Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívántam hozzászólni ehhez a témához, de annyi hangot hallottam már itt az Országgyűlésben, és végre egy olyan téma, amely az országgyűlési képviselőt nemcsak szakmailag érinti meg, hanem azt gondolom, hogy itt nagyon sokaknak és sokunknak a lelkét is megérintette ez a téma, és tényleg olyan érzések vetődtek fel itt képviselőtársaim hozzászólásában, ami, azt hiszem, aki itt van és hallgatja, mindannyiunkat megfogott.Nekem nagyon tetszett az Hohn Krisztina hozzászólásában, és engem is megfogott az a kijelentése, amikor azt mondta, hogy nem az a fontos egy örökbefogadásnál, hogy az a szülő végre találjon, legyen egy örökbe fogadott gyermeke, hanem az a fontos, hogy az a gyermek családba kerüljön, hogy annak a gyereknek legyen édesanyja, édesapja, ha úgy mondjuk, szív szerinti, ahogy elhangzott itt már többektől, és nagyon szép kifejezés, hogy egy ilyen édesanyja és édesapja legyen, egy szív szerinti szülője legyen neki, ez a legfontosabb. Itt nyilván minden tekintetben őket kell nézni, hogy minél kevésbé viselje meg őket, minél kevesebb adminisztrációval járjon  de ne feledkezzünk meg az állam felelősségéről! Akkor, ha az állam, illetve az állami szervek odaadják ezt a gyermeket egy családnak, akkor nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények közé kerül.

Sajnos én is tapasztaltam nagyon sok mindent ügyvédi pályafutásom alatt, tapasztaltam jót is, rosszat is, olyat is, amikor tényleg a gyermek nagyon jó körülmények közé került, olyat is, amikor gyakorlatilag szörnyű, elmondhatatlanul szörnyű körülmények közé került. És itt van felelőssége az államnak abban, hogy kinek fogja odaadni. És valóban, elhangzott itt is érvként, hogy erre a tanfolyamra szükség vane, kelle ez a tanfolyam. Amikor egy családban születik egy gyermek, lehet, hogy 18 évesek a szülők, és nekik sem kell elvégezni egy hosszabb tanfolyamot, és mégis fogják tudni, általában fogják tudni azt a gyermeket nevelni, tudják, hogy mit kell vele tenni. Azonban itt teljesen más a helyzet, hiszen amikor egy családban születik egy gyerek, akkor általában, jó esetben azt a gyermeket tervezik, azt megbeszélik, rákészülnek, aztán van 9 hónap, amíg az édesanya kihordja a gyermekét, ez alatt az idő alatt szintén lelkileg, pszichésen rákészülnek, nyilván a felelősséggel bírók megbeszélik a szülőkkel, nagyszülőkkel, utánaolvasnak nagyon sokan. Tehát a felkészülési folyamat minden esetben megvan. Természetesen az örökbefogadás esetén is megvan erre a lehetőség, hogy ugyanezt megtegyék, és ugyanígy várják, de azért mégsem az a meghitt várakozás, amikor valaki örökbe kíván fogadni, vagy az, amikor az édesanya a magzatát a szíve alatt hordja. Nyilván teljesen más a helyzet.

Igenis nagyon-nagyon tekintettel kell lennünk arra, amikor erről döntünk, és az, hogy egy gyermek meddig marad állami gondozásban, mikor kerül oda, és nemegyszer, jó sokszor láttam sajnos, amikor már a nagyobbacska gyerekek, a nem újszülöttek, nem egyévesek, hanem amikor 6-8 évesek várnak arra, hogy mi fog velük történni, amikor az árva gyermek ott van a gyermekvédő intézetben, és ott ül, és látja az ember az arcukat. Akinek nincs édesanyja, nincs édesapja, teljes a bizonytalanság, vajon kik fogják őt szeretni az életben, amikor a gyermeknek talán nincsen fontosabb, mint hogy ragaszkodjon, mint hogy szeressék őt, és ő is viszontszerethessen, és ott van elhagyottan, apátlan, anyátlan, és nem tudja, hogy mi lesz a sorsa.

(21.10)

Amikor ezeken a gyerekeken tudunk segíteni azzal, hogy könnyítünk az örökbefogadáson, az mindenképpen támogatandó és megfontolandó. De kérem a tisztelt kormányzati többséget, gondolják át és fontolják meg, amit minden ellenzéki képviselő, aki eddig megszólalt, említett, hogy ezt a kötelező jellegét a tanfolyamnak megszüntessék. Azt gondolom, hogy akik itt felszólaltak, és érintettek is felszólaltak, szintén elmondták ezt, illetve idézetek hangzottak el örökbe fogadó szülőktől, akik igenis nem végezték volna el ezt a tanfolyamot, mert azt mondták, hogy minek, egy gyereket úgyis fel tudunk nevelni, mert itt, Magyarországon a gyerekneveléshez és a futballhoz mindenki ért. Ez van. Ezt gondolja mindenki, hogy mindenki fel tudja nevelni azt a gyereket, hát, én miért ne tudnám felnevelni. Igen ám, de itt teljesen más a helyzet, ezért igenis fontos, amikor érzelmileg is felkészítik a lehetőségekre, hogy mikkel fog találkozni az az örökbe fogadó szülő. Nem is tudja elképzelni, milyen érzelmi szituációkba fog kerülni, illetve még azt sem, hogy a gyerek min fog keresztülmenni, és azt sem, hogy az örökbe fogadó apa vagy anya milyen örökbefogadási szituációkat és érzelmeket fog megélni majd a későbbiek során.

Azt gondolom, rendkívül fontos, hogy erre ezeket a szülőket felkészítsék, az örökbe fogadó szülők tudják, hogy mi fog rájuk várni. Azt gondolom, itt nem az a megoldás, ami szerepel ebben a törvényjavaslatban, hogy a könnyebb ellenállás felé menjünk, hagyjuk az egészet a francba, ne legyen kötelező, aki akar, megy, aki nem akar, nem megy. Ez a legkönnyebb. Miért nem tudjuk azt megtenni, hogy segítjük azzal az örökbefogadást, hogy legyen ingyenes ez a tanfolyam? Legyen kötelező, de legyen ingyenes, járuljunk hozzá ehhez. Úgy tudom, hogy más országokban is, amikor felelősen gondolkodnak a gyerekek jövőjéről, ott kötelezően előírják a tanfolyamot.

Én is vettem részt olyan ügyben, amikor az Egyesült Államokból fogadtak örökbe gyermeket. Hihetetlen szigorú szabályok voltak az Egyesült Államokban, még akkor is, ha külföldről hozták be. Igenis, nagyon hosszú és nagyon komoly tanfolyamot kellett elvégezni, és semmilyen lépést nem lehetett tenni addig, amíg nem igazolták, hogy ezt a tanfolyamot az Egyesült Államok területén elvégezték mindketten a szülők, és addig nem lehetett továbblépni, nem lehetett addig beadni az igényüket sem. Azt hiszem, hogy a felelősen gondolkodó állam így gondolkodik. Ezért nagyon fontos, hogy könnyítések legyenek, hogy az adminisztráció minél könnyebb legyen, minél kisebb adminisztratív feladatok legyenek, de minél felelősebben döntsünk a gyerekek jövőjéről. Azt kívánom, hogy ezt megfontolva hozzuk meg együtt, közösen a családok, a gyerekek számára a legjobb döntést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)