Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdés nyelvészeti elemzése is megérne egy önálló reakciót, de most ettől eltekintek, és megpróbálok a hozzászólásában elhangzottakra reagálni.

Önmagában azt sugallni, hogy az ágazat jelenlegi irányítói szándékosan okoznak károkat, az szemenszedett hazugság. Ez legalább akkora hazugság, mint a Fidesznek az a hazugsága, amikor 1998-ban dilettánsokra bízta ennek az ágazatnak az irányítását. Szeretném jelezni képviselő úrnak, hogy az egyik főszereplő ügyében éppen ma várható bírósági ítélet.

A magyar gazdák egész történelmük során még egyetlenegy évben sem kaptak annyi támogatást, mint amennyit 2005-ben. Azt gondolom, ezzel se mondok újat. (Taps az MSZP soraiban.) A kormány az intervencióval együtt mintegy 500 milliárd forint kifizetéséről gondoskodott. Mennyit emlegetett annak idején az egyik nagy elődünk? 400 milliárdot. Most ennél 100 milliárddal többet kaptak. (Jakab István: És mire használták?) Az alapozza meg a jövőt, tisztelt képviselő úr, ha megfelelően használjuk, és nem olyan ostobaságok mentén, amiket időnként önöktől hallunk.

Hogyan működik az agrárdiplomáciánk? A Bizottság különböző döntés-előkészítő fórumaira kijáró magyar kollégák a legfelkészültebbek közé tartoznak, ennek is köszönhetjük, hogy a Magyarországon bevezetett uniós támogatások szabályozása a legéletszerűbb, az összes velünk együtt csatlakozó államot figyelembe véve. A gabonaintervenció tekintetében Magyarország széles körű tevékenységet folytatott, tehát messze nemcsak egy miniszterelnöki levélről van szó, tisztelt képviselő úr, hanem arról, hogy egy hosszú folyamat eredményeként értünk el a szigorított szabályozások kapcsán is már enyhítéseket. Szeretném jelezni, hogy figyelembe véve a magyar hagyományokat, ahol ugyan a kukoricának hektolitersúly-mérése nem volt, olyan paramétereket tudunk a nemzeti hagyományokra alapozva kialakítani, hogy ez a döntés is a magyar kukoricának legfeljebb a 10 vagy 15 százalékát zárja ki. De még egyszer mondom, még nincs vége a történetnek, hiszen a Bizottság a legutolsó ülésén elnapolta az erről szóló döntést, pontosan azoknak a diplomáciai nyomásoknak a következtében, amelyeknek része volt a miniszterelnök úr által írt levél is.

Az egyéb technikai paraméterek esetében pedig tudomásul kell vennünk, hogy a világ változik, és ahhoz, hogy a kukorica jól eltárolható legyen, olyan fejlesztéseket kell alkalmaznunk, hogy a hagyományos módon működő füstgázos szárítók helyett - amelyek egyébként is már negyvenévesek, szeretném jelezni - új berendezéseket kell beállítanunk. Erre ugyanolyan programot fogunk indítani a következő évtől, mint a magtárakra, amivel Európában egyedülálló módon 8 millió tonna intervenciós kukoricakészletet tudtunk betárolni. Képviselő úr, mutasson még egy olyan országot Magyarországon kívül, amelyik olyan felkészültségi állapotból, mint amit ránk hagytak örökségül, erre képes lett volna az elmúlt egy vagy másfél évben! Másfél év alatt 2,5 millió tonna korszerű, európai színvonalú raktárbázist sikerült kiépítenünk. Azt gondolom, ez önmagában a megfelelő szervezésnek és a gazdák jó hozzáállásának köszönhető.

Azt is látni kell, hogy a legnagyobb piacvesztési problémáink a kilencvenes évek elején történtek. Nem akarok abba belemenni, hogy mi történt akkor különböző plakátok kirakásával meg egyebekkel, de azt tudni kell, hogy a legnagyobb piacainkat vesztettük el 1990 és 1994 között, nem beszélve arról, hogy mekkora vagyonvesztést szenvedett el akkor az ágazat. Ezt ez a rendszer még egyszer nem fogja kibírni. Most azon dolgozunk, hogy amit akkor tönkretettek, próbáljuk valamilyen módon helyrerakni. Higgyék el, óriási hibák történtek akkor azzal, hogy egy jól működő, normálisan üzemelő mezőgazdaságból egy keszekusza, elaprózódott, szétszórt és a piaci körülményeknek nem megfelelő rendszer alakult ki! Nézzék meg, azok az országok, amelyek nem erre az útra léptek - Németország keleti tartományai vagy Csehország és Szlovákia -, messze előttünk járnak különböző szervezési és egyéb ügyekben, nyilván azért, mert nem 200 meg 300 ezer regisztrált termelővel, hanem 15-20 ezer normálisan működő vállalkozással állnak szemben, és legalább olyan szintű foglalkoztatás mellett, mint amilyen Magyarországon van, hiszen a legális foglalkoztatás egyik pillérei azok a cégek, amiket önök még most is folyamatosan támadnak és meg akarnak szüntetni. Ezek a történetek mind azt bizonyítják, hogy a jelenlegi agrárdiplomácia és agrárirányítás tudja, hogy mi a dolga.

Cukorügyben tegnap elég sokat beszélgettünk a parlamentben is, sok választ adtunk. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy új cukoripari reform kapcsán nem lehet megúszni Magyarországon sem azt, hogy áldozatok legyenek. Itt egy feladatunk van, hogy azok a termelők, akik ebből a körből most valamilyen módon kikerülnek, találjanak maguknak boldogulást. Nem most kezdünk el ezen dolgozni, hanem már egy éve dolgozunk azon, hogy annak a gyárnak a helyén vagy közvetlen környezetében valamilyen új feldolgozóüzem létesüljön, mégpedig a termelők tulajdonában.

Éppen az a másik célunk - erről is esett már szó -, hogy próbáljuk meg az élelmiszer-ágazatot visszaterelni olyan körbe, hogy a termelők beleszólhassanak a termékpálya teljes folyamatába.

Képviselő úr, ez a mi dolgunk, és azt gondolom, önöknek pedig az lenne a feladatuk, hogy ebben segítsenek bennünket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)