Felszólalás adatai

Két és fél év alatt nagyon sok szó esett arról, hogy önök állítólag megmentették a devizahiteleseket. Sajnos, ezek a szegény emberek ezt nem gondolják, nem gondolhatják így, hiszen még a tavalyi adatok alapján is 144 ezer kilencven napon túli lejárt szerződésről van tudomásunk, amely szám azóta csak növekedett, és a közműtartozással bírók száma is szép lassan a millió felé közelít; bárcsak ne közelítene. Egy másik mai vita indoklása során is elhangzott - nagyon helyesen -, hogy létezik olyan becslés, amely szerint az utóbbi évtizedekben, jellemzően a módszerváltás óta a fizetési szint nagyjából a tízszeresére nőtt, az átlagos fogyasztói árak pedig bizonyos árucsoportok esetében a kétszázszorosára. Tehát kialakult Magyarországon egy olyan piacgazdaságnak nevezett pénzügyi szivattyú, amely egyirányú, amely jellemzően a magyar lakosságot, a magyar fogyasztókat, a magyar ügyfeleket sújtja, és jellemzően azokat a globális hálózatokat hozza kedvező helyzetbe, akik nem veszik ki részüket a közteherviselésből, és akikről elmondható, hogy nagyon sok baj okozói.

Éppen ezért, amikor a pénzügyi jogok biztosáról beszélünk, akkor ezt az egész kérdéskört egy mátrixban, egy rendszerben kellene hogy lássuk, és pontosan ezzel a rendszerrel van a problémánk, miszerint ez tökéletesen és teljesen kaotikus. Hiszen hogy lehet az, hogy ez a kormányzat erősíteni kívánta a PSZÁF-et, amelynek a feladatkörébe szintén tartoznak hasonló fogyasztóvédelmi elemek, többek között 2011-ben a PSZÁF jogkörbővítésének köszönhetően olyan jogköröket adtak ennek a szervezetnek a kezébe, amitől komoly előrelépéseket vártak. A helyzet az, hogy valami a kormányzati kommunikációban is problémás lehet, hiszen a saját PSZÁF-fel kapcsolatos terveik be nem teljesülése állhat amögött, hogy most még egy intézményt találnak ki.

Kitalálták korábban és nagyon helyesen elkezdték elmélyíteni a pénzügyi békéltető testületek szerepét és bevezetését is, de láthatjuk, hogy ez a két ág és most a mellérendelt harmadik - tehát a pénzügyi jogok biztosának - szerepköre még ebben a hármasságban sem biztos, hogy alkalmas a probléma kezelésére, pontosan azért, mert a másik oldalon ez a kormányzat minden megoldásinak szánt javaslat esetében a Bankszövetséggel alkudozik.

Ennek legeklatánsabb példája a devizahitelesek állítólagos megmentési kísérlete volt, ahol aztán azt láttuk, hogy a Nemzeti Eszközkezelő az ígért 8 ezer helyett 8 ingatlant mentett meg a nyár végéig. Oké, hogy azóta állítólag ötszázat vagy még többet felajánlottak számára, de aláírt szerződések sajnos még nincsenek - bárcsak itt is előrébb tartanának -, és továbbra sem változott az a kitétel, hogy minden egyes Nemzeti Eszközkezelő-szerződés esetében a banknak kell jóváhagyni az ügyletet. Ha a banknak jobban megéri kalapács alá küldeni azt a lakást, azt a házat, akkor az ügyfél megy az utcára. Ez a tarthatatlan helyzet tökéletesen leképezi azt, hogy Magyarországon pénzügyi fogyasztóvédelmi és általában fogyasztóvédelmi szempontból mi az, amit ez a kormányzat tesz, pontosabban mi az, amit nem tesz.

Az oké, hogy a pénzügyi jogok biztosa eljárhat, és ajánlásokat fogalmazhat meg, de gyakorlatilag kiraknak a kirakatba valakit, akihez állítólag lehet fordulni, de a kérdés az, hogy mit fog csinálni ez az illető. Tételezzük fel, hogy nagyon jó szakember lesz, s tételezzük fel, hogy pártsemlegesen, a Bankszövetségtől is távol tartva magát semlegesen látja el a feladatát, és adott esetben egyéni ügyekkel is lehet hozzá fordulni. No de mit tud tenni ez az ember, hiszen jól körülhatárolt jogkörei nem szerepelnek ebben az előterjesztésben? Gyakorlatilag azt teheti, hogy nekiáll egyeztetni a szakmai, szakmaközi szervezetekkel, adott esetben leveleket, kérvényeket küldözget ide-oda valamelyik hivatalhoz. Vagy ne adj' isten, elkezd alkudozni a hitelező bankkal? Tökéletesen látszik az, hogy megpróbálnak valamit tenni - és én ezt elismerem -, ugyanakkor az eszközrendszer hiányzik emellől, és nem egy erős jogosítványokkal felhatalmazott pénzügyi jogok biztosáról beszélhetünk e tárgykörben, hanem egy teljesen homályos feladatokkal ellátott és teljesen homályos eredményeket produkáló valakiről van szó, ugyanis egyáltalán nem tudhatjuk, hogy mit várhatunk ettől a rendszertől.

Megjelenik az is, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztése egy nagyon fontos igény a pénzügyi jogok biztosával szemben. A pénzügyi kultúra fejlesztése alapvető fontosságú, nagyon fontos feladat, kikerülhetetlen feladat, de hogy miért a pénzügyi jogok biztosa az, akinek az egyik legfontosabb kitétele kell hogy ez legyen, számomra tökéletesen érthetetlen. Meg is mondom, miért. Volt egy előző kormányzat, amelyikkel én nem nagyon szimpatizáltam. 2006-2007 magasságában kitalálták azt, hogy egy Magyar Nemzeti Bank hátterű tanulói csomagot, egy tudástárat raknak össze, amely jellemzően alapvető pénzügyi-fogyasztóvédelmi ismeretekről szólt, majd ezen amúgy szakmai érvekkel, tényekkel és számokkal alátámasztott csomagot megpróbálták bevinni a középiskolákba. 70, azaz hetven középiskolába jutottak be. Nem mondom azt, hogy teljes kudarc volt ez a program, mert ez hazugság lenne, de nem fejtette ki széles körben a hatását, nem ért el százezreket, és alapvetően nem tudott a lakosság úgynevezett pénzügyi kultúráján változtatni.

Ugyanakkor örvendetes, hogy az új Nemzeti alaptantervben megjelenik a pénzügyi alapvető ismeretek mint tárgy, de azért tegyük hozzá, hogy a finoman a lényeget elbújtató egyik kormánypárti felszólaló véleményével szemben ez csak választható tárgyként jelenik meg, és mivel nem látható emögött sem a felkészült szakértői gárda, aki ezt normális, használható, korszerű, interaktív tantárggyá tudja varázsolni, sem pedig az a gárda, aki ezt oktatni tudja akár az ország minden pontján, így ha sikerrel is jár ez az elképzelés, akkor is öt-tíz éves, adott esetben évtizedes kifutással kell számolni.

Amikor pedig általában pénzügyi fogyasztókról beszélünk - és ez az előterjesztés egyik legnagyobb kritikája -, akkor látni kellene azokat az életszerű példákat, hogy mi történik, ha napjainkban egy ügyfél jogorvoslati kérelemmel fordul valamerre, adott esetben pert indít az ügyvédje - már ha talál jó ügyvédet a zavarosban, ugyanis nagyon kevesen értenek ehhez a területhez teljes átfogó mértékben -, akkor ez az ügyvéd vagy jogi szakértő mintegy 19-20 jogforrásból kell hogy dolgozzon, tehát ennyi jogszabályt kell feldolgoznia annak érdekében, hogy megfelelő védelmet lásson el. Miért van ez így? Azért, mert a fogyasztóvédelmi törvényből sok helyütt nemes egyszerűséggel kihúzták az úgynevezett pénzügyi fogyasztókat, látszólag azért, hogy rájuk majd egy külön jogszabály vonatkozzon, amely külön egyszerűsített és összevont jogszabály lényegében soha nem készült el. Ezért elmondhatjuk, hogy nagyon nehéz védelmet biztosítani ezen károsultak számára.

Inkább ezen a területen kellett volna előrelépni. Nagyon szép dolog a pénzügyi jogok biztosa intézményének a kitalálása, de azért látható az, hogy a kapcsolódó területek problémáinak megoldása nélkül önmagában ez a pozíció és az, hogy valakit ideültetnek, nem hozhat áttörést. Még egyszer mondom, sajnos a PSZÁF-nek sem sikerült ez az áttörés - bár mi állítjuk, hogy megfelelő tőke- és forrásellátottság esetén sikerülhetett volna ez neki -, és a pénzügyi békéltető testületek is egy bevezetési szakaszban vannak, tehát még nem tudják teljeskörűen kifejteni azt az amúgy nagyon fontos tevékenységet, ami elvárható tőlük.

Még egyszer mondjuk, hogy a devizahitelesek esetében is a megoldás várat magára. Ha a pénzügyi jogok biztosára kell hogy várjanak a devizahitelesek, akinek nincs körülírva a konkrét feladatköre, az erős jogosítványai hiányoznak, akkor ezek a devizahitel-károsultak bizony nagyon nagy bajban vannak, hiszen nem nagyon várhatnak megoldást senkitől, igazából még az ócsai faluba sem fogadtak be senkit, a Nemzeti Eszközkezelő a nyár végéig 8 ezer helyett 8 ingatlant mentett meg, és sorolhatnánk a példákat, vagy beszélhetnénk arról is, hogy az árfolyamgát második verziója bár levegőhöz juttatja az ügyfeleket, de aztán később kamatostul veri ezt vissza rajtuk azáltal, hogy a bank továbbra is a hitel alapkamatával játszadozhat, szinte korlátozások nélkül.

Tehát látható az, hogy amire itt jelen pillanatban szükség lenne, az a pénzügyi jogok biztosa tevékenységének a mérése, nyomon követése, kontrollja, erős jogköreinek, erős jogosítványainak a lepapírozása, lefektetése, egy olyan követelményrendszer mellécsatolása, ami által láthatóvá válik, hogy mit is várnak önök ettől a titulustól és az azt betöltő embertől, és egyáltalán miért gondolják azt, hogy ha nem sikerült a PSZÁF-en keresztül megoldaniuk ezeket a feladatokat, ha nem sikerült a békéltető testületek tevékenységét olyan mélységűre terjeszteni, hogy átfogóan tudják kezelni ezt az egész problémát, akkor miért egy kirakatembertől várják azt, hogy teljesítse ezt a feladatot.

(21.20)

Ezen kérdések megválaszolása nélkül is alapvetően támogatható az a szándék, ami az előterjesztés mögött meghúzódik, ugyanakkor legalábbis csapongásról, legalábbis kapkodásról árulkodik az, ami előttünk van. Gyakorlatilag azt mutatja az ellenzék, ezen belül is a Jobbik számára, hogy itt valamit önök ki akartak rakni a kirakatba, amúgy nagyon helyesen lépni akartak ezen a területen, de ezt nem kellőképpen átgondolt módon tették, kapkodva tették, és úgy tették, hogy a célokat, az elérendő eredményeket nem határozták meg emellé.

Ezért bízunk abban, hogy most még belátást fognak gyakorolni, és jobbító módosító indítványaink kapcsán végre elmozdulhat ez az előterjesztés és ez az egész tárgykör abba az irányba, hogy végre először a globális hálózatokkal szemben a kiszolgáltatott ügyfelek, a kiszolgáltatott vásárlók, fogyasztók valódi védelmet kapjanak Magyarországon, és valóban végre valaki a multinacionális hálózatok ellen képes legyen fellépni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)