Felszólalás adatai

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm szépen képviselőtársaimnak a megértését, illetve Karsai képviselőtársam segítségét.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem vagyok szakember, nem vagyok a kulturális bizottság tagja sem, egy egyszerű színházlátogató, színházkedvelő, színházat szerető soproni állampolgár vagyok. A vita menetében azon is gondolkodtam, hogy egyáltalán elmondjam-e a hozzászólásomat, de miután néhány soproni, általam nagyon kedvelt és tisztelt szakembert is megkérdeztem a törvényről, ezért tartozom nekik, hogy elmondjam ezt a hozzászólást, és ehhez kérem a türelmüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1991 októberében Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata a rendszerváltozást követően az első város volt, amely önálló színház létrehozásáról döntött. 2007-ben a régióban Szombathely követte a soproni példát. A soproniak nevében mondhatom, hogy az önkormányzat akkori vezetése a kultúra iránt elkötelezett emberek támogatásával 1991-ben jól döntött, hiszen ma már 17 éve saját színháza van a városnak. Soproni színházlátogató és pártoló polgár lévén azóta követem megkülönböztetett figyelemmel a város szerves részévé vált legfontosabb kulturális intézményének értékteremtő munkáját, előadásait, sikereit, gondjait, egyszóval színházunk mindennapjait.

Ismerve ezeket, bizonyos vagyok abban, hogy a törvényalkotó szándéka jó célt szolgál, hiszen világos és egyértelmű jogi eszközökkel segíteni és támogatni akarja a magyarországi művészeti tevékenységet, a működéshez nélkülözhetetlen intézményrendszer fejlesztését, és egy hatékony támogatási rendszer megteremtését, amely egyúttal a közpénzek értelmes és okos felhasználását is segítheti. Nyilvántartás, normatív elemek, kötelezettségeket és jogosultságokat megállapító finanszírozási modell, speciális munkaügyi, munkajogi szabályok, véleménynyilvánításra, javaslattételre jogosító fórum életre hívását is jelentheti; néhány kulcsszó, amellyel a törvénytervezetet, egy most születő ágazati szabályozást jellemezhetünk. Ahogy itt érzékeltem és tudom, vannak támogatói is, de jó néhányan kritizálják is ezt a leendő törvényt. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy viszonylag vitatott törvény is jobb a semminél, jobb annál, mintha nem lenne semmilyen törvény. De azt gondolom, itt mégsem erről van szó.

Azt gondolom, hogy Európában is egyedülálló módon jó, alapos és átfogó törvény születhet most az előadó-művészeti szervezetekről. Ami az alaposságot illeti, bizonyítja az is, hogy a tervezet megalkotását, mint ahogy több képviselőtársam is említette, több mint kétéves előkészítés előzte meg.

Halász képviselőtársamra reflektálva: pénteken Sopronban lesz a Megyei Jogú Városok Szövetségének közgyűlése, ahol szintén napirenden van ez a téma Schneider Márta államtitkár asszony előadásában, úgyhogy van lehetőség és mód ezt a törvénytervezetet a továbbiakban is megbeszélni és módosító indítványokkal esetleg jobbá tenni.

Mint miniszter úr is elmondta, a megalkotáskor a szakmával együttesen tanulmányozták a németországi, osztrák, francia, belga, dán és izraeli példákat. Az előkészítő munka során ezt követően számos szakmai szervezet írt alá szándéknyilatkozatot, amely szerint a törvény jó, szükséges és előremutató. Számos színházi vezető szakember is támogatja, mint ahogy néhányan nem támogatják. A szakmai kritikák és észrevételek pedig beépültek a tervezett szövegbe.

Tisztelt Ház! Érdemes szólnunk a sajátos foglalkoztatási szabályokról, ezek vetületéről. A magyar kultúra tisztasága szempontjából kívánatos volna, hogy végre az előadó-művészeti szervezetek - és itt most a színházakra gondolok elsősorban - élére ne politikai alapon kerüljenek vezetők, hanem valóban a legalkalmasabbak és a legjobbak irányíthassák ezeket az intézményeket. Az elmúlt időszakban sajnos bőven hallhattunk a színházi vezetők politikai eltávolításáról és az új vezetők politikai alapon történő kinevezéséről. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez az irány természetesen nem jó, sőt kifejezetten ártalmas, árt a művészeteknek, és árt a szakmának, sőt a művészeknek is.

Az első számú vezető kinevezése meghatározó döntés egy művészeti szervezet életében, hatása messze túlmutat az intézkedésen, hiszen egy időszakra meghatározza a művészi arculatot, a működés legfőbb jellemzőit, számos tényezőt. De nemcsak az adott művészeti szervezet életét befolyásolja egy kinevezés, hanem a régió, megye és a székhely kulturális életében betöltött szerepét is befolyásolja. A törvény ezért e tekintetben egységes szabályrendszert javasol az állami és önkormányzati fenntartású előadó-művészeti szervezetekre.

A tervezet a munkáltató vezetője munkakörének betöltésére vonatkozó különös szabályok alcím alatt rendezi ezt a kérdést. Ez alapján a színházigazgatókat pályázat útján kell kiválasztani. Csak az pályázhat, akinek szakirányú felsőfokú vagy jogi, közgazdász diplomája van, és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A vezetői megbízás öt évre szól. Csak remélhetjük, hogy a törvénytervezet elfogadását követő időkben a szakmaiság, az értékteremtő művészeti szándék, a tehetség, és nem a politikai akarat nyilvánul majd meg az első számú vezetők kinevezésének kérdésében.

Szeretnék szólni ennek kapcsán a színházban foglalkoztatott művészek, művészeti és más színházi munkaköröket betöltőkről is, az ő érdekeikről, megbecsülésükről, elismerésükről. Ezt soproni tapasztalatom alapján szeretném mondani.

Tisztelt Ház! A soproni Petőfi Színházban az elmúlt 17 évben három igazgatóváltás történt. Ez együtt járt a társulat jelentős cseréjével is. A váltások alkalmával minden esetben a társulat jelentős része az utcára került - voltak olyanok is köztük, akik 10-15 éve játszottak a színházban -, mégpedig a leglehetetlenebb időpontokban, amikor reményük sem volt arra, hogy a következő évadra máshol munkát találjanak, és új feladatokat kapjanak, egzisztenciális biztonságot leljenek.

Jelenleg a színházakban a művészeti munkakörökben foglalkoztatottak jelentős része foglalkoztatotti munkaviszony helyett különböző vállalkozási jogviszony keretében kapcsolódik a színházakhoz. A Sopronban egykor játszó színészek esetéből, úgy vélem, a szakmai üdvözölni fogja a tervezet ezen rendelkezését, hiszen ezt a kérdést is rendezi, konszolidálja a törvénytervezet. Sajátos foglalkoztatási szabályokkal, de védett és törvény által szabályozott körülmények közé kerülhetnek a művészeti szervezetekben foglalkoztatottak.

Fontos momentum, hogy a szerződtetési és szerződésbontási szándékot időben kell közölni, a hosszabb ideig foglalkoztatottakat szerződésbontás esetén végkielégítés illeti meg. A foglalkoztatottak az egészség- és a nyugdíj-biztosítási rendszer részévé válnak. A törvény fontos szabályozási területe ez, bár tudjuk, a művészi munkát ugyan igen nehéz szabályok közé szorítani, viszont a művészek foglalkoztatása az esetek nagy részében mégiscsak foglalkoztatotti minőségben, munkáltatóknál történik.

A törvény célja, hogy az előadó-művészeti szervezetek működésében érdekelt valamennyi szereplő számára áttekinthető és kiszámítható gazdasági környezetet biztosítson, ezzel lehetőséget teremtsen saját forrásokról szóló tudatos döntések meghozatalára.

Szeretném kérni képviselőtársaimat, természetesen soproni képviselőtársaimat is, hogy az elmondottak alapján és a soproni színház történetét ismerve támogassák ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)