Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném leszögezni a személyes véleményem és a megyei közgyűlés álláspontját is, hiszen nemcsak személyesen, hanem valóban sok-sok emberrel egyeztetve jutottunk el odáig, amikor még 2008. szeptember 12-én 35 igen szavazattal, egyhangúlag a megyei közgyűlés határozottan úgy foglalt állást, hogy nem lehet ebben az irányban haladni. Ebben baloldali, jobboldali, szélsőbaloldali és szélsőliberális képviselők is benne voltak természetesen.

Utána egy közmeghallgatás keretében újból felvetődött ez a kérdés. Akkor is végül is a főiskolai képzés megmaradásának a garanciáit 30 igen szavazattal és 2 tartózkodás mellett még mindig minden képviselő gyakorlatilag jelezte. November 7-én, amikor az az ominózus ülés volt, akkor már tudjuk államtitkár úrtól, nekünk ezt akkor még a rektor úr nem mondta el, hogy szeptember 8-án gyakorlatilag meghozták a döntést. Tehát minden, ami utána történt, az már csak egy füst volt. Ott voltak (Babák Mihály: Púder! Azt is mondd!) a képviselőtársaim közül, akik megszólaltak, csak Babák Mihály és a megyei közgyűlés alelnöke vett részt ebben a vitában, illetve vett részt ebben a döntésben, de akkor még a testületek nem voltak döntéshozó helyzetben.

Egyébként november 7-én is valóban hosszú vita volt, ahogy Varga Zoltán képviselőtársam mondta. Egyetlenegy tartózkodás sem volt, és 5 nem szavazattal, még mindig 23 igen szavazattal kénytelenek voltunk megállapítani, hogy nincs garancia semmilyen módon arra, hogy a főiskolai képzés fenn tud maradni az integrációt követően, és ezért kifejezte azt, hogy ellenzi és elutasítja a tervezett integrációt, és ragaszkodik a főiskola önállóságának a megőrzéséhez. Babák Mihály képviselőtársam már korábban szólt arról, hogy mi a tapasztalatunk Békés megyében, ha megszűnik egy intézmény, egy vállalat, egy részvénytársaság önállósága. Nem szeretnék végigmenni, mert ott végigment szinte a kilencvenes évek sikertörténetein a testület, amely siker azt jelentette, hogy ma már egyetlenegy dolgozó, egyetlenegy termelés és semmi nem zajlik már azokban a gyáregységekben, üzemekben, amelyek akkor még önállóan vagy egy tröszt önállóságát akkor sem megszerezve szépen felszámolódtak.

Egyetlenegy utolsót hoznék, amit maga a kormány akkor döntött, mégpedig a békéscsabai Barnevál történetét szeretném felidézni. Akkor ez egy önálló részvénytársaság volt, amely aztán szépen beolvadt a nagy bábolnai részvénytársaságba. Akkor még közel 4 ezer embernek adott megélhetést vagy azért, mert munkát adott, vagy azért, mert bedolgozók, beszállítók voltak. Tudják, ma mennyien dolgoznak ebben a gyárban? Pedig voltak ígéretek. Volt külön kormányprogram 2005-ben, amikor a kormány meghozta a döntéseit, hogy majd segíteni fog. Hát, segítség ment Szeghalomra és máshova, de Barnevál megmentése vagy az abból adódó gondok kezelése nem történt meg.

Sajnos, majdnem azt kell mondanom, minden településnek, Békéscsabának, Gyulának, Szarvasnak és sorolhatnánk a kisebb településeket, Battonyának, Mezőhegyesnek, Sarkadnak megvannak ezek a történetei, és bizony azt gondolom, hogy amikor a felelősség felvetődik ebben a kérdésben, akkor én értem, hogy itt oktatáspolitikusok vannak jelen, és Földesi Zoltán is mint oktatáspolitikus szólalt meg, bár szarvasiként is, de egy sokkal összetettebb intézményi körről van szó, mint egy Barnevál. Minden szegletében összefügg az egész megye értelmiségi életével. Ennek az elvesztésének az esélye is már nagy veszélyt jelent.

Az államtitkár úr nem tért ki, válaszolhatott volna Földesi Zoltánnak, vagy azt hiszem, Varga Zoltán volt, aki felvetette, hogy 2007-ben csökkent a beiskolázottak száma. És 2008 beiratkozása? Újból emelkedni kezdett. Tehát javultak az eredmények. Igazából a döntés akkor született meg, szeptember 8-án, amikor már ismertek voltak a pótfelvételik számai, és köztudott volt, hogy ezer helyről ezer-egynéhányszázra újból felemelkedett a felvettek száma, ugyan ezen nehezített pálya ellenére is, és talán ezért kezdtek el nagyon gyorsan kapkodni. Az országban először meghozták azt a döntést, amelyről azt gondolom... - államtitkár úr, hány ilyen főiskola van, amelyik ötezer fő alatt ma önállóságot nyert, az elmúlt hat évben csak az önök kormányzása idején, a meglévő állami főiskolák és egyetemek közül, amiben jóváhagyták a parlamentben ennek az önállósodását?

(1.00)

Hány olyan főiskola működik ma, amelyik csak néhány száz vagy ezer fővel dolgozik, és egyáltalán nem kezdeményezi senki sem, hogy önálló legyen, pedig talán gazdaságilag is vitatható az állapotuk!? A felsőoktatási törvény biztosan remek törvény, ebben nem kívánok állást foglalni, és nem is gondolom, hogy most kellene ennek a jóságát vagy rosszaságát megvitatni. Itt egy mellékletről van szó. A mellékletnek pedig van egy sora, amely Békés megyét közvetlenül érinti. Ez az egy érdemi döntése van ennek a törvényjavaslatnak. Azért vagyok szomorú, mert láthatóan szocialista képviselőtársaim megváltoztatták a szeptemberi megyegyűlésen képviselt véleményüket. De utána valami történt, mert októberben kihátráltak, és azt mondták, hogy mégsem jó ez a döntés, mármint az, hogy nem értenek egyet azzal, hogy az integráció létrejöjjön, hanem azt mondták, hogy ez egy jó integrációs lehetőség.

Ennek a vitája azért nem mértékadó, mert nem itt fogjuk eldönteni, hogy milyen keretek között fog tovább működni a Tessedik Főiskola. Hiszen dönthet így a soproni egyetem, vagy a Corvinus, a miskolci, a szegedi vagy bármelyik, ha úgy gondolja, hiszen jogutódlásról van szó. De itt nem fogja kimondani a törvény melléklete, hogy hová kerül a Tessedik Sámuel Főiskola jogutódlással. Egy dolog viszont ki fog derülni: ki lesz törölve a jogi önálló személyisége a felsőoktatási törvényből. Hol a garancia? Ha a törvény garancia, akkor a Tessedik Főiskola létének garanciája mégiscsak az, ha benne van azon egyetemek, főiskolák sorában, amelyeket állami egyetemként maga a parlament, az Országgyűlés mint törvényhozó a törvényben megalapít, illetve meghagyja működését.

Ha ezt megváltoztatja, azt lehet sokféleképpen nevezni, de lényegében megszünteti. Nyilván nem úgy, mint a rómaiak Karthágót, hogy lebontja, felszántja, beszórja sóval, most még. Az nem is itt fog eldőlni. Itt utolsó garanciális elemként eldől, hogy megszűnik ez a jogi személyiségű főiskola, és innentől kezdve átkerül a piaci körülmények közé, kitéve a Szent István Egyetem szenátusa szeszélyének. Persze, el lehet mondani, hogy a dékánok maradnak dékánok, a rektorból rektorhelyettes lesz, és még sorolhatnám ezeket a pozíciókat. Nekik talán még nem is fog fájni. Nem tudom, ebben nem akarok állást foglalni. De most fog megszületni a döntés, 2008 decemberében, hogy nyolc év után Békés megyének nem lesz önálló felsőfokú oktatási intézménye. Újból visszakerül abba az állapotba, ami '90 előtt volt, hiszen nem lesz jogi személyiségű felsőoktatási intézmény. Még egyszer mondom, komoly társadalmi-gazdasági leszakadási indokként fogalmazta meg a mindenkori Békés megyei tanácsi, önkormányzati vezetés, értelmiség, felelős kutatók, politikusok, hétköznapi emberek, újságírók, hogy bizony ez értéke egy térnek, a megyének, hogy ilyen főiskolája van.

Lehet, hogy sokan elégedetlenek voltak a színvonalával. Ebben nem akarok állást foglalni. De aki úgy érezte, hogy többet tud, eddig is be tudott iratkozni máshová, ezután is be fog iratkozni. Én határozottan azok mellett szeretnék állást foglalni, akik nem tehetik meg, hogy máshová iratkoznak be, mert anyagi helyzetük nem engedi ezt meg. Mégis, helyben akarnak, akkreditált szinten, ahogy Szabó Zoltán fogalmazott, tanulni. Ez egy helyes törekvés, amit Nagy László elmondott, hogy szeretnének jobb iskolába járni. Erre ezután is meglesz a lehetőség. Három év után bármelyik másik felsőoktatási intézménybe átiratkozhatnak. Vagy ha hamarabb akarnak átiratkozni, erre is megvan a mód, az átjárhatóság megvan a felsőoktatásban. Ez nem korlátozza az egyéni ambíciókat, egyéni döntéseket.

Ezért szeretném utolsó gondolatként leszögezni, hogy Békés megye képviselő-testülete és a magam nevében is tudjuk azt az álláspontot kifejteni, hogy a Békés megyében élő diákok érdekeit és jövőjét kell képviselni. Ezért foglaltunk állást abban, hogy ne szüntessék meg a Tessedik Sámuel Főiskolát. Ha az volt a kérdés, hogy miben segíthetjük, miben kellene segíteni, akkor elmondhatom, hogy mindenben, amit a főiskola vezetése kért, segítséget kapott, a korábbiakban is, a tanácsi időszakban is, az önkormányzati időszakban is; még a PPP-szerződés jóváhagyásában is, hiszen anélkül a telek tulajdonosaként nem lehetett volna megkötni. Nem volt akadályozója a főiskola fejlesztésének az önkormányzat, sem a szocialista vezetésű, sem az utána következő. Sőt, a Bursa Hungaricában kiemelten támogatott volt a Tessedik Sámuel Főiskolára járó diákoknak szociális ösztöndíjjal való segítése.

Azt gondolom, hogy ha a főiskolának az volt a gondja, hogy van-e pénze, van-e támogatottsága, van-e partnersége, ezt megkapta. Azt a félelmünket tudjuk megfogalmazni, hogy ha annyira fontos volt ez a Szent István Egyetem rektorának és vezetésének... Államtitkár úr, csak gondoljon bele: ha önt fontos partnernek tekintik, akkor ön az osztályvezető-helyettesét küldi el arra a tárgyalásra, ahová egy rektor vagy egy másik ország államtitkára jön el? Mert a rektor úr, sem a helyettese nem kopogtatott be sem Szarvasra, sem a megyei önkormányzathoz, sem Békéscsabára; sehol nem egyeztetett. Elküldte az általa megbízott szakértőt arra a társadalmi vitára, még egyszer mondom, szeptember 8-án már megszületett a döntés, hiszen öntől hallhattuk ezt, hogy tájékoztassák a szélesebb közvéleményt.

Nézzék, nagyon rossz érzés az embernek, amikor így kezelik. Mert Gödöllő nagyon messze van Békés megyétől, talán Békés megye még messzebb van Gödöllőtől, gondolhatják sokan. Attól tartok, hogy a gödöllői vezetés nem fog gyakran megjelenni ezen a vidéken, hiszen eddig sem járt erre a vidékre. És ez egyenlőtlen helyzet, kiszolgáltatottság. Lehet, hogy önök még nem érzik innen, Budapestről, hogy ez mekkora gondot jelent. De ha 200 kilométerrel távolabbról járnának be ide dolgozni minden héten, akkor talán másként éreznék azt, hogy bizony komoly hátrányt jelent egy térségnek, ha felsőoktatás nélkül marad. Inkább azon kellene közösen gondolkodnunk, hogyan lehetne ezen vidékeken fenntartani legalább egy felsőfokú állami oktatási intézményt, segítve akár a minőség javítását is. Ezt nem tette meg a kormány, ebben nem segített. Most széttárja a karjait, mutogat a szenátusra, mutogat a képviselőkre, hiszen majd a képviselők fogják megszavazni.

Úgy gondolom, ezt a felelősséget nem lehet elhárítani, nem lehet elfogadni, hogy elhárítják. Ha úgy tetszik, be fog kerülni abba a könyvbe, a Tessedik Sámuel felszámolóinak a névsorába be fognak iratkozni azok, akik a mai kormányzati törvényjavaslatot alá fogják írni azzal, hogy megszavazzák. Ez sajnálatos. Még az utolsó szó jogán erre fel szerettem volna hívni mindenkinek a figyelmét, mind a szarvasiaknak, mind a békéscsabaiaknak, mindazoknak, kik nem ott születtek, vagy nem is ott élnek.

Köszönöm a figyelmet.