Felszólalás adatai

Ahogy azt már több, a devizahitelesek ügyében a pénzügyi fogyasztóvédelem terén beadott javaslatunk kapcsán elmondtam, mi már megszoktuk, hogy a kormány rendre leszavazza a javaslatainkat, majd saját néven beterjeszti. Ez nem túl elegáns módszer, de már jó ideje csak arra kérjük a kormányt, hogy ha ezt teszi, akkor gyorsabban tegye. Az előttünk fekvő javaslat gyakorlatilag most áll a lehető legközelebb ahhoz az LMP-s alapelvhez, amit 2011 januárjában, tehát több mint egy évvel ezelőtt letettünk a Ház asztalára. Ennek az alapja az volt, hogy minden, a devizahitelesek megsegítését célzó javaslatban a terheket abban az arányban kell megosztani, hogy a) a szereplőnek milyen felelőssége van az adott helyzet létrehozásában, b) milyen teherbíró képessége van, mit tesz ez lehetővé. Ez az alapelv önök előtt áll immár egy éve az LMP pénzügyi fogyasztóvédelmi csomagjának az alapjaként. Most végre ez a szemlélet megérkezett a Ház elé ebben a javaslatban.

Másfél éves késéssel és egy szerencsétlen sorsú előzetes konstrukció korrigálásaként áll előttünk ez a javaslat, de hát a mai helyzetben már annak is örülni kell, ha a kormány belátja a tévedését és korrigál. Az előző konstrukcióban több százezer devizahiteles igénybevevőre számítottak, de csak néhány ezren léptek be. Itt szeretném korrigálni azt a közkeletű népszerűsködést, ami ma is kétszer elhangzott a Házban, miszerint a bankok beszélték le az ügyfelet. Ez volt az a helyzet, amiben nem volt szükséges az, hogy a bankok lebeszéljék az ügyfelet, az ügyfél elég hamar átláthatta, hogy az egy teljesen elhibázott, elszúrt konstrukció volt. Ezért is támogatjuk azt, amit a jelenlegi javaslat lehetővé tesz, hogy átléphessenek, érdekük legyen átlépni a régi elhibázott konstrukcióból ebbe az újba, amit a törvény elénk tár.

Még egy fontos téma van, amit ennek kapcsán meg kell említeni - ahogy az előttem szólók is jelezték -, a 90 napon túli késedelemben levőkről. Gyakorlatilag egy éve minimum, de inkább másfél éve úgy üldögél itt a magyar parlament, mintha ezeknek az embereknek a sorsa nem érintené meg őket. Én megértem, hogy az önök társadalomfelfogásában a végtörlesztők, akiknél van tartalék, közelebb állnak önökhöz, ezeket a rétegeket jobban látják. De ha másból nem, legalább a sajtóból vegyék észre, hogy több százezer család van, amely a legvégső kétségbeesésében várja azt, hogy a Ház tegyen valamit az ő ügyükben. Azok a konstrukciók, amik eddig elébünk kerültek, semmiféle módon nem segítik azokat, akik már végső kétségbeesésben várják azt, hogy mi történik velük, mert nem tudnak törleszteni.

Azt a meglehetősen cinikus hozzáállást is szeretném visszautasítani, amit az előterjesztő államtitkár úr mondott és Rogán képviselőtársunk megismételt, miszerint egy teljesen irreális szcenárióban gondolkoznak, ami szerint a megtáltosodó magyar gazdaság majd olyan helyzetbe hozza ezeket az adósokat, hogy újra képesek lesznek törleszteni. S még valami olyasmit is gyakran sugallnak a felszólalásaikban, hogy az, aki megfeszített erővel küzdött és próbált törleszteni, azt elismerjük azzal, hogy különböző konstrukciókkal segítjük, ez azonban valamilyen rejtett módon egy hibáztatást is tartalmaz azokra nézve, akik nem tudnak törleszteni. Én ezt az ő nevükben szeretném visszautasítani. Nagyon súlyos helyzetben vannak százezrek, és azt sugallni, hogy ők is hibásak abban, hogy immár 90 napon túli késedelembe estek, egy végtelenül cinikus magatartás. Önök is visszafogottságra intettek minket, én ezért cserébe azt kérem, önök is legyenek némileg visszafogottak abban, hogy a mostanában elharapózó, a szegényebb rétegeket hibáztató szemléletet kiterjesszék erre a területre is.

Fontos azt is megemlíteni, hogy milyen módon kerülnek ezek a javaslatok a Ház elé. A 90 napon túli késedelemben lévő adósok ügye is egy zárószavazás előtti módosítóként került a víziközmű-törvény zárószavazás előtti módosítójaként a Ház elé. Tegnap elég sok szó esett arról, hogy milyen módon élnek vissza önök ezzel az intézménnyel. Még akkor is, ha ez segít ezeken a nehéz sorsú embereken, fel kell rónunk, hogy zárószavazás előtti módosítóban ezeket beterjeszteni, amikor szakmai vita már nem folyhat ezekről a javaslatokról, a joggal való visszaélést kimeríti.

Szintén kell beszélnünk ennek a javaslatnak a kapcsán a végtörlesztésről, hiszen az a bankoknak és az államnak, tehát végső soron mindannyiunknak, adófizetőknek összesen 336 milliárd forintjába került két hónap alatt. Ezzel 160 ezer adósnak tudtak segíteni, a 21 százalékát sikerült ilyen módon kedvezményes árfolyamon végtörleszteni. Összevetve az előttünk lévő törvény költségeivel, aminek 2012-ben csupán néhány tíz milliárd forint lesz a költsége, megállapítható, hogy jelentősen nagyobb segítséget, kedvezményt kaptak azok, akik amúgy is jobb helyzetben levők voltak. Nem győzöm hangsúlyozni eléggé, hogy a végtörlesztés során milyen összegekről beszélünk. 486 milliárd forint került elő valahonnan a gazdaságból, párna alól, külföldi számlákról, ki tudja, milyen forrásokból, és az adóhatóság nem vizsgálhatja, hogy ez honnan jön. Azt gondolom, hogy mélységesen igazságtalan és cinikus szemléletet tükröz ez, azt a torz társadalomfelfogást, amit a kormányzó pártok az elmúlt másfél évben nagyon világosan elénk tártak: oda adnak, ahol amúgy is van, és nem firtatják a pénzek eredetét. Ez nagyon jellemző ennek a kormánynak a filozófiájára.

A mostani javaslatot a végtörlesztőkhöz képest a számításaink szerint 400-500 ezer adós is igénybe veheti, tehát háromszor annyian, mint a végtörlesztők. Ha összevetjük a két társaságnak, a két társadalmi csoportnak nyújtott támogatás, segítség mértékét, akkor kiderül, hogy 60-70 százaléka résztörleszthetett volna a végtörlesztőknek, ha ezt az összeget odafordítják. Tehát nemcsak az adósok egy szűk, többnyire tartalékokkal rendelkező hányada, hanem egy széles tömeg kaphatott volna lehetőséget.

Arról is szólni kell, hogy a közszféra dolgozóit próbálja kárpótolni a javaslat, amit természetesen helyeslünk, hiszen olyan elképesztő, kirúgásokkal és megszorításokkal tarkított év elé néznek a közszféra dolgozói, hogy helyeseljük azt, ha valamiféle módon nekik segítséget nyújt a törvény. Azért a dolog felvezetéséhez még annyit, hogy a szilveszteri meglehetősen csalóka levél, amit Orbán Viktor küldött nekik, nem egészen ezt ígérte. Tehát tanulság a továbbiakra nézve, hogy a kormány először nézze meg, mi van a tarsolyában, mit tud ígérni, és utána ígérjen, mert ez keserű csalódást okozhat azoknak, akik végső soron megsegítettek.

Megállapítható a javaslatból az is, hogy ügyesen lobbiztak a lízingcégek, hiszen a decemberi bankszövetségi megállapodáshoz képest módosult a törvény, bekerültek ők is. Kérdezem államtitkár úrtól, hogy egyeztették-e a Bankszövetséggel ezeket a lépéseket, valóban tartják-e azt az egyezséget a Bankszövetséggel, amiben azt jelentették ki, hogy nem fognak újabb ötletekkel előjönni, vagy ez egy újabb ötletelés. A kérdés valójában az, hogy megbízható partnerként lehet-e tekinteni a kormányra, ha valakivel megállapodik, hogy nem fog újabb ötleteket bedobni, akkor ezt tartja-e.

Végső soron még egy kérdésem lenne államtitkár úrhoz. Lehetett találkozni becslésekkel, de szeretnénk pontos számokat látni. Vannak-e olyan háttérszámítások, amelyek alapján itt, az ország nyilvánossága előtt meg tudják mondani, hogy mennyibe fog ez kerülni az államnak az idén?

(11.20)

Nagyon kiszámított a költségvetés, mondhatni finoman, tehát azt gondolom - ellentétben Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal -, mi reménykedünk a csodában. Hiszen azt gondolom, felelős képviselőként az a dolgunk, hogy bármennyire is látjuk a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, az utolsó időkig, ameddig ezt meg lehet tenni, mi reménykedünk abban a csodában, hogy ez a teljesen elhibázott gazdaságpolitika végül is valamilyen csoda folytán eredményt hoz. Tehát azt gondolom, hogy a reménykedőkhöz csatlakozva örülnénk annak, hogyha az árfolyamok úgy alakulnának, hogy ez nem kerülne elképesztően magas árba az államnak, s végső soron mindannyiunknak, adófizetőknek. De szeretnénk látni, hogy mik azok a sarokszámítások, amelyek egy tól-ig határt kijelölve nagyjából megbecsülik azt, hogy mibe fog ez kerülni. Hiszen - ahogy említettem - az eredeti megállapodáshoz képest a közszférára, illetve a lízingesekre való kiterjesztés, illetve az árfolyamrögzítés meghosszabbítása is pluszterhet jelent ahhoz képest, amiben a bankokkal megállapodtak.

A módosítónkról szeretnék röviden pár szót mondani. Mi szeretnénk azokat is segíteni, akik - és tudjuk, hogy ez reális szcenárió a mai magyar gazdaságban - magánlakásukra vették föl, de a vállalkozásuk, a mikrovállalkozásuk kisegítésére vették föl ezt a hitelt. Szeretnénk kiterjeszteni rájuk, nem ezt az új megoldást, hanem az eredetit. Tehát számolván azzal, hogy ez ne terhelje az államot és végső soron mindannyiunkat, az eredeti verziót szeretnénk kiterjeszteni azokra, akik kényszerűségből - mivel a magyar bankrendszer nem adott nekik hitelt - ilyenfajta devizahitelt vettek fel magánlakásuk terhére, de arra, hogy a vállalkozásukat valahogy ezekben a nehéz időkben is életben tudják tartani.

Ezekre a kérdésekre tehát várom a választ, és fenntartásokkal és mindazon kifogásokkal együtt, amelyeket elmondtam, de támogatjuk a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)