Felszólalás adatai

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallom a zúgolódást a fideszes képviselőtársak részéről, és bár nem vagyok udvariatlan ember, tisztelt képviselőtársaim, de azt kell mondjam, hogy nem érdekel. Akkor itt ülünk még egy ideig, és beszélgetünk egymással erről, ugyanis ilyen formában még egyszer velünk ne tegyék ezt meg. (Taps a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt valamire emlékeztetném önöket. Akkor, amikor a kétharmados felhatalmazást naponta tizenötször előhúzzák ebben a Házban és az ellenzéki képviselők orra alá dörgölik, tudom, hogy Orbán Viktor úr is arra hivatkozott - ő is rendszeresen elmondta -, hogy nem erre kaptak felhatalmazást, én is el fogom most mondani önöknek: nem arra kaptak felhatalmazást, hogy az utolsó pillanatban beterjesszenek egy törvényt, koherenciazavarra való hivatkozással tovább folytassák a törvény írását; nem arra kaptak felhatalmazást, hogy olyan módon tegyék tönkre Magyarország nemzetközi hírnevét...

ELNÖK: Képviselő úr, az ajánlás melyik pontjához szól, mert a levezető elnöknek vannak kötelezettségei.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Az 1. ponttal kapcsolatosan, elnök úr. Az elnök nem lehet kormánytisztviselő címszóval, és ezzel összefüggő kérdéseket fogunk most feszegetni. Tehát önmagában akkor, amikor először észleltük azt a hatalomkoncentrációt, amelyet most megpróbálnak kiépíteni és megszilárdítani, jeleztük finoman, demokratikus ellenzék módjára, hogy ezt ne tegyék. Ennél a törvényjavaslatnál sajnos azzal voltunk kénytelenek szembesülni, hogy a kormányzati arrogancia olyan méreteket öltött, hogy nemzetközi szervezetek egész sora, jogvédő szervezetek egész sora tiltakozott ez ellen a médiacsomag ellen, és ki finomabban, ki keményebb eszközökkel kérte önöket arra, hogy dobják ki az egészet a szemétbe, mert odavaló. Olyan formában valósult meg a törvényjavaslat benyújtása, olyan a tartalma, amellyel egy demokratikus közéletű ország vezetése nem tud azonosulni. A Washington Post már arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormány, a frissen megválasztott új, az állítólag nemzeti együttműködést folytató kormány valósággal leépíti a demokratikus intézményeket, és ennek egyik nagyon lényeges fejezete ez a törvényjavaslat. És emlékeztetném a képviselőtársakat arra, hogy a bécsi székhelyű nemzetközi sajtóintézet, amely immár hatvan éve működik, úgyszintén arra szólította fel a kormányt, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy, ahogy van, dobja ki és ítélje feledésre.

Most azonban azt látjuk, hogy önök ebből nem tanulnak semmit, Magyarország nemzetközi megítélését olyan módon veszélyeztetik, hogy ezt a törvényjavaslatot a folyamatos és teljes joggal megfogalmazott ellenzéki kritikák ellenére is megpróbálják életben tartani, és gyakorlatilag, értjük mi, hogy kétharmados felhatalmazásuk van és megtehetik, de azt látjuk, hogy úgy fogják keresztülerőszakolni az Országgyűlésen, hogy az országgyűlési képviselőknek gyakorlatilag esélyük sem volt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot átolvassák, tanulmányozzák, arra meg különösen nem, hogy szakértői konzultációt, vagy ahogy a jogalkotási törvény is célként megfogalmazza, társadalmi, szakértői egyeztetést folytassanak róla, ennek a költségvetési hatásait tanulmányozzák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem egyéb, mint annak a célnak az arcon köpése, amiért még 1989-ben több mint valószínű, hogy én is együtt meneteltem önökkel a Bajcsy-Zsilinszky úton a demokratikus ellenzék tüntetésén. Ez az volt, hogy ne formalizálják a parlament működését, a Magyar Országgyűlés tényleges felelősséggel működjön, a plenáris üléseken ne hét-nyolc fideszes képviselő vegyen részt a 262 fős kormánykoalícióból, hanem lehetőség szerint teljes létszámban legyenek jelen. Jelenleg ez a törvényjavaslat semmi egyebet nem tesz, mint hogy az Országgyűlés szerepét formalizálja. Ha most bármelyik fideszes képviselőtársamat megkérdezném, hogy mit tartalmaz ez a szöveg, amire majd meg fogja nyomni az igen gombot, az égvilágon semmit nem tudna erről mondani, és egyáltalán, egyetlen szóval hozzá sem tudna szagolni a témához, hiszen nem olvasta el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sem a meglévő, az átlagbérekhez mérten igen magas tiszteletdíjunkat, sem pedig ezt a megbecsült állást, amelyet most mi a választók bizalmából betöltünk, nem azért kaptuk és nem azért nyertük el, hogy igen gombot nyomjunk akkor, amikor a frakcióvezető úr feláll, és azt mondja, hogy igen...

ELNÖK: Képviselő úr, én olvasom az ajánlást, de ezzel kapcsolatban nem találok mondatokat.

Kérem szépen, hogy térjen vissza az ajánlás szerinti részletes vita, illetve záróvita szabályainak megfelelően a témához.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Arra szerettem volna utalni, elnök úr, hogy elnök nem lehet kormánytisztviselő. A kormánynak gyakorlatilag teljesen szükségtelen ilyen kitételeket belefogalmazni a törvényjavaslatba, ugyanis legalább ötven ponton gondoskodik arról a Fidesz-kormányzat a törvényjavaslat megformálásakor is, hogy a hatalmát több országgyűlési, több kormányzati cikluson keresztül átörökítse, kilenc évre próbál bebetonozni egyes embereket állásokba.

Úgy gondoljuk, ha önök valóban hisznek a demokratikus intézményrendszer jogosultságában, ha önök valóban elkötelezettek a demokratikus értékek mellett, akkor úgy, ahogy van - ezt most kérem önöktől, az utolsó utáni pillanatban -, fogják meg ezt a törvénycsomagot, ítéljék feledésre, utána arra kérem önöket, hogy ne úgy, mint ahogy L. Simon László úr a részletes vita egyik szakaszában megfogalmazta, hogy jó, jó, most benyújtottuk, majd utána módosítani fogjuk, meg majd utána egyeztetünk róla, mert az eső után köpönyeg. Először az egyeztetés, utána a törvényjavaslat, és akkor nem egy ilyen színvonaltalan jogalkotási munka végtermékét fogjuk majd leszavazni a magunk részéről.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)