Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Egyet kell értenünk abban, hogy ez a helyzet, ami mára kialakult, semmiképpen sem jó. Akármelyik mutatót nézzük, és akárhogy nézzük, ennek az országnak az esélyei, az adottságai, a képességei, a készségei sokkal jobbak, mint ahol most tart. Ideje lenne megvizsgálni az okokat, hogy miért tartunk itt.

Ha számba vesszük az elmúlt 15 vagy 17 esztendő eseményeit, akkor egy dolgot biztosan meg tudunk állapítani: az, hogy ma Magyarország ott tart, ahol tart, egy dologra visszavezethető az okok között. Mégpedig arra, hogy a legtöbb politikai, gazdasági döntés, ami hosszú távúnak kellett volna, hogy minősüljön, általában rövid távú szempontok alapján döntetett el. Ha egy ország folyamatosan ezt a politikát folytatja, akkor nemhogy a versenyképességét növeli, de előbb vagy utóbb a versenyben le fog maradni, és az esélyei romlani fognak. El kell hogy jöjjön 15 esztendővel a rendszerváltás után az az időszak, amikor a politika szereplői képesek megegyezni hosszú távú döntések előkészítésében és a döntésben, és képesek arra is, hogy ezeket a döntéseket betartsák. Még akkor is, ha utána kormányváltásra kerül sor, és egy másik kormány vezeti az országot, a másik kormánynak is illő az előző, konszenzuson alapuló döntéseket betartani.

Abban is igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy az adóterhek, ha megnézzük Európa átlagát, akkor nem olyan súlyosak, mint amilyen súlyos a helyzet. Ha megnézzük, hogy ennek mi az oka, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy az állam viszonylag kevés pénzhez rendkívül drágán jut. Drága ez a pénz az adózók számára is, hiszen a vállalkozók adminisztrációs terhei mérhetetlenül nagyok, az európai átlagot lényegesen meghaladják, a versenyképességet ez nagymértékben befolyásolja. De drága ez az államnak is, mert egy hatalmas apparátussal, egy rendkívül komplikált rendszerrel, nagyon drágán szedi be azt a viszonylag rosszul hasznosuló pénzt, amit adóbevételeknek nevezünk.

Egyébként, hogy ez a szemlélet mennyire nincs jelen a gondolkodásban, jellemzi a holnap tárgyalásra kerülő, az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat is, amelynek a szándékaival egyet lehet érteni, de a megoldás eszközei ezeket a terheket tovább fogják növelni; nagyobb terheket ró az adóhivatalra, még nagyobbakat a kis- és középvállalkozókra, akik lehet, hogy ezeket a forrásokat már elő sem tudják teremteni.

Tehát abban a helyzetben, amelyben ma Magyarország van, adócsökkentést ígérni egyenesen arcátlanság és hazugság, bárki teszi ezt. Ilyen helyzetben azt kell megvizsgálni, hogy a kiadásokat hogyan vagyunk képesek csökkenteni, és adócsökkentés nélkül hogyan tudjuk a vállalkozások terheit csökkenteni. Az adminisztrációs terhek csökkentése az efelé vezető út.

Szlovákia versenyképességében nyilvánvalóan számottevően jelentős az egykulcsos adórendszer bevezetése a személyi jövedelemadó vonatkozásában és más vonatkozásban is, ami lehet, hogy gazdaságpolitikai szempontból nem a legjobb, társadalompolitikai szempontból sem a legigazságosabb, de egy nagyon nagy lépés az egyszerűsítés felé. Tehát nagyon nagy lépés a vállalkozói terhek egyszerűsítése és könnyítése felé, és ebből a szempontból ez megfontolandó és meggondolandó.

Ha majd oda is eljutunk, hogy fejleszteni szeretnénk, és a magyar vállalkozók versenypozícióit szeretnénk javítani, akkor az állam különösképpen három dologban jeleskedhet. Az egyik, amiről idáig beszéltem, az adminisztrációs terhek jelentős csökkentése; és nem az adóterhek csökkentéséről beszélek csak, hanem az adminisztrációs terhek csökkentéséről.

A másik a feltőkésítés, hiszen nagyon nehéz helyzetben vannak a magyar vállalkozók. Ha az állam a támogatásukra fordított összeg jelentős részét vagy majdnem teljes egészét állami hitelgarancia formájában állítaná mögéjük, és a hitelminősítők szerint ezután ők hitelképesnek minősülnének, nagyot lendítenénk rajtuk.

A harmadik pedig a piacra jutás és a magyar piac védelmének a szorgalmazása. Kevés olyan ország van az Európai Unióban, amely ilyen keveset fordítana a hazai piac védelmére, és olyan könnyen söpörné le az ilyen irányú kezdeményezéseket, ahogy ez az Unió elveivel ellentétes. Ez nem igaz. Minden magára adó, normális európai állam elsősorban a saját piacát és a saját vállalkozóit védi. Ha ezeket a lépéseket a kormány megteszi, ha a politika a hosszú távú döntések előkészítésében konszenzusra tud jutni, ha ezek véghezvitelének valami garanciája lesz, akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) van esélye a magyar gazdaságnak és a magyar nemzetnek az előrelépésre.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)