Felszólalás adatai

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök! Tisztelt Ház! Ha ez a vita a képviselői státusról folyik, márpedig értelmezésem szerint arról folyik, a miniszterelnök úrnak igaza van, 1990 óta egy rossz kompromisszumnak az örökösei vagyunk. Meg is mondom röviden: 1990-ben az akkori parlament nem tudott olyan döntést hozni, hogy a magyarországi képviselők európai - nem nyugat-európai -, közép-európai átlagnak megfelelő bérezést kapjanak, és ettől aztán elszabadult a pokol; különböző költségtérítések, nem mertünk hozni döntéseket összeférhetetlenségről, nagyon-nagyon sok rossz döntés született ebből. (Pettkó András: 1994-ben...)

(13.30)

Úgy vélem, hogy ebben az ügyben nincs mit egymás szemére hánynunk. Navracsics Tibor frakcióvezető úr az öt percét támadásra használta fel - nincs ennek értelme. El lehetne mondani, hogy volt egy olyan miniszterelnök, aki azt mondta, hogy ne mi nyerjük a legtöbbet, el lehetne mondani azt, hogy amikor a kistérségi megbízottakról a parlament szavazott, a Szabad Demokraták Szövetsége nem szavazta meg a javaslatot; a Fidesz most támadja a javaslatot, de akkor hol voltak, üresek voltak a padsoraik, nem szavaztak velünk annak idején, hogy ezt a szerintünk nem jó intézményt a parlament ne fogadja el. Tehát ne egymás szemében keressük a szálkát! Azt mondanám, a Szabad Demokraták Szövetségének is felelőssége volt abban, hogy '90-ben rossz szabályt fogadtunk el, mint ahogy az MDF-nek, a Fidesznek, a KDNP-nek és a Szocialista Pártnak, mindannyiunknak megvan ebben a saját felelősségünk.

Időről időre felmerül a kérdés, hogy hozzá kellene ehhez nyúlni. Nem volt hozzá erőnk. És most, amikor a Zuschlag-ügy kapcsán elementáris erővel robbant be a magyar közéletbe, hogy hozzá kellene ehhez nyúlni, akkor jelentsük ki világosan, hogy a Zuschlag-ügynek az égvilágon semmi köze nincs azokhoz a problémákhoz, amelyekről beszélünk. Ezeket a problémákat meg kellett volna oldani már nagy régóta, a Zuschlag-ügy nem kellett volna ahhoz, hogy megoldjuk. Amikor a miniszterelnök úr arról beszél, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és teremtsünk tiszta viszonyokat, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége a legteljesebb politikai támogatásáról biztosítja ezt az elképzelést. Azt tudjuk mondani, hogy minden egyes javaslatot, amely világos, tiszta viszonyokat teremt, támogatni tudunk, és készek vagyunk alaposan megfontolni.

Néhány elvet szeretnék magam is leszögezni a liberálisok nevében. Azzal kezdeném, a miniszterelnök úr is szólt erről, hogy a képviselők többsége tisztességes ember. Én még soha nem láttam egyetlenegy híradást sem semmilyen bulvárlapban, hogy X. Y. képviselő tisztességes lett volna. Ha balra nézek, nagyon sok tisztességes képviselőt látok, ha jobbra nézek, nem nagyon látom őket, mert kivonultak (Derültség.), de nyilván közöttük is vannak, és természetesen többségünkben tisztességesek vagyunk. De vannak közöttünk korrupt képviselők is, ez kétségtelen. Éppen ezért az új szabályozásnak a korrupció lehetőségét is vissza kell szorítani. Mi azt mondjuk, hogy Magyarországon persze korrupció mindenütt van, a parlamentben is bizonyára, de a legnagyobb korrupció, ahogy nekünk mondják, az önkormányzatoknál van.

Ezért azt mondjuk, hogy arra is ki kell terjedniük az összeférhetetlenségi szabályoknak. Mi elkészítettünk erről egy törvényjavaslatot, Hankó Faragó Miklós barátom készítette el, ezt is szívesen ajánljuk a parlamenti pártoknak megtárgyalásra. Miniszterelnök úr abban nyilván egyetért velem, hogy a parlamenti státus kérdése nem tartozik a szűk értelemben vett kormányzási munka területére, azonban a parlamenti pártoknak meg kell tudniuk egyezni abban, hogy ezekben értelmes megállapodások szülessenek. Mi ezt a törvényjavaslatunkat, ahogy Navracsics képviselő úr hivatkozott rá, a szerdán megtartandó ötpárti tárgyalásra előterjesztjük, hogy vitassuk meg, és ha jó a parlamenti pártoknak, fogadjuk el.

Azt javaslom, hogy miközben az ország közvéleményének java része elég lesújtó véleménnyel van a parlamenti munkánkról - a képviselőkről is, részben okkal, és ennek az oka nemcsak a konvergenciaprogram, nehogy félreértés essék, ez a rettenetes parlamenti stílus is oka ennek -, azért legalább nekünk legyen akkora önbecsülésünk, hogy az egész parlamenti munkát mint olyat ne degradáljuk, és tudjuk azt, hogy itt sok képviselő nagyon is értelmes munkát végez. Meggyőződésünk, hogy a reformnak ki kell térnie a parlamenti munka működésének egészére, hogy a bizottsági helyek ne szociális megfontolás részét képezzék, és annak érdekében, hogy a képviselők tudjanak dolgozni ott, ahol akarnak.

Summa summarum, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt Ház, támogatunk minden értelmes elképzelést annak érdekében, nehogy azzal találkozzunk, hogy az ország lakossága az egész politikai bagázst lesöpri a színtérről dühében, és helyettünk sokkal populistább, ha tetszik, még nálunk is rémesebb politikusokat fognak behozni. Kérem, kerüljük ezt el, vegyük komolyan feladatunkat!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)