A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Azon túl, hogy a határozati javaslatot támogatni fogjuk, én is csak azzal szeretném folytatni, amit jobbikos képviselőtársunk, Kepli Lajos elmondott: látszik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy itt mi elé nézünk. Én nem szeretnék belekotnyeleskedni a klímakutatók szakmájába, de itt elég sokan tudják rólam, hogy én szociológus vagyok. S ha csak azt a kérdést tesszük fel, hogy értjük, ez be fog következni, behelyettesítjük a valószínűségi mátrixba azokat a tudásokat, amelyek rendelkezésünkre állnak, annak nagy valószínűséggel ilyen és ilyen hatása lesz a társadalmak átalakulására. Hogy hogyan szerveződik majd meg itt egy társadalom, hogyan alakulnak át a közösségi kapcsolatok, hogyan alakul a szociális és egészségügyi ellátórendszer ennek következtében, hogy tudunke olyan biztonságot nyújtani embertársainknak, amellyel élhető lesz ez a világ néhány évtized múlva  mit évtized múlva, itt kopogtat az ajtón! Senki nem beszél arról, hogy hogyan kéne az urbanisztikában, a várostervezésben ezeket a lépéseket megcsinálni. Hogyan fogjuk kiszellőztetni, átszellőztetni a városainkat, hogyan tudjuk zöldíteni a környezetünket annak érdekében, hogy példának okáért ne legyenek ilyen drasztikus változások a társadalom életében, mint például a hőmérséklet-növekedés következtében emberek százai-ezrei halnak meg csupáncsak azért, mert nincs felkészülve a társadalom ennek a problémának a kezelésére. Ezekről kéne beszélgetni, de hát nincs kivel, mert az az egy legény is elkopott innen közülünk, aki eddig tartotta a frontot. Nagyon sajnálom. Természetesen megismétlem, hogy holnap támogatni fogjuk a határozati javaslatot. (Taps az ellenzéki oldalon.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm. Jó reggelt kívánok, képviselőtársaim! Immáron lassan kilenc hónapja aktuális ügy az Alkotmánybíróság ama határozata, amely a rokkantak ügyében született még a múlt év novemberében. Én is várom ezt a nehéz szülést, hiszen március 31. volt az a határidő, amit az Alkotmánybíróság megjelölt a kormány számára, hogy az érintettek kapcsán hozza meg a jogszabály-módosításokat. Ahogy én látom, három dologra kellett volna a kormánynak fókuszálnia. Egyrészről a jogsérelmekre, másrészről kellett volna a kártalanítás szükségességére fókuszálni, ezen túlmenően pedig az ellátórendszer problémáira. Ha mindezt a három szempontot figyelembe vesszük, akkor világos, hogy miért született meg ez az alkotmánybírósági határozat a múlt év november elején. Elsősorban azért, mert 2012-re, mire átalakították a nyugdíjrendszert és annak ezt a szegmensét, akkor nagyon sokan voltak, elsősorban a harmadik csoportos rokkantak, akik úgy szenvedtek jogsérelmet, hogy a szerzett várományukat, a szerzett jogukat egyfajta támadás érte a kormány részéről, hiszen a komplex felülvizsgálatok kapcsán az Alkotmánybíróság tudomásom szerint azt is megállapította, hogy nem a valós fizikai állapotukat vették figyelembe, hanem az átalakított rendszerben egy százalékos megállapításban egyszerűen csökkentették ezeknek az embereknek az ellátását, vagy nagyon sok embernek el is vették az ellátását.

A hátralévő időmben szeretnék javaslatot tenni. Ezt egyébként részben megtettem körülbelül egy hónappal ezelőtt az interpellációk órájában, és Gulyás miniszter úr azt mondta, hogy a jogszabály kidolgozásánál figyelembe fogják venni azokat a javaslatokat, amelyeket az országgyűlési határozathoz benyújtottam, de akkor nem tudtuk ezt részletezni. Most engedjék meg, hogy ezt megtegyem, és néhány szempontot a figyelmükbe ajánljak.

Az egyik ilyen szempont: a szükséges biztosításban töltött időt a megváltozott munkaképességűvé válási időpontban eltöltött életkor alapján differenciáltan állapítsák meg, így értelemszerűen a magasabb életkorhoz több biztosítási idő legyen szükséges, majd az elbírálás során ne csak az igénybejelentést megelőző időszakban elért, hanem az érintett által bármikor megszerzett biztosításban töltött időt is vegyék figyelembe. Ezenkívül javaslom továbbá, hogy az ellátásra való jogosultság szempontjából biztosításban töltött időként vegyék figyelembe a nappali tagozaton folytatott felsőfokú tanulmányok időtartamát is.

A következő javaslatom pedig így szól: a törvényben kell meghatározni az állapotjavulás fogalmát, ugyanis most nincs definiálva, hogy mit jelent az állapotjavulás. Eszerint az állapotjavulás az orvosszakma szabályai alapján az érintett egészségi állapotában végbemenő olyan pozitív változás, ami egyidejűleg a komplex minősítési rendszerben minősítési kategória változását is eredményezi. Ez volt a következő javaslatom.

Ezen túlmenően javaslom, hogy az ellátás csökkentésére kizárólag az egészségi állapot meghatározására használt százalékos értékek változása miatt nem kerülhet sor a jövőben. Ha nem volt tényleges állapotjavulás az újraértékelt esetekben, akkor kötelezően korrigálják a besorolást, a korábbi kategóriák figyelembevételével. Ha állapotjavulást állapítanak meg, akkor az erről szóló határozat ugyanúgy legyen fellebbezhető, mint az összes többi.

Továbbá javaslom, hogy az ellátás összegének meghatározása során a tényleges fizikai állapotjavulás mértékére, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegére is legyenek tekintettel. Ezt elsősorban azért javaslom, mert ahogy említettem a bevezetőmben, most nincsenek erre tekintettel.

További javaslatom: ebben az új törvényben definiálni kell, hogy a rehabilitáció, különösen a foglalkoztatási rehabilitáció mikor tekinthető sikeresnek. Például akkor, ha az érintetteknek sikerült az egészségi állapotuknak, a készségeiknek és képességüknek megfelelő munkahelyen elhelyezkedniük, és keresetük eléri az általuk betöltött munkakörre megállapított átlagos jövedelemszint legalább 80 százalékát. Ha a foglalkoztatási rehabilitáció nem vezetett sikerre, és ennek oka nem az ellátásban részesülőt terhelő együttműködési kötelezettség elmulasztása, akkor rehabilitálhatóság esetén részére a rehabilitációs ellátást újból meg kell állapítani.

Tekintettel arra, hogy elfogyott az időm, több javaslatom nincs, de még élni fogok a lehetőséggel a későbbiek során. Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A hétvége azzal telt az egészségügyi dolgozók számára, hogy Kásler Miklós úr és az egészségügyet irányító államtitkár egy nagyon veretes béremelési programot hirdetett meg. Ezt természetesen idézőjelbe tettem, ugyanis ezt követően látva, hallva az érdekképviseleti szervezeteket és azok megnyilatkozásait, abból kiderült, hogy közel sem olyan szép a leányzó fekvése. Azt mondták, hogy július 1-jétől 8 százalékos béremelésre kerül sor, aztán ha az emlékeink között kutakodunk, akkor kiderült, hogy ezt már 2016-ban és 2017-ben is megígérték, és semmi másról nincs szó, mint egy elmaradt béremelésről. Aztán az is kiderült, hogy a számok nyelvére ezt lefordítva elég sok zavar van a rendszerben, annál is inkább, mert egyes híresztelések szerint 15 milliárd forintot szánnak erre a bérnövelésre vagy -növekedésre, majd Gulyás miniszter úr pedig valami 35 milliárd forintról beszélt, de azt hiszem, erre majd vissza fogok térni. Közben az érdekképviseletek azt is elmondták, hogy ha ez a béremelés realizálódik július 1-jével, ez csak a minimálbérhez, illetve a szakmai bérminimumhoz lesz elegendő, hiszen nagyon sok egészségügyi szakdolgozó ezt a bért fogja tudni kapni. De a számok nyelvén ez azt is jelenti, hogy mintegy 15 százaléka az egészségügyi dolgozóknak még ezt a szintet sem üti meg a mai nap folyamán.

Mivel lehetne igazából elismerést biztosítani ezeknek az egészségügyben dolgozó embereknek? Mindenekelőtt az előmenetel elismerésével, ezen túlmenően a szakmai gyakorlat elismerésével és a hűség elismerésével. Azt gondolom, egyik tétel sem állja meg a helyét, mert Magyarországon jelenleg sem a hűséget nem ismeri el a kormány, sem a szakmai gyakorlat és az előmenetel tekintetében nem biztosít semmiféle olyan pluszt, még erkölcsi elismerést sem az egészségügyi dolgozóknak, ami igazán megilletné őket.

Nagyon sokan, úgy látom, összekeverik az alapbért a fizetéssel, a jövedelemmel. A bér és a jövedelem mind-mind külön statisztikai kategória és közgazdasági kategória. Amikor az alapbér 200 ezer forint, akkor átlagosan 340 ezer forintról csak azok beszélnek, akik torzítani akarnak ezen a helyzeten, csúsztatni akarnak, és azt mondják, hogy mindenféle jövedelmet, amit megszerzett egy dolgozó, egy kalapba beleteszik, és az összes ott foglalkoztatott létszámával elosztják, persze akkor egy ilyen átlagot fognak kapni. Csakhogy ebben nemcsak az ágy mellett dolgozó pályakezdő, hanem a több évtizede vezető orvos bére is benne van. Ez az egyik dolog.

A másik: az látszik, és erre az érdekképviseletek is rávilágítottak, hogy azoknak a fizetése, bocsánat, jövedelme éri el a 340-350 ezer forintot, akik másfélszer annyit dolgoznak, mint amennyit normálisan lehetne dolgozni, hiszen túlmunkával, éjszakai pótlékkal, ünnepnapokon és hétvégeken dolgozva érik el ezt a jövedelmet.

Itt ez a 8 százalékos emelés, amelyet beharangoztak, átlagos szinten 4 ezer forintos béremelést jelent, ahogy az érdekképviseletek említik, és erre is három évet kellett várni, hiszen az előbb említettem, hogy 2016-ban már megemlítették ezt a béremelést. Tehát innentől kezdve azt is gondolom, hogy ezek az emberek sokkal, de sokkal többet érdemelnek. A Szakdolgozói Kamara elnöke elmondta, hogy ma 35 százaléknyi munkaerő hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből. Maga a miniszter elismerte egy régebbi sajtótájékoztatója keretében, hogy mintegy 24 ezer ember halt meg csupáncsak azért, mert nem kapott megfelelő ellátást az egészségügyben. Ma már szállóigévé vált az, hogy Magyarországon kórházi fertőzésben többen halnak meg, mint közúti balesetben.

De nem jobb a helyzet az ápolók esetében sem, hiszen itt is vegyes érzelmekkel fogadták az ápolók mellett a védőnők is ezt a Horváth Ildikó által ismertetett szombati bejelentést. Az elnökük azt mondta, hogy örülünk annak, hogy végre a védőnők is ágazati bértábla alapján kaphatják a fizetésüket, melyet 2013 óta várunk, hangsúlyozom, 2013 óta. Innentől kezdve azt gondolom, hogy a 8 százalékos béremelés meglehetősen megmosolyognivaló. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Államtitkár úr, ne nekem válaszoljon, hanem a védőnőknek, a kórházi dolgozóknak, az orvosoknak! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A múlt héten egymásnak ellentmondó híradások láttak napvilágot a szociális üdültetés egyik szegmensével kapcsolatosan, tudniillik most már meglehetősen régóta volt lehetőség arra, hogy a különböző utalványok forgalmazásából  ez az elmúlt években praktikusan az Erzsébet-utalványokra szorítkozott  származó haszon egy jelentős részét szociális üdültetésre kellett visszaforgatni. Ebben a kategóriában a nyugdíjasok évről évre kaptak egyfajta kontingenst, amelyet szociális üdülésre lehetett felhasználni, de éveken keresztül voltak olyan társadalmi csoportok, elsősorban hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, amelyek kiemelt támogatásban részesültek. Ilyenek voltak régebben a szakmunkástanulók vagy a nagycsaládosok, most legutóbb a fogyatékos gyerekek is. A statisztikák azt mutatják, hogy meglehetősen sok embert érintett ez az intézkedés, hiszen a nyugdíjasok esetében körülbelül 43-44 ezer fő kapott szociális üdültetési lehetőséget, és a fogyatékos gyerekek esetében tudomásom szerint mintegy 9 ezer gyerek vett részt ilyen üdültetésben. A most benyújtott salátatörvény azonban kiveszi a szövegből a „szociálisan rászoruló” kifejezést, és már csak a gyerekek üdültetése és étkeztetése marad benne.

Ahogy említettem a bevezetőmben, ellentmondásos információk jutottak el hozzám is, mert a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány megszólalt ebben a kérdésben, viszont a kormány nem nyilatkozott az elmúlt hetekben, illetve napokban. Ha az előterjesztést vesszük alapul, itt megszüntetik a rászoruló nyugdíjasok, fogyatékossággal élők, nagycsaládosok szociális üdültetését. Mindez, ahogy említettem, a jövő évi költségvetést megalapozó salátatörvényből derül ki. Köztudomású, hogy ezt a törvényt Varga Mihály nyújtotta be a parlamentnek.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a Nemzeti Üdülési Alapítvány által forgalmazott utalványokból meglehetősen nagyobb haszonra tett szert az utalványkibocsátó, mint amennyit a szociális üdülésre fel lehetett használni. Én magam is közérdekűadat-igényléssel fordultam a Nemzeti Üdülési Alapítványhoz, amely megtagadta az adatok kiszolgáltatását, és bírósághoz kellett fordulnom ebben a kérdésben, hogy tisztán lássunk, hogy tulajdonképpen az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. mennyi pénzt utalt át a szociális üdültetés céljára, mennyi haszonnal rendelkezett az utalványok kibocsátása után, és ez mennyiben állt arányban a ráfordított összegekkel.

Éppen ezért kérdezem államtitkár urat, mi az igazság ebben a kérdésben, marade a szociális üdültetés a nyugdíjasok és a fogyatékos gyerekek számára a következő költségvetési évben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Nem fogadom el a választ, államtitkár úr. Most mindenről beszélt, csak arról nem, hogy miből lesz majd a szociális üdültetésre pénz. (Dömötör Csaba: A költségvetésből!) Annyit válaszolt nekem, hogy megváltoztatják a finanszírozás mikéntjét. Eddig az utalványkibocsátó cég hasznából kellett visszaforgatni, az viszont látszik, hogy az utalványkibocsátó cég már a múlt évben is veszteséget termelt, tehát a veszteségből nem lehet olyan nyereséget allokálni, amiből finanszírozni lehetne. De nem adott választ arra, hogy miből lesz itt pénz a szociális üdültetésre, ezért nem fogadom el a választ. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Annál is inkább hálás vagyok, mert először szólalok meg, de a nevem már kétszer elhangzott a felszólalásokban. Én tényleg türelmes ember vagyok, kivárom a soromat akkor is, hogyha éjfél előtt kerül rám a sor.Én néhány olyan dolgot emelnék ki, amelyet istenbizony, mondom önöknek, a jobbítás szándékával teszek, és nem feltétlenül próbálok áskálódni és a kákán is csomót keresni, és nem is térek ki mindenre, hiszen a vezérszónoki hozzászólásokban nagyon sok minden elhangzott, amellyel én magam is egyetértek. Éppen ezért a teljesség igénye nélkül néhány dolgot szeretnék kiemelni.

Többen is említették itt a falugondnoki szolgálattal kapcsolatos intézkedéseket. Én azt jegyzem meg, hogy a kistelepülések problémáit mi sem demonstrálja jobban, mint amit önök ideírtak: a 800-1000 fős kistelepüléseken is jelentkeznek azon hátrányok az intézményhiányból vagy a közösségi közlekedés nehézségeiből fakadóan, amelyek enyhítése a falugondnoki szolgáltatás feladata. Hát ez az!

Kedves képviselőtársaim, itt arról van szó, hogy az országnak nagyon jól behatárolható részén, Északkelet-Magyarországon, Szabolcsban, Borsodban, a tanyavilágban Bács-Kiskun megyében jellemzően és a Dunántúlon, Baranya, Zala, Vas megye térségében meglehetősen sok olyan aprófalvas településszerkezet van, ahol a kormányzati intézkedések hatására 2012 után az önkormányzatokat megfosztották azoktól a szolgáltatásoktól és lehetőségektől, amire kellett várni hat évet, hogy rájöjjenek, hogy itt hibádzik valami. Ugyanis ezek a kistelepülések nem rendelkeznek azokkal a lehetőségekkel, amelyek 2012 előtt megvoltak. Nincs adósságkezelési szolgáltatás, nincs rendszeres szociális segély, nincs méltányossági közgyógyellátás, nincs méltányossági ápolási díj, és még sorolhatnám. Igaz, van települési támogatás, azt mondták, hogy ezzel mindent megoldanak, de látszik, hogy nem oldják meg.

Kedves képviselőtársaim, én a közelmúltban voltam olyan képzésen, ahol falugondnokokat képeznek, egyébként a szolgáltatás véleményem szerint az egyik legnagyszerűbb dolog, annál is inkább, mert szinte hungarikumról van szó. Én voltam olyan rendezvényen 2006-2007 környékén, amikor az Európai Unió tagállamai idejöttek tanulmányozni a magyar falugondnoki rendszert. Én magam voltam az néhány munkatársammal, akik Erdélyben meghonosították a képzést, Torockón, Torockószentgyörgyön és a Homoród völgyében, és ott volt egy olyan unitárius lelkész, amikor én beszéltem erről a szolgáltatásról, akkor azt mondta, hogy imába fogja foglalni a nevem  egyébként ez megtörtént , hogyha náluk sikerül ezt megcsinálni. Megcsináltuk, megcsinálták!

Kedves képviselőtársaim, azért hoztam szóba ezt a képzést, mert legalább két tucat új falugondnok képzése volt azon az oktatáson, ahol én magam is vendégként részt vettem, hangsúlyozom: ez a közelmúltban volt. Nem volt olyan falugondnok, aki azt mondta volna, hogy az ő településén főállású háziorvos van. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy a közösségi közlekedésben hátrányt szenvednek ezek az emberek, nemcsak arról van szó, hogy például a szociális szolgáltatások terén ezek a települési önkormányzatok nem tudnak szolgáltatásokat biztosítani, hanem nagyon-nagyon korlátos, államtitkár asszony, a háziorvosi rendszer is ezeken a kistelepüléseken. Az látszik, hogy nem véletlen ma már, nem is tudom most pontosan a legfrissebb statisztikát, talán 344 tartósan betöltetlen háziorvosi szolgálat van Magyarországon, de ugyanilyen nagyságrendben van betöltetlen házi fogorvosi szolgálat az országban, és a házi gyermekorvosi szolgálatok jelentős része sincs betöltve.

Tehát itt arról van szó, hogy ezek a települések azon túl, hogy szolgáltatás nélkül maradnak, azon túl, hogy elöregednek, azon túl, hogy elnéptelenednek, hiszen csak mondom önöknek, ugyan ez nem napirend itt és nem témakör, de a Nyugat-Dunántúl a leginkább népességcsökkent településszerkezet ma Magyarországon. Kapaszkodjanak meg, nem Észak-Magyarország, nem a Dél-Dunántúl, hanem a Nyugat-Dunántúl, ott született az elmúlt egy évben a legkevesebb gyerek, és ott csökkent leginkább a népességszám, Nyugat-Magyarországon. Azon túlmenően egyébként azt elmondták a kollégák, de én magam is tudom: Nyugat-Magyarországon gyakorlatilag nincs szociális munkás, mert aki volt, vagy akinek ilyen szakmája van, az mind Burgenlandban dolgozik. Nem is kell kivándorolni, ingáznak, mert 30-40 kilométert minden további nélkül lehet naponta autózni, és gyakorlatilag Grazig nincs olyan bentlakásos idősotthon, nincs olyan nappali ellátás, azon túl, hogy nincs benzinkút, nincs étterem és nincs pincér, aki ne magyar lenne, de a szociális ágazatot leginkább sújtja ez a probléma. Innentől kezdve én azt gondolom, hogy a kormány nem csinált mást, mint felismerte azt a problémát  és ezt próbálja orvosolni , hogy ezeken a kistelepüléseken, most már nem az 500, majd később 600 lélekszám alatti településeken, hanem a 800-1000 fő alatti településeken is létre kell hozni ezt a szolgáltatást.

A másik dolog, amire szeretnék kitérni: ez a törvény lehetővé teszi, hogy a 12 év alatti életkorban is fogadják a felnőtt-drogterápiás és -rehabilitációs intézmények a gyerekeket. Államtitkár urak, ne csinálják ezt! Az isten szerelmére kérem önöket, ezeket a gyerekeket nem szabad odaengedni! Nem szabad odaengedni, mert pontosan tudjuk, hogy mi a probléma, önök is tudják. Azt a drogprevenciós programot, amely működőképes volt, amelyet a szakma dolgozott ki közel tíz évvel ezelőtt, azt a sutba dobták. Butaságokat beszéltek. Soltész Miklós államtitkár volt a szószólója a hülyeségeknek, és itt számtalanszor végig kellett ezt hallgatnunk. Pontosan tudjuk, hogy ezek a gyerekek, ezek a települések, ezek a szülők, ezek a pedagógusok milyen problémákkal küszködnek. Jöjjenek el Kömlőre, jöjjenek el Hevesre, meg jöjjenek el Borsod megyébe! A leghátrányosabb helyzetben élő településeken ma már életformává vált a tizenéves gyerekek, a 12-13 éves gyerekek körében. Teljesen eszköztelenek a szülők, eszköztelenek a pedagógusok, eszköztelen a települési önkormányzat, ahol ezek a gyerekek tömegével élnek. Látom, hogy nincs kapcsolat az addiktológia és a pszichiátria között. Nincs kapcsolat az egészségügyi ellátórendszer  ha van egyáltalán  és a szociális ellátórendszer között. Kommunikációs problémák is vannak, képzési problémák is vannak, és forráshiány is van. Innentől kezdve azon kellene gondolkodni, hogy hogyan lehet egy integrált ellátórendszert létrehozni, mert borzasztó már ez az állapot.

Azt üdvözlöm, hogy a rászoruló gyerekeknek járó támogatást most már készpénzben fogják adni és nem utalványban, évekkel ezelőtt mondtam, hogy készpénzben kell adni, ráadásul évekkel ezelőtt mondtam, hogy meg kellene duplázni, és azt is mondtam, hogy évről évre indexálni kellene, legalább az infláció mértékével, hiszen a vásárlóértéke egy jelentős részét elveszítette már ez a lehetőség.

Ez az onkológiai alapítvány nekem fölöttébb tetszik. Én is azt gondolom, hogy Kásler Miklósnak kiáll a rúdja. Nézzék, a legjobban akkor cselekednének, már legalábbis a kormánynak, remélem, a jegyzőkönyvet majd elolvassák, ha július 15-én elfogadásra kerül a költségvetés, illetve az adótörvények, akkor augusztus 1-jével Kásler Miklós urat felmentik a miniszteri poszt alól. Kap majd 4-5 hónapnyi végkielégítést, azzal kihúzza január 1-jéig, január 1-jén érvénybe lép a költségvetés, és meg lesz finanszírozva öregségére az a  hogy mondjam  költségtérítés, amellyel elfelejtjük majd Kásler Miklós tevékenységét, és egyidejűleg augusztus 1-jével államtitkár asszonyt ki lehet nevezni miniszternek. Esküszöm önöknek, szeptember első hetében összehívom a Népjóléti bizottságot, és meghallgatjuk a miniszterjelöltet, hogy milyen programot szeretne végrehajtani. Remélem, hogy benne lesz a programjában az, amit nem csinált meg Kásler Miklós. Egyébiránt én sajnálom tőle még ezt az alapítványi pénzt is, ez az ember nem érdemel egy huncut fillért sem. Azt ígérte, hogy rendbe teszi az alapellátást; nem csinálta meg. Azt ígérte, hogy rendbe teszi a sürgősségi ellátást; nem csinálta meg. Azt mondta, hogy lesz új népegészségügyi program; nem csinálta meg. Azt mondta, hogy lesz új integrált onkológiai program, illetve rákellenes program; azt se csinálta meg.

Nincs olyan dolog, amit ő meg ne ígért volna egy évvel ezelőtt a meghallgatásán, most már több mint egy évvel ezelőtt, és ebből semmit, de semmit nem valósított meg. Káslernek mennie kell, Kásler nem maradhat az egészségügy élén, és persze az összes többi terület élén sem.

(20.40)

Képviselőtársaim! Szinte reggelig tudnám mondani, hiszen itt van ez a szociális szövetkezet. Nem volt olyan év az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban, amikor hozzá ne nyúltak volna a szövetkezeti törvény módosításához, de csak azt láttuk, hogy a gazemberek játszótere, a homokozója lett a szociális szövetkezet. Lejáratták a fogalmat is: amikor reneszánsza van a szövetkezeti mozgalomnak, mondjuk, Nyugat-Európában, a fejlett Nyugat-Európában, akkor Magyarországon a lopás szinonimája lett a szociális szövetkezet. Lopás szinonimája lett, amikor ránézek Farkas Flóriánra, mert a gazemberek milliárdokat loptak el, és nyomorítottak meg olyan embereket, akiknek a felzárkózására, foglalkoztatására kellett volna az európai és a hazai forrásokat fordítani, és ugyanígy volt a Békés megyei képviselőtársam, akinek még a mentelmi jogát is fel kellett függeszteni itt a parlamentben: Simonka György.

Ezek az emberek köztörvényes bűnözők, kedves képviselőtársaim. Csak az utókor és a jegyzőkönyv számára rögzítsük ezt! És ezek az emberek szavaznak meg ebben az Országgyűlésben kétharmados törvényeket, az ő szavazatukkal fogad el ez az Országgyűlés kétharmados törvényt. Ezeknek az embereknek börtönben lenne a helyük!

Nem akarom megelőlegezni az ítéletet, de mondjuk, kezdhetnénk úgy, hogy öt év automatikusan, és utána csak arról tárgyalnak, hogy mennyit kaphatnak még. De nem, hanem újra kinevezik, mit tudom én, milyen biztosoknak. Hogy a másik gazembert kitüntetik! Sajnos, ilyen világot élünk ebben az országban, de nem lesz ez mindig így, azt gondolom.

Egyébként várom államtitkár úr részletes válaszát a felvetett kérdéseimre vagy a problémáimra. Azt gondolom, hogy nem kioktató, nem számonkérő, hanem tényleg a problémákra fókuszáló hozzászólásom volt. Várom majd megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én valahol ott szeretném folytatni, ahol a frakcióvezetőm, Tóth Bertalan képviselő úr abbahagyta a mondandóját, éppen ebből kifolyólag az első mondatom arról szól, hogy a gazdasági növekedés ellenére a kormány, én úgy látom, egyre kevesebbet fordít arányaiban a jóléti kiadásokra, a kiadási tortából pedig egyre kevesebb szelet jut a szociális területnek. 2020-ban is a jobb helyzetű családok kapnak többet a közösből, a már megszületett, illetve szegénységben élő gyerekekről és a családjaikról lemondott a kormány, a családok támogatásának költségvetése valójában a családok hitegetésének a költségvetése véleményem szerint. A szociális szolgáltatásokat érintő egyes kiadásnövekedések is csak a vegetálást fogják biztosítani a jövőben, miközben az idősödő népesség ellátása egyre több szolgáltatást igényelne, de itt, úgy látom, csak a várólisták növekednek. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a jövő borzasztó sok kihívást rejt. Rögtön azzal kezdeném, hogy véleményem szerint a következő évtized a szociális területen arról fog szólni, hogy mindenki harcol mindenki ellen a szociális szolgáltatásokért és a bentlakásos idősotthonok férőhelyeiért, a szakellátási férőhelyekért, annál is inkább, mert a statisztikákat nézve azt láttuk, hogy szinte nincs olyan ellátó intézmény  hangsúlyozom, itt a bentlakásos intézményekről van szó  akár a fogyatékosellátásban, akár a hajléktalanellátásban, akár mondjuk, a rehabilitációs szenvedélybetegek férőhelyeinél, ahol az elmúlt évben ne csökkenés lenne látható, hangsúlyozom: férőhelycsökkenés. Ezért állítom azt, hogy a jövő a harcról fog szólni, harcolni fognak ezekért a férőhelyekért.

Nagyon sokan nem gondolják végig, de azt gondolom, hogy mivel hiú ábrándokat nem kergetek én sem, hogy a módosító indítványaimat egyöntetűen támogatnák, de ettől függetlenül be fogjuk nyújtani, csak azért, hogy lehessen látni, hova kéne a hangsúlyokat helyezni.

A hangsúlyokat oda kéne helyezni, ahol a szolgáltatásokat lehet bővíteni, ahol az otthonközeli ellátásokat lehet bővíteni. Most ideig-óráig a családok meg tudják oldani példának okáért azzal, hogy akik külföldön dolgoznak…  merthogy az ő szüleik fognak a legnehezebb helyzetbe kerülni már most is, de néhány év múlva garantáltan, mert a hazautalt pénzből még tudnak maguknak szolgáltatásokat vásárolni, de ez a jövőben nem lesz így; nem lesz így, mert a költségvetés nem gondoskodik a szociális ágazat bérfelzárkóztatásáról.

Ma azt látjuk, hogy a szociális szakmában, mondjuk, a Nyugat-Dunántúlon már nem lehet szociális munkást találni, mert szinte mindenki Burgenlandban dolgozik. A múlt hét folyamán egy interpellációban szintén elmondtam, hogy ma már nincs Graztól Bécsújhelyig olyan bentlakásos idősotthon, ahol ne magyarok dolgoznának, nincs olyan nappali ellátó intézmény a szociális ágazatban Burgenlandban, ahol ne magyarok dolgoznának  azt már nem mondom, hogy a pincér is magyar, meg a benzinkutas is magyar, és a szakács is magyar.

Kedves Barátaim! A családtámogatások kapcsán egy felvezető mondat, mert majd kitérek a nyugdíjak ügyére, a családtámogatásra és a szociális ellátásokra, erről a három témáról kívánok picit hosszabban beszélni: azt vetítik előre, hogy az eddigi családtámogatási politikák az elmúlt kilenc évben teljesen kudarcosak voltak. Lehet is frázisokat pufogtatni. Ha megnézzük a demográfiai trendeket, akkor a következő látszik: egy-másfél évig volt a teljes termékenységi mutató egy picivel magasabb, mint az azt megelőző években, és most visszaállt arra a szintre, ahol három évvel ezelőtt volt. Magyarul: úgy néz ki, a szülőképes korban lévő nők nem vállalnak több gyereket, mint mondjuk, néhány évvel ezelőtt. Ez az egyik dolog. A másik, hogy ha megnézik a demográfiai térképet, akkor a viszonylag jó módban élő térségekben születik a legkevesebb gyerek, a Nyugat-Dunántúlon, ott a legnagyobb a halandóság, most már rosszabb mutatókat mutat, mint Békés megye és sokszor Baranya megye, Nyugat-Magyarországon növekedett a halandósági mutató, csökkent a szaporodási index, a teljes termékenységi mutató. Ezen el kéne gondolkodnia a kormánynak, hogy valóban jóe az a politika, amit folytatnak.

Ahogy említettem, három dologról szólnék picit részletesebben. A nyugdíjak ügyében: a költségvetés 2,8 százalékos nyugdíjemelést prognosztizál a jövő évre, ez ebben az évben 2,7 százalék volt. Mondhatnánk azt, hogy hurrá, 0,1 százalékkal magasabb lesz jövőre a nyugdíjemelés, mint az idén volt. De eszük ágában sincs, ezt a konvergenciaprogramból ki lehet olvasni, eszük ágában sincs hozzányúlni a nyugdíjemelés évenkénti technikájához, az inflációkövető nyugdíjemelés technikájához, ez pedig konzerválja a jelenlegi helyzetet. Az, hogy kizárólag az infláció, a pénzromlás mértékével emelik a nyugdíjakat, azt jelenti, hogy aki a múlt évben nyomorultul kevés nyugdíjból kellett hogy éljen, annak a kormány garantálja, hogy jövőre is nyomorultul kevés nyugdíjból fog élni.

(14.40)

Most már látszik, hogy tarthatatlan, hogy nem veszik figyelembe a nettó bérnövekedést, most már tizedik éve, hogy letérítették a pályáról, az úgynevezett svájci indexálás technikájáról a nyugdíjemelés mértékét. Ez azt eredményezi, hogy tartósan le fognak szakadni a nyugdíjak a bérektől, ráadásul a béreknek a dinamikája, a növekedési dinamikája is borzasztóan el van torzulva.

Ma az átlagbért a munkavállalók közel háromnegyede nem kapja meg. Hogyha a mediánbért vizsgáljuk, akkor az látszik, hogy az átlagbérnek a 75 százalékát éri el a mediánjövedelem. Hogyha azon belül megnézzük a területi differenciákat, akkor azt látjuk, hogy iszonyatosan nagy különbségek vannak. Tévedés ne essék, minden országban vannak differenciák, területi különbségek a jövedelmeket illetően, de ilyen nagy különbségek, azt hiszem, hogy Közép-Kelet-Európában egyáltalán nincsenek, mint amilyenek Magyarországon.

Viszonylag jó helyzetben van a főváros és a főváros agglomerációja, viszonylag jó helyzetben van Győr, Komárom és Tatabánya környéke, és mindenki más fényévekre le van szakadva. Na most, hogyha azt nézzük, hogy az átlagbérhez képest a mediánbér a 75 százalékát sem éri el, akkor, kérem szépen, arra lehet számítani, hogy akik a közeljövőben mennek nyugdíjba, még annak ellenére is, hogy a múlt évben, mondjuk, volt egy 10-12 százalékos nettó bérnövekedés, az azt megelőző évben volt 7,5 százalékos nettó bérnövekedés, én ennek örülök, ez azt fogja eredményezni, hogy emberek százezrei fognak nyomorultul kevés nyugdíjból élni, mert az induló nyugdíjuk nagysága borzasztóan alacsony lesz.

De a másik, hogy ugyanazon életpályát befutott emberek között is iszonyatos különbségek lesznek. Ugyanis az utóbbi egy-két év vagy két-három év nettó bérnövekedése, ha két testvért veszünk alapul, mind a kettőnek ugyanaz a foglalkozása, mind a kettő ugyanazon a munkahelyen dolgozott, és mind a kettőnek ugyanaz volt a munkahelyi előmenetele, csupán csak abból adódóan, hogy az egyik jövőre megy el nyugdíjba, a másik meg három vagy két évvel ezelőtt ment el nyugdíjba, több tízezer, 40-50 ezer forint különbség lesz a nyugdíjuk között, még akkor is, hogyha az év közbeni, inflációval növelt nyugdíjemelést megkapta az elmúlt három évben. A nettó bérnövekedés eredménye következtében nagyságrendekkel több induló nyugdíjjal fog rendelkezni az, aki jövőre megy el nyugdíjba, mint aki három évvel ezelőtt elment nyugdíjba, de három éven keresztül kapott nyugdíjemelést. Ugyanazt a pályát futották be, ugyanannyi adót fizettek, ugyanannyi járulékot fizettek, ugyanannyi szolgálati időt szereztek. Azt hiszem, hogy ezt az igazságtalanságot valahogy orvosolni kéne a nyugdíjrendszerben is.

A családtámogatásoknál én azt gondolom, nemcsak a gyerekeknek a megszületését kéne támogatnia a kormánynak, hanem a gyerekek felnevelését is kéne támogatni, legalább olyan mértékben, hogy az a társadalmi igazságosságot legalább minimális szinten kielégítse. Ebből adódóan itt meg kell jegyezni, hogy értem én, hogy a családi adókedvezmény politikájával érvel a kormányzat, illetve a jobboldali pártok, de az, hogy a mindenkihez eljutó családi pótlék most már tizedik éve egy huncut fillérrel nem emelkedik, egy csomó szociális juttatás, amely az öregségi legkisebb nyugdíj összegéhez van rendelve, ami szintén 10-11. éve nem változott, és még mindig 28 500 forint, de ugyanennyi a gyesnek a mértéke, az anyasági támogatás, sorolhatnám, amik nem emelkedtek…

Én azt gondolom, sokkal, de sokkal igazságosabb lenne az az újraelosztás, ahol az univerzális ellátások irányába is tennének lépéseket, és példának okáért, mint a családi pótlék, amely garantáltan minden gyerekhez eljut, azok is kapnának valami érdemi támogatást, annál is inkább, mert tíz év alatt legalább a 25 százalékát elinflálták ennek a pénznek.

Ugyanez a helyzet a babakötvényekkel. Értem én, hogy annak idején, most már 13. éve, ugyanannyi az az összeg, amelyet a kormány erre a tételre szán, 42 500 forint. Kérem szépen, de mennyivel más volt 12 évvel ezelőtt ugyanaz az összeg, mint amennyi most, hiszen 12 év alatt már-már több mint egyharmadát elinflálták ennek a támogatási formának.

Ezeket azért hozom szóba, képviselőtársaim, mert a mai nap folyamán publikálta a Policy Agenda a létminimum-kutatásokat, amelyet a KSH harmadik éve nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Az előbbiekben a nyugdíjaknál is, illetve a családtámogatásoknál is azért időztem, mert ebből világosan kiderül, hogy kétféle mutatót publikáltak a mai nap folyamán, délelőtt tíz órakor, a társadalmi minimumot és a nyugdíjminimumot. Természetesen minden háztartástípusra nem fogom ismertetni itt az Országgyűlés előtt, de azt mégiscsak el kell mondanom, hogy az egyszemélyes háztartás létminimuma 94 820 forint, és a szerény körülmények közötti életvitel melletti társadalmi minimum összege az egyszemélyes háztartásnak 121 350 forint.

Ebből azt a következtetést le lehet vonni, kedves barátaim, hogy miközben 134 ezer forint az átlagnyugdíj mértéke, amely a borzasztó igazságtalan nyugdíjpolitika következménye, nem az, hogy növekedett a nyugdíjak  annak örülünk  átlagos mértéke, hanem az, hogy amikor eltörölték a járulékplafont, megteremtették a lehetőségét annak, hogy több millió forintos nyugdíjak legyenek, miközben, mondjuk, az egyszemélyes háztartás létminimumát elérő háztartások, 690 ezer család nem kapja meg, 690 ezer nyugdíjas család nem kapja meg azt a minimumot, amelyet létminimumnak nevezünk, és több mint egymillió nyugdíjas-háztartás nem kapja meg a társadalmi minimumot.

A tipikusnak mondható kétszülős-kétgyermekes háztartás létminimuma ma 274 978 forint és a társadalmi minimum pedig 351 915 forint. Nézzük meg akkor, hogy hány családnak van ennyi jövedelme! Hány családnak van ennyi jövedelme, és nézzük meg, hogy azon belül területenként ezek hogy szóródnak?! Mert értem, Budapest, Pest környéke, agglomeráció, a fejlett iparvárosok, a technológiai központok, ott, azt hiszem, tisztességes fizetések vannak. De az ország nagy részében ezek a jövedelmek nem állnak rendelkezésre sem a nyugdíjasoknak, sem az aktív foglalkoztatottaknak.

Beszéltem a családi pótlékról, az anyasági támogatásról, a babakötvényről, a nyugdíjakról, és néhány mondat erejéig a szociális ellátásokról is engedjék meg, képviselőtársaim. A legtöbbeket, körülbelül olyan 70-80 ezer embert érintő szociális támogatás a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, ez jövőre is változatlan, 22 800 forint marad. Ennek oka, hogy a nyugdíjminimum, amit az előbb említettem, egy jottányit sem növekedett, és most már 12. éve, hiszen a 2020-as költségvetésről beszélünk, 12. éve 28 500 forint.

Megnéztük a járási szociális feladatok ellátása sorhoz tartozó összegeket, aminek az összege 26,2 milliárd forinttal nő. Ez azért érdekes, mert a determinált növekedéseken túl jelentősen emelkedik az ápolási díj és a gyermekek otthongondozási díjának összege, ahogyan azt a tavalyi módosításkor elfogadták. Csak ez utóbbi éves összeg a tervezet szerint 29,4 milliárd forintot tesz ki, ez tehát azt jelenti, hogy a költségvetési sorhoz tartozó egyéb ellátások kiadása viszont csökkenni fog. Mert hogyha ezek a költségek emelkednek, és ennyi a summa összeg, akkor az összes többinek is csökkenni kell értelemszerűen.

Tisztelt Ház! Kedves képviselőtársaim! Az önkormányzatok által nyújtható úgynevezett települési támogatásra, illetve a helyi szociális ellátások támogatására jövőre mindösszesen 1, azaz egymilliárd forinttal szánnak többet, mint ebben az évben.

Ahogy említettem egy mondat erejéig, a költségvetési törvényben  jelen pillanatban legalábbis  nincs nyoma a szociális ágazatban dolgozók bérrendezésének. A tervezet szerint sem az önkormányzati fenntartású, sem az állami fenntartású intézmények szociális dolgozóinak a pótléka nem emelkedik jövőre.

Idekívánkozik, hogy ugyan meghirdettek egy óvodaépítési programot, egy bölcsődeépítési programot, illetve férőhelybővítési programot, csak én amiatt aggódom, kedves barátaim, hogy ilyen fizetések miatt nem lesz szakember, aki ezekben az intézményekben dolgozik. Lehet, hogy a férőhelyek létrejönnek, de óvodai csoportokban már ma sincs két óvodapedagógus, örülnek annak, hogyha van egy, meg van délutánra egy asszisztens, vagy nincs kisgyermekgondozó, és valaki mással helyettesítik. Ezek az emberek alapból 34 órát dolgoznak, és utána még a helyettesítést is be kell nekik vállalni, amire rendszerint nem kapnak további kiegészítést. Ezt mindenképp el kellett hogy mondjam a témához kapcsolódóan.

(14.50)

Végezetül azt gondolom, hogy a részleges kiadásemelkedések ellenére is sokat elmond, hogy még a Magyar Távirati Iroda, a kormányhoz közel álló Magyar Távirati Iroda is azt írta, hogy jövőre szinte ugyanannyi jut a szociális területre, mint eddig. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Köszönöm szépen a türelmüket és a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Forrong az egészségügy, pontosabban nem csak az egészségügy, de hogyha megnézzük a múlt heti híradásokat, azokból három-négy olyan ügy mindenképpen címlapsztori volt, amelyet itt, azt hiszem, nem szabad szó nélkül hagyni. Az egyik az, hogy a Traumatológiai Társaság egy nagyon komoly közleményben abbéli aggályának adott hangot, hogy nem hajlandók tovább tűrni a romló ellátási körülményeket, követelik a béremelést, az azonnali béremelést, és követelték azt is, hogy értékén fizessék ki a baleseti ellátásokat. Ez utóbbihoz kéne egy-két keresetlen mondatot hozzáfűzni. Egy szakember le is vezette, hogy gyakorlatilag minimum a másfélszeresét kéne hogy megtérítse az állam azoknak a műtéteknek, amelyeket végrehajtanak, tekintettel arra, hogy sokkal kevesebb pénzt kapnak az elvégzett munkáért, mint amennyibe az valójában kerül.

De ugyanilyen címlapra kívánkozó eset volt, Varju képviselőtársam szóba is hozta a sürgősségi centrumoknak az áldatlan állapotát. Köztudomású, hogy Budapesten négy ilyen centrum van, de nem azzal foglalkozik az egészségügyi vezetés, hogy hogyan lehetne szakemberekkel pótolni, a hiányzó feltételeket biztosítani, hanem azzal foglalkoznak az EMMI minisztériumban, hogy magyarázzák, hogy miért lesz jó a három ellátási centrum, amikor a négy is kevés volt. Én azt gondolom, ez meglehetősen gyenge érv ahhoz képest, amivel szembe kéne hogy nézzünk itt a fővárosban.

Idekívánkozik az Orvosi Kamarának az a kvázi közvélemény-kutatása, amely szintén az elmúlt héten látott napvilágot, ahol egyértelművé teszi a kamara vezetése, hogy ma már azt mérik fel, hogy hajlandóake az orvosok demonstrációra, és hajlandóake az önként vállalt túlmunkát felmondani, magyarul: a kötelezően ellátandó feladatokon kívül semmi mást nem végeznek el. Köztudomású, hogy csak májusban 84 olyan orvos volt, aki felmondta a kötelezően elrendelt…, illetve az önkéntesen vállalt túlmunkát, és kizárólag a kötelező túlmunkát hajlandóak elvégezni. Ahogy említettem, arra is rákérdeznek, hogy hajlandóake országos demonstrációban részt venni.

Szeretném idézni az Orvosi Kamara elnökét, szó szerint azt mondta a múlt héten, azt hiszem, pénteken: elszakadt a cérna, ezért felmérjük a terepet, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Ezt Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke mondta, majd hozzátette: „Úgy tűnt, van egy eredményes megállapodás, amire azt mondták: májusban aláírjuk. Ez azonban elmaradt. A helyzet rendezéséhez minden feltétel adott a politikai akaraton kívül. Azt is többször elmondtuk, hogy az egész ágazat rendbetételéhez  a bérekkel, a kórházi adósságokkal együtt  bő ezermilliárdra lenne szükség.” Nem elhallás, képviselőtársaim, ezermilliárdot követelnek az Orvosi Kamarában.

Ezen túlmenően én azt látom, hogy egyértelműen kasztosodik a magyar egészségügy. Körülbelül egy jó fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtt én magam is többször felhívtam itt a figyelmet arra, hogy ha a kormány semmit nem tesz  de egyébként tesz, csak másik irányba, ellentétes irányba , ha nem tesz semmit, akkor is kétszintűvé válik a magyar egészségügy. Ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy a közoktatás és a felsőoktatás mellett az egészségügy is kasztosodik, és én azt gondolom, hogy ez a társadalom elleni bűncselekmény.

Kedves Képviselőtársaim! Én számtalan helyen azt látom, azt érzékelem, hogy nem működik az állam, és a kormány nincs a helyzet magaslatán. Láthatták a hétvégén, hogy Heves megyére, Borsod megyére, de több megyére is rázúdult a csapadék. Kérem szépen, Heves megyében több települést elöntött a víz és az iszap és a sár, Egerszalók sárban és iszapban úszott, Andornaktályán legalább másfél méteres víz folyt az út menti árkokban, illetve az úton, és még sorolhatnám, ugyanez volt a helyzet Nagyvisnyón és több Borsod megyei városban. Itt, kérem szépen, arról van szó, hogy a természeti katasztrófát nem elviselni kell, hanem fel kell rá készülni, és nem stadionokat kéne építeni, nem Soros-plakátokkal teleragasztani az országot, hanem elvégezni azokat a feladatokat, amelyek az ilyen haváriahelyzetet lehetőség szerint a legkisebbre mérséklik.

(13.40)

De ugyanezt tudom elmondani a MÁV-ról: a vonatok késnek, a vonatok piszkosak, a vonatok büdösek; a kormányablaknál és az okmányirodákban nem lehet egyszerűen ügyeket elintézni, mert a kilenc ablakból csak egy vagy kettőben van ember, aki szóba áll az ügyfelekkel. Nem lehet az országban már tanárt találni, nem lehet óvodapedagógust találni, lasszóval sem lehet őket fogni  ez utóbbiról beszélek. Kérem szépen, a szakemberek azt mondják, az érdekképviseleti szervezetek, hogy 840 óvodapedagógus hiányzik az országból, de ugyanígy nincs egészségügyi szakdolgozó, nincs orvos, nincs szociális munkás. (Dr. Völner Pál: Bezzeg a Gyurcsány idején!)

Erre tessenek válaszolni, és ne „elmúltnyolcévezzen”, államtitkár úr! (Dr. Völner Pál: Lassan már MSZP se lesz!  Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.) És legyen kedves, ne ismételje meg, amit elmondott Varju képviselő úrnak. Ezekre a problémákra… (Taps az MSZP soraiból.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben meglehetősen forró volt a hangulat a Suzuki Rt. magyarországi gyáránál Esztergomban. A Suzuki az a magyar multinacionális vállalat, amelyik az egyik legproblémásabb. Igaz, hogy az elsők között települt Magyarországra a rendszerváltás után, de ők azok, akiknek rendszerint  hogy mondjam?  rendezetlenek a munkaügyi kapcsolatai. Nézzük az előzményeket!

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a múlt év végén, amikor az Országgyűlés tárgyalta a rabszolgatörvényt és jó néhány olyan törvényt, amely, azt hiszem, joggal váltotta ki az ellenzék ellenállását (Nacsa Lőrinc és Németh Szilárd István közbeszól.), akkor nemcsak tüntetések, nemcsak sztrájkfenyegetések voltak ebben az országban, hanem nagyon komoly szakszervezeti megmozdulások is, lásd az Audinál, lásd a Hankooknál, illetve a Suzukinál.

(Dr. Varga László elfoglalja jegyzői székét.)

Ennek hatására a Suzuki Zrt.-nél megalakult a szakszervezet, igaz, nem a gyárban, mert ezt nem engedték meg nekik, hanem kinn a vállalati parkolóban, hivatalos jegyzőkönyv készült róla, tisztségviselőket választottak, ennek ellenére az ágazati szakszervezeti vezetőket nem engedték be a gyár területére, arra való hivatkozással, hogy nincs szakszervezet a Suzukinál, miközben persze van, csak ezt a cég vezetése nem kívánja vagy nem akarja elismerni.

(9.30)

Tudomásom van arról, hogy megküldték az alapító okiratot és az ehhez kapcsolódó dokumentumokat; igaz, a nem védett személyek nevét ebből kitakarták. Ennek ellenére a megválasztott szakszervezeti vezetőt néhány nap múlva kirúgták állásából, arra való hivatkozással, hogy nem jól végezte a dolgát. Közben persze ez nem igaz, hiszen közel másfél évtizede ott dolgozó fiatalemberről lévén szó, az előmenetele egyértelműen demonstrálja azt, hogy kiváló munkát végzett, ezért is emelték magasabb pozícióba a vállalatnál.

Nézzük sorban, hogy miről is van szó ezen túlmenően! Képviselőtársaim pontosan tudják, hogy a szakszervezet nem egy önmagáért való dolog. A szakszervezet bértárgyalásokat kezdeményezhet, a szakszervezet a munkakörülményekről egyeztethet a vállalat vezetésével, de akár sztrájkolhat is. Igaz, a jelenlegi sztrájktörvény megnyirbálja a jogosítványait. Én azt gondolom, hogy Magyarországon mindenkinek be kell tartani a törvényeket, még a Suzuki Zrt.-nek is be kell tartania a törvényeket.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a Suzuki Zrt. a magyar kormánynak egy stratégiai partnere, és ebben a stratégiai partnerségi megállapodásban a következőket írják le, idézem: a jelen megállapodás általános célja a felek közötti folyamatos párbeszéd folytatása, a kölcsönös bizalom és a kiszámíthatóság. Kérem szépen, ebből világosan kiderül mindenki számára, hogy a Suzuki szinte napi kapcsolatban van a magyar kormánnyal, következésképpen a magyar kormány képviselőinek mindenről tudnia kell, ami a Suzukinál történik.

Ezen túlmenően ebben a megállapodásban az is benne van, hogy a magyar Suzuki aktív szerepvállalásának megerősítése a magyar gazdaság teljesítményének és a nemzetközi versenyképességének növelését célzó kormányzati gazdaságpolitika megvalósítása, tehát ebben működik közre. Nincs is ezzel az égvilágon semmi baj, hogyha nem azt jelentené, hogy ez a gazdaságpolitikai célok érdekében tett gazdaságpolitikai lépés nem a kizsákmányolásra, nem a kizsigerelésre, nem az agyondolgoztatásra irányulna.

Ahogy említettem, mindenkinek be kell tartania ezeket a törvényeket. A múlt évben láthattuk óriásplakátokon, hirdette a kormány több milliárd forintért, hogy ha Magyarországra jössz, be kell tartani a magyar törvényeket. Értem, de akkor tessék megmondani, hogy két vagy három héttel ezelőtt Suzuki úr Szijjártó Péter külügyminiszter vagy (sic!) külgazdasági miniszter úrral miről tárgyalt, mert erről nem voltak igazából híradások.

A tárgyalásoknak nyilvánvalóan lesznek valamilyen következményei, próbált is a szakszervezet lépéseket tenni ismételten. A múlt héten arról volt szó, hogy egyeztetést folytatnak az ágazati szakszervezeti vezetéssel, de a Suzuki-gyár vezetése csak a jogi képviselőjét küldte oda el. Szeretném megemlíteni, hogy a közelmúltban tárgyalta az Országgyűlés a gazdaságvédelmi akciótervet, és ebből számomra azt lehetett leszűrni, hogy ami jó a tőkének, az jó a magyar gazdaságnak. Csak én azt látom, hogy ami jó a tőkének, az nem mindig jó a magyar munkavállalóknak.

Orbán Viktor az elmúlt években tökéletesen megvédte a magyar bankokat, megvédte a magyar multinacionális cégeket, most arra kérem, hogy a magyar munkásokat is védje meg. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Július 1-je a közszférában dolgozók ünnepe is, azon túlmenően, ahogy képviselőtársaim már utaltak rá, Semmelweis Ignácra is ilyenkor emlékezünk, a Semmelweis-nap keretében. Azért hoztam szóba a köztisztviselői napot, mert fejet kell hajtanunk azok előtt az emberek előtt, akik ilyen sanyarú körülmények között is a kormányablakokban, járási hivatalokban vagy éppen a Nyufig ügyfélszolgálatán dolgoznak. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy nagyon sok Semmelweis Ignácra lenne szükségünk, annál is inkább, mert el kell ismernünk azoknak az egészségügyben dolgozó elszánt és elkötelezett embereknek a munkáját, akik éjt nappallá téve tevékenykednek azért, hogy még működjön ez az egészségügy. Tiszteletet érdemelnek azok az egészségügyi dolgozók, akik esküjükhöz hűen példásan helytállnak orvosként, ápolóként vagy éppen műszaki dolgozóként az egészségügyi ellátórendszerben. Én azt gondolom, hogy a kormányzat adósa az egészségügyi szférának, adósa az ágazatnak.

És hajtsunk fejet az előtt az érsebész előtt, aki a múlt héten éppen az életét áldozta munka közben, hiszen ez az ember 30 napon keresztül éjt nappallá téve dolgozott. Szeretném itt megemlíteni azt, hogy az alapvető jogok biztosa egy vizsgálatot készített el, és a vizsgálatot megküldte a kormányzatnak is. Ezen vizsgálat elsősorban az érsebészekről szól. Az alább ismertetett megállapításokat csak összefoglalóan mondom, említem meg. Mintegy 24 oldalas dokumentumról beszélek, de engedjék meg, hogy néhány pontot kiemeljek belőle. Azt elfelejtettem említeni, hogy a Petz Aladár Kórházat, a városmajori érsebészeti klinikát és a Péterfy Kórházat vizsgálták kiemelten.

Pontokba szedve a megállapítások. Az első: az érrekonstrukciós műtétek alacsony és az amputációk magas száma sérti az emberi méltósághoz való jogot.

Második ilyen megállapítás: ugyanezen betegségcsoport esetén az egyenlő bánásmód követelménye is sérül, mivel a területi különbségek miatt egyes helyeken sokkal rosszabb feltételekkel jutnak hozzá ezen ellátásokhoz. Csak megállapítom, hogy az utóbbi az Alaptörvény XX. cikkelye szerint is az egészséghez való jogot sérti, és fel is veti ezt a problémát.

A harmadik ilyen megállapítás: az intézményválasztás szabadsága a kevés szakember miatt nem érvényesülhet.

Végül, de nem utolsósorban idézek a jelentésből: „Ez  mármint hogy a szakorvosok alacsony száma , valamint az a tény, hogy az ország egyes területein egyenetlenek az ellátás színvonalát biztosító tárgyi és személyi feltételek, olyan bizonytalan működési struktúrát eredményeznek, amelyben nem transzparens és így ellenőrizhetetlen az, hogy egy intézmény milyen feltételrendszer mentén dönt a területen kívüli betegek fogadásáról. Ez pedig további súlyos esélyegyenlőtlenségekhez vezet.”

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy pillanatfelvételt az elmúlt héten az egészségügyben történtekről. Olvashattuk  azt hiszem, mindenki találkozhatott ezzel a tudósítással , hogy Nagyatádon gyakorlatilag összekalapozták a pénzt egy CT beszerzésére, majd ezt a CT-t üzembe is helyezték, de ettől függetlenül egy éve volt rá az egészségügyi kormányzatnak, hogy megoldja a finanszírozását. Hangsúlyozom, egyik napról a másikra itt milliárdokat tudnak átcsoportosítani, itt képtelenek voltak egy év alatt ennek a CT-nek a finanszírozását megoldani, így a betegek száz kilométert kell hogy utazzanak, vagy Pécsre vagy Kaposvárra, hogy egy diagnosztikai elemzéshez hozzájussanak. (Cseresnyés Péter: Nem száz kilométert!) Szeretném azt is elmondani, hogy nem egy horribilis összegről van szó, 250-300 vizsgálatot kellene finanszírozni az egészségügyi kormányzatnak. Ha akarnák, tíz perc alatt meg lehetne oldani ezt a problémát is.

És olvashatjuk azt is a híradásokban, hogy a laborszolgáltatás a Veszprém megyei kórháznál megszűnt létezni. Itt a mikrobiológiai szolgáltatás gyakorlatilag megszűnt, a járványügyi szolgálatások ilyetén formában megszűntek. És a kormányzat persze üzent az ott élő embereknek, azt mondták, hogy menjenek a piacra, sőt ajánlottak is olyan céget, amitől ezt meg lehet rendelni. Csak megjegyzem, kedves képviselőtársaim, hogy olyan 20 és 50 ezer forint között van ma egy képalkotó diagnosztikai vizsgálat finanszírozása a magánszférában. (Kunhalmi Ágnes: Szégyen!) Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Orosháza járási székhely, két EFOP-pályázatban is érintett. Az egyikben Orosháza konzorciumi vezetésével többek között Tótkomlóson fut egy EFOP-os pályázat, egy másikban pedig Tótkomlós gesztorként szerepel, ott pedig Orosháza a konzorciumi tag.Mindkét pályázat 485 millió forinttal került kiírásra. Tehát közel 1 milliárd forinttal gazdálkodnak ebben a pályázatban. Mindkét képviselő-testület egyhangúlag megszavazta a részvételt, ugyanakkor arról panaszkodnak az ott élő emberek, illetve önkormányzati képviselők, hogy nem kapnak tájékoztatást arra nézvést, hogy hogyan is áll ez a projekt.

Ugyanakkor meg kell hogy említsem, hogy a legfőbb ügyész által kikért és mentelmi jogától megfosztott Simonka Györgyhöz kapcsolódó személyek nagyon aktívan részt vesznek különböző programokban. Itt Krisztován Annát, illetve Simonka György egy volt munkatársát, aki jelenleg biztonsági őrként szerepel, neveznek meg, hogy szinte csak vérnyomásméréseket és vércukorméréseket bonyolítanak hétköznapokon gyerekekkel, szülői kíséret nélkül. Tehát nagy valószínűséggel egy fiktív projektről van szó.

Ugyanakkor aggodalomra ad okot az, hogy a fenti aggodalmakat megerősíti Galló Ferenc, aki Simonka György egykori jó barátja volt, rokona és kampányfőnöke, medgyesbodzási társadalmi megbízatású alpolgármester; a közösségi médiában egyértelmű utalást tett arra nézvést, hogy csuda dolgok fognak történni akkor, ha elkezdődnek az ellenőrzések.

Éppen ezért kérdezem államtitkár urat, hogy a fentiek figyelembevételével felfüggesztike a két EFOP-pályázatot, ezen túl kérdezem, hogy előrehozzáke az ellenőrzést, hiszen ha egy benne részt vevő személy azt mondja, hogy csuda furcsa dolgok fognak történni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor egyértelmű, hogy az ellenőrzést azonnal meg kell tenni. Kérem, válaszoljon a felvetett kérdésekre. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Nem poénkodni kéne, hanem feljelentést tenni! Tehát az, amikor egy döntés előkészítésében részt vevő alpolgármester maga azt állítja, hogy nagyon komoly visszaélések történtek, hogy az ellenőrzések ezeket be fogják bizonyítani, ő azt állítja, hogy ebben a kérdésben nagyon komoly, hogy mondjam, százmilliókat nyúlhattak le, akkor ez az ember nem a levegőbe beszél, hanem tények alapján, hiszen ő részese volt ennek a folyamatnak. Galló Ferenc nem egy jóskapista abban a térségben, hanem egy nagyon komoly beosztásban lévő ember. Ő maga a közösségi médiában és az interjúban azt mondja, hogy befolyással voltak a döntéshozókra, befolyásolták a döntés eredményességét. Ráadásul, akiket említettem, hogy folyamatosan feltűnnek Simonka György környezetében, ezek az emberek foglalkoztatottak, de őket sehol senki meg nem találja. Tehát nagy valószínűséggel fiktív foglalkoztatásról van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), szóval, ezer sebből vérzik ez a történet, államtitkár úr, és azt hiszem, hogy ennek itt nincs vége.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Néhány településnevet mondok: Egerszalók, Székesfehérvár (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Rio de Janeiro!), Üllő (Az elnök csenget.), Pápa, Lőrinci. Soroljam még? Ezek az elmúlt két hét történései (Nacsa Lőrinc: Őszöd!), képviselőtársaim. Az egyik helyre 34 ezer tonna szennyvíziszapot hoznak Horvátországból, azt mondják, hogy feldolgozzák, közben csak lerakják. A magyar törvények szerint a lerakás tilos; meg kell említenem a termőföld védelméről szóló törvényt, a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt. Meg kell említenem a legfrissebb ilyen történést, amely Székesfehérvár mellett, azt gondolom, joggal fogja kiverni a biztosítékot; ez egy új történet Üllő és térségében. Birtokomban vannak olyan videófelvételek, illetve fényképek, amelyek alapján egyértelműen bizonyítható, hogy a dél-pesti vízi közmű zrt. telephelyére beszállított tartályos szennyvíziszapot nem az üzemben dolgozzák fel, hanem a telephely mögötti erdőben lévő patakba engedik, és ez a patak elszállítja több településen keresztül. Igaz, ennek a pataknak van egyfajta, hogy mondjam, megtisztulóképessége, de kérem szépen, ahol nem tartják karban a patakmedret, ott feltorlódik a fekália és bűzlik.

(16.20)

Több településen jelezték a települési önkormányzatnak, polgármestereknek, a víziközmű-vállalatnak, az égvilágon semmi nem történik benne. Erről tud a katasztrófavédelem, tud az ÁNTSZ és tud a rendőrség is.

Kérem szépen, ezek konkrét bizonyítékok. Éppen ezért kérdezem államtitkár urat: ha bebizonyosodik, hogy az előbb említett törvényeket megsértik, teszneke feljelentést ebben az ügyben? És ha bűncselekmény van, számíthatnake a büntetésre? Köszönöm szépen. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Az a helyzet, államtitkár úr, hogy én ma a hajnali órákban is ott voltam az agyagbánya mögött, és felvételeket készítettünk, hogy kétpercenként hozták, tonnaszámra a kezeletlen szennyvíziszapot Horvátországból, szlovén és horvát rendszámú kamionokkal. Hangsúlyozom, amit Szalókra terveznek, államtitkár úr, a 200 ezer tonna  tudja, mennyi ez? 16 200 kamionnyi szemetet hoznak ide, a borvidék kellős közepére. Ezen a felvételen pedig (Egy képet mutat mobiltelefonjáról.)  bár nem kértem engedélyt arra, hogy demonstráljak, de azért bemutatom önnek  van egy mederkotrás. Ez, kedves barátaim, a monori pataknak a kotrása, felkavarja a szennyvíziszapot. De itt mögötte nem kotortak ki semmit, úszik a fekália a patakban. Innen locsolnak, kedves barátaim, itt itatják az állatokat, és ott pang a szennyvíz a szántóföldön. Mit termelnek itt? Élelmiszert! Államtitkár úr, börtönbe kellene juttatni ezeket az embereket egytől egyig! (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!  Taps az ellenzéki padsorokból.)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Vannak dolgok, amelyek működnek az országban, és vannak dolgok, amelyek nem működnek. Nem működik  mert ezzel folytatnám  például a rendőrség. Nem működik a rendőrség, mert borzasztóan kevés a rendőr, nagyon nagy a fluktuáció, ennek következtében nagyon sokat kell a rendőröknek túlórázni, viszont a túlórájukat nem fizetik ki. (Kontrát Károly: Nem igaz!)

Nem működik az egészségügy, mert borzasztóan kevés az orvos, kevés az egészségügyi szakdolgozó. A napokban lehetett olvasni, hogy ma már Romániában kétszer-háromszor annyit keresnek (Németh Szilárd István: Ne beszélj már hülyeséget, kérlek szépen!) az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók, mint Magyarországon; ez előrevetíti azt a lehetőséget, hogy már nem Angliába és Németországba mennek el az orvosok dolgozni, hanem hamarosan Romániába. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy borzasztó nagy az orvoshiány az alapellátásban, a legfrissebb statisztikai adatok szerint 373 tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van Magyarországon és 243 fogorvosi praxis. Gyakorlatilag a Duna-Tisza-közén alig van háziorvos már Magyarországon. Kedves Barátaim! Előre lehet jósolni, lehet látni, hogy egy-két év múlva egymillió embernek az országban nem lesz háziorvosa.

Nem működik az oktatás, hiszen borzasztóan kevés a tanár, borzasztóan kevés az óvodapedagógus, és borzasztóan kevés a fizetésük; természetes, hogy elhagyják a pályát, és nem is kívánnak a szakmájukban dolgozni. Terheli a rendszert az, hogy közel százezer gyerek hagyta úgy el az oktatást, hogy azt nem fejezte be, ezen túlmenően a legfrissebb adatok szerint 340 ezer olyan fiatal van, 18 és 35 év között, aki se nem tanul, se nem dolgozik, sem szakképzésben, gyakorlati képzésben nem vesz részt  ez a magyar fiataloknak a 20 százaléka.

Nem működik a tűzoltóság, mert a tűzoltóknak nem adnak fizetést, illetve amennyit adnak, azért nem hajlandók elvégezni a feladatukat. Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy tartson otthon legalább egy vödör vizet, ha probléma van, mert a tűzoltó biztos, hogy nem fog kiérni.

És nem működik a kormányhivatal, nem működnek az államigazgatás alrendszerei, mert egyszerűen az emberek nem kapnak elegendő fizetést, és otthagyták az állásukat, illetve egy részüket elbocsátották. Mondjanak, képviselőtársaim, egyetlenegy olyan területet, az államigazgatás bármelyik szegmensét, ahol működnek a dolgok!

Aztán persze beszélni kell arról, ahol működnek a dolgok: például a szennyvíziszap változatlanul jön az országba, tonnaszámra, 52 ezer tonna  a múlt héten itt említettem az interpellációk sorában  csak Horvátországból. Olyannyira jön ez az iszap, hogy kérem szépen, telephelybővítési engedélyért folyamodtak Székesfehérváron, és azt is elmondtam, hogy nem hallomásból tudom, én ott jártam, lefotóztam, lefilmeztem, kérem szépen, olyan híg fekáliát öntenek be az agyagbányába, közel a lakásokhoz, illetve a bevásárlóközponthoz, hogy jobban terül, mint a Padlopon aljzatkiegyenlítő. (Derültség a Jobbik soraiban.) Erre nekem ne mondja senki azt, hogy ez egy előkezelt, komposztált, lerakható szennyvíziszap lenne! És ugyanez a helyzet Pápán, ahova szintén nagy mennyiségben vittek szennyvíziszapot, és erre a forgalmazó cég, vagy aki ezt az egészet csinálja, azt mondja, hogy a bűz ellen úgy fognak védekezni, hogy sövényt fognak építeni. Hát, erre külön befizetek.

És itt van, kérem szépen, a kezemben az a kormányhivatali dokumentum, ahol öt oldalon keresztül sorolják, hogy Egerszalókon, ahol szintén ilyen szennyvíziszap-lerakót akarnak létesíteni, minek kell hogy megfeleljenek. A hivatal öt oldalon sorolja, hogy miket kell hogy bemutassanak. Kérdezem én: ki a Szűz Mária fogja engedélyezni, hogy 200 ezer tonna, Olaszországból származó szennyvíziszapot a borvidék kellős közepén elhelyezzenek, lerakjanak?

És kedves barátaim, ma már látható a Gyáli-patakba öntött szennyvíziszap, a Youtube-on fenn van, mindenki megnézhette, hogy szántóföldeket locsolnak a fekáliával fertőzött vízzel. Megkérdezem önöket, akár az elnök urat, akár a miniszter urakat, államtitkár urakat: önök vásárolnának abból a vecsési káposztasavanyúságból, amelyet a fekáliával fertőzött patak vizével öntöznek? Önök vennének olyan fejes káposztát a káposztás cvekedlihez, amelyet ilyen szennyezett vízzel locsolnak? Azt gondolom, hogy senki sem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a DK és az LMP soraiban.)