Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Tulajdonképpen majdnem hogy ünnepi pillanathoz érkeztünk, tekintettel arra, hogy lassan egy éve, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lett. Azt hiszem, ez a vitaülés arra mindenféleképpen alkalmas, hogy az elmúlt egy év folyamán elért eredményeket taglalja. Azon, hogy mégis azzal kezdem, hogy ez az elmúlt egy év mennyire jól megalapozott volt, senki se csodálkozzon. Hiszen Magyarország 1990 óta fokozatosan készült föl az uniós tagságra, régebb óta veszünk részt nagy európai intézményekben, és régebb óta, a szerződés aláírása óta részt vehettünk azokon a tanácsüléseken, munkacsoportokban is, amelyek Magyarország jövőjére is nagyon komoly visszahatással vannak.

A magyar tevékenységről kétfajta ítélet van. Az egyik az, amit külföldről az eddigi csatlakozásunkban végzett magyarországi munkáról hallunk; a másik az, hogy egyrészt a lelkiismeretünk mint kormány-lelkiismeret a fokozatos javulás érdekében szólal meg, másrészt pedig az, amit az ellenzék erről megállapít. Azt hiszem, ennek a vitanapnak az egyik legfontosabb célja, hogy bizonyos arányokat ebben a dologban és a különböző feszültségek között megtaláljunk. Mégis csak azt szeretném kérni most a politikai vitanap szereplőitől elsődlegesen, hogy éljenek a saját felelősségükkel.

Ez a felelősség többirányú. Egyrészt felelősség azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány munkáját ki-ki milyen módon értékeli, hogyan segíti ez a kormánymunka a magyar emberek jövőjének alakulását, a magyar gazdaság fejlődését és a környezet állapotának javulását. Másrészt viszont legyen tekintettel arra, hogy az a bizonyítvány, amit önmagunkról kiállítunk, reális legyen, és negatív értelemben semmiféleképpen ne befolyásolja a rólunk alkotott külső képet. Hihetetlenül nagy felelősségnek érzem azt, hogy a magyar parlament képviselői, a magyar képviselők az Európai Parlamentben milyen módon vélekednek arról, ami Magyarországon történt.

Néhány szót szeretnék arról szólni, hogy olyan időpontban következik be ez a politikai vitanap, amikor az Európai Unión belül nagyon sok belső feszültség is van. Ez teljesen természetes, az Európai Unió is úgy működik, mint minden nagy egység a világon. De most ezt különösen fokozza az, hogy az Unió gazdasága gyengélkedik, és ezzel egy időben folyamatosan bővül az Unió, valamint ezzel egy időben elhatározta, hogy saját magának egy alkotmányos szerződést hoz létre, és ezt különböző országokban vitára bocsátja. Hadd legyünk büszkék arra, hogy a magyar parlament nagyon nagy többséggel, túlnyomó többséggel, másodikként ratifikálta ezt az alkotmányos szerződést. Ugyanakkor nagy európai alapító országok most vannak olyan referendum előtt, amelyek sajnos nagyon nagy mértékben befolyásolják utána az együttműködés tartalmát, mélységét, még akkor is, ha a nizzai szerződés az Európai Unió számára biztos feltételeket teremt, de a jövője mindenféleképpen máshogy alakul akkor, ha egységes ratifikációs folyamatot zárunk le.

Azt is tudni kell, hogy az Európai Unión belül hihetetlen félelmek is jelen vannak, egyáltalán a társadalom mélységei, mély bugyrai nem teljes mértékben elégedettek az Európai Unió működésével, talán el is idegenedtek bizonyos értelemben. Félnek a Közép-Európából vagy a Távol-Keletről jövő munkaerőtől, félnek az esetleg oda érkező olcsóbb szolgáltatásoktól, hiszen saját munkahelyüket féltik ebben az esetben.

Azt hiszem, hogy a magyar kormánynak és így a parlamentnek is az a felelőssége, hogy mértéktartó módon ebben a folyamatban hozzájáruljon ahhoz, ami az Európai Unió egységét erősíti, tegye minél felnőttebbé, és közben saját nemzeti érdekeit védje meg.

(9.10)

Az első féléves, több mint féléves tevékenységünk hozadéka sokak megítélése szerint, de különösen a kormány nagyon racionálisan fölmért értékei alapján nagyon eredményes volt. Töretlenül épültünk be az Európai Unió intézményrendszerébe, Magyarországon is kialakult az a belső intézményrendszer, amire nagyon sokan nagyon pozitívan tekintenek a csatlakozó országokból, sőt néhányan ebbe az irányba kívánják átalakítani a saját belső intézményeiket. Nevezetesen, a magyar kormány vette tudomásul szinte először azt, hogy európai ügyeink belügyekké váltak, és ezért olyan jellegű együttműködés alakult ki a kormányzat különböző szervezetei között, ami teljesen egyenrangúvá teszi az európai ügyeket a belső ügyekkel; néhány tárca esetében szinte hétköznapivá vált az, hogy ami ott történik, az tulajdonképpen egyszerre európai történés is.

Nagyon sok konkrét pozitív eredményt értünk el. Pozitív eredmény alapvetően az alkotmányos szerződés kialakításában való részvételünk. Egyre intenzívebb hozzájárulást tudunk adni az úgynevezett lisszaboni folyamathoz, amely az Európai Unió jövőjét meghatározó hosszú távú célok végrehajtását szolgálja. A hosszú távú célok közül mind a három, amelyikre most fókuszál a lisszaboni folyamat, nevezetesen: a versenyképesség növelése, az összetartó társadalom - a felzárkóztatás, a kohézió, gyakorlatilag mind a kettő Magyarországnak alapvető célja -, és természetesen e kettőt összeköti a foglalkoztatás bővítése és annak biztonsága; Magyarország ezeknek a lisszaboni céloknak a teljesítésében az elmúlt öt évben az első helyre ugrott minden európai értékelés szerint.

Önbizalomra ez adhat okot, de elbizakodottságra nem, hiszen a 27, tehát a 25 plusz 2 leendő ország közül mi sajnos csak a 21. helyen vagyunk a mutatók tekintetében, tehát mindazt, amit eddig tettünk, gyorsítani kell, és erőteljesebben kell előrelépni. A legfontosabb tennivalónk az Európai Unión belül az Unió belső egységén túl a belső piaca, tehát az egységet szolgáló belső piac bővítése; az, hogy a magyar munkaerő szabad áramlása biztosítva legyen, az, hogy a szolgáltatások szabad áramlása biztosítva legyen, hiszen a magyar gazdaság jelentős kitörési pontja a következő időszakra vonatkozóan ez lesz. Nagyon sok olyan részeredményünk van, amit érdemes fölsorolni, az infrastruktúra-fejlesztésre fordítható pénzeszközöktől kezdve a kohéziós politika kialakításán át a rendeletekben való közreműködésig a hétköznapi, nagyon szürkének tűnő tevékenység hosszú távon alapozhatja meg Magyarország jövőjét.

Különleges célunk az, hogy a 2007 és ’13 közötti időszakra rendelkezésre álló európai forrásokat maximalizáljuk Magyarország számára. Az a jó, ha minél több eszközt kapunk. Azért azt tudni kell, hogy tagságunkat nem kizárólagosan forintban mérik, hiszen minden olyan jellegű európai uniós lépés, ami az ország stabilitását, a gazdaság stabilitását, az ország biztonságát szolgálja, határaink biztonságát, a jólétünket szolgálja, az emberek hétköznapi biztonságát szolgálja, az mind-mind már gyakorlatilag értéknek tekinthető az Unióból. Mégiscsak rengeteget azzal foglalkozunk, hogy mennyi pénz van, és mire tudjuk fölhasználni.

A következő időszakra szóló második nemzeti fejlesztési tervünk egy héten belül már széles körű egyeztetésre lesz kibocsátva. Politikai egyeztetései már az első fázisban megtörténtek, most folytatódik.

Azt is tudjuk viszont, hogy minden, amit mondunk, hogy ami jó és ami érték, az csak akkor lesz igaz és az emberek számára akkor elérhető, ha számadatok, a jelenlegi folyamatok is ezt igazolják. Ezért azt szeretném mondani, még mielőtt mindenfajta más kritika éri a házunk táját, hogy Magyarország a 2004. év végéig arányaiban négyszer annyi támogatást osztott szét, mint például Lengyelország, és 12-szer annyi kifizetés történt, mint Csehországban. A legtöbb kelet-európai országban pedig egyáltalán nem történt kifizetés.

Sokat vitatták Magyarország nettó pozícióját. Itt és ezen a ponton is el kell mondani, hogy Magyarország majd 80 milliárdos többlettel zárta az első évet. És azt kell mondanom mindazon kritikákról, amelyek hónapokon keresztül nem voltak hajlandók figyelembe venni a tényeket, hogy végre valahára az ellenzék részéről is elfogadták, hiszen elmondták, hogy a pénz ott van a Kincstárban, rendelkezésre áll Magyarországnak. És azt kell közölnöm mindenkivel, hogy természetesen abban a pillanatban, amikor ezek a projektek és ezek a tevékenységek elérik a befejezettség vagy részbefejezettség stádiumát, benyújthatók azok a számlák, amelyek alapján ezek kifizethetők, azok természetesen ki lesznek fizetve; ez nem a magyar költségvetést, hanem a magyar polgárokat és a gazdaságot fogja erősíteni.

Befejezésül hadd mondjam még ugyanehhez a témához azt, hogy a magyar kormány elég önkritikusan végigtekintette azt, amit az elmúlt időszakban tett, megvizsgálta azt, hogy mind a pályázati rendszerrel, mind a célok elérésében ha nehézségek voltak, mi okozta azt, és az utóbbi hetekben, egy-két hónapban megjelentette azokat a rendeleteket, módosításokat, amelyek egyértelműen azokat az embereket szolgálják, akik az európai forrásokhoz hozzá akarnak jutni, legyen az az agrárium területe, legyen az a humán erőforrás területe, bármi más. Ez azt jelenti, hogy főleg a civil szféra területén, főleg az önkormányzatok területén, az egyházak területén, a közszféra területén jelentős mértékben egyszerűsödtek az eljárások, olyan jellegű feltételek alakultak ki, ahol a gazdaságnak föl lehet venni előleget teljesítményéhez annak érdekében, hogy itt is gyorsítsuk a felzárkózást. A döntési folyamatokban az emberközpontúságot megerősítettük, és az egyes tárcák közötti együttműködés tekintetében is, ami a pályázók irányába való megnyílást is jelenti, a pozitív ellépések megtörténtek.

Ezzel csak azt akarom igazolni, hogy gyakorlatilag az elmúlt egy év folyamán amellett, hogy teljesítettük az uniós kötelezettségeket, védtük Magyarország nemzetközi érdekeit, részt vettünk az intézmények megerősítésében, tanultunk a folyamatból, és úgy érezzük, az előbb elmondott statisztikák azt igazolják, hogy Magyarország mindenféleképpen teljesen kiegyensúlyozottan végezheti a következő időszakban is a hozzájárulását az Unió tekintetében.

Köszönöm a figyelmet (Taps a kormánypárti padsorokban.)