Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr már nincs bent az ülésteremben, mert szeretném ott folytatni, ahol a miniszterelnök úr abbahagyta. Kevés kérdésben értünk egyet, de abban minden bizonnyal egyetértünk, hogy változtatni kellene a közéletnek, magának változnia és változtatnia is, egyfajta tabula rasát meghirdetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Be kellene látni valóban azt, hogy az elmúlt ciklusokban ez egy zsákutca volt, ez egy tévút volt, amit a parlamenti pártok kialakítottak állítólagos politikai kultúrájuk címén, hogy olyan ostoba játék alakult ki ebben az országban, amely ostoba játék tönkretette hazánkat. Minden mérhető és mérhetetlen adatunk azt bizonyítja, hogy utolsók vagyunk az európai sorban, ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, ez a kettős látás és kettős mérce tombol a magyar parlamentben: mindig átlátni a másik oldalra, mindig a túloldalon látni a hibát meg a bűnösöket. Nincs egyfajta józan realitás a parlamenti vitáinkban, nincs igényes, kulturált munka; nincs igényes, kulturált, szavakkal és tettekkel kísért, tartalmas parlamenti élet.

Ebben maximálisan egyetértek a miniszterelnök úrral, mindaddig, amíg az általánosság szintjén beszélünk, mert általánosságban könnyű egyetérteni az MSZP-nek, az SZDSZ-nek, a Fidesznek és nekünk abban, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Ám amikor elérünk a konkrétumokhoz, ismét jönnek azok a blokkok és gátak, amik erősítik a kettős látást, a kettős mércét és azt az idétlen szerepjátszást, ami meghatározza mindennapjainkat.

Ajánlok a miniszterelnök úrnak konkrét eseteket is. Szeretném, ha konkrét eseteken tudnánk egyszer példát mutatni mi, parlamenti pártok abban, hogy igenis szeretnénk tisztán látni alapvető kérdésekben. Hadd említsem meg önöknek, hogy pontosan fél évvel ezelőtt - pontosan fél évvel ezelőtt - jelent meg az a nagy tényfeltáró cikk, amelyik a fővárosi parkolással kapcsolatban hat fővárosi önkormányzat - vegyesen: fideszes, MSZP-s vezetéssel - rendkívül hátrányos szerződéseiről szól, amelyik bénítja egyébként a hat kerületben a parkolást. Hadd említsem meg, hogy például csak a VI. kerületben az SZDSZ-es alpolgármester úr nyíltan kiáll, és olyan nyilatkozatot tesz, hogy az ő kerületét érintő parkolási bevételeknek mindössze 17 százalékát kapja meg az önkormányzat, 83 százalékával pedig nem köteles elszámolni az a magáncég, amelyiknek nagy egyetértésben biztosították a fővárosi parkolással kapcsolatos díjak beszedését. 83 százalék! Kérem szépen, ez nem pártpénz! A 83 százalék a fővárosi közterületekről közpénzként beszedett parkolási díj.

Ebben a kérdésben a sajtó igen nagyon gyorsan az ügy mellé állt, és válaszokat vártunk. Olyan kínos volt a helyzet, hogy eljutottunk oda, hogy a Magyar Országgyűlésnek kivétel nélkül minden frakciója aláírta azt a kezdeményezésünket, hogy egy vizsgálóbizottságban próbáljunk meg tiszta vizet önteni a pohárba.

Kezdjük magunknál, ahogy a miniszterelnök úr mondta, és ahogy ráerősített erre Navracsics Tibor. Kezdjük magunknál, mert amikor a fővárosi autósok azt mondják, hogy két pártkasszába megy be a fővárosi parkolás egy meghatározott díja, akkor nekünk, parlamenti képviselőknek ki kellene tudni állni és azt mondani: tiszták vagyunk, kérem szépen, jöjjön az a vizsgálóbizottság!

Hiába írta alá mind az öt parlamenti párt képviselőjéből 80 képviselő ezt a javaslatot, mert egyébként egy késő esti bizottsági ülésen néma csöndben, tisztelt képviselőtársaim - egy ellenkérdés, egy ellenszavazat, egy hozzászólás nélkül -, megszületett a legbölcsebb ötletük: rakjuk parkolópályára az egész ügyet, tegyük az Alkotmánybíróság asztalára, és majd várjuk meg, hogy az Alkotmánybíróság az iszonyú sok munkája mellett hány év múlva tud erre a kérdésre nekünk választ adni.

(14.20)

Nos, ismételten azt kérem képviselőtársaimtól, kezdjük magunknál, meg kellene változtatni a rólunk kialakult képet. Nekünk ahhoz fűződik érdekünk, hogy bebizonyítsuk, ha voltak is a pártok mögött emberek, akik saját zsebre dolgoztak, ez nem többségi támogatással történik. De, képviselőtársaim, azok után, hogy önök hozzászólás nélkül, az előterjesztő meghívása nélkül elutálták ezt az ügyet, és úgy döntöttek, hogy menjen parkolópályára, továbbra is az a hit él bennünk, hogy bizony ebben a kérdésben érintettek a parlamenti pártok. Én ezért tisztelettel azt kérem, hogy foglalkozzon az alkotmányügyi bizottság vele, és tűzze napirendjére ezt a rendkívül fontos kérdést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiból.)