Felszólalás adatai

Viszont beszélhetünk a 2010. évről, igaz, egy késő éjszakai órában - már a KDNP sem képviselteti magát egy ilyen késő éjszakai órában -, de ami fájóbb, félő, hogy a média sem, és még az illetékes kulturális és sajtóbizottság elnöke, L. Simon László sem, talán álláshalmozása miatt, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap elnöke is újabban, mint tudjuk.

De mi, akik itt vagyunk, nézzük a szikár tényeket! Annak a pártnak a képviselőjeként kaptam most szót, amely az előttünk fekvő jelentés szerint a pártok által jegyzett panaszbeadványok 95 százalékát nyújtotta be. Úgy tűnik tehát, hogy igazándiból a többi ellenzéki pártnak, amelyeknek nem is volt egyetlen panaszbeadványuk sem ebben az évben, igazándiból a nemzetközi ajvékolásuk ellenére a tájékoztatás kiegyensúlyozottságával sem és mással sem, általában a média működésével kapcsolatban nincs semmi fenntartásuk, legalábbis a panaszok elmaradása szerint, a szocionisták álláspontja szerint.

Kétségkívül tudjuk, hogy komoly átrendeződések voltak. A korábbi gyakorlat az volt, hogy minden parlamenti frakciónak volt delegáltja az ORTT-ben, ennek jogutódjában, a Médiatanácsban azonban már csak a Fidesz kapott szerepet. Ez a választási jelszavuk tulajdonképpen, az egyetlen, ami valóban teljesült, csak nem egészen így képzeltük ezt, hogy az önök számára csak a hatalmuk bebetonozása a fontos. Kíváncsian várom például a választási eljárásról szóló törvényt, hogy ott is majd ez az elv fog-e érvényesülni, mert valahogy hasonló a párhuzam. Ahogy a médiát ellenőrző legfontosabb testületben csak fideszes tagok vannak, úgy azt gondolom, hasonló pofátlanság lenne, ha mondjuk, a választások tisztaságát ellenőrző legfőbb testületekben, az Országos Választási Bizottságban és minden szavazatszámláló bizottságban csak fideszes tagok ülnének. Ez körülbelül ilyen szintű társadalmi igazságtalanság, de hozzászoktunk már ehhez természetesen.

Nézzük tehát a konkrét panaszokat, amik előttünk vannak, és a konkrét számadatokat. A jelentés szerint az év első harmadában a Bajnai-kormány a szereplések kevesebb mint 60 százalékát tudhatta magáénak, az Orbán-kormány részesedése az év végéig 70 százalék fölött alakult, decemberben pedig már a 75 százalékot is elérte. Miért van az, hogy mégsem tiltakozott panaszbeadványokkal például az MSZP? Azért, mert mindez a Jobbik rovására történt, valójában csak a Jobbikot rekesztették ki a médiából, teljesen törvénytelenül. Ezért van az, hogy csak mi tiltakoztunk.

A Médiatanács jelentése nem mond értékítéletet a felett a gyakorlat felett, hogy a magyarországi közmédia a francia modellt alkalmazza, vagyis egyharmadnyi szereplési lehetőséget biztosít a kormánynak, egyharmadot a kormánypártoknak még ráadásul, és csak egyharmadot az ellenzéknek. Valójában ezzel szemben sokkal igazságosabb például a brit modell, ami a választási eredményhez próbálja közelíteni a médiabeli megjelenéseket. Az is kiderül, hogy az elmúlt egy évtizedben, nem tudni, hogy kimondva vagy kimondatlanul, de ez a szisztéma működik az MTI-nél is sajnos.

Természetesen önök megszokták azt, hogy ha valahol találnak a világon egy olyan példát, amire lehet hivatkozni, akkor máris úgy érzik, hogy az legitim, pedig valójában, ahogy kedvenc karikaturistámnak, Fungie-nak is az egyik kitűnő rajza mutatja, amin akasztófát ábrázol, és az önök magyarázatát a médiatörvény kapcsán, hogy kérem szépen, "minden elemét meg lehet találni itt a környéken". Az akasztófának is minden elemét meg lehet találni a faluban, a kötelet például a marha vezetésére használják, a fát pedig éppen az ács használja. Körülbelül ilyen az önök médiatörvénye is, hogy meg lehet minden elemét találni egyes országokban, de mindenhonnan azokat az elemeket szedték össze, ami alapján az önök hatalmát a legjobban tudják szilárdítani, nem pedig a magyar hagyományokat vagy társadalmi igazságosságokat részesítették előnyben.

Nézzük tehát a konkrét és elképesztő számadatokat! Ha a pártok képviselőinek élőszóbeli megnyilatkozásait nézzük, akkor 2010-ben - tehát nem egy-két kiragadott hétről beszélek most, hanem 2010-ben - az országgyűlési választástól az év végéig az MSZP 23 százalékot kapott, tehát a választási eredményét is meghaladóan jutalmazta ez a nagykoalíció a barátjukat, az MSZP-t. A KDNP 9 százalékot kapott, az LMP 8 százalékot, ellenben a Jobbik Magyarországért Mozgalom csak 5 százalékot. Tehát azt látjuk, hogy miközben a fej-fej melletti társadalmi támogatottsággal bíró MSZP és Jobbik a választásokon egymás nagy kihívója - már most az időközi választásokon is -, addig a médiában egy 5 százalékos párt szintjén kezelik a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, tehát az egyedüli és igazi diszkrimináció a Jobbik Magyarországért Mozgalmat érinti. Persze az említések számában egy-egy százalékkal lehet, hogy jobb a helyzet, hiszen a Jobbikot elég sokan szidják, és persze azt is bele lehet számítani a statisztikákba.

De ha az élőszóbeli megnyilatkozást nézzük az egyes műsorszolgáltatóknál - nézzük a konkrét felelősséget, ne csak átfogóan, hogyan történhet az meg, hogy egy 15-20 százalékos pártot 5 százalék szintjén kezelnek - a TV2-ben az éves adat, továbbra is májustól az év végéig, 3,1 százalék. Még elképesztőbb, azt gondolom. Az RTL Klubon hasonló az adat, 3,6 százalék.

(22.50)

Egy kis összevetés, hogy míg a Jobbik 3,6 százalékon áll az RTL Klub híradásaiban, addig az LMP 14,3 százalékon. Ilyen szintű törvénytelenséget szó nélkül tűr a Médiatanács, hiszen most sem hallottunk, ahogy a jelentésben sem olvastunk ezzel kapcsolatban egyetlen egy szót sem, nem beszélve arról, hogy semmiféle elmarasztaló határozatot nem hoztak ezzel kapcsolatban.

Nézzük tovább! A legkirívóbb adat, nem meglepő: ATV 0,2 százalék. Tehát a 2010-es országgyűlési választásoktól az év végéig a Jobbiknak 0,2 százalékot biztosított. Nem is tudom, ez hogy csúszhatott be. Bizonyára valami hiba csúszott a rendszerükbe. Az MSZP mekkora teret kapott a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében? 52,9 százalékot. Tehát MSZP 52,9 százalék, Jobbik 0,2 százalék. Ez az ATV megtűrt törvénysértése. Hát persze, hogy megtűri, mert kéz kezet mos, és mindkét félnek nemcsak a nagykereskedelmi rádiókat osztották le, mutyizták le, hanem a televízióknál is ez folyik. Ugyanis ha megnézzük a Hír TV adatait, akkor azt látjuk, hogy 1,8 százalékot biztosít a Jobbiknak a vizsgált 2010-es időszakban, miközben 85 százalékot kapnak a kormánypártok, de még az MSZP is 12 százalékot. Tehát miközben jobboldali tévéként van elkönyvelve, aközben a Jobbik 1,8, az MSZP 12 százalékot kap. A Lánchíd Rádió és a Klubrádió jobbikos szerepeltetése egyszerűen kimutathatatlan volt a Médiatanács mérése szerint, gyakorlatilag 0 százalék. Egyetlenegyszer sem szerepeltünk itt a 2010-es időszakban.

Ezek után mondja azt Menczer Erzsébet lenyűgöző szónoki képességével, hogy itt bizony panaszra nincs okunk, mert talált egy olyan kimutatást, amely szerint Vona Gábor Magyarországon a 18. legtöbbet szerepelt politikus. Nem tudom, miért lenne ez abszurd, hacsak nem azért, hogy miért csak a 18., hiszen ha összehasonlítjuk az általa felhozott Kósa Lajossal, aki csak 20. a sorban, nem tudom, miért sajnálja ezt, hiszen láthatjuk a parlamenti teljesítményét. Nyilván nem ér rá az álláshalmozása miatt, akármekkora superman is, de mégiscsak Debrecen polgármestere, és nem ér rá normális esetben a lenyűgöző parlamenti teljesítménye mellett még az országos médiában is szerepelni. Ahogy egyébként bizottsági ülésre sem jár 2010. november 10. óta. Bár nem vagyok naprakész ebben az adatban, de amikor legutóbb néztem, ez volt a legutolsó bizottsági megjelenése. Azóta úgy veszi fel a több százezer forintos bizottsági kiegészítését is, hogy egyetlenegyszer sem jelent meg az üléseken. Legalább egy évig, de gondolom azóta sem, tehát 2010. november 10. óta egy éven keresztül nem járt bizottsági ülésre; de félek, hogy azóta sem.

Tegyük hozzá az ön által hivatkozott adathoz, hogy Vona Gáborhoz képest háromszor annyit szerepelt - Menczer Erzsébet képviselő asszonynak mondom, még ha közben beszélget is - Mesterházy Attila 2010-ben. És hát még ott van sok más szocialista politikus, például Lendvai Ildikó, aki majdnem kétszer annyit szerepelt, mint Vona Gábor, és többen mások is, miközben a Jobbiktól egyedül Vona Gábor szerepel a húsz leggyakrabban szerepeltetett politikus között.

Nézzük tovább a statisztikákat! A médiatörvény 182. § c) pontja alapján a Médiatanács felügyeli a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének betartását. No de hát ez nem tesz semmit, valójában az egész Médiatanács nem foglalkozik ezekkel a durva törvénysértésekkel. És mit reagált például Navracsics Tibor, amikor egy azonnali kérdést fogalmaztam meg neki, felhozva talán a legkirívóbb ATV-s törvénysértést? Mint ismertettem, 0,2 százalékot biztosítottak a Jobbiknak, szemben az MSZP 52,9 százalékával. Erre azt nyilatkozta Navracsics Tibor, hogy fogadjam el, a világ sokszínű. Ez a válasza arra, hogy durva törvénysértés történik Magyarországon, és ezzel szemben a médiát felügyelő legfőbb testület, a Médiatanács nem tesz semmit, még csak egy kritikát sem fogalmaz meg. De sajnos az ATV is tovább működhet ilyen durván törvénysértő módon.

Természetesen lehetnek arról eltérő vélemények, hogy helyes-e az Magyarországon, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye vonatkozik az összes rádióra és televízióra, szemben például az újságokkal vagy hírportálokkal. Én azt gondolom, hogy helyes ez, hiszen amikor egy csak fideszes tagokból álló Médiatanács osztja a frekvenciákat és a pályázati lehetőségeket, az bírálja el, akkor elfogadható ez az elvárás. De mindegy, hogy mi erről a véleményünk, a törvényi előírás egyértelmű, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye vonatkozna tehát a durván törvényt sértő Hír TV-re, ATV-re és a többire is.

Ha megnézzük a 2011-es adatokat, ami ki tudja, hogy valaha is az Országgyűlés napirendjére kerülhet-e, vagy pedig elegánsan átugorják - úgy tűnik, hogy ezt kétévente meg is teszik, a 2009-es beszámolóhoz hasonlóan -, akkor azt látjuk, 71,3 százalékot kap a kormányoldal, miközben a Jobbik tovább csökkenve már csak 4,9 százalékot. Tegyük hozzá a kormányoldal szerepléséhez, hogy 53 százalékos választási eredménnyel, a torz választási rendszernek köszönhetően szereztek csak több mint kétharmados parlamenti túlsúlyt, tehát 53 százalék alatti eredménnyel több mint 68 százalékos parlamenti jelenléthez jutottak a már eddig is torz választási rendszernek köszönhetően, amit önök tovább aránytalanítanak, mert kevés ez a több mint 15 százaléknyi pluszhozadék, ami az üres padsorokban most nem kifejezetten látszik, de a mandátumok száma mégis mutatja. Önöknek azonban ez is kevés. A teljes magyarországi médiában a 2011-es adatok szerint 71 százalék fölötti a megjelenési arányuk, miközben a Jobbikot egy 5 százalékos párt szintjén sem kezelik, szemben természetesen az MSZP-vel, amely ennek a többszörösét, 20 százalék körüli lehetőséget kap.

Arra, hogy van-e ennek valami következménye, azt kell mondjam, hogy természetesen van, hiszen az Országgyűlés illetékes albizottsága, a kulturális és sajtóbizottság ellenőrző albizottsága foglalkozott már ezzel a kérdéssel, pont 2010 vége felé, és miután sorozatos kormánypárti obstrukciójuk miatt ennek a bizottságnak az akkori elnökeként lemondásra szólítottam fel az obstruáló kormánypárti képviselőket, és végre tudott működni, immár csak ellenzéki tagokkal az albizottság, egyhangú határozatban megállapítottuk azt, amit a számok egyértelműen is mutatnak, hogy bizony durván sérül a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye.

Az igazi következmény természetesen nem ez lett, a határozatnak nem igazán volt súlya, hanem az, hogy leváltottak engem ennek az albizottságnak az éléről, hiszen aki ezeket a kérdéseket vagy akár Alföldi Róbert leváltását feszegeti a kulturális és sajtóbizottság ellenőrző albizottságának elnökeként, az így jár. De hát legalább mégis volt egy testület, amely egy rövid ideig működhetett és megállapította ezeket a durva törvénysértéseket.

A Médiatanács jelentése az elején máris rögtön egy alkotmánybírósági határozat idézésével kezdődik, mely szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt. Ehhez képest pedig börtön jár az úgynevezett holokauszt számadatainak megkérdőjelezéséért, amelynek költségvetési vonzatai is vannak, miután az adófizetők pénzéből ma is milliárdokat fizetünk kárpótlásként. A holokauszt, majd a kommunizmus bűneinek tagadásáról szóló törvényeket ugyanúgy 2010-ben fogadták el, mint a médiát szabályozó jogszabályokat, vagyis a véleménynyilvánítás utóbbi két évtizedben való legnagyobb korlátozása épp ebben az esztendőben történt.

A tulajdonosi szerkezetek elemzése során, írja a Médiatanács jelentése, az RTL igazgatósági tagja lett Nyerges Zsolt, aki időközben az Advenio Zrt. többségi tulajdonosaként a Class FM frekvenciaszerzésével az egyik legnagyobb kereskedelmi rádiót is megszerezte. Mindemellett köztudott, hogyan próbálta bevásárolni magát a Fidesz a legnagyobb kereskedelmi televízióba, az IKO Média Holding Zrt.-n keresztül. Jó lenne, ha egy valóban független médiahatóság mélyére ásna annak a mindenki által, de csak szóbeszédekből ismert médiabirodalomnak, amely Simicska Lajos és Nyerges Zsolt érdekeltségében, tehát a Fidesz kezében van.

Az alap által nyújtott támogatások kapcsán a Jobbik elvárná azt, hogy ha bármely médiaszolgáltatót törvénysértésen kapnak, úgy ne részesülhessen támogatásban, mint például a Tilos Rádió. Kíváncsi lennék, hogy a Századvég Alapítványnak nyújtott 2 millió forintos kutatási támogatásból milyen újdonsággal gazdagodott jogtudományunk a hazai és az európai médiajog tekintetében. Na persze!

Közismert, hogy a Jobbik egyetlen javaslatát elfogadták a médiatörvény vitájában. Pörzse Sándor képviselőtársammal a bűnügyi tematikájú híranyagokat korlátoztuk a hírműsorszám időtartamának 20 százalékában. Ez a rövid kis szabály is azonban három pontban nem úgy alakult, ahogy azt mi valójában terveztük volna - ennyit arról, hogy hogyan fogadnak meg egy jobbikos javaslatot -, hiszen mi nem korlátoztuk volna a politikusbűnözés megjelenését, még akkor sem, ha ez az önök tevékenysége miatt esetleg 20 százalék fölé szökik.

(23.00)

Ellenben belevettük volna a baleseti híreket is, ezt azonban önök nem vették bele, és ez máris egy kibúvó a kereskedelmi csatornák számára, amelyek ezt kvótán felül is korlátlan mértékben, a kötelező híradásaik kontójára is megtehetik, egy amerikai típusú társadalombutítást folytatva.

Harmadrészt pedig mi napi vagy legfeljebb heti kvótában gondolkoztunk, szemben végül a törvénybe bekerült egyéves átlaggal, ami miatt - ugye, mivel 2011. január 1-jén lépett csak életbe - egyelőre nem is vizsgálhatjuk ezt a kérdést, tehát nagyon hosszú távon lehet csak érvényt szerezni esetleg a törvénynek. Márpedig a 2010-es számadatok is alátámasztják azt a korábbi jobbikos indítványt, amely szerint a bulvár bűnügyi hírkvóta szükséges, és a jelentésben láthatjuk, hogy például a TV2 Tények című műsorában 55 százaléka a híreknek a katasztrófa, baleset, bűncselekmény kategóriájába tartozik, és akkor még van egy külön botrányok kategória is, amit ebbe nem vettünk bele. A Class FM-en 44 százalék volt 2010-ben, az RTL Klubon pedig 41 százalék.

Ezek döbbenetes arányok, ráadásul 2010-ben ezt a 20 százalékos kvótát, amit azóta sikerült életbe léptetni - bár mint említettem, három ilyen kiskapu van -, ezt a kvótát valamennyi közmédium is átlépte ebben a versenyhelyzetben, amit egyébként szülnek nyilvánvalóan a kereskedelmi médiumok a nézettségért való versenyben. Megmondom őszintén, nagyon nehezen bírok én végignézni egy kereskedelmi híradást, ahol azt próbálják országos hírként beállítani, hogy hol veszélyeztet valakit egy kóbor kutya vagy milyen balesetek történtek, és hogy tudnak minél több véres képet bemutatni arról az egyébként mindennapos esetről, hogy mondjuk, az utakon milyen baleset történik, hiszen Magyarországon köztudottan, ugye, évente ezren halnak meg az utakon, azaz naponta hárman, mindennap lehetne ilyen híradásokat bemutatni. Mégis azt gondolom, hogy nem ezeknek kellene a híradót megtölteni.

Sajnos azonban - ha már kvótákról beszélünk - nincs külön statisztika a határon túli magyarság híreiről. Tehát miközben a 496 oldalas jelentés ezer más dologra kitér, ebben az esetben erre nem látunk számadatot, de mégis az érintett országokra - tehát Románia, Szlovákia és a többi - összesen mindössze 2,5 százaléka a híreknek vonatkozik, vagyis az 5 százalékos határon túli kvóta mindenképp indokolt elképzelésünk. Ezt persze tágan kell értelmezni, hogy mit értelmezünk határon túli magyarsággal kapcsolatos hírnek; ha akár egy kulturális eseményről tudósítanak vagy a csíkszeredai hokicsapat győzelmeiről vagy akár egy délvidéki magyarverésről, az mind-mind beletartozik a határon túli hírkvótába, ami nagyjából annyit jelentene, hogy a híradóban egy rövid hír foglalkozzon - ha már elvileg összetartozunk - bizony a határon túli magyarsággal is.

A 2010-es beszámolóból persze azért az kiderül, amit egyébként is tudtunk, hogy a Duna TV foglalkozik a legtöbbet a határon túli magyarsággal, mint ahogy az sem meglepő, hogy Izraellel pedig az ATV hírműsorai és a Klubrádió. Egyedül, mondjuk, csak az kérdés, hogy Izrael miért olyan fontos a Déli Krónikának, amely szintén dobogós ebben a tekintetben.

Az anyagban több helyütt szóba került az is, hogy mennyire elöregedett a köztelevíziók nézőközönsége, és hogy mennyire nem nézik különösen a gyermekek. Ennek pedig az oka az, hogy nincsenek igazán gyermekműsorok sajnos még most sem, pedig erre már több terv volt, amelyek ugye a sajtóba is kiszivárogtak. Nagyon érdekes a gyermekműsorsávok vizsgálatáról szóló jelentése a Médiatanácsnak, ám sajnálatos módon konkrét jogalkotási javaslatokat az Országgyűlés számára nem fogalmaz meg a gyermekek védelmében.

A konkrét panaszok a legérdekesebbek nyilvánvalóan ezekben a jelentésekben, amelyekre azonban, úgy tűnik, hogy vezérszónoklatomban most nem lesz lehetőség, ezért egy további hozzászólásban én magam is és Pörzse Sándor képviselőtársam is ki fogunk fejteni néhány olyan esetet, amelyek, azt gondolom, vérlázítóak, akár annak a Médiatanács általi megítélése is. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm addig is figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)