Felszólalás adatai

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Boross miniszterelnök úr úgy kezdte: jó volna, ha úgy volna, de nincs úgy. Mi most arról beszélünk, hogy legyen úgy, ahogy ő akarja, és legyen úgy, ahogy mi akarjuk. De ehhez az kell, hogy ne csupa Móricka üljön a parlamentben, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, hogy ne minden ötletről egyeseknek Gyurcsány Ferenc létező vagy nem létező uszodája, nekem meg, mondjuk, Orbán Viktor szőlőbirtoka jusson az eszembe.

Másra - és többre - volna most szükség. Vegyünk egy nagy levegőt, és kezdjük újra valahogy komolyabban! A választók most mindnyájunktól várnak valamit. Most figyelnek ránk, és olyan ritkán szoktak igazán ránk figyelni, pedig hányféle tornamutatvánnyal szoktuk a figyelmüket felébreszteni. De most akarnak valamit. Azt akarják, hogy vegyük komolyan, amin ők gondolkodnak, és ami őket zavarja. Mi ma a szocialista frakcióban arra szavaztunk egyhangúan, hogy komolyan vesszük, hogy végigcsináljuk. Végiggondoljuk értelmesen, kidolgozzuk a konkrét szabályokat - remélem, önökkel együtt -, de mindenáron végigmegyünk ezen az úton. Legyen komoly! Mert komolytalan minden javaslatra azt mondani, hogy "monnyon le Gyurcsány Ferenc!" Tessék mondani, akkor másnap rendben lesz a pártfinanszírozás, és rendben lesz a civil szféra finanszírozása, és rendben lesz minden, ami nincs rendben?!

És komolytalan az is, ha azt olvasom a sajtóban, hogy ha a fideszes polgármester a gyanú szerint randalírozik egy kocsmában, akkor az szocialista provokáció, ha meg szocialista teszi, az nyilván a vérében van. És komolytalan az is, ha a korrupciós gyanúba keveredett polgármesterről kiderül, hogy valaha a Fidesz támogatta, akkor a válasz az, hogy elszocialistásodásának - nem is tudom kimondani, annak ami, mondjuk így, hogy titkolt baloldali elfajzásának - önmagában az a bizonyítéka, hogy feltehetőleg lopott. És persze ugyanilyen komolytalan, ha a hír hallatára, hogy őt nem a szocialisták, hanem a fideszesek támogatták, én elégedetten hátradőlök, és azt mondom: haha! Többet akarunk, mint azt, hogy önök és én ilyenkor azt mondjuk, hogy haha. Hogy kezdje a kormány magán? Persze, kezdje! De kezdjük mi is! Hogy vannak bent fideszes javaslatok? Hála istennek, vegyük elő őket!

De, frakcióvezető urak, olyan fideszes és olyan szocialista javaslat még nincs bent - mi azt mondjuk, hogy legyen -, amely például a civil szférát rendbe hozza. És ez nem a Zuschlag-ügyből következik csak. A Zuschlag-ügy a krimi, ha a gyanú egyáltalán megáll a fiktív szervezetekről és fiktív számlákról. De amikor a sajtóban meg mi magunk is Szijjártó-Zuschlag-paktumról beszélünk, akkor nem azzal gyanúsítom Szijjártó urat, hogy ő életében elkövetett egy bűncselekményt, vagy kiállított egy fiktív számlát. Nem, nem erről van szó! De önök nem tudják, hogyan ment a dolog? Ne tessék nekem ezt mondani! A politikai pártok közelében működtek civil szervezetek, és mivel pláne még a parlamenti bizottságban megállapodás kellett, hát megállapodtunk, hogy melyik kap támogatást. Nem kellett ehhez egyetlenegy bűntény sem, nem kellett semmi. Belefér a magyar alkotmányba, nem tilos politikai pártokat is segítő civil szervezeteket támogatni. Nem volt tilos! De most látjuk, hogy rossz. És ha közösen látjuk, hogy rossz, akkor miért ne járjunk a végére?

Persze, ehhez képest borzasztó fontos - egyetértek -, hogy járjon a parlamenti bizottságba államtitkár vagy miniszter. De komolyan tetszenek azt gondolni, hogy ezek a javaslatok egyenszilárdak? Komolyan tetszenek azt gondolni, hogy az a választó, aki nem a büfében kávézik, hanem minket figyel, az most úgy gondolja, hogy ez nagyszerű, és ezzel meg is oldottunk mindent? Nem, nem gondolja úgy.

Hogy kell-e népszavazás, hogy lehet-e, kell-e ilyenkor a néphez apellálni, azt mondanám: lehet, de jó volna, ha nem kellene. Jó volna, ha mi magunk lennénk képesek ezt megoldani. Úgy hívják ezt a parlamentet, ahol ülünk, hogy népképviselet. Jó volna, hogyha a nép nevében tudnánk dönteni, és nem neki kellene helyettünk döntenie, hanem általunk dönthetne - ezt szeretném. De ha kell, akkor végigmegyünk, és velük döntünk - a néppel - a demokráciáért, a köztársaság normális működéséért és igen: a magunk becsületéért is. Navracsics úr becsületéért és Semjén úr becsületéért is, meg az enyémért is. Segítsenek nekünk ebben!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)