Felszólalás adatai

Pedig hát éppen erre volna szükség. Hiszen a legnagyobb probléma Magyarországon talán gazdasági szempontból is az, hogy gyakorlatilag mindennemű építési tevékenység, amely az emberekhez, kisemberekhez kötődik, leállt. Nincs pénz, gyakorlatilag már karbantartásra sem költenek az emberek, az önkormányzatoknak sincs már rá pénzük. Vannak persze nagy látványberuházások, amelyek mindig - meglepő módon - egy-egy párt közeli kivitelező prédájává válnak, de ezeket a nagyberuházásokat leszámítva gyakorlatilag az egész építésügy leállt.

No, hát ebben az igen keserves és sanyarú helyzetben, amelyet nyilvánvalóan a pénzügyi világválság okozott, annak köszönhetjük, illetve az építésügy korábbi ellentmondásainak örökségének, amely a területhasználat rendkívül egészségtelen voltát jelenti, illetve az, hogy bizonyos értelemben a településképeinket a stíluskáosz, gyökértelenség és értéktelenség uralta el, ebben nem kíván értelmezésünk szerint rendet teremteni és új utat szabni ez a törvény. Pedig volna rá szükség - mondom -, tehát új logika felépítésére, hiszen egyrészt jelenleg 59 különböző jogszabály, és országos jelentőségű jogszabályról beszélek, tehát törvényről, kormányrendeletről s a többi, az, ami befolyásolja az építésügyet.

(19.20)

Már önmagában ez a szám meggyőződésünk szerint túlzó, túl sok, sokkal egyszerűbb, nyilvánvalóbb, mindenki számára világos szabályokat teremtő törvényi keretekre volna szükség. Ha visszatekintünk történelmünk folyamára, korábbi időszakaira, azt kell hogy lássuk, hogy ameddig voltak Magyarországon élő közösségek, amelyeknek valóban volt értékrendjük, valóban voltak életbe épített értékeik, amelyeket aztán az építészetükben is megjelenítettek, addig valójában nem igazán volt szükség ilyen túlburjánzására a törvényi szabályozásnak, hanem ez egy belső igényből fakadt, hogy a településeket úgy alakítsák ki, hogy az a jelenlegi, a mai magyar kornak megfelelő legmodernebb fenntarthatósági elveknek is megfeleljen mind a településszerkezet kialakításában, mind a tájhasználatban, mind az anyaghasználatban, és így tovább. De esztétikai szempontból is azt kell hogy mondjuk, hogy ameddig ezek az élő közösségek építették falvainkat, addig nem volt ez a stíluskáosz, ami jelenleg, hogyha lemegyünk vidékre, uralkodik sajnálatos módon a magyar településképen.

Szóval, meggyőződésünk szerint, ha neki akarnánk állni egy új, átfogó, az építésügyet újrateremtő törvénykezésnek, akkor ott kéne talán kezdenünk, hogy állítsuk a központba az értékeinket, állítsuk központba az építészeti értékelméletet, és induljunk ki ebből a gondolatkörből, legyen ez az első lépés. Igazából, most csak hogy leegyszerűsítsem a gondolatmenetemet, hogyha egy kis település életére gondolunk, mindig is egészségesebbnek és - hogy mondjam - életszerűbbnek tartottam azt, hogy ha egy településen először születik meg a települési értékvédelmi rendelet, amely nemcsak a helyi egyedi védelmeket tartalmazza, hanem a területi védelmet is olyaténképpen, hogy tartalmazza a településszerkezetet, tehát benne az utcahálózatot, a telekszerkezetet, a beépítési módot, aztán a településképet, tehát ezek mind-mind, mint értéket felsorolva, a településkaraktert, a színeket, formákat, anyagokat, amelyeket hagyományosan használtak benne, a táji környezetet, milyen művelési módokat használtak ott, annak idején, hagyományosan, milyen növényzet volt ott. Hogyha ezt rendszerbe foglaltuk, jogszabályba foglaltuk, akkor az után, abból lehet egy helyi építési szabályzatot megalkotni, hiszen akkor tudunk valójában a hagyományainkra, az eredeti értékeinkre alapozni.

No, én azt gondolom, hogy ezen rövid bevezető után, amely szerintünk meg kéne hogy határozza az építészeti törvényeinket, illetve az építésüggyel kapcsolatos jogszabályokat, rá szeretnék térni a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatra, és itt több megjegyzésem, illetve kérdésem is lenne a törvényjavaslat megszerkesztőihez. Az első pont az, hogy a 21. §-ban önök írnak a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű helyszíneiről, illetve országos jelentőségű kulturális és sportlétesítmények helyszíneiről, és azt mondják, hogy ezeket a helyszíneket ki kell venni ezen törvény hatálya alól gyakorlatilag, és egy kormányrendelet is elég majd ahhoz, hogy meghatározza, hogy itt milyen beépítés lehetséges. Ez, tudjuk, hogy gyakorlatilag az istvánmezei beruházásnak a mintáját próbálja beemelni a törvénybe, és azt a típusú kivételes eljárást próbálja itt törvényi szintre emelni. Én ezt, úgy gondolom, hogy teljes egészében el kell hogy utasítsuk, megmondom, hogy miért.

Ezekre a különleges helyszínekre nem véletlenül bukkanunk, mint teljesen fehér mezőkre vagy fekete lyukakra a világmindenségben, hanem ezeket tudjuk, ismerjük, ezeket, kérem tisztelettel, az országos területfejlesztési koncepcióban, illetve az OTRT-ben, tehát az országos területrendezési tervben meg lehetne jeleníteni. De akár ennek a törvénynek a mellékleteként is föl lehetne sorolni, hogy ezekre a területekre különleges beépítési módok vonatkozhatnak, itt tágabb kereteket lehetne megszabni esetleg az eljárásrendben, hogy ezen területekre vonatkoztatva a helyi építési szabályzatok módosítása másfajta eljárásrendben történjen, de az, hogy ezeket teljes egészében kiemeljük a törvényi szabályozás alól, és még meg sem mondjuk, hogy hol vannak ezek, csak úgy utalgatunk rá általánosságban, ez teljes egészében elfogadhatatlan.

A következő ezzel összefüggésben: az országos közérdekből kiemelt, nemzetgazdasági érdekből szükséges esetekben a törvény kötelezheti a települési önkormányzatokat arra, hogy HÉSZ-t, tehát helyi építési szabályzatot alkossanak. Valójában ez még elfogadható is lenne, hogyha az bele volna írva, hogy milyen tartalmi vonatkozások tekintetében történik mindez, mert hogyha egy olyan műszaki műtárgy elhelyezése a cél, mondjuk, mint egy autópálya, és az adott kis falunak, amelyen keresztülmenne ez az autópálya, nincsen helyi építési szabályzata, és ezért megoldhatatlan nehézségekkel áll szemben a kormányzat, teljesen egyértelmű, hogy akkor ezt meg lehet követelni, de enélkül ez csak ez gumiparagrafus, és az önkormányzati autonómiát értelmezésünk szerint nagyon durván csorbítja.

A 3. pontban azt említeném, hogy az eredeti törvény 9. § (2)-(6) bekezdéséig tárgyalta a helyi építési szabályzat elfogadási rendjét, amely, mondjuk így, egy rendkívül összetett eljárásrend volt, a településvezetők nem nagyon szerették, mert nagyon macerás volt, igen hosszú volt, ha a lehető legrövidebben próbálta az ember megcsináltatni, akkor is 8-9 hónap volt, de inkább másfél év is eltelt. Valóban, ez egy hosszú, időigényes eljárás volt, de legalább a demokrácia alapvető szabályait vette figyelembe, bevonta a közösség összes olyan tagját, amely ebben a kérdésben véleményt akart nyilvánítani. Most ez az egész paragrafus kikerül a törvényből, helyette ledegradálódik ez a rendkívül fontos eljárásrend egy kormányrendeleti szintre, aminek nem tudjuk a tartalmát, igazából nem ismerjük, pedig mi itt képviselőként döntési pozícióban szeretnénk lenni, azt szeretnénk, hogyha tudnánk, hogy érdemben tudunk dönteni egy nagyon fontos törvényről. Ezzel szemben itt gyakorlatilag egy lyuk képződik a törvényhozásban, de fölteszem, hogy ez a kormányrendelet már készen van. Ha készen van, kérem, hogy ismertessék meg velünk, sőt javaslom, hogy legyen beépítve ebbe a törvénybe teljes egészében. Miért? Igazából, amikor rákérdeztünk a bizottsági ülésen, hogy ennek mi volt az oka, hogy ez ledegradálódik kormányrendeletté, nem kaptunk rá választ. Csak. Mert. Kormányzati szándék. Ezt én szakmai szempontból elfogadhatatlan válasznak tartom.

A következő, amit szeretnék említeni, az a HÉSZ elfogadása utáni kihirdetése, pontosabban nem is az, hanem hogy mikor léptethető hatályba, a 45. napon, mint írják. Igen ám, akkor én kérdezem tisztelettel, és mikor hirdetik ki, mert itt van a dolog rákfenéje. Tudom, hogy önök is találkoztak már olyan problémával, amikor elfogad egy képviselő-testület egy helyi építési szabályzatot, telik-múlik az idő, megtörténik a jegyzőkönyv, a képviselő-testületi ülésről a jegyzőkönyv, majd kicsit később a jegyző kihirdeti a helyi építési szabályzatot, és az eltérő tartalmú a jegyzőkönyvhöz képest. Igen ám, de rögtön hatályba is lépett, akkor pedig már nem lehet mit csinálni, kérem tisztelettel, mert az adott helyen, ahol az eltérés van, annak már akkor jogkövetkezményei vannak, ami jogkövetkezményből már csak kártérítéssel lehetne visszalépni, és így tovább. Ez az agglomerációban, mondjuk ki, hogy bevett trükk volt arra, hogy egyes beruházókat előnyben részesítsenek, nevezetesen, lefordítom, az történt, hogy egy-egy településen egy-egy terület tekintetében az építési paraméterek furcsa módon megváltoztak a megszavazás és a kihirdetés között, és utána már nem volt beavatkozási lehetőség. Hogyha ebbe a paragrafusba önök betennék azt, hogy a kihirdetéshez képest mikor lép hatályba, akkor a jelenlegi jogalkotási törvény szerint, sőt a jövőre életbe lépő önkormányzati törvény szerint is mód volna még érdemi javításra. Így, ebben a formában nincs rá lehetőség, és véleményünk szerint ez komoly jogvisszaélésre ad lehetőséget.

(19.30)

A településrendezési szerződés itt az előbb felmerült, képviselőtársunk már említette olyaténképpen, hogy jaj de jó, hogy most már lesz ilyen. Kérem, eddig is volt ilyen, csak sajnos ezek a szerződések vagy nem köttettek meg, vagy pedig nem igazán volt meg az érdemi tartalmuk. Ahogy ide be lett fogalmazva, így sem lesz. Azt javaslom, hogy legyen kötelező eleme a településrendezési szerződéseknek az értékarányosság.

Miről beszélek? Hogy egy település átad vagyont, átad vagyoni értékű jogokat a beruházónak, és annak komolyan, a vagyoni értékű jogoknak is legyen megteremtve az ellentételezése. Példát mondok: vagyoni értékű jognak tartom azt, ha egy terület belterületbe van vonva, és át van minősítve, mondjuk, szántóföldből, mezőgazdasági külterületből gksz-ba, tehát gazdasági, kereskedelmi, szolgáltató övezetbe. Az agglomerációban, Budapest környezetében ez négyzetméterenként a terület szempontjából sok ezer forintos eltérést jelenthet. Ha hektárokra számítjuk, akkor ez már milliárdos nagyságrendű eltérést jelenthet. Ennek meg kellene jelennie a településrendezési szerződésben ilyen csúnyán - mondom idézőjelben - forintosítva ez a dolog. Igen, a vagyoni értékű jogoknak, az, hogy egy önkormányzat átminősít egy területet, annak is legyen ára. Értéke van, legyen a szerződésben ára is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Sajnos sok mondanivalóm van még (Tállai András: Ettől félünk mi is.), de azt valószínűleg egy következő felszólalásban fogom elmondani, de még egyet hadd említsek meg. Az építtető felelősségi körét tovább terjesztik ki, nem csak a teljes fedezet biztosítása, ami normális esetben, ha egy nagyobb nagyságrendű beruházásról van szó, az elvárható, de tekintet nélkül és léptéktől függetlenül ezt beemelni a törvénybe életveszélyesnek tartjuk. Az, hogy a kivitelezés ellenőrzéséért is az építtető legyen a felelős, ez azt jelenti, hogy innentől kezdve gyakorlatilag öngyilkossági kísérletnek fog számítani építésbe belevágni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót, és a majd a következőben tovább folytatom. (Taps a Jobbik soraiban.)