Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt hozzákezdenék a felszólalásomhoz, köszöntöm itt az Országgyűlésben. Kicsit meglepett, hogy itt van. Én nagyon örülök neki, hogy akkor talán esély nyílik arra, hogy vitát folytassunk. Nagyon sok ügyben kerestem önt, interpelláltam, s a többi. Általában államtitkár úr válaszol ön helyett, de most nagyon örülök, hogy itt van, és én arra kérem most itt a vita elején vagy a vita közepén, hogy ne csak egy zárszó erejéig, hanem érdemben válaszoljon a fölvetésekre. Látom, szorgalmasan jegyzeteli a fölvetéseket. Bízom benne, hogy válaszolni fog.Rögtön lenne is kérdésem. Az ön bevezető felszólalásában beszélt hatékonyságnövelésről, a versenyképesség növeléséről, a források hatékonyabb felhasználásáról. Ezek teljesen üdvözítő célok. A kérdésem az, miniszter úr, hogy kapotte bármikor olyan jelzést az Akadémia vezetésétől, hogy ők nem kívánnak ezekről a kérdésekről érdemben beszélni önnel mint miniszterrel.

A Fidesz vezérszónoka, Pósán képviselő úr által elmondottakra is szeretnék reagálni. Szorgalmasan gyűjtögette a kritikai megjegyzéseket itt az Akadémia eredményessége, működése kapcsán. Az első, mondhatjuk, hogy költői kérdésem  ha jól tudom, Pósán képviselő úr az Akadémia köztestületi tagja -: tette bármikor köztestületi tagként jobbító szándékú megjegyzéseket az Akadémia vezetése felé?

A második kérdésem, ami már nem költői kérdés, arra vonatkozik, amit Arató képviselő úr is elmondott, hogy azon a bizonyos szégyenteljes bizottsági ülésen mint bizottsági elnök miért intézkedett úgy, hogy elnapolják ezt a napirendi pontot. És ha ennyi kritikai megjegyzést gyűjtögetett ön az elmúlt időszakban, gondolom, éjt nappallá téve gyűjtögette ezeket az idézeteket, akkor miért nem volt kíváncsi bizottsági elnökként az Akadémia elnökének a válaszaira? Miért nem adta meg a lehetőséget, hogy erről vita induljon?

Igen, a mai parlamenti nap legfontosabb kérdéséről vitatkozunk a tipikus feltételek mellett, így az utolsó napirendi pontként. (Nacsa Lőrinc: Utolsó előtti.) Utolsó előtti, bocsánat, de már így az esti órákba nyúlva, lehetőség szerint így kerülve az újságírók jelenlétét. Nagyon bízom benne, hogy azért a magyar közvélemény figyeli ezt a vitát és ezeket az eseményeket, hiszen egy olyan kérdésről van szó, ami  egyetértek képviselőtársammal  valóban nemzeti ügy, és körülbelül már egy éve borzolja a teljes tudományos közélet idegeit.

Ugyanakkor teljesen világos, hogy miről van szó. Én azt hiszem, itt az utolsó felszólalók egyikeként elmondhatom, az álláspontok világosak az ellenzék részéről, a kormány álláspontja teljesen világos, a parlamenti erőviszonyok is jól ismertek. Tehát igazából itt a kérdés az ezen a vitán, illetve a következő napok, hetek vitáin, hogy tudunke olyan helyzetet teremteni, tudunke olyan érveket felsorakoztatni, és tude kialakulni olyan politikai helyzet, hogy a kormánypárti többség, mondjuk, a miniszterelnök úr átgondolja ezt a helyzetet. Jól ismerjük Orbán Viktor hatalomgyakorlási technikáját: nem tűri az ellentmondást, erőből mindenen szeret átmasírozni.

Ugyanakkor egy apró reménysugár éppen a mai napon volt látható. Említette képviselőtársam a közigazgatási felsőbíróságok esetét. Mondhatjuk, hogy ez egy politikatörténeti esemény volt, hogy Orbán Viktor, igaz, taktikai okokból, de egy visszavonulót fújt. Nagyon bízom benne, hogy ebben az esetben is átértékeli miniszterelnök úr a helyzetet, és egy ilyen lehetőséget teremt, ahogy a képviselőtársam is említette, hogy egy kicsit nagyobb távlatokból áttekintse a kormány ezt a helyzetet.

Nézzük meg, mit is mondott Orbán Viktor még 2016-ban az Akadémia közgyűlésén. Orbán Viktor szavait idézem. „Az Akadémiától azt várjuk, hogy legyen egy józan intés a politika felé: soha ne feledje el, a nemzet felemelkedése érdekében kötelessége támogatni a tudományos életet, és kötelessége biztosítani annak függetlenségét. Az oly gyakran hallható közvélekedéssel ellentétben nincsenek és nem is lehetnek semleges döntéseink és választásaink. A tudomány és a politika nem lehet öncélú, csakis közcélú.” Teljesen világos, hogy ez a törvényjavaslat nem közcélt szolgál, ez a nemzeti érdekeinkkel ellentétes. Ez az LMP álláspontja is.

Úgy látjuk, hogy ha a kormánynak az lett volna valóban a szándéka, hogy a hatékonyságát növelje, hogy azokat a reformokat végrehajtsa vagy katalizálja, amiről beszélt képviselőtársam is, akkor nem ilyen folyamatot indítottak volna el. Akkor konkrét javaslatokat tettek volna, leültek volna tárgyalni, feltárták volna a lehetséges megoldásokat, és közösen az Akadémia vezetésével és minden érintettel megfogalmaztak volna konkrét javaslatokat és megoldásokat. Ha valóban fontos lenne a kormánynak a tudomány, a tudomány támogatása, akkor olyan helyzetet teremtenének vagy nem hagynának egy olyan helyzetet, hogy jelenleg egy tudományos segédmunkatárs, aki egyetemi végzettséggel és jó eséllyel megkezdett doktori tanulmányokkal rendelkezik, nettó 150 ezer forintot keressen, vagy egy tudományos munkatárs, aki már általában tudományos fokozattal rendelkezik, nettó 185 ezer forintot keressen. Ha fontos lenne a tudomány, akkor tennének, hogy ez a helyzet változzon meg.

Valóban, több képviselőtársamtól is elhangzott, illetve az Akadémia vezetőinek a nyilatkozataiból, hogy az Akadémia működése kapcsán a kormány nem fogalmazott meg érdemi kritikát. Ezzel szemben a legsötétebb kommunista időszakot és kommunista eljárásokat idézve megalázták az Akadémia elnökét, és már ezzel a folyamattal, ezzel az egyéves tortúrával óriási károkat okoztak. Tehát függetlenül a törvényjavaslat elfogadásától, már óriási károkat okoztak a magyar tudományos életnek.

Egyetérthetünk azokkal a felvetésekkel, akik azt mondják, hogy a valódi cél az, hogy közvetlen politikai irányítás alá helyezzék a kutatóhálózatot, és ilyen módon majd a tudományra és innovációra fordítható uniós fejlesztési források fölötti ellenőrzést érjék el.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ha itt van miniszter úr, akkor legalább itt helyben vitatkozzon azokkal az állításokkal és azokkal az érvekkel, amiket megfogalmaztak az érintettek. Én nagyon fontosnak tartom, hogy utaljunk arra, hogy a fiatal kutatók jelentik a magyar tudományos élet utánpótlását, és ők rendkívül nehéz helyzetben vannak. Nagyon kevesen vannak, egyre kevesebben választják ezt a szakmát. Említettem ezeket a fizetéseket, egészen döbbenetes. Most összehasonlíthatnánk különböző szakmákkal. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy döbbenetes az összehasonlítás.

Fontos odafigyelni arra, hogy mit mondanak a fiatal kutatók. Nem olyan régen alakult a Fiatal Kutatók Akadémiája, egy tudományos társaság, és ők megfogalmazták a jelenlegi helyzet kapcsán az állásfoglalásukat. Ezt szeretném legalább részleteiben itt önök elé tárni.

Ők azt mondták, hogy „a magyar tudományos élet autonómiájának bármilyen mértékű csonkítása az itthon maradó kutatók elszigetelődésével és nemzetközi versenyképességük csökkenésével járhat”. Az ő álláspontjuk szerint a minisztérium által beterjesztett törvénytervezet politikai befolyásolást megengedő struktúrát vázol fel, amely negatívan hathat a nemzetközi kutatói közösség magyar kutatókkal folytatott együttműködésére, valamint a kiváló magyar kutatók nemzetközi pályázatokon való indulási lehetőségeire és nyerési esélyeikre.

Az akadémiai tulajdon használatával kapcsolatban is megfogalmaznak kritikát. Nem látják, hogy milyen módon biztosítanák mind a bérek, mind az infrastruktúra fenntartása kapcsán a forrásokat.

Megfogalmaznak egy nagyon-nagyon éles kritikát, miszerint a nemzetközi szinten versenyképes kutatásvezetők elvándorlása mellett a tervezett átalakítások már most is érezhető módon veszélyeztetik a hazai kutatás meghatározó részét végző, akadémiai és felsőoktatási szektorban dolgozó több ezer fiatal kutatót.

És megfogalmazzák azt, ami szerintem alapvető konszenzusa kellene hogy legyen a mai vitának, hogy „a magyar tudományosság versenyképességének megőrzéséhez és további növeléséhez elengedhetetlen a jelenlegi bizonytalan helyzet haladéktalan konszenzusos rendezése és a nyugodt, támogató kutatói környezet” kialakítása. Tehát a fiatal kutatók is azt szeretnék, hogyha ebből az arrogáns, diktátumokkal teletűzdelt eljárásból a kormány visszalépne, és egy valódi párbeszédet indítana el az Akadémia vezetésével.

És igen, megkaptuk Lovász László elnök úrnak a levelét, én is mint frakcióvezető, és természetesen megismerték képviselőtársaim. Fontosnak tartom, hogy itt beszéljünk ezekről a felvetésekről, amik már részben elhangzottak, amiket az Akadémia vezetése fogalmazott meg. Ők megfogalmazták azt is, szintén elhangzott, hogy semmilyen tartalmi érv nem merült föl a kormány részéről a tekintetben, hogy miért kellene a kutatóhálózatot elcsatolni, és miért kellene kutatókat arra kényszeríteni, hogy elhagyják az Akadémiát. Azzal kapcsolatban pedig, hogy ez miért előnyös, hogy az Akadémia berkein belül marad a kutatóhálózat, ők érveket felsorakoztattak.

Fölvetették azt is, hogy az elcsatolás igen sok jogi és szervezeti problémát vet fel kutatási szerződések érvényességétől kezdve, s a többi, egyéb olyan problémákat, amikre megint csak nem kaptak választ.

Az újonnan kialakítandó kutatói hálózat kapcsán, annak a titkársága kapcsán egyetlen közfeladat van meghatározva, és ehhez a szükséges feltételeket az MTA-nak kellene biztosítani. Akkor miért van szükség egy új szervezetre?

Nagyon fontosnak tartják azt, hogy az önkormányzatiság elve érvényesüljön, de azt az új javaslatban nem látják, a törvényjavaslat nem biztosítja a kutatóhálózat érdekeinek érvényesítését az önkormányzatiság nevében.

Szintén elhangzott már, rendkívül fontosnak tartják az intézményfenntartás elemeit tételesen rögzíteni, és itt fölhívják a figyelmet arra, hogy szükség volna biztosítani a kutatói gárdát és a kutatást támogató munkatársak bérét is tervezhetően, hogy ez rendelkezésre álljon, tehát ne csak projektjelleggel lehessen foglalkoztatni a kutatókat.

Az MTA vagyona kapcsán pedig  erről is beszélt Hiller képviselő úr  szintén egy nagyon éles kritikát fogalmaznak meg. Elmondják azt, ami teljesen nyilvánvaló, hogy az MTA ingó és ingatlan vagyonát mindenkor a tudomány szolgálatába állította és állítja ma is, és az MTA tiltakozik tulajdonosi jogának ellentételezés nélküli korlátozása ellen, és az MTA szerint ez az Alaptörvénybe ütközik.

Azt is kifejti az Akadémia vezetése, hogy amennyiben a törvényjavaslat a jelenlegi formájában kerül elfogadására, akkor súlyosan sérül a tudományos kutatás szabadsága, és Magyarország számára alapvetően fontos értékek vesznek el.

Igenis szó esett már a nemzetközi tudományos élet fölháborodásáról és arról a rengeteg támogató levélről és támogató üzenetről, ami az Akadémia felé befutott. Bárki megnézheti. Képviselőtársaim, remélem, hogy aktívan követik itt az események kapcsán, és figyelik a háttéranyagokat. Az MTA honlapján fent van egy döbbenetes lista különböző támogató levelekből. A nemzetközi szinten neves kutatók leveleit föl sem lehet sorolni szinte, mert több százan írtak levelet az Akadémiának, de néhányat idéznék a szervezetek közül, amelyek kifejezték a támogatásukat az Akadémia felé, és tényleg csak néhányat emelnék ki.

(20.00)

A szerb tudományos és művészeti akadémia elnökének levele, az Európai Orvostudományi Akadémiák Szövetségének támogató levele, a lengyel tudományos akadémia elnökének levele, a szlovén tudományos akadémia, a brit akadémia nyilatkozata, a King’s College vezetőjének nyilatkozata, a norvég, török, román, szlovák tudományos akadémiák elnökeinek, a cseh tudományos akadémia elnökének a nyilatkozata. Tehát nem várható nemzetközi botrány e téren, hanem ez a botrány már kialakult. Meggyőződésünk szerint e tekintetben valóban súlyos felelősség terheli a miniszter urat, súlyos felelősség terheli a kormányt e miatt az arrogáns eljárás miatt.

Arra kérem miniszter urat, hogy érzékeljék ezt a nemzetközi fölháborodást, érzékeljék a magyar tudóstársadalom fölháborodását, és most próbáljanak legalább a kármentés szándékával kifarolni ebből a diktátum szerinti eljárásból, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és kezdjenek el egy érdemi párbeszédet annak érdekében, hogy az ön által is hangoztatott hatékonyságnövelés, versenyképesség-növelés és a források hatékonyabb fölhasználásának a nagyon fontos célja valóban megvalósulhasson. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)