Felszólalás adatai

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Én afféle összegzésre készültem a mai vita végén, mégis úgy döntöttünk közösen képviselőtársaimmal, hogy ezen összegzést igyekszem rövidre fogni, időt hagyva Nógrádi Zoltán képviselőtársamnak arra, hogy megismételhesse azokat a meg nem válaszolt kérdéseket, és újra behatárolhassa azokat a problémás területeket, amelyeket a vita során felemlítettünk, hogy a kormány képviselőjének lehetősége legyen arra, hogy legalább ő… - ha már a kormánypárti képviselők érdemi vitát nem voltak hajlandók folytatni velünk az általa felvetett és más képviselőtársaink által felvetett kérdésekben.

(14.10)

Az a határozott benyomás alakult ki bennem, hogy miután Baráth Etele miniszter úr, megadva tulajdonképpen ennek a mai vitának kormánypárti oldalról a fő kommunikációs csapásirányát azzal, hogy a vitanap azért jó, mert lehetőséget ad arra, hogy bemutassák az eredményeket, ezt követte is kormánypárti képviselők sora, hiszen annak lehettünk tanúi, hogy egyfajta stílusvitává, egyfajta kommunikációs tréninggé próbálták silányítani ezt a mai vitát. Ennek voltak egészen elképesztően kirívó példái, ami azt az igyekezetet tanúsította, hogy hogyan kellene kibeszélni a rendelkezésre álló időt. Itt talán Szűcs Erika képviselő asszonyt tudnám említeni, de a rajta túltevő Lénárt képviselőtársamat is, aki mindenféle uniós összefüggést teljességgel nélkülöző, általa informatikai tárgyú felszólalást mondott, aminek az égvilágon semmiféle uniós vonatkozása és jogharmonizációs kapcsolódása nincsen.

Kocsi László képviselő úr a vita elején kifejezte abbéli reményét, hogy ez a vita megmarad elfogadható hangnemben és stiláris keretek között. Ez annál is inkább meglepett, mert a vita elején egy olyan hangütésnek lehettünk szem- és fültanúi Szanyi Tibor államtitkár úr részéről, amit én utólag örömmel konstatálok, hogy nem követett sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselő, nem vette fel a kesztyűt ilyen értelemben senki. Bár meg kell mondanom, meglepő volt az a fajta elővágás, amelyet kormányzati oldalról ő tett. Ugyanis - és ez végigvonult bizonyos értelemben az egész vitán - olybá tűnhetett, mintha az ellenzék bűnéül lehetne felróni azt, hogy azonosít és fölvet olyan problémás területeket, amelyekkel kapcsolatosan a kormányzat tevékenysége bizony kívánnivalókat hagy maga után.

De természetszerűleg kínálkozik a kérdés, hogy vajon a Magyar Köztársaság kormánya és a Magyar Országgyűlés képviselői számára mi a fontosabb, a kormány sikereinek a sorjázása, vagy pedig az, ahogyan megélik a magyar emberek, a magyar családok, a magyar vállalkozások, a magyar önkormányzatok az európai uniós csatlakozásunk óta eltelt időszakot, hogy milyen tapasztalatokat szereztek ők ezzel kapcsolatosan.

Szanyi Tibor államtitkár úr volt szíves felemelőnek nevezni azt a versenyt, amelyben találhatták magukat az említett csoportok az uniós csatlakozást követően. Nos, ezzel szemben én úgy gondolom, hogy az általunk említett területekkel érintett társadalmi csoportok kifejezetten azt érezhetik, hogy a verseny őket porba sújtotta, és nem tartom helyénvalónak az ellenzéknek felróni azt, hogy felemeli a szavát az ilyen kritikus területekkel érintett társadalmi csoportokért. Mert azt szeretném megkérdezni, hogy ki az, akinek fel kell emelnie a szavát a magyar önkormányzatok, a magyar vállalkozások, a magyar kis- és középvállalkozások érdekében, a magyar gazdák érdekében, ha nem a magyar parlamenti képviselőknek és adott esetben a magyar parlamenti ellenzéknek.

Egyetlenegy olyan állítás sem hangzott el ebben a vitában, amely megalapozatlan lenne, és kiállná azt a kritikát, alapos lenne vele szemben az a kritika, hogy Magyarország hírnevét rontaná az európai uniós intézmények előtt. Az európai uniós intézmények nem fognak helyettünk élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az európai uniós csatlakozás lehetővé tett számunkra.

Vastagh képviselő úr azt mondja, hogy kétségbe vonja ez a mai vita azokat a közös erőfeszítéseket, amelyeket egyébként a csatlakozás pillanatában mindnyájan együttesen elismertünk. Én úgy gondolom, hogy a csatlakozás pillanatában teljes mértékben helyes volt a közös erőfeszítéseket közösen méltatni, de az az út, amelyet be kell járnunk európai uniós tagországként, mérföldkövekkel van szegélyezve, és az egy év, amely eltelt a csatlakozásunk óta, egy olyan mérföldkő, amely mindenféleképpen szükségessé teszi azt, hogy az azóta tett erőfeszítéseket is értékeljük. Ebben vitathatatlan módon a kormánynak van kulcsszerepe. És ha a kormány nem tette meg azokat az erőfeszítéseket, vagy nem elégséges módon, amelyek szükségesek ahhoz, hogy igazán sikeresnek érezhesse mindenki az Európai Unióhoz való csatlakozást, úgy értékelhesse az elmúlt egy évet, hogy különleges lehetőségekhez jutottunk, és ezekkel a lehetőségekkel egyenlő eséllyel mindenki élhet, és nyertese lehet az európai uniós csatlakozásnak, ezt senkinek nem lehet felróni, hanem el kell gondolkodni rajta, hogy milyen további erőfeszítéseket kell annak érdekében tenni, hogy valóban elmondhassuk azt, hogy a lehetőségeink határát kitöltöttük, és nem messze alatta teljesítettünk.

Még egyszer szeretném végezetül mondani, hogy Nógrádi Zoltán képviselőtársam mintegy emlékeztetőül ismét el fogja mondani, melyek azok a beazonosíthatóan kritikus területek, amelyekkel kapcsolatos felvetéseinkre nem kaptunk érdemi választ.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)