Felszólalás adatai

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! E Ház falai között elég gyakran halljuk vagy hallottuk, hogy a pannon puma száguld. Én inkább egy másik példát szeretnék hozni, az ír vidékfejlesztési programot, amelyiknek az a mottója, hogy a kelta tigris ereje a partnerségben rejlik.

Tisztelt Országgyűlés! Azért kívántam napirend előtt ezt a néhány gondolatot elmondani, mert ismételten azt tapasztaljuk, hogy a jelentős forrást biztosító uniós lehetőségek nem kellőképpen a magyar vidék érdekében kerülnek felhasználásra. Mi több, az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében a mezőgazdaság számára, a vidékfejlesztés számára felhasználható 1300-1400 milliárd forintos forrás, ami hét évre szól, elsősorban a nagybirtok irányába hat, elsősorban a nagybirtokrendszer erősítését és az ottani fejlesztéseket hivatott segíteni.

Ugyanakkor szeretnénk leszögezni, hogy a partnerség keretében joggal tarthat igényt ezen forrásokra a termőföld 50 százalékát művelő egyéni családi gazdaságok köre is. Mi több, azt kívánjuk előtérbe helyezni, hogy nem ezen kellene vitatkozni, hogy nagyüzem vagy kisüzem kapja elsődlegesen a lehetőségeket, az esélyeket, hanem azt kellene megvizsgálni, hogy szektortól függetlenül, illetve ha már nézzük, hogy kinek milyen esélye van a talpon maradásra, akkor elsősorban a gyengébb, a nehezebb helyzetben lévő gazdaságok versenyképessé tétele lehet és kell, hogy elsődleges feladat legyen. Az a meggyőződésünk, hogy az élhető vidék nem elsősorban a nagybirtokok kiváló működésén alapszik, hanem azon, hogy a többszektorú mezőgazdaság számára hogyan tudunk olyan feltételeket biztosítani, hogy az uniós és a nemzetközi versenyben is talpon maradjon és működőképes legyen.

Csak egyetlen példát hadd említsek meg: talán valamennyien ismerik a Cserehátot. Azt gondolom, a Cserehát térségében aki járt, lát olyan településeket, ahol szögesdróttal van a hatalmas nagyüzemi ültetvény körbevéve, őrkutyákkal és fegyveres őrrel, és mellette a szegénység, közel 100 százalékos munkanélküliséggel élnek ott a zsáktelepülésen emberek. Tehát ha azt gondoljuk, hogy ezek a programok működőképesek, akkor nem járunk jó úton. Az a meggyőződésünk, hogy igenis ezeket a programokat úgy kell kialakítani, hogy valamennyi, a vidéken élő ember számára megoldást jelentsenek.

Önök ebben a programban már tettek erre próbálkozást, de későn; a 30 leghátrányosabb kistérség fejlesztésére irányuló programtervezet már jelzi, hogy nehéz helyzetben vagyunk, nehéz helyzetben van az ország leszakadó térsége. Arról van szó ugyanis, hogy ezek az emberek, akik ott élnek, már nem lesznek képesek felzárkózni. Főleg úgy nem lesznek képesek felzárkózni, hogy egy példát mondjak önöknek, hogy egy képzési programot indítva 20 emberből egy ember tudott munkát találni, és ez 5 millió forintba került. Ilyen programokkal nem tudunk talpon maradni. Magyarország, a magyar vidék számára egy olyan fejlesztési programra és annak végrehajtására van szükség, ami gyakorlatilag valamennyi magyar, vidéken élő vállalkozás számára megélhetést, élhető vidéket és boldogulást jelent az európai normák szerint.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)