A felszólalás szövege:

SIMONKA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mint arról már bizonyára mindannyian értesültek, múlt hét pénteken Dombegyház, Battonya, Mezőhegyes, Makó térségében minden eddiginél nagyobb vihar és jégeső pusztított. Mezőhegyesről tíz embert szállítottak kórházba, közülük öt embert életveszélyes sérülésekkel. Ahol a vihar átvonult, minden ablak betört, százéves fák dőltek ki, sok esetben lakóházakra. Sok épületnek a komplett tetőszerkezetét söpörte le a szél, néhány gazdasági épületet romba is döntött. Mezőhegyesen értékes sportlovak pusztultak el. Az érintett településeken több mint ezer lakóingatlan rongálódott meg.

A dél-alföldi országrész tradicionálisan gabona- és zöldségtermesztő vidék, ez az ágazat több ezer ember megélhetését biztosítja közvetlen vagy közvetett módon. Ezekben a térségekben a mezőgazdasági területek nagyrészt elpusztultak. Számíthatnak-e a katasztrófa által sújtott területeken élő emberek a kormány segítségére? Számíthatnak-e azok a lakástulajdonosok, önkormányzatok, gazdák segítségre, akik nem rendelkeznek biztosítással, esetleg az uniós vis maior alapból?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

SIMONKA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ez egy picit már megnyugtató nekünk, és kérjük még azt mi, Dél-Békésben élők, hogy tegyen meg a kormány mindent annak érdekében, hogy az ott élő emberek, önkormányzatok és mezőgazdasági ágazatok mihamarabb talpra állhassanak. A térség jövője függ ugyanis ettől, attól, hogy gyors intézkedés lesz-e.

Kérem, hogy támogassák azokat a gazdákat és áruházlánci beszállítókat is, akik nem tudnak eleget tenni szállítási kötelezettségüknek, ezért még jókora kötbérre is számíthatnak a multinacionális cégek jóvoltából. Ezek a gazdák és vállalkozások már egyébként is nagyrészt hitelből éltek, és egy kötbért már biztosan nem fognak tudni kifizetni. Kérem a kormányt, védje meg azokat a gazdákat és vállalkozókat, akik a munkahelyek nagy részét biztosítják a térségünkben.

Köszönöm szépen.

SIMONKA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem mondok újdonságot azzal, hogy Magyarországot a jelenlegi nehéz helyzetéből csak az emelheti ki, ha sikerül minél előbb minél több embert bevonni a foglalkoztatási körbe. Csak ez lehet a tartós növekedési pálya záloga, ha munkát és megélhetést tudunk adni az embereknek, és ha az emberek komolyan veszik a munkához való jogot és a felelősségét is. A korábbi közmunkaprogramokkal az volt a probléma, hogy az abban szereplők munkájának nagy részének nem volt gazdasági hozadéka, sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

De hogyan is jutottunk el idáig? A rendszerváltozás után számtalan ember veszítette el a megélhetését a munkaerőpiac átalakulásával. A nagy állami vállalatok és szövetkezetek megszűntek, a bennük felhalmozott értékeket elkótyavetyélték, és nem kell mondani, hogy kiknek a kezére kerültek a korábban a dolgozók munkája által összerakott vagyonok. A mai napig papolnak itt nekünk liberális gazdaságpolitikáról, egyenlő versenyfeltételekről és szabad piacról is ugyanezek az emberek. Az előző rendszer, majd a rendszerváltozás haszonélvezői bátran beszélhetnek erről, súlyos milliárdokkal a zsebükben. De hogyan tudtak volna velük bárkik is versenyezni, amikor néhány nokiásdoboznyi előnnyel indultak minden versenyben?

Vidéken különösen szembetűnő ez a helyzet, Dél-Békésben, ahonnan érkeztem, az emberek elsősorban mezőgazdaságból élnek, és próbálnak megélni a jövőben is. Miután azonban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek megszűntek, az ő munkájuk is megszűnt. Számottevő ipar hiányában nem volt olyan szektor, amelyik fel tudta volna szippantani ezt a felszabaduló munkaerő-kapacitást. Később a szabadpiac jegyében sorra számolódtak fel azok a nagy múltra visszatekintő és nemzetközi szinten is elismert színvonalon működő mezőgazdasági feldolgozóüzemek, amelyeknek nem csupán közvetlen foglalkoztatási képességük volt, hanem nagyszámú beszállítói kapacitást is jelentettek a környékbeli termelőknek. Elég, ha a mezőhegyesi cukorgyárra, a nagybánhegyesi tejüzemre vagy a húskombinátokra gondolunk.

(16.00)

A feldolgozóipar felszámolásának következtében drasztikusan csökkent az állatállomány, de nemcsak a nagyüzemi termelésben. A szülőfalumban, Pusztaottlakán néhány éve még minden háznál hizlaltak marhát vagy sertést, ma sajnos sehol, s ennek hatása a szántóföldi növénytermesztésben is jelentkezett.

Amikor az új alkotmányunkat megfogalmazzuk, éppen ezekből kifolyólag nagyon fontos, hogy rögzítsük a magyar föld és a víz védelmét. Számomra ezért örvendetes, hogy az új alkotmány tervezetének már a preambulumában is benne van a természeti erőforrásaink védelme. Az O. cikkben ki is tér rá a tervezet, egyrészt "Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet", másrészt "A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége."

Nem ártana a több ezer éves múltra visszatekintő magyar mezőgazdaság védelmét is belefoglalni, mert a mezőgazdaság, amely például a vetésforgó használatával vagy a bánkúti búzával ajándékozta meg az egész világot, méltán megérdemelné ezt. Történelmünk során többször fosztották ki országunkat, mi mindig képesek voltunk talpra állni a messze földön híres mezőgazdaságunknak és a szorgalmas munkáskezeknek köszönhetően. A szocialista kormányokat is túl fogjuk élni, de csak ha életet tudunk bele lehelni, és megőrizzük a mezőgazdaságot a magunk és a jövő számára. Jómagam Békés megyei emberként különösen büszke vagyok arra a földre, amelyre születtem, hiszen világszinten is egyedülálló annak a termőföldnek a minősége, amely például Kunágotán és Medgyesegyházán található.

Nekünk, a törvényhozás szereplőinek a felelősségünk, hogy lehetőséget biztosítsunk az embereknek arra, hogy munkába állhassanak. Azonban az állampolgároknak is van felelőssége, mégpedig az, hogy tudjanak és akarjanak is élni ezzel a lehetőséggel. A lakosságnak is rá kell ébrednie arra, hogy a szorgalmához és a tehetségéhez mérten hozzá kell járulnia az ország fellendítéséhez. Aki munkaképes, annak kötelessége, hogy ő is letegyen valamit az ország asztalára, amelyről aztán leveheti az őt megillető részt. Az állam csak így tudja fenntartani az egészségügyet, az oktatást, a közbiztonságot.

Véleményem szerint a vidék gondjait elsősorban a termőföld és az ivóvizünk védelme, valamint a mezőgazdaság fennmaradása oldhatja meg. De hiába minden törvényhozói szándék, ha az emberek nem kívánnak ezzel élni, vagy nem képesek élni az eléjük tárt lehetőségekkel. Az ország sorsának javítása mindannyiunk közös felelőssége, mert ahogy az új alkotmány preambulumában is olvasható: "Valljuk, hogy a közösség erejének, s minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye."

Teljesítsük mi is a dolgunkat, és alkossuk meg Magyarország új alaptörvényét! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SIMONKA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrégiben, amikor volt szerencsém itt az Országgyűlésben felszólalnom az alkotmányozási folyamatban a foglalkoztatási kérdésekkel kapcsolatosan, akkor azt mondtam, hogy a munkahelyteremtésről nekem, dél-békési embernek nincsenek túlzottan nagy illúzióim, hogy nagymértékű ipar telepedne a környékünkre, olyan nagy mértékű, ami meg tudná oldani hosszú távon is a munkanélküliség kérdését. Számunkra az agrárium és a román határ közelsége miatt a turizmus lehetősége jelenthetne újbóli fellendülést.

Amikor a vidékfejlesztésről beszélek, szintén ugyanezeket a gondolatokat élem meg, persze tisztában vagyok azzal, hogy a vidékfejlesztés ennél sokkal komplexebb kérdés. Ugyanúgy tartalmazza az infrastrukturális kérdéseket, a közút- és a vasúthálózat fejlesztését, mint a mezőgazdaságot és az ahhoz kötődő, ahhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységeket is, vagy éppenséggel a turizmus hozzáadott értékét.

A közúthálózatról zárójelben meg kell jegyezzem, hogy a választókörzetemben, Dél-Békésben a településeket összekötő útjaink katasztrofális állapotban vannak. Ennek érdekében az elmúlt 8 évben az előző kormányok nem tettek semmit, hogy ez megváltozzon. De a magasabb rendű, nemzetközi útjaink állapota is komoly gátja a helyi gazdaság beindulásának. Példaként említhetném a mára már járhatatlanná vált medgyesbodzási és kaszaperi utakat, a dél-békési körzet két legfontosabb útját. Arról már nem is beszélve, hogy talán Békés megye az egyetlen megye, amelyikben egyetlen négyzetméternyi autópálya sem található. Amikor vidékfejlesztésről beszélünk, akkor ezeket a körülményeket sem szabad elfelejtenünk.

Az új alkotmány kitér a termőföld védelmére is. Számunkra a vidékfejlesztés szempontjából is elsődlegesen fontos a mezőgazdaság újbóli helyzetbe hozása, ami másképp nem képzelhető el csak úgy, hogy a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar is újra be fog indulni, és mint ahogyan azt a dániai példa is jól mutatja, elsősorban a termelők kezén van. Persze mindenkinek önvizsgálatot kell tartania, mindenkinek felelősen kell hozzáállnia az ágazathoz, és a feketegazdaságot nem szabad tovább erősíteni. Csak így tudjuk elkerülni azt, hogy a magyar gazdák által megtermelt alapanyagok külhoni cégek logójával kerüljenek az üzletek polcaira. Másrészről a gazdák is részesüljenek azokból a javakból, amelyekből a jelen állapotban rendre kimaradnak.

Ha már újra kell építenünk a mezőgazdaság feldolgozóiparát - márpedig újra kell építenünk -, akkor ezekről se feledkezzünk meg. A rendszerváltozás után - mint mostanra már kiderült - külföldi cégek felvásárolták a feldolgozóiparunk jó részét, majd a többségét szinte a megvásárlás pillanatában halálra is ítélték.

(13.00)

Ezzel számtalan embert fosztottak meg a munkájától, és ellehetetlenítették azokat a gazdákat, akik eddig ezeknek az üzemeknek a beszállítói körébe tartoztak. Ennek köszönhetően állatállományunk nagymértékben lecsökkent, ami nagyban befolyásolta a növénytermesztés jövedelmezőségét, ezen keresztül kiszolgáltatottá téve a vidéken élőket.

Amikor az alkotmány L. cikkében arról beszélünk, hogy Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozások szabadságán alapszik, illetve Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az előnnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait, akkor véleményem szerint arról is beszélnünk kell, hogy a magyar gazda is azonos helyzetből induljon, mint a külföldi vetélytársai. Tehát véleményem szerint a vidékfejlesztés kérdésköre Békés megyében elsősorban az agrárium újbóli helyzetbe hozásán alapszik.

Ha ebben sikerrel járunk, akkor megtapasztalhatjuk azt, hogy a jelenlegi helyzettel szemben éppen a külföldi üzletek polcai lesznek tele első osztályú, kiváló minőségű magyar termékekkel. Hiszen erre minden lehetőségünk rendelkezésre is áll: természeti adottságaink, a napsütéses órák száma, a kiváló földminőség, a természetes vizeink mennyisége, illetve minősége, valamint az évezredes tapasztalataink mind azt mondják, hogy a magyar mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek újra húzóágazattá válhatnak, mint ahogy az a korábbi évszázadokban is volt. Természetesen idesorolom a tejipart, a húsipart, a malomipart, a cukoripart, a biogázüzemeket, valamint a mezőgazdasági kutatásfejlesztést és a gépgyártást is.

Véleményem szerint kiemelt támogatásban kellene részesíteni az őshonos, illetve a magyar tenyésztés során létrehozott állatfajtákat. Nem kell messzire mennem, mivel a választókerületemben, Mezőhegyesen négy olyan lófajtát tenyésztettek ki, amely egész Európa lótenyésztését meghatározta. Ezek olyan egyetemes értékek, amelyekről gondoskodnunk kell. Az új alkotmány preambulumába beleíródik az is, hogy büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Akkor, amikor a golyóstollról, a helikopterről, a karburátorról és a számítógépről beszélünk, akkor gondoljunk a mezőgazdasági értékeinkre is.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)