Felszólalás adatai

Tehát innen kezdve nincs visszaút, én nagyon sajnálom egyébként, hogy nem talált támogatásra az a javaslatom, és nem szűnök meg felhívni a figyelmüket arra, hogy a Magyar Szocialista Párt egy önkényuralmi párt jogutódja, és ilyen nézeteket vall. Magyarul, mindenképpen a feloszlatás lenne az egyedüli megoldás, mert nem lehet őket demokratikus eszközökkel meggyőzni arról, hogy egyszerűen a hazugság az hazugság, az igazság meg igazság. És meggyőződésem egyébként, hogy ha a Harangozó Tamás-típusú embereken múlna, már holnap közénk lövetnének, és lehet, hogy Varga István képviselőtársunkkal mi lennénk az első ügyvédek, akiket az ítélethirdetés után, úgy, mint az '50-es években, együtt vinnének az elítélt vádlottal a börtönbe. Tehát jó lenne azért ezt észrevenni. Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy ezen a fókuszon mérjék meg az egész Balsai-jelentés jelentőségét, ezen a fókuszon próbálom én is megmérni, hogy mindazon véres eseménysor, mindaz a megtorlássorozat, ami történt 2006 őszén, és ami meggyalázta nemzeti ünnepünket, és amely egy abszolút egyszerű, machiavellista reflex lépéssorozat volt... - mi volt ez az egész.

Az ököljog eszközét választva, idézem a tényleg kiváló Völgyesi Miklós bíró úr munkájából, a Balsai-jelentés ezen gondolatköréből, hogy az ököljog-politikát választották, a hatalom megtartása érdekében használták a rendőrséget, és én sokkal keményebb leszek, mint Varga István képviselőtársam, az ügyészséget és sok esetben a bíróságot is ahhoz, hogy az ellenállókat elrettentsék az ellenállástól, akik egyértelműen és határozottan felkeltek ezen embertelen, csaló, gerinctelen, nemzetellenes Gyurcsány-rendszerrel szemben. Erről szólt a dolog, 2006 őszének egész történetét így lehet megérteni. Nyilván ez egy kicsit érzelmesebb rész, egy érzelmesebb megközelítés, de nemzetpolitikai komplexebb megközelítés. Van ennek egy jogi szövete, van egy jogi része az egész történetnek nyilván, de itt a sorsokat vegyük észre, Révész Máriusz sorsától kezdve Novák Elődön át. Milyen érdekes, hogy mind a ketten jogsértettjei voltak például 2006 őszének. Ugye, Révész Máriuszt brutálisan bántalmazták olyan rendőrök, akik végül is érdemben ismeretlenül maradtak, akiket nem vontak felelősségre, a parancsnokukat sem vonták felelősségre. Novák Elődöt pedig egy koncepciós eljárás során gyűjtötték be a Nádor utcából, gyűrték le, verték meg, törték szét a dobját, majd egy hosszú, kemény eljárásban tudtuk felmentetni és kártérítést kiharcolni neki. Az egész Nádor utcai, 2006. október 23-ai délelőtti tüntetésről sikerült bíróságon jogerős ítéletet szereznünk arról, hogy az egész, ami ott történt, az egész feloszlatás jogellenes volt.

Tehát az egészet úgy kell kezdenünk, hogy jogállami szinten gondolkodó ember nem lehet az, aki ma Magyarországon kijelenti, hogy 2006 ősze tulajdonképpen egy provokációsorozat volt, és lényegében egy összefércelt fércmű áll előttünk a Balsai-jelentés formájában, és egyáltalán itt szélsőjobboldalinak álcázott fiatalok provokációsorozata, randalírozása zajlott. Aki tehát ilyet mond, az lényegében, azt gondolom, komolytalanná vált, és kiírta magát tényleg a komolyan vehető emberek sorából.

Viszont 2006 őszének legfőbb üzenete nekem jogvédőként, személy szerint is, és szerintem nagyon sok embernek az, hogy három nagy szempontot kellett megvizsgálni, 2006 őszének igazsága eljött-e vagy sem, és a Balsai-jelentés hozzásegít minket egyébként mind a három elemhez. Mi ez a három elem? Egyrészt jóvátételt kapnak-e, kapjanak az áldozatok, a meghurcoltak, vonják felelősségre a felelősöket, és végül, de nem utolsósorban, akik a koncepciós eljárások meghurcoltjai voltak, olyan koncepciós eljárásé, mint aminek Novák Előd szenvedő alanya volt, elítéltjei voltak, azok kerüljenek mentesítésre. Ezt a három dolgot kell mérlegre tennünk nekünk, és ennek mércéjét kell most itt fölállítanunk. És amikor a Balsai-jelentés vitájáról beszélünk, felmutatom a jelentés bekötött változatát, és külön meg kell dicsérnem a szerkesztőket egyébként, és elsődlegesen a dicsérő szó az itt jelen nem lévő Balsai István képviselőtársunknak, volt képviselőtársunknak szól, aki ezt a heroikus munkát elvállalta, amikor 2010. május 5-én Orbán Viktor miniszterelnök a következő szavakkal bocsátotta munkára Balsai István képviselőtársunkat: "Ebben az ügyben nincs helye óvatosságnak, hezitálásnak. Nem fogjuk szó nélkül hagyni, ami 2006. október 23-án történt. Ezért felelni kell törvényes keretek között mindenkinek, aki ebben részt vett. Nincs kivétel, sem rangra, sem beosztásra, sem életkorra tekintettel."

Ez az alapkiindulás, azt gondolom, nagyon elfogadható és helyes kiindulás, amit a miniszterelnök úr meghirdetett. Ennek mércéjén kell megvizsgálnunk azt, hogy mi történt a miniszterelnöki megbízott munkája során, meg tudott-e felelni ennek a követelménynek. Nyilván óhatatlanul meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt, mivel a 2010-ben kormányra jutott kormányerők, akik elszenvedői voltak jelentős részben a nemzeti radikálisokkal együtt azoknak a jogsértéssorozatoknak, amelyeket a Gyurcsány-Bajnai-rendszer működtetett a hatalom megtartása érdekében, vagy bevetett, akkor meg kell néznünk, hogy mi történt. Készült végül is egy jelentés, elkészült a jelentés.

A jelentést nyilván egy nagyon komoly kutatómunka előzte meg, és óhatatlanul ki kell emeljek olyan közreműködőket is, akikről nem hallgathatunk. A munkában részt vettek a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület aktív tagjai, vezetői, többek között kiemelném Göbl Györgyöt és Gonda Lászlót, akik egy azonnali tapsot is megérdemelnek (Szórványos taps.), de konkrétan jogsértettek is. Hiszen Göbl György volt az a fiatalember, akkor még kicsit fiatalabb ember, aki magyar zászlóval a vállán a Bajcsy-Zsilinszky és az Alkotmány utca sarkán próbált szót érteni az oszlató rendőrökkel, akik azért oszlatták a tömeget, mert állítólag ott szamurájkardot lóbáló csőcselék támadt rájuk. (Zagyva György Gyula: Nem én voltam.) Természetesen nem volt igaz. Se Molotov-koktél nem volt, se szamurájkard nem volt. Volt egy Göbl György, aki szeretett volna szót érteni a rendőrökkel, akik aztán kiszúrták maguknak mint földit a soproni rendőrök, és elkezdték üldözni. Ő szépen, csúful otthagyta a rendőröket, lefutotta őket, nem tudták elkapni. Ő ilyen értelemben "jól járt", ő csak egy hároméves koncepciós eljárást kapott a nyakába, csoportosan felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádjával, amelyből szerencsére aztán felmentéssel tudtunk kijönni.

De nagyon sokan nem voltak ilyen szerencsések. A közreműködők között van egyébként a Nemzeti Jogvédő Szolgálat több tagja is, jómagam is segítettem ezt a munkát, hiszen a mi szervezetünk 2004-ben jött ugyan létre, de 2006 őszének vérkeresztsége és tűzkeresztsége tett minket igazán olyan szervezetté, amelyre büszkék lehetünk. Ez meg is testesült egy könyvben. Most jelent meg nemrég a "Jogvédők a nemzet szolgálatában" című kötetünk, ami tulajdonképpen, nyugodt szívvel mondhatom, a Balsai-jelentésnek egyfajta második része is lehetne. Mindenkinek javaslom, hogy főleg azokat a részeket nézze meg benne, amelyek az eredeti ítéletek. Például nézzük meg benne, hogy Falvay Zsolt, a Budapesti Nyomozó Ügyészség volt vezetője - ha jól tudom, hiszen legfrissebb hírem szerint végül is hosszas követelésünk után, ha minden igaz, csak eltávolították őt a rendőrök felelősségre vonásáért felelős szervezet éléről -, 2011. október 24-én, nem tévedés a dátum, 2011. október 24-én hozott nyomozást megszüntető határozatot, amelyben Morvai Krisztinával, jogvédő bajtársnőmmel tett közös feljelentésünk alapján megszünteti a nyomozást elévülés miatt.

(17.50)

Tehát, kérem szépen, miért hagyták, hogy így legyen? Fel kell tennem ezt a kérdést. Miért van az, hogy a Balsai-jelentés valóban az elkészültének időpontját követő fél évvel került a Ház elé? Azért valakit erről nagyon meg kellene kérdezni! 2011. március 15-én ugyanis ez a munka elkészült. Ott van a dokumentumon ez a dátum. Elkészültek a dokumentumáttekintések, a vizsgálóbizottság 2010 májusában alakult meg, a 2002-2010 közötti állami szabadságjogi jogsértéseket vizsgáló bizottság, amely nemcsak 2006 őszével foglalkozott, hanem az egész nyolc évvel, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a nyolcéves időszakról szóló jelentést viszont jómagam készítettem elő, amit a bizottság egyhangúlag elfogadott 2010. december 8-án, ami egész látleletet ad arról, hogy 2006 ősze a legvéresebb, legdrámaibb, legtragikusabb kicsúcsosodás volt, a legbrutálisabb volt.

De hát erről szólt az egész elmúlt nyolc év. Főleg 2006 után. Még azon Bencze József országos rendőrfőkapitány vezetése alatti időszakban is tömegesen vertek szét tüntetéseket, tömegesen oszlattak, tömegesen zaklattak szabadságjogukat gyakorló embereket, például 2009. július 4-én 216 embert állítottak elő - ez a Bencze József jelenleg a macedón nagykövete Magyarországnak. Ez szégyen. Remélem, hogy ez meg fog változni rövidesen, és minden áldozat és minden jóérzésű magyar ember tiltakozni fog ez ellen.

Tehát amikor a Balsai-jelentésre fél évet kellett várni, én Orbán Viktor miniszterelnök úrnak 2011. július 13-án egy levelet írtam, amelyben kértem, sőt követeltem a jelentés nyilvánosságra hozását, hiszen tudtuk akkor már, hogy nagyon súlyos megállapítások fognak szerepelni a Balsai-jelentésben. Azt is tudtuk, és a legfontosabb, az egész üzenete ennek az egész jelentésnek az, hogy Gyurcsány Ferenc és társai, politikustársai - és a társai alatt értem az akkori rendőri vezetést, Bene László országos rendőrfőkapitányt, aki, ha nem csalódom az információmban, a Magyar Nemzeti Bank biztonsági vezetője, legalábbis egy jó ideig ezt a pozíciót töltötte be, vagy Gergényi Pétert, aki jó ideig Pintér Sándor belügyminiszterrel közös céget működtetett a távozása után, és a mai napig is, gondolom, jól megérdemelt nyugdíját veszi fel -, ezek az emberek mind-mind bűntársak voltak egy nagyon súlyos, nagyon tömeges és igen kivételes bűncselekmény elkövetésében; a Balsai-jelentésnek ez a lényege, a 7. fejezet, ami nekünk a legfontosabb: mégpedig terrorcselekmény elkövetéséről van szó. Nem kevesebbről, mint a büntető törvénykönyv 261. §-a szerinti, a lakosság egyes csoportjai ellen alkalmazott olyan tömeges, erőszakos cselekmények a rendőrség bevetésével - az utcán való végigverés, a börtönökben való kínzatások, a szemkilövések, a könnygázgránátok fejmagasságban történő alkalmazása -, egy lánca, egy füzére mindazon brutális cselekedeteknek, amelyeknek egyetlenegy céljuk volt, hogy elrettentsék az embereket attól, hogy tiltakozzanak ezen embertelen, hazug rendszerrel szemben.

Hiszen a balatonőszödi beszéd egy hazugságról szóló látlelet volt, amely kiszivárgott 2006. szeptember 17-én - rejtélyes módon -, amelyet hatalmas erejű tiltakozások követtek. Egy olyan nemzeti ellenállás körvonalazódott, amely egyébként jelentős mértékben hozzájárult mind a Fidesz kétharmados többségének megszerzéséhez, mind pedig a Jobbik országgyűlési képviseleti szintre jutásához.

Ebből indult ki aztán a Gárda-mozgalom is, az ellenállásnak ezt a tüzét vitték tovább a gárdisták, akikkel szemben viszont az új kormány fellépett, úgy, mint az elődjei, és nem engedték, hogy védjék a magyar embereket.

Tehát szemkilövések, csonttörések, kínzások, önkényes fogva tartások, koncepciós eljárások tucatjai. Közben öt év eltelt, és meg kell kérdeznünk, hogy mi történt a kártérítéssel. Elmondta államtitkár úr, hogy egy jelentős mértékű létszám, tehát közel 150 ember kapott közel 300 millió forint összegű kártérítést, ez valóban - el kell ismerni - megtörtént. Megtörtént egy határozathozatal 2010 júniusában, amely a jóvátételt előírta. Több kisebb döccenővel alakult ez az eljárás, nem ment azért ez annyira könnyen és látványosan, mint ahogy elvárható lett volna, de végül is nagyon sokan hozzájutottak kártérítéshez. Itt kell persze hozzátenni, hogy ennek már kialakult bírói gyakorlata volt, hiszen a legkeményebb gyurcsányi időkben jogerős bírói ítéleteket sikerült már elérnünk akkor, a gyurcsányi időszakban a kártérítési ügyekben a meghurcoltak számára.

Azonban azt el kell mondani, hogy még vannak nagyon nagy rendezetlen kérdések, többek között a Kossuth téri jogellenes feloszlatás közel kétszáz károsultja még a peren kívüli megegyezési kísérletre is elutasító választ kapott. De ugyanilyen sorsban vannak egyelőre a Nádor utcai tüntetők - ott volt egyébként Papp Lajos is többek között -, és ugyanúgy van az Alkotmány utcai kérdés, amivel kapcsolatban nagyon komoly tényállási tévedések szerepelnek a jelentésben. Ez az egyetlenegy kritika, amit el kell mondani, és nagyon sajnálom, hogy műfaji korlátok miatt a jelentés módosítására nem kerülhet sor a Házszabály szerint, amit én nem nagyon értek, bevallom őszintén, hogy miért nincs erre mód. Hiszen sértő és valótlan az a megállapítás, hogy az Alkotmány utcán - tehát 2006. október 23-án délután három órakor - azokat a tüntetőket, akik vissza szerettek volna térni a Kossuth térre, a rendőrséggel kötött megállapodás alapján szerettek volna szabadon ünnepelni, nem engedték vissza, és ennek a visszatérésben való megakadályozásnak az eszközeként használták az oszlatást, a kiszorító sorfalat, a felszólítás nélküli könnygázgránát-sortüzet, utána pedig a vízágyús autót, majd pedig a válogatott, személyre szabott gumilövedék-sorozatokat. Több száz gumilövedék kilövésére került sor. Ne felejtsük el azt, hogy még mindig ott vannak azok a gumilövedékes lövészek szabadlábon, akik egymással versengve a Rebisz kötelékében mintegy agyaggalamb-lövészetet tartva lőttek válogatás nélkül mindenkire, aki mozgott, ezért volt olyan sok nyak- és fejsérülés.

Büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem a Civil Jogász Bizottságnak, amely szintén letette a maga jelentését 2007 februárjában, és akkor mi teljes ellenszélben, a tobzódó Gyurcsány-rendszer időszakában, azt gondolom, sok olyan megállapítást tudtunk tenni mind a felelősség, mind a kártérítések, mind akár a közkegyelmi javaslat tekintetében, amelyek akkor iránymutatók voltak, és azért megnyugtató, hogy maga a Balsai-jelentés is úgy nyilatkozik, hogy jelentős mértékben támaszkodott a Civil Jogász Bizottság jelentésére, amelynek éppen Völgyesi Miklós és Morvai Krisztina voltak a társelnökei, és valóban komoly munkát végeztünk. 2006 decemberében először az Európai Parlamentben nemzetközi szinten adtunk ennek a véres erőszaknak, de hát akkor nem volt valóban az Európai Unióban - finoman szólva - nyitottság arra, hogy meghallja, meglássa azt, hogy véres, meghurcolt emberek tucatjai heteket-hónapokat töltöttek el börtönben. De például volt olyan fiatalember, akinek az ügyében többször szólaltam fel, kértem számon, hogy hogyan lehet az, hogy 2011-ben börtönbüntetését töltötte egy fiatalember, Herda Nagy Sándor a Szabadság téri TV-székház ostroma miatt, és igen, nem kapott kegyelmet ő sem. Tehát ha a kártérítést megnézzük, ott még nagyon sok tennivaló van.

A felelősségre vonás tekintetében viszont még több tennivaló van, és még több szégyellnivaló van. Az ügyészségnek kell elsősorban szégyellnie magát, hogy többtucatnyi feljelentés után, amit a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület is tett, amit a Nemzeti Jogvédő Szolgálat is tett, amit Morvai Krisztinával tettünk, amit Gulyás Gergely tett, és számtalan feljelentés ellenére az a megdöbbentő helyzet van Magyarországon, ami szinte hihetetlen, hogy jelenleg még egyetlenegy rendőri vezető sincs megvádolva a 2006. őszi véres események miatt, és akkor nem beszélek a politikai vezetőkről sem, akikkel szemben pedig a terrorcselekmény miatt már réges-rég megtette Völgyesi Miklós - tavaly júniusban - a feljelentését, és ennek ellenére az ügyészség tudomásom szerint egyetlen érdemi nyomozati cselekményt tett ebben az ügyben, úgymond meghosszabbította a nyomozást, és erről tájékoztatta Völgyesi Miklós urat.

Azt gondolom, ez elfogadhatatlan. Tehát Polt Péter legfőbb ügyész úrnak itt van az ideje most már munkába kezdeni, és ezt a felelősségre vonási folyamatot végigvinni. Bizony, a kisrendőrök közül elítéltek egypárat, nekünk is, a nemzeti jogvédőknek sikerült két kisrendőr hat hónapos fogházbüntetését kiharcolni egy brutálisan megvert tüntető esetén, de nem ennek örülünk. Mi arra várunk, arra a pillanatra várunk, hogy végre Gyurcsány Ferenc és társai üljenek oda szépen libasorban a terrorcselekményes nagy perben, és adjanak számot arról, hogy miért használták föl a rendőrséget, miért használták föl a titkosszolgálatokat, miért használtak föl olyan eszközöket - erőszakeszközöket - bírósági, ügyészségi partnerekkel magyar emberek ellen, amelynek egy célja volt, hogy a magyar embereket valóban elnyomatásban tartsák, és megőrizzék hatalmukat.

Végül pedig a közkegyelemről kell mindenképpen beszélni, hiszen egy közkegyelmi javaslat van a Ház előtt éppen ma a tavaly december 23-ai tüntetéssel kapcsolatban, amely kapcsán határozott álláspontom, hogy nem történt igazából sem bűncselekmény, sem szabálysértés. Itt közkegyelemnek egyetlenegy témában lenne helye, az elmúlt nyolc év, tehát 2002-2010 közötti tömeges jogsértések áldozatainak és koncepciós eljárásokban elítéltjeinek, illetve a mai napig is eljárás alatt levő Budaházy Györgynek és társainak jár a közkegyelem. Ez az erkölcsi kötelessége a Magyar Országgyűlésnek, erre az alaptörvény elfogadása is jogalapot ad, és egyáltalán, minden körülmény amellett szól, hogy részükre ezt meg kell adni, hiszen nagyon sokan elítélés hatálya alatt állnak, nagyon sokan pénzbírságot, pénzbüntetést kellett kifizessenek, ezeknek az embereknek a megkövetése a legelementárisabb kötelezettsége az Országgyűlésnek.

(18.00)

Ennek szellemében mi támogatjuk a jelentést, azonban követeljük, hogy a felelősségre vonás, a kártérítés és a közkegyelem mielőbb történjen meg, a többi felszólalásunkban pedig ennek részleteit majd kibontjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)