekében eddig is tettek és a jövőben is tesznek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök annak, hogy a kormány sokadszorra is eljutott a magyar emberek biztonságához, ezen szempont kiemeléséhez. Ugyanakkor szeretném önöket figyelmeztetni arra, hogy pontosan a magyar emberek biztonsága, a költségvetés tervezhetősége érdekében kellene választ adniuk azokra a most már két napja a levegőben lógó kérdésekre, amelyek minden magyar honfitársunkat érintenek. Például a 27 százalékos áfa csökkentésének a szándéka megvan-e a kormányzatban? Legalább a gyermeknevelési cikkek tekintetében befogadják-e azt a jobbikos indítványt, amely szerint 5 százalékra csökkenjen a világrekorder 27 százalékos szintről a gyermeknevelési cikkek áfatartalma?Az is választ érdemelne, mivel 320-as euróárfolyam környékén tervezték ezt a költségvetési beadványt, jelen pillanatban már jóval meghaladtuk a 337-et (sic!), tehát érdekelne bennünket, hogy az önök meglátása szerint hány költségvetési sort, milyen fokon és hány milliárddal befolyásol mindez.

És szeretnék egyetlen személyes megjegyzést tenni. Én magam minden felszólalásomban igyekeztem szakmai ajánlásokat tenni, konkrétan megfogható kérdéseket. De azt látom, hogy az előző költségvetésivita-folyamat során az ellenzéki módosító indítványok száma, államtitkár úr, 1148 volt. Az 1148-ból nullát, azaz nullát támogatott a kormányoldal. Látom, hogy Boldog Pistában túlteng az önbizalom, de azt is válaszolja meg képviselőtársam, kérem szépen: állítja ön, ki meri jelenteni ön, hogy 1148, tehát az összes ellenzéki képviselői indítvány nettó marhaság lett volna, vagy nettó őrültség lett volna? Ne ingassa a fejét! Adjon egyértelmű választ arra: ki meri ön jelenteni, hogy ezen képviselők javaslatainak összessége elrugaszkodott a magyar valóságtól, és még vitára sem volt érdemes? Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.10)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Varju László képviselő úrnak.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt az utolsó percekben ebben a vitában érdemes néhány dologra visszatérni, és emlékeztetni magunkat arra, hogy milyen körülmények között zajlik maga a költségvetés tervezése, a másik oldalról pedig, hogy vannak-e olyan megoldások, amelyeket érdemes lenne a kormánynak figyelembe venni, még akkor is, ha egyébként ehhez sok kedve nincs. Nos tehát, a körülmények oldaláról szeretném idézni az Állami Számvevőszék költségvetésre vonatkozó megjegyzéseit, véleményét, amelyet kifejtett erről, és amelyben azt állapítja meg, hogy az 1,7 százalékos tervezett strukturális deficit nem felel meg a középtávú hiánycélnak. Ez a mondat, ami önöknek szól, és önöknek üzeni azt, hogy maga a tervezés, amit az elmúlt időszakban elvégeztek, nem felelt meg annak, amit önök egyébként elfogadtak korábban: vállalták, hogy nemcsak egy adott évre, nemcsak arról szól, hogy egy adott évben 3 százalékos hiánynál vagy ennél több hitelt nem vesznek önök igénybe, ehelyett egy középtávra vonatkozó elképzelést nem tartanak be, és ilyen módon az egész országnak okoznak kárt. Hozzáteszem, az erre vonatkozó figyelemfelhívást maga a Költségvetési Tanács is megteszi, ugyan sokkal óvatosabban, de az idevonatkozó szabály azt felemlegeti, figyelmeztet arra, hogy önöknek mit kell betartani.

Ezek között a körülmények között érkezik meg a Magyar Nemzeti Banknak az a jelzése, amit korábban említettem, hogy márpedig az infláció nem marad 3 százalék alatt, mint ahogy önök tervezték, hanem ehelyett ennél több lesz. Ebből az következik, hogy nemcsak az Európai Unióval kötött megállapodásaikat nem tartják be, hanem a saját szabályaiknak, a saját törvényüknek sem felel meg ez a költségvetés, mert hogyan tekinthetnénk másként a Magyar Nemzeti Bank véleményére, közleményére, mint akként, hogy amikor a Költségvetési Tanácsban a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke leül és megtárgyalja ezt a dolgot, akkor ott is ezt fogja képviselni, mint ahogy itt egyébként a vitában is sokaktól elhangzott az, hogy ez az infláció nem marad 3 százalék alatt; akkor hogyan fognak dönteni a következő napokban? Megvétózzák-e ezt a költségvetést, avagy hagyják, hogy egyébként a kormány megy a maga feje után, 2,7 százalékos hiánnyal, 2,7 százalékos inflációval tervezett módon?

Önök számítanak arra, és remélem, azt gondolom, nagyon sokan számítanak arra, hogy az a forintárfolyam, ami jelenleg érvényben van, amivel ma kereskednek, átmeneti állapot. De azt, hogy 311 forintra térjen vissza az önök számításai szerint, azt hiszem, önök is lehetetlennek tartják már. Ez önmagában felhívja arra a figyelmet, hogy igen, akik az infláció magasabb értékéről beszélnek, azoknak igazuk van, tehát ezt a költségvetést újra kell tervezni, nincs más lehetőség.

Vannak megoldások, és azért ne csak azt mondjam, most már többedszerre, hogy önöknek nincs kedvük ehhez hozzáállni, mert az kétségtelen, hogy az a politikai döntés megszületett, legalábbis ez érzékelhető az önök magatartásából, csak mennek előre, még akkor is, ha fal van az út végén, mennek előre, és a politikai döntésnek megfelelően hajtogatják, hogy 2,7 százaléknál nem lesz több. Ha mégis át kell tervezni, és önök abban reménykednek, hogy az Országgyűléstől elvont jogok, azaz a kormány saját hatáskörén belül megtörténhet majd az a kiigazítás, az a megszorítás, amit egyébként önöknek meg kell csinálni, azt majd saját hatáskörben el fogják végezni. Önmagában azonban, azt kell mondanom, erre nem lenne szükség, azért, mert ha csak egy dolgot említek, az a Magyar Nemzeti Bank, amelynek előírt feladata, hogy az ország devizatartalékait kezeli, és ez a tartalékkezelés a mérlegben átlagos bekerülési árfolyamon szerepel, és amikor ezt a devizamennyiséget átváltja, akkor itt 2013 és 2017 között 1000 milliárd forintot meghaladó többlet keletkezett. Hogy a Magyar Nemzeti Bank mire használta fel, és önök miért teremtettek olyan helyzetet, hogy egyébként az állami költségvetésbe történő befizetés helyett mindenfajta felhasználást engedélyeznek és jóváhagynak a részükre, szőnyegvásárlástól az ingatlanépületeken keresztül és az egyedi Matolcsy-egyetem indításáig Kecskeméten, ez mind benne van az alapítványtételen túl, ezt a lehetőséget biztosítják, ahelyett hogy a magyar emberek számára felhasználnák, és ezt a befizetést ilyen módon használnák fel, illetve ezt a lehetőséget ilyen módon használhatnák fel. A Magyar Nemzeti Bank idei elszámolásában is szerepel az a többlet, amely egyébként keletkezett.

Ha még egy javaslatot szeretne hallani arra, hogy mi az, amit felhasználhatnának, az egyébként akkor a Paks II.-nek a megszüntetése. Nincs szükség arra, hogy százmilliárdokat erre költsenek rendszeresen, nyugodtan abbahagyhatnák ezt, és a jövő évben ezzel elég sokat tudnának spórolni, ezt kihúzhatnák ebből a körből.

Milyen következtetések vonhatók le mindebből? Mert úgy tűnik, hogy ezeket az ajánlásokat figyelembe venni nem akarják, és az előbb a képviselőtársam arra hívta fel a figyelmet, hogy a sok száz módosító indítványnak mi volt az elmúlt évben a sorsa. Nem tudom, az idén mire számíthatnak ezek a módosító indítványok, de tételezzük fel, hogy mégiscsak valaminek lesz eredménye, mindannak ellenére, hogy én és a Demokratikus Koalíció úgy ítéltük meg, hogy az önök eddigi magatartása, eddigi hozzáállása nem teszi lehetővé azt, hogy értelmesen lehessen a módosító indítványokkal számolni, és hogy önök azt figyelembe vennék. Éppen ezért jelzem, hogy mi egyetlen módosító indítványt sem adtunk be. Én bízom benne, hogy ezzel együtt önök meghallanak valamit abból, amit itt a költségvetési törvény kapcsán a képviselők elmondtak. Engedjék meg, hogy ezek közül azért mégis egy dologra mindenképpen felhívjam a figyelmet.

Mivel a körülmények úgy alakultak, ahogy alakultak, és továbbra is azt mondom, hogy ennek a tavaszi költségvetés-készítésnek sok értelme nincs, mondhatnám, semmi értelme nincs, ebben szakértői konszenzus van, már csak azért is, mert önök rendre fű alatt írják át a költségvetést, és ebből kizárják a parlamentet, ide vissza költségvetési módosító indítványt nem hoznak, holott ez 2017 és 2018 után is egyébként indokolt lett volna, ezt önök kihagyják, ezért önök majd ezt el fogják intézni, ezért továbbra is azt mondom, hogy az előbb említett okok miatt önöknek érdemes ezt a költségvetési törvényt visszavonni, a 3 százalék feletti inflációs pályára áttervezni, és ennek megfelelően újraszámítani ezt a költségvetést. Felül kell vizsgálni az inflációhoz kötött kiadásokat, amiben benne vannak például a nyugdíjak is, amire önöknek majd nagyon ügyelni kell.

Végezetül, egyetlen dologra még hadd térjek ki, mert itt a számok vonatkozásában egy kisebb vita alakult ki, hogy a költségvetési törvényben részben az adósság vonatkozásában önöknek milyen teendőik vannak, és mire kellene figyelni.

(12.20)

A javaslat szerint az adósság 2018 végén 28 483 milliárd forint lesz, az önkormányzatok és a kormányzati szektorba sorolt cégek és nonprofit szervezetek teljes adóssága nem éri el az 1450 milliárd forintot. A költségvetési törvény szerint a központi alrendszer bruttó adóssága 2019 végén 29 896 milliárd forintra emelkedik, ami önmagában 1414 milliárd forint növekményt jelent. Vagyis az önkormányzatoknak  és utalok arra, amit itt Szabó Sándor kollégám mondott  és az egyéb szervezeteknek kellene 1100 milliárd forinttal csökkenteni a saját adósságaikat ahhoz képest, hogy a stabilitási törvény szabályai itt érvényesülhessenek. Önök is tudják, 78 százalékkal csökkenteni, ez a lehetetlen kategóriában van. Ennek alapján, az önök által elfogadott stabilitási törvény betarthatatlansága miatt vissza kell vonni ezt a költségvetést, és nem érdemes ezzel számolni. Maga a konvergenciaprogram is egyébként azzal számol, hogy a kormányzati szektor adóssága 2019 végére 30 569 milliárd forintra emelkedik, amit tehát 322 milliárd forinttal haladja meg szintén az ennek a törvénynek megfelelő értékeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök által sokat emlegetett kiszámíthatóságnak, stabilitásnak, biztonságnak ez a költségvetési törvény nem lehet az alapja, ezért ehelyett inkább azt kell mondani, kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, önöknek ezt újra kell kezdeni, és ennek megfelelően ez a törvény így nem támogatható. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megadom a szót Hoppál Péter képviselő úrnak.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyarország 2019. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitájában számos megszólaló rögzítette a költségvetési törvényt beterjesztő Varga Mihály miniszter úr azon prognózisát, amelynek értelmében a legfontosabb célok között Magyarország biztonságának további megőrzése és további erősítése szerepel. Mindannyiunk számára fontos érték az, hogy Magyarország egy biztonságos ország, továbbá mindenki számára, azt hiszem, a parlamenti patkó bármelyik oldalán ülő képviselő számára értékesek azok a tendenciák, amelyeket az elmúlt években a polgári kormányzás, a második és a harmadik Orbán-kormány időszakában a magyar költségvetés pozíciói elértek.

Ki szeretném ezek közül emelni, úgy is, mint egy nehezebb sorsú és rosszabb történelmi előzményekkel rendelkező megye, Baranya megye országgyűlési képviselője, hogy a munkahelyteremtés vonatkozásában elért eredmények, közös eredményeink mértékadók és Európában is megsüvegelt adatok. Azt láthatjuk, hogy Komló városa vonatkozásában, ami egy 25 ezres lélekszámú város, a 2010-es 25-27 százalékos munkanélküliségi adatok az elmúlt hét esztendőben 8 százalékpont alá süllyedtek. Azt hiszem, hogy ez bátran nevezhető  óvatos jelzővel is  sikertörténetnek.

Szintén nagyon fontos, a mostani költségvetési törvény eredményességét és megalapozottságát aláhúzó adat  a teljes foglalkoztatás megközelítésén túl  az államadósság csökkenése, ennek következő lépései, hiszen azt láthatjuk, szintén a 2010-es adatokban, hogy a magyar államháztartás történetének rekordméretű államadósságát örökölte meg a polgári kormány, 80 százalék fölötti adósságmértéket a GDP-hez viszonyítva. Ez az elmúlt időszakban a GDP arányában folyamatos csökkenést mutat, és mivel az államháztartási hiány is évről évre alacsonyabb, és most már 2 százalék alatti, 1,8 százalékos hiánycél szerepel ebben a tervezetben, ez mutatja, hogy minél kisebb az év végi hiány, annál kisebb mértékben növekszik tovább az államadósság.

A GDP növekedése, a 4,1 százalékos államháztartási növekedés pedig jóval magasabb annál, mint amennyi a tervezett hiánycél. Így a kismértékű hiány és a nagyobb mértékű, európai uniós átlagot meghaladó mértékű növekedés egyenlege egyértelműen pozitív szaldós. Az elmúlt nyolc esztendőben, mindannyiunk számára örvendetes, hogy Magyarország kilábalt a korábbi gazdasági csődhelyzetből, és ez a 2019. évi költségvetési törvényből is kitűnik, hogy továbbra is ezen az úton fogunk haladni.

Ami még érzékelhető fejlődést mutat a költségvetési törvény tervezetében, az a kulturális terület. Engedjék meg, hogy néhány szó erejéig kitérjek a kulturális ágazat legfontosabb pozitív tendenciájára. Csak a mögöttünk hagyott négy esztendőben a kulturális költségvetés megkétszereződött, sőt két és félszeresére növekedett 2010 és 2017 között a kultúrára fordított állami források mértéke.

Nemcsak mi mondjuk és nemcsak a magyar adatközlők emelik ki ennek a kulturális konjunktúrának a pozitív számait, hanem az Európai Statisztikai Hivatal tavaly nyáron közzétett adatai szerint a 2016. évi, az Eurostat által vizsgált utolsó esztendőben  kapaszkodjunk meg, képviselőtársaim!  a 28 európai uniós tagállam közül Magyarország költi a legtöbbet kulturális kiadásokra. Magyarország költi a legtöbbet kultúrára GDP-arányosan. Az első helyre kerültünk kulturális állami költések tekintetében. Ez azért örvendetes tendencia, mert a kultúra eszközeivel lehet a társadalom jobbításán leglátványosabban dolgozni.

Nem véletlenül hirdette meg a kormány négy évvel ezelőtt a kulturális alapellátás programját. Ennek keretében megpróbáltunk minden intézményrendszeren keresztül, a könyvtári intézményrendszeren, a közművelődési intézményrendszeren, a különböző művészeti területeken működő intézményeken keresztül, illetve a múzeumi és levéltári világgal együttműködve minden magyar állampolgárhoz értékes kultúrát juttatni; a kultúrához való hozzáférés útjában az akadálymentesítés programján haladtunk végig az elmúlt négy esztendőben. Ennek az eredményessége abban is mérhető, hogy a most beterjesztett törvényjavaslatban szereplő közel 40 milliárd forintos kulturális támogatás mértékét, ami az Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezeti soraiban szerepel, kiegészítik a Belügyminisztérium kultúrára szánt forrásai, amelyek normatív finanszírozáson keresztül, a települési önkormányzatokon keresztül gyarapítja és növeli a kultúrához való hozzáférés esélyeit és lehetőségeit minden állampolgár számára. Hangsúlyozom tehát, hogy a fővároson kívül is virágzik a kulturális élet, és még az 5 ezer fő alatti települések szintjén is sikerült elérni az elmúlt esztendőkben, hogy például a könyvtári szolgáltatást ki tudtuk terjeszteni minden településre. Sőt, a kulturális törvény tavalyi évi módosításában a kormány szándéka érvényesült, amelynek tekintetében minden intézménytípusnak feladatául rótta ki az új törvény szabályozása a kulturális alapellátásban való részvételt.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy néhány alapvető adaton keresztül még megvilágíthatóbb, hogy a kulturális konjunktúra időszakát éljük ma Magyarországon. Elég, ha csak arra emlékeztetek, hogy a magyarországi színházak látogatottsági adatai az elmúlt évben már 7,1 millió főt meghaladó színházjegyvásárlást mutatnak. Ez a nyolc évvel korábbi adatokhoz képest 56 százalékos emelkedést jelent. Ez azt jelenti, hogy ha száz ember ment el színházjegyet vásárolva színházi előadásra 2009-ben, 2010-ben, akkor ma már több mint 150 ember vásárol színházjegyet Magyarországon. Ilyen mértékben növekedett meg tehát a színházi befogadás Magyarországon.

Itt is kiemelnék egy fontos kérdést: a Pécsi Országos Színházi Találkozó már az indulásának pillanatában, amikor a találkozó elkezdődik, a fesztivál útjára indul, már teljes teltházas előadásokkal dübörög, nem lehet hozzájutni jegyekhez. Ilyen mértékben kíváncsi a széles körű közönség  nem csak a szakmai közönség  az adott év kőszínházi programjaira.

(12.30)

De egy másik párhuzamot is ideállíthatok: Komló városában került megrendezésre immáron harmadik alkalommal a Kárpát-medencei magyar nyelvű amatőr színjátszás seregszemléje, a KASZT, a Komlói Amatőr Színházi Találkozó, ami pedig nézettségi rekordokat dönt, és amihez kapcsolódóan most már a szakmai szervezetek a közönséggel való találkozás tekintetében is új utakra találtak. Tehát a színház- és  még idetenném  a komolyzeneikoncert-látogatás is nagymértékben növekedő tendenciát mutat. Nyilván az állami támogatás mögöttes mértéke nélkül nem lenne a piacon ennyi többletkínálat sem a színházak, sem a koncertek tekintetében. Megkétszereződött a koncertjegyvásárlók száma Magyarországon a polgári kormány elmúlt nyolcesztendős időszakában, és ebből a komolyzenei koncertek részaránya 30 százalékos növekedést mutat. Azt hiszem, ez is nagyon fontos, kiemelhető adat.

Ha még egy fontos kérdést idehozhatok: a vidéki kulturális fesztiválok az ismert budapesti nagy rendezvényeket kiegészítve hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a helyi gazdaság is erősödhet a turizmus által, hiszen a kulturális fesztiválok környezetében a szolgáltatások igénybevétele drasztikus emelkedést mutatott a mögöttünk hagyott esztendőkben. Ez azt jelenti, hogy az az új forrás, amit Banai Péter Benő államtitkár úrral történt korábbi tárgyalások következtében egy új fejezeti sorként a vidéki kulturális fesztiválok támogatására indított el a kormány a tavalyi esztendőben 500 millió forintos, idén már 750 millió forintos támogatási intenzitással  bizakodhatunk, hogy talán ez az összeg még tovább növekedhet a jövő esztendőben -, ez mindenképpen a vidéki kulturális lehetőségek bővülését hozza, ami a vidéken élő embereket erősíti.

Itt is tudnék a választókerületemben kiemelni ilyen programokat, hiszen az említett Pécsi Országos Színházi Találkozó mellett a most éppen a mai napon már zajló Zsolnay Fényfesztivál is hatalmas közönségvonzást eredményez Pécs városában, egy különleges, új mediális művészeti ágat bemutatva és a közönség elé tárva. De ugyanígy említhetem a Hét Domb nemzetközi filmfesztivált, ami Komló városában kerül megrendezésre.

Ezek a fesztiválok egyébként javarészben az Európai Fesztiválszövetség „minősített fesztivál” rangját is kivívták, a kormány pedig állami támogatást biztosít ezen vidéki fesztiválok megrendezéséhez. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó és pozitív tendencia.

Úgy látható, úgy láthatjuk, hogy a szimbolikus kérdésekben a magas kultúra mellett itt az amatőr kultúra, a közművelődés területébe tartozó kulturális tevékenységek bővülő támogatása is lehetőséget ad arra, hogy valóban már ne csak egy szűk réteg sajátja lehessen a kultúrával való, akár mindennapos érintkezés.

Idecitálom a Magyar Tudományos Akadémia ez idejű alelnökének, Freund Tamás neurobiológus agykutató professzornak a kijelentését, amely szerint egyébként a legfogékonyabb korban, a gyermekkorban az agyra nagyon különleges stimuláló hatást gyakorol, ha egy héten minél többször találkozik művészetekkel a gyermek. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a művészetekkel való iskolai érintkezés lehetősége mellett a közművelődés tevékenységén keresztül is bevonjuk a mindennapi kultúra létrehozásába, az aktív kultúra létrehozásába a fiatalokat. Ebben a tekintetben is elmondhatjuk, hogy folyamatosan bővülő adatokkal rendelkezik a kulturális ágazat.

Szeretném tehát megköszönni a szakemberek együttműködését abban, hogy a kormányzat elé tárt adatok tekintetében az új költségvetés, a jövő évi költségvetés újra a kulturális konjunktúra egy újabb lépcsőfokát és a kulturális alapellátás programjának folytatását tűzte ki célul, ezzel az egész társadalom erősödik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Déjà vum van, de akkor is elmondom, mert úgy láttam, hogy eddig mindig valaki jelentette államtitkár úrnak, hogy mit kérdezek.Utoljára szeretnék nekifutni ennek a három kérdésnek, és lehet, hogy akkor a vitát majd azonnali kérdés formájában vagy más plenáris ülés formájában fogjuk folytatni, ha nem sikerül zöld ágra vergődnünk.

Szóval, amikor a bv vezetési válságáról beszéltem, akkor pont arról beszéltem, amit most itt államtitkár úr megerősített. Ha nem veszik észre és nem fogják föl, hogy alapvető működési és finanszírozási létszámproblémák vannak annál a szervezetnél, akkor az lesz, amit most láttunk az elmúlt két évben, amióta egy rendőri vezetőt kineveztek a bv parancsnokának. Akárhány intézetben volt balhé  márpedig volt balhé, ha máshol nem, a Blikkben vissza tudják keresni -, akkor leváltották a teljes parancsnoki állományt abban az intézetben, és ezzel a magyar kormány és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága részéről el van intézve a probléma.

De a probléma nem abból adódik, hogy rosszak a vezetők, hanem abból, hogy egyszerűen nem tudják ma már kiadni az állománynak a szolgálati idejét, hogy nem tudják beosztani őket, és valószínűleg egyébként a törvény betűjének nem tudnak megfelelni nagyon sok esetben. Most arról nem beszélve  mert ez már egy hosszabb probléma -, hogy nagyon sokszor civil, mondjuk, informatikus kollégákat osztanak be fogolykíséretre, mert egyszerűen nincs munkatárs az intézetekben, ami nyilvánvalóan előbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy fejre fog állni ez a szervezet.

A túlszolgálatnál pedig azt gondolom, hogy az lenne a tisztességes a BM részéről, ha közölné azzal a néhány tízezer emberrel, akit érinteni fog ez a változás december 31-ével, hogy az idén 20 milliárd forintot elérő túlszolgálati pénzt, amit megkaptak készpénzben, jövőre biztos, hogy nem fogják megkapni. Ez egyénenként, emberenként éves szinten több százezer forintnyi fizetéscsökkenést fog okozni. Szerintem azért érdemes, ha tudnak róla.

Végezetül pedig Banai Péter Benő szakállamtitkár urat szeretném kérdezni, hogy amit benyújtottam módosító javaslatot, azt a kormány tudja-e támogatni, hogy végre ne tologassák az információbiztonságról szóló törvény végrehajtását, hanem azt a nyamvadt egy-, másfél vagy kétmilliárd forintot adják már oda akár a BM-nek, vagy akinek kell, és gondoskodjanak arról, hogy a magyar állam birtokában lévő informatikai adatok fizikailag és informatikai szempontból is biztonságban legyenek. Államtitkár úr, ezek rendvédelmi szerveknél lévő adatok, ezek lehet, hogy nemzetbiztonsági szerveknél lévő adatok, ezek egyébként a népesség-nyilvántartást és a választási adatokat is érinthető módon jelentenek a mai napig is biztonsági kockázatot. Kérem, hogy ezt az ügyet oldják meg, és támogassák a javaslatomat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP részéről.  Varju László és Csárdi Antal tapsol.)

ELNÖK: Köszönjük. Most kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót elsőként Volner János képviselő úrnak.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Banai Államtitkár Úr! Fölvetődött itt a közösségi közlekedés és az önkormányzatok finanszírozásának kérdése. Én össze szeretném kapcsolni a kettőt, és tisztelettel az iránt szeretnék érdeklődni, hogy minek köszönhető az a lyuk, amit a kvázi fiskális szervezetek finanszírozásában láthatunk. Itt konkrétan arra gondolok, hogy Tarlós István minden évben megvívja a maga csatáját a kormánnyal abban, hogy újabb és újabb támogatást kapjon a BKV részére, mert a BKV a minden évben külön-külön folyósított támogatás nélkül működésképtelen, és gyakorlatilag becsődölne. De én kérdezem azt, hogy minek köszönhető az, hogy az elmúlt nyolc évben nem sikerült az önök kormányának egy olyan programot alkotni, ami legalább az amortizációt ebbe az ágazatba visszapótolta volna, ugyanis nem kis részben ennek köszönhető, hogy a kvázi fiskális szervezetek jelentős részének elavult az eszközparkja. A BKV egyébként maga is egy 800 milliárd forintos belső adóssággal küzd az igazgatóság jelentése szerint. Ennek köszönhető az, hogy elöregedett a járműpark, korszerűtlenek az eszközök, kicsi az ellátásbiztonságuk. Kérdezem, hogy ez most a rövid póráz politikája, amit Orbán Viktor folytatott, hogy Tarlós Istvánt rövid pórázon kell tartani, hogy Tarlós István minden évben puncsoljon azért az állami támogatásért, vagy pedig az előrelátó költségvetési tervezés hiánya, hogy erre nem találtak megnyugtató megoldást. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Boldog István képviselő úrnak.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A háromnapos vita végéhez közeledünk. Z. Kárpát Dániel képviselőtársamat annyira érdekelte a véleményem, hogy el is hagyta rögtön a termet, miután elmondta a maga mondókáját. Úgy látom, hogy mégsem érdekli annyira, hogy mi lesz a több mint ezer módosító javaslattal, pedig szívesen megosztottam volna vele a gondolatomat.Turi-Kovács Béla világosan kifejtette, hogy a fenntartható fejlődést vetíti előre ez a költségvetés, és ha az ellenzék több mint ezer módosító indítványát  amelyben vannak szimpatikusak természetesen, főleg a lakosság felé  mind beépítenénk, akkor bizony ez a költségvetés nem lenne fenntartható fejlődést biztosító költségvetés, mert összeomlana az egész.

Az a helyzet, hogy a kormány azokat a módosítókat fogja beépíteni nyilvánvalóan, és azokat fogja támogatni a frakciónk, amely módosítók biztosítják azt, hogy a költségvetés stabil lábakon álljon, és minden olyan célt, amit kitűztünk, meg tudjunk valósítani.

(12.40)

Az is kiderült a háromnapos vitában, hogy az ellenzék minden pártja többkulcsos személyi jövedelemadót szeretne bevezetni. Már a választási kampányban is kifejtették, hogy nem értenek egyet az egykulcsos személyi jövedelemadóval. Aztán a három nap alatt az is kiderült, hiszen egyik képviselőtársunk elmondta, hogy hogyan képzelik ők ezt el. Az elképzelés az, hogy 24 százalék adót vetnek ki az átlagjövedelemtől felfelé. Ez azt jelentené, hogy azok a pedagógusok, orvosok, köztisztviselők és egyéb dolgozók, akiknek megemeltük a bérét az elmúlt években, gyakorlatilag elveszítenék a béremelésük egy részét. Nagyon sajnálom, hogy véletlenül elszólta magát az LMP-s képviselőtársunk, illetve én örülök neki, de ő sajnálhatja, mindenesetre megjegyeztem ezt a felszólalását, és tolmácsolni is fogom a pedagógusok és az orvosok felé, hogy van itt olyan párt  sőt az összes többi ellenzéki párt is, azt gondolom, ezzel ért egyet -, amelyik az eddig megkapott béremelésüket rögtön csökkentette volna az első intézkedésével, ha kormányra került volna. Szerencsére nem kerültek kormányra, és én bízom benne, hogy ez még hosszú évekig így lesz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a fennmaradt időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Nincs jelentkező, így az általános vitát lezárom. Megadom a szót Banai Péter Benő államtitkár úrnak, hogy válaszoljon az elhangzottakra zárszóként.

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2019. évi költségvetésitörvény-javaslat benyújtásával immár negyedik alkalommal dönthet az Országgyűlés a következő év költségvetéséről és ezzel párhuzamosan a költségvetéshez kapcsolódó adótörvényekről, illetőleg a költségvetést megalapozó törvényjavaslatról.Többen az elmúlt napokban annak a kritikának adtak hangot, hogy felesleges tavasszal költségvetést készíteni, hiszen nem ismert még az előző év zárszámadása, sok a bizonytalanság, és ezért nem állhat meg a lábán a következő évi költségvetés. Azt gondolom, hogy ha az elmúlt évek tapasztalatát nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy az összes költségvetésitörvény-javaslat, amit a kormány tavasszal nyújtott be az Országgyűlés részére, és amelyekről az Országgyűlés még a tavaszi ülésszak végén szavazott, eddig megálltak a saját lábukon. Ha módosításra került sor, az kizárólag azért történt, mert év közben a gazdasági folyamatok még jobban alakultak, mint azt előzetesen terveztük, és a többletbevételek fedezete mellett úgy lehetett többletkiadásokat teljesíteni, hogy mellette az államháztartási hiánycélt változatlanul hagytuk. Azt gondolom tehát, hogy jó reményekkel szavazhat az Országgyűlés a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatról is már a tavaszi ülésszak végén.

Ezt a költségvetésitörvény-javaslatot a benyújtása előtt véleményezte az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács. Mind a két kormánytól független szervezet azt állapította meg, hogy a költségvetésitörvény-javaslat megalapozott mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében, reális az Alaptörvényben lefektetett adósságcsökkentési cél. Azt gondolom, ez ismét erősíti azt, hogy a kiszámíthatóság a 2019-es évet is jellemezheti, amennyiben már tavasszal sor kerül a költségvetés és az adószabályok elfogadására.

Ami pedig a zárszámadást illeti, értelemszerűen a 2017. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a kormány az Országgyűlés részére határidőben be fogja terjeszteni. Az, hogy erről még nem szavazott az Országgyűlés, nem jelenti azt, hogy ne ismernénk a 2017-es számokat. Ismerjük azt a 2017-es ténybeli bázist, ismerjük a ’18-as folyamatokat, amelyek alapján a 2019-es költségvetésitörvény-javaslatot elkészítettük. A 2017-es tényszámok és a 2018-as év központi költségvetése végrehajtásának eddigi számai nyilvánosak, azok a Magyar Államkincstár és a Pénzügyminisztérium honlapján bárki által megismerhetőek, mint ahogy például a 2017-es év Eurostat által validált tényszámai is nyilvánosak az Eurostat honlapján. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a tavasszal elfogadott 2017-es költségvetés az előzetesen kalkulálthoz képest jobb hiánnyal zárt, 2,4 százalékos GDP-arányos hiány helyett 2 százalékkal záródott.

Azt gondolom tehát, hogy az egyik fő kérdésre választ kaphattunk, nevezetesen, hogy célszerű-e a tavaszi ülésszak végén költségvetést elfogadni. Azt gondolom, hogy igen, hiszen ez a kiszámíthatóságot erősíti, és az eddigi tapasztalatok alapján ezek az elfogadott költségvetések  ismétlem  megálltak a lábukon.

Ezzel át is térnék arra a témakörre, amely az elmúlt két és fél napban szintén kulcskérdés volt. Nevezetesen: meg fog-e tudni állni a lábán a 2019. évi költségvetés, mik azok a makrogazdasági feltételek, amelyekkel kalkuláltunk, reális-e a növekedés, amivel kalkuláltunk, mi történik, ha a forint/euró árfolyam változik, mi történik, ha az infláció másképpen alakul? E tekintetben, ha megengedik, először arra reflektálnék, hogy milyen az a gazdaságpolitika, amely jellemezte eddig a magyar kormányzatot, illetve az Országgyűlés kormánypárti frakcióit, vajon milyen helyzetben vagyunk, amikor a válság néhány hullámáról beszélhetünk, akár reálgazdasági ügyekre gondolok itt, például az Egyesült Államok és más világgazdasági szereplők között kereskedelmi háború lehetőségére, akár pénzpiaci hullámokra gondolok, lásd állampapír-finanszírozás, árfolyamváltozások.

Azokkal a megállapításokkal erősen vitatkoznom kell, amelyek arról szóltak, hogy rossz helyzetben találná egy válság a magyar gazdaságot. Több ellenzéki hozzászóló erről beszélt. Azt gondolom, hogy a tíz évvel ezelőtti válság megfelelő alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk a magyar gazdaság helyzetét 2008-ban és 2018-ban. 2008-ban ikerdeficit jellemezte az országot, mind az államháztartás hiánya magas volt, mind a folyó fizetési mérleg deficitet mutatott. Tudjuk, hogy az államadósságunk 2010 előtt évről évre növekedett, tudjuk, hogy a munkanélküliségi ráta 12 százalék volt, tudjuk, hogy az Európai Unión belül az aktivitási ráta rendkívül alacsony volt az inaktívak magas számának köszönhetően, tudjuk, hogy a GDP olyan mértékeket ért el, amelyek nem jelentettek érdemi reálkonvergenciát, és tudjuk, hogy épp ezért, ezen sérülékenység miatt a gazdasági válság rendkívül negatív módon érintette Magyarországot. 2009-ben közel 7 százalékkal esett vissza a gazdaság. Ehhez képest tíz évvel később most arról beszélünk, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban 4 százalékos növekedéssel kalkulálunk.

Azt gondolom tehát, hogy összehasonlíthatatlan a két helyzet. Nem véletlen, hogy amíg tíz évvel ezelőtt túlzottdeficit-eljárásban voltunk, addig ezt ma már régen magunk mögött tudhatjuk. Nem véletlen, hogy hitelminősítőknél kedvezőtlen volt a besorolásunk, most pedig mind a három nagy nemzetközi hitelminősítésnél befektetésre ajánlott kategóriában vagyunk. Miért? Nemcsak azért, mert az adósság korábbi növekedéséhez képest most 2011 óta évről évre csökkenést láthatunk, és ezzel számolunk a jövő évi törvénytervezetben is, hanem azért is, mert az adósság szerkezete is jelentősen változott. Ha így nézzük a helyzetet, most sokkal kevésbé vagyunk kitéve a forint/euró árfolyam mozgásának például azért, mert az államadósság devizában mért részaránya 50 százalék fölötti szinthez képest érdemben 25 százalék alá csökkent.

A forint árfolyamának a változása kapcsán én nem látok okot arra, amit a Demokratikus Koalíció részéről Varju László képviselő úr többször mondott, nevezetesen, hogy vonjuk vissza a költségvetést. Láttunk olyan költségvetést 2010 előtt, amit a beterjesztő kormány visszavont, mégsem állt meg a lábán. Azt gondolom, hogy épp a nemzetközi térről várható esetleges hullámok kivédésére, például a tervezethez képest eltérő forint/euró árfolyam hatásának kivédésére vagy az infláció esetleges más értékének kivédésére számolt a költségvetés érdemi megnövekvő tartalékokkal. Ha a makrogazdasági képről beszélek, akkor tehát azt is elmondhatom, hogy a jövő évi költségvetést azért hívjuk a biztonságos növekedés költségvetésének, mert egyrészről 4,1 százalékos növekedéssel kalkulál, másrészről figyelembe veszi azt, hogy természetesen a nemzetközi folyamatok érdemben befolyásolhatnak magyarországi számokat, és ezért a tartalékokat megnöveltük.

Én kifejezetten hasznosnak tartom az elmúlt két és fél nap e tekintetben folytatott vitáját, mert azt gondolom, megerősítette azt, hogy a kormány helyesen járt el azzal, hogy a jövő évi költségvetésben 50 százalékkal megnövelte a rendkívüli kormányzati intézkedések nevű előirányzat összegét, és 50 százalékkal megnövelte azt a biztonsági tartalékot, amelyet kizárólag a hiánycél teljesítése esetén lehet felhasználni.

(12.50)

A biztonságot növeli az is, hogy 1,8 százalékos hiánnyal kalkulálunk. Az elmúlt két és fél napban többször elhangzott, hogy a kormány nem tart be egy európai uniós szabályt, és még a saját jogszabályait is megsérti azzal, hogy az úgynevezett strukturális egyenleg tekintetében nem 1,5 százalékkal kalkulálunk 2019-re.

Először is egyértelművé szeretném tenni, hogy ahány közgazdász, annyiféle módon számolja a strukturális egyenleg mértékét. Egy rendkívül bonyolult kategóriáról van szó. A tisztelt Országgyűlést nem untatnám sokáig, a GDP ciklikus pozícióját és úgynevezett egyszeri tételeket figyelembe véve határozható meg a strukturális egyenleg. Meglátásunk szerint az eddigi költségvetési politika egyértelműen a gazdasági növekedést és ezzel párhuzamosan a bérek felzárkózását szolgálta, és az a meglátásunk, hogy a strukturális egyenleg tekintetében is a középtávú számokat úgy állítottuk össze, hogy az összhangban legyen Magyarország középtávú strukturálisegyenleg-céljával, és ezért az említett 1,5 százalékos strukturális egyenleget számításaink szerint 2020-ban fogja elérni a magyar költségvetési pozíció. Ami számít, az az, hogy a költségvetés hiánya biztosítsa az államadósság csökkenését. Így készült tehát a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat, és ennek szellemében készítjük a következő költségvetésitörvény-javaslatokat a választópolgárok bizalmából. 2020-ra azzal kalkulálunk, hogy a hiányunk 1 százalék alá mehet, és ezzel összhangban az államadósság is a GDP 60 százaléka környékére süllyedhet.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Szabó Sándor váltja fel.)

Engedjék meg, hogy a makrogazdasági területen arról is szóljak, hogy az a gazdasági növekedés, amit az elmúlt években elértünk, nemzetközi viszonylatban hogyan értékelhető. Baloldali hozzászólók többször arról beszéltek, hogy nemzetközi téren nem is magas ez a növekedés. A 2016-os számokat emelte ki Varga László képviselő úr. Engedjék meg, hogy az Eurostat adataira hívjam fel a figyelmet, amelyek nyilvános adatok. Ezek szerint a 2013-as növekedési fordulatot követő négy évben a magyar gazdaság átlagosan 3,6 százalékkal növekedett. Ez magasabb, mint a régióban lévő országok többsége. Ráadásul, ismétlem, ez a növekedés az államháztartás stabilitása és a folyó fizetési mérleg többlete mellett valósult meg, vagyis az egyensúlyi mutatók is jól alakultak.

Én nem gondolom, hogy Romániát e tekintetben példaként kellene említeni. Igen, Romániában nagyobb növekedés volt 2016-ban és 2017-ben is, mint Magyarországon. De milyen áron? Ikerdeficit alakult ki. Én óva intenék mindenkit attól, hogy erre a pályára térjünk. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy mit jelent az, amikor ikerdeficit alakulhat ki, és annak milyen negatív következményei lehetnek.

S ha a növekedést említettem és párhuzamot vontam az elmúlt napok alapján a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest, akkor engedjék meg, hogy igen, azt az IMF-et idézzem, amellyel nagyon sok tekintetben eltérőek voltak a gazdaságpolitikai nézeteink. Az IMF nemrég járt Magyarországon, meghatározó gazdaságpolitikai szereplőkkel folytatott konzultációkat, és ez alapján az IMF is úgy látja, hogy az idei évben, az említett múlt évi kedvező folyamatok után, reális a 4 százalék körüli gazdasági növekedés. Ha a nemzetközi szervezeteket nézem, akkor még nem is mondhatom, hogy ők optimisták, hiszen például az OECD 4,4 százalékos növekedéssel kalkulál. És ha megnézzük az első negyedév tényszámát, akkor 4,4 százalék volt a növekedés, az úgynevezett naptárhatástól tisztított szám pedig 4,7 százalékos gazdasági bővülést mutat. Azt gondolom tehát, hogy viszonylag kedvezők azok az alapok, amelyekre a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot készítettük.

És ha már Romániát említettem, és az elmúlt két és fél napban a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat kapcsán szóba került demográfiai célú fenntarthatóság és kivándorlás ügyét említem, akkor hadd ismételjem meg azt, hogy nemzetközi nyilvános statisztikák alapján a Magyarországról külföldre munkavállalási céllal távozott lakosok aránya jóval kisebb, mondhatom, töredéke például a román értéknek, de jóval kisebb a legtöbb környező országban látható értékeknél. Tényszerű, hogy az európai uniós csatlakozás után a munkavállalók egy jelentős része élt a szabad országválasztás, munkaválasztás jogával, de azon dolgozunk, és a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat annak a szellemiségében készült, hogy minél inkább megérje Magyarországon élni és dolgozni. E tekintetben nem tudok egyetérteni azokkal a véleményekkel, amelyek arról szólnak, hogy a jövő évi költségvetés a fenntarthatatlanság költségvetése.

Ha megengedik, ezek után egy újabb gondolatsort nyitva beszélnék arról, hogy az említett makrogazdasági számok mellett, 4 százalék fölötti növekedés mellett, 1,8 százalékos hiány mellett és megnövelt tartalékok mellett vajon mennyi jut az egyes területek kiadására, illetőleg milyen mértékben nyílik lehetőség adócsökkentésre. Épp az említett 4 százalék fölötti növekedésnek köszönhetően családtámogatásokra, béremelésre, mind a versenyszféra saját döntése alapján, mind a közszférában az állam döntése alapján, többletforrások fognak rendelkezésre állni. Ha előbb Romániánál a makrogazdasági adatoknál a kivándorlási számokat mondtam, akkor el kell mondjam, hogy számításaink szerint 2019-ben folytatódni fog az a reálkonvergencia, ami a bérek fölzárkózásával jár együtt, és ami azt eredményezi, hogy reményeink szerint egyre többen gondolják úgy, hogy Magyarországon a megélhetésük biztosított, Magyarországon éri meg dolgozni, és folytatódhat az a tendencia, amit a ki- és bevándorlás kapcsán láttunk, amely értelmében a tavalyi évben már a KSH adatai alapján többen tértek haza Magyarországra, mint amennyien elmentek. A jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban tehát azt gondolom, a béremelések és például a családtámogatások növelése is ezt a célt szolgálja.

De hogy konkrétumokat mondjak: a gazdaság egészében mintegy 9 százalékos átlagos béremeléssel kalkulálunk. Ez mintegy 6 százalékponttal lehet magasabb, mint az európai uniós átlag. A versenyszférában a béremeléseket meglátásunk szerint támogatja az az adórendszerbeli változás, amelyre sor kerülhet. Nevezetesen a 2016-os hatéves bérmegállapodás keretében azt vállalta a kormányzat, hogy fokozatosan csökkenti a szociális hozzájárulási adó kulcsát. Mi azzal kalkulálunk, hogy ez 2019 folyamán megvalósul, tehát 19,5 százalékról 17,5 százalékra csökkenhet a szociális hozzájárulási adó kulcsa. Ez jelentős többletforrásokat hagy a vállalkozásoknál, amelyek ezt a felszabaduló forrást béremelésre vagy beruházásokra fordíthatják.

Természetesen ezen adókulcscsökkentésnek a pontos időpontja függ a megállapodásban foglalt reálbér-emelkedéstől. Azt tudom mondani, hogy a kormányzat vállalja azt, amit korábban aláírt, tovább fogja vinni a szociális hozzájárulási adó kulcsának a csökkentését. De azt gondolom, hogy a versenyszférában a béremelést segíti az is, hogy a kisvállalkozásoknál kedvező változások vannak. A kivát választók összeghatára, limithatára érdemben növekszik, és fennmarad az egyik legkedvezőbb és legnépszerűbb adónem is, az úgynevezett kata.

Ha a béremeléseket mondtam a versenyszférában és kitértem a közszférában is rá, akkor e tekintetben is előrelépést várhatunk a közszférában dolgozók esetében. A kormány korábban azt vállalta, hogy a gazdasági növekedéssel összhangban valósít meg béremeléseket a közszférában. A 700 ezer fő költségvetési szervnél foglalkoztatottak közül több mint 550 ezer főnél valósult már meg béremelés, és ezek érdemi béremelések voltak, gondolhatunk például a rendvédelmi vagy a honvédelmi szerveknél foglalkoztatottak esetén az 50 százalékos béremelésre, aminek az utolsó részét a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat tartalmazza. De a már elindított és folyamatban lévő béremelések mellett a jövő évi törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy a kormánytisztviselők esetén és az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők esetén szintén egy érdemi béremelés valósulhat meg. Erre a fedezetet a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat a tartalékok előirányzaton tartalmazza, a konkrét mérték pedig a kormány későbbi döntésének függvénye.

A nagy kiadási területeket illetően az elmúlt napokban főleg baloldalról az hangzott el, hogy keveset költ az állam oktatásra, egészségügyre vagy a társadalombiztosítási és jóléti célokra. Ha tényszerűen megnézzük az adatokat, akkor azt tudom elmondani, hogy az említett területeken többletekkel kalkulálhatunk.

(13.00)

Az oktatásnál ez 15 milliárd forint. Sokan azt mondták, hogy ez csekély érték, de kérem, vegyék figyelembe azt, hogy számos európai uniós projekt kifut, ennek következtében az oktatási célú uniós források 2018-ról 2019-re csökkenhetnek, de ezt nemcsak ellensúlyozzák, hanem meghaladják a tisztán hazai többletek, amelyek az oktatási rendszerben rendelkezésre állnak, ennek az összege 98 milliárd forint körüli. Tehát a két finanszírozási forrás szaldójaként adódik az, hogy az oktatási kiadások 2019-ben mintegy 15 milliárd forinttal növekedhetnek.

Egészségügy. Rétvári Bence államtitkár úr, miniszterhelyettes úr utalt arra, hogy amíg 2010 előtt az egy főre jutó egészségügyi kiadások csökkentek, addig 2010 után a tendencia megfordult, és növekedtek az egy főre jutó egészségügyi kiadások. Ezek a növekedések nemcsak az egészségügyi kiadások nominális növekedését eredményezték, hanem inflációval korrigálva a reálérték növekedését is mutatják 2010 és 2018 között, de mondhatom ezt 2019-re is, hiszen a törvényjavaslat, amely a tisztelt Országgyűlés előtt van, és amelyről a vita folyt, 101 milliárd forint többletet tartalmaz egészségügyi célokra.

Ha a biztonságos növekedés költségvetéséről beszéltem, és elsőként a biztonság makrogazdasági aspektusáról szóltam, akkor természetesen a „biztonság” szó a szó szoros, közvetlen értelmében is értelmezhető. Azt gondolom, ma már nem kérdés, és láthatjuk, hogy Európa legtöbb országában irányváltozás történik a tekintetben, hogy hogyan kell tekintsünk arra a migrációs folyamatra, amely 2015 után erősödött fel, és amely bizony a tényleges és a lakosság, a családok által érzett közbiztonság romlását eredményezte számos nyugat-európai országban. Ebből a szempontból is értékelendő, hogy Magyarország a világ egyik legbiztonságosabb országa, és természetesen célunk az, hogy ezt a biztonságot megőrizzük, ezért a közbiztonságra, a honvédelemre 156 milliárd forinttal több kiadást tartalmaz a jövő évi költségvetési törvény tervezete az idei számhoz képest.

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Társadalombiztosítási és jóléti célokra, nagyobbrészt nyugdíjra pedig 163 milliárd forinttal fog többet költeni a magyar állam, amennyiben a tisztelt Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot, mint 2018-ban. Ezen kiadásoknak a jelentős része vagy meghatározó része a nyugdíjak összege.

Hangsúlyoznom kell, hogy a nyugdíjak kapcsán, azontúl, hogy megőrizték reálértéküket 2010 után, még reálnövekedést is tapasztalhattak, hiszen a nyugdíjak reálértéke az alacsony inflációnak köszönhetően mintegy 10 százalékkal növekedett, és ebbe a növekedésbe nem értendőek bele a nyugdíjprémium kifizetései vagy az Erzsébet-utalványok. A jövő évi költségvetésitörvény-javaslat tehát összességében azzal kalkulál, hogy a nyugdíjasok az év egészében nemcsak megőrizhetik a nyugdíjuknak a 2018-as reálértékét, hanem a nyugdíjprémiumnak köszönhetően, amennyiben a növekedés a 3,5 százalékot meg fogja haladni, pluszjuttatásra lesznek jogosultak. És értelemszerűen, amennyiben az infláció eltérne a kormány által kalkulált 2,7 százalékos mértéktől, akkor a kormány a törvényi előírások szerint vállalja, hogy a nyugdíj-kiegészítést az év végén, a törvényi határidőben biztosítani fogja. Többletek állnak tehát rendelkezésre oktatásra, egészségügyre, közbiztonságra, társadalmi célokra és családtámogatásokra is.

Ha beszéltünk arról, hogy mik kellenek ahhoz, hogy megérje Magyarországon élni, és a kétségtelenül fennálló magyar és nyugat-európai magországok közötti növekedési és reálbérkülönbségeket nézzük, mik lehetnek azok a lépések, amelyek miatt egyre többen gondolják úgy, hogy megéri Magyarországon élni, dolgozni? Ha ezekre a kérdésekre keressük a választ, akkor a már említett béremelések és bérkonvergencia mellett, a már említett biztonságos lét mellett a családalapítás támogatását is ki kell emeljem, és azt kell elmondjam, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat mintegy 90-100 milliárd forinttal többet fordít a családok támogatására, mint 2018-ban. A pontos összeg természetesen most még nem mondható meg, hiszen a polgári kormány által bevezetett adókedvezmények rendszerének köszönhetően több mint 360 milliárd forint maradhat családi kedvezményként a családoknál, ez a családi kedvezmény bővül, és minél többen dolgoznak, minél többet keresnek, annál nagyobb mértékű lehet a családi kedvezmény összege.

Ezen családi adókedvezményekkel vagy a szintén a polgári kormány által bevezetett otthonteremtési támogatások növekvő összegével együtt az összes családtámogatás 2003 milliárd forint körül alakulhat 2019-ben. Ez az említett 90-100 milliárd forinttal magasabb értéket mutatja a 2018-as számhoz képest.

A vitában sok szó volt arról, hogy az állam magára mennyit költ. Én azt gondolom, hogy hasznos volt a vita e tekintetben, hiszen bízom benne, hogy tisztázni tudtuk azt, hogy az állam magára, az úgynevezett általános közösségi szolgáltatásokra mindössze 15 milliárd forinttal költene többet 2019-ben, mint ’18-ban, amennyiben az Országgyűlés elfogadja a kormány javaslatát, úgy, hogy a már említett egyszeri tételeknek köszönhetően ez a 15 milliárdos többlet tartalmazza például az európai uniós költségvetéshez való hozzájárulásunk mintegy 40 milliárd forintos növekedését, hiszen ha növekszik a gazdaság, a magyar GDP nagyobb mértékben növekszik, mint az európai uniós átlag, akkor a gazdasági fejlettségünk arányában fizetendő befizetésünk is növekedni fog. Tehát, ha 15 milliárd az összes működési növekmény, és ebből egyébként 40 milliárdot visz el az uniós hozzájárulásunk többlete, akkor, azt gondolom, láthatjuk, hogy az állam a saját működését tekintve továbbra is fegyelmezett gazdálkodást folytat, azzal együtt, hogy a már említett módon a kormánytisztviselőknél béremeléssel kalkulálunk.

Ami az állam fejlesztő szerepét illeti, azt gondolom, hogy mára talán idejétmúltak azok a vélemények, amelyek szerint az államnak nem kellene a beruházásoknál aktívan szerepet vállalnia. A jövő évi költségvetésben  nem hiába hívjuk a biztonságos növekedés költségvetésének  a növekedés elősegítése érdekében 4000 milliárd forintnyi kiadás szerepel. Ezen kiadásoknak mintegy fele kapcsolódik csak az európai uniós forrásból finanszírozott programokhoz, a másik fele tisztán hazai finanszírozású, és hogyha azt nézzük, hogy az uniós finanszírozású programoknál is mindig van egy kötelező önrész, akkor a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy érdemben nagyobb a tisztán hazai finanszírozású, beruházási célú közkiadások összege, mint az Európai Unió által finanszírozott tétel.

Én azt gondolom, hogy talán sikerült tisztázni azt a kérdést is, hogy az ország növekedése csak az uniós forrásoknak köszönhető-e, vagy sem. Ha kizárólag annak lenne köszönhető, akkor azok az országok, amelyek több mint három évtizede nettó kedvezményezettjei az Unió költségvetésének  gondolok itt a mediterrán országokra -, nagyon jelentős gazdasági növekedést kellene hogy lássanak. Sajnos nem ez a helyzet.

Én azt gondolom, hogy ez a példa is azt mutatja, hogy hosszabb távon nem az európai uniós forrásoknak a mennyisége, hanem a gazdaságpolitika minősége határozza meg azt, hogy van-e gazdasági felzárkózás, vagy nincs, azzal együtt, hogy természetesen a GDP több százalékát kitevő uniós források, ha azokat jól használjuk fel, érdemben hozzájárulnak a gazdaság bővüléséhez.

Az önkormányzati rendszerről is volt szó. Meg szeretném erősíteni azt, hogy kalkulációink szerint 2019-ben is fennmarad a helyi önkormányzatok stabilitása, az önkormányzatok működéséhez szükséges többletforrásokat a központi költségvetésitörvény-tervezet biztosítja, és fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy számításaink szerint a gazdaság növekedésének köszönhetően mintegy 58 milliárd forinttal több lehet a helyi önkormányzatok iparűzésiadó-bevétele, amíg a szolidaritási hozzájárulás miatt a befizetési plusz a legjobb helyzetű önkormányzatoknál mindössze 11 milliárd forintot tesz ki.

Ez a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat számol azzal, hogy a már említett adócsökkentések mellett további mérséklések valósulhatnak meg, így a kétgyermekes családok kedvezménye bővül, az utolsó ütemmel 2019-től megduplázódik a kétgyermekes családok kedvezménye, elérve a havi 40 ezer forintot. Említettem, hogy a szociális hozzájárulási adó kulcsának a csökkentése több száz milliárd forintos kihatással segíti a vállalkozások működését. És ezentúl fontos kiemelni azt  ahogy Czerván képviselő úr említette -, hogy a tej tekintetében a friss tej mellett az úgynevezett UHT- és ESL-tej áfakulcsa is csökken, ezzel a csökkenéssel együtt is tartható lehet véleményünk szerint az 1,8 százalékos jövő évi hiánycél.

A jövő évi költségvetésről sokszor mondtuk, hogy a biztonságos növekedés költségvetése, és a családtámogatások mellett továbbviszi a munkahelyek számának növelését is, így ki kell emeljem, hogy a foglalkoztatást véleményünk szerint erősíti az a költségvetésbe is beépített, annál figyelembe vett intézkedés, amely szerint a nyugdíjas munkavállalók, ha dolgozni szeretnének, ha vissza szeretnének térni a munkaerőpiacra, akkor a foglalkoztatásukat kizárólag egy adó, a személyi jövedelemadó terheli, ezentúl további tételeket nem kellene fizessenek.

(13.10)

Tisztelt Ház! Azt gondolom tehát, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslat egy érdemi gazdasági növekedéssel kalkulál, a biztonság megőrzése mellett, így az szolgálja egy fenntartható makrogazdasági pálya mellett a magyar családok 2019-es további erősödését. Ezzel folytatódhat az a gazdaságpolitika, aminek, azt gondolom, a magyar családok egyértelműen a nyertesei, és amely gazdaságpolitikát ma már a nemzetközi szervezetek is elismernek.

Ahogy említettem, a törvényjavaslatot a Költségvetési Tanács és az ÁSZ is megalapozottnak tartotta. Mindezek tükrében tisztelettel megköszönöm az országgyűlési képviselők hozzászólásait és munkáját, és jó szívvel ajánlom a törvényjavaslatot az Országgyűlés által elfogadásra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   1   1-88   89-112      Ülésnap adatai