A felszólalás szövege:

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság 2014. november 27-ei ülésén megtárgyalta a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló T/1706. számú törvényjavaslatot.

A javaslat benyújtásának célja, hogy a bányászati és az azon alapuló energetikai iparágak gazdasági és társadalmi helyét, helyzetét javítsa a jelenlegi és a várható műszaki, környezetvédelmi és gazdasági tendenciákra tekintettel, és tegye mindezt úgy, hogy az állami tulajdonban lévő ásványkincsekkel történő ésszerű és fenntartható gazdálkodás egyaránt szolgálja mind a társadalom, mind a gazdaság, mind az állam közös érdekeit.

A bizottsági ülés során döntés született a már említett gazdasági bizottsági módosító javaslatról, amelyet a bizottság az egységes jogalkalmazás érdekében fogalmazott meg. Bizottságunk ezt az indítványt 25 igen és 6 tartózkodó szavazat mellett támogatta. A módosító javaslatról történő állásfoglalás mellett a Törvényalkotási bizottság további technikai módosításra irányuló szándékot is megfogalmazott. E módosító javaslat 25 igen és 6 tartózkodó szavazat mellett kapott támogatást.

A bizottság az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést 25 igen és 7 tartózkodó szavazat mellett támogatta. Köszönöm a figyelmüket.

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság a június 25. napján megtartott ülésén tárgyalt a T/4822. számon benyújtott, egyes törvények vízgazdálkodási és tűzvédelmi tárgyú, illetve közszolgáltatás ellátásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatról, és ezzel összefüggésben a bizottság az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014-es országgyűlési határozat 46. §-ára tekintettel 20 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést fogadott el.

A módosítás célja a vízgazdálkodásról szóló ’95. évi LVII. törvénynek a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény nemzeti vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályaival, illetve a víziközmű-szol­gáltatásokról szóló 2011. évi CCIX. törvény víziközmű-fogalmával történő összhangjának megteremtése. Ezenkívül a belterületen történő csapadékvíz-gazdálkodás szabályai egyértelműsítésre kerülnek, oly módon, hogy a település belterületén a csapadékvíz elvezetését biztosító árkok fenntartása és vízi létesítmények üzemeltetése az önkormányzat feladata, kivéve az országos közút, illetve a közforgalmú vasút víztelenítését szolgáló árkokat, csatornákat és egyéb vízelvezető vízi létesítményeket, ahol a közút, illetve vasút fenntartója köteles a fenntartásról gondoskodni.

(21.40)

A feladat természetesen nem új közfeladat, az önkormányzatok ezt a településüzemeltetés keretében jelenleg is ellátják, most az ágazati törvény pontosítására kerül sor. A fentiek alapján a törvényjavaslat a megfelelő öntözővíz-továbbítás biztosítására és a víztovábbítást akadályozó művek állami üzemeltetésbe vételére tesz javaslatot.

A javaslat új felhatalmazó rendelkezést is tartalmaz, a vízgazdálkodási törvény hatályos 32/A. §-a meghatározza a vízgazdálkodási bírság kiszabásának eseteit és a bírság mértékét, az új felhatalmazás pedig a bírság kiszabása során alkalmazandó szempontrendszerek és a bírság megfizetési módja részletszabályainak rendeletben történő megállapítására ad a kormánynak felhatalmazást.

Továbbá a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló ’96. évi XXXI. törvény módosításának célja az uniós és hazai szabályozási előírások összhangjának megteremtése. Ehhez kérve támogatásukat köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság június 25-én tárgyalt a T/5141. számon benyújtott, a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról, és ezzel összefüggésben a bizottság az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. országgyűlési határozat 46. §-ának megfelelően 19 igen szavazattal, 5 ellenében, tartózkodás nélkül összegző módosító javaslatot és összegző jelentést fogadott el.

A módosítás célja a közfoglalkoztatottak és az elsődleges munkaerőpiacon működő munkáltatók közti kapcsolatfelvétel megkönnyítése. Egyrészt lehetőséget kíván nyújtani arra, hogy a közfoglalkoztatottak minél nagyobb hányada munkalehetőséghez jusson az egyszerűsített foglalkoztatás keretében, másrészt könnyíti az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatni kívánó munkáltatók szezonális munkaerő-igénylésének kielégítését elsősorban a mezőgazdaság területén.

A javaslat alapján a munkáltató a munkaerőigényét május 1-je és október 31-e között annak a településnek a polgármestereinél is bejelentheti, ahol a tervezett foglalkoztatás helye található. Ugyanakkor az egyszerűsített módon létesíthető munkaviszonyban foglalkoztató munkáltató minden év október 31-éig bejelentheti a tervezett foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei foglalkoztatási szerv részére a következő év május 1-je és október 31-e között általa tervezett egyszerűsített foglalkoztatás helyét, a foglalkoztatni kívánt létszámot és a foglalkoztatás tervezett ütemezését.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A jelenlegi szabályozás egyébként 2015. január 1-jétől már tartalmaz az állami foglalkoztatási szerv által az álláskeresők számára felajánlott megfelelő munkahelyek esetében. (Sic!)

Kérjük a módosítás támogatását, mivel az pontosan azt a célt szolgálja, hogy a közfoglalkoztatottak visszakerülhessenek a munkaerőpiacra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azért bátorkodom erre a felszólalásra, mert Ander képviselőtársunk is alaposan elkalandozott a témától, és már többször felvetődött itt, hogy értéket teremt-e a közfoglalkoztatás.

Én is hoznék egy példát, egy vidéki példát, a magyar vidék egy példáját Észak-Hevesből, Mátraderecskéről. Mátraderecskén a közfoglalkoztatás nem kevesebbet oldott meg, mint hogy több mint 10 százalékkal csökkentette a munkanélküliséget. A település önellátó zöldségből és húsból. A településen jól működik a sertéstelep. A településen gombát termelnek a piacra. A településen közmunkából rendbe rakták a helyi strandot, a helyi strandot ők üzemeltetik, a helyi strand büféjében ők mérik ki azt, amit egyébként megtermelnek, és az önkormányzatnak többmilliós bevétele van szezonban ebből a helyi strandból. Lehet, elképzelhető, sőt valószínűnek tartom, hogy ez fenntartja a magyar vidéket, sokkal inkább, mint a handabanda.

Egyébként még egy példát szeretnék önnek a figyelmébe ajánlani. Gyöngyöspatán a volt jobbikos polgármester a gyanú szerint ‑ és a gyanú miatt rendőrségi vizsgálat is indult ‑ a saját telkén foglalkoztatta a közfoglalkoztatottakat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a napirend utáni felszólalás ezen a kései órán egyfajta kései sirató. Beszélhetünk erről a tragédiáról napirend után, és reményeim szerint beszélni fogunk majd az őszi ülésszakon is, de akár a rendes napirend keretei között, akár napirend után, akár napirend előtt beszélünk erről a tragédiáról, napirendre nem térhetünk felette.

Ez a kései sirató egy 18 hónapos, kis, törékeny életért szól egy olyan gyermekhalál ‑ és most már kimondhatjuk, gyermekgyilkosság ‑ okán, ami felfoghatatlan, megrázó, érthetetlen, felháborító, minden jelző önmagában és együtt is érvényes.

A néhai 18 hónapos kiskorú K. Kiarának az élete és legfőképpen a tragikus és könyörtelen halála hatalmas kérdőjelet és talán még nagyobb felkiáltójelet hagy maga után. Ő már a fogantatása pillanatában veszélyben volt ‑ azt mondhatjuk ‑, hiszen az ő másik három testvére mindannak a veszélynek ki volt téve külön-külön, amely veszélybe ő is beleszületett, és amely veszély elől ő már megmenekülni nem tudott.

Azt lehet mondani, hogy ez a kislány a szüleibe halt bele, mert a szülei úgy döntöttek, hogy nem táplálják a gyermeküket. Mit lehet erre mondani? Nem azért nem táplálták a gyermeket, mert szükségben szenvedtek, bár megjegyzem, nincs az a szükség, ami gyermekéheztetéshez vezethet, hanem mert így döntöttek; nem tudatlanságból, nem szükségből, hanem tervszerűségből.

Négy gyerek mind ki volt téve annak, hogy számára a legnagyobb veszély a saját szülőanyja, és az ő életére nem más tör, mint a saját anyja. Négy gyerek három apától; az első három megmenekült. Az elsőt a saját apja, a vér szerinti apja menekítette ki, a másodikat a bíróság ítélte meg szintén a vér szerinti apának, a harmadik esetben pedig azt lehet mondani, hogy az óvoda mentette meg a gyermek életét. Ez azt is jelzi egyébként, hogy a gyermekek védelme szempontjából a legveszélyeztetettebb kor a 0-3 éves időszak. Utána már az intézményrendszer képes a gyermekek védelmére.

Kérdés az, hogy ha egy anya a gyermeke ellen fordul, akkor van-e védelem, lehet-e pótolni bármilyen jogszabállyal, intézményrendszerrel, és bármilyen más eszközzel ki lehet-e védeni egy gyilkos szándékú anyát, lehet-e tenni szörnyű, őrült tervének megvalósítása ellen. A bajba jutott gyermekeket, a veszélybe jutott gyermekeket köteles megvédeni a mindenkori gyermekvédelmi rendszer. Ez esetben azt kell mondanunk, hogy a rendszer, a környezet, a védőrendszer összességében nem tudta megmenteni egy kislány életét.

Ha az a kérdés, hogy a rendszerben dolgozók és maga az intézményrendszer tett-e valamit, akkor azt kell mondani, hogy persze, tett. Ha az a kérdés, hogy tett-e eleget, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Ha az a kérdés, hogy lehetett volna érzékenyebb, lehetett volna lelkiismeretesebb, akkor azt mondom, hogy igen. Ha az a kérdés, hogy ebből a jelzőrendszerből ki vizsgázott jelesre, ki hallgatott a lelkiismeretére, akkor azt kell mondanom, hogy ez a védőnői szolgálat.

A gyermekvédelmi törvény közel 20 éves. Az egészségügyről szóló törvény közel 20 éves. Úgy gondolom, hogy az őszi ülésszakon a magunk részéről akkor járunk el helyesen, ha a gyermekvédelmi rendszer jogszabályi környezetét áttekintjük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és meghozzuk a szükséges intézkedéseket, hogy gyerekeket zárt ajtók mögött ne lehessen kényére-kedvére használni senkinek.

Egy 18 hónapos élet elment, a kérdőjel itt maradt. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztésünk kapcsán nehéz a megfelelő szavakat megtalálni, és nehéz szólni azokról és kellő alázattal azok helyett, akik már nem tudnak szólni, és amikor nagyon nagy bajban voltak, akkor sem tudtak szólni. Nehéz beszélni azokról, akiknek olyan rövid kis életke adatott, hogy még beszélni sem tanulhattak meg, talán annyit már ki tudtak mondani, hogy anya és apa, de ez rajtuk nem segített, sőt az anya és apa volt az, aki a kiszolgáltatott és védtelen kisgyermek életére tört.

Nem véletlenül rázták meg az ország közvéleményét azok az ügyek és azok a hírek, amelyek könyörtelen gyermekgyilkosságokról szóltak az elmúlt időszakban, és az érthetetlenséggel párosult felháborodás kapott hangot akkor, amikor az is kiderült, hogy két, egy 18 hónapos és egy 2 hónapos kisgyermek életére nem más tört, mint a saját szülője, szülei. Törvényjavaslatunk kiindulópontját ezek az érthetetlen, tragikus, fájóan megrázó gyermekgyilkosságok adták és adják.

Fel lehet tenni persze a kérdést, hogy mit lehet tenni akkor, amikor egy szülő az alapvető felelősségét, ami a gyermeke gondozására, felnevelésére irányul, felmondja, és úgy hanyagolja el gyermekét, hogy ez az elhanyagolás nem hanyagságból történik, hanem igenis tudatosan. Sajnos kijelenthetjük, hogy a gyilkos szülők tudatosan, szinte felkészülten hajtották végre módszeresen a gyermekük súlyos elhanyagolását, illetve a recski esetben az erőszakos életkioltást.

A tragédiák után jó néhány vizsgálatra sort kellett keríteni, hiszen tisztázni kellett azt, hogy ez egyáltalán miért és hogyan történhetett meg, történtek-e mulasztások, hibák, milyen felelősségek állapíthatóak meg, és nem utolsósorban arra is választ kellett adniuk a vizsgálatoknak, hogy van-e, szükséges-e olyan lépés, akár a gyermekvédelmi jelzőrendszer vonatkozásában, amely, ha nem is tudja véglegesen kiküszöbölni, de mindenesetre hatékonyan, jelentősen le tudja szűkíteni annak a kockázatát és lehetőségét, hogy hasonló tragédiák a jövőben megtörténjenek.

A kérdés az, hogy ha egy szülő tudatosan támad saját gyermeke életére, akkor van-e olyan szervezet, jelzőrendszer, amely ezzel szemben, ezzel a tébollyal szemben hatásosan fel tudja venni a küzdelmet. És itt nem lehet más a válasz, mint hogy kell hogy legyen egy olyan jelzőrendszer, mert egyetlenegy gyermek életéről sem mondhatunk le, még akkor sem, hogyha egy ilyen extrém helyzetben veszélyeztetik a gyermek életét.

A kormányzat, az illetékes kormányhivatalok és maga az alapjogi biztos is lefolytatta a maga vizsgálatát, jelentéseiket közzétették. Azt hiszem, ezeknek a vizsgálatoknak a megállapításait, illetve javaslatait sikerült az önök előtt fekvő törvényjavaslatba beépíteni.

A módosítások ‑ hiszen több törvényen több módosítást javasolunk ‑ közös célja az, hogy az ilyen esetekben a jelzőrendszer tagjai a mainál hatékonyabban, eredményesebben és egyértelműbb szabályok szerint tudjanak össze- és együttműködni, hiszen könnyű lenne azt mondani sommásan, hogy mindezek a tragédiák azért történhettek meg, mert rossz a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Ha ez így lenne, akkor egyszerű dolgunk lenne, mert a jelzőrendszert kellene megjavítani vagy megújítani, de sajnos nem erről van szó. A jelzőrendszer még ebben az állapotában is képes lett volna ezeket a gyermekéleteket megmenteni, ha nem történnek olyan mulasztások és szakmai hibák, amelyek ebben az esetben végzetesek és életveszélyesek voltak.

(9.10)

Hadd idézzem önöknek az alapjogi biztos nemrégen közzétett jelentését a gyöngyösi halálesettel kapcsolatosan, ahol rögzítésre került, az ombudsman megállapította, hogy a házi gyermekorvos, a gyermekjóléti központ és a gyámhatóság sorozatos mulasztásai, szakmailag érthetetlen lépései miatt sem sikerült megakadályozni azt, hogy a szülők gyermeküktől a táplálékot hosszú ideit megvonják. A jelzőrendszeri tagok hibái így közvetve szerepet játszottak a gyöngyösi kisgyermek halálában.

És azt a következtetést is levonja az alapjogi biztos, hogy a tragikus eset rávilágít arra, hogy a jelzőrendszeri tagok érdemi együttműködése lehet az egyetlen járható út, hiszen a tagok egyedi és elszigetelt próbálkozásai a renitensen együtt nem működő szülők és családok esetében komoly kockázatokkal és következményekkel járnak. Mindezért szükséges és nagyon fontos, hogy a jelzőrendszer tagjainak működését, együttműködését, eljárási szabályait még világosabbá, még egyértelműbbé tegyük, ezt az együttműködést, ha kell, akkor ki is kényszerítsük, és minimálisra szűkítsük az eljárás során azokat a mérlegelési lehetőségeket, amelyek magukban rejtik a hibázás lehetőségét.

A tragédiákból leszűrt tapasztalatok azt is megkövetelik, hogy egyes eljárási szabályokat egyértelműsítsünk. A gyöngyösi eset kapcsán szomorúan kellett szembesülnünk azzal, hogy a gyermek születését követő hónapokon keresztül gyakorlatilag működtek a hivatalok, de ha azt kérdezzük meg, hogy megtették-e azt, amit meg lehetett volna vagy meg kellett volna tenni, akkor arra a válaszunk az, hogy nem tették meg.

A jelzőrendszer tagjai közül az, aki hiánytalanul, felelősséggel és lelkiismerettel járt el a folyamat során végig, az a védőnő volt. Megállapítható, kimutatható az, hogy a védőnői szolgálat a helyén volt ezekben az esetekben. Tette, amit tehetett, de az ő jelzéseit a jelzőrendszer többi szereplője nem vette az ügy mér­tékéhez és súlyosságához illő és kötelező komolysággal. Hiszen a védőnő jelzése után, amikor is világossá vált, hogy az anya nem működik együtt és elutasítja a védőnői ellátást, amiről a védőnő jelzést adott a gyámhatóságnak, a gyámhatóság hiába adott ki határozatot arról, hogy a gyermekjóléti központnak el kell végeznie a szükséges környezettanulmányt, és javaslatot kell tennie a gyermek elhelyezésére vonatkozólag, ez a határozat bár kiadásra került, erre a határozatra a gyermekjóléti központ nem is reagált.

Újabb határozatoknak kellett születniük ahhoz, hogy végül is azt jelentse a gyermekjóléti köz­pont, hogy nem tudott bemenni, mert a szülők nem engedték be a gyermek elhelyezésére szolgáló lakásba a munkatársakat; ő nem tudott bemenni, ezért pedig jelentést, illetve javaslatot nem is tesz. Ezek után mind a két hivatal, mint aki jól végezte dolgát, öt hónapra elrakta az aktát a fiókba.

A gyermek életének első tíz hónapjában nem tör­tént semmi. Mindenki tette a dolgát úgymond, de nem történt semmi. Aztán következett megint négy hó­nap, amikor szintén nem történt semmi, és 18 hó­na­pot élt a gyermek. Ez olyan eljárási mulasztás, olyan szakmai hiba, amely felveti egyébként a személyes felelősség, a figyelmesség, elkötelezettség kérdését.

Jeleztem, hogy nem az ügy és az ügyek súlyosságának mértékéhez igazították az intézkedéseiket. Ez abból is látszik, hogy mind a gyöngyösi, mind a recski esetben, hogy úgy mondjam, visszaeső szülőkről beszélhetünk. A gyöngyösi esetben az anyának már három gyermeke ellen voltak merényletei; olyan súlyú merényletek az elsőszülött és a másodszülött gyermekek ellen, ahol a bíróság az anyától elvette a gyerekeket. A harmadszülött kislány esetében is fo­lya­matosan védelembe vételi, jelzem, sikertelen védelembe vételi eljárások folytak.

A recski esetben pedig már volt erőszakos megnyilvánulása a szülőnek, és ennek kapcsán az elsőszülött gyermek szintén máshol került elhelyezésre. Fontos az, hogy a jelzőrendszer ilyen esetekben tudjon róla, tudnia kelljen arról, hogy nem egyszeri esetről van szó. Vannak súlyos előzmények, és ilyen súlyos előzmények után pedig már fokozott figyelemmel, fokozott felelősséggel, fokozott éberséggel kell eljárnia a rendszernek.

Ezért javasoljuk azt, hogy a testvérek ügyében az eljárást, illetve az ügy kezelését össze kell vonni, hogy ne kerülhessen arra sor, mint amire itt sor került. Arra is egyértelmű javaslatot teszünk, hogy ha szükséges, akkor a szülők elővezetése azonnali intézkedést igénylő esetben megtörténhessen, ügyészi jóváhagyás nélkül is, mert az eset azt bizonyította Gyöngyösön, hogy ez az előzetes ügyészi jóváhagyás, ennek a beszerzése részben meghiúsította, hogy a szülőket meg tudják hallgatni. Egyszer sem sikerült erre a meghallgatásra sort keríteni.

Annak is véget szeretnénk vetni, hogy valaki elrejthesse a gyermekét, zárt ajtók mögé zárhassa, és adott esetben a maga kényének-kedvének kiszolgáltatva élhessen vissza a gyermek védtelenségével. Rög­zíteni kívánjuk azt, hogy a jelzőrendszer tagjaival való együttműködés elhárítása esetén, egyértelmű elzárkózás esetén súlyos veszélyeztetés minősítése le­gyen az irányadó, hiszen Gyöngyösön is az történt, hogy a szülők nem engedték be a gyermekjóléti központ munkatársait, sorozatosan nem engedték be, viszont az esetleges hatósági kényszerintézkedéshez, ami a bejutáshoz kellett volna, nem lehetett engedélyt szerezni, mert az ilyen engedélyhez bizonyítékokat kéne csatolni. A bizonyítékok pedig bent vannak.

Ennek a matthelyzetnek vagy patthelyzetnek ‑ a gyerek szempontjából matthelyzet ‑ szeretnénk véget vetni azzal, hogy az elzárkózást a súlyos veszélyeztetés minősítés kategóriájába kívánjuk sorolni.

(9.20)

Nagyon fontos eleme az is a módosító javaslatainknak, hogy a gyermeket ne lehessen kicsempészni, kivonni a gyermekvédelmi jelzőrendszernek a látóköréből; kötelező legyen a gyermeket a szűrővizsgálatokra, státuszvizsgálatokra elvinni. Nem lehetséges az, mint ami Gyöngyösön megtörtént, hogy a háziorvos elfogadja azt, hogy a szülő telefonon mondja be a gyermek súlygyarapodás-adatait, miközben egyébként a gyermek halálra éheztetése van folyamatban. Nem elfogadható, és hadd jegyezzem meg, hogy itt a háziorvos nyilatkozata volt a perdöntő, mondhatni, a súlyosan életveszélyes… ‑ hiszen a gyámhatóságot ilyen telefonos kapcsolattartás alapján tájékoztatta a háziorvos arról, hogy egyébként a gyermek elhelyezése megfelelő, állapota pedig kielégítő. Végzetes volt, hiba a háziorvos részéről, viszont a gyermeknek az életébe került mindez.

Ezért tartjuk szükségesnek azt, hogy az egészségügyben dolgozók számára a jelzési kötelezettség egyértelműen legyen rögzítve, és nagyon fontos, és azt hiszem, ezzel is az ombudsman ajánlását követtük, hogy kimondjuk a jelzőrendszer tagjaival való együttműködés elutasításának a tilalmát. Tehát nem lehet elutasítani sem a védőnői, sem a gyermekorvosi, sem a háziorvosi, sem a bölcsődei, sem a köznevelési intézménnyel való együttműködést, annak egyértelmű szankcióját is rögzítjük a javaslatban, és úgy gondoljuk, hogy mindezek így együttesen tudnak védelmet biztosítani a hasonló tragédiák előfordulásával szemben.

De egyet semmilyen törvény nem tud hatékonyan biztosítani: ez az odafordulás képessége, nemcsak a jelzőrendszer tagjai részéről, hanem mindannyiunk részéről. Hiába teltek el hónapok, és tudom, hogy e kérdés kapcsán óhatatlanul érzelmek, indulatok és kérdőjelek jelenhetnek meg, ez részben természetes is, hiszen valamennyien, akik hajlandóak vagyunk szembenézni ezzel a borzalommal, érintettek vagyunk, és érintettsége van egyébként a környezetnek, a szűkebb és a tágabb környezetnek is. Hiszen ha 18 hónapon keresztül úgy lehet halálra éheztetni egy gyermeket egy sorházban, tisztes polgári körülmények között, vagy egy családi házban, nagy anyagi jólét közepette, hogy a lakókörnyezetnek nem tűnik fel, nem érzékeny a lakókörnyezet arra, hogy ezt a gyereket soha nem látták kinn, hogy ez a gyerek heteken keresztül sikolt és sír és ordít, akkor bizony felvetődik a jelzőrendszeren kívüli társadalomnak az érzékenysége és felelőssége is.

Ezek a kioltott, erőszakkal kioltott gyermeki életek nyomot nem hagytak maguk után, nem hagyhattak maguk után, jeleket viszont hagytak. A közös erőnkre óriási felkiáltó- és kérdőjel került. Arra kérem önöket, miközben kérem a javaslat támogatását, hogy közösen, és ha lehet kérnem, akkor kellő alázattal próbáljuk meg úgy javítani ilyen vonatkozásban a jelzőrendszert, hogy ilyen felkiáltójel és kérdőjel ne kerülhessen megint az égre.

Szeretném még azt is önöktől kérni, hogy a javaslaton azt kérjék számon, amit számon lehet és számon kell kérni. (Korózs Lajos: Meglesz, Lacikám, meglesz! ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Meglesz!) Hiszen említettem, hogy milyen tárgykörben, milyen témakörben tesszük meg a javaslatainkat, ezért vállaljuk a felelősséget tisztességgel. Köszönöm a figyelmüket, és kérem a támogatásukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy talán segít az, ha az ellenzéki felszólalásoknak egy állandó elemét ki tudjuk venni a vitából. Ez az állandó elem, úgy is mondhatnám, a „kormánypárti” elem az önök részéről, mert önök mind azt hiányolják, hogy nem kormány-előterjesztés jött, csak egy képviselői indítvány, és hogy ez a képviselői indítvány el akarja terelni a botrányokról, az aktuális botrányokról a figyelmet, összedobtak valamit, elfedni egy botrányt s a többi, s a többi.

Nos, az a helyzet, hogy május 24-én ‑ és ezt vissza is nézhetik, május 24-én ‑ álltam ki a nyilvánosság elé és mondtam el, hogy szükséges jogszabály-módosítás, és mondtam el, hogy önálló képviselői indítványt fogok benyújtani, és azt is megjelöltem, hogy milyen törvényekben és milyen törvényhelyekre. Tehát nem volt… ‑ hogy is mondjam, ha úgy gondolják, hogy én már május 24-én el akartam fedni különféle botrányokat, amelyek majd később következtek be, ez egy kicsit vad elképzelés. Pont azért szól erről a javaslat, mert egy képviselő ezt teheti meg. De azt gondolom, hogy ezt meg kell tennie. Az én választókerületemben, Gyöngyösön és Recsken történt meg egyébként egymáshoz közeli időszakban ez a két brutális gyerekgyilkosság.

Miért baj az, mit sért az és kit sért az, ha egy képviselő ebben az ügyben nemcsak tájékozódik, hanem lépést is tesz? Nyilván mivel képviselő, és nem gyermekvédelmi szakember, ezért megkérdezi azokat a gyakorló kollégákat, védőnőket, családterápiában, kórházban, egészségügyben dolgozókat. Megkérdezi ‑ ezt tettem. Ezt tettem, és ez alapján állt össze ez a javaslat döntő részt, és látható ‑ de nem is értem Szelényi Zsuzsát, hogy az életről és a valós problémákról kell beszélni. Hát mi, ha nem valós, életszerű probléma az, amiről beszéltem? Ez is a képviselői indítvány lényege. Ön azt mondta, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Nekem nem csak, hanem nekem ennek a két gyermeknek a halála, ami a választókerületemben bekövetkezett, ez a tragikus, iszonyat rémálom nem csak; nagyon is valóságos dolog.

Ha én képviselőként a szakemberek, a segítők véleményét kikérve a Ház elé hozok egy javaslatot, amiről egyébként, ha tételesen nézik meg, pontról pontra menve, ahogy ezt egyébként megtette például Szél Bernadett, akkor úgy látszik, a valóságos, gyakorlati ügyek kapcsán valóban tisztességgel ‑ mert kérem, ezt se vonják kétségbe, tisztességgel ‑ én a képviselői felelősségemből, feladatomból adódó munkát végzem. Jó szívvel, tisztességgel, úgy gondolom, körültekintően, és úgy gondolom, hogy nem túlnyúlva azon a körön, amit viszont egy képviselőnek már tiszteletben kell tartania, lévén, hogy képviselő, momentán én például nem vagyok gyermekvédelmi szakember, de felkészülnöm fel kell a témából, úgy hiszem, ezt meg is tettem.

Még egyszer: az, hogy miért képviselői indítvány, ezt nézzék már el. Nem tudom, hogy ez önöknek miért baj, és még egyszer mondom, én ezzel senkit nem sértek, senkinek nem ártok. Egy képvi­selői indítvány terjeszkedési köre viszont behatárolt, nem tudja az egész rendszert kezelni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kicsit, nem is kicsit, de sajnálom, hogy nem sikerült megtartani azt a lelki testtartást, amire azért az elején még volt remény, mert úgy látom, hogy tényleg az ellenzéki felszólalók közül volt, aki tisztességgel a tárgyhoz szólt hozzá, például Vágó Sebestyén vagy Szél Bernadett, akik tisztességgel elolvasták, és tettek javaslatokat, megfontolható és megfontolandó javaslatot is. Például Vágó Sebestyén javaslata, hogy valóban kellene forrás ahhoz, hogy legyen egy érzékenyítő, akár kampány. De hogy a témát továbbvigyük, az a jelzőrendszer, ami egyébként a legjobb jelzőrendszer, a lakókörnyezet, ami a hagyományos világban működött, tehát Magyarországon azért pár évtizeddel ezelőtt, mondjuk, egy paraszti társadalomban volt jelzőrendszer, hibátlan jelzőrendszer volt, és hibátlan szociális ellátás is volt, csak ezeket a hagyományos közösségeket szépen szétverték, és ma mindenki belehullik abba a „jobb meg se szólalni”, „mert ne legyek rosszban a szomszéddal, kell nekem ez, hát nem”… ‑ akkor inkább azt mondom, hogy üvölt, üvölt hetek óta a gyerek, hát akkor hasfájós, tényleg rossz az emésztése és így tovább. Tehát például ez a javaslat, ami egy szemléletformálás, nem is lenne talán fontosabb dolog, mint a szemléletet formálni ez ügyben.

Szél Bernadett felvetése és Korózs Lajos is érintette a tárgyat, de ne haragudjanak, Bangóné képviselő asszony kínai idézettel kezdte, úgy látom, a kínaitól nem tudott elszakadni, mert részben kínai, amit mond, és tudja, képviselő asszony, ki mint él, úgy ítél. Tehát ön azt feltételezi, hogy május 24-én én már azért mondtam azt nyilvánosság előtt, hogy szükséges törvénymódosítás több helyen is, mert én már akkor kapcsoltam az ön elgondolása szerint, hogy majd lesz valami mutyi, amit majd ezzel elfedünk. Ha ez kiderül, hogy önnek ez nem jó, mert ez az elmélet nem tartható, akkor meg azt mondja, hogy mit csináltam eddig. Például megvártuk azt, hogy az ombudsman letegye a jelentését a gyöngyösi ügyről. Ez a nyár végén történt meg. Egyfelől számon kérik, hogy az ombudsman javaslatait nem vesszük figyelembe; mikor jön egy javaslat, amiben tételesen a témával kapcsolatosan valamennyi lényeges ombudsmani ajánlás benne van, akkor meg az a bajuk, hogy miért képviselői indítvány.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És azt sajnálom, ne haragudjon, Gúr képviselő úr, de én a vita első két órájában nem láttam önt. Lehet, hogy a tévén nézte. Vagy fönt volt? Elnézését kérem. (Gúr Nándor: Nézzél szét a teremben!) Elnézését kérem, ez nem is lényeges, elnézését kérem, de ez egy nettó bicskézés volt, amit ön csinált. Azért lehet, ahogy Szelényi Zsuzsa képviselő asszony mondta, ami önmagában egy nagyon szomorú, önleleplező állítás, hogy ugyan vannak kicsi sztorik, ezt mondta szó szerint. Két gyerek halála, egy két hónaposé meg egy 18 hónaposé, nem tudok mit mondani, milyen kínokon kellett átmenni, áthaladni ezeknek a gyerekeknek, és micsoda téboly áldozatai lettek ‑ ez kicsi sztori? Legyünk életszerűek? Ezek kicsi sztorik? Foglalkozzunk a nagy ügyekkel? Ez elszomorító.

Nem sikerült megtartani azt a lelki testtartást, amiben némi alázat lenne, és nem azt feltételezi, hogy az önök összeesküvéses és nem tudom én, milyen teóriáit hivatott ez a törvényjavaslat elfedni.

Úgyhogy én mindenesetre azoknak köszönöm, akik eddig tárgyszerűek voltak, azok pedig, akik bicskézésre ültek ide be, úgy gondolom, hogy eltévesztették a házszámot. (Taps a kormánypárti sorokból.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a magam részéről azért szándékozom a mindennapos testnevelés rendszeréről beszélni, mert úgy látom, hogy ez a bátor lépés hordoz magában egy olyan paradigmaváltást, amely egyébként képes meghaladni azoknak a most már közel húszéves meddő vitáknak a kimenetelét, amit az oktatási rendszer kapcsán én is tapasztaltam.

Engedjék meg, hogy kicsit messzebbről kezdjem, már csak annak okán is, merthogy a választók kegyelméből ötödik parlamenti ciklusomat töltöm a tisztelt Házban, és 1990-től volt alkalmam nemcsak nyomon követni az oktatást érintő nagyon éles politikai vitákat, hanem az első három ciklusban volt alkalmam ezekben a vitákban aktívan részt is venni.

Szívesen vettem részt és szívesen figyeltem ezeket a vitákat, mert egyenesen az oktatás világából érkeztem ide 1990-ben.

És bizony az előző felszólalók, akár Ander Balázs rögvalósága és a Kunhalmi Ágnes által felvetett mély szakadék képe is rögtön azokat az emlékeket hozták elő belőlem, amiket hadd osszak meg önökkel, és nem azért, merthogy visszamutogatnék, csak azért, hogy honnan indultunk, nem 2010-ben. 1987-ben friss diplomásként úgy mentem a szilvásváradi általános iskolába, és kaptam egy ötödik osztályt több mint 30 fővel, hogy 12 gyerek nem tudott se írni, se olvasni. Ötödik osztályban! Nem az ő hibájuk volt, de azzal az élethátránnyal ‑ és nem is voltak cigányok, egy volt közöttük a cigány, és azzal az élethátránnyal, csak mielőtt még valaki erre gondol ‑, amivel jöttek ezek a gyerekek, nemhogy azzal mentek ki, hanem az iskola sajnos bővítette az élethátrányaikat. És ma is lelkiismeret-furdalással gondolok arra, hogy nem tudtunk rajtuk segíteni. És arra is emlékszem, mikor indultunk, hogy kezdő pedagógusként hiába volt más a szakom, én aztán tanítottam mindent, amit az igazgató mondott.

(14.50)

A mindennapos testnevelésről fogok majd beszélni, és arra is emlékszem, hogy a lépcsőfordulóban a köves padló mellett volt egy bordásfal meg két pad, és egyébként, ha rossz volt az idő, ott kellett 30 gyerekkel abban a csökkentett óraszámban is megoldani a feladatot.

Az elmúlt időszak vitái kapcsán hadd mondjam azt önöknek, hogy látni való, hogy ez egy olyan terület, amiben tényleg kéne lenni egy közmegegyezésnek a mindenkori politikai elit részéről. Szoktam magamra vonatkozóan önironikusan mondani, hogy nem tehettem többet a nemzetért, mint hogy nem tanítok, de ebben benne van az, hogy mélységesen elismerem a pedagógusok munkáját és azt a felelősséget, amit viselnek a vállukon.

De azt látom az elmúlt időszak vitái után, hogy ezen a területen sem erőből, sem tüdőből, sem dühből nem lehet lefolytatni vitákat, és nem megyünk egy tapodtat sem előre, ha ezt így folytatjuk. És talán azért feszítik állandóan belső feszültségek a rendszert, és azért van kitéve állandóan politikai és egyébként szakmai lobbik nyomásának, nem is beszélve a társadalmi elvárásokról, mert két olyan elvet, két olyan életmagyarázatot és életstratégiát próbálunk meg egyszerre összehozni, amelyeknek nincsen közös felülete.

Mire gondolok? Az egyik kérdés az, hogy lehet‑e és mennyire lehet maximalista a rendszer. A maximum ugye, arról szól, az eredeti jelentése szerint, hogy nagy meg sok; hogy milyen az elvárásunk a rendszerrel szemben, hogy csúcsra akarjuk‑e járatni a rendszert, ami egyébként ma a trendi. Mert ha ma valaki kijelenti azt a világban, hogy ő igenis maximalista, akkor erre ő büszke. Pedig a maximumra járatni a rendszert, azt tudjuk, hogy egyébként nem fenntartható. A maximumra járatott rendszer leépíti magát, nem hagy magának tartalékot, és nem képes magát fenntartani. Mégis éppen egyébként a maximalisták szokták mindig hangoztatni, hogy legyen fenntartható a világ. Amivel ütközik a maximalista elvárás, ami egy mennyiségi elvárás, az az optimumra való törekvés. Az optimum azt jelenti, hogy a jó állapotot igyekszem elérni. Az optimális működés sohasem csúcsra járatott. Az sohasem kéri azt, hogy add ki minden erődet itt és most, és holnap még többet adjál ki magadból. És ez a nagy kérdése szerintem az oktatási rendszernek, hogy az optimumra, a jó állapotra törekszik-e, vagy pedig maximalista igényeket, elvárásokat fogalmaz meg a gyerekekkel szemben.

És mindig az egyes rendszerek és kormányok alatt ezeknek az aránya változik talán, de mindig a maximalista, mindig a teljesítményorientált, mindig, ahogy szokták mondani, piacképes tudás, mindig az érvényesüléshez szükséges ismeretek kellenek, és ilyenkor jön az, hogy ebbe nem fér bele az, amit nem értékel a közbeszéd hasznosnak, nem fér bele például a testnevelés, nem fér bele a zene, nem fér bele a rajz. És én emlékszem arra, hogy 1998-tól a magyar testnevelő tanárok szervezetei hányszor jöttek azzal, hogy kérem szépen, olyan rettenetesek a mutatók, hogy tessenek a mindennapos testnevelés ügyében tenni valamit.

De mindig az volt a válasz, hogy nem, nem bírja el a rendszer, mert több informatika kell, több matek kell, több idegen nyelv kell, és nem tudom, még mi mindenből kell több. És miközben nem történt a mindennapos testnevelés ügyében semmi, aközben egyébként a gyerekek leterheltsége nem csökkent, hanem nőtt. Ez a lépés egy bátor lépés volt a mindennapos testnevelés bevezetése ügyében még akkor is, hogyha nem voltak készen a feltételek; de valahol el kellett indulni, és ebben a dologban nem lehetett tovább várni.

És azért gondolom, hogy ez egy paradigmaváltás, mert az optimumra törekszik, az optimum felé megy ez a szándék, és egyébként pontosan az, amit ön számomra szimpatikusan elmondott a modern vagy a korszerű ‑ nevezzük emberségesnek ‑ iskola kapcsán, na, most ezek itt mind megvannak úgy, hogy tedd, legyen szokásod, legyen szokásod az, akár a mindennapos testnevelés keretében, hogy együttműködj. Legyen szokásod az, hogy tiszteld a másikat, legyen szokásod az, hogy legyen egy valós és reális önértékelésed. És abszolút demokratikus a dolog.

Visszautalva az elején mondottakra, annak a 12 gyereknek, aki nem tudott írni-olvasni, soha nem volt sikere sem az iskolában, sajnos később az életben sem. Ezek a gyerekek akkor érezték magukat valamirevalónak, amikor kimentünk az udvarra, mert akkor úgy érezték, hogy nekik is van helyük az Isten ege alatt, mert ők is a csapat részei, rájuk itt szükség van, mert tudnak ők is valamit. Minden lépés, ami innentől kezdve van ‑ tornaszoba, tornacsarnok, tanuszoda vagy egyébként a kerettantervekben most már biztosított, a helyi igényekhez és a helyi lehetőségekhez igazítja ezt a rendszert, mert itt sem lehet uniformizálni, mert például Felsőtárkányban egy 14 méter sugarú, fedeles körkarám, aminek még oldala sincs ‑, az gyönyörűen tíz éve kiszolgálja az ottani általános iskolát a gyerekek és a szülők legnagyobb örömére. És van, ahol majd más eszköz lesz, csak az kell, hogy ezeket rugalmasan tudjuk az élethez alakítani.

Mert persze az iskola tudomást kell hogy vegyen a világról, nem vonulhat ki a világból, ez igaz, de a két kezünk meg arra is való ‑ na, nem arra, hogy ökölbe szorítva rázzuk vagy éppenséggel feltegyük ‑, hogy alakítsunk azon, amin érdemes alakítani. És úgy gondolom, hogy ez a lépés, ez a döntés, még ha nehezen is megy előre, de megy, egy olyan paradigmát hoz be a mindennapos testnevelés a rendszerbe, amelyre nagyon régen vártunk, és amelynek, remélem, még lesz folytatása több helyszínen, merthogy ez a szemlélet, ennek szélesebb a látóköre. Mert az ilyen szemléletnek, amely a jó állapotra törekszik, nemcsak egy fókusza van, hanem több dolgot, ha úgy tetszik, holisztikusan kell figyelembe venni.

Úgyhogy úgy gondolom, és remélem, hogy ez a dolog mindannyiunk érdekében továbbmegy. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A hazai lovastársadalom ünnepe volt november 12-e, nem volt ez egy zajos ünnep, de annál örömtelibb, méltó a hagyományokhoz, hiszen a lovat szeretők, a lovaskultúra iránt elkötelezettek, a hazai lovassportok űzői és a tenyésztők képviselői is nagy örömmel fogadták az új létesítményt, az új, korszerű, világviszonylatban is minden elvárást kiálló, új fedeles lovarda átadását. Régen vártak erre a létesítményre, több mint 30 évet kellett várni arra, hogy egy ilyen létesítményfejlesztés megvalósuljon Magyarországon és Szilvásváradon.

A hely szelleme, hagyománya, az elődök tudása és teljesítménye kötelez minket ilyen lépésekre, hiszen 1984-ben volt hasonló szabású vállalkozás Magyarországon, amikor is Szilvásváradon megrendezésre került minden idők talán egyik legsikeresebb négyesfogathajtó világbajnoksága. Abban az időben a világ újratanulta a magyarok nevét, a magyar bajnokok nevét, és a kicsinyke falu, Szilvásvárad nevét sem lehet azóta kitörölni a fogathajtás történetéből. Több mint 30 év után a Kincsem-program keretében, annak legnagyobb létesítményfejlesztéseként valósul meg a szilvásváradi lipicai lovascentrum újjászületése. Az első ütemben készült el a fedeles lovarda 1,9 milliárd forintból, reményeink szerint 2017 végén az új lovascentrum teljes egésze átadásra kerül, és nagyon reméljük, hogy 2018-ban a Lovassport Szövetség szándékaival megegyezően újból négyesfogathajtó világbajnokságra kerülhet sor Szilvásváradon.

Köszönet Magyarország Kormányának, hogy a Kincsem nemzeti lovas programot elfogadta, elismerve azt, hogy a magyar kultúra legmélyebb rétegét képező lovashagyomány megtartása és a hagyomány élettel való megtöltése fontos ügynek tekintendő. Lovaskultúra nélkül és a lovaskultúra megtartása nélkül igazából teljességében magyar kultúra sincs, és ehhez a célhoz, ehhez a nagyon fontos területhez saját belső forrásokat is rendelt hozzá.

Érdekességképpen hadd mondjam el önöknek, hogy a régi lovaspályán elkezdődő beruházások megindítása előtt régészeti feltárást is folytattak a pálya, a lovaspálya, a valamikori lovaspálya területén, és ott a régészek késő bronzkori leletek között lovas szobrokat is találtak, nem nagyokat, de figyelemre méltókat. 3100 évesre datálják ezeknek a leleteknek a korát. Az a hagyomány, amelyre építkezik a hazai lovaskultúra új központja, 3100 éves történetre tekinthet vissza, és a hagyományra, a lovas­hagyo­mányra is úgy tekintünk, mint amelyet élettel kell megtölteni. A hagyomány ‑ ahogy azt Sebő Ferenc mondta ‑ nem rab, nem kell őrizni, nem is beteg, nem kell ápolni, viszont csak akkor megtartóerejű, ha mindig átélhetővé tesszük, a saját életünkben életet teremtünk neki.

Ennek a hagyománynak tiszteleg és ad otthont a Szilvásváradon megvalósuló új lovasközpont, a lipicai központ. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a vitában való részvételt. Az általános vita elején még reméltük előter­jesztő­társaimmal együtt, hogy ezek a tragikus gyermekgyilkosságok, amelyek kapcsán megszületett az előterjesztésünk, ki tudnak kényszeríteni ha kell, képviselőtársaimból és az egyes politikai pártokból némi önmérsékletet a téma, az ügy kapcsán.

Az önmérsékletet úgy is szoktuk nevezni, hogy alázat. Sajnos, a vita e végső szakaszában azt kell mondanom, hogy csalatkoztunk illúzióinkban, mert voltak olyan politikai pártok az ellenzéki oldalon, amelyek erre az önkorlátozásra nem voltak képesek. Szeretném megköszönni azokat az ellenzéki módosító javaslatokat, amelyek egyrészt felkészültségből és érzékenységből fakadtak, különösen szeretném megköszönni Szél Bernadett képviselő asszony módosító indítványát, amelynek javított változatát az előterjesztők a Népjóléti bizottság indítványaként örömmel, szívesen tudták támogatni.

Azt is meg kell jegyeznem azonban, hogy képviselőtársaim is tapasztalták, hogy a parlamenten kívülre is helyeződött ennek a vitának egy része, és ez jól átgondolt, tudatos félremagyarázás és félelemkeltés kapcsán és céljával született meg, azt állítván, hogy módosító javaslatunk a családok biztonságát támadja, és a módosítás életbelépése a hivataloknak ad olyan lehetőséget, amelynek kapcsán a szenvtelen, érzéketlen, könyörtelen hivatalok és hivatalnokok majd a családok szétszakításán fognak dolgozni.

Azért is álságos ez az álláspont, mert az a politikai erő, a Magyar Szocialista Párt, amely gerjesztette ezt az úgynevezett civil kezdeményezést, politikailag irányított civil kezdeményezést, még a napirendre vételét sem támogatta ennek a javaslatnak. A benyújtott módosító indítványa pedig nem a javaslat kapcsán született. A benyújtott módosító indítvány indoklásában egyébként saját magukat leplezik le a benyújtók, hiszen kiderül, hogy a módosító indítvány valamikor önálló indítvány formáját képezte, csak mivel az önálló indítvány nem nyert támogatást az illetékes bizottságban, ezért módosító indítványként nyújtották be a javaslatunkhoz. Nem a javaslatunk lényegi tartalmát érinti, majd pedig ezzel a civil félelemkeltéssel, dezinformálással olyan álláspontra jutnak, amely méltánytalan egyébként a gyermekvédelemben dolgozó kollégákkal szemben is.

Egyfelől a gyermekvédelemben dolgozó kollégák sanyarú sorsára hívják fel mindig a figyelmet, látszólag kiállnak a gyermekvédelemben dolgozók mellett, másfelől, másik oldalon pedig a gyermekvédelemben dolgozó kollégákról állítják azt ‑ közvetve, sugallva ‑, hogy ők érzéktelenek, ők nem járnak el kellő alapossággal, és azt kell mondjam, hogy bizony a gyermekvédelemben áldozatos munkát végző kollégák nevében is ki kell kérnünk ezt a fajta negatív, lopakodó, részben sunyi közvélemény-befolyásolást.

Javaslatunk ‑ szeretném még egyszer megismételni ‑ a gyermekvédelemben dolgozó gyakorló szakemberek véleményének kikérésével, ezen véleményeknek a javaslatban történő megfogalmazásával született, és még egyszer szeretném azt is aláhúzni, hogy az alapjogi biztos nyáron, a gyöngyösi gyerekgyilkosság kapcsán lefolytatott vizsgálatának valamennyi lényeges megállapítását, javaslatát magában foglalja.

Azokkal a szándékokkal pedig, amelyek a gyermektragédiák kapcsán szűnni nem akaróan mindig másról akartak beszélni, nevezetesen: a gyermekotthoni ügyekről, azokkal pedig nem tudunk mit kezdeni. Nyíltan vállaltuk azt a feladatot, és csak azt a feladatot vállaltuk, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett gyermektragédiák jövőbeni előfordulásának lehetőségét szűkítsük, és határozottan azon az állásponton vagyunk, hogy a gyermekek élethez való joga, a gyermeki élet megvédésének a kötelezettsége mindennél előrébb való.

A szülő önrendelkezési joga nem előzheti meg véleményünk szerint a gyermek élethez való jogát. Ebből az álláspontból, azt hiszem, nem szabad egy centit sem engednünk. Azokkal a minősítésekkel pedig, amelyek úgy hangzottak az ellenzék részéről, hogy ez a javaslat csak egy kis szelettel foglalkozik, csak úgynevezett ‑ mert ez is elhangzott szó szerint Szelényi Zsuzsától ‑ kis sztorik, mondta ő, ez a három tragikus gyermekhalál számára csak kis sztori volt… ‑ számunkra nem az. Számunkra minden egyes gyermek élete fontos, minden egyes, erőszakkal kioltott kisgyermek élete szörnyű tragédia, és azt gondolom, hogy ha a javaslatunkkal csak egy gyermek életét meg tudjuk menteni a jövőben, akkor képviselőtársaimmal nem ültünk már hiába ebben az Országgyűlésben.

Összegzésképpen azt szeretném még mondani, hogy az is nyilvánvaló, hogy gyermekvédelmi ügyekben megoldást sem erőből nem lehet hozni, de nem lehet tüdőből sem, és nem lehet a kormány iránt érzett dühből sem eredményre jutni. Köszönöm a támogatását azon képviselőknek, akiknek a szándéka a gyermeki élet valóságos védelme volt, akiknek a szándéka az volt, hogy pontosítsuk és szigorítsuk a szülői felelősség körét, tegyük hatékonyabbá és gyorsabbá a gyermekvédelmi rendszer beavatkozó­képes­ségét. Nekik köszönöm, és azoknak pedig, akik félresiklottak, akik elvétették a házszámot, akiknek a szándékai nem a gyermeki élet védelme köré irányultak, nekik pedig azt tudom mondani, hogy sajnálom, hogy elszalasztották a lehetőséget.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. Tisztelt Képviselőtársaim! A globális éghajlatváltozással járó szélsőséges és gyors időjárás-változás ma már nem egy elméleti kérdés sajnos, nem is drámai képsorokat jelent valamelyik híradásban, hanem kézzelfogható valóság. Kézzelfogható valóság lett ez, különösen az elmúlt egy hónap során Gyöngyösön, a Mátraalján és a Mátra térségében élők számára, hiszen április második felében soha nem látott módon, vagyis nagyon régen volt arra példa, hogy jelentős fagy érkezzen ebbe a térségbe, aztán hóviharok. Volt itt forgószél, több hullámban jégeső, aztán pedig árvíz. Azok a képsorok, amelyek azt mutatták akár a hóviharok vonatkozásában, hogy településeket nem lehetett megközelíteni, bajba jutott embereket kellett menteni erről a vidékről, hasonló hatást értek el, mint azok a képsorok, amelyek a lezúduló jégárról jelentek meg a közösségi portálokon. Május 13-án hozzávetőlegesen 1000-1500 hektár ültetvény károsodott, és a terméskiesés 30-90 százalék közé esik. Egyaránt károsodtak a szántó, gyümölcs- és a szőlőültetvények.

(20.30)

Ebben a helyzetben a gazdálkodók nyilván számítanak és számíthatnak is a kormány segítségére, arra, hogy a kormány enyhítse az elszenvedett károkat. Természetesen ezt a kormány meg is teszi. Működik egy olyan agrárkárenyhítési rendszer, amely ‑ te­gyük hozzá ‑ az EU-ban elismerten az egyik legjobb, hiszen nagyon sok európai tagállam ilyen rendszert nem működtet, hanem esetenkénti kárkövetkezményeket tud elhárítani. Ez a kárenyhítési rendszer a hozamérték-csökkenésnek akár a 80 százalékát is megtéríti a gazdálkodók számára, és fontos, hogy az 1 hektár alatti ültetvényesek számára is hozzáférhető, illetve azok számára is, akiknek az ültetvénye idén fordult volna termőre. Tegyük azt is hozzá, hogy 2012 óta a Kárenyhítési Alap nem forráshiányos, tehát ez idő óta a termelők jogos igényei maradéktalanul kifizetésre kerültek, és ez fog most is történni.

Nagyon fontos ugyanakkor megemlítenünk, hogy a termelői öngondoskodásnak és a tudatosságnak is van szerepe, merthogy a kárenyhítési rendszer vonatkozásában is azon termelő, aki rendelkezik mezőgazdasági biztosítással, a kárenyhítés folyamán 80 százalékos támogatásra számíthat, míg aki nem rendelkezik ilyennel, az csak 40 százalékosra. De azért, hogy ez díj kifizethető legyen, szintén működik 2012 óta egy mezőgazdasági biztosítási díjtámogatási rendszer, amely akár 65 százalékos mértékben is megtéríti a gazdák idevonatkozó kiadásait. Hozzá kell tenni, hogy 2016-ban a vidékfejlesztési program forrásaiból mintegy 4 milliárd forintot sikerült erre a célra fordítani.

Fontos eszköz, a továbbiakban jelenleg is hozzáférhető forrás a leginkább rászorulók számára az az ext­rakedvezményes hitel, hitelfinanszírozási konstrukció, amely 2015 decembere óta 100 százalékos kamatköltség- és kezelésidíj-támogatásban segíti a rá­szorulókat. Ez a hitelkonstrukció egyébként 2017. má­jus 31-ig jelenleg is elérhető az ez évben fagy-, illetve jégkárt szenvedett gazdálkodók számára, és csak üdvözölni tudom azt, és nagyon sokan üdvözölni tudják azt, hogy ennek a hitelkonstrukciónak a meg­hosszab­bításán dolgozik a földművelésügyi tárca.

Ami pedig a jövőt illeti, szintén üdvözlendő, hogy a jégesőkárok megelőzésére a kormányzat, illetve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara együttműködve egy országos jégkármegelőző rendszer kiépítésén dolgozik, ami uniós társfinanszírozás segítségével épülhet ki, és a tervek szerint 2018. május 1-jéig létre is jön. Ami fontos, hogy ennek a működtetését szintén a Kárenyhítési Alapból lehet finanszírozni.

Végezetül, elnök úr, engedje meg, hogy ezúton mondjak köszönetet mindazoknak, akik helytálltak, akik segítettek, akik hívásra hivatásból, önkéntesen vagy hívás nélkül is a bajbajutottak segítségére mentek, legyenek azok tűzoltók, legyenek mentők, legyenek azok kutató-mentő alapítvány munkatársai vagy falugazdászok. Köszönöm a segítségüket, és köszönöm a nagylelkűségét.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Május közepén rendkívül szélsőséges időjárás tarolt a Mátrában, ami súlyos károkat okozott a mezőgazdasági termelőknek, kiváltképpen Gyöngyösön, a Mátraalján és a Mátra térségében élők számára. Hozzávetőlegesen 1000-1500 hektár ültetvény károsodott, és a terméskiesés 30-90 százalék közé tehető. Egyaránt károsodtak szántó, gyümölcs- és szőlőültetvények. Saj­nálatos módon a vidékünket ért természeti­csa­pás-sorozat már megkezdődött a januári kemény téli fagyokkal, folytatódott a húsvét körüli zöld faggyal, majd május elején és május 13-án régóta nem tapasztalt hevességgel jégverés pusztított.

A kormány eddig is oroszlánrészt vállalt a károk enyhítéséből a Kárenyhítési Alapon keresztül, amely Kárenyhítési Alap az elszenvedett veszteségek, hozamérték-csökkenésnek akár a 80 százalékát is megtéríti a gazdálkodók számára, és hozzáférhető a kicsik, az 1 hektár alatti ültetvényesek számára, illetve azok számára is, akiknek az ültetvénye az idén fordult volna termőre. Hozzá kell tenni azt is, hogy a Kárenyhítési Alap 2012 óta nem volt forráshiányos, tehát minden jogos igény maradék nélkül ki lett elégítve.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a személyes felelősségvállalás nem elhanyagolható a gazdálkodók részéről, de azért, hogy a mezőgazdasági biztosítási díjaikat ki tudják fizetni, szintén számíthatnak támogatásra. Van egy szintén nagyon fontos eszköz, ez egy száz százalékban támogatott kedvezményes hitelkonstrukció, amely hitelkonstrukció május 31-ig elérhető volt a gazdák számára, amely mindenféle díjkötelezettség nélkül volt hozzáférhető. Úgy tudom, a tárca tervezi, hogy ez a hitelkeret a továbbiakban is hozzáférhető lesz.

De ami nagyon fontos, az a megelőzés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérdezem államtitkár urat, hogy hosszabb távon hogyan valósulhat meg a jégkárok elleni védekezés. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arról tudom önöket tájékoztatni, hogy a Törvényalkotási bizottság 2017. június 8-ai ülésén megtárgyalta a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló ’97. évi XXXI. törvénynek a gyermekvédelem rendszerének megerősítése érdekében történő, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/15378. számú törvényjavaslatot.

A bizottság a házszabály 46. §-a alapján 23 igen szavazattal, 4 nem ellenében, valamint 4 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be. Az összegző módosító javaslat tartalmazza a Népjóléti bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát, amely kodifikációs korrekciót tartalmaz. Azonban a Törvényalkotási bizottság nem fogadta el a büntető törvénykönyv szigorítására vonatkozó javaslatokat.

Azt hiszem, közös kiindulási pontunk lehet az, hogy a gyermekek biztonsághoz való joga minden más jogot megelőz, minden más jogot felülír. Mint ahogy az is, hogy az állam ellátási kötelezettsége is megkérdőjelezhetetlen. A szociális és gyermekjóléti szolgáltatások, a gyermekvédelem területén az előző években megkezdett átalakítási folyamat, az ellátórendszer működésének hatékonyabbá tétele érdekében megtett intézkedések sorába illeszkedik az előttünk lévő törvényjavaslat is. Ennek a törvényjavaslatnak, mint az előző módosításoknak is, egyértelműen az a célja, hogy a gyermekvédelmi rendszert, illetve a gyermekek biztonságát megerősítsük.

A módosítást most is a jogalkalmazásban felmerülő problémák hívták életre, és azt jól tudjuk a tapasztalatokból, hogy az ilyen jogalkalmazási problémák, az ilyen értelmezési és alkalmazási hézagok veszélyesek, nemegyszer vezetnek drámai, tragikus következményekhez, és a gyermekvédelemben és a gyermekjólétben dolgozók számára is folyamatosan veszélylehetőséget jelentenek. A törvényjavaslattal elérni kívánt cél az, hogy megerősítse a gyermekvédelmi intézményekben és a javítóintézetekben elhelyezett gyermekek biztonságát, bántalmazásukat jobb hatásfokkal tegye megelőzhetővé és feltárhatóvá azokat.

Ennek elérése érdekében az előterjesztés módosítja a gyermekvédelmi törvényt, továbbá a szociális törvényt, és ezeken túl további négy jogszabályt is érint. Bízunk abban, hogy a szervezeti, fenntartói és ágazati szint világos, szoros, egyértelmű protokoll szerinti együttműködése lehetővé fogja tenni azt, hogy célzott, gyors és hatékony legyen a családjukból kiemelt gyermekek bántalmazási ügyeinek megelőzése elsősorban, kivizsgálása és kezelése. Azt most is egyértelművé kell tenni, hogy a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazásos és szexuális bűncselekmények vonatkozásában nincs pardon, a nagyon határozott és egyedül csak a zéró tolerancia szem előtt tartásával lefolytatott intézkedéseknek lehet létjogosultságuk.

Az előttünk lévő törvényjavaslat álláspontunk szerint, mint ahogy a gyermekvédelem és a gyermekjólét területe is, pártpolitikán kívüli terület, ezért is kérem az önök támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogom kitölteni a rendelkezésre álló időkeretet, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy nem egy fontos jogszabályról van szó.

Ezúton szeretném tájékoztatni az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2017. június 8-án a házszabály 46. §-a alapján megtárgyalta a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény módosításáról szóló T/15776. számú törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 21 igen szavazattal, 6 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.

Az összegző módosító javaslat a Mezőgazdasági bizottság indítványait tartalmazza, amelyet a Törvényalkotási bizottság vita nélkül hagyott jóvá. A javaslat elfogadásával lehetőség nyílik arra, hogy a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. által vagyonkezelt ingatlanokon keletkezett termékek, termények és szaporulatok a társaság tulajdonába kerüljenek.

(13.30)

A másik fontos cél, hogy a ménesbirtok vagyonkezelésében álló ingó vagyonelemek a jogszabály erejénél fogva tulajdonátruházásra vonatkozó szerződéssel ingyenesen a ménesbirtok tulajdonába kerülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiekre tekintettel kérem támogatásukat annak érdekében, hogy a társaság a törvényben előírt kötelezettségeit el tudja látni, és működőképessége hosszú távon biztosított legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán Konrad Lorenz mondta, ha nem is szó szerint, hogy az ember azzal van megáldva és megverve, hogy többet tehet, mint amennyit tud, de mondhatnánk azt is egyszerűen, hogy a nem tudás az, ami sokszor az embert bátorrá teszi.

Ilyen nem tudásból fakadó bátorság jellemezte azokat a volt szocialista hadiipari tevékenységeket, amelyek többek között a Gyöngyös melletti Abasár felett húzódó Sár-hegy, Pipis-hegy iparterületén volt az ötvenes-hatvanas években. Ez a nem tudás és ez a bátorság tette lehetővé azt, hogy annak idején szerves oldószereket juttassanak be a hegy felszínéről a hegy belsejébe. A valamikori ipari vállalatok persze eltűntek, jogutód nélkül, a szennyeződés azonban maradt, és a szennyeződés 40-50 év alatt a Sár-hegy repedéses kőzeteiben eljutott az ivóvízkutakhoz, nevezetesen 2013 októberében az abasári vízellátást biztosító kutakban jelentek meg ezek a szerves oldószerek, amelyek rendkívül veszélyes mérgek. Első számú rákkeltő anyagok, veszélyességükre jellemző az, hogy nemhogy inni nem lehet belőlük, hanem mosásra, mosakodásra és főzésre sem szabad az ilyen szennyezett vizet használni.

Így aztán 2013. október 7-én a helyi lakosság azzal találkozott egyik pillanatról a másikra, hogy ivóvízszükségletét lajtos kocsikból kellett hogy kielégítse. Nagy szerencse, hogy 2013. november 15-éig kellett csak így élniük a helybélieknek, hiszen a kormány gyors segítséget adott a településen élőknek. Ezzel a segítséggel egyébként nemcsak a településen élőkön, hanem a környező települések lakosságán, sőt az egész gyöngyösi térségen is segített, hiszen 260 millió forintból sikerült egyfelől egy új távvezetéket megépíteni, hiszen új, egészséges ivóvizet biztosító bázisról kellett hozni a vizet a vízműtelepre, illetve a vízbázisokat is nagyon gyorsan meg kellett vizsgálni, azoknak a szennyezettségi mértékét is ki kellett deríteni, és a szennyezettség okára is fényt kellett deríteni.

Mindezek után a kormányzat - hiszen itt a történet nem ér véget - segítséget nyújtott abban is, hogy a vízelvezetés és a vízrendezés célját szolgáló tervek, engedélyes tervek elkészülhessenek. Ehhez is támogatást adott, illetve pár héttel ezelőtt egy újabb döntés értelmében további 600 millió forintot bocsátott egyfelől a szolgáltató rendelkezésére, hiszen a szennyezett kutakból feltörő vizek, vízbetörések, suvadások, illetve földcsúszások veszélyeztetik egyrészt a most szolgáltatást nyújtó, egészséges vizet biztosító vízműtelepnek a különféle felépítményeit, berendezéseit, másfelől ezek a vízbetörések szükségessé tették a felszíni vizek elvezetésének az újragondolását is, hiszen pincékbe, lakóházakba betörve további károkat tudnak okozni.

Ez idáig mindösszesen közel 900 millió forintot biztosított a kormány ennek a vízszennyezésnek a rendezésére, de valószínű, hogy a beavatkozás folyamata több évtizedes lesz. Szakértők szerint, ha nincs meg ez a folyamatos beavatkozás, a további terjedés nem elkerülhető, és jól hallják a számot képviselőtársaim, ennek a szennyeződésnek a 300-400 éves jelenlétével kellene számolni.

Köszönjük a kormányzat segítségét nem csak az abasáriak, a környékbeliek, a gyöngyösi térségben élők nevében is, és nagyon reméljük, hogy ilyen ketyegő bombák nincsenek máshol, nem maradtak a szocialista rémálom után újabb taposóaknák. Köszönöm szépen.

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kell hosszúnak lennem vezérszónokként egyfelől azért, mert a benyújtott törvényjavaslat szövege rövid, egyértelmű és világos, másrészt Selmeczi Gabriella állításaival, illetve mondandójával a Fidesz-képviselőcsoport teljes mértékben egyetért.

Az a kiindulópontunk, mint más, a gyermekek védelméről szóló törvénymódosítás kapcsán is, hogy alapvető jog a biztonsághoz való jog, minden embert megillet ez a jog, és különösen fontos ezen belül is a gyermekek biztonsághoz való joga, amire képviselő asszony is utalt, elsődleges, és megelőz minden más jogot. Ebből adódik az, hogy a gyermekekkel szembeni erőszak minden formájával szemben a leghatározottabban és egyértelmű szigorral kell fellépni. Ennek a szigornak része a büntetőjog szigora is, amelynek feladata az, hogy elrettentsen, és ezzel növelje a védelmi hálót.

Erőszak és erőszak között különbséget tenni nemigen érdemes, néha a lelki erőszak, az érzelmi erőszak által okozott sebek lassabban gyógyulnak, hosszabb hatásuk van, fájdalmas hatásuk, mint a fizikai sebeknek, de mégiscsak az erőszaknak egy kirívó és elfogadhatatlan formája a szexuális erőszak a gyermekekkel szemben.

Különösen megrendítő és tűrhetetlen, ha olyan helyen válik szexuális erőszak áldozatává egy gyermek, ahol védelemben és gondoskodásban kéne részesülnie. Különösen megrendítő és tűrhetetlen, ha olyan embernek válik áldozatává egy gyermek, aki arra esküdött fel, hogy hivatását a gyermekek javára gyakorolja.

Van-e a cserbenhagyásnak és az árulásnak nagyobb mélysége annál, mint ha a védelmezőből támadó lesz, támadó, aki visszaél a neki adott hatalommal, befolyással, és ezt a hatalmat, befolyást a rá bízott védtelen gyermekkel szembefordítja? Van-e nagyobb csalódás, van-e nagyobb megrendülése az életbe, a világba, a felnőttekbe vetett bizalomnak annál, mint ha egy gyermekre a veszélyt saját szülője, nevelője, gondozója, gyógyítója jelenti? Van-e nagyobb csalódás annál, mint amikor valaki azt kénytelen felismerni és azzal kénytelen együtt élni, hogy nem védenek meg és nem tudnak megvédeni? És van-e felállás egy gyermekként megélt ilyen tragédiából? Elég-e egy élet ahhoz, hogy valaki egy ilyen tragédia, dráma árnyékából kilépjen?

Van egy közeli barátom, gyermekként élte meg ő is a tragédiát. A család legjobb barátja volt az elkövető. A szülők rábízták a gyermeket, és ezt a bizalmat a gyermek ellen fordította az illető. A mai napig a barátom nem mondta el a szüleinek, hogy mi történt vele, de a mai napig viseli és hordja magában nyitott lelki sebként, és fogja mindig is magában hordani. Nem volt elég arra több évtized, hogy a szüleinek ezt el tudja, el merje mondani. S persze ha bekövetkezik egy ilyen tragédia, akkor a kérdés az, hogy tud-e valaki segíteni, ki és hogyan tud segíteni nemcsak az áldozaton, hanem az áldozat környezetén is.

Mindazokból, amiket elmondtam, talán világos mindannyiunk számára, hogy a megelőzés ebben az ügyben, minden erőszak ügyében a legfontosabb kérdés. S persze ez felveti annak a kérdését, hogy vajon a nevelési színtereken vagy a kiskorú gyermekek felügyeletét ellátó színtereken, a gondozás, gyógykezelés színterein, minden olyan színtéren, ahol a gyermekkel szembeni hatalmi-befolyási viszony megjelenik, ott nem is az alkalmasság, hanem az alkalmatlanság létét, meglétét fel tudjuk-e ismerni, az alkalmatlanságot ki tudjuk-e szűrni.

(A jegyzői székben Szávay Istvánt
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Selmeczi Gabriella több mindenről beszélt, már ami az elmúlt időszakban megtörtént. De talán a megelőzéshez kapcsolódóan fontos tisztázni azt, hogy a kirívó eseteknél az mindenképpen tanulság, hogy az otthont pótló családközeli ellátás szélesítése, a nevelőszülői ellátás elsődlegességének a figyelembevétele, a nagy férőhelyszámú intézmények kiváltása, minél több gyermekotthon és lakásotthon létrehozása, létesítése biztos, hogy a megelőzés érdekét szolgálja, de a megelőzéshez tartozik a büntetőjogi védelem és az elrettentés is. Ha pedig már valaki méltatlanná vált, ha valaki gyermekkel szembeni szexuális erőszak elkövetőjévé vált, ott nincs mese, mert nem szabad az esélyét sem megadni egy újabb tragédiának. Egyértelműen, világosan és határozottan rendelkezni kell az ilyen személyek végleges eltiltásáról. Mert azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy egyetlen felesleges gyermeki élet sincs, és egyetlen olyan gyermeki sors, élet sincs, amiről lemondhatnánk.

Ennek szellemében kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a benyújtott törvényjavaslatot támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd reagáljak az elhangzottakra! Vágó Sebestyénnel több mindenben egyetértek jó szívvel. Való igaz, hogy amikor a gyermekvédelmi intézményben, ahová már áldozatként kerül egy gyermek, és az áldozatból lesz áldozat, az egy nagyon-nagyon súlyos törés. Ennek a kezeléséhez, illetve annak a gyerekközösségnek a kezeléséhez, amelyre szintén hatással van egy ilyen trauma, segítséget kell adni, szakmai segítséget és akár több segítséget is kell adni.

Azt, hogy milyen a mi törvényhozási szocializációnk, mindenki ítélje meg maga szerint, de azért, hogy folyamatos részünkről, nemcsak a szándék, hanem a feladatvállalás is, szerintem nem elvitatható.

(14.10)

Ez egy folyamat. Mindig is mondtuk, hogy folyamatként tekintünk erre, mert soha nem lesz egy végleges optimális állapot, és sajnos az élet mindig produkál olyan helyzeteket, amikor igenis szükség van arra, hogy reagáljunk. De az biztos ‑ Demeter Mártára reagálnék ‑, hogy ez a kormányzat elkötelezett a gyermekvédelem mellett. Az egész családpolitikánk nem szól másról, mint a gyermekvédelemről.

A kötelező óvodai ellátás, az ingyenes étkeztetés kibővítése, a családok megerősítése mind-mind egy szóval leírható, ha úgy tetszik, és ez a gyermekvédelem. Ebben, azt hiszem, ez nem a kormány érdeme, hanem felelőssége és kötelessége, de ezt a felelősséget vállalta, a feladatát pedig teljesíti folyamatosan. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2017. november 9-én tartott ülésén megtárgyalta az egyes törvényeknek a gyermekek fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról szóló T/16168. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. országgyűlési határozat 46. §-a alapján, mondhatom, példás egyetértés mellett, 31 igen szavazattal egyhangúlag támogatta. Felhívom figyelmüket Vas Imre képviselőtársunk elfogadott módosítási szándékára, amely a törvényjavaslat eredeti szövegéhez képest kodifikációs módosítást tartalmaz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt már az általános vitában is elmondhattam, nem kell hosszasan taglalnunk az előterjesztést, hiszen a szövege rövid, világos és teljes mértékben megfelel annak a politikának, amit a Fidesz-KDNP a gyermekek védelmében folytat, és egyértelműen kifejezi azon következetes álláspontunkat, hogy bármely, a gyermekek sérelmére elkövetett bántalmazás elfogadhatatlan, legyen szó akár lelki vagy fizikai erőszakról. És ha szükséges és indokolt, akkor van helye a fokozott büntetőjogi védelemnek és szigornak.

A gyermekekkel szembeni szexuális erőszak morális értelemben a legsúlyosabb és a legaljasabb bűncselekmény. Különösen megrendítő és tűrhetetlen, és szigorúan büntetendő, ha olyan helyen válik szexuális erőszak áldozatává egy gyermek, ahol védelemben és gondoskodásban kéne részesülnie. Különösen megrendítő és tűrhetetlen, ha olyan embernek válik áldozatává egy gyermek, aki arra esküdött fel, hogy hivatását a gyermek javára gyakorolja. Az ilyen ember nem kaphat még egy esélyt. Itt nincs pardon, nincs mérlegelési lehetőség. Úgymond ki kell vonni a forgalomból, ha méltatlanná vált a bizalomra, a megérdemelt büntetés mellett is biztosítani kell, hogy többé ne jelentsen veszélyt egyetlen gyermekre sem, ne találhasson magának egyetlen újabb gyermekáldozatot sem.

El kell tiltani minden olyan foglalkozástól, tevékenységtől, amelynek keretében gyermekek nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógy­kezelését végezhetné, illetve gyermekekkel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állhatna.

Mivel úgy gondolom, hogy ezekben az ügyekben egyetértünk, egyöntetű és szigorú az álláspontunk, kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal az előterjesztést a zárószavazáson is támogatni szíveskedjenek. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(19.50)

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Olybá tűnik, mintha a tegnap esti véleménycserénket, diskurzusunkat folytatnánk. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azért az egységes támogatásért, amely ma megnyilvánult itt a parlamentben gyermekvédelem ügyében. Ez örömteli, mert van egy olyan ügy, véleményem és meggyőződésem szerint fontosságában, jelentőségében minden mást megelőző ügy, amiben képesek vagyunk a részletekben eltérő véleményeink ellenére is egységesen kinyilvánítani a törvényhozói akaratot. Ez a 98 százalékos támogatás, amit ma az egyes törvényeknek a gyermekek fokozottabb védelme érdekében benyújtott javaslatunk kapott, ezt jelzi. Köszönet érte. Nagyon remélem, hogy a most előttünk fekvő, szóban forgó javaslat is hasonló támogatást fog kapni, még akkor is, ha véleménykülönbségek szintén tapasztalhatók lesznek.

Minden ilyen, a gyermekek védelméről szóló előterjesztés kapcsán tisztáznunk kell újból és újból a kiindulópontot, mert ezt nem lehet és nem szabad sohasem megunni, és nem szabad sohasem mellőzni. Az alaptétel az, hogy a gyermek biztonsághoz való joga, a védelemhez való joga minden más jogot megelőz, minden másnál előrébb való. Az is alaptétel, hogy az állam ellátási kötelezettsége is talán a legszigorúbb, legfelelősségteljesebb kötelezettség. Az is alapállítás, hogy mindenféle, a gyermekkel szembeni mindenféle erőszak ellen fel kell lépni, és ha kell, szigorúan és a legszigorúbban kell meghozni az idevonatkozó szabályokat. Ahogy szoktam mondani, itt nincs pardon, így az ellen, aki a gyermekekkel szemben erőszakot alkalmaz, ha kell, a teljes szigorral kell fellépni.

Nyilván a legjobb gyermekvédelem maga az élet mindazon területének támogatása, ahol a gyermek megjelenik főszereplőként, mert a gyermek mindig főszereplő. Legjobb gyermekvédelmi lépés a családok támogatása, a közoktatási, köznevelési rendszer támogatása, a szociális ellátórendszer erősítése, fejlesztése.

Ugyanakkor mindig erősítenünk kell a gyermek védelmét szolgáló rendszert is. Mert az életben elkövetett erőszak mindig olyan eseteket, olyan drámákat, tragédiákat produkál ‑ gondoljunk csak az elmúlt időszak szörnyű híradásaira, amely események gyermekéletekbe kerültek, tragédiákat okoztak ‑, amelyeket a gyermekek egy életen keresztül hordoznak magukon, soha el nem múló és soha le nem tehető teherként. Arról nem is beszélve, hogy aki áldozattá válik vagy sorozatosan válik áldozattá, abból potenciálisan később, és ez az élet legigazságtalanabb drámája, elkövető is lehet.

Hogy az élet hogyan írja ezt a tragikus és sötét forgatókönyvet, arra mi sem jobb példaként, mint egy mai újságcikk, amely itt van előttem, és amely a témánkhoz kapcsolódik. Az alcíme az, hogy „Kényszerítette, hogy valljon másra”, a főcíme pedig az, hogy „Elkábította és teherbe ejtette 13 éves lányát”. A 13 éves lány hasának gömbölyödését pedig az osztályfőnök vette észre, a vád szerint a leányt apja ejtette teherbe, aki a teherbe ejtés előtt a lányt begyógyszerezte. Újból és újból hozzá kell nyúlnunk akár a büntetőjoghoz, akár a gyermekvédelmi jelzőrendszer szabályozásához akkor, ha ilyen esetekkel találkozunk. Elég persze egy ilyen eset is, egy élet megmentése is kötelez minket, egyetlenegy életről sem mondhatunk le, és egyetlenegy élet megnyomorításához sem járulhatunk hozzá.

Amit a szexuális erőszak mint a gyermekekkel szemben megnyilvánuló legaljasabb bűncselekmény vonatkozásában el kellett mondani, azt már a tegnapi napon is elmondtam. A jelenlegi javaslattal kapcsolatosan azt szeretném világossá tenni, hogy a Fidesz-frakció ebben az esetben is a legszigorúbb fellépést támogatja olyan szexuális bűncselekményt elkövető emberekkel szemben, akik, ahogy egyébként előbb képviselőtársam is fogalmazott ‑ ezzel teljesen egyetértek ‑, végletesen visszaélnek azzal a helyzettel, azzal a hatalmi, befolyási szituációval, amely nekik megadatott.

(14.30)

Legyen szó akár szülőről, legyen szó akár gondozóról, legyen szó gyógyítóról és bármilyen vonatkozásról, a szexuális erőszak elkövetőjével szemben sem a büntetés kiszabásában, sem egyéb járulékos következményekben nincs pardon.

Egyetértünk azzal, hogy ne lehessen azt figyelembe venni, hogy az áldozat együttműködött‑e vagy beleegyezett-e; egyáltalán abszurd ennek a felvetése, hogy egy áldozat beleegyezne abba, hogy vele szemben és rajta erőszakot kövessenek el. Ha csak ezt a mai esetet nézem, hát ennek a kérdésnek már a felvetése is számomra és nagyon sokunk számára nem igazolható. És nem tartjuk indokoltnak ezen jelenlegi szabályozás által megadott lehetőség fenntartását. Úgy gondoljuk, hogy a benyújtott javaslat megfelel az Alkotmánybíróság határozatában rögzített kívánalmaknak, és alkalmas a Kúria által megfogalmazott cél elérésére is, és teljes mértékben egybevág azzal a gyermekvédelmi politikával, amit évek óta következetesen folytatunk, és amit évek óta a kormány következetesen megvalósít. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én se fogom valószínűleg kitölteni a kétpercesem, csak szeretnék reagálni egy-két elhangzott dologra.

Vágó Sebestyénnel abszolút egyetértek abban, hogy ezekben a kirívó, tényleg megdöbbentő tragédiákban elrettentő szerepe, visszatartó szerepe, megelőző szerepe nem igazán van a szabályozásnak. De azért soha nem mondhatunk le arról, hogy a büntetőjog szigorával is adjunk egy védelmet a gyermekeknek.

Ebben az esetben, amiről szóltam, amikor, egyébként megjegyzem, egy 13 éves lányt ejt teherbe úgy az apa, hogy előtte rendszeresen begyógyszerezi minden este, a lány elalszik vagy elájul, és nemi erőszakot követ el. Megszületik a gyermek, a lány anyja ekkor sem tesz semmit, sőt a teherbe ejtett lánynak, illetve most már kismamának azt kell mondania, hogy egy fiatalembertől van a gyermek. Itt jön be a jelzőrendszer, és az osztályfőnök akkor veszi észre, hogy gömbölyödik a lány hasa, amikor már visszafordíthatatlan minden. Nyilván a lelki seb begyógyíthatatlan.

De való igaz, és ez nem feltétlenül pénzkérdés, ez valóban világos szabályok és világos együttműködési modell kérdése, hogy a jelzőrendszer tudja érzékelni a bajt akkor is, amikor a sértett nem képes, nem mer, nem tud jelet adni, hanem a jelek, ha úgy tetszik, nem verbális jelek. Ilyenkor a jelzőrendszer tagjainak igenis egy nagyon gyors és határozott fellépési kötelezettsége van.

Azzal egyetértek személy szerint, hogy az ilyen elkövetők személye pedig legyen megismerhető, tehát ismerhessük azokat, akik ilyen kirívó bűncselekményeket elkövettek. Egyébként megjegyzem, hogy ebben az esetben is először azt vallotta ‑ és mondom, 13 éves a lány, tehát nem 12 év alatti ‑, a 13 éves anya azt vallotta, és csak később módosította a vallomását, hogy egyébként ő is akarta ezt, az ő beleegyezésével történt. Köszönöm szépen.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Elnézést kérek. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2017. november 23-án tartott ülésén megtárgyalta a 12. életévüket be nem töltött gyermekek sérelmére elkövetett szexuális erőszakkal szembeni fokozottabb büntetőjogi védelemről szóló T/18275. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. országgyűlési határozat 46. §-a alapján ellenszavazat és tartózkodás nélkül újra példás egyhangúsággal, 32 igen szavazattal támogatta.

Az összegző módosító javaslat az Igazságügyi bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát tartalmazza, amellyel a Törvényalkotási bizottság módosítási szándék nélkül egyetértett. Szeretném kiemelni, hogy ez a módosítás megegyezik Bárándy Gergely képviselő úr módosítási szándékával, és az általános vitában elmondott érveire is tekintettel további szigorítást tartalmaz.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása esetén tehát a módosítás következtében 5-től 20 évig terjedő szabadságvesztéssel lesz büntethető, illetve büntetendő, ha az elkövető a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el, a hatalma vagy befolyása alatt álló személy védekezésre képtelen állapotát kihasználva, a 12. életévét be nem töltött gyermek sérelmére. Ez a büntetési tétel megegyezik azzal, ha a szexuális erőszakot nem hatalmi befolyási viszonnyal rendelkező személy, hanem azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva, többen közösen követik el a 12. életévét be nem töltött gyermek sérelmére. A javaslat megfelel, mint az elhangzott, az Alkotmánybíróság e témakörben született határozatában rögzített kívánalmaknak, és alkalmas a Kúria által megfogalmazott cél elérésére is.

Tisztelt Ház! Egy héttel ezelőtt ugyanitt hasonló témakörben az egyes törvényeknek a gyermekek fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, amit a Ház másnap, tényleg példás és egyöntetű támogatással, 98 százalékos támogatottsággal elfogadott. A helyzet az, hogy ez a rövid törvényjavaslat célját, tartalmát tekintve megegyezik ezzel a már említett másik törvénymódosítással, és itt is pártpolitikai hovatartozás nélkül egyetértünk abban, hogy a gyermekek bántalmazása és a gyermekekkel szembeni bármilyen erőszak elfogadhatatlan, a szexuális erőszakot elkövetőkkel szemben pedig nincs pardon, velük szemben indokolt a legteljesebb szigor és határozottság.

Ez alapján kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák a javaslatot. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)