Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mi tagadás, mi itt a parlamentben időnként olyanok vagyunk, mint régi házastársak: amikor a férj vagy a feleség elkezd egy mondatot, a másik be tudja fejezni.

Akár nagy tételben is fogadhattam volna, hogy ebben a mai vitában lesz egy olyan fordulat, amikor majd a frakcióvezetők egyike vagy másika erkölcsi ítéletet próbál majd meg mondani fölöttünk, és azt fogja mondani, hogy hát ha valaki, akkor mi aztán végképp nem beszélhetnénk arról, hogyan kell úrrá lenni itt a felhalmozott erkölcsi gondokon, bajokon és a politika rossz kompromisszumain.

(13.50)

Aztán, miután tudom, hogy a rossz vagy régi házasságok így működnek, ezért az ember, mint egy közepes sakkjátékos, előre gondolkodik. Azon gondolkodtam, mit fogok majd válaszolni tanult kollégáimnak, ha ezt fogják mondani. Hát nem volt túlságosan nehéz dolgom, három-négy billentyűt kell benyomni az interneten, és megnézni, hogy vajon azok, akik úgy gondolják, hogy ők lesznek az erkölcsi norma, ők vajon, amikor volt választási lehetőség, és ott ültek a hatalom időnként könnyednek és melegnek tűnő bársonyos székében, hasonlóan magas erkölcsi mércét tartottak-e magukkal szemben.

Félremenne ez a vita, ha elkezdeném olvasgatni az egy pillanat alatt a nyomtatóból rohanó oldalak tucatjait, és nem is illene ehhez a vitához. De azt tudom mondani, hogy újraolvasva is egészen megdöbbentő, frakcióvezető urak. Megdöbbentő, ahogyan eltűnnek pártközeli cégek, megdöbbentő, ahogyan pártszékházból magánvagyon lesz, megdöbbentő, hogy hogyan tűnnek el százmilliók a Millenáris környékén. De tudják, mi a legmegdöbbentőbb? Hogy hogyan nem történik egyik esetben sem még vádemelés sem, hogyan nem képes a magyar igazságszolgáltatás érvényt szerezni a közös érdekeknek és értékeknek. És tudják, mi a legjellemzőbb? Hogy ilyenkor a patkóban itt lévő érintett frakcióvezetők még gúnyosan mosolyognak is, hogy nyilván azért, mert minden rendben volt. Tudják mit? Én meg azt gondolom, nyilván azért, mert semmi nem volt rendben. Mert nem elég, ha az embernek jogérzéke van, és ügyesen tud legfőbb ügyészt választani - az sem baj, ha erkölcsi érzéke van. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Kétségtelen, ha mindenki szem volt a láncban - és Lendvai Ildikóval ebben egyetértek vagy éppen Eörsi Mátyással vagy miniszterelnök úrral -, akkor megszakítani ezt a láncot nem könnyű. De van választási lehetőség valamennyi képviselőnek, hogy azzal fogja-e tölteni az idejét, hogy megmagyarázza majd megint, miért nem támogat valamit, amit "az erkölcstelen kormánypártok és azok vezetői" javasolnak; azzal tölti-e a parlamenti hozzászólásait, hogy minden alkalommal elmondja, hogy Magyarország megvakul, megsüketül, és itt van már a világvége. Ha úgy gondolják, hogy amikor arról az egyébként 17 éve itt lévő, túlságosan is sok kompromisszummal terhelt világról kellene közösen döntenünk, akkor ez ismét a megfelelő pillanat, hogy a szokásos, meglehetősen avítt és primitív politikai játszmáinkat játsszuk le - nézzék, van elegendő hely és lehetőség, hogy ilyen játszmák folyjanak! Mit szólnának hozzá, ha egyszer nagyvonalúan viselkednénk, elegánsan, és azt mondanánk: tényleg, ez baj, ezzel most menjünk szembe! Egyébként lesz ma még három napirendi pont, ahol lezsiványozhatom a miniszterelnököt. Most ebben az egyben nem, ezt meghagyom maradékra. Mit szólnának hozzá? Szerintem ez nem egy elvetendő magatartás. Fontolják meg, számoljanak el tízig! Azt gondolják, a választók nem hallották még azokat, amiket elmondtak? Hallották már! De a választók most nem ezt várják! Ha azt hallják, hogy önök és mások kellően erősek ahhoz, hogy szembeforduljanak időnként önmagukkal, ez énszerintem nagyobb politikai teljesítmény.

Egyetértek Lendvai Ildikóval abban, hogy én egyébként nem szeretném, ha ezt a kérdést népszavazásra kellene vinni. Az igaz, hogy azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy tegyük meg az ehhez szükséges első lépéseket, hogy ha nem marad más hátra, mert önök nem támogatnak bennünket, akkor el lehessen vinni odáig ezt a kérdést. Nem tagadom, azt szeretném, hogy szembesüljön valamennyi parlamenti képviselő azzal az egészen egyértelmű népigénnyel, hogy itt álljunk meg, és változtassunk. Hogy ezt meg lehessen tenni, ehhez az első lépéseket elindítjuk. Én lennék a legboldogabb, ha azt lehetne mondani, nincs itt szükség arra, hogy a nép döntsön helyettünk, mert mi e helyütt is halljuk a nép szavát, és értjük, hogy mit kellene tenni. Önökön múlik. Önökön múlik, hogy az elmúlt hónapokban először, tudunk-e okos és értelmes vitát folytatni, vagy minden alkalommal meghallgathatom, hogy önök mit gondolnak rólam. Egyébként hozzáteszem, ezt nagyjából tudom, legalábbis, hogy mit szoktak mondani. Mi lenne, ha megismerhetnénk azt, hogy mit gondolnak Magyarországról? Ez legalábbis új és felszabadító élmény lenne.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)