Felszólalás adatai

ELNÖK: Igen. De nem baj, hogy bizottsági elnököt mondtam?

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Nem. Korrekt volt Szólláth képviselőtársam, aki a bizottsági ülés lényegét ismertette, erre nem is akarok visszatérni, hanem a frakciónk álláspontját szeretném kifejteni a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Amíg hallgattam Puskás képviselőtársamat, egy bibliai hasonlat jutott eszembe - hadd osszam meg önökkel e kései órán -: Jákob hangját hallom, de Ézsau kezét vélem látni mögötte. Államtitkár úr ugyan nem szólalt meg, de feltételezem, hogy Puskás Imre képviselőtársam a kormány előretolt bástyájaként szólt itt Jákob hangján, teljes egyetértésben a kormánnyal.

E hasonlat után rátérek a dolog lényegére. Nincs nekünk semmi gondunk azokkal a célokkal, amiket a kormány szeretne elérni annak érdekében, hogy kijöjjön most már idestova nyolc év után, a túlzotthiány-eljárás szégyenpadjáról felálljon - ahogy Puskás képviselőtársam fogalmazott -, és ne szenvedjük el azokat a hátrányokat, amelyek abból fakadnak, hogy hosszú éveken keresztül nem tudtuk 3 százalék alá tenni a költségvetési hiányt. Semmiféle problémánk nincs ezzel a céllal.

A gondunk azzal az eljárással van, amiről relatíve kevesebb szó esett. Arról tudniillik, hogy van egy viszony az Országgyűlés és a kormány között, hiszen az Országgyűlés választja négyévenként a saját kormányát, amelyik neki felelősséggel tartozik, és amelynek az ellenőrzését, ha van ilyen, tűrnie kell. Az Országgyűlésnek nemcsak a kormánykoalíció a része, hanem az ellenzék is, az ellenzéknek is vannak jogosítványai speciel a költségvetési törvény készítése kapcsán is. A problémánk az, tisztelt képviselőtársaim, hogy azt a költségvetési jogosítványt, amit a költségvetési jog és a parlamentarizmus hosszú idő, mondhatni, évszázadok alatt alakított ki, egyre jobban háttérbe szorítja a kormánynak az a tevékenysége, amellyel egyre több jogosítványt zsákmányol magának a parlament költségvetési jogából.

Miről van szó egészen konkrétan? Arról van szó, hogy a zárószavazás előtt a kormány beadhat módosító indítványt. Ez azt jelenti, hogy 24 órával a szavazás előtt, praktikusan vasárnap délben benyújt egy módosító indítványt, amiről hétfő délután szavaz az Országgyűlés, és ami esetleg olyan fő számokat módosít, amely fő számokról lenne véleménye vélhetően a kormányoldali képviselőtársaknak is, de az ellenzéknek bizonyára.

(22.50)

Attól a lehetőségtől fosztja meg ezzel az eljárással az ellenzéket a kormány, amennyiben ebből a javaslatból törvény lesz, hogy érdemi véleményt mondhasson, hiszen frakciónként öt perc nem elég arra, hogy a fő számok változását kommentálni, ne adj' isten, ahhoz valamiféle módosítást lehessen kötni.

Ez tehát a fő probléma, és persze itt már az áttörést megtette a kormány, illetve az Országgyűlés, a kormánytöbbség akkor, amikor a stabilitási törvényt elfogadta. Mi ezt nem szavaztuk meg, a másik két ellenzéki párt nem volt jelen a szavazáson, a stabilitási törvény tehát teljes mértékben a kormányszövetség terméke, az ő gyermeke. Nem szavaztuk meg, többek között azért, mert olyan jogosítványokat adott a Költségvetési Tanácsnak ez a törvény, amely jogosítványok úgymond idegenek az európai költségvetési jogtól. Létrehozott egy háromtagú intézményt, egy triumvirátust az Országgyűlés, és ez a triumvirátus olyan jogosítványokat kapott - hozzáteszem: felelősség nélkül -, hogy az egy vicc. Az egy szervezéstudományi vicc, tisztelettel jelentem, hogy van egy apparátus, egy szervezet, egy testület, egy grémium, amelynek vannak nagy jogosítványai, többek között az előzetes hozzájárulása nélkül nem lehet a költségvetést elfogadni a törvény szerint, a felelőssége pedig fel sem merül. A feladat-hatáskör-felelősség szentháromságát az ezzel a kérdéssel foglalkozó főiskolákon, egyetemeken alapfokon tanítják. Ez hiányzik ebből a törvényből.

De tudomásul veszem mint törvénytisztelő állampolgár, hogy van egy hatályban levő törvény, amely úgy szól, hogy a kormány zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújt be, mert megvan az oka rá a Költségvetési Tanács véleménye szerint. Nos, ez egy eset, ezt én tudomásul veszem. Ezzel szemben az esetek számát tovább bővíti a képviselő urak javaslata, és taxatíve felsorolja azt a további három esetet, amikor szintén megilletné ez a jog a kormányt, nevezetesen, hogy a zárószavazás előtt módosító indítványt nyújtson be. Benyújthatná ezt a módosító indítványt akkor, ha nemzetközi szervezettel megkötésre kerülő szerződésből eredő kötelezettség teljesítése miatt feltétlenül szükséges. Mi az, hogy feltétlenül szükséges? Ez egy teljesen parttalan jelző, tisztelt képviselőtársaim. Ki mondja meg, hogy feltétlenül szükséges? Nyilván a kormány mondja meg, hogy ez feltétlenül szükséges, és akkor vegyük tudomásul, hogy ő benyújtja a fő számokat, főösszegeket elmozdító javaslatát. Ez egy olyan jogosítvány lenne, amit nem lehet jogállami felfogással odaadni a kormánynak, a parlamentnek, mert nem mondja meg, hogy miről van szó konkrétan.

Továbbá akkor is megilleti ez a lehetőség a kormányt a javaslat szerint, hogyha "nemzetközi szervezettel megkötött szerződésben rögzített kötelezettség teljesítését...", bocsánat, ez az előbbi volt, ha az Európai Unió Bírósága, Alkotmánybíróság, s a többi, hoz olyan döntést, amiből pénzügyi konzekvenciák származnak, és szintén a parlamentnek változtatnia kell a fő számokat. És végül, de nem utolsósorban, ha a túlzotthiány-eljárás megszüntetése érdekében szükséges. Megint egy laza fogalom: szükséges. Mi az, hogy szükséges? Ezt megint a kormány mondja meg a saját ízlése, felfogása szerint, és ez a parlamentet kényszerpályára hozza. Itt egy olyan hatáskörbővítésről van szó és olyan mértékű csonkulásáról a költségvetési jognak, implicite az ellenzék költségvetési jogának csorbításáról van szó, amit nem lehet elfogadni egy parlamentáris köztársaságban.

A másik nagy problémánk az, hogy a kormány ezekkel a javasolt intézkedésekkel, vagy a képviselő urak a javasolt intézkedéseikkel a saját nemzeti parlamentjüket dezavuálják, hiszen minden más fontosabbnak tűnik a kormány számára, mint a saját parlamentjének úgymond a hatásköre, vagy a tekintélye, nem tudom, hogyan fogalmazzak helyesen. Másodlagos szerepet kapunk, másodrendű állampolgárokká degradál minket ez a törvényjavaslat.

Gondoljon bele, Puskás képviselőtársam, abba, amit a brit külügyminiszter nyilatkozott a minap, hogy a brit kormánynak a brit nemzeti parlamentet kell szolgálnia elsősorban, és nem a nemzetközi szervezeteket, az Európai Bizottságot, az Európai Uniót, az IMF-et, az EKB-t, az Európai Központi Bankot.

Én azt gondolom, hogy egyrészt a parlament költségvetési jogának csorbítása, annak a lehetőségnek a megvonása vagy radikális szűkítése, hogy az ellenzék megszólalhasson a fő számok elmozdulása esetén is, továbbá az, hogy a nemzeti parlament hatáskörét alárendeli a nemzetközi pénzügyi szervezetek kívánságainak - ahogy ezt a miniszterelnök úr fogalmazta nemrég, hogy mondják meg, milyen számokat hozzak ide, oda fogom vinni -, kérem szépen, ez egy rendkívül megalázó helyzet az Országgyűlés szerintem minden frakciója számára, hogy kénye-kedve szerint rángatja a kormány a parlament költségvetési döntéseit. Azt mondom, hogy mi a célokat nem vitatjuk, azt tehát, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól ki kell bújni, a szégyenpadról át kell ülni egy tisztességesebb helyre, ezt mi is támogatjuk. Azt azonban nem, hogy az eljárás ilyen mértékig szinte megfosztja a parlamentet a saját költségvetési jogától.

Mit lehet ezek után tenni, hogyha olyan helyzetbe kerül a kormány, hogy mégiscsak módosítani kell a már egyszer megszavazott fő számokat? Először is, tisztelt képviselőtársaim, tessék önkritikát gyakorolni, és tessék azt töredelmesen bevallani, hogy nagy butaság volt elfogadtatni ez év júliusában a jövő évi költségvetési sarokszámokat. Mi akkor is elmondtuk, hogy túl korai ez. Sok minden változhat és változott is az elmúlt fél esztendőben.

A miniszterelnök úr azt találta mondani, hogy az a normális, ha júliusban fogadják el a következő évi költségvetés fő számait. Sehol a világon ilyen nincs, tisztelettel jelentem. Tehát vagy blöffölt a miniszterelnök úr, vagy nincs tisztában vele, hogy mások hogyan csinálják a költségvetést. Ebben az esetben Matolcsy miniszter úr volt a szakmailag korrekt, mert ő azt mondta, hogy azért kellenek a sarokszámok, mert az európai pénzintézmények, az IMF meg egyéb partnerek szeretnének látni valamit, hogy mit akar a magyar kormány csinálni a költségvetésével.

Hiba volt, tessék belátni, tessék elismerni. Nem baj. Az ember hibázik, gyarló lény. Hiba volt ezt a költségvetést már júliusban bebetonozni, és íme, most itt a probléma, hogy vissza kell jönni a parlament elé. De ha vissza kell jönni, mert hiszen ember tervez, Isten végez - persze, változhatnak a számok akkor is, ha azok még megalapozottabbak, a bevételi előirányzatok még megalapozottabbak, mint amilyenek most -, akkor megint lehet egy olyan eset, hogy a költségvetésben megszavazott általános tartalék nyújtson fedezetet arra a problémára, ami esetleg százmilliárdos nagyságrendű. Vagy legalábbis száz-kétszáz milliárdos nagyságrendű probléma adódhat abból, amiket az előbb fölsoroltam. Akkor sem kellene úgymond a zárószavazás előtti eljáráshoz folyamodni, indítványkészítéshez folyamodni, hiszen az általános tartalék ennek a problémának valamilyen részére fedezetet nyújthat.

De ha nem nyújt, mert olyan mértékű az elmozdulás, hogy több száz milliárd forintos nagyságrendű problémák adódnak, mint amilyenek most is látszanak a költségvetésben - hiszen a két Matolcsy-csomag együttes összegének csak nagyjából a felét tartja reálisnak több szakértő, nem utolsósorban a Költségvetési Tanács elnöke és más szakértői intézmények -, tehát ha százmilliárdos nagyságrendű probléma van, akkor kérem szépen, tessék egy új költségvetést készíteni, és azt mondani, hogy ez a költségvetés sajnos már nem él, levesszük a napirendről, visszakérjük, visszavonjuk, és benyújtunk egy új költségvetést.

(23.00)

Ez európai módszer, ez egy tisztességes eljárás, de az, hogy itt az utolsó órában behozunk ide, kényszerpályára állítva itt mindenkit, mindannyiunkat, az semmiféleképpen nem támogatható. Nem utolsósorban létezik egy intézmény, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetési jogban, olyan szép magyar neve van, hogy indemnitás, ami azt jelenti, hogy nem tudta a parlament elfogadni a jövő évi költségvetést december 31-ig, a világ nem dől össze, az élet megy tovább. Számos olyan költségvetés készült a magyar történelem során, amikor nem sikerült december 31-ig költségvetést készíteni, akkor megvannak azok a technikák - 1/12-es eljárás, ismerjük, az Európai Unió is használja -, hogy finanszírozza a kiadásokat, és aztán majd valamikor elkészül a költségvetés. Semmiféle tragédia nem történne szakmai szempontból, persze értem én ezt, hogy politikailag kínos lenne a kormánynak meg a parlamentnek is, hogyha nem tudná ősszel elfogadni a költségvetést december 31-ig, de ez egy politikai probléma, és nem szakmai probléma.

Tehát, hogyha ilyen nagyságrendű problémák vannak a fő számoknál, akkor ezek a módszerek - tartalékfelhasználás, új költségvetés készítése, indemnitás érvényesítése - megfelelő eszközöket biztosítanak arra, hogy ezt a lehetetlen helyzetet elkerüljük, hogy itt állunk 5 percekkel, és hatalmas ügyekben kellene érdemi állásfoglalást tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két módosító indítványt is készítettem. Nem vagyok naiv, és nem gondolom, hogy az én érveim itt meggyőznék a kormányoldalt, nem sikerült ez a bizottságban sem délelőtt. Puskás képviselőtársammal már a harmadik csörtét vívjuk ma, mert közben még a televízióban is voltunk egy mérkőzésre. Nem vesztesre állok, kétségtelen, de ezeket el kellett mondanom, és az indítványaimban is megpróbáltam ezt a helyzetet valamennyire kezelni.

Az egyik indítványom arról szól, ne használjon a törvényalkotó kijelentő módot, amikor úgy fogalmaz a törvényjavaslat, hogy a kormány zárószavazás előtti módosító indítványt nyújt be, mert a kijelentő mód a jogalkotási játékszabályok szerint, az én ismereteim szerint felszólító módot jelent, tehát be kell nyújtania, ha esik, ha fúj. Én azt javasoltam, hogy tegyük ezt feltételes módba, tehát nyújthat be. Hogyha végképp elszakadt a cérna, akkor benyújthat zárószavazás előtt, mint ahogyan be is kell nyújtania a stabilizációs törvény szerint, mert ott már ez törvényben van rögzítve, ott már nem lehet változtatni a játékszabályokon.

A másik indítványom pedig az, hogy elégedjék meg a kormány azzal a lehetőséggel, hogy a Költségvetési Tanács véleménye alapján nyújtsa be, ha szükségesnek tartja, a zárószavazás előtti módosító indítványát, és a többi esetre pedig felejtse el, tisztelettel javaslom, és az általunk vagy az általam javasolt eljárásokat vegye igénybe. Még egyszer mondom zárásképpen: tartalékfelhasználás, új költségvetés készítése, indemnitás, és akkor tulajdonképpen korrekt, európai módon lehet egy jó költségvetést készíteni.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)