Felszólalás adatai

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy amikor arról beszélnek az emberek, hogy Magyarország egy következmények és felelősség nélküli ország, akkor alapvetően arra gondolnak, mint amit most itt látunk a parlamentben. Amikor átvette a második Orbán-kormány a kormányzást, 176-180 forint körül volt a forint árfolyama. A kormányzást azzal bízták az emberek az Orbán-kormányra, hogy hittek annak az ígéretnek, mely szerint megoldják a devizahiteles problémát, létrejön a devizahiteles mentőcsomag. Erre az első érdemi beavatkozásra több mint másfél évet kellett a kormányváltástól fogva várni, és ez idő alatt ebből az említett 176-180 forint körüli forintárfolyamról 250 forint fölé nőtt a svájci frank árfolyama. Képviselőtársaim, ez a késlekedés csak a hiteltőke-részleteknél 600 milliárd forintos veszteséget eredményezett, amit most a kormány részben magára vállal, ami azt jelenti, hogy az államnak nincs saját pénze, hanem az adófizetők adják majd össze ezt az összeget, mindenkire rá lesz terhelve az egész társadalomban, részint pedig az egyébként is szerencsétlen hányattatott sorsú hiteladósokra terhel rá, miközben egyébként tudjuk, hogy alig ötödét fedezték ténylegesen devizapiaci műveletekkel a bankok a kihelyezett hiteleknek. Képviselőtársaim, ez arcátlan, igazságtalan, rendkívül rossz megoldás.

Amit ezzel kapcsolatban el tudunk mondani, hogy továbbra sincs személyi felelőse annak a több mint másfél éves késlekedésnek, azoknak az ígéreteknek, amelyek elhangzottak, amelyek ezt a bizonyos 600 milliárd forintos többletet előállították. Képviselőtársaim, egy fejlett demokráciában ezért már fejek hullanának, ezért már valakinek le kellene önként mondania. Magyarországon semmi nem történt ebben az ügyben, csak nehezedett a hiteladósok helyzete, és ha valaki össze akarja hasonlítani a most tárgyalt árfolyamgát utáni törlesztőrészletét azzal a törlesztőrészlettel, amit még 2010 áprilisában, a Fidesz választási győzelmének idején fizetett, ha Fidesz-szavazóról van szó, akkor bizony kellemetlen meglepetéssel fogja tapasztalni, hogy az a törlesztőrészlet, amit az árfolyamgát után fizet, még mindig jóval magasabb, mint az a törlesztőrészlet, amit 2010 áprilisában fizetett. Ez a tehetetlenkedésnek, ez az időhúzásnak, a kormányzati cselekvés elmaradásának a költsége, amit most az egyébként is rendkívül nehéz helyzetben lévő hiteladósokkal fizettetnek meg, részint pedig, mivel az állam magára vállalta az árfolyamgátból adódó költségeket, ezért ráterhelnek az összes adófizetőre. Képviselőtársaim, ezért valakinek vállalnia kellene a felelősséget.

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy amikor a bankok saját tehervállalásáról beszélünk, akkor miről is van szó, ugyanis ezt meg kellene világítani a társadalomnak. Képviselőtársaim, ha valaki elolvassa azokat a nyilatkozatokat, amit a Bankszövetséggel kötött megállapodása után hangoztatott részint a kormányoldal, részint a Bankszövetség, alapvetően látható, hogy a bankok tehervállalása abból áll, hogy elengedik számukra a bankadó felét, kevesebbet kell fizetni, majd pedig erre azt mondják, hogy a bankok valahány forinttal terhet vállaltak ebből a devizahiteles mentőcsomagból, őket is megterhelte a költségvetés. Tulajdonképpen nincs egyébről szó, mint hogy elengedték a bankadót. Tehát az állam az egyik zsebéből kivette a pénzt, a másikba áttette, a bankok meg a végén gyakorlatilag semmiféle többletterhet nem vállaltak.

(13.20)

Arról sem beszélt senki, amit szintén felvetettem a vezérszónoki felszólalásomban, hogy milyen rendkívül magas a magyar kamatszint. Emlékeztetni szeretnék rá még egyszer, képviselőtársaim: jelenleg, ha az európai hitelválságot és a megoldásait nézzük, azt láthatjuk, hogy az Európai Központi Bankba betettek 498 milliárd, tehát gyakorlatilag 500 milliárd eurót, 1 százalékos kamatra megkapják a bankok, és ebből a pénzből 4 és 5 százalék közötti kamatszinten boldogan vásárolják az egyébként rendkívül kockázatos olasz állampapírokat.

Magyarországon mi a helyzet? 1 százalék alatti árfolyamon stabilizálódtak a svájci frank forrásköltségei, ennyi a svájci jegybank alapkamata, és ehhez képest 10-11 százalékos szinten állnak jelenleg a hitelkamatok.

Képviselőtársaim, ez egy gigantikus szupernyereség, amit a bankok a magyar hiteladósokon meg tudnak keresni! És ehhez képest arról beszélünk, hogy kiszabadítjuk az embereket a devizaadósság csapdájából, cseberből vederbe kerülnek gyakorlatilag, mert időközben megengedte a kormány a bankok részére azt, hogy a forinthitelek kamatait az egekbe emeljék. Emiatt is indítottam egyébként kartellvizsgálatot a Gazdasági Versenyhivatalnál - pontosabban kezdeményeztem, remélem, el fog indulni - a hazai bankrendszer ellen, azért, mert a világon gyakorlatilag sehol nincs olyan, hogy 10 százalékos reálnyereséget képes produkálni a bankszektor egy adott hitelügyleten, a lakossági jelzálogügyleteken úgy, hogy - hozzáteszem - még a végén olyan módon kerül ki ebből az egész ügyletből, hogy a kormány elmondja, hogy a bankszektor áldozatot vállalt.

Képviselőtársaim, minden bankárnak az az álma, hogy svájci frankban tudjon 10 százalékos hozamkülönbséget realizálni. Magyarországon jelenleg ez történik, és a kormányoldal jelenleg ehhez asszisztál. Ez egyszerűen elképesztő! Kétszer akkora nyereséget produkál Magyarországon a bankszektor az állítólag megmentett és megsegített hiteladósokon jelenleg, mint amennyit az egyébként rendkívül kockázatos olasz állampapírokon az Európai Központi Bank segélykeretéből a kamatkülönbség ad. Egyszerűen elképesztő ez az állapot! Ha ezt az üzenetet el tudjuk juttatni a magyar emberekhez, és megértik, hogy mi zajlik a fejük fölött, akkor, azt gondolom, annak a kormányzati szemfényvesztésnek, amit önök többször is megfogalmaznak, hogy ez mekkora segítséget jelent, elejét lehet venni, mert akkor az emberek megértik, hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak a gazdaságban.

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy amikor a hitelek kiszámíthatóságáról van szó - nem a kockázat előre megbecsléséről, hanem arról, hogy mennyi lesz a következő hitelrészlet -, akkor mi elvégeztünk egy kísérletet. Olyan emberekre bíztunk feladatot, akik egyébként közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, a kezükbe nyomtuk a bank által kibocsátott szerződést, amit kötöttek a hiteladósokkal, és azt mondtuk nekik, hogy kedves barátom, számold ki, hogy mennyibe kerül az ügyfeleknek a törlesztőrészlet, mondd meg ennek alapján, hogy mennyit számláznak a bankok.

Képviselőtársaim, nem tudják kiszámolni még azok sem, akik közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, és nem azért, mert idióták vagy mert nem tanulták meg a szakmájukat, hanem azért, mert a bankok hitelárazása még a szakmabeliek számára is átláthatatlan és érthetetlen. Ha a gazdasági szaksajtót fellapozzák, több olyan cikket találnak benne, vagy ha felmennek a Magyar Nemzeti Bank holnapjára és megnézik az ott található elemzést, ott is megerősítik azt, hogy az azonos időben felvett, svájci frankban nyilvántartott devizahitelek után a kamatok több mint 3 százalékkal magasabbak Magyarországon, mint Lengyelországban. Még egyszer mondom: azonos időben, azonos devizában felvett hitelek után. Ez tehát azt jelenti, hogy a kormány engedi kaszálni a bankokat, engedi őket egy gigantikus szupernyereséghez jutni, és ilyen módon biztosítja számukra a nemzetközi szinten is kiemelkedő jövedelmezőséget.

Képviselőtársaim, ezzel a kérdéssel sem kezdett senki semmit, ezt a kamatszintet stabilizálták a bankok, és látható volt, hogy akkor sem történt sem kormányzati beavatkozás, sem pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének részéről beavatkozás, amikor a közelmúltban indokolatlan mértékben felemelték a bankok a forinthitelek kamatát. Képviselőtársaim, ebben az ügyben sem történt semmi. És még egyszer mondom: minden magyar embert arra biztatok, hogy hasonlítsa össze a 2010 áprilisában kifizetett törlesztőrészletének a nagyságát azzal, amit majd az árfolyamgát életbelépése után, az úgynevezett kormányzati mentőcsomag után fizetni fog, és láthatja, hogy nemhogy megmentették, hanem egyenesen többletterheket raktak rá, mert így jelentősen többet fog fizetni törlesztőrészletként, mint korábban.

Emlékeztetni szeretnék arra is, képviselőtársaim, amikor itt a képviselők azt fogalmazzák meg, hogy a bankok rábeszélték-e vagy nem beszélték rá az ügyfeleiket arra, hogy vegyenek föl devizahitelt. Képviselőtársaim, amikor bemegy az ügyfél, és hitelmegállapodást köt a bankkal, akkor jóhiszeműen eljárva azt feltételezi, hogy az ügyét lelkiismeretesen és szakértelemmel fogják képviselni. Teljesen természetes, hogy nem azt feltételezi az ügyfél, hogy őt majd bele fogják ugratni egy rendkívül kockázatos hiteltípusba, nem azt feltételezi az ügyfél, hogy a bank egyáltalán nem foglalkozik semmiféle kockázatelemzéssel, azért, mert majd megállapodik a kormánnyal, hogy a hiteladósra hárítanak mindent, maximum benyelik az adófizetők, hiszen a kormány a mentőcsomagban gyakorlatilag az adófizetőkre terheli ennek a költségét. Amikor valaki döntést hozott az elmúlt években arról, hogy devizahitelt vesz föl forinthitel helyett, akkor a saját szempontjából, az abban a pillanatban rendelkezésre álló információk alapján logikus döntést hozott. Itt az előbb elhangzott, hogy még jelenleg is alacsonyabbak a devizahitelek törlesztőrészletei, mint a forinthiteleké, akkor pedig ez fokozottan is igaz volt. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy a bankok szándékosan felülárazták a forinthiteleket azért, hogy mindenkit beugrassanak az akkor még kedvezőnek tűnő devizahitelezésbe, azért, hogy ezt az iszonyú, gigantikus nagyságú árfolyamnyereséget, amit a svájci frank árfolyamának megváltozásán megkereshettek, megkereshessék. Képviselőtársaim, erről van szó.

Most pedig azt látjuk, hogy ehhez a gigantikus nyereséghez a kormány nem hajlandó vagy éppen nem mer hozzányúlni, mert nem mer szembemenni a bankrendszerrel, mert elvették a bátorságát Brüsszelből, elvették a bátorságát a nemzetközi támadásokkal, és alapvetően a devizahiteleseket úgy hagyja a sorsára, hogy egyébként az egész ország közvéleménye számára azt magyarázza folyamatosan, hogy ezeket az embereket ők most megmentették és megsegítették, mert kisegítették a devizahitelezés csapdájából. Kérdem én: mekkora az a segítség, ami gyakorlatilag emelkedett törlesztőrészletet eredményez a 2010. áprilisi állapothoz képest? Hol marad a felelősségre vonás a több mint másfél éves késlekedés miatt? És mi lesz azzal a gigantikus szupernyereséggel, amelyből egyébként meg lehetne segíteni a magyar embereket, ha ezt a luxusprofitot elvennék végre a bankoktól?

Képviselőtársaim, ezekre a kérdésekre, ezekre a súlyos felvetésekre a mai vitában nem kaptunk választ.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)