Felszólalás adatai

Sajnos mindannyian tudjuk, hogy a Balsai-jelentés a magyar demokrácia mélypontjával foglalkozik, azokkal a tragikus vagy részben tragikus, komikus eseményekkel, amelyek 2006 őszén itt lezajlottak. És engedjék meg nekem, hogy ezt a 20 évet egy pillanatra áttekintve egy másik eseményre utaljak ezzel kapcsolatosan. Lehet, hogy valakinek tetszeni fog a párhuzam; biztos lesz, akinek nem fog tetszeni, de én vállalom ennek a következményét.

Az első szabadon választott kormány legnagyobb próbatétele az volt, amikor a szervezett csőcselék a saját kormányára támadt, a taxisblokádra gondolok, kedves képviselőtársaim, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr. Ez volt a magyar demokráciának és a magyar jogállamiságnak az első mélypontja. Hogy aztán ezt nem így interpretáltuk, urambocsá! nem tanítják az iskolában, hogy mi történt, vagy hogy pártállástól függetlenül ma is mindenki összevissza emlékezik erre, én azt hiszem, hogy a 2006-os eseményeket megismerve, ezek ismeretében világos és egyértelmű a párhuzam, hogy akkor mi történt. Mi történt akkor? A szabad madaraknak nevezett szabad-liberális társulat meg akarta dönteni Antall József kormányát, kihasználván azt, hogy Antall József halálos beteg. És ekkor történt meg az, hogy tíz napon keresztül szó szerint a magyar csőcselék tartotta birtokban az országot, úgy, hogy betegek haltak meg, nem volt fűtés. Mindenki emlékszik bizonyára erre.

Kérem szépen, ennek egyetlenegy következménye lett, bizonyára emlékeznek rá. Én akkor sem értettem egyet vele, nem azért, mert most a közkegyelemről lesz szó. Utána az általunk vagy sokak által szeretett, nem mindenki által kedvelt Göncz Árpád, akinek most ünnepelték néhányan a 90. születésnapját, közkegyelmet biztosított azoknak, akik részt vettek ebben a taxisblokádban. Zárójelben jelzem, hogy nem értek ezzel egyet.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! De nem az az én feladatom most, hogy a taxisblokádról beszéljek, hanem hogy a 2006. évi erőszakos rendőri fellépés kapcsán értékeljük a Balsai-jelentést. Nekem meggyőződésem, hogy amikor a nemzeti együttműködés kormányának a miniszterelnöke Balsai Istvánt, az Antall-kormány első igazságügy-miniszterét megbízta ezzel a feladattal miniszteri megbízottként, akkor azt hiszem, hogy mindannyian tudjuk, akik valamennyire ismerjük az idő múlását és az eseményeket, hogy sziszifuszi munkát végzett Balsai István és a csapata - Völgyesi Miklós legfelsőbb bírósági bíró urat is tisztelettel köszöntöm - és mindenki. (Taps a kormányzó pártok, valamint szórványos taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Völgyesi Miklós felállva és meghajolva köszöni meg a tapsot.)

És azért végeztek sziszifuszi munkát, mert aki valamennyire jártas a büntető eljárásjogban és valamennyire ismeri a jogállami szabályokat és kereteket, az tudja, hogy 2006 után még volt egy regnáló szocialista kormány, és tudomásom szerint csak 2010-ben történt meg a váltás. Tehát éppen elég ideje volt az előző kormányzatnak arra, hogy eltüntesse azokat, amiket el kell tüntetni, és aztán amikor pedig Balsai úr, illetve a csapata megkapta ezt a felkérést, akkor már sok minden hiányzott. És akkor, még emlékszünk arra, hogy volt egy titkosítási dolog feloldása is, és rekonstruálni kellett a szerintem részben rekonstruálhatatlant. Eredeti állapotot kellett volna helyreállítani, ami lehetetlen volt. Azt hiszem, mindettől függetlenül valóban nagy munkát végeztek, és ennyit lehetett szerintem ide letenni az Országgyűlés asztalára, amit ez a jelentés letett. Nem többet, és nem is kevesebbet.

Azon természetesen most lehet utólag vizsgálódni és bánkódni, hogy lehetett volna-e mást csinálni. Én azt hiszem, hogy 2010-ben már nem volt lehetőség mást tenni. De vegyük sorba, hogy mi volt a vizsgálódásnak az első nagy nehézsége és forrpontja, és mi volt az a cezúra, az a vékony választóvonal, amellyel meg kellett küszködniük a jelentéstevőknek.

Amikor még fel sem állt a bizottság, már elkezdődtek a szirénhangok a sajtóban és mindenütt, hogy kérem szépen, akkor most az fog bekövetkezni, hogy a nemzeti együttműködés kormánya, a kétharmados többség szét fogja verni a jogállamiság kereteit, a szegény szerencsétlen rendőrséget bántani fogja. És ebből következik, hogy mi azt akarjuk, hogy ne legyen Magyarországon jogállamiság. Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim erre. Ez egy hosszú polémiasorozat volt.

És valóban keskeny a palló és a választóvonal, mert nyilvánvaló, mindenki tudja, hogy Magyarországon a rendőrség túlnyomó többsége a jogállamiság kereteinek betartásával dolgozik, és mindannyian tudjuk, hogy a rendőri állomány 99 százaléka becsülettel végzi és végezte akkor is a munkáját.

És ma már az is világos és teljesen egyértelmű, hogy a politikai felelősség ezért a gyalázatos eseményért szinte kizárólag az előző miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet terheli. Ez a jelentésből egyértelműen kitűnik, amikor a felelősséget vizsgálja; egyértelműen kitűnik, hogy kézi vezérléssel történt az a bizonyos, Astoriánál történt lovasroham, és mindaz a brutalitás, amely valóban, jogállami keretek között elképzelhetetlen Magyarországon.

És ne haragudjanak, képviselőtársaim, most megint egy párhuzamot kell hogy mondjak. Én akkor nem politikusként a televízióban látottakon szörnyülködtem, és láttam, hogy Budapest utcáin vér folyik, és hogy ártatlan embereket vernek meg, nemzeti érzelmű embereket vernek meg, hogy a magyar nemzeti zászlót gyalázzák. Elképzelhetetlennek tartottam. És most, ma, itt volt a Velencei Bizottság, bizonyára tudják, a mi bizottságunk meghívására, és felmerült bennem az a keresztkérdés, amit itt feltettek a bizottság elnökének. Azt kérdezték meg, hogy volt-e versenyeztetés, amikor a Kúria elnökének, illetve a bíróság elnökének a kinevezése folyt. És Salamon László elmondta az ezzel kapcsolatos jogi procedúrát és álláspontot, hogy ez hogyan történt; Solt Pál s a többi s a többi.

Az jutott eszembe, hogy a Velencei Bizottság meg az Európai Unió meg Strasbourg 2006-ban, amikor Budapest utcáin vér folyt, amikor az ellenzéket verték, amikor az egyik képviselőtársunkat, az országgyűlési képviselőt megverték, félig agyonverték - akkor hol volt a Velencei Bizottság? Hol voltak az emberi jogok? Hol volt Brüsszel? Ki állt ki akkor, ki szólt a szabad világ részéről, hogy Budapest utcáin vér folyik? Az égadta világon senki! (Taps a kormányzó pártok, valamint szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Tovább folytatva, tisztelt képviselőtársaim: a legnehezebb kérdés természetesen az eseményekkel kapcsolatban az a másik nagy anakronizmus is, amit egyébként a jelentés szépen kifejt, hogy három történés volt 2006-ban: volt az a bizonyos, hírhedt őszödi beszéd, és volt a TV-székház ostroma is. A TV-székház ostromával kapcsolatosan is tulajdonképpen egyértelmű tényállást állapít meg a vizsgálat, nevezetesen, hogy akkor, abban az esetben pedig nem történt rendőri fellépés, nem történt meg a TV-székház védelme, hagyták, tudatosan hagyták, hogy bekövetkezzen az, ami bekövetkezett. Ez egyértelmű és világos.

És most engedjék meg: mivel nem voltam akkor politikus, hanem gyakorló ügyvédként egy fiatalembert védtem, eszembe jut, hogy pont a TV-székház ostromával kapcsolatosan történt az ő meghurcoltatása. A Springer-lapokra bizonyára sokan emlékeznek itt. Úgy látszik, senki... (Az MSZP padsorai felé.) Illetve van egy, igen. Tehát a Springer-lapok szépen írogattak ezekről az eseményekről, és az egyik délvidéki, szegedi lapban a TV-székház ostromának a főcíme a következőképpen szólt: "Magyarországon a fasiszta csőcselék megostromolta a székházat." Ezt aztán 19 megyében át is vették, be is pereltük egyébként az újságot ezzel kapcsolatosan. A vezércikkre és a főcímre én most is emlékszem, hogy újból a fasiszta csőcselék Magyarországon a TV-székház ostromában közreműködött.

(17.10)

Ezzel kapcsolatosan természetesen nem történt meg a védelem, megtörtént az, ami megtörtént, és megtörtént ezt követően az Astoriánál lezajlott tömeggyűlés, annak a rendőri szétverése, majd ennek a büntetőjogi következményei is.

Itt engedjék meg, hogy egy nagyon fontos dolgot kiemeljek: tudomásul kell venni - és ez a bizottsági jelentés egyértelműen tartalmazza -, hogy az igazságszolgáltatás részét képező akkori ügyészség és bíróság sem állt a helyzet magaslatán, és akkor nagyon pasztellszínűen és finoman fogalmaztam. Arra gondolok, és erre államtitkár úr is utalt, hogy az azért mégis példátlan a XXI. századi Magyarországon, hogy úgy vettek 147 embert előzetes letartóztatásba - a szám egy nagyon szép dolog -, hogy utána a másodfokú bíróság 143-at kiengedett, és megállapította, hogy az előzetes letartóztatásnak a jogszabályban és a büntetőeljárásban írt feltételei egyáltalán nem álltak fenn.

Lefordítva vulgárisan és egyszerűen, tehát akkor Babits szavaival, cinkos volt az igazságszolgáltatás egy része is, amikor úgy vett előzetes letartóztatásba és őrizetbe ártatlan embereket, hogy annak a törvényi feltételei nem álltak fenn. Természetesen meg kell említenem azt is, hogy a kormányváltozás után, 2011-ben, amikor itt Budapesten védelmet láttam el, és elmondtam a védőbeszédet az egyik, a TV-székház ostrománál részt vevő emberrel kapcsolatosan, akkor a rendkívül fiatal bíró félbeszakította a védőbeszédet - ez önmagában ritkán szokott előfordulni, de lehet, valószínűleg olyat mondtam, amivel megzavartam a tárgyalás rendjét -, és azt mondta a bíró úr nekem, hogy engem nem érdekel, hogy kormányváltozás történt-e Magyarországon, az ítélet akkor is ugyanolyan lesz.

No, ez is azért elárul valamit abból, hogy az idő múlása mellett vannak dolgok, amelyek - hogy is mondjam - megváltoztathatatlannak tűnnek, és amelyek nem teszik azt lehetővé, hogy a gyalázatos 2006. évi rendőri túlkapásokkal kapcsolatosan reparálásra kerüljön mindaz a jogsértés és sérelem, amely bekövetkezett. Ennek nemcsak az időmúlás az oka, természetesen tisztelet és becsület a másodfokú bíróságoké, amelyek a jogszerűtlen és törvénysértő előzetes letartóztatásokat megszüntették, és a fellebbezésnek helyt adtak, mert nyugodtan visszakérdezhetnek, és mi lett volna akkor, ha a másodfokú bíróság helybenhagyta volna az előzetes letartóztatást. Nem ez történt, kedves képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánom hosszan ecsetelni és részletezni, hiszen még nagyon sok képviselőtársam fel fog szólalni, hogy mit és hogyan kellett volna másképp tenni a következmények levonásában. Nem kívánok azzal sem foglalkozni, hogy lehetett volna-e a jelentést követően az idő felgyorsításával, az események rekonstruálása során olyan jogi lépéseket tenni, amelyek nemcsak az alaptalanul jogsérelmet szenvedett állampolgároknak nyújtanak reparációt és segítséget, hanem bizonyos jogi következmények is levonásra kerülnek.

Az én tudomásom szerint Debrecen környékén vagy Debrecenben folynak eljárások azokkal a rendőri vezetőkkel szemben, akik - hogy is mondjam - nem jogszerűen jártak el, azonban nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy még egyszer: az idő múlásával, a bizonyítékok eltüntetésével igen kicsi a lehetőség arra, hogy megtörténjen az a büntetőjogi felelősségre vonás, amely részben rendőri vezetőket is érint.

Az természetesen már az ügynek és az egész történésnek a cinizmusa, ahogyan a korábbi miniszterelnök Gergényi urammal eljárt, beleértve itt a kitüntetést és mindent, ez több mint felháborító. Hiszem azt, hogy ennek azért jogi következményei lesznek, az ő szerepének és fellépésének, és nem Magyarország csillagrendjét fogja megkapni a következő alkalommal. Gondolom, a nemzeti együttműködés kormánya ebben nem lesz partner. De még egyszer mondom: nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy itt komoly felelősségre vonásra fog sor kerülni, nincsenek meg azok a lehetőségek és jogi eszközök.

Még valamit szeretnék nyomatékosan hangsúlyozni. Most nem olyan soká ismét fel fog állni egy vizsgálóbizottság az Országgyűlésben. Talán a sajtó részéről, talán azon képviselőtársaim részéről, akik nem gyakorló jogászok, mindig ilyen illúziókeltő rózsaszín felhők lebegnek, hogy ha felállítjuk a vizsgálóbizottságot, mondjuk, a repülőtérrel kapcsolatosan, bár ott azért szerintem abban sok mindent meg lehetne oldani, ha ügyesek vagyunk, akkor majd ilyen és ilyen megállapítások lesznek, és ilyen és ilyen dolgokat fogunk feltárni.

Tudomásul kell venni, hogy egy vizsgálóbizottságnak nincs jogköre és hatásköre olyan dolgokban, amelyekkel kapcsolatosan, mondjuk, a magyar ügyészségnek megvan. Magyarul, és most visszatérve a Balsai-jelentésre: ne kérjék számon Balsai Istvántól és a csapatától, hogy olyan vizsgálódásokat folytatott volna, amelyek a büntetőeljárási törvény keretében az ügyészségnek megadatnak eszközként. Nincs eszköze a vizsgálóbizottságnak arra, hogy olyan... - és ez azért fontos szerintem, mert mondom: mindig abba a hibába esünk, hogy azt mondjuk, szerintem megvan Magyarországon az ügyészségnek és megvan a bíróságnak az a lehetősége és eszközrendszere, amellyel élni kellett volna akkor. Akkor nem élt vele, innentől kezdve most, 2012-ben már szerintem minimális lehetőség van arra, hogy felelősségre vonják azokat, akik ezekben a gyalázatos cselekményekben részt vettek, akár aktívan, akár passzívan, akik a személyi szabadság megsértését, súlyos testi sértést, élet elleni bűncselekményeket követtek el, kényszerítést, és nem akarom tovább sorolni, hogy mely büntetőjogba ütköző különösrészi tényállásokat.

Tudomásul kell venni, képviselőtársaink, hogy az idő eltelt, erre futotta. Azt gondolom, hogy én fejet hajtok a Fidesz nevében Balsai István és munkatársai előtt, akik, még egyszer mondom: hatalmas munkával megtették és megcsinálták azt, ami rendelkezésre állt.

Bizonyára tudják, hogy például azok a telefonbeszélgetések, amelyek a legfontosabb bizonyítékok lettek volna a rendőri vezetők és rendőrök között, azokat nem lehetett rekonstruálni, mert nincsenek meg. Ebből következik, hogy ennyire futotta, ennyire tellett, és azt hiszem, hogy a képviselőknek és nekünk mindannyiunknak, és majd a mindenkori kormánynak lesz a kötelessége és feladata, hogy még egyszer Magyarországon ilyen gyalázatos eseménysorozat ne következhessen be a jogállamiság keretei között. Ne következhessen be olyan, hogy védtelen, békés emberekre, pontosan a legszentebb nemzeti ünnepünkön, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján rátörjenek.

Végül nagy tisztelettel arra kérem a magyar pedagógustársadalmat, miután az 1956-os forradalom és szabadságharcról most már bizonyára nem fogják egyetlen iskolában sem azt mondani, hogy ellenforradalom, hanem azt fogják mondani, hogy forradalom volt, a Balsai-jelentést is adjuk nekik oda, és mondják el és ismertessék, hogy mit tett Gyurcsány Ferenc és a szocialista kormány a békés tüntetőkkel, mi történt és ki ezért a felelős. Mindenkinek megvásároljuk, szíves figyelmükbe ajánljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)