A felszólalás szövege:

Lech Kaczyński még igazságügyi miniszterként, tavaly pedig Jarosław Kaczyński és így a Jog és Igazságosság pártja követelte Lengyelországban a halálbüntetés visszaállítását a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok elkövetőivel szemben, szerintük ugyanis az Európai Unió nem zárja ki ezt a büntetési tételt.

De legyünk őszinték! A békés társadalom, az önmagát megvédeni nem tudó, kiszolgáltatott és védtelen társadalmi csoportok, így az idősek, nők, gyermekek érdekében mit teszünk? Semmilyen nemzetközi szerződés nem írhatja felül egyetlen emberi élet védelmét sem a mi megítélésünk szerint, mert amikor halálbüntetésről beszélünk, nemcsak az elítélt életét kell tekintetbe venni, hanem az ezáltal vagy az elrettentése által megvédett lehetséges áldozatok életét is. És én (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) azt gondolom, hogy ebben talán egyetértünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A NAV-ról szóló törvényt a VPOP és az APEH integrációjáról, ahogy el is hangzott, az Országgyűlés 2010 novemberében fogadta el. Az ígéretek akkor úgy hangzottak, visszanéztük az akkori jegyzőkönyveket, hogy senkinek sem fog csökkenni az illetménye, és létszámleépítés sem lesz. A VPOP korábbi közalkalmazottjai pedig kormánytisztviselők lesznek, és ez semmiféle hátránnyal nem fog számukra járni. Akkor mind az érdekképviseletek, mind az ellenzék rengeteg problémát felsorolt, nyitva maradt számos kérdés, amit úgy veszünk észre, hogy azóta sem és most sem rendez a javaslat.

Persze, jellemző sajnos a kormányzatra, hogy akkor sem és azóta sem hallgattak a szép szóra, ha úgy tetszik, vagy a jogos szakmai érvekre, és a sokadik integráló és egységesítő célzatú módosítást nyújtják be ehhez a törvényhez. Ezekre részben ugyan szükség volt az időközi jogszabályi változások miatt, de a kapkodó, átgondolatlan, egyeztetések nélküli módosítgatások újabb és újabb módosítási kényszert generáltak, és ne adj' isten, de valószínűleg generálni is fognak.

Abba, hogy ezzel a jogbiztonság és az emberek létbiztonsága mennyire sérül, most talán nem érdemes részletesen belemenni, de meglehetősen aggályos. Sajnos, általános a tapasztalat, hogy mindig a lehető legrosszabb, legkedvezőtlenebb szabályozáshoz akarják igazítani és azzal egységesíteni az egyes részeket, részleteket. Egy biztos, ezzel a javaslattal együtt már elérik, hogy az egyik legrosszabb, legkevésbé család- és munkavállaló-barát munkahely a NAV lett vagy a NAV lesz, holott talán a legnagyobb önálló fejezeti szervként működő foglalkoztató Magyarországon. Valahogy tehát nem illik bele a kormány által folyamatosan hangoztatott családbarát politika.

A helyettesítési pótlék alsó határának csökkentése, a rendkívüli munkavégzés és pótlékainak szabályozási változása a jövedelemcsökkenés felé mutat, negatív irányba változik a szabadság kiadási rendje, illetve az illetmény nélküli szabadság szabályozását a sokat kritizált közszolgálati törvényi megoldás szerint akarják átalakítani, amiben többek közt az is benne van, hogy 12 év alatti beteg gyermekekkel már nem lehet otthon maradni fizetés nélküli szabadságon. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt mindenképpen újra kellene gondolni.

Az új munka törvénykönyvéből átvenni tervezett fegyelmi és kártérítési felelősség sem a munkahelyi biztonság és megbecsültség, a családbarát irányelvek felé mutat. Ezen alapvető problémákat és hiányosságokat a részletekben, majd a normál, illetve az általános résznél részletesebben kifejtjük. Jelen javaslat az indoklás alapján megpróbálja egységesíteni a NAV-törvénykezés hiányosságai miatt hátrányba kerülők helyzetét, de kiskapuk és kezeletlen foltok vagy problémák igencsak maradtak.

Szeretnénk aláhúzni, hogy a javaslat a közszolgálati tisztviselőkről szóló, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben meglévő jogintézményeket a NAV-törvényben tovább egységesíti, tehát mindig a rosszabb verziót kivéve, illetve időnként az Mt.-hez is hozzányúlnak segítségért. Az indoklás szerint erre a már említett hátrányos megkülönböztetések miatt van szükség, ettől függetlenül ez a javaslat bizonyos eltéréseket továbbra is fenntart. Tehát mi úgy ítéljük meg, hogy nagy valószínűség szerint várható még módosítás.

Új fogalom lép be, például a foglalkoztatott. Ők a korábbi kormánytisztviselők, pénzügyőrök, kormányzati ügykezelők, munkavállalók. A javaslat több részében a megkülönböztetés továbbra is megmarad, viszont az új összefoglaló elnevezéssel illetett munkavállalói csoport és a rájuk vonatkozó egységes elnevezés és szabályok miatt ugyanakkor előfordulhat, hogy ismét módosítani kell majd egy nagy csomagban ezt a törvényt is. Vagy lehet, hogy lesz majd egy foglalkoztatotti törvény is? Ezt idézőjeles kérdőjelként vetem fel, de ezen logika mentén abszolút nem zárható ki.

Az új munka törvénykönyve irányvonalát követve módosítják a különféle jognyilatkozatok közlésének lehetőségét és szabályait, különösképpen a munkáltatói utasítások, a jognyilatkozatok tekintetében eléggé érdekes, hiszen a javaslatban szereplő "a helyben szokásos módon" meghatározás azért meglehetősen sok problémára ad lehetőséget. Ha másból nem, abból biztosan adódhat majd probléma, hogy a személyi állomány eltérő illetékesség alá eshet vagy fog esni.

Módosítják a vezénylést, melyet egyébként legutóbb, ha jól emlékszem, akkor most januári hatállyal már módosítottak. Ez alapján a pénzügyőr a NAV bármely szervéhez, akár a korábbi munkakörétől egy teljesen eltérő foglalkoztatásban is háromévenként, akár 12 hónapra volt rendelhető. Megjegyzem, már ez is irreálisan soknak tűnik.

Most próbálják a szabályt módosítani, pontosítani, ha úgy tetszik, belevették, hogy a munkaköre meghagyása mellett, és kihagyják a maximált 12 hónapos vezénylési időt is, viszont ez nem jelenti azt álláspontunk szerint, hogy a vezénylési idő, amennyiben a pénzügyőr ebbe beleegyezik, nem lehet akár még hosszabb is, hiszen sem fölfelé, sem lefelé nincs meghatározva.

(20.30)

Ma pedig ellenkezni senki nem fog azzal, ha azt mondják neki, hogy mennie kell. A lényeg pont az, hogy nem ad garanciát és biztonságot a szabályozás, és továbbra is a dolgozó vállára teszi vagy teszik önök a felelősséget, hogy mer-e majd esetleg a munkája árán is nemet mondani akár egy évekre szóló vezénylésre is. Majd jó lenne ezt nemcsak kommunikációs formában, hanem pontos jogszabályi keretek között is tisztázni, vagy megnyugtatni az illetékeseket, hogy csak az ellenzék rossz szájíze mondatja ezt vagy a rossz sejtése, és nem a törvényből kiolvasható valóság.

A részletes indokolásban foglalkoztak ezzel, elsősorban a hat hónapot, és nem akár a korábbi szabályozásnál is jóval hosszabb vezénylési idő lehetőségét emeli ki.

Aztán sajnos a jövedelmet sem hagyják érintetlenül értelemszerűen. A javaslat 12. §-a igencsak tág határok közé szorítja a helyettesítési pótlékokat, 10-től 50 százalékig. Mindennek oka az indokolás szerint a Hszt.-hez való igazodás. A jelenleg hatályos Kttv.-ben mindez 25-50 százalékos pótlékkal van megtérítve. Tehát megint a rosszabb szabályozáshoz egységesítenek, amelynek az alsó jövedelmi határa alacsonyabban van. A javaslat törvénybe iktatása esetén a NAV-nál így akár kisebb is lehet ez a pótlék, mint korábban, hiszen továbbra is a felettes hivatali szerv vezetője fogja meghatározni annak pontos mértékét. Ez így nagyon nincs jól.

Változnak a rendkívüli munkavégzés és ennek pótlékai szabályai. Összességében a változások inkább negatívnak tűnnek, a munkaszüneti napon végzett túlmunka megváltása kormánytisztviselőknek kedvezőtlenebb lesz, és az elrendelhető túlmunka ideje is nő, ráadásul meghaladja az Mt. maximált lehetőségeit is.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A javaslat szintén inkább a Hszt. rendelkezéseit veszi alapul a szabadságok kiadási rendjénél. Így a NAV-nál dolgozó kormánytisztviselőknek sem kell ezentúl szabadságos tervvel bíbelődniük, cserébe viszont a korábbi 40 százalék helyett már csak 25 százalékról rendelkezhetnek önállóan az éves alapszabadságból, a pénzügyőrökkel, az ügykezelőkkel együtt.

További módosítások is vannak. Például egységesen a ki nem vett szabadságokat a következő év március 31-ig kell kiadni, megváltani nem lehet. Az egészet a NAV működőképességének fenntartásával indokolják, amely elég furcsa, fogalmazzunk röviden. Megint egyik kezükkel adnak, a másikkal pedig kétszer annyit elvesznek, legalábbis a jelen keretek között ez olvasható ki.

Az illetmény nélküli, azaz a fizetés nélküli szabadságok rendszerében viszont már nem a Hszt.-t vették alapul, hanem a közszolgálati törvényt, vagyis a hatályos Hszt. alapján még járó kedvezményeket, így például a súlyosan fogyatékos, illetve a beteg gyermek 12 éves koráig való gondoskodáshoz szükséges pozitív lehetőséget nyújtó rendelkezéseket. Ilyen gyermekekkel már nem lehet otthon maradni a továbbiakban. Én azt gondolom, hogy minden józan ész alapján teljesen logikus az az elvárás, hogy ezt - finoman fogalmazva is - újra kell gondolni, és korrigálni kell ezen a szinten.

A fegyelmi és kártérítési felelősség kérdésében az új munka törvénykönyvi irányvonalat követik, hogy a kártérítési módozatok szigorodnak, az indokolás szerint az egyenlő bánásmód miatt, de jellemzően itt is a lehető legelőnytelenebb szabályozást tekintik az egységesítési alapmércének. Úgy tűnik, hogy ismét csak spórolásról van szó, és ha úgy tetszik, az egységesség lózungját felhasználva önök kapva kapnak az alkalmon, hogy ott vonjanak meg és onnan vonjanak el forrásokat, ahol és ahonnan csak lehet. Ez a törvényjavaslat azon túl, hogy meglehetősen összecsapottnak tűnik, megint nyilvánvalóan a dolgozókon történő spórolást segíti elő.

Végezetül azért szeretném leszögezni, hogy a Jobbik támogatja azt, hogy szükséges a napi hatékony működési feltételek biztosítása végett egy egységes szabályozás, amely átlátható, következetes és a hatékonyságot maximalizáló javaslat. Kérdés azonban az, hogy a kormányzat a korábbi hibáit belátva most sikerrel tud-e megfelelni a jelenlegi jogszabályi változtatásokban lévő feltételeknek.

A tervezet célja ugyanaz, mint már elmondtuk, és önök is elmondták, hogy egységesíteni kívánja két jogállás törvényi rendelkezéseit, kicsit azonban úgy tűnik, hogy megint és ezúttal is a gombhoz keressük a kabátot. A tervezetben véleményünk szerint ugyanis a pénzügyőr és a kormánytisztviselő szembeállítása a jogok és lehetőségek egymáshoz igazítása esetén egyik vagy másik félnek hátrányokat okozhat. A gyakorlatban természetesen ez majd hamarosan ki fog derülni, ha ez így marad, de meglehetősen szerencsétlen dolognak tartjuk ezt a két csoportot egymással szembeállítani ilyetén módon.

A két állománycsoport további integrációját erősíti: a két szolgálati ág tagjai is lehetnek egymás vizsgálóbiztosai. Ez a rész szinte biztosan borítékolható módon, egészen biztos, hogy nem az integrációt fogja erősíteni, sőt inkább a vélt vagy valós sértésekre okot adó körülmény lesz a jövőben.

Egyébiránt, és talán fontos aláhúzandó tény, hogy a javaslat jelentős többségét a fegyelmi megregulázások szabályozása teszi ki. Így joggal merül fel a kérdés, hogy ennyire rossz lenne-e a fegyelmi helyzet a NAV-nál jelenleg. Valóban egy ekkora törvénymódosítás keretében ilyen arányban a regulázást kell a legfontosabbnak tartani, vagy csak - hogy is mondjam, ha cinikus akarnék lenni - a rendvédelmi területen már-már megszokott - nem akarok durva kifejezést használni, de talán a megfélemlítés a legmegfelelőbb szó erre - megfélemlítés elérése lenne a cél? Nem gondoljuk, hogy ezt önök komolyan gondolják, de bizony ebből a szabályozásból jelenlegi formájában messzemenőkig ki lehet ezt olvasni.

Fontosnak tartjuk ugyanakkor a kimaradt életpályamodellt, mely a kiszámítható életvitelre ad vagy adna lehetőséget azoknak az embereknek, akik ezen a szakterületen dolgoznak. Természetesen ezt hiányoljuk ugyanúgy a rendvédelmi és honvédelmi dolgozóknál is, de attól most tekintsünk el, most erről beszélünk, és itt fontos, hogy helyet kapjon ez is. Jó lenne, ha ezt is egy picit újragondolnák.

A kormányzatnak pedig esetleg meg kellene azt is fontolnia, hogy ez az összevonás eléri-e vagy elérte-e önök szerint ezt a kívánatos célt, amely az általános indokolásban is szerepel. Az Információs Hivatal esetében már változtattak korábbi döntésükön, és jelen szabályozás meglehetősen hasonlatosnak tűnik, illetve a kimenetele, amit ebből a formából ki lehet olvasni, meglehetősen hasonlatosnak tűnik ahhoz, ahogy az Információs Hivatallal kapcsolatban annak átszervezésével jártak. Ezért is hangsúlyozzuk, hogy az elmondott kritikákat talán érdemes már csak a spórolás végett is és az állandó módosítgatások elkerülése végett is újragondolni, és akkor nem biztos, hogy egy rossz törvényt lehetne mindebből kihozni. Természetesen meglátjuk, majd a módosító indítványok által hogyan alakul a jelenlegi szabályozás, és bízunk benne, hogy az ellenzéki kritikák meghallgatásra találnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden indokolnám a holnapi vitanap időkeretének elfogadhatatlanságát.

Én nem gondolom, hogy ma, 2012-ben a magyar cigányság együttélésének problémáit 4 óra 20 perces időkeretben meg lehetne érdemben tárgyalni, érdemi javaslatokat lehetne tenni olyan problémák kapcsán, amelyeket az itt jelen lévő pártok egy jelentős része 22 éve nem tudott megoldani. Amit nem tudtak 22 év alatt megoldani, azt lehetetlennek gondolom, hogy 4 óra 20 perces időkeretben bármilyen szinten - pozitív, negatív értelemben - érdemben előremozdítsák. Valóban azt hiszik-e, hogy önök meg tudják oldani egy vita során a 22 év elteltével milliárdos szinten ellopott integrációs pénzek kérdésének orvoslását, a szociális, anyagi, mentális és különböző társadalmi, szociokulturális viszonyok évtizedek alatt kialakult problémáinak egyáltalán feltárását, diagnosztizálását? Én nem gondolom. A Jobbik nem véletlenül javasolta egy eseti bizottság felállítását, ahol minden egyes parlamenti párt delegált volna, ha úgy tetszik, szakértőket, szakpolitikusokat, akiknek hosszú időintervallum alatt lehetőségük lett volna vagy lehetőségük lenne arra, hogy ezekhez a kérdésekhez a lehető legalaposabban, a szakmailag leginkább indokolt, természetesen nem a polkorrekt közbeszéd figyelembevételével, javaslatait megtegye.

Az, hogy egy frakciónak, jelen esetben a Jobbik frakciójának 45 perc áll rendelkezésére, amelyben, ha levesszük a vezérszónoki kört, akkor néhány képviselő 2-3 perceket tud hozzátenni, nem fogja előrevinni ezt az egész ügyet, és továbbra is csak görgetjük magunk előtt a cigány-magyar együttélés problémái tekintetében ezt az egész, nagyon súlyos társadalmi feszültségekkel átszőtt problémakört.

Nem gondolom, hogy önök komolyan gondolják azt, hogy ezt a kérdést meg kívánják oldani. Ha meg kívánnák oldani, akkor teljesen más keretek közé szorítanák ezt a kérdést, teljesen más keretek alapján és keretek között kívánnák megoldani ezt a lehetőséget. A Jobbik erre tette az indítványát az eseti bizottságra.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Képtelenség néhány órában 22 éves, sőt több évtizedes problémákat érdemben előmozdítani, érdemben megoldani. A mi álláspontunk szerint azt látjuk a kormány részéről, hogy ez inkább egyfajta figyelemelterelés, pótcselekvés. Annyi az értelme, hogy holnap kibírjuk azt a néhány órát, amikor kényes vádakkal, kényes kérdésekkel kell szembesülni, és ezzel le van tudva. Nagyon kérem, hogy fontolják meg ezt a javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát nem is tudom, hogy erre a kis szösszenetre mit reagálhatnék. Én a legnagyobb tisztelettel mondom, hogy a KDNP most már nagyon komolyan gondolja át, hogy hozzászól-e még és mit. Zárójelben csak annyit tennék hozzá, hogy ha Varga képviselő úr normál felszólalását egy jobbikos képviselőtársam mondja, azonnal félbeszakítják az ülést, házbizottság, ENSZ BT, NATO-csúcs. Ezt halál komolyan mondom, mert ennél kisebb kijelentésekért róttak már meg minket. De egyébként nem azt mondtam, hogy feltétlenül problémám van vele, csak a kettős mércére hívtam föl a figyelmet.

Nagyon érdekes adatokat hallottunk, és maradnék is ezen a nyomvonalon, ami a kettős mércét illeti. Államtitkár úr, sőt talán Balog miniszter úr mondta először, hogy 700-750 ezer cigány származású honfitársunk él Magyarországon. Szabó Timea, ha jól idézem, 600 ezer cigány emberről beszélt. Nem akarok a számokkal vitatkozni, de amire föl szeretném hívni a figyelmet, hogy amikor mi bűnügyi vagy teljesen más statisztikák kapcsán mondtunk számokat, mindig az volt a kérdés, hogy honnan vesszük mi a bátorságot, honnan vesszük mi az adatokat, és minek alapján különböztetünk meg magyart a cigánytól. Most megkérdezném, hogy miért nem kéri ki senki (Szabó Timea közbeszól.) ezeknek a számoknak...

A népszámlálás adatai, köszönöm, Szabó Timea képviselőtársam. 2001-es népszámlálási adatok, önbevallás alapján: 190 ezer cigány honfitársunk él. Akkor honnan vette, a 2011-es népszámlálási adatokat nem ismerjük, honnan vett ön a 600 ezres számot? Csak hogy fölhívjam a figyelmet az önök álságos kettős mércéjére is egyebek között. De ne csodálkozzunk ezen, én az ELTE-n végeztem, szociológia szakon, és ott is megvan ez a gusztustalan képmutatás, amikor is nem lehet, nem lehet elvileg és papíron megkülönböztetni állampolgárt az állampolgártól. De amit nekünk odaadtak kérdőíveket, mindig ott volt az alján, hogy szerinted igen vagy nem. Amit a kérdezőbiztos tölt ki. Tudják, hogy mire vonatkozott ez? Cigány vagy nem. Itt tartunk ma Magyarországon. És akkor csodálkozunk azon, hogy mindenféle kozmetikázott szavakba csomagoljuk a különbségtételt. Ezt tanítják, vagy 2007-ben még az ELTE Társadalomtudományi Karán ezt így tanították.

Rogán képviselőtársunk, illetve Fidesz-frakcióvezető azt mondta, hogy a cigányság nem probléma, hanem lehetőség. Igen, lehetőség a Fidesz számára. Tiszavasvári esete tökéletesen megmutatta, hogyan kell terepjárókkal a cigánysorról elvinni a szerencsétlen embereket szavazni, kit konzervért, kit italért, kit aprópénzért. Ez a lehetőség a Fidesz számára. Tökéletesen megmutatják a szavak és a tettek egymást. (Soltész Miklós: És ha te vitted?) Államtitkárok... El fogom mondani. Államtitkári hozzászólásokban, illetve felszólalásokban pedig egy olyan rózsaszín, idilli képet láttunk, miszerint erre a vitanapra semmi szükség nincs. (Soltész Miklós: Orvost!) Ugyanis minden rendben van.

Kérdem én, mikor jutnak el odáig önök, hogy őszintén beszélhetünk. Mikor nevezzük végre nevükön a tényeket és a problémákat? Mikor jutunk el oda, hogy a cigány-magyar együttélés problémája nem, nem szegénységi probléma? Ha szegénységi probléma lenne, akkor a hajléktalanoktól elkezdve nagyon sokféle társadalmi réteget elővehetnénk. Nem, ez együttélési probléma. Mindenféle kulturális és társadalmi folyamatok, sajátosságok figyelembevételével, a bűnözéstől elkezdve a különböző együttélési, kulturális identitásokat figyelembe véve nincs olyan társadalmi dimenzió, amiről ne lehetne napokat beszélni.

Ezért mondtunk mi egy eseti bizottság felállítására vonatkozó javaslatot, nem pedig egy vitanapot, hogy majd 4 óra 20 percben mindenki előadja a spanyolviaszt, és mindenki megváltotta a hazai cigányságot. Két párt kivételével 22 éve volt, 22 éve volt csak az úgynevezett rendszerváltástól minden egyes pártnak, így a kormánypártoknak is. Mit tettek? Mit tettek? Ezermilliárdokat az adófizetők kárára beleinvesztáltak az úgynevezett cigány integrációba, és most újabb 120 milliárdot a nagy roma stratégiába. És hol van a felelősségre vonás? Hol van a cigány vezetők politikai, anyagi, erkölcsi és gazdasági felelőssége? Hol van? Ellenőrizte valaki önök közül akár a cigány kisebbségi önkormányzatokat, akár az országos önkormányzatokat, akár minisztériumi szinten azokat a pénzeket, hogy azok hová lettek? Mert állítólag a magyar társadalom nagyon sokat költött rá!

Nagyon szűkös az időkeret, de nem állom meg, hogy ismét a KDNP-vel foglalkozzam egy picit. Sajnos nem látom Lukács képviselőtársamat a teremben. De az a mélység, amit az ő felszólalása idézett... én keresztény emberként, a kereszténység nevében kérek bocsánatot azért az aljas és gusztustalan felszólalásért, amit Lukács Tamás képviselőtársunk tett, hogy haláleseteket fölhasználva, különböző pátosszal, álkeresztény, farizeus magatartással onnan, a pulpitusról amit elmondott nyíltan, csak ki nem mondva, a Jobbikról beszélve. Én az egri Hittudományi Főiskolán elég sokat tanultam arról is, hogy óvakodjatok az álprófétáktól és álkeresztényektől.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Lukács Képviselőtársam! Távol álljon tőlem minden személyeskedés, egyetlenegy mondat, Jézus szavai: az igazság szabaddá tesz. Én nem hazudtam.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, már csak két perc van, úgyhogy egy rövid összegzést érdemes megtenni. Ezért mondtuk, hogy maximálisan alkalmatlan erre egy vitanap, hiszen egy helyenként - magunkat is beleértve természetesen - indulattal elfajult vita nem biztos, hogy eredményre vezet. Nem véletlenül javasoltuk az eseti bizottság felállítását ebben az igen súlyos témakörben.

Varga József képviselőtársammal mélyen egyetértve, aki azt mondta, hogy a cigányság kérdése nemzeti sorskérdés, igen, mi is így gondoljuk - mert mi lehet a vége, ha nem teszünk érdemben valamit? Béke vagy polgárháború, társadalmi katasztrófa. Ezt nyilvánvalóan nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor ezekhez az igen súlyos kérdésekhez nyúlunk. És legyünk őszinték, mi az, hogy a Jobbikot vádolják mindig félelemkeltéssel? Tőlünk fél a vidék? Mi raboljuk, mi fosztogatjuk szét? Legyünk őszinték, képviselőtársaim!

Nyilvánvalóan tudjuk, hogy a vidék, az idősek, a kiszolgáltatott társadalmi rétegek mely bűnözői csoportoktól félnek, és nagyon komolyan mondom: mindenki kiemelte - hozzáteszem: jogosan -, hogy munka és oktatás. Igen, de azzal a hazugsággal számoljunk le, hogy ezeket az embereket vissza kell vezetni a munka világába. Nem, képviselőtársaim, oda kell vezetni először, ugyanis minimum három generáció felnőtt - egy rétegről beszélek -, aki az oktatás, a munka és a törvények világán kívül van.

Ezzel kell nagyon komolyan valamit kezdeni, és ehhez egyetlenegy dolgot húznék most alá ezen vitanap kapcsán, hogy megismerve az összes frakció álláspontját, érveit, egy helyen húzódik a front: van a Jobbik által javasolt tételek és van mindenki más. Ugyanis legyünk őszinték, nincs nagy különbség az összes többi frakció között, soha nem mondtuk, hogy a mi megoldási javaslataink tökéletesek, azt azonban mondjuk, hogy jelenleg csak nekünk vannak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A múlt héten lezajlott egy vitanap, úgy is mondhatnám, vagy akár nevezhetném történelmi jelentőségű vitanapnak is. Ennek a vitanapnak az volt a címe, hogy "A magyarországi cigányság felzárkóztatásának esélyei". Hozzáteszem gyorsan, hogy talán nem volt szerencsés ez a címválasztás, hiszen azt is magában foglalja, akár azt is jelentheti, hogy a cigányság helyzetéért ők saját maguk nem felelősek, de nem ez a lényeg. Sokkal inkább az a lényeg, hogy néhány nappal, közel egy héttel a vitanap után érdemes talán a tanulságokról egyfajta összegzést tennünk.

Hasznos volt-e a vitanap? Mi azt mondjuk, hogy mindenképpen hasznos volt, hiszen akarva vagy akaratlanul, de minden egyes parlamenti pártnak, minden egyes frakciónak színt kellett vallani, és részben színt is vallott mindenki, hogy hogyan is áll Magyarország legsúlyosabb társadalmi problémájához, kérdéséhez. Ebből megtudhattuk, hogy az MSZP a Kádár-rendszert sírja vissza, az LMP soha nem látott magyargyűlöletről tett tanúbizonyságot, a legvadabb SZDSZ-es politikusokat is megszégyenítve (Osztolykán Ágnes: Szégyelld magad!), a Fidesz-KDNP pedig egyfajta rózsaszín (Zaj. - Az elnök csenget. - Osztolykán Ágnes: Szégyelld magad!) világot festett le, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy egyes kormánypárti képviselők szerint minden rendben van.

Mi azonban egy picit másképp látjuk, és ezért is mondjuk, hogy nagyon hasznos volt ez a vitanap, hiszen az is kiderült, hogy érdemi megoldása, érdemi javaslatai jelen állapotban vagy jelen állás szerint csak a Jobbiknak vannak. Ezzel egyébként, amiket elmondtunk, nem is vitatkozott a vitanapon senki, ellenben nagyon sok Fidesz-, KDNP-, MSZP-, LMP-képviselő abba a hibába esett, hogy az a vitanap a Jobbikról szól. Itt szeretném leszögezni, hogy a cigányság jelenlegi helyzetéért egyedül a Jobbik nem felelős. Furcsa mégis, hogy mintha csak mi akarnánk igazából megoldani, mintha csak minekünk lenne érdekünk, hogy ez a nagyon fontos társadalmi probléma megoldódjon.

S hogy milyen javaslatokat tettünk mi, amire igazából választ vagy támogató szavakat nem igazán kaptunk? A Jobbik javaslatai nagyon sikeresen egy már nagyon kiválóan működő modellre épülnek, ez pedig az érpataki modell, sokat beszéltünk már róla. Ebben a modellben nagyon sok minden szerepel, és ki is fejtettük mi ezt a vitanapon. Az első és talán legfontosabb, hogy a cigányság politikai elitjének a felelősségét megállapítsuk. Mi azt látjuk, hogy addig, amíg nem lesz hiteles politikai vezetése a cigányságnak, kudarcra van ítélve az úgynevezett integrációjuk, ezért mi nagyon fontosnak és minimumnak tartjuk a cigányság országos és helyi vezetőinek felelősségre vonását, egyfajta elszámoltatását. Ez az első alap.

A második és nem kevésbé fontos megjegyeznünk, hogy mi nem cigány és magyar között teszünk különbséget, és ez a modell is erre épül, hanem építő és romboló ember között. Ennek semmi köze se bőrszínhez, se származáshoz, se állampolgársághoz. Ez egy nagyon fontos alapvetés, amelyet jó lenne, ha mindenki szem előtt tartana. Ha már itt tartunk, a vitanap során szinte minden egyes képviselői felszólalásból kiviláglott az oktatás és a munka fontossága. Ezt mi sem gondoljuk másképp. Azonban mindenki elfelejtette hozzátenni, hogy ha egy futballhasonlattal szeretnék élni, akkor ez a mérkőzés nem 0:0-ról indul. Sajnos, itt már felnőtt minimum három generáció, a cigánytársadalom egy része, aki nem látta a szüleit dolgozni, a nagyobb testvéreit tanulni, és erre a jelenre választ igazából csak a Jobbik adott, noha még csak szavak szintjén, nekünk van javaslatunk, ez pedig a bentlakásos iskolák rendszere. Ez nem azt jelenti, hogy mi mindenáron családokat akarunk szétszakítani, hanem azt a lehetetlen állapotot szeretnénk felszámolni, ami jelenleg uralkodik az erőltetett integráció jegyében - tegyük hozzá, ez minimum zsákutcás.

Ugyanilyen javaslatunk volt egyebek mellett a közbiztonságra vonatkozó, és a hétvégi hatvani események tükrében nem gondolom, hogy bárkinek külön magyarázni kellene, hogy igenis szükség van csendőrségre. Normális dolog-e az, hogy egy 20 ezres városban egy rendőrségi épületet megostromolnak? Azt gondolom, hogy nem.

Hölgyeim és Uraim! Amit szeretnék leszögezni és kérve a kormányt, a kormánypártokat, ezzel a vitanappal nem pipáltuk ki ezt a problémát, és nagyon jó lenne, ha mindenki eljutna odáig, hogy ez kezdetnek jó volt, beszélhettünk róla, sok minden világossá vált (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de kérem, hogy a jövőben most már szavak helyett jöjjenek a tettek, és támogassák a Jobbik eseti bizottságra vonatkozó javaslatát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaink! Próbálok nem ismételni a már az imént is elhangzott ellenzéki kritikákat illetőleg, és próbálnám azt is kiemelni nagyon röviden, amivel mi magunk is egyetértünk. Hát, alapvetően fontos ez a törvényjavaslat, nagyon sok fontos kérdést végre a helyére tesz, nagyon sok fontos részletet helyre tesz, ellenben nem mindent úgy szabályoz álláspontunk szerint, ahogy az indokolt lenne, ahogy azt kellene.

Hogy rögtön a 7. §-sal kezdjem, az mindenképpen örömteli, hogy a kormányzat is felismerte, hogy a kifogástalan életvitel követelményeinek és ellenőrzésének eredményét az eddigi gyakorlattól eltérően nemcsak formálisan és ilyen-olyan úton, hanem végre jogszabályokban rendezve, korrekt módon joga lesz az adott szervnek nyilvánosságra hozni, az érintettel közölni. Ez mindenképpen helyes, mindenképpen helyénvaló, és fontos hiányosságot pótol.

Aztán, amit már inkább kritikai éllel szeretnék kiemelni, és ez egy elég tetemes része a javaslatnak, itt a 15., 16. és 33. §-ról van szó, a szolgálati jogviszony megszüntetésének egyik, a tervezetben szereplő oka, idézem: "minimumszint nem teljesítése miatti fölmentés". Azt gondoljuk, hogy ez azért így, ebben a megfogalmazásban, ezen szabályozás alapján egy picit problémás. Természetesen az az irány és az az elv, mert feltételezem, az előterjesztőket alapvetően ez motiválhatta, hogy a közbiztonság javítása érdekében, illetőleg a teljesítmény javítását szorgalmazó intézkedéseket léptessenek életbe. De ez két ponton lehet aggályos, és ezt a kettőt mondanám.

Az egyik, hogy nehogy úgy járjon, hogy egyfajta túlteljesítési kényszer miatt értelemszerűen a munka rovására mehet, illetve az objektív munkavégzés rovására mehet, hogy valaki a saját státusa megtartása érdekében akár 120 százalékot szeretne teljesíteni. Ez egy nagyon nagy probléma. Okot adhat arra is, hogy adott szerv vezetője, mondjuk, saját beosztása megtartása érdekében, vagy értelemszerűen saját megélhetése érdekében rákényszerüljön olyan apró trükközésekre, amelyeket a múltban is láttunk már, hogy statisztikákat kozmetikáznak, vagy éppen a saját beosztottjaira olyan terheket ró, ami gyakorlatilag fizikai képtelenség. Így részben pont a bűnüldözési vagy bűnmegelőzési szerv fog kvázi bűncselekményt elkövetni, és ez nagyon nagy probléma.

A másik pedig pontosan a visszaélésekre vonatkozik. Amennyiben ugyanis egy felső vezető számára a parancsnoki beosztású alárendeltje valamiért nem szimpatikus, például, ahogy az imént is mondtam, pontosan ezen sor alapján vagy ezen rész alapján, olyan képtelen elvárásokat is kieszközölhet, amit sem módja, sem lehetősége nincs teljesíteni, és adott esetben ennek alapján föl lehet menteni. Tehát azt gondolom, hogy az alapelv és az irány helyes, de maga a fegyver nagyon kétélű, és adott esetben fordítva sülhet el. Ezért itt fontosnak tartanánk, hogy valami törvényi garanciát fogalmazzunk meg, akár módosító indítvány formájában is, amely kizárja a visszaélések lehetőségét, mert valljuk meg őszintén, ez nagyban ott húzódik a sorok között.

Aztán a 17. §; azt nagyon nem tartjuk szerencsésnek, hogy a közeli hozzátartozók alárendeltségi viszonyát így szabályozza, ahogy, és itt idézném, hogy pontos legyek: "A hivatásos állomány tagja nem tölthet be olyan szolgálati beosztást - és jön a felsorolás -, amelyben a miniszter által meghatározott kivétellel közeli hozzátartozójával közvetlen irányítási, felügyeleti vagy ellenőrzési viszonyba kerülhet." Hát hol van itt a probléma? Különösen vidéken, a kistelepüléseken bizony ez elég gyakori probléma lehet a jövőben. Hiszen nagyon sok olyan család van vagy nagyon sok olyan rokoni viszony, ahol a család több tagja is például a rendvédelemben dolgozik. És vidéken ez bizony nem is lesz annyira ritka.

Innentől fogva adódhat olyan körülmény, hogy például a hivatásos állományú dolgozó vezetői beosztásba kerül, míg egy közeli hozzátartozója ugyanott, mondjuk, közalkalmazott. Jelen esetben tételezzük föl jóhiszeműen, hogy mind a kettő kifogástalanul végzi a munkáját. Viszont e szabályozás alapján meg kell szüntetni a közalkalmazotti munkaviszonyt, ha például a távolság vagy a státusok föltöltöttsége mint objektív körülmény megoldást nyújt. Tehát azt gondolom, ezt nagyon újra kell gondolni, mert valószínűleg ez nem Budapesten és nem a nagyvárosokban lesz probléma, hanem vidéken. Gondoljunk a kis rendőrőrsökre, az önkormányzati viszonyokra és minden másra. Tehát ez szerintünk egy nagyon-nagyon jogos aggály, és egészen biztos vagyok abban, hogy az előterjesztőnek nem az a célja, hogy ilyen helyzeteket teremtsen, ahol majd családok és rokonok kerülnek ilyen problémás helyzetbe, ha ez a javaslat ebben a formában életbe lép. Tehát ezt mindenképpen újra kéne gondolni.

A korábbiakban, körülbelül tíz évvel ezelőttig a rendőrigazolványok azért tartalmazták a tb-azonosítót, mert a hivatásos állományúak nem kaptak tb-kártyát. Ez természetesen már megváltozott, így az igazolványon a tb-szám feltüntetése szerintünk teljesen felesleges; részben azért is, mert ráadásul, ha az igazolvány illetéktelen kezekbe kerül, egy újabb fölösleges adatot ad a bűncselekményt elkövető kezébe, és visszaélésekre ad lehetőséget. Tehát ez részünkről inkább csak egy technikai észrevétel. Ezt törölni kellene, és ezzel ez meg is van oldva.

Nagyon örömteli ugyanakkor például a 29. §, hogy ne csak kritikákat fogalmazzunk meg, az üdülési támogatások rendszere. Nem akarom azt mondani, hogy előre aggódunk, de szokták mondani, hogy az ördög mindig a részletekben mutatkozik meg, és most ezeket a részleteket még nem látjuk, hogy majd ez kormányrendeletben lesz külön szabályozva. Szeretném előre kérni, és nem akarom a rosszat feltételezni, hogy ne úgy legyen, mint már oly sok más esetben, hogy ezek az üdülési csekkek is olyan formában lesznek hozzáférhetőek, amikor csak egy nagyon szűk jogosult réteg tudja majd igénybe venni. Az lenne a helyes és követendő, ha egy abszolút objektív mérce alapján az érintettek lehető legszélesebb köre hozzáférne ehhez.

Aztán itt van megint egy adatbank, egy adatbázis kérdése, ami nagyon érzékeny, és azt gondolom, mindenki jogosan egy picit bizalmatlanul viszonyul ehhez a nem is olyan apró részhez. Hiszen láttunk már a múltban olyan kísérleteket és olyan megoldásokat, amelyek rengeteg-rengeteg nagyon komoly visszaélésre és egyfajta listázásra adtak okot. Szeretném itt is aláhúzni, nem feltételezem, hogy ezt is a rossz szándék íratta, de nem biztos, hogy kellően át van gondolva, és ebben egészen biztos vagyok. Hiszen az egy szervezet életében fontos, talán az egyik legfontosabb, hogy a vezetőket minek alapján, milyen kritériumok szerint, tudással, tapasztalattal válogatjuk ki. Az nagyon helyes, hogy legyen a legalaposabb, legyen a legfelkészültebb, legyen a legrátermettebb illető. Viszont az, hogy egyelőre nem nagyon tudni, hogy minek alapján, kik által és hogyan elkészített listáról fog történni, a múltból nem egy szerencsés helyzetet idéz, hiszen egyfajta káderrendszert, egy káderbázist feltételez, amelynek részleteiről a javaslat alapján nem sokat tudunk kiolvasni, vagy egyelőre maradnak benne fehér foltok, ha úgy tetszik.

(15.20)

Itt majd szeretném kérni az államtitkár urat, egy picit, ha lehetne, részletesebben kifejtené, hogy ez a bizonyos adatbank hogyan, kik által, milyen módon kezelve születik meg és szolgál majd a jövőben. Erről jó lenne picit részletesebben hallani.

Az viszont kifejezetten rossz dolog, noha értve itt is a logikát, hogy az előterjesztő mit szeretne, ugye, abban a formában nem biztos, hogy szerencsés, hogy miért kívánja az előterjesztő korlátozni az egységes, kiszámítható és jól működő vezetői munkát, ahogyan a tervezetben szereplő ötéves határidő, amely önmagában egyébként elfogadható, azonban az a korlátozás, hogy ugyanaz a személy ugyanabban a posztban már csak egyszer lehet egy újabb ötéves ciklusra, szerintünk egy nagyon indokolatlan és nagyon káros szabályozás és egy fölösleges szigorítás. Ugye, erre nem nehéz elképzelni életszerű példákat, mert támogatható, hogy a kinevezések bizonyos szinten, kiemelt fontosságú beosztásokban határozott idejűek legyenek, de az, hogy maximalizálni az azonos szolgálati helyen betölthető időt, nem támogatható, mert tételezzük föl, hogy valaki akár egy kistelepülésen, akár egy nagyobb településen - maradjunk a rendőrségnél - magasabb vezetői státust tölt be, a közmegelégedésnek abszolút megfelelve végzi a munkáját, akkor mi szükség van arra, hogy ilyen módon lekorlátozzuk, hogy ő mondjuk, csak tíz évig lehet, hiszen egyszer lehet egy újabb öt évre abban a státusban, abban a pozícióban, és akkor ne beszéljünk a munkamorálról, hogy például az utolsó ciklusában, mondjuk, az utolsó évek felé közeledve, az én időm lejárt címszóval, vagy nekem már csengettek, akkor vajon milyen aktivitással fogja végezni a munkáját, holott hogyha nem lenne ez a szabályozás, akkor feltételezhetően ugyanazzal az alapossággal, vehemenciával, vérmérséklettel, szakmai alázattal szolgálná vagy tenné a feladatát. Szóval, én azt gondolom, ezt érdemes lenne újragondolni, és itt most a jó példákból kiindulva a megfelelő, abszolút alkalmas vezetők személyéből kiindulva nem biztos, hogy ez szerencsés, hogy lekorlátozzuk, ti csak egyszer vagytok újraválaszthatók, utána pedig keressetek mást vagy menjetek máshová.

Természetesen még szót érdemel, azt hiszem, ezt a bizottsági ülésen is elmondtuk, a lakhatási gondok, a lakásproblémák megoldására mindenképpen szükség van, és ez egy abszolút támogatandó rész, amely a javaslatból kirajzolódik, ugyanakkor nem szeretném már ismételni, de valóban az oly sokat hangoztatott életpályamodell vagy a képzések, a továbbképzések rendszere, amelyet a kormány részéről számtalan esetben és különböző területeken, különösen a Belügyminisztérium szervei alá tartozó állományra oly sokszor hangoztatnak, az annyira, sőt mondhatni, nem szerepel ebben a javaslatban. Tudom, elhangzott, hogy ez majd egy külön jogszabályban lesz megalkotva, de egy ilyen nagy, komplex törvényjavaslatban, azt gondoljuk, ha ez a javaslat két törvényt egyszerre módosít, akkor annak is helye lenne benne. Egyébként megpróbáljuk az építő jellegű kritikáinkat majd módosító indítványok formájában is benyújtani, illetve benyújtjuk, és remélhetőleg alapos megfontolások után a kormány által támogatandó formában be is fognak épülni, és jobbá tudjuk tenni ezt az egyébként - még egyszer hangsúlyozom - nagyon sok fontos kérdést helyre tevő javaslatba, de így, ebben a formában a már elmondott kritikák miatt egy picit aggályos, és jelen helyzetében általunk sem támogatható, de remélem, ez azért változni fog.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Két héttel ezelőtt, november 20-án, ha úgy tetszik, történelmi vitanap volt itt az Országgyűlésben a cigányság integrációjának esélyeiről, lehetőségeiről címmel, amelyen sajnos ön nem tudott részt venni vagy nem volt jelen itt, amit én nagyon sajnálok, sőt többen szerintem nagyon sajnálunk, mert számos olyan érdekességről, alapvető információról lemaradt ezáltal, amelyet jó lett volna személyesen is megtapasztalnia, bár bízom benne, hogy a tartalmi kérdésekről kapott információt.

Hasznos és érdekes volt ez a vitanap: hasznos, mert minden frakció kifejthette álláspontját, és érdekes, mert valóban gyökeres javaslatokat csak a Jobbik frakciójától hallhattunk; olyan javaslatokat, teszem hozzá gyorsan, amelyeket a kormánypárti képviselők jelentős része is adott esetben pozitívan értékelt, továbbgondolásra alkalmasnak talált, akár a bentlakásos iskolák kérdését tekintve, akár a bűnözés felszámolását és számos más alapvető kérdést.

Sajnos a vitanap óta eltelt időszak és elsősorban bűncselekményi eseményei, vidéki eseményei azt mutatják, hogy ez a probléma egyre inkább eszkalálódik, és továbbra is adott. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a problémának nemcsak azok az áldozatai, akik a közbiztonság szempontjából a kritikus helyzetű településeken vagy vidékeken élnek, hanem közvetve, adott esetben gazdasági értelemben minden magyar állampolgár, minden adófizető magyar állampolgár érintett, hiszen a hasztalanul vagy a nem kellően felhasznált integrációs pénzek, a fenntartott szociális háló ilyen értelemben mindenki pénztárcáját egyaránt terheli.

Bízom abban, hogy ez a vitanap nem arra volt jó, hogy kipipáljunk egy nagyon fontos problémát kormánypárti részről, hanem egy folyamat kezdete. Innen adódik a kérdés - és bízom a nemleges válaszban, miniszterelnök úr -, hogy ezzel a vitanappal a helyzetet megoldottuk-e vagy ezt a problémát megoldottuk-e.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Valóban, tisztelt miniszterelnök úr, egy lépés még hiányzik, és mi úgy gondoljuk, hogy ez a lépés, különösen ebben a nagyon súlyos társadalmi kérdésben, ennek az eseti bizottságnak, az általunk javasolt eseti bizottságnak a felállítása lenne, hiszen számos olyan pont volt - és most szándékosan azt mondom, ami összeköti a különböző frakciókat -, amiben tartalmi értelemben, illetve inkább úgy fogalmazok, hogy a célokban egyetértettünk. Na most, ha ezeket a célokat érdemi lépések nem követik, akkor ez a vitanap lényegében egy pótcselekvés volt.

Említette ön, hogy írt nekem személyesen levelet. Valóban, de én abban az ominózus október 1-jei azonnali kérdésemben pontosan ennek az eseti bizottságnak a felállítására tettem javaslatot, amelyre érkezett a válasz, hogy a kormány kész egy vitanapra, ami le is zajlott. Úgy gondolom, ha ennek a jegyzőkönyvét a kormány vagy az illetékes minisztérium átnézi, akkor bőven indokoltnak látja - továbbra is javaslom (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és támogatásukat kérem -, hogy legyen egy cigány-magyar együttélés (Az elnök ismét csenget.) problémáit megoldandó eseti vizsgálóbizottság.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Úr! A hatvani rendőrkapitányság munkatársai 2012. november 22-én egy összehangolt bűnügyi akciót hajtottak végre, amelynek során 12 főt előállítottak pszichotrop anyaggal, illetve kábítószerrel való visszaélés megalapozott gyanúja miatt.

Az előállítottak családtagjai, ismerősei összeverődtek a rendőrkapitányság épülete előtt, agresszív magatartást tanúsítva megpróbáltak behatolni a hatvani rendőrség területére. A rendőrség ezt a szándékot - nagyon helyesen - határozott fellépéssel megakadályozta, és felszólította az összegyűlteket arra, hogy fejezzék be a garázda, agresszív magatartást. A felszólításnak a mintegy 40 fős társaság természetszerűleg egyáltalán nem tett eleget, sőt, a hangadók "támadjuk meg a rendőrséget, robbantsuk fel a rendőrséget!" felkiáltásokkal továbbra is támadó magatartást folytattak.

A csoportosulásból a rendőrkapitányság kerítését rángató, az azon átmászni megpróbáló hangadókat a rendőrök kiemelték. A rendőri intézkedésnek ellenszegülő, az igazoltatást megtagadó, rendőrökre támadó személyek közül öt főt közterületen, később pedig egy újabb személyt a közeli épületben fogtak el és állítottak elő. A parancsnoki kivizsgálás megállapította, hogy a rendőri intézkedés törvényes, szakszerű, az arányosság követelményének megfelelő volt, nem került sor az állításokkal szemben sorozatos rendőrattakra, bántalmazásra.

A rendőrség szerint azonban, idézem: "valótlan állítások, csúsztatások, szándékos ferdítések, hangulatkeltés szerepelt az eseményekről szóló tájékoztatásokban". A rendőrség ezt azt követően közölte, hogy honlapján a Társaság a Szabadságjogokért, vagy úgy is mondhatnám, hogy a társaság a bűnözők jogaiért az MTI-hez eljuttatott egy közleményt, amely szerint a rendőrség minden törvényes eszközt felülírt és áthágott. A TASZ egyébként biztosra ment jó szokása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szerint: feljelentette a rendőröket, és kezdeményezte a Független Rendészeti Panasztestület eljárását.

A kérdésem az: mit kíván tenni a kormány vagy a Belügyminisztérium az ilyen liberális felforgatókkal szemben? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Részben egyetértek azzal, amit mondott. Jómagam is láttam a felvételeket, ezért is említettem, hogy szakszerű és korrekt volt a rendőri eljárás.

Azonban a rendőrséggel kapcsolatban - hogy egy kritikát is megfogalmazzak - mégiscsak ellentmond a tekintélyének, hogyha már ott tartunk, hogy egy 20 ezres városban meg lehet ostromolni, vagy megpróbálják egyesek megostromolni a rendőrség épületét. Ezt azért majd tovább kell gondolni, és érdemes megtenni a megfelelő lépéseket, hogy máskor eszükbe se jusson a bűnözőknek ilyesfajta ötlet vagy cselekedet.

(15.10)

A TASZ-szal kapcsolatban pedig sajnálom, hogy ön is csak sajnálatát fejezi ki, hogy egyesek sportot űznek belőle. Én azt gondolom - tudom, hogy nem feltétlen belügyminisztériumi hatáskör -, ha más civil szervezetekkel szemben a közrend érdekében önök fel tudtak lépni, méghozzá nagyon-nagyon határozottan, lásd például Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, amelyik épp a bűnözők ellen jött létre, addig az ilyen (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) felforgató és uszító magatartást tevőkkel szemben, mint a TASZ, miért nem.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Jellemző módon rám maradt az a feladat, hogy egy olyan módosító tartalmáról beszéljek, amelyről mindenki más elfeledkezett, úgy elég elegánsan, vagy inkább azért, mert kínos; nem tudom, ezt döntse el ki-ki maga. Senki nem beszélt erről, aminek most csak nagyon röviden, a jegyzőkönyv kedvéért, hogy megmaradjon az utókornak, itt egy költségvetési módosító indítványról van szó meg az E.ON-ról és nagyon sok fontos gondolatról és stratégiai, valamint nemzetbiztonsági célról. Ehhez, természetesen szintén jellemző módon a számvevőszéki és költségvetési bizottság mögé bújva, név nélkül, ha úgy tetszik, nyújtják be ezt a javaslatot, amelynek az indokolása, leegyszerűsítve: a kormány egy tavalyi, decemberi határozata 1. pontjában döntött arról, hogy a holokauszt túlélői részére a párizsi békeszerződésről szóló 1947-es - és a többi, nem sorolom végig - pontjában foglaltak végrehajtásáról törvény alapján folyósított életjáradék összege 50 százalékos mértékben megemelésre kerüljön. A módosítás e döntés hatását vezeti át.

Kérem szépen, ez egy nagyon érdekes indítvány, és szeretném kérdezni, több kérdést fölvet. Engem nagyon érdekelne, hogy ki volt az, aki odaszólt, esetleg mely képviselőnek és honnan. Tehát nem gondolom azt, hogy ebben a bizottságban bármelyik kormánypárti képviselő ma reggel úgy ébredt, hogy ezt be kell nyújtani. Tehát már a háttere is egy érdekes: miért pont most, miért nem a tavalyi költségvetésben lett ez így elfogadva, hogy ne kelljen most egy módosítással erre újra kitérni. Ez az egyik.

A másik. Azért az indokolásban sem és magában a javaslatban sincs számszerűsítve, hogy pontosan miről van szó, csak egy 50 százalékos emelésről. Egyetlenegy számot ismerünk: a 2013-as költségvetésben van egy 1,7 milliárdos tétel erre a sorra. Akkor kérdezem én, és erre szeretnék választ kapni, akár az államtitkár asszonytól is, hogy ezt akkor mi logikusan következtetjük-e ki, hogy itt most egy 850 millió forintról van szó. Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés, amelyre, bármennyit kutakodtunk az elmúlt 22 esztendő jegyzőkönyvei alapján, egyetlenegy képviselő még fel sem tette a kérdést, nemhogy választ kapott volna valakitől vagy valakiktől, hogy ezek a jóvátételek, akár a párizsi békére vonatkozóan, akár a holokauszttal kapcsolatban, ez Magyarországot meddig sújtja még. Tehát meddig lesz még ez minden évben a magyar költségvetésben? Itt azért milliárdokról beszélünk, ami a jelenlegi válsághelyzetben is, ugye, a szociális állapotokból kiindulva nagyon nem kevés, finoman fogalmazva. Tehát ez lenne a második kérdésem, hogy mindez meddig. Az idők végezetéig netán? Tehát erre szeretnék, ha lehetséges, konkrét választ kapni, akkor mindenképpen szeretnék valami, ha nem is megnyugtató, de valami, az eddigi tendenciákkal ellentétben egy korrekt és egyenes választ kapni.

A másik pedig az, hogy lehet itt most azzal foglalkozni, hogy ki veti fel, az a baj, hogy csak mi vetjük fel ezeket. Én azt gondolom, azzal még senkit nem sértünk, ha kérdezünk. Itt a problémánk nekünk, újfent szeretném hangsúlyozni, a kettős mércével és ezzel a, nem tudom, szabad-e túlkompenzációnak nevezni, én minden egyes ártatlan áldozatot nagyon tudok sajnálni, de azzal a megoldással és azzal a tendenciával, ami már évtizedek óta Magyarországon működik, nemcsak én, hanem a pártom és szerintem minden tisztességes ember nem tud egyetérteni, mert itt lehetne sorolni a második világháború magyar áldozatait, a kommunizmus áldozatait, a kitelepítetteket. Tényleg nem szeretnék ilyen történelmi párhuzamokat vonni, de mindig csak, mindig, kizárólag mindig csak a holokausztról van szó. Ez a mi problémánk, nem az, hogy szó van róla, hanem az, hogy semmi másról. Ez olyan, mint a piros ulti, hogy mindent visz, és hogyha valaki ezt fel meri hánytorgatni, akkor, ugye, jönnek a negatív stigmák tömkelegei, nem szeretném újra elsorolni. Szóval van itt jó néhány felmerült kérdés, én erre szeretnék választ kapni. Itt ezen javaslat és ezen vita kapcsán itt főleg Babák képviselőtársam többször elmondta, hogy nemzeti érdek. Szeretném megkérdezni ezzel kapcsolatban is, hogy itt például mi a nemzeti érdek. Puskás képviselőtársam még egy jóval korábbi hozzászólásában említette, hogy ugye, a jobbikosok mindig, még ha egyet is értenek a célokkal, vagy mondjuk, a stratégiai célokkal vagy a magyar nemzetgazdaság érdekeivel, akkor mindig szeretnek valami kis olyan megfogalmazást, mármint mi szeretünk olyan megfogalmazást használni, hogy valami nem tisztességes. Ebben az eljárásban, azt gondolom, Nyikos képviselőtársam már kifejtette részben az eljárást, hogy mi nem tisztességes, részben ezt a nagyon szűkre szabott módosító indítványt, ami pedig messze nem illik ebbe a tárgykörbe, és semmilyen módon nem kapcsolódik hozzá, leszámítva azt, hogy itt is pénzről van szó, mégpedig nem kevésről.

Szóval erre a néhány kérdésemre, de azt gondolom, nem csak engem és nem csak minket érdeklő kérdésre szeretnék választ kapni, amennyiben lehetséges vagy módjukban áll.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Elfogadom.

ELNÖK: Igen. Megadom a szót, képviselő úr.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha csak annyit mondok, hogy Szigethalom, Szolnok, Debrecen, akkor nem állítok sem kevesebbet, sem többet, mint hogy az év első három napján három brutális bűncselekmény, köztük halálesettel járó késelés is megtörtént. Három nap az új évből, és három ilyen gyalázat csak azok közül, amelyek nagy sajtóvisszhangot váltottak ki.

Túl kéne lépnünk végre az általános kommunikáción, ami a Belügyminisztériumot illeti, hiszen hiába avatnak újabb és újabb rendőri egységeket - ha jól tudom, most 3500 főnél jár az e kormány által felavatott rendőrök száma. Érdemes lenne egyébként azt is hozzátenni, hogy ez idő alatt hány rendőr ment nyugdíjba, vagy mennyi hagyta ott a pályát, mert erről nem nagyon szólnak a hírek, de nem is ez a lényeg. Hiába az új rendőri egységek tucatjai is, ha a rendőrség döntő részben sajnos a tisztességes embereket, főleg a közlekedőket vegzálja, és felsőbb parancsra pénzbehajtással foglalkozik. Nem segített sem a Btk.-szigorítás, sem a három csapás, sem semmilyen más kormányzati lépés. Viszont kifejezetten ártott és kifejezetten rombolt az, amit önök úgy alkottak meg, mint egyenruhás bűnözés, kriminalizálva ezzel olyan tisztességes fiatalok és tenni akaró magyar emberek tucatjait, százait, akik önszántukból, önerejükből a közrendet, a közbiztonságot kívánták előmozdítani és javítani.

Ezeket az embereket a kormányzat részéről nem büntetni, hanem támogatni kéne. Más normális országokban örülnek, ha önként, önerőből ilyen fiatalok ilyen feladatot és közbiztonság szempontjából fontos dolgokat vállalnak. Ezeket az embereket tehát támogassa végre a kormány. Senki nem akarja, fejezzük be azt a hazugságot, hogy bárki is az állam erőszak-monopóliumát akarja megdönteni, sokkal inkább segítenék! De az nem normális, hogy ellenzéki politikusokhoz fordul egy egész község, hogy tegyünk valamit a közrend ellen! (Sic!)

Kérdezem tehát, mikor kívánja a kormány végre érdemben támogatni a civil szerveződéseket. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Vitatkoznom kell önnel, de inkább nem is vitatkoznék, elég csak a tényeket megnézni. Az, hogy a rendőrség mennyire a közlekedőket vegzálja vagy sem, elég a Heves megyei kistelepülések bűnözéssel erősen fertőzött településeit megnézni; hiába van járőr, hiába van rendőr, akár több is, kizárólag a közlekedőket vegzálják. Fontos, hogy a közlekedésben is rend legyen, mentsünk meg minél több életet, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem azokat az embereket kellene végre a kormányzatnak kriminalizálnia, akik önerejükből, önszántukból tenni akarnak a közrendért, a biztonság megelőzéséért. (Sic!)

Ezért nincs a rendőrségnek tekintélye, és ehhez elég, ha csak azt vesszük, hogy a hatvani rendőrkapitányságot megostromolják, hogy Kenderesen rendőröket vernek. Milyen tekintélye van egy olyan rendőrségnek, ahol a bűnözők nemhogy nem félnek tőlük, hanem kifejezetten támadólag lépnek fel velük szemben? És akkor felmerül a kérdés, hogy mit várhatnak a civil állampolgárok, ha már a rendőrség ilyen szinten van.

Mi azt szeretnénk, ha a rendőrséggel együttműködve önök is segítenék a polgári önszerveződéseket a közbiztonság érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Tisztelettel, megvárnám a miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti Képviselők, Előterjesztők! Azt gondolom, ahogy már más ellenzéki képviselőtársunktól is elhangzott, a nemzetbiztonsági törvény egy olyan alapvető igénye Magyarországnak, amelyet nem is szabad másképp elfogadni, mint teljes konszenzussal, hiszen ez, azt gondolom, pártszimpátiától, politikai ideológiától függetlenül minden magyar állampolgár alapvető érdeke. A fokozott biztonsági ellenőrzés, különösen a jelentős kockázatú beosztásokat betöltő személyek számára, a Jobbik számára is elfogadható, annak szigorítása pedig egyértelműen támogatható. Az nem lehet kérdés, hogy az ilyen beosztásokat betöltő személyek megbízhatósága a legmagasabb szintű társadalmi elvárásnak kell hogy megfeleljen, mivel az állam működésében - teljesen jogosan - a létfontosságú információk védelme kiemelt vagy a legkiemeltebb prioritást élvezi.

Helyesnek tartjuk - ahogy már elhangzott szinte minden felszólalótól -, hogy a háromszintű ellenőrzés megszűnik, hiszen, valljuk be őszintén, az A és B típusú ellenőrzésnek nem sok értelme volt, így ez egy teljesen jogos egyszerűsítés, és azt gondoljuk, hogy a működésben is hatékonyabb lesz, ugyanúgy, ahogy a 45 napra való rövidítés is ezt a célt fogja szolgálni.

Fontosnak, talán a változtatás egyik legfontosabb elemének tartjuk, és támogatjuk is azt a jelentős különbséget a korábbi, még jelenleg hatályban lévő törvényhez képest, hogy a statikus, a munkakör betöltésekor az egyszeri ellenőrzés hagyományával szakítva a jelenlegi előterjesztés az ellenőrzést dinamikussá és visszatérővé teszi. Támogatni is kell ezt azért, hiszen az, hogy valakivel kapcsolatban adott pillanatban nem volt, nem merült fel semmilyen kockázati tényező, az nem jelenti azt, hogy évekkel később, különösen a megváltozott, akár munkaköri, akár életkörülményeiben olyan változás állhat be, amely jelentős kockázati besorolást indokolhat. Fontosnak tartjuk azonban leszögezni, hogy az ellenőrzések során érvényesülnie kell annak az iránynak vagy annak az elvárásnak, hogy ez semmilyen esetben se lehessen aktuálpolitikai célokat szolgáló ellenőrzés, tehát ez szigorúan szakmai és kizárólag a valós nemzetbiztonsági kockázatokra irányuljon, ne pedig olyan kérdésekre esetleg, amelyek a nemzetbiztonsági kockázat szempontjából abszolút irrelevánsnak mondhatók.

(12.30)

Azt nagyon aggályosnak tartjuk az eredeti elképzelésben megfogalmazottak alapján, hogy az, hogy önmagában valakit különböző jogsértéssel hoznak összefüggésbe, ráadásul úgy, hogy mondjuk, az adott jogsértés vagy vélelmezett jogsértés teljesen nyilvános adat, az önmagában ne legyen kizárható ok. Különösen akkor - ahogy az előbb is mondtam -, ha nemzetbiztonsági értelemben semmiféle releváns dolgot nem mutat. Mi azt szeretnénk, hogy az ilyen kérdések legyenek az ellenőrzést végzők kizárólagos mérlegelési kompetenciájában, mivel ezek olyan szakmai kérdések, amelyek kapcsán, azt gondoljuk, hogy a szolgálatok azon munkatársai, akik hosszú évek óta ezt végzik, ezzel foglalkoznak, megfelelően meg tudják ezt ítélni, hogy valójában mennyire kockázatos az adott dolog vagy mennyire nem jelent kockázatot.

Gondoljunk csak bele egyetlen példával, hogy például egy C típusú ellenőrzésen átesett, fontos tisztséget vagy bizalmas munkakört betöltő személy vonatkozásában, mondjuk, néhány más érintett bűncselekmény megalapozott gyanúját kimerítő vagy kimeríthető információkat hoz a különböző hatóságok tudomására, akkor ott a nyomozó hatóságnak meglehetősen szűkösek a keretei jogi értelemben, hiszen az érintettet azonnal gyanúsítottként vonja be az eljárásba. Az eredeti javaslat szerint ez azonnal munkájának elvesztésével járna, és ez nagyon nem helyes. Főleg úgy, ha később, mondjuk, az eljárás lefolyása során ki fog derülni, hogy ez abszolút indokolatlan volt, és nem követett el az érintett személy semmilyen jogsértést, akkor az eljárás lezárása után érdekes eset is előállhat, hiszen az adott személy, aki elveszítette, mondjuk, azt a munkakört vagy státust, amiben addig volt, és egy megalapozatlan eljárásban bevonták gyanúsítottként, akkor az ő sorsa a jövőben hogyan fog alakulni, főleg úgy, hogyha azt a státust más fogja betölteni. Akkor azt ugye most el kéne bocsátani vagy... - szóval, ez polgári peres és különböző más aggályokat vethet fel. A szakmai karrierről és önbecsülésről pedig ne is beszéljünk ilyen esetben. Tehát azt gondoljuk, hogy az ártatlanság vélelme alapelvének hiánya a javaslatban egy nagyon-nagyon problémás dolog.

Szót kell ejteni arról is, hogy valamely bűncselekmény elkövetése miatt elítélt személyek kérdése felmerül. Tehát mondjuk, a büntető törvénykönyv szerint a mentesítés folytán az elítélt mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A mentesített személy tehát büntetlen előéletűnek tekinthető - ez abszolút összefügg azzal, amit mondok -, és nem tartozik számot adni ilyen értelemben olyan elítélésről, amelyben mentesítésben részesült. Tehát a törvény erejénél fogva áll be a mentesítés az elkövetéstől számított bizonyos idő elteltével vagy az ítélet jogerőre emelkedését követően azonnal. A jelen javaslat ezen szabályozástól az elkövető hátrányára jelentősen eltér, ami mind a Btk. fenti szabályaival, mind pedig azzal a büntetőjogi alapelvvel ellentétes, amely indokolatlan további joghátránnyal terheli az érintettet. Nem beszélve az alaptörvény "Szabadság és felelősség" című részéről is, amellyel szintén ellentétes.

Természetesen szeretném hangsúlyozni és leszögezni, hogy ez az észrevételünk nem arra irányul, hogy a Jobbik, mondjuk, olyan szinten tágítaná vagy hígítaná fel a javaslatot, hogy mindenféle kockázattal bíró elemek vagy személyek is betölthessenek olyan státusokat, amelyeket nem szabadna, hogy betöltsenek. Itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy a korrekt és jogszerű jogorvoslat és az ártatlanság vélelme szerepeljen benne, és abszolút ne szerepeljen benne például aktuálpolitikai lehetőség vagy olyan politikai akarat, amely képes belenyúlni ilyen személyek sorsába, karrierjébe vagy megélhetésébe. Még egyszer hangsúlyoznám, ez maradjon szigorúan a szakemberek kompetenciája.

Kicsit furcsa, talán nem olyan fontos, de érdekes a javaslatban, hogy a kényszergyógykezelés esetében is eltérő a Jobbik véleménye az előterjesztővel szemben. Itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy nyilván nincsenek arról statisztikai adataink, amivel azt alá tudnánk támasztani, de meggyőződésünk szerint elég elhanyagolható azok száma, akik mondjuk, kényszergyógykezelést követően az állam számára kiemelt fontosságú, nagy kockázatú munkaköröket tölthetnek be. Itt csak az az érdekesség, ha valaki, mondjuk, rágalmazási ügybe keveredik, vagy valakit megrágalmaznak, azt jelen javaslat eltiltaná, aki pedig valamilyen más oknál vagy súlyosabb oknál fogva kényszergyógykezelésen esett át, az visszakerülhet abba a státusba. Tehát érzünk némi egyensúlytalanságot ebben a kérdésben is.

Szeretném még kiemelni a törvényjavaslatból az intézkedésekkel kapcsolatos részt, ami a mi álláspontunk szerint ebben a formában alaptörvény-ellenes és Btk.-ba ütköző lenne: az intézkedés megszüntetésétől számítottan tovább élő hátrányok megállapítása az érintettre nézve. Ezt is elmondtam már részleteiben a Btk.-val kapcsolatban, tehát ezt mindenképpen újragondolásra javasoljuk.

Összességében tehát azt gondolom, hogy a Jobbik sem fog új álláspontot lefektetni ezzel kapcsolatban, ha azokat a tényleg jó szándékú és konstruktív kritikákat, amelyeket az előttem szóló képviselők közül - akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról vesszük - mindenki megfogalmazott, és kialakul a közös konszenzus, a Jobbik száz százalékban fogja támogatni ezt a nagyon fontos javaslatot, de kérem, hogy a két különösen fontos részt, az ártatlanság vélelmét és az alkotmányellenességet vegyük ki ebből az előterjesztésből, és módosító indítványokkal orvosoljuk. A Jobbik is benyújtotta a maga indítványait, és azt gondolom, mindenki más, aki a két bizottság valamelyikének a konstruktív szakmai vitájában részt vett.

Azt tudom mondani, hogy a Jobbik, amennyiben kiköszörüljük ezeket a csorbákat, egészen biztos, hogy támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évben számos közfelháborodásra okot adó, a társadalom békés többségének köznyugalmát súlyosan sértő bűncselekmény történt. 2013 kezdetétől a nagy nyilvánosságot kapó, személy elleni erőszakos bűncselekmények, késelések, úgy látszik, meghatározzák az idei év sajnálatos irányát is. Szigethalom, Ózd, Szolnok, Debrecen, Sződliget, Ajka, Hajdúhadház, Baja és most, múlt vasárnap Monor, ahol egy 55 éves férfi életét vesztette egy brutális és indokolatlan támadás következtében. A rendőrség elfogta az elkövetőt, természetesen ehhez gratulálunk, köszönjük munkájukat, de adódik a kérdés: háromezer forintot érne egy tisztességes magyar ember élete?

Tisztelt Államtitkár Úr! Ennek az esetnek és tucatnyi korábbi hasonló esetnek a kapcsán a határozott véleményünk, hogy a társadalom egy bizonyos rétegének tagjai egyáltalán nem akarnak beilleszkedni a többségi társadalom által elfogadott írott és íratlan társadalmi együttélési normák közé, és mivel nincs elrettentő erejű büntetés-végrehajtás, esetükben ezeknek a szankcióknak semmiféle visszatartó ereje nincs. Ezekben a brutális bűncselekményekben sajnálatos módon egyetlenegy a közös - a rendelkezésünkre álló információk alapján -, kivétel nélkül magyar embert sebesítettek meg életveszélyesen, vagy gyilkoltak meg cigány származású elkövetők. Meddig tűrik önök mindezt? Meddig folytatnak még struccpolitikát ebben a nagyon súlyos kérdésben?

A Jobbik a januári késelési hullám kezdetekor javasolta, hogy a korábban már büntetett előéletű személyek esetében, amennyiben a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt tartanak maguknál, a cselekményük ne csupán szabálysértést, hanem bűncselekményt valósítson meg. A parlamenti többség persze, szokás szerint elutasította ezen kezdeményezésünket.

Most ismételten felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy nem normális dolog az, ha valaki késsel jár az utcákon, mert mint láthatjuk, általában utána nem marad más, csak vér és halál. Nem akarunk feltételezésekbe bocsátkozni, de amennyiben a Jobbik ezen irányú javaslatait elfogadták volna, talán egy életet meg lehetett volna menteni, most márciusban is például Monoron.

Kérdezem államtitkár urat, hogy a bekövetkezett sajnálatos és sorozatos események kapcsán tervezik-e végre támogatni a Jobbik azon javaslatait, amelyek a közbiztonságra veszélyes eszközök tartását és viselését szigorítják, megfontolják-e végre azt a jogos igényt, hogy a sokszor wellnessbörtönöknek tűnő intézmények helyett ténylegesen elrettentő hatású büntetés-végrehajtási intézeteket hozzanak létre; olyanokat, amelyekbe nem visszavágynak az elkövetők, hanem a legvadabb rémálmaikban sem kívánnak újra látni.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik-frakció soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látszik, a visszaeső bűnözőknek nincsenek információik azokról, amelyeket ön elmondott, hiszen például ez a monori gyilkos, aki brutális módon megkéselt egy tisztességes állampolgárt, szó szerint azt nyilatkozta, hogy neki sokkal jobb lesz odabent, miután önként föladta magát, hiszen nem kell dolgozni, kap enni, sokkal jobb élete lesz bent, mint kint. Ilyen alapon azt gondolom, hogy el kéne azon gondolkodni, hogy ma Magyarországon napi 8500 forintba kerül durván egy rab tartása az adófizetők pénzéből. Talán meg kellene gondolni azoknak az önfenntartó börtönöknek a lehetőségét, amelyek például tőlünk nyugatra, az Amerikai Egyesült Államokban is Ten City néven léteznek.

(14.10)

Meg kellene gondolni esetleg 8500 forint helyett olcsóbban a bérrabtartást más, tőlünk keletre lévő országokba, olyat, ahová a bűnözők garantáltan nem vágynak vissza. Ezért az államtitkár úr válaszát nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Megtisztelő a miniszterelnök-helyettes úr személye is, de megvárnám miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon rövid kritikai észrevételt szeretnék csak tenni. Mielőtt bárki félreértené vagy ünneprontással vádolna, szeretném leszögezni, hogy egriként a gyermekkorom egy jelentős részét az egri vár és a Gárdonyi-ház mellett töltöttem, és ha valaki azt állítja, hogy tőlem többet olvasta az Egri csillagokat vagy többet látta a filmet, vagy jobban szereti Gárdonyi regényeit, az minimum nem mond igazat.

Én csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy talán jó lett volna egy picit tájékozódni. Nekem még az egyetemi évek előtt megadatott, hogy néhány évet az egri Dobó István Vármúzeumban dolgozzam, és lehet, hogy nem mondom pontosan, de emlékeim szerint 2005-ben október 17-ét - igaz, csak helyi szinten - az egri vár napjává nyilvánították. Ezt egy picit csak annyiból sajnálom, hogy erre a napra esett a nagyon-nagyon fontos és nagyon korrekt határozati javaslat a Gárdonyi-emléknap tekintetében, hogy ez most részben-egészében ki fogja oltani helyi szinten - bár szorosan összefügg a kettő nyilvánvalóan - az egri vár napját, ezért picit csak sajnálatomat szeretném kifejezni, hogy nem lett a kettő összehangolva akár egy közös cím erejéig vagy akár egy más dátum választása által. Noha abszolút érthető, hogy Gárdonyi nevét és Gárdonyi emlékét mindenki az Egri csillagokkal és az egri diadallal köti össze, de picit azért is fáj a szívem, hogy ezáltal egy másik emléknap fénye halványul.

De még egyszer mondom, ez csak egy aprócska észrevétel, és természetesen - ahogy előttem képviselőtársam fogalmazott - teljes mértékben támogatjuk a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nem kitölteni én sem az időkeretet, és amik már elhangzottak, azokat nem ismételgetni, hanem egészen más aspektusból megosztani néhány gondolatot.

Nyilván nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a Jobbik természetesen támogatni fogja a javaslatot, mint minden olyat, ami hazánk bármilyen szintű biztonságához hozzájárul, azt természetesen támogatni fogjuk. Ahogy elhangzott a bizottsági előadók részéről is, hogy szinte mindenhol egyhangú támogatást élvezett az előterjesztés, azonban én egy picit más aspektusból szeretném megközelíteni ezt az egész kérdéskört, mint az előttem szólók.

Felmerül rögtön a kérdés, ami a törvényjavaslat címéből adódik, hogy beszélhetünk-e Magyarországon terrorizmusról, van-e Magyarországon terrorizmus, mert ha az van, amit a mindennapokban látunk, hallunk, tapasztalunk, akkor nem biztos, hogy nekünk dolgunk van ezzel a javaslattal, túl azon, hogy nyilván az Európai Unió ajánlása miatt kell vagy szükséges ezzel foglalkoznunk, de kérdés, hogy ilyen súllyal és ilyen formában van-e mindennek értelme.

(20.10)

A jogszabálytervezet az EU pénzmosás elleni bizottságának az ajánlásán alapszik, tehát ismét egy olyan előírás, amelyet a Magyar Országgyűlés igyekszik betartani. A bizottság egyik célja, hogy az Unión belül összehangolja elsősorban az adóelkerülést feltáró hatósági tevékenységet, a másik nevesített fő szakterülete pedig a terrorista szervezetek pénzügyi támogatásának a felderítése. Ezzel kapcsolatban már ezzel indítottam a kérdést, hogy Magyarországon ennek így ebben a formában van-e értelme és van-e létjogosultsága. Persze mondhatnánk azt is, hogy addig jó, amíg nincs, mert valójában ez a helyzet. Ez utóbbi esetben, ha a terrorista szervezetek pénzügyi támogatásának a felderítéséről beszélünk, véleményünk szerint ez hatástalan és felesleges. Ennek a maximum eredménye mindössze annyi lehet, hogy valamely tagállam vagy valamely ország titkosszolgálatának a jelzése alapján foganatosítanak bizonyos intézkedéseket. De maga ez a rendszer, valljuk meg őszintén, ebben a formában kevés ahhoz, hogy egy tényleges, valós potenciális veszélyt jelentő vélt vagy valós terrorista szervezetekkel érdemben felvegye a harcot, ha úgy tetszik. A saját bejelentési rendszere önmagában ehhez alkalmatlan, ha végignézzük a paragrafuson belül a vonatkozó előírásokat, akkor ez teljesen nyilvánvaló.

Magyarországon a NAV-on belül a pénzmosás elleni információs iroda keretei között 2012. január 1-jétől főosztályként üzemel ez a pénzügyi információs egység. S itt jön az érdekesség: hazánkban 2002-ben ez az egység több ezer bejelentést dolgozott fel a pénzmosással kapcsolatba hozható esetekben, azonban akárhogy is kutakodtunk, vagy akármennyire utánanéztünk, a terrorizmus támogatásával kapcsolatba hozható bejelentések száma 0, azaz nulla volt Magyarországon. Persze ez jó is, de két dolgot felvet. Az egyik az, hogy ez a rendszer tökéletesen alkalmatlan erre, vagy pedig nincs értelme Magyarországon erről beszélni. Itt nyilván az utóbbival kell egyetértenünk, és ahogy már említettem, ez addig jó, amíg így van.

Érdekes az, hogy a terrorfenyegetettség - amelynek a veszélyeire vannak különböző besorolások - Magyarország esetében hova tehető, már csak azért is, mert a terrorizmus, az úgynevezett nagybetűs terrorizmus elhárítására költségvetési szinten sem keveset fordítunk. Itt nem tudjuk megkerülni azt a kérdést, hogy 2013-ban a magyar költségvetésből közel 14 milliárdot, emlékeim szerint 13,9 milliárdot költünk a Terrorelhárítási Központ létére vagy működésére. Most szándékosan nem szeretném felsorolni azokat a baklövéseket, amelyeket ebből a nem kis összegből, pénz, paripa, fegyverrel kistafírungozva minden szinten a Terrorelhárítási Központ éves szinten mit művel. Egy olyan területre áldozunk az adófizetők pénzéből, még egyszer mondom, közel 14 milliárd forintot egy évben, ami érdemben nincs. De itt természetesen a zárójel be van zárva, hiszen ez a javaslat nem kimondottan a terrorizmusról szól, azonban emögé rejtve nagyon sok minden történt már 2010. május 14. óta. És ha az anyagi vonzatokról beszélünk, akkor nagyon nem mindegy, hogy hogyan közelítjük meg ezt a kérdést.

A rendszer az Unión belüli teljes kiépítését követően valóban üzemelhet hatásosan, és valóban föltárhatja a tagországokban az adócsalókat vagy adóelkerülőket, de idehaza eddig egész más volt a helyzet. S még egyszer mondom, a 2007-es törvényjavaslathoz képest azért sok minden változott, de 2007-től az eredeti javaslat alapján olyan túl sok eredményt eddig nem tudunk felmutatni. Ilyen értelemben persze fontos, hogy szigorítunk vagy tágítunk a kereteken.

Kérdés azonban, és ezzel szinte a napi híreken belül mindenhol találkozhatunk, hogy mi van az Unió tagállamain kívül, hiszen az "adócsalók" és a hasonló nagyhalak előszeretettel az Unió tagállamain kívül helyezik el vagy rejtegetik a vagyonukat. Az igazi kérdés az, hogy nem az EU ajánlásán belül, az Európai Unió keretein belül hogyan működik ez a rendszer, hanem azokat az európai uniós tagállamokon belüli cégeket, magánszemélyeket, vállalkozásokat hogy tudja kiszűrni ez a rendszer, ha csak a kereteken belül tud működni. No mindegy, erre nyilván azt is mondhatnánk, hogy minden törvényjavaslat, minden cél, minden eszköz és minden tervezet annyit ér, ami abból megvalósul. Erre nyilván a jövő fogja megadni a megfelelő választ.

Nemzetközi szinten is érdekes példa volt nem is olyan régen - mind a világ-, mind a hazai sajtó felkapta -, hogy akadtak itthonról is zászlóvivői ennek, például Lázár János személyében, hogy az Amerikai Egyesült Államok olyan irányú igyekezetet mutatott, hogy a Svájcban tartott betéteket feltárja és az off-shore pénzeket megadóztassa. Nyilván ezzel alapesetben mindenki egyet tud érteni, és az érintettek döntő többsége ezt támogatandó intézkedésnek tartja, hiszen valóban adóztassuk meg ezeket az embereket, akiket ki csalóknak nevez, ki ügyes üzletembereknek, teljesen mindegy, a cél támogatandó.

A hírek viszont arról már nem szóltak, hogy mindeközben elsősorban az amerikai szigorú intézkedések hatására a svájci bankrendszerrel szemben megrendült a bizalom, és ezzel párhuzamosan csodák csodájára az amerikai egyesült államokbéli Floridában a korábban Svájcban működő bankrendszerhez kísértetiesen hasonló rendszert hoztak létre, és a jelenlegi becslések szerint - ezeket nyilván nagyon nehéz alátámasztani, hogy valóban így van-e, hiszen csak a rendelkezésünkre álló információk alapján tudunk tájékozódni - már több mint 100 millió amerikai dollár megtakarítás várakozik ilyen off-shore rendszerekben. Ez a példa is mutatja, hogy érdemes a hatás-ellenhatás elv alapján egy előzetes kockázatelemzést készíteni, annak tudatában a vélt vagy valós tapasztalatok alapján dolgozni és a valóságnak megfelelően igazítani a jogszabályi kereteket.

Ami esetleg rendvédelmi szempontból érdekes kérdés lehet e javaslat kapcsán, az a tényleges tulajdonos fogalma, ami elhangzott már az előterjesztők részéről is. A mi megítélésünk szerint ez elég tágra nyitja azt a bizonyos kiskaput, vagy olyan mérlegelési lehetőséget adhat, ami nem biztos, hogy jogi szempontból szerencsés. De bízunk benne, hogy ez a forma nem a hazai közép- és kisvállalkozók körében lehet alkalmas arra, hogy bűnbak szerepet töltsenek be azok, akik esetleg, még egyszer mondom, vélt vagy valós - ne állítsunk előre - okok miatt keveredhetnek ilyen ügyekbe. Ez felveti azt a kérdést, hogy jogi szempontból ez korrekt megfogalmazás-e, ami a tényleges tulajdonos szerepét leírja a javaslatban.

Szintén kérdéses a hazai ingatlanügyekkel foglalkozó szolgáltatók ügyfél-átvilágítási rendszere. Ez véleményünk szerint elsősorban alkotmányossági aggályokat vagy kérdéseket vethet fel, de erről is hallottunk már korábban. A pénzügyi információs egység működése során adatokat küld több szervnek, szervezetnek, hazainak és külföldinek egyaránt. A tervezet 14. §-ában a jogalkotó lehetőséget biztosít ennek a pénzügyi információs egységnek, hogy a NAV-nál folyamatban lévő titkos információgyűjtés keretei között rögzített adatokat is közvetlenül megismerje, illetve lehetőséget biztosít arra, hogy a társszervek felé ilyen irányú megkereséssel éljenek, annak ellenére, hogy ennek az intézménynek vagy szervezetnek nyomozóhatósági jogköre nincs. Ez megint egy olyan érdekes kérdés, hogy bizalmas, adott esetben akár minősített adatokhoz is hozzájuthat, olyan információkat kezelhet és adhat tovább, amire nem biztos, hogy van jogosítványa. Nem szeretnénk az állandó ellenzéki opponensi magatartásban ragadni, de azért érdemes lenne végiggondolni, hogy helyes-e ez így.

(20.20)

Többször láttuk már - akár a nemzetbiztonsági kérdéseket feszegető javaslatokban -, hogy ezek rendre problémát okoztak, amikor hatósági jogkörrel nem rendelkező és nyomozati hatósági jogkörrel nem rendelkező szervezeteknek olyan jogosultságokat adunk, amelyekkel beleszólhat ezen hatóságok munkájába, vagy akarva-akaratlanul is képes befolyásolni bizalmas információk továbbadása által ezeket a folyamatokat. Szóval, mi azt gondoljuk, hogy ezt mindenesetre minimum újragondolni vagy pontosítani érdemes.

Ezzel kapcsolatban vagy végezetül - hogy már ne ismételjek olyan fontos, akár építő jellegű, akár kevésbé építő jellegű kritikákat, amelyek már elhangzottak - az megállapítható, hogy a 2007-es szabályozáshoz képest nyilván egy komplexebb keretbe helyezi a pénzmosás elleni tevékenységet, de nem vagyunk benne biztosak, hogy teljes hatékonysággal és a kívánt cél maximális eszközeivel rendelkezik ez a jogszabálytervezet. Az egyébként egyértelműen támogatandó, hogy szerteágazóbb lett a 2007-es szabályozáshoz képest, és nagyon sok helyen teljesen joggal komoly szigorításokat foganatosít a szervezet, de még egyszer mondom, az elmondott kritikákat szerintem érdemes újragondolni és pontosítani, vagy kiegészíteni úgy, hogy ilyen aggályok ne merülhessenek fel.

Köszönöm szépen a figyelmet, és ahogy említettem, természetesen a Jobbik fogja támogatni ezt a javaslatot, mert egyébként nagyon fontos kérdés. Az már egy másik történet, hogy Magyarországon terrorizmusról vagy terrorizmust támogató pénzügyi tevékenységről beszélhetünk-e, mindenesetre ez a tervezet célkitűzéseit tekintve abszolút támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Természetesen semmi kifogásom Navracsics miniszter úr személyét illetően, de tisztelettel megvárnám miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tavaly novemberben a kisfiam születését követő ünneplés után hibáztam, amikor nem elegendő alvás után ültem másnap reggel autóba. Hibámat ott és akkor természetesen elismertem, s az Országgyűlést és képviselőtársaimat is arra kérem, hogy a mentelmi jogomat függessze fel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tavaly novemberben Gyöngyösi Márton képviselőtársunk egy nagyon fontos kérdésre hívta fel a figyelmet, amelyet később az ő gondolatmenetétől jelentősen eltérő, pontatlan mondatába kapaszkodva mindenki tudatosan félremagyarázott, elferdített. Hatalmas hisztéria keletkezett - emlékezhetünk rá -, először csak itthon, majd Európában és lassan az egész világon, és szinte mind a mai napig országszerte ez történik, amerre csak Gyöngyösi Márton jár. S mindez miért? Hogy továbbra se a lényegről beszéljünk, hanem egy nem létező hisztériakeltésről. (Gőgös Zoltán közbeszólása.)

Szeretnénk tisztázni, a Jobbik azt szeretné, hogy legyen nyilvános adat a Magyar Országgyűlés képviselőinek és a magyar kormány tagjainak az állampolgársága vagy az esetleges kettős vagy többes állampolgársága. Az állampolgárság ugyanis identitást, lojalitást jelent. A kettős állampolgárság pedig adott esetben ezt képes megkérdőjelezni, hozzáteszem: adott esetben. És szeretném gyorsan hozzátenni, hogy nem a határon túli magyarokra gondolok, és véletlenül se vegyük bele, hiszen az ő helyzetük teljesen más. Magyarországon egyébként közérdekből is nyilvános adatnak számít egy kormánytag vagy épp egy országgyűlési képviselő, köztisztviselő állampolgársága, állampolgárságai. Elég csak az adatvédelmi biztosok állásfoglalásaira gondolni.

De miért is tört ki ez a hisztéria? Nyilvánvalóan azért, mert Gyöngyösi Márton egy olyan kontextusban adta elő, ahol éppen Izraelről és izraeli állampolgárokról volt szó. De tudjuk az elmúlt évek gazdasági bűncselekményei miatt, hogy hány izraeli cég, izraeli állampolgár keveredett hasonlókba, és a Simon Peresz-i kijelentés után, azt hiszem, okunk van azt feltételezni, hogy más is állhat a háttérben.

Éppen ezért kérdezem tisztelettel miniszterelnök úrtól, hogy ha az életrajzunk, a vagyonnyilatkozatunk és minden más nyilvános adat, akkor az állampolgárságaink miért ne lehetne az. Más országokban ezek teljesen természetesek, napjainkban egyelőre itthon még beszélni sem lehet erről. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Örülök neki, hogy akkor az alapkérdésben egyetértünk, és remélem, illetve bízom abban, hogy ahogy én fogalmaztam, abban már semmi félreérthető nem volt. És akkor én is azt kérem, megfogadva a miniszterelnök úr tanácsát is, hogy ha mi Izraellel kapcsolatban olyan bírálatot teszünk, ami azt gondolom, hogy a politikai közbeszédbe belefér, akkor nem kell minden esetben antiszemitizmust, rasszizmust vagy éppen nem létező nácizmust vizionálni. De hozzáteszem, hogy ez az állampolgárság Izrael esetében azért is érdekes, mert nemrég éppen a kneszetben hét képviselő nem tehette le a képviselői esküjét, pontosan azért, mert más állampolgárságokkal is rendelkeztek. Azt gondolom, hogy az alapkérdés, amiről Gyöngyösi Márton is beszélt, az pontosan ez, és bízom benne, hogy akkor ez a nem létező vagy felheccelt hisztéria most már el fog ülni, és végre a lényegi kérdésekről beszélünk. Bízunk abban is, hogy akkor a parlament, illetve az Országgyűlés honlapján hamarosan mindenkinek megjelennek az állampolgárságai.

Köszönöm szépen a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy végtelenül szomorú, de sajnos egyre tendenciózusabb jelenségre szeretném fölhívni a figyelmet, amelynek hatékony visszaszorítása és kezelése nemcsak hazánkban, hanem Európa- vagy akár világszerte is egyre nagyobb kihívást jelent. Mielőtt azonban rátérnék a konkrét javaslatunkra, engedjék meg, hogy néhány döbbenetes adatot közöljek egy nemrég napvilágot látott tanulmányból.

A nők 20 százaléka esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további legalább 20 százalék azok aránya, akiket megkíséreltek megerőszakolni. Az összes nemi erőszak 70 százalékát ismerős, családtag, barát vagy rokon követi el, a nemi erőszakok nagy része olyan helyen, otthonban vagy ismerős helyen történik, amit biztonságosnak hisznek az áldozatok. Minden harmadik lány első szexuális tapasztalata erőszakos vagy éppen kierőszakolt, a nők 20 százaléka szenvedett el gyermekkori szexuális abúzust. A nemi erőszakok maximum 10 százalékát, a gyerekek elleni szexuális abúzus maximum 1 százalékát jelentik föl mindössze. Az igazságügyi statisztikák és kutatások adatainak összevetéséből a tanulmány arra a becslésre jutott, hogy a nemi erőszak elkövetőinek közel 99 százaléka hazánkban büntetlenül marad. 11 európai uniós országban végzett összehasonlító kutatás kimutatta, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a nemi erőszak miatt megindult büntetőeljárások száma.

(9.20)

Tudjuk, hogy hazánk nem emelkedik ki a szexuális bűncselekmények területén, de azt gondolom - és gondolom, ebben mindenki egyetért -, ha csak egy eset megtörténik, már az is sok. Azt is tudjuk, hogy hazánkban a nemi erőszak miatt tett büntetőfeljelentések tényleges száma nagyon-nagyon apró töredéke a megtörtént eseteknek. Sajnálatos példák a közelmúltból: Sopron, Pécs, Szigetszentmiklós.

A kérdés adott, hogy mit teszünk most, és mit teszünk a jövőben annak érdekében, hogy amikor később el kell számolni adott esetben a saját lelkiismeretünkkel, itt a törvényhozásban megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy lehetőségeink szerint a lehető leghatékonyabban járjunk el a bűnelkövetőkkel szemben, és akkor tiszta marad-e lelkiismeretünk.

Senki nyakába nem szeretném varrni ezeknek az eseteknek és elkövetőknek az okát vagy kiváltó okait, de azt gondolom, hogy annyit leszögezhetünk, hogy az értékétől kilúgozott társadalmunk és a szélsőséges "valósítsd meg önmagad" vadliberalizmus zászlaja alatt egyre több aberrált bűnelkövető szaladgál az utcákon, és valamit tennünk kell, lehetőleg minél radikálisabban. Itt az ideje, hogy hozzányúljunk, és bátran alkalmazzunk olyan, sokkal keményebb módszereket a jelenleginél, amelyek nem ördögtől valók, és amelyeket Európa-szerte - akár az Európai Unión belül, akár az Európai Unión kívül - számos más ország is már bevett vagy a közelmúltban bevezetett.

Miről beszélek, és mi a javaslatunk? Természetesen a kémiai kasztrálás lehetősége. Ezt a módszert már a világ több országában alkalmazzák, így Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Belgiumban, Ausztráliában, Izraelben, Svédországban, Dániában, Svájcban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban s legutóbb Dél-Koreában. Zárójelben megjegyzem, hogy Németország és Csehország esetében nemcsak kémiai kasztráció lehetősége adott a szabályozások szerint, hanem a műtéti kasztráció is, ami a lehető legradikálisabb. Portugáliában 2008-ban, Brazíliában 2009-ben, Romániában 2011-ben merült fel ennek lehetősége, Oroszország pedig tavaly vezette be.

Mindenki tegye a szívére a kezét, és végre ne a különböző európai írt vagy íratlan normákkal foglalkozzon; ne az érdekeljen minket, hogy mit szól majd az Európa Tanács, ne az érdekeljen, hogy a bűnözőknek, ennek a legaljasabb bűnözői rétegnek mik a jogai, hanem az érdekeljen, hogy minél inkább visszaszorítsuk ezeket a jelenségeket. Gondoljunk csak a sajnálatos pécsi esetre: valljuk meg őszintén, a három csapás - hiszen itt is visszaesőről van szó - nem biztos, hogy elégséges.

A Jobbik azt szeretné, hogy a társadalom jogos elvárása érvényesüljön, és szerintünk az lenne az üdvös és kielégítő vagy a jelenleginél kielégítőbb, ha a társadalom igazságérzete és a büntetés iránti jogos elvárása összhangban állna a bírósági gyakorlattal. Tisztelettel azt kérem a kormánytól, valamint minden frakciótól és képviselőtársunktól, hogy amikor a Jobbik újra be fogja adni a Btk. azon módosítását, amely a kémiai kasztráció lehetőségét megteremti, akkor ne csináljunk ebből pártpolitikai kérdést, hanem gondoljunk az egyre inkább burjánzó jelenségre, és lelkiismeretünk szerint, a hatékonyság felé billenjen mindenkinek a döntése.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tudjuk, hogy a bíróság egy önálló, független hatalmi ág, tudjuk, hogy nem a kormány és nem a mindenkori kormány ítélkezik, de hogy hogyan működik Magyarországon az igazságszolgáltatás, az közvetve-közvetlenül azért mégiscsak a kormány hatásköre.

Nézzünk csak az elmúlt hét, az elmúlt napok vezércikkeiből néhányat: "Hazaengedték a roma gyilkosokat", "Bulit rendeznek a cigány sorozatgyilkosok családtagjai". Nem is folytatom ezt a sort, mert nem férne bele a felháborító cikkek egész sora. Beszéltünk már itt a Parlament falai között többször a Hunvald-ügy, a Cozma-gyilkosság kapcsán a felháborító bírósági ítéletekről, és mindig az volt a kormány válasza, hogy a kormány hatásköre addig terjed, hogy megfelelő jogi és törvényi környezetet teremtsen, kereteket alkosson.

(16.10)

Az, hogy most sorozatgyilkosokat engedtek ki úgy, hogy négy év előzetesben töltött idő után nem született ítélet, finoman fogalmazva is felháborító. Mert mit tettek az elkövetők? Áldozataik egyes-egyedül és állandóan védtelen öregemberek voltak, akiket saját otthonaikban vertek és kínoztak meg, majd raboltak ki; ketten belehaltak. Tizenkét ilyen eset történt Budapesten, Heves megyében, Hajdú-Bihar megyében ugyanazon banda által 2008 és 2009 között. Lopás, testi sértés és minden más apróbb bűncselekmény csak színesíti a lajstromukat. Volt olyan idős bácsi, akinek kezét-lábát megkötözték, rátapostak, szájába zacskót tömtek, hadd ne soroljam. Elképesztő szenvedések után halt meg szerencsétlen áldozat. Egy idős asszonyra az ágyat tették rá, és a százkilós bűnöző ráugrott.

Szóval, egészen felháborító és aljas, bestiális gyilkosságok történtek, és most Magyarország közvéleménye azzal szembesülhet, hogy ezek a gyilkosok szabadlábra kerültek, illetve házi őrizetbe, de mégiscsak hazamehetnek. Kérdezzük mi, hogy kié ilyen esetben a felelősség, a kormányé, amely a jogi kereteket adja vagy az igazságszolgáltatásé.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én messzemenőkig értettem, amit mondott, és én is hangsúlyoztam, hogy házi őrizetbe kerültek, de a közvélemény előtt ez mégiscsak az, hogy sorozatgyilkosok, akik aljas, brutális, bestiális cselekedeteket elkövettek, most szépen hazasétálhatnak, képletesen szólva.

Én értem mindazt, amit elmondott, de ön is értse meg azt a felháborodást, ami a közvéleményt illeti, illetve amit mi is és szerintem minden tisztességes ember joggal érez. Önök idestova mégiscsak három éve vannak kormányon, ennyi idő alatt sikerült új alaptörvényt hozni, kétharmados törvények egész garmadáját, sőt hozzányúltak az igazságszolgáltatáshoz is, és mégis az történik 2013-ban, hogy sorozatgyilkosok ítélet nélkül hazakerülnek. Mit szóljanak az áldozatok hozzátartozói, és mit szóljanak azok az emberek, akik ezen a településen élnek, Ároktőn konkrétan, ahová ezek a bűnözők hazamennek?

Én azt gondolom, hogy ez így tarthatatlan és nem maradhat tovább. Tehát én arra szeretnék konkrét választ kapni, hogy a kormány most, ebben a helyzetben mit fog tenni. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Azt gondolom, egy ilyen súlyú kérdésben méltó és helyes lenne, és szeretne az ember megfelelő alázattal, emelkedetten, korrekt módon hozzáállni, de azok kedvéért szeretném kiemelni, hogy ez talán miért nincs a megfelelő mederben, mert az elmúlt két vagy inkább három évben azért egy olyan jogalkotási káosz folyt az egyházügyi kérdéseket illetően, amelyeket talán sokan nem is ismernek megfelelően vagy nem is tudnak. Ezért nem csoda, hogy a törvényt nem támogató vagy eddig nem támogató frakciók és képviselők nem tudtak elmenni amellett, hogy hogyan is jutottunk idáig, és én sem tudok elmenni amellett, hogy hogyan jutottunk idáig.

Ne felejtsük el, és szeretném rögtön az elején hangsúlyozni és többször aláhúzni, hogy a Jobbik volt talán egyetlen - a kormánypárti frakciókat nem számolva vagy a kormánypárti frakciókkal egyetemben, ellenzéki oldalról mi voltunk az egyetlenek -, akik azt mondtuk, hogy igenis helyes és szükségszerű az, hogy az 1990-es szabályozást valamilyen formában újraalkossuk, újragondoljuk. Mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy 2010-ig bezárólag közel 300-350 bejegyzett egyház volt Magyarországon. Ez azért, azt gondolom, egy tőlünk jóval nagyobb országban, egy tőlünk vallási, kulturális értelemben jóval plurálisabb országban vagy akár kontinensen sem biztos, hogy korrekt és helyes lenne, de egy tízmilliós, történelmét, történetét véve pedig abszolút keresztény országban mindenképpen furcsa. És abszolút támogattuk, hogy ezt szabályozzuk újra, és ebben a sok száz, mindenféle bejegyzett egyházban azért találtunk a boszorkányszövetségtől az autószerelők egyházáig nagyon sokféle-fajta destruktív bizniszszektát, és mi voltunk - még egyszer mondom - az egyetlenek, akik azt mondtuk, hogy helyes, szabályozzuk újra. De ugye, hogy mégis hogyan sodródtunk mi is a törvény elfogadására nemet mondó frakciók közé, hát ez abszolút tartalmi alapon történt, nem pedig az állandó ellenzéki, opponens magatartásunk mondta vagy mondatta velünk - és most sem az mondatja velünk -, hogy ez így nem jó.

Ugye, volt egy alapvető különbség köztünk és mindenki más között - és itt akár ellenzéki, akár kormánypárti frakciók álláspontját mérlegre tehetjük vagy figyelembe vehetjük -, mi azt mondtuk, hogy ha úgy tetszik, kvantitatív vagy statisztikai, vagy jogi formulák helyett sokkal inkább a minőségi és a tartalmi szempontok döntsenek azokban a kérdésekben, hogy adott esetben ki lehet egyház, mely vallási felekezetnek van helye Magyarországon az egyházak sorában, ne pedig az, hogy hány tagja van vagy éppen mikor lett bejegyezve. Ugye, számtalanszor elmondtuk, és most is elmondjuk, hogy ha idestova kétezer évvel ezelőtt ilyen vagy ehhez hasonló logika mentén léteztek volna törvényi szabályozások vagy "jogszabályi" keretek, mondjuk, a Római Birodalom területén, akkor Jézus Krisztus sem alapíthatott volna egyházat. Tehát azt gondolom, ez egy nagyon sarkított példa, de pontosan a lényegét fogja meg, és ezért van az, hogy nekünk ez kezdettől fogva nem tetszett, hogy mennyiségi, számszaki meg jogászi kritériumokat támasztunk kizárólag.

Tehát az 1994. évi törvény tényleg katasztrófa volt, és behozták önök, és ugye, államtitkár úr akkor még nem volt, behozta a kormány, illetve behozták a kormánypárti képviselők az első egyházügyi törvényt, amely háromszintű szabályozást jelentett volna a magyar egyházak vagy leendő egyházak sorában.

(11.30)

Ebből egyedül az első szint volt az, amiről emlékeim szerint minden egyes frakció csak dicsérőleg szólt, tehát az első szint volt az, amivel senki nem vitatkozott, hiszen az 1895. évi szabályozást vette alapul, és ez volt az, amely lényegében a történelmi egyházak kategóriáját fedte le. Az összes többinél bejött a 20 év honosság, és akkor még önök 1000 főben kívánták megállapítani, hogy akinek a tagsága vagy híveinek száma eléri az 1000 főt, az lehet egyház, aki mondjuk, 999, az nem. Azt gondolom, ez is mutatja, hogy mi volt ezzel a probléma.

Aztán mielőtt az első egyházügyi törvény zárószavazására sor került volna, egy úgynevezett koherenciazavarra való hivatkozással az önök egyik képviselőtársa behozott egy módosító indítványt, amely lényegében egy teljesen új törvényt tett az asztalra. Ugye emlékeznek rá? Óriási felháborodás, kisebb fajta botrány keveredett, és akkor volt az, amire itt már hivatkoztak, hogy egyes képviselők talán a kelleténél jóval vehemensebben - az indulatoknak gátat nem szabva - próbálták kifejezni nemtetszésüket a törvény kapcsán.

Aztán önök is belátták végül, természetesen el nem ismerve, hogy ez így nem jó, és jött egy harmadik verzió, amely pedig az első kettőnek valami ötvözete volt, de merőben más volt az is, mint az azt megelőző két tervezet. Ez ugye, ha jól emlékszem, bőven advent idejében került az Országgyűlés elé, és akkor volt a következő vagy az ezt megelőző vezérszónoki kör az egyházügyi törvényben. Vissza lehet keresni a jegyzőkönyvekben: egészen elképesztő érveléstechnikai formulákat alkalmaztak egyes kormánypárti képviselők. A legnagyobb adu ász - ha úgy tetszik - az volt, hogy milyen csodálatos, hogy a Magyar Országgyűlés advent időszakában tárgyalja ezt a nagyon komoly és nagyon fajsúlyos javaslatot.

Ezzel csak az a probléma, hogy ebben nem az volt a csodálatos, hogy adventi időszakban tárgyaltuk, hanem az, hogy miért került újra és újra és miért kerül most is újra és újra a Magyar Országgyűlés elé ez a nagyon komoly törvény. De ha már 20 évig - ha rosszul is, de - működött, és azt mondjuk, hogy nyúljunk hozzá, és nagyon helyes, hogy nyúljunk hozzá, akkor miért kellett folyamatosan, lóhalálában, ide-oda kapkodva, senki által nem tudva, kikkel egyeztetve, milyen ismérveket figyelembe véve, kiknek a véleményére adva, kiknek a véleményét elhallgatva, valahogy mindig alakított a kormánypárt vagy alakítottak a kormánypártok egyes képviselői ezen a javaslat.

Aztán most itt vagyunk újra, 2013. április 30-án, negyedjére, egy negyedik egyházügyi törvénnyel, amelyre megint azt mondom, hogy értem a szándékot, és a Jobbik nem azért tiltakozik, mert nekünk ellenzékből kötelességünk tiltakozni, hanem azért, mert folyamatosan bebizonyosodott, hogy igazunk van, és a probléma gyökere abban áll, hogy hiába szeretnének önök rendet vágni a különböző szekták, vallási közösségek és egyházak sorában, ha azt nem minőségi alapon teszik, hanem mindenféle mennyiségi és jogi alapon. Ez nem fogja megoldani a problémát, és továbbra is helyet ad vagy utat nyit a destruktív tömörüléseknek, vagy ha úgy tetszik, a bizniszszektáknak is, mert azért a kvantitatív feltételeket előbb vagy utóbb, de lehet teljesíteni. Ez nem egy olyan hű, de nagy probléma. Ellenben a hitéleti, tartalmi és minőségi szempontokat már jóval nehezebb megugrani. Szóval, nem tudom, hogy ez a Guinness Rekordok Könyvébe bekerül-e valaha, de hogy ilyen rövid időn belül egy kétharmados sarkalatos törvényről negyedjére is vitázunk, ez mindenképpen idetartozik vagy megemlítendő.

Viszont túl azon, hogy szerettek volna egyszerűsíteni és rendet vágni ezen a területen, elkövettek sajnos egy óriási hibát. Egy óriási hibát, amely korábban nem volt, és talán ez volt a lehető legrosszabb megoldás, mégpedig az, hogy teret nyitottak a politikai lobbi lehetőségének. És ezt már többször, többen elmondtuk és most is elmondom, hogy az első és legfontosabb probléma ezzel a javaslattal az, hogy politikusoknál, politikai erőknél, kormánypártoknál, kormányzat közeli embereknél, holdudvaroknál lehet lobbizni, és akkor talán odakerülök, abba a kategóriába vagy abba a sorba, ahol nekem jó lesz, mondaná egy leendő egyház. És ez nagyon nagy gond.

Hölvényi György államtitkár úr - nagyon helyesen - úgy fogalmazott, hogyha jól jegyeztem meg szavait, azt mondta, hogy teológiai kérdéseket az állam nem dönthet el. Ez nagyon helyes és támogatandó. A probéma ezzel a javaslattal csak az, hogy akarva-akaratlanul, részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve, de bizony beleszól teológiai kérdésekbe, és majd ki fogok rá térni, hogy hogyan. Természetesen nem azt mondja, hogy hogyan kell majd magyarázni bizonyos teológiai kérdéseket, de azáltal, hogy kik hova és hogyan kerülnek, nagymértékben befolyásolja ez a javaslat.

És végezetül, a bevezetőm végezetéül, hogy mi a különbség vagy mi az azonosság az önök immáron előttünk fekvő negyedik javaslata között: pusztán csak annyi, hogy ha a négy javaslatot egymás mellé tennénk, mind a négy A/4-es papírral lett nyomtatva, és mind a négy PDF formátumban elérhető. Egyébként homlokegyenest teljesen más mind a négy javaslat. A probléma ezzel csak az - idézőjelben a "csak" -, hogy önök most negyedjére állítják, hogy milyen hihetetlen, milyen fantasztikus, milyen nagyszerű és milyen időtálló javaslatot alkottak. Ezt ma negyedjére halljuk az elmúlt három éven belül. És azt gondolom, ha mást nem is vesznek figyelembe ellenzéki oldalról, önmagukra nézve; tegyék a szívükre a kezüket, és nézzék meg az elmúlt három év vonatkozó történéseit vagy vitájának jegyzőkönyveit, és mondják azt, hogy ez így van jól.

Elöljáróban szeretném leszögezni azt is, hogy ez egy salátatörvény. Közel száz egyéb törvényt és jogszabályt is módosít az egyházakról szóló keretek mellett, és mindig problémás, amikor salátatörvényekkel találkozunk, hiszen azzal, hogy a törvényjavaslat a legelején az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi törvényt módosítja, egyből - ami önökre sajnos most már tényleg nagyon jellemző - azt a keményvonalas, erőt fitogtató politizálást juttatja érvényre, amelynek az üzenete mindig és mindenkor az, hogy mi akkor is azt csinálunk, amit akarunk, és mi akkor is jobban tudjuk, mint mindenki más; hiába ért hozzá az egyik, mi meg nem. Ez az előttünk fekvő módosítás a 2. §-ában ugyanis véleményünk szerint az Alkotmánybíróság hatáskörét nem kis mértékben, de legalább jó nagyon megnyirbálja.

Egyes helyeken a törvény liberalizál, máshol meg fölöslegesen szigorít. Nem biztos, hogy filozófiai szempontból vagy jogfilozófiai szempontból ez össze lett egyeztetve. Egyik helyen kedvez adott esetben a szektáknak, máshol pedig árt, mondjuk, történelmi egyházaknak.

Ezzel a törvényjavaslattal - helyenként ugyanis kiolvasható - nemes egyszerűséggel ledegradálják a mindennapi hitélet szempontjából a történelmi egyházakat egyszerű vallási közösségek közé. Most nem akarok szándékosan olyan szélsőséges vagy sarkított példákat hozni, de ezen javaslat alapján, ha nálunk megjelenne Afrika valamelyik törzsi közössége, akkor könnyen elérhetné ő is, hiszen garantálna a feltételek közül egyet-kettőt, könnyen elérhetné a vallási közösség státusát, és egyenrangú lenne a Magyarországon államépítő és államalkotó történelmi közösségekkel, történelmi egyházakkal. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen problémás.

A 2011. évi törvényben a 7. § szabályozza az egyház fogalmát, amelynek helyébe lépne - jelenleg lépne be, de gondolom, el fogják fogadni - a "bevett egyház" fogalma. Szerintünk nem szerencsés már a megfogalmazás sem. Bevenni gyógyszert szoktak, meg sok minden mást, vitaminokat, de az, hogy bevett egyház, túl azon, hogy gumiszabály, szerintünk kicsit sértő is.

(11.40)

A törvényjavaslat 8. §-ának bekezdése végén ott van ez a "köthet" kifejezés. Ez szerintünk minimum olyan joghézagot szül, ami nem egyértelmű. Tehát pont ilyen súlyú kérdéseknél fontos lenne teljesen konkréttá tenni, hogy mikor van az, hogy köt, vagy nem köt. Az, hogy "köthet", mindig egy olyan szabadságot ad az egyik oldalról az egyik félnek - ugye, két szerződő fél között -, amely megint a leendő politikai szándék döntéshozatalát fogja feltételezni, mint például a "figyelembe veheti" a (2) bekezdésnél, de erre ki fogok térni lényegében a későbbiekben. Véleményünk szerint viszont ezek a megfogalmazások, nem tudom, hogy lettek-e egyeztetve, de a római katolikus egyházzal kötött vatikáni szerződés rendelkezéseit minimum sértik. Ha majd jobban megvizsgálják, vagy egymás mellé teszik a kettőt, akkor nem biztos, hogy összhangban állnak.

Az, hogy a vallási közösségek fogalmán belül az Országgyűlés által elismert egyház és a vallási tevékenységeket végző szervezet összemosása, köztük, ha úgy tetszik, egyenlőség tétele szerintünk kifejezetten káros. Erről már beszéltünk, és szerintem fogunk is még sokat beszélni. Egyik oldalról a törvény szeretne tiszta vizet önteni a pohárba, a másikban meg kifejezetten elpiszkosítja, hogy ezzel a nem túl helyes kifejezéssel éljek.

Nem tartjuk szerencsésnek a miniszter felhatalmazását arra, hogy majd egy személyben ő vehesse nyilvántartásba a belső egyházi jogi személyt. Azért, ha jobban belegondolunk, volt már ilyen a múltban, vagy tettek már a szomorú történelmi múltban erre kísérleteket, de nem gondolom, hogy bárki is vissza szeretné azt sírni.

Az új javaslat 13. §-ának (2) bekezdésében szerintünk - itt nem állítok, kérdezek, hiszen nem vagyok kánonjogász - felmerül a gyanú, hogy a gyónási, illetve a gyóntatási titok egyházi rendelkezéseivel ellentétes, és a gyónás szentségét ilyen értelemben meg is sérti vagy meg is sértheti a következők miatt, hiszen, idézem a bekezdésből: "hitéleti szolgálata során a tudomására jutott személyiségi jogot érintő információkat nem köteles - és itt a 'nem köteles'-ről van szó - állami hatóság tudomására hozni". Szerintünk ez a megfogalmazás nem nyújt elegendő védelmet - és itt nem feltételezem a rossz szándékot. Látom, itt államtitkár úr bólogat (Hölvényi György: Nem. Ingatja a fejét.), de nem a rossz szándék mondatja velünk. Szerintünk a pontos vagy a helyesebb megfogalmazás az lenne, ha úgy deklarálnánk, hogy a gyóntató nem kötelezhető. Az ugye, nem egészen azt jelenti, mint az, hogy nem köteles. Az egyikben mintha lenne egy jogi kiskapu.

Továbbmenve a javaslat érdemi részén, hiszen Lukács Tamás képviselőtársunk által többször elhangzott, hogy az ellenzék soraiból sok mindennel foglalkoznak, csak a javaslat konkrét részeivel nem, ezért én most leragadnék a paragrafusoknál. Az előttem szólók már többen kifejtették, a korábbi viták során mindenki elmondta, hogy a jogorvoslat hiánya mekkora nagy probléma. Ez most úgy tűnik, ha nem is tökéletes formában, de mégiscsak orvoslásra került.

Szeretnék idézni azonban a közös szabályokból, hogy mik az Országgyűlés által elismert és bevett egyházak. Van egy olyan megfogalmazás, hogy a vallási közösség elsődlegesen vallási tevékenység céljából jön létre. Pontosan ezen szabályozás alapján próbálták az elmúlt évtizedekben kihasználni a joghézag adta lehetőségeket. Másod- vagy harmadsorban miért jönne létre egy vallási közösség? Semmiért. Mindenki, ha ténylegesen vallási, hitéleti közösségről van szó, akkor kizárólag azért jön létre, és minden más tevékenysége abból fakad. Itt azért egyetlenegy olyan ténylegesen hitéleti tevékenységet folytató vallási közösségről sem beszélhetünk szerintem, aki azért jött volna létre, mert más tevékenységet is szeretne folytatni. A missziós tevékenységek, a karitatív tevékenységek nyilván a vallási tevékenységükből fakadnak, hitéleti meggyőződésükből, hitükből fakadnak. Tehát nem hiszem, hogy ez így helyes, ahogy le van fektetve.

Aztán van egy problémás, ami már az első javaslatban is, és szinte végigkísérte most már a negyedik javaslatig is a jogszabályi megfogalmazásukat, amikor szerintünk ez továbbra is problémás és kiskapu, hogy önmagában nem tekinthető vallási tevékenységnek... - és akkor történik egy felsorolás. Idézek belőle, hogy önmagában nem tekinthető vallási tevékenységnek a politikai és érdekérvényesítő, a pszichikai vagy parapszichikai, a gyógyászati, a gazdasági és a többi. Hát persze, hogy nem tekinthető, na de a szabályozásból kimarad az és/vagy közti különbség. Jogász nyelven ez nagyon nem mindegy. Ha kettőt teljesít belőle, akkor már annak tekinthető? Most akkor, nem tudom, mondjuk, a parapszichikai meg a gazdasági vállalkozási? Ugye, ilyet ismerünk, van is vele probléma bőven, és többször többen hivatkoztak már rá. Csak a jelen szabályozásból, még egyszer mondom, az olvasható ki, hogy ha itt a felsoroltak, hogy mik nem tekinthetők önmagában vallási tevékenységnek, úgy vannak megfogalmazva, hogy ha abból valaki kettőt teljesít, akkor már annak tekinthető.

Ez egy nagyon nagy probléma is, most már évek óta mondjuk, hogy ezzel a szakasszal konkrétan ez a baj. De nem tudom, hogy dacból vagy mi másból, egyszerűen nem hajlandó a kormány részéről senki komolyan venni, pedig bőven van baj.

S hogy haladjunk, mert az idő is halad, szeretném a javaslat 8. §-ából kiemelni a következőt: "A vallási tevékenységek tényleges társadalmi szerepét, az általuk ellátott közcélú tevékenységet az állam a vallási közösségek társadalmi szerepéhez kapcsolódó további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartás során figyelembe veheti." Mi ezzel a gond? Miért van ez feltételes módban? Nem kötelező figyelembe venni, csak figyelembe veheti? Így lehet kigolyózni például kisebb olyan közösségeket, amelyek adott esetben tényleges hitéleti tevékenységet folytatnak, világvallásokhoz kapcsolhatók, egyáltalán nem destruktív vagy bizniszszektákat értünk alatta, de ez a szabályozás konkrétan lehetővé teszi. Ez ezzel a nagy probléma.

A 10. §-ban a bevett egyház alcím alatt: "A bevett egyház azonos hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező autonóm szervezet, amelynek ezt a közjogi jogállást az Országgyűlés a közösségi célok érdekében történő együttműködés céljából biztosítja." Konkrétan itt is tetten érhető az Országgyűlés miatt a lobbitevékenység, amelyre azért voltak példák az elmúlt hónapokban vagy a tavalyi évben konkrétan; tudnék sokat mondani.

De itt érkezünk el ismét a legeslegnagyobb problémához ebben a javaslatban, amely egyébként az ezt megelőző javaslatokban is benne volt. Itt van ez, hogy hogyan lehet egyházként történő elismerési eljárás, hogyan működik, és milyen kritériumok vannak. Itt van ez a probléma, hogy húsz éve szervezett formában vallási közösségként működik Magyarországon, és Magyarország lakosságának 0,1 százalékát elérő taglétszámmal rendelkezik. Na ez az, amit mondunk, hogy óriási hiba. Ez közel tízezer főt jelent. De most valakinek azon múljon a sorsa, hogy ő a hívők számát tekintve csak 9923 darab hívőt tud igazolni vagy bizonyítani a döntéshozók felé? Ezt nem gondolhatja senki komolyan, hogy ezen múljon egy vallási közösség jövője, hogy be tud-e még kebelezni néhány családot vagy néhány embert ahhoz, hogy abba a státusba kerüljön, amibe szeretne.

Itt jönnek be azon példák is, amelyek a korábbi szabályozásokból is kikerültek, amikor egy, kettő, meg azt megelőzően egy, kettő, három kategória létezett az önök szabályozásában. Most nem akarom felsorolni a hindukat, a buddhistákat, a magyarországi iszlám közösséget, de itt nem bizniszszektákról van szó, hanem világvallásokhoz köthető vallási közösségekről, akik Magyarországon tevékenykednek, összhangban a magyar jogrenddel, semmi törvénysértő dolgot nem tettek és valószínűleg a jövőben sem tesznek, hiszen abszolút hitéleti tevékenységet folytatnak a saját kis közösségükben.

(11.50)

Ők például ezt a kritériumot nem tudják átugrani. Viszont lehet, hogy más olyan átugorja, akinek nem biztos, hogy helye lenne ott. De most már szándékosan nem akarok személyeskedni. Meggyőződésünk szerint főleg ezt a kritériumrendszert nagyon-nagyon újra kellene gondolni.

Mik hiányoznak alapvetően az egész folyamatból? És még egyszer mondom a kormánykritikát, nem az állandó opponensi, hanem sokkal inkább építő jelleggel mondjuk. Tehát mi az, ami hiányzik. Tegyük fel magunknak először a kérdést: egy egyházügyi törvény kapcsán mi lenne számunkra a legüdvösebb, vagy a legfontosabb? Meddig terjed a politikai felelősség, és mi iránt kellene nekünk felelősséget érezni? Azt gondolom, hogy a mi dolgunk ebben a kérdésben az lenne, hogy egy olyan keretet tegyünk az asztalra, amely lelkiismeretünk szerint biztosítja minden olyan tényleges hitéleti tevékenységet folytató közösségnek a működését, az egyenrangú elbírálását, amely Magyarországon hozzájárul a jó dolgokhoz, ha úgy tetszik. De itt nem ez történik.

Itt szubjektív módon olyan kritériumok lettek kitalálva és összevissza módosítgatva most már negyedjére, amely finoman fogalmazva is a kettős mércét feltételezi. Az egyik helyen lebont, a másik helyen pedig olyan falat épít, amelyet adott esetben egy nemkívánatos szekta át tud lépni, viszont, ahogy már említettem, egy világvalláshoz köthető felekezet nem. Az a legnagyobb probléma, hogy ott volt az első javaslatban a helyes döntés az 1895-ös elveket figyelembe véve, és az volt az, amit senki az égadta világon itt a parlamentben nem kérdőjelezett meg, egyetlen egy frakció sem. Nekünk bőven elég lenne, ha egyedül az lenne, teljesen természetszerű dolog lenne, hogy a történelmi egyházakkal a magyar állam szerződést köt, és minden másra pedig ne az legyen, hogy az Országgyűlésnek, önöknek meg nekünk kell gombot nyomni.

Tényleg nem akarok személyeskedni, ezért csak általánosságban mondom, hogy azért mindenki tegye már a szívére a kezét: önök alapvető lelkiismereti kérdésben sem tudtak lelkiismeretesen szavazni több száz alkalommal. Elég, ha csak a kommunista luxusnyugdíjakról és minden egyébről beszélünk; hanem minden parancsra, biorobotként gombnyomásra történik. És akkor egy ilyen fajsúlyú kérdésben, amikor egy vallási közösség sorsáról kell dönteni, akkor meg lesz a lelkiismereti önállóság, a szabad mandátum elve érvényesülni fog 386 jelenlegi képviselőnél? Ez kizárt! Mert a politikai lobbi fog dönteni.

Nem akarom felhozni azt a példát, amikor tavaly az egyik kereszténydemokrata képviselő az alkotmányügyi bizottság ülésén mit mondott. Hogy a washingtoni magyar nagykövet előző este felhívta őt, hogy az X. Y. Z. zsidó felekezetet támogassák már, hogy bekerüljön abba a kategóriába, amelyikbe. És finoman fogalmazva felhívta a kormánypárti képviselők figyelmét, hogy nem akarom senki döntését befolyásolni, de azért legyenek már kedvesek nem nemmel szavazni. Ezt akarják, ez a helyes? Ugyanis ez történt. Elő lehet keresni a jegyzőkönyveket. És amikor mi azt mondjuk, hogy politikának semmi keresnivalója egy ilyen kérdésben, akkor pontosan erről beszélünk, és ilyenkor mindenki megkérdőjelezheti Lázár Jánosnak azt az őszinte kirohanását még frakcióvezetőként, hogy ő nem akar olyan szabályozást Magyarországon, ahol a politika bele tud szólni. Hát pontosan ez történik immár negyedik formában, pontosan ezt érjük el. Ezt, hogy az Országgyűlésnek kelljen szavazni közösségekről, vallási, hitéleti közösségekről, ezzel ne hozzák már méltatlan helyzetbe az Országgyűlést! Mondjuk, minket nem fognak méltatlan helyzetbe hozni, mert ahogy eddig sem, most sem fogunk szavazni - mert kik vagyunk mi, hogy jövünk ahhoz, hogy megfelelő teológiai és egyéb ismeretek nélkül ilyen kérdésekben döntsünk!? De magukat se hozzák már olyan méltatlan és kellemetlen helyzetbe, mint ahová.

Úgyhogy azt gondolom, az lenne az elsődleges feladat, még mielőtt továbblépünk és szavazásra meg részletes vitára kerülne a sor, hogy először ki-ki lelkiismerete szerint gondolja már végig, hogy ebben a kérdésben helye van-e annak a fajta politikai mentalitásnak, amely idestova most már három éve működik a kormánypártok részéről a Magyar Országgyűlésben, és ezt tényleg próbáljuk már lelkiismereti szinten a lehető legobjektívebb módon megoldani. A döntést pedig egy olyan testület kezébe adni, amely nem az Országgyűléstől függ, hanem abszolút szakmai és teológiai tudással felruházott, politikától mentes testületet jelöl. Mi erre tettünk javaslatot az elmúlt általános és részletes vitákban és erre fogunk most is tenni. Természetesen, ha a módosító indítványokkal hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy korrektebb legyen, azt meg fogjuk tenni, de alapelveit tekintve ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, igyekszem rövid lenni. Ha cinikus vagy ironikus akarnék lenni, akkor azzal kezdeném itt a kollegialitásra vonatkozóan, hogy tudtommal képviselők vagyunk, tudtommal ülésnap van, és tudtommal ez a munkahelyünk. Tehát minden más szerintem másodlagos, akár sajtó, akár más. De mindegy, hagyjuk ezt.

Én röviden válaszolnék Varga László képviselőtársamra, amikor azt mondta úgymond az ellenzékre utalva, hogy nem a kormány és nem az előterjesztő az oka annak, hogy negyedjére tárgyaljuk ezt a nagyon fontos törvényt. Kérdem én, hogy akkor ki. Tehát én? Vagy en bloc, kollektíve az ellenzék? Önök alkottak most már háromszor egy olyan javaslatot, amely ilyen vagy olyan okok miatt itt vagy ott megbukott. Most lehetne az Alkotmánybíróságot okolni vagy a hibás törvénykezést, vagy sok minden mást, de azért ennek a hibának a felelősségét szerintem nem nehéz megállapítani, és ebben semmi rosszindulat vagy semmi cinikus dolog nincs, hanem egyszerűen ezek tények.

És azért bukott meg háromszor ez a javaslat, mert egyszerűen az égadta világon az ellenzéki kritikákból és jó szándékú módosító indítványokból az elmúlt évek során semmit, de semmit nem voltak hajlandók megfogadni, és legalább, ahogy szokták egyes esetekben, mondjuk, saját módosító indítványként benyújtani vagy éppen egy picit a törvényt alakítani vele. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy most már negyedjére tárgyaljuk, és én biztos vagyok benne, hogy ez sem lesz túl sokáig, mert az alapvető hibák és az életszerűtlen elképzelések a mindennapokban, a mindennapi gyakorlatban ki fognak bukni, és előbb vagy utóbb, lehet hogy nem a jelenlegi kormányzati ciklus alatt, hanem később, de újra oda fognak vezetni, hogy ezt szükséges lesz tárgyalni, és lehetőség szerint jobbá tenni.

Még egyszer mondom, Varga képviselőtársammal abban száz százalékig egyetértek, hogy azt a tarthatatlan helyzetet - és ha jól emlékszem, a vezérszónoki felszólalásomban ezt el is mondtam, hogy mi azt, egyedüliként a kormánypártok mellett, maximálisan támogattuk, hogy rendet kell vágni, mert az nem tartható, hogy Magyarországon példátlan módon több száz bejegyezett "egyház" működjön vagy csak papíron létezzen. Ebben egyetértettünk.

De a legnagyobb probléma mégiscsak az, hogy köztünk a vita ott van, hogy önök ilyen számszaki meg jogi kritériumok alapján szeretnének rendet vágni, és tettek is rendet benne, mi pedig elsősorban tartalmi alapon, mert ha megnézzük a jelenleg egyházi státusban lévő közösségeket, és távol álljon tőlem, hogy bárkit megsértsek, ezért nem is nevesítek, de vannak ott azért olyan érdekes közösségek és olyan "érdekes" - és nem pozitív értelemben - tevékenységet folytató közösségek, amelyeknek nem lenne szabad ilyen státusban működni. Nem azt mondjuk, hogy ne létezzenek, ha nekik az a jó, a vallásszabadság nyilván bizonyos értelemben arról szól, ha ők abban a társaságban, azon tevékenységben érzik jól magukat, akkor tegyék, a kérdés az, hogy az államnak szükséges-e őket ilyen rangra emelni, egyenlő rangra a kvázi történelmi egyházakkal, és szükséges-e adott esetben olyan megállapodásokat kötni, ami lehetővé teszi közintézményekben való, adott esetben - még egyszer, nem nevesítek senkit - hibás vagy káros nézetek terjesztését. És lehet ez akár börtönpasztorációs tevékenység, akár cigánypasztorációs tevékenység, akár bármilyen missziós tevékenység, vagy talán, amit elmondtam egy elég életszerű példával, amikor kórházi beteglátogatásról van szó - ezt nem most mondtam, hanem még a nem tudom, hányadik javaslat kapcsán -, ami egyébként nem titok, nyíltan hirdetik is, és akkor egyet most mégis megnevezek, például a Jehova Tanúi, ha ők kórházakban tevékenykedhetnek, az kinek lesz jó, hogy megtagadják a vércserét meg a véradást, mert egyszerűen az ő tanaik ezt kimondják, ezt hirdetik, és ezt követelik meg az ő híveiktől. Ezek életveszélyes dolgok, hogyha törvényi szabályozás miatt ezek elszaporodhatnak és nagyobb teret nyerhetnek az átlagostól. Úgyhogy ezt nem tartjuk jónak.

És talán a vezérszónokimban nem fejtettem ki alaposan, hogy mi mit szeretnénk. Egyébként örömmel látom, hogy bizonyos értelemben most már előkerültek a javaslatban egy picit a mi elképzelésünkre is hajazó megoldások, mint például, hogy most már egyházjogászok, szociológusok s a többi is véleményt formálhatnak a különböző vallási közösségekről. Mert mit is mondtunk mi rögtön a legelső javaslatnál? A minőségi és tartalmi szempontokat ne a politika bírálja el, ne az Országgyűlés mondjon át vagy bét, ne a miniszter mondjon át vagy bét, hanem egy olyan testület, amely lehetőség szerint a legszakavatottabb. Most nyilvánvaló, hogy itt csak talán kevésbé rosszat lehet felállítani, nem tudjuk, hogy van-e ideális megoldás. Most én a szubjektív véleményem nem mondom, hogyan lehetne egy paragrafussal rövidre zárni ezt a javaslatot, de gondolom, ebben néhányan egyetértünk, de azt azért mondom, ha már tekintettel kell lenni, és mondjuk azt, hogy helyesen tekintettel kell lenni sok mindenre és sok mindenkire, akkor meg kell találni azt az objektív mércével mérve lehető legoptimálisabb megoldást, ami a legkevésbé sértő különböző hívőkre vagy vallási közösségekre.

És a Jobbik javaslata az volt a kezdet kezdetén - és egyébként most is ezt javasoljuk, hogy ez milyen formában, az "lényegtelen" -, hogy amiben mindenki megállapodott szintén a kezdet kezdetétől, és ma sincs vita benne, az az 1895-ös irányelvek és az az alapján Magyarországon történelmi egyházaknak tekinthető közösségek. Jöjjön létre egy olyan testület, amelybe a történelmi egyházak delegálnak egy-egy személyt, a Magyar Tudományos Akadémia delegál tagot és a mindenkori parlamenti frakcióval rendelkező frakciók egy-egy szakértőt, nem politikust. És azt gondoljuk, hogy a politika is bizonyos értelemben beleszólt, hiszen a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok és frakciók is legalább véleményezési és adott esetben szavazati joggal is részt vesznek egy ilyen testület ülésén. De tudunk-e ettől objektívabbat vagy optimálisabbat, hogy minden történelmi egyház, a Magyar Tudományos Akadémia és nem a miniszter, nem az Országgyűlés, nem mi, képviselők, hanem szakavatott emberek döntenek? És nem gondolom, hogy egy ilyen testületet meg tudna vezetni bármilyen destruktív vagy bizniszszekta vagy akármilyen más, aminek nem biztos, hogy az a célja, hogy azért szeretne az 1-es vagy jelen esetben a 2-es kategóriába tartozni, mert ő hitéleti tevékenységet szeretne folytatni elsődlegesen, hanem van valami más, ne adj' isten, valami romboló célja.

(17.50)

Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy szerintem ebben a formájában nem fogja kiállni a mindennapi élet gyakorlatát, és érdemes lenne egy picit kevésbé sietve, kevésbé kapkodva kikérni nemcsak az ellenzéki frakciók véleményét - és mondjuk, pártállástól függetlenül tényleg komolyan elgondolkodni rajta -, hanem leülni azokkal a civil szakértőkkel, azokkal az egyházakkal és adott esetben az érintett felekkel, hogy mi lenne az az optimális megoldás, ami valóban nem sértő, nem degradáló, és nem hozza olyan kellemetlen és méltatlan helyzetbe az Országgyűlést és a képviselőket, mint szerintem amilyen kellemetlen és méltatlan helyzetbe hozta az előző törvény: itt parancsszóra, a frakcióvezetők vagy a frakcióvezető-helyettesek által bekiabált "igen" vagy "nem" gombok megnyomásával döntünk arról, hogy ki lehet egyház és ki nem, vagy ki melyik státusba kerülhet. Én nem lennék annak a mindenkori miniszternek a helyében sem, akinek a vállán olyan felelősség nyugszik, hogy adott esetben dönt majd egy-egy vallási közösségről, hogy hova kerül és hova nem.

Úgyhogy én továbbra is azt javaslom, hogy ha nem muszáj, akkor ne kapkodjuk el ezt ennyire, hanem gondolkodjunk el a tényleges feladatunkon, mert nekünk csak azokat a kereteket, azokat a jogszabályi kereteket kellene biztosítani, amelyek lehetőséget teremtenek egy politikától semleges testületnek arra, hogy érdemben hozzányúljon és rendezze a kérdést, a lehető legoptimálisabb módon tegye helyre az egyházak és vallási felekezetek sorsát, és tegyen mindenkit oda, ahová való; aki nem való egyházi státusra, az ne legyen egyház. Csak egy nagyon fontos dolog van benne: a politika ne tudjon beleszólni, politikai lobbitól mentes legyen, aminek a garanciáját ez a javaslat sem adja meg, és akkor finom voltam.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Többször téma volt már a fiatalkorúak egyre agresszívabb iskolai magatartása, és számos alkalommal, különböző formákban bekerült már ide a Ház elé. Jómagam is tartottam már, éppen napirend előttit is egyes régiókban a tarthatatlan helyzetről. Az iskolai erőszak egyre inkább eszkalálódik, akárhogy is nézzük, akármilyen szemszögből, Magyarországon. Attól, hogy nincs minden esetben a nyilvánosság előtt látványos fölháborodás, még napi szintű a személy és vagyon elleni erőszak az iskolák egyre nagyobb részében. Attól, hogy nem beszélünk róla, vagy nem beszélünk róla eleget, a probléma még igenis létezik. Sokféle oktatási módszert kipróbáltak már, számtalan iskolában, de valljuk meg őszintén, érdemi eredményt egyik sem tudott hozni.

Sajnálatos módon megint azt kell mondanunk, hogy a kormánynak tényleges elképzelése a cigányság integrációjával kapcsolatban nincs. Miért mondjuk mindezt? Egyrészt azért, mert az érdemi lépések elmaradnak, de helyette, inkább egy kéréssel tudnám megfogalmazni, legalább olajat ne öntsenek a tűzre.

A hétvégén elég furcsa hírekről számoltak be a különböző sajtóorgánumok. Számunkra és szerintem minden tisztességes ember számára ez egyszerre volt felháborító és egyszerre volt megdöbbentő. Nevezetesen, hogy döntően roma származású fiataloknak országszerte bokszakadémiákat kívánnak indítani. A hétvégén a Szolnok megyei ökölvívó akadémiát föl is avatták, a Dr. Hegedűs T. András szakiskolában, elsősorban hátrányos helyzetű, döntően roma származású fiataloknak. Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke arról beszélt, hogy ez a kezdeményezés annak a megállapodásnak a részét képezi, amelyet a kormány kötött 2010-ben az Országos Roma Önkormányzattal, 30 ezer cigány fiatal sportolásának támogatására. Jelezte, hogy amennyiben sikeres lesz a program, úgy Nógrádban, Borsodban és Szabolcs-Szatmárban is útjára indítják, majd ezt követően megállapodást kötött, ki mással, mint az MTK-val, az Országos Roma Önkormányzat.

(9.30)

Azokról a megyékről beszélünk, ahol napi tapasztalat, pedagógusok, iskolaigazgatók mondják, hogy lassan nem tanítani, hanem idomítani járnak ezekbe az oktatási intézményekbe, önök ott akarnak bokszakadémiákat indítani. Lehet, hogy elfeledték Kozák Rajmund esetét, de én szeretném itt is felhívni a figyelmet arra, hogy jól gondolják meg, hogy mit csinálnak. Kozák Rajmund volt az a fiatalkorú, aki bokszolni tanult, bokszolni járt, versenyző volt, és egy középiskolában nemes egyszerűséggel félholtra, lényegében pedig halálra verte az osztálytársát iskola után. Nem csak egy eset alapján mondjuk ezt. Szeretnék idézni egy cigány származású bokszedzőt, nevezetesen Buga Kálmánt, aki kamerákba is elmondta az arányokat: 50 bokszolni tanuló cigány fiatalból mindössze egy-kettő, maximum kettő lesz ténylegesen sportoló, a többi az utcán és más helyeken kamatoztatja majd - idézőjelbe tett - tehetségét.

Én azt gondolom, hogy nem kell ezt nagyon széles körben ragozni, hogy milyen félelmek mondatják velünk azokat, amiket most mondunk. Nem kívánjuk természetesen, hogy sakknagymestereket képezzenek, vagy bármi más lehetetlen célokat fogalmazzanak meg a cigányság érintett része számára, és szeretném itt is elmondani, hogy nem kollektíve beszélek, de hát pontosan tudjuk, hogy a cigányság egy jelentős rétegére nagymértékben, az átlagosnál jóval nagyobb mértékben jellemző az agresszió. Azt azonban szeretnénk hangsúlyozni, hogy a sportnak a nevelő hatását nem vitatjuk, sőt nyilván kitartásra, alázatra, önbecsülésre, fegyelemre tanít, de nem lehetne olyan sportakadémiákat indítani, ami nem küzdősport, ami kevésbé agresszív? Mondhatnék itt a tenisztől az úszáson át az atlétikáig bármit - miért pont boksz?

Egyszerűen nem értjük, hogy mi a célja mindennek. Ilyen alapon, ha most cinikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy indítsunk pillangókés-tanfolyamokat cigány származású fiataloknak, hogy minél trükkösebben tudják forgatni, vagy tanítsuk a lakatosmesterség egyéb csínját-bínját, hogy a zárakat könnyebben lehessen feltörni. Ne legyünk már ennyire álszentek! Pontosan tudja mindenki, hogy miről beszélünk. És erre valóban ez a legjobb megoldás? A cigányság-magyarság békés egymás mellett élését, az integrációt valóban a bokszakadémiák fogják jelenteni? Én azt gondolom, hogy mindenki számára belátható, hogy ez nem fog működni, viszont sokkal több lesz az agresszív cselekedet, és az iskolákban még lehetetlenebb lesz a helyzet.

Én azt kívánom, és azt kérem ezúttal, szerintem sok más magyar állampolgár nevében, hogy gondolják át ezeket, vagy pedig cáfoljanak ránk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), írassák a gyermekeiket ilyen intézményekbe, tanulják egymás kultúráját, és térjünk vissza (Az elnök ismét csenget.) utána erre a kérdésre.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a furcsa helyzet állt elő ismételten, hogy a közelmúltban egy wikileakses - most már menetrend szerinti - szivárogtatás történt. Egészen konkrétan a Stratfor nevű amerikai hírszerző ügynökség egyes munkatársainak a levelezését hozta le, amelyek finoman fogalmazva is elég megdöbbentő és furcsa jelentéseket vagy gondolatokat ébresztenek, és furcsa jelentésekről tesznek tanúbizonyságot. Én nem nagyon szeretnék előítéletekre alapozni, viszont van olyan súlyú az ügy, hogy egy vizsgálatot és egy tisztázást mindenképpen megér.

Egy tény, hogy 2006 őszén Ferihegyen landolt egy repülőgép, 120 izraeli katonával a fedélzetén. Erről a magyar fősodratú sajtóorgánumok be is számoltak, a távozásukról azonban nem. És történtek október 23-ával azok az utcai zavargások, amelyek megtörténtek, és nagyon sok feltevés adódik mindebből.

Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy mi tisztázni szeretnénk az ügyet, nem állítunk, hanem kérdezünk. Én először is most azt kérném államtitkár úrtól, hogy amennyiben módja és lehetősége van, legyen kedves pontos válaszokat adni az alábbi kérdésekre, amit nyilván két percben nem feltétlenül lehet, de azt azonban lehet tudni, hogy ki és miért adott engedélyt például 120 izraeli katonának, hogy Ferihegyen úgymond rutin terrorelhárító gyakorlatot tartsanak, hiszen nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt objektum egy főváros repülőtere, és a wikileakses kiszivárogtatott anyagokból és az ott felvetettekből mi a valóság és mi nem.

Köszönöm szépen, és várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azért szögezzük le, hogy a nagyon fontos információk most kerültek napvilágra, nem akkor, amikor a Balsai-jelentés készült. Másrészt, hogy én miért azonnali kérdést intézek? Elsősorban azért, mert aznap, amikor ez a magyar sajtóban szalagcímekre került, akkor én tartottam egy sajtótájékoztatót erről, és ami a legmegdöbbentőbb volt, az a kormányzat részéről a síri csend, nem történt semmi.

Mindezen túl, hogy van más parlamenti műfaj: igen, holnap lesz a nemzetbiztonsági bizottság napirendjén a tárgysorozatba-vételről való döntés - bízom benne, hogy akkor a kormány támogatni fogja -, amely ezt az esetet kívánja kivizsgálni. Én benyújtottam egy határozati javaslatot.

Szeretném azonban hozzátenni, hogy nyilvánvalóan egy azonnali kérdés... - meg itt csatlakoznék az ön által felvetett, emberi jogi bizottságban történt vizsgálatokhoz is, hogy ott azért rossz esetben senki nem rendelkezik C típusú nemzetbiztonsági átvilágítással, tehát bizonyos információkra csak a szakbizottságban derülhet fény.

Köszönöm szépen, és bízom abban, hogy a kormánypárti képviselők támogatni fogják a napirendre vételt. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! (Dr. Józsa István: El kell kezdeni körözni. - Tállai András: Harangozó-mutyi!) Államtitkár úr is kifejtette az elején, hogy egy nagyon komplex javaslatról van szó, és az általános indoklásban is a következő mondat van, hogy a körözési eljárás egy komplex eljárás, amely tartalmaz büntetőeljárási, közigazgatási hatósági eljárási, valamint rendészeti elemeket egyaránt. (Dr. Harangozó Tamás kezet fog dr. Józsa Istvánnal, és távozik az ülésteremből. - Tállai András: Ez az MSZP szakpolitikusa: a szakpolitikus befejezte a beszédet, kezet fog, és elmegy.) Én igyekszem ez utóbbira szorítkozni, és próbálok csak a rendészeti kérdésekkel foglalkozni, szeretném azonban előzetesen leszögezni, hogy alapvetően egy nagyon fontos és nagyon támogatandó lépésnek gondoljuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Harangozó képviselőtársammal ellentétben én azzal most nem foglalkoznék, ami nem kifejezetten a körözéssel, illetve a rendészeti kérdésekkel kapcsolatos.

A körözési rendszer korszerűsítése elengedhetetlenül szükséges, elengedhetetlenül fontos. Számtalan sajnálatos példa bizonyítja az elmúlt időszakból - akár a közelmúltból, akár a távolabbi múltból -, hogy mennyire fontos most már érdemi módon hozzányúlni ehhez a területhez. Célszerű és indokolt is, és társadalmilag nagyon elvárható, hogy a rendőrség körözési tevékenysége során egy ténylegesen hatékony, ténylegesen előrelépő és a kor kihívásainak mindenben megfelelő rendszert alkossunk, legalábbis azokat a jogi kereteket megteremtsük, amelyek az érdemi mindennapokban pozitív előrelépést fognak hozni.

A jelenlegi rendszer sajnos - és különösen a személyi körözés része - nem kellően hatékony. Ezt az imént is említettem. Elég csak a híradókra visszaemlékezni, hogy hány olyan eltűnt személlyel kapcsolatban történt hetekig, hónapokig teljesen eredménytelen körözés, ami részben a jelenleg még élő jogszabálynak is köszönhető. Ezért is fontos, hogy ezt megváltoztassuk. Indokoltnak tartjuk, különösen a személyi eltűnés esetén, hogy az államigazgatási eljárás szabályain túl egyéb jogosítványokkal is rendelkezzen a hatóság. Nem maradhat a nyomozó hatóság előtt rejtve egy súlyos, élet elleni bűncselekménynek az elkövetése, csak azért, mert az eltűnésként kezelt eljárásban az államigazgatási eljárás keretei megkötik az eljáró hatóság kezét. Ez teljesen életszerűtlen, és kifejezetten negatív értelemben hat a jelenlegi rendszer szerint, ezért ezt fontosnak tartjuk megváltoztatni.

Mindazonáltal nagyon elfogadhatónak és abszolút támogatandónak tartjuk (Dr. Józsa István Mirkóczki Ádámra mutatva: Szövetséges!), hogy a nemzetközi példák alapján a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek, valamint a már jogerősen elítélt és a hatósági eljárásból magukat önkényesen kivonni igyekvők arcképét és a hozzájuk köthető adatokat a média segítségével a lakosság minél szélesebb részére rendszeresen bemutassák. Nem kell ecsetelni, hogy ez mennyire segíti, segítette a múltban is, és segítheti a jövőben is a hatóságok hatékony munkáját.

(20.00)

Megfontolandónak és a Jobbik mindenképpen támogatandónak, de a kormány részéről megfontolandónak tartunk egy olyan ügyet, olyan lehetőséget, amely számtalan nemzetközi példával alátámasztható. Történetesen, hogy a gyermekkorúak sérelmére elkövetett, szexuális indíttatású bűncselekmény elkövetőinek a fényképét a szabadulásukat követően a lakókörnyezetükben lévő oktatási-nevelési intézmények vezetőinek, illetve dolgozóinak bűnmegelőzési célzattal bemutassuk. Ilyen rengeteg példa van, főleg a tengerentúlon, az Amerikai Egyesült Államokban. És bizony a visszaesők esetében, illetve a leendő bűncselekmények elkerülése végett ez nagyon hatékony. Ugye, nem kell ecsetelni különösebben, hogy a pedofil elkövetők azért igen nagy százalékban visszaesők, bármilyen büntetést is tudnak a hátuk mögött. És történetesen, ha a hatóság, amely egyszer már elfogta és elítélte, tud róla minden adatot, az elkövetés körülményeit, tetteit, minden fontos dolgot, akkor ahová éppen megy, költözik ez az illető, akkor bizony nagyon fontos és szükségszerű, hogy azok az oktatási intézmények és a lakókörnyezet illetékesei tudjanak erről. Ez nem kis mértékben hozzájárulhat a bűnmegelőzéshez, tehát ez kifejezetten egy preventív eleme lenne a javaslatnak. Ezt majd igyekszünk módosító javaslat formájában benyújtani, és bízom abban, hogy a kormány ezt mérlegeli és támogatni fogja.

A törvényjavaslat 3. §-a részletesen szabályozza, hogy a személyi körözések esetén milyen adatokat tartalmazhat a körözési nyilvántartás. Itt is a hatékonyságra szeretnénk fölhívni a figyelmet. A Jobbik már többször utalt rá, többször beszéltünk már arról, hogy milyen szabályozás lehetne a hatékonyság szempontjából fontos. És itt megint szeretném fölhívni a figyelmet, hogy számos nemzetközi példa van arra az elemre, amit most mondani fogok. Korábban Magyarországon is volt. Én kifejezetten az FBI módszerét és bevett gyakorlatát szeretném hangsúlyozni. Mi azt szeretnénk, ha Magyarországon, vagy azt ajánljuk a kormány számára megfontolásra, hogy ha Magyarországon etnikai és szociokulturális hovatartozás alapján is vezetnének úgymond adatokat az elkövetők részéről. (Dr. Józsa István közbeszól.) Józsa képviselőtársam szeretne olyat is belelátni, amiről nincs szó, de én maradnék a példánál.

Ugye, az FBI-nál rasszjegyek alapján tartják nyilván a bűnözőket (Dr. Józsa István: Magyarországon ez megengedhetetlen.), és a különböző körözések esetében ez nem kis mértékben hozzájárul a hatékonysághoz és az időintervallum rövidítéséhez, amely idő alatt el tudják fogni adott esetben az elkövetőket. Magyarországon is, azért legyünk őszinték, ha létezne törvényi keretek közé szorítva, megfelelő törvényi garanciákkal a hatóságok kezében olyan jogosítvány, amely akár etnikai, akár szociokulturális értelemben a bűnelkövetőket nyilvántartaná (Dr. Józsa István: Felháborító! Felháborító!), az nem kis mértékben hozzájárulna a bűnüldöző hatóságok sikeréhez. Lehet ezt felháborítónak nevezni, lehet nem felháborítónak nevezni, nézzük meg a hatékonyságát! Ha egy bűnelkövetőt a hatóság köröz, mondjuk, egy, a társadalomra kifejezetten veszélyes személy esetében, azért nagyon nem mindegy, hogy a társadalmat úgymond a sajtóorgánumokon keresztül milyen módon tájékoztatja.

Ugye, amikor személyleírást adnak, ugyanerről van szó. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem listákról van szó, itt súlyos bűncselekményt elkövető bűnözőkről beszélünk. És nagyon nem mindegy, hogy annyit adunk meg egy bűnelkövetőről, hogy 40 éves vagy 20 és 30 év körüli, nem tudom, férfi, nagyjából 150, vagy részletesen, akár etnikai, akár szociokulturális értelemben a szokásairól, s a többi. Számtalan dolgot föl lehetne hozni, mindenki tudja, hogy miről beszélünk. Itt a többségi társadalom védelme kell hogy elsődleges szerepet játsszon, nem pedig az, hogy a bűnözőknek, főleg a súlyos, életellenes bűncselekményt elkövető bűnözőknek milyen emberi jogaik vannak. (Dr. Józsa István: Hagyja ezt abba! Ez nem méltó a Házhoz.) Úgy gondolom, hogy nem kérdés, miről beszélünk, és nem kell olyan dolgokat belelátni, amik nincsenek benne.

Ki kell emelni ugyanakkor, hogy támogatjuk azt a változtatást, hogy az eltűnt személyek körözése esetén ne kelljen megvárni az eltűnés észlelését követő 24 órát a nyomozó hatóságoknak a körözés elrendelésével, ahogy eddig. Ez teljesen egyértelmű, ahogy államtitkár úr is mondta, hogy mindenképpen a hatékonyságot és reményeink szerint az időintervallum rövidségét fogja eredményezni.

A hatálybalépéssel kapcsolatban pedig csak azt szeretnénk javasolni, hogy akkor lépjen hatályba ez a javaslat, amikor minden technikai feltétel adott, minden rendszer készen áll az átállásra. Mert addig hiába léptetjük hatályba, ha a mindennapi gyakorlatban nem fogja érdemben követni a célokat a munkavégzés a hatóságok részéről.

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani, csak arra koncentrálva, ami nem szerepel a javaslatban, és amit próbálunk majd módosító indítványok formájában jobbítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Józsa István: Ez botrány. Magyarország lejáratása.) Úgy van.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem érzem cinikusnak sem, itt egy nagyon fontos kérdésről beszélünk, és ha már megszólíttattam, akkor szeretnék két percben reagálni Józsa képviselőtársamnak.

Én egy költői kérdéssel indítanék. Ön itt elkezdett azonnal rasszista, sértő, kirekesztő meg nem tudom, milyen jelzőkkel illetni engem vagy minket vagy a felszólalásomat. Meg szeretném kérdezni, ha gondolja, vagy én szeretném, ha válaszolna rá, a következőkben felsorolt három ország bármelyike közül melyiket tartja rasszistának, kirekesztőnek, antiszemitának, akárminek: az Amerikai Egyesült Államokat, Izraelt vagy éppen Nagy-Britanniát? Ott ugyanis pontosan ilyen szabályozás működik.

És még egyszer mondom: nem tudom, mit látott bele vagy mit gondolt bele, nem neveztem meg sem társadalmi csoportot, sem etnikumot, sem nemzetet, sem vallást, sem semmit. Én súlyos, életellenes bűncselekményeket elkövető bűnözőkről beszéltem, azzal a kitétellel, hogy ez a javaslat nem nyilvános, ez a hatóságok számára pontosan, jól körülhatárolható, egyértelmű jogi keretek között szabályozandó adatkezelésről van szó. Tehát ebbe nem kell semmi olyat belelátni, amit nem mondtam. Értem én, hogy önnek vagy önöknek ez egy picit lételemük, hogy mindenhol farkast kell kiáltani, ott is, ahol nincsenek, de itt nem erről van szó.

Itt arról van szó, hogy hogyan tudjuk hatékonyabbá tenni a hatóságok, a bűnüldöző szervek munkáját. Azt gondolom, és ha valaki körbenéz a nagy magyar valóságban, a mindennapokban, akkor teljesen egyértelmű, hogy hogyan. És ne legyen senki álszent, tegye mindenki a szívére a kezét, elég, amikor egy szalagcímet elolvas akár egy újságban, akár egy híradóban, pontosan tudja mindenki, hogy kikről vagy éppen miről beszélünk egy-egy bűncselekménytípus esetén.

Én azt gondolom, hogy a hatóságok munkáját (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) akkor érdemes törvényi keretek közé szorítani, úgy, hogy az hatékony legyen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán azzal indítanék, amit itt az előttem szólók, talán pártállástól függetlenül többen is kiemeltek, hogy Magyarországon, kifejezetten ebben a kérdésben kettős történelem, két egymással szemben álló történelem, vagy éppen, ahogy mások fogalmaztak, megfelezett történelem él egymás mellett vagy viaskodik egymással szemben.

Én most föltenném a költői kérdést itt azoknak a pártoknak, akik az úgynevezett rendszerváltás óta jogalkotói szerepben dolgoznak, hogy ki tehet erről, és miért van az, hogy 2013 májusában ezekről a kérdésekről beszélnünk kell. Nyilvánvalóan azért, mert még mindig ott tartunk, évtizedekkel különböző diktatúrák szörnyűségei és borzalmai után, hogy még mind a mai napig egy kibeszéletlen, rosszul feldolgozott, közbeszédben elhallgatott, eltorzított és a politikumok által, a mindenkori kormányok által a lehető legrosszabban kezelt területről beszélünk. Azt gondolom, hogy mindenképpen történelmi a mai vita abban az értelemben, hogy itt az ideje, hogy megtegyük az első olyan lépést, amely a helyes irányba mutat. Ennek az első lépésnek pedig mindenképpen a kettős mérce megszüntetésének jegyében kell megszületnie.

Nyilván értem, hogy mindenki arra hivatkozik, hogy ne nézzünk pártpolitikai érdeket, ne arról szóljon a vita, hanem arról, hogy mi a közös felelősség, mi a közös feladat. De ugyanakkor nagyon nehéz azt megállni, ahogy Steiner képviselőtársunk az előterjesztői hozzászólásában, Lendvai Ildikó pedig a vezérszónokijában többször említette, hogy nem szabad kettős mércét alkalmazni, hogy a diktatúrák áldozatai között nincs különbség és a többi. Azért szeretném megjegyezni, hogy már itt hiteltelenné válik az egész, amikor Steiner képviselőtársunk a katolikus egyház által a történelemben elkövetett bűnöktől kezdve, a náci, fasiszta diktatúrák által elkövetett bűnöktől kezdve mindent felsorol, csak pontosan a kommunista vagy épp a baloldalhoz, vagy az egykori politikai baloldalhoz köthető diktatúrák áldozatairól nem beszél. Lendvai Ildikó képviselőtársunk pedig egyenesen egy magyargyűlölettel kezd vagy úgyszólván kollektíve megbélyegzi a teljes magyarságot, különböző történelmi okok miatt, és így indítja a vezérszónokiját. Innentől kezdve nem beszélhetünk hitelességről.

Arra szeretnék kísérletet tenni, hogy mi lenne az elsődleges feladata a mai vitában a Magyar Országgyűlésnek. Miről szólnak az előttünk fekvő javaslatok? Nyilvánvalóan támogatandó célt szolgálnak, nevezetesen: a diákok, iskolások megfelelő tájékoztatását, ismereteik elmélyítését, szélesítését. Van azonban - úgy gondolom, hogy mindenképpen beszélni kell róla - egy olyan aspektusa is az előterjesztésnek, amely kimondatlan, de talán a legfontosabb: mennyire és milyen alapon tekinthetünk valakit vagy valakiket bűnösnek, és helyes-e, ha bármilyen szinten is a kollektív bűnösség elvét alkalmazzuk? Mert az elmúlt két évtized és a rendszerváltás óta eltelt politikai közbeszéd erőteljesen használja a kollektív bűnösség elvét, és erőteljesen használja a kettős mércét. Azt gondolom, hogy az elsődleges célunk az lehet, hogy a jövő generációi cseppet se érezzék magukat felelősnek.

Mondok egy példát: bűnösnek kell-e tekintenünk azt a személyt, azt a leszármazottat, akinek valamelyik felmenője aktív részese volt például a kommunista diktatúra kiszolgálásában, fenntartásában, ha esetleg ártatlan emberek vére tapadt valamelyik ősének kezéhez; családokat tett tönkre, nyomorított meg, embereket ölt meg? Bűnösnek kell-e tekintenünk, ha valakinek az édesapja, édesanyja, nagyszüleje vagy bármilyen felmenője ilyen rémtetteket követett el, vagy emberiség elleni bűnöket? Azt gondolom, hogy nem, nem ő tehet róla. És nem is lehet más a válasz. Nem kell bűntudatot ébreszteni olyan emberekben, akik nem követtek el adott cselekményeket, és nem is azonosulnak vele. Azt gondolom, hogy az érzelmi töltet mindenkiben benne van, és mindenki el tud számolni saját magában, vagy meg tudja ítélni saját családtagjának tetteit és erkölcsi közvetett vagy közvetlen felelősségét. De ő maga személy szerint nem vállalhat felelősséget egy olyan tettért, amikor például, mondjuk, még meg sem született, és nem ő követett el.

És pontosan ezen logika mentén azt is megállapíthatjuk, hogy az 1944-ben német megszállás alatt kialakult nyilasuralom idején a zsidósággal szemben elkövetett bűnökért nem szabad megbélyegezni egy népet, egy nemzetet, jelen esetben a magyarságot, ahogy azt az elmúlt években és egyes véleményformálók akár politikai értelemben, akár újságírói, tájékoztatási vagy oktatási, kulturális értelemben teszik mind a mai napig. Ott nem azokról beszélnek, akik a tényleges cselekedeteket elkövették vagy azt kiszolgálják, hanem ahogy itt ma az MSZP-frakciótól is elhangzott, a magyarságot kollektíve megbélyegzik, hogy ez a mi bűnünk.

(12.00)

Én, aki például meg sem születtem akkor, és nem is azonosulok azokkal a cselekedetekkel, felelősnek kell-e éreznem magam ezért? Vezekelni kell-e nekem életem végéig ezért, vagy önöknek, vagy bárki másnak, akinek semmi köze hozzá? Én azt gondolom, hogy nem. És ez lenne a mai nap, a mai vita egyik legfontosabb feladata, hogy ezt leszögezzük. Számoljuk fel a kettős mércét, és szüntessük meg a kollektív bűnösség elvét, mert jelenleg - még egyszer mondom - ez mind a mai napig közvetve, közvetlenül napjaink politikai közbeszédének része, és nagyon egyoldalú része, és itt már a kettős mércéről beszélünk. Elképesztő torzulásokat látunk minden szempontból a kommunista diktatúra áldozatairól való megemlékezések kapcsán vagy éppen a náci, fasiszta diktatúrák áldozatairól beszélve.

Emlékezni és emlékeztetni fontos és helyes. Vádolni azonban olyanokat, akik nem tehetnek róla, kifejezetten káros. A Jobbiknak az egyik legfontosabb célja, hogy ezzel a mentalitással leszámoljon. Még egyszer mondom, hogy önök, és most azokhoz szólok, akik idestova 20-23 éve itt ülnek és tehettek volna ellene, de érdemben nem tettek ellene, ezt kell megérteni, hogy amíg ezen az alapvetésen nem fordítunk, a szemléleten nem változtatunk, addig hozhatunk mi bármilyen határozatokat, érdemi változtatás nem lesz.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbiknak is az a véleménye, hogy egyik diktatúra áldozata sem nagyobb veszteség a másik diktatúra áldozatánál, és egyik diktatúra bűnöse sem nagyobb bűnös a másik diktatúra bűnösénél. Ezt szeretném hangsúlyozni. Mindig elmondjuk, most is elmondom. Nem gondolunk különbségtevésre. Ha ebben megegyezünk hosszú évtizedek után, már nagyon komoly lépést tettünk afelé, hogy kialakuljon egy egészséges közbeszéd, egy egészséges társadalmi néplélek, ha úgy tetszik, és végre valóban ahhoz a célhoz közelítsünk, amelyet eddig az elmondottak által minden frakció alapvetésnek gondol.

Fontos döntés, és kellő bölcsességet igényelt, mert be kell végre látni, hogy a napjainkig alkalmazott gyakorlat sem nem volt bölcs, sem nem volt kívánatos, sem nem volt objektív, sőt kifejezetten szubjektív volt, és nem biztos, sőt inkább úgy fogalmazok, hogy biztos, hogy nem a büntető törvénykönyv toldozgatása-foldozgatása hozza majd meg azt az eredményt, amely a kettős mércében alkalmazott egyoldalú tiltás és büntetés, vagy épp az egyoldalú megengedést hozza. Valljuk be őszintén, és ma is elhangzottak már különböző példák, ez sajnos napjaink része. Jussunk végre abba az állapotba, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy ma még csak utópiába illő állapotba, hogy végre bízzuk a történészekre és a kutatókra a történelmet, és ne itt, a paragrafusokban és a jogszabályokban rögzítsük, hogy mi hogyan is történ,t és kinek kell magát rosszul éreznie vagy kit kell éppen sajnálni. Nem a Btk.-ban kell rögzíteni adott esetben tragédiák áldozatainak a számát, hogy tiltó paragrafusokban sorakozzanak tanulmányok helyett.

A jövő generációit, ahogy Vona Gábor is említette, tudatosságra kell nevelni. Hagyni kell őket, hogy megismerjenek, hogy felismerjenek, és adott esetben igen, kérdéseket tegyenek fel, de ez nem azt jelenti, hogy ők éppen relativizálni akarnak vagy épp másokat megsérteni vagy kigúnyolni. Nem erőszakkal kell a jövő generációinak torkán mára már dogmákká vált, vélt vagy valós történelmi eseményeket lenyomni és megkérdőjelezhetetlenné tenni. Hagyni kell a természetes és egészséges megismerő folyamatot úgy a diákoknál, mint a történészeknél, kutatóknál. Az, ahogy ma vagy mind a mai napig működik, hogy erőszakkal, dogmaként kezelve bizonyos dolgokat, eseményeket, vélt vagy valós tényeket használunk, az bizony kontraproduktív, és pontosan az ellenkező hatást fogja kiváltani. Azt gondolom, hogy ha ezt fel tudja ismerni minden frakció és minden döntéshozó, akkor már beljebb vagyunk.

Három javaslat fekszik előttünk. Az első - vagy az egyik - a Vona Gábor által indítványozott recski haláltábor látogatására vonatkozik. Részletesen ki lett fejtve, azt gondolom, nem kell rá hosszabb időt pazarolni. A kommunista diktatúra rémtetteit bemutató emlékhelyről van szó.

A kereszténydemokraták által benyújtott Terror Háza Múzeum látogatása vagy az azt szorgalmazó határozati javaslat szintén egy támogatható javaslat a Jobbik részéről. Azt gondolom, hogy a Terror Háza abszolút korrekt módon mutatja be különösen azt a történelmi valóságot, hogy hogyan lettek nyilasokból ávósok, és ugyanazok a személyek két különböző és politikai, ideológiai értelemben két egymással merőben eltérő diktatúrát hogyan szolgáltak ki.

A szocialisták által benyújtott auschwitzi látogatást előíró határozati javaslattal nekünk van némi problémánk. Egyrészt Auschwitz Lengyelországban van, németek csinálták. Nagyon sok minden körülveszi. Nem vitatom el a magyar vonatkozásait. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy magyar diákoknak kötelezően kell előírni egy auschwitzi látogatást. Még egyszer mondom, nem vitatjuk el a magyar vonatkozását, de ha visszaemlékeznek, ahogy Steiner képviselőtársunk előterjesztőként hogyan tálalta az auschwitzi látogatást és annak célját, az kifejezetten az örök bűnös képének megteremtését szolgálja, kifejezetten a kollektív bűnösség leendő megteremtését célozza. Én ezt nem kívánom egyetlenegy diáknak sem. Az pedig, ahogy Steiner képviselőtársunk jogokat követelt - hát kinek nem adatott meg most ez a jog? Ki az, aki nem mehet, mert jogilag tiltva van?

És ami érdekes és amire szeretnék kitérni, hogy a kereszténydemokraták által beterjesztett határozati javaslathoz éppen Steiner Pál adott be módosító indítványt, hogy a Terror Háza Múzeum mellett a Budapesti Holokauszt Emlékközpont látogatása is legyen kötelező. Azt gondolom, hogy itt lepleződik le a szerintem számukra már fel sem tűnő mohóság, ha úgy tetszik, hogy lám, mégiscsak van magyar vonatkozású helyszín, mégiscsak bizony okafogyottá válik az auschwitzi kötelező látogatás. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem látunk abban kivetnivalót, hogy bármilyen iskolásnak, bármilyen diáknak bármilyen múzeumot előírjunk. A cél a fontos, hogy a megismerést szolgálja, ne pedig a bűnösséget vagy ne pedig politikai szándékot.

Még egyszer a lényeget hangsúlyozva azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem zárkózunk el, sőt támogatjuk az ismeretszerzés, a minél inkábbi megismerést, a felismerést és a tudatos gondolkodást minden értelemben, főleg, ha történelmi dolgokról van szó. Azt azonban, hogy ezt politikai célokra használjuk és akár gazdasági, akár politikai, akár más előnyöket vagy fenntartható, konzerválandó helyzetet fenntartson egy-egy javaslat, azt nem tudjuk támogatni.

Úgy gondolom, mindenki számára teljesen világos, hogy a benyújtott határozati javaslatok miért születtek. Az időrendiséget mondom. A Vona Gábor által benyújtott recski látogatásra vonatkozó javaslat nem azért volt, mert minket csak az érdekel kifejezetten, hanem azért volt, mert egy picit ellensúlyozni szeretnénk azt a helyzetet, amely ma a diákok vagy bárki más számára megismerhető. Félreértés ne essék, és szeretném előrevetíteni, hogy nem tiszteletlenségből mondom, hogy távol álljon tőlem, hogy bárkit is sértsek, de nincs arányban Magyarországon jelenleg a két diktatúrára való emlékezés, az áldozatokra való emlékezés. Ezt szolgálta a Jobbik recski táborra vonatkozó javaslata. De hangsúlyozom, egyetlenegy magyar múzeum látogatásában sem látunk semmi kivetnivalót.

Azt gondolom, hogy mindenki érti, hogy miről beszélünk. Mindenki érti, hogy hogyan szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba, és szerintem mindenki látja, hogy kit mennyire vezérel őszinte szándék és őszinte akarat, őszinte politikai motiváció.

(12.10)

Mert nem vagyok benne biztos, hogy minden előterjesztő, aki ma ebben az együttes általános vitában előterjesztett egy-egy határozati javaslatot, a legőszintébb céllal tette. És most belemehetnénk abba, hogy kit mivel és hogyan lehet cáfolni, és nem gondolom, hogy itt az állandó kötelező rettegési versenyben egymásra kellene licitálni.

Steiner képviselőtársamnak is - még egyszer - csak föl szeretném hívni a figyelmét, hogy van abban azért némi ellentmondás, ahogy ő lefesti vagy az MSZP frakciója lefesti a jelenlegi helyzetet, és ezt cáfolja mindaz, amikor itt van például Budapesten a Zsidó Világkongresszus, és zsidó vezetőktől azt halljuk, hogy Budapesten virágzik Európa zsidó kultúrája, és Köves Slomó azt mondja, hogy itt nem beszélhetünk olyanfajta antiszemitizmusról, amilyenről például Franciaországban vagy más európai uniós tagállamokban, mert itt nincsenek ilyenek. Akkor, azt gondolom, el kéne végre gondolkodni, hogy mennyire vannak fedésben a kommunikációs elemek és a tettek, és mennyire igazak azok. És akkor gondolkodjunk el azon is, hogy egy-egy frakció által indítványozott és megfogalmazott cél mennyire őszinte és mennyire hiteles.

Még egyszer: a Jobbik a kettős mércét szeretné fölszámolni, és a túlkompenzációt megszüntetni, és végre hitelesen, őszintén, korrekt módon a jövő nemzedékeit a megismerésre, a tudatosságra nevelni. És igen, úgy fognak belőle tanulni, de úgy, ahogy az az elmúlt évtizedekben működött, úgy nem. Bízom benne, és úgy érzem, hogy aki figyelt az általunk elmondottakra vagy az egymás által elmondottakra, az mindezt megértette, és bízom abban, hogy majd megfelelő időben úgy is fog dönteni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Tisztelettel megvárnám a miniszterelnök urat. Köszönöm.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Igen, elnök úr.

ELNÖK: Öné a szó.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem röviden összefoglalni a javaslatunk lényegét. Az országgyűlési törvényről szóló, előttünk fekvő javaslatot módosítanánk, illetve kiegészítenénk; ez a helyesebb kifejezés. Egészen konkrétan arról van szó, hogy az Országgyűlésről szóló törvény 9. §-a - ez szabályozza a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségünket - kiegészülne az állampolgársági nyilatkozattételi kötelezettségünkkel. Az eljárási szabályok ugyanazok lennének, mint amelyek a vagyonnyilatkozatainkkal kapcsolatosak, és a hatáskör egyértelműen a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottsághoz tartozna.

A tárgysorozatba-vétel mellett több érv szól, én csak a lényeget szeretném kiemelni. Az állampolgárság egyfajta lojalitást és identitást jelent. Nem gondolom, hogy bárki megkérdőjelezi annak fontosságát, hogy a választópolgárok, a magyar állampolgárok előtt érdektelen-e vagy érdekes lehet-e adott esetben egy-egy választott vagy választható képviselő vagy képviselőjelölt. Itt hívnám fel a figyelmet két korábbi adatvédelmi biztosi állásfoglalásra is. A közelmúltban az emberi jogi bizottság ülésén Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos még ezt azzal is kiegészítette, hogy nemcsak a képviselők állampolgárságai lennének közérdekű adatok, hanem már a jelölteké is. Mi ezt abszolút támogatni tudjuk.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Európa- és világszerte számtalan szabályozás létezik. Vannak olyan szabályozások és olyan gyakorlatok, amelyek kifejezetten tiltják, hogy kettős vagy többes állampolgárok országgyűlési képviselők legyenek, vannak olyan bevett gyakorlatok, amelyek csak arra vonatkoznak, hogy ezek az adatok legyenek nyilvánosak. A Jobbik ez utóbbit javasolja a jelen esetben. Szeretném hangsúlyozni, sem szankcióval, sem semmilyen más következményekkel nem jár, hacsak majd egy adott választás során az állampolgárok úgy ítélik, hogy nem adnak megfelelő bizalmat egy-egy képviselőjelöltre vagy országgyűlési képviselőre.

A tárgysorozatba-vételi döntéskor, illetve az alkotmányügyi bizottság vonatkozó ülésén meglepő módon egyetlenegy ellenérvet sem hallottam. Ott voltam mint előterjesztő, összefoglaltam röviden, egyszerűen, érthetően, hogy miről szól ez a javaslat. Sem az MSZP, sem a Fidesz-KDNP képviselőitől nem hallottam sem pozitív, sem negatív, sőt egyáltalán semmiféle hozzászólást, tehát minden érv és indok nélkül egyszerűen csak nemmel szavaztak a tisztelt képviselőtársaim. Ha bárkinek ezzel bármiféle aggálya van, vagy úgy érzi, hogy őt ez személyében vagy valaki mást személyében sértene, szeretném párhuzamként állítani, hogy a vagyonnyilatkozataink sokkal, de sokkal több és adott esetben intimebb adatot tartalmaznak, mint az állampolgárság vagy állampolgárságok.

(20.10)

Ha az önéletrajzaink, az iskolai végzettségeink, a vagyonnyilatkozataink kötelezően nyilvános adatok, akkor vajon az állampolgárságaink, ha vannak, miért ne lehetnének azok? Úgy gondolom, hogy Magyarországon minden állampolgárnak és minden választópolgárnak joga van tudni ebben a tekintetben is, hogy kire adja vagy kire adhatja le a voksát.

Úgyhogy én azt szeretném kérni, tekintettel arra, hogy ez még nem zárószavazás, vagy nem a tényleges döntést hozzuk meg, a tárgysorozatba-vételt támogassák, és mindenki kifejtheti önállóan vagy frakcióként, hogy mi nem tetszik vele, lehet majd módosítani, lehet érvelni ellene és mellette, de úgy gondolom, hogy ez van olyan fajsúlyú kérdés, hogy érdemes róla idestova 22-23 esztendő után beszélni itt az Országgyűlésben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem voltak illúzióim, de én azt gondolom, hogy minimum, és nem sértek azzal senkit, gyávaságnak lehet titulálni azt, hogy ebben a kérdésben senkinek nincs érdemi hozzászólása, sem pró, sem kontra. Különösen azok után, és most szeretném idézni a 2013. április 8-i jegyzőkönyvet, amikor ugyanezzel a kérdéssel Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordultam, a következőket válaszolta, ha úgy tetszik, az önök közvetlen főnöke. Orbán Viktor miniszterelnök: "Tisztelt Képviselőtársam! Az ön kérdésére adható és adandó választ akár egyetlen mondatban is elintézhetnénk, el is intézem, ha megengedi. Semmi akadályát nem látom annak, hogy ilyen teljesen nyilvánvaló és közérdekű adatok a nyilvánosság számára elérhetők legyenek". Ezt mondta nekem néhány héttel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök itt, a tisztelt Házban.

Én arra kérném önöket, mielőtt gombot nyomnak, hogy ezt a miniszterelnöki állásfoglalást is, ha úgy tetszik, lebegtessék a szemük előtt, és lelkiismeretüknek megfelelően nyomjanak gombot, még egyszer mondom, csak tárgysorozatba-vételről döntünk. Nem hiszem, hogy bárkinek félnie kellene ettől, és majd a vitában elmondhatja, hogy érdekes-e ez vagy nem.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Tisztelettel megvárnám miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szinte nem telik el nap vagy hét, hogy ne történjen és ne borzolja a társadalom kedélyét egy-egy brutális bűncselekmény. Most azonban nem egy konkrétumról, hanem sokkal inkább egy idestova három éve vagy még régebb óta tartó jelenségről, egyfajta rendvédelmi anomáliáról szeretnék beszélni. Előrebocsátom, államtitkár úr is nyilván föl fogja hozni, a Jobbik üdvözli a Btk. és a szabálysértési törvény részben nyomásunkra, részben együttműködésünkkel történő szigorítását, azonban még most sem tartjuk elégségesnek.

(13.50)

Miközben önök folyamatosan azt hangoztatják, hogy ennyi és ennyi ezer rendőrt avattak, itt és itt szigorítottak a törvényeken, a mindennapi átlagéletet élő állampolgárok számára azonban a szubjektív biztonságérzet nemhogy nem javult, sokkal inkább romlott, és azt gondoljuk, hogy ez az igazán mérvadó ebben a kérdésben.

Miközben erős államról és szigorú büntetésekről beszélnek, elhallgatják az igazságszolgáltatás lassan már totális csődjét. Gondoljunk csak a néhány héttel ezelőtti ároktői gyilkosok ítélet nélküli szabadlábra helyezésére, gondoljunk csak az egerszalóki gyilkos múlt heti házi őrizetbe helyezésére! Szóval, azt gondolom, épeszű ember ezeket felfoghatatlan tartja. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem a kormány ítélkezik, ezzel tisztában vagyunk, a kormány azonban megteheti azoknak a törvényi feltételeknek a változtatását, amelyek kizárják a jövőben ezeket az eseteket.

Miközben a közrend, közbiztonság területén is egyfajta együttműködést, a nemzeti együttműködés rendszerét hirdették, továbbra sem képesek érdemben együttműködni a tenni akaró emberekkel, a tenni akaró civil egyesületekkel, akik - teszem hozzá - büntetlen előéletűek; gondolok itt a gárdistákra és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületre is akár.

Gyakran kritizáljuk a Belügyminisztériumot, de nem ok nélkül, miszerint a bírságolás helyett sokkal inkább a bűnüldözésre vagy a bűnmegelőzésre kellene fordítani a hangsúlyt. Jogosnak és szükségesnek tartjuk azokat az eseteket természetesen, ha egy-egy elkövetőt megbírságolnak, a számok azonban jogosan támasztják alá azt a fajta kritikánkat, hogy a súlyponteltolódásokkal probléma van. Elég, ha csak a helyszíni bírságok adatait vesszük: 2013 január-áprilisában 101 százalékkal növekedett a helyszíni bírságokból beszedett összeg 2012 január-áprilisához képest. Azt gondolom, ez nem magyarázható az inflációval, sokkal inkább tudatos pénzbehajtásról beszélhetünk.

Mivel az elfogott bűnözőket sújtó ítéleteknek - már ha egyáltalán születnek ilyenek -, úgy tűnik, nincs kellő elrettentő hatása, a Jobbik számtalan esetben számtalan javaslatot tett önök elé, amelyeket sajnálatos módon a legtöbb esetben úgy söpörtek le, hogy még beszélni sem lehetett róla.

Nem kell nagyon meglepetésként tálalnom, hogy hogyan és milyen mértékben szaporodtak el a gyermekkorúak, az idősek, a nők sérelmére elkövetett, elsősorban erőszakos bűncselekmények vagy éppen a nemi erőszakok. Mi azt javasoltuk, hogy számos európai uniós tagállamhoz hasonlóan legyen lehetőség, vagy egyáltalán vitassuk meg, beszéljünk a visszaesők kémiai kasztrálásának lehetőségéről. Nem ördögtől való, rengeteg országban működik - önök beszélni sem hajlandók erről.

Előfordult a tavalyi évben egy olyan gyilkosság, amikor miután a gyilkos feladta magát, bement a rendőrségre, és amikor megkérdezték, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy azért, mert bent könnyebb az élete, mint kint. Ez jól mutatja a büntetés-végrehajtás nem megfelelő szintjét, ezért a Jobbik azt mondta, hogy hozzunk létre vagy törekedjünk önfenntartó börtönökre. Az államtitkár úr szerint ez nem megvalósítható, a miniszter úr azonban - korábban egy bizottsági ülésen fogalmazott így - azt mondta, hogy ez üdvözlendő cél, de jelenleg nem lehetséges. Mi azt mondjuk, hogy tegyünk meg mindent, ami lehetséges, ezen a szinten is.

A vidéki kistérségek számos-számos kistelepülése továbbra is küzd azzal, hogy nincs rendőrs. Nemhogy a Jobbik által javasolt csendőrség nem jött létre, de sajnos még azok a rendőrök sincsenek jelen, akiket a kormány úgymond garantált. Ellenben én azt mondom, hogy a pénz vagy a pénz hiánya nem lehet indok; elég, ha azt vesszük, hogy a Magyarországon nem működő vagy nem létező terrorizmus elleni harcra a TEK esetében évi 13 milliárd forintot költünk az adófizetők pénzéből. Szóval, azt gondolom, forrás van, és azt látjuk, hogy amire van politikai szándék, az igenis megoldható.

Államtitkár úr, arra kérem önt is és kormányát is, hogy amennyiben valóban komolyan gondolják a két hét alatt való rendrakás lehetőségét (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor ideje radikális lépéseket tenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Erről a kérdésről a közelmúltban már beszéltünk itt, e Ház falai között (Dr. Budai Gyula az MSZP sorai felé: Ne dumáljál, tegyél!), és nagyon úgy nézett ki, hogy többet nem kell erről beszélni, és megelégedettséggel töltött el többünket az ön által akkor adott válasz. Idézném is a szó szerinti jegyzőkönyvet. Amikor én az országgyűlési képviselők állampolgárságára vonatkozó nyilvános adatot követeltem (Dr. Józsa István: Ne listázzál már, ne listázzál!), akkor ön úgy fogalmazott válaszában, hogy "Tisztelt Képviselőtársam! Az ön kérdésére adandó és adható választ akár egyetlen mondatban is elintézhetnénk. Ha megengedi, el is intézem. Semmi akadályát nem látom annak, hogy ilyen teljesen nyilvánvaló és közérdekű adatot a nyilvánosság számára elérhetőek legyenek." (Dr. Józsa István: Ne listázzál...!)

Én akkor tudomásul vettem, és még egyszer mondom, megelégedtem azzal, hogy miniszterelnök úr is hasonlóképpen látja ezt a kérdéskört, mint mi, és ennek megfelelően az országgyűlési képviselőkről szóló törvény vonatkozó paragrafusára módosítást tettem, azt benyújtottam, és akkor következett az első - hogy is mondjam? - picit furcsaság az alkotmányügyi bizottság ülésén, amikor ezt a kérdést egyáltalán tárgysorozatba kellett volna venni, akkor a Fidesz-KDNP képviselői és a Jobbik kivételével minden képviselő egyetlenegy indok vagy vélemény nélkül lesöpörte.

Később indítványoztuk a tárgysorozatba-vételi kérelmet ide, a plenáris ülésre, ahol szintén elmondtuk, hogy pontosan miről beszélünk, hogy higgye el mindenki, és nyilván tudja mindenki, hogy adott esetben egy-egy országgyűlési képviselő kettős vagy többes állampolgárságára vonatkozó adat sokkal-sokkal fontosabb, sokkal fajsúlyosabb adat, mint adott esetben egy-egy vagyonnyilatkozat, amely jóval intimebb adatokat tartalmaz, mondjuk, az állampolgárságnál.

(15.40)

Ehhez képest itt a plenárison sem élt egyetlenegy képviselő sem azzal a jogával, hogy legalább egy mondatban azt mondja, hogy miért nem ért egyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a tárgysorozatba-vételi kérelemmel. Ezért továbbra is adott a kérdés (Az elnök ismét csenget.), tisztelt miniszterelnök úr: kiket és miért rejtegetnek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ezek szerint mi abban a tévhitben éltünk, hogy ön mint a legnagyobb kormánypárt elnöke, az ön szava és az ön által képviselt vélemény és akarat, ha úgy tetszik, bír akkora súllyal, hogy az ön frakciója ezt támogatni fogja.

Én pontosan ezt kezdeményeztem, hogy itt, a Ház falai között beszéljünk róla. Ezért tettem egy módosító indítványt, amelynek kértük a tárgysorozatba-vételét. Ezt a tárgysorozatba-vételt szavazta le az ön pártja, az ön frakciója, és egyébként, ha úgy tetszik, teljes nagykoalícióban minden más frakció. Ezért továbbra is marad az a költői kérdés, hogy kiket és miért rejtegetnek. Mert pontosan azáltal, hogy folyamatosan zsigerből elutasítjuk ennek az adatnak a nyilvánosságra hozatalát, megteremti azt az összeesküvés-elméletet, hogy mindenki gondol, amit gondolni akar. Úgyhogy én nagyon szeretném, hogy egyszer s mindenkorra öntsünk tiszta vizet a pohárba.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt elnézését kell hogy kérjem, hiszen múltkor olyan szavakat adtam az ön szájába, amelyeket Tóth László helyettes államtitkár úr mondott és nem ön. Ezért itt is, ígéretemhez híven, megkövetem önt.

A jelenlegi kérdésem azonban egy sokkal fontosabb problémát - ha problémának tekintik önök ezt - feszeget. Nevezetesen: nyilvánosságra került, hogy a Belügyminisztérium 525 új traffipaxot kíván beszerezni, ami egy meglehetősen furcsa aránytalanság a jelenlegi rendszerhez képest. Ha az információim nem csalnak, nagyságrendileg most 160 traffipax működik az országban, és az önök terve előrevetíti, hogy az a folyamatos pénzbehajtás, amit a rendőrség részéről tapasztalunk, sokkal intenzívebb lesz a jövőben. Jelenleg megállapítható, hogy 2013. január és április időszakában 2012 első negyedévéhez képest több mint 101 százalékkal növekedett a helyszíni bírságok összege. Ez nem magyarázható sem inflációval, sem a büntetési tételek emelkedésével. Itt egy nagyon tudatos hangsúlyeltolódásról van szó.

Soha nem állítottuk, hogy nem kell betartani a közlekedési szabályokat, és soha nem mondtuk, hogy nem kell megbüntetni, aki valamilyen vétséget követett el. Azt azonban a jelenlegi közbiztonsági helyzetben állítjuk, hogy a hangsúlyokat sokkal inkább a személy és vagyon elleni erőszak megakadályozására, illetve az azt elkövetők üldözésére kellene fordítani. Ezért is kérdezem államtitkár urat jelen esetben, hogy valóban nem pénzbehajtásról szól-e a legújabb terv, az 525 traffipax beszerzése.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Abban mélységesen egyetértünk, hogy egy haláleset is sok, és természetesen abban támogatjuk a kormányt, ha az a cél, hogy minél kevesebb halálos közúti baleset történjen.

Az én kérdésem sokkal inkább arra irányult, amit például Orbán Viktor miniszterelnök úr a hét végén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen mondott. Azt mondta, Magyarország jobban teljesít a közbiztonság és a közrend területén is. Nemes egyszerűséggel, ha a vidéki valós állapotokat vesszük, ez nem igaz. Rengeteg védtelen és kiszolgáltatott társadalmi csoport szenved nap mint nap a személy és vagyon elleni bűncselekményektől, pedagógusok, mentősök, nyugdíjasok, kisgyermekek, és sajnos rajtuk, az ő helyzetükön 525 vagy 1525 traffipax sem fog segíteni. Mi azt szeretnénk, ha ezt a hangsúlyeltolódást a személy és vagyon elleni bűncselekmények elleni védekezésnél tapasztalnánk, ezt tekintené prioritásnak a kormány, nem pedig a közlekedést.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy nagyon súlyos és nagyon kényes ügyben kértem ma szót, és teszek föl kérdést ezúttal önnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy igyekszem kényesen bánni a szavakkal, tehát nem áll célomban megsérteni senki emlékét és senki érzékenységét, de szeretném hangsúlyozni, hogy finoman fogalmazva is egy nagyon káros és szerintünk nagyon dilettáns döntést hoztak azzal, hogy az elhíresült cigánygyilkosságok áldozatainak hozzátartozóit önök kárpótolják vagy kárpótolni kívánják. Ennek borzasztó rossz üzenete van, és szerintünk hosszú távon nagyon káros.

Szeretném hangsúlyozni, hogy egyetlen fillért sem sajnálunk a tragédiát átélt családoktól, de szögezzük le azt is, hogy önök a pénz mellé egy nagyfokú ellenszenvet is kínálnak ezeknek a családoknak, ami pont az ellenkező hatást fogja elérni.

(15.20)

Tehát legyünk őszinték: ezeknek a családoknak a fájdalmát semmilyen pénzösszeg, akár milliárdokat is adhatnának, az sem fogja enyhíteni a szeretett hozzátartozó elvesztését, azonban azzal, hogy önök, akik mindig azt mondják, hogy gyilkosság és gyilkosság, áldozat és áldozat között nincs különbség, most mégis kettős mércét alkalmaznak, és óriási különbséget tesznek, szemben ezzel, hogy ha csak átlagot vonunk az elmúlt tíz évből, évente Magyarországon a rendőrségi statisztikák szerint 140 gyilkosság történik. Önök mégis kiragadtak most egyetlenegy esetet, amelynek semmilyen hozadéka nincs.

A cigányság integrációját ezzel egy hangyányit sem fogják előrevinni, a családok fájdalmán nem enyhítenek, a társadalmi feszültséget tovább mélyítik, konzerválják. Mégis mire lesz mindez jó? - kérdem én. Nyilván ez költői kérdés, mert majd a kampányban el lehet mondani, hogy míg az előző ciklusban gyilkolták a cigányság tagjait, addig önök kárpótolták, de ez egy nagyon álságos és nagyon képmutató politika, és azt gondolom, hogy méltatlan azzal az évi 140 családdal, akik valamilyen bűncselekmény folytán elvesztik hozzátartozóikat. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) És adódik a kérdés: azokért az áldozatokért nem kár?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Annyi megjegyzést azért tennék, hogy önök 3 éve kormányon vannak, és mégiscsak most került ez az ügy elő, ez is egy érdekes, meg az is, hogy akkor hol vannak azok a felelősök. Miért nincsenek mai napig a megfelelő helyükön, adott esetben a börtönben? - ez az egyik. A másik meg, hogy az állam, a hatóság és más intézmények hol hibáztak, amiért kártérítés jár. Hát fogalmazzunk finoman, ez más bűncselekményeknél, más bűneseteknél, más gyilkosságoknál is fönnáll, minimum úgy, hogy nem tudta megakadályozni az állam azt, hogy a békés, törvénytisztelő állampolgárát megvédje, és mondjuk, ne essen gyilkosság áldozatává; ez az egyik.

Azonban az a kettős mérce, amelyet használnak idestova már huszonéve vagy több mint húsz éve ebben az országban, ott is megmutatkozik, és ezzel is le kéne számolni minimum az integráció jegyében, hogy legyen korrekt a közbeszéd, hogy amikor cigány származású az áldozat, akkor úton-útfélen hivatkoznak rá, amikor elkövetői szerepkörben vannak, akkor pedig mindenki mélységesen eltitkolja. Ezen is el kéne gondolkodni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Szeretnék elébe menni, hogy tegnap egy képviselőtársunk interpellációja közben Rétvári Bence államtitkár úr arra hívta fel a figyelmet, hogy miért nem inkább azzal a gyalázattal foglalkozik ez az ominózus képviselőtársunk, ami augusztus 20-án Szegeden történt a Dóm téren. Nos, egy picit megérezte az államtitkár úr, hogy miről szeretnék ma beszélni, napirend előtt én ezzel kívánok foglalkozni.

Sajnos és szerintem sok-sok ezer magyar állampolgárral vagy honfitársamon keresztül volt szerencsétlenségünk végignézni azt a gyalázatot, ami augusztus 20-án a szegedi Dóm téren történt, ismételten Alföldi Róbert rendezésében. Ezen persze nem kell elcsodálkoznunk, hiszen önök, akármit is mondjanak most vagy később, három éven keresztül ezt az úriembert kitartották. Én nem kívánom a művészetét és a hozzáértését kritizálni, amellett azonban nem mehetünk el szó nélkül, hogy mindezt a gyalázatot, amit évek vagy évtizedek óta folytat, most is és ezúton is közpénzen tette, hála önöknek egyébként, mert Szegeden MSZP-fideszes nagykoalíció van, egyedül a Jobbik ellenszavazatával sok-sok millió forintot juttattak újra erre a szennyre, amely során sok millió tévénézőhöz eljuthatott ismét az a beteges deviancia és az a mondanivaló, amely egyben kimeríti a nemzetgyalázást, a kereszténygyalázást, a devianciát, a deviancia propagálását és a történelemhamisítást. Azt gondolom, hogy ideje lenne önöknek is levonni a következtetéseket, és végre úgy hozzáállni a kulturális kérdésekhez, ahogy azt önök rendre kommunikálni szokták, ahogy azt hirdetni szokták.

De ha már közpénzről van szó, akkor maradjunk annyiban, hogy ez sem volt annyira eredeti mű. Elég, ha csak azt mondom, hogy ugye plagizálás történt már ebben a ciklusban, most is ez történt. Színikritikusokat idézek, akik tőlünk szakavatottabb módon foglalkoznak a színházi darabok rendezésével. Idézem: "Az Alföldi által alkalmazott díszlet- és jelmezmegoldásokat már korábban is alkalmazták. Konkrétan Valló Péter rendezte meg ilyen stílusban a III. Richárdot. Érdekesség, hogy e darabot az egyébként Alföldi Róbert által igazgatott Nemzeti Színházban játszották." Még ez az egyértelmű lenyúlás sem lett volna gond, ha Alföldi odaáll, és azt mondja, hogy kollégám, Valló Péter egyik rendezése annyira megragadott, hogy magam is ebben a stílusban viszem színpadra az István, a királyt. Ám nem ez történt. Augusztus elején az egyik kereskedelmi csatorna közleményében tudatta, hogy augusztus 20-án leadják a két nappal korábban bemutatott darabot. A csatorna közleményében így fogalmazott: "A köztünk élő István és Koppány látható majd a produkcióban, Alföldi Róbert sajátos művészi víziójában. A mű zenéje és szövege minden változtatás nélkül kerül színpadra, újragondolt díszletekkel és jelmezekkel." Ezzel ugye azt sugallták, hogy itt ismételten egy eredeti műről és újragondolásról van szó, amit éppen a kritikusok cáfolnak, hiszen korábban, néhány évvel ezelőtt ez már megtörtént.

De menjünk inkább más vizekre, amit az önök vagy az önökhöz közel álló úriemberek, újságírók, kritikusok vagy mások fogalmaznak meg. Szeretném idézni Szentesi Zöldi Lászlót, az Echo Televízió munkatársát: "Intézzük el gyorsan Alföldi legújabb átiratát: bődületesen silány produkció. Érthetetlen módon nem az 'István, a királynő', de még csak nem is a posztmodern 'István, egy király' címet kapta, hanem régi, kellemes emlékeink meggyalázásaként az 'István, a király'-t." Tovább nem folytatom. Sokkal pikánsabb az önök egyik alapító tagja és párttársuk, Bayer Zsolt írása. Hangsúlyozom itt is, hogy nem idézek minden szót, mert lehet, hogy azért ismét fizetésmegvonás járna. Idézek Bayer Zsolttól, aki szerint: "Ha német, akkor náci, ha katolikus pap, akkor náci és/vagy verőlegény. Az nem művész, csak egy közhelyes kretén. De legalább következetesek lettek volna a bűnben, akkor legalább Koppány, a magyarok és Koppány lenne szerethető, de nem, a gondolat teljes hiányát aljas és ostoba külsőségek pufogtatásával fedték el."

(9.20)

Kicsit kihagyok... "Tényleg attól lett újszerű és modern a mű, hogy Torda, a táltos...", hát, itt most nem idézek, hogy milyen "rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy transzvesztita" pont, pont, pont? - ismét nem idézem tovább. "Hogy Gizella náci egyenruhába bújtatott német lovagokkal csalja Istvánt? Hogy István egy akarattalan..." megint nem idézek, "Koppány pedig egy másik akarattalan" pont, pont, pont, pont, pont? - megint nem idézek. Ez az önök párttársának, házi újságírójának és bizalmasának véleménye.

Adódik tehát a kérdés, hogy miért és meddig tűrik mindezt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én pedig jókívánságomként csak annyit kívánok, hogy adjanak egy színházat Alföldi Róbertnek, maguknak pedig vegyenek éves kötelező bérletet, és élvezzék ezt a művét... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Én nem mennék bele a Harangozó képviselőtársunk által elmondottakba. Jellemző, hogy vannak olyanok, akiket kizárólag a pénz érdekel ebben a kérdésben is és ennek a katasztrófának a kapcsán is. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Az emberek pénze!)

Annyit azonban szeretnék még egyszer leszögezni - ahogy a katasztrófa kapcsán is megtettük -: valóban példátlan helyzet állt elő, és valóban hatalmas katasztrófaveszély fenyegetett vagy éppen egyes helyeken be is következett. Ugyanakkor jó volt látni és részt venni abban a példátlan összefogásban mind a politika, mind a civil társadalom részéről, amely az állami szervekkel közösen sikeresen megakadályozta a nagyobb tragédiát.

Természetesen a védekeznek vannak olyan pontjai, és mi is tudunk olyan pontokat kiemelni, amelyeket a jövő szempontjából talán a még hatékonyabb munka miatt érdemes lesz újragondolni, de összességében megállapítható, hogy - ahogy miniszter úr is mondta - a legnagyobb siker, hogy áldozat nem esett ezen katasztrófa kapcsán. Mi pedig bízunk abban, hogy a jövőben hasonló katasztrófahelyzet nem áll elő, ha pedig igen, akkor minimum ugyanilyen összefogás legyen ebben az országban, és ugyanilyen hatékony védekezés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Megtisztelő a miniszter úr válaszadási hajlama, de tisztelettel megvárnám miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!

ELNÖK: Bocsánat, elfogadta. (Mirkóczki Ádám: El.) Elfogadta a képviselő úr a válaszadó személyét. Képviselő urat illeti a szó, parancsoljon!

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálatos módon most már olyan rendszerességgel történnek nagyon súlyos bűncselekmények, amelyek a társadalmi felháborodást egyre inkább szélesítik és egyre nagyobb hőfokra emelik, amelyek mellett egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül, de félő, hogy a magyar társadalom immunrendszere már-már egy átlagos gyilkosságot vagy egyéb súlyos, személy elleni bűncselekményt észre sem vesz.

Nem szeretném felsorolni részleteiben, de emlékszünk az olaszliszkai esetre, a Cozma-gyilkosságra, a szerencsétlen Szita Bence vagy éppen a pécsi pszichológusnő esetére. Ma már ott tartunk, a néhány nappal ezelőtti szörnyű hír, hogy egy cibakházi 72 éves esperes, Hegedűs András is ilyen nagyon súlyos bűncselekmény áldozata lett egy bizonyos W. Renátó által. Ugye, az eltérő kultúra ismét letette névjegyét a magyar bűncselekmények képzeletbeli asztalára. Azt gondolom, nem meglepő, és nagyon komolyan el kellene most már gondolkodni azon: nem elég, hogy az átlagemberek nincsenek biztonságban, nem elég, hogy képviselőkhöz, az önök képviselőihez és államtitkárához is betörnek, katolikus esperest gyilkolnak saját otthonában plébániáján; most már valamin nagyon el kellene gondolkodni és tenni kellene.

Őszintén mondom, hogy nemcsak engem, hanem szerintem a magyar társadalmat is abszolút nem érdekli, hogy önök mennyi rendőrt avattak. Ha kell, akkor avassanak tízszer ennyit. Nem érdekli, hogy hol szigorítottak Btk.-t, ha nincs meg az eredménye. Ugyanúgy, ahogy az sem érdekli a választókat, hogy a Jobbik mit miért nem szavazott meg vagy éppen mit szavazott meg. Egy érdekli, hogy alkotmányos jogának a mindenkori kormányzat, az állam eleget tegyen, vagyis legyen rend.

Ezért én államtitkár urat arra szeretném kérni, hogy lássuk már be végre közösen, és mondja ki őszintén ő is, ön is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami sajnos tény, és válaszoljon arra az egyszerű kérdésre, hogy mi nincs Magyarországon 1202 napja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.30)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az utóbbi felmérésre reagálva, gondolom, hogy Tarnazsadány polgármesterét elfelejtették megkérdezni, vagy csak nem került bele a polgármester úr véleménye ebbe a reprezentatív mintába. Mindenesetre én azt nem tudom elfogadni, hogy egy-egy polgármester mit vagy hogyan mond, hiszen azok, akik önöktől és főleg a Belügyminisztériumtól függnek, nagyon-nagyon nehezen fogják azt mondani, hogy minden nagyon rossz és egyáltalán nem úgy teljesít a Belügyminisztérium, ahogy azt elvárnák. Ezt csak vélelmezem, még egyszer mondom, nem tényként mondom.

A válaszadásában azonban segítek: 1202 nappal ezelőtt ígérték önök, többször és több fórumon is, hogy két hét alatt rendet tesznek. Nyolcvanhatszor telt le ez a két hét, és mára ott tartunk, hogy politikusokat, egyszerű állampolgárokat, sportolókat és most már papokat is szörnyű bűncselekmények érnek. Én azt gondolom, hogy a tendencia elég egyértelmű a bűnözők részéről is és szerintem az átlagember részéről is. Ezért nagyon komolyan el kéne gondolkodni azon, hogy hol van a hiba, és nem ezeket a frázisokat pufogtatni, hanem arra lenne szükség, hogy közösen oldjuk meg ezeket a problémákat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel megvárnám miniszterelnök urat. Köszönöm.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször, több alkalommal felhívtuk már a figyelmet sajtótájékoztatók, egyéb rendezvények keretében és itt az Országgyűlésben is arra a nagyon sajnálatos, egyre inkább eszkalálódó, talán most már nem is annyira új jelenségre, amelyet a bűnügyi szlengben csak "öregezésnek" neveznek. Nemes egyszerűséggel annyit tesz, hogy fiatalok vagy fiatalok egy csoportja rendszeresen egyedülálló, védtelen idős embereket támad meg saját otthonában, amelynek döntő többségében haláleset a vége, és természetesen rablás, s a többi. Ez a jelenség - nem hiszem, hogy nagy meglepetést árulok el vele - a cigányság törvényen kívüli részére jellemző szinte kizárólag.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem ez a felháborító, hogy mi erről beszélünk, hanem az a felháborító, hogy erről csak mi beszélünk, és egyáltalán, hogy ezek megtörténnek. És azt gondolom, hogy itt van közös dolgunk, van közös felelősségünk, és azt hiszem, hogy a jövőre nézve lesz majd közös tanulság is, hogy hogyan tudjuk ezt kezelni.

Az elmúlt napokban három szörnyű eset történt. Az egyik, már beszéltünk róla szintén, Cibakházán egy katolikus esperest ért ilyen támadás, bele is halt szerencsétlen. A következő Nagykőrösön történt, egy 92 éves idős asszonyt támadtak meg brutálisan, szintén elhunyt az áldozat; és néhány nappal ezelőtt a hétvégén a Heves megyei Tarnaörsön történt szintén egy ilyen eset, amelynek egyelőre még nem haláleset a vége, és reméljük, hogy ez így is marad.

Szeretném hangsúlyozni, az, hogy ez halállal végződik-e vagy túléli az áldozat, ez pusztán a szerencsén múlik. Miért hangsúlyozom ezt? Felháborító az, hogy például a Heves megyei rendőrség csak testi sértés miatt nyomoz ismételten a tarnaörsi esetben. Holott az áldozat csak azért élte túl, mert az ütlegelés közben elájult, és az elkövetők azt hitték, hogy már meghalt.

Én azt gondolom, hogy itt az ideje egy picit újraértékelni az igazságszolgáltatás ezen szegmensét, és talán itt az ideje, hogy a Btk. bizonyos tényállásait tovább szigorítsuk. És nem azért, nem azért, mert ennek esetleg elrettentő hatása van, hanem azért, hogy ezeket az állatokat - bocsánat, de én embernek ezeket az elkövetőket nem nevezném - minél tovább, minél több időre elzárjuk a tisztességes társadalomtól.

Ami szörnyű és szintén felháborító, bár kevésbé fontos, de én azt gondolom, az igazságérzetünket tegyük helyre ez ügyben is, a kettős mérce jelenléte. Ezekben az esetekben nem látjuk, hogy a köztársasági elnök meglátogatná az áldozatok hozzátartozóit, nem látjuk a nagy elhatárolódó hullámot, nem látjuk a nagy felháborodást, mintha ezen áldozatok elvesztése senkinek nem fájna és senkit nem érdekelne. Ez is felháborító. Ezen is el kellene végre gondolkodni.

És amikor azt mondom, hogy van közös felelősség, akkor arról is beszélek, hogy nem pusztán a rendőrség megerősítése az egyetlen lehetséges eszköz, bár kétségtelen, hogy mai napig nem teljesült az, hogy minden kistelepülésen legyen saját rendőrőrs vagy megfelelő rendőri létszám; tudom, hogy vannak anyagi vonzatai és sok minden más, ebben biztos, hogy minden támogatást a Jobbik is meg fog adni a rend érdekében. Nemcsak a Btk.-szigorítás a következő olyan lehetőség, amely előbbre mutat, hanem van más. Beszéltünk már többször az önfenntartó börtönökről, illetve a büntetés-végrehajtás sokkal szigorúbbá tételéről; ez is fontos, ezeknek egyszerre kellene megvalósulni.

De ugyanígy, és megint nem tudom megkerülni az ilyen brutális esetekben, a halálbüntetés kérdésének legalább társadalmi vitára bocsátását. Mert azt gondolom, hogy van az a határ és van az a kritikus pont, amikor azt mondhatjuk, hogy eddig és ne tovább. És ne az elkövetők emberi jogait nézzük már elsősorban, hanem az áldozatokét és a védtelen társadalmi rétegek biztonságát!

A Jobbik konstruktív is szeretne lenni, ezért mi javasoljuk a kormánynak, hogy gondolkodjunk el azon, hogyan lehetne egy új típusú védelmi rendszert kialakítani az idős, védtelen emberek részére, akár egy ilyen állapotjelző készülékkel, amely alanyi jogon járna minden 65. életévét betöltött idős ember számára. Mondjuk, két gombbal, az egyik az egészségi állapot jelzésére, hogyha ne adj isten, valami egészségügyi probléma lép fel, a másik pedig, hogyha valamilyen bűncselekmény áldozata lesz. De ez nem megy úgy, hogy kísérleti jelleggel ide-oda kapkodunk. Ezt egyszer és mindenkorra meg kell teremteni, mert láthatjuk, hogy ezen jelenség esetében a rendőrség és adott esetben a kormány is tehetetlen. Nem az a célunk, hogy a feszültséget keltsük - tegye mindenki a szívére a kezét: a feszültség már megvan, azért, mert ilyen esetek történnek nap mint nap. A mi célunk, hogy végre rend legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel megvárnám a miniszterelnök urat.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ön sajnos nem volt jelen a múlt hét kedden, amikor...

ELNÖK: Egy pillanat, nem lehet hallani. Kérem az időt visszaállítani. (Megtörténik.) Parancsoljon!

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen. Sajnos miniszter úr nem volt jelen múlt hét kedden, amikor napirend előtt arról beszéltem, hogy a Btk.-szigorítások után és a büntető törvénykönyv kapcsán milyen közös felelősségünk és milyen javaslatunk lenne még a közrend, közbiztonság megerősítése érdekében. Rétvári államtitkár úr egészen furcsa, finoman fogalmazok, cinikus választ adott, amely lényegében arról szólt, hogy a Jobbik mit nem szavazott meg, és a kormány mit szavazott meg és mit tett a közrendért, közbiztonságért.

Én most nem akarok abba az adok-kapokba belemenni, hogy mit miért támogattunk vagy mit miért nem támogattunk, maradnék inkább a tényeknél. Sajnos Rétvári államtitkár úr cinikus válaszára az élet sokkal tragikusabb és sokkal durvább választ adott, mint bármelyikünk tehette volna.

Az ominózus keddi államtitkári válasz után három nagyon durva, kirívó eset történt. Sorolom: Budapest XVII. kerületében egy bicikliző kisfiút olyan brutális támadás ért, hogy lehet, hogy szegény örökre lebénulva marad; Jászszentandráson saját otthonában ismét egy idős asszonyt ért nagyon brutális támadás, lekötözve találtak rá, mielőtt kórházba vitték volna; és nem kell mondanom Soroksár esetét: egy 36 éves, szerencsétlenül járt, kocogó fiatalasszonyt ért egy nagyon különös és brutális támad, amelynek gyilkosság lett a vége, amellyel kapcsolatban egyébként szinte teljes hírzárlat tapasztalható.

Én ezzel kapcsolatban csak azt mondanám, hogy a múlt héten is és idestova 2010 májusa óta folyamatosan azt mondjuk, hogy még jobban szélesítsük ki a védtelen társadalmi helyzetűek védelmét, elsősorban a gyermekeket, az időseket és a fiatal nőket érintve. Ezzel kapcsolatban rengeteg-rengeteg javaslatot tettünk, és mindig az a válasz, hogy a kormány már szigorította a Btk.-t. Jelen helyzetben ismét azt kérdezem: elégedett-e a kormány ezzel a helyzettel, és kíván-e további lépéseket tenni?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm az őszinte válaszát. Valóban, nem abban van vita közöttünk, hogy elégedettek vagyunk-e vagy sem, sokkal inkább a hogyan kérdésében.

A Jobbik többször javasolta akár a különösen brutális bűncselekmények esetében a halálbüntetés kérdésének felülvizsgálatát vagy társadalmi vitára bocsátását, a nemi erőszakot elkövetők vagy a pedofil elkövetők esetében a kémiai kasztráció lehetőségének megteremtését, ahogy egyébként nagyon sok európai uniós országban létezik. Mi azt mondjuk, hogy három csapás helyett egy csapásra a lehető legdurvább büntetési tételeket kell kiszabni a minősített esetekben.

És mindezért, mivel ez a vita közöttünk, én azt gondolom, hogy túlmutat az azonnali kérdések és válaszok óráján, nem három vagy hat percben kell ezt megbeszélnünk, a Jobbik egy politikai vitanapot kezdeményez ezen kérdéskör tisztázása kapcsán. Bízunk abban, hogy a kormánypárti képviselők is támogatni fogják ezen indítványunkat, és akkor a szakmai részleteket, azt hiszem, hogy lehet tisztázni olyanképpen, hogy konszenzusos megoldással további jobbító javaslatokat tudunk benyújtani és elfogadni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mindenfajta kormányzati kommunikációs propagandagépezettel szemben tényként nyugodtan le lehet szögezni, hogy 2013-ra odajutott ez az ország, hogy mind a közbiztonság tekintetében, mind pedig az igazságszolgáltatás tekintetében minimum válság, minimum csődhelyzet van, amelyet nagyon sürgősen orvosolni kell.

Higgyék el nekem, hogy sejtem, mi lesz a válasz, és már most meg tudnám írni szerintem az államtitkári választ, hogy mi mindent fogok kapni egyfajta replikaként, de most tekintsünk el ettől, szeretném, ha ezúttal az államtitkári válasz inkább előremutató lenne, hogy hol vannak a közös feladataink, és hol vannak a közös dolgaink.

Pontosan tudom azt is, hogy például a soroksári esettel kapcsolatban majd a fejünkhöz fogják vágni - ahogy már jó néhány sajtóorgánumban megtették -, hogy mi politikai tőkét kívánunk kovácsolni egy-egy különleges kegyetlenséggel elkövetett tragikus bűncselekmény kapcsán, de higgyék el, erről szó nincs. Senki nem akadályozta meg önöket sem abban, hogy például részt vegyenek Soroksáron egy olyan demonstráción, amely előbbre mutat, amely szolidaritást mutat, senki nem akadályozta meg önöket abban, hogy esetleg önök szervezzenek hasonló rendezvényeket. A Jobbik szó nélkül beállt volna a sorba, de tekintettel arra, hogy senki mást nem foglalkoztat ez a téma, vagy nem kellő mértékben foglalkoztat a téma, kénytelenek voltunk mi megszervezni. És miért? Nem azért, hogy politikai tőkét kovácsoljunk (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), sokkal inkább azért, hogy minden létező fronton minden lehetséges eszközzel megpróbáljunk egyfajta nyomásgyakorlást végrehajtani vagy eszközölni azért, hogy ezeket a nagyon-nagyon súlyos társadalmi problémákat valami úton-módon kezeljük, és előbbre vigyük.

Az áldozatok és a bűnözők célszemélyei szinte kivétel nélkül csak a nők, a gyermekek és az egyedülálló idősek. Én nem tudom elfogadni azt a kormányzati választ, amelyet a múlt héten is megkaptunk, hogy szigorítottunk, sőt létrehoztunk egy új Btk.-t, amelyben jelentősen nőttek a büntetési tételek, és kész. Hölgyeim és uraim, tisztelettel jelentem, hogy attól függetlenül, hogy új Btk. van, és valóban szigorodtak különböző büntetési tételek, embereket gyilkolnak nap mint nap ebben az országban. Önök komolyan azt gondolják, hogy minden így van a legnagyobb rendben, és nyugodtan hátradőlhetünk, mert néhány jogszabályt szigorítottunk?

Azt gondolom, hogy van még itt feladatunk, és van még itt tennivalónk bőven. Éppen ezért a múlt héten kezdeményeztem egy politikai vitanap megtartását, amelyre a Fidesz-frakció válaszolt elsőként, hogy szó sem lehet róla, amely politikai vitanappal pontosan az lett volna a célunk, hogy minden frakció, pártállástól függetlenül, a szakmai javaslatát tegye az asztalra, azt vitassuk meg, és legyen egy olyan közös nemzeti minimum, hogy ezt a nagyon súlyos válsághelyzetet a jövőben hogyan tudjuk orvosolni. Önök erre azt mondták, hogy nem. Én azt gondolom, hogy végre egy kicsit magukba kellene szállni, és át kellene gondolni ezt a mentalitást. Mert mit látunk? Önök vagy nem tudják, vagy nem akarják megoldani ezt a nagyon komoly helyzetet, aki meg megpróbálja, annak nem hagyják. Azt gondolom, hogy ez nagyon nincs így jól. Végre le kéne szállni a magas lóról, és a mindennapi problémákkal érdemben foglalkozni. Ez lenne a helyes.

Az pedig, ami Ároktőn történt a hét végén, azt gondolom, hogy a jelenlegi magyar igazságügyi helyzetnek vagy rendszernek egy olyan gyöngyszeme, amely nem is tudom, hogy milyen minősítéssel illethető. Természetesen lehet mutogatni majd a bíróságra, és én sem mondom, hogy adott esetben a bíró személyi felelőssége fölvetődhet-e, mert nyilvánvalóan igen, de azért ne felejtsük el, hogy önöknek pénz, paripa, fegyver, minden a kezükben van, három és fél éve kétharmaddal irányítanak, három és fél éve, ha kellett, egyetlen ember miatt alkotmányt tudtak módosítani, ha kellett, intézményeket tudtak letarolni és saját emberekkel megtölteni. Akkor kérdem én, most az igazságszolgáltatás szegmensében ezt miért nem lehet megtenni, ha azt látjuk, hogy rosszul mennek a dolgok. Ne felejtsük el, hogy az ároktői gyilkosok áprilisban kerültek házi őrizetbe, azóta eltelt fél év, és fél éve ugyanúgy nincs ítélet. Az pedig már hab a tortán, hogy a rendőrség olyan jól végezte a dolgát, hogy a házi őrizetből szépen megszöktek az elkövetők. Fölmerül a kérdés, hogy ha ezek az elkövetők, ne adja a Jóisten, de újra gyilkolnak, vagy újra valami súlyos bűncselekményt követnek el, ki fogja vállalni a felelősséget. Azt gondolom, hogy egy önmagára valamit adó országban, egy önmagára valamit adó kormányban ilyen esetben miniszteri szinten is bocsánatot kérnek, és megemelik a kalapjukat, hogy viszontlátásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön idén májusban a Cigányügyi Egyeztető Tanácson úgy fogalmazott - szó szerint idézem -: "a kormány rejtett erőforrásként tekint a cigányságra, nem pedig problémaként".

Természetesen ezt sokan sokféleképpen értelmezik, és nyilván lehet is értelmezni. Én a magam részéről ettől most eltekintenék. Azonban tény, hogy a rendszerváltástól napjainkig, idestova 23 éve sok-sok, talán megszámlálhatatlan mértékű adóforintot költöttek a cigányság integrációjára, sokmilliárdos programok indultak, önök is, ha pontosak az emlékeim, akkor egy 1,2 milliárdos felzárkóztató programot indítottak - és ezzel szemben van a nagy magyar valóság. Ez idáig rendben is van, hogy ki mennyit fordít rá. A nagy kérdés ott van, hogy mindez mire lesz elég.

Azt látjuk, hogy 23 év elteltével ez az elképesztően sok milliárd adóforint arra a minimumra sem volt elég, hogy legalább egyetlen hiteles, cigány származású politikust, egyetlen hiteles cigány származású politikai vezetőt kitermeljen ez az integrációs politika (Osztolykán Ágnes felemeli a kezét.), aki legalább egyszer az életben föláll itt, a parlamentben, és azt mondja, hogy vannak dolgok, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és azt mondja, hogy nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink. Ez nem történt meg, és ez a legnagyobb deficite ennek az egész integrációs problémának.

A képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében ott van az a félmillió magyar állampolgár, aki most már az elmúlt évek alatt külföldre menekült, vagy külföldre száműzte az élet, ha úgy tetszik, és jelentős részük diplomával rendelkezik, nyelveket beszél, és mivel ők nem tudnak itthon labdába rúgni, adódik a nagy kérdés, hogy ha újragondoljuk ezt az egész problematikát: kik is valójában Magyarország rejtett erőforrásai?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök úr! Azt hiszem, az egyértelmű, hogy nem abban van köztünk a vita, hogy kell-e integrálni adott esetben a cigányságot vagy más hátrányos helyzetű társadalmi rétegeket, a hogyanban már sokkal inkább.

Az utolsó mondatára azért reagálnék. Én még nem hallottam a magyar parlamentben 2010 májusa óta olyan cigány képviselőtársunkat vagy cigány származású képviselőtársunkat, aki valóban őszintén elmondta volt azt a vidéki problémát, amit ők is pontosan tudnak és mi is pontosan tudunk. A probléma ott van, hogy csak mi beszélünk róla. Ha megnézzük a vidéki nagy magyar valóságot, ott a kulcs, amit ön is mondott, hogy mindenki rejtett erőforrás, aki dolgozni akar. Mi azt látjuk, hogy nem akar mindenki dolgozni, és mielőtt bárki belekötne, nem kollektíve a cigányságra értem ezt, hanem annak egy jelentős részére, akik a munka, az oktatás és a törvények világán kívül képzelik az életüket.

Viszont ott van - még egyszer mondom - az a félmillió magyar, aki viszont dolgozni akar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azért ment el külföldre, hogy boldoguljon. Rájuk mikor lesz érvényes egy olyan kormányzati politika, amely ugyanilyen összegeket (Az elnök ismét csenget.) fordít az ő támogatásukra?

Elnézést kérek és köszönöm szépen.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdünk saját magunk karikatúráivá válni, ha ezt így folytatjuk. Azt gondolom, hogy ennek a napirendi pontnak nem ez a lényege, és ahogy elkezdődtek itt a kétperces hozzászólások vagy viták, én megint azt érzékeltem, amiről jóval hosszabban beszéltünk az idei év tavaszán, illetve kora nyarán erről a javaslatról, és a vezérszónokimban hosszan beszéltem arról, hogy az már önmagában szégyen, hogy 2013-ban, sok-sok évtizeddel az említett diktatúrák után még mindig itt tartunk, hogy hova kiknek kell kötelezővé tenni vagy lehetőségként felajánlani a látogatásokat, hogyan kell erről beszélni, és a többi.

Itt az iménti kétpercesek jól mutatták, hogy mind a Fidesz, mind az MSZP álláspontja még mindig bele van ragadva az elmúlt évtizedek e témában való közéleti paneljei közé. Még mindig az számít, hogy ki mit terjesztett be, mikor terjesztett be, ki kit támogat, ki akarja szélesebbre nyitni a kapukat, ki akar a legnagyobb erkölcscsősz lenni vagy épp a legnagyobb védelmező szerepében feltűnni. Nem ez a lényeg. Végre és egyértelműen a lényegről kellene beszélni.

Ami konkrétan a mai napirendet illeti, én Steiner képviselőtársamnak segítenék annyiban, vagy inkább alátámasztom, amit mondott, furcsa módon, hogy amit Révész Máriusz nem mondott el, azt én bátran kimondom: az eredeti javaslatba azért nem került bele még a részleges költségtérítés sem, ugyanis az MSZP-s előterjesztésben az szerepelt, hogy az auschwitz-birkenaui haláltábor, illetve a Holokauszt Emlékközpont. És az eredeti vezérszónoki körös vitában mind a Fidesz, mind a KDNP, mind a Jobbik is állást foglalt amellett, hogy a lengyelországi emlékmúzeum látogatását nem biztos, hogy elő kellene írni abban a formában, ahogy. És ha jól emlékszem, senki nem anyagi vonzatok miatt ellenezte, sokkal inkább azért, mert egyrészt Lengyelországban történt, másrészt a németek követték el, és természetesen gyorsan aláhúzom, nem elvitatva a magyar vonzatát és a magyar tragédia érintettségét ezen emlékhelyen, de van pont elég Magyarországon is, amelyet meg lehet látogatni, föl lehet keresni, és ugyanúgy minden érintettnek méltóképpen lehet rá emlékezni.

Én úgy emlékszem - és vissza lehet keresni a jegyzőkönyveket -, hogy az eredeti, elég hosszúra sikerült vitában az MSZP kivételével minden frakciónak ez volt az álláspontja, csak ezt Révész Máriusz képviselőtársunk most nem mondta. De én nem gondolnám, hogy anyagi vonzata lenne mindennek.

A Jobbik álláspontja kezdettől fogva világos, és mind vezérszónokiban, mind egyéb hozzászólásokban elmondtuk, hogy emlékezni és emlékeztetni fontos és szükséges, de mindezt tegyük úgy, hogy a kettős mérce nyomokban se legyen fellelhető. Ellentétben azt látjuk, és elsőként a Jobbik terjesztette be a recski tábor látogatására vonatkozó javaslatát, pontosan a kettős mérce kompenzálásának a jegyében történt, hiszen a holokauszt kapcsán mind országszerte, földrajzi értelemben helyileg van számos ilyen akár időszaki, akár állandó kiállítás vagy múzeum, mind pedig, ha csak a különböző, akár konferenciákat, akár más egyéb emléknapokat veszünk, nincs arányában az országot ugyanolyan minimum vagy talán még súlyosabban - de valóban ne állítsuk szembe egymással a diktatúrákat és a szörnyűségeket -, nincs arányban a kommunizmusról való méltó megemlékezéssel. Ezért javasoltuk mi az iskolások számára a recski tábor látogatását.

Ellenben azt is elmondtuk, és most is elmondom, hogy nem így kellene, és ezért van zsákutcában a magyar közélet e tekintetben, mert nem így kellene megoldani ezt a problémát, hogy mire hogyan emlékezzünk, a jövő generációinak a felelősségtudatát hogyan neveljük és hogyan mélyítsük, hogy többé ne fordulhassanak elő ilyenek. Nem ezzel kellene, hogy előírunk különböző látogatásokat és különböző emlékhelyek, múzeumok megkeresését, hanem a közbeszédet és a tematikát kellene egy picit megváltoztatni.

Mire gondolok itt elsősorban? Arra - és ezt is elmondtuk már nagyon sokszor -, hogy bizonyos történelmi cselekmények, akár áldozatok számát, akár elkövetők számát, akár súlyosságát vagy nem súlyosságát, nem Btk.-paragrafusokban kellene megszabni, és azt beleverni akarva-akaratlanul a jövő generációinak fejébe, hanem ezt rá kéne bízni a történelemre és a történészekre.

(17.10)

Vannak, Steiner képviselőtársunk is említett egy történészprofesszort, mi is tudnánk nagyon sokat, akik egyébként mindannyian a saját területükön elismertek, nagyon sok komoly munkát letettek az asztalra, de köszönő viszonyban sincs az álláspontjuk egymással. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy külön szakma, egy külön hivatás, és ezt rájuk kellene bízni, és nem törvényi szinten szabályozni.

Az, hogy iskoláknak előírjunk látogatásokat, egy fontos és szükséges dolog, de nem elégséges, és nem ez a lényeg. A lényeg abban van, amire egyébként Steiner képviselőtársunk is utal, amikor éppen a politika játékszerévé tesszük. Csak itt szeretnék figyelmeztetni, hogy pontosan az antiszemita kártya az, amit a politika és a magyar közélet vagy a magyarországi közéletet úgymond tematizáló különböző sajtóorgánumok különböző szereplői szinte nap mint nap elővesznek. Elég egy rosszul sikerült félmondat, elég egy rossz tekintet, és ha előkerül az antiszemita kártya vagy valakire rásül ez a stigma, az úgymond a nagy demokratikus magyar közéletben megszűnt létezni, és mindez továbbgenerálja, hogy majd az iskolákban ez hogyan fog levetülni, hogy majd a tanár hogyan mutat be egy-egy történelmi eseményt, s a többi, s a többi. Szóval azt gondolom, mindenki érti, hogy a probléma hol van.

Tehát a bűnbakképzést és a kettős mércét kellene fölszámolni, hogy legyenek látogathatók és kelljen meglátogatni ezeket az emlékhelyeket. De nagy kérdés, hogy a szándék mögött mi áll, mennyire hiteles az előterjesztő szándéka, hogy miért kell ezeket meglátogatni: azért-e, hogy ismerjék meg, vagy pedig azért, hogy adott esetben, ha valaki ezt kihagyja, vagy egy oktatási intézmény nem egészen úgy szeretné ezt kivitelezni, ahogy elő van írva, akkor bizony ott lebeg az antiszemitizmus képzeletbeli hóhérpallosa fölötte. Szóval én azt hiszem, hogy nagyon óvatosan kellene bánni ezzel a tematikával.

Auschwitz kapcsán azért annyit elmondanék talán, hogy én ezt meghagynám a családok privilégiumának, hogy oda fontosnak, szükségesnek érzi-e a gyermekét, főleg általános iskolás korú gyermekét elvinni, mert valljuk meg őszintén, azért itt van Budapesten is a Holokauszt Emlékközpont, ott van a Terror Háza, amit a kereszténydemokraták javasoltak, ami egyébként mind a két diktatúrát, én úgy gondolom, megfelelő szinten bemutatja, és ott van az általunk benyújtott, recski tábor látogatására vonatkozó javaslat is. De az, hogy általános iskolás gyermekeket, akiknek azért, valljuk meg őszintén, semmi közük ahhoz a tragédiához, ami ott történt, Lengyelországba szállítsunk ezért, ez legyen inkább a család magánügye. Én azt gondolom, hogy minden felelős állampolgár és minden felelős szülő el tudja dönteni a saját maga erkölcs- vagy értékítéletével, hogy mit és mennyire tart fontosnak a gyermeke számára, főleg ilyen borzasztó dolgokat bemutató emlékhelyek látogatása kapcsán.

Én még egyszer arra kérném jelen esetben az itt ülőket vagy általuk a többi frakciót is, hogy egy picit azon változtassunk már, hogy lehet itt a számháborúban meg a különböző javaslatok formájában, a benyújtott irományok sebességében vagy mértékben vitatkozni és rivalizálni egymással, de azt adjuk már meg a jövő generációi számára, hogy nézzenek szembe valóban a múlttal meg őseik vagy felmenőik történelmi eseményeivel, de engedjük már meg nekik azt, mármint a gyermekeknek és a jövő generációinak, hogy bizony kérdéseket tegyenek fel, hogy bizony elgondolkodjanak rajta, és korlátok nélkül ismerjék meg mind a két oldal bűneit, mind a két oldal tetteit és mindenfajta diktatórikus rendszer hátterét, és ne a különböző szankciók által próbáljuk meg tematizálni az ő fejükben a leendő ismereteket, hogy miről mit szabad mondani és meddig szabad elmenni.

Én azt hiszem, hogy ahhoz, hogy megváltozzon, és mondjuk, a következő parlamenti ciklusban vagy a következő parlamenti ciklusokban ilyen határozati javaslatokról már ne kelljen beszélnünk és ne kelljen vitatkozni, az kellene elsőként, hogy itt mi olyan törvényi szabályozásokat hozunk, ahol a történelmet a történészekre bízzuk, a gyermekeknek pedig csak lehetőséget adunk arra, hogy mindezt megismerjék, vagy ha úgy tetszik, fölkeltsük a vágyat a fiatalokban, hogy ezeket a történelmi, nemcsak tragédiákat, hanem dicsőségeket is megismerjék, és lehetőségük legyen Btk.-szankciók nélkül kutatni, vitatkozni, kérdéseket föltenni, és ezáltal saját magukat érdekeltté tenni abban, hogy minél mélyebb ismeretekre tegyenek szert, amiből aztán tanulnak, és hogy ha magukénak érzik a levont következtetéseket, akkor azt hiszem, úgy lesznek felelős magyar állampolgárok, és úgy kerülhető el az, hogy a jövőben ilyenfajta szörnyű események előfordulhassanak. De az, hogyha mi diktatórikusan elvárunk valamit, és még azt törvényileg szabályozzuk is vagy adott esetben szankcionáljuk, bizony mindig, ahogy azt a történelem és az elmúlt évek, évtizedek bizonyítják, kontraproduktív lesz, és pontosan az ellenkezőjét érjük el vele.

Én nagyjából és nem is olyan röviden ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, csak nagyon röviden reagálnék. Nekem nem kenyerem a kettő percek ész nélküli nyomogatása, annyit azonban megjegyeznék, hogy nem tudom, miből gondolta Steiner képviselőtársam, hogy én kizárólag neki mondtam a Jobbik álláspontját. Van nekünk vagy volt nekünk 2010-ben - azóta úgy tudom, hogy bővült - 867 ezer szavazónk, akiket bizony érdekel, hogy mit és hogyan képviselünk, elsősorban nekik és minden jó érzésű magyar állampolgárnak szóltam.

Az, hogy önök a demokrácia védelmében csont nélkül képesek kirekeszteni akárhány-százezer embert, mert nem ért egyet önökkel, az az ön baja, meg bízom benne, hogy majd a választóik is levonják a következtetést. De annyi engedtessék már meg nekem, ugyanúgy demokratikus módon választott képviselő vagyok, mint ön, ne ön mondja már meg nekem, hogy miben szólalhatok föl, és mit mondhatok, és azt gondolom, hogy ezzel a vitánk le is van zárva.

Még egyszer: nem azért beszéltem abban a stílusban és olyan tartalommal, hogy az önnek tetsszen, hanem van, akiket mi képviselünk, és van, akiket szeretnénk megszólítani, és elmondani a mi véleményünket erről a kérdésről. Az, hogy ma ilyen szintű vita zajlik, és ilyen dolgokról még 2013-ban beszélni kell, az nem utolsósorban önnek és nem utolsósorban azoknak a pártoknak és frakcióknak köszönhető, amelyek idestova évtizedek óta ezt a kérdést nem tudták érdemben rendezni. Mi azon vagyunk, hogy ez egyszer és mindenkorra a megfelelő mederben, a megfelelő helyen rendezésre kerüljön, ha úgy tetszik, és valóban, abban talán egyetértünk, hogy nem itt a parlamentben kell erről beszélni elsősorban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök 2010-ben rendet, biztonságot és hatékony rendőrséget ígértek egyebek mellett, ezzel szemben most sem rend, sem biztonság, sőt egyes helyeken szinte mintha rendőrség sem lenne.

Friss beszámolók és információk szerint egyre nagyobb arányban hagyják el a rendőrök a pályát, és talán azt sem túlzás állítani, hogy tömegesen. Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban egy bulvárújságnak az életpályamodellel kapcsolatban a következőképp nyilatkozott: "Előbb a pedagógusok kerültek sorra. Úgy döntöttünk, hogy elsőbbséget adunk a gyermekeinket nevelő pedagógusnak, de most a rendőri állomány altisztjeivel kell foglalkozni, mert veszélyes pályaelhagyási jeleket látunk." Az elmúlt bő öt évben, tehát 2008 és 2012 között több mint 9 ezer rendőr távozott a pályáról, ami a jelenlegi, közel 48 ezer fős teljes foglalkoztatotti létszám csaknem ötödét teszi ki. Mindezen még a 2010-es kormányváltás sem segített, tehát önök sem tudtak ezeken a sajnálatos folyamatokon változtatni. Ebben az évben is január és augusztus között már több mint 600 dolgozó munkaviszonya szűnt meg. De mi is történik pontosan?

A rendőröknek alacsonyak a fizetéseik, nincs társadalmi megbecsültségük, és nincs korszerű eszközállományuk sem. Egy újságírónak nemrég egy 13 éve a pályán dolgozó nyomrögzítő a következőket mondta egy bűncselekmény helyszínén: "Uram, ennek így semmi értelme. Elegem van abból, hogy csak papírokat gyártunk, az eredmény legcsekélyebb reménye nélkül." Mára, ha minden igaz, ez az úriember már le is szerelt. Ez nem szorul kommentárra. Egyre több a panasz, és az állományból nagyon sokan csalódottak, de nem kizárólag a pénztelenség miatt. Kilátástalannak tartják a munkájukat, sajnos ma már egy általános betöréses bűncselekmény felderítése szinte reménytelen a rendőrség egyes elmondásai szerint. Tisztességből elvégzik a kötelező feladatokat, de közben egy percig sem ringatják abba a hitbe a károsultat, hogy a tőle eltulajdonított értéktárgyakat akár előkeríthetik. A rendőrök panaszkodnak az állomány szegényes felszereltségére, a bűnözőket inkább segítő jogszabályokra. Pedig önök mindig arra hivatkoznak, hogy az elmúlt időszakban több olyan jogszabály is született, például a szabálysértési törvény szigorítása, amely a bűnözés visszaszorítását célozta, sajnos azonban a rendőröknek a mindennapi és gyakorlati tapasztalatai egész mást mutatnak.

Az viszont annál inkább magyarázatra szorulna, hogy önök három és fél éve tűrik ezt a nagyon sajnálatos folyamatot. Mellébeszélnek, pótcselekvéseket végeznek, és valljuk meg, hogy eseti és tüneti kezelésekkel próbálkoznak, amelyek érdemi változást nem hoznak.

A kérdésem az, hogy ha valóban komolyan gondolták annak idején, és komolyan gondolják ma is, hogy a rendőrség becsületét és hatékonyságát vissza kell állítani, akkor mit tesznek ennek érdekében. Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem egészen a kérdésemre válaszolt. Én azt kérdeztem, hogy mit kívánnak tenni a rendőrség hatékonyságának és megbecsültségének helyreállítása végett. Erre nem kaptam választ, de akkor én az ön felsorolásával szemben elmondanám a szürke tényeket, amelyek tökéletesen mutatják a rendőrség hatékonyságát és megbecsültségét.

Csak a tavalyi évről és az idei évről néhány jellegzetes eset: Hatvanban szó szerint megostromolják a rendőrkapitányságot a bűnözők, Kenderesen rendőröket vernek, és hadd ne soroljam azokat az eseteket, amelyek folyamatosan azt mutatják, hogy a rendőrség társadalmi és bűnözők szemével való megítélése a nulla felé konvergál. Ezzel szemben folyamatosan pénzbehajtásra használják a rendőrséget.

Árulja már el nekem, államtitkár úr, hogy az vajon miért a rendőrség dolga, hogy Egerben a Dobó téren galambetetésért 20 ezer forintra büntetnek meg turistákat, vagy terhes kismamákat a gyógyszertár előtti parkolásért megbüntetnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szintén 20 ezer forintra. Ennyit a rendőrség hatékonyságáról.

Köszönöm szépen. A választ nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz most megszólalni, és nagyon nehéz megfelelő és méltó gondolatokat találni, történetesen most már megboldogult Für Lajos kapcsán, hiszen ma napirend előtt Lezsák alelnök úr már összefoglalta politikai és egyéb vonatkozású pályafutását, amelyet én nem kívánok ismételni, sokkal inkább egy személyes gondolatmenettel búcsúznék Für Lajos tanár úrtól.

Én elsősorban nem a volt minisztert, nem a volt köztársaságielnök-jelöltet, nem a volt pártelnököt, a politikust vagy a kiváló történészprofesszort gyászolom, sokkal inkább azt az embert, akit a 2000-es évek közepén személyesen is volt lehetőségem megismerni.

Emlékszem az első benyomásokra, amelyek nagyon mélyek voltak számomra, amikor először találkoztam vele személyesen. Mindig csodáltam azokat az emberi jellemeket, amelyeket ő idős korára is egy ilyen életút után megőrzött. Biztos, hogy nemcsak én, hanem sok mindenki más sokféle szempontból gyászolja, van, aki a politikust, van, aki a volt tanárát, van, aki mint családtagját, de én mint embert, mint kiváló személyiséget.

Akik ismerték és most gyászolják, én azt gondolom, hogy okkal gyászolják, hiszen nagyon komoly veszteség érte Magyarországot, a magyar társadalmat, a magyar közéletet, a magyar tudományt minden szempontból. Emlékszem, hogy amikor megismertem, először mennyire gyanakvással fogadott, hiszen akkor még az ELTE szociológia szakos hallgatója voltam, és ő meglehetősen furcsán tekintett a szociológiára mint olyanra, és a szociológusokat mindig valami liberális dolognak tartotta vagy sokkal inkább liberális elfajzásnak, ha úgy tetszik, de hamar meggyőztem, hogy azért vannak kivételek, és ő mindig nagyon segítőkész volt.

Aztán, amikor befejeztem az egyetemet, és jött az újságírás, akkor egyszer csak úgy alakult, hogy én a mikrofon egyik, ő pedig a másik végén. Ekkor már ki volt téve szinte a fél világ céltáblájaként egy nagyon komoly politikai és mindenféle jellemtelen támadásnak; elsősorban a Magyar Gárda melletti kiállására kell gondolni, amiért kapott fűt-fát, hideget és meleget, nemes egyszerűséggel azért, mert ő is úgy érezte, hogy a magyar társadalom egyfajta civil védelemre is szorul, és ha az állam nem képes ellátni feladatait megfelelően, akkor a civil összefogásra is szükség van.

Aztán az esküvőnkön már figyelmeztetett, ha közéleti szerepvállalásra adom a politikán belül a fejem, akkor jó lesz, ha felkészülők rá, hogy a politika olykor-olykor, az ő szóhasználatát próbálom idézni, nagyon gyomorforgató tud lenni. Most már azért néhány év elteltével, azt hiszem, hogy nagyon finoman fogalmazott, és mennyire igaza volt.

Később, amikor még az írást nem hagytam abba, és az újságírást, ameddig csak lehetett, próbáltam folytatni, ő őszintén érdeklődött, mindig nézte, olvasta a gondolataimat, inspirált, biztatott, és mindig kiemelte, hogy az írást soha nem lehet abbahagyni, és ne hagyd abba, hiszen talán a fehér lap az egyetlen, aminek nem lehet hazudni. Azt hiszem, ha az ő munkásságát megnézzük, akár tudományos, akár közéleti gondolatait, amit papírra vetett vagy mások papírra vetettek, akkor mennyire igaz volt ez a megállapítás is.

Nagyon nehéz olyan szavakat találni, amelyek méltóak lennének erre a kiváló személyiségre. Utolsó személyes találkozásunkkor, amikor azt mondta, hogy ő már nem politizál, de azért fél szemét a magyar nemzeten, és fél szemét rajtunk tartja, akkor pontosan tudtam, hogy ugyanúgy nyomon követi a magyar politikát, bel- és külpolitikát egyaránt, ahogy aktív korában is. Most már csak abban bízom, hogy odafentről is a fél szemét ezen az országon, ezen a nemzeten és ezen a párton tartja továbbra is. Nem is tudok másképp búcsúzni, mint hogy a Jóisten adjon neki nyugalmat, és nyugodjon békében ez a kedves tanár úr, aki a múlt héten távozott közülünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Főleg a Belügyminisztérium alá tartozó intézmények költségvetéséről beszélnék, és nagyon örülök, hogy Kontrát Károly államtitkár úr itt van, és remélhetőleg talán majd reagál rá, még ha nem is fogunk egyetérteni vélelmezhetően.

Nagyon röviden reagálnék azonban a minket ért különböző vádakra, és szeretném egyszer s mindenkorra tisztázni és rendbe tenni, hogy a közmunkával kapcsolatban nem azt mondtuk soha, nem azt mondjuk és most sem azt mondjuk, hogy nincs rá szükség, hanem azt mondjuk, és itt pontosítanék, hogy az nem egyenlő a munkahelyteremtéssel. A kettőt azért semmi esetre se keverjük össze!

Visszatérve a Belügyminisztérium alá tartozó területhez: én megint nem tudok elmenni - ahogy a korábbi években sem - a Terrorelhárítási Központ finoman fogalmazva is indokolatlanul magas költségvetési összege mellett. A 2013. évi költségvetésben is közel 13 milliárd forintos tétel szerepelt ebben a sorban, és most is közel 13 milliárdos a költségvetésből kapott összeg. Ez azért egy kicsit problémás egy 900 fős szervezetnél, tekintettel arra, hogy a célját alapból nem tudja megvalósítani, hiszen Magyarországon - bárhogy is csűrjük-csavarjuk a szavakat - nincs terrorizmus.

Ezekre az emberekre, akik a Terrorelhárítási Központban dolgoznak, nyilvánvalóan szükség van, csak szerintünk egy teljesen más intézményben és teljesen más osztályokon; nevezetesen a rendőrség megfelelő kötelékein belül. Ha azt figyelembe vesszük, hogy a rendőrségnél milyen problémák vannak, akár fizetés tekintetében, akár felszerelés tekintetében, és párhuzamba állítjuk például a TEK-et, akkor egy meglehetősen fekete-fehér kontrasztot láthatunk, hiszen a Terrorelhárítási Központnak Audi Q7-esek, páncélozott csapatszállító járművek állnak rendelkezésére; most már repülőgépük is van, hogy repülőgépes túszejtéseket gyakoroljanak, bár Magyarországon soha nem volt repülőgépes - és ne is legyen természetesen - túszejtés. Szóval olyan elképesztő felszereltséggel bírnak, miközben a ténylegesen sokkal több feladatot ellátó rendőrségnél meg éppen az ellenkezője van.

A közelmúltban államtitkár úr éppen nekem adott egyik válaszában azt mondta, hogy a rendőrség járműállománya most lett a közelmúltban fejlesztve. Ez valóban így van, és valóban új rendőrautók érkeztek a testülethez. A probléma csak az, ha egy cinikus hasonlattal akarnék élni, ez olyan, mintha Kimmi Räikkönennek adnánk egy tűzpiros Ferrarit, és kikötnénk, hogy nem mehet vele, csak 20 kilométer/órával.

A probléma az ugyanis nagyon sok vidéki településen, és ezt személyesen rendőröktől hallom panaszként rendszeresen - főleg Heves megyében -, hogy sajnos az az összeg, amiből ők tankolhatnak, nagyjából egy hónapban már a második héten elfogy. És kistelepüléseken, ahol az emberek személyesen ismerik az ottani körzeti megbízottat vagy járőrt, aki ott is lakik, nem a hivatalos utat választja, hanem a privát mobilján személyesen a rendőrt hívja. És a hónap második hetétől ez úgy néz ki náluk, hogy a rendőr a saját pénzéből tankol a rendőrautóba. Aztán az emberek följelentik, hogy ő civil ruhában mit rohangál a rendőrautóval. Szóval, óriási problémák vannak, és mellette pedig a leterheltségük finoman fogalmazva is elég szörnyű.

Csak egy egri példát mondok. Egerben egy átlagos nyomozó 50-60 ügyet visz egyszerre. 50-60 ügyet egyetlenegy nyomozónak képtelenség ellátni. 10-15 a maximum az ő elmondásuk szerint. És most ne az állandó ellenzéki opponens magatartásunkként vegyék tőlem ezeket a gondolatokat, hanem arról beszélek, hogy bizony, milyen fejlesztésekre van szükség. És ha a prioritásokat nézzük, akkor nyilvánvalóan a nem létező terrorizmus elleni harctól kellene elvenni például azt a 13 milliárd forintos tételt, és odaadni annak a rendőrségnek, aminek bizony nagyon sok feladata van.

És hosszan lehetne beszélni a Belügyminisztérium - kis túlzással - mostohagyerekének tekinthető tűzoltóságról, hogy ott milyen gondok vannak, akár a béreket tekintve, akár a felszereltséget tekintve.

A közelmúltban panaszkodtak tűzoltók: tűzesethez riasztották őket, és - figyeljenek, hölgyeim és uraim! - autópályán 50 kilométer/órás sebességgel volt képes menni a tűzoltóautó. És mindenhol, balról-jobból csak előzték őket, a szirénázó, villogó tűzoltóautót. Ez ma a helyzet. És azt gondolom, hogy lenne itt mit csinálni.

(10.50)

De a büntetés-végrehajtási intézetben ugyanez a helyzet. Ott is a bv-dolgozók - nem kell a körülményeiket ecsetelni, és hogy minek vannak kitéve - finoman fogalmazva is alulfizetettek. Nyilván nem egy akkora létszámról van szó, mint mondjuk, a rendőrségnél, de azért azt a munkát is meg kéne becsülni, hatékonyságukat és egy kicsit a tekintélyüket helyre lehetne tenni, nem is akkora összegből, hogy ne lehetne bármikor megfelelően átcsoportosítani.

Úgyhogy nagyon röviden, időszűke miatt a további részletekbe ne mennék bele.

Egyet azonban még szeretnék elmondani, és megint nem tudom, hogy a cinizmus kiérződik-e belőlem, de én egy picit irigylem Orbán Viktort a tekintetben, hogy itt csupa olyan ember ül, akinek egyszerűen nincs önálló véleménye, vagy nagyon jól tükrözi a kormányoldalon. És ne vegyék sértésnek, önök 2010-ben 176 egyéni választókerületből 174-ben mandátumot szereztek. Nem hallottam a 174 egyéni mandátumot szerzett képviselőjüktől, senkitől, hogy mondjuk, csak a saját választókerületében valami probléma lenne. Hogyha csak a Heves megyei választókerületeket veszem, nekik kellene, a Heves megyei hat egyéni képviselőnek a leghangosabban kiabálni itt, hogy az az úthálózat például, ami Heves megyében van, nem életveszélyes, hanem most már nincs olyan magyar szó, amivel megfelelően lehetne jellemezni. Csak légpárnással lehetne biztonságosan közlekedni. És önök közül itt, úgy látom, senkinek semmiféle problémája nincs az egyéni választókerületben, itt mindenkinek tökéletesen előre megírt fantasztikus felszólalásai vannak, minden a legnagyobb rendben. (Kőszegi Zoltán: A költségvetésről van szó!)

Hölgyeim és Uraim! Azért 2013 Magyarországa jelenleg még nem azt mutatja, hogy minden a legnagyobb rendben lenne, és hogyha valóban, ahogy képviselőtársam mondja, a költségvetési vitáról beszélünk, akkor most lenne annak a terepe, hogy honnan hová csoportosítsunk. És nagyon sok kérdés felmerül, és időkeretben szinte lehetetlen ezt tárgyalni, de én azt gondolom, hogy nemcsak a dolgozók béreiről, nemcsak az önkormányzat által ellátott intézmények strukturális vagy egyéb problémáiról, nemcsak az úthálózatról, nemcsak az infrastruktúrákról, hanem nagyon sok minden másról lehetne még beszélni, és értelmes vitát lefolytatni, hogy honnan hová csoportosítsunk át. Én önökből ezt hiányolom, mert úgy látszik, hogy önök szerint minden a legnagyobb rendben. De bízom benne, hogy előbb-utóbb önök is gyakorolnak némi önkritikát, és legalább a saját választóikra való tekintettel, a saját választókerületükre való tekintettel egy picit kritikusabbak lesznek ezzel a költségvetéssel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vannak önök között, akik szimplán csak 3-3,5 éve, vannak, akik pedig idestova 23,5 éve folyamatosan arról papolnak, hogy hogyan kell átláthatóvá tenni a politikai gazdálkodást, a pártok finanszírozását, a pártok mögött álló különböző átláthatatlan helyzeteket. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.)

De minden szó ellenére 23,5 éve a világon nem történt semmi érdemi lépés, amely a gyakorlatban fizikálisan is megteremtette volna ezt a helyzetet. Ez a jelenlegi javaslat semmi másról nem szól és még csak nem is szankcionál semmit, pusztán az állampolgárok jogos igényét szem előtt tartva szeretné... (Jelzésre:) Nem szól? Értem. Elnézést, elnök úr, úgy hallom, nem szól. (Nagy zaj. - Az elnök csenget. - Hordozható mikrofonba:) Akkor folytatom. Ha eddig is hallották, akkor köszönöm a figyelmet.

Szóval, ez a javaslat semmi másról nem szól, mint az állampolgárok jogos igényeit szem előtt tartva megteremteni azt a helyzetet, hogy végre mindenki láthassa, hogy mely pártok mögött milyen civil szervezetek kik által pénzelve működnek, és adott esetben azt is le lehet szűrni egy-egy döntés kapcsán, hogy vajon kinek vagy kiknek az érdekét tartják szem előtt.

Kommunikációs szinten - hozzáteszem, kommunikációs szinten - a Fidesz is támogatta ezt a javaslatot - amikor sajtótájékoztatón ismertettük annak lényegét -, például Selmeczi Gabriella szóvivő személyében. Megszoktuk már ugyan önöktől, hogy a tettek és a beszéd nincs mindig fedésben, de ezúttal én csak egyetlenegy dologra hívnám fel a figyelmet: akinek, amely pártoknak és amely képviselőknek nincs takargatnivalójuk, az támogatja ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon úgy fest, hogy három és fél éve elbeszélünk egymás mellett, vagy ha úgy tetszik, ugyanazt mondjuk. Mi rendszeresen kritikával illetjük napjaink közbiztonságát, illetve az azért felelős akár intézményeket, akár hatóságokat, akár szerveket. Szerintünk semmi nincs rendben, önök szerint minden rendben van, de maradjunk inkább a tényeknél, és ne folytassunk politikai vitát, hanem beszéljünk inkább a valóságról.

Ha úgy tetszik, finoman fogalmazva sem sikerült megoldani azt az alapvállalást, hogy az alapvető alkotmányos jogokat a kormány egyszer s mindenkorra a megfelelő szervein keresztül garantálja, nevezetesen: a vagyon- és személybiztonságot. Példának okáért csak Heves megyében óriási problémák vannak, és sorolhatnám a településeket sorban, hogy hol, kik és milyen céllal fordulnak hozzánk, hogy ha már kormánypárti képviselőket nem sikerül megnyerni az ügyük érdekében, akkor valamilyen szinten csatornázzuk be a Parlament falai közé az ő problémájukat, ezért akár Kerecsend, akár más Heves megyei településeken aláírásgyűjtésbe kezdtek saját helyben lakó körzeti megbízottért vagy éppen helyi rendőrőrsért, ugyanis egyáltalán nem látszik a rendőri jelenlét bizonyos településeken. Azzal nem kívánnám húzni az időt, hogy mely településekről van szó, elég a rendőrségi és a kozmetikázott belügyminisztériumi statisztikákat is felütni.

Szólni kell arról is természetesen, sőt meglehetősen hangsúlyozni kell, hogy nem feltétlenül a rendőrség tehet arról, hogy milyen állapotok uralkodnak az országban, hiszen a rendőröket - tekintve, hogy az egyszerű járőrtől a nyomozókig bezárólag nagyon sokukkal beszélgetek rendszeresen - nagyon sok minden köti. Egyszerre túlterheltek, egyszerre köti őket az az elvárás, hogy bizonyos mennyiséget be kell szedni szabálysértési bírságok keretében. Például amiről az államtitkár úr a múltkor beszélt, egyébként nagyon helyesen, hogy új járműveket szerzett be a Belügyminisztérium a rendőrség számára; itt szeretném hangsúlyozni, hogy mit sem érnek az új járművek, ha például üzemanyagkvóta van rájuk. Számos, Heves megyében szolgálatot teljesítő rendőr arról panaszkodott, hogy minden hónap második hetében saját pénzből kell tankolni, ha ők el akarják látni a feladatukat. Azt gondolom, hogy ez tarthatatlan, és emellett nem mehetünk el szó nélkül. Itt nem arról szól a történet, hogy mely párt veti fel ezeket, vagy ki akar ebből politikai hasznot kovácsolni, itt arról szól a történet, hogy az állampolgárok jogos igényének meg kellene hogy feleljünk akár ellenzékből, akár kormányoldalról.

Azt gondolom, a Belügyminisztérium, illetve a rendőrség inkompetenciáját vagy jelenlegi struktúrában működő alkalmatlanságát mi sem bizonyítja jobban, hogy egyre több olyan cselekmény történik - és azt gondolom, ez több mint elgondolkodtató -, amikor idős, adott esetben nyugdíjaskorú emberek, akik egész életükben betartották a törvényeket, dolgoztak, adóztak, és jól megérdemelt nyugdíjas éveiket töltenék, egyre többen arra kényszerülnek, hogy a törvényeket áthágva, ha már a rendőrség nem segít rajtuk, és senki nem segít rajtuk, akkor saját maguk kezébe vegyék személyi és vagyoni biztonságukat. Gondoljunk csak a vácszentlászlói esetre, gondoljunk csak az elmúlt napokban bekövetkezett, Nyékládháza és Emőd közötti tanyára, amikor természetesen a 13 milliárd forintból működő Terrorelhárítási Központ sikeresen rajtacsapott egy 72 éves idős bácsin, aki egyébként saját maga, illetve a saját maga által nem terhelhető kiszolgáltatottsága miatt kényszerül arra, hogy ha már a rendőrség nem segít rajta, akkor valamit tegyen maga és édesanyja biztonsága érdekében.

Azt gondolom, hogy elértünk egy olyan kritikus pontra, amikor végre komolyan kellene venni az ellenzék és az egyszerű állampolgárok panaszait, végre komolyan kellene venni azt az üzenetet, hogy ez a rendőrség nem az a rendőrség, amit önök ígértek, ez a rendőrség nem azt a munkát végzi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amely tőle elvárható lenne. Ezért szeretném, ha államtitkár úr is végre érdemben arról beszélne, hogy mik is a közös dolgaink, és miket tehetünk ennek érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Szávay István képviselőtársam a nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos frakcióálláspontot természetesen ismertetni fogja, jómagam pedig a magyarországi cigánysággal kapcsolatos jelentés tartalmát szeretném egy picit, ha úgy tetszik, más szemszögből megvilágítani. Természetesen nem akarom elvitatni az abban leírtak fontosságát és az integráció felé ható lépések szükségességét, azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nincs az rendben, amikor csak arról szól egy jelentés, hogy az adott kormányzat milyen lépéseket tett. Szerintem úgy lenne kerek egy ilyen jelentés, ha arról is szó lenne, hogy mit tettünk és cserébe mit kaptunk. Ez ennek a jelentésnek egy alapvető hiányossága, ez ennek a jelentésnek, és nemcsak ennek, évek óta tapasztalható tény, úgy látszik, örök hiányossága.

Ha abból indulunk ki, hogy a többségi társadalom vagy adott esetben a kormányzat, vagy bármilyen minisztérium vagy bármilyen alapítvány valamit ad egy közösségnek, akkor nyilván ez azt a nem burkolt szándékot is feltételezi, hogy cserébe valamit el is vár. Ez a jelentés összességében semmilyen szinten nem tér ki arra, hogy milyen eredményeket sikerült ebből a sok-sok milliós, sőt, ha úgy tetszik, milliárdos közpénzből elérni. És ez nem a mostani jelentés és nem a 2013-as vagy a 2012-es vagy a 2011-es évnek a hiányossága, hanem idestova a rendszerváltás óta örök probléma. Ugye, különböző tanulmányok, különböző minisztériumi vagy szakpolitikai jelentések készültek például a cigánysággal kapcsolatban, hogy mennyi millió, illetve itt a millió nem is helyes, tehát mennyi milliárdot fordított a mindenkori kormányzat az integrációra. És mellé a képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében, hát, nem sok mindent tudunk felmutatni.

Itt le kéne vonni talán azokat a következtetéseket, hogy a jövő szempontjából mi lehet az üdvös, a jövő szempontjából mik kellenének hogy legyenek azok a lépések, amelyek valóban érdemi előrelépést fognak eszközölni. Azt gondolom, hogy itt nem mehetünk el, még egyszer hangsúlyozom, jelen esetben csak a cigányságról beszélek, nem mehetünk el a politikai elit felelőssége mellett. Felelős-e az a politika, és felelős-e az az adott esetben mindenkori önkormányzati vezetés, amely csak és kizárólag a jogokat, csak és kizárólag a lehetőségeket kéri számon a mindenkori kormányzaton és minisztériumon, és csak és kizárólag akkor döngeti a mellét, ha úgy tetszik, bocsánat a nem túl szép hasonlatért, amikor valamit kérni kell?

(10.40)

De arról soha semmilyen szinten, soha, semmikor senki nem vállalt felelősséget, hogy mennyire kudarcos ez az integrációs politika, amely idestova 23 éve vagy most már 23,5 éve folyik ebben az országban. Ha bárki, aki komolyan végiggondolja ezt a jelentést, és bárki, aki végiggondolja akár csak az elmúlt év, akár csak az elmúlt 23 év integrációs politikáját, és a szívére teszi a kezét, akkor nem mondhatja azt, hogy megtaláltuk a helyes utat, minden a lehető legnagyobb rendben van, és az integráció kérdése pusztán pénz kérdése. Ez a legnagyobb önbecsapás, ez a legnagyobb hazugság lenne, hogyha bárki ezt komolyan gondolná.

Nem mondhatjuk azt, hogy például olyan kistelepüléseken, ahol olyan szociális vagy más egyéb problémák vannak, ahol a gyermekek, mondjuk - megint kiragadok egy példát - nem tudják a mosdót rendeltetésszerűen használni, akkor segít-e az, hogyha mondjuk, digitális táblát szereltetünk minden osztályterembe. Nyilvánvalóan nem.

Ezt a példát azért mondom, hogy érzékeltessem azt, hogy ez a kérdés nem pusztán, sőt nagyon nem pénzkérdés. Itt végre föl kellene állni azoknak a cigány kisebbségi elithelyzetben lévő politikusoknak vagy döntéshozóknak, és végre azt kellene mondani, hogy igen, megkapjuk a kormánytól, minisztériumtól, alapítványoktól, egyházaktól, akárkiktől a különböző segítségeket, de cserébe mi ezt és ezt garantáljuk. Ha nem, ha ebbe belebukunk, akkor levonjuk a következtetéseket, és alkalmatlan vagyok ennek a közösségnek a vezetésére.

Ez az, tisztelt hölgyeim és uraim, amely idestova 23 éve ebben az országban nem történt meg. És ha valaki, adott esetben most én vagy épp a Jobbik frakciója ezt számon kéri, akkor rögtön jönnek a negatív stigmák tömkelegei, rasszista, fasiszta, náci, trappista, hadd ne soroljam, ismerjük ezeket, de ez nem erről szól. Nekünk pontosan és ugyanaz az érdekünk, mint minden jó szándékú normális embernek, hogy ebben az országban igenis integráljuk a cigány kisebbséget. Csak szeretném fölhívni a figyelmet, hogy kettőn áll a vásár, és a labda nem kizárólag a mi térfelünkön pattog, hanem a másik oldalnak, a másik társadalmi csoportnak igenis van felelőssége, és igenis van kötelessége. Jó lenne már végre, hogyha a döntéshozók is felfognák annak súlyát, hogy mivel játszunk, ez ugyanis ebben a formában egy időzített bomba. Lehet ezt játszani még a következő 23 évben, önthetjük zsákszámra a milliárdokat, de mit fogunk vele elérni: idestova felnőtt három generáció, akiknek jelentős része nem látta a szüleit dolgozni, nagyobb testvéreit tanulni, és berendezkedtek a szociális segélyekre, illetve a törvényen kívüli életvitelre. Ez kinek jó? Ez nem jó nekik sem, és nem jó nekünk sem.

Azt gondolom, hogy ha felelősen hozzáállunk ehhez a kérdéshez, akkor azokat az alapvetéseket végre le kellene fektetni, hogy mindenki a saját területén felelősségének teljes tudatában végre ne csak jogokról, ne csak lehetőségekről, hanem kötelességekről is beszéljen. És ha én megbukok valamilyen kötelességemben, akkor annak vállaljam a következményeit, és ne a többségi társadalomra mutogassak, és ne a bűnbakot keressem, hogy miattad meg a kirekesztés miatt meg a nem tudom, mi miatt történt ez így. Ha eljutunk erre a minimumra, akkor lehet tisztességes jelentést készíteni, és akkor lehet a jövőről beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából nem tervezem kihasználni az időkeretet, csak nagyon röviden, ami még a vezérszónokiból kimaradt, vagy sokkal inkább reagálnék az azt követő felszólalásokra.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy e jelentés tartalmának kapcsán nem a nemzetiségi kisebbségekben vagy a róluk szóló tartalomban van köztünk vita vagy némi feszültség, ha úgy tetszik, bár nem az volt a szándékunk, hogy itt valami hatalmas nagy indulatokat generáljunk, de kétségtelen, hogy amikor elkendőzzük a tényeket és a valóságot, és a Jobbik szokásához híven nevén nevezi a dolgokat, akkor mindig némi indulatokat szítunk, pedig sokkal bölcsebb lenne, ha mindenki végre a valóságról beszélne.

És amikor államtitkár úr is, jó, utána, később hozzátette, hogy nem rólunk beszélt, vagy nem a Jobbikot értette szélsőség alatt (Dr. Józsa István: Pedig az!), de én most visszakérdeznék, hogy ha az szélsőséges, hogy elmondjuk azokat a problémákat, azokat a valóságtartalmakat, amelyeket ön is, én is, önök is, mi is, mindenki tud ebben az országban, csak a polkorrekt közbeszéd miatt senki nem beszél róluk, és nem lehet nevén nevezni, akkor az már ugye szélsőség. Ez egy rendszeres tematizmus önök és mindenki más részéről velünk szemben, hogy ha ilyen kérdések fölmerülnek, akkor jönnek a különböző negatív stigmák és kész, onnantól kezdve nem kell vitatkozni, mert ugye, rájuk aggattuk a különböző jelzőket, és ők nem vitapartnerek.

Én akkor visszakérdeznék, hogy az alapján, amit a kormány, illetve a Fidesz-KDNP-s hozzászólók elmondtak, ugye, egy nagyon szép dolog bontakozik ki, mintha a cigány-magyar együttélésben a világon minden a legnagyobb rendben lenne, nem lennének feszültségek köztünk, nem lennének etnikai, szociális, gazdasági vagy közbiztonsági, vagy bármilyen más problémák. A jelentés sem tartalmaz semmi olyat, ami ennek ellentmondana, és a mi meggyőződésünk az, hogy sokkal-sokkal bűnösebb az, aki a valóságot és a problémákat a szőnyeg alá söpri, mint az, aki esetleg, mondjuk, egyeseknek nem tetsző módon, de hát mégiscsak kimondja a tényeket.

És mi a szélsőség? Csak egyetlenegy példa a hétvégéről, amikor Hódmezővásárhely esetében a Jobbik egy olyan indítványt nyújtott be a szociális bérlakások kiutalása kapcsán, hogy nem kötelezően - hangsúlyozom: nem kötelezően - élvezzenek előnyt azok a pályázók, akik önként erkölcsi bizonyítványt nyújtanak be a pályázatuk mellé. Erre mi volt az önök válasza, és konkrétan először Lázár János, majd mindenki más a Fideszből, illetve a cigány kisebbségi önkormányzatból csatlakozott: ez a javaslat rasszizmus.

Hölgyeim és Uraim! Itt tartunk 2013 Magyarországán, hogy ha valaki önkéntes alapon azt javasolja, hogy ha erkölcsi bizonyítványt kérünk, azt részesítsük előnyben, akkor ez rasszizmus. Kérdezem én, hogy ebben az esetben ki volt előítéletes: mi, akik szerettük volna pozitív elbírálásban részesíteni azokat, akik erkölcsi bizonyítványt nyújtanak be, vagy önök, akik azt mondják, hogy ez rasszizmus, mert a cigányság ellen van. Tessék? Érti mindenki, hogy miről beszélek? Mi nem mondtuk azt, hogy cigány vagy nem cigány, vagy román, vagy szerb, vagy magyar, vagy akárki. Nem, mi egy abszolút korrekt javaslatot nyújtottunk be.

És ezt a példát csak azért mondom, mert nagyjából ez jellemzi ebben az országban 23 éve a cigánysággal kapcsolatos politikát, a cigánysággal kapcsolatos hozzáállást. És ez az, ami odavezetett, hogy mára azok a problémák kialakultak, amelyekkel nap mint nap szembesülünk. És el lehet itt kendőzni a valóságot, bárkit, pártállástól függetlenül, akár Észak-Magyarországon, akár Baranyában, akár bármilyen olyan településen, ahol arányait tekintve egy jelentős cigány közösség él együtt a többségi társadalommal vagy akárkivel, és ott vannak problémás családok, mindenki ugyanazt mondja, pártállástól függetlenül. És ma is ott tartunk, hogy amikor ilyen jelentések kapcsán mi szóvá tesszük azt, hogy bizony-bizony 23 év után jó lenne már oda eljutni, hogy a jogok, juttatások mellett bizonyos kötelességekről is kellene beszélni, és akkor mi vagyunk a szélsőségek, meg mi vagyunk a rasszisták, mert ezt szóvá tesszük.

(17.20)

Nem tudom, meddig folytatható ez a fajta politika, de én egészen biztos vagyok benne, hogy társadalmi katasztrófához fog vezetni előbb-utóbb. Itt nem arról van szó, hogy mi aztán lezárunk minden kaput, és nem szeretnénk integrálni a cigányságot, csak azt mondjuk, hogy ezt tegyük következetesen. Ha az egyik kezemmel adok, és cserébe nem kérek semmit, az egy következetlen politika, és pontosan ezt csinálta a mindenkori kormánypárt, a mindenkori kormányok pontosan ezt csinálták az elmúlt 23 évben. Lett eredménye? Tudunk bármit felmutatni azon kívül, hogy évről évre egyre több pénzt nyomunk bele az integrációs politikába? Mi tudunk nagyon szép közösségi házakat, nagyon szép iskolákat, nagyon szép rendezvényeket felmutatni, de ez nem integráció, ez egy külsőség, ez egy máz, ami elfedi a valós problémákat.

Amikor én a cigány politikusok felelősségéről beszélek, akkor pontosan azt hangsúlyozom, hogy sokkal hitelesebb és sokkal-sokkal hatékonyabb lenne az integráció, ha végre felelős cigány vezetők azt mondanák, hogy eddig, és ne tovább, és innentől kezdve legyen következménye a tetteknek, a jót jutalmazzuk, a rosszat büntetjük. De mutassanak nekem - mutassanak nekem akár itt a parlamentben, nyilván rajtunk kívül - olyan politikust, aki itt felállt, és ezt normálisan elmondta volna bárkinek. Senki, senki, itt mindig mindenki mutogat, mindig mindenki okol valakit, többnyire minket ebben az esetben, de a lényegről senki nem beszél, és a saját felelősségéről, és ez egy óriási probléma, és ez vezet oda, ahol most tartunk. Most ott tartunk, hogy megint egy nagyon szép jelentés elénk kerül, ahol gyakorlatilag az látszik, hogy sok-sok millió, illetve több száz millió és több milliárd forint vándorol az integrációs politikába, de a nagy magyar valóság azt mutatja, hogy a hozadéka nulla, azaz szinte nulla.

Én most nem szeretnék kiemelni egyéni eredményeket, mert nyilvánvalóan vannak, de szociológusként az ELTE-n is számtalan olyan vizsgálatban, kutatásban részt vettem, ami pontosan ezekkel a kérdésekkel foglalkozott, és azok az arányszámok, amik például a cigányság iskoláztatottságát jellemzik vagy a különböző integrációs eredményeket, bizonyítható, hogy semmi köze az abba fektetett pénznek, mármint amit az egyénnek adunk. Nem attól lesz valaki jó szakmunkás vagy korrektül diplomát szerző ember, hogy mikkel ruházzuk fel azt a kistelepülési iskolát. Ez fontos dolog persze, hogy legyen fűtés, legyenek meg az alapfeltételek, de attól, hogy ész nélkül az egyik településen pumpálunk az iskolába sok tíz vagy sok száz millió forintot, a másikat meg hagyjuk, ez önmagában nem eredmény.

Jó lenne már végre azt belátni, hogy egyszer s mindenkorra őszintén beszéljünk a tényleges problémákról, mert egyetlenegy kérdés hiányzik, tisztelt hölgyeim és uraim, egyetlenegy kérdés, az, hogy mi ész nélkül hangoztatjuk, hogy márpedig integrálni kell a cigányságot, és ez helyes - de nem kellene föltenni a cigányság számára azt a kérdést elsőként, hogy te szeretnél-e integrálódni? Tudom, hogy furcsán hat, de nagyon sok olyan tapasztalat van, hogy egyesek abból az életvitelből semmilyen szinten nem akarnak kijönni, mert jól érzik magukat. Most lehet hozni rengeteg példát, de ez egy nagyon-nagyon fontos dolog. Ha csinálnánk egy olyan felmérést, amit nyilván nem lehetne, mert nem engednék, de ha mindenkit megkérdeznénk, hogy szeretnél-e te a többségi társadalom olyatén tagja lenni, hogy elfogadod annak írott és íratlan szabályait, és fölhagysz azzal az életvitellel, ami egyébként mindenkit irritál, akkor én nagyon kíváncsi lennék, hogy hány százalék lenne az, aki azt mondaná, hogy ő jól érzi magát azon életvitelben, amit épp folytat. Úgy nem lehet valakit integrálni, hogy ő nem akar tenni érte.

A második kérdés pedig ebből következik, hogy te vagy én mit tettem azért, hogy a saját sorsomon lendítsek, és ezekről kéne már végre őszintén beszélni, most épp nyilván egy jelentés kapcsán, de én azt látom, hogy továbbra is a struccpolitika folyik, senki nem akar érdemben beszélni erről. Itt ma már nagyon sokszor elhangzott az, hogy egyesek politikai haszonszerzés céljából politikai vitákat generálnak, de, hölgyeim és uraim, ez egy parlament, azért van, hogy politikai vitákat folytassunk. Én azt gondolom, hogy ez a téma és ez a probléma közös ügy, és ha tovább folyik ez a maszatolás, tovább folyik a problémák elkendőzése, előbb-utóbb egy társadalmi katasztrófához fog vezetni, és akkor majd mindenki visszamutogathat, hogy vajon hol rontottuk el. Ott, hogy az alapvető problémákról nem tudunk őszintén vitatkozni, mert akkor lesz egyedül előrelépés, ha először nevén nevezzük a problémákat, aztán leteszi mindenki a javaslatát az asztalra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormánypártiakhoz, vagy akár az MSZP-hez is beszélhetnék, egyetlenegy dolgot mondjunk ki őszintén, amit csinált a balliberális tábor 1990-től, mondjuk 2006-ig, most ugyanazt csinálja a Fidesz, és ez, tetszik, nem tetszik, így van. Önök szavazógépekként használják a cigányságot, ez az igazság, olcsón megvásárolható, könnyen befolyásolható szavazógépekként. Ez vezetett Bajához, és Baján is miért robbant ki a balhé, és mi vezetett a megismételt időközi választáshoz? Az olcsón megvásárolt cigány szavazatok, a buszoztatás, ugyanez történt Tiszavasváriban, ugyanez történt Ózdon. És akkor föl lehet tenni a kérdést, hogy az vajon felelős politika? Az előrevisz, hogy önök rendszeresen, akik védelmezik az ártatlan cigányságot a többségi társadalom kirekesztése elől, önök négy éven keresztül elfelejtik a cigánytelepeket. Én mondjuk, ott élek - mármint nem telepen, de a közelében -, és naponta tapasztalom a problémákat, és azt is, hogy boldogulni kívánó tisztességes cigány emberek ugyanúgy szenvednek azoktól a családoktól és azoktól az egyénektől, akikről mi is beszélünk általában. De önök négy éven keresztül elfelejtik ezeket a helyszíneket, viszont amikor jön a kampány, a legelső, hogy ott megjelennek, pénz, paripa, fegyver nem számít, van minden, tömegeket lehet megvenni fillérekért, beígérünk fűt-fát, utaztatunk, falunapot rendezünk, koncertet szervezünk, megvannak a szavazatok, és jó napot kívánok, négy évre elfelejtettem megint. De a nagyvilágnak meg kell mutatni, hogy igen, mi kőkemény integrációs politikát folytatunk, és ez látszik ebből a jelentésből, hogy lassan már ki se fér egy számológépre, annyi nulla, csilliárdokat költünk rá, de valójában, valójában nem pénz kellene elsődlegesen - az is kell hozzá -, hanem politikai szándék.

Ha én nagyon őszintén egy kritikát szeretnék megfogalmazni, sem a tőlem jobbra, sem a tőlem balra lévő politikai garnitúrának fikarcnyi politikai szándéka sincs arra, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra rendezze, hogy egyáltalán olyan pályára állítsa, vagy egy olyan stratégiát fektessen le az asztalra, amelyik ciklusokon átível, és megvan benne az a közös minimum, hogy minden párt egyetért vele. Ez nagyon fontos dolog, mert nem hiszem el, hogy bárki is azt szeretné, hogy itt a társadalmi feszültségek nőjenek, de ezzel az ész nélküli pozitív diszkriminációval, ezzel az ész nélküli, valóságot elfedő, hazug politikával és kommunikációval pontosan a társadalmi feszültségek nőnek. És nem mi vagyunk azok, akik generáljuk a feszültséget, attól, hogy mi napirendre hozzuk, illetve nap mint nap felszínre hozzuk, hanem azok, akik hagyják, hogy ez évtizedeken keresztül így működik - és jelen esetben most önök.

Úgyhogy, lejárt az időm (Az elnök csenget.), én csak arra szeretnék mindenkit biztatni, és azt szeretném kérni, hogy beszéljünk végre őszintén, nem a jelentés kapcsán kimondottan, de a jövőben, mert akkor lesz megoldás. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én Obreczán képviselőtársamra is reagálnék nagyon röviden. Nekem nem kenyerem a kettőpercezés, és az agrárium is csak laikus szinten foglalkoztat, de ma már rövid időn belül kétszer hangzott az el, hogy megkérném előre az ellenzéki frakciókat vagy az ellenzéki képviselőket, hogy ne folytassunk politikai vitát. Hát, hölgyeim és uraim, tisztelettel kérdezném, hogy mire való a parlament. Tehát nem kamarában ülünk, nem szakszervezetben, nem a Tudományos Akadémia katedráján, hanem a magyar parlamentben, amit kifejezetten arra találtak ki, hogy képviselők, politikusok politikai vitákat folytassanak.

A mai napirenden nagyon sok olyan napirendi pont lesz még, ami szerintem kőkemény és nagyon éles politikai vitákat fog kiváltani, úgyhogy kérem, erre ne hivatkozzunk már. Azért van a parlament, első körben politikusok vagyunk, és az a feladatunk, hogy politikai vitákat folytassunk le. Tehát én csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy egyszer és mindenkorra szögezzük már le, hogy a magyar parlament plenáris ülése arra való, hogy politikai vitákat folytassunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

(11.20)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak nagyon röviden ismertetném a Jobbik álláspontját, amely egész egyszerűen annyi, hogy tekintettel arra, hogy van egy adott helyzet, hogy az eredeti vatikáni szerződéshez képest mi minden változott a hazai jogrendben, mi nem látjuk annyira borultan a jelenlegi törvényjavaslatot és módosítást, illetve ezt az új szerződést. Mindenképpen helyesnek, fontosnak és szükségesnek tartjuk, tehát értelemszerűen a Jobbik frakciója támogatja jelen javaslatot.

Hiller képviselőtársam hozzászólására csak annyiban reagálnék, én érzek némi ellentmondást a korábbi egyházügyi törvények során alkotott szocialista vezérszónokikkal, amikor egészen másképp álltak az önök által féltett és mára, mondjuk, az addigi státusát elveszített bizonyos egyházakhoz. Most ezzel a fajta, hát igen, liberális hozzáállással, főleg az anyagiakhoz, hogy az Országgyűlésnek vagy a mindenkori kormánynak annyi a feladata, hogy az egyházak számára olyan feltételeket teremtsen, hogy minél több felajánlást tudjon szerezni, én nagyon nehezen tudok mit kezdeni. Akkor a másik oldalról is az lenne a szükséges, hogy mondjuk, az egyházak ugyanilyen liberális módon álljanak az általuk fenntartott intézményekben a lakossághoz vagy az emberekhez? Tehát kicsit így piacosítjuk, hogy mi csak annak a feltételét teremtjük meg, hogy minél több ember felajánljon nekik, és az általuk fenntartott akár kórházak, szociális intézmények vagy más, ott is viszont elvárjuk, hogy az lenne a szükséges e logika mentén, hogy ők is liberális alapon álljanak hozzá?

Azt gondolom, hogy azt a társadalmi hatalmas munkát és segítséget, amelyet végeznek a különböző egyházak által fenntartott szociális intézmények, egész egyszerűen lehet azzal honorálni, hogy bizony nem liberális alapokra helyezzük az anyagi támogatásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem szerződések formájában garantáljuk.

Köszönöm szépen és elnézést. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Szilágyi képviselőtársam sok mindent érintett, amire én is reagálni kívántam volna.

Tisztelt Turi-Kovács Képviselőtársam! Egy szemernyi kételyem nincs abban, hogy ön komolyan gondolja azt, amit mond, és szemernyi kételyem nincs abban, hogy ön is szeretné a teljes feltárást, azonban engedtessék meg, hogy ez a kételyem viszont annál erősebb legyen az ön kormányával vagy az önök kormányával szemben, hiszen idestova három és fél éve azt tapasztaljuk, hogy minden ezzel kapcsolatos kezdeményezésünket hetente leszavazzák, hetente szabotálják. Ha pedig valami ilyen vagy ehhez hasonló esetet engednek, akkor azt nyilván kivesézik, kiherélik, úgymond az élétől megfosztják, és akkor nagy dicsőséggel benyújtják. Ez a három és fél éves tapasztalat. És a legnagyobb szégyen, hogy 23 év után még mindig itt tartunk, hogy erről kell beszélni.

Az pedig, hogy nemzetbiztonsági kockázat, ha ezt egy teljes nyilvánosság elé hozzuk? A nemzetbiztonsági bizottságban foglalkoztunk ezzel a kérdéssel többször. Elhiszem, hogy 1990-ben megvolt a kockázata annak, hogy mondjuk, a teljes hálózati apparátus, érintettsége folytán, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. De hát azóta már volt egy generációváltás! Én azt gondolom, hogy az a nemzetbiztonsági kockázat, ha az elmúlt rendszer legaljasabb szintű kiszolgálói a politikai hatalmukat előbb gazdaságira, majd a gazdaságit vissza politikaira beváltották, és a mai napig adott esetben köztünk vagy épp olyan hatóságoknál, olyan szinteken vannak, ahol épp nem is tudunk róla, de nagyon befolyásos státusszal bírnak.

Azt pedig, hogy nem lehet a jelenlegitől jobb javaslatot elképzelni, én nem akarom elfogadni. Hát hogyan lehetséges az, hogy az egész térségből, az egész érintett régióból csak Magyarországon nem történt ez meg? A lengyelek, a csehek, a románok - hadd ne soroljam - meg tudták ezt oldani? Legrosszabb esetben, ha nincs kreativitásunk vagy tudásunk hozzá, egyszerűen fordítsuk le ezen országok megfelelő vonatkozó javaslatait, és ültessük át a magyar jogrendbe. Ilyen egyszerű.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Én már csak kiegészíteném Szávay képviselőtársamat. Tisztelt Turi-Kovács Képviselőtársaim! Azzal, amit a történészekről elmondott, én egyetértek. Ugyanazt a témát egyik oldali történész, másik oldali történész - akár generációs különbséggel is - teljesen másképp fogja értelmezni. Pontosan itt a probléma. Ha mi állítanánk fel egy bizottságot, lehet, hogy az is teljesen egyoldalú lenne, mert az általunk preferált személyek kerülnének oda, akik szerintünk jobban gondolkodnak, mint a másik. Pontosan ezért javasoljuk, hogy a sumáksággal, a képmutatással és a takargatással szemben az egyetlen lehetőség a teljes nyilvánosság.

(14.20)

És ha teljes nyilvánosságra került, bárki által hozzáférhető, bárki által kutatható, bárki által tanulmányozható, és azokból különböző kutatások, tanulmányok születhetnek, ez a garancia arra, hogy objektívan, korrekten és szubjektív politikai manipulációktól mentesen lehet ezt az egész korszakot, ezt az egész érintett emberhalmazt értékelni, megítélni, és az utókor számára akkor voltunk bölcsek, akkor voltunk felelősek. Az, hogy néhány ember valakik által, és ebből a szempontból már teljesen mindegy, hogy önök által, az MSZP által, miáltalunk vagy bárki más által van delegálva egy testület, az soha nem lesz objektív, mert mindig valamilyen szempont alapján kerül össze. Erre az egyetlenegy védelem, az egyetlenegy lehetőség a teljes nyilvánosság. Ha a teljes nyilvánosság megvalósul, akkor korrekten és bölcsen jártunk el, ha nem, ott amögött sumákság van.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt hallottam, illetve láttam, hogy az államtitkár úr mondta, hogy igen, az ügynöklisták, illetve ezek az akták egyben áldozatakták, és úgy látszik, ezt komolyan is gondolja.

Tisztelt Államtitkár Úr! Most picit ilyen idézőjelben vagy nem is tudom, hogyan kérdezzem. Azok is áldozatakták, akiknek arról szól a beszervezési lapjuk, hogy önkéntes, hazafias alapon történt, és az ő későbbi jelentéseik, illetve akár hamis tanúzásaik és a többi folytán emberek, családok élete ment tönkre akár fizikálisan, akár gazdaságilag, akár egzisztenciálisan, bárhogy? Valóban komolyan gondolja, hogy ezen akták és dokumentumok mindegyike áldozati jellegű? Mert ezt nem akarom elhinni. Ha így van, akkor nagyon-nagyon komoly problémák vannak, és akkor ilyen alapon semmihez sem lenne szabad hozzányúlni.

Államtitkár Úr! Egyetlenegy mondatot várnék, ha azzal megtisztelne. Szerintem ezek után itt teljesen nyilvánvaló, hogy miről van szó: valakit, valakiket önök szándékosan védenek, rejtegetnek - nincs ezzel baj. Korrekt az önök részéről az lenne - illetve van baj ezzel, mert a közélet tisztaságát szerintem kiválóan mutatja a jelen vita és a jelen valós mögöttes politikai szándék, de az is korrektebb lenne -, ha ilyen szánalmas, pitiáner érvek helyett annyit mondanának, hogy tisztelt képviselőtársaim, igen, megvárjuk, amíg az érintettek nem lesznek az élők sorában, és majd utána tisztázzuk ezeket.

Köszönöm szépen. (Dr. Staudt Gábor tapsol.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Babák Képviselőtársam! Én vitatkoznék, nem az ön vagy más példájával, inkább egy általánossággal, azzal, hogy mennyire volt választás vagy mennyire nem. Mindig és minden helyzetben van választás. A következmények, az már más kérdés.

Tudja, ajánlom önnek is, és itt a teremben is vagy annak is, aki most nincs jelen, de később olvassa vagy meghallgatja ezeket a felszólalásokat, van egy kiváló dokumentumfilm, amely a katolikus egyház 1956-os, illetve az azt követő szerepéről szól, az a címe, hogy Hitvallók és ügynökök. Pontosan ezt a párhuzamot állítja be, és óriási morális különbség van a hitvallók között, akik életükkel, bármivel fizettek azért, mert nem törtek meg, mert azt választották, és óriási különbség volt az ügynökök között, mert megtörtek, és akár egzisztenciális okok, akár zsarolás, akár bármi más miatt, de azt választották. Mindig van választás. Az, hogy megélhetés, vagy az, hogy bármilyen életút, élethelyzet, lehet érv, de az is egy választás. Ezt ne mondjuk szerintem, hogy nincs választás. Mindig van.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden ismertetném, hogy természetesen a Jobbik támogatja az eltérést és ennek a bizottságnak a létrejöttét. Bár szeretném megjegyezni, hogy szokás szerint megint késésben vannak, hiszen ez az ügy, ez a nagyon komoly botrány már több mint két hónappal ezelőtt kirobbant, és tudvalevő volt, hogy több politikai erő, így köztük a Jobbik sem fogja szó nélkül hagyni. És nem véletlen, hogy először a nemzetbiztonsági bizottságban kezdeményeztük ennek az ügynek a kivizsgálását, majd pedig próbáltuk, a múlt héten Vona Gábor frakcióvezető úr Orbán Viktor miniszterelnök úron kérte számon azt a korábbi ígéretét, hogy miért nem állt már föl ez a vizsgálóbizottság.

Örülünk annak, hogyha ilyen pici nyomásgyakorlás hatására is, de legalább eljutottunk idáig; annál is inkább, mivel egy nagyon komoly ügyről van szó, és a vizsgálóbizottságokkal egy picit szkeptikusak is lehetünk az elmúlt évek gyakorlatát vagy eredményeit tekintve. Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy ennek a bizottságnak akkor lesz értelme, hogyha azokra az alapvető kérdésekre válaszokat fogunk kapni, hogy kik, kiket, miért és milyen céllal hallgattak esetlegesen le, vagy kémkedtek utánuk. És hogyha mindez nem kerül a teljes nyilvánosság elé, természetesen a minősített adatokra vonatkozó szabályok figyelembevételével, akkor az egész nem ért semmit.

Én bízom benne, hogy a kormánypárti képviselők is és majdan a bizottságba delegált képviselők is hasonló alapvetéssel vágnak neki ennek a munkának, és bízom a minél rövidebb és hatékonyabb vizsgálat lefolytatásában.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden. Már a napirendtől való eltérésnél is beszéltem róla, és nyilván nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom, főleg kezdeményezőként is, hogy a Jobbik támogatja ezt a vizsgálóbizottságot, annak felállítását és minél hatékonyabb munkavégzését.

Egyre azonban szeretném felhívni a figyelmet, ami az előttünk fekvő javaslatból nem derül ki és nem egyértelmű. Itt meg is szólítanám vagy kérdezném Csampa képviselőtársamat, hogy ugye, abban egyetértünk - tekintve az elmúlt időszak korábbi vizsgálóbizottságait, különös tekintettel arra, ahol igény volt a C típusú nemzetbiztonsági átvilágításra, feltételezve, hogy nagy valószínűség szerint és jelen esetben szinte csak minősített adatokkal fogunk találkozni -, hogy azt várhatjuk és arra számíthatunk, hogy a vizsgálóbizottság idejének végén elkészít egy jelentést, és azt értelemszerűen a minősített adatokra vonatkozó jogszabályok figyelembevételével a teljes nyilvánosság elé fogja tárni. Hogy ne menjünk túl messzire az időben, például amikor a gyöngyöspatai eseményeket vizsgálni hivatott vizsgálóbizottság lefolytatta a munkáját, rögtön az első bizottsági ülés zárt ülés volt, ahol a különböző szolgálatok küldötteit hallgattuk meg, és akkor is elhangzott egy olyan ígéret a kérésnek megfelelően, hogy mindezt majd a nyilvánosság elé fogjuk tárni, hogy a szolgálatok mit állapítottak meg, azonban ez elmaradt.

Na most, jelen esetben nyilván nagyon sok kényes dolog vagy reményeim szerint sok információ születik majd, és nyilván lesznek közte kényes dolgok. Számíthatunk-e arra vagy a közvélemény számíthat-e arra, hogy ezt a nyilvánosság is láthatja, megismerheti? Még egyszer hangsúlyozom, hogy a minősített adatokra vonatkozó jogszabályok betartásával.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A hétvégén Pintér Sándor belügyminiszter úr nyilatkozott viszonylag hosszan, ahol örömmel fölvázolta a jövőt, amely szerint 12 milliárd forintért ismét egy nagyságrendileg 500-525 új traffipaxos készüléket szerez be a Belügyminisztérium. Feltételezem, az autóstársadalom is rendkívül örül ennek, hiszen ezáltal lehetőség nyílik arra is, hogy nagyjából minden földutat be lehet most már kamerázni és radarozni Magyarországon, amelynek azért a céljairól annyiban megemlékezhetünk - tegyük mellé a képzeletbeli serpenyő második mérlegébe -, hogy 16 milliárd forintot kívánnak szabálysértési bírságok gyanánt behajtani a magyar autósoktól egy kis költségvetési toldozás-foldozás miatt.

Nyilván önök mindig arra szoktak hivatkozni, hogy egy haláleset is sok, ami az utakon történik, ebben maximálisan egyetértünk, és valóban helye van a traffipaxoknak és a különböző berendezéseknek a baleseti gócpontoknál, iskolák, óvodák, egyéb oktatási intézmények környékén. Ilyen mértékre azonban, finoman fogalmazva sincs szükség, főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy különböző szakírók, akik közlekedéssel, balesetekkel foglalkoznak, számtalan esetben lefektették már azt, hogy a gyorshajtás csak egy nagyon-nagyon kicsi szelete a halálos kimenetelű közlekedési baleseteknek, hiszen azok legnagyobb mértékben főleg a szabálytalan előzésből, sávváltásból és egyéb figyelmetlenség miatt történnek, ezt a traffipaxok akármekkora mértékű növelése sem fogja megoldani.

(13.20)

Ellenben van egy nagyon komoly probléma, ahol igenis lenne feladata a Belügyminisztériumnak, lenne feladata a magyar rendőrségnek, de korántsem tapasztaljuk ezt a fajta buzgalmat, amelyet például a közlekedésben láthatunk nap mint nap. Ilyen a védtelen társadalmi csoportokkal szemben elkövetett egyre több, egyre brutálisabb és egyre gátlástalanabb bűncselekmény. Itt mondhatom az időseket, a nőket és a gyermekeket, akik leginkább ki vannak szolgáltatva mindennek.

Az önök statisztikái és azok a panaszok, amelyek hozzánk elérkeznek, teljesen mást mutatnak, mint a valóság, ezért én most a statisztikákra nem hivatkoznék, noha tudom, hogy ön ismét el fogja mondani, államtitkár úr, hogy 3500 rendőrt avattak, hogy Btk.-t szigorítottak. Csak halkan kérdezem: mi értelme annak a Btk.-szigorításnak, amikor például a hétvégén történt Poroszlón, hogy egy 91 éves idős asszonyhoz hárman betörtek, bántalmazták, kirabolták, és a Füzesabonyi Rendőrkapitányság kis értékű lopásra elkövetett szabálysértésért indított eljárást? Ilyenkor van értelme a Btk.-szigorításnak? Én azt gondolom, hogy itt a rendőrség felelőssége elsősorban, hogy egy ilyen esetben, amikor hárman betörnek, nem csoportos betörés és egyéb más tényállások miatt kezdenek el nyomozni a rendőrök, hanem kis értékű lopásra való szabálysértésért.

De mondhatnék egy másik példát, amely még inkább mutatja az önök tehetetlenségét, ez pedig Eger egyik városrésze, Felnémet, ahol sorozatosak most már a betörések, nemcsak a telkekre, a lakatlan házakba, hanem idős emberekhez. Amikor mi erre fölhívtuk a rendőrség figyelmét, az önök által is vezetett egri városvezetés az Egri Rendőrkapitánysággal és bűnügyi szakértővel karöltve kimegy egy közbiztonsági fórumot tartani Felnémetre. És tudják, mit mondanak megoldásként? Ilyen szórólapokat terjesztenek (Felmutatja.), amelyekben olyanok vannak benne, hogy idegent lehetőleg ne engedjen a lakásba, hogy csomagjait ne bízza ismeretlenekre, hogy szereljen fel minden ajtajára több hevederzárat, a földszinti ablakokra pedig rácsokat. Hát önök a bűnözők helyett a lakókat akarják börtönbe zárni? Államtitkár úr, ez micsoda?!

Az emberek nem ilyen szórólapokat akarnak látni, hanem igen, gyalogos járőröket a legproblémásabb településeken. Nem az a megoldás egy közbiztonsági fórum gyanánt, hogy kimegy a rendőrkapitányság egy magas rangú beosztottja, és ilyen óvodásoknak való... Fontos a megelőzés, és nem butaságok vannak benne, de azt hiszem, hogy az ingerküszöböt már túllépte a valóság, és nem arra kíváncsiak az emberek, hogy saját maguk pénzéből mit tudnak még tenni a saját biztonságuk érdekében, hanem arra kíváncsiak az emberek, hogy a nem kevés adóforintból fenntartott magyar rendőrségnek miért nem az a feladata, hogy ezeket a bűncselekményeket megelőzze, vagy ha megelőzni nem tudja, akkor elfogja a bűnözőket.

Ezek a szórólapok, én azt gondolom, azt bizonyítják, hogy önök a tévhitekkel vagy az önbevallásukkal ellentétben nem utolsósorban a közbiztonság területén is megbuktak. Van feladat, én azt gondolom.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)